A készletfelhalmozás mérésének főbb módszertani kérdései

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

A KÉSZLETFELHALMOZÁS MÉRÉSÉNEK FÓBB MÓDSZERTANI KÉRDÉSEI

DR. ÁRVAY JÁNOS

A népgazdaság — részletállományának értéke 1975 végén folyó árakon számítva kereken 394 milliárd forint volt, megközelítően annyi. mint az 1975—ben létrehozott nemzeti jövedelem. A készletállotmáiny az 1960 óta eltelt 15 év alatt — kisebb—

nagyobb évenkénti hullámzások/kal — cs—alknem párhuzamosan követte a nemzeti jövedelem növekedését. Ez azt jelenti, hogy népgazdasági szinten a készletek formájában felmerült eszíköziigénye'sség wiszonylaig magas, és 1960 óta érdemben nem változott. Ugyainalklkor vállalati szinten mégis fokozódó nelhlézse'g mutatkozik a folyamatos tenmeléslhez szükséges klész'le'tsmiint biztosításában, és rendszeresen feszültség keletkezik a készletniövelés fin—anszlírozásáihoz szükséges saját és idegen pénzügyi források előtereim'tésélben. Mind a készletek nagy értéke, mind pedig (:

készletgazdálkodás nehézség—ei indokolttá teszik, hogy a készletek állományát és szerkezetét, továbbá a készletek folyamatos felhalmozását közgazdasági kutatásuinlk az eddiginél nagyobb figyelemben részesítse.

E tanulmány a népgazdaság készletállományáína'k és Afelhalmozásánafk a nem—

zetgazda'sságri elszávmol—ásokiban alkalmazott mérési módszereivel foglalkozik, össze- kapcsolva az-olkat a vállalati v'készle'tnyilvántartás jelenleg-i rendszerével. Elsősor- ban azt állítja a vizsgálat középpontjába. hogy milyen módon illeszkedik a készlet—

felíhalmoz—ás az új—ratermele'si folyamat egészért leíró nemzetgazdasági elszámolá—

solk kene'hélbe, toválbfbá milyen elvi és gyakorlati problémák merülnek fel a jelen—

legi számítási eljár-ások (következtében (] népgazdasági és a vállalati készletgaz- drá lik odá s m egwí'té lé séfbe'n.

1. A KÉSZLETÁLLOMÁNY M—ÉRÉSE

A készletek fogalma elv—ben azorn tárgyi testet öltő tenmékek egy adott idő- pontban meglevő állományát jelenti, amelyek az újratermeilési folyamat eredmé- nyeként jöttek létre, de az újra'tenme'lés szféráját még nem hagyták el. és fel- használásuk során teljes értékülkfkel egyszerre elégítik ki a rendeltetésüknek meg- felelő tenmelési vagy fogyasztási szükségleteiket. A készletekIhez telhát nemes—alk azok a termékek tartoznak, amelyek a termelésben továiblbfeldo'lgozásra kerülnelk.

hanem a termelési folyamatban létrejött késztermékek is, amelyeket még nem értékesítettek.

Az állóeszközök, amelyek több termelési folyamatban vesznek részt, és érté—

kürk fokozatosan megy át a velük előállított javaik értékébe, természetesen nem tar- toznak (: készletek fogalmába.

3 Statisztikai Szemle

690 DR. ÁRVAY lmas

a) A készletek számbavétele készletfaiták és szervezeti formák szerint

A készletek túlnyomó része, közel 90 százaléka a szocialista szervezetek tulaj- donában van; a lakosság haázt-áji és kisegítő gazdasuá—gaiilban levő termé-nylké'szlet és állatállomány alig 10 százalékot képvisel. A vállalatok. sz'övellkezetelk és köll":—

ség'v-etési intézmények évenvkén'bi vagyonlkimutatásulkbo-n lelrhá-rozás alapján és a mérleglkészítésre kiadott érbélkeilíési elvek szerint kimutatják a tulajdonukban levő 'készlle'teík értékét. mégpedig megosztva aszerint. hogy vazdk az úzjriatenmel'xési folya-

matban milyen funkciót töltenek be. Ezek az adatok kiegészítésre kerülnek a mea

zőgazdasaági kisüzemelkiben található készletek nagyság—ára voinlallkozó becslések- kel.

A készletek szerkezetének vizsgálatára alkalmazott csoportosítás —- az 1975.

év végi adatokkal a nagyságrendeket is érzlélkelrtet've — a köveikezőlkiéappein osztá,—

lyozza e vagyontárgyakat.

A népgazdaság készletei az 1975. év végén készletlaiták szerint

Készletfajta Milliárd forint

Anyagok és fogyóeszközök . . . A 1926 Befejezetlen és félkésztermékek . . . . . . . . . . r 47.11

Késztermékek . . . . . . . . . . . . 4 . . . . 26,2

Áruk . . . 78,4 Élő állatok . . . 49,1 Jóléti készletek . . . . . . . . . . .V . . . ', 0.6

Összesen . . . , . . , 394,__3

A készletek népgazdasági vizsgálat-ában gyakran csak a vállalatok és a szö- vellkeze'teik tulajdonában levő készleteket veszik alapul, minthogy ezek finansziro—

zási forrásai különösen az érdeklődés középpontjában állnak, tax/tályba mert e szféráról viszonylag korán rendelkezésre állnak az adatok. lndolkall'bnalk tartjuk azonban, hogy a makroökonómiai vizsgálatok a népgazdaság egész készletállo—

mványára terjedjenek ki, minthogy a költségvetési szervek és a kisüzemek készletei is részt vesznek az újratermelési folyamatban. A készletek állománya 1975 végén a következők szerint oszlott meg a különböző gazdálkodási formák között.

A népgazdaságlkészletei az 1975. év végén gazdálkodási formák szerint

Gazdálkodási forma Milliárd forint

Vállalatok és szövetkezetek . . . 342,5 Költségvetési intézmények és társadalmi szervek . . . . 17,8 Lakossági kisüzemek . . . _. . . 34,0 Összesen . . . 3943

A készletek tartalmának meghatározása során három lényeges határeset me—

rül fel. Az egyik az, hogy a készletek gyakorlati dkok miatt tartalmazzák a vl—

szanyl-ag kis (5000 forint alatti) értékű és a 3 évet várhatóan el nem érő haszná- lati idejű eszközöket, jóllehet közgazdasági szerepük szerint ezeket állóeszközök—

nek kellene minősíteni. A másik határesetet a befejezetlen épírtővipari termelés képezi, amely—et elvileg a bekejezetlen beruház—ások közé kellene sorolni. Ameddig azonban az építmények vagy annak szakaszai a számla szerinti érték elismerése

A KÉSZLETFELHALMOZAS MÉRESE

691

révén nem kerülnek a megrendelő tulajdonába. addig a kivitelező készletálloumá- nyá'ban szerepelnelk, mégpedig befejezetlen tenmelvésíkéint. A harmadik h—atá—resetet a háztartások által készlet—ezett késztenme'lke—k (ruházat, bútorok, járművek stb.) képezik. amelyek elvben vagy (] 'klészletelk. vagy az állóeszközök körébe tartozná—

n'aík, de gyalkorleti okok miatt e javakat megszerzésüklkel egyidejűleg "elfogy—osz—

tott" te-rmélkexkinelk tekintjük.

b) A készletek értékelése!

Az értékelés szempontjából a készletek alapjában véve két csoportba tartoz- nalk. Az egyik csoportot a vásárolt készlet—elk alkotjálk. Ezeket a beszerzési költsé—

geik. azaz a vételár és az arra nárualkódá szállítási és egyéb beszerzési költségek színvonalán értékeljük (levonva a beszerzéshez nyújtott álla—mi támogatás össze- gét). Minthogy valtaimely időpontban, például az év végén készletben levő állo- mány különböző időszalkoikblan beszerzett termékekből áll. azolk eltérő árszinvo- nalon vannak értékelve. Kivételt képeznek a hatósági árakon vásárolt termékek.

Ezeket a mindenkori számbavétel időpontjában érvényes árakon vesszük számba.

minthogy az árváltozások idején a meglevő készletek átértékelésre kerülnek.

A másik csoportot a saját termelésű készletek alkotják. A népgazdasági elszá- mol—ásvolk általános elvi követelményei szerint ezeket átlagos termelői ánalkon kél- lene értékelni. azaz ugyanolyan áralkon, mint az értékesített hasonló termékeiket.

