'*BARANY ISTVÁN—OLLÉ LAJOS—SZABÓ LÁSZLÓ:
PÉTER GYÖRGY ,,ÁLTALANOS STATISZTIKA"
C. TANKÖNYVE %
Péter György és szerzötársai, Rédei Jenő és Zala Julia ,,Általános statisztika" c. egyetemi tankönyve a múlt év augusztusában jelent meg E tankönyv volt a Közgazdaságtudományi Egyetem első hivatalos egyetemi tankönyve Emellett ez volt az első olyan általános statisztikai tankönyv, _mely felsőbb szint követelményeinek figyelembevételével készült és a szocialista statisztikával szemben támasztott alapvető követelményeknek lényegében megfelelt.
E körülmény figyelembevételév-el kell értékelnünk a tankönyvet.
* Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a tankönyv megjelenése statisztikai oktatásunkat nagymértékben segítette, színvonalának további emeléséhez alapul szolgált.
_ A tankönyvet általában pozitíven értékeljük. Világosan megfogalmazza a szocialista statisztika feladatait, a statisztika szerepét a szocializmus épitésé- ,' ben. A tankönyv pártos, elősegíti a hallgatók marxista-leninista szellemben való nevelését. A marxi dialektika szellemében ismerteti a statisztikai vizsgá- latok módszertani alapelveit, a statisztikai munka megszervezését, a statisztikai elemzés és kifejezés legfőbb eszközeit: a csoportosítást, sorokat, táblákat, viszonyszámokat, átlagokat, indexeket, grafikusiábrázolást és a mérlegmód- szert. A könyv anyagának szemléltetésére, magyarázatára felsorakoztatott példák általában jók, a való életet és problémáit tükrözik. Az általános statisztikai anyagon —— tehát az általános statisztikai módszertanon miwkívül a tankönyv harmadik része a statisztika történetét, negyedik része a leg—
fontosabb ágazati statisztikák feladatait és főbb mutatószámait, valamint _az életszínvonal mérésének általános és a népgazdasági mérlegekre vonatkozó számítások alapvető kérdéseit tárgyalja. A történeti rész szerves tartozéka az egyetemi tananyagnak, és mint ilyen, jól illeszkedik bele a tankönyv kereteibe. A negyedik rész, bár fontos és egyetemi színvonalú közgazdasági [műveltséghez elengedhetetlenül szükséges ismereteket közöl, anyagát tekintve - nem általános statisztika. Ez megbontja a tankönyv tartalmi és szerkezeti egységét. A tankönyv negyedik, valamint az azt megelőző részekben tárgyalt témák különbsége miatt az ismeretközlés módszerei és az alkalmazott didakti- lkai alapelvek tekintetében döntő különbség van e részek között. E kérdéssel birálatunkban a későbbiek során még részletesen foglalkozunk
A tankönyvek megírása során a szerzőknek általában kettős célt kell kitűzniök: egyrészt a tankönyveknek didaktikailag kellő módon feldolgozva tartalmazniok kell az adott szintnek megfelelő ismeretanyagot, másrészt arra kell törekedniök, hogy rendszerezetten, érdekesen, pártosan foglalkozzanak
; — az anyaggal. Ez utóbbi követelmény az ,,Általános statisztika" e tankönyvnél
f'
;BAMNY—OLLE—SZ'A—Boe peren money; TANKONYVE _. , 493
különösen előtérbe került, mivel a szerzők nemcsak szigorúan vett egyetemi tankönyvet kívántak írni, hanem a gyakorlati statisztikai, illetve ezzel szoros kapcsolatban lévő munkát végzők, a magasabb színvonalú tanfolyami oktatas,—
ban résztvevők és a statisztika iránt érdeklődők számára az általános statisz— _
tika olyan összefoglalóját kívánták adni, amely rendezetten és viszonylag elég részletesen ismerteti az általános statisztika legfontosabb, a gyakorlatban leg-
— többször felmerülő kérdéseit és ezenfelül ízelítőt ad az egyes ágazati statisz- tikák és _a gazdaságstatisztika területéről is.
Véleményünk szerint a tankönyv e másodikként emlitett célkitűzésnek jobban megfelel, mint az elsőnek. Érthetően, világosan ismerteti mondani-' valóját, előadásmódja könnyed, a statisztikai általános módszertan bizonyos A fokú szárazságát sűrűn alkalmazott jó példákkal enyhíti, és általában sikerül az olvasóban ébrentartania a statisztika iránti érdeklődést. Ezekkel az elemek- kel az egyetemi tankönyveknek rendelkezniük kell. Az ilyen elemek alkalma—
(zása során azonban az érdeklődés felkeltésén és az anyag érthetőségén kívül ' a könnyen tanulhatóságot is figyelembe kell vennünk. Az egyetemi tankönyv- nek ezenkívü] tartalmaznia kell mindazt az anyagot, amely az adott területen, a tudományos ismeretek alapját alkotja. A tankönyv nem felel meg teljes mértékben ezeknek a követelményeknek. E hiányosságok a múlt év egyetemi
oktatásában tűntek fel. .
