"Vélemény a lengyel kérdés tárgyában"

a lengyel kérdés tárgyában.

Ir ta : Dr. Polner Ödön, egyetemi tanár.

A lengyel kérdés a viszonyok mai fe jlő d é s i szakában fő le g két irányban kirán választ.

Slőször arra nézve, mely terü letek tartozza­

nak az újonnan fe lá llíta n d ó lengyel állatihoz; másod­

szor pedig arra nézve milyen közjogi viszonyba ke­

rü ljön az uj lengyel állam a kőzépeuróp&i hatalmakhoz és különösen monarchiánkhoz.

v, v*

I.

Az első kérdésre adandó válasz mindenek­

e lő t t a háború kimenetelétől és a ttó l függ, hogy a békekötés hogyan fo g rendelkezni. Másrészt e kérdés tekintetében tág tere n y ílik a különféle hatalmi szempontok órvérgresi tésánek. Azért e hslyütt e kér­

déssel csak annyiban indokolt fo g la lk o zn i, amennyi­

ben & második kérdés szempontjából szükségesnek l á t ­ szik annak megállapítása, hogy mely területekre néz­

ve á ll fenn már most bizonyos valószínűséggel an­

nak lehetősége, hogy az uj lengyel államhoz fognak ta rto z n i; másrészt pedig amennyiben bizonyos á lta ­ lános elveket fe l leh et á ll i t a n i , amelyeknek a len­

gyel állam te r ü le ti kikerekitésénél való követése, különösen a mi szempontjáinkból kívánatos volna.

Körülbelül bizonyosra vehető,hogy az uj lengyel állam magva az u n. Orosz-Lengyel ország

A lengyel állam alkotórészei.

Orosz-Lengyel- ország.

Porosz-Len­

gyel ország.

Gál ic ia .

le s z , mely Lorigyslország második ás harmadik felosztá sa , alkalmával ugyan Poroszország és Ausztria osztályrésze l e t t ,

de amelyet később az 1815. évi bécsi kongresszus Oroszország­

nak ju t ta t o tt , miután előbb már ezt a te rü le te t a független varsói hercegség fog] al ta magában. Hogy ezen kivül Oroszor­

szágnak szintén m egszállott te rü le te ib ő l, a régi L itván iá­

b ól, Kurlandból s t b ., melyek oda Lengyelország második f e l ­ osztása alkalmából kerültek, - amennyiben azokról Oroszor­

szág a békekötés alkalmával lemond, - csatoltassék-e valami az uj lengyel államhoz, vagy nem, erre nézve a német és lengyel közvélemény között még igen nagy eltérések vannak s e pillanatban a mérleg, úgy lá ts z ik , ama megoldás fe lé haj­

li k , a mely sem Litvániának /: Grodno, Vilna, Kovno, rész­

ben Minsk :/ s még kevósbbé a b a lti tartományoknak e lfo g ­ l a l t ré s z e it /: Kurland :/ nem akarja Lengyelországhoz csa­

tol n i.

Szinte bizonyosra vehető továbbá, hegy az a terü­

l e t , amely Lengyelország első és második felo sztá sa alkalmá­

val Poroszország osztályrésze l e t t és maradt meg később is , t „ i . Nyugat-Poroszföld /: West-Preussen :/ tartomány és Po- sen nem íog az újra fe lá llíta n d ó Lengyelországhoz visszacsa*

t o lt a t n i, mert ennek megtartására a német közvélemény és b i­

zonyára a német ille té k e s körök is o ly nagy súlyt helyeznek, hogy annak átengedése kizártnak lá ts z ik . S tényleg a geog­

r á fiá i h elyzet és ennek következtében talán a katonai szem­

pontok is ezt az álláspontot legnagyobb ré szt indokolják.

^z lehet egyik oka annak, hogy a lengyel közvélemény egyik

«

része ebben - legalább egyelőre- megnyugszik.

A dolgok mai állásában valószínűnek lá ts z ik végül, hogy G &licia terü lete abban az esetben, ha sikerül az uj lengyel állam és monarchiánk közt valamely közjogi kapcsolat létrehozása, az uj lengyel állam k iegészítő része lesz.

? tekintetben eddig fő le g csak G a lícia te rü le té rő l v o lt szó

- 3 -

s nem Bukovináról i s ; h o lo tt ha G a líc ia Lengyel országhoz

. * ' t

csatoltatok - akárcsak a j e lz e t t kapcsolat m e lle tt is - Bukovinának az osztrák állam terü letével való mindenne- n& Összefüggése megszűnnék s esetleg egy uj - bukovinai -

kérdés felmerülésére fog alkalmat adni.

Ugyanez az eset állana elő akkor is ha G a iiciá - nak k e le ti fe lé b ő l az ethncgrafiai viszonyokra való t e ­ k in te tte l külön tartományt alakitanának 'és ezt nem enged nék át az uj l e i v e l államnak, üzt kívánják is a g a l í c i ­ ai ruthének, de eddig egyelőre különösebb támpontunk nincs annak fe lté te le z é s é r e , hogy ez a kivánság t e l j e ­ sülni fog. -

A mi ezek után azt a kérdést i l l e t i , hogy mely területekre nézve volna indokolt az uj lengyel

államhoz caló csatolás, e tekintetben egészen á lt a lá ­ nosságban és fe lté te le z v e mindig a zt, hogy ez velünk baráti, sőt szövetségesi viszonyba ju t, a következőket kell megjegyezni. Az államok te r ü le ti kialakulásának legfőbb alapja a geog rá fiá i konfiguráció, mert a geog­

r á fiá i konfigurációval vannak a legszorosabb kapcso­

latban a gazdasági viszonyok, melyeknek legkiemelke­

dőbbje a könnyű és természetes közlekedés e az egymást k ieg észítő termelés és közvetlen árucsere lehetősége.

Nagy vonásokban követi is az európai államok t e r ü le t i kialokulása minden elle n té te s hatás m e lle tt ezt a törvényt. A g e o g rá fiá i konfiguráció m e lle tt csak má­

sodsorban jöhetnek figyelembe az ethnografiai hatá­

rok, noha ma a kis nemzetek jogának vagy a népek ön­

rendelkezési jogának jelszava a la tt az u.n. nemzeti­

ségi e lv van előtérbe tolva. De az ethnografiai ha­

tárok egészen a v é le tle n körülmények hatása a la tt alakulnak k i, ingatagok és folyékonyak s a zért az államok te r ü le ti kialakulásának tá volról sem leh et-

Bukovina.

Ruthének,

G eográfiái konfiguráció.

Tenger.

Természetes határok.

nek oly szilá rd a la p ja i, mint az állandóság je lle g é v e l bíró s a re a litá s biztosságát nyújtó geog rá fiá i h elyzet.

Ez a g eog rá fiá i helyzet - különösen pregnánsan érvényesült a magyar állam t e r ü le t i kialakulásánál,a mi egyik n y itja annak, hegy a magyar állam te rü le te fennállásának több mint ezer éve a la tt oly állandóságot tü n tetett f e l , a mi­

lyen t kevés európai állam. Másrészt az ethnógn&fiái hatá­

rok szerin t való államalakulás hazánkat te lje s e n szótszag- gatná. Ennélfogva részünkről különös súlyt kellene helyezni arra, hogy a jövendő állanalakuláscknak a békekötés fo ly a ­ mán tárgyalás alá kerülő eseteiben a g e o g rá fiá i elv és ne

az ethnografiai elv vétessék alapul, mely különben - ha általánosan érvényesülne - Jelenlegi ellenségeink közül

is nem egynek, ha nem ezétdarabolására, de megcsonkítására vezetne.

Ennek a ge og rá fiá i elvnek csak egyik nyíl vonu­

lása az a követelmény, hogy minden állam, amennyire leh et, k ite rje d je n a tengerig. Ez az e lv érvényesült abban az egyetlen hódításban, melyet ezer év a la tt a magyar állam az első honfoglalás után fogan atosított és m egtartott, és a melytől természetesen a jövendőre sem á llh a t el semmi

szin a la tt sem. Ez e l? érvényesülésének jogosultságát en­

nélfogva más államoknál is el kellene ismernünk, hacsak vele szemben más, legalább is hasonló jogosultsága elvek nem állanak.

