776
Egyes olyan ágazatokban, ahol gyakran változik a termékválaszték, illetve különböző nyersanyagokat használnak fel. a termelé—
kenység mérésére használják az ún. ,,feldol- gozás normatív értéke" mutatót. A mutató tartalma azonban még nincs elméletileg tisz—
tázva, ugyanis az időegység alatt előállított használati értékként fejezi ki a munkaterme- lékenységet. Nem tartalmazza az összes élő munkát, hanem annak csak egy részét.
A szerző véleménye szerint a termelés mé- résének Új, kiegészitő mutatói hatékony se- gítséget nyújtanak a termelőüzemek munká- jának javításához, az anyagi érdekeltség fo—
kozásához és a tervmutatók megalapozottab- bá tételéhez. Az új mérés szemléleti aiapja a népgazdaság irányítási és működési rend—
szerének összehangolása, a gazdaság egész rendszerének tökéletesítése.
(ism.: Csapodi Pál)
HUGUEL. C.:
TECHNOLÓGIACSERE A VILÁGGAZDASÁGBAN (Les échanges technologiaues mondiaux.) — Re—
vue Economiaue. 1981. szept. 923—947. p.
A technológiák nemzetközi áramlásának mérése. statisztikai megragadása nem köny- nyű feladat. Ez maga nem jelenti még a ,.technológiai transzfer" megvalósulását: ez utóbbinak csupán egyik lényeges előfeltéte- le. A technológiai transzfer ugyanis csak ak- kor valósulhat meg. ha a fogadó ország ké—
pes is az új technológia alkalmazására. A technológia áramlása mérésének legfőbb ne- hézsége pedig az, hogy csak bizonyos for- mái figyelhetők meg közvetlenül, így a kor- szerű technológiát magában foglaló termé—
kek árucseréje; a találmányok. szabadalmak.
licencek vásárlása; a közvetlen beruházások.
valamint a műszaki segítségnyújtás. (A tech- nológiacserének ezek a fő alkotóelemei.) Nem figyelhetők meg azonban, vagy legalábbis nem mérhetők mennyiségileg a különbözőin- tormációáramlások, szakértői konzultációk. (:
szakmai továbbképzés gyakorlati eredmé- nyei vagy pedig a dolgozók állásváltoztatása folytán szétsugárzó ismeretek.
A tanulmány mindenekelőtt a technológia- csere négy fő komponensének jelenlegi ala—
kulását veszi tüzetesebb vizsgálat alá.
A korszerű technológiát megtestesítő óruk- nak azokat a termékeket tekintik, amelyek- nek az előállításához több kutatási—fejlesz- tési tevékenység szükséges. mint a nemzet—
gazdaság átlagában. Az erre vonatkozó ter- méklisták többnyire fogyatékosak; kivétel ez alól az Egyesült Államok. A korszerű techno- lógiát megtestesítő termékek exportja viszony- lag magas az OECD-országokban (1979—ben összes exportjukon belül 13.5 százalék). Az
STATlSZTlKAl lRODALMl FIGYELÖ
Egyesült Államok az 1970-es évek elején még
39 százalékban olyan iparcikkeket importált, amelyek igen intenzív kutatási—fejlesztési te- vékenységet testesítettek meg. Ez az arány azóta némileg csökkent, ennek megfelelően az OECD-országokkal folytatott kereskedelmi volumene is. Ha az OECD-országokon belül a Közös Piacot tekintjük. megállapítható. hogy a .,Kilencek Európája" 51 százalékban kar- szerű technológiát megtestesítő árucikkeket exportál. Ez a forgalom részben a Közös Pi- ac országain belül bonyolódik, részben a fejlődő országok felé irányul. Különösen erős ebben a vonatkozásban a Német Szövetségi
Köztársaság pozíciója.