Birálatunkban az általános statisztika egyetemi oktatásának szempont—T jából kívánunk a tankönyvvel foglalkozni. Ebből kiindulva tárgyaljuk a tan—
könyv felépítését, ismertetett anyagának terjedelmét és színvonalát, alkal—
mazott didaktikai módszereit.
Most következő megállapításaink az általános statisztikai részre vonat- kozna'k.
!
Az általános statisztika tananyagának felépítése két formában képzet—
hető el:
1. A statisztika tárgyának és módszerének, a statisztika feladatainak bevezető ismertetése után tárgyalni a csoportosítást, a statisztikai elemzés és kifejezés eszközeit, ezután pedig a statisztikai megfigyelés (kérdéseit és a statisztikai szervezetet. Ezt a módszert követi a tankönyv, '
2. A bevezető részt követően ismertetni a statisztikai szervezetet, a meg- _ _ figyelést és a statisztikai adatok összesítésének és csopbrtosításának kérdéseit, majd rátérni a statisztikai elemzés és kifejezés eszközeinek tárgyalására.
Ezt a módszert követi a moszkvai Állami Statisztikai Könyvkiadó kiadásában
nemrégen megjelent tankönyv.1 , _ '
A kétféle felépítés közötti lényeges különbség az, hogy míg az utóbbi a statisztikaimunka megszervezésének kérdéseivel kezdi anyagának tárgya- lását és ezután ismerteti a megfigyelés eredményeként rendelkezésre álló- adatok számszerű elemzésének statisztikai eszközeit, addig a tankönyv fel-
építése szerint a tárgyalás a statisztikai adatok vizsgálatának eszközeivel
kezdődik és csak azután következik annak ismertetése, hogy milyen mód- szerekkel gyűjtjük be és dolgozzuk fel ezeket az adatokat. Kétségtelen, hogy ,
a második póntban ismertetett módszer logikusabb és ez tükrözi a statisztikai ""
' munka menetét. Felépítésénél fogva alkalmasabb 'a statisztika általános meg—
ismertet—ésére. ' , '
1 A statisztika elmélete. Állami Statisztikai Könyvkiadó, Moszkva, 1953.
ARANY sms—Jom unos—sz'
_ Néhány dologgá? azonban számolnunk kell. Részben ezekből következően rmás a tankönyv felépítése. .
Elsősorban a megfigyelésről szóló rész egyes pontjainak a tananyag első felében való tanítása nehézségekbe ütközik. Ilyen például a reprezentatív _, megfigyelés, amelynek tanítása megköveteli az átlagok és a szóródás ismeretét.
,Ilyen továbbá a statisztikai adatok ellenőrzése, amely megkívánja a viszony- számok és átlagok bizonyos fokú —— legalább is számítástechnikai ——
ismeretét. ,
Másrészt ilyen felépítés mellett a hallgatók csak a tananyag második részében foglalkoznának statisztikai számítási kérdésekkel. A szerzők -— tudo—
lmásunk szerint —— a tankönyv felépítésének tervezésekor, főleg az utóbbi körülményt vették fiUg.yelembe Abból a kétsegtelenül fennálló tényből indultak ki, hogy hallgatóságunk színvonala számtani ismeretek terén és száms7erű mennyiségi összefüggések érzékelése tekintetében nem megfelelő. Ezért _a szerzők első feladatuknak azt tekintették hogy ezt a hiányosságot a lehető- séghez mérten mennél előbb kiküszöböljék vag.,y legalább javítsák az e téren
ennálló hely.zetet Ezért fordítottak a sorrenden.
Ezzel lehetővé tették, hogy a gyakorlati foglalkozásokat is ezekkel a kér- désekkel kezdjük és az elméleti előadások időtartamát meghaladó mértékben [foglalkozzunk velük.
Véleményünk szerint azonban mindezek a kérdések kielégítően megold- hatók a 2. pontban ismertetett felépítés révén.
A megfigyelés anyagán belül, a statisztikai felvétel körének tárgyalásakor a reprezentatív statisztikai megfigyelési módszert csak röviden kellene ismer—
tetni. (Körülbelül olyan részletességgel, mint ahogy ezt jelenleg a tankönyv tárgyalja.) A témakör részletes ismertetésére a szóródás tárgyalása után kerülne sor. A statisztikai adatok ellenőrzéséhez szükséges számtani alap- ismereteket mint minimális matematikai előképzettséget, meg kell követel—
'nünk az egyetemi hallgatóktól.
