SZEMŰÉ
gyakran hódoltsági falvak haszonélvezeti jogát ún. officidátusát. Az Érsekújvárral kapcsolatos vizsgálatok szerint a XVI. század második felében mintegy 250 lovas és 200 gyalogos katonából 28 rendelkezett ilyennel.
Varga J. Já n o s a váltságdíjért tartott rabok különös világába kalauzol el bennünket, m égpe dig főleg a Nyugat-Dunántúl le g nagyobb rabtartói, a Batthyányiak levéltárából származó adatok segítségével. A rabtartás, a rabkereskedelem, a váltságdíjak behajtása a törökkori M agyarorszá
gon pontosan kialakult szokásjog szerint zajlott. Mindez kiterjedt katonai, üzleti tevékenység volt, amelyben az egyszerű katonától a nagybirtokosig sokan vettek részt. A különböző rendű és rangú rabok és rabtartók változatos viszonyainak leírása a kötet egyik legérdekesebb írásává teszi a tanulmányt.
V. Molnár László a magyar Cid-nek nevezett híres törökverö, Thury György pályáját kíséri végig.
D o m onkos György klasszikus hadtörténeti témát választott értekezése tém ájául. A v é g v á rak és az ostrom technika viszonyát elemzi a felszabadító háborúk id ő szakában. Vélem énye szerint a várak szerepe nem csökkent a XVII. század végére sem, noha m e g á lla p ítja az ostro m te ch n ika hatékonyságának növekedését is. A részletes statisztikája alapján v is z o n t a háború során, várak ellen indított 149 katonai akciónak m indössze 15,4%-a volt form ális ostrom, míg a le g tö b b vár sorsát a h a d m o zd u la to k döntötték el, illetve tartós vé d e ke zé sre képtelennek bizonyultak.
Némely kutató ta g a d ja az e rődvá rosok m agyarországi létét. G ecsén y i Lajos a XVI-XVII.
századi Győr p é ld á já n mutatja be, hogy szám olnunk kell ezzel a te le püléstípussal is. Az e rő d vá ro sb a n m egszűn ik a város és az erődítm ény különállása, ami Győr számára nem csak a káptalanváros ó-olasz bástyákkal történt erődítését, de a külvárosok m ódszeres le r o m b o lását is jelentette. Győr város p o lg á rsá g á n a k érdekeit alárendelték a katonai s z ü k s é g s z e rű ségeknek.
Tóth István György a XVIII. századvégi vasi nemesek bibliothekáit firtatja a fe nnm aradt leltárak alapján. Szinte a szerzővel együtt járhatjuk be a falusi kúriákat, és tapasztalhatjuk az egykori tulajdonosok meglepő igény- és műveltségbeli különbségeit.
Kalmár Já n o s a kontribució kérdésében folytatott csatározásokat mutatja be az 1714. évi országgyűlésen. A szokásos szereposztás szerint az udvar növelni, a rendek pedig csökkenteni igyekeztek az adó összegét. Noha a rendek törekvése nem volt sikertelen, az udvar ekkor is megtalálta a módját, hogyan kárpótolja magát.
Poór Já n o s egy 1771-ben Halléban megjelent könyv alapján arról rajzol tanulságos képet, hogy ekkoriban milyen alacsonyan állt Magyarország európai presztízse.
Szögi László az olmützi egyetem magyarországi, erdélyi és horvátországi hallgatóinak listáját teszi közzé. Ortutay András az Esztergom szenttamási zsidóság történetének egy rövid idősza
káról közöl beszámolót, amely kiindulópontja lehet a további kutatásoknak. B orsodi C saba a herceg Esterházy hitbizomány süttöri uradalmának igazgatását igyekszik feltárni a XVIII. század második felében.
A kötet záró tanulm ányát Herm ann Róbert írta, aki Görgey fel-dunai hadtestének gazdasági tevékenységével foglalkozik, amelynek a legismertebb vonatkozása a stratégiai készletek ki
mentése volt a bányavárosokból. Többek között ezek a készletek alapozták meg a tavaszi hadjárat sikerét.
Összességében elmondhatjuk, hogy igen tartalmas - Unger tanár úr emlékéhez méltó - kötet született, amelyet érdemes besorolnunk könyvtárunkba, bár a forgatásánál nem árt az óvatos
ság, mivel a gyenge ragasztás miatt könnyen lapokra hullhat szét.
U nger Mátyás emlékkönyv. Szerk. E. Kovács Péter, Kalmár Já n o s, V. Molnár László.
Bp., 1991. 296. p.
BAJÁK LÁSZLÓ
Egy aktuális könyv ürügyén
A pedagógiai könyvkiadás gondjai ismertek. Ritkább lett az új könyvek megjelenése. Káros következményét érezhetjük majd a nevelés elméletében és gyakorlatában egyaránt. Ha már ez a keserű valóság, akkor igazán illendő, hogy legalább a megjelent műveket m egbecsüljük, hogy
64
SZEMLE
ezekről tájékoztatást kapjon az olvasó.
Az a könyv, amelyről itt hírt adok, a legjobb időben jelent meg. Mátrai Zsuzsa szerkesztette, és a Közoktatási kutatások sorozat új darabja. Címe: Tanterv és vizsga külföldön. Ha a kötetbe foglalt ta nulm á nyokat sorra veszem, azonnal kiderül, hogy tartalmában tö b b e t nyújt, mint amennyit a címével ígér. íme: Változatok az iskolastruktúrára (Mátrai Zsuzsa); Tantervi szabályo
zás E urópában (Szebenyi Péter); Négy vizsgarendszer-modell (Mátrai Zsuzsa); A japán vizsga- központ (Szabó Judit); A holland vizsgaközpont (Kádárné Fülöp Judit); A nemzetközi érettségi (Kardos Margit). A tanulmánykötethez Báthory Zoltán írt előszót, s erről tö b b e t is kell írnom. Első m ondata így hangzik: “ Normális ember nem szeret vizsgázni.” Csak így egyszerűen, minden köntörfalazás nélkül. És így is folytatja. Az előszó írója bizalmat teremt a könyvhöz, megnyeri az olvasót, aki végül nem csalatkozik.
