Prof. Dr Vajda István
BME Villamos Energetika Tanszék
Megújuló energiák villamos rendszerei
(BMEVIVEM262)TAMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0048
A Projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósult meg
Tüzelőanyag-cellák
(Kémiai-villamos generátorok)
2. fejezet
1. rész
Előszó és bevezető
Előszó
A „Közvetlen energiaátalakítók” című tantárgyat az 1970-es évek elején Dr. Retter Gyula tanszékvezető egyetemi tanár felkérésére Dr. Lukács József akadémikus, akkor a Villamosipari
Kutatóintézet (VKI) igazgatója vezette be a Villamosmérnöki Kar erősáramú szak oktatásába.
A tantárgy oktatásába a 80-as évektől bekapcsolódott jelen tantárgy szerzője, Vajda István is.
Idővel a tematika kibővült a szupravezetők erősáramú alkalmazásaival kapcsolatos fejezettel.
Ennek okán a tantárgy nevét„Szupravezetők és közvetlen energiaátalakítók alkalmazása” névre változtattuk.
Előszó
A VKI annak idején nemzetközi szinten versenyképes kutatásokat
folytatott és elismert megvalósításokkal rendelkezett fény- és hővillamos generátorok, tüzelőanyag-elemek és magnetohidrodinamikai elven
működő eszközök témákban.
Jelen fejezet különleges helyet tölt be: Lukács akadémikus
hozzájárulásai előtt tiszteletet adva – rövidítve - megőriztük eredeti tartalmában, formájában, akadémikus úr eredeti, saját kezű rajzaival illusztrálva.
A tüzelőanyag-elemek jelentős fejlődésen mentek keresztül az elmúlt évtizedekben. Az új fejlesztési és alkalmazási eredményeket, a fejlődés tendenciáit az előadás-sorozatban kifejtjük.
Az alapok: a fizikai és elektrokémiai elvek és koncepciók, akadémikus úr különleges figyelme és törekvése a technológiára és a mérnöki
megvalósításra – ma is érvényesek és útmutató jelentőségűek.
Bevezetés
Mint az előadás során többször is említettük, a közvetlen energiaátalakítás címszóban hallgatólagosan a különféle energiák villamos energiává történő átalakítását értjük. Mind a magneto-hidrodinamikus, mind a termovillamos generátoroknál a tüzelőanyagok kémiai energiájának átalakítása villamos energiává hő közbeiktatásával történik.
Bevezető
Tulajdonképpen egyedül a tüzelőanyag-elemek azok, amelyek képesek a felhasználásra kerülő tüzelő– és a vele reakcióba lépő anyag kémiai energiáját közvetlenül villamos energiává alakítani.
Ezeket az átalakítókat „kémiai-villamos generátorok”-nak is nevezhetnénk.
Ezeket az eszközöket egyszerűségük és kitűnő hatásfokuk miatt különös figyelemmel kell kezelni.
2. rész
Történeti áttekintés
A kezdetek
A tüzelőanyag elemek fejlődésének kezdetét az 1840- es évekre kell tennünk, amikor is
H. Davy szénnel és salétromsavval primitív tüzelőanyag cellát,
Growe pedig 1839-ben az ábrán látható hidrogén–oxigén cellát valósította meg,
amelyen a mai modern tüzelőanyag elemek minden lényeges része
megtalálható.
A probléma lényege
Érdekes, hogy a probléma lényegét ő is felismerte, amikor jegyzeteiben ezt írta:
„Valószínű, hogy a kémiai vagy katalitikus hatás ott történik meg, ahol a folyadék, a gáz és a platina a folyadék felszínén találkozik, és legfőbb cél az, hogy minél több ilyen működő felületet alkossunk”.
1890 körül L. Mond és C. Langer olyan tüzelőanyag cellát szerkesztett, amely 66 mA/cm2 terhelhetőségű volt.
A huszadik század közepe
Az 1940-es években
Berl nyilvánosságra hozta a szén–oxigén elektród mechanizmusát
Justi pedig Németországban dolgozott nagy terhelhetőségű porózus fémelektródákon.
A leglényegesebb fejlődést Bacon 1954-ben végzett munkát adta a tüzelőanyag elemek számára, mely nagy nyomású típust a fejezetünk végén részletesen is ismertetünk.