A második szempontként felsoroltakkal kapcsolatban pedig az a vélemé—
nyünk hogy részben a számtani előképzettség javulásával a kérdés jelentő- ' sége egyre jobban csökken, részben a tananyag programmjának megfelelő elkészítésével a második pontban ismertetett felépítés esetén is biztosítható 'a számítási módszerekkel foglalkozó gyakorlás számára a megfelelő idő—
tartam. (A tananyagban a statisztikai elemzés és kifejezés eszközeit a statisz- tika története követné, amely nem követel szemináriumi feldolgozást.)
Még egy tekintetben hatott károsan a tankönyvre a hallgatóság adott szín- vonalához való túlzott alkalmazkodás. Ez pedig a tankönyv által ismertetett anyag terjedelme és színvonala. Ebben a vonatkozásban a tankönyv tükrözi ' a két évvel ezelőtti színvonal alapján támasztható követelményeket, ezen
azonban ma már részben túljutottunk. A tankönyv nem tárgyal .vvaÖy nem kellő alapossággal tárgyal e"yes olyan statisztikai megtigyelési formákat és elemzési eljárásokat, amelyekre egyetemitanításunk során feltétlenül ki kell térnünk. így például nem foglalkozik a reprezentatív statisztikai felvétel módszertani kérdéseivel, a szóródás vizsgálatával, a standardizálással stb.
__ Még a tárgyalt anyaggal kapcsolatban fennálló nehézségeket is azzal igyekez- nek a szerzők megszüntetni, hogy az anyagot rendkívül aprólékosan, helyen- ként túlmagyarázva ismertetik. Ezért használják fel az egyes kérdések magya- rázatára és bemutatására a példák nagy tömegét, gyakran egész sorozatát.
* PÉTER cream! TANKONYVE * ' ' 495 .- '
így például a minőségi (31. oldal) és mennyiségi sor (33. oldal) tárgyalásából
az elméleti megállapítás mindössze hat sor. A több mint három oldalnyi terjedelmet példák töltik ki. Hasonló esetek bőven előfordulnak más kérdé-
sekkel összefüggésben is, főleg a statisztikai táblákról, viszonyszámokról és ;
átlagokról szóló fejezetekben. "
A statisztika szerepének fontosságára, állításai helyességének igazolására a könyv feleslegesen sok idézetet sorol fel. Gyakran különböző forrásokból származó idézetek lényegében ugyanazt mondják. (Például a 9. oldalon A. A. Kaufman- és Sz Sz. Oszlroumov idezet a 6. oldalon a Lenin-idézet és a 13 sorral lejjebb közölt Cservenkov-idézet ugyanazt mondja.)
E tekintetben helytelenül jártak el a szerzők A böbeszédiiség, ugyan-*
azoknak a dolgoknak többszöri elismétlése nem tette didaktikailag t,jobbá az anyagot és tanulhatóság szempontjából sem javított ,rajta. A példák tömegei a gyenge hallgatók számára nem tette könnyebbé az anyag megtanulását.
A lényegg, az alapvető gondolatmenet kihámozását megnehezítette a nagy ter- jedelem. A jobb képességű —-—— föleg a matematikábanv jártasabb — hallgató—
kat pedig t'elületessé tette ez a terjengőség. Az alapvető számítási részeket megértve, ezek a hallgatók azt hitték hogy már mindent tudnak. A számi—"f'
tások megértését összetévesztették az általános statisztika teljes anyagának megtanulásával.
Az idén az általános statisztikai tananyagunkban a követelményeknek megfelelően szerepelt a szóródás a standardizálás és a reprezentatív statisz- tika is. A gyakorlat azt mutatta, hogy az errevonatkozó anyag csaknem 11 gyan—
olyan eredménnyel tanítható mint a tankönyv anyaga. A hallgatókat ezek a témák általában fokozottabb tanulásra serkentették. Az olyan hallgatóknak, akik nem tudtak megbirkózni az anyagnak ezzel a részével, a számítás- technikailag egyszerübb részek megértése is a legtöbb esetben megoldhatatlan problémát jelentett. Ebben a tanévben, bár a múlthoz képest a hallgatók szinvonala javult, lényegében nem változott a helyzet. A jövőben a hallgató—
,ság színvonala középiskolai oktatásunk fejlődésének és a felvételi vizsgák fokozottabb követelményeinek megfelelöen —— nagymértékben emelkedni fog.
Ebből következik, hogy a tananyag bővítése és színvonalának emelése lehe—
tővé, sőt szükségszerű követelménnyé válik. Ezt a körülményt a tankönyv
ismételt kiadásánál figyelembe kell vennünk. '
Az általános statisztikai rész nem mindig felel meg e követelményeknek.
