Hugo Rahner
AZ EGYHÁZ
MINDIG
FIATAL
PRUGG VERLAG Eisenstadt 1972
Az eredet i mú cím e és kiadója:
Die Kirche ist immer jung.Tyrolia-Ver lag 1970.
Válogatta és sajtó alá rend ezte : Otto Karrer.
Fordította: Sánt ha Máté.
Szolqálat í5. 1972. Kisboldogasszony ünnepén
Szolgálat (tnenstj, spirituelle Ouartalschrift. Klerusblatt. - Mit Druckerlaubnis des Blschöfllchen Ordmartats. Eisenstadt. - Eigentüme r. Herausqeber, Verl eger und
TARTALOM
A játszó em be r (Karl Rahne r ) Néhány szö HugoRahnerről
Ahítszava, amelyet hírdetünk(Ró m . 10,8) AzEgyház - Isten ereje emberi gyöngeségben Mater Ecclesia
AzEgyház mindig fiatal A révbejutás
A történelem értelme
AzEgyház mínt a nyugati kultúrközösség megalapozója Nyugati humanizmus és kereszténység
Felelősséga kultúráért A játszó ember
5 7 9 16 21 23 26 35 39 49 62 68
A JÁTSZÓ EMBER
Mint mindenki, Hugó öcsém is ellentétekből álló ember volt. Együtt kellett élnie ezekkel. Ez mindig újból megmutatkozott, teológiai élet-
művébenéppenúgy, mint magánéletében. Külsőlegnézve teológiaimun- kája - úgy tűnik nekem - három igen különböző részre tagolódik:
az egyházatyákkal foglalkozó vizsgálódásai, Loyola Szent Ignác életének és lelkiségének tanulmányozása,és az igehirdetés teológiája terén nyúj- tott hozzájárulása. E maga elétűzötthármas feladatmindegyikeminden bizonnyalbelsőhajlamból fakadt.Kezdettőlvonzódott a történelem felé.
"Igehirdetés-teológiája" pedig - amely a maga idejében még éppenség- gel nem volt magától értetődő- annak hatására keletkezett, hogy kí- fejezetten szeretett kapcsolatban lenni az emberekkel, és igazi jámbor igyekezettel próbált segitségükre lenni; részvétlevelei gyakran meg- ragadó bizonyságot tesznekerről.Másrészt viszont ez az egész teológiai munka mindig újból az éppen adott helyzet ösztönzésére jött létre;
engedte, hogy az ihlesse, nagy tervek és rendszeresség nélkül. Mindig
előbbrevalóvolt számára az ember, mint a tudós. A pillanat ihletése került túlsúlyba a tudományos munka hosszadalmastervezgetésehelyet t . tgy történt például, hogy a bécsi és kölni katolikus napokon igen jelen-
tős beszédeket tartott, akkoriban igazán "progresszív" tartalommal, mégsem érzett szellem- és egyházpolitikai hajlamokat. tgy történt, hogy
résztvevőjevolt több Eranosz-összejövetelnek, ennek eredményeképpen igen közeli ismeretségbe kerűltC. G. Junggal. mégis viszonylag könnyen és feltűnés nélkül hagyta magát "kirakni" ebből a körből.
Adminisztrativ képességei bizonnyal nem voltak kímagaslöak - bár ebben is megmutatkozott szelidsége és békés jósága - , mégis átvette nehézidőkbenegy évre az innsbrucki egyetem rektori tis ztét, hat évre a Canisianum rektorságát; és végeredményben, minde n t összevéve, nem is csinálta rosszabbul, mint sok más "elöljáró". Ilyen dolgokban is el- fogulatlanul engedte, hogy a konkrét körülmények igazgassák.
Főereje jámbor em b er sé ge volt; ez tu domány os munkájának leg- jellegzetesebbvonása is. Nem csoda, hogy egyik legjobb műve a "játszó
emberről" szőlő kis könyv. Az sem, hogy az egyházatyákra vonatkozó munkássága közben szeretettel mélyedt el első tekintetre igen aprólékos részletekbe, mert - és ahol - ezek az örök emberrőlárultak el vala- mit; vagy az, hogy vastag, történettudományilag jól megalapozott köny- vet irt Szent Ignácról és korának asszonyairól.Azemberekkel való érint-
kezésörömébőlérthetjük meg azt is, hogy évekig hajlandó volt amolyan udvari káplán-Iél ét játszani Iglsben Jenő főhercegmellett, és máskor is szívesen forgott ezekben a körökben. Mindenütt szerették benne az igazi és mély jámborságnak és a szinte "udvari" jellegűvilág felé fordu- lásnak ezt a különös egységét. Tehetséges társalgó volt, vidám történe- tek és ártalmatlan viccek kimeríthetetlen készletével. De ezekben a körökben is sok jóttett és sokaknak segített,hogy boldoguljanak életük- kel. Alapjábanvéve mégis magányos ember volt.
Rendi élete kezdetén naplót vezetett, megható ifjúi jámborsággal.
Gondolom későbbelégette. Sajátmagáról későbbmár hallgatott, velem szemben is. Különösen szörnyű betegségének utolsó éveiben, amelyet barátjának, Alfons Rosenbergnek így jellemzett: "pokol".Tudatosan vett búcsút munkájától és sok, szív éhezközelálló ismerősétől.Nem kímélte meg a rettegés, melankólia, csalódás, a lassú, tudatosan átélt testi szét- esés kinja. De mégis, még ezek is hozzá illő formában léptek fel nála.
Betegsége emberi fonnák között maradt, s halála szelid volt. A halált készséggel elfogadta, az úrba vetett hivő reménységgel, akinek egész életében szolgálni próbált. úgylátszik, végső soron problémátlanul. De talán éppen ez az igazi keresztény ismertetőjegye, vagy legalábbis az egyik keresztény lehetőség,éppen olyan jelentékeny, mint a többi. Karl Barth, aki nem sokkal előttehalt meg, és aki egy alkalommal büszkén mutatta neki a saját könyveit meg a róla irt könyveket, ezt mondta egy- szer: ha az angyalok a jó Isten előtt muzsikálnak, Bachot játszanak, ha egymás között vannak, Mozartot. Hugó, a játszó ember, inkább Mozart, mint Bach stílusában játszotta végig életét. Mondanivalójában is tudott lendületes és lelkes lenni; fontoskodni,sajátmagát különöseb- ben komolyan venni - ehhez nem értett. De ennek a könnyedségnek aranyfedezete volt.
Karl Rahner (Chancen des Glaubens.Herder-Bücherel389. 1971.)
Nl!:HANY SZÓ HUGO RAHNERR6L
1900. május 3-án Pfullendorfban (Baden) született .Éret ts égi és rövid katonai szolgálat után 1919 januárjában a Jézustá rsasá gb a lép et t. Két évig Valkenburgban, majd Innsbruckban tanult filozófiá t, ugyanitt végezte a teológiát is. Rendkívüli adottságaira hamarosan felfigyelt ek.
Bonnb a n fejezte be történelmi szaktanulmányait. 1935-ben habilitá lt Innsb ruckb a n régi egyháztörténelemből, két évre rá már egyete mi nyil- vános rendes tanára ugyanennek a szaktárgynak. 1938-ban a b evonuló nácik feloszlatták a teológiai fakultást, őt nyugalomba küldték,a Caní- sianum jezsuita kollégiumot pedig lefoglalták. Novembe rb en néhány rendtársával és külföldi hallgatójával Sitten-be (Svájc) ván dorolt ki.
XI. Pius elismerte a kis csoportot teológiai fakultásnak.A nyugodt lég- körben, családias együttesben folytato t t tanítás és tud ományos munka élete legtermékenyebb idejének bizonyult. Abendliindi sche Kircnenir ei- heit.Dok u m en t e überdie Kirche und Staat im [riihen Christen t umc.műve
(1943; 1961-igháromkiadásban jelent meg) a jogi doktori cimet szerezte meg neki később, 1968-ban az innsbrucki egyetemen. Mat er Ecclesia.
Lobpreis der Kirche aus dem ersten Jahrtausend (1944) c. könyve mínt- egy "himnuszai az Egyházhoz" . Az Eranosz-körrel való kapcsolat án ak irodalmi visszhangja 1948-ban a Der spielerui e Mensch c. könyvecske (h á r om kiadást ért, különböző nyelvekre lefordítot ták; könyvünkben most magyarul olvash a t ó ).
1945őszéntért vissza Innsbruckba.Előadóiés tudo mányosműködése
mellett egyéb elfoglaltságais egyre szaporodot t. 1949/50-b en az egyetem, majd hat évig a Canisianum rektora. Sokoldalú adottsá gai és nagy kész- sége miatt sokan és sokszor vették igénybe. Nagyraértékelt lelkigyakor- latadó és lelki tanácsadó volt. Kitűnő sz őnok, ilyen minőségben is gyakran kérték fel (ünnep élyek , primíciák, katoli kus napok ). Jóságos, barátságos természete sok személyes kapcsola to t és időrabló kötel ezet t- séget hozott magával. Szinte csodálatos, hogy mindeze k mell ett tudo- mányos munkája is szépen haladt . A 60.születésnap jára kiadott emlék- könyvben (Sen tire Ecclesiam, Freiburg 1961) 34 olda lt tölt meg műveí
nek bibliográfiája. A tudományos aprómunka iránti érzékét mutatj a a
"Lexikon für Theologie undKirche" elsőnyolc kötetében megjelentjóval több mit százszóc ikke .