Huszadik század
Az 1960-as évek óta részben űrlaboratóriumok, részben űrhajók számára számos tüzelőanyag elem típust dolgoztak ki és az ezen a területen dolgozó kutatók száma is több százra tehető.
1983-ban New-Yorkban a 4 MW-os tüzelőanyag erőmű került üzembe, amely inverterrel kapcsolódik a new-yorki 60 periódusú hálózathoz.
3. rész
Néhány gondolat a molekuláris reakciók dinamikájára, valamint az impulzusvektor eloszlására vonatkozóan.
A gondolat háttere
Az alábbiak lényegében a molekuláris
reakciókinetikai meggondolások, amelyek az
egyes molekulák által nyert transzlációs energiára és az impulzuseloszlásra vonatkoznak.
Mi a hiba a hőerőgépekben?
Hőerőgépeinkben lényegében azt a hibát követjük el, hogy
a tüzelőanyagokat az oxigénnel belsőségesen keverjük,
az égőanyag kémiai energiáját felszabadítjuk, illetve
a végbemenő oxidációs reakció után a végtermék molekuláinak (H2O, Co2, Co) megnövekedett
transzlációs, vibrációs és rotációs energiáját használjuk fel.
Mi a hiba a hőerőgépekben?
A hiba ott van, hogy ez az energia most már teljesen rendezetlen, molekuláris mozgás formájában jelenik meg.
A molekulák impulzuseloszlását az impulzustérben impulzusgömb jellemzi.
A rendezetlen mozgásból kívánunk azután
mechanikus dugattyúmozgást, illetve turbinalapát mozgást kapni.
Az irányított égés koncepciója
Részben a tüzelőanyag-elemekben lejátszódó
oxidációs folyamatok, részben egyéb molekuláris reakciók tanulmányozása arra enged következtetni, hogy
amennyiben a tüzelőanyag molekuláit valamilyen módon a
kémiai reakció megtörténte előtt rendezni tudjuk, és ugyanígy,
ezekhez geometriailag helyesen hozzárendeljük az oxigénmolekulákat, várható, hogy
a végtermék molekulák a reakció pillanatában nem gömbszerű impulzuseloszlást mutatnak az impulzustérben.
Az irányított égés koncepciója
Ez az eljárás olyan különleges helyzetet produkálhat, amelynél
az ábrának megfelelően a hengerfejen és a dugattyún magasabb hőmérséklet értékek és magasabb nyomásértékek lépnek, ugyanakkor
a hengerfalon, az ellipszoid kis tengelyeinek irányában, alacsonyabb hőmérséklet,
alacsonyabb nyomás keletkezhet.
Az irányított égés koncepciója
Nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy ez a
nemegyensúlyi állapot csak a reakció pillanatában áll fenn.
Az irányított impulzusok normál gáznyomások mellett néhányszor 10-10 másodperc alatt, a
vibrációs mozgások pedig ennél valamivel
hosszabb idő alatt termikus eloszlásúvá válnak.
Szükségesnek látszik tehát ezeket az erőket a
reakció pillanatában ható erőként hasznosítani.
4. rész
A működés alapjai
A működés fizikai alapelvei
A tüzelőanyag elem működése kísérletileg könnyen bemutatható. Nem kell mást tenni, mint kénsavas vízbe két darab porózus szénlemezt belemeríteni és a vizet elektrolizálni.
Néhány perc után a lemez pórusaiban, illetve felületén oxigén és hidrogén fejlődik.
Az áramforrásról a lemezeket le–és terhelő áramkörre átkapcsolva néhány másodpercig villamos energiát nyerhetünk, miközben a lemezeken lévő hidrogén és oxigén az elektroliban vízzé egyesül.
A tüzelőanyag-elem koncepció
Amennyiben a lemezekre az oxigén és hidrogéngáz jutását csővezetéken permanensen biztosítjuk – állandóan működő kémiai áramforrást nyerünk.
Ez a kémiai áramforrás a tüzelőanyag elem.
Az előbbiekben azt mondottuk, hogy a lemezek pórusaiba juttatott hidrogén és oxigén – miközben a tüzelőanyag elem villamos teljesítményt ad le – vízzé egyesül.
Az irányított égés koncepciója
Vizsgáljuk meg azon két eljárás alapvető különbségét, amikor
hidrogén– és oxigéngázt egy belső égésű motor hengerében égetünk el vízzé és
ugyanezt az elégetést a jelenleg vizsgált tüzelőanyag elem működési feltételei között valósítjuk meg.
