A légnedvesség összefüggése egy szűkebb tér földrajzi viszonyaival

DR. UDV ARHELYI KÁROLY tanszékvezető főiskolai tanár:

A LÉGNEDVESSÉG ÖSSZEFÜGGÉSE

EGY SZŰKEBB TÉR FÖLDRAJZI VISZONYAIVAL*

Bevezetés

A na gy te r ül e te k (szabad légtér ) ég h aj la t á t és időjárását alapvető módon a fö ldra jzi szélességgel kapcsolatos napsugárzás-erősség (szolá- ris éghajlat) , a nagy víztömegek és a kontinensek eloszlása, v ala mint a domborzati viszonyok alakulása határozza meg.

Az atmoszfé ra különböző magassági övezeteiben a levegő fizikai ál- lapota más, a f ol y a m a to k is különböznek. A föld felszínén a légköri zó- ná k hatása mégse m k ülö n-kül ön, ha nem b on yol ul t szintézisben érvé nye- sül. Az összegeződés fő zó náj a a troposzféra, fő h at ásfe lüle te a földfel- szín. Az ég haj lat i ha t áso kn ak ez a terüle ti konc entrá ciój a az ebben a t á rg y k ör b e n k i m u t a t h a tó szintézisek első foka (alapszintézis). A szinté- zis második foka a különböző éghajlati elemek (hőmérséklet, légnyomás, pá ra ta rta lo m, cs apadék stb.) dialektikus egysége, az előbbi — alapszin- tézisnek — a k er et é be n. Az é g h aj l a t i elemek, m i n t a tmoszfé rik us ha tá- sok, olyan mennyiségi és minőségi összetételben érv ény esüln ek, ahogy azt a felszín fizikai állapota megszabja . A fiz ika i állapot különbsége a fa jm el e g, a f é n y - és hővisszaver ő képesség (albedo), a ta laj sz erke zet, a lejtőszög, a növény zet tel borítottság, a ned vességt arta lom stb. kül önb- ségén alapszik. Az a tmo szfé r a égha jlati és i dőj árá s i hatásait ennélfogva a földfelszín különböző része eltérő módon f o g a d j a be. De ugya neze ket a hatá so kat — visszaverődés, kisugárzás, p árologt atás f o r m á j á b a n visz- sza is tereli (ugyancsak e lté rő módon), és ezzel különböző mé r t é kb e n módos ítja a légkör fizikai á llapotát. A módosítás fe lfelé csökkenő érté- kű. Ezekre a vissza ha tásokra vezethető vissza a nagy földi cirkuláció kialakulása, a csapadé k és a hőmé rséklet szab ályt ala n eloszlása, és a többi é gh aj la ti jelenség. A légkör és a földfelszín kölcsönha tása a szin- tézisnek egy még magasabb, harmadik fokát jelenti. Ez az, a mi t tén y- legesen éghajlatnak ne ve zh et ün k. Végül a szintézisnek van egy negye- dik, legmagasabb formája, a legtelje sebb di al ekt iku s egység, a földrajzi burok. A f öld ra jz i bu ro k az é gh aj l at v a la me n ny i földfelszíni kapcsolatát ma gá ban foglalja, a felszín é gh aj la t okozta (közvetve a szél- és víz okoz-

*,,A d ia l ek t ik u s f ö l d r a j z és t a n í t á s a " c. k an d i d á t u si é r t e ke z é s egyik ré szl ete .

.399

la) változásaitól a növényi zónák kifejlődéséig, beleértv e még a termelő m un ka és a gazdasági élet kapcsolatait is.

A földfelszín kl imat i kus visszahatása és a gazdasági élet kapcsola- tai (a szintézis h ar ma d i k és negyedik formája) legjobban a talajfelszí- nen és a felszínközeli térségben érvényesül nek, mert a legalsó légtér en er gi áj át túlnyomó részben a földfelszín, a t a l a j , a növények felülete közvetíti. Ez a f elül et rendkívül változatos. Néhá ny centi mét er , vagy né hán y méter t ávolságban a száraz t alaj t fe l vá l t ja egy nedves felület, a f ű t a k a r ó t a bokros domboldal, a gabonaföldet a vizenyős rét, a napos szőlőültetvényt az árnyéko s sziklafal , az erősen melegedő köves vasúti töltés. Ezért ,,a felszín közelében az energiaátadásna k különleges mód- jai alakulnak ki, és e nne k egyenes következménye , hogy a felszín köze- lében egy bizonyos rétegvastagságon belül olyan levegő réteg foglal he- lyet, ahol a szabad légkörhöz ké pest eltérő t örvényszerűségek uralkod- nak" [1], Azonban a „törvényszerűség" kifejezés ebben az esetben nem is a nn yi r a törvényszerűséget je lent . Sokkal inkább az eltérő körülmé- nyeket, az ezeknek a hat ására ki al akult m á s f a j t a levegő-összetételt, az általánosan érvényes törvényszerűségektő l h a j t o t t másir ányú változást, az i dőjárási elemek m á s mennyiségi összetételét jelenti. Ez pedig egy- ért el mű a felszínközeli t ér i dőjárási állapotának minőségi átalakulásá - val. T ulaj donképpen e z benne a törvényszerűség .