Ezeknek az elveknek alkalmazása az uj lengyel állam te r ü le ti kialakulásánál bizonyos mértékig nehézségek­

be ütközik. Azon a tájon ugyanis, a hol a ré g i Lengyelor­

szág e lte r ü lt és a melyen az uj lengyel államnak is meg kell alakulnia, csak igen kis mértékben vannak meg azok a geog rá fiá i mozzanatok, amelyek különálló államok megfele­

lő elhatárolásának alapjául szolgálhatnak. Nyugat és k elet fe lé ez a te rü le t egészen n y ílt és jóformán szabad utat

- 5 -

enged úgy az egyik,mint a másik irányban való t e r je s z - kedésnek. Nagyrészt ez az oka annak, hogy e két irány­

ban, vagyis Németország és Oroszország fe lé & régi

t • ♦ C

Lengyelország nem b ir t állandó határokra szert tenni, 8 hogy azok folyton változtak. Csupán dél f e lé alko­

t o t t a Kárpátok hegyláncolata és az a körülmény, hogy e hegyláncolat v iz e i két ellenkező irányban fekvő tenger fe lé folynak, természetes elvá la sztó vonalat, ami okozta nagyrészt azt, hogy Magyarország és Len­

gyelország közt a határ, eltek in tve igen rövid átmene­

t i id ő től és igen csekély v á lto zá s tó l, Lengyelország egész fennállásának id eje a la tt állandóan ugyanaz v o lt s hogy a két szomszéd állam között történelmünk egész id e je a la tt a l i g került fegyveres összeütközésre a sor, a mi különben szomszédos államok között szinte kikerülhetetlen.

Észak f e l 61 a tenger kinálkozott Lengyel- országnak természetes határul és ezt a határt, melyet épen a terg er révén terjeszkedő németség zárt e l e lő ­

le , igyekezett is a legnagyobb küzdelmekkel elérn i s ez v o lt a lengyelség és németség k özötti százados e l ­ lentéteknek egyik legfőbb oka.

Amennyiben i l y körülmények közt mégis a ge­

o g rá fiá i fekvés szem e lő t t tartásával akarnák az uj lengyel állam te rü le té t megáll api ta n i, erre le g a l­

kalmasabb alapnak mutatkozik a V isztu la folyón&k me­

dencéje. innék közepe és magva Orosz-Lengyelország, eltek in tve északon a régen Litvániához ta rto z o tt Suwalki kormányzóságtól és nyugaton Kalisz kormányzó­

sá gtól, mely már a Wartha folyó völgyére esik. F el­

ső része, mely egészen természetesen csatlakozik hoz­

zá, Nyugat-Galicia, egészen Lembergen valamivel tú l.

Alsó része Poroszországnak a V isztu la fo ly ó tó l nyugat-

Javasolt.

határok.

Posen ós Nyu­

gat-Porosz föld.

ra és k eletre eső k erü letei. Ha est & te r ü le te t & Wartha fe ls ő , a V isztu la alsó folyásával ős a kettőt d é lrő l északra Összekötő egyenes vonallal elhatárolju k, megle­

hetős kerekded, g e o g rá fiá ita g egységes, a ten gerig terjedő te rü le te t kapunk, a melyhes nem ta rto zik egy ré szt a Német­

birodalom testébe mélyen beBzögelő és az előbb j e l z e t t területhez a nyúlvány viszonyában á lló Posen, és Nyugat- Poroszföldnek a V isztu látó l nyugatra s szintén félreeső része. De nem ta rtozik hozzá Orosz- Lengyelország aránylag keskeny nyugati sávja és északi nyúlványa sem. Másrészt

• '.i

nem ta rtozik hozzá Galíciának k e le ti része, a mely geogra- f i a i l a g - ós hozzá tehetjük eth n ografiailag is - más v i ­ dékhez, a Fekete tenger fe lé haladó Dnyeszter fo ly ó vidéké­

hez húzódik.

G eográfiái alapon a fent j e l z e t t kikerekités volna a legindokoltabb s némileg rekompenzíció volna Len­

gyelországnak Posen és az egész Nyugat-Poroszföld meg nem nyeréséért, s megszüntetné a németség és lengyelség k özötti viszony elmérgesedésének egyik főokát. Világos azonban, hogy a Németbirodalomtól területének i l y megcsonkítása nem kívánható még akkor sem, ha e te r ü le ti veszteség h elyett máshol nyerne te r ü le ti kárpótlást. Viszont nem is említve Orosz-Lengyelország nyugati sávjának el szakítását, való­

színű, hogy Kelet-Galiciának a lengyel állam terü lettől való elválasztását a lengyelség nem fogadná megnyugvással, mert te r ü le ti törekvései még K elet Galícián is túl mennek.

Mindezeknek következtében az uj lengyel állam te r ü le ti k i­

alakulásánál a je le n le g i viszonyok közt a g e o g rá fiá i alap egészében a lig fog érvényesülhetni s előrelá th ató, hogy az uj lengyel állam a ge og rá fiá i e lv tő l való eltérésekkel fog k ik e re k itte tn i. Ilyen mindenek e lő t t, hogy G a líciá t

már a történelmi előzményekre való te k in te tte l is - /Kelet -»

G a líc ia , vagyis az u.n. Vörös-Oroszföld a XIV.század köze­

pétől Lengyelország fe lo s ztá s á ig , tehát kb. 400 éven át

állandóan Lengyelországhoz ta rto zo tt / - indokolt

lesz egészen az uj lengyel államhoz c s a to ln i, másrészt, hogy ez az uj állam csak közvetve, vagy kerülő utón é r je e l a tengert t . i . vagy az á ltal , hogy a V isztu la torkolatánál biztosítanak neki kikötőt s oda vezető vasutat, vagy az á lt a l, hogy észak-kelet fe ló hos- zácsatoltatik a.ten gerig érő két vagy három litv á n /: Kovno és e s e tle g Vilna is :/ és lett-ném et /iKur-

land:/ lakosságú tartomány. üz az utóbbi megoldás g e o g rá fiá iia g nern egészen k ie lé g ítő , mert ez á lta l

Lengyelország tengeri kikötője körülbelül háromszor oly messze esnék Varsótól, mint a* előbbi esetben.

Azonkívül ellen tétb e jutna azokkal az aspirációkkal, melyek ezeket a terü leteket a Némethirodaiómmal k í­

vánnák kapcsolatba hozni.

Az uj lengyel állam terü lete ilykóp csak Orosz-Lengyelország és G a líc ia te rü le té t foglalná magában. Unnék nagysága összesen 2O6*1810km. és népessége az 1911. évi adatok szerint 20.492^75 l é ­ lek. Miután ezzel a te r ü le ti kialakulással tulajdon- kép csak Ausztria jönne abba a helyzetbe, hogy min­

dent visszaenged, a mi Lengyelország felosztásából osztályrésze l e t t , mig Poroszország egészen megtar­

taná azt, a mi az első osztozkodás alkalmával neki ju to tt /: Nyugat-Porőszföld :/ valamint a második osztozkodás nyereményének egy részét /: Fosén :/ is ; Oroszország pedig csupán azt veszítené e l, & mit csak 1815-ben a bécsi kongresszus alkalmával fcapotu a másik két osztozkodó hatalom rovására, már ebből a szempontból is indokolt, hogy az uj lengyel állam v épen monarchiánkkal jusson szorosabb közjogi kap­

csol atba.

A fent már j e l z e t t esetleges bukovinai kérdésnek tárgyalása nem ide ta rtozik .

Közjogi állá s.

1916.évi marn­

ia az lom.

Kapcsol &t a Némát bírod alom mai vágj- a mo­

narchiára! .

I I .