A benzinmotor hengerében az égő anyagot, a hidrogént és az égést tápláló anyagot az oxigént intimen összekeverjük és ennek következményeképpen az égő anyag elektronjai közvetlenül mennek át az oxigén atomokhoz, ill. molekulákhoz (v.ö. ábra)
Robbanómotor
Ezen átmenettel – azaz oxidációval – végtermék molekulák termikus sebességét kb. 30-szorosra növeltük.
A nagy sebességű molekulák ezen rendezetlen mozgásából, ill. impulzusából fedezi a motor dugattyúja, esetleg a turbina lapátja
az utóbbi alkatrészek lineáris mozgását.
Az átalakítás hatásfoka
Az egész rendszer átalakítási hatásfokát az a termodinamikai elv szabja meg, amelynél a rendszer kezdő- és végállapotának
rendezetlenségi foka:
𝑆1 = 𝑄1
𝑇1 , illetve 𝑆2 = 𝑄2 𝑇2
legkedvezőbb esetben azonos maradhat, de általában nő.
Ezen elvet a Carnot- hatásfok önti számszerű alakba.
És a tüzelőanyag-elemben?
Mi történik a tüzelőanyag elemben?
Az ábrának megfelelően olyan elrendezést
alakítunk ki, amelynél az égő anyag és az oxidáló anyag molekuláit
nem engedjük keveredni.
Induljunk az anód
lemezről, melyre a jelen
És a tüzelőanyag-elemben?
A katalizátort tartalmazó anódnak olyan tulajdonsága van, hogy a hidrogén molekuláról, illetve atomokról
az elektronokat leválasztva, azokat egy külső, fémes villamosan vezető körbe tereli,
a hidrogén ionokat pedig az elektrolitbe jutattja.
Az elektronok a külső villamos ellenálláson át eljutnak a katód oldalra, ahol
az ott képződő oxigén ionok elektron hiányát betöltik és
az elektroliton át eljuttatott hidrogén ionokat igénybe véve, neutrális vízmolekulákat képeznek.
Az átalakítás hatásfoka
Amíg a termodinamikai égetésnél a hidrogén égési hőjének alig 25-30%-át nyerhetjük meg mechanikai munkaként,
addig a tüzelőanyag elemben a hidrogén kémiai energiájának 80%-át is megkaphatjuk villamos energia formájában.
Láthatjuk hogy, a hidrogén két fajta égetési módszere között hatásfok szempontjából alapvető különbség van.
Termodinamika és…
A következőkben a tüzelőanyag működéséről elmondottakat vizsgáljuk meg részletesebben részben termodinamikai, részben elektrokémiai szempontból.
Helyezzünk egy kaloriméter belsejébe olyan edényt,
amelyben réz-szulfát oldat van és ebbe az oldatba merítsünk cinkrudat (ábra).
… elektrokémia
Azt fogjuk tapasztalni, hogy a cinkrúdon vörösréz lerakódás lesz,
ugyanakkor azonban a szulfát ion tartalom (SO4)- nem változik.
A CuSO4+Zn ZnSO4+Cu, illetve ionok szempontjából írva fel az egyenletet:
𝐶𝑢++𝑖𝑜𝑛 + 𝑍𝑛 → 𝐶𝑢 + 𝑍𝑛++𝑖𝑜𝑛
Áramtermelés
Ez utóbbi az áramtermelő folyamat.
Q=ΔH=231 KJ/mól hőmennyiséget fogunk mérni.
Meg kell jegyeznünk, hogy
az atomonként 2 elektron a cink atomtól önként ment át a réz ionra, mint ahogy pl.
a hő is magasabb hőfokú testről önként áramlik át alacsonyabb hőfokú testre.
A tapasztalat azt bizonyítja, hogy minden önként végbemenő fizikiai folyamat általában munkavégzésre használható fel.
Mi szükséges a munkavégzéshez?
A felhasználáshoz általánosságban berendezés szükséges.
Az előbbi kísérletünben az elektronok a cinktől közvetlenül jutottak át a réz ionokhoz és az elektron áramlást így nem tudtuk munkavégzésre felhasználni.
Változtassuk meg a kaloriméterben lévő berendezést úgy, hogy
az edényt válasszuk ketté szemipermeábilis hártyával úgy, hogy
Mi szükséges a munkavégzéshez?
