A BORZ (MIELES MELES) NAGY NYÁLMIRIGYEINEK BONCTANA ÉS SZÖVETI FELÉPÍTÉSE
VÁGÁS ENDURE
Az állatkísérletek céljára felhasznált emlősfajok körének bővülése előtérbe állítja a jelenleg m é g kevéssé ismert f a j o k bonctani és szö- v e t t a n i tanulmányozását. A borz (Meies meles) emésztő szervrendsze- rével kapcsolatban az irodalmi adatok csupán vázlatosak; a nyálmiri- gyekre vonatkozóan irodalomra, megelőző adatokra nem is akadtam.
Vizsgálataimat egy jól f e j l e t t (f és egy gyengébb fejlettségű $ állaton végeztem. A c? állat a boncolását megelőző 10—12 n a p folya- m á n táplálékot n e m fogyasztott.
Bonctani megfigyelések
A fültőmirigy (Gl. parotis) mindkét állat esetében tömött t a p i n - tású, szabad szemmel jól láthatóan apró l e b e n y e k r e oszló jelentékeny nagyságú mirigy. Az állat legnagyobb nyálmirígye. Felülete lebenye-
zettségének megfelelően egyenetlen. Fő tömege a f ü l töve alatt fekszik.
Egy részlete a f ü l t ő elé, másik n y ú l v á n y a pedig a f ü l t ő mögé t e r j e d . Vastagsága aránylag csekély, szélein egészen elvékonyodik.
A $ állatban a ductus parotideus m e n t é n a mirigy szélétől kb.
8 m m távolságban apró elkülönülő parotislebenyt találtam, mely szö- veti szerkezetében a parotisszal egyezett meg. A jobb és baloldali mi- rigy körvonalai eltérőek voltak.
A ductus parotideus a m. massetert keresztezve az utolsó maxil- láris zápfog irányában halad.
Méretek: cT : H = 50, Sz = 50, V = 8 mm.
9 : H = 42, Sz — 39, V = 7 m m . (Rövidítések: a nyálmirigyek méreteit a legnagyobb hosszúsági, szélességi és vastagsági átmérőiben m é r t e m m e g és milliméterekben f e - jeztem ki. A hosszúság, szélesség, ill. vastagság megjelölésére: H, Sz, ill. V. rövidítéseket használom).
Az állalatti nyálmirigy (Gl. submaxillaris) aránylag kisméretű, a parotisnak mintegy fele. Lekerekített szélű, tojásdad alakú mirigy.
Külső felszíne e n y h é n domború, alsó felülete kissé lapított. A mirigy lebenyezettsége az erős kötőszöveti tokon kevéssé tűnik át.
Az alsó állkapocs szöglete mögött, részben a retromandibularis á r o k b a n fekszik,
Méretek: c? : H = 25, Sz = 17, V = 11 m m . 9 : H = 18, Sz = 11, V = 7 mm.
A gl. sublingualis m a j o r az állalatti mirigytől orálisán helyezkedik el, a felszín felől a M. biventer mandibulae által fedetten. Hosszában megnyúlt, erősen lebenyezett, határozatlan alakú mirigy.
Méretek: cT : H = 25, Sz = 9, V - 3 mm.
9 : H = 20, Sz — 7, V = 2 mm.
A nyálmirigyek bonctani viszonyait az 1. á b r a tünteti fel.
Szövettani vizsgálatok
A szövettani vizsgálómódszerek tekintetében az általános e l j á r á - sokon kívül a mukopolysaccharidok specifikus szövettani reagensei kö-
1. ábra. A Borz (Meies meles) nagy nyálmirigyei.
1. Parotis, 2. Gl. submaxillaris, 3. sublingualis major.
zül a Perjodsav-leukofuchsin reakciót ( S h a b a d - G r a u m a n n módosításá- ban), Pioch Astrablau módszerét; valamint az említett két módszer kombinációját alkalmaztam. Felhasználtam továbbá az alciánkék n é - h á n y változatát (8 GS, 8 GX; ICI, Gurr, E.) az alciánzöldet (2 GX, 3 BX; ICI) és az alciánsárgát (GXS, ICI) Vialli-Bolognani szerint.
Alkalmaztam Betts PAOS eljárását, valamint Hicks-Matthaei (1958) fluorescens módszerét is.