Lengyelország jövendő közjogi á llá sa tek in teté­

ben túlhaladottak azöka tervek, melyek Lengyelországnak neru akartak önálló államiságot ju tta tn i. Ilyenek voltak különösen az a terv , hogy Orosz-Lengyelország m egszállott t e r ü le t e it a megszálláehos képest ketté osszák s az egyik rész a német birodalomhoz, a másik monarchiánkhoz, tu la j­

donkép Ausztriához csatoltassék. Ilyen v o lt továbbá az, a mely Orosz-Lengyelország f e l e t t a két megszálló hatalomnak

u.n. koiraperiumot /: h elytelen ü l: kondcminiumot :/ kívánt volna adni, megosztott közigazgatással, de egységes autonóm törvényhozással és főkormányzati szervvel /: Grabowsky fé le terv :/. Ily en v o lt végül &z, am ely Orosz-Lengyel országot G a líciával egyesítve Ausztriába kebelezte volna be.

Mindezeket a tervezgetőseket keresztülhúzta a két uralkodónak 1916. évi november 5-én k e lt manifesztuma és az 1917, évi szeptember 12-én k elt rendelkezése, me­

lyek Orosz-Lengyelországot önálló állammá és pedig monar­

chikus állammá n yilván ították és ezen alapon a legfőbb államhatalom gyakorlására, addig is , mig a lengyel állam uralkodóját meghatározza, három tagú régensségi tanácsot á llíto tta k f e l. 3zek után tehát csak az a kérdés, hogy az Orosz-Lengyel országból a la k íto tt államterülethez még mily terü letek csatoItassanak és azután, ^hogy az uj len ­ gyel állama középponti hatalmak egyikével lópjen-e és ha

igen, minő Közjogi kapcsolatba.

Az utóbbi kérdés megoldása bizonyos mértékig

«ár ia előre hal adott.-Habár a g eog rá fiá i fekvés és a gaz­

dasági viszonylatok azt indokolnák, hogy az uj lengyel állam még akkor is , ha G a líc ia hozzá csatoltatnék, a Né­

meth irodai cmmaJ lépjen közvetlenül közelebbi kapcsolatba, mégis kétségtelenül a lengyelség és németség között fenn­

á lló bizonyos feszü ltség következtében, s talán raz I.k é r ­ dés tárgyalásánál már j e l z e t t körülménynél fcgva is a rneg-

•A

s -

oldás a mi monarchiánkkal való közelebbi kapcsolat létesítésének irányában halad, fi* k ife je zé s re is ju­

t o t t Károly királyunk nyilatkozatában, am ely szerin t azon reményének adott k ife je z é s t, hogy a jövendőben a lengyel állam keresni fo g ja a monarchiánkkal való köselebbi viszonynak a lé te s íté s é t /: L. *Pol©«* fo ly ó ­

ir a t 1916. évi december 1-én megjelent 153.számát:/

s ez a gondolat, úgy lá ts z ik , úgy Németországban, mint a lengyelség körében elfogadásra t a lá l. Most tehát csak e közelebbi viszony tartalmának a megha­

tározása a feladat.

Lengyelországnak monarchiánkkal l é t e s í ­ tendő közjogi kapcsolata tekintetében a következő eshetőségeket k e ll számításba vennünk:

1. / Fejedelmi unió, bár jo g ila g megálla­

p ítva , de semmi más közösséggel /: t is z t a perszo­

n ális unió :/.

2. / Fejedelmi unió ugyanazzal a közösség­

g e l , amelyben Magyarország van Ausztriával /: sok­

szor u.n. reálunió, trializm us :/.

3. / Dinasztikus unió, jo g ila g m egállapít­

va, de semmi más közösséggel.

4 . / Dinasztikus unió organikus közösség­

gel , azaz közös ügyekkel és közös szervekkel.

Az 1. ás 2. eshetőség megegyeznek egymással annyiban, hogy ez esetekben mind a há­

rom államnak /: Ausztriának, Heg?arországnak ás Lengyelországnak :/ uralkodója egy személy volna, mig a 3. és 4. eset megegyeznek egymással, hogy

ezekben Lengyelországnak fejedelme más volna, mint Ausztriáé és Magyarországé, de ez a két állam közös uralkodó házának ta g ja volna olykép, hogy a lengyel k ir á ly i széket a mi uralkodóházunk egyik utóbb szü­

lött- ágából származó uralkodó töltené be /rsecund/?- genitura :/.

e

/

Fejedelmi vagy dinasztikus

unió.

Fejedelmi unió.

Másrészt a fent j e l z e t t 1. és 3. eset egyeznek meg egymással annyiban, hogy mind a két esetben a jo g ila g m egállapított uralkodói szenélyazonosság, i l l e t v e secundo- genitúra mel l e t t Ausztria-Magyarországnak és Lengyel ország­

nak kö2öe ügyeik és közbe szerveik nem volnának, mig a 2.

áa 4. esetben a kapcsolat annyiban volna erősebb, hogy a három államot közbe ügyek és közös szervek kötnék össze.

A mi az 1. és 2. helyen e m líte tt fejedelm i uniót i l l e t i , meg k e ll á lla p íta n i, hogy a fejedelm i uniók­

nak a kora le já r t és hogy ma uj fejedelm i unió létrehozása anakronismuB. Az államkapcsolatoknak ez az alak ja az u.n.

patrim onialis felfogásnak és a rendi világnak a következmé­

nye, fejedelm i uniók csak abban a korban jöhettek lé t r e , a mikor egyrészt a fejedelmek az országokat magánjogi tu­

lajdonaiknak tekin tették és másrészt a rendekbe ta g o lt né­

pek is öaszeegyeztethetőnek ta lá ltá k felfogásukkal, hogy idegen fejedelmek legyenek uralkodóik, kiket szerződések­

kel szoríthatnak érdekeik megvédésére és jogaik megtaitá­

géra. S felfogások m e lle tt az uralkodó és népe közötti v i ­ szony nera té te le z te f e l az érzelmi összeolvadást, marad­

hatott külső jo g i kapcsolat. Az ujabbkori állam élet & f e ­ jedelem és nép között bensőbb viszonyt kíván meg. Ma, ami- dőn a legtöbb állam, még azok is , a melyeknek népessége ethnogr& fiallag nem homogén, nemzeti vagyis egy nemzet c é lja i, irányai, törekvései á lta l v e z e te tt, az állami é le t

sajátsága megkívánja, hogy az uralkodó és nép érzelm ileg, tehát nemzetileg is összeolvadjanak, a mi leh etetlen akkor, ha egy személy két vagy több államnak uralkodója, mert

egyszerre két nemzettel nem olvadhat össze érzelm ileg. íz az egyik oka annak, hogy a régebben k eletk ezett fejedelm i uniók, amennyiben nem olvadtak egészen össze egységesnéllám má követve az uralkodó személyazonossága folytán önként e lő á lló egységesítő törekvéseket, az újabb időkben mind felbomlottak am i uniónk k iv é te lé v e l. I l y körülmények kö-

- ] J

z ö tt uj uniónak létrehozása, különösen olyannak, melynél az uralkodó nem is két, hanem három és pedig különböző nemzetek á lt a l v e z e te tt államot egyesítene uralma alá, valóban időszerűtlen volna, különösen mikor ki van zárva annak lehetősége, hogy annak a harmadik államnak népe külön in dividu alitásáról lemondva, a másik két á l­

lam egyikével, vagy másikával, avagy épen mindkettőjé­

vel egységes államszervezetbe olvadjon össze.

Konkrétebben tekintve a dolgot a* i l y uniónak visszásságai nyilvánvalóak volnának. Minden monarchikus államban természetes és önmagától értődő kívánság, hogy az uralkodó és a din asztia a nép körében é lje n , nem­

csak a zért, hogy ha az államra a raonarchi&i intézmény terh ei rá hárulnak, annak hasznát is lássa, s nemcsak azért, hogy ez á lta l az uralkodónak ás a dinasztiának a nemzettel való együttérzése és összeforrottsága b iz ­ tosíttassák , hanem azért is , mert kétségtelen, hogy normális állami szervezetben az állami szervezet f e j é ­ nek és legfőbb vezetőjének az állami szervezet központ­

jában, tehát annak belsejében kell lennie. Fejedelmi unióban élő államoknál ez csak részben lehetséges. Í5zt mi magyarok, sajnos, eléggé tapasztaljuk. Ha az oszt­

rák császár és magyar k irá ly még egy harmadik állam uralkodója is lenne, akkor vagy még nagyobb mértékben lennénk kénytelenek nélkülözni az állam fejének s a vele kapcsolatos intézményeknek a magyar államban való je le n lé t é t , vagy az uj lengyel államnak kellene elké­

szülve lennie arra, hogy k irá ly á t és kapcsolatos in ­ tézményeit jóformán állandóan nélkülöznie kellene. Hogy

ez az állap ot elegendőképen biztositaná-e a lengyel államnak a velünk és általunk a középeurópai h atal­

makkal való együttérzését, különösen akkor, ha a f e j e ­ delmi unió tis z ta perszonális unió volna, az minden­

esetre kérdéses. Semmi esetre sem volna o ly körülmény,

Fejedelmi

unió v i s ­

szásságai.