Ezt bizonyítja az is, hogy anyagát. bár sokhelyütt lényeges egyszerűsítések—
kel, az egyik szerző által írt középiskolai tankönyv átvehette.
Úgy gondoljuk, hogy az általános statisztika e"Öyetemi tankönyvének röviden tárgyalnia kell azokat az alapvető elemi ismereteket amelyekre a tananyag épül és amelyekkel már a középiskolai tananyagban is foglalkozott. _
Egyes témákkal azonban sokkal részletesebben kell foglalkoznia. Az idősoro- kat és elemzésiiket például a jelenleginél behatóbban, sokoldalúbban kell!
kifejtenie Ezenfelül —— mint már említettük -— ki kell bővíteni a tankönyv anyagát olyan kérdések tárgyalásánál amelyek a tankönyvből hiány,oznak
de fel tétlenül beletartoznak az egyetemi tananyagba.
A tankönyv ismeretközlésének módszereit a tárgyalt anyaghoz füzött magyarázatait, példáit több helyen szintén meg kellene változtatni. Felesleges " ' az olyan módszer alkalmazása. mint amilyent használ a tankönyv például a statisztikai táblákról szóló fejezet bevezetőjében (37. oldal); nincs szükség
( mmm ; isrvan—oua mos—sum usa—w
a legegyszerűbb kérdéseknek olyan részletes kifejtésére, mint amilyennel talál—
koztunk a viszonyszámokról szóló fejezet ,,A viszonyszámokról általában" (:
pontjában (45. oldal), amelynek alapgondolata ,,A tervteljesítési viszony- számok" c. pontban is ki van fejtve. "
Feleslegesnek tartjuk a tankönyvben minden egyes fejezet, sőt számos , esetben az egyes ponto-k végén található összefoglalókat is. A tananyag tömö—
rebb kifejtése esetén nem lett volna szükség ilyen összefoglalásra.
A tankönyv áttekinthető, helyesen rendszerezi az anyagot, pontokba foglalva ismerteti az egyes kérdéseket és ezzel nagymértékben megkönnyíti
"a tanulást. Néhány helyen azonban az anyag egyes részeinek külön fejezetek—
_/ ben vagy pontokban való ismertetése minden különösebb logikai alapot nélkülöz és csak zavarólag hat. így például a viszonyszámoknak három fejezetre való bontása: IV. fejezet. Viszonyszámok I., V. fejezet. Viszonyszá—
mok II., VI. fejezet. Viszonyszámok III.
A tankönyv tanulhatóságát elősegíti jó nyomdatechnikai előállítása,
* gazemléltető táblázatainak és ábráinak jó szerkesztése és kivitelezése.
Bírálatunk következő részében az anyagnak a tankönyvben való tárgya—
lásának sorrendjében foglalkozunk az egyes fejezetekkel. Ennek során nem ismételjük meg eddig említett általános észrevételeinket, nem térünk ki minden egyes olyan részre, mely meggyőződésünk szerint állításainkat igazolja, hanem az egyes fejezetekkel és pontokkal kapcsolatos további megjegyzéseinket
tesszük meg
Bevezető rész. A statisztika a szocializmus építésében. Ez a rész, címének megfelelően, jól mutat rá a statisztika fontos szerepére a szocializmus épí- tésében.
Véleményünk szerint azonban a statisztika fogalmával, targyával, mód—
szereivel a tankönyvnek bővebben kellene foglalkoznia. Ugyancsak ebben f_' a részben kellene foglalkozni a statisztika, a könyvvitel és az operatív szám—
vitel kölcsönös viszonyának kérdésével
A Várható teljesítésről szóló rész (5. oldal) felesleges, a későbbiek során ilyen számítások módszeréről a tankönyvben nincsen szó.
Első rész. A csoportosítás, statisztikai sorok, táblák. (l—III fejezet.) A másodlagos csoportosítás kérdésével szintén ebben a fejezetben kellene foglalkozni. Az ehhez szükséges minimális alapismereteket (százalékszámí—
tást) a hallgatóktól joggal megkövetelhetjük.
Ugyancsak foglalkozni kellene a fejezet keretében a két vagy több ismérv ( szerint történő egyidejű csoportosítás kérdésével, mint a tankönyv a statisz—
'_ tikai tábláknál nevezi, az ,,elemző csoportosítás"-o-kkal. Az elnevezésen kívül
,! azonban erről bővebbet ott sem közöl.
__ A statisztikai csoportosításnak mindig jó minőségűnek kell lennie —— álla—
pítja meg helyesen a tankönyv (18. oldal) —-— ám annak a pontnak a címe, amelyben ezt a megállapítást találjuk: ,,Minőségi, mennyiségi csoportosítás".
