A Magyar Irodalmi Ritkaságok eddig megjelent számai: §

!IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIirillllllllllllllllllllllllll!lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllir=i

... ... .

A Magyar Irodalmi Ritkaságok eddig megjelent számai: §

1. Bessenyei György: A törvénynek útja. Tudós tár­

saság. (A budapesti Berzsenyi Dániel-reálgimnázium 1929—30. évi VIII. osztálya.) Ára 1-— P.

2. Péterfy Jenő dramaturgiai dolgozatai. (A budapesti Berzsenyi Dániel-reálgimnázium 1930—31. évi VIII.

osztálya.) Ára 2-— P.

3. Benyák Bernát: Joas. Piarista iskoladráma, 1770.

(Budapesti kegyestanítórendi kath. gimnázium. Dr.

Perényi József tanár.) Ára 1-50 P.

4. Bessenyei György: Egy magyar társaság iránt való Jámbor Szándék. Bécs, 1790. (Budapesti Verbőczy lstván-reálgimnázium. Dr. Várady Zoltán tanár.) Ára —-80 P.

5. Eárolyi Gáspár: Két könyv. . . Debrecen, 1563.

(Budapesti Ev. Leánykollégium. Jablonowsky Pi­

roska tanár.) Ára 1-50 P.

6. Szemelvények Temesvári Pelbárt műveiből. (Buda­

pesti ciszterci-rendi Szent lmre-gimnázium. Dr. Bri sits Frigyes tanár.) Ára 2-— P.

7. Péterfy Jenő zenekritikái. (A budapesti Berzsenyi Dániel-reálgimnázium 1930—31. évi VIII. osztálya.) Ára 1-50 P.

8. Édes Gergely: Eredeti oktató mesék. (A debreceni ref. kollégium gimnáziumának 1931—32. évi Vili.

A. osztálya. Dr. Zsigmond Ferenc egyetemi rk. ta­

nár.) Ára 1-— P.

9. Dugonics András Magyar példabeszédek és jeles közmondások c. gyűjteményéből. (Szabó Béla polg.

isk. igazgató.) Ára 1-— P.

10. Kazinczy világa. (Kir. Magyar Egyetemi Nyomda.

Dr. Vajthó László tanár.) Ára 3-— P.

11. Szent Erzsébet legendája. Szent Elek legendája.

Halál Himnusza. (A Ciszterci Rend bajai III. Béla- reálgimnáziuma. Dr. Tordái Ányos igazgató.) Ára 1— P.

12. Siralmas panasz. (Budapesti Zrínyi Miklós-reál- gimnázium. Dr. Öllé István tanár.) Ára 1-50 P.

13. Péterfy Jenő dramaturgiai dolgozatai. Második sorozat. (A debreceni fiú felső kereskedelmi iskola önképzőköre. Dr. Juhász Géza tanár.) Ára 1-50 P.

I

I

If 111! 11111111111111II1111111111II1111111111II11111111111111111111! III1111 !Tr

M A G Y A R I R O D A L M I R I T K A S Á G O K SZERKESZTI VAJTHÓ LÁSZLÓ --- XXXIV. szAm. ---

/ V

SZEGED

A RÉGI MAGYAR IRODALOMBAN

Kiadta és sajtó alá rendezte

B A K Ó L Á SZ L Ó

ref. lelkész vezetésével a Szegedi Református Egyetemi

és Főiskolai Hallgatók Bethlen Gábor köre

K I R Á L Y I M A G Y A R E G Y E T E M I n y o m d a

867501 Ого i n s '

MAGVA*

'treoMtoYos akadémia KQSYVTABA

Ajánljuk ezt a könyvet dr. P Á L F Y J Ó Z S E F N E K ,

; Szeged szab. kir. város polgármesterének

Előszó

A Magyar Irodalmi Ritkaságok sorozatá­

ban új csapást vágunk; vállalkozásunkban és munkánkban semmi más nem vezetett, mint az önzetlen szolgálat lelke.

Szolgálni akartunk az irodalomnak, egy­

szersmind a várva-várt jobb jövendőnek is;

mert meggyőződésünk, hogy vihart-álló falai csak a múltból kitámázott értékek alapkövein épülhetnek fel. Ezek között pedig első helyen állanak az irodalmi értékek, mert bennük a leg­

közvetlenebb hangon szólal meg — ha más és más húron is — a későbbi kor számára annyi­

szor megközelíthetetlen és érthetetlen nemzeti lélek.

Kétszeres örömünk, hogy Szeged Ro^almí múltjára vonatkozólag ezt az önkéntes ihun- kát az az ifjúság végezte el, amely manapság annyiszor kénytelen elhordozni a vádat:

„Nem becsüli a tegnapot!“ íme, ez a könyv, mint szerény és csendes-hangú cáfolat, a fe­

lületes vádra. A mai magyar ifjúság valóban mind kevésbbé hajlandó vállalni egy „megha­

misított“, egy magát csak hivalkodó külsősé­

gekben és valóságnélküli szólamokban kiélő múlt tehertételét. Ismerni akarja és szereti a múlt valódi értékeit, meg is szólaltatja azo-

4

kát, mivel érzi, hogy „az új idők új dala“

csak akkor fogja a bizonyos holnapot szol­

gálni, ha más hangszerelésben ugyan, de az ezeréves magyar lélek annyiszor elfojtott, ám soha meg nem fojtott melódiáját énekli.

A jobb magyar jövendő útja: a reális idea­

lizmus. „öregek“ és „fiatalok“ számára egy­

aránt.

A gondolatért, hogy Szegedet a régi ma- gy ar irodalom és írók tükrében bemutassuk, hálás köszönetét mondunk dr. Pintér Jenő tankerületi főigazgató úrnak, ugyancsak szí­

ves útbaigazításaiért dr. Alszeghy Zsolt egye­

temi m.-tanár úrnak.

Munkánk legkedvesebb gyümölcse az lenne, ha példánkat követné más város vagy kör­

nyék magyar ifjúsága is.

Adja Isten, hogy úgy legyen!

Szeged, 1935 május.

Bakó László

— — --- ---

\ Lectori salutem!

Üdvözlet az olvasónak! A szegedi Egyetemi Bethlen Gábor Kör tisztelettel és szeretettel ajánlja e kötetet az irodalom barátainak, ked­

velőinek és élvezőinek, általában mindazoknak a nemes lelkeknek, akikben megvan a tisztelet a múlt emlékei iránt és a hála a múlt alakjai­

val szemben.

A magyar irodalom szegedi vagy Szegeddel kapcsolatos termékeit nyújtjuk az olvasónak;

a teljességről eleve le kellett mondanunk. Csak a főbbekre szorítkoztunk. Kötetünk a jellemző­

ket és értékesebbeket tartalmazza a magyar- nyelvű irodalomból. A kódexirodalmat és a latinnyelvűeket kihagytuk, mivel azok ön­

magukban nagyobb terjedelmet adtak volna, mint' amennyire lehetőségünkhöz mérten vállal­

kozhattunk.