Ez felel meg az ún. ,,egy termék — egy ár" elvének. ami feltétele annak. hogy a társadalmi termék vagy a nemzeti jövedelem elosztási szerkezetét, a fogyasztás és a felhalmozás egymás közti arány-át reálisan ítéljük meg. Ehelyett azonban a készlettelhalmozás mérséklésére való ösztönzés. továbbá a még nem realizált nye- reség idő előtti felhasználásának elkerülése céljából a számviteli előírások nem engedik meg. hogy a vállalatok a még gyártás alatt vagy a raktáron levő kész—

let—elk urt-án nyereséget sz-áum—oljianxalk el. Sőt még a vállalati általános költségeiket sem tenhe'lheti-k e termékekre. lgy ezeket a készleteket a vállalatok ún. szűkített önköltségen veszik számba mérlegeii'kiben.

1. tábla

A saját termelésű készletek állománya és értékelési színvonala 1975. december 31k-én

Ebb"l: , S "tt — Összes sajátoter- Az ették? rgéclésgr

készlet melésű Wes ("m"—; készletek

, , _ , kiészle't* VO'IG'EU O értékesítési

Nepgazdasagi ag

'SZUk'teH árszinvona-

—— — ————— — v önikölltslég lon

százalé áu -

'll ! , . (milliard

(mi lclliáezlnafgk/int) ha" "mm)

Ipar . . . 161,1 ! 39,ó l38,3 54,8

Építőipiar . . . A . 22,4 62 139,5 Sió

Mezőgazdaság . . . 96,3 68,8 — —

Ebből:

Nagyüzemek . . . . . . . . 6—2,3 34,8 127,5 44.11

Kisüzemek . . . . . . . . . 34,0 34.0 100,0 34,0

Kereskedelem . . . . . . . . 79,4 0.8 138,3 1.1

Egyébruágezatok . . . 35,l ,_ 2,3 1390 3.2

Népgiazdaság összesen 394,3 117,7

124,1 146,1

* Szűkítemt ön költségen.

692 DR. Awa JÁNOS, Kizárólag a vállalati nyíll'váintartásolldblan kimutatott tenmelési és jövedelmi mu- tatókkal való összlhang érdekében az ily módon értékelt 'ldé—szl'etadatok'at építjük be a népgazdasági imérlegeiklbe. Meg kell jegyezni, hogy az ország egész kész- letállomxáinyáabian a saját termelésű készletek viszonylag jelentős súlyt kép- viselnek (1975 végén 30 százalék volt az arányuk), és a szűkített önköltség. elég nagymértékben elmarad az értékesítési ártól, Az iparban és az építőiparban ugyanis az értékesített termékek árszinvonala közel 40 százalékkal múlja fe- lül a szűkített önköltségét, a mezőgazdasági nagyüzemeklben pedig 28 százalék—

kal. Ennek az a következménye, hogy az ország kiészlre'tállománya a közgazdasá—

gilag indokolt értéikszínyonollhoz képest kereken 10 százalékkal ralacsonyiaiblba—n van érték—elve. E torzítás hatásán valamit enyhít az a tény, hogy a saját termelésű készletek állománya népgazdasági szinten nagyjából arányosan változik a többi loészllettel és a termeléssel.

Ami a készletá'llomány értékelésére alkalmazott árak időlbe'li "korszerű—ségét"

illeti, vagyis azrt, hogy azok mennyi—re ó'líln—alk közel a tárgyidőszaki aduásrvételfben

kialakult forgalmi ánalklhoz, a helyzet kielégítőnek mondható. A készletek egy éven

belül ugyanis töíblb—sziör kirosenélődrnelk. így az év végén meglevő állom—ány túlnyo—

imó részét a tárgyévben, sőt annak is, az utolsó hawnmvadólbarnmegyedében szerez—

ték be. Minthogy a készleteket tényleges beszerzési áron, a sali-át tenmelé'sűelket

pedig a ténylegesen felmerült köwe'tlen költségek színvonalán tartjuk nyilván.

az év végi készletek megközelítően a tárgyév második felében érvényes árakon

szerepelnek a nyilvántartásban. Az egymást követő évek naturális készletá'llosmvá—

nya tehát automatikusan átértékelődik a viszonylag ,,friss" áraik szinvonalára.

A készletek automatikus átértékelődése csak az állomány mindenkori ér—

télkunuagyságánalk aktualitása szempontjából kedvező. Ezzel szemben a tárgyidő- szaki készletfellhxalimozás mérését, mint ama később kitérünk, naigylmértéíklben meg- nehezíti.

c) A készletek ágazatok szerinti megoszlása

A készletek ásgazarti megoszlásának vizsgálata során határozott különbséget kell termi aszerint, hogy a ké'szletálllomávnyinaik ágazati eredetét vagy pedig ága-

zati tulajdonosát (elhelyezkedését) kutatjuk—e. Az előbbiekben vázolt jelenlegi be—

számol—ási rendszer a készleteket tulajdonosokhoz rendelve mutatja ki, azaz hogy melyik ágazatban vann—alk lekötve. Rendeltetési asoportosításuk is a tulaj-

donos tenmelőegység o'ldallácről világítja meg funkciójukat, nevezetesen azt, hogy továblblte'ldolgozásna vagy értékesítésre várnak-e.

Nagyon fontos szerepe van azonban annak is, hogy a mindenkori készlet- á-llománynalk ágazati eredetét ismerjük. Való—jában ekkor a készleteket az úij'naiter—

melési folyamatnak más összefüggései szempontjából vizsgáljuk. Emellett egy másik fontos cél is vezet benenlüinlket. Arra keresünk választ, hogy k—onlknétan milyen jellegű termékekből tevődnek össze a készletek, a készletek tárgyi struktúrájából pedig a készletek "minőség—éve" szeretnénk következtetni. Minőségi j-ellemzésen általában olyan különbségtételt értücnlk, hogy a vizsgált készletek kurrens vagy el—

fekvő. szükséges vagy felesleges, kemény vagy pusl'td, imipontigényes vagy kevésbé importi—g—ényes termékeknek tekinthetők-e.

Nem kíván bizonyítást, hogy az itt említett ismérvek alapján csoportosított adatok milyen fontos információkat nyújtanának mind a mikro—, mind a makro- ökonómiai elemzések szúméra. Ezzel magyarázható, hogy az elmúlt 15-20 év során újból és újból felmerültek olyan igények a sz-ámlviitelllel és a statisztikával

A KÉSZLETFELHALMOZÁS MÉRESE

693

szemben. hogy közvetlen módon, az egyes vá—lla'l—abi'k szintjén és a vállalati ve- zetés minősítése alapján vegy-e számba a felesleges, indokol—atlan stb. készlete- kert. Erre azonban nincs vagy csak szűk körben van lehetőség. Figyelembe kell venni ugyanis, hogy a vállalatokat nemcsak erkölcsi, hanem anyagi klövetkez- méinyeiben is érzékenyen érintené készleteiknek ilyen jellegű osztályozása. Ezen- kívül az is nehezítené az ilyen felméréseket. hogy még a legjobb szándék esetén is aligha küszö'b'ölllhetőlk ki az o'lya—n ablje'k'tív tény—ezőlk. amelyek joggal teszik in- dokolttá, hogy a vállalatok egy ,,vnorm—ál" szintnél lényegesen több készletet hal- mozzanak fel. Például ha bizonytalanok a folyamatos beszerzési lehetőségek, akkor egy 3 vagy 6 hónapos termeléshez fe'líhlalllmozott készletet sem lehet egyér—

tel—műen feleslegesnek (tekinteni, ha ennek hiányában a termelés folyamatosság—a kerü'lne veszélybe.

Jelenleg a készletek ..minőségi" csoportositására az e kérdéssel foglalkozó közgazdászok egy leegyszerűsített osztályozást alkalmaznak, amennyiben az egész k-észletállományt két nagy csoportra osztják: ipari és mezőgazdasági eredetű kész—

letekre.

i'Explicit módon ugyan sohasem fogalmazták meg, de hallgatólagosan mégis olyan minősítés fűződik a készletek e kettéosztásához, hogy az ipari eredetű készlet-ek nagyobb mértékű felhalmozását a termelés és az értékesítés zavaraina utaló, tehát kedvezőtlen jelenségek "következményének" tekintik, mig a mezőgaz- dasági eredetű készletek ,,jó" minősítést kaxpxnalk. mert viszonylag könnyen érté- kesíthetők, s ezért meg nagyobb arányú fellihtaillmlozásulk sem okoz gondot. De ha nem is fűzzük utáb'bilhaz ezt a kedvező értékelést, akkor is legfeljebb a tenmé- szeti tényezők által előidézett ingadozásoknak, tehát "elfogadható" okoknak a terhére vagy javára *ir'jíulk az itt bekövetkező változásokat.

