Hajnali fû A hajnali fű

(vörössel természetesen, mint a vér – még pár decivel, jobb vérkép kedvéér’) Régi-régi barát vendége voltam.... Zsíros kenyér, bor, hagyma és kis fasírt (bor mellé

egy mentőautó száguld lenn az utcán szirénaszó szaggatja függönyöd az ablakodból visszafordulsz lustán szemedben még az álom sündörög most nem várom hogy eljöjjön a

Figyelemre méltó az Árdeli szép tánc című, Weöres Sándornak küldött verse („Sza- mos partján, Szatmár mellett, / Kurta kocsma állott / Vályogfala világgá ment, / Vagy

(És egyben tán magyarázója is a „posztmodern csízió" elleni jóféle kritikai indulatának.) Kérdés ugyanis, bogy miért kell, hogyan lehet mesterségesen élesztgetni

Leírtam róla én is, az „élő klasszi- kusról" ezt az akkoriban közhelyszámba menő, de azért igaz statisztikai tényt, s mos- tanában, amikor igen gyakran múlik el úgy a nap,

A hajnali hideg elmerevítette az állkapcsát, akár egy nikkelezett orvosi szájpecek.. A fürdőszoba kis ablakán át újra megnéztem a kutyákat,

Váratlanul jöttek a Fekete és fehér madarak jöttek hajnali számycsapásaik mikéntha hajnali üzenetek. Feketén és fehéren borították az eget, fekete és

Én, kérem, a lányt neki adtam, mert fülig szerelmes volt a grófba. De pár nap mulva megjött a levél az öreg gróftól, hogy ha le nem mond a szándékáról, rögtön kitagadja. A