A cink–és rézrudat egy ellenálláson át a kaloriméter belsejében kössük össze.
Mi szükséges a munkavégzéshez?
Ebben az elrendezésben két folyamat zajlik le.
A cink az oldatba jutván 2 elektront ad a külső áramkör számára, az oldat számára pedig 2 pozitív töltésű cink iont.
Az így felszabaduló elektronok a külső áramkörön át juthatnak csak egy második folyamat színhelyére, ahol is az ábra szerinti baloldali részben – a rézrúdra
jutó 2 elektron a rézszulfát oldatban lévő réz ionokat fémes rézként
a rézrúdra leválasztja.
A folyamat közben a kaloriméterben
fejlődött hő ismét 231 kJ/mól érték lesz.
Mi szükséges a munkavégzéshez?
Az ábrának megfelelően végezzük el a kísérletet úgy, hogy az ellenállás a kaloriméteren kívül
legyen.
Azt tapasztaljuk, hogy
az ellenálláson 211 kJ/mól villamos teljesítményt
nyerhetünk,
a kaloriméterben pedig 20,1 kJ/mól
meleg fog fejlődni.
Megvan a munkavégzés
Hangsúlyozni kívánjuk, 20,1 kJ/mól nem Joule hő, hanem a rendszer belső energiájának egy része.
A külső hasznos munka az előbbinek közel 10- szerese.
Számítsuk ki most már számszerűen, hogy milyen összefüggés van az elem belsejében maradó hőenergia és az elektrokémiai cella által adott
Főtétel
Termodinamikai alapfogalmak között ismeretes, hogy ha Q hőmennyiség megy át T2-ről T1 hőfokra, akkor a II. főtétel szerint a nyerhető mechanikai munka
𝑊𝑚𝑒𝑐ℎ = −𝑄 𝑇2 − 𝑇1 𝑇2 értékű.
A mechanikai munkává át nem alakult hő természetesen T1 hőfokon megjelenik.
Még főtétel
Az elektrokémiai folyamatok, mint tudjuk, állandó hőfokon zajlanak le.
A kémiai folyamatokkal közvetlenül végzett munka elsősorban a kémiai energia csökkenéséből – a belső energia egy része – származik.
Tételezzük fel, hogy a hőfok változás igen kicsi:
ΔT és jelöljük úgy, hogy T2=T+ΔT és T1=T akkor
…és még…
𝑄 = 𝑇 ∆Lmech
∆𝑇 − 𝑄
𝑇 = ∆𝑆 = ∆𝐿𝑚
∆𝑇
Az I. főtétel szerint a belső energia
∆𝑈 = 𝑊𝑚𝑒𝑐ℎ + 𝑄 = 𝑊𝑚𝑒𝑐ℎ − 𝑇 ∆𝑊𝑚𝑒𝑐ℎ
∆T 𝑊𝑚𝑒𝑐ℎ = ∆𝑈 + 𝑇 ∆𝑊𝑚
∆𝑇
Itt ∆𝑊𝑚
∆𝑇 lényegében a hasznos munkavégzés értéke 1K-re vonatkozóan.
Gibbs-Helmholtz
Ez a hőmérsékleti együttható. A kémiai folyamatoknál nem zérus, és így az ezen folyamatok által végzett hasznos munka más, mint a belső energia megváltozása.
A mechanikai munkára felírt egyenlet lényegében a Gibbs–
Helmholtz egyenlet, ugyanis
ha a mechanikai munkát reverzibilis munkának tételezzük fel és
a szabad entrópiával vesszük egyenlőnek (ΔG), valamint
a belső energiát a hőtartalomra korlátozzuk – esetünkben a kaloriméterben mérhető reakció hőre –, a ∆𝑊𝑚𝑒𝑐ℎ𝑇 értéket pedig entrópia változásnak jelöljük, akkor a képlet
ΔG = ΔH – TΔS
Mi a hasznos munka?
Itt ΔG a reverzibilis munkát, illetve a szabad entrópiát jelöli.
ΔH a kaloriméterben mérhető reakcióhőt és
ΔS az entrópiaváltozást jelöli.
Mint előbb említettük, a kémiai folyamatok által végzett hasznos munka más, mint a belső energia megváltozása.
A potenciál
Ha az entrópiaváltozástól eltekintünk, akkor
1 mólnyi anyag töltésmennyiségének E potenciálon történő átviteléhez G = ZFEVolt munka szükséges.