Alli—glha lehet tagadni. hogy e két nagy csoport a maga egészében magán viseli az itt említett jegyeket. de azonnal (hozzá kell tenni, hogy ez túlzott állta- láinosítás. ami könnyen vezethet téves következtetésekre.

Az utóbbi időben többször felmerült, hogy az ipari és mezőgazdasági eredet szerinti kettéosztást javítani kellene. a figyelem azonban főleg arra irányult. hogy milyen módon lehetne magát az ipari. illetve mezőgazdasági eredetet az adatokban tisztább módon elérni. Úgy tűnik, hogy ha főleg a minőségi megkülönböztetés ig—énye áll e csoportosítás mögött. alokor arra a jelenlegi durva közelítési mód is megfelelő, legalább annyira. mint amennyire arra a pontosabban elhatárolt ada—

tok alkalmasak. Ehelyett célszerűbb lenne a készleteket d-itferenwciáltabban meg- itélni. s az ipari és a mezőgazdasági eredetű termékeken belül egyaránt meglke- reslni a ,,jó" és a ,,rossz" készleteket. Egy lényegesen tagoltabb ,.tárgy" szerinti osztályozásra a jelenlegi számviteli és statisztikai információkban rendelkezésre álló adatok is lehetőséget adnak. így például a saját termelésű készletek esetében az ágazati elhelyezkedés egyben az ágazati eredetet is jelenti, tehát meghatározza a termék jellegét. A kereskedelmi áruk esetében a kereskedelmi vállal—atok szakmai tagozódása utal arra, hogy ott milyen termékekből tevődik össze a készletál'lomány.

Az anyagok vonatkozásában pedig elég jelentős részt képvis-elnek az anyagsta—

tisztilkában szereplő termékek, amelyeket elég egyértelműen .,lcemwény" ciklkekane'k tekinthetünk, s amelyek készletének növekedése általában kedvező, csökkenése pedig kedvezőtlen jelenség.

Természetesen még így is nehéz arra vállalkozni, hogy a részletesebben cso- portosított készletfaitákat két. három vagy több "minőségi" fokozatba soroljuk. de így valószínűleg biztonságosabban mondható itélet, mint a most alkalmazott nagy- vonalú általá'nosuítás alapján.

694 DR. ÁRVAY *JANOSU

d) Az onyogkészletek népgazdasági értelmezése

Annak következtében. hogy az egyes készletlaletáw'kat a tulajdonos termelői—agy;

ség szempontjából sowrolju'k az anyagok. késztermékek vagy áruk csoportjába. az egyes konkrét tenmékféleségek több csoportba tartoznak. Péld-ául lo szén lehet anyag, késztermék vagy ó'ru. attól függően, hogy erőműben. széln'bálnyálboxn vagy TUKERJtelepen tár—oljuálk. Ebből kiindulva ezt az osztályozást elég gyalkmn bírálják hozzáfűzve. hogy nem felel meg a népgazdasági értelemben vett cSopor'tos—itási kritériumoknak. Ezért felmerült az a javaslat, ahogy a készletek közül legalább az

"anyagok" fogalmát makroökonómiai szemlléletimóldlban határozzuk meg, ahol egy bizonyos termékfélesvég, ha azt anyagnak minősítjük, akkkor —- bármely termelő- egységbeln helyezkedjék is el —- mindenképpen anyagként jelenjék meg—a százm-

bavétel során. Ezzel kapcsolatban a következőket jegyzem meg.

Először: az ilyen 'kieme'lléselknelk van ugyan létjogosultságufk. de nem azért.

mert így az újratermelés népgazdasági folyamata szempontjából ?h—a'táiroznáunk' meg az "anyagok" fogalmát, hanem kizárólag azért, mert a többé-kevésbé ö'fnlkéélnYe—

sen anyagnak minősített és a megfigyelés céljára tételesen kijelölt termékeket a központi "oermékgazdálk-odás közvetlenül vagy közvetett módon, de minden- képpen fokozottabb mértékben kivánja ellenőrizni. Itt a hangsúly nem azon

van, hogy azok anyagok, hanem azon. ahogy különösen fontos termékekről van

szó. Érdemben az egyes ,,anyagok" totális felmérése nem különbözik sem cél- jában, sem a beavatkozás módjában attól, ami a különösen fontos fogyasztási cikkek, például a gabona. a hús. a culkor stb. esetében tapasztalható. A központi

és teljes körű nyilvántartás az esetleg szükségessé váló operatív beavalltkoaás.

például i'mportrendelés, átcsoportosítás, kontingenbálás számára hivatott a kel-

lően részletezett és a tárolás helyét is jelző információt biztositani. Ez a ki- emelés tehát bármennyire is népgazdasági érdeket hivatott kielégiteni. nem ru—

házható fel egy magasabb. elvileg helyeselblb közgazdasági kategória ranlgfjá'vala Az újratenmelési folyamot egészét tekintve mindazt a készletet anyagnalk kell tekinteni. amely továbbfeldolgozásna vár. méglha már magas megmunkálási folkon ment is át. Véleményem szerint tehát hillbÓS az a felfogás, amely a jelenleg al—

kalmazott anyag, késztermék, áru stb. osztályozást ..csak" vállalati szintre és nem népgazdasági szint—re alkalmas közgazdasági ismérveknek tekinti.

Másodszor: ha a készletálloományt mint a termelés érdekében szülkséges tő—

kerlátlordítást értelmezzük. akkor bánmennyime is makroőkonómiaxi szempontból mér- jülk a termelést, a teljes készletállományt kell figyelembe venni, s nem csak a

"kiemelt" vagy az alapvető anyagnak mainős'ülő készleteket. A nemzeti jövedelem termeléséhez és úfjrlatenmele'séhez nemcsak elsődleges alapanyagokra, hanem ma- gasabb feldolgozottsági fokot elért termékekre, alkatrészekre stb. is szükség van.

Ho—nm'a'drszor: a kiemelt anyagok globális jellemzése, például egyetlen értélki mutatóval való m'érése, mé-glha azokat egységes áralkon (s nem a vállalati nyil—

vá-ntantásolkban a készletek között különböző árszinten számított érméken) vesszük is leltárba. a központi szabályozás szám—ára kevés tájékoztatást nyújt. Ilyen cé—

lokra az egyedi. termékenkénti nyilvántartás látszik szükségesnek.

2. A TÁRGYIDÖSZAKI KÉSZLETFELHALMOZÁS MEGHATÁROZÁSA

A készletfel—hallmozás mér—ésében éles különbséget kell tenni aszerint. hogy folyó áraikon vagy valamely bázlsév rögz-ített áraliln határozzuk meg a készletál—

lomá'ny növekedését. Az alábbiakban először a mindenkori folyó árakon értékelt

A KÉSZLETFELHALMOZÁS MERÉSE

695

készlettelihialm—ozás problémláival foglalkozunk, majd ezek után külön kitérünk a változatlan áras számítások sajátosságaira.

a) A készletek ,,változása" és ,,felhalmozása" közti különbség

K—észletváltozáso—n a vállalatok. intézmények stb. nyilvántartásába—n szereplő nyitó és záró készlet értékének különbözetét értjük. Ezzel szemben a kiészletfelvhal- mozás a tárgyidőszaki termelésből vagy importból a készletek növelésére fordított részt jelenti. Ez utóbbi fogalomnak megfelelő kategória illeszkedik a nemzetgazda—

sági elszámolások rendszerébe mint a termelés egyik "felhasználási" formája.1 A *kiész-letváltozás és készletieláhalumwozás közti tartalmi külömbség a következő elemekből tevődik össze.

1. Hatósági árváltozások miatt végrehajtott átértékelés. Hiaitósági árváltozá—

sok esetén a gazdasági egységek az érintett termékek készletét az árváltozás eszmei időpontjában kötelesek átértékelni, s az ebből eredő értéklkvülfönibözetet egyfelől a készletek, másfelől a forgóallawpoik vagy az állami költségvetéssel szem- beni elszámolási kötelezettségek között számba venni. ily módon önmagában ez

az értékkülönbözet nem érinti az átértékelést végrehajtó (azaz a készletező) ter-

melőegységek termelési értékét és nyereségét, ezért az emiatt előálló készletmó—

d-osuil—ás nem tekinthető termelésből eredő kiész'lettfelhalmozásntak. (Az átértéke- lést követő-en természetesen az új áraik. amely-eken az adásvétel végbemegy, már módosíthatják a vevő termelési értékét, nyereségét, de ezzel egyidejűleg az eladó- inál is új ára—kon vesszük számba a termelést, tehát az átértékelés utáni készlet—

!válvtozásoik összhangban vannak a népgazdasági termelés folyó árakon történő elszámolásával.)