A horizontális t é r b en gyorsan változó, felszíni vagy felszínközeli légállapotot mikroklímának nevezzük. Gyors változása — m i nt t u l a j - donság — nemcsak horizontális, h a n e m vertikális irányban, sőt időben is nagyon jellemző. Ezért a mi kr okl ímá t val amenny i más éghaj la t i ka- tegória között a legszélsőségesebb, a legérzékenyebben változó jelenség- nek kell te ki nt enünk . Magassági i rányban a változás grádiense igen ki- csi, azaz kis távolságon belül nagy a hőmérséklet, a fényeloszlás, vagy a pá ra ta rt al o m különbsége . A gr ádi en s azonban f el fel é lassan növekedő . Hel yenkén t a változás ugrásszerű is lehet. A t a l a j t egyenlő magasság - ban borító kalásztenge r felett, ahol a szél már szabadabba n jár, a levegő pár at ar t al ma , hőmér sékl ete és mozgása egészen más, mint a vetés zárt állományában . A hi rt el en változás szint je a kalászt enger felülete , ahol a grádiensek r endkí vül összetorlódnak.

Igen nag ymé rt é k ű a mikrokl imat iku s térség légállapotának időbeli változása is. A t a l a j f el ü l e t a besugárzott hőmennyiséggel szertelenü l gazdálkodik. A be- és kisugárzás viszonyának átcsapása a pozitív, vagy negativ oldalra (hőnyereség-hő veszteség ) azonnal meglátszik a t a l aj kö- zeli légt ér hőmérsékleté n és nedvességtart almá n (talajmenti fagy, ha r- mat). A magasabb légrétegek ampl it údója minden éghajl ati elemben sokkal kiegyensúlyozottabb.

A talajközeli légtér fizikai állapotának tényezői

A hő-, f ény- és csapadékmennyiség, vagy a légmozgás, alapvetően a nagy légtérből, illetv e azon ker esz tü l érkezik a földfelszínre. E kül ön- böző meteorológiai behatáso k következtében a talajfelszí n és a növényi t akar ó lehet nedves, száraz, hóval t a ka r t , fénnye l elárasztott, vagv fel-

hőtől árnyékolt, ködös. A talajközeli l égtérben ezért mindig má s f aj t a mikroklíma alakul ki. A mikroklíma egyik fő tényezője tehát a nagy légrétegek éghajlata és időjárása. A legélesebb mikrokl imati ku s különb - ségek a be- és kisugárzá s szélsőségei közben lépnek fel, t ehá t napsütés- ben és derült éjszakán, amiko r e szélsőségeket más tényezők, a szél vagy a felhőzet le nem t ompí tj ák . A mikroklím a kifejlődésének optimuma t ehá t a nyári, napsütéses, szélcsendes száraz időjárás. Az eső, a nagy légtér magas pár at art al ma , a felhőzet, valami nt az alsó és felső légréte- geket összekeverő turbulen s levegőmozgás a talajfelszín i tér ség klima- tikus eltéréseit erősen csökkenti, bár t el jesen soha meg n e m szűnteti (a szelet például m ár maga a talajfelszí n is fékezi a súrlódás által).

A talajközeli légtér kl imati ku s változásainak másik font os tényezője a földfelszín minősége: a vízfelület, a tal ajf elszí n nedvessége, a ta la j színe, anyaga és szerkezete, valamint a hővezetést módosító szerves- anyag t artal ma, a domborzat változása, és n e m utolsó sorban a növény- t akar ó megléte, sűrűsége, vagy teljes hiánya. A homogén földfelüle t (pl.

az óceánok, puszták , sivatagok felszíne) nagy terül eten egységes mikro- klí mát biztosít, a fizikailag tarka felszín fel et t a mikroklíma is nagyon változatos. A felsorolt tényezők ne m függet l enül , hanem dialektikusan összekapcsolódva működnek , és nem állandó jellegűek, h a ne m változó összességet alkotnak. Az élő szervezetek jelenl éte és hatása lényegesen hozzájárul egy-eg y földfelszíni légterecske m i kro kl ím áj ána k állandó változásához, m e r t a növény megnő, árnyékot vet, szélvédelmet ad — folyton különböző mé rt ékben —, utána megérik , elszárad, levelet hul- lat és kör nyezetében a mikroklí ma fokozatosa n megváltozik [2].

A f entiekhez kapcsolódik az emberi társadalom munkája, a t er mé - szeti földrajz i környezet (különösen a talaj fel szín, növényzet, vízgaz- dálkodás) átalakítása révén. Itt az ármentesítésre , a mocsarak lecsapolá- sára, az erdők irtására és ritkít ására, a t al aj művel és különböző módo- zataira, a különböző mi kroklímát t eremt ő gazdasági növények elter- jesztésére kell gondolnunk. A természete s fol yamato t erősen megzavar- j ák az emberi építmények . Más a városok, a fal vak , a kőfejtők., a pálya- udvarok, a salakhegye k mikrokl ímája , mint esetleg az erdőségé. A tár- sadalmi munka hatása eleinte tudattalan , spont án , de a szocialista t ár- sadalomban mi ndi nkáb b tervszerű és tudatos, komplex jelleg ű átalakí- tás. A mezőgazdaságban példáu l a tájt ermesztésse l kapcsolatba n nem- csak termesztési problémákat oldunk meg, ha nem vele összefüggő t a l aj - javítási, hidrológiai, légnedvességet szabályozó kérdéseket is, még pedig olyan módon, hogy azok szerves összefüggése a legjob b természeti adottságokat biztosítsa a termelés számára. Ebben az összességben a t é- nyezők egyensúly a lehetőleg stabil, az optimális mikroklíma lehetőleg változatlan, illetőleg a hasznos mikrokl imatikus tényezők egyensúlya a termelési körzet további fejlődésében is biztosított.

