Szegedi Tudományegyetem
Az Univerzális Grammatika szempontjából lehet-e a -ván,-vén-nek alanya?*
Nyelvészdoktoranduszok 15. Országos Konferenciája Szeged, 2011. november 17–18.
Előadó: Nádasdi Péter LingDok 15. Szeged, 2011.november 17.
1. Bevezetés
Univerzálisan csak a véges igék oszthatják ki az alanyesetet argumentumaiknak (Chomsky (LGB 1981, MP 1999, 2000), ennek a magyar -ván,-vén ellentmond, ha elfogadjuk, hogy a személyjelölt -t/-tt toldalékos prenominális szerkezetek (a V.I. vezette vetélkedő és a vére hullott Vászka, Nádasdi 2006, 2011) véges igét tartalmaznak. Az egyéb finnugor nyelvekben (Szepesy 1939 és Honti 2005) és a török nyelvben (Haig 1998) viszont a genitivus mellett jelöletlen (alanyeset?) alakban is állhat az igenév alanya. Kihívást jelent még a japán is (Hiraiwa 2000, 2002 és Miyagawa 2008), ahol pedig a vonatkozó tagmondat végesnek tartott igéje genitivusi alannyal is állhat a legtöbb esetben. Nyelvtörténeti adatok szerint a magyarban a -va, -ve személyragozható volt, ugyanúgy mint ma a főnévi igenév, és a -ván, - vén egyes vélekedések szerint (Károly 1956) ennek az E/3. sz. alakja, hiszen *-vája, *-véje nem létezett. Mai, főképp művelt beszélt nyelvi és irodalmi nyelvi példák is megerősítik, hogy a -ván, -vén nem T (É. Kiss 2002 és Nádasdi 2006, 2011), hanem Agr jegyet visel (Tóth 2000, Kenesei 2005), így szinkrón értelemben is a birtokos személyjelezésre hasonlít inkább.
Chomsky (1981, 1999 és 2000) szerint Nom. csak T-hez köthető, den Dikken (1999) szerint a birtokos jelöletlen alakja valójában esetnélküli (diakrón szempontból az eltűnt genitivus maradványa??), ezért a -ván, -vén a +Agr és −T jegyek miatt nem állhat alanyesetű argumentummal, hanem a birtokoshoz hasonlóan eset nélkül áll, vagy esetleg mégis létezik a magyarban is szerkezeti esetként a genitivus? A mostani vizsgálatban ezt a kérdést járom körül alaposabban.
2. Adatok
-va, -ve, -ván, -vén
2.1. A -va, -ve, -ván, -vén legkorábbi emlékei
* Jelen kutatási eredmények megjelenését „Az SZTE Kutatóegyetemi Kiválósági Központ tudásbázisának kiszélesítése és hosszú távú szakmai fenntarthatóságának megalapozása a kiváló tudományos utánpótlás biztosításával” című, TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0012 azonosítószámú projekt támogatja. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.
Benkő (1991: 344–349), kiemelés tőlem (N. P.): a legkorábbi ómagyar szövegekben gyakoribb a -va, -ve mint a -ván, -vén
(1) hugy birságnop jutva mend ő szentii es ünüttei küzikün jó felől jochtotnia ilezje őt (Halotti beszéd és könyörgés)
(2) kivánja elé menvén Bethle[hembele] fial öszve le[lé] (Königsbergi Töredék Szalagjai) (3) Fugva huztuzva üklelve ketve ülüd (Ómagyar Mária-siralom)
2.2. A -va, -ve személyragozása a kódexirodalom korában Károly (1956: 209–210), kiemelés tőlem (N. P.)
Egyes szám 1. személy: (4 adat)
(4) kit én te szolgálólányod megesmérvém elfuték őtöllök (Bécsi kódex: 35)
(5) Én kedeg enen magam meghagyattatvám láttam e nagy láttatot. (Bécsi kódex: 159)
Egyes szám 2. személy: (6 adat)
(6) és tahát jöved ajándékozjad te ajándékodat (Müncheni kódex: 24)
(7) A mely föld tégedet meghalvád fogadád azon hallyak meg és ot végem. (Bécsi kódex:
2)
Külön alannyal:
(8) Te kedig alamizsna tevéd, ne tudja te balod, mit teszen te jogod. (Müncheni kódex: 25) (9) te kezedet meg nyitvád mendennek be tellyesednek (Apor-kódex: 68)
Egyes szám 3. személy: (1 adat) Külön alannyal:
(10) tarthassam őtet meghalvája (Winkler-kódex: 232)
Többes szám 1. személy: (12 adat)
(11) és alázkoggyonk te néked hogy nem meghalvánk mü veszedelmönkben münmagonk mü szolgálatonknak kárát szenveggyük (Bécsi kódex: 14)
(12) Mert mü münönmagonkért szenveggyük ezt bűnhövénk mü istenönkben (Bécsi kódex: 88)
Külön alannyal:
Szegedi Tudományegyetem
(13) Mondjátok, mert eljöttek ő tanejtványi ez éjjel, és mü aluvánk, elurozták őtet.