Az igehir detés teológiájáva l már korán foglalkozott. (T heol ogie der Verkündigung, 1937. Két kia dás, olasz és spanyol nyelven is megjelent.)
1947-ben adta ki a rendalapítóról szóló remekbeszabott tanulmányát:
Ignatius von Loyola und das geschichtliche Werden seiner Frijmmigkeit (két kiadás, különbözönyelvú fordítások), majdLeonard Matt művészí
"képeskönyvéhez" (Ignatius von Loyola, 1955) írt lényeglátó rövid össze.
foglalót. 1956-ban jelent meg, a tervbevett nagy életrajz előfutáraként,
Ignatius von Loyola. Briejwechsel mit Frauen C.,kortörténetnek is beillő
dokumentum-közzététele.
Főművéremár nem kerülhetett sor. Hétéves szenvedés érlelte késszé attól a naptól, amikor gépelés közben egyik ujja előszörtagadta meg a szelgálatot. Hála a betegségében melléje adott titkámak, sikerült el- szórtan megjelent cikkeit és előadásait három vaskos kötetben össze.
foglalni: 1.Symbole der Kirche (1964),2.Ignatius von Loyola als Mensch und Theologe (1964), 3.Abendland. Reden und Aujsatze (1966). Anúkor a kór kérlelhetetlen haladása munkájának abbahagyására kényszerítette, egyik barátja özvegyének házában talált szeretö fogadtatásra. Majd a München-Nymphenburg-i jezsuita "írók házában" (Alfred Delp-Haus) ápolták. Végül a pullachí kollégium kórházában halt meg 1968. decern- ber 21-én.
Mélységben és alaposságban semmivel sem maradt el nagy testvér- bátyja mögött - stílusa, egyénisége azonban egészen más. ~rzelmileg
gazdagabb, kifejezésm6djában színesebb és hozzáférhetőbb. Magyarul most jelenik megelőszörkönyve.
(J . A. Jungmannak a ZfkTh 1969-es évfolyamában, 76-78.
megjelent megemlékezése alapján)
"A HIT SZAVA, AMELYET HIRDETüNK" (Róm.10,8)
Az evangéliumhirdetésérőlszólt a szerzőegy
előadássorozata lelkipásztorok számára Stm Altenburgban (1937 nyarán). A tudományos teo- lógia és a lelkipásztorkodás közti különbséget határozta meg. A kereszténység igehirdetéssel
kezdődött,csak a 2.sz.-tölkezdve merültek fel a tudományos-teológiai tanítás megfogalmazá- sára vonatkozó kísérletek. A teológia szak- emberekhez szöl és értelmileg magyaráz; az ige-
hirdető a néphez beszél és a ,,szívhez", vagyis a
belső emberhez fordul. Ebben az esetben nem lehet a kinyilatkoztatott igazságokat úgy hir- detni, mint a teológus tanit katedraján. Más a kifejezés módja. Ahogy nem vegyészeket alkal- mazunk szakácsnak (Newman), éppúgy a evan- gelizáló sem úgy beszél, mínt a professzor a katedrán. És mint ahogy nem mondjuk H2Q-nak
azt az elragadó hajnali harmatot, amely a mező
virágainak kelyhét lepi el egy nyári éjszaka után (h olot t kétségtelenül az), éppúgy nem indíthat- juk meg az emberi szívet skolasztikus tételek- kel. A teológiai szaktudománynak a lelkipásztori szolgálat terére való átvitele azt föltételezi, hogy a teológiai nyelvet "prófétaivá" alakítjuk át, a hely ésidőmeghatározta tematikusválogató elv szerint és a sajátos kulturális előfeltételek kí- fejezésmódjának megfelelően. A döntő mindig a cél: a lélek fölébresztése és elmélyítése Krísz- tus szellemében.
Jézus földi életének képét próbálj uk megrajzolni, vagyis azt a törté- nelmileg fogható, isteni mivoltában láthatatlan életet, amelyet Urunk e földön élt. Isteni eredete szerint visszanyúlik ez az élet az emberi nem
őskoránis túlra; közelebbrőlIzraelnek Jézus Krisztushoz vezető törté- nelmi nevelése készíti elő. Mind az emberiség rejtett kezdetei, mind Izrael története csak azért érhető utol teológiai fogalmakkal, mert a
"kezdetben-volt" (Jn l,ll isteni Ige megtestesülésére irányul.
Azevangélium hirdetése a korai egyházban a gnózisnak nevezett "át·
szellemíesítés" sokféle irányával találta magát szemben. Eszerint a történelmi Jézus egyszeru és tapintható embersége, véres megváltói halála méltatlan az istenséghez.Már János is ezek ellen a torzítások ellen írta meg leveleit, hirdetve a Logoszt, akit a tanitvány a két kezével tapintott meg, és aki nemcsak a szellem "vizében", hanem a "vérben" is
jött. Az ilyen "átszellemiesítések" ellen írt Antiochiai Ignác és a lyoni Ireneusz. Az első egyházatyáknak Jézus földi életérőlvaló megkapó fel·
fogása azon alapul, hogy elhárítják életének minden látszólagos át·
szellemiesítését (ami az emberi elem lepárlása).Jézus nem volt "szép"
abban az értelemben, mínt pl. a kereszténység ellensége, Celsus kivánta meg az emberek között megjelenő Istentől; Jézus testi megjelenése egyáltalán nem volt feltűnő. Ennek bizonyítását lzaiás jövendöléséböl vették (53, 2). Justinus és Alexandriai Kelemen, Origenész, s még Alexandriai Cyrill is ezt a felfogást juttatja kifejezésre, Tertullianus pedig megragadóan kiált fel: "Akármilyen is volt testi alakja, hamínden- napi, ha jelentéktelen, ha nem tiszteletreméltó is: mégis mindig az én Krisztusom lesz!" (Adv. Marc. II, 144). Jézus testi mivoltának megvetői
ellenében fejtette ki Nagy Leó a láthatatlan Istennek a láthatóban meg- nyilvánuló misztériumát: "Invisibilis in suis, visibilis est factus in nostris - Láthatatlan abban, ami (sajátmaga szerínt) az övé, láthatóvá vált abban, ami a mienk" (A megtestesülésről: Denzinger 144). Szent Benedeknél és fiainál a spirituális, testellenes túlzásnak a keleti misztiká- ban érezhetővévált veszélyét mindig ellensúlyozza a szilárdan a földön álló és mégis az égbe nyúló "humanitas". Loyola Szent Ignác Lelki- gyakorlatos könyvében éppen a "Jézus életének mísztériumairöl" szóló elmélkedésben mutatja meg az egész iránti, az emberiben megnyilvánuló isteni iránti érzékét, s ezzel együtt szentül bizalmatlan szimatát minden elhajlás, minden embertelen egyoldalúság iránt. Épp olyan távol esik ez a felfogás a Jézus életével való pusztán történeti foglalkozástól - a
"tiszta ész" filozófusainak értelmében - , mint a szentimentális, "épüle- tes" Jézus-életleírásokt ól. Ilyeténképpen állítsuk magunk elé az Úr életét.
Jézus földi élete
Jézus életében minden, pólyáitól (Lk. 2,7) kezdve szenvedésének ecetjéig (Mt. 27, 48) és feltámadásának összehajtott gyolcslepleiig (Jn. 20,7) és "mindaz, amit tett és tanított" (Csel. 1,1): jel, mintegy át- látszó fátyol, ami alatt megsejtjük "dicsőségét". Jézus élete egyetlen nagy példabeszéd; azért hangzott el, "hogy lássanak és mégse lássanak, halljanak és mégse halljanak" (Mt. 13, 13).
A vele talá lkozók láth atták benne az embert - vagy inkább Jézus emberi természetét; de az Emberfia isteni méltósága és szernélyí- sége, emberi természetének egyedülálló egyesülése Isten Fiának sze- mélyével, az isteni lényegnek benne lakozó teljessége és az isteni dicső
ségnek és szentségnek áradó gazdagsága: mindez rejtve maradt minden földi szem és minden teremtett elme előtt.Jézus természeti mivoltában megnyilatkozó látható embersége a testté lett örök Ige ölén nyugodott.
Ezért nem is mondjuk, hogy Krisztus embersége magában véve miszté- rium volt, hiszen látható volt - de misztériumot hordott magában, és ezt éppen természetes láthatósága takarta be. Mert Krisztus ugyan
külsőlegolyan volt, mint más ember, de azt pusztán emberi ésszel nem lehetett kitalálni, hogybensőlegUJbb,végtelenü! több, mint "csak ember".