Köszönettel és hálával jegyezzük ide azok­

nak a köri tagoknak neveit, akik áldozatos közreműködésükkel segítették elő e kötet meg­

jelenését. Első helyen Paku Imre, majd Gaál Júlia, Gáspár Kálmán, Kottay Ferenc, Per-

6

iieczky Júlia, Sántha Gabriella, Szabó Teréz, Szinay Erzsébet és Tóth Ottilia, akik az anyag összegyűjtése és egyéb munka által igyekeztek a Kör vezetőségét segíteni.

Szerény gyűjteményünket útjára bocsájtva, olvasóinktól csak annyi elismerést várunk, hogy méltányolják célunkat: mi az irodalom barátainak teszünk szolgálatot, mikor városunk régi irodalmát együtt adjuk. Lucro appone!

Tudakozzátok a régi írásokat!

Szeged, 1935 május hó.

Egyetemi Bethlen Gábor Kör.

\

1545—1572.

A SZENTLÉLEKNEK SEGÍTSÉGÜL HÍVÁSÁRÓL VALÓ DICSÉRET.

A PREDIKÁCZIÓ ELŐTT.

Jövel szentlélek Isten!

T a rts meg m inket igédben, Ne légyünk setétségben, M arad ju n k igaz hitben.

Szenteld meg mi szívünket, V ilágosíts elménket, H ogy érthessük igédet, Mi édes M esterünket.

Adj isteni félelmet, És bizonyos értelm et, Igéddel ta n íts m inket, Gerjeszd fel mi szívünket.

V igasztald meg elménket, M indenben segíts minket, Öregbítsed hitünket, Távozta6sad bűnünket;

Hogy téged az atyával, És az ő szent fiával, D icsérhessünk m indnyájan A fényes m ennyországban.

AZ ANYASZENTEGYHÁZNAK SIRALMAS PANASZOLKODÁSA A KRISZTUS ELŐTT,

AZ Ő ELLENSÉGINEK ELLENE.

О m in t keseregnek most az keresztyének, Nincsen őnekiek semmi békeségek, M ert elhatalm aztak a sok hitetlenek, K ik a K risztu s Jézu st el nem szenvedhetik, És az ő székiből őtet el-levetik,

Az ő érdemében hűteket nem vetik.

E gyfelől környőlünk a szent érdemesek, Másfelől környőlünk idegen nemzetség, K iknek a K risztu sn ak szolgái nevetség.

Szidalm azzák ezek az K risztu sn ak nevét, Nem különben ta rtjá k m int eretnekeket, Az kik a K risztu sb an vetütték hűteket.

Ne hagyj azért m inket hatalm as Ü r Isten, M ert az te népednek nincsen segítsége, Nincs ótalm azója, nincsen fejedelme.

H ogy ezt m egérthesse K risztu sn ak egyháza, H ogy csak te vagy neki kegyelmes Istene, És m inden árv ák n ak kegyes táplálója.

D ícsértessél a ty a m indenható Isten, És az te szent fiad veled egyetembe, A szentlélek Isten örökkön örökké.

HOGY AZ ŰRISTEN AZ Ő HÍVEIT MINDEN GONOSZTÓL MEGÓTALMAZZA AZ Ö

NEVÉNEK DICSŐSÉGEIÉRT.

0 m indenható Isten, ki az te kegyességedből Az te szent igédben m agadot m egjelentéd, I Az te ak a ra to d a t híveidnek kijelentötted,

H ogy téged esm erjünk és örökké dicsérjünk.

K önyörgünk m ostan néked, bocsásd meg mi bű- [neinket, Ótalmazz meg m inket m indenféle gonosztól, Ördögtől és az bűntől, az h aláltó l és kárhozattól, Az Jézus K risztu sért, mi m egszabadítónkért.

Ö talm azd híveidet kik téged felm agasztalnak, És csak te benned bíznak m inden nyavalyájokban, H ogy az hitetlen népek m egism erjék hatalm assá-

[godat, H ogy az te híveid örökké tiszteljenek.

D icséret az Istennek, a ty án ak és az fiúnak, És az szentiéleknek, az egy bizony Istennek, K it dicsérnek m ennyekben m indenkoron az szent

[angyalok.

J e r mi is dicsérjük, m ert irg alm as m inékünk.

SZEGEDI ISTVÁNNAK A TÖRÖK RABSÁGÁBÓL KISZABADULÁSÁÉRT VALÓ HÁLAADÁSA.

H á lá t adok néked úristen, M ert vagyok én n agy örömben, Jelen levél énnékem keserűségem ben, V ígasztalál engem az tömlöczben,

B á to rítá d én szívem et az te szent igédben.

I

M egmentéi engem et bánatból, M egszabadítál törnlöczből,

K ivőd lábaim at vas nehézségéből, Kihozál engem et ellenség kezéből,

Az kegyetlen népnek nagy hatalm asságából.

10

M eghallgatád im ádságim at, M eglátád fohászkodásomat.

E ltörléd szememről könyhullatásim at, F ordítód öröm re siralm om at,

V áltoztatód m inden jó ra az én dolgaim at.

M egverél engemet ú r Isten, M ert én ellened vétkeztem, Azért bűneim nek terh ét elviselem, N agy hálaadásokkal te néked engedtem, K önyörgöttem én tenéked K risztusnak nevében.

Te reád vettem szemeimet, Gondoltam ígéretedet,

Hogy im ádságom ban m eghallgatsz engemet, És noha bűnöm vádoltak engemet,

De K risztusnak igazsága víg asztalt engemet.

Elm élkedtem te szent igédben, Bízom te kegyességedben,

H ogy nem hagy engem keserűségemben, Örvendözött lelkem az te szent lelkedben, A zért néked könyörögvén bíztam kegyelmedben.

íg y szokott Isten cselekedni, A k iket szeret, m egveri,

Hogy senki m agában ne m erészljen bízni, A k ar m indenektől hív attatn i,

M ert ő szokta a híveket megszabadítani.

P éld át vehet m inden én rólam, K ivalék nyom orúságban,

Istenhez kiélték az én nyavalyám ban, M eghallgata engem im ádságom ban, M ert jelen lön Isten az én fogságomban.

K iből dícsértessél úristen, Tiszteltessél dicsőségben,

K i vagy atya, fiú és szentlélek úristen, Segíts híveidet m inden szükségekben,

H ogy dicsérhessünk tégedet jó szűben lélekben, H ogy tenéked új éneket m ondjunk szép versekben.

A MAGYAROKNAK SIRALMAS ÉNEKE A TATÁR RABLÁSÁRÓL.

Szánja az úristen híveinek rom lását, Az ő fiainak, leányainak rab lását, N oha most eltű ri, de el nem szenvedi N agy szidalom vallását.

Ezeket szemünkkel látván, elkeseredtünk, Ily éktelenségen m agunkban elrém öltünk Isten beszédében mi is választottak Csaknem kétségben estünk.

G yakran az Istennek noha szavát hallgatjuk, M egm aradásunkat ingyen sem rem énlhetjük, M ert m ind veszten veszni szegény országunkat Szem einkkel jól látju k .