Véleményünk szerint ez a cím helytelen. Maguk a szerzők is hangsúlyozzák, hogy csak a osoportositó ismérvek osztályozhatók így és azok is csak formai
szempontból .
Ebben a fejezetben használ a tankönyv először alapvető statisztikai fogal- makat, egyrészüket azonban sem itt, sem a későbbiek során nem magyarázza,
nem határozza meg. Ilyen például a statisztikai sokaság (17. oldal).
versa szetter rANKoNYva _ 433
A fejezet, jól kiemeli a csoportosítás fontosságát a statisztikában, a szovjet statisztika, elsősorban Lenin fontos szerepét a csoportosítások elméletének létrehozásában. Keveset és nem meggyőzően foglalkozik ez a rész a kapitalista statisztika csoportosításainak kérdésével, az e téren elkövetett hamisításaival.
A statisztikai som-k c. fejezetet már a bevezető részben jobban össze kellene kapcsolni a statisztikai csoportosítással.
Viszonyszám l—II—III—(IV—VI. fejezet). A tankönyvnek nem eléggé átgondolt, helytelen beosztással megirt része. A fejezetek rossz tagolását már 'említettük. A pontokra való beosztás is zavaró. A Viszonyszámok Ill fejezeté- ben a 2. pont címe: ,,Dinamikus viszonyszámok", a 3. pont címe: ,,Bázis-
viszonyszám és láncviszonyszám." Ugyanakkor ,,Egyéh viszonyszám" c. alatt (85. oldal) az összehasonlító és a koordinációs viszonyszámot egy pontban ismerteti. A tervfeladat viszonyszámáról pedig nem beszél, pedig: az meg—
könnyítené a dinamikus és/ tervteljesitési viszonyszámok közötti kapcsolat megértését. Úgy véljük, hogy a következő felépítés szerencsésebb volna:
1.1_A viszonyszámokról általában.
wwwultima% **
A viszonyszámok:
a) dinamikus viszonyszámok (lánc- ésbázisviszonyszámix, b) tervteljesítési és tervfeladat viszonyszám,
e) megoszlási viszonyszám, (!) intenzitási viszonyszám, e) összehasonlító viszonyszám,
[) koordinációs viszonyszám.
3. A viszonyszámok közötti összefüggések és együttes alkalmazásuk.
4 Az abszolút számok és viszonyszámok együttes alakulásának szüksé—- gessége.
5. A bázis kiválasztásának és az összehasonlithatóság kérdése a viszony—
számok számításánál.
A bázis kiválasztása kérdésének ———— mint az egyik legalapvetőbb kérdés— ;, nek —— a tankönyv nagy figyelmet szentel. Ám azt is ki kellene fejtenie, hogy bázisul több időszak átlagát is választhatjuk. Gyakori eset ez, különösen a mezőgazdasági statisztikában. Ezenfelül a tankönyvnek feltétlenül foglal- koznia kellene a viszonyszámok sz*ámításával kapcsolatban az összehasonlítf hatóság kérdésével is. ,,A viszonyszámok és csoportosítás" e. pont felesleges, ezeket a kérdéseket a viszo—nyszámokról szóló általános részben tárgyalhatták
volna a szerzők.
Előfordt 1, hogy a tankönyv egy fogalmat többször is meghatároz, az egyes definíciók azonban eltérnek egymástól. így az intenzitási viszonyszám meg- határozása is különböző a 73., 76. és 84. oldalon. Ez nagymértékben zavarja a tanulást. H elytelenaz az állítás, hogy a 68. oldalon található táblázat csopor- tosítása ,,tipikusan kapitalista, az osztályharcot elleplező cso ortosítás".
A táblázatból kiderül, hogy a birtokosok 72, 50/0- a a termőterület 109/0-án ' * gazdálkodik, viszont maroknyi kisebbsége (egy ezredrésze) rendelkezik a terü- (sí let 220/0- áva Maga a könyv is beismeri, hogy a táblázat ,,élesen rávilágít a felszabadu ás előtti viszonyokra" —— ez pedig nem a kapitalista statisztika -
tipikus jellegzetessége.
BARANY sweat-m utca;-SZABÓ mszm'
%
Az átlagok. (VII. fejezet. ) Nem helyes ennek a fejezetnek a felépítése sem.
, [Ebben is sok a felületességből származó hiba. A harmónikus átlagot a szám- tani átlaggal együtt tárgyalják a szerzők, a progressziv átlagnak pedig
—-—— amelyet a tankönyvből ki kellene hagyni —— külön részt szentelnek. Nem foglalkozik a tankönyv a kronologikus átlaggal, amely feltétlenül beletartozik az általános statisztika tananyagába. Nem tesz említést a mediánról sem,
;holott ennek rövid ismertetésére szintén szükség volna.