Nekünk azonban a hitből van tudomásunk ennek az embernek elrejtett
istenségéről.Azért "lássunk, halljunk és értsünk" (Mt, 13,17), mert bol- dogok "a szemek, amelyek látják" azt, amit királyok és próféták nem láttak; és kérjük, hogy szemünk ne legyen "tartóztatva" , ha az ember Jézus megtöri előttünk a kenyeret (Lk. 24,15), Mert éppen az Isten- embernek ez a földi része a belépőjegy dicsőségének megismerésére.
De ha meg is vallottuk dicsőségét,akkor sem szűnikmeg soha "testé- nek", vagyis emberi valóságának megvallása. Mert"őmint Isten az rsten- nel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette magát"
(Fil. 2,6 sk) - "hogy mig testi szemünkkel szemleljük Istent, meg- ragadjon a láthatatlan szeretete" (karácsonyi prefáció).
Ezzel a beállítással vegyük szemügyre Jézus látható életének titkait.
Mindenekelőttinnen kapjuk meg a helyes álláspontot az ószövetség üdvrendjét illetőleg. Isten üdvösséghozó ereje Jézus által kezdettől
fogva működikaz egész emberi nemben. Ezért kapta Abrahám azt az igéretet, hogy ivadékában megáldatik minden nép (Gen. 12,3). Ezért jósolta a haldokló Jákob: "El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, mig el nemjőaz Uralkodó, akinek a népek engedelmeskednek" (Gen. 49, 10). A Megigértre tekintve kell megértenünk az egészószövetséget: annak a népnek a története, amely a Megváltó testi emberségét szolgáltathatta, mindig élénken érdekeini fog minket keresztényeket. Izrael népének története magában foglalja Jézus nemzetségfájának, tehát földi szárma- zásának történetét; ez a történelem nekünk nemcsak Isten "egyik" üdvö-
zítő tette, mondjuk az Istenben való hit megőrzése céljából, hanem egész változatosságában nem más, mint ránevelés Krisztusra (Gen. 3,24).
Ezért a régi Izrael egész történelme és annak minden egyes mozza- nata bizonyos mértékben az üdvösséget hordja, teleelőképekkelés tanú- bizonysággal Jézus életére vonatkozólag. A pusztai vándorlás (JÚd. 5), a kigyó a kereszten (Jn. 3,14), a sziklából fakadó viz (l Kor. 10,4), a manna (Jn. 6,32), Mózes, a próféta (Csel. 3,23): mindez"előképültörtént nekünk" (l Kor. 10,6), mert Abrahám, Izsák és Já kob Istene meg-
dicsőítetteszolgáját,Jézust" (Csel. 3,13). A zsidókhoz írt levél tanúskodik arról, hogy az Ószövetségnek ezek az utalásai találok, és maga Jézus ,,Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az írásokban róla írtak" (Lk. 24,27). Az az istenemberi exegézis, amelyet Jézus tanítványainak az emmauszi úton adott, számunkra az ószövetség legjobb apológiája.
A bibliai tanúk
Figyelemreméltó már az is, hogy azok a sugalmazott tanúk, akik beszámolnak nekünk Jézus földi életéről,semmiképpen sem úgy "beszé.
lik el", mint ahogykül önbenel szoktunk beszélni egy földi életet,születés-
től a halálig. Az evangelisták válogatnak; számukra ez az élet hallatlan dráma, minden a célra van rendelve benne, arra, hogy Isten dicsősége
megnyilvánuljon a megváltásban és a sötétség hatalmával vivott harc- ban.Máté, amint lélegzetfoj tóerővel tömöriti anyagát a zsidósággal való krizis köré, János, amint tekintetét Jézus minden tettének és szenve- désénekisteni hátterére szegezi : mindketten azt mutatják nekünk, hogy valójában Jézus földi életének is misztériumnak kell lennie számunkra;
egy egész élet parabolája ez, amit meg kell értenünk. Azért szabaddá kell tenni magunkat attól a jóravaló, szinte naivelképzeléstől, mintha a kinyilatkoztató Isten az evangéliumokban "tö r tén eteket" mesélt volna el nekünk és az lett volna a célja, hogy - még ha csak megközelítő
pontossággal is - tudösítson Jézus életéről.Meg kell találnunk annak a mély okát,míért siklanak el az evangéliumok mindazon tények fölött, amelyek olyan élénken érdekelnének bennünket: a gyermekkor esemé- nyei (jellemző,hogy ezeketkésőbba gnosztikus apokrifok "egészítették ki"),a názáreti harminc év, a tanítöí tevékenység pontos ideje, és mind- az az esemény, ami János végszava szerint "nincs megírva ebben a könyvben" (Jn. 20,30). Nem meggondolkoztató, sőt megrázó tény-e ez:
Isten megengedte, hogy földi életének legnagyobb részét, a mínden- napi életében használatos dolgoktól születés énekés halálának dátumáig, ne rögzitsék az evangélisták. Mindez szinte jelentéktelennek tünt nekik annak az egyetlen ténynek sugárzó fényében: Krisztus eljött, hogy meg- váltson minket és nekünk szölö jel gyanánt feltámadjon az élet meg- újulására. Az apostol szava minden időkreérvényes: "Ha Krisztust az.
előtt emberileg ismertük is, most már nem úgy ismerjük" (2 Kor.5,16).
Krisztussal nem úgy áll a dolog, mint Augustussal és a többi "test szerinti" naggyal.Azokról tudjuk születésük és haláluk pontos dátumát, megvannakhűszobor-képmásaíkés márványba vésett pontos beszámoló áll rendelkezésre tetteikről.Jézus földi külsejérőlmit sem tudunk, olyan írásról sem,amit maga irt volna.Már földi élete is misztérium, egészen aPneumának,a láthatatlan isteninek birodalmába tartozik. Isten akarata az, hogy nem tudunktl1bbet földi életéről,és ennek megvan a mélységes oka: hogy ne legyen élete iránti érdeklődésünktúlságosan földies - Pál úgy mondaná: "testi". Mert mi jelentősége lenne az üdvösség szem- pontjáböl, ha (mondjuk valami frissen fölfedezett kortársi tudósítás- ból) pontosabb tudomást szereznénk Jézus földi alakjáról, ha a turini halotti lepel biztosan valódi volna, ha valami megbizhatót tudnánk meg Jézus názáreti mindennapi életéről? Mindezt "már nem test szerint
ítéljük meg". Amikor Jézus életét magunk elé állítj uk, alapvetőenahhoz kell magunkat tartanunk, amirőlIsten Lelke kezeskedik nekünk; ennek a kezesnek elrendezésébőlés kíválasztásából derül ki, mit kell meg- gondolnunk és mít kell hirdetnünk, hogy Krisztust megismerjük és kövessük.
Jézus palesztínai élete az Isten előtt leélt emberi él et mintaképe, az isteninek páratlan megjelenése az emberek között. Nem valami ,,meg-
dicsőültemberség" jelenik meg benne, hanem istenemberi élete a kegye- lem által megistenült ember őseredeti mintája. Ezért Jézus földi élete egészéb en "Isten szolgájának" ősképe,amint Isten fölsége előtt áll. Ne feledjük Jézusnak ezt a nyers és mély megjelölését: "Isten szolgája";
lzaiás prófétaierővelmondja kí (42,l skk) ,és Máté szerint Jézusban be- teljesedett: "fme az én szolgám, akít kíválasztottam; kedvesem, akíben tetszésemet találom; kíárasztottam rá Lelkemet" (12,18). Az ősegyház
keresztényei hálát adtak az Atyaistennek "azért az életért és meg- ismerésért, amelyet Jézus Krisztus, a Te szelgád által adtál tudtunkra"
(Didaché, vagyis az apostoli idők utánról származó ,,12 apostol taní- tása"). A régi kereszténység számára a "paisz - puer - szolgaill. fiú"
megjelölésének egyben bensőségescsengése is volt; benne rezgett mind- az a gyermekí szeretet és bizalom, amit a "gyermek" szö rejt, ugyan- akkor pedig ez az egyetlen szö magába zárta annak a személynek fönsé- ges títkát, akí az örök Atya "fia", és mégis (sőt éppen ezért) emberi természetében Isten engedelmes szolgája, Akíre reászállt az Úr Lelke, és most míndhalálíg-valö engedelmességgel a keresztig űzi (Fil. 2,7;
Mt. 20,27 sk).
Jézus földi élete tehát, amennyíre isteni tanúságból tudunk róla, az Atyaisten akaratának való tökéletes alávetettség mintaképe. De ez az aiávetés: szeretőodahajlás az Ö kezébe.
Ezért a második dolog, amit leolvashatunk erről a földi életről,
JézusnakAtyjához való viszonya. Sejtjük a títkot Jézus egyszerűszavai- ban, imádságának magányos óráiban Galilea éjszakai hegyein;kíérezzük
bensőségesszeretetét szavaiból,amikor ,,Atyjáról"beszél. Bizonyára nem puszta véletlenség a bibliai tudósításban, hanem jelentős útmutatás Jézus megismerésére, hogy az első emberi szö, amellyel Isten az ő
testté lett Igéjében bemutatkozik, így hangzik: "Nem tudtátok, hogy abban kell lennem, amiAtyámé?" (Lk. 2,49) - és a legutolsó, amelyet
"testének napjaiban" kíejtett: ,,Atyám, kezedbe ajánlom lelkemetl"
(Lk. 23,46>' fgy van lefektetve Jézusban, akí egyszerre fiú és szolqa (rner t egyszerre Isten és ember) a kereszténység misztériumának alapja.