Fej ad el mi unió közös­

séggel .

Fejedelmi unió nehéz­

ségei.

Fejedelmi unió nem aj ánl atos.

amely e kapcsolatban való megnyugvást erősítené, különösen akkor, ha a lengyelek te r ü le ti igényei sem elágittetnónek

v f j

ki egészen, a mi valószínű.

A kapcsolat mindenesetre erősebb volna, ha a fejedelm i unió m ellett még közös ügyek és intézmények is

i

fűznék össze a lengyel államot monarchiánkkal, hasonlókép mint a monarchia két államát /: sokak á lta l u.n. r e á l­

unió :/; azonban em ellett az erősebb kapcsolat m ellett is fenmaradhatna a fejedelm i unióval járó visszásságok miatt való elégedetlenség Lengyelországban, s mi magyarok

is ki volnánk téve annak, hogy a magyar k ir á ly t még na­

gyobb mértékben leszünk kénytelenek nélkülözni, mint a mennyire még normális időkben is megszoktuk.

Ezenkívül kétségtelen, hogy az állami é le t mai bonyolódottságánál, sok irányú feladatainál fogva egy embernek mint uralkodónak több állam ügyét intézni még akkor is sok, ha a monarcba nem abszolút uralkodó;

s az uralkodóra háruló reprezentatív feladatoknak eg y ­ formán való t e lje s ít é s e is túlságos teher. Ez igy van már akkor i s , ha csak két államról van azó f még fokozottabb mértékben igy , ha három államban kellene az uralkodói

feladatokat elvégezni. Ha pedig ezeket a feladatokat h ely­

tartó végezné, mondjuk Lengyslországban, ez a kapcsolat szilárdságának még inkább rovására menne.

Hogy a?. uralkodó személyazonosságán kívül közös ügyekre és közös intézményekre is k iterjed ő unió mennyire fogadható el a mi részünkről e közös ügyek e lin ­

tézése és azokra vonatkozó jogaink szempontjából, a z t még külön megfontolás tárgyává k e ll tenni. Miután azonban en­

nek a kérdésnek megítélése ugyanazon szempontok szerint történhetik, mint a milyenek szerint ugyanezt a kapcsolat másik alakja t . i . dinasztikus unió m e lle tt /: fent felh o­

z o tt 4. eset :/ tehetjük, ennek a kérdésnek v izsg á la ta a kapcsolat eme másik alakzatának tárgyalása alkalmával fo g

13

történni. Az előadottakból azonban máris levonható a következmény, hogy az uj lengyel államnál l é t e s í ­ tendő fejedelm i unió sem általános szempontokból nem volna indokolt, sem a mi különleges - t. i. -magyar - szempontunkból nem volna kívánatos.

Meg kell jegyezn i, hogy a fejedelm i unió iránt Lengyelországban sincs meg a szimpátia, a mit mutat az, hogy az ideiglenes lengyel államtanács országgyű­

lé s i és alkotmányi bizottsága á lta l elfoga d ott alkot­

mánytervezet kimondja, hogy a királynak állandóan az államban k e ll tartózkodnia és az országgyűlés be­

leegyezése nélkül más állam fe je nem lehet. /: 1. a

" Polen" című fo ly ó ir a t 1915. évi november 16-iki 151. számát :/ .Máskülönben a monarchiánkkal való kapcsolatba lépéstől nem idegenkednek.

Ennélfogva különös figyelm et érdemel az uj 1 ergyel 'államnál létesítendő kapcsolat másik alakzata: a dinasztikus unió /: secundogenítura:/, a melynek ismét két eshetősége volna, t . i . tisztá n dinasztikus, vagy pedig közős ügyekkel és intézmé­

nyekkel is biró /: fe n ti 3. és 4. eset :/.

A Habsburg uralkodóház történetében i l y

dinasztikus kapcsolat ismételten elő fo rd u lt. Ha el is tekintünk a német-osztrák tartományokra k ité r j esz- kedő. azoktól a dinasztikus osztozkodásoktól, melyek e tartományokkal való hűbéri megadományozásként a XTTT. század vérre óta a XVIí. század végéig e lő fo r ­ dultak és a mely osztozkodások megszüntetését akar­

ja a pragmatika szankció " in d iv is ib ilit e r " k i f e j e ­ zése je le z n i, még akkor is o tt van a Habsburgoknak Spanyolországban és az osztrák tartományokban s

ezekkel Magyarországban, majd később Toszkánában és még később Modenában való uralmuk. Az első esetben

az u.n. német ág v o lt a secundogenitura, a második

Fejedelmi un val lengyel ré s zrő l nem sz impatizáinak.

Dinasztikus unió.

Példák a múltból.

M*

Dinasztikus kapcsolat kö­

zösség nélkül ne® meglel elő*

esetben a tcszkánai, mig a modenai mér tértio g en itú rá t alk otott. Az első spanyol primogenitus ágnak k ih a lta után Spanyolországban uj secundogenituia alkotása v o lt te rv ­ ben /: 1703. évi p&ctum mutuae sucessionis :/, de meghiú­

sult.

Más dinasztiáknál ilyen kapcsolatot látunk Franciaország, Spanyolország, Nápoly és Parma között a Bourbon-házak idejében.

Mind e dinasztikus kapcsolatok elegendőek v o l­

tak akkor a megegyező k ü lp o litik a i irányzatok fantartásá­

ra. Ennek magyarázata azonban az, hogy akkor az államok k ü lp o litik á já t jóformán kizárólagosan a kormányok irá n y í­

tották nagyrészt dinasztikus szempontok szerin t. Ma azon­

ban a k ü lp o litik a irányításába a nemzeti szempontok is belejátszanak ós népi szervek is beleszólnak, és ennélfog­

va két állam megegyező, párhuzamos külpolitikájának ma már nem elég garanciája a dinasztikus kapcsolat. Pélaa

erre napjainkban Románia és Görögország esete. Ennélfog­

va nem lehet azt á llít a n i, hogy ha az uj lengyel állam Habsburg-házbeli uralkodóval az élén dinasztikus kapcso­

latba lépne is monarchiánkkal, ez már fe lt é t le n b iz to s ító ­ ba volna annak, hogy Lengyelország külpolitikájában velünk fog ta rta n i, pedig ez a legfőbb c é lja annak, hogy Lengyel- országgal közjogi kapcsolatot keresünk. Bármily általános eazi ismeretes és erős is a Habsburg-dinasztia ta g ja i kö­

z ű it a családi összetartás, mégis adott alkalomkor vagy az az eset á lln a elő, hegy a Habsburg-házbeli lengyel k i­

rá ly annyira összeforrna uj nemzetével, hogy nemzetének esetleg ellenünk forduló törekvéseivel nem akarna szembe­

helyezkedni, avagy pedig nem birna, vagy helyzetének ve­

szélyeztetése nélkül nem is tehetné.

Másrészt azonban e dinasztikus kapcsolat olyan volna, a mellyel a fejedelm i uniók visszásságai nem járnának együtt. A dinasztikus kapcsolatot jo g ila g is meg-

./•

J 15

lehetne á lla p íta n i, vagyis Ausztria, Magyarország éa Lengyel ország nemzetközjogi aktussal is r endezhetnék egymáshoz való viszonyukat olykóp, hogy a lengyel k irá ­ ly i szék a pragmatika szankció /: 1723*I . és T l . t . - c . / szerin t utódlásra h iva to tt nemzetségek valamely utóbb-

►

szü lött ágának birtokában legyen, az utódlásnak ugyan­

azon szabályai szerint. Mindazonáltal ez a kapcsolat a je le n le g i viszonyok ás körülmények között az előbb j e lz e t t okoknál fogva nem volna elegendő és azért szükségesnek lá ts z ik alapos megfontolás tárgyává ten- ni azt, vájjon nem lehetne-e a dinasztikus kapcsola­

to t erősebbé tenni a Lengyelországgal való közös ügyét és közös intézmények megáilapitásáva! és ha ig e n ,v á j­

jon az a közösség Magyarországnak a dualizmuson ala ­ puló paritásos jo g a it nes csorbítaná-e vagy veszé­

lyeztetné annyira, hogy ezt részünkről elfogadhatat­

lannak k e ll nyilvánítanunk.

