232
a Társaság, továbbá műkedvelők részére könnyen előadható történeti tárgyú szín- darabokat megfelelő utasításokkal és jelmeztervrajzokkal ellátva.
A közgyűlés felhatalmazta az elnököt, hogy a Társaság céljait szolgáló minden tervet, előzetes tárgyalások nélkül is — mert hiszen gyakian rövid idő alatt kell valamely ügyben határozni, hogy a kedvező alkalom kihasználatlanul ne maradjon — megvalósíthasson.
Végül Katona Géza indítványára egyértelmű lelkesedéssel mondott köszönetet a közgyűlés Antalfia Antal dr. elnöknek a Társaság tevékenységének gazdag ered- ményekkel járó vezetéséért
•
Közgyűlésünkről szóló tudósításunkhoz kapcsoljuk Társaságunk életének tag- jaink szempontjából egyik igen jelentős mozzanatát. Az erdélyi Gyilkos tó mellett fekvő, ma már tulajdonunkba vett turista- és üdülőházunk tatarozása és berende- zése elnökünk fáradhatatlan utánjárásának eredményeképen folyamatban van. A tó partján álló épületben a nagy turistatermen kívül hat kisebb szoba is várja lakóit.
Eíck a szobák valószínűleg június foLyamán már lakható állapotban lesznek. Később közlendő feltételek mellett turistaházunk helyiségei szeretettel várják tagtársainkat
(~th —r)
Kell-e műveltség az iparos- és munkásifjúságnak?
Ez a bizonytalan kérdés lebegett szemünk előtt, amikor a VKM. Iskolánkívüli
i
Népművelési Osztályára felmentünk, hogy némi anyagi támogatást kérjünk arra a népművelési tanfolyamra, amelyet a Rozsnyó—Rimaszombat—Salgótarján vidéki munkásifjúság számára akartunk megrendezni.Bizonyosak voltunk abban, hogy a néhány évvel ezelőtt visszacsatolt Felvidék már nem iskolaköteles ifjúságát nem szabad magára hagynunk és tudtuk azt is, hogy
magyar szempontból, világnézeti szempontból a cseh-szlovák iskolák rengeteg pótolni való hiányt hagytak maguk után, az egészségügyi, szociális, jogi tájékoztatásból pedig akármennyit sikerül átadni a munkásifjúságnak, mindig jobb, ha még többet adhatunk.
Nagy örömünkre a Minisztérium Népművelési Osztályán ugyanilyen gondol- kozást találtunk és így hozzáfoghattunk a magunk elé tűzött nagy cél megvalósí- tásához. Terveket dolgoztunk ki, megindítottuk a szervezést; hamarosan egybegyűlt a tanoncsereg, három héten át együtt voltunk velük és most nem győzünk hálát adni Istennek, hogy erőt adott a közben felmerülő sok akadály leküzdésére.
Aki eredményes, sikeres tanfolyamot akar, annak azt alaposan elő kell készí- tenie. Ezért pontosan és gondosan kidolgoztuk terveinket a tanfolyam elődásainak beosztására, előadóinak felkérésére, a szükséges anyagi eszközök előteremtésére, a résztvevők összehozására és a tanfolyamra alkalmas hely megszerzésére vonatkozó- lag. Ügy gondoltuk, hogy a tanfolyam idejére egy héten át együttlakó ifjaknak min- den nap hat tanfolyamos órát tartunk. Délelőtt hármat, a nehezebb szellemi mun- kát igénylő tárgyakból, mint amilyenek a világnézeti kérdések, fontos nemzeti problé- máink a történelemnek és nemzeti irodalomnak az utódállamok iskoláiban mosto- hán kezelt, elferdített részei, a jogi, szociális és lélektani igazságoknak az iparos- és munkásifjúságot érintő részletei, majd délután is hármat a könnyebb, részben szó- rakoztató előadásokból, mint például a gyakorlati egészségvédelem, a népművésze- tek ismertetése, népdalok tanulása és egyesületünknek, a Katolikus Iparos- és Munkásifjak Országos Egyesületének ismertetése.