E gyik veszedelem az m ásikat ott éri,

Hogy mind nagyot kicsint ily kím élletlen üti, Sem m iképpen lelkünk szabadulásunkat Még hinnie sem meri.

12

De vess véget im m ár, uram , büntetésünkben, F o rd íts szem eidet reánk kegyességedben, M ert az te népeid m ajd kétségben esnek E nni nagy sok Ínségben.

Im m áron, úristen, esm erjük bűneinket, B án ju k és sira tju k régi hűtlenségünket, M inden szentségünket m ostan úgy ú tálju k M int fertelm ességünket.

F o rd íts h arag o d at m ár az pogán nemzetre, K ik nem hisznek téged örök idvösségekre, H add esm erjenek m eg téged Jézus K risztus, Örök veszedelmekre.

Ezek éjjel-nappal szolgálnak az bálvánnak, Tisztességet tesznek az csalárd M akhum etnek, Jó szerencséjeket nem tu la jd o n ítjá k

Néked, igaz Istennek.

Csak h allan ia is nevedet nem ak arják , Te szent h alálodat nevetik és károm lják, Az zsidókkal eg y ü tt az te szent igédet Pökdösik és csúfolják.

Já m b o r vén népeket ők tisztelni nem tu d ják ; Az csecsemőket is egy szálnyira sem szánják, R ettenetességvel, nagy kegyetlenségvel Őket szablyára hányják.

Tisztességet sem m it ők az vénnek nem tesznek.

Az gyerm ekszűlőkön sem m it nem könyörülnek, Sok gyerm ekágybéli asszonyi állatot

Az ló h átra felvonnak.

Éktelenségeket beszélleni nem m erjük, M ert soha h írre l is ezelőtt nem h allottuk;

Hogy mind az ég, az föld reájok nem szakad, Azt m indnyájan csudáljuk.

Gyenge szép szüzeket ro n tan ak és vesztenek, N agy sok ezer szüzet ők megszöplősítenek, K i m ia tt szegények nagy szégyenletekben, N agy hirtelen m eghalnak.

R u h ájo k at rólok éktelenül levonják, Az szegény rab o k at m ezítelenül hagyják, M integy sereg csordát, az ta tá r ostorral E lőttök hajdogálják.

Éhségnek m iatta m ind elszakadkozának, A szom júság m iatt nagy sokan m eghalának, Az vad lovak h á tá n nagy sok gyenge szüzek H a lá lra bágyadának.

N agy sírv án anyjoknak az gyerm ekek k iáltnak:

„A dnál vizet innom , édes anyám !“ azt m ondják ö édes anyjoknak csaknem hasad szívek,

H ogy csak azt sem adhatják.

N agy undok étellel szegény rab o k at ta rtjá k , Az lóhúst fövetlen öeleikbe hányják,

Az csitkók vérével, kaczolák tejével Szegényeket itatják .

Meg nem keserednek az kisded gyerm ekeken, K ettősével őket ü ltetik az nyeregben,

Az á rta tlan o k n ak csak sírn i sem hadnak F ejek öszveverésén.

Étekvei itokkal ők sem m it nem gondolnak, H ideggel hálásokon egy szálat sem bánkódnak, M int az férget úton széllel h ajig áln i

Szegényeket nem szánják.

Nehézkes asszonyok kik köztök szülnek vala, Gyerm ek láb át fogván az Tiszába vetik vala, Kőszívnek m ondhatjuk kinek szíve ra jta Nem keseredik vala.

14

Szégyenljük m ondani menyeken, leányokon, És gyerm ekeken, szép asszonyi állatokon, Az minemő szeplők ő rajto k lettenek, K ié rt Isten verd torkon!

N agy vereségekkel kegyetlenül kínozzák, H ogy kiváltozzanak erőssen sacczoltatják;

M iérthogy nyelveket szegények nem értik, Rútól arczól csapdossák.

Maga az pogánnak ők béholdultak vala, Minden k ív án ság át m egteljesítik vala, Meg sem futam ának, m ert koldulásokhoz Ők igen bíznak vala;

Az pogán u ro k n ak híven szolgálnak vala, De az Isten dolga eszekbe sem ju t vala, Az u rak dolgára, nem az tan ú ság ra, V asárn ap mennek vala.

Az Isten igéjét úgyan elunták vala, Az ő juhok feje, gyom rok émeleg vala;

K ié rt nagy ú risten te b ú sú lt haragod M éltán m ireánk szállá.

Nincsen sem várasban, sem faluban tanító, M ert m ind az rab sá g ra v ite te tt az hallgató, Közönséges bűnért m éltán veretetteték Mind tanító, hallgató.

S iralm at m ost m inékünk m ind holtiglan hagyának, Édes m agzatinktól m ikor elszakasztának,

H ázastársain k tó l hogy elszakasztának, B ár élnünk se hadnának!

M it téssz, uram Isten, fiadnak életével, H ázastársainknak m egfertezett testivel?

H a nem m arad együtt az Istennek lelke Az fertezett lélekkel.

Sárok vagyunk, uram , veled nem pörölhetünk, Te szolgáid lévén csak fejet kell h ajtan u n k , K eseredett szűből az m it m ostan szólunk, M egbocsássad m inékünk.

Az kegyetlen nem zet lám el ak a r fogyatni, Ily sebes h a ra g já t azért kezdi m u tatn i:

Ideje lészen m ár néked is, úristen, M irajtn n k könyörülni.

Azért állj boszút m ár nagy nyom oruságinkon, A pogánok között h allatlan undokságon, Ily nagy dihösségvel ne végyen hatalm at, Az keresztyén nemzeten.

Ne m ondhassák nékünk: nincs istenünk, sem hitünk, Ne m ondják szemünkben: nem segít meg Istenünk, M ert tisztességednek nagy g y a lá z a tjára

Fog esni az mi kárunk.

Az pogánok m inket teéretted kergetnek, Az keresztyén h itért, szent igédért üldöznek, Azért, igaz Isten, légy ótalm azója

Az te tisztességednek.

H a bűnünk érdemli,, hogy m inket m indéltig verj, K risztu s igazsága azt érdem li hogy ne v e r j;

M indazáltal, U ram , csak szerelmedből verj, B áto r ez világon verj.

Szabadúlásunkat, uram , csak azért kérjük, , Hogy tisztességedet szidalom tul óhassuk, Mi es jóvoltában te istenségednek H ogy kétségbe ne essünk.

Örülnek az hívek, hogy az b üntetést látják, E llenség vérében m ikor lábokat mossák:

,Az irg alm as Isten lám igaz Isten v olt1 A kkoron azt k iáltják .

J

Régen O lofernes ilyen kegyetlen vala,

Kevélysége m iatt, h am ar nagy szégyent valla.

M ert egy aszonyem ber önnön szablyájával F e jé t elcsapta vala.

N abugodonozor k irá ly is ilyen vala, Az Istennek népét úgy ra b o lta tja vala, K ié rt az úristen az nagy kevély em bert B arom m á tötte vala.

K i lehet ez földön kegyetlenb F arahónál, Ism ég kit b ü n te te tt kegyetlenből nálánál?