A mirigysejtek jellemző méretét, a sejtek k ö b t a r t a l m i m é r e t é b e n adtam meg. A köbtartalom mértékegységeként Morgulis, S. módszere nyomán a köbmikront (p.3) használom. Minden átlagosnak f e l t ü n t e t e t t s e j t m é r e t e t legalább 50 m é r é s összehasonlításából állapítottam meg.
Szövettani felépítését tekintve a borz parotisa széles kötőszöveti szeptumokkal apró l e b e n y e k r e osztott nyálmirigy. Teljes egészében szerózus sejtekből épül fel. A sejtek többoldalú csonkagúla alakúak.
Ű r t e r ü k középértékben 158
A parotis sejtek plazmája savas festékkel festődő g r a n u l á k a t t a r t a l - maz. A granulák a mucin festékeivel nem festődnek. A sejtmag k e r e k - ded, centrálisán, vagy a sejt alsó h a r m a d á b a n helyezkedik el. A v é g - k a m r á k bogyó alakúak, á t m é r ő j ü k középértékben 22,2 t1. A végkamra l u m e n é n e k tágassága pedig kb. 3—4 p,. Az isthmikus csövek általában igen rövidek. Á t m é r ő j ü k 13—14 p. Lumenük átmérője 5—6 p..
A kis és közepes kivezető csövek sejtjei kifejezett bazális csíkolat- tal rendelkeznek. L u m e n ü k b e n gyakori a granula alakú — még el n e m folyósodott — váladék.
A kivezető csövekben talált elfolyósodott és el n e m folyósodott váladék — festődése tekintetében — a sejtek v á l a d é k t a r t a l m á v a l egyezik meg.
Az állalatti mirigyet mucinózus sejtek építik fel, melyek igen nagy, szerteágazó végkamráikat alkotnak. A sejtekben t ö b b n y i r e arteficiális váladékcsapadék található. A sejtek váladéktartalmát néhol homogén- nek, vagy finoman granuláltnak is láttam. A sejtek v á l a d é k t a r t a l m a a mucin reagenseivel intenzíven reagál.
Az állalatti mirigy s e j t j e i hasáb, vagy csonkagúla alakúak. A s e j t - mag a váladéktelt sejtekben a bazális sejtszélhez szorul és gyakran d e - formálódik. A kiürült sejtek s e j t m a g j a kerekded és a sejt alsó bazális h a r m a d á b a n helyezkedik el. A váladéktelt sejtek t é r f o g a t a középérték- ben: 1440 p.3. A teljesen kiürült sejtek űrtere középértékben 228 jx3, a váladéktelt sejtek térfogatának 15,8 százaléka. A váladékot leadott sejtek p l a z m á j a savas festékkel festődik, mucin reakciót csak n y o m o k - ban ad. A plazmában finom (mucin negatív) granulák találhatók.
A borz állalatti mirigyében szerózus sejteket n e m találtam. A m u - cinózus végkamrákhoz sehol sem csatlakoznak a mucinózus típustól el- térő festődésű sejtek. A mirigy isthmikus csövei igen rövidek, n é h á n y sejt hosszúságúak, megfigyelésük ezért meglehetősen nehéz. Az interlo- bularis kivezető csövek s e j t j e i jól megfigyelhető bazális csikolatot m u t a t n a k .
A kivizetőcső rendszerben kevés kicsapódott, szerkezet nélküli mucinózus váladék található.
2. ábra. Borz (Meies meles) gl. submaxillaris (haematoxilin <r— astrablau eozin).
Mikrofotogramm.
A borz nagy n y e l v a l a t t i n y á r m i r i g y e szerózus túlsúlyú kevert mirigy. Felépítésében a szerózus mirigysejtek kb. 60 százalék, a muci- nozus sejtek pedig 40 százalék a r á n y b a n vesznek részt. (A megfigyelt 2 egyed a d a t a i a l a p j á n a megadott a r á n y csak tájékoztató jellegű!) A mirigyet f ő k é n t k e v e r t v é g k a m r á k építik fel.
A szerózus sejtek átlagos t é r f o g a t a : 320 |AA A sejtek csonkagúla alakúak. P l a z m á j u k f i n o m a n granulált. A plazma és a granulumok sa- vas festékekkel színezhetők, mucin reagenseket n e m vesznek fel.