Előadókul a környékbeli városok ismertnevű tanárai, orvosai, papjai, közéleti emberei közül volt szándékunk többeket felkérni. Sokkal nehezebb feladatnak ígér- kezett a gyárakban, műhelyekben dolgozó ifjak szabaddátétele a tanfolyam hetére, ezért nagy gonddal állítottuk össze a vállalatok és mesterek névsorát, ahonnan egy vagy több tanfolyamost el akartunk kérni egyhetes fizetéses szabadságra. Legkénye- sebb kérdésnek ígérkezett azonban annak a helynek, környezetnek, háznak a ki- választása, ahol tanfolyamunkat megtarthatjuk. Hiszen szükséeünk volt 30—40 fiú számára szállásra, mert szétszórt bányatelepekről, iparvárosokból akartuk össze- gyűjteni egy teljes hétre a tanfolyamozókat Szükség volt személyzetre, amely ennyi fiú ellátásáról gondoskodik, hogy egészen a tanfolyamnak szentelhessék magukat és az éhség vagy gyomorrontás, a fűtetlen szoba, a takarítatlan folyosók és más kel-
M
233
lemetlen benyomás meg ne zavarja a tanfolyam lefolyását. Kellett előadóterem, ebédlő, kevés szórakozásra való alkalom és mindez egy olyan csendes és zárt kör- nyezetben, ahol idegen befolyás nem tapos bele a tanfolyam frissen palántált ültet- vényedbe.
Féltettük egész tanfolyamunk sikerét a hely megválasztásától és ezért a szer- vezésben az volt az első lépésünk, hogy alkalmas épületet szerezzünk. Könnyebben ment, mintsem hinni mertük volna. A rozsnyói püspök úr — Bubnics Mihály •—
első szóra rendelkezésünkre bocsátotta éppen üzembe helyezett lelkigyakorlatos házát Csízfürdőn, ahol minden kívánt kelléket biztosítva találtunk. A szervezés második lépése az üzemekkel, mesterekkel való kapcsolat felvétele volt. Egy-két névennevezett fiú egyhetes szabadságra való elbocsátását kértük és a nagy üzemek- től a tanfolyamnak olyértelmű támogatását, hogy az általuk küldött résztvevők napi 3 pengő étkeztetési díját fedezzék. Ügy gondoltuk, hogy a minisztérium államsegé-
lyével így minden anyagi fedezetünk meglesz és a tanfolyamosokra nem rovunk semmilyen anyagi terhet, ami eket talán még saját műveltségük emelésétől is vissza- tartaná. Ezen a ponton keserű csalódás ért bennünket. Felvidéki gyárüzemeink mereven elzárkóztak minden anyagi támogatástól; nem akarták belátni, hogy az üzemnek is hasznára van, ha fiatal munkásai egy ilyen tanfolyamot végeznek és sok
he'yen hosszas utánjárás és levelezés kellett ahhoz is, hogy erre az időre csupán a szabadságot kiadják a fiúknak. Egyetlen árva kivétel volt a szomorú kilincselésnél:
a Salgótarján-Rimamurányi Rt., amely 23 fiút nemcsak elbocsátott különböző helyen levő üzemeiből, de tanfolyamos költségeit is fedezte. Külön ki kell emelni e vállalat megértő jóindulatát, hogy nem csatlakozott más gyárak igazgatóinak érthetetlen magatartásához.
A szervezés munkája tehát sikerrel járt, kivéve a költségek fedezetének elő- teremtését. Ha tehát a tanfolyamot meg akartuk tartani abban a terjedelemben, mint ahogy terveztük, pénzt kellett előteremteni. Bubnics püspök úr a fűtés és világítás terhét vállalta, egyesületünk pedig ugyanannyi pénzt, mint amennyit összegyűjtenie sikerült, a saját költségvetése terhére utalt ki a tanfolyam céljaira abban a remény- ben, hogy utólag talán sikerül megkapni máshonnan azt, amit a gyárosok meg- tagadtak.
És a fiúk jöttek. Január első szombatjára 12 községből 25 munkásfiú futott be.
Putnok, Kazár, Jolsva, Rimaszécs, Torna, Ózd, Tornaija, Bánréve; Feled; Rozsnyó, Csomatelke, Somoskőújfalu küldte a fiait. Január 9 én már 52 fiú és 16-án ismét 50 ú j fiú váltotta fel a régi csoportot. Fülek, Borsodnádasd, Kisterenye, Losonc, Rimaszombat, Diósgyőr és még hosszú sora a környék ipartelepeinek, elküldte tan-
"folyamosait; összesen 50 községből 127 fiút a három hét leforgása alatt.
A fiúk jöttek félénken, gyanakodva, előítéletekkel, káros szenvedélyekkel több.c-kevésbbé megrakottan, ahogyan már elhanyagolt és kihasznált tanoncfiúk jöhettek. Igen sokat a pihenés, a szórakozás vágya hozott, megfűszerezve egy kis kíváncsisággal és jó adag előítélettel bizonyos elhibázott propagandaáradattal szem- ben, amelynek — úgy gondolták — szenvedő alanyai lesznek. Egy hét múlva ez a
nemzeti életünk; számára eddig közömbös, sőt részben talán káros embercsoport azzal a szilárd elhatározással távozott Csízfürdőről, hogy hirdetője és terjesztője lesz az összes igazságoknak és eszméknek, amelyeket itt megismert.
