Cukoripar

(1)

Gií'szám

t

-——667-——

'--19319

Cukoripar.

Magyarországtm (a cukoriparnak nagy multja van. 1752-ben létesült azelső cukor- finomító Fiuméban. ;jEz s a később kelet—

kezett néhány hasonló telep a tengerentúl- ról behozott nyerSlnaöcukor finomításával foglalkozott

MRAM—_meww mm

kor Napoleonl elzárta az európai száraz- földet az angol birodalomból érkező nád- cukor elől. De az ekkor keletkezett három kis telep Napoleon bukása után hamarosan megszüntetteüzemét. Csafk 1830 körül éledt fel újra a rép'rcukorgyártás, mert ekkor a franciaországi tapasztalatok alap—

ján már§ jobb répát tudtak termelni s a

gyártás is tökéletesebbé vált1830 és 1848

között 63 úgynevezett cukorgyár volt Ma- gyarországon, de ebeknek legtöbb—je olyan kicsiny volt hogy a ,,gyár" nevet aligha érdemelte meg. A szabadságharc után a gyárak száma 17—r Olya'dt leii ; , i

változó gazdasági helyzetnek megfelelően szaporodott, illetőleg, csökkent a gyárak száma. A 70—es évek végén a nádcukoripar újból erősen előretört: a magyar cukor—

gyárak száma ekkor lö-z'e "csökkent. Az 1880—as évek vége felé kezdődik a magyar cukoripar virágzása. Ez a nyugodt közálla—

potoknak, az általános gazdasági fejlődés-, nek és az Okos adópolitikánoak volt köszön—

hető. Új, nagy teljesítményű,— korszerűen berendezett, gazdaságosan dolgozó gyárak létesültek. Nem is a gyárak száma, hanem nagy teljesítményük következtében hatal—

masan növekedett a cukortermelés s a cukor'kivitel is jelentőssé vált.

A magyarországi gyárakban előállított cukor mennyisége legelőször 1844 ben érte el az ezer tonnát; 186471161'1 ,a tízezer tonnát, 1891—ben avszázezer tonnát. (A mennyisé—

gek mindig nyerscukorra vonatkoztatva értendők.). 1891—től kezdődőleg az első rajz

Az ezután *kovetklezo évtizedekben a mutatja a termelés vált—ozásat. Látjuk a

ii . x x,- í _ ka' , ' ' V , ' ' '

r_d x, V , v_ — * V (

CUKURTERMELÉS '(NYERSCUKUR) 1890/91—1937/38.

6 í_lmlllóu

mucho ;; ? 6 ,!

5 5

ia ! * L;

!3 —' I I I 3

V .0 ? , " '— v— ne m

;

l*—§§2§§§_§§§§§§§§§§§§§§zzzzzéaá§§§§§a__§_,§,__§-§§ou

§e_aa§_a§aaaaaaaaaaa$$$:§£$É££§§§§§§§§§§§§*§§§§§

ll, SI. Sz. l939.

(2)

6. szám

folytonos fejlődést az 1912/13. termelési évig. Ebben az évben a termelés 591 ezer tonnára emelkedett. Ez a mennyiség a föld— ' kerekségén gyártott összes cukormennyi- ségnek 31 %-a, a répából előállított cukor-

mennyiségnek 6'670—13. volt.

Magyar cukrot számottevő mennyiség- ben legelőbb 1870—ben vittek ki külföldre.

Ez volt az első olyan év, amelyben a kivitel elérte a tízezer tonnát. Ettől kezdve a kivitel a világgazdaság állapotától függően in- gadozott. 1913—ban a kivitel többlete 386 ezer tonna volt s ezzel a legnagyobb értékét érte el. A kivitt cukormennyiség pénzértéke ebben az évben az országból összesen ki-

vitt árulk pénzértékének 5'7%-ára rúgott.

Jött a világháború és az összeomlás.