Itt F = 96 500 Coulomb ( 6∙1023∙10-19 Coulomb), és ebből
𝐸 = ∆𝐺 𝑍 𝐹
Z=1, 2, 3, értéket vehet fel az ionok egyszeres,
Példa
Példaképpen számítsuk ki a fenti összefüggések figyelembevételével, hogy egy Dániel-elemben
1 óra alatt 10 A áram termelése esetén mennyi cink oldódik.
A töltésmennyiség 10 A 3600 sec, azaz 36∙103 Coulomb.
A cink atomsúlya 65,38.
Ebből következik, hogy
65,38 g cink oldódása biztosítaná 96, 5∙103 Coulomb átvitelét, de
miután mi csak ezen mennyiség kb. 37%-nak átvitelét kívánjuk, ezért
ehhez kb. 23 g. cink oldódása lenne szükséges, ha egy cinkatom oldódása azonban két elektrtont adna.
Egy cinkatom oldódása azonban két elektront ad, és így 10 Amper áram 1 órás termelésnél 11, 5 g cink oldódása szükséges.
Kommentár
Megvizsgálhatjuk azt is, hogy az 1 V feszültséggel működtetve a Dániel-elemet, az a fentiek szerinti 1 óra alatt 12,5 g cinkért kb. 10 Wh energiát ad.
Nyilvánvaló, hogy 1 kWh energiához így kb. 1,1 kg cink oldódása szükséges.
Ha figyelembe vesszük azt, hogy
1 kWh-hoz 380 g benzin eltüzelése szükséges, akkor
a cinkből történő energiatermelés kb. háromszoros anyagfogyasztással jár.
Komment
Megvizsgálhatjuk azt is, hogy az 1 V feszültséggel működtetve a Dánel-elemet, az a fentiek szerinti 1 óra alatt 12,5 gr.
cinkért kb. 10 kWó energiát ad. Nyilvánvaló, hogy 1 kWó energiához így kb. 1,1 kg. cink oldódása szükséges. Ha figyelembe vesszük azt, ohgy 1 kWó-hoz 380 gr. benzin
eltüzelése szükséges, akkor a cinkből történő nergiatermelés kb. háromszoros anyagfogyasztással jár.
5. rész
Valóságos körülmények között működő tüzelőanyag elemek
Feltételezések
Az elektrokémiai áramforrásoknál az elméleti vizsgálódások az alábbi feltételezések mellett folynak:
az elektródák végtelenül kis áramsűrűséggel vannak terhelve,
ennek megfelelően a kapcsokon az elektromos erő jelenik meg,
a reakciók során képződött hő a rendszer hőfokát lényegesen nem emeli, az környezeti hőfokon
marad.
Ideális hatásfok - képlet
Az elektrokémiai áramforrás ideális hatásfoka
𝜂𝑖𝑑𝑒á𝑙𝑖𝑠 = −𝑛𝐹𝑈𝑒𝑙𝑒𝑘𝑡𝑟𝑜𝑚𝑜𝑡𝑜𝑟𝑜𝑠
∆𝐻 = 2𝑈𝑇
∆𝐻 És
𝜂𝑣𝑎𝑙ó𝑠 = −𝑛𝐹𝑈𝑘𝑎𝑝𝑜𝑐𝑠
∆𝐻 = 𝑖𝑈𝑘𝑎𝑝𝑜𝑐𝑠𝑡
∆𝐻
Ideális hatásfok - számítás
A továbbiakban pedig kiszámítjuk az ideális és valóságos hatásfokot:
96.500 Coulomb Volt= 96,5 kJ
𝜂𝑖𝑑𝑒á𝑙𝑖𝑠 = 2 ∙ 96,5 ∙ 1,23
242 100 = 98%
𝜂𝑣𝑎𝑙ó𝑠 = 2 ∙ 96,5 ∙ 0,75𝑉
242 100 = 60%
6. rész
Megvalósított tüzelőanyag-elemek
Osztályozás: hőmérséklet
Igen sokféle tüzelőanyag elemet valósítottak meg, mely tényből nyilvánvaló az is, hogy
egyik típusnak sincsenek elsöprő műszaki vagy gazdasági előnyei a másik felett.