26 401

A légnedvesség összefüggése egy szűkebb tér földrajzi viszonyaival.

A sokirányú és törvényszerű összefüggések rendszerében a felszí- ni és a talajközeli l égté r nedvességtartalma is jellemző földrajzi t é nye- zővé válik . Egyar ánt fontos a természetes növényt akaró , val ami nt a

gazdasági növények élete szempontjából . Összefüggéseit már egyetlen napi megfigyelé s a l a pj án igazolni lehet. Az alábbi akba n ilyen igazolások összefoglalása következik mérések al apján.

A légnedvesség-mérések hel ye a Bükk-hegysé g délnyugati részén fekvő Almár-völgy, a völgynyílás közelében, a völgyfenékt ől a völgyol- dalakat határoló dombtetőig t e r j ed ő terület. A t e re p a mikrokl íma szem- pontj ábó l változatos. Az egyik mérés-sorozat csupán a helyi különbségek megállapítását, a m ási k az időbeli különbsége k felt árásá t is célozta. A helyi különbségek megáll apí tásár a szolgáló t er ep: patakterasz, mel let te 5 mét er rel m élyebben fekvő ke skeny patakvölgy (és meder) szélvédett helyzetben dús növényzettel , azonkívü l egy vasúti töltés, mell ette m e - redek sziklafal sötét színű ag yagf al á ból . Az időbeli különbségek meg- állapítására is szolgáló terep részei : zárt patakvölgy (erdőben, növé ny- zettel jól borított völgyszükület), nyílt dombtető (az előbbinél 60 m - re l magasabb , széljárta f át l a n legelő), és végül ugyanezen a magaslato n fekvő száraz erdő (az erdőszéltől befel é 100 mét err e, pat ak nélkül , szá- raz t alajj al, lombos f á kka l és alj növényzettel) . T erül etün k egyes részei gazdasági kihasználás szempont jából is különböznek egymástól. Egyik része erdő és l egelőterüle t (irtás), a másik kopár sziklafal, e nyhébb lej- tőin r it kán növő lágyszárú növényekkel. Gazdaságilag legjobban átala- kított t erül et az ú j szarvaskői bányavasút töltése. A szeszélyesen ka- nyargó terül et sáv csak hel yenkén t volt kitéve a napsugárnak, nagyobb részét az erdő beárnyékolta .

A mérés időpontja 1959. augusztu s 27, 8—16 óra. A nagylégt ér f on- tosabb időjárási a dat ai ez idő al at t a közeli Egerben (a meteorológiai megfi gyelő állomáson):

Az időjárás általános jellege száraz, viszonylag kevés légnedvesség- gel. Hosszú idő óta n e m volt eső, a t a l a j keveset párologtat. A nap i hő- ingadozás magas é r t é kű . A helyszíne n az időjárás napos, az állandóan f ú j ó északnyugati szél a déli órák f el é egyre erősödik, délután gyengül.

A talajfelszí ni és t a l a j közeli légtér a maga saját os hatástényezőive l kü- lönböző módon átalakulva, a fe nti viszonyokat (és e viszonyokna k a vál- tozásait) tükrözi.

Méréseink a levegő relativ páratartalma mellett — különböző he- lyen és időben — a hőmérsékle t és a szélsebesség mért ékének a megál- lapítására is ki t er j edt e k , a kapcsolatok közelebbi kimut atása céljából. A pár at art al o m mér ésére Assmann-féle aspirációs készüléket használ tunk .

radiációs mi nimu m

legalacsonyabb hőmérsékle t legmagasab b hőmérséklet n ap f é n yt ar t a m

5 C°

9 C°

28 C°

13 óra

I. A légnedvesség helyi különbségei (reggel 8 órakor)

A különböző magasságban fekv ő és a különböző fedettségű t ere p- pontok légterének nedvességtartal má t az alábbi táblázat t ünt et i fel (I.

táblázat):

í. táblázat.

Hel y Növény zet, és a

mérés magasság a Légnedves-

ség °/o ^HőfokCo Szélsebesség m/sec

P at akt erasz , nyílt fü v e s t ere p

G yep ál lományba n köz-

vetl en a t al a j felett ⁹¹ 21.5 0,0 P at akt erasz , nyílt

fü v e s t ere p

1,5 m magass ágban 66 23,5 0.5

Keskeny p at ak- völgy. 5 mét erre l

Közvetlen a víz felett , sűrű növényáll omány-

ban 91 20,0 0,0

mélyebben, ned-

ves környezet 1,5 m magas an a pa - takszi nt felett, bokros növényál lományban

70 21.0 0.0

Vasúti töltés (a másik pat a kt er a - szon)

Növénytakarótól mes- terségesen megfosztott salakos felszín

58 26.0 0.0

Vasúti töltés (a másik pat a kt er a -

szon) 1.5 m magasan, sza-

bad légkör (nem nö-

vényáll omány) 64 24,0 0,7

Szi kl afal (a vasú- ti töltés mellett)

