Rövid összefoglaló a zeneterápia fejlo1111désének mérföldköveiro1111l

129

SSSS

M M M M

Rövid összefoglaló

a zeneterápia fejlo 1111 désének mérföldköveiro 1111 l

Az írás tárgya a zeneterápia fejlődésének rövid összefoglalása. A tanulmány felépítése: a zene szerepének bemutatása történelmi korszakonként a zeneterápia szempontjából, a zeneterápia tudományosság előtti jellemzőinek ismertetése. Szervezetek, társaságok, kutatóműhelyek, szaklapok és képzések bemutatása, a nagy zeneterapeuta elődök munkásságainak áttekintése, valamint a magyarországi helyzet vázolása.

A zene ősiségének bizonyítékai. Bibliai utalás „Dávid hárfája, melynek hangjaira Saul jobban lőn”. A görögök a zene hatásmechanizmusainak természettudományos magyaráza- tát kutatták (Püthagorasz). De gondolhatunk a kínai, egyiptomi, indiai szentélyek, kultu- szok dallamaira (például halottsiratókra). A természeti népeknél pedig egyértelműen ismer- tek a mimetikus rítusok (Buzasi, 2006).

Frank (1994) szerint az őskorban a kultuszokhoz a valóság megidézéséhez hívták segít- ségül a zenét. A zeneterápiás improvizáció megőrizte a rítusok mimetikus, utánzó techniká- ját. Ennek segítségével a zeneterápiában résztvevő védett térben begyakorolhatja a külvilág helyzeteit.

A középkorban megjelenő hangjegyírás, kottanyomtatás a tanulhatóságnak, fennmara- dásnak adott teret. A zene szerkezetét pedig a görög hangrendszerek uralták. A reneszánsz- ban zeneelméleti, szerkesztésbeli változások és iskolaközpontok jönnek létre.

A klasszika korában a zene egyszerre tudomány és művészet, újabb ás újabb műfajok, stílusok születnek. Minden növekszik: a hangszerek, a játéktechnika, a hangerő.

A romantikában az iparosodás gazdasági és társadalmi változásokat idézett elő. A hang- szerek, kották tömegesen terjedtek. A művészetet a művelt polgári réteg támogatja. De a szalonzenékhez köthetően megjelenik a zenei giccs is. Tehát a zenélés eléri a minél szélesebb társadalmi gyakorlatot.

A 20. sz. mindent elsöprő pluralizmusa és materializmusa mellett újabb és újabb termé- szettudományos felfedezések jöttek létre. Az ember és az univerzum viszonyát sokszor a ze- nei disszonancia és stílusbeli pluralizmus jellemzi. A zenéről alkotott felfogás minden eddi- ginél széttöredezettebb, számos zenei műfajban elveszti esztétikai tartalmát. Például az elekt- rotechnika révén terjedő szórakoztató műfajokban. Tehát tanúi lehetünk, ahogy a zene multidimenzionális jellege (azaz része az orvoslásnak, nevelésnek, széles társadalmi gyakor- latnak: népművelés, ünnepkörök…) történelmi koronként más-más hangsúlyt kap és mára visszanyeri eredeti jellegét. A nevelésen kívül pedig megőrzi kiegészítő szerepét.

Már 1978-ban a Columbia Magazinban olvashatjuk egy anonim szerző írását a zene lé- lekre gyakorolt pozitív hatásáról. Kezdetben a zene élettani hatását nem véletlenül olyan orvosok vizsgálták, akik maguk is zenészek. Például Albert Schweitzer, Theodor Billroth.

Szólni kell még Lichtental Péter Pozsonyban született orvosdoktorról, aki az 1800-as évek elején a Teatro alla Scala háziorvosaként a zene élettani hatását vizsgálja a zenészek körében, publikál és lefekteti az „újkori zeneterápia” alapjait. Tadeusz Natanson, aki a Wroczlawi

130

Zeneművészeti Karon zeneterápiás tanszéket szervez, és megteremti a zeneterápiás kong- resszusok sorozatát (Vértes, 2010; Szkotniczky, 2019).

