104
STATlSZTIKAl lRODALMl FiGYELÓ
Elsőként a következő egyenlet kiszámításá- ra került sor (s'. a hibatag):
Vi: aCR'. —i-bVDi % cGDi % d/K/VA/l. -j—
4—e logVAi—kf—j—el.
A korrelációs matrix adatai és a regresszió—
számítás eredményei alapján a szerző a kö- vetkezőket állapitja meg.
A piaci koncentráció szignifikáns és po- zitiv kapcsolatot mutat a függő változóval.
A koefficiens statisztikailag szignifikáns ma- rad akkor is, ha a tőkeintenzitást és a keres- let változékonyságát is figyelembe vesszük, bár értéke a kereslet változékonyságának arányában csökken. A piaci koncentráció destabilizáló hatása a beruházási tevékeny- ségre megegyezik az Egyesült Államok fel- dolgozó iparára végzett hasonló vizsgálat eredményeivel.
A kereslet növekedésének együtthatója úgyszintén pozitív, de az index statisztikailag nem szignifikáns. Mint várható volt, a tőke- intenzitós is pozitív koefficienst mutat. A koefficiens azonban ugyancsak nem szigni- tikáns. Ezt az eredményt a tőkeintenzitás és a piaci koncentráció közötti korreláció (r : : 0.34) részben magyarázza. A piaci mé- ret állandó szignifikáns és negatív koeffici- enssel rendelkezik.
A regressziós eredmények tehát megerősi—
tették azt a feltételezést, hogy a piaci kon- centráció és a kereslet változékonysága lé—
nyegében instabillá teszik a beruházási te- vékenységet, a nagy piac viszont ellenkező hatást fejt ki.
A piaci helyzet tényleges hatásainak fel- mérésére, illetve az előbbi eredmények ellen- őrzésére a következő egyenletben a piaci koncentráció négyzete is független változó- ként szerepelt. Az eredmények jellegzetesen eltérnek aszerint, hogy a kereslet változé—
konyságát figyelembe vette-e az egyenlet vagy sem. Ha nem vonta be független vál- tozóként, a piaci koncentráció négyzetének koefficiense negatív, 95 százalékos szignifi-
—kancia szinten. Tehát kisebb a beruházások stabilitása, ha például a 4 legnagyobb vál—
lalat szerint számított koncentráció 75 szó—
zalékról 80 százalékra nő. Ha azonban a ke—
reslet változékonysága is független változó- ként szerepel, a piaci koncentráció hatása nem tekinthető szignifikánsnak.
A következő lépés arra keresett magyará-
zatot, hogy mi okozza elsődlegesen a kon- centráltabbterületek beruházási tevékeny- ségének erősebb változékonyságát: a tőke- állomány változtatásának a piaci helyzetből származó nagyobb sebessége vagy a döntést hozó hatalom iparcsoporton belüli koncent-
ráltabb volta?
A mintából kiválasztott 84 iparcsoportban becsléseket végeztek a tőkeállomány változ-
tatásának sebességére. Az új tőkeberuházá—
sok a magasan koncentrált ágazatokban igen rapszodikusak, ami a stabil iparpolitika kialakításának jelentős akadálya. A tőkeál—
lomány változtatási sebességének és a piaci koncentrációnak laza kapcsolata arra utal, hogy a döntéshozók e területeken kétségbe-' lenül kisebb szétszórtsága nem segíti elő a beruházási stabilitást. Ez pedig a kormány számára csak fokozza a nehézségeket, 5 megfelelő orvoslás csak következetes anti—
tröszt politikától remélhető.
(Ism. : Botos Balázs)
KRENGEL. R.:
A TERMELÉSI TÉNVEZÖK STRUKTÚRAVALTOZÁSAl (Strukturwandel im Bereich der Produktionsfakto—
ren.) -- Allgemeines Statistisches Archiv. 1977. 1. sz.
31-42. p.