Az tengerbe veszté m inden népeivel, K i több vala nálunknál.

Sennakherib király így kevélykedik vala, Az zsidók v árait, v á ra sit szedi vala,

M ert száz nyolczvanezert egy éjjel az angyal Bennek levágott vala.

Az m adiáníták g y ak ran kiütnek vala, 1 Izrael fiait széljel üldözik vala,

De Gedeon őket három száz m agával, Igen m egverte vala.

A ntiokhus k irály zsidókat háborgató, B álv án y im ád ásra h a jta n ia akará, K it szörnyű h alállal Isten halálakor Elveszte és elronta.

Az H eródes k irály így kegyetlenkedik vala, K icsin gyerm ekeket fegyverre h án y at vala, De az igaz Isten az undok férgekkel ö t m egétette vala.

A zsidók az K risztu st igen kergetik vala, N agy irégységekben végre megölték vala, De csak ham arságval T itus által őket Mind elvesztette vala.

Azért, keresztyének! ne essünk most kétségbe, E rős bizodalm ánk legyen az egy Istenbe.

Bizony m ajd m eglátjuk szabadulásunkat Még ez földön éltünkben.

Kegyelm es az Isten , nem ver örökké m inket, Egy zem pillantásig h agyott m ost csak el m inket,

\ D e örökké való irgalm asságából Ism ég felemel m inket.

Oh nyom orult foglyok! Istenhez kiáltsatok, N agy bizodalomban, rem énységben legyetek, Az ki kézbe adott, m ajd az m egszabadít, Szem etekkel m eglátjátok.

Az n r fiainkat siralom val elhattuk, Ezentől azokat nagy öröm vei m eglátjuk, Mi ellenségünknek nagy veszedelmeket N agy öröm vei beszéljük.

A szentek p éld áját életünkben kövessük, Istennek ostorát tőlünk el ne taszítsuk, M ert Isten országát háborúság nélkül Sem m iképpen nem nyerjük.

S irv án így könyörge az Istennek egyháza, M ikor ta tá r m iatt felföldnek lön rablása, Ezer ötszáz h atv an és h at esztendőben M ikoron írn ak vala.

Irodalmi Ritkaságok XXXIV. 2

SZEGEDI GERGELY.

154? —1564.

VI. PSALMUS D om in e n e in furore tu o etc.

Szent Dávid k irá ly bűnei ellen így panaszolkodik, De az Istennek kegyességében nagy erősen bízik, És teljes hütből könyörgésében igyen imádkozik.

H atalm as Isten nagy haragodban kérlek ne feddj Lengem, Te h aragodnak nagysága m iatt ne ostorozz engem, M ert h aragodnak nagysága m iatt kelletik el-

[vesznem.

De sőt úristen könyörölj rajtam , m ert csak alig [vagyok, Tudod úristen mely beteg vagyok, m ert nagy

[bűnös vagyok, Gyógyíts meg engem ez fájdalomból, m ert gyó­

g y u lá s t várok.

Az én testem ben felséges Isten! semmi épség [nincsen, C sontjaim közöl — an n y ira juték, hogy egy helyen [nincsen, Minden erőm től m egfogyatkoztam , semmi jó ben- [nem nincs.

H áborúsága az én lelkemnek oly igen nagy [vagyon, Minemő szélvész és nagy háború az tengeren

[vagyon, De m íg reám nézsz hatalm as Isten! az csak addig [vagyon.

18

T ér hozzám u ram és szabadíts meg elbúsult lelke - [met, Jelen ts m eg bennem te véghetetlen kegyelmes-

[ségedet, T arts meg úristen irgalm asságodért az én életemet.

V ájjon e vagyon-e ki az halálban rólad emléközik'f

! Pokol fenekén kegyességedet nincsen kik említsék, M ert h aragodnak bosszúállását akarod bogy értsék.

Ne hadd ú risten esni lelkem et ördögnek torkába, K it te szerzöttél tisztességedre, ne hadd k áro m ­ lá s b a , V így bé engem et örök életre te szent országodba.

M ert nem dicsérnek azok tégedet kik vadnak po- [kolban, De sőt károm lják te szent nevedet örök károm lás- [ban;

Téged dicsérlek ha béviendesz örök országodba.

R égulta im m ár csak veszekedem fohászkodásom- [ban, Elnedvesítem az én ág yam at könyhullatásim ban.

Nyoszolyám im m ár ugyan elárad t az én siralm im - [ban.

En szemeimet hom ály fogta bé keserűség m iatt, Im m ár ezentől m egem észtetem sok bűneim m iatt, De kérlek téged, tekénts én reám fogadásod m iatt.

H atalm asság át te szent igédnek adjad hogy hihes- [sem, S zabadúlását az én lelkemnek adjad hogy v á rh a s­

s a m , íg é re te d é rt te szent fiadban adjad hogy valhassam .

2*

Örvendez lelkem, noha sok bűnöm, te benned ú r ­ iisten, M ert m eghallgattad könyörgésem et hatalm as ú r ­ iisten, Bízzál jó fiam az én lelkemben, azt m ondja az

[Isten.

Távozzatok el azért én tőlem minden ellen.ségim, M ert Isten előtt kellem etessek az én im ádságim, Örvendez lelkem, m ert soliol nincsen nékem ellen-

[ségim.

M ihelt az Isten im ádságom at eleibe vövé,

O ttan telkem et ördög m arkából h am ar el-kimenté, Az én szívemet bizodalom ra ottan feléppíté.

Ellenségim et m egháborítá és elszégyeníté.

N agy ham arságval szégyenvallássál mind vissza- [téríté, Bizodalom ra az bűnösöket én általam inté.

Senki bűnétől meg ne ijedjen, csak Istenben [higyjen, E lb o csáttatik szent áldom ással, ha ő hozzá megyen, Én rólam példát ez dicséretben mind ez világ

[vegyen.

Szent D ávid ír ta dícsíretinek hatodik részében, Az bűnösöket bizodalom ra in ti ez énekben, M indennek v allja örök életit, ki hiszen Istenben.

X. PSALMUS

U t quid D om in e recessisti longe etc.

N ó tá ja : Bátran érted uram Isten kárt vallanék.

Tekénts reám Istenem nyavalyám ban, Légy gyámolom, segítségem gondomban, M ert nem tudok m it tennem búsultom ban.

20

V ájjon s m ikor veted reám szemeidet, S iralm im ra ha fordítod füleidet?

Nem tűrhetem san y arú kezeidet.

Az ellenség' fejem re törekedik, Erejében, hatalm ában bizakodik, Sok tűréssel én lelkem fogyatkozik.

Dicsekedik, kérködik kevélységben, Soha nem ju t Isten is ő eszébe, M ert nem v a llo tt semmi k á rt életében.

Ebből vészén bizodalm át, bátorságot, N agy sokáig hogy eltűrsz gonoszságot, M ert nem büntetsz h am ar kegyetlenséget Fején vagyon áldomásod, segítséged, Én fejem re hogy üljön, te segélled, A zért nem fél, m ert soha nem bünteted.