(Müncheni kódex: 81)
(14) mondanak ítéllyen isten müközöttönk és te közötted mert töttél gonoszokat mübennönk nem akarvánk békességgel szolnonk az Assziriosok[nak]kal (Bécsi kódex:
24)
Többes szám 2. személy: (17 adat)
(15) Imádkozvátok kedig ne akarjatok sokat szólnotok (Müncheni kódex: 26) (16) Ha azért tü gonoszok valvátok tudtok jó adományokat adnotok tü fiaitoknak (Müncheni kódex: 28)
Többes szám 3. személy: (27 adat)
(17) És bemenvéjek az házba, lelék az gyermeket Máriával (Müncheni kódex: 19) (18) Az pásztorok kedig elfutának, és az városba jutvájok Meghirdeték mendezeket
(Müncheni kódex: 31) Külön alannyal:
(19) Azok kedig elmenvéjek kezdé Jézsus mondani az gyölekezeteknek Jánosról (Müncheni kódex: 36)
(20) És ő attya és annya meghalvájok Mardocheus őmagának jányáol vevé [magának] őtet (Bécsi kódex: 51)
2.3. A -ván, -vén a kódexirodalom korában Károly (1956: 168–171), kiemelés tőlem (N. P.) Közös alany:
(21) Kik megvervén elereszték őtet hiján (Müncheni kódex: 176) (22) És vevén Noémi a gyermekét és veté ő ölébe (Bécsi kódex: 10) Külön alannyal:
A. Tárgyatlan igével
(23) Még ő beszélvén az gyülekezeteknek, ím ő anyja és ő atyjafiai állnak vala künn (Müncheni kódex: 41)
(24) Ők kedig Galileában nyájaskodván mondá azoknak Jézsus (Müncheni kódex:
52)
B. Tárgyas igével
(25) Tahát királ parancsolván öltözteték Dánielt bársonyba (Bécsi kódex: 144) (26) Nap őrizvén ő el nyugtát, hogy ő homolát tartván fénylvén a csillagoknak
fények a bizony utakat tartá (Apor-kódex: 129) Más személlyel:
(27) Én kedig keresvén én tanálcsosimtol miképpen ez tellyesedhetnék be (Bécsi kódex: 75)
Jelöletlen tárgyi bővítménnyel: (szenvedő)
(28) És úgy a napok betellyeséjtvén kik után mondottavala királ hogy
bevitettettetnének Bevivé őket a meddőknek fedelme Nabuchodonozornak személe eleibe (Bécsi kódex: 118)
(29) hogy azok megölettetvén álnolkodnénk münmagonkrol (Bécsi kódex: 84)
Létigével:
(30) Ezek kedig írván vadnak (Müncheni kódex: 239) (31) Mert írván vagyon (Müncheni kódex: 73)
2.4. A -va, -ve a kódexirodalom korában
Károly (1956: 207–208), kiemelés tőlem (N. P.): Jordánszky-kódexben a Müncheni kódex - va, -ve változatai helyett mindig -ván, -vén, későbbi kódexekben ritka a -va, -ve.
(32) Mert ez az kiről írva vagyon (Müncheni kódex: 36) (33) Látá szent Ferencet térden állva (Jókai-kódex: 43)
2.5. A -va, -ve, -ván, -vén ma
Komlósy (1992: 465–466), kiemelés tőlem (N. P.)
„Lexikális alany használata ugyan csak a lévén igenévvel alkotott szerkezetekben mondható általánosan elfogadottnak, de néha más igék mellett is találkozhatunk lexikális vagy »saját«
alannyal.” (Komlósy 1992: 465).
Szegedi Tudományegyetem
(34) Az ajtó nyitva lévén, beléptem.
(35) Megszületvén a gyereke, Jóska új életet kezdett.
(36) *Megszületve a gyereke, Jóska új életet kezdett.
(37) Beesteledvén betértünk egy fogadóba.
(38) ??Beesteledve betértünk egy fogadóba.
(39) (Péter korán ért haza.) A szobába belépvén, a kutyája mindjárt elébe szaladt.
(40) *(Péter korán ért haza.) A szobába belépve, a kutyája mindjárt elébe szaladt.
(41) %Tegnap kirándulni indultunk, de az állomásra érve eleredt az eső.
(42) ?? Jánosék kirándulni indultak, de az állomásra érve eleredt az eső.
Sárik (1998: 425–427), kiemelés tőlem (N. P.) (43) Megvirradván hazaindultunk.
(44) *Megvirradva hazaindultunk.
(45) A küszöbben elbotolván Géza elmosolyodott.
(46) A küszöbben elbotolva Géza elmosolyodott.
(47) Géza a küszöbben elbotolván Jóska elmosolyodott.
(48) *Géza a küszöbben elbotolva Jóska elmosolyodott.
Kenesei (2000: 118–126), kiemelés tőlem (N. P.)
(49) Panni a vázát apró darabjaira összetörve lépett a szobába.
(50) Panni a vázát apró darabjaira összetörve találta.
(51) [Péter is megérkezvén] elindulhattunk.
(52) *[Péter is megérkezve] elindulhattunk.
(53) [probeesteledvén] hazamentünk.
(54) *[PRO beesteledve] hazamentünk.
Tóth (2000: 135–138), kiemelés tőlem (N. P.)
(55) Eltakarva a romokat, hó hullott a tájra.
(56) *Eltakarva a romokat, havazott a tájra.
(57) Hirtelen befelhősödött, korai szürkületet okozva.
(58) Óriásit villámlott, megvilágítva az égboltot.
(59) János megérkez-vén/*ve, pro elindultunk hazafelé.