A hatósági árváltoz—ásoiklkal egyező módon kerül kiszámításra a mezőgazdasági kisüzemek termény- és állatkészletének átértékelués—é'ből eredő értékkülönbözet.

minthogy az itt alkalmazott számítási módszerből következően a készletek nyitó és záró állományát, így évközi mennyiségi változását is a tárgyévi termelői átlag—

árakon értékeljük. Ez azt jelenti, hogy az előző évi záró és a tárgyévi nyitó ál- lomány értéke a mindenkori .tángyévii átlagárak alkalmazása miatt egymástól el- térő. Ez az értékkülönbözet nem része a tárgyévi termelésnek, ezért k—észlettel- 'halmozásként sem vehető számba. (E tételt azért említjük meg, mert a készlet- változás kiszámítása úgy kezdődik, hogy a mindenkori záró értékből levonjuk az előző évi záró értéket.)

2. Vagyonxnyereség. Ezen a címen az állóeszközök kiselejtezéséből nyert bon—

tási anyagok, hasznosítható hulladékok értékét vesszük számba. mégpedig nega- tív előjelű készletfelxhvalmozásként, azaz amelyek értékét a káész'letwálitozás összegé—

ből le kell vonni. Azért szükséges e tételt csöktkenéslként kezelni. mert e termékek nem a tárgyidőszak termeléséből erednek, hiszen a termelési időszak kezdetén is megitailválihtatők voltak a népgazdaságben.

3. Vogyonveszteség. Ez a tétel mindazoknak a termékeknek az értékét magá—

ban foglalj—a, amelyek a tárgyidőszakban valamely gaz-dasági egységben termelés- ként megjelentek, de évközben valamely másik gazdasági egységben (vagy ugyan- azon gazdasági egységben, de a következő elszámolási periódusban) megsemmi- sültek, illetve értékükből veszítettek. Ilyen veszteségnek minősül a készletekben bekövetkező tűzkár vagy egyéb rendkívüli károsodás, a készletek normán felüli

'A készietváitozást bizonyos egyszerűsítéssel vállalati. a készletfelhalmozást pedig makroökonómiai kategóriának tekinthetjük. Egy vállalat esetében nem merül fel annak igénye. hogy készletváltozásániak eredetét akár saját) akár üzleti partnereinek termelésével egyeztesse. Ezzel szemben a népgazdasági

elszámolások'ban ez az összefüggés elemi követelmény.

696 DR. ARVAY JÁNOS

'hiánya, a kereskedelmi árulk leértékelése stb. A vagyoniveszrteségelket a készlet—

felhla—lmozás szempontjából pozitív előjellel kell figyelembe venni. minthogy azo—

kort megtenmeltélk, de sem az évközi lelhaszn—álásoik közt, sem a készletek záró

állományában nem találhatók meg. Más szavakkal: hla nem következett volna be a veszteség, a tárgyévi termelésből nagyobb lett volna (: 'ke'szllextnöfvefkeclés. Az

pedig indokolatlan lenne, hogy egy kereskedelmi vál'lalla'tntáll bekövetkező káro—

sodás miatt az ipari termelést visszamenőleg k-ornigáljulk.2

4. A költségvetési intézmények a—nyagbeszerzéwse és anyaglfellhiasznál'ása közti különbség. Ezt a korrekciós tételt következetes eljárás esetén készletle'llhlalmozás- nák kellene tekinteni. Kizárólag tedh'nilkai olkok, pontosabban a költségvetési mér—

leggel valló egyezőség miatt nem m'iinősí'tjülk ezt a 'kész'letváltozást készileltfelihlailmo- zásnlalk. Ugyanis a költségvetési mérlegben a költségvetési szervek fenntartási költségeit nem a tárgyévi anyag-_lelhaszntálás. hanem a tárgyévi beszerzés össze-

gével mutatják ki. Márpedig hto (: költségvetési szervek tárgyévi alnyagíbesze—rzését teljes érté—kiben számba vesszük végső fogyasztástként. akkor annak fel nem hasz—

nált részét nem lehet mégegyszer készletfe'lh'almozáslkiénft is kimutatni a népgaz- dasági mérlege'klben. (Anyagolkon ebben az összefüggésben az alap és segéd—_

anyagok, a fűtőainyagwolk és a logyóesziközölk összességét értljülk.)

5. Külkereskedelmi úton levő készlet. A külföldi ügyletek átfutási ideje vi—

szonylag hosszú. és ezért elvileg hárem időpont is alapul szolgálhat az import- ból szármiazó termékek készletre vételére. illetve az exportált termékek készletből történő kivezetésére: a) a határátlépés időpontja (SG külkereskedelmi statisztiká—

ban); b) a Magyar Nemzeti Bankhoz benyújtott okmányok beérkezésének időpontja (a nemzetközi elszámolási mérlegben) és c) a vállalathoz beérlkező számla idő- pontja (a mérlegfbeszáimolőklban). Sajnos a vállalati számbavétel időpontjának rög- zítése nincs összhangban sem a külkereskedelmi. sem a banki számlblavétellel.

amennyiben a jelenleg érvényes utasítások szerint a vállalatok a január végéig beérkező számlákat még az előző év teljesítéseként számolhatják el. ha (] termé- keket még a tárgyévben vámkezelésre átadták, illetve azok a tárgyévben beér- keztek a raktárba.

Minthogy mindhárom ,.ih'ivaltallos" nyilvántartás adatai rendelkezésre állnalk.

de azok között az eltérő időbeli számbavétel miatt esetenként jelentős különlb- ségek vannak. a nemzetgazdasági elszámolások céljára a Magyar Nemzeti Bank által az elszámolási mérlegben a tárgyévre nyilvántartott export-, illleítve import- tételeket fogadjuk el. Amilyen mértékben a vállalati elszámolás-olk ettől eltérnek.

a különbözetet úton levő készletként vesszüék számba. Például, ha egy vállalat de—

cemberi exportként (s már nem készletként) mutat ki olyan szállítmányt, amelynek

számlája január közepén érkezik be a Magyar Nemzeti Bankhoz. Mert az ebből eredő devizabevétel nem szerepel a tárgyévi elszámolási mérlegben, a szóban forgó termxélkek—értékéita népgazdasági mérl—egelkiben még nem tekinthetjük exportnak.

Minthogy azonban a tárgyévben e termékeket megtermelték, de sem az exportban.

sem a készletek közt lni—nicsenek számba véve. az adott vállalat által kimutatott záró készletet ezek értékével növeljük. A készletek ilyen korrekciója oimén négy eltérésii tétel végső egyen-lege jelenik meg. nevezetesen külön az exporttal és kü-

2 Elvben felmerülhet, sőt több szocialista ország gyakorlatában meg is található az a módszer, hogy a nemzeti vagyonba—n bekövetkező veszteséget nem o készletfelrhalmozás kategóriáján belül mutat—

ják ki, hanem a veszteség pótlására forditott termékek értéke a nemzeti jövedelem mérlegében önálló

"felhasználási" tétel alatt (veszteségeik cimen) jelenik meg. Hazai számitásuinxlcban ezt a megoldása azzal az érveléssel vetettük el, hogy az explicit módon számba vehető veszteség csak töredéke annak a kár- nak, ami selejt. asnyaigpazarlás vagy más címen magukban a termelő vállalatokban bekövetkezik (de ezt már a termelési statisztika sem öleli fel). úgy a nemzeti jövedelem mérlegében e címen kimutatásra ke- rülő téitel téves képzetet keltene az ország valóságos veszteségeinek nagyságáról.

A KÉSZLETFELHALMOZAS MÉRÉSE 697

lőn az importtal összefüggésben mind a nyitó. mind a záró készletérltéknél mu—

tatkozó eltéréseké.

ő. A műszakilag teljesitett, de pénzügyileg nem rendezett befejezetlen be- ruházások. Az érdekelt szervek által kialakított módszertani megállaipuodásdk sze- rint a beruházási teljesítéseket csak a pénzügyi kiegyenlítés időpontjában és an- nak értékéig tekintjük beruházásnak. Ebből következik, hogy a már teljesített és leszármlázott, de még ki nem egyenlített berulházási teljesítést készletfellhalmozáts- ként kell kezelni, minthogy e termékeket a tárgyidőszakban létrehozták. Termé—

szetesen, ha a pénzügyi teljesítés megelőzi a műszaki teljesítést (a számlázást), akkor e tétel előjele negativ.