A tüzelőanyag elemeket többféle módon lehet osztályozni, itt 3 féle osztályozást említünk meg:
Hőfok szempontjából: – ismerünk környezeti hőfokon működő tüzelőanyag elemet:
300-700 ºC –os intervallumban működő közép hőfokú tüzelőanyagelemeket, valamint
1000-1500 ºC között működő magas hőfokú tüzelőanyag elemeket.
Osztályozás: beviteli mód
Osztályozhatjuk a tüzelőanyag elemeket a tüzelőanyagnak az elembe történő beviteli módja szerint is.
Az elembe a tüzelőanyagot bejuttathatjuk
gáz formájában,
oldat formájában, esetleg
szilárd anyag formájában.
Osztályozás: elektróda
Végül az elemben alkalmazott elektróda megoldások szempontjából is osztályozhatunk, mivel használhatók az elemben.
fémszivacsból készült porózus elektródák,
az elektrolitban keringő fémzagyok, végül
az elektrolitba folyamatosan juttathatunk tömör, automatikus adagolású fémszalagokat.
A megvalósított tüzelőanyag elemek közül csak néhány típust fogunk ismertetni, leginkább az egy-egy csoportra jellemző, a fejlesztés szempontjából előálló típust.
Példa alacsony hőfokon működő
tüzelőanyag elemre
Bacon
Ezek a típusok képezik a klasszikus tüzelőanyag elemek alaptípusát.
Környezeti hőfokon működnek, vagy légköri, vagy a terhelési áramsűrűséget növelni engedő magasabb nyomásokon.
A tüzelőanyag elemek reneszánszának tekinthető a Bacon professzor által 1954-ben épített modernebb típusok is ilyenek voltak.
Bacon-cella
Az ábra mutatja az elemek metszetét.
Belülről kifelé haladva középen van a 27%-os NaOH oldatot tartalmazó elektrolit,
amelyet a kör alakú tárcsát körülvevő szigetelő gyűrű nyílásain át
keringtetnek, illetve cserélnek.
Katalizátor
Az elektrolit bal, illetve jobb oldalán 30 mikron pólus nagyságú szinterelt Ni lemezek vannak, amelyek külső oldaláról az aktív gázt, a viszonylag tiszta hidrogént, illetve oxigént vezetjük a póruson át az elektrolithoz.
A Ni elektródák katalizátorként 1 g platinát tartalmaznak 1 dm2 elektróda felületre vonatkoztatva.
A legkülső oldalon acél szorítólemezek vannak, amelyeket elektróda sorozat esetén szűrőprésszerűen képeznek ki.
Adatok
Az acél lemezen lévő be–és kilépő lyukak biztosítják azt, hogy a hidrogén, illetve az oxigén elektródák gázoldali felületén cserélődik.
Az égő, illetve az égést tápláló gázokat
bizonyos típusoknál 98,066 kPa nyomáson,
fejlettebbb típusoknál 4903-5884 kPa nyomáson táplálják az elektródákra.
Ez utóbbi nyomás esetén az elektrolit hőfoka 60-70ºC-ig is emelkedhet.
Ez az elemtípus atmoszféra nyomáson
40-50mA/cm2 áramsűrűséget enged meg,
Még adatok
Ez 0,8 V-os feszültséget feltételezve azt jelenti, hogy
1 cm2 –ről 0,24 W teljesítményt,
1 dm2-ról 24W teljesítményt nyerhetünk.
A 98,066 kPa-on működő rendszerek kész súlya általában könnyebb és ezt különböző szükség- áramforrásokban használják.
A nagynyomású rendszerek az acélkarimák miatt súlyosabbak, alkalmazásuk pl. hegesztő rendszerek táplálásánál előnyös.
Hatásfok
Az ilyen elemek működési hatásfoka elméletileg elérheti a 90-95%-ot.
A gyakorlatban megvalósítottak 70-80%-os hatásfokot értek el, az előbbiekben említett alacsony áramsűrűségek mellett.
Ezek a hatásfokok az erőművek 35-40 %-os hatásfokához mérten kitűnőnek mondhatók.
A megvalósított elem kb. 130 cm átmérőjű.
Példa közepes hőfokon működő
tüzelőanyag elemre
Broers
A közép hőfokú tüzelőanyag elemek kifejlesztése területén 1960-ban a holland Broers végzett úttörő munkát és mind Európában, mind Amerikában számos laboratórium az ő nyomdokain kezdte meg a tüzelőanyag elemek fejlesztését.