Cufkoriparunk termelése jóformán meg—

szünt. De látjuk az első rajzból, hogy 1920—

ban megkezdődik .a gyógyulás: megint nő a termelés. 1929/30-ban .a megcsonkított or—

szág cukoriparánuafk termelése eléri a há- ború után legnagyobb értékét: 247 ezer

tonnát. V

A háborút követő évek gazdasági össze- omlását misem jellemzi jobban, mint az, hogy cukrot kellett külföldről behoznunk a legszerényebbre csökklentett szükséglet fedezésére. De már 1922/23-ban valamivel nagvobb a kivitel, mint .a behozatal. Ettől kezdve a kiviteli "többlet változását a máso—

dik rajz mutatja. A legnagyobb mennyiséget a háborút követő időben 1929/30-ban vittük ki; a kiviteli többlet ebben a termelési évben 132 ezer tonna volt.

Már a világháború előtt is voltak idő- szakok, amelyekben ,a földkerekség cukor—

termelése .a fogyasztáshoz viszonyítva túl- ságosan nagy volt. Több ízben igyekeztek nemzetközi egyezményekkel megakadá—

lyozni az egészségtelen túlt—ermelést. De iga- zán súlyosan a világháborút követő évek- ben mutatkozott ez a betegség. A világhá- borúban nagyon megerősödött a nádcukor- ipar, mert legerősebb versenytársa — a középeurópai répacükoripar —— ekkor alig tudott termelni. A háború után .az önellá- tási törekvések következtében számos olyan ország rendezkedett be cukorgyártásra — egyesek nádból, mások ré'pából -——— amelyek azelőtt erre nem is gondoltak. Ugyan- ekkor a régi cukortermelő országok is fokozták termelésüket. Az eredmény a föld- kerekség cukortermelvéséfne'k rohamos nö—

vekedése volt. Minthogy a fogyasztás növe- kedése ezzel nem tartott lépést, *a készletek '1923-tól kezdve mindjobban nőttek. 1930-

— 668—

171959

1 CUKBRKIVITEI.

,.1929—1938.

14 ,mmioi

millió a] 4'4

1"2 A , 4-2

'l'O

l

02 ' _

1931

§. §

1929 1921 1922 1923 1924 1925 1926 1927 1929 1929

§

1933 1934 1935 1936 1937 Il. 81.81. 1939

ban a földkerekségen tárolt cukorkészlete—

ket már 10 millió tonnára becsülték. Ezzel kapcs-olatban rohamosan esett a cukor ára.

New Yorkban a kubai cukrot 1923—ban a még 5 cent körül jegyezték, 1930-ban a jegyzés már csak kevéssel volt I cent fö—

lött. (A jegyzés 1 fontra vonatkozik.) En—

nek az egészségtelen állapotnak akarta vé—

gét vetni a Brüsszelben 1931-ben kötött nemzetközi megegyezés. A megegyezés a termelés és a kivitel csökkentésére irányult.

Az alacsony világpiaci ár a magyar cukoriparnak azt jelentette, hogy a külföldre kivitt cukrot 100 kg-onkint csak 8—10 pengőért tudta értékesíteni. Minthogy ez az ár. az önköltségét sem fedezi, a kivitel a magyar közgazdaság nagy károsodásával járt.

Nemzetközi megegyezés nélkül is előbb-

utóbb kénytelen lett volna a magyar cukoripar .a kivitelt csökkenteni. A magyar kiküldöttek tehát könnyen beleegyeztek a brüsszeli korlátozásokba, sőt az engedélyezett kiviteli kontingenst gyáraink azóta sem vet- ték igénybe teljes nagyságában. A második rajz mutatja, hogy a kivitel 1931 óta a leg- több évben egészen jelentéktelen volt. Valami—, vel nagyobb cukormennyiséget csak egyes kedvező gazdasági években vittünk ki, ami—

(3)

5; szám ——669— 1939

kor a nagyobb termelés feleslegét kel—

lett külföldön elhelyezni. A kivitel össze—

zsugorodása miatt az 1937. évi londoni nemzetközi egyezménynek már nem is volt

hatása a magyar cukoriparra.

A belső fogyasztás az összeomlást kö- vető években gyorsan nőtt és 1928/29- ben elérte legnagyobb értékét: 105 ezer tonnát.

Az 1930-ban bekövetkezett gazdasági vál—

ságot a cukorfogyasztás is megérezte;

1932/33-ban már 79 ezer tonnára esett a belső fogyasztás. Azóta az irányzat újból javuló lett s a fogyasztás 1937/38-ban 96 ezer tonnával már megközelíti az

1928/29-es értéket. (A fogyasztási adatok

fogyasztási cukorra vonatkoznak, nem nyerscukorra.)