7. Átminősítések. E címen az állóeszközök és készletek közlt'i átsorolások, pél- dául a fogyóeszközze' minősítések értéke kerül száimbaívéte'ire. Súlya viszonylag kicsi.

8. Feltárt egyéb korrekciók. E címen az olyan kotnstrulkcióbe'li változásokat, el—

számol—ási következetlenségeket és eseti sajátosságokat vesszük számba, aimelyek elvben az előző tételek valamelyikébe tartoznának, de kimutatásukat a vállalati nyilvántartások nem tették lehetővé. lgy például 1970—ben a mezőgazdasági nagy—

üzem—ek 1.9 milliárd forinttal átértékelték áll'art-állotm-ányukat, de ezt az értékkülön- bözetet mé'r'legbeszáimolójulkbain nem mutatták ki. Vagy: 1973-ban az Állatforgalmi Vállalat a mezőgazdaságtól le'lvásárolt 1,6 milliárd forint értékű olyan állatot, amelyet az év végéig nem szállított el. Ezeket az állatokat egyik vállalat sem mu—

totta ki készletei között. (Helyesen az Állotforgalmi Vállalatnak kellett volna kész- letre vennie. Azóta az ilyen ügyletek számbavétele már rendezésre került.)

9. Fel nem tárt korrekciók. A termelés. forgalom és felhasználás fázisai kö—

zött folytonosan áramló hatalmas tenmékt—ömeg számbavételének időpontjában és értékelésében még viszonylag nagyon szigorú elszámolási rend mellett is előfor- dulnak átfedések vagy kimarad-ások, amelyek egyenlege végső soron a népgaz- dasági készletválltozásb'an csapódik le. A már emlitett időbeli eltéréseken kivül a reklamációk, a visszáruk, a göngyölegek stb. elszámol—ását illetően a zárás idő—

pontjában számos nyitott kérd-és maradhat, ami a kapcsolatban álló partnerek között még a legnagyobb jóhiszeműség mellett is inkonzisztens számbavételt idéz- het elő. Ez teszi jogosulttá. hogy bizonyos korrekciókat ilyen címen is vélelmez- zünk.

A 2. táblán 5 évre vonatkozó tényadatok alapján bemutatjuk a készletvrálto- zás és az emlitett korrekciós tételekkel levezetett készletfelhalmozáis adatait.

Az ismertetett korrekciók, még ha a termeléshez való igazodás érdekében elfogadható is a mellettük felsorolt érvelés, a készlet—gazdálkodás vizsgálata szem- pontjából kétségtelenül zavaróan hatnak. Ezek közül három, viszonylag nagy sú- lyú tétel részben (: népgazdasági mérlegek, részben a vállalati számvitel mód- szertanának módositásával kiiktathatónak látszik. Ma már eldö—ntöttnek tekinthető, hogy a nemzetgazdasági elszármal-ásokz'ban 197ó—ltól kezdve a műszakilag teljesi- tett (számlázott) beruházás—okat fogjuk nép—gazdasági berulh—ázásnak tekinteni, így a 2. tábla 6. sorában szereplő tétel feleslegessé válik. Számitainunk lehet arra is.

hogy (: ..teltárt korrekciók" között felsorolt téves elszámolások nem fordulnak elő a jövőben. Viszont nagyon bonyolult feladatnak látszik, de nemcsak a készlet- elemzés, hanem a külgazdasági kapcsolatok vizsgálata szempontjából is fontos lenne megoldani az úton levő külkereskedelmi áruk számbavételi idő—pontjának összehangolását a Magyar Nemzeti Bank, a Külkereskedelmi Minisztérium és a vállalatok nyilvántartásai között. Ez esetben a rendkívül nagy ingadozást mutató 5. sorszámú korrekció is kiküszöbölhető lenne. Ezek után az átértékelés—ek miatti

698 DR. ARVA'V lmas—

értiélklkülöníbözetek mi'nősüllnelk olyan tényezőknek. amelyek jelentősen befolyása! _ jók (] krész—letválfcozós éve—nlkénflli alulkulfós'ót- Eze'k mögött azonban olyan közgaz—

dasági és finanszírozási tényezők rejlenek, amelyeket a számítósmkból nem—hogy ká—

szűlmi, hanem az eddiginél solklk—al élesebben kellene expon—ó—lnll, és te'lajeseilfb mir—

talomim—oi kell—ene felmérni. A követlloező pontban ezzel a kérdéssel foglvoslikomnk

részletesebben. ;

2 tóhűu '

A népgazdaság készletfelhalmozásának kiszámítása ;

(felyéwéron. milliárd forint)

mo, ma. 1972. 1973. 19714. válsága

Megnevezés

és slave?

" kezmk

évben

Készletóllomóny az év elején 246,6 266.6 5 2814 ; 298.6 32228 27558

KÉSZlelóllomóny GZ éY Végé,0,,',,.o,2ÓÓ-6, __23714 228v5.,, ,É'ÉÉM $$$; , MW,-Lm

Kész/etváltozós . . . . % —i—20,o 4—203 4—112 * Jr—24.2 ism —i——35.5—

Módosító tételek:

'

?. Hatósági ótérléikelé'sek ; —- 'O,7 -l— l,4 -— LO —- 2.3 -— 0.2 -— 0.2 170 Kisüzemek készleteinek ;

átértékelése . . . . í - 3.2 — 2.1 —— 0.3 —— 4.8 0.0 -—

2—3. Vagyornnyereségek és l —

vagyonvesztesége'k

egyenlege . . %l— 15 ! —l— 2.l ri" 1.8 l 2.1 4— 1.2 *l— 1.5 4. Költségvetési intézmé-

nyek által beszerzett, de ' ; ! fel nem hmznúli finn/::—

gok . . . . . . . i — 0,6 l — l,0 —— l.2 -— l,? i __ 1.4 —-

5, Külkereskedelmi úton ; §

levő készlet egyenlege j —— l,? —l— 1,2 — 1,3 : — 2.6 — 7.2 —— 7,2

6. Beruházási szóllítói , §

szó—ml'óik egyenlegénekf ;

változás—a , . . j (LD —l— 09 ! - 0,1 í —— 4.0 —l— 0.B %— 0.8 7. Átminősítések . . . . ; -— 0.1 —— O, ' — 0.2 4 — 0.2 - 0.1 — 0.1

8, Feltórt egyéb korrekci— § : :

ók . . . . . . . l —- 1.9 —- — i — 1.6 —— —

9. Egyéb korrekciók ! _ 0.9 -— 0.8 — o,9 % — 2,5 _- 2.o —— 1.1

Módosítások együtt . , i _ 7,8 l —I— 1.5 —- 3,2 —17.i ; — 8.9 i - 6.3

%— 7,1

4—27,8 ' —l—29.2'

, l

Készletle/halmozás juaz [ Has l 4— 8.0

! !

b) A készletielholmozás értékének mennyiségi és árkomponense

A népgazdaság—i mérlegek legtöbb ag—gnegic'xftum—ót (például az egyes áig-ozatok

bruttó termelését, a lakosság fogyasztás-ót stb.) az jellemzi. hogy olyan termékek

m'oztgrósó't összegeziiik, amelyek mindegyikének megvan az adott gazdasági folya- matban kiala'kulrt saj—árt ó—na. Ezzel szemben (: késziletlfelhalmozó—endi —— ame-nnyiben

a gazdaságban órwólftoz—ósoik ford-ulnialk elő — ez az egyértelmű hozzárendelhető

ség hiányzik. A készleiüfelhnoilmozós elvben ke'": idő—pon'üba—n meglevő kész'lectmennyi—

ség—akinek a különbségeit jelenti. de e két mennyiségi állományhoz eltérő ánatlc borr—

tozna'k. l—gy a készletek mennyi'sége'iiből szá-m-ltott különbség még akár tendenció—

júbwan is eltérhet a nyitó és záró készletek értékeíből számitott krülönbség'tőél. (Szél-

sőséges esetben az is előfordulhat, hogy naturálisan minden egyes termékfujtóé ből kisebb a záró mennyiség. mint a nyitó készlet. de ha jelen'tősebbú—remellkew

A KÉSZLETFELHALMOZÁS MÉRÉSE 699

dés volt év közben, a zárás időpontjában meglevő készletek értéke meghaladhatja a nyitó készletek értékét.)