Agyagpala közvetlen felszíne felett, 75°-ban ráeső napsugárzá s mellett

45 Agyagpal a t est h őfo ka :

37

0.0

A táblázat adatai elég nagy (maximálisan 46 százalékos) légned - vesség különbséget mut at nak . Ezek magyarázata a következő.

l.A légnedvesség legnagyobb értéke a füves patakterasz és a kes- keny patakvöl gy vegetációs állományában, a talajfelszínen jelentkezik (91 százalék). A teraszon a napsugár m á r behatolt a fűszálak közé, de a f ű még harmatos. A felületi légteret a nedves tal aj és a vizes növény- zet tölti meg párával. A levegő nedvességtartalm a ne m éri el már a 100 százalékot. Ennek a nem mérhető, igen gyenge légmozgás, valamin t az előre tartó felmelegedés az oka. A ha rma t már nem gyarapodik, hanem fogy. A patakmeder növénytakarój a a magasabb növényzet okozta ki su- gárzásvédelem következtében harmatmentes. A meglehetőse n magas re- lativ légnedvesség itt t ehát pusztán a növényzet, a vízfelüle t és a nedves t ala j párologtatásával, val amin t a levegő mozdulatlanságával indokolha- tó. A meglehetősen zárt tér, (akárcsak egy üvegház), víz párá já nak a meg- tartását a szélcsend biztosítja. Végül m in dkét hely talajfelszí ni légned- vességének igen fontos tényezője a talajfelszíni levegőréteg stabilitása. A talajon a levegő hőmérséklete 8 órakor mé g alacsonyabb volt, mint a f el - sőbb rétegeké, ennélfogva a felületi pár á t magasba emelő konvekciós áramlás még nem alakulhatott ki. Ez a megállapítá s különösen a nyílt, füves patakt eraszra vonatkozik, ahol a hajnali radiációs minimumo t a napsugárzá s még nem tudta véglegesen felszámolni.

26* ⁴⁰³

1. ábra.

A légnedvesség összefüggése a talajfelszín fizikai állapotával. A mérés ideje: 8 óra. I. Pa taktera sz. II. Keskeny patakvölgy. III. Vasúti töltés.

IV. Sziklafal. Valamenny i helyen A = talajszint, B = 1,5 méteres szint.

A grafikonból kitűnik a növénytakaró, a talajminőség, a sugárzás és lég- nedvesség összefüggése.

2. Az előbbi helyeken , de nem a talajszi nten, h a ne m 1,5 m magas- ságban a levegő páratartalma kisebb. Ebben a zónában a talajfelszín és a növényzet hatása csökken, a szabad légkör (makroklima) hatása vi- szont erősödik. Napos időben a t alajf elszín hatása a pár at ar ta lm at nö - veli, a szabad légkör „ be üt ése " csökkenti. A csökkentés különböző m é r - tékű aszerint, hogy a jelzet t magasságban szabad-e t elj esen a légtér, vagy a növényállományba bezáródik. Hasonlítsuk össze a patakterasz (66 százalék) és a patakvölgy (70 százalék) másfél m ét eres légszintjének a nedvességtartal mát. A patakterasz alacsonyabb ért ékében feltétlenül a tér nyi tottság a és a 0,5 m / s e c sebességű szél szerepe látszik, szemben a patakvölgy légterével, ahol a zár t bokorállomán y — a szélcsenddel karöltve — a légnedvesség magasab b s zi nt jét biztosította . Természete- sen ehhez a mélyeb b f ek vé s is hozzájárult. A jelenségbő l a növényta- karó fontossága bontakozik ki. A vegetációs állományba n a p ár a t ar t a - lom vertikális i rány ú csökkenése mindi g lassúbb és kisebb mértékű, mint a nyílt t erepen .

3. A mér és időszakába n a levegő pár t ar t al ma a mesterségesen t e- lepített vasúti töltés sal ako s felszínén és a meredek kopár sziklafalon volt a legkisebb.

a) A vasúti töltés felszín i és magasabb (1,5 m) légrétegében nemcsak szárazabb a levegő, m i n t az előbb vizsgált vegetációs állományokban , de a függőleges irányban m é r t értékek meg is fordulnak. Alulról felfelé a

légnedvesség itt a csökkenés helyett emelkedik. A légnedvesség zónáinak megfordulásá t a talajminőségtől függő erős inszolációval, azaz a t a l a j - felszín magasabb hőfokával (26 C°), a konvekciós áramlás megindulásá- val, a talaj szárazságával, részben pedig a növénytakaró teljes hiányá- val ma gyará zhat j uk . A kedvező kör ül mények összejátszásán még az ide- szállított advektiv levegő (0,7 m / sec szélsebesség), illetőleg a ma kro- klíma behatása sem t udot t változtatni. A talajfelszíni kistér légállapo- tának a különlegessége leginkább a nyílt f üves patakt erasz viszonyai- val összehasonlítva dombrodik ki. Fordított a hőmérséklet és a pár at a r- talom szélső értékeinek a helyzete, és egészen más a kistér levegőjének a stabilitása.

Mindebből következik, hogy a nagyobb kit erjedésű kopár felül et ek közelében, száraz időjárásban gyengébbe n fejlődik a növényzet. A szá- raz felület a levegő páraszegénységé t környezetében is növeli. Ez lehet az oka részben, hogy a gabonat áblák szélén (az út mellett) sohasem olyan erőteljes a növény szára és kalásza. A megállapítás for dí tv a is érvényes.

El kell tehát ismernünk a mezővédő erdősávok jelentőségét olyan szá- raz ter ül eten például, mi nt a mi Alföldünk. A dús növényzet nemcsak saj át állományában , de a környezetében is növeli a levegő nedvességét.

A hőmérséklet és a relatív páratartalom törvényszerű összefüggé- sére mut a t a legjobban felmelegedő tömör sziklafal (az anyagpala t est - hőmérséklete 37 C°) felszíni levegőjéne k nagyfokú páraszegénységc (45 százalék). A nagyj ában függőleges falo n a felfelé áramló meleg le- vegő szinte védőrétegként burkolj a a kőzetet. Mozgásával a gyenge szél- nek is ellenáll. Környezetéből nedves levegő utánpótlást nem kap, ide csupán száraz levegő érkezik. A repedésekbe n meghúzódó csenevész nö- vénykék habitusában kifejeződik a szárazság elleni állandó küzdelem.

II. A légnedvesség időbeli és helyi különbségei (10—16 óráig)

A különböző tereprésze k talajközeli és felszíni légrétegének fizikai állapota időnkint is változik. A változás mér ték e különböző (II táblázat):

A mérés-sorozatot azonos időre és az időbeli változásokra vonatkoz- tat va ért ékel jük .

1. Azonos időben és különböző helyen a mikr oklimat iku s légterek nedvességtartalma eltérő. A különbség, mint sok tényező összejátszásá- nak eredője, még másfél méteres magasságban is eléggé f elt űnő. A t é- nyezők között már most meg kell említ enün k a szelet. A levegő mozgá- sa a nyílt dombtető n elég erős, gyakran lökésszerű. T urbul en s mozgá- sával erősen érvényesíti a nagy légtér hatását. Megerősíti azt a t ör vény - szerűséget, hogy a zárt légterekben, ahol a szél ereje megtörik , a többi tényező aktivitása sokkal erőteljesebb. A nyíl t dombtetőn a gyepállomány mi kroklí máj ána k az eltérése is nagyobb volna ( a másfél mét eres szint állapotához viszonyítva), ha a szél a rövid gyepet nem tépázza, ha annak állományába, — bár csökkent erővel —, be nem hatol.

a) Legnedvesebb a levegő az orográfia i és vegetációs értelemben egyarán t zárt patakvölgy erdőáll ományában (62, 59, 50, 63 százalék). A terep zártsága, a sűrű növényzet a légáramlást egészen megfogta, a szá-

.407

II. táblázat.

Hely Maga«ság

és nö vén yze t

R el a t í v pára-

t a r t a l o m °/o A levegő hőmér sékle te Szélsebesség m/sec

10 12 14 16 10 12 14 16 10 12 14 16

órakor órakor órakor

Zárt pa tak -

völgy, mé - 1,5 m ma - lyen fekv ő gasságban erdőben

62 59 50 63 19,5 23,5 22 20,5 nem mérhető, mozdulatlan Nyílt füve s T alaj-

dombtető, szinten az előbbinél gyepállo- 60 m-rel má nyban magasab -

ban, az erdő- 1 ) 5 m m a_ tol 100 m gasságban 57 távol

56 53 47 48 1,3 2 4,7 2

52 38 46 21,5 26 25 23,5 2,5 4,2 5,5 3,8 Száraz

erdő, az előbbivel egy ma - gasságban, az erdő- széltől be- felé 100

m- re

1,5 m ma -

gasságban 60 54 46 48 21 25 24 23 0,4 0.3

razabb levegő behatol ását megakadályozta , így az alacsonyab b hőmér- séklet, a ta la j, a vízfel üle t és a növényzet párologtatása ú t j á n a légtérbe kerül t pár át is helyben t art ot t a. Fonto s tényező a napsugár telj es kiz á- ródása. A környezet ál landóan nedves jellegét a fol tokban látható élénk-

zöld moh apár n a igazolja. (1. 5. ábra).

b) A 60 mét er re l magasabban f ekv ő nyílt dombtető tal aj a száraz.

A levegőnek szinte egyedül i nedvességforrás a ezen a helyen a rövidszá- rú gyepszőnyeg. A gyep állománya csak néhány cm-es vegetációs t ere t zár be. A mikr okli mat i ku s zóna ezek miatt nemcsak csökkent ért ékű lesz, de sokkal szűkebb térre is szorul. A levegő p ár at ar t al m á t az ál lan- dóan mozgó szél is csökkenti, a mikrokl imatikus légteret nagylégköri hatásokkal ú j r a és ú j r a megbontj a, a legalsó mi kroklimatiku s zónát még szűkebb t é r r e korlátozza. Ezzel magyarázható , hogy a levegő pá r at a r t a l - ma (1,5 m magasságban) a három észlelőhely közül i tt a legkisebb (57, 52, 38, 46 százalék). Még a gyepállományba n észlelt adatok is alacso- nyak (56, 53,*47, 48 százalék).

c) A nyílt dombtet ővel egyenlő magasságba n f ekvő száraz erdő ál- lománya csak vegetációs értelemben zárt, orográfiaila g nem. Az erdő dombháto n helyezkedik el, a nyílt dombtet ő folytatásában . A szél csak délután hatolt be a s űr ű b e, akkor is erősen lefékezett állapotban. Hatása a délután i nedvességtart al om visszaesésén látszik (60, 54. 46, 48 szá- zalék). A zárt patakvöl g y és a száraz erdő nedvességtartal ma között

délután ezért volt nagyobb a különbség, mint délelőtt. A száraz erdő levegőjének alacsonyabb nedvessége (minden időpontban) a dombháti erdőrészlet általános víztelenségével, a t al aj szárazságával és a már r é - gen tart ó száraz időjárással magyarázható . Az erdő mikroklimatikus zó- nája sokkal vastagabb, mint a nyílt, füves dombtetőé. A változás magas- sági grádiense is lényegesen nagyobb. A talajfelszín i és a másfél mét er e s szintek nedvességtartalma között az erdőben annyir a kicsi a különbség, hogy ennek felt ünt etés e n e m is volt szükséges.

2. ábra.

A relativ páratartalom különbsége különböző fizikai állapotú helyeken.

A = zárt patakvölgy, B = nyílt, füves dombtető, C = száraz erdő. A leg- nagyobb különbség az A és B hely között lépett fel 16 órakor. A grafikon görbéinek sűrűsödése és szétnyílása a légnedvesség ingadozását, a görbék hajlás a (értéke) a különböző helyek nedvesség-gazdálkodását is kifejezi.

A B-pont szárazságát a szél fokozza. (Mérés 1,5 m-es szinten.)

összegezésül megállapítható, hogy a legtöbb vízpára a dús növény- zetű és nedves t al ajú helyeken halmozódik fel, ahol erős a párolgás, és gyenge a levegő mozgása. A magas pár at art al o m harmadik összetevője a beárnyékolásból adódó alacsonyabb hőmérséklet. Ez összetevők hatás- fokának a csökkenésével, illetőleg az ellenkező hatási rány ú tényezők erősödésével (szabadabb légtér, kopár t alaj , szél, napsütés, vékonyabb növénytakaró), a levegő pár at ar ta l ma csökken. A szélső értékekkel a legzártabb, illetőleg a legnyíltabb t erepen találkozunk . A magasan fek- vő zárt erdőállomány a középső helyet foglalja el. A légnedvesség átlaga a mérés időszakában :

Zárt patakvölgy: 58,5 százalék, Nyílt dombtető : 48,2 százalék, Száraz erdő: 52,0 százalék.

.407

A tapasztala t a rr a is megtanít, hogy a mély fekvés, a növényzet és a szélcsend növeli, a ma gas fekvés, a növényzet hiánya, vagy a vegetá- ciós ál lomán y vékonyság a és a szél csökkenti a mikroklimatikus zóna vastagságát, ezzel e gy üt t a párásab b levegőrétegek vastagságá t is.

2. A páratartalom időbeli változása. A levegő relatív pár at ar t al ma egyike a legváltozóbb meteorológiai és földrajzi tényezőknek. Az időbeli változás a t a l a j közeli ki sterekben a legnagyobb. Attól f ügg et - lenül, hogy a tényleges (abszolút) nedvességtartalom is állandóan vál-

3. ábra.

A légnedvesség átlagos értéke és összefüggése a hőmérséklettel. A — zárt patakvölgy, B == nyílt, füves dombtető, C = száraz erdő. (Mérés 1,5 m-es

szinten.)

tozik, az időbeli elt érésnek sok más tényezője is van. Ilyen a t ala j ned- vessé válása, vagy kiszáradása, a csapadék (eső, harmat) időbeli elosz- lásának szeszélyessége, a növényze t párologtatásának változása — ka p- csolatban a hőmérséklettel és a levegő változásával —, és összefüggés- ben a növényzet fenológiai fejlődésével. Mozgatója az időbeli változá- soknak ezenkívül a domborzat, amely különböző módon reagál a fel me- legedésre, a szél ha t ás á r a (inszolációs lejtők, széltől védett, vagy szél- nek kit et t lejtők). Az időben változó tényezők sem maguk egyedül hat - nak, h a ne m változatos módon i nt erf er ál ódnak , összetevődnek, összetéte- lükben is változnak. Minden eset ben mint változó hatáscsoportok lép- nek fel a mikroklíma alakításába n is.

A párat ar tal o m időbeli változása minden talajközeli térben végbe- megy. Derült időben (anticikionális helyzetben) a változás 24 órás rit- musokat, szabályos hul lámvonala t ír le. A hullámvonal szabályosságát

csak egy-egy felhőátvonulás, egy-egy szélroham töri meg érzékenyen . A változás görbéje — az erőteljes ki - és besugárzás miatt — a talaj felszí- nen és nyílt terepen a legmeredekebb. Zárt vegetációs t ér ben, ahol a ki- és besugárzás elleni védelem fokozott an fennáll, az ellentétek elsi- mulnak, a légnedvesség ingadozása kisebb. A zárt t ér a napsütés hat ásá- ra is sokkal kevésbé reagál.

Vannak hosszabb periódusú változások, időszakos és évi változások.