A közös ügyeket és közös intézményeket lé n y eg ileg az. Ausztria és Magyarország közt je le n le g fennálló viszonynak m egfelelőleg az 1667: X II. t ö r ­ vénycikk alapján lehetne m egállapítani; de a ré s z le ­ tekben mégis bizonyos módosításokkal, amelyek követ­

kezményei volnának annak, hogy e viszonyban á lló á l ­ lamok egyikének külön uralkodója van.Xzek a módo­

sítások egyúttal Magyarország külön joga szempontjá­

ból is kedvezők volnának és alkalmasak arra, hogy azt a csorb ítást, amely a közös ügyek t r ia lis z tik u s e l ­ in tézési módjával kétségkívül b e llln a , ellensúlyozzák.

A megáilapítandó közjogi viszony rendezésé­

nél mindenekelőtt úgy, mint az 1867: X II. törvénycikk t e s z i, kiindulási pontul kellene venni a közös b izto s ­ ság együttes erővel leendő védelmét és fenntartását;

vagyis a kölcsönös védelmi kötelességet, üzen az ala­

pon azután a közös ügyek körvcnalozása következőkép történhetnék. Közös maradna és lenne Lengyelországgal

Dinasztikus unió közös­

séggé] .

1867: X II. t. -c analógiája.

Védelmi külügyek közössége.

/

Had ügyek.

szemben is a védelmi külügy vagyis azok a külügyek, amelyek a nemzetközi megegyezések alakszerűségei tárgyában l é t r e ­ j ö t t , 1908. január 31-én a lá ir t kománymegállapodás A./

csoportjába tartoznak, ü külügyeknek intézése közös kor­

mányzati szerv á lta l történnék az alább megjelölendő módon.

Megszűnne a közösség a nem védelmi külügyek tekintetében, vagyis a le n t je lz e t t kormánymegái1apodás C. csoportjába tartozó ügyek tekintetében oly értelemben, hogy ebekre vonatkozólag a külügyi kép viselet nem történ ­ nék többé a közös külügyi szerv á lt a l, ünnyiben tehát az 1867: X II. t . - c . 8. §-a módosítandó volna. Az 1906.

január 31-iki kcnnánymegállápoddá B. csoportja te k in te té ­ ben a három, i l le t v e közülök e se tle g csak két állam között létesíten d ő külön gazdasági egyezmény volna irányadó,

amelyről alább még külön lesz szó.

A külügyeknek ezzel a közösségével bizonyos mértékig már b iz to s ítv a volna a külpolitikának az egysége.

A többi külügyeknek közössége, vagyis az államnak nem kö­

zös ügyekben való nemzetközi közös képviselete nem szük­

séges a közös biztosság együttes erővel leendő védelméhez és fentartásához és ennélfogva annak közössége nem is á ll egészen Összhangban az 1867: X l l . t . - c . többi rendelkezé­

sével úgy, hegy annak ez irányú megváltoztatása annak &- la p elvét nem érintené.

A hadügyek tekintetében nem kellene mást ten­

n i, mint az 1857: XIT. t . - c . 11. §-ának rendelkezését szó­

s z e rin ti értelmében foganatosítani, a mi a közös hadsereg mai alakjának mindenesetre megszüntetését jelentené s a hadügyi szervezetet igen hasonlóvá tenne a német hadsereg

jo g i ézei vezetéhez. A német hadsereg katonai és jo gi szer­

vezetét bizonyára mintául vehetjük anélkül, hogy a haderő harcképességét veszélyeztetnők és anélkül, hogy okot ad­

nánk & magyar szeparatisztikus törekvésektől v ij j aggoda­

lomra . A hadügyi szervezet i l y átalakítása inkább gyengi-

r / /t

- 17 -

tené mintsem erősítené az u„n.magyar szeparatisztikus törekvéseket.

A német hadügyi szervezetre a német közjo­

g i irodalom egyik legnagyobb kiválósága: Láböíid, &

straszburgi egyetem tanára, ezt mondja:

■ Die Feichsarmee is t eine zusammengesetzte

^inheit; die "ü in h a itlich k eit* dér Landmacht des Reiches hebt die gescnderte ilxistenz dér Contigente dér ein- zelnen Staaten nicht auf, sondern sie bedsutet le d ig - Hch das Barid, welches diese verschiedenen Contigente zusaamenhftt. Die Contigente dér einzelnen Bundesstaa- ten werden zurn einheitlichen Heere zusanmengefasst

durch d re i, untén noch naher zu arwáhnende íinrichtüngen, náralieh duich den Oberbefehi des Kaisers in Krieg und Friedén, durch die v ö l l i g übereinstinroende gleichraássige Organisaticn, Bewaí'ínung, Áusbildung u.s.w. und durch die Bestreitung dér gesammten Kostán aus Reichsmitteln.

Die strenge Durchführung dieser drei S&ze hat a lla r - dings den <!rfolg, d&ss die aus den Contingenten dér Üin- selstaaten zusammengesetzte Armee ira a ilita r is c h -te c h - nischen Sinne eine ein h eitlich e i s t , denn die Heereskör-

* * * * < » • » • * - + * . . mm m mm m m mm mm im mm m» mm mm rm, «M c r.

per, aus denen die üinheit sich combiniert, sind m ateriell g le ic h a r tig , mag dies aber in noch se hohemdrade erreich t werden, mögen die verschiedenen Contingente mii it& rlsek a l8 ununterscheidbare Bestandteile einer durcbwegg g le ic h - massigen Armee ersebe inén, staatsrech tlich b le ib t dér

drundsate bestehen, dass eine Reichsarmee nicht exis- t i e r t , sondern aass dies nur eine Colleetivbezeichnung is t , um die Contingente dér einzelnen Bundesst&aten zu- sammenzuí'aseen. * ... ..

... * Mán musste einen Weg einschlagen, bei welchen den m iiitariseben Bedürfnissen Oenüge geschah und zugisich die staatsrechtliche und p o litis ch e S te l- lung dér verbündeten Staaten geschont wurde; mit anderen Worten: mán musste beides vsreinigen, was echeinbar

Német had­

ügyi szerve zet.

/

Osztrák, magyar és lengyel hadsereg.

unvereinbar is t , ciie m ilitarische üinheit des Oanzen und dis M ilitarh oh eit dér 3inz8lstaaten über die T e ile . Die fein aus- gedachte, gen ia le, aen _ tits^ch l ichen Verhlltnissen entsprechen-

de Art, wie aieses "Droblem gél őst worden i s t , macht die deutecnfi Hseresverfassung zu einer Art von juristisehem Kunatwerk; es béréi té t demjenigen, dér dafür Sinn hat, ein asthatisches Vergnügen zu erkennen, wie dér Oegensatz dér technisch-m ilita-

risehen^rforriem isse und dér staatsrech tlich -politiach en An- sprüche durchgeführt worden is t , gleichsara wie zwei Motive, die miteinander zú einer hőheren üinheit h&rmonieren, verbun- den sind, ohne, dass ihre Antithese verschwindet." /: Das Staatsrecht des Deutschen Reíches- 2. kiad. IT.k. 501. és 507. 1. :/

n i

A mit Lahand a német hadsereg egységéről mond, ez az 1867: ITT. t . - c . 10-15. §-ainak rendelkezéseiből szintén t e lje s joggal kiolvasható. 3 rendelkezések nem ismerik a közös hadsereg foga lm it,hanem a magyar hadsereg és az összes hadsereg íoguimát,amelynek a magyar hadsereg k iegészítő része és a

nely a magyar hadsereget és a törvényben meg nem nevezett, de kétségtelenül f e lt é t e le z e t t osztrák hadsereget az egységes ve­

z é r le t t e l, vezén ylettel és b e ls z e r v e z e tte l, tehát csak katonai s nem jo g i mozzanatokkal, fű zi össze egész hadsereggé, libben az értelemben lehetne az 1867: X II. törvénycikket - foganato­

s á v á annak rendelkezéseit - a külön k irá ly alá állitan dó Len­

gyelországra is k ite r je s z te n i és ez á lta l a technikai katonai követelményeket a köz jogi-pol itik a i igényekkel és érzékenység­

gel összhangba hozni, a m i, sajnos, mindeddig nem történ t meg.