Minthogy 1930 után a kivitel és a belső fogyasztás is összezsugorodott, nyilván- való, hogy a termelést csökkenteni kellett.

Kényszerítő állami intézkedések történtek.

Első rajzunk mutatja a termelés csökkené- sét. a legrosszabb 1932/33-as termelési évig, amelyben cukorgyáraink mindössze csak 103 ezer tonnát termeltek Azóta a termelés a fogyasztás növekedésével kapcsolatban újból nőtt és 1936/37 —ben 144 ezer tonnára

rugott (nyerscukorértékben).

A fentiekből kitűnik, hogy a magyar cukoripamak a világháború előtti fényes multja után a háború óta igen nagy nehéz- ségekkel kellett megküzdenie. Lássuk most részletesebben ennek az iparnak mai álla- potát s figyeljük .meg, hogy miképen alkal.- mazkodott— a megváltozott körülményekhez.

A trianoni Magyarországon "az utóbbi években 12 cukorgyár volt üzemben, 1 pedig szünetelt. A Felvidék visszacsatolt ré- szén 3 cukorgyár volt. Ma tehát 15 mű- ködő és 1 nem dolgozó cukorgyárunk van.

énképen feltüntettük az üzemben lévő árak telephelyét. A körök területe a gyá- - rak*teljesítőképességével arányos.

Cukorgyáraink mind nagy gyárak. 24

*gozniycsak egy van közöttük, amely __keVesebbet dolgoz fel. Valamennyi be rendezve finomításra is. Gyártanak fe- ycukrot,finomított kristálycukrot

sztcukrot is; Az egész termelésnek

,1%-a kxoclcacukorra és 1%-—a liszt-

,üveg—cukrot csak egy felvidéki Egyik gyárunk jegeccukor ké—

foglalkozik. Egyes gyáraink—

,,ánkint 1.700—2.800 tonna répát tudnak

ukmt különféle minőségekben,'

ül 58%-a jut a különféle kristály-'

melléküzemei vannak: csokoládégyár—'

ral, paradicsomsűrítővel, szénsavgyárral és más hasonló üzemekkel kapcsolatosak.

A gyárak berendezése a kor színvona—

lán áll. Azt a nagy fejlődést, amely ezen a téren a világháború óta tapasztalható, leg—

jobban jellemzi az a statisztikai adat;

amely szerint 1925/26-ban az összes gőz—

gépek és gőzturbinák teljesítőképessége 23 ezer LE volt .s ez a szám 1936/37—ig majdnem kétszeres—ére —- 41 ezer LE-re -— emelkedett. Azóta egyes gyáraink gép——

berendezése még jobban bővült; a felvidéki gyárakkal együtt ma az erőgépek lóerő—

száma mint-egy 64 ezer. Ha az installált ló—

erők számát a gyár répafeldolgozó képessé- gére vonatkoztatjuk, még pedig 24 órán—

kint 1.000 tonna répára, 1.000-től 3.700-ig terjedő számokat kapunk. Kisebb-nagyobb szám aszerint adódik, hogy a gyárnak kisebb vagy nagyobb az erőgéptartalé'ka, hogy melléküzem'mel kapcsolatos-e, s hogy vásárol—e villamos áramot külső teleptől.

Ha az erőgiépeket részletezzük, azt ta- láljuk, hogy a gőzturbinák száma összesen 32, a dugattyús gőzgépeké 164. Egy gép átlagos teljesítőképessége 330 LE. Nagy a változás 1925/26 óta; akkor egy erőgépre átlag csak 86 LE jutott. A gépek száma az—

óta alig változott, de teljesítőképességük majdnem megnégyszereződött. Az is jel—

lemző, hogy ma az összes lóerőknek 75%- át a gözturbinák szolgáltatják s csak 250/0--át a dugattyús gépek. Cukoriparunk legnai gyobb gőzturbinái 3.500 lóerősek.