A zeneterápia területei tehát a biológia, élettan, belgyógyászat, gyógyszerészet, ahol al- kalmazott technika a zene. Dogie 1880-ban vizsgálja a légzés, pulzusszám és vérnyomás zenével való befolyásolását. 1920-tól a lélektanban, analízisben relaxációs technikaként jelentkezik a zene. Harrer 1975-ben elektromos műszerekkel mutatja ki a zene izomlazító, fájdalomcsökkentő hatását. Ezért lesz része a zene például a szülészetnek, fogászatnak, in- farktusos betegek kezelésének. Ezen gondolatkörön haladva került előtérbe a természetes esztétika. Erre példa Hans Peter Reinecke funkcionális zene kategóriája. Ilyen a munka- dalok teljesítménynövelő hatása. Aminek okát a fentebbi vizsgálatok is igazolják. Az utóbbi évtizedben pedig tapasztaljuk azt a paradigmaváltást, miszerint a zeneterápia társadalmi jól- létet képviselő modellje áttevődik egy idegtudományi modell felé. Azt vizsgálják, hogyan, miként dolgozza fel az emberi agy a zenét. Ezt struktúrájában és funkciójában képesek ki- mutatni az agyi képalkotó eljárások. Mindennek ellenére a zeneterápia kiegészítő jellege megmaradt (Janka és mtsai, 1987; Vértes, 2010).

Az elsőként alapított amerikai társaságok (például National Foundation for Music Therapy) célja, hogy a zeneterápia tudományos támogatottságot nyerjen. Konkrétan elmé- leti definíciók, modellek születnek, és meghatározzák a terapeuták kompetenciahatárait.

Juliette Alvin nevéhez fűződik az angliai társaság meglapítása, amit az első okleveles képzés és szaklap indítása követett. Argentínában Rolando Benenzon neurológus professzor alapít társaságot és szimpóziumot szervez. A német társaság (Buzasi, Eschen, Moll) nevéhez fűző- dik a „Herdecke Projekt”, egy kutatómunka, aminek köszönhető az első nappali tagozatos képzés indítása Heidelbergben. A szaklapok a Journal of Music Therapy, a VOICE, ideg- tudomány területén például a Neuroreport, Neuroscience, Cognitive Science a legmagasabb tudománymetrikai mutatóval rendelkeznek. Kvalitatív, kvantitatív kutatásokat, történeti jellegű írásokat, esetelemzéseket közölnek.

Oktatás, képzés, kutatóműhelyek tekintetében Porta már 1917-ben ritmustanfolyamot szervez beteg gyermekeknek. Llongueras Barcelonában ugyanezt teszi 1908–26 között vak, süket gyerekeknek. Galinska 1975-ben pszichiátriai klinikán receptív zeneterápiát folytat neurotikus betegekkel. Eredményeit adatokkal rögzíti. Ugyanekkor Willms a pszichoana- lízis részeként, mint kommunikációs eszközt használja a zenét. Hozzá kötődik a zeneterápia

„második” vágány elnevezése. Ez azt jelenti, hogy a zeneterápia egy alaptevékenység, azaz a segítő szakma valamelyikének kiegészítő eleme. A világ első zeneterápiás intézetét Alex Pontvik, orvos alapította Stockholmban. A bécsi akadémián Alfred Schmölz elindítja zene- terápiás képzését. És 1968-ban a Lipcsei Neurológiai Klinikán kutatóműhelyt és képzést szervez Christoph Schwabe (Buzasi, 2006; Szkotniczky, 2019). Tehát a segítő szakma jeles képviselői köré kutatóműhelyek szerveződtek és kidolgozták képzési programjukat. Ma már Amerikában húsz állami egyetem hirdet akkreditált zeneterápiás szakot. De találunk például Ausztráliában, Új-Zélandon egyetemi képzést és doktori programot. Európában Anglia, Svéd- és Finnország, Norvégia, Franciaország, Németország, Ausztria, Lengyelország ahol találhatunk akkreditált zeneterápiás egyetemi képzést és doktori programot. Közös pontjuk, hogy a bemeneti és kimeneti tárgykörök egyaránt kötődnek a pszichológia, pszichoterápia és a zenetudomány területeihez.

131 A nagy zeneterapeuta elődök nyomán három elméleti modellt különítünk el (Wagner, 2006). A pszichoanalitikus/pszichodinamikus modellt, amely Freud, Winnicott, Stern pszi- chológiai fejlődés elméletein nyugszik. A humanisztikus/antropozófikus (kreatív modell), ami Abraham Maslow, Rudolf Steiner pszichológiai elméletein alapul. És a kognitív pszi- chológiai modell, mely követi többek között Piaget elméleti megközelítését. Az első modell képviselői Juliette Alvin, Tony Wigram, Mary Pristley, Helen Bonny. Az ő megközelítésük- ben a hang, zaj, zene komplexum közvetlen befolyásolja az érzelmeket, és a zenét rögtönzött interakcióként fogják fel. A kreatív modell képviselői a zeneszerző, gyógypedagógus páros Paul Nordoff, Clive Robbins. Ők a zenei improvizációt, a zenei élmény közvetlen terápiás hatását állították középpontba. Az utolsó modell képviselői Davide Aldride és Cherley Dileo, akik a zenélést az intelligencia fejlődésének tükreként kezelik. A zenei élmény így neuropszichológiai diagnózis, prognózis és terápia is egyben.