Az ő szája teljes sok szidalom val.

Szíve lelke gerjedez álnoksággal, Nem gondol ő sem m it nagy haragoddal.

H alálom ra csik o rg atja az ő fogát, Ál utakon titkon m egvonta m agát, H ogy nyakam ba kerítse ő hálóját.

M int az fark as az ju h után ólálkodik, B árán y u tán az oroszlán sivalkodik:

M indenkor csak u tánam leseskedik.

Az gazdagság kevélységre készeríti, Az ő lelkét k árh o zattu l nem félti, H ogy Isten légy, azt soha ő nem hiszi.

Te erődet, hatalinadot ő nem tudja, H ogy irgalm as, igaz vagy, nem gondolja;

M inden dolgát csak szerencsének ta rtja .

In d ú lj azért én Istenem ótalm am ra, Ily későre tekénts reám árvádra, V igasztalj meg ennyi sok siralm am ra.

Szent nevednek k árom lását hogy tűrheted, K evélységét m iérthogy nem bünteted?

Tűréseddel bűnében keményíted.

M inden dolgom at jól hiszem hogy felróttad, N yavalyám ot, siralm am ot felírtad,

Az bü n tetést u tó ira hallasztottad.

Az bűn ellen m utasd meg haragodat, B üntetéssel jelents igazságodat, H ogy retteg jék m indenek hatalm adat.

H ogy az árvák, özvegyek Istene vagy, Szükségemben szememvel hadd lássam meg, S zabadúlást azért most énnékem adj.

E zt Ű risten! én nem kérem bosszúságból, Csak kívánom m egtérését bűneiből, Ne tám adjon ellenem kevélységből.

E sm érje meg por, ham u, féreg voltát, Soha többé el ne hig y je ő m agát;

De szolgálja alázatossan urát.

Az szent D ávid így ta n ít könyörögni, Az szomorú szívét m egvigasztalni, Szokták tized zsoltárban énekleni.

XXIX. PSALMUS

Exaltabo te Domine quoniam suscepisti me etc.

A z J á zo n nótájára.

D ávid p rófétának im ádkozásáról M agasztaljuk Iste n t irgalm asságáról, El ne feledkezzünk jó tétem ényéről, V együnk tanúságot szent D ávid királyról.

E rre tan ítan i ak a r az próféta:

Micsoda szívünket Istenhez indítsa.

Az m int huszonkilencz részében m egírta, Jó té té t Istennek ígyen m agasztalta.

Szám a nincsen uram , irgalm asságodnak, Vége, hosza nincsen kegyelmességednek,

\ Azért m agasztallak fölötte mindennek, M ert hiszen én lelkem te ígéretednek.

K iáltásom u ram tőled el nem veted, Az én n y av aly ám at csak te m agad érzed, A tyai voltodat ra jta m megtökélled, Irgalm asságodat m ikor megjelented.

Az pokol torkából te kiszabadítál, Az ennen lelkem ben m ikor m egnyúgotál, Te ígéretedben m ikoron biztatói,

O ttan én szivembe bizodalm át adál.

Én éjjel és nappal h álát adok néked, D icséretet mondok örökké tenéked, Mind ez v ilág előtt v allást tészek néked, Irg alm asság o d ért m ert te azt érdemied.

Én tőlem haragod ú risten megvonád, Im ádkozásom at m ihelt m eghallgatád, Lelkem csendességét azonnal megadád, Én könyörgésem et m ihelt béfogadád.

Szám talan bűnöm et m ikoron m eglátád, M in d járt szemeidet tőlem elfordítád, Érzem bűneim et m int fövény sokságát, De szent felségednek hivém fogadását.

E l ne idegenűljön felséged én tőlem, Tekénts fogadásod, noha nagy sok bűnöm, M ert ha az pokolba veted az én lelkem, Nem .lészen örömem soha úgy énnékem.

Nem ördög rab jai tesznek rólad vallást.

M ert szent felségedről szólnak csak károm lást, Nem várnak te tőled többé szabadúlást, De én csak te tűled várok igazúlást.

Én im ádságom at hiszem m eghallgatád, M ert én siralm im at örömre fordítád, Irgalm asság o d at ra jta m bizonyítód, M ikor én lelkem et te m egvígasztalád.

Kész m indenha lekem néked énekelni, Mind ez világ előtt rólad v allást tenni, Sok jótételedről néked hálát adni;

Örökül örökké téged kell dicsérni.

XXXIL PSALMUS A z első p salm u s nótájára.

Bódog az ilyen ember ez világon, Az kinek bűne bocsánatban vagyon, Igazúlása Isten előtt vagyon,

A nnak rú tság a béfödözve vagyon.

M ert az em bernek semmi nagy ereje, Az Isten előtt nincs semmi érdeme.

Leszen m indennek elég segedelme, K it csak egyedül segél ő felsége.

A zért vádoljuk ennek bűneinket, M ert csak ő lá tja az mi sebeinket, Ü bocsátja meg az mi bűneinket, H a benne vetjü k mi rem énségünket.

E zért Istenhez minden szent könyörgött, És senki tűle híjában el nem ment, Lelkének ta lá lt csak ő csendességet, M ert néki adta az örök életet.

Ne vess el azért tőled én Istenem , M ert te előtted nincsen hová futnom, Földön és m ennyen hatalm adot vallom, Te hozzád uram azért én folyamom.

Mindez v ilágnak én vagyok csúfsága, Noha jól tudom, hogy bűnöm nek zsoldja, De emlékezzél régi fogadásodra,

H ogy én ne ju ssak ördög fogságába.

Kegyességedből hallgass meg engemet, Te szent lelkeddel vigasztald szívemet, H ogy követhessük te szent felségedet, M utasd meg nékem az te ösvénidet.

Noha ostorod vagyon bal kezedben, Hiszem kegyelem vagyon jobb kezedben, A zért ostorozsz engem et testem ben, H ogy én ne ju ssak örök sötétségben.

Örvendezzetek m in n y ájan az Ürban, Es örüljetek örök vígasságban, Kész üdvösségtek az ő szent fiában, K it m egígére az paradicsom ban.

Szent D ávid ír ta ezt az Zsoltárkönyvben, D ícséretinek harm inczegy részében, K ivel bíztatá lelkét félelmében, M ikor az Isten próbálta lelkében.

XXXIII. PSALMUS.

B en ed icam D o m in u m om ni tem pore.

N ó t á j a ; Nagy bánatban Dávid mikoron vala, M ikoron Dávid S aul előtt futna,

Akhis királyhoz bészaladott volna, K irá ly szolgái m egesm erték volna, M egmondák k irálynak, hogy D ávid volna.

A kkor D ávid m egijede szívében, E lv álto ztatá orczáját féltében, Isten hatalm a nem ju ta eszébe, G yarlóságát m u tatá ijedtében.

Gyerm ek módra bolondoskodik vala.

Kezével ő az fa lra kapdos vala, N yála szakálán mind a láfu t vala, H ogy bolondsággal m agát eltitkolja.