(60) Hajnalod-ván/*va, pro elindultunk hazafelé.
É. Kiss (2002: 222), kiemelés tőlem (N. P.)
(61) A kapu becsukódván, Aladdin egy barlangban találta magát.
(62) *Én nem lévén otthon/*ti nem lévén otthon, a postás nem tudott bejutni.
(63) ?? Rálépve/vén a sínekre, Jánostelütötte a vonat.
Kenesei (2005: 162), kiemelés tőlem (N. P.)
(64) [Péter a labdát elrúgván] hazamentünk.
(65) [proi beesteledvén] (mij) hazamentünk.
(66) [Úgy tűnvén, [hogy esik]] hazamentünk.
3. Jellemzők
A -va, -ve az ómagyarban személyragozható volt, de E/3. személyben csak egy példa: *-vája, -véje, (10) meghalvája
A -va, -ve az ómagyarban vehetett maga mellé külön alanyt és vele egyezett: (8)–(10), (13)–(14), (19)–(20)
A -ván, -vén az ómagyar kortól kezdve vehetett maga mellé külön alanyt, szinte kizárólag 3. személyűt (egyes és többes számút): (23)–(26), de más személlyel is állhatott: (27) Én keresvén (feltéve, ha nem elírás, m helyett n)
A középmagyarban nem mutatható ki, és a mai magyarból is eltűnt a -va, -ve személyragozása
Önálló alannyal a -ván, -vén rendelkezhet a mai magyarban, és csak E/3. személyben, más személlyel nem: (34)–(37), (39)–(40), (43)–(44), (47)–(48), (51)–(54), (59)–(66)
Vannak egyes példák, melyek azt mutatják, egyes esetekben a -va, - ve is állhat önálló alany mellett a mai magyarban: (33), (38), (41)–(42), (50), (57)–
(58), (63)
Vannak példák, melyek azt mutatják, hogy bár a nyílt egyeztetés eltűnt, mögöttesen megvan a mai magyarban is: (41)–(42)
Szegedi Tudományegyetem
A -va, -ve az ómagyarban a főmondat tárgyával (vagy egyéb argumentumával) is egyezett: (7), (14), de E/3. személyben egy esetben van nyílt egyezés: (10) meghalvája, egyéb esetben jelöletlen az ómagyarban: (33), mai magyarban -va, -ve és -ván, -vén is: (50), (63)
4. Az ómagyar paradigma
Károly (1956: 208–213): személyragos határozói igenév zömmel a Müncheni (35 személyragos alak) és Bécsi (31 személyragos forma) kódexekben, többi kódexben néhány szórványos alak, Jókai-kódexben nincs, mai nyelvjárásokban sincs nyoma. „beleilleszkedik abba a finnugor nyelveket általában jellemző tendenciába, amely az ige infinitív alakjain igyekszik jelölni a cselekvő személyét. Az igenevek e személyragos használatára a latin semmi ösztönzést nem nyújtott, s így ebben a latintól merőben eltérő alakváltozatban a fordítás magyarossága domborodik ki.” (Károly 1956: 213).
Benkő (A. Jászó) (1992: 442): nem mutathatók ki sem a régi, sem a mai nyelvjárásokban, mesterséges alkotások, „a szerző grammatizálási törekvéseinek termékei”, és az -atta, -ette analógiájára keletkeztek:1
-va, -ve személyragozása Károly (1956: 210) -atta, -ette személyragozása Károly (1956: 214–216)
E/1. (én) meghalvám (én) leszállattam
E/2. (te) meghalvád (te) leszállattad
E/3. — /?? (ő) meghalvája, meghalván (ő) leszállatta
T/1. (mi) meghalvánk (mi) leszállattonk
T/2. (ti) meghalvátok (ti) leszállattatok
T/3. (ők) meghalvájok (ők) leszállattok
Károly (1956: 210–212)
„1. Miért hiányzanak a látvája-féle igenévalakok?
2. Miért csak a személyragok előtt található meg a -va, -ve igenévképző, a személyragtalan igenév miért mindig -ván, -vén képzős?”
1 Székelyföldön még kimutathatók ilyen alakok, l. Klemm (1942: 391): émëtte ’ébrenlétében’.
a.) A látvája azért hiányzik, mert a 3. személy a ragtalan látva volt. Az egyetlen példa a meghalvája a feltételes módú látnája analógiájára keletkezhetett.
b.) A -ván, -vén esetében, mivel leggyakrabban E/3. személyű használatban szerepel, a toldalék -n-jét a 3. személy jelölőjének tekintették, hiszen más személyekkel kiegészítő eloszlásban van: járvá-m, járvá-d, járvá-n, járvá-nk, járvá-tok, járvá-jok. Az -n analógiás kapcsolatban van az -n igei személyraggal: mondj-on, visz-en, lő-n, amely elősegíthette az igenévi személyraggá válását. Károly nem jelenti ki egyértelműen és határozottan, hogy az -n elem az E/3. személyragja lenne, de nem is cáfolja, hogy nem az: lebegteti, lehet a -ván, -vén oszthatatlan is és felosztható is. A nyelvtörténeti kutatások (Benkő /A. Jászó/ 1991: 345) szerint azonban a -ván, -vén -n eleme mindenképpen egy locativus-modalisi ragra megy vissza.