Így a hazánkban folyó tüzelőanyag elem kutatás a Broers-féle rendszerre alapozódott és azt továbbfejlesztette (1978-ig).
Az ilyen fajta tüzelőanyag elemek elvi megoldását
Broers-cella
Ismét belülről kifelé haladva az elem felépítése és működése az alábbiak szerint jellemezhető.
Az elem központi részét alkotó elektrolit
káliumkarbonátok,
nátriumkarbonátok és
litiumkarbonátok eutetikus keveréke,
amely a 720ºC-os működési hőfokon folyékony halmazállapotú.
Ez az elektrolit van a magnéziumoxid mátrix pórusaiba felszivatva.
Elektródák
A hidrogén elektróda, amely az ábrán az elem bal oldalán helyezkedik el, porózus ezüst és nikkel tárcsa,
az oxigén elektróda pedig porózus szinezüst tárcsa.
A hidrogén elektródára a ráerősített tasakok hidrogén és CO keverékét juttatják a bal oldali elektródákra általában levegőt táplálnak.
A hidrogén elektróda a H2 és CO gáz keveréke öblítés alatt van,
az oxigén oldalon a bevezetett levegő vízgőzzel és CO2- vel keverve távozik.
Adatok
A megépített elemekkel
200 mA/cm2 áramsűrűséget érünk el,
0,7-0,8 V-os kapocsfeszültségek mellett.
A Magyarországon folyt kísérletek az 1970-es években
3-4000 órás működési időtartamot biztosítottak,
A ma működő elemek már 30-40 ezer óráig is működőképesek.
A középhőfokú elemek általában 45-55%-os hatásfokot érnek el.
Hatásfok
Ez látszólag rosszabb, mint az alacsony hőfokú elemeké, de figyelembe kell venni azt, hogy
katalizátoruk szénmonoxidra és a gáz tisztaságára vonatkozóan nem túl érzékeny és
bizonyos típusaik megfelelően reformált metánt is fel tudnak dolgozni.
Az ábra egy közép hőfokú elem részletesebb működését mutatja abban az esetben, amikor a hidrogén oldalt szénhidrogén elemekkel tápláljuk.
Szénhidrogén
Látható, hogy a szénhidrogének az elemben történő krakkolás folytán az elektródákat részben mint H2 molekulák, részben mint CO molekulák érik el.
A közép hőfokú celláknál jelenleg is még számos problémát kell megoldani, ezek közül az alábbiakat említjük:
A cella tömítések rugalmasságának megoldása a 700ºC-os működési hőmérsékleten.
Problémák
Parazita áramok megszüntetése az egyes cellák között a magas hőfokon történő jobb villamos szigetelés megoldásával.
Elektrolit és elektróda invarianciájának biztosítása.
Az elektróda invariancia alatt a karbonátionok számának állandóságát értjük, ugyanakkor
az elektróda invarianciáját pedig a szinterelt ezüst és nikkel elektródák pórusainak további szinterelődésének kikerülésében látjuk.
Problémák
Meg kell említeni azt is, hogy a 2-3 mm vastagságú magnéziumoxid mátrixban bizonyos elektrolit vándorlás is fellép, ami azt eredményezi, hogy a mátrix bizonyos részei elektrolitban elszegényednek és nagy ellenállásúvá válnak.
Nem mellőzhetők azok a problémák sem, amelyek 1 cella üzemidejével kapcsolatban felmerülnek.
A fejlesztés kezdetén a cellák 30-40%-os teljesítmény csökkenés mellett 5-600 órát üzemeltek.
Az 1983-as szint 6-8000 órával jellemezhető.
Üzemórák
A kívánatos üzemórák száma folyamatos, illetve szakaszos üzemben 30…40 000 óra lenne azon gazdasági számítások alapján, hogy
a jelenlegi gőzturbinás erőművekkel kívánják egyenlő szintre állítani a tüzelőanyag elemes erőműveket.
Meg kell említenünk, hogy 1 év 8760 órából áll és a gőzerőműtől azt kívánjuk meg, hogy a karbantartási és egyéb munkákat figyelembevéve, 6000-6500 órát üzemeljen 1 évben.
Példa magas hőfokon működő
tüzelőanyag elemre
General Electric
A magas hőfokú cellákkal kapcsolatban egy ún.
metángázt feldolgozó „olcsó” tüzelőanyag cella típust mutattunk be.