Már a bevezető példa is hibás didaktikailag (89. oldal), mivel mindkét brigád éppen őt föből'áll, a kifizetett bérek összege is választ ad a feltett kér—
désre; ezért felesleges átlagot számitani.
Nincs általánosan bizonyítva, hogy a számtani átlagtól vett eltérések , algebrai Összege nulla (92. Oldal), sem az, hogy a mértani átlag kisebb, mint ,
a számt " i és a különbség a sZóródás nagyságától függ (114. oldal). Ha szük—
'ség van rra, hogy az utóbbi kérdést felvessiik, akkor bizonyítani is kell, és ilyen értelemben foglalkoznunk kell a harmónikus átlaggal is. Véleményünk _szerint azonban ezt a kérdést statisztikai tankönyvben fel sem kell vetni és
nem szükséges a számtani és mértani átlagot ugyanazon a példán bemutatni.
Ennek a fejezetnek kellene tisztáznia az intenzitási viszonyszám és az átlag kapcsolatának kérdését is. Helytelen a módúsz meghatározása és megmagya- irázása (115. oldal). A módusz nem lehet ,,a statisztikai sokaság leggyakrab—
ban, legtöbbször előferduló tagja", mert a statisztikai sokaságban ugyanaz _a tag csak egyszer fordul elő.
A statisztikai indexek I—II. (VIII—IX. fejezet). E fejezetek tárgyalási módja nehezen követhető. Különösen vonatkozik ez a második részre, a vál- tozó-változatlan állományú indexekre. Részben emiatt is nehéz ezeknek a részeknek a megtanulása. Helyesebb tárgyalási módszer lenne először meg—
adni az indexek általános fogalmát, azután meghatározott rendszer szerint tár- gyalui az egyes indexeket. Helyesebb lett volna sorra meghatározni az egyes indexek fogalmát, ismertetni számításuk technikáját (mind az átlag, mind
az agregát formában) és megmagyarázni közgazdasági tartalmukat.
A változó és változatlan állományú indexek tárgyalása során a gondolat- menet alapjának annak kellene lennie, hogy valamely átlag időbeli változásá- nak vizsgálatáról van szó. Abból kellene kiindulni, hogy az átlag értéke két
5
okból változhat: lt
1. megváltoznak az átlagolandó értékek, 2. megváltoznak a súlyarányok.
Ilyen módon a már tanultakhoz kapcsolva kellene levezetnünk, hogy az indexek különböző fajtáit különböztelhctjük meg aszerint, hogy mindkét tényező együttes, vagy csak az egyik vagy másik hatását tükrözik-e.
A tankönyv e fejezeteiben is túlsok a magyarázat. Az egyes indexek ismertetése során, didaktikai szempontból is igen károsan, összekeveredik a példa módosítása az indexszerkesztési technikákból adódó absztrakciókkal,
az általános magyarázat a konkrét példával. (Lásd a 123. és a 124. oldalon.) A tanulhatóságot megnehezítő logikátlanság és pontatlan szövegezés is sűrűn előfordul e fejezetben. A 122. oldalon például a táblázat magyarázata - során az indexek közötti összefüggést zárójelben leirt kifejezésekben és össze—
nema GYÖRGY TANKovaa ' 499 _ í ,
függésekben felhasználja anélkül, hogy erről itt vagy előbb részletesen beszélt volna. Az indexek közötti összefüggést behatóan csak 15 oldallal hátrább ismerteti. A tanköt'iyv az árarányok kérdésével a 129. oldalon foglalkozik
tüzetesen. —
A 155. oldalon a tankönyv az utolsóelőtti bekezdésben a következőket — írja: ,,Változó állományú indexnek nevezzük a viszonyszámok átlagos alakulását kifejező olyan mutatószámot . . ." A következő bekezdésben rögtön meg is cáfolja ezt a helytelen szövegezést: ,,A változó állományú index nem számtani átlaga az egyes viszonyszámok átlagos növekedését kifejező dina- '
mikus viszonyszámoknak . . ." Nem tartjuk helyesnek az ,,indexek belső ellent—
mondása" kifejezést (131., 139. oldal). E tulajdonságról, mint az index—
számitás sajátos jellegzetességéről kellene beszélni. A második részben közölt képletek egyrésze túlságosan bonyolult, megtanulhatatlan. Egyszerűbb képle-.
tek és levezetések is összeállíthatók erre vonatkozóan.
Az indexekről szóló részben a tárgyalt anyagon kivül foglalkozni kellene az indexsorokszámitásának kérdésével és az árindex harmónikus átlagt'ortná-
jával. (A gyakorlatban csak ez alkalmzaható.)