Minthogy a cukorgyárakban a gőzre az- elgőzölögtetők, kristályosítók és egyéb (ké-' szülékek fűtése céljából is szükség van,;

cukorgyárakban általában csak gőzzel táp—

lált erőgépeket alkalmaznak. Nyersolaj- motort legfeljebb csak a termelési idősza- kon kívül használnak a javitóműhely gé- peinek hajtására. A belső munkaátvitel mindenütt villamos árammal történik. A villamos áramot az erőgépckkel kapcsola—

tos villamos generátorok termelik s a ter—

melt villamosenergiát elektromótorok ala- kítják át mechanikai energiává. Azok a gyárak, amelyek távolsági vezetékek köze—

lében feküsznek, vásárolt villamos áram- mal dolgoznak a termelési időszakon kívül.

- Több cukorgyárunk van 20—25 kg/cmz

nyomású korszerű gőz'kazánoklkal felsze—

relve. A túlhevített gőzzel ellennyomású gőzturbinákat táplálnak s a gőzturbinák fáradt gőzét készülékek fűtésére használ—

ják. Gyáraink legtöbbje az utóbbi években átépítette elgxőzölögtető rendszerét s álta-'

49*

(4)

6. Szám —-670—

19391-

lában tökéletesítette a gőzgazdálkodását.

Ennek az eredménye az, hogy a gőzfo- gyasztás s ezzel kapcsolatban a szénfe- gynasztás számottevően csökkent. A trianoni Magyarország cukorgyárainak évi szén- fogyasztása —— hazai bamaszénből —— ma mintegy 120—150 ezer tonnára tehető. Fo- gyasztanak a cukorgyárak kisebb mennyi—

ségben koksz—ot és tűzifát is. ' A gyártáshoz szükséges egyéb üzemi anyagok közül megemlítjük a mészkövet.

Ebből mintegy 28 ezer tonna fogy évenkint.

Valamennyi gyárunk fel van szerelve mxészégetővel; ez *a cukorlué tisztításához szükséges égetett meszet és szénsavat szol- gáltatja. Az utóbbi években a gyárak kor- szerű mészmegtakarító eljárásokat honosí—

tottak meg s ennek következtében mész- szüxkségletükk számottevően csökkent.

A trianoni Magyarország cukorgyár—ai

az 1936/37. évben a statisztikai kimutatás

szerint összesen 9.360 munkást foglalkoz- tattak. Ezeknek '88%—:a férfi, 12%-a nő. A

munkásoknak csak 20—30%—a dolgozik

egész éven át a gyárban, a többit csak a termelési időszakban alkalmazzák.

A cukoripar országunk közgazdasága szempontjából igen nagy jelentőségű. Bel/- földi nyersanyagból belföldi tüzelőszer és

belföldi üzemi anyagok felhasználásával

termeli a cukrot, ezt az értékes, sőt nélkü-

lözhetetlen táplálószert és szépszámban foglalkoztat munkáskezetl De a cukor—

gyártás jelentőségét csak akkor tudjuk iga—

zán méltányolni, ha nemcsak az ipar, hanem a mezőgazdaság szempontjából is néz- zük a kérdést.

A trianoni Magyarországnak 12 üzemben

volt cukorgyára az 1931/32—től "1936/37—ig

terjedő 6 évben évenkint átlag 800 ezer tonna cukorrépát dolgozott fel. Ez a cukor- répamennyiség mintegy 40 ezer hektáron termett. Ezekben az években 1 tonna nyers—

cukor előállításához átlag 64 tonna cukor- répára volt szükség. Ez a szám évenkint változik a répa cukortartalma szerint., A kedvező 1935/36. évben csak 60 tonna répa kellett 1 tonna nyerscukor előállításá—

hoz, a kedvezőtlen 1926/27. evben ellenben

70 tonna.