A részletekben ez legegyszerűbben ol/kápen történ ­ hetnék, hogy az összes hadseregnek a két államból k ie g é s zí­

t e t t része a honvédség mai jogállapotába kerülne s a honvéd­

séggel egyesülne; úgy, hogy a közös hadsereg és honvédség he­

lyébe osztrák császári hadsereg és magyar k ir á ly i hadsereg lépne teljesen egyforma bel s z e r v e z e tte l, vezénylési móddal és egyenlő elvek és rendszer szerin t k iá llít v a ; s úgy, hegy a két

./•

- 19 -

hadsereget közös fővezánylet kapcsolná össze ós e célból a közös vezérkar fennmaradna. A két hadsereg tis z tik a r a külön t i s z t i karokat alkotna úgy, mint a honvédség t i s z ­ t i kara; a tábornoki kar ese tle g maradhatna közös. Hogy a hadügyi kormányzat hogyan történnék, arról később

■ ■ ^\

külön.

A magyar hadsereg és osztrák hadsereg igy mint jo g ila g megkülönböztetett két hadsereg katonailag az összes hadsereg k iegészítő része lenne s igy ez a rendezés te lje s e n megfelelne az 1867; X II. törvénycikk rendelkezéseinek. Mint az egész hadsereg harmadik kiegé­

szítő része ugyanebbe a viszonyba léphetne a mostani Gr&- iie iá b ó l s Lengyelországból k iá llítan d ó lengyel k irá ­ l y i hadsereg.

Az egyes k iegészítő hadseregeknek ós az aláb­

biakban ismertetendő külön kormányzatoknak k ö lts é g e it mindegyik államnak külön kellene v is e ln ie , úgy mint

v is e lik je le n le g a honvédség k ö lts é g e it; a közös k ö lt­

ségek pusztán a közös vezénylet és kormányzat k öltsé­

gei volnának.

A külön költségeken fen n tartott egyes k ieg é­

szítő hadseregek nagyságára nézve azután természetesen a három állam te h e rv is e lé s i képességének is irányadónk kellene len ni, úgy hogy a hadsereg k öltségei akkor sem a népesség arányában, hanem a teh erviselés arányában oszlanának meg. Ha azonban szükségesnek találta tn ék , hogy valamely állam nagyobb arányú k ieg észítő hadsere­

get tartson fenn, mint a mi te h e rv is e lé s i képességének m egfelel, akkor ennek k ö lts é g e it közösen kellene v i-

selniök a kvóta arányában.

A pénzügyek tekintetében fennmaradhatna a je le n le g i á lla p o t, a mely szerint igazi közös pénzügy nincs, csak közös költségek vannak, melyeknek megsza­

vazása ós felhasználása közös ügy. A közös költségek terhének arányára, vagyis az u.n. kvótára vonatkozólag

Hadügyi költségek.

Pénzügyek.

Közös ügyek kezelése.

Külügyi tanács.

j

fennálló je le n le g i szabályok változatlanul szintén fennma­

radhatnának. A fent j e l z e t ^ különösen a hadügyié vonatkozó módosítások folytán azonban a közös költségek végösszege

sokkal kevesebb volna, mint a mostani állapot szerint. Ha­

bár a három állam népessége, abban az esetben, ha az uj len ­ gyel állam csak O aliciából és Orosz-Lengyelországból fog

á lía n i, körülbelül egyforma lesz /: Ausztria: 20,446257, Magyarország: 20.886487 ás Lengyelország: 20,492975 lé le k az 1931. évi adatok szerin t :/, a hozzájárulási arány ezután sem lehetne egyforma, miután a te h e rv is e lé s i képes­

ség nem egyforma. Egészen hozzávetőleges számítás szerin t Ausztriára jutna 42 Magyarországra 28 %; Lengyelország­

ra 3G

A mi ezek után a közös ügyek kezelési módját i l l e t i , e tekintetben szintén bizonyos módosításokat k e lle ­ ne eszközölni. A közös külügyek, valamint a közös hadügyi vezetés számára fe lté tle n ü l fenn kel lene a közös szerveze­

t e t ta rta n i, de csak bizonyos módosítással. A közös kül­

ügyek tekintetében ma is jogszabály és gyakorlat, hogy azokat lé n y eg ileg a közös külügyminiszter mind a két á l- lan minisztériumává] egyetértve és beleegyezésükkel v e z e ti.

/ : 1867: XTT. t . - c . 8,§. :/. Uzt a b efolyást je le n le g a két államban a két miniszterelnök gyakorolja, bár az 18-48:

ITT. t . - c . 13. §-ából kifolyóan ennek a befolyásnak magyar részről való gyakorlására tulajdcakép a Felség személye kö­

rü li m iniszter volna h iv a to tt, s ez utóbbi szerv, mint a kinek állandóan van alkalma a közös külügyminiszterrel érintkezn ie, erre alkalmas is volna, ü rendelkezések szem e lő t t tartásával a külügyek vezetésére háromtagú külügyi tanács volna fe lá llíta n d ó , melynek mindegyik ta g ja a három állam egyikét képviselné. Osztrák ta g já t a mi ur alkodónk az osztrák miniszterelnök ellen jeg yzésév el, magyar ta gjá t a magyar miniszterelnök ellen jegyzésével és lengyel ta g já t a lengyel k irá ly az ottani miniszterelnök ellen jeg y zésé­

vel nevezné k i. A három tagú tanács elnökéül a három tag

- 21 -

egyikét a mi közös uralkodónk mint a dinasztikus unió te je nevezné ki c ly módon, mint eddig a külügyminisz­

t e r t kinevezni szokás s ez viselné a közös külügrmi- n iszter cimet s volna a külügyi tanács k ife lé való k é p v is e lje és elnöki ügyeinek in tézője s igen nagy részben a közös külügyek tényleges vezetője a másik két tagnak egyetértésével és beleegyezése m ellett.

A közös külügyi tanács t a g ja i egyúttal az i l l e t ő á l­

lam minisztériumának ta g ja i volnának s képviselők is lehetnének, s az i l l e t ő állam külügyminiszteré­

nek cimét v is e lv e , azt a nem közös külügyekben/: C.

csoportbeli nemzetközi viszonylatoknál :/ kép visel­

hetnék. A tanács elnöke tehát mindig kettős minőség­

ben járna e l: mint közös külügyminiszter és mint a három állam egyikének külügyminisztere.

A Felség személye körüli magyar m iniszteri á llá s meg volna szüntethető.

A közös hadügyi kormányzatot lén y eg ileg hasonló alapon lehetne szervezni. A közös hadügymi­

n iszter je le n le g i hatásköre nagy részben átmehetne &

három állant honvédelmi miniszterének hatáskörébe; de közösnek maradó hatáskörét szintén három tagú hadügyi tanács intézhet'-é úgy, mint a közös hűi ügyeket. A kö­

zös hadügyi tanács á lta l m egállapított rendelkezése­

ket a,három k ieg észítő hadsereggel szemben a közős hadügyi tanács egyes ta g ja i mint osztrák, magyar,

i l l e t v e lengyel hadügyminiszterek adnák k i, s ameny- nyiben ezekhez legfelsőbb elhatározások szükségesek, ezek ugyancsak az ő közreműködésükkel történnének.A közös hadügyi intézményekkel szemben / vezérkar stb./

ez a feladat a közös hadügyi tanács elnökét, mint kö­

zös hadügyminisztert ille t n é .

A közös hadügyminisztérium, mint a közös hadügyi tanács és tagjainak segédszei vezete fennmarad­

hatna.