A mucinózus s e j t e k átlagos t é r f o g a t a 1100 \i3. A sejteket a mucin festékeivel élénken színeződő arteficiális csapadék — mucinózus v á l a - dék — tölti ki. A bazális helyzetű s e j t m a g többnyire erősen deformált.
A váladékát leadott sejt, világos — savas festékkel gyengén színezhető.
A plazma finoman g r a n u l á l t .
A mirigy kivezetőcső rendszerének isthmikus szakasza aránylag - hosszú és táglumenű. A „pars s t r i a t a " - k meglehetősen rövidek, háló-
zatuk gyér.
ÖSSZEFOGLALÁS
A dolgozat a borz (Meles meles) n a g y nyálmirigyeinek bonc- és szö- vettani leírását tartalmazza, megelőző vizsgálatok hiányában, kizárólag eredeti megfigyelések a l a p j á n .
A n a g y nyálmirigyek bonctani helyzetét az 1. á b r a foglalja össze.
Az általános szövettani és hisztokémiai módszerekkel vizsgált nagy nyálmirigyek közül a parotis kizárólag szerózus, középértékben 158 (köbmikron) ű r t e r ű sejtekből épül fel. A gl. submaxillaris — közeli rokon emlősfajok azonos mirigyétől eltérően — tisztán mucinózus f e l - építésű. A sejtek köbtartalma váladéktelt állapotban 1440 |x3, a teljesen k i ü r ü l t sejteké 228 |x3 középértékben. A n a g y nyelvalatti nyálmirigy szerózus túlsúlyú (60 százalék) kevert nyálmirigy. A szerózus sejtek 320 p.3, a mucinózus sejtek 1100 térfogatúak középértékben.
ANATOMIE U N D HISTOLOGISCHER B A U DER GROSSEN SPEICHELDRÜSEN DES DACHSES (MELES MELES)
V o n E. V á g á s
Die A r b e i t e n t h ä l t die a n a t o m i s c h e u n d histologische B e s c h r e i b u n g d e r g r o s s e n S p e i c h e l d r ü s e n des Dachses (Meies meles) i n E r m a n g e l u n g v o n v o r a n - g e g a n g e n e n A r b e i t e n ausschliesslich auf G r u n d v o n O r i g i n a l b e o b a c h t u n g e n .
D i e a n a t o m i s c h e L a g e d e r grossen S p e i c h e l d r ü s e n v e r a n s c h a u l i c h t A b b i l - d u n g 1.
V o n d e n m i t d e n ü b l i c h e n histologischen u n d h i s t o c h e m i s c h e n M e t h o d e n u n t e r s u c h t e n g r o s s e n S p e i c h e l d r ü s e n ist d i e P a r o t i s a u s n a h m s l o s a u s serösen Z e l l e n (im M i t t e l von 158 /f3 R a u m i n h a l t ) a u f g e b a u t . Die Gl. s u b m a x i l l a r i s ist — in A b w e i c h u n g v o n d e r gleichen D r ü s e d e r n a h e v e r w a n d t e n S ä u g e t i e r e — r e i n m u z i n ö s e n B a u s . Der R a u m i n h a l t d e r s e k r e t g e f ü l l t e n Zellen b e t r ä g t 1440 f.iz, u n d in völlig e n t l e e r t e m Z u s t a n d e 228 u3. Die grosse Gl. s u b l i n g u a l i s ist e i n e v o r w i e g e n d (zu 60 %) seröse, g e m i s c h t e S p e i c h e l d r ü s e . Die serösen Z e l l e n h a b e n e i n e m i t t l e r e G r ö s s e v o n 320 u n d di m u z i n ö s e n von 1100 u3.
I R O D A L O M
1. Betts, A.: T h e s u b s t i t u t i o n of a c r i d i n e o r a n g e in t h e periodic acid-Schiff s t a t i n . A m e r . J . Clin. P a t h . 1961, 36, 240—243.
2. Bolk, L., Göppert, E., Kallius, E.f Lubosch, W.: H a n d b u c h der v e r g l e i c h e n d e n A n a t o m i e d e r W i r b e l t i e r e . B a n d III. F a h r e n h o l z , C.: D r ü s e n d e r M u n d - höhle. B e r l i n — W i e n , 1937.