4.1. A paradigma maradványai a mai magyarban
Vannak példák, melyek azt mutatják, hogy bár a nyílt egyeztetés eltűnt, mögöttesen megvan a mai magyarban is, ezért nem jó a -ván, -vén: (41)–(42):
(41) %Tegnap kirándulni indultunki, de az állomásra érvei (*érvéni) eleredt az eső.
(42) ?? Jánosékj kirándulni indultakj, de az állomásra érvej (†érvénj) eleredt az eső.
A főmondat tárgyával is lehet egyeztetés: (50), (63):
(50) Panni a vázátk apró darabjaira összetörvek találta.
(63) ?? Rálépvem/vénm a sínekre, Jánostm elütötte a vonat.
A fenti mondatok elfogadhatóságát az okozza a mai magyarban, hogy az ómagyar egyeztetés nem volt mesterséges alkotás, csak az igenevek személyjelölői opcionálisak, így gyakran el is maradhatnak, l. a főnévi igenevet a mai magyarban, így könnyen eltűnhettek a -va, -ve formánsokról, ahogy a főnévi igenév személyragozása is kiterjedtebb volt az ómagyarban, mint a maiban:
(16) Ha azért tün gonoszok valvátokn tudtokn jó adományokat adnotokn tü fiaitoknak (Müncheni kódex: 28)
(67) Ha azért tip gonoszok is vagytokp, tudtokp jó adományokat adnip/*adnotokp a fiaitoknak
Szegedi Tudományegyetem
(68) A viharnakq nem sikerült (a) házakat lerombolni(-aq)
4.2. A személyjelölő státusa
Diakrón szempontból kétségtelen a -va, -ve toldalékjainak személyrag státusa, hiszen egyeztető morfémáknak tekinthetők, amelyek minden számban és személyben egyeznek az
„alanyukkal”.
Ha diakrón szempontból elfogadható a -ván, -vén -n elemének az önálló létezése, és a paradigma részévé válása E/3. személyben, még inkább elfogadhatjuk szinkrón szempontból.
Ezt támogatja É. Kiss (2002) és Kenesei (2005) és Nádasdi (2006, 2011) is. É. Kiss szerint azonban szinkrón szempontból az -n időjel, mivel személy és szám szerint nem változik (62),2 viszont alanyeset létrehozására képes, és Chomsky (1981) óta az alanyeset kiosztását a T jegyhez kötjük, ezért T jegyet rendel hozzá.
Kenesei (2005) személyragnak, Agr jegynek tekinti, hiszen diakrón szempontból mindenképp személyrag.
Nádasdi (2006, 2011) É. Kiss-sel egyetértve időjelnek tekintette hasonló megfontolásból.
Kérdés: Tartható-e az időjeles álláspont, és nemcsak diakrón, hanem szinkrón szempontból is személyragnak tekinthető-e?
Más személlyel, mint E/3. ugyan nem állhat, de az önálló „alanyú” szerkezetek mindig -ván, - vén-nel állnak, azzal egyeztetnek, és ez tekinthető az E/3. személyragjának.
Az igenév személyragozásának opcionalitása megengedi (38), (50), (57)–(58), (63), más személyekkel pedig már a mai magyarban nem is tudna egyezni, ezért jelöletlen (41)–(42), tehát ha időjel lenne és nem személyrag, ezekkel is simán összeegyeztethető lenne a -ván, - vén:
(41) %Tegnap kirándulni indultunki, de az állomásra érvei/*érvéni eleredt az eső.
(42) ?? Jánosékj kirándulni indultakj, de az állomásra érvej/*érvénj eleredt az eső.
2 A maga névmással viszont valamelyeset elfogadhatóbban tűnik: %?Én magam nem lévén otthon.
Tóth (2000) értelmében is személyragnak tekinthető inkább, hiszen az időjárásigék
„alanytalanságát” cáfolandó a főnévi igenév személyragozásával vetette egybe, amely ott egyértelműen személyrag:
(69) Márciusban már nem kellene havazni*(a)
Tóth megjegyzi, hogy a -va, -ve, -ván, -vén különbség meglepő az időjárásigéknél, ha nem feltételezünk ott szintaktikai alanyt, amely megmagyarázza, miért lehet grammatikus a -ván, - vén és agrammatikus a -va, -ve:
(60) Hajnalod-ván/*va, pro elindultunk hazafelé.
Probléma: Ha Agr jegy van csak a -ván, -vén-nél és nincs T jegy, akkor mi engedélyezi az alanyesetet, ha Chomsky (1981) értelmében az csak T jegyhez köthető. Ugyanakkor univerzálisan megengedhető-e, hogy egy igenévnek (nem véges igének) alanya legyen, mikor csak véges igék állhatnak alanyesettel, vagy a magyar kivétel lenne? Ha viszont mégsem alany, akkor nem veti-e fel a személyragos -t/-tt toldalékos verbális elemek kérdését újra?
5. Igenévi alany a finnugor és a török nyelvekben 5.1. A mariban
A mariban (cseremisz) az igenév alanya genitivusban áll, de a genitivus -n ragja opcionális az igenév előtt, jelöletlen alakban is megjelenhet az igenév „alanya”, amely így megegyezik az alanyesettel, amely mindig jelöletlen.
Szepesy (1939: 17), kiemelés tőlem (N. P.)
