• Nem Talált Eredményt

egy érdekes levelét, mely Jovanovics János, hires szerb költőhöz (Arany

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "egy érdekes levelét, mely Jovanovics János, hires szerb költőhöz (Arany"

Copied!
1
0
0

Teljes szövegt

(1)

242 DR. OSZTOJICS TIHAMÉR

ARANY J Á N O S L E V E L E JOVANOVICS JÁNOSHOZ.

A szerb Matica gyűjteménye Újvidéken őrzi Arany Jánosnak egy érdekes levelét, mely Jovanovics János, hires szerb költőhöz (Arany és Petőfi több költői műveinek fordítójához) van intézve. Arany maga nem jegyezte fel levelének keltét, a levél borítékán azonban tisztán olvas­

ható: »Budapest 2 1/ n 7 7 « , a mi a levélnek a tartalmával összhangban áll. A levél t. i. Aranynak felelete Jovanovicsnak kérésére, hogy Murány Ostromai szerb nyelvre fordíthassa ; a fordítás 1878. évben Újvidéken meg is jelent a szerb Matica anyagi támogatásával. A levél szövege a következő:

Igen tisztelt Uram,

Bocsásson meg, ha becses levelére későcskén, — s most is csak rövi­

den — néhány sorral — válaszolhatok. Szemeim annyira megromlottak, hogy, már egy év óta, igen keveset, alig 1—2 perczig, olvashatok vagy írhatok egy huzamban, és ezt is kínos erőltetéssel.

Hogy szerény műveimet, legújabban »Murány Ostromát« egy oly elismert költői tehetség mutatja be a szerb közönségnek, a minőnek Ön, tisztelt Uram, általánosan el van ismerve, részemről annak csak örven­

denem lehet, s köszönettel tartozom érette inkább, hogysem meggátolni igyekezném. Csupán azon való sajnálatomat vagyok kénytelen kifejezni, hogy sem az Ön — kétségkívül eredetimnek előnyére váló — fordítá­

sait, sem saját költeményeit eredetiben — a szerb nyelvben való teljes járatlanságom miatt, nem élvezhettem.

A mi a fényképet illeti, ide melléklem az egyetlenegy fajtát, melyből példányom van. Ez a 60-as évekből való s az Akadémiai Album számára készült volt. Ezen kívül nincs is fényképem más, mint az, mely 1866-ban »Összes költeményeim« elé készült és ott megtalál­

ható. Azóta nem volt alkalom ülni photographusnak; magam, beteges levén, semmi vágyat nem éreztem, roskadozó alakomat fényképek által többszörözni.

Levele végszakára, melyet érdekkel olvastam, engedje meg, hogy ne válaszoljak tüzetesen. Magamról, ki vérmérsékletem s egész disposi- tiómnál fogva akkor sem harsogtattam valami erősen a szabadság trombitáját, mikor saját élethalál küzdelmünk követelte, — magamról mondom, nem is szólva: Ön, mint magyarországi ember, bizonyosan ismerni fogja nemcsak az itteni hangulatot, de azt is, mi e hangulat alapja. A keleti keresztyén népek szabadságküzdelmét a magyar nemzet épen oly rokonszenvvel kísérné, mint a lengyelekét mindenkor, —• ha orosz terjeszkedést nem látna benne, mely első sorban hazánkat fenyegeti vég­

romlással. Adja isten, hogy Ön fajrokonai, most kivivandott »független- ségökért« idővel ne kényszerüljenek még hatalmasb zsarnokság ellen küzdeni!

Bocsásson meg e vaktába idevetett észrevételért, és fogadja szíves üdvözlésemet s a nagyrabecsülés őszinte kifejezését, melylyel maradok

igaz tisztelője Arany János.

Kívülről: Nagyságos dr. Jovanovic János urnák, szerb nemzeti költő­

nek s a (magyar) »Kisfaludy-társaság« tagjának, teljes tisztelettel Kamenitza (Szerem m.)

K ö z l i : D R . OSZTOJICS TIHAMÉR.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Elhagyák a szép hont, őseik lakását, ao Hogy ne l'átnák annak végső vonaglását.. Ott vártak sokáig, noha nem

Előbb zálogba vették, húsz év múlva pedig örökáron megvásárolták földesurától, a Toldi-család- tól, Rozvány szerint ezer talléron, mit a hagyomány

tak is a magyar egyenességben és őszinteségben — <3 épen ezért nem ütköztek össze. Találkoztak a nép iránt való vonzalomban is, mely nálok nemcsak

Arany János, a kinek - mint írja - nagyon fájt, hogy egyformán szeretett két jó barát- ja így összeháborodott, a Tompa levelét, melyben a vádak alól magát tisztázza,

följegyzésével: „C sengery: Kétsas-utcza 9. Eötvös: Erzsébettér 10. sz a Kerepesi út sarkán. Önhalála hírének magyarázata 1868.. Arany László levele. Arany

Az irodalom történeti m éltatást av ato ttab b tolira kellett hagynom ; de ezek m egírásával — m int azon intézetnek, a melynek A rany egykor büszkesége

innen Rév-Komáromba tér. Majd Keszthelyen vagy Csurgón találjuk, majd meg elpanaszolja, hogy rám ja jd ú lt a Balaton. Kisfaludy Károly, mint ecsete után

hogy lakik 1847-ben néhány napig együtt a két legnagyobb magyar költő: Petőfi és Arany egy kis szobában, melynek hossza öt, széle két lépés, ahol