Statisztikai grafikonok és mérlegek, (X—XI. fejezet.) A X. fejezet ábrái- nak kivitelezése jó, szemléltető. Kisebb szerkesztési hibák előfordulnak egyes grafikonokban. Például a 167. és a 168. oldalon a tengelyek mértékegységének megnevezéseTöbb azonos fajtájú grafikonnak a tankönyvben való szerepel—
tetése felesleges. Helyettük bővebben kellene foglalkozni a grafikus ábra szerkesztésének technikai szempontjaival.
Második rész. A statisztikai munka megszervezése. (I., II., III. fejezet.) * A statisztikai adatok feldolgozásáról, a feldolgozási táblákról, az összesítésről, a gépi úton történő adatfeldolgozásról a tankönyv nem ír. Mindezt a könyv- ben — ha röviden is —— tárdbbyalni kellett volna. A tankönyvnek behatóbban ,kellene foglalkoznia a megfigyelési és számbavételi egység kérdésével. E kér-
dés tárgyalása megérdemelne e"by külön pontot.
Véleményünk szerint a közlési táblák terveinek elkészítése nem szervezeti és adminisztratív feladat, ezért attól elválasztva kellene tárgyalni (191. oldal).
Hiba a részleges felvétel azonosítása a reprezentatív felvétellel (206. oldal).
,,A statisztikai adatok ellenőrzése" e. fejezetben két különböző dolog van összekapcsolva. Az adatok ellenőrzéséről szóló résznek a feldolgozás tárgyalá- sát meg kellene előznie, a statisztikai rendszer ellenőrzése a szervezeti, rész- , hez tartozik.
A statisztikai szervezetről szóló fejezetben meg kell szüntetni azt a nagy—
fokú párhuzamosságot, amely abból származik, hogy a könyv külön ismer- teti a szovjet és a magyar statisztika szervezetét, a statisztikáról szóló törvényt, valamint a hozzá kapcsolt indokolást.
Harmadik rész. A statisztika története. Szerintünk ez a rész a statisztika , történetének jó, rövid összefoglalóját adja. Ki kellene azonban egészíteni,_
a XX. század anyagával. a burzsoá statisztika tipikus képviselői (Edgeworth, * Fischer stb.) nézeteinek kritikai ismertetésével. Le kellene leplezni az ameri—
kai egyetemek statisztikai intézeteinek meddő próbálkozásait a konjunktúra- kutatás, a válságok előzetes megállapítása terén.
599' ' ' * " ; ' , ' * Mmm isrvmam, mos—szanouszw "
_ — A magyar statisztika történetét is ki kellene egészíteni több multszázad—
beli haladó magyar statisztikus (például Németh László,, Magda Pál stb.)
fmunkásságának ismertetésével. Ez annál is inkább mégvalósítható, mivel éppen a Szerzők által szerkesztett Statisztikai Szemle sokat foglalkozott a magyar statisztika haladó hagyományaival.
,,A statisztika a marxizmus—leninizmus klasszi-kusaina'k munkáiban" e.
rész önálló fejezetként való tárgyalása felesleges. Sűrűn ismétlődnek benne az előző fejezetekben tárgyaltak.
Negyedik rész. A gazdaságstatisztika egyes kérdései. Ezzel a résszel -——- a tankönyv felépítésének tárgyalását kivéve —— általánosságban nem fog- ' , lalkoztunkf
_ "Ha e rész megírása során a szerzők célja csak az volt, hogy egyes ágazati ' és gazdaságstatisztikai kérdéseket felvessenek, hogy ezek révén ismertessék néhány területen az'általános statisztikai módszertan konkrét alkalmazását, akkorxezt a céljukat elérték. Az anyag alkalmas a gyakorlati statisztikai munka és a statisztika továbbtanulása iránti érdeklődés felkeltésére. Ha azon—
ban ezt a részt a szerzők megtanulandó anyagnak szánták, akkor nem értek célt, mert az anyag nehezen tanulható. Maradandó, szilárd ismeretek szerzé—
sére nem alkalmas. Különösen az ágazati statisztikákra vonatkozik ez a meg—
állapítás.
Ez a rész az ágazati statisztika problémáival néha ötletszerűen foglal—
kozik. Egyes mutatószámokat anélkül ismertet, hogy minden esetben meg—
felelően megmagyarázná őket. "
_X Nézetünk szerint, mindkét szempontból könnyebben és sikeresebben lenne megoldható csak egyes fontosabb gazdaságstatisztikai kérdések tárgyalása.