Mikópen lehetett ezt az eredményt elérni, hogyan lehetett egy hét alatt 127 fiú gondolkozását ilyen hathatósan befolyásolni, legtöbb esetben — úgy mondhatjuk — kicserélni? Rövid a válasz: a fiúknak néhány nap alatt a „Csízi Otthon" lett igazi otthonuk, meggyőződtek róla, hogy itt szeretik őket, itt mindenki értük dolgozik, itt az ő érdeküket nézi, szolgálja," védi mindenki. Belátták a tanfolyam hallgatói, hogy amit itt az előadók mondanak, az nem irányzatos propaganda, hanem a szín-
igazság; és akik előadnak, nem agyondorongolni akarják őket az igazsággal, hanem igazi jóbarátként megvitatni velük saját kínzó problémáikat.
Megdöbbentő volt például az őszinteség és a tanácstalanság is, amikor az egyik fiú elpanaszolta, hogy üzemükben hogy szokták az újonnan érkező tanoncot „fel- avatni": lemeztelenítik és megbecstelenítik a nyilvánosság előtt. Minden előadásun- kat, de különösen az egészségről és erkölcsről szólókat, megbeszélés, komoly vita követte. A tömegre tett hatást a délutáni és esti szabadidőben a barátságos meleg lakószobákban hét-nyolc fiú összeverődött, egyéni beszélgetés követte. Előadóink időt és fáradságot nem kímélve, állandóan a tanfolyamosok közt maradtak és így tudták a munkásokkal való foglalkozás több évtizedes tapasztalatait egészen az egyé- nek különleges körülményeinek megfelelően továbbadni.
I
234
Ez a részletekbe menő egyéni megbeszélés, a konkrét tanácsok, hatásukban összeolvadva a népdaltól hangos vetítettképes estékkel, hozták meg a maguk gyü- mölcsét, amikor a tanfolyam bcfejeztétől számított egy hónapra — február végére — 50 fiú jelentkezett levélben Központunknál. És ezek a nehezen író fiúk azóta is
állandóan arról számolnak be leveleikben, hogy otthonmaradt társaikkal hogyan adják tovább a tanfolyam értékeit.
Érsek Lajos szerelőtanonc így ír Ózdról:
„Már nyolcan-tizen járunk megbeszélésre és tárgyaljuk a közös problémáinkat.
Célul tűztük ki társaink megtérítését. Erősen dolgozom egyik fiú lelkének megmen-
Csizfürdő (Gsizi otthon. A tanfolyam épülete.)
tésén. Annyit már elértem nála, hogy ponyvaregény helyett a KIOE kiadványait olvassa... A talaj kemény, de törhetetlen akarattal dolgozunk a tiszta munkásifiú
lelkekért." . Tornaijáról Kiss Jenő ezt írja:
„Sokat sikerült már leszoktatnom a káromkodásról, két fiút pedig a dohány- zásról. Ha.ásosan besztltem az erkölcstelenségről és iszákosságról. A fiúk. is bele.
indulnak már az úttörő apostoli munkába. Komolyan mondom, életem egyik leg- nagyobb él mi nye fűződik Csízhez... Kérem titkár úrat, írjon a Csízben elhatározott lapunk, a felvidéki Munkásifjú' számára egy-két novellát, mühelylörténetet..."
Kövér Imre (Bánréve) értesítése így hangzik:
„Hála Istennek, hogy résztvehettem a csízfürdői tanfolyamon... Lassan hala- dunk, de biztosan... Egyelőre a levente keretében megalakult .Népmüvelödési szak- osztaly'-lyal járok faluról-falura. olvasunk, komoly és víg jelenetekkel kedveske- dünk a közönségnek. Müvelődünk és műveljük az embereket..."
Bartha József Salgótarjánból ír:
„... úgy a szivembe véstem a csízfürdői eseményeket, vezetőket, fiúkat! Nem is csoda, hisz úgy éltünk ott, mint egy szerető nagy család. Életemnek talán a leg-
szebb időszaka volt az a hét... Heienkint egyszer összejövünk és megbeszéljük, hogy mit tettünk eddig. Az itteni fiúk nem olyan szelíd bárányok, akik a jó szóra hallgatnának. így a munkánk nehéz, de talán azért sokkal édesebb lesz a gyü- mölcse .,."