Oly igen k irály ezt látván haragvék, H ogy az bolondot eleiben vivék;

K irá ly hagyá, hogy előle elűznék, M ert ő bolond nélkül nem szűkölködnék.

Csudaképen Isten megszabadító, N oha egy kevéssé m agának hagyá, E rejében m egpróbálni akará, Ilyen h álaad ásra öt indítá:

Irg alm as Isten örökké dicsérlek, Soha eszemből téged ki nem vetlek, K önyörgéssel, hálaadással tisztellek, Ötalmazó Istenem nek esmérlek.

G yakorta sok gondom volt életemben.

Szüntelen forgottam nagy sok ígyekben;

De oly igen bíztam segítségedben, Soha tebenned nem estem kétségben.

Az én hitem et akkoron próbáltad.

Az fogságot m ikor reám bocsáttad, Az fogyatkozást bennem m egm utattad, Hogy könyörgésre telkem et indítsad.

Soha kétségbe nem estem m agam ban, Noha felette rettegtem m agam ban, E lhittem hogy vétem vagy fogságomban, K it most látok m egszabadulásom ban.

Parancsolsz o ttan az te angyalidnak, Híveid környűi hogy tá b o rt já rja n a k , Ellenségtől hogy megótalm azzanak, Szabadulásra u ta t m utassanak.

Az oroszlánok ham arább éheznek, Sok kegyetlen fejedelm ek elvesznek, Az m íg az hívek megszűkölködnének, V agy csak m íg igenis megéheznének.

Reménsége kinek Istenben lészen, Semmi rettegése annak nem lészen, Csak egy csontja héjával is nem lészen, Isten n ek reá oly nagy gondja lészen.

V ajha intésem et m egfogadnátok, Fiaim ! ha engem et h allgatnátok, F ületeket én hozzám hajtanátok, Az idvösség ú tá t m egtalálnátok.

V alaki kéván Isten tü l jó napot, Egészséget avagy hosszú életet, H itéről tégyen ilyen bizonságot, M indenkor gyűlölje az gonoszságot.

Ne gondoljon szívében álnokságot, Ne beszéljen nyelvével hazugságot, Ne hordozza szívében az haragot, Szeresse m indenkor az békességet.

Ne 'cselekedjék ö kegyetlenséget, Meg ne nyom orítsa az szegénységet, Az törvényben ne végyen ajándékot, H ogy el ne fo rd ítsa az igazságot.

Szándéka m indenkoron jó ra légyen, Az Istennek tisztességére éljen, Istenéhez hálaadatlan ne légyen,

Hogy nagy h am ar veszedelme ne légyen.

28

Az igazakat az Isten megáldja, K önyörgéseket igen m eghallgatja, Viszont az kegyetleneket utálja, Minden h írek et neveket elrontja.

Az úristen szegények m ellett vagyon, K iknek m egkeseredett szívek vagyon, Sereg an g y aliv al m ellettek vagyon, Még csak az csontjokra is gondja vágyói Az h itetlen t h arag jáb an megöli,

Minden erejét, h atalm át elveszi, Az nevét is m indörökké elveszti.

Az bűn ellen h a ra g já t így jelenti.

Szent D ávid írta ezt a Zsoltárkönyben.

H arm incznegyedik szép dícséretiben, V igasztalásért szerzők ezt versekben, E zer ötszáz h atvannégy esztendőben.

XXXVIII. PSALMUS Domine ne in furore tuo arguas me.

N agy bánatban Dávid m ikoron vala.

B űneitől hogy m egijedett vala, Isten h a ra g já t fején lá tja vala, A zért hozzá ígyen könyörög vala.

U ram , ne feddj meg engem haragodban Ne ostorozz erős búsulásodban,

Ne ítélj meg kemény igazságodban, M ert nem lehet életem országodban.

K ezeidet én el nem viselhetem , Sok ostoridot m ár nem szenvedhetem, Mérges nyilaiddal késérgettetem , K i m iatt ingyenm ajd megemósztetem.

Czélul vetél engem az ellenségnek, K ik m indenkor csak reám lövöldöznek, Sok nyilakkal an n y ira eltaglottak, Semmi épséget testem ben nem hagytak.

Nincs szívemben senkihez reménségem, C sontaim ban sohul nincs békességem, Sok bűneim m egemésztenek engem, H a kegyelmed elől nem vészén engem.

A lnokságim fejem feljülhalladták, Minden tetem im et öszverontották, Én szívem et igen elbúsították, Ez n y av aly át bűneim reám hozták.

Én Istenem ím mely nyom orult vagyok, É jjel nappal búban, bánatban vagyok, Örvendetes napot im m ár nem várok, A zért m indenkoron szomorún járok.

Nincs senki gyógyítója sebeimnek, Semmi orvosságval nem kötöztenek, Jó b arátim engem m eggyűlöltenek, Minden aty ám fiai m egvettenek.

Ezek nékem jóm ot kévánják vala, De m ái m ostan fejem re törnek vala, Szembe szépet énnékem szólnak vala, De h á t megöl hálót vettenek vala.

Én ö nékik gonoszt ezért nem szóltam, Fenyegetéseket mind elhallgattam , M int egy bárány senkinek nem ártottam , Igassághoz m indenkor tám aszkodtam . Sokan vélik, hogy én szólni nem tudok, M ert nyelvem m el senkit nem rágalm azok, B osszúállást az Isten re halasztók,

Igaz bírót ő ellenek tám asztok.

Segítséget nem várok én senkitől, H anem csak tetőled én istenem től, Téged vetlek m indenkoron paizsul, A zért nem félek én az ellenségtül.

Te felelsz meg ú risten én érettem , Tudod, hogy igazságban törekedtem , Noha m ástul h arag o t érdem lettem , Ö talm am ot én tőled rem énlettem . H a tántorodásom nékem történnék, Az ellenségnek én csak csúfja lennék, N agy sok károm lásra ok adattatnék, Segélj meg engem hogy ez ne történjék.

Az én ellenségim reám dihödtek, H alálom ra m ert végezést végeztek, H a te elhagysz engemet, ők elvesztnek, Az jó ért énnékem gonoszt füzetnek.

K önyörgésem et u ram m eghallgassad, B űneim et énnekem megbocsássad, H álaadó voltom ot hogy hallgassad.

E llenségtől lelkem et szabadítsad.

Siess ham ar az én segítségem re, Az ellenség m ert siet életemre,

N agy sok tő r vagyon én veszedelmemre, A zért figyelmezzél segedelmemre.

Szent D ávid ír ta ezt az Zsoltárkönyben, Harm incznyolczadik szép dicséretében;

M ikoron bús v ala az ő szívében, Ezeket éneklé nagy szükségében.

LXXI. PSALMUS In te Domine speravi etc.

N ó t á j a : Siess most mihozzánk uram.

Ű risten légy m ost m ivélünk, M ert sokan tám ad tan ak ellenünk, ] Nincsen kihoz az mi fejünket,

Szükségünkben h ajtan u n k . Rem énségünk, bizodalm unk

M indenkor csak te voltál oltalm unk, A zért most is te felségednek

B átorsággal könyörgünk.