És igy válik számunkra az ő földi élete elibénk élt, életeleven mintává:
hogyan kövessük.
Ezért állítanak ebbe a fönséges összefüggésbe az Istentől megvílágo- sitott bibliai tanúk mindent, amit csak Jézus életéről elmondanak
nekünk. A gyermekségről szölö elbeszélések Máténál és Lukács n ál ugyanabból a szellemből fakadnak, amelytől indíttatva Pál ezt mondta:
"Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született és alávetette magát a tör- vénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgasá gából" (Gal. 4,4). A tudósítások imádságban töltött őráiró l és az Atyával való belső küzdel- mér öl nem a mintaszerű erkölcsi épületesség eszközei. hanem főpapi
em ber szivének mélyéből fakadnak. amelyn ek titka egyedüllálló - úgy, amint a zsidókhoz címzett levél írta. közvetlen összefüggés ben a "Ma nemzettelek téged" mondattal (tehát isteni és emberi papi mélt öságá- val): "Földi életében hangos kiáltás sal, könnyek között imádkozott, könyörgöttahhoz, aki meg tudta mentenia hal áltól,és hódolatáértmeg- hallgatásra talált . Annak ellenére, hogy ő volt a Fiú. a szenvedésből
engedelmességet tanult" (5, 7 sk). Amikor a táb o rhegyi megdicsőülés
órájáról olvasunk, ezt abba a mélys éges összefüggésbe kell beállíta- nunk,amelyrőlmég évek múlva is beszél azöregedőPéter(2Pét. l,16sk). és szenvedése Jézus nagy tanúbizonysága. a szó tulajdonképpeni, mély ér telm ében vett .zn a rtyríonv-ja:ezáltal lettő "a hűségestanú" (Je l. 1, 5).
Ezzel eljutottunk a főgondolatig, amelyet Pál és Péter gyakran ki- mondott: hogy Jézus egész élete, mindenekelőtt pedig halála egyetlen folytonos küzdel em volt a világ bűne, az ősellenség ellen. Ebben az összefüggésben kell látnunk földi életének eseményeit: első döntését a megkísértéskor. az Isten országának hirdetését, csodás gyógyításait, haláltusáját az Olajfák kertjében, hal álát a kereszten, ahol mint "Isten bá ránya a világ bűneiért" (J n. 1,29) .Jefegyverezte a hatalmasságokat és erősségeket" (Kol. 2,15). így lesz Jézus életén ek láth ató vonala el- választhatatlan az Istenember lát hatatl a n titká t ől , és csak igy leszünk olyan emberek, akik "nem a láthatóra fordítj ák figyelmüket , hanem a láthatatlanra" (2 Kor. 4, 18).
Jézus élet e - a mi nagy jelünk
Jézus élete a maga egyszeri, konkrét történetiségében egyben a mi keresztény életünk ősformája. Nem mintha lemásolha tnánk egyedül- álló istenemberi mélységét, hanem abban az értelemben, hogy tanítvá- nyai, Krisztus misztikus tes tén ek tagjai vagyunk, e test sorsának pedig Jézus földi élete az előképe. Ezért Krisztus kegyelméből megadatott nekünk "Krisztus követésének" lehetősége és kötelessége. Itt Szent Pál szellemében meg kell fontolnunk a "Krisztussal" kifejezés t.A keresztény élet ne k Jézus földi élete utánzásának kell lennie - Isten kegyelméből.
A kegyelem Istenbőlvaló megszület ést jelent,együttléte t a Fiúval,meg- feszítettetést Vele, feltámadást övele,hogy vele együtt üljünk az At ya tr ón ján (am in t Pál egyenként els orolja ). Ez az örömhír koronája:
"Krisztus mibennünk" (Ef. 3,17), amint növekszik bennünk (Gal. 4,19) a férfikor érettségéig (Ef. 4,13) és mindaddig, míg "átalakítja gyarló
testünket és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez" (Fil. 3,21), Jézus földi élete a kegyelembőlval6 fiúságunkősképe.
Egy·egy csendes órában talán foglalkoztat bennünket a gondolat : miért is jött Isten emberi alakban éppen így és nem másként a világra:
a zsid6 népből, a Szűz méhéből, szegény emberként, harmincéves el- rejtettségben, saját népére korlátozott működéssel és ilyen halállal.
Miért mindez? Minden bizonnyal azért ,hogy élénken bemutassa a keresz- tényi mivolt alapszerkezetét: kereszténynek lenni egyszeruen annyi, mint lemondani "a világról", nagy ellentmondás mindannak, ami a mi szem ünkben olyan ésszerű,olyanközelfekvő.
Kereszténynek lenni: odaadás Isten akaratának a felebaráti szeretet jegyében. Előbbvagy utóbb "döntést" kiván meg: igent az Atyának, és nemet a zsarnoki önszeretetnek.Jézus élete így rámintáz6dik a keresz- tény em ber életére: a sírás és az ujjongás, a szomjúság és az éhség, az aggodalom és az öröm, a lakodalom és az éjszakaiima, a "Hozsanna!"
és a "Feszítsd meg!" - "a mi életünk el van rejtve Krisztussal az Isten- ben" (Kol. 3,3),
A keresztény életnek ebből az alapvető felfogásából - tehát hogy Jézus életének mintázása - az következik,hogyalapjellemzőjeKrisztus tudatos követése, mínt a személyiség vezérmotívuma. Enélktil csak puszta név lenne a kereszténység. Lehet, hogy nem míndíg "kl asszíkus an kialakult" kereszténységet élünk; de éppen itt tárul fel a keresztény- ség nagy titka. A keresztény élet nem függ a keresztén yek tudatától, nem gnózis, amely csak az átszellemült "pneumatikusoknak" lenne fenn- tar tva , a sokaság előlpedig elzárva:a keresztén ys ég jellemzője a szere- tet adománya, amely nélkül maga Pál is "semmi" lenne (lKor. 13,2). Ez a szeretet pedig gyakran olyanokban élőbb, akik bensőleg egyszeruen és gyermekien járják a lelkiéletben útjukat , és talán közelebb vannak a lényeghez. mint olyanok, akik kereszténységüket az elmélkedő tudatos- ságtö lteszikfüggővé.
Ezt már Antiochiai Szent Ignác vértanú is megmondta, amikor a 2. sz. elején így írt a rómaiaknak: "Könyörögjétek ki nekem a belső
és külső erőt, hogy necsak beszéljek, hanem akar jak is, és -necsak kereszténynek hívjanak, hanem annak is bizonyuljak." Ez Jézus életé- nek legmélyebb jelentőségeés az iránta való egyszerű szeretetnek leg- mélyebb megalapozása. Mert a kereszténységben mindaz, ami kegyelem- ben történik, résztvesz Krisztus dicsőségében. öt magát nem látjuk többé, mert az Atyánál van, elrejtve Istenben. "De amikor majd Krisz- tus,a mi életünkmegjelenik, vele együtt ti ís megjelentekdicsőségesen"
(Kol. 3,4 ).
AZ EGYHAZ - ISTEN EREJE EMBERI GYöNGESÉGBEN
Magaszt aljuk az Egyházat, mert szeretjük őt, a .megszenteíteknek'' , a hivőnépnekés pásztorainakkegyelmi közösségét.Már azokból a korai
évekből, amikor gyökeret vert országainkban, cseng felénk dicsérete:
,.A1dott legyen az Egyház az Úr erejében, mert hite és istentisztelete a királyi Krisztus jelekén t uralkodik az országokban. És sohase némuljon el ajkunkon dicsérete" - zengi Hrabanus Maurus Nagy Károly idején (Ju di t-kommen tár 13).