Végül néhány gondolat a magyarországi vonatkozásokról. Magyarországon a zeneterá- piát a 60-as, 70-es évektől kezdték el alkalmazni a pszichiátria, majd a belgyógyászat terü- letein (Konta és Zsolnai, 2002). Az itt összegyűlt kutatási anyag megérett a tudományos megmérettetésre. A zeneterápia számára a kongresszusok és konferenciák lehetőségeit a Ma- gyar Pszichoterápiás Egyesület és a Magyar Rehabilitációs Társaság teremtette meg. Ennek keretében jött létre 80-ban az első kongresszus, majd 1983-ban a tatai „összejövetel”, ahol Dr. Konta Ildikó (Magyar Zeneterápiás Egyesület alapítója) felvetette a hivatalos képzés el- indításának lehetőségét. 1986-ban került sor a budapesti konferenciára, ahol a Magyar Pszichoterápiás Egyesület és a Magyar Rehabilitációs Társaság javaslatot tett egy önálló zeneterápiás munkacsoport létrejöttére. 1988/89-ben kerültek megrendezésre az Országos Zeneterápiás Konferenciák. Országszerte (Debrecenben Varvasovszky Dóra, Pécsett Sasvári Attila vezetésével) orvosokból, pedagógusokból, zenészekből álló munkacsoportok egyre magasabb színvonalon végezték munkájukat. 1992-ben ennek eredményeképpen a zene- terápiás munkacsoport zeneterápiás szekcióként kezdett működni. És ez elvezetett a Magyar Zeneterápiás Egyesület 1995-ös megalakulásához. Intézményes háttere a Bárczy Gusztáv Gyógypedagógusképző Kar. Elnök Urbánné Varga Katalin. A Magyar Művészetterápiás Társaság 2009-ben alakult Pécsett. Intézményi héttere a Művészeti Kar. Fő céljaik az érdek- képviselet, terapeuták intézményes közvetítése, előadások szervezése, kutatások támogatása, képzések színvonalának emelése, a szakma elismertetése. A Pécsi Tudományegyetem Művé- szeti Karán és Orvostudományi Karán folyó szakirányú továbbképzés alapítása Sasvári Attila nevéhez kötődik. Ennek alapja a heidelbergi modell. A budapesti képzést Urbánné Varga Katalin neve fémjelzi, intézményes háttere a Bárczy Gusztáv Gyógypedagógusképző Kar.

Még ha Magyarországon nincs is kimondott zeneterápiás szaklap, ilyen témájú írásokat olvashatunk például az Ideggyógyászati Szemle, Pszichológiai Szemle, Magyar Pedagógia, Iskolakultúra, Parlando számaiban.

Összefoglalóan a zeneterápia elmélete és gyakorlata egyidős az emberiséggel. Történelmi koronként érzékelhetjük, egyre szélesebb teret hódított meg (orvoslás, nevelés, szociális és lelki gondozás, népművelés, ünnepkörök és társadalmi gyakorlat). De kiegészítő jellegét máig meg- őrizte. A segítő szakma jeles képviselői köré munkacsoportok szerveződtek, melynek ered- ményeképpen tudományos társaságok, konferenciák, képzések és szaklapok jöttek létre.

132

Irodalom

Buzasi, N. (2006). Gondolatok a metodikáról. I-II. [PDF document]. Retrieved from http://www.art.pte.hu/menu/105/88

Frank, O. (1994). Zeneesztétika, zeneirodalom, zenemű-ismertetés. Budapest: Két „N” Nyomdaipari Közkereskedési Társaság.

Janka, Z., Zöllei, É., Szentistványi, I., & Szilárd, J. (1987). Zenei élmény pszichometriai elemzése szemantikai differenciál skálával. Ideggyógyászati Szemle, 40, 442–450.

Konta, I., & Zsolnai, A. (2002). A szociális készségek játékos fejlesztése az iskolában. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.

Szkotniczky (2019). Zeneterápia története. [PDF document]. Retrieved from https://zeneterapeuta.hu/zeneterapia/a-zeneterapia-tortenete

Vértes, L. (2010). Gerorehabilitációban alkalmazott zeneterápia. Rehabilitáció, 20(4), 90–95.

Wagner, G. (2006). Zeneterápiás modellek. In G. Wagner (Ed.), MZE Konferencia. Program – Elő- adás-összefoglalók (pp. 1–3). Budapest: ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest.