STATl'SZTlKAi IRODALMI FlGYELÖ
majd 7. általános morbiditási indexek, 2. be- tegségelöfordulások és 3. betegség preva-
lencia arányok vizsgálatát ítélik fontosnak.
A rokkantsági arányok vizsgálatánál min- denekelőtt szükséges a rokkantság fogalmá—
nak tisztázása. A legmegfelelőbb módszer ilyen adatok megszerzésére a speciális egészségügyi felvétel.
Az egészségügyi szolgálat kihasználtságá—
nak vizsgálatára szintén igen nagy számú mutató szolgál.
Az általános népesedési és lakásviszo- nyokat megfelelően jelző mutatószámok leg—
inkább a népszámlálások adataiból nyerhe- tők. Tekintettel azonban arra, hogy népszám—
lálésokat csak meghatározott időpontokban tartanak, speciális felvételek adataira is szükség van a megfelelő mutatók megalkotá- sánál. Mindamellett meg kell jegyezni, hogy általános népesedési adatok nem mérik köz—
vetlenül sem az egészségügyi státuszt, sem a szolgálat kihasználtságát. Az általános né—
pesedési jellemzők mutatói között megítélheA tők a következők (ezek további alkategóriók- ra is bonthatók): a) demográfiai és életcik- lusok, b) lakásadatok. c) vándorlás, cl) et- nikai különbségek, e) oktatás, f) jövedelem és foglalkozás, 9) foglalkoztatottság, h) egyéb gazdasági jellemzők, i) családszervezet, [) termékenység, k) városi utazás.
A rendelkezésre álló egészségügyi intéz—
mények és munkaerő számbavételét számos szerv és intézmény végzi. A nyilvántartott in—
tézményeket a következő csoportokba lehet soraini: 1. kórházak, 2. rendelőintézetek, 3.
magánrendelők, 4, egyéb egészségügyi in- tézmények, 5. kutatóintézetek. A munkaerő- csoportok: 1. orvosok, 2. ápoló nővérek, 3.
gyógymasszőrök, 4. fogászok, 5. közegészség—
ügyi alkalmazottak, 6. egyéb egészségüggyel kapcsolatos munkaerő. Továbbá figyelembe vehetők még azok a szervezetek, amelyek egészségügyi intézményeket tartanak fenn és egészségügyi munkaerőt alkalmaznak,
A közösség környezetének vizsgálata sajá—
tos módszereket követel, melyek tőleg bizo- nyos folyamatok megfigyelésével kapcsolato-—
sak. Vizsgálandó: a) a levegő minősége, b) a vr'z minősége, c) a vízszolgáltatás, cl) a sze—
mételtakaritás, e) a patkányok jelenléte, f) a zaj, (y) az élelmiszer, h) a sugárzás, i) az ipari higiénia és ipari balesetek
A szerzők az információs rendszer kialaki- tásában a komputereknek tulajdonitanak el- sősorban jelentőséget. Különböző módszere—
ket javasolnak az adatok csopartositására és azok eiemzésére, Alapelvük az. hogy az ada—- tok lehetőleg olyan nagyságú területről szárú mazzanak, amely még biztosítja a viszonyla—
g—os homogeneitást. A dolgozat végül össze—
foglalja az egészségügyi információs rendv—
szer alkalmazásának lehetséges területeit.
(ism.: Józan Péter)
1189
LEONOV, SZ. A. —— KULTÚGIN. E. V.:
KIS ELEKTRONIKUS SZAMITÓGÉPEK FELHASZNÁLÁSA A HALANDÓSAGITÁBLA-
SZÁMlTÁSOKHOZ ÉS A NEPESSEG VARHATÓ ATLAGOS ÉLETTARTAMÁNAK
MEGHATÁROZÁSAHOZ
(Primenenie molüh élektronno—vücsiszlitel'nüh ma- sin dlja iszcsiszlenija tablic szmertnoszti i szrednei prodolzsitel'noszti zsizni naszelenija.) — Szovelszkoe Zdravoohranenie. 1971. 11. sz. 33—37. p.
A lakosság egészségügyi helyzetének meg- állapításában a megbetegedések és a fizikai fejlődés adatai mellett nagy jelentőségük van a halandósági mutatóknak. A halálozá—
sok részletesebb, pontosabb és tudományos igényű kutatása elvezet bennünket az ún. ha- landósági és az átlagos élettartam megha—
tározásához szükséges táblák összeállításá- hoz. E táblák adatai a legpontosabban tük—
rözik a halandósági viszonyokat a különböző korcsoportokban, mutatják a halálozások sor—
rendjét, egybevetve az ugyanakkor születet—
tekkel, (: túlélők számát minden életkorra, az átlagos várható élettartamot, és egy sor egyéb paramétert.
Az ezek alapján nyert átlagos várható élet—
tartamot mutató táblák hiven mutatják a la- kosság egészségi állapotában bekövetkezett változások jellemzőit, bár ilyen irányú alkal- mazásuk még 'nem eléggé elterjedt.
Az egészségügyi szervek gyakorlatában vii szant már elég széles körben alkalmazzák ezeket az ún. rövid halandósági és az átla- gos élettartam meghatározásához használt táblákat,
A ,,rövid" vagy ,,rövidített" táblákat nem éves, hanem ötéves intervallumot magukban foglaló korcsoportok alapján állítják össze.
Legpontosabb táblákat azokra az évekre, vagy azokhoz közel eső évekre lehet kiszá—
mítani, amelyekre van adatunk a lakosság egyes korcsoportjainak számáról, vagyis a népszámlálások éveire. A Szovjetunió lakos—
sígának 1970—ben történt összeírása lehetőt- vé teszi az 1969—i970. évekre vonatkozó liOu landósági táblák összeállítását, és a lakos- ság egészségügyi helyzetében bekövetkezett változások nyomon követését az előző, 1959, évi népszámlálás óta.
A Szovjet-unió Központi Statisztikai Hivatala által publikált országos és néhány szövet—
ségi köztársaságra vonatkozó táblák nem mindig elégítik ki a helyi egészségügyi szer—
vek azon igényeit, hogy az egyes vidékekre, területekre és nagyvárosokra analóg adata kat kapjanak Ilyen regionális halandósági táblák összeállításának különösen nagy jew lentősége van ma, amikor a Szovjetunió Egészségügyi Minisztériuma a népszámlálás.
sal időben összehangolva végzi a lakosság egészségügyi helyzetének komplex tanulmá- nyozását, reprezentativ módszerrel.
Ennek a kutatásnak programja a megbe—
tegedések tanulmányozásával együtt a szü—
1190
letések- és halálozások sokoldalú elemzését is előirányozza, és szükségessé teszi a min- tában szereplő helyekre vonatkozó halandó—
sági és átlagélettartam meghatározási táb—
lák összeállítását. A halandósági táblák ösz—
szeállítósának módszerét felhasználva mind a kutatók. mind az egészségügyi gyakorlat—ban dolgozók pontosan meg tudják állapítani az egyes halálokok szerinti halandósági muta- tókat. E mutatók kiértékelése lehetővé teszi az egészségügyi intézmények hálózatának racionális fejlesztését, a kórházi ágyak meg- felelő elhelyezését és profilírozását stb.
Az elektronikus számítástechnika felhasz—
nálása jelentősen megkönnyíti a halandósá—
gi és az átlagos élettartam táblák kiszámí- tását, és ezzel elérhetőbbé tette azokat a felhasználók szélesebb rétegei számára is.
Az Ural. valamint a Minszk számítógépek programozásának bonyolultsága és a gépidő ( jelentékeny költségei azonban céiszerűbbé tették olyan kisgépek felhasználását erre a feladatra, mint a Nairi vagy a Mir.
A Szovjet Tudományos Akadémia N. A.
Szemaskó'ról elnevezett össz-szövetségi, Tár- sadalomhígiéniai és Egészségügyi Szervezési Tudományos Kutatóintézetének Számítóköz- pontjában programokat dolgoztak ki a ha- landósági táblák Nairi és Mir típusú kisszá—
mítógépekkel történő kiszámításához.
A Nairi számítógéppel lehetővé vált széles körű tudományos feladatok kidolgozása vi- szonylag magas fokú programautomatizálás—
sal.