3. Bignardi, C., Aureli, G., Rizotti, M.: A R N e s e c r e t o P A S - p o s i t i v o i n cellulae sierose. Riv. istochim, n o r m , e P a t o l . 6. 167, 1960.
4. Bignardi, C.: E v o l u z i o n e m o r f o l o g i c a e d i s t o c h i m i c a p o s t n a t a l e n e l l a p a r o t i d e di a l c u n i m a m m i f i e r i . Riv. I s t o c h i m N o r m , e Patol., 7, 231, 1961.
5. Cantatore, G.: C o n t r i b u t e alio s t u d i o della g h i a n d o l a p a r o t i d e . Riv. Quad.
A n a t Pract., 15, 123—140., 1959.
6. Ellenberger, W., Baum, H.: H a n d b u c h d e r v e r g l e i c h e n d e n A n a t o m i e d e r H a u s t i e r e . B e r l i n , 1943.
7. Ellenberger, W.: H a n d b u c h d e r v e r g l e i c h e n d e n m i k r o s k o p i s c h e n A n a t o m i e d e r H a u s t i e r e . Berlin, 1911.
8. Graumann, V.: Z u r S t a n d a r d i s i e r u n g des S c h i f f s c h e n R e a g e n s . Z. wiss.
M i k r . 1953. 61, 225—6.
9. Halilov, F. K.: Az emlősök b é l r e n d s z e r é n e k összehasonlító m o r f o l ó g i á j a t á p - l á l k o z á s u k jellegével k a p c s o l a t b a n . Zool. Z s u r n . 1955. 2, 415—427 (Orvt.
Dok. Közp. 7655—2—415.)
10. Hicks, J. D., Matthaei, E.: A selective f l u o r e s c e n c e s t a i n f o r m u c i n . J. P a t h . Bact. 1958. 75, 373—375.
21. Keller, H.: Die t o p o g r a p h i s c h e A n a t o m i e der v e n t r a l e n Seite des H u n d e h a l s e s u n t e r spezieller Berücksichtigung Chirurgischer Eingriffe. Zenti-alblatt f ü r V e t e r i n ä r m e d i z i n R e i h e : A. 1963. 10, 513—535.
12. Krause, R.: Zur Histologie der Speicheldrüsen. Arch. Mikr. Anat., 45, 93, 1895. In Cours d'Histologie Normale. Paris, 1912.
13. Morgulis, S.: H u n g e r u n d U n t e r e r n ä h r u n g . Berlin, 1923.
14. Péterfi, T.; M e t h o d i k der Wiss. Biologie Berlin 1928.
(Matematikai és m i k r o technikai fejezetek).
15. Pioch, W.: U b e r die Darstellung s a u r e r Mukopolysaccharide m i t d e m K u p - f e r p h t a l o c y a m i n f a r b s t o f f " Astrablau. Virchows Arch. 1957. 330, 337—346.
16. Quintarelli, G.: Histochemical identification of salivary mucins. A n n . New Y o r k Acad. Sei., 106, 339—363, 1962.
17. Seifert, G.: U b e r S p o n t a n v e r ä n d e r u n g e n der grossen Kopf Speicheldrüsen bei L a b o r a t o r i u m s t i e r e n . Beitr. P a t h . Anat., 123, 299—332, 1960.
18. Schackleford, J. M.: Histochemical comparison of mucous secretions in rodent, carnivore, u n g u l a t e , a n d p r i m a t e m a j o r salivary Glands.
A n n . New Y o r k Acad. Sei. 1963. 106, 572—582.
19. Ravetto, C.: Alcian Blue-Alcian Yellow: A n e w m e t h o d for the identification of d i f f e r e n t acidic Groups.
20. Vágás, E.: Bonctani, szövettani és kísérletes vizsgálatok emlős állatok, vala- l a m i n t az e m b e r n a g y nyálmirigyein. Eger, 1965. (Pályamunka).
21. Viali, M.; Bolognami, F.: Technica per la rivelazione contemporanea deli acidita p r i m a r i a e secondaria nello studio dei mucopolisaccaridi.
A c t a histochem. 1963. 16, 81—86.