Különleges szerepet tölt be Japán: korsze- rű technológiát megtestesítő árucikkeinek ex—
portja az 1970 és 1979 közötti időszakon be—
lül 411 százalékkal nőtt (exportja ugyaneb- ben az időszakban 131 százalékkal). Ez an—
nál lényegesebb körülmény, mert ezt a tel- jesítményt a nemzetközi kereskedelmi forga- lom lanyhulásának időszakában sikerült meg- valósítania Japánnak. Különösen erős ez a tendencia a Közös Piaccal és az Egyesült Ál- lamokkal szemben. Újabban jelentős haszon—
élvezői ennek a délkelet-ázsiai államok is.
míg korszerű technológiát megtestesítő termé—
keinek 6.5 százaléka a szocialista országokba kerül.
Az 1970—1979-es időszak döntő változást hozott abban a vonatkozásban, hogy a fej- lődő országok némelyike korszerű technológi- át megtestesítő termékek exportálójává lett.
így mindenekelőtt egyes vegyipari termékek.
elektronikai és távközlési berendezések vonat- kozásában. Az évtized végén az OECD-orszá- gokba irányuló exportjuk 1.7-szeresére, kor- szerű technológiát megtestesítő árucikkex- partjuk pedig 4-szeresére növekedett.
A technológia átruházásának egyik kiemel—
kedő fontosságú módja a külföldi közvetlen beruházások. Az Egyesült Államokból törté—
nő technológiaexportnak tíz évvel korábban még ez volt a legjelentősebb eszköze; azóta némileg csökkenő irányzatot mutat. Ugyanak—
kor növekedtek egyes nyugat-eurápai álla- mok (Egyesült Királyság, Hollandia, Né- met Szövetségi Köztársaság. Franciaország), valamint természetesen Japán közvetlen be-
ruházásai az Egyesült Államokban.
A licencek, találmányok, szabadalmak vá—
sárlása feltételezi, hogy a felhasználó ország bizonyos szakértelemmel már rendelkezik ah- hoz. hogy ezeket az ismereteket a gyakorlat- ban alkalmazza. A fejlett országok közül fő—
leg az Egyesült Államok és az Egyesült Ki- rályság szerepe jelentős ezen a területen.
Míg Japán fizetési mérlege e vonatkozásban az Egyesült Államokkal szemben passziv. a fejlődő országokkal szemben nagyon aktív.
A technológiai segítségnyújtás elsősorban az oktatási és a továbbképzési tevékenység-
STATISZTIKAI lRODALM—l FIGYELÓ 777
ben nyilvánul meg; így tehát ez is már bizo- nyos szintű készültséget és infrastruktúrát fel- tételez. A technológia átadásának ezt a for- máját statisztikailag már nehezebb megra—
gadni, mint az előbbieket. mégis valószínű- nek látszik. hogy a technológia átruházásá- ban elfoglalt szerepe 1966 és 1975 között 19 százalékról mintegy 30 százalékra emelkedett.
Ebben a vonatkozásban főleg Franciaország játszik kiemelkedő szerepet, a kedvezménye—
zett szerepét ugyanakkor főleg az afrikai ál- lamok töltik be.
A következőkben a tanulmány a techno- lógia átruházása fő komponenseinek szinte- tikus indexelt mutatja be. Ezek több válto—
zatban készíthetők. Ha a négyféle tevékeny- ség súlyozás nélkül szerepel az indexben, ak- kor a fontosabb országok technológiaátruhá—
zási mutatója (1970-hez viszonyítva) a követ—
kező emelkedést tükrözi: Egyesült Államok 105,9 százalék. Egyesült Királyság 94,8 szá- zalék. Közel azonos Franciaország (235.5 szá- zalék) és a Német Szövetségi Köztársaság (254.6 százalék) mutatója; Japáné minden- esetre kiugró értéket képvisel (467,3 száza- lék). Magától értetődik, hogy a technológia—
átruházás fent tárgyalt formái ezen a szinte- tikus indexen belül országonként igen eltérő
mértékben oszlanak meg.
Ennek folytán a fenti indextől lényegesen eltérő mutatót kapunk eredményül. ha a technológiaátruházás különböző módjait kü- lönbözőképpen súlyozzuk (így például Japán előnye lényegesen mérséklődik, ha a külföldi közvetlen beruházásoknak nagyobb súlyt tu- lajdonítunk).