A készletek mindenik—ori ó'lllomióinyiónialk értékelés—e alapjában véve attól függ.

hogy (: t—enmelés céljára beszerzett termékeiket milyen értékelési elvek szerint viszik be a termelési költségek közé. aimi'kor azoilcai biizonyos ültemlküllönbséggel felhlasz- n-óljió'k. Nyilvánvaló, hogy a beszerzési költségekből a termelésbe átvitt rész meg- hiatórozza a még fel nem használt készletek értélk'beni színvonalát is. A készletek—

ből a termelésbe átvitt mennyiségek értékelési módj—óna többféle lehetőség van.

Ezek között két olyan ,,tiszta" alternatívát találunk, amelyek a lehetséges változó- tolk két ható reseitlét képviselilk. A többi értéke—lési mód mindenképpen a kettő közé esik. s ezért, ha a beszerzési áraik vóltozn'alk, alldkior arzolk hialtósla -— az alkalmazott módszertől függően — eltérő aná—nyb—an oszlik meg a termelési költségeik és a készletben maradt állomány között.

Az egyik tiszlta elj—óvást a nemzetközi szofkli—roclol—om FlFO- (firts in, first ou-t) el'vnelk nevezi. Ez (az elv abból a feltételezésből indul ki, hogy a vállalatok a kü—

lönlböző időpontokban különböző árakon vásárolt készleteket a beérkezés sor—

rendjében haszn—óljrólk fel, s azokat a bieisz'erzé'snelk mieg'fele'lő órszwiinvonvaílon érté- kelik (: termelő felhasznál—ásban. Azok a készletek tehát, amelyek még raktáron vannak. a legutóbbi beszerzési áralkon vannak nyilvántartva. Ha feltételezzük, hogy az árak bizonyos ütemben egyenletesen emellkedinelk, akkor ennek a költség- elszémolrósei elvnek a törvényszerű következménye, hogy a folyó termelési költségek

mlinwd'ivg alacsonyabb, a készleteké pedig mindig magasabb órszi'nvonralat tükröz—

nek. mint a tórgyidősza'ik'i átlagos beszerzési úr. A miálsilk következmény pedig az.

hogy ebben az értékelési rendszerben a készletek értékbeni növekedése mindenkor nagyobb, mint a naturális mennyiségi változásoknak a tárgyévi átlagos beszerzési áralklkia'l számított összege. Ez utóbbi óllíitc'is könny—en bizonyitható olyan esetben.

amikor a készletek naturális mennyisé-ge állandó szinten marad, hisze-n bia'rmllyen óraikon érié'kelnévnlk is a mennyiségi v-c'iltoz—ásolkort. arnnvalk értélke zérus, de a kész—

letek értéke mégis növekedést mutat.

A probléma megvilágításához vegyük azt az egyszerű példát, hogy egy gyúr negyedévente egyenlekevs üftemibein 100 tonna mennyiségű anyagot vásárol, s azt negyedéves ütewmikülöinabiséggel lellhasrn—óljo- A termék ám az első félévben 20, a mwósodrilláb—an 30 forint. Tételezzük lel továbbá, hogy ez a gyér az év elején 140 tonna kvészlettel rendelkezik. Ekkor a beszerzés, a felhasználás és a készletvól-

toziós Folyó áras értéke forintban k'ilejezvve negyedévente a következő.

3. túbli

A készletváltozás értékének alakulum () FIFO-elv szerint

_(forint) ,, ,_ , )

i l l

l l l

l. negyedév . . , . . i 2 800 2000 l 2 000 2 800 —

ll. negyedév . . . l 2800 l 2000 ! 2000 2800 ! —

Ill. negyedév , . . . . 2800 3000 2000 3800 l 4—1 000

,'V- negyedév . . . . 3800 3000 l 2600* 4200 l 4— 400

Év összesen ! 3800 ' rbooow ! "8600"! 74200 l—l—14ÖO

* A W. negyedévi készletfelhasznélós értéke úgy tevődik össze, hogy 40 tonna még a ll. negyed- évben 20 forintos áron beszerzett készletből szarmazik (830 forint). 60 tonna azonban már a lll. negyed- évben 30 forintos áron vásárolt készletből ered ('1808 forint).

700 DR. ÁRVAY JÁNOS

Folyó áron mind a népgazdaság egészében. mind vállalati szinten a források

és felhasználások összlhla—ngort miurbartnalk, feltételezve, hogy a beszerzés egyenlő valamely másik vállalat termelésével:

TERMELÉS : TERMELÖ FELHASZNÁLAS —l— KÉSZLETVÁLTOZAS (40000 : SJGOO—l— MOO).

Ha azonban a folyó áras értékektől azrt várjuk el, hogy a tárgyidőszak ter—' me'lőri ársz—lnwonalán tükrözzék a termékek mennyisége—nek mrozlgiáisóft, alklklor a ter—

melést és a folyó termelő felhasználást, amelynek mennyisége egyaránt 400 tonna.

évi átlagos tenmelői ám és egylben átlagos beszerzési ára 25 forint volt, egyfor—

mán 10000 forint összegben kellene értélkielnvi. Ugyanakkor a kiérszvletrviállttozást nsul—

lának kellene tekinteni. Hiszen mennyiségében sem a vállalat, sem a népgazda—

s-ág nem halmozott fel készleteket. A készletállamlány értékében mutatkozó 1400

forint szaporulat teljes egészében a 140 tonna anyagnak tonnánkénti 10 forintos

áremelkedéséből adódik.

A költslégelszámolás másik ,,tiszlta",vá'ltozlatát az ún. LilFO (lost in. limit out) elv alkalmazása jelenti. Ebben az esetben a vállalatok abból a feltételezésből ín—

duln'aik ki, hogy a termelésben mindig a legutóbbi beszerzéseket hiasz—náljláik fel, mégpedig az annak megfelelő beszerzési költségek árszlí—nlv'ona'lón. Mögöltfbe az (a gazdálkodási szemlélet húzódik meg, hogy a termelő vállalatok termelési költsé—

geik—et a mindenkori beszerzési árak szintjén kalkulálják, azaz nem béfvesztlk meg saját magukat azzal. hogy elavult árakon viszik be a termelési ráfordítások közé a régebben beszerzett készleteiket. Tudatában vannak annak, hogy a felhasznált anyagok a felhasználás időpontjában már más értéket képviselnek, mint a beszer- z—és időpontjában. Az előbbi példát alapul véve a vállalati elszámolás a következő értérki kategóriák-at tükrözné.

4. tábla

A készletváltozás értékének alakulása a L/FO—elv szerint

(forint)

l. negyedév . . . l 2 800 l 2 000 l 2 000 l 2 800 l — ll. negyedév . . . l 2 800 2 000 2 000 2 800 —-

lll. negyedév . . . ! 2 800 3 000 3 000 2 800 —

lV. negyedév . . . . . 2 800 3 000 3 000 2 800 —

Év összesen ] 2800 [ 10000 [ 10000 4 2800 l —

A készletváltozrásw e példában egyelőre mint miaradványrte'telt 'kezeilrtülk. de ké-

sőbb még visszatérünk arra, hogyan kellene érdekelni a mindenkori kíészletá'lla-

mányt vagyoni szempontból]. Annyit azonban már itt hangsúlyozni kell, hogy a készletek érltélkibeni változásai ebben a példában pontosan, a gyakorlatban pedig megközelítően megfelelnek a mennyiségi változásoknak.

Meg kell említeni. hogy hatósági árváltozások eseté—n -— alkár év elején, axkrár év közben következnek be — a vállalatolkanlalk haladéktalanul át kell térni 'az új

álnalk alkalmazására, tehárt k*öltségel'sznátmollásxulk az ilyen te-nm'élkelk vonatozásálblan

a UFO—elvnek felel meg. A központilag elrendelt árválrtozás'nlalk azonban az ils ve- lejáró—la, hogy készilerte'ilke't is át kell érté'kelrn'ilölk, s az ebből eredő különbözetet (külön ki kell murta'tn'iolk.