A szerző kísérletet tesz arra, hogy külön- böző mutatószámok segitségével választ adjon arra a kérdésre, hogy a Német Szö—
vetségi Köztársaság iparának ágazati struk—
túrája hosszabb időre visszatekintve gyor- sabb vagy lassúbb ütemben változott-e. A vizsgálat a teljesített munkaórák, a bruttó állóeszköz—állomány és a termelési potenciál ágazati struktúraváltozásait (összesen 41 ipa- ri ágazat struktúraváltozásait) tükröző aggre- gált idősorok alapján történt. Az ágazati ter- melési potenciál nem más, mint az a ter- melés, amely az ágazat termelési tényezői—
nek teljes kihasználtsága mellett adódik.
A négy alkalmazott mutatószám a követ- kező: a 41 ipari ágazat struktúraváltozásai—
nak évi összege, euklidészi távolsága, a vál- tozások relativ különbségeinek összege és egy viszonylag új információelméleti mérő;
szám. az ,,intormációnyereség" mérőszáma. A harmadik és a negyedik mutatószám hasz—
nálata mindenesetre megkívánja, hogy bár- melyik ágazat részesedése — akár a ledolgo- zott munkaórákban, akár a bruttó állóesz—
köz-állományban vagy a potenciális terme—
lésben — zérustól különböző szám legyen. Ez a körülmény az alapadatok kisebb változta- tását, illetve a teljesített munkaórák eseté—
ben egyes éveknek a vizsgálat köréből való kirekesztését tette szükségessé, amire a ta- nulmány részleteiben is kitér.
A ledolgozott munkaórák alapján mérhető struktúraváltozások számbavétele némileg el—
tér attól, ami a másik két idősor -— a bruttó állóeszköz—állomány és a potenciális terme- lés — alapján számítható. A ledolgozott mun- kaórák alapján a struktúraváltozás vizsgála- ta csupán az 1958—1975. évi időszakra kor- látozódott, míg a másik két idősor esetében az 1950—1975. évi időszakot ölelte fel. Az idő- sorokban határozott trend nyilvánul'meg. Ha
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
105
az ágazati struktúraváltozások trendje felfe-
lé irányul, a strukturális változások üteme gyorsul, ha viszont a trend csökkenő irányú,
akkor lassul.
A ledolgozott munkaórák esetében a má- sodik, a harmadik és a negyedik mutató (az euklidészi távolság, a változások relatív dif—
ferenciáinak összege és az információnyere- ség) csökkenő, az első mutató (az ágaza- tok struktúraváltozásainak összege) növekvő
trendet tüntet fel.
A bruttó állóeszközök esetében mind a négy mutató egyértelműen negatív, vagyis eszerint a struktúraváltozások üteme 1950 és 1975 között lelassult. Ezt egyéb adatok is igazolják. Fokozott beruházási tevékenység elősegíti az ágazati struktúra változását, mig lanyha beruházások lassabban hatnak a struktúraváltozások irányában.
A termelési potenciál esetében az első és a második mutatószám gyorsuló, a harmadik és a negyedik mutató lassú struktúraváltozás—
ra utal. Látnivaló, hogy egyértelmű következ- tetések levonása nem lehetséges.
A struktúraváltozásokat azonban nemcsak trend—, hanem konjunkturális hatások is be- folyásolják. Ezek ebben az esetben is meg- figyelhetők és a trend körüli ingadozásokban
nyilvánulnak meg.
A ledolgozott munkaórák adatai mind a négy mutató alapján arra utalnak, hogy a konjunkturális csúcs 1959/1960l—ban és 1966/
1967—ben, illetve 1967/68—ban volt. Látható az is, hogy mind a kedvező, mind a kedve- zőtlen konjunktúra strukturális változásokat okoz.
A bruttó állóeszközök adatsora alapján a konjunktúraingadozások — az egyértelmű trendhatás folytán — kevésbé mutathatók ki.
Ugyanakkor a termelési potenciál ingadozá-
sai l951—re, 1956—ra, 1960—ra, 1967—re, 1970—
re és 1975-re jeleznek struktúraváltozásokat, nagy általánosságban tehát 4—5 évenként.