(70) oš kuγ’ža-n kalaśөme mutšo fehér cár+Gen. mond-ott szó ’a fehér cár mondta szó’
(71) aćaž lөštөme βopš apa csinált méhkas ’az apa készítette méhkas’
Szegedi Tudományegyetem
5.2. A habitatív és a birtokos jelzős szerkezetek alaktani megformáltsága az uráli nyelvekben
Honti (2005: 449–450) (kiemelés tőlem, N.P.)
uráli nyelvek habitatív szerkezetek (mihi liber est)
birtokos jelzős szerkezetek
finnségi l elemű esetragok, gen. gen.
lapp statikus localisi esetek gen.
mordvin gen. gen.
cseremisz (mari) gen. gen.
permi l elemű esetragok, nom. l elemű esetragok, nom.
obi-ugor nom., loc., névutó nom., loc.
magyar DAT. (>gen.) nom., DAT. (>gen.)
északi szamojéd nom., gen. gen.
déli szamojéd nom., gen., névutó gen.
5.3. A törökben
A török nyelvben az igenév alanya genitivusban áll, de genitivus -in ragja el is maradhat, jelöletlen alakban is megjelenhet az igenév „alanya”, amely megegyezik az alanyesettel, amely mindig jelöletlen.
Haig (1998: 52), kiemelés tőlem (N. P.)
(72) [sen-in söyle-diğ-in] ben-i ilgilendir-mez te+Gen mond+Bef.mell.ign.+PossSg2. én+Acc érdekel+NegSg3
’Nem érdekel, hogy mit mondtál.’
Nem maradhat el a genitivus, ha csak a kötelező argumentumok jelennek meg a szerkezetben, akár a fő-, akár a mellékmondatban:
Haig (1998: 57)
(73) [Hasan Bey’in gel-diğ-in]-i duy-du-k H. bej+Gen jön+Bef.mell.ign.+PossSg3.+Acc hall+MúltPl1.
(74) *[Hasan Bey gel-diğ-in]-i duy-du-k
’Hallottuk, hogy Hasszán bej megjött.’
Ha az igenév adjunktumszerepben áll, vagy az igenévi szerkezetben adjunktumok is megjelenhetnek, a genitivus elmaradhat:
Haig (1998: 56–57)
(75) [Hasan Bey gel-diğ-in]-de Mustafa daha uyu-yor-du
H. bej jön+Bef.mell.ign.+PossSg3.+Loc M. még alszik+Prog+MúltSg3.
’Amikor Hasszán bej megjött, Musztafa még aludt.’
(76) [Gönül erken gel-diğ-i] için ye-meğ-e başla-dι-k G. korán jön+Bef.mell.ign.+PossSg3 miatt eszik+Inf+Dat kezd+Múlt+Pl1.
’Mivel Gönül korán megjött, elkezdtünk enni.’
(75)–(76) Ótott-Kovács Eszter szóbeli közlése alapján az anyanyelvi beszélők szerint nem állhat gen.-szal.
6. A probléma megoldása 6.1. Genitivus kontra dativus
A genitiuvusi -nAk és dativusi -nAk megkülönböztetése: „Teljesen függetlenül attól, hogy hogyan értékeljük a genitivusi, illetőleg a dativusi esetviszonyt, nem kétséges, hogy nem két, hanem egy esetragról van szó.” (Kiefer 2000: 578)
6.1.1. A genitivus maradványa a magyarban?
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint:
Ön, önnön (> ő): „Az a magyarázat, amely szerint a névmás -n eleme finnugor eredetű genitivusrag, illetőleg határozórag, nem valószínű.”
6.1.2. A genitivus mint szerkezeti eset: a japán példája Hiraiwa (2000)
Szegedi Tudományegyetem
A japánban a vonatkozó mellékmondat alanya lehet nom.-ban (123) és gen.-ban is (124):
nom./gen. felcserélhetőség (Nom.-Gen. Conversion/NGC)
(77) Kinoo John ga katta hon tegnap J. NOM vesz-PST-ADN könyv
’az a könyv, amelyet János tegnap vett./a tegnap J. által vett könyv
(78) Kinoo John no katta hon tegnap J. GEN vesz-PST-ADN könyv
’az a könyv, amelyet János tegnap vett./a tegnap J. által vett könyv
Nyelvtörténetileg a ga és no partikulák ekvivalensek, mindkettő lehetett az alanyeset és a birtokos eset jelölője is, pl. a mai nyelvben is használatos megkövült kifejezés is mutatja:
waga kuni ([a mi] hazánk), ahol a ga birtokviszonyt fejez ki.
Chomsky (1999, 2000) Eset és Egyeztetés elméleti kerete szerint nincs esetjegy, a szintaktikai tárgy és a strukturális eset egy önálló, nem differenciált jegynek tekinthető. A strukturális eset a szonda egy tulajdonága, amelynél a DP esetértékelése alulspecifikált, és csak a szonda releváns jegyével való egyeztetés /AGREE szintaktikai művelet specifikálja. A DP akkor kap alanyesetet, ha az összeillesztő szonda (matching probe) a T jegyének felel meg, és akkor tárgyesetet, ha az a v jegye.