Több, számítógép által készített halandósá- gi és átlagos élettartam meghatározási táb- laprogram készült. A kidolgozott algorit- musban a táblák mutatóinak jelölését a nem—
zetközi demográfiai és egészségügyi statiszti—
STATISZTIKAI IRODALMI FIGVÉLÖ
kában elfogadott előírásoknak megfeielóen tervezték meg. A munka során a nemzetközi
irodalomban használatos rövid halandósági;tábla-számítási módszerek sorából Farr mód- szerét vették alapul, de néhány formai vál"
toztatással, illetve egyszerűsítéssel Ptuha és Merkov módszerét is felhasználták.
Az összeállított programok számításainak
pontosságát igazolták a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala által a Szovjetunió lakos- ságáról publikált 1959—1960. évi halandó- sági és átlagos élettartam tábiák. Ezekben a rövid táblákban az éves mutatók csak az első 5 korcsoportra vonatkoznak (0. 1. 2. 3.4 évesek) a továbbiakban ötéves időszakon- kénti korcsoportokro. A halandóságitábia- számításnál figyelembe vett utolsó karoso—
portok a 80—84 éveseké és a 85 évesek és annál idősebbek korcsoportjo. ,
V Az információ betáplálása a gépbe a g
— halandósági valószínűség az adott korban
— paraméterrel kezdődik. A O. 1. 2. 3. 4 éves korban gO—g4-et önálló programok számit- ják ki, ugyancsak önálló programokkal tör—
ténik a halandósági valószínűség számítása a következő korcsoportokban. _ _
A következőkben a szerzők ismertetik az általuk említett és javasolt programok algo- ritmusát.
Ennek leírása és elemzése után arra a kö—
vetkeztetésre jutnak, hogy a Nairi és Mir típusú elektronikus kisgépek széles körű el- terjedése a Szovjetunióban jelentősen meg- könnyíti a kutatók munkáját, növeli a számí- tások pontosságát, és lehetővé teszi ezeknek a számításoknak az egészségügyi gyakor- latba való bevezetését és alkalmazását.
(ism.: Szabóné Horváth Beáta)
lPARSTATlSZTlKA
TEMPLE. P.:
A TUBBLETHOZAMOK MÓDSZERE
(La méthode des surplus.) — Economle ot Stam- tlaue. 1971. dec. 33—50. p.
Az utóbbi évek közgazdasági irodalmában megjelent a munkatermelékenység fogalma mellett a tényezők teljes (globális) termelé- kenységének fogalma is. Ezzel a kérdéssel a francia Állami Statisztikai és Gazdaság- kutató lntézetben (lNSEE) az elmúlt években André L. Vincent foglalkozott. A módszer a népgazdasági mérlegek módszerére épül. A kérdéssel nemcsak makro—. hanem mikro-
ökonómiai síkon is foglalkoztak, így többek
között a termelékenység növekedéséből szár—
mazó többlethozamot kísérelték meg elosztani a termelésben részt vevő különböző vállalatok között. A jelen cikk szerzője támaszkodik a C.E.R.C. (Centre d'Étude des Reyenus et des Coűts) intézet korábbi kutatási eredményeire
és így dolgozza ki az ún. többlethozamok módszerét a makroökonómia területére.
Ismeretes, hogy a termelés tényezői széles kört ölelnek fel. ide tartoznak: a munkaerő, a tőke (épületek, berendezések, forgóeszkö—
zök), az alapanyagok stb. Amikor a tényezők globális termelékenységét vizsgálják. a ter- melés növekedésére ható összes tényezők kö- zül sok esetben (például A. l.. Vincent mun- káiban) csak a legfontosabbakat veszik fi- gyelembe: a munkát. a tőkét, az alapanya- gokat és a szolgáltatásokat.
A tényezők másik csoportja az adókat, a kamatokat és az egyéb kifejezetten pénz—
ügyi tényezőket tartalmazza, amelyek a ter- melésre csak indirekt módon hatnak. Szerző e tanulmányában az indirekt tényezők hatását is figyelemmel kíséri.
Amikor a tényezők globális termelékeny—
ségéről van szó, akkor a ,,termelékenység"