Az te szent fiad ért kérünk,

H ogy nékünk paizsunk, légy oltalm unk.

Félelm ünkben szárnyaid a la tt H ogy tud ju n k m egm aradnunk.

M ert m egindult ellenségünk, Végezést végezett mi ellenünk, H ogy még h írü n k se m aradjon meg Ez földön soha nékünk.

N agy károm lást szól ellenünk, P á rtü té st, tám ad ást mond felőlünk, Bosszúságból m indent rán k kiált, Az m it nem h allo tt is tőlünk.

Az mi felnevelt fiaink,

K ebelünkben fe lta rto tt m agzatink, V énségünkre szolgálatunkat lm lásd m ivel fizetik.

K ém éllést nem tesznek rajtu n k ,

M ind tűzzel, fegyverrel vannak rajtu n k , E lveszteni ügyekeznének,

H ogy nevethessenek rajtu n k .

A

N agy erős fejedelmeket,

Ráiik tám aszto ttan ak nagy urakot, H ogy mi ra jtu n k minden ok nélkül K itöltsék bosszúságokat.

Elvégezték egy tanácsból,

H ogy kikergessenek országunkból, De azt hisszük, hogy nem értötték Felséged tanácsából.

M eggyűlölt az Isten minket,

Azt m ondják nem szeretsz uram minket, B űneinkért nagy haragodból

Meg akarsz verni minket.

Ezeket mi mind érdem ijük V étkeinket ha előszám láljuk, Az bűn ellen nagy haragodat, A karod hogy esmérjük.

T udjuk az kik vélünk voltak Most reánk ugyanazok tám adtak, De még eddig ak arato d ellen Nékünk semmit nem árto ttak . lm uram m ire ju to ttu n k ,

V énségünk idején kell búdosnunk, M ikor minden édes erőnktől Im m ár m egfogyatkoztunk.

Ne hagyj azért vénségünkben,

Nám soha nem h ag y tál szükségünkben, Hogy megfessék hatalm asságod

N agy erőtlenségünkben.

E lfárad tu n k , nem futhatunk,

Tenéked szükségünkben könyörgünk, B űneinknek érdem e szerént

Hogy mi ne verethessünk.

K önyörülj im m ár m irajtu n k ,

L elkűnkben kik reád tám aszkodtunk, Szabadíts meg', ellenségünknek Kezébe hogy ne essünk.

Ellenségink eltérjenek,

Tőled oly igen m egrettenjenek, K ik lelkűnknek gonoszt kévánnak, Mind m egszégyenültessenek.

N agy hatalm o d at h ird e tjü k E zért jóvoltodat m agasztaljuk, Szent nevedet m indenek előtt N agy felszóval dicsérjük.

E n n y i nagy időtől fogva,

Nem hagytál any án k méhétől fogva, Most sem hagysz el uram , elhittük Örök időtől fogva.

K ém élletlen sokszor vertél,

De h am ar esméglen hozzánk tértél;

Hogy lelkűnkben inkább tisztuljunk, Tűzbe azért vetöttél.

Örökké nám el nem hagytál, Az te szent lelkeddel vigasztaltál, Most se hagyj el kegyelm es atyánk H a fiaiddá fogadtál.

M ikoron m egszabadulunk,

K i t ’im m ár bizonynyal mi rem énlünk, Dicséretet, nagy hálaadást

Mi tenéked éneklünk.

Szent D ávid az Zsoltárkönyben, Absolon fia előtt futtában, íg y könyörge m int írv án vagyon H etvenegyedik részében.

Ezerötszáz hatvanhárom ban.

Irodalmi Ritkaságok XXXIV. 3

34

CXIL PSALMUS B ea tu s vir qui tim et D om . Bódog az olyan ember ő lelkében, A ki az Isten t hiszi beszédében, Féli, tiszteli őtet igaz hitben;

Szent D ávid m ondja ezt az Zsoltárkönyben.

E nnek m indenkor nagy gyönyörűsége, Csak ő u ráb an kegyelmes beszéde, Nincs rettegésben soha az ő szíve, M ert m indenkoron bízik istenében.

Noha vétkezik tudatlanságából, E lesik g y ak ran erőtlenségéből

Nem m arad, fölkel ham ar az vétekből, Az úristen n ek nagy segedelméből.

E nnek ez földön sok jószága lészen, - Bőség, gazdagság ő házánál lészen, Isten áldása háza népén lészen, Kevésből néki m indenkor sok lészen.

D icsérik őtet teljes életében, Örülnek néki előmenetiben, K á ra nem lészen hírében nevében, M ellette lesznek nagy tisztességében.

Igen táp lálja ő a szegényeket, Jelesben penig az keresztyéneket, Senki nem lá tja az ő szükségeket, Isten áldása g azd ag ítja őket.

Cselekedeti csak az Isten tő l függ, G azdagságában fel nem fúalkodik, K árvallásában ő nem bosszonkodik, Hiszi, Isten tő l hogy csak probáltatik.

Tám ad reája sokféle kísírtet,

Sok ham is hírnév, sok gonosz izenet;

De soha szíve attó l meg nem ijed, Istenben bízott, sem m it nem retteghet.

V igasztalása nagy vagyon szívének, M ert erőssége nagy vagyon hitinek, 1 Noha reája sokan irigykednek,

De szándékokban elő nem mehetnek.

Sok nyom orultnak volt ő táplálója, T u d ja m icsoda az ő hív atalja, H áza népére szorgalm atos gondja, H ogy szükségeket senki ne mondhassa.

P u sztaság áró l ő szentegyházának, N agy szűk voltáról az hű tanítóknak, Fő gondot visel, hogy m aradékinak M ennyekben gyűtsen kincset fiainak.

Az szegényeknek nagy gondját viseli, Szom júhoznia nem h a g y ja éhezni, Istennek a k a r jó sá fá ra lenni, Csak azért a k a r m indennel jól tenni.

P a ra n c so la tjá t Istennek hogy féli, V éres verítékkel az kenyeret eszi, M a rh á já t ad ja igazán és veszi, Azzal jószágát szaporóvá teszi.

Isten beszéde n ála nagy gazdagság, Az kévés jószág nála nagy sokaság, Békével lakás n ála nagy uraság, De n agy szegénység n á la háborúság.

K eresztyénségét héjában nem hányja, Az kiben az h it m agát k im u ta tja ; H éjában való keresztyénnek m ondja, K iben gyüm ölcsét az h it nem m utatja.

3*

Innen m egértjük keresztyénségünknek, Bizonyos jeg y ét mi üdvösségünknek, M ert az szeretet pecséti hitünknek, Az nagy irigység hitetlenségünknek.

Ezeket ír ta szent D ávid könyvében, Száz és tizenkét szép dícsíretiben, H ogy a keresztyént m egesmerd hitiből, K ívül peniglen cselekedetiből.

CXXIL PSALMUS L a eta tu s sum in h is quae d icta e tc.

Örül mi szívünk, m ikor ezt halljuk, Az tem plom ba mégyünk,

Az Ú ristennek szent igéjét halljuk.

M egállnak lábunk, örök úristen!