De mindez csak "test szerinti dicsekvés" lenne (2 Kor. 11,18) és nem
"Kri sztus keresztjében való dicsekvés " (Gal. 6,14), mindez hamisítás lenne és titkos csalódásra vezetne (ilyesmi éppen a "dicsőséggel teli ház" ünnepi templomi órái után is erőt vehet rajtunk), ha szem elől
tévesztenén k a keresztény létnek azt a titkát,amelyre Pál céloz: "Ha már dicsekednem kell, gyöngeségeimmel dicsekszem" (2 Kor. 11,30). Az apostol it t ugyan saját nyomorúságáról beszél. De a kinyilatkoztatás
alapvető(és éppen Szent Pál leveleiben különösen hangsúlyozott) igaz.
ságai közé tartozik, hogy Isten ereje emberi gyöngeségben nyilvánul meg. Az Atya a maga üdvözítő műv ét - amelyet a világ kezdete előtt
szeretete inditására határozott el - a testté lett Igében adja tudtunkra nekünk embereknek, és az Egyház viszi boldog végre ezt aművet,emberi gyöngeségben, de az isteni Lélek kegyelmével. Mert "Isten ereje a gyöngeségben lesz teljessé" (2 Kor.12,9).A görög fogalmazásban: "Isten dynamís-a az asthenia-ban lesz teljessé" - akifejezés egyenesen döbbene- tes erejű; valamelyest megsejthetjük, ha arra gondolunk, mit mond ma a technika a dinamikáról és az orvostudomány az astheniáról. Ezt jelen ti : Isten hatalma éppen a gyöngeségben, a torzszülöttben éri el célját - teh át minden látszólag nagy, egészséges, szép, érthető ellen- tétében . tgy és nem másként akarja kijelenteni magát Isten üdvözítő
szeretetének robbantó ereje. "Hiszen Istennek a balgasága bölcsebb az emberekn él és Istennek a gyöngesége erősebb az ember eknél. Isten azt választotta ki, ami a világ szemében ostoba,hogy megszégyenítse az
erőseket,s amia világelőtt alacsonyabbrendűés lenézett, azt választotta ki azIsten,a semminek látszókat, hogy megsemmisítseazokat , akik vala- minek látszanak. tgy senki sem dicsekedhet Isten előtt. Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék" (lKor. 1,25,27-31).
Ha megpróbálunk mélyebben behatolni a gyenge, nyomorúságos Egyház misztériumába, akkor ugyan kemény cipót kell megszegnünk -
deez majdakkor is jóllakath a t bennünket, ha a nagy gondolatok ésföl·
emelőérzések ünnepi lakomáinak vége.
A gyönge Egyház: hittény
Isten Egyháza, mint az emberré lett Úr ut ánza ta, mindig egyszerre
erő és gyönges ég , nagysá g és alacsonyság a földön. Ez hittény. De az Egyház emberei mindig abba a kisértésbe kerülnek, hogy magukénak tekintsék a Krisztusban már kivívot t győzelem dicsőségét, úgyannyira, hogy gyön gesé gü ket és balgaságukat legföljebb sajnálkozva tudomásul veszik,mint történelmi vánd orútju k törvényeine k ta r to zó nélkülözhetet- len adót.Kéts égtelen:az Egyházdicsőségemára földön ismegnyilvánul, az Egyház gyöngeségét el kell tűrni, gyógyítani kell, sőt küzdeni kell ellene. De az ilyen "koegzisztencia", erő és gyönges ég puszta egymás- mellet ti sége nem lehet megoldása azoknak a kérd éseknek. amelyeket az Egyházgyöngeségead föl nekünk.
Pál egyízben ezt a merész szót kockázta t ja meg: ,,Ép pen azáltal vagyokerős,hogy gyönge vagyok" (2 Kor. 2,10 ): maga a gyöngeség az ereje. Ez az egész Egyházraáll : éppen mertgyönge, éppen astheniájában bizonyosodik be földi pályafutása alatt, hogy ő és mi mindig csak a kegyelmi ajándékként kapott isteni erőbendicsek edhetünk.Aki ezt nem fogja fel az Egyházban, az nem értette meg a ke reszt misztériumát,
amelyből él. Az Egyházat csak Krisztus minden földi mértéket szét-
feszítő üdvözítő tettéből ér t j ü k meg: Ö meghal a kereszt szégyenfáján és mégis,sőtéppenezért elmondhatja:"Legyőztema világot" (J n . 16,33).
Van egy bibliai szö,amely megőrzi számunkr a gyöngeség és erő old- hatatl an ul feszülő egységét Krisztus földi életében: "Ha fölemelnek a
földről , mindenkit mag a mhoz vonz ok" (Jn. 12, 32). Ez közvetlenül nem azt jelen ti: fölem elnek az isteni dicsőség fényéb e, hanem: fölem elnek a kere s zt re. Hogy ne tompítsuk el a kijelentés élét, János magyarázólag
hozzáfűzi: "Ezt pedig azért mondotta, hogy jelezze ,milyen halállal hal meg" (12,33). Ott függ ő, a kitaszított, haldokolva ég és föld között- és minden eketmagához vonz.Akereszth alál megdicsőülés , a gyöng esé g
erő . E törvény jeg-yében kell az Egyházna k Urát követnie. Nemcsak a
jövendő dicsőségneka nép ek közöt t felállított jele ő- ha nemépp enú gy a földi történ elmének keresztjén függő is. Csa k az talál otthonra és üdvösségre itt, aki hivőlélekkel el meri ismerni az Egyház gyöngeségét. Megigért osztályrésze az ígéret földje - de az odavezető út világtörté- nelmi öss zeom lás ok pusztaságain visz keresztül: a széthull ó későrómai birodalmon át a középkor hatalmi harcaiba, az újko ri missziós törté- nelem sikertelenségeibe, kultúránkelkorhadásába és egy atomkor isme- retlen jövőj e felé . Mindig újra jöt t egy-egy Mózes és Ar on, de min di g ott volt a morgolód ó nép is, a bukás és a szánalmas ku darc.Az Egyház
nemegyszer túlságosan hamar szövetkezett azzal, amit éppen magaelőtt
talált; máskor meg túlságosan későnértette meg az idők jeleit. Mindig
működtekbenne kicsiny, korlátolt,bűnös emberek; vezetőegyéniségek, degátló tényezőkis; bölcstervezők,de oktalanok is. Az Egyház: porral lepett zarándok pusztaiútján.
De ez misztériumának csak egyik oldala. Ha hittel megvalljuk az Egyházat , gondoljunk semmiségének másik oldalára is. A legnagyobb, a szent legszivesebben gyön geségbe burkolózik benne, azoknak a
"kicsinyeknek" a szívéb en rejtőzik, akiknek az Atya kinyilatkoztatta, milyen az Is ten országának belül lakozó széps ége. Ez a rejtett Egyház él a tanulatlanokban, a jelen ték telen barátokban és apácákban, a csen- des betegekben és szegényekben, a koncentrációs tábor okb an és börtö- nökben, és azokban az emberfelett i nagyokban , akiket szenteknek hívun k.
Annak az Egyháza ez,aki így szölt: "J öjjetek hozzám ti, akik fáradoz- tok és ter he lve vagyt ok" (Mt . 11,28). Ez az az Egyház, amelyben hinni merünk - amelyről a keresz tény ókor liturgiája így beszél: "Nyilván- való hát, hogy nem az em be ri képesség a fontos, hanem az isteni ado- mány. Kézzelfoghat ó, hogy e világ minden látszólagos nagyszerűsége
ostobaság nélk ül ed , ó Istenünk. Tanuljuk meg, hogy ami balga, fönsé- gessé válik Altalad. így intézkedik uralkodó erőd" (Sacr am en tarium Leonianum).
A gyönge Egyház: a hit vi zsgája
Kemény szö az Egyház gyöngeségéről szölö,A gyönge Egyház nem- csa k hitt én y, hane m mindig újból a hit vizsgaja is. Igaz, az Egyház ide- lenn is má r a "szent úrnő", és ha szemünk nem "hályogos", akkor szegényes zarándokruhája hasadásain keresztül felénk csillog néha lényegének aranyos fénye. De talán az ilyen "vigasszal" túl olcsóvá tesszükmagunknakaz Egyházban, min tIsten eszközében való hitet. Bízo- nyos, hogy ő "a népek között feláll íto tt jel, mindenkit hívogató, aki még nem hisz" (Vat.1.),és az is marad;de mit mondunk,ha jön valaki és így szöl: "Mutas d meg nekem ezt a szent Egyháza t , itt és ma, a családodban , a vár osodban, Rómában, Délamerikában, a világon?" Le- gyünk becsületesek, és tegyük az Első Vatikáni Zsinat szavai mellé azokat a szavakat, amelyek et Agoston adott egykor az Egyház szájába:
"Akik már közel álltak hozzám és hittek volna, azokat elijesztette a rossz és hamis keresztények élete. Milyen sokan lennének szívesen keresztények, de sérti k őket a keresztények bűnei. Dícsérik Isten Egy- házát és a keresztényeket. Hallja ezt val aki, aki nem tudja, hogy a rosszakról közben hallgatnak; közel edík, mert vonzza a dícséret - és visszataszítja a mél tatlan keresztények viselkedése" (Aug. Enarr. in Ps.30; 99).
Nem szomorodunk-e el sokszor mi magunk is, nem fáradunk-e bele az Egyházba, mert megjelenési formája olyan szegényes?BecsUleteseb- ben szólva: Nem mi magunk - mí,az alkalmi jámborok, mí, a kereszt- ségi anyakönyvi kivonattai bebiztositottak, mí, az elkényelmesedett pásztorok - torzitjuk-e el és homályositjuk-e el az Egyház képét?
Mert mi ilyenek vagyunk, azért lett az Egyház sok kivülállónak nemcsak a hit vizsgája, hanem gyakran a hit akadálya is, sokbelüllevőnekpedig olcsó mentség arra, hogy ugyanazt tegyék, amit olyan jól tudnak kí- fogásolni az Egyházban. Egyvalami vigasztalhat bennünket: a kegyelem titka, amelynek erejében az Egyház gyöngesége éppen a hit legmélyebb indítéka lesz. Igen, ez vigasz.De nem mentség.