A KESZLETFELHALMOZAS MERESE 701

Az itt tárgyalt két elszámolási módszer közül a másodikat [elhet elvileg he—

lyesebbnek tekinteni mind vállalati szempontból, ahol a költség- és eredmény- e'lemzés. mind népgazdasági szempontból, ahol a formásak és felhasználások el- számolásának helyességét bliztosit'jla. M'é'ginlknálblb kll'tűnlllk ez akkor, ha a két eljá—

lnásn'ar'k a vállalati nyereségre gyakorolt hatását is megvizsgáljuk. Amennyiben a vállalat tenmelési árbevételét változatlanlnlalk veSlszülk. a'klkor az első elvnek meg- lelelő kiölrtségrszámlltás esetén a Vlállalalt nyeresége nagyobb mint a másik eljárás alkalmazása esetén. Ez abból az egyszerű tényből következik, (hogy a termelési ráfordítások kisebb mértékben nőnfelk, mint az anyagok beszerzési értéke. Válla- lati szitnten kevésbé [érzékelhető, hogy ez filkrtlv nyereség, de népgazdasági szinten effelől nem maradhat kétség- Az 1969—1973 közötti időszakban évente mintegy 5-6 milliárd forintra, 1974 és 1975—ben pedig már évi 8—10 milliárd forintra be- csülhető az az összeg, amennyivel a tárgyévi termelő felhasználás árszínvonala alacsonyabb, mint ugyanezen termékek tárgyévi termelési értélke, kizárólag azért.

mert a szabad ánfor'málkbla tartozó termékek árszínvo-nlala évi 1.5—2 százalékkal emelkedett, s mert az anyagok felhasználása mintegy 3—6 hónapos késéssel követ- te az anyagok termelését vagy importját. Ezzel az összeggel ezént a népgazda—

sági nyereség *mlaglasolbiblníak mutatkozik, s egyben ekkora összeg—gel nagyobb a készletek értélkbeni növekedése. mint mennyiségi változásuk, A termelő felhaszná- lás alulér—te'lkle'l'ése és az indokoltnál nagyobb nyereség elszámolása a viállllalaltolk mali könyvelési gyakorlatában álltalános, ezért a továbbiakban ezt a gyakorlatot vizsgáljuk meg közelebbről.

Az érvényes számviteli utasítások szerint a vállalatoknak a szabad áras anyaglbeszerzéseknek év közben bekövetkező árváltozása-it "arányosan" meg kell osztaniok a termelő felhasználás és a készletek között. A konkrét eljárás meg- választására többféle lehetőségük van. de mindegyiknek az a lényege. hogy az anyogár—különbözetek címén külön kimutatott beszerzési költségtöbbletnek (vagy esetleg ármegtakarításnak) a felhasználással arányos részét ráterhelik a terme- lési költségekre. a fennmaradó rész pedig automatikusan növeli a záró készlet értékét. A korrekciónak negyedévenkénti könyvelése esetén az előbbi példában említett folyamatokat a vállalatok a következő módon számolják el.

5. tábla

A negyedévenkénti készletváltozás értékének számítása a vállalatoknál

(forint)

l Felhasználás l Záró készlet

.. N ' ' , . .. K' ' -

ldoszaxk klésyzll; Belszerzes eveilen PNP? év eleji árkülöin— vááliőzzts

(elszamo— ar—kwulwon— áron bözett

[ ló) áron bözet

!. negyedév . . 4 . . . ' 2800 l 2000 2000 l — I 2800 — —

ll. negyedév . . . ; 2800 2000 2000 l — 2800 — -

lll. negyedév . . . . . . 2 800 3000 2000 ; 416* 2 800 584 ! —l—584

lV. negyedév . . . . . . 3384 3000 2000 ! 660" 2800 924 —H340

Év összesen 2800 , 10000 4 9076 ' 3724 ? 4—924

' Kiszámictálsóunak módja:

beszerzési árkülönbözet , , , , , _ nem . :

nyitó készlet %— beszerzés (elszámoló áron) -felxhaszanolas (elszamolo aron) _ 2800 $,*w 2000 416

llOOO —l— 1000 — llió

2800 _l— —2000 : 660

" Kiszámításánalk módja :

702 , _ DR. ÁARVAY Jim—os

Mint látható, a mai gyakorlat szerint a vállalatok az év közben bekövetkezett

2000 forint kihatású áremelikedésből 1076 forintot terhelnek rá a folyó évi terme- lésre. míg 924 forinttal a kiészletértiéiket növelik. A 37-24 forint összegű záró kész—

let (28004—924) pedig egy olyan ,,kevert" érték. amely sem az anyagok mennyi- ségi változását, sem azok év végi vagyoni értékét nem fejezi ki reálisan. !

Nyilvánvaló tehát, hogy a vállalatok jelenlegi költség- és készletértékeiési

módszere az előzőleg bemutatott két ..tiszta" határeset közé esikhs így az árvál—

tozásoknak az elszámolásokra gyakorolt torzító hatása, ha tompított formában is, kétségkívül fennáll. Érdemes mégegyszer visszautalni arra. hogy a FIFO-módszer sokkal jobban elszakítja a termelési költségeket az aktuális árszínvonaltól, mint a UFO—módszer vagy mint a mai vállalati eljárás. de előnye, hogy a készletérté—

ket megközelítően a mindenkor érvényes árakon fejezi ki, tehát a vagyoni hely- zet—et jól méri. Ezzel szemben a LillFO-módsz—er a termelő felhasználás árszínvonalát jól *követi, de a készletérték elszakad azok záróskorí vagyoni értékétől.

A népgazdasági mérlegszámítások céljára a vállalatok által alkalmazott költ- ség— és eredménykimutatás az említett torzítások miatt elvileg nem megfelelő.

Ennek ellenére a folyó áras aggregátumok összeállítása során a vállalati köny- velésből eredő adatokat használjuk fel, aminek az az egyedüli magyarázata.

hogy a népgazdasági mérlegszómítósokat maximálisan a hazai gazdaságirányí—

tási rendszer szolgálatába kívánjuk állítani. s ezért a vállalati jövedelemszabá- iyozás céljára kialakított kategóriákat. mindenekelőtt a nyereséget. módosítás nélkül beépítjük az elszámolási rendszerbe. Mint arra később visszatérünk, ennek az előnynek az érdekében számos hátrányt kell más vonatkozásban elviselni, s joggal mondhatjuk, hogy a mai magyar mérlegrendszernek az itt tárgyalt eljárás képezi a legproblematikusabb és leginkább vitatható pontját. —

Felmerül a kérdés, hogy van—e valamilyen megoldási lehetőség e nehézségek

elkerülésére? A népgazdasági elszámolások szempontjából az adna—jó megoldást.

ha a vállalatok költségszámításukban és készletértékelésükben a jelenlegi ..ve- gyes" módszerről áttérnének a másodiknak említett (ún. UFO) elv alkalmazására.

Itt tulajdonképpen nincs másról szó, mint hogy ugyanazt a költség-elszámolási elvet kövessék a szabad áras termékek esetében, amelyet követni kötelesek-a hatósági

árak csoportjába tartozó termékek árváltozása alkalmából. Ekkor a termelésben

történő felhasználás költségszínvonala késedelem nélkül követné ugyanezen ter—

mékeknek a kibocsátás oldaláról bekövetkezett árváltozását, és reálisabb nyere—

ség kimutatását vonná maga után.

Külön problémaként kell azonban kezelni a mindenkori készletállomány érték- beni nyilvántartását a vagyonmérlegekben. Az nyilvánvaló, hogy a UFO—módszer alkalmazásával a készletállomány értéke a beszerzések és felhasználások folya- matos továbbvezetése esetén elszakadna a tárolt anyagok mindenkori árszínvo—

nalától; Ezért a vagyoni helyzet reális kimutatása megkövetelné a készletállomány időközönkénti átértékelését ugyanúgy. ahogy ezt a vállalatok a hatósági árak

változása idején teszik. Az átértékelés címén bekövetkező készletérték-módosulás

explicit kimutatása elvileg is, gyakorlatilag is lényegesen különbözik a készletek ,,automatikus" átértékelésétől. Az előbbi esetben a vállalati nyereség a reálisnál nagyobb. a másik esetben reális. Az előbbi nem jelentkezik készletfelhalmozós—

ként (hanem a termelési folyamaton kívül álló .,vagyonnyereségként"), az utóbbi esetben a tényleges *készl'etffelihalimozás és a vagyon-nyereség összeolvadva mint készletnövekedés mutatkozik meg. Az előbbi esetben elhatárolódik a készletérték—

nek az évközi árváltozásokból eredő többlete. az utóbbi esetben nem. Mindez arra vezet, hogy állást foglaljunk az előbbi módszer alkalmazása mellett.