A cella fejlesztésébe a General Electric vállalat fektetett lényeges munkát
GE-cella
A cella felépítését az ábra mutatja.
A felépítés a következő:
A tüzelőanyag elem „elektrolitját”, pontosabban az oxigén ionokat transzportáló közeget a cella középpontjában elhelyezkedő cirkonoxid pohár képezi.
Ebben belülről a pohár falával olvadt ezüst érintkezik, külső felületén pedig a földgáz pirolíziséből származó krakkolási termékek, korom helyezkedik el.
Általában a külső felületre valamilyen fémvezető rácsot is felvisznek. A cirkonoxid hengert zárt tartály veszi körül, amelybe a földgázt belevezetik, ez a tartály azonban a fel nem dolgozott, de még reakcióképes égő anyagokkal kb. 1100 fokos hőmérsékletre kerül.
Működés
A cella működése az alábbiak szerint megy vége:
A cirkonoxid pohárban elhelyezkedő olvadt ezüstbe egy hőálló acélcsövön át levegőt, illetve oxigént nyomunk, amely az olvadt ezüstön átbuborékol, illetve oldódik.
Ez az acélcső képezi egyben a tüzelőanyag elem pozitív pólusát. Az ezüstben oldódott oxigén ionok a cirkonoxidon át ion formájában átmennek a külső felületen elhelyezkedett szénatomokhoz és azokkal CO, illetve CO2 molekulákat képeznek.
Minden oxigénion az ezüstből 2 elektront visz magával, amelyek a T terhelésen át kerülnek vissza a pozitív
Adatok
A rendszerben a fenti működési hőmérsékleten
kb. 150-170 mA/cm2 áramsűrűséget értek el, ami egyben az adott teljesítményhez szükséges felületeket is meghatározza.
A cellával 35-40%-os hatásfokot értek el, ami alig több, mint a gőzturbinás erőműé.
Az ilyenfajta tüzelőanyag elemek lényeges előnye abban van, hogy képes közvetlenül földgázt feldolgozni és tömítettsége, valamint viszonyai általában egyszerűbbek, mint a diafragmákkal kiképzett celláké.
A jelen és a jövő
Korszerű tüzelőanyag-típusok
Type
PEM
Alkaline
Phosphoric Acid
Molten Carbonate
Solid Oxide
Operating Temp.
º(C)
Electrolyte Catalyst
System Efficiency
(%)
Size
Start-up Time (hours)
Likely Applications
60-95 Ion Exchange
Membranes Pt
Pt-alloy 32-40 <1 kW –
500 kW <0.1
50-100
Mobilized or Immobilized Potassium Hydroxide
Pt
Pt-alloy 35-45 <1 kW –
250 kW <0.1
200-220
Immobilized Liquid Phosphoric
Acid
Pt-alloy Pt 36-45 250 kW –
5 MW 1-4
600-650 Immobilized Liquid Molten
Carbonate Nickel 43-55 500 kW –
5 MW 5-10
800-1000 Ceramic Perovskites 43-55 5 kW –
3 MW 5-10
§ Residential
§ Small
Commercial
§ Automotive
§ Space programs
§ Small commercial
§ Residential
§ Automotive
§ Large Commercial / Industrial
§ Hospitals
§ Large Commercial / Industrial
§ Power Station
§ Large Commercial / Industrial
§ Residential
§ Small
Commercial
Alkalmazások és nehézségek
High High High High Cost
Durability
Fuel Infrastructure Hydrogen
Transportation
Difficulty Hurdles
Application
High High Low Medium Cost
Durability
Fuel Infrastructure
Fuel Storage (Renewables) Stationary – Distributed
Generation
Medium Medium High Cost
Durability
System Miniaturization Portable
Fuel Cell or ICE
Fuel Cell or ICE Central
Reformer H2
Fuel Cell or Other Cogen
or Electricity
Fuel Cell or Other Central Power Cogen
or Electricity
Fuel Cell or Other
Primary Energy Source
Truck Delivery Fuel
• Coal
• Petroleum
• Natural Gas
• Water / Sunlight
Hype and Consequences
Wind PV (Solar) Electrolysis
(water)
e- H2
e-
e- e-
Hydrogen Storage
PEM Fuel Cell
H2
e- e-
e- e-
e- e-
Automotive