Az 1931. évet megelőző években a cu- kortermelés —— mint azt fentebb már lát- tuk —— jóval nagyobb volt. Az 1925/26-tól '

1930/31-ig terjedő 6 evben a Cukorgyáraink- ban feldolgozott répa mennyisége átlag _ke-

reken 1-4 millió tonna'volt. A cukorgyárak tehát 1931 után évenk'ifnt átlag 44%—-kal ke-

vesebb cukorrépát dolgoztak, fel, "mint az előző években. A mezőgazdaság emiatt természetesen kénytelen volt kevesebb cu- korrépát termelni. De nem csökkentette a' termelést ilyen nagy mértékben, hanem csak

mintegy 38%-kal. Ezert az utóbbi években

évenkint átlag 133 ezer tonna cukorrépát másként kell a mezőgazdaságnak értékesí- tenie. Ezt a mennyiséget szeszgyárakban

dolgozzák fel. A cukorrépatermelés'h elterje- dését az ország határain belül térképmellékL

letünk tünteti fel. ' '

A cukorrépa mezőgazdasági termelésé—

nek költsége sok más tényezőn kivül attól

is függ, hogya terület egységén (mennyi

cukorrépa terem. Évenkint más-más az

eredmény az időjárás szerint. Nálunk az

utóbbi 13 évben a legkisebb termés 16'4

tonna,!a legnagyobb 2_2_'9 tonna volt hektá-

ronkint, s [a ,13. év termésének közép-

értéke 20'9 tonnára rúgott. Kevesebb terem nálunk, mint a nyugateurópai or—

szágokban, de több, mint a tőlünk keletre és délre fekvő országokban. Cukorrépa- termésátlagunk az európai átlagnál kisebb.

így például 1936-ban nálunk 22'9 tonna

termett hektáronkint, ezzel szemben az európai átlag — Oroszországot nem szá- mítva —— 27'3 tonna volt.

A cukoripar nemcsak azért függ össZe szorosan a mezőgazdasággal, mert nyers—

anyagát a mezőgazdaság szolgáltatja, ha—

nem azért is, mert melléktermék—eü nagy- részt a mezőgazdaság fogyasztja el. A cu- korgyártás legfontosabb mellékterméke a cukortalanított szelet, amelyet részben csak préselve, részben préselve és szárítva hasz- nál fel takarmányként a mezőgazdaság.

100 kg feldolgozott cukorrépából mintegy 70 kg préselt szelet vagy 7 kg szárított

szelet adódik. A csak préselt szeletet azon- n'a'l el kell fogyasztani vagy be kell ver—

melni. A szárított szelet ezzel ellentétben ve3zteség nélkül hosszú ideig eltartható s a legkitűnőbb takarmányok közé tartozik. A gyárak a szeletet részben a gyár kazánhá- zának. részben külön tüzelésnek füstgázai-

val szárítják. '

A cukoriparnak egy másik fontos mel- lékterméke a melasz. Ezt részben a szesz—

gyárak használják nyersanyagként, részben

pedig takarmányozásra szolgál. . Egyrészről a cukorgyárosok érdekkép—

viselete, másrészről a cukorrépatermelő gazdák'éndekképviselete évenkint megtár-s

gyalja és megegyezéssel megállapítja a cu- kOrrépa átvételének feltételeit. Az 1939;

(5)

1938.

A n'palorúla! mmm ts hmmm: mu- m]. moll

A cukorrépatevule! a számútóldlerúlel

—0'l 02—05 06—10 11—21) 2'1-50 5'1-100 100—

31th

A mok nagysága a gyárak napi teljesnóképessegével arám

ill 81 l939 H , , 7 , , IWWIMIn—m Inn/n

(6)

—f 671 — 1939

évre megállapított átvételi ár 2'20 P 100 kg cukorrépára számítva, A gazda kap ezen a pénZösszegen kívül bizonyos mennyiségű cukrot, melaszt és szeletet ingyen, bizonyos további menlnyiieéget kedvezmenyes áron és a répamag beszerzésénél is részesül bizo—

nyos kedvezményben.

A magyar állam — mint minden állam szerte a földön — megadóztatja a cukrot.

Az utóbbi, években a cukoradó a fogyasz- tási cukor 100 kg-ja után 50 P volt s ezen- kívülrmég úgynevezett kincstári részesedés és forgalmi adó is terhelte a cukrot. Magá- nak a cukoradóna'k Összege az 1936/37.

évben kereken 50 millió P volt, vagyis az

állam közigazgatási bevételeinek 5'8%:—a

származott cukoradóból. Ha a kincstári ré- szesedést és a forgalmi adót is számítjuk, azt találjuk, hogy az állami bevételeknek több mint 7%-át szolgáltatta a cukor.