235
Diósgyőrből Molnár Gáspár ír érdekes levelet:
„Teljesen belemerültem a fiúkkal való foglalkozásba. Mikor 23-án, szomba- ton reggel bementem a műhelybe, a fiúk megrohantak a kérdésekkel. Mindenki beszélni akart velem. Azt mondtam, üljetek le. A fiúk helyet foglaltak a satuk közt és a lócákon. Beszélni kezdtem, általában mindenről, amit a kurzus alatt hal- lottam és tanultam. A fiúk kezdtek kigúnyolni (szerzetesnek, páternek neveztek), de volt közöttük négy fiú, aki érdeklődést tanúsított a cél iránt, akik később mel- lém állottak ... Kedd délután szabadnap és ezért úgy döntöttünk, hogy ezen a napon tartjuk mindig összejöveteleinket."
Mennyi erő, mennyi áldozatkészség sugárzik ezekből a fiatal, hivatásukra ébredt magyar lelkekbőlf Nem kellene sokkal több szellemi és anyagi áldozatot for-
dítani rájuk, akik megtízszerezik, megszázszorozzák a nekik átadott kincseket?!
N e hagyjuk abba a népművelésnek ezt a módját és ha már hamarább nem kezd- tük, fejlesszük most naggyá a munkásifjúságot, hogy széles, erős vállakon, megbíz- ható, hűséges munkáskezekben nyugodhasson a nemzet szebb jövője.
Rokonai József
Az ezüstkalászos papság és tanítóság szerepe az
viskolánkívüli népművelési munkában m
Az iskolánkívüli népművelés ma nem térhet már ki az elől, hogy fel ne ölelje a gazdasági tárgyakat, legalábbis a fő dolgokat: az állattenyésztést és a növény- termelést — márcsak a közélelmezcs és közellátás szempontjából, de meg hon- védelmi érdekből is.
Bár magyar népünknek legalább a honfoglalás óta e két fő mezőgazdasági ág művelése volt mindenkoron a főfoglalkozása, mégis különös, hogy tudományosan alig foglalkozott velük, hanem inkább csak hagyományok alapján, amint azt őseitől látta és hallotta és csak talán a talaj- és az éghajlati viszonyok hatásának köszön- hettük, hogy mezőgazdaságunk mindég virágzó és államfenntartó foglalkozás lehetett.
Ma már népünk is belátya, hogy a régi hagyományok és szokások szerint nem mehet már a gazdálkodás.
E sorok írója az elmúlt három év telén összesen 6 téli gazdasági (ezüst- kalászos) tanfolyamot vezetett, átlag 66 hallgatóval. A legutóbbin egy 75 éves gazda is jelen volt, pontosan megjött minden este, akármilyen zivataros idő volt is; ott volt a fia és az unokája is, mind kitűnően vizsgázott és nagyon rajta volt, hogy tudjon.
Egy 65 éves gazda fia volt az egyik főtárgy előadója és az apa büszkén hall- gatta fiát és szorgalmasan tanult tőle.
De ezeken a tanfolyamokon, egyet kivéve, a papok — bencés tanárok és jószágkormányzó — is résztvettek, de a tanítóság is. Akadt pap-előadó is, nem is beszélve arról, hogy a közismereti tárgyakat a tanítók adták elő, kivéve egy esetet, amikor a tanító nem helyeselte a téli gazdasági tanfolyamot és így abban nem kívánt részt venni; helyette a káplán adta elő a közismereti tárgyakat.
Hogy a papságnak, tanítóságnak részvétele a téli gazdasági tanfolyamokon és a levizsgázás erkölcsi szempontból mit jelent, azt csak az tudja megítélni, aki ennek gyakorlati kivitelét és hatását látta.
Az ilyen községekben a lakosság egész más szívvel, lélekkel csatlakozik a tan- folyamhalígatáshoz; szívesen hallgatja, mint előadót, egykori „mesterét", hűségesen hallgat tanácsaira. Az egyik tanfolyamon a bencés jószágkormányzó adta elő a növénytermelést, annak legújabb vívmányait; el nem mulasztották volna előadásait,*
pedig késő este voltak, sokan négy kilométernyire jöttek előadásra és mentek haza hófúvásban, a késő, majdnem éjjeli órákban, de nem maradtak volna el. Erkölcsi hatás? Azelőtt nem jó szemmel nézték sem a papi uradalmat, sem a bencés papo- kat. főleg szigora miatt az uradalmi kormányzót sem szerették, végre annyira bele- melegedtek, hogy ahol csak tehették, a lakásán, az utcán elfogták és tanácsokat kértek tőle, mit hogyan tegyenek.
• A rendi uradalom cselédsége is hallgatta.