A talajszint ( g y e p á l l o m á n y ) és az 1,5 m-es szintű légréteg páratartalmá- nak változása. A = t a l a j s z i n t , B = 1,5 m - e s s z i n t . A l é g n e d v e s s é g m i n i - m u m a k e z d e t b e n (10 ó r a ) a r ö v i d f ű á l l o m á n y s z á r a z t a l a j á n a k elé g e r ő s ' n s z o l á c i ó j a k ö v e t k e z t é b e n a t a l a j s z i n t e n é s z l e l h e t ő . A k é s ő b b f e l e r ő s ö d ő

s z á r a z sz él h a t á s á r a a fe l s ő r é t e g v e s z t i el p á r a t a r t a l m á t .

A 24 órás változás r it musát a tartós felhőzet és a csapadék, a nagy lég- tér páragazdagsága és a köd enyhíti, vagy teljesen meg is szünteti. A nagy légkör időjárása ilyen esetekben valósággal „f el f alj a " a kisterek mikrokl ímáját . A besugárzás a mi ni mumra csökken, a szabad légkör el- özönli a t al aj fel szín birodalmát is.

Észlelő állomásaink (augusztus 28-án) a következő időbeli változá- sokat mut a t t ák . Eltérés a levegő párat art al mába n (III. táblázat):

A grafikon és a tábl ázat tanúság a szerint a légnedvesség ingadozása a szabad helyeken a legnagyobb. Zárt helyen a növényállomány s űr ű-

.409

III. táblázat.

Hely Minimum

% ^Idejeóra Maximum

o/o

Ideje óra

Abszolút kü- lönbség o/o

Zárt patakvölgy 50 14 63 16 13

Nyílt dombtető 38 14 57 10 19

Száraz erd ő 46 14 60 10 14

sége és magassági ki terj edése , azonkívül a terepmélyedések , a légned- vesség ingadozását kedvező módon befolyásol ják . A növények többsége megkívánja a levegő bizonyos magasabb f okú nedvességét, de a növé- nyek tömege ezt a kedvező légkört meg is teremti magának. Növekedése közben mind többet párologtat, fogja a szelet, beárnyékolj a a t al a jt és saját ál lományát . Lényegsen csökkenti a légnedvesség ingadozását és tartósan magasabb nedvességszintet biztosít. A grafikonból kitűni k a

növénytakaró és a légnedvesség dialektiku s összefüggése, a mennyiségi és a minőségi változások megbont hatat l a n kapcsolata.

Az évszakos változásokat a napiaknál sokkal hosszabb hul lámvonal jellemzi. A görbe nyáron lefelé, télen felfel é tart . Télen a levegő rela- tiv -páratartalma nagyobb, mint nyáron. A görbe hull ámhegyé n (téli félév) a napi ingadozások csökkennek , hullámvölgyé n (nyári félév) emel -

5. ábra.

A légnedvesség időbeli változása 10—16 óra között. A = zárt patakvölgy B —: nyílt, füves dombtető, C — száraz erdő. A legkisebb légnedvesség, és a legnagyobb ingadozás (az erősebb felmelegedés, a száraz szél nyo-

mán), a nyílt dombtetőn tapasztalható. (Mérés 1,5 m-es szinten.)

kednek. Az évszakos változások t ör vénys zerűe n jelentkeznek a t a l a j - közeli légtérben is, ahol a makr okl imati ku s hatásokon kí vül a növényzet

fenológiai átalakulásából eredő hatások is nagyban érvényesülnek . A fenológiai fejlődés menete a mikroklimatikus optimum felé A kérdés a mikroklíma elemeinek időbeli változásával kapcs o^t os . Az előbbiekből világosan látszik, hogy a talajközeli kli ma egyik fontos meghatározój a a növénytakaró . Egészen letarolt terül eten az éppen csak fejlődésnek indult kis testállományú növényzetne k meg kell küzdeni a mikroklíma szélsőségeivel, a szél letördelő hatásával, a kiszáradás, a ki- égés veszélyével. A fiatal növények gyökerei még n em járna k mélyen, a fokozott párolgás, a vízutánpótlás nehézsége fenyegeti a növények életét {például az erdei csemetéket). Ilyen t erület eken rendkívü l f on- tos az igénytelen vegetációk (vagy igénytelen gazdasági növények ) sze- repe. Először az „igénytelen vegetációk törik meg a puszta t alaj mi kro - klimatikus szélsőségeit, és nyi t j á k meg az ut at az egyre magasabb rendű , egyre igényesebb vegetáció k számára" [3].