Chomsky strukturáliseset-elméletét továbbfejlesztve, Hiraiwa szerint a C univerzálisan a strukturális esetet genitivusként határozza meg. C a DP strukturális esetét genitivusnak jelöli ki:
(79) A birtokos eset kijelölése
(80) A no (GEN) a C-n megvalósuló genitivusegyeztetés kiírása (spell-out):
(81) A ga (NOM) a T-n megvalósuló nominativusegyeztetés kiírása (spell-out):
Hiraiwa szerint az ige inflexióját a japánban az egyeztetés (AGREE) hozza létre. A szokásos kijelentő mondatokban a T mindig V-vel (és v-vel) egyezik, amely hozzákapcsolja az időjelet (tense) és inflexiós toldalékokat az igéhez.
A tanulmány szerint a nom./gen. átváltás/felcserélhetőség (NGC) több nyelvben való előfordulása támogatja azt az állítást, hogy a birtokos esetet a C-T-V fejek együttese D-től függetlenül ellenőrzi.
Szegedi Tudományegyetem
Hiraiwa szerint NGC univerzális elv: a nom./gen. átváltás/felcserélhetőség csak olyan N nyelvben lehetséges, amely alkalmazza C-T-V egyeztetést a vonatkoztatás során. NGC így nem figyelhető meg olyan nyelvben, amely nyílt wh-mozgatást vagy nyílt mondatjellemzőt/mondatbevezetőt (complementizer) használ a vonatkozó szerkezetek megformálásában.
Hiraiwa átveszi Downing (1978) prenominális vonatkozó szerkezetekre érvényes felosztását:
a. [CP ...V-suffix] N pl. japán, koreai, navaho, … b. [CP...affix-V] N pl. amhara, apatani, ...
c. [CP [TP...V] C ] N pl. mandarin kínai, …
A speciális igei inflexiós predikatív adnominális forma (P-A forma) a szintaktikai C-T-V fejek együttesének az egyeztetés révén megvalósuló formájával van összhangban.
Hiraiwa (2002)
Megismétli Hiraiwa (2000) állításait, és kihangsúlyozza:
NGC-t a japánban döntően a speciális igei inflexió (P-A forma) engedélyezi, és a genitivust az NGC-ben a C-T-v-V fejek együttesén megjelenő jegy szondájával való egyeztetés során ellenőrizzük, és ez adja a P-A formát.
Miyagawa (2008), MIT, a japán az altáji nyelvcsalád tagja
(82) [watasi-no katta] uma-wa ii.
én-Gen vett ló-Top jó ’az a ló, amelyet megvettem, jó.
(83) [watasi-no uma]-wa ii.
én-Gen ló-Top jó ’A lovam jó.’
Vonatkozó szerkezet a japánban:
a. [Hanako-no/-ga tukutta ] tabemono
H.-Gen/-Nom készített étel
’Az az étel, amelyet Hanako főzött b. Törökben
[Ali-nin/*- pişir –diğ –i ] yemek Ali-Gen/-Nom főz-Bef.mell.ign.-PossSg.3 étel
’Az az étel, amelyet Ali főzött.’
Miyagawa szerint a birtokos esetű alanyos mondatok nem Tense, hanem aspektus jelölők.
Ha a nominativus helyet cserél a genitivussal, akkor a preferált olvasat melléknévi:
(84) [kizu-no tui-ta] kabe karcolás-Gen szúr-PAST fal ??’A fal, amelyet összekarcoltak.’
’Az összekarcolt fal’
Az a tény, hogy a vonatkozó szerkezet korlátozott volta okozza a melléknévi jelentést, és a genitivus alanyú mondatok nem tartalmaznak tense-t, azzal a következménnyel jár, hogy a verbális inflexió nem tense, hanem aspect.
6.1.3. Der Dativ ist dem Genitiv sein Tod
(Bastian Sick, 2004, Köln/Hamburg; ford: ’A részeseset a birtokos esetnek a halála’)
Nem ritka jelenség, és nem egyedüli magyar sajátság, hogy a DAT birtokos funkcióban szerepel.
Honti (2005: 451): német és holland Német
(85) Dem Vater sein Sohn Art+Dat apa övé fiú ’Az apának a fia’
Holland
(86) de vader zijn zoon Art apa övé fiú
Szegedi Tudományegyetem
’az apának a fia’
6.2. Dativus kontra jelöletlen eset
Den Dikken (1999) és É. Kiss (2002) szerint a birtokos nem kaphat nominativust, hanem itt eset nélküli formában áll a birtokos, ami szerkezeti eseteknél (Nom., Acc., Gen., Dat.) absztrakt eset formájában is előfordulhat.
A mari és a török nyelvben, ahol a nominativus mindig jelöletlen, szintén feltételezhetjük, hogy az igeneveknél a birtokos eset látható ragja váltakozik egy jelöletlen formával. A rag mögöttesen jelen van, csak nem jelenik meg nyíltan. Ezt feltételezve az esetelméletet sem sértjük meg.
(87) A kutyám- kergeti a macskám-.
Nom. Acc Acc. Nom.
Nyílt tárgyeset nem jelenik meg, de egyik DP épp az esetelmélet következményeként accusativusban van, de az már nem szintaktikai probléma ki kit kerget (kiugrósági skála, SVO szórendi sajátság stb.).
A jelöleletlen birtokosnál és a -ván, -vén-nél diakrón szempontból genitivus lehetett: az uráli -n genitivus rag eltűnt a magyarból, míg szinkrón szempontból den Dikken (1999) és É. Kiss (2002) értelmében (egyelőre) esetnélküliségről beszélhetünk.