Egy 1938 novemberében kiadott pénz- ügyminiszteri rendelet a culkoradó és a kincstári részesedés együttes kulcsát 48 P- ben állapította meg, vagyis az adót mintegy 14%-kal leszállította. Ugyanekkor egy másikrendelet a különféle cukorfajták bel-

földi fogyasztási árait is megszabta. így

például a' közönséges kristálycukor gyári árát 100 'P-ben állapította meg 100 kg-onkint.

Ebből a 100 P-ből 'a forgalmi adóval együtt 54 P jut .a kincstárnak, marad tehát a cukorgyámak 46 P. A cukorgyár a 100 kg cukor előállításához szükséges mennyi- ségű cukorrépáért és annak szállításáért mintegy 16—18 P-t fizet. Ugyhogy a gyár- tásra mintegy 28—80 P marad. Ez az összeg fedezi ,a gyártási költségeket és nyereséges termelést biztosít a cukorgyári vállala-

toknak.

A cukorgyártás költségességét nálunk főleg az okozza, hogy cukoriparunk túlsá- gosan nagyra van méretezve. Mióta a cukor kivitele jóformán megszűnt és gyáraink csak a belföldi fogyasztást látják el, egy—

egy termelési évben csak 30—35 napon át vannak üzemben. Az év többi részén át csupán gépberendezésük javításával foglal- koznak, egyébként üzemen klíVül állnak.

Érthető, hogy ez a körülmény a termelést

igen megdrágítja. A gyárak egy részének

üzemét megszüntetni nem lehet, mert a ré—

pát messze szállítani költséges volna smert a cukorgyár környékén lakó munkásságot nem lehet mai kenyerétől megfosztani.

Az 1930/314től 1937/38—ig terjedő 8 év alatt Csonka—Magyarország cukorfogyasz- tása fejenkint átlag 102 kg fogyasztási cukor volt. Az európai átlagnál jóval kevesebbet fogyasztunk. 1935/36Jban például a magyarországi fogyasztás 110 kg volt fejenkint s ugyanekkor az európai átlag 169 kg volt. A tőlünk nyugatra fekvő orszá—

gokban 25—30 kg a fogyasztás, nem is említve Dániánalk és Nagy-Britanniának 55—60 kg-os fogyasztását. Cukorfogyasz- tásunk még szomorúbb színben tűnik fel, ha meggondoljuk, hogy jóformán csak a városi lakosság fogyaszt nálunk cukrot, a kisgazdáknak s a mezőgazdasági munká- soknak tömege alig él vele.

Ezt az állapotot nem lehet teljesen az évszázadok óta kialakult magyar falusi ét- kezési rend számlájára írni. Kétségtelen, hogyha a cukor olcsóbb lett volna, a falusi lakosság is hozzá szokott volna a fogyasz—

tásához. A falusi lakosság fizikai állapotá- nak javítása céljából szükséges, hogy 01—

csó cukorhoz jusson. Az az árleszállítás, amely a mult év őszén történt, korántsem elegendő ahhoz, hogy a cukrot a lakosság széles rétegei meg tudják fizetni. Soikra kell értékelni azt, hogy a kormány a Zöld- keresztes egészségvédelmi mozgalom kere- tében mintegy 1.500 tonna cukrot oszt ki ingyen a betegek és gyermekek között. De bármilyen hasznos is ez :az intézkedés, a kérdést nem oldja .meg; a cukor árát kel- lene számottevően leszállítani. Az olcsóbb cukorból több fogyna, és ez lehetővé tenné azt, hogy a cukorgyárak a kisebb ár elle- nére se fizessenek rá az üzemre s a kincs- tár se k—árosodjék. A nagyobb termelés több munkáskéz foglalkoztatásával járna a cu- korgyárakban és a mezőgazdaságban egy—

aránt. A gazdák nagyobb területen termel—

hetnének cukornépát s ezáltal jövedelmük növekedhetnék. S ezeken a közgazdasági előnyökön kívül az olcsó cukor a falusi la- kosság egészségi állapotát javítaná és hoz- zájárulna egy erőteljesebb nemzedék fel- nevelődéséhez. Vajda Ödön dr.