A ta rtalom ismertetése után nem szorul bizonyításra, hogy a kötet v a ló b a n aktuális, jó k é z ik ö n y v ü n k , s e g é d e s z k ö z ü n k lehet az oktatási törvény és tartozékai körül kialakult s z e n v e délyes vitában. Nagy változások idején kötelező szakmai feladat, h o g y a saját h e ly z e te le m zés, a hazai ta pasztalatok értékelése legyen az új tervek alapozása. U g ya n íg y szakm ai kötelezettség a kü lh o n i állapotok számbavétele. Nemzetközi kitekintés nélkül h o n n a n is tu d h a tn á n k , h o g y jó irányba indultunk-é el? Ez a ta n u lm á n y k ö te t b iz to n s á g o s eligazítást ad az európai haladás fő irányairól. A szerzők tárgyilagosan mutatják be a k ü lö n b ö z ő iskolast
ruktúrákat, s azok fejlődéstörténetét. így arra is választ kapunk, hogy e b b e n v a g y a b b a n az o rs z á g b a n miért é p p e n ilyen iskolaszervezet alakult ki. M e g ism e rh e tjü k a k ü lö n b ö z ő tantervi m o d e lle k e t csa kn e m v a la m e n n y i európai országban (És Ja p á n b a n !) Ez így v a ló b a n te lje s ségre tö rő áttekintés. Amit hiányolok, az a volt szocialista országok je le n le g i helyzetének
ismertetése. Jó lenne tudni, hogy a hozzánk hasonló g o n d o k k a l küzdő o rszágo k mit te rv e z nek, merre keresik a jö v ő útjait.
A szerzők számbaveszik a részleteket is. Választ keresnek olyan gyakorlati kérdésekre, mint:
a tantervkészítés módja, a tantervek jóváhagyása (ugyanez a tankönyvekre vonatkozóan), milyen hatással vannak a különböző tantervi modellek az iskolai önállóságra. És adnak jó összefoglalásokat is, különösen a konvergens jelenségekről. A szerkesztő nagy terjedelmet szánt a vizsgarendszerekkel, vizsgaközpontokkal foglalkozó tanulmányokra. Nyilvánvaló, hogy nem csupán az érdekesség kedvéért történt ez így. Ismereteink ezen a területen a le g h iá n y o s a b bak, elmaradásunk kétségtelen, ebből fakadnak a félelmek is. Az olvasónak bizonyára nem marad kétsége affelól, hogy a vizsgarendszer kidolgozása, megszervezése valóban “ h e ro iku s”
feladat, ahogyan azt Báthory is írja.
Az e u ró p a i helyzet ilyen szakszerű elemzése után b iz to n s á g o s a b b a n m o z g u n k a hazai terepen. Igaz, hogy a kötet ezért készült. A feladat viszont ezután is m e g m a ra d e lv é g z e n d ő fe ladatnak. Mert hiába van előttünk egy gazdag, színes választék sok-sok változattal, e zekből nem nézhetjük ki a nekünk le g in k á b b rokonszenvest, a legjobbat, a m in d e n bajra g y ó g y írt adót, a m in d e n k i számára elfogadhatót. Ilyen nincs! M egtanulhattuk, hogy nem lehet egy másutt kitűnően m ű k ö d ő rendszert csak úgy átvenni. Ezt a hibát nem követhetjük el újra.
Az európai kitekintés azt mutatja, hogy sokféle megoldás lehet hasznos, célravezető, ha az nem ide g e n a társadalomtól, ha az iskola számára meg tudják teremteni a m űködéshez szükséges feltételeket. Úgy tűnik, hogy nem az iskolastruktúra milyensége, nem a tantervi rendszer határozza meg alapvetően az iskola minőségét. Ezek is, de legalább annyira az iskola személyi és anyagi ellátottsága, önállósága.
Újból m o n d o m hát, hogy ennek a hasznos könyvnek az ismerete nem mentesít a további viták és a döntések gyötrelmei alól. Az egyetértést azért keresnünk kell, bárm ennyire fárasztó is, mert még m indig kö n n ye b b dolog törvénykezni, mint az elfogadott törvényt végrehajtani. A v é g re h a j
táshoz viszont elengedhetetlen a minél szélesebb körű elfogadás.
Végezetül néhány m onda t a sorozatról, amely “ Megjelenik az A ka d é m ia i Kiadó és a Közoktatási Kutatások T udom á n yo s Tanácsának g o n d o z á s á b a n a M ű ve lő d é si és Közoktatási M inisztérium tárcakutatási alapjának tá m o g a tá s á v a l” . A sorozat szerkesztői: G ellériné Lázár Márta és Rét Rózsa. A hátsó-belső borítón olvasható tájékoztatás szerint e d d ig tiz e n ö t kötet jelent meg a sorozatban. A szerzők névsora és a fe ld o lg o z o tt témák azt mutatják, hogy érdekes és érd e m e s kutatási eredm ények jutottak el így az olvasóhoz. Jó v o ln a hinni, hogy le g a lá b b ez a forrás nem apad el a jövőben.
Mátrai Z suzsa (szerk.): Tanterv és vizsga külföldön, Közoktatási Kutatások Titkársága - Akadém iai Könyvkiadó, B udapest, 1991. 142 o.
PETRO ANDRAS
65