Az te templomodban,

Es tiszta szívvel dícsírünk tégedet.

Áldd meg Ú risten az te népedet, K ik téged szeretnek,

T arts meg közöttünk az gyülekezetét.

Légyen békesség fölséges Isten!

A nyaszentegyházban;

Oltalm azz m inket minden nyavalyánkban.

D ícsíret néked a ty a Ú risten!

Az te szent fiaddal,

És szent lélekkel örökkön örökké.

TINÓDI SEBESTYÉN.

150? —1556.

SZEGEDI VESZEDELEM.

Szertelen veszödelm lám g yakran érközik, Istennek ostora fejőnkön jelönik,

Az kegyötlen pogán ra jtu n k döhösködik, Mert az mi életönk lám soha nem jobbodik.

Én beszédöm lészön m ast tö rtén t dolgokról, N agy Szegedön esött szertelen csudákról Sok terek és m ag y ar ott elhullásokról, Méltó hogy én írja k szerencse forgásáról.

B uda vára hogy lön Szulim án császáré, Sok szép kővárakat vétete az mellé, Gondolá, hogy egy v á ra t az Tisza mellé Szépen ra k a tta tn a B uda oltalm a mellé.

Azt felrak attatá Szeged várasában.

Csuda bölcsen rak ták minden állatjában, K inek mása nincsen, m ondják, ez országban, Élést, álg y ú t sokat szőrzete bé az várba.

Sok gazdag áros nép győle az várasba, Gazdag harm inczadot szörzének várasban, C sászárnak sok kincse győle tárházába.

O nnat fizettetött hó-pínzt M agyarországban.

Tisztől m ikort adá H éder bék szancsáknak.

Ezer ötszáz ötvenkettőben írának, V árasban terekek csendeszben lakának,

Semmi félelmek nincs, nagy kedvökre m úlatnak.

Jó Tót M ihál régen m agabíró vala, Szeged várasának fő b írája vala, Az terekek közűi ő kiszökött vala,

Mező Döbröczömben szegényül lakik vala.

Ä

38

Az nagy kárvallásán korosként bánkódik.

M int m egtorolhatná1? azon gondolkodik, Nemzete sok fő nép nagy Szegedben lakik.

Kikkel jó hit alatt gyakorta tanácskodik.

N agy sok szánni m agyar benne lakik vala, Csak jó fő halász es hétszáz benne vala, Kik egy egy terekkel v íni mérnek vala, M ihál mindezekkel m agát jól érti vala.

Vala sok jó legén m ár öszvegyülésben,

K it hajdúknak m ondnak széllel vármegyékben, Igen igyeköznek menni nagy Szegedbe,

Tót M ihált kívánják hadnagyul ő közikbe.

Sok vitéz hajdúval N agy AmburÚ6 vala, K iráln ak Tót M ihál felfogadta vala, Szegednek v árasát hogy kezébe adná.

Az v á ra t megvenné, a rra élig nem volna.

Derék szerént királ ezt ham ar m egírá, A ldanai Bernáldnak, hogy gondolna arra ; M agister de K am pó gyüle bé A radra, Tót M ihált hívatá urak közé A radra.

Ez K am pónak öcscse K is Kam pó ott vala, Véle Bakics P étö r huszárhadnagy vala, Dóczi Miklós, és jó Dőrfi Istv án vala,

Az nagy H o rv át Ferencz akkort köztök ott vala.

Tanácsba gyűlének. M ihálylyal szóllának, B éla végezének, mimódon járnának, Tót M ihály szavába m innyájan bízának, Szeged vételére gyorsan rá gondolának.

J ó vitéz Tót M ihál ham ar felkészűle Ötezör hajdúval, mind jókkal erede Becekereke felé el-aláerede,

Szent M átyás estin és nap ján m ind aláinéne.

Nagy hertelen éjjel meg vissza-feltére, Az nádason, rétön mind el-felcsellege N agy Szegedön alól Tisza mellé éré, Becskerekét m egszállanák — az terek vélé.

Ott éjjel szombaton ham ar h írt adának, Pártosok Szegedben m ind készen valónak, H étszáz halász Tiszán mind aláezállának, Négyszáz vitéz h a jd ú t az parton meghagyának.

Derék seröget ők ott mind általhányának, Az négy száz h ajd ú v al Tiszán felszállónak, K erítésen belől v árasba szállónak,

V árasbéliekkel kap u ra rohanónak.

Derék nagy k ap u ját várasnak felnyiták, Az ötezör hajdúk m ind bérohanának, N agy sivalkodással v árast mind elbamlák, S zántalan tereket hajnalban levágának.

Éjjel az terekek m ind nyúgosznak vala.

Senkitől félelmök ő nékik nem vala, U gyan egy imegbe nyakaztatnak vala, H éder bék az várba ingében szaladt vala.

lm egy vitéz fia ott fogságba esék, E gy beslia aga ám ott levágaték, Sok áros fő török akkort megöleték, Oly nagy veszedelem tereken ott esék.

R a jta m ind az h ajd ú k nagy vígak valónak.

Az v ár k a p u já ra kik választatának, V árba rohanónak, meg kivágatának, Hete ő közülük ott m egnyakaztatának.

Rémőlés, nagy sírá s m ind utczánként vala, Az sok holt test széllel ott feköszik vala, K ét halm ot az testben nagyot raktak vala, Az sok d rág a kincsöt széllel ta k a rjá k vala.

40

Vitézi lovakat, gazdag szerszámokat, A rán forintokat, ezüst oszporákat, D rág a szkófiákat és patyolatokat,

A ranyas szablyákat, szeg d rága bársonyokat.

Posztókat, drágákat, gazdag fosztányokat, Szántalan sokféle nagy gazdag árúkat, Császárnak nagy sum m a ezüstét, aranyát.

Az hajdúk nyerének, szép terek asszonyokat.

Campó ham ar ju ta némöttel, m agyarval, L átá az h ajd ú k at oly nagy gazdaságval, Tót Mihál forgódik az nagy Am borúsval, Az sok nyereségöt g yűjtik nagy ham arságval.

Jó l értitü k im m ár isten ajándékát.

Mely jó szerencsével szerété hajdúkat, De ők szertelenül elbízák magokat.

M ert nem adának erről istennek hálákat.

Oly nagy gonoszságba ők elmerőlének, M ert nagy kevélységbe fejőnként esének, Az rú t bujaságban nagy sokan élének, Az nagy részegségben rútalm ason élének.

N agy isten igéjét ők bizon nem vevék, Jám b o r prédikátort várasból kiküldék.

Istennek jóltöttét ők ezzel fizetek,

Ily éktelen dolgokon isten megbosszonkodék.

Elvévé hajdúkról irgalm as szóméit, Reájok szállttá haragos fegyverit, Tőlök mind élvévé adta nyereségit.

M agokat elveszte, m int olyan ellenségit.

Rendszerént halljátok nagy veszedelmüket, S ő fő hadnagyoknak meg vakúlt szűvöket, Semminek alíták ők az terekeket,

Senkitől nem félnek, h ajtan ak sok szép ökröket.