A szerző a kifejtetteket grafikusan is áb- rázolja. Ezeken az ábrákon a konjunkturális hullámzások is pontosan nyomon követhetők.
Megadja továbbá a tanulmány a struktúra- változások valamennyi mérőszám segítségével számított értékét is.
(Ism.: Nyáry Zsigmond)
TAPINOS. G.:
A GAZDASÁGI HELYZET VÁLTOZÁSA ÉS A MUNKAERÖ—VÁNDORLAS
(Economic fluctuations and labour mígration.) -—
Labour and Society. 1976. 1. sz. 95-103. p.
Az országok közötti munkaerő-áramlásnak eddig nem tulajdonítottak kellő jelentőséget.
Ennek a problémának tanulmányozására a Ford Alapítvány nemzetközi munkabizottságot
hozott létre. amelynek első ülése 1974. ápri- Iis 5—6-án volt Párizsban. A munka fő cél—
kitűzése a gazdasági helyzet és a munka—
erő—áramlás összefüggésének tanulmányozá- sa volt. Közvetlen feladatnak a jelenlegi tő- kés visszaesésnek a munkaerő-áramlásra gyakorolt várható hatása vizsgálatát tekintet- ték.
Az elmúlt évtized eredményeinek vizsgála- tából megállapítható volt egyrészt, hogy a gazdasági változások és a munkaerő—áram—
lás szoros összefüggésben vannak egymás- sal, másrészt, hogy a munkaerő-bevándorlás visszaesés esetében mérséklő. a fellendülés időszakában pedig élénkítő szerepet tölt be.
A Német Szövetségi Köztársaság példája bi- zonyitotta, hogy a gazdasági hanyatlás sok- kal nagyobb mértékben hat a vendégmunká- sokra, mint a hazaiakra.
A kőolajválság hatása rendkívül súlyos volt számos, sok vendégmunkást foglalkozta- tó iparágnál. Ilyenek elsősorban a ,,másodla- gos" iparágak: például építőanyag—ipar. a kerámiaipar, az üvegipar és más iparágak, mint például elsősorban a gépkocsiipar. Az inflációellenes intézkedések a tőkés orszá—
gokban úgyszintén a fejlődési ütem csökken—
tése irányába hatottak. A tőkés gazdaságok szerkezeti változására és a fejlődési ütem csökkentésére irányuló intézkedések a tlen- dégmunkásokat foglalkoztató országokbana bérköltségek csökkentését eredményezték. Ez gyakran az eddigi vendégmunkások által be- töltött munkakörök megszüntetését vonta ma- ga után.
Másrészről viszont, míg korábban a ven—
dégmunkaerő alkalmazását átmeneti meg—
oldásnak tekintették, később a fejlődés több iparágban a vendégmunkások alkalmazásán alapult. Elsősorban Svájcban, de Franciaor- szágban is megállapítható, hogy az 1962 és 1968 között létesített új munkahelyek az ipar—
ban csak a vendégmunkások útján voltak betölthetők.
Nem hagyható figyelmen kívül az sem.
hogy a vendégmunkások egyre inkább ma—
guk után viszik családjukat és szeretnének ál- landó letelepedési lehetőséget a befogadó országban. Ez pedig nemcsak az otthoni tár—
sadalommal szembeni új követeléseket jelen- tett. hanem a hazai munkaerő egyre na—
gyobb féltékenységét váltotta ki.
Mindezeken túlmenően a kormányok hiva—
talos állásfoglalása is a vendégmunkaerő be- fogadásának csökkentése irányába változott A vizsgált három ország: a Német Szövetsé—
gi Köztársaság. Svájc és Franciaország kö- zül az első kettőben teljesen megszűnt a munkaerő mind legális, mind illegális beván- dorlása. Ehhez a politikához hozzájárultak az anyaországokis,amelyek
elősegítették ól-
Iampolgáraik hazatelepülését. Előnyben ré- szesülnek a befogadó országokban a régeb—