Chomsky (1981, 1999, 2000) értelmében viszont alanyeset csak Tense jegyhez köthető, de itt csak Agr jegyet találunk, így a nominativus elméleti megfontolásból sem lehetséges.
6.3. Jelöletlen birtokos eset mint szerkezeti eset létezése a mai magyarban?
A -ván,-vén alanya a birtokoshoz hasonlóan jelöletlen, de személyragozásuk nem teljesen egyezik meg, és inkább az -atta,-ette személyragozására hasonlít (19):
(19) Azok kedig elmenvéjek kezdé Jézsus mondani az gyölekezeteknek Jánosról (88) azok elmenése
(89) ők a hegyről leszállattok eleikbe kele ő nekik sok gyülekezet (Müncheni kódex:
149, a kiemelés tőlem, N.P.)
(90) az ők hegyről való leszállása
Ugyanakkor egy jelentős ponton az -atta,-ette ragozásától is eltér, a kiemelés tőlem, (N.P.):
(91) Még ő beszélette ím eljöve Judás (Müncheni kódex: 74) (10) !!!tarthassam őtet meghalvája
(23) Még ő beszélvén az gyülekezeteknek, ím ő anyja és ő atyjafiai állnak vala künn
Mint ahogy az egyetlen megmaradt ragozott igenevünkétől is:
(92) Őnekik el kellett menniük
(19) Azok kedig elmenvéjek kezdé Jézsus mondani az gyölekezeteknek Jánosról (93) Őneki itt kell maradnia
(10) !!!tarthassam őtet meghalvája
(23) Még ő beszélvén az gyülekezeteknek, ím ő anyja és ő atyjafiai állnak vala künn
Chomsky (1999, 2000), Hiraiwa (2000, 2002) és Miyagawa (2008) értelmében feltételezem, hogy a birtokos szerkezet jelöletlen birtokosa és -ván, -vén alanya nem esetnélküliek, ők is esettel rendelkeznek, amely szerkezeti eset: a genetivus, mert nincs tense, csak aspektus, nominativust nem tudja kiosztani alanyának, csak a genitivust. A szerkezeti eset pedig nem kell, hogy látható, nyílt, testes toldalékkal rendelkezzen, vö. angol nom. és acc. (csak a névmásoknál lehet megkülönböztetés, pl. he (nom.)/him (acc.))
Univerzálisan:
Véges ige NOM (Tense)
Nem véges ige/igenév GEN (Aspect)
Japánban az igei inflexiós formák önmagukban nem jelölik, hogy tense (véges ige) vagy aspect (igenév) alakban állnak, itt a nyílt esetek jelzik csak: ha ga (NOM) van, akkor tense, ha no (GEN), akkor aspect alak.
Magyarban pont fordítva van. Az esetragok nyíltan nem jelölik a különbséget, itt az ige inflexiós alakjai árulkodnak (nem mindig egyértelműen), hogy a kérdéses alak véges ige vagy igenév.
Következmény: Birtokviszonynál sincs se Nom., se esetnélküliség, hanem a „jelöletlenség” = Gen. (András könyve), a -nak, -nek = dat. (Andrásnak a könyve).
Szegedi Tudományegyetem
Főnévi igenév: a -nak, -nek = dat., nincs Gen.
6.4. Egy szál elvarrása
A személyragos -t/-tt toldalékos verbális elemet tartalmazó szerkezetekkel összevetve nem beszélhetünk-e ott is genitivusról?
Az Agr jegyet Kenesei (1986: 114) is elkülönítette a Nádasdi (2011) által hátul jelöltnek nevezett szerkezetnél, és ehhez kötötte az alany megjelenését, de mivel nincs T jegy, nem lehet véges ige:
(24) a Mari említette példa
Ugyanakkor ebben a szerkezetben Nádasdi (2006, 2011) kimutatta, hogy Agr jegy mellett a T jegy is jelen van, ezért alanyeset kiosztása lehetséges, és véges igéről beszélhetünk:
a vére hullott Vászka (elöl jelölt) szerkezettel való párhuzam
igeneveknél nincs különbség határozott és határozatlan tárggyal való egyeztetés között (115)
igenév és alanya közötti egyeztetés hiányzik az elöl jelöltnél, pedig ez egyik létező igenévnél sincs meg
ha genitivus a szerkezet alanya, miért lehetséges, hogy a tárgyas (vezette) és tárgyatlan (hullott(*a)) igéknél eltérő inflexió van?
Hátul jelölt egyezik mind az alanyával, mind pedig rejtett tárgyával
A szerkezetek közötti különbség az alanyi és tárgyas ragozás közötti különbség: ez véges igei tulajdonság (a -ván, -vén erre nem képes, ezért nem véges ige)
Alanyt csak véges ige oszthat ki
Ha van alany, van T jegy, van időjel is, ami a múlt idővel egyezik meg
7. Összegzés
A magyar nyelv nem egyedülálló a nyelvek között, hogy létezne igeneve, amely alanyesetet képes adni az argumentumának. Az egyetemes nyelvtan szempontjából a magyar -ván, -vén sem különleges, és beleilleszkedik a szokásos igenevek sorába. A -ván, -vén a +Agr és −T jegyek miatt nem állhat alanyesetű argumentummal: diakrón (személyragozás) és szinkrón (időjárás igék) érvek.