Mernünk kell kitenni hitünket a szégyenfán függő Egyház látványá- nak. Meg kell tanulnunk elviselni az Egyházat. Nincs szükségünk ehhez olyan emberek éretlen kritikájára, akik sohasem nőttek ki a vallási pubertásból. De ahhoz, hogy hitünk éretté váljék,hordoznia kell az Egy- ház gyöngeségének terhét. Az Egyház, úgy, amilyennek megéljük, szá- munkra a hit vízsgája, megdöbbenés, gond, és az is marad. A hit veszé.
lyévé is válhatik, mert mindig abbe a kisértésbe esünk, hogy lelkibbnek, vonzöbbnak. megkapóbbnak szeretnénk - és szinte észre sem vesszük, máris megint nyakig vagyunk a "tiszta szellem" és az emberi "elit" Egy·
házának régi kísértetjátékában. Minden századok állandó kisértése: már e földön befejezni Isten Országát, már most látni az Egyházdicsőségét,
tehát saját kudarcunkat öntudatlanul "lereagálni" egy "tiszta" Egyház dicshimnuszában, legyen az akár a lelkileg kiválasztottak, akár az evilági siker Egyháza. Ez sohasem annak Egyháza, aki a szégyenfán függ és mindenkit magához akar vonzani.Hogy mi a hit ,a hit homálya, a hit válsága és a hit ereje, az csak abból válhat nyilvánvalóvá, hogy maga Isten magára veszi a kudarcot vallók, a középszerűek, a törté- nelemnek és saját nyomorúságos szivüknek kiszolgálta to t tak egyházá- nak kockázatát. A tiszta szellemi közösség spiritualistáira, meg a statisz- tika realistáira egyaránt áll ma is az, amit egykor Tertullianus a meg- feszitett Istenen botránkozó gn oszti kuso kna k mondot t: "Ugyan miért rombolod szét hitünknek ezt a szükségszerű szégyenét? Éppen az válik üdvösségemre, ami méltatlan Istenhez. Akkor találom meg az üdvössé- get, ha nem botránkozom meg Uramban. Megfeszítették az Isten Fiát:
nem szégyenkezem miatta, épp en azért nem, mert (a földi embernek) szégyen " (De carne Christi 5,3,4). A boldognak mondott "lelkiszegények- kel" együt t mi se szégyenkezzünk az Egyház gyöngesége miatt, hiszen magunk is nyomorúságos tagjai vagyunk a szent, de a világ előtt nem
dicsőségesEgyháznak: üdvösségünk, ha nem botránkozunk meg benne!
A gy ön ge Egy há z: a hit öröme
Az Egyház gyöngeségéről szóló kemény szö ilyen fo rmán szelíddé és ked ves sé lehe t számunk ra. Mert éppen ebben a gyöngeségben lesz a Meg fes zítet t Egyháza Isten irgalmas kegy el m ének foglalata, Urunk
győzelmesszereteténekalázatos jele. Ez a gyönge Egyház hitünk öröme, nem annak ellené re, hogygyönge, hanem éppen azért. Ez nem teológiai dialektika, kibúvóul az alól a kötelesség alól, hogy mindig újbólprób ál- kozzunk már itt a földön is mind világítóbbá tenni az Egyház bizony- ságtevő erejét és szentsé gét. De hitünk cs ak akkor marad becsilletes,
erősés örvendező, ha tudj u k, hogy Istennek egészen másforma hatalma és dicsősége éppen a földi teh etetlens égb en és gyal ázatban mut a kozik meg. Hiszen az Egyház és benne mi ma gunk az Úr halálát ünnepeljük, míg Kris zt us dicsőségében újrael nem jön. Ö egyszerJer uzsál em fala in kívül, minden emberimért ékentúl elszenvedtea halált.Azért az Egyház.
nak követnie kell őt gyaláza táb a n (Zsid. 13,13>'De hogy ez a gyaláz at már mos t is mélységes örö m lehet, azt ma még csak sejthetjük a kegye- lem által; megérteni csak akkor fogjuk, ha egyszer, a földi idő végén, a szellem ek Ura elválasztja a juhokat a bakoktól. Mert "aki szégyell engem és az én sza va im a t " a földön, "azt az Emberfia is szégyellni fogja, amiko r ma jdeljön Aty jadicsőségében"(Mk. 8,38 >'
Nehéz felfogni ezt. Szemünk hál yo gos, szívünk tompa. Mindig újból kell kérnünk: "P raestet fides supplementum sensum defectui! - a hit pótolja az érzékek hiányos sá gát!" Ez érvényes az Egyházra, a hit misztériumára is. Az a sorsa, mint az úré: ő az áld oza t b an győzött, a kereszten győzte le "e világ fejedelmét". Az Egyház még a pusztában vándorol - de az Úr az ígéret Földjére vezeti. Még a keresztutatjárja, de csak így ju t el a dicsőségbe. Tudjuk, hogy a gyöngeség egyházában már megkezdődött a vilá g jövendő kora, hogy a hajnalcsillag már ot t világít a szívünkben . Nem szégyelljük az Egyházat azért, mert akad benne szégyellnivaló is.Akkor kellene féltenünk . ha a világ nem mos o- lyogn á le, nem vetné meg többé, hanem különleges tisz te letb en része- sítené.
A gyönge Egyházb a n bizonyítsuk be Krisztus iránti ezeretetünk erejét. Ez a szeretet nem kicsinyesés nem farizeusi; ismeri a "szeplőket
és ráncokat" az Egyház arcá n , de nem számlálga t ja őket. A szeretet mindig .zní ndent elvisel, mindent elhi sz, mindent remél, mindent eltűr"
- ilyen azEgyház iránti szer et et is, am ely örvendezve és szornorüan, íel- hábo rodvaés csendesen, tü relmese n és heves buzgalommal lép felennek az Egyháznak érde ké ben . És aztán épp en ebben a szeretetb en megy végbe az Egyház átváltozása nyomorúsá gból túláradó bőségbe, torz- alakból halhatatlan szép ségbe , csöndben és feltartóztathatatlanul, egé- szenaz időkvégezetéig.
MATER ECCLESIA
AzAnyaszentegyhdz kifejezésben a teológiai gondolatokbőségerejlik.
Jól ér tett ezek kifejezéséhez a korai kereszténység sok-sok tanúja. Az Egyház anyai méltóságának ez a teológiája olyan, mint az ókeresztény mozaikok aranyalapja: egységbeolvasztja az alakoktarkaságát.
Minden himnusz nyitányát és alap m otivumát, amely az Egyházról valaha is elhangzott a földön, Pál adja meg a galata levélb en : "A magas- ságbeli Jeruzsálem : ez a mi anyánk" (4,26). Most beteljesedett lzai ás próféta lá tomásaminden népekeljövendő na gy édesanyjáról (Iz.54), és még az emberiség kezdeténekősititkai is betelnekaz idők teljességében (E f. 5,21·23).
Századok során, teológiában és imádságb an , sosem ment többé fele- désbe ez az igazság. Az egyh áztörtén elem nagyjai az Anyaszentegyház irán ti szerétetb ól élnek. Ezzel a képpel fejezzük ki legszívesebben a kegyelemés a testvéri szeret et köz öss égét, az ot t h on os biztonságérzését.
MárJünos úgy köszönt egy keresztén y egyházközséget,amelynekír, mint
"választott úrnőtés gyermekeit" (2 Jn. l).Ter t u llian us biztositja a íog- ságban lévő vértanúkat, hogy a karthá gói egyház, mint Domi na Ma ter Eccles ia, gondoskodó szeretettel emlékezik meg szenvedő gyermekeiről
(Ad mart. l>' És amikor az üldözött lyoni ker eszt ények a bör tön szeny- nyes sötétj ében hitehagyó testvér eik vis sza tér ését köszöntik, ezt sem tudj á k szebb képbe öltöztetni: "Szent öröm voltez az Egyház, a szüz és anya számára" (E usebiu s : Egyh ázt örtén et V, 1,45). A keresztség napján az Anyaszentegyház tanítja meg az újjászületetteket, hogyan kulcsolják Krisztusban imára kezüket (Tertullianus: De bapt. 20).
Cyprianusés Agoston ezt prédikál ta , a középko rí teológianagyjai dícsöí- tették az Anyaszentegyházat, és még Kálvin is bizonyságot tesz a refor- mált kereszténységnek az anyai Egyh ázról , ami kor így ír: "Istenakarata szerint az Egyház ölén kell gyermekei nek összegyülekezniök, mégpedig nemcsak azért, hogy az ő fáradsága és szolgálata táplá lja őket, amig kiskorú gyermekek, ha nem azért is, hogy anyai gondja irányítsa, míg fel nem nőnekés magu k is el nem jutna k a hit célpontjához" (Institutio rel. chr.IV,l, l).