Minél j obban növekszik a növénytakar ó testállománya — szélesség- ben és magasságban —, annál több árnyékot, levélzet alatti hűs t eret, annál több abszolút és rel ati v nedvességet biztosít s aj át magának. Ezek szerint a mi kroklí ma (itt „állományklíma") évszakos változásának f ő alakítója a m á r ismert tényezők mel let t a növénytakaró fenológiai álla- pota. Ismeretes, hogy a kif ej let t f enyőerd ő zárt koronarégiója annyi ra fényszegény belső teret létesít, hogy elpusztul az alj növényzet, elszárad a fák oldalhajt ása . A fi at al, éppen csak ki búj ó búzavetés mikroklí máj át lényegében a termesztésre előkészített t alajfel szín határozza meg. De a gabona bokrosodása utá n mind nagyobb lesz a növényzet szerepe is. A teljesen ki fej lődöt t, s űrű állományban már nemcsak a légtér, hanem a tolaj hő- és vízháztartása is megváltozik, évek hosszú során még a talaj- fejlődés folyamata, biológiai állapota is mási rány ú lesz. Általában a nö- vények életében „minden fejlődési fo kna k jellegzetes mi kroklimati ku s vonásai alakul nak ki" [4]. A növekedési időszak sűrűsödő szár- és lomb - tömege a hűvös-nedves környezetet, az érlelés szakaszának lombgyérülő szakasza pedig a több f ény t és a szárazabb levegőt biztosítja a növények számára. A fenológiai fejlődés menete ilyen módon biztosítja a fejlődés különböző szakaszaiban is a növénytársulásoknak éppen megfelelő opti- mumot az ál lományéghajl at ban . Az opt i mu m természetesen az átlagos- tól eltérő rendkívüli időjárás-ciklusokba n nem érvényes, illetőleg a rendkívüli időjárás esetleges káros hatásait a növényzet belső regulációs

képességei má r nem védheti k ki (t alaj menti fagy, köd, a napsugárzás fogyatékossága, túlsók csapadék, perzselő aszály, stb.).

A vegetációs idő elmúltával a növényzet szerepe a mini mumra csök- ken. A lombjától megfosztott téli erdő mikrokl imatiku s zónája az a va r- felszín szűk t er ül etér e zsugorodik össze, és t ul ajdonságába n megközelíti az egészen nyíl t mikroklimatikus tér szélsőségeit. Ilyenkor a pár a t ar t a- lom szabályozása is kiesik a növénytakaró hatásköréből.

.411

A mikroklíma optimális egyensúlyának mesterséges biztosítása, gazdaságföldrajzi következtetések.

A talaj felszíni éghajl at , — ennek összességében a levegő nedvessége

—, a termelő munka által hozzáférhető térben és tényezőkben gyökerezik, ezért a gazdasági élet céljainak megfelelőe n módosítható. A nagy légtér éghaj lat áró l ezt még ne m lehet elmondani. Itt csak közvetett lehetősé- geink vannak, amenn yib en a mikroklíma szélsőségeit (az aszályt, a k é- sői fagyot) a vegetációs állományklím a módosításával eredményesen ki lehet védeni. Mesterséges beavatkozássa l meg lehet gyorsítani egyes t e - rületek hasznos növényekkel való betelepítésé t (mocsarak kiszárítása, fut óhomo k megkötése). F e n n lehet t ar t a ni a növényzet igényelte legj ob b állománykl ímát, a megfel elő tal aj- és légnedvességi viszonyokat, a f é n y- mennyiséget, a szélvédettséget stb. A különböző növényállományok nemcsak a saj át , h an e m a közelebbi szomszédos légtér t ulajdonságait is megvál toztatj ák. Nagy jelentőségű ezért a mezővédő erdősávok szerepe a száraz levegőj ű t er ül et eken . Az erdő a szél fékezésével csökkenti a t a - laj és a növények párologtatását, azonkívül gyarapí tj a a levegő p á r a t a r - talmát. A pár ata rt al o m növelésének jó eszköze ezenkívül a ta l aj vízház- t art ás ának a megj aví tása .

A szélvédelem — bár mil yen módon történi k —, meggátolja a talai és a növényzet túlságos kiszáradását.

A növények telepítésénél fi gyel emb e kell venni az illető mezőgaz- dasági t é r mi krokl imat iku s tulajdonságai t. A mélyen fekvő, pár adús, hűvös helyekr e szőlőt tel epít eni má r csak a fokozottabb peronoszpóra veszély miatt sem tanácsos. Kísérletezne k magas f u t t at ás ú szőlőkkel is.

Ez esetben a termőrészeke t kedvezőbb, szárazabb légtérben lehet t a r - tani.

A különböző gazdasági növények vetés-sűrűsége a t al aj és a kör nye- zet szerin t más lehet. E nn ek szabályozásával, figyelembe véve a t apaszta - latokat is, a növényzet légterében kedvezőb b nedvesség-viszonyokat lé- tesí thet ünk .

T örekednün k kell a komplex tervgazdálkodás megvalósítására. A növény i 1 enyészet és a mikrokl íma kapcsolatainak terület érő l má r gaz- dag" megfigyelési any ag áll rendelkezésünkre [5]. A tájtermesztés előbb- revitele érdekében az ilyen t er mészetű munkának további gazdagítása, termelési körzetek szer inti rendezése, és a megállapított törvényszerű - ségek gyakorlati alkalmazása szükséges, mégpedig komplex formában, összhangban a termelés föl drajzi és társadalmi tényezőivel.

I R O D A L O M :

[1] Aujeszky—Berényi—Béli: Mezőgazdasági meteorológia, Budapest, 1951. 39G.

oídal.

[2] Wagner Richárd: A különböző ökológiai viszonyú területek mikroklimamér és i módszerei. Időjárás, 59. évf. Budapest, 1955.

[3'| Aujeszky—Berényi—Béli: Mezőgazdasági meteorológia, 399. old.

[41 Aujeszky—Berényi—Béli: i. mű, 398. old.

[5] Aujeszky—Berényi—Béli: i. mű, II. és III. rész, továbbá

Bacsó Nándor: Bevezetés az agrometeorológiába, Budapest. 1958.