így például a tankönyv a gazdaságstatisztika módszereivel ismertethetné a társadalmi termék termelésének statisztikai számbavételi kérdéseit az anyagi
* termelés legfőbb ágaiban általában. A tárgyalás témája sok vonatkozásban hasonlíthatna a jelenlegi anyaghoz, de az összefüggő, általános, az egyes részproblémák kifejtésére igényt nem tartó ismertetés jobb eredménnyel:
volna megvalósítható. Választható lenne más téma is, vagy akár témák, attól függően, hogy milyen ismeretek közlését tekintjük elengedhetetlenül szüksé- gesnek a közgazdaságtudományi egyetemet végző hallgatók számára. Az egyetemen ugyanis jelenleg az általános statisztikán kivül a hallgatók csak választott ágazatuknak megfelelően tanulnak szakstatisztikát és csak a poli- tikai gazdaságtan, pénzügy és statisztika szakos hallgatók tanulnak gazdaság—
Statisztikát. A témák kijelölését külön kellene megvitatni]
Didaktikai szempontból minden tekintetben kielégítően ez a rész nem építhető be a tananyagba. Ezért felvethető a kérdés olyan formában is, hogy tartalmazzon-e az egyetemi tankönyv ilyen fejezeteket. A probléma ilyen értelmű vizsgálata szoros kapcsolatban van az egyetem tanterveivel és prg—
grammjaival. Ennélfogva a kérdés tárgyalásával bírálatunkban nem foglal- kozunk. Csupán azt kívánjuk leszögezni, hogy az egyetemi oktatás szempont—
jából a jelenlegi megoldás nem megfelelő.
Összegezve bírálatunkat, megállapíthatjuk, hogy Péter György: ,,Általá- nos statisztika" tc. tankönyve átdolgozásra, helyenként pedig kiegészítésre szorul. A hiányosságok egyrészt abból származtak, hogy a könyv két, egy-
PÉTER GYÖRGY TANKONYVE ; ' * _ _ ; 501
mással nem minden tekintetben egyező igény kielégítésének céljából készült, ,másrészt abból, hogy anyagát az egyetemi hallgatók iránt mintegy két évvel " *
ezelőtt támasztható követelmények figyelembevételével állították össze és didaktikai szempontból is ennek megfelelő módszereket alkalmaztak.
E fogyatékosságok kiküszöbölésével fokozottabb mértékben érvényesül—
nének a tankönyv erényei: az, hogy anyagát érthetően, egyszerűen és világo—
san fejti ki, pártosan ismerteti. Ezenkívül a tankönyv legfőbb érdeme, hogy . alkalmas a statisztika iránti érdeklődés felkeltésére és jól rávilágít a istatisz- ; , tika fontosságára a vezetésben és az ellenőrzésben.
A tankönyv megjelenése jelentős állomás volt mind statisztikai tudo- mányos munkánk, mind gyakorlati tevékenységünk fejlődésében.
l
A ,,SZOCIALISTA STATISZTIKA KÖNYVTÁRA"
c. kiadványsorozat harmincnyoleadik számaként megjelent
GARAM—SZABÓ—ZALA
KERESKEDELMI STATISZTIKA
című műve '
A tankönyv átfogó ismeretet nyújt a kereskedelmi statisztikával kapcsola- tos kérdésekről a szovjet tapasztalatok és a magyar gyakorlatok alapján.
, Részletesen tárgyalja a kereskedelmi statisztika elméleti és gyakorlati kér- déseit. Általános részében foglalkozik a kereskedelem fogalmával és a keres—
kedelmi statisztika szervezetével. Részletesen tárgyalja továbbá az áruforgalom számbavételét és statisztikai vizsgálatának módszereit a kereskedelem egyes ágazataiban, a bolti kiskereskedelemben, a közétkeztetésben, az elosztó nagy- kereskedelemben és a begyűjtökereskedelemben. Részletes ismeretet nyujt a tankönyv az áruforgalmi statisztikával kapcsolatos általános kérdésekről, így:
a kereskedelmi árak, az árukészletek, a forgási sebesség statisztikájáról. Külön fejezetben ismerteti a piaci áruforgalom statisztikáját.
A tankönyv II. részében behatóan foglalkozik a munkaerő, a munkaidő,
munkatermelékenység és a munkabér statisztikájával: A továbbiakban tár- gyalja a kereskedelmi hálózat, a raktárgazdálkodás és a szállítások statisz-
tikáját. * —
A III. részben részletesen ismerteti a kereskedelmi vállalatok forgalmi költ- ségeinek, pénzügyi gazdálkodásának statisztikáját.
A tankönyv a kereskedelemstatisztikai közép— és felsőfokú szakvizsga köte—
lező tananyaga.
Garam J. és szerzőtársai munkája igen nagy segítséget nyújt nemcsak a statisztika oktatói, hanem a kereskedelemstatisztikát tanuló főiskolai és egye- temi hallgatók számára is. '
Ára fűzve 36,—— Ft, kötve 41,— Ft
Kapható valamennyi Állami Könyvesboltban