Minden kegyelem alapforrása az Egyházban az Úr kereszthalála. Az is te ni üdvösségtörténet misztériuma abban a pillan a tb an teljesedik be, amikor a keresztrefeszített Megváltó megnyitot t oldal áb ól víz- és vér- folya m ömlik, és az megtísztítja, megszenteli, új egységgé füzi össze az egész emberi nemet. Ez az egység az Egyház. így látj á k ezt az egyház-
atyák: Az Egyház csak azért lett a népek termékeny édesanyja, mert
ebbőlaz isteni erejű vérbőlszületett. Karoling·korszakbell elefántcsont
domborművekena keresztrefeszítést úgy ábrázolták, hogy Mária és az Egyház áll a kereszt alatt: Mária, az áldozatot hozó, gyermeke szive vérét odaadó anya - és az Egyház, aki kehelyben fogja fel ez a vért.
De mindaddig, amig az Egyház új népet szül Krisztusban, tehát az
idők végezetéig, fájdalmakban vajúdik, a fájdalmak Egyháza. Nemcsak ellenséges üldözés miatt szenved. Kínja mélyebb: csak úgy alkothatunk fogalmat róla, mint annak a szenvedésnek hasonmásáról, amelyet az emberré lett Úr viselt el élethossziglan. A még meg nem dicsőültélet fájdalma ez idelent a keresztrefeszítés elhagyatottságáig, fájdalom amiatt, hogy minden tanítás és nevelés látszólag gyümölcstelen, annak kinos érzése, hogy akarva-nemakarva belesodródik történelmi fejlemé- nyek és evilági ügyek örvényeibe - az Olajfák hegyének gyötrelme és a kereszt kínja.
De minden fájdalom közepett sem feledte el az Egyház az öröm énekét - és csak ebből az örömből élve tud kitartani Krisztussal a szenvedés óráiban. A vándorló, fáradt, porlepte és üldözött Egyház szívéböl égre szálló örömhimnuszok első darabját az apostolok elseje irta meg: "Szeretteim, ne lepődjetekmeg azokon az égő fájdalmakon, amelyek megpróbáltatásul érnek benneteket, mintha valami hallatlan dolog esett volna meg veletek, ehelyett inkább örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy kinyilvánulása napján majd ujjongva örülhessetek dicsőségének. Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért szidnak benneteket, mert a dicsőség Lelke, vagyis az Isten Lelke lebeg fölöttetek" (l Pét. 4, 12·14).
AZ EGYHAZ MINDIG FIATAL
J. Brwnmet könyvének (1960) címe a keresztények kegyelmére és fájdalmára utal: Fiatal-e még ma is az Egyház? Már az Egyház római
őskorában, 150 körül, fehérhajú, agg nőnek látja a "Pásztor" néven emlegetett könyv szerzö]e. De a látomás során alakja megváltozik, ,,fiatal és szép lesz, csak a haja szürke", És a magyarázat a következő:
.,Mivel alapítása mindennélelőbbtörtént, azért öreg, hiszen érette terem- tette Isten a világot." Viszont megfiatalodik mindenütt, ahol gyermekei
"az új üzenet örömében legyőzik a gyöngeség és a kétség öregségbe merevedett szellemét" .
Az Anyaszentegyházat tehát mint a világtörténelem szent, tiszteletre- méltó matrónáját dicsőítjük. Hálát adunk Istennek, hogy korunkban,
midőn a világ újjáalkotása szinte lázas tempóban folyik, van még egy Isten nyngalmán alapuló közösség, amely sziklára épült, és az örök-
érvényű értékekről való meggyőződésébennincs szüksége arra, hogy mindig a legújabbhoz csatlakozzék. Mert Krisztus az Ura, aki ugyanaz marad "tegnap és ma és mindörökké".
Kiséreljük meg magunk elé állitani a régi és új Egyház igazságát.
Miért fiatal mindig az Egyház?
Az első felelet: az Egyház a titokzatos Krisztus. Ezért a világban állva is valóságosan kiemelkedik az időből és a történelemből, és ezt éppen fejlődésénekmindig újból feltörő fiatalságával bizonyítja be a történelem folyamán. Diognetosz levele az ősegyházban mély értelrnűen
kifejezte ezt: "Isten elküldötte a Logoszt, hogy megnyilvánuljon a világ- nak. Ö kezdettől fogva volt, új ként jelent meg, és mégis a réginek bizo- nyult, és mindenkor újjászületik a szentek szívében. Ö az örök, akiről
írva van, hogy ,ma' Isten Fia. Altala gyarapodik a szentekben kibonta- kozó kegyelem." Ezt az ífjúí isteni életet Isten Krisztusban, a halottai- ból Feltámadottban közli az Egyházzal; "Isten gyermekeinek" szívében virágzik ki.
Ebből következik a második felelet: ezt az Isten életében osztozó életet a kereszténység kegyelme szüli. Ez az újjászületés ugyan most még rejtett, mégis már e világban hatékony. Igaz, egyelőremég - hogy Pállal szóljunk (Róm. 6,4) - "sírba tettek Krisztussal", de "fel is támad- tunk Krisztussal az Atya dicsőségéből,hogy új életben járjunk, új szel- lemmel, nem az elavult betű szerint" (Róm. 7,6). Itt beteljesedik a próféta szava az "új szívröl és új szellemről"(Ezek. 11,19). A kereszt-
ségben kezdődőéletnek ezt az újságát dicsőítetteAlexandriai Kelemen:
,,Mienk a nem-öregedő ifjúság; mert ami az örökkévalóságból részese- dett, hasonlóvá lesz az elmúlhatatlanhoz. És ezért az, hogy gyermeknek neveznek, az élet tavaszát jelenti számunkra, mert az igazság mindig ifjú marad bennünk." Ebbőlfolyik a harmadik felelet: az Egyház törté- nelmének minden korszakában fiatal, mert mindenkor újonnan mutat- kozik meg az isteni Igével való életközösség kegyelme: abban, amit Pál
"az új életre való átváltozás"-nak nevezett. Az Egyház az Úr feltámadása óta a húsvét ideje, azért a keresztény mindig újból arra kap felhívást, hogy "ne hasonuljon a világhoz, hanem gondolkodásában megújulva ala- kuljon át" (Róm. 12,2>' A keresztény a földi történelem teknőjében"az új kovász" cl Kor. 5,7). A keresztségben és az Eucharisztiában kapott természetfölötti élet ereje az érett keresztényt a szeretet életére, a
segítő szeretet műveire sürgeti, mindig újabb imára, mindarra, amit csodálunk az Egyház történetében. "Újjáalkotott bennünket az Isten - mondja már a 2. században a Barnabás-levél - , újjászültbűneinkmeg- bocsátásával. Más nemzetséggé alkotott bennünket, mert gyermeki lelket kaptunk, mintha csak másodszor is megteremtett volna." Pál szavaihoz hasonlít ez, aki így jelzi a mindig fiatal Egyház titkát: "Mindaz, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt,valami új valósult meg" (2 Kor. 5,17). És ebben már a végsőfelelet rejlik az Egyház ríataí- ságának kérdésére: csak Isten megtestesülésébőlkiindulva értjük meg azt, ami eljövendő.Az Egyház földi létének minden órájában mindig már
jelenlevőcél is: azzal, hogy az ember őbenneés az ő szentségi erejében
"leveti a régi embert" (Ef. 4,22; Kol. 3,9), épül az "új Jeruzsálem" meg-
dicsőült, szellemi alakja, a dicsőséggel teli ház. A megdicsőülést persze nem látjuk; de erre is érvényes a tanítvány szava, aki kezével tapintotta az Urat: "Már most Isten gyermekei vagyunk, csak most még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk" cl Jn. 3,2).
Annak a Messiásnak az Egyházában, aki emberi halált halt a kereszt- gerendán és földi sírba helyezték,míndiglesz, mindig kell lennie réginek, néha elavultnak is. Az Egyháznak és a kereszténynek életereje ezért abban nyilvánul meg, hogy türelmesen engedi a növekedést és az el- halást, legyőzhetetlenbizalommal abban, aki éppen úgy győzte le a világot, hogy kiszolgáltatta magát "e világ fejedelme" hatalmasságainak.
Ha nincs meg bennünk a csendes türelem, hogy kivárjuk az aratásnak még csak eljövendőnapját, akkor mindig abba a kisértésbe kerülünk, hogy a konkollyal együtt a búzát is kigyomláljuk. így kezdték az egyháztörténelemben mindazok, akiket mélyértelműszöval "újítóknak"
neveztek. Mindannyian újra fiatalok akartak lenni, mindannyian szeret- ték az ősegyház ifjúi frisseségét, szenvedtek annak az örömhírnek ki-
hűlésemíatt, amelyet Jézus tűzvészgyanántszörta földre. De miközben meg akarták tisztítani az Egyházat a régi kovásztól, az élesztőt is ki-
dobták. így volt ez mindig, így van ma is: szükség van fiatalokra. Jaj lenne nekünk, ha a Mester Egyházában csak öregek lennének, csak a kiala ku lt dolgokőrzői,csak a múlt védelmezői. Az Egyház mindig fiatal.