A KÉSZLETFELHALMOZÁS MÉRÉSE

703

Természetesen a készletek átértékelésének következményeit a finanszírozás oldaláról is szabályozni kellene. Úgy tűnik, hogy sem a vállalatok, sem a költ—

ségvetés számára nem lenne hátrányos, ha a vállalatok a készletek mindenfajta átértékeléséből eredő különbözetet forgóalapjukon vezetnék keresztül. Ez a kérdés azonban pénzügyi politikai szempontból alapos mérlegelést és mindenképpen szigorú szabályozást követel. Annyit azonban [már most le lehet szögezni, hogy a jelenlegi elszámolási rendszerben az évközi automatikus készletátértékelődés mértékéig a nyereség a valóságosnál nagyobb. s ez a fiktív többlet képezi a finanszírozási forrását a készletek mennyiségi változását meghaladó és ilyen érte- lemben szintén fiktív értékbeni növekedésének.

E pont befejezéseként még meg kell említeni, hogy amennyiben az évközben bekövetkező összes árváltozás hatását sikerülne ,,átértékelés" címén explicit mó- don kimutatni. akkor a készletérték változásának ettől megtisztított összege meg—

közelítően a naturális mennyiségekben bekövetkező évközi változások értékét fejezné ki.3 Nyomatékosan rá kell azonban mutatni. hogy a teljes értékváltozás—

nak e két komponensre történő megosztása nem egyenlő azzal, amit a változat- lan áras számítások keretében hagyományosan alkalmazunk, amikor a folyó áras értékeket egy bázisévi árszínvonalra számítjuk át. Itt ugyanis csak egyetlen tárgy- időszakra vonatkozó számításokról van szó, ahol kizárólag arra törekszünk, hogy az éven belüli árváltozások hatását szűrjük ki a nyitó és a záró állomány érté- kében mutatkozó különbségből. Ha több év készletfelhalmozósát kívánjuk össze—

hasonlítani valamely év rögzített árszínvonalán, akkor az egyes években bekövet- kező mennyiségi változások folyó áras értékeit (azaz, amelyeket az előbbiek sze—

rint megtisztítottunk az évközi átértékel-ésektől) a bázisév árszínvonalár—a kell deflálni. Ugyanis az egyes évek készletfelhalmozásának árszintje, ha ki is szűr- jük az évközi átértékelés hatását, minden évben eltérhet az előző évek árszín—

vonalától.

c) A készletértéket módosító árváltozások hatása a nyereségre

Ha az előbbiekben tárgyalt árváltozásoknak a készletértékre gyakorolt hatá- sát tüzetesebben akarjuk megvizsgálni, akkor nagy jelentősége van annak, hogy a népgazdasági szinten mutatkozó többletnyereség keletkezésének és az árvál—

tozásokból eredő hátrányos következmények elviselésének helyét pontosan meg- állapítsuk.

Első pillanatra az látszik logikusnak. hogy az áremelkedésből származó több- letnyereség azoknál a vállalatoknál mutatkozik, amelyek a termékeket előállítot—

ták, és magasabb áron a felhasználók számára eladták. Ugyanezzel a logikával folytatva. az ilyen termékeket felhasználó vállalatoknál pedig csökkenie kellene a nyereségnek, feltéve, hogy minden más tényező változatlan. Valójában azonban a helyzet éppen fordított: a fiktív nyereség nem a termelőnél, hanem az anyagot felhasználó vállalatnál jelentkezik. Ennek a furcsa jelenségnek a magyarázata a következő. Ha egy termelő vállalat év közben növeli az árakat, s ezeken értéke—

síti a felhasználó számára a termékeket, akkor ennél a vállalatnál valóban több lesz a nyereség, de ez nem fiktív, hanem pénzben is megszámlálható, realizált nyereségtöbblet. Amennyiben a másik vállalat e termékeket késedelem nélkül használná fel, akkor termelési költségeiben azonnal tükröződnének az áremelke-

3 Meg kell jegyezni, hogy amennyiben a készletek állománya év közben jelentősen hullámzik, és az ár—

VÖMOZ'ÓSOlk év közben következnek be, akkor sem (] LlFO;, sem a FllFO-módiszer nem képes teljesen tisztán kifejezni a készletváltozá—s mennyiségét és értékét. Mégis nagy előnyük, hogy a ,,kevert" értékelés elvben csak (: különbözeftxnél és nem magánál a teljes állománynál jelentkezik.

704 DR. ARVAY JÁNOS dés negatív hatásai. és ezért nyeresége éppen annyival csökkenne, amennyivel az a másik vállalatnál nőtt. Ha a többi tényezőt változatlannak tekintjük, akkor az áremelkedés után a két vállalat együttes nyeresége ugyanakkora lenne. mint az áremelkedés előtt. Minthogy azonban a felhasználó bizonyos időbeli késéssel számolja el az áremelkedést a költségei között, ezért nyeresége ahhoz a szinthez képest nagyobb, mint amennyit az azonnali felhasználás esetén érne el. Tehát nem a másik vállalathoz, hanem saját ,,reális" nyereségéhez képest mutatkozik nagyobb nyereség a felhasználónál. s ennyiben tekinthető ez a többlet fiktiv nye- reségnek. Az árváltozások időbeli elszámolásának késése miatt a két vállalat együttes nyeresége most már több lesz. mint az áremelkedés előtt.

A nyereség fiktív volta más oldalról is megfigyelhető. Tételezzük fel, hogy a két vállalatnak együttvéve annyi pénze volt, mint az áremelkedés előtti nyere-

ségük. Árváltozás után az együttes pénzösszeg változatlan, de az áremelkedés

összegének mértékéig az első vállalat pénze nő, a másiké csökken. Az első vál—

lalatnál a pénz mennyisége továbbra is megegyezik nyereségével, de a másik vállalatnál kevesebb lesz. A hiány, azaz amennyivel a második vállaiat pénze ke—

vesebb, mint a nyeresége, a készletek értékbeni többletében mutatkozik. Szám—*

viteli értelmezésben tehát az elszámolás teljesen tökéletesnek tekinthető: a nye—

reség egy részét a második vállalat már "befektette", elköltötte készletek beszerzé—

sére.

A nyereség tartalmának világos meghatározása távolról sem formai kérdés.

Egy tőkés vállalkozó egyéni értékítélete szempontjából esetleg közömbös lehet, hogy saját tiszta vagyona az év folyamán milyen mértékben nőtt nyereségből és milyen mértékben készleteinek átértékeléséből. A mi körülményeink között azonban a nyereség fogalma és szerepe lényegesen más: nem a váilalati vagyon gyarapodásának. hanem magának a gazdálkodásnak. a gazdálkodás hatékony- ságának. a vállalat anyagi és erkölcsi elismerésének alapjául szolgáló mutató- szám, ezért különösen fontos, hogy a nyereség lehetőleg tisztán tükrözze a ter—

melési tevékenység jövedelmezőségét. Legalább ilyen fontos ez a tartalmi tiszta- ság a mokroökonómiai vizsgálatok szempontjából is. Nem felel meg a gazdasági valóságnak. hogy a népgazdaság egy adott időszakban akkora megtakarítással rendelkezik, mint amennyit kimutatunk, ahogy nem helytálló az az érték sem, amit a népgazdasági mérlegekben mint a tárgyévi termelésnek készletfelhal- mozásra forditott részét elszámolunk.

Ez a probléma mérlegelést kíván abból a szempontból is, hogy a felhasználó vállalatok vajon érdekeltek—e az itt tárgyalt fiktív nyereség kimutatásában? A na-

gyobb nyereség kétségkívül nagyobb lehetőséget ad a vállalati érdekeltségi ala—

pok képzésére, mégha el is tekintünk most a nyereség magasabb szintjébőlf eredő erkölcsi elismeréstől. Lépjünk azonban tovább! A nagyobb nyereséget na- gyobb adó terheli, s ez az adó a fiktív nyereség után is fizetendő. igaz, hogy a fiktív nyereségnek egy része a fejlesztési alapot is növeli, de távolról sem annyi- val, amennyivel a fejlesztési alapot a készletnövekedés már képzésének időpont—

jában terheli. —

Nyilvánvaló, hogy ez a körülmény korlátozza a vállalatok fejlesztési lehető—

ségeit, ezért valójában véve nem lehetnek érdekeltek a közgazdasági valóság- nál nagyobb nyereség kimutatásában. A költségvetés számára sem jelenthet egyértelmű előnyt a fiktív nyereségből elért adóbevételi többlet. hiszen azt vagy közvetlen felhalmozási juttatás, vagy más engedmények útján vissza kell áramol- totn—i a vállalati szférába. ha a tervezett fejlődési ütem érdekében a reálisan szük—

séges vállalati felhalmozásokat nem kívánja korlátozni.