Közös külügymi­

n iszter.

Hadügyi kor­

mányzat.

/

Pénzügyi korrcányzat.

Delegációk.

A közös pénzügyi kormányzati szerv megszüntet­

hető, mert ennek tulajdoaképeni önálló hatásköre úgy sincs.

Ha Bosznia-HerczegovÍRa je le n le g i helyzete továbbra is fenn- iartatnék, az akkor is csak Ausztria és Magyarország ügye volna, s annak kormányzata c é ljá b ó l, - a mi úgysem az 1867:

X II. törvénycikkben m egállapitott közös ügyek jo g i folyomá­

nya, - e két állam közös szerveként valamely kormányzati főhatóságot külön kellene f e l á l l i t a n i .

A közös legfőbb államszámvevőszéknél pedig a fen ti elvek alkai máz ása n#m Ütköznék nehézségbe.

A közös ügyek nem kormányzati részének in tézé­

sére maradna a delegáció intézménye. A3 osztrák és a magyar 60-60 tagú delegáció m ellé, még 60 tagú lengyel delegáció

is jöhetne. Á három delegációban való külön tanácskozás azon­

ban igen nehézkes volna, azért te k in te tte l a külön jogoknak fen t vá zolt kibővülésére ós megnövekedésére el lehetne fo ­ gadni azt % megoldást, hogy a delegációk mindig együttesen tanácskozzanak és határozzanak. A külön jogoknak fen t vázolt kibővítése m ellett szükségesnek is mutatkozik, hogy a másik oldalon a közösségnek tétessék engedmény és ezt épen a*dele­

gációk egyesitésévei lehetne elérn i annyival inkább, mert a fen ti taódoaitások m e lle tt a külön jogok bővülésével sokkal többet nyernénk, mint a m it a delegációk egyesítésével v e s zí­

tenénk. üsenkivül meg lehetne szüntetni a közös m iniszte­

reknek a delegációk á lta l való fe le le t r e vonhatását, mert a fen ti javaslatok szerint a közös kormányzati szervek mind­

egyik ta g ja egyúttal mint saját államának m inisztere a külön m iniszteri fe le lő s s é g alá esnék, a m i sokkal hatályosabb v o l­

na, mint a je le n le g i fe le lő s s é g , a mi a gyakorlatban úgy sem érvényesülhet és ennélfogva tulajdenkép illu zó riu s . A d ele­

gációk hatásköre e szerin t kimerülne a sokkal szükebb körű közös költségek megszavazásával és a zárszámadások megvizs­

gálásával , aminek tekintetében együttes szavazásnak most is van helye. A delegációknak a k ü lp o litik a irányítására most ia csekély a valódi b e f o ly á s a iig a fen t ja va so lt módozatokká

- 23 -

a három állam paritásos befolyása a közös'külügyi ta ­ nács három tagjának jo g i á llá sa , az országgyűléseken való je le n lé te és azok irányában felelőssége révén sok­

kal nagyobb volna, mint a mily befolyást je le n le g a két állam a delegációk paritásos működése m e lle tt is gyako­

r o l; s igy annak lehetősége, hogy a delegációban ma- jorizáltatu n k , csupán a költségek megszavazása és a zárszámadásoknál felmerülő felmentés tekintetében á l l ­ hatna elő , a nélkül azonban, hogy ennek a k ü lp o litik á ­ ra különösebb hatása lehetne. Á közös költségek megsza­

vazása és a zárszámadások megvizsgálása tekintetében azonban a majorizálás lehetősége je le n le g is feníorog /: elég,hacsak egy horvát-szlavón delegátus csatlako­

zik az osztrákokhoz :/ s kérdés, vájjon hátrányosabb lesz-e a h elyzet, ha még egy harmadik delegáció tag­

jainak szavazataival k ell számolni. A m ily mértékben ugyanis a m ajorizálás lehetősége velünk szemben növe­

kednék, ugyanily mértékben növekednék a javunkra is , s m ajorizálásról csak a költségeknél lévén szó, az e lv i kérdésben való m ajcrizálástól nem kellene fé ln i.

E lv ile g pedig a delegációk együttes tanács kozása a három állam külön szuverenitását egyáltalán nem érintené, a mint nem é r in ti azt ma sem azoknak együttes ülése. A három delegáció p a ritls a külsőleg azzal juthatna k ife je z é s r e , hogy mindegyikből válasz­

tatnék egy elnök, a kik közül sorban váltakozva lenne óvenkint egyik e lső , egyik második, egyik har­

madik elnök. A közös miniszterek fele lő ssé g re vo­

násának je le n le g fennálló rendszere, mely szerin t aa osztrák delegáció is határoz a f e l e t t , vájjon magyar alkotmányos törvényt a közös miniszter megsért-e, és viszon t, a közösség irányában nagyobb koncesszió, mint volnaadel agációk állandó együttes ülése.

Bócs.

Az Unió nev«.

Sazdasági viszonyok.

0 sztrAk-ma­

gyar-í ángyéi tria i izmus.

A közös kormányzati közegek székhelye Béds maradna, 8 Bécsben volna megtartható a delegációk ülése is,*

a mely utóbbi állapot további engedmény volna a közösség irányában.

A hárem állam kapcsolatának elnevezése lehetne:

osztrák-magyar-lengyel dinasztikus unió, vagy: Ausztria- Megyarország és Lsngyelorazág dinasztikus u n ió ja / : ös- terreichisch'iJngarisch-Polnische dynastische Union; Union dynástiqus auatrc-hongrc-pclonaise :/ a melynek lejéü l és a közös külügyiben való képviselőjéül osztrák császár és magyar k irá ly , mint különben is a d in a sztia f e je , volna nyilvánítható.

A gazdasági viszonyokat úgy mint je le n le g , kü­

lön szerződésekkel kellene szabályozni: s e tekintetben t e l -

• jenen gazdasági szempontoktól függ, vájjon Lengyelország is bsTönaasék-e & vám- és kereskedelmi szövetségbe avagy nem, vagy e s e tle g megengedtessék-e, hogy Németországgal lépjen szorosabb gazdasági viszonyba, amire nézve o tt meg van az óhaj.

A Lengyelországgal létesíten d ő fent vá zo lt kap­

csolat megvalósulásának esetében bizonyos trializm ua v é l*

tarul fe l a monarchia két államának eddigi dualizmusát. A paritás lényegében ezután is fennmaradna, de kétségtelen, hogy az ügyek paritásos intézésében nem két, hanem három

állam osztozkodván, az eddig a dualizmus viszonyában á l l o t t két állam mindegyikével szemben ezután nemcsak egy, hanem két állam állna* Mindennek dacára, miután a fent vá zolt e lin té z é s i mód biztosítan á, hogy a fontos és lényeges d o l­

gosban egyik állam se legyen majorisálbató, a most j e l z e t t körülmény csak azt jelentené, hogy a külügyi és hadügyi politikában nem lehetne olyan utakat követni, melyet nem akar mind a három, és nem jelentené azt,-hogy e s e tle g kettő a harmadikra akaratát jo g ila g rákényszerithetná, Minden­

esetre b iz to s ítv a volna az, hogy Lengyelország nemzetközi raegatartása tekintetében nem járhatna külön utakat, a mi

- 25 -

t is z t a perszonális unióval nem volna b iz to s ítv a , óa ez a fő. A közéletben szereplő különböző tényezők f e la ­ data lenne azután annak elérése, hogy Lengyelország ne akadályozza meg, hogy a vázolt dinasztikus hármas unió ne távozzon el azoktól az irányoktól, melyeket eddig a kettős monarchia a magyarság nem k is befolyása m ellett követett.