De a fiataloknak elsőbbséget kell engedniök a presbytereknek (=a nép vénei ne k) , Péterrel az élükön. Nem szabad az újat csak magáért az újért szeretniök és keresztülvinni akarniok. Nekik is szöl, ami t Uriel angyal mond Ezdrás negy edik kön yvében,a második keresztény század- nak ebben a vigasztaló könyvében, annak az embernek, aki az új után fut és nem tar t j a szem előtt Isten türelmét: "Csak nem akarsz jobban sietni ,mint a Magasságos? Te sajátmagad miatt akarsz sietni, a Magas- ságosazonban sokakért" (4 Ezdr.4,34).
így hát az élő Isten Egyházában mindig kell újnak is lennie, de ennek az új na k a régi iránti türelmes szeretetben kell igazolnia magát.
Mindig leh e tségesnek kell lennie egy "új teológiá nak" . új művészet,
új módszerek, új szerzetesrendek, a jámborság újfajta mödjaí éppen- úgy hozzá tarto znak az Egyház lényegéhez, mint a régiek oldhatatlan
megőrzése.Ez soh asem megy végbe fájdalmak nélkül: a szellem birodalo mában is ezek kísérik a születést és az elhalást . Ha az új teljes tiszta- ságban Krisztusn a k minden időben régi és új szelleméből származik, akk or ér vényesül ni is fog az elevenség csendes ere jével. De az is szük- séges lesz az egyháztörténelem mínden órájában, hogy elismételjük az apostolintő sza vá t : "örizdmega rád bízottkincset és kerüld a világias, üre s fecsegés t" (l Tim. 6,20). Mert minden igazán új az örökön alapul, az ör ök Atya ősi szent fölségén : "A trón on ülő szöl: íme, megújítok mindeneket" (Jel. 21, 5). így valósul meg az örökké fiatal Egyházban a felfoghata t lan ellenté t: az új, amennyiben igazi, ősréginek bizonyul, és min den újból egyszer régi lesz. És Isten földi városának fáradságos, hosszadalm as ép ítésé ben titkon má r az Új Jeruzsálem falai emelked- nekföl.
Krisztus tanítványai hasonlók a családa tyához, aki kincséből újat és régit hoz elő (Mt , 13,52). A mai Anyaszentegyházon is betelik az ös- egyház szava: ,,Az Egyház egészen fiatal és szép volt, de haja ezüst- szürke." Csakis igy szerethetjük úgy, mint Krisztus szereti Egyházát:
ő az ifjúi szépségébenszeplőtlenmátka, de az Úr csinosítja, mert mégis azöregségszep löí és ránc ai vannak rajta (Ef. 5,27.,30)' És ha elolvastad ezt a könyvet, eszedbe juthat Isten szava, amelyet a Szentlélek az Énekek énekébe n a Krisztushoz beszélő Egyház ajkára ad: "Pompás gyümölcsöket , újat és régit tettem el nek ed, szerelmesem" (Én. 7,13),
A RÉVBEJUTAS
Az egyházatyák tanításának utolsó, egyben döntő fejezete a "végső
dolgokról", az ún. eszkatológiáról tárgyal, mégpedig a boldog révbejutás- nak, az örökkévalóság kikötőjének és horgonyvetésének képeivel. E témára vonatkozó gondolataik bőségéből világosan látható, milyen fontos ez a "teológiának" is nevezhető eszmefuttatás az Egyházról, mint hajóról, amely ugyan még úton van, de Isten Fiának kereszthalála és feltámadása óta mégis a szöigazi értelmében mindig már révbe is jutott. Az Egyház mindig az ég felé tartó hajó gyanánt mertil fel itt, amely a világ tengerén vitorlázik, megérkezésének biztos tudatában:
hiszen Krisztus nemcsak keresztjének fáját adta nekünk a hajó meg- építésére, hanem feltámadásában elővételezte "révbejutásunk" míszté- riumát is. A szentatyák mintegy szép képbe foglalva találták az Egyház- nak ezt a végső beteljesülését a Noéról és családjáról szóló tudósítás- ban (Gen. 8,15-18); mint Agoston mondja: míután a bárka kikötött Ararát hegyén, Noé és gyermekei az Isten tökéletes városának végső
békéjébe való megérkezést jelképezik. A kikötő ebben az ősi képi teológiában a végső nyugalom jelképe, ugyanakkor azonban a kereszt- ségé is,hiszen az a kereszthalál erejében már elővételezia végső üdvös- ség ígéretét és az Anyaszentegyházat teszi ideiglenes biztonságos ki-
kötőnkké.
Nem járunk. tévúton, ha ennek a szimbolikának hatásosságát - a nyugalom kikötője, révbejutás az örökkévalóságban az élet hajóútja után - mindenekelőtt a hellenisztikus szimbolika képi erejével magya- rázzuk. Az ókor tengerjáró emberének életbevágóan fontos volt mindaz, ami a kikötővel és annak védelmező mólóival függ össze. A görög antológiában egy kedves vers fordul elő a Puteoli-i kikötőről, ahol egykor Pál is kikötött a Kasztornak és Polluxnak szentelt alexandriai hajóval (Csel. 28,11-13). Cassiodorus leveleiben egyhelyütt a portói kí-
kötőt dicsőíti, ahol előszörélvezheti az ember a deliciae Romanae ízét.
És figyelemreméltó, hogy még Khrüzosztomusz is a viharban meg- oltalmazó móló képi fordulatával ír Innocentius pápának a római egy·
házról. Ebből teljesen érthető,hogy az antik ember ismételten az élet tengerjárásáról és a nyugalom és halál kikötőjérőlbeszél. MárSzophok- lész az oltalmazó anyaöllel hasonlítja egyízben össze a kikötőt. Hajó és kikötö összetartozik, azért beszélhet Aiszkhülosz a biztos kikötőbe
ért hajó ujjongó öröméről.A kormányos bajában Zeuszhoz imádkozik
jó útért: "Adj most is kedvező utat, légy ma megmentőmés vezess ki a bajból a nyugalom kikötőjébe."Palladasznak az élet tengeri útjáról szóló szépkölteményében ez áll:
Tengeri út ez a lét. Lesnek ránk rút veszedelmek, Ránk tör a sürüvihar, zátonyoknálkeserűbb.
Tyche, azistennőkormányoz gögösen,és mi Kék távolba futunk nagy vizek árja fölött.
Egy szerencse fia, más rosszul jár - de a végén Föld alattegykikötőnéma helyére jutunk.
Ugyancsak Palladasznak köszönhetjtik ezeket a sztoikus rnérsék- letet és belenyugvásttükrözősorokat:
Boldogság, s a remény: nem áltat már hazug árnyuk, Túl vagyok én ezeken: életem révbe talált.
Seneca ugyanezt a magatartást fejezi ki a lélek hajóútjának képében, amikor így inti barátját, Paulinust: "Ktilöntilj el a tömegtől és annyi hányódás előlhúzódj vissza a nyugodtabb kikötőbe!"A kikötő békéjé- ben végződő túlvilágíság eszménye az új platonikus írásokban is kí- fejezésre jut, pl. Plotinosz életében, amikor Apollón jóslata így beszél hozzá: "E I a tagjaidon megtörő hullámverésből; a szellem erőteljes
lendtiletével ússz ki a csendeskikötőhomokjára!"
A nyugalom kikötőjénekképe az antik irodalomban a halál kikötő
jének képévésűrűsödík,,,0 jaj, Hádesz kikötője,te engesztelhetetlen" - áll Seophoklész Antigonéjában. Gyakran esik szöa halál tragikumáról is, amely hajótörés magán akikötőnbeltil.
De az antik tengerjáró a reménység néhány sugarát is beleszövi ebbe a sötét hangulatba. A legnagyobb baj pillanataiban az istenekhez fordul. Jó útért esedezik imájában, s ez a kép is jelentőssé vált a patrisztikus szimbolikában, éppúgy, mint a világítótorony és a nyugodt tenger képe. F. J. Dölger utalt erre a szimbolikára a katakombarajzok értelmezésekor: ,,Az út a világítótorony felé tart. Ez itt a célnak, a mennyei világosságnak, a gloriának. a lux perpetuának a jelképe."
Minden antik kikötői világítótorony míntája az alexandriai. Már Homérosz megénekelte a szigetet, amelyen a tűzj eleket adó torony emelkedik: "Sziget a hangosan zúgó tengeren, közel Egyiptomhoz, a neve Fárosz.. . Biztos kikötő van ott." Bizonyára nem egészen el- hibázott, ha Hermász harmadik látomásában a "t or onyép ítést a vizek fölött pompás kockakövekből"világítótoronynak értelmezzi.ik. A ma- gyarázat így hangzik: ,,A torony én vagyok, az Egyház. És miért építet- ték vizek fölé? Mert életeteket a víz mentette meg és fogja megmenteni."
Persze a világítótorony szimbolikája az antik keresztény irodalomban nem játszik további szerepet.
Viszont a képeknek egy másik csoportja erősenbefolyásolta már a görög életbölcsességet, azután pedig a patrisztikus jelképrendszert. Az