Univerzálisan (Chomsky 1981, 1999, 2000) nem lehetséges igenévnek alanyesetű alanya, csak a véges igének. Az igenév alanya egy genitivusi (-ván, -vén) vagy dativusi (főnévi igenév) névszói elem, mely a véges ige alanyi argumentumát jeleníti meg.
Hivatkozások
Benkő Loránd (főszerk.) 1991/92: A magyar nyelv történeti nyelvtana. Akadémiai Kiadó. Budapest.
Chomsky, Noam 1981. Lectures on Government and Binding. The Pisa Lectures. Dordrecht−Holland/Cinnaminson−USA. Foris Publications.
Chomsky, Noam 1999: Derivation by phase. In: Michael Kenstovicz (ed.): Ken Hale: A Life in Language. Cambridge, MA, MIT Press, 1–
54.
Chomsky, Noam 2000: Minimalist inquiries: the framework: In Step by step: Essays on minimalism in honor of Howard Lasnik. eds. Roger Martin, David Michaels, and Juan Uriagereka. Cambridge, MA.: MIT Press. [First published in MITOPL #15, Cambridge, MA.:
MITWPL, 1998].
Dikken, Marcel den 1999: On the Structural Representation of Possession and Agreement. The Case of (Anti-)Agreement in Hungarian Possessed Nominal Phrases. In: István Kenesei (ed.): Crossing Boundaries: Advances in the Theory of Central and Eastern European Languages. John Benjamins.
Amsterdam. 137−178.
Downing, Bruce T. 1978: Some Universals of Relative Clause Structure, in Joseph J. Greenberg szerk.: Universals of Human Language 4: Syntax, Stanford University Press, California, 375-415.
É. Kiss Katalin 2002: The Syntax of Hungarian. Cambridge Syntax Guides. Cambridge University Press. Cambridge, United Kingdom.
Haig, Geoffrey 1998: Relative Constructions in Turkish =Lars Johanson (Hrs.): Turcologica 33, Harrassowitz Verlag, Wiesbaden.
Honti László 2005: A magyar habitatív és izafetszerkezetek történeti háttere. Magyar Nyelv 101: 449–454.
Hiraiwa, Ken 2000: On Nominative-Genitive Conversion, MIT Working Papers in Linguistics 39, 66-124.
Hiraiwa, Ken 2002. Nominative-genitive conversion revisited. In Noriko Akatsuka (ed.), Japanese/Korean Linguistics 10. CSLI/University of Chicago Press.
Károly Sándor 1956: Igenévrendszerünk a kódexirodalom első szakaszában = Nyelvtudományi Értekezések 10. Akadémiai Kiadó. Budapest.
Kenesei, István 1986: On the Role of the Agreement Morpheme in Hungarian. Acta Linguistica Hungarica 36: 109–120.
Kenesei István 2000: Szavak, szófajok, toldalékok. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan 3 Morfológia. Akadémiai Kiadó.
Budapest. 75−136.
Kenesei, István 2005: Nonfinite Clauses in Derived Nominals. In: Christoper Piñon & Péter Siptár (eds.): Papers from the Düsseldorf Conference.
Approaches to Hungarian 9. Akadémiai Kiadó. Budapest. 160−186.
Kiefer Ferenc 2000: A ragozás, In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan 3 Morfológia. Akadémiai Kiadó. Budapest. 569−618.
Klemm Antal 1942: Magyar történeti mondattan = Melich János és Németh Gyula (szerk.): A magyar nyelvtudomány kézikönyve II. köt 6.
füzet. MTA. Budapest.
Komlósy András 1992: Régensek és vonzatok, In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan 1 Mondattan, Akadémiai Kiadó, Budapest, 299–527.
Miyagawa, Shigeru 2008: Genitive Subjects in Altaic, Proceedings of the Workshop on Altaic Formal Linguistics 4, MIT Working Papers in Linguistics. .MIT.
Szegedi Tudományegyetem
Nádasdi Péter 2006: Mozgatás nélkül? Egy prenominális vonatkozó szerkezet minimalista elemzése a magyarban. In: Sinkovics Balázs et al. (szerk.): LingDok5 Nyelvész-doktoranduszok dolgozatai. JATEPress. Szeged. 61–86.
Nádasdi Péter 2011: Egy ismeretlen vonatkozó szerkezetről. Általános Nyelvészeti Tanulmányok 23. Akadémiai Kiadó. Budapest. 415–436.
Sárik Pál 1998: A határozói igenevek néhány problémája. Magyar Nyelv 94: 423–435.
Szepesy Gyula 1939: Az isten-adta-féle szerkezetek a finnugor nyelvekben = A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 47. Budapest.
(Doktori disszertáció; Hasonmás Kiadás. Budapest. 1978)
Tompa József (szerk.) 1961/62: A mai magyar nyelv rendszere. Leíró nyelvtan I-II. Akadémiai Kiadó. Budapest.
Tóth Ildikó 2000: Személytelen szerkezetek és expletív alanyok, In: Kenesei István (szerk.): Igei vonzatszerkezet a magyarban, Osiris, Budapest, 127–155.
Jelen kutatási eredmények megjelenését „Az SZTE Kutatóegyetemi Kiválósági Központ tudásbázisának kiszélesítése és hosszú távú szakmai fenntarthatóságának megalapozása a kiváló tudományos utánpótlás biztosításával” című, TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0012 azonosítószámú projekt támogatja. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.