Hogy a f e l t é t e l e i annak, hogy a magyar és a lengyel nemzet törekvései a jövőben párhuzamosan fognak haladni, megvannak, erre a tö rtén e ti múltból és a két nemzet alkotta két állam helyzetéből lehet követ­

k eztetn i; úgy hegy, e tekintetben nem vagyunk kényte­

lenek a p o lit ik a i hála ingatag ta la já ra óp iten i. A mint már je le zv e v o lt : Magyarország és L e n y e l ország között történelmünk hosszú id eje a la tt a lig v o lt össze-

' s /

ütközés, mert érdekeik nem voltak ellen tétesek s nincs ok fe lt é t e le z n i, hogy érdekeik ezután ellen tétesek lesznek. Mind a két állam ugyanazon irányból szárma­

zó veszedelmekkel szemben kénytelen, vagy v o lt kény­

telen védekezni; mind a két állam gazdasági helyzete lén yeg ileg hasonló - mert Lengyelorsság a Lodz vidéki mesterségesen nagyarányúvá f e j l e s z t e t t ,de most további

léteiében nagyon megrendített ipara-dacára agrárius állam -; mind a két állam belső alkotmányfejlődése, törekvései, fe lfo g á s a i rendkívül sok rokon vonást mutatnak l e l , a minek egyik oka lehet az, hegy - mint újabb történetírók k i f e jt i k - a ísrg/ el nemes­

ség, amely a lengyel államnak gerince v o lt , erede­

t i l e g szintén turáni - török - tatár származású, a mely csak e ls z llv c s o d c tt. Mind e körülmények szinte jobban egymásra utalják Magyarországot és Lengyelor­

szágot, mint Magyarországot és Ausztriát, mely utób­

bival Magyarországnak a múltból származóiig és a je le n le g i viszonyok folytán is sok érdek-ellen téte van. Mindezekből következtethető, hogy a mennyiben

Magyar-lengyel viszony a múlt­

ban és a jövő­

ben.

Panezlá\

mus.

La ngy sí Ország velünk a Terit vázolt kapcsolatba lép , a lig fog e lő á lln i az az eset, hogy a magyarság tör ekvéseit meg­

akadályozná ás haladásának irányát gyökeresen m egváltoztat­

ni akarná. Egyetlen kérdésben jöhetnének még most e lle n té t - be t, i & német barátság tekintetében, mert je le n le g a németség és lengyelség között még van bizonyos feszültség.

Azonban fe lte h e tő , hogy a mint mi is a németséggel fennál­

l o t t nem csekély ellen tétek és a je le n le g i ellenségeink ir á ­ nyában tá p lá lt szimpátiák után, ma helyzetünk és érdekeink­

nél fogva a német nemzedtel vagyunk szövetségi és baráti viszonyban, épugy a lengyel nemzet is sokban hasonló múlt és hasonló irányú összeköttetések után ugyanazon h elyzet és

/

párhuzamos érdekek folytán követni fo g ja a példánkat. E t e ­ kintetben mindenesetre igen fontos, hogy az uj lengyel állam megalakítása, szervezése ás közjogi kapcsolatának megterem­

tése, másrészt a Németországban maradó lengyelség h elyzeté­

nek b izto s ítá sa oly módon történ jék, a mely alkalmas a né­

metség 03 lengyelség között még fennforgó árkok, ha nem is szakadékok betemetésére és elsim ítására.

riz- A pánszlávizmus kérdése a magyarság és len gyel-

*

eég között ma már nem oka az ellen tétn ek, és valószínűleg nem lesz ezután sem, ha a lengyel állam mega!akitásának kér- elése k ie lé g ítő megoldást nyer. A lengyelek a pánszlávizmus­

nak soha sem voltak lelk es h ívei /: 1. e tekintetben pl.

Zdenik Tobolku, prágai egyetemi könyvtárnek cikkét: a

"Z e its c h r íft für P o lit ik " , 1913. évfolyamának 1. füzetében 223. 1 .:/ , s ha a háborút megelőzőleg és néha a háború

a la tt is a lengyelségnek nagy részében le h e te tt is tapasztal­

ni russzofilizm ustjez számitás és nem érzü let dolga v o lt , mert azt h itté k , hogy a lengyel állam v is s z a á llitá s a csak orosz s e g é lly e l történhetik meg.

Miután azonban most már a lengyel á ll ara-vissza­

á l l í t t a t o t t , és pedig a központi hatalmak segélyével, ennél­

fogva .ha a lergye l nemzet bizonyos mértékű egyesítése, a m in t.jelezve v o lt , be fog következni s ha még te r ü le ti aspi­

rációi ie k ielégü lést találnak bizonyos mértékig, fe lte h e tő ,

- 27 -

hogy a lengyelség összes vágyainak nem t e lje s ít é s e még sem fo g ja ellenségeink táborába kergetni ég a

pánszlávizmus h íveivé tenni. Ausztriában a csehektől, dél szíávoktól és ruihénektől u tja i már is elváltak .

Másrészt kétségtelen, hogy Galíciának k i­

válása az osztrák állam kötelékéből a németség h ely­

ze té t Ausztriában igen megerősítené. Az osztrák uj választói törvény megalkotásakor készült hivatalos s ta tis z tik a szerint Ausztriában G a líc ia nélkül 2.278,722 f é r f i lakos v o lt 24 éven fe lü l német, és 2.200,755 más nemzetiségű; ezen az étlapon a Reichs- ratba 233 német képviselőt számítottak 177 más nem­

zetiségű képviselővel szemben; inig G alíciával együtt 283 más nemzetiségű s ezek között 259 szláv képvise­

lő á l l o t t a 233 ném ettel, és 257 német - olasz-román­

nal szemben. így tehát G a lícia kiválásával meg v o l­

na adva a mód, hogy Ausztriában a német hegemónia érvényesüljön, am i egyik fe lté te le z é s e v o lt az 1867. évi kiegyezésnek. Lengyelországban kétségte­

lenül érvényesítené a lengyel nemzet a hegemóniáját, a mi miatt azonban a fentiek szer in t nem k e ll aggód­

ni.

Mindezek a körülmények és szempontok okai lehetnek annak, hogy ne féljünk a t tó l, hogy Lengyelországgal a fent vá zolt trializm usba lé p ­ jünk. De mint végeredményben fe lté te le z é s e k nem v o l­

nának elegendő erősek annak az álláspontnak megala­

pozására, hogy Lengyelországot egészen magára hagy­

juk, vág)- hogy vele csak tisztá n perszonális unió­

ba lépjünk. Lengyelországot r e á lis kapcsokkal is magunkhoz k e ll erősítenünk és esért akkor, ha a dinasztikus uniónak fen tvá zolt a la k ja / : secundo- genitura :/ nem valósulhatna meg, hanem a f e j e ­ delmi unió válnék & kapcsolat alapjává, még akkor

is ezt közös ügyekkel és közös intézményekkel

G a líc ia kivá­

lá sa Ausztriá­

ból.

Lengyelországot nem hagyhatjuk

magára.

kellene megválóéi tani. A közeg ügyek körvonal ásásában ós azok e lin té z é s i módozatában a fen t j e l z e t t módosításokat akkor is meg kellene tenni, és e z t a trializmushoz való hoz­

zájárulás áraként kellene kívánni, mert máskülönben a

*

trializm us ránk nézve kétségkívül megrövidülés volna.

Ha & közös ügyeken és e lin té z é s i módjukon fen t- ja v a s c lt módosításokat mint 1ekompenzációt kötjük k i, ak­

kor ez az eljá rá s te lje s e n hasonló volna ahhoz, mint midőn osztrák részről az uj lengyel államnak & monarchiához való kapcsolatát szintén annak rekompenzációjául kívánják,

hogy Ausztria d a lic iá t át fo g ja engedni.

Külön ural- Visszatérve ezek után a fen t ja v a s o lt dinasz- kodók közös tikus unió alakjára, a mely szerin t dinasztiánk egyik utóbb- din asztiával. szü lött ága válnék Lengyelország külön uralkodó d in a sztiá já ­

vá, meg k e ll á lla p íta n i, hogy ez annyiban volna egyoldalú viszony, & mennyiben Lergyelország a közös ügyek és közös intézmények ugyanazonossága m e lle tt is az államiságnak na­

gyobb fokával bírna, mint Magyarország. Felmerül ennélfogva a kérdés,nem yo\na-e indokolt, lehető ós óhajtandó, hogy Magyarország ugyanebbe a helyzetbe kerüljön. A kérdést a monarchia mostani viszonya és a d in asztia irán t való t e l j e s

lo ja lit á s m e lle tt is lehet tárgya ln i, mert természetesen i t t a fennálló állapotnak csak is o ly módosításáról leh et­