(Ism.: Nyáry Zsigmond)
DEMOGRÁFIA
DUPAGUIER. J.:
A PÁRlZSI MEDENCE FALUSI NÉPESSÉGE XIV. LAJOS
KORABAN
(La population ruraie du Bassin Parisien á l'épo- oue de Louis XIV.) Ed, École des Hautes Études en Sciences Sociales. Paris. 1979. 440 p.
A könyv részletes összefoglaló beszámoló Jacaues Dupaauíer sokéves történeti de- mográfiai kutatásairól. Közli az adatokat, a forráskritikai vizsgálatokat, a kérdés szakiro- dalmát, és 612 tételből álló annotált biblio—
gráfiát ad. lrigylésre méltó helyzetben van az a kutató, aki ilyen részletességgel közöl- heti kutatási eredményeit. Ez ugyanakkor a szakértő olvasó számára is hasznos. mert be- tekintést ad Dupaguier kutatásainak meneté- be, a kudarcokba és az eredményekbe. to- vábbá lehetővé teszi. hogy az adatok alap- ján maga is ellenőrizze a következtetéseket, illetve hogy más következtetéseket is levon- jon, ha nem ért egyet Dupaguier megálla-
pitásaival.
Mi indokolja a korszak és a terület ki- választását? A vizsgált korszak részben, il- letve egészben megelőzi az INED (a francia Nemzeti Demográfiai Kutatóintézet) által végzett nagy franciaországi történeti demog—
ráfiai kutatássorozatban feltárt korszakot, ugyanis ez az utóbbi kutatás 1670—től a XIX.
század első feléig dolgozta fel az anyaköny- veket. és ezeknek alapján IMO—től 1829-ig becsülték meg a francia népesség népmoz—
galmi arányszámait, valamint I740—től 1860- ig Franciaország népességszámát. XIV. Lajos uralkodásának ideje (1643—1715) és az azt megelőző évtizedek — e könyv tárgya — így nyitott kérdéskör maradt. A párizsi medence (lle-de-France és Normandia) egységnek te—
kinthető mind politikai (a Capet család régi
birtoka), mind kulturális (az oil nyelv terü-
lete), mind államigazgatási és adóztatási szempontból (ez azért is lényeges, mert azo- nos fajta összeírások készültek).
Dupaauier történeti demográfiai kutatásait a felhasznált források is megkülönböztetik az INED vizsgálataitól. Pierre Chaunu véleménye szerint amit Louis Henry tett az anyakönyvek feldolgozása területén, azt tette Jacgues Du—
paauier a különböző időszakok összeirásai—
nak feldolgozása érdekében. Kutatásait úgy kezdte. hogy a különböző adóösszeírások és népszámlálások anyagai alapján megkísérel—
te a népesség változásait tisztázni. Később tért rá az anyakönyvek feldolgozásán alapuló családrekonstítuciós vizsgálatok felhasználá- sára. Az utóbbi területen nagy segítséget nyújtott neki L. Henry azzal, hogy átadta a párizsi medence területére eső, az INED ál- tal készített családrekonstituciók anyagait.
A könyv (: történettudományban és a tör—
téneti demográfiában vitatott kérdések meg- fogalmazásával kezdődik. Az első ilyen kér- dés: túlnépesedett volt-e Franciaország XIV.
Lajos korában? F. Braudel szerint Francia- ország a XVIII. században a Xlll. vagy még in- kább a XII. század óta tartó krónikus túlné—
pesedés hosszú fázisából emelkedett ki, ami India jelenlegi helyzetéhez lehetett hasonló.
Ha ez így történt, akkor a XVIII. századi né- pességnövekedést csak lényeges mezőgazda—
sági technológiai változás tehette lehetővé.
Ha viszont nem volt túlnépesedés (legfeljebb
relatív értelemben), akkor maga a XVIII. szá-
zadi gyorsabb népességnövekedés lehetett a mozgatáereje a technológiai fejlődésnek. A kérdés megválaszolásához ismerni kell a né—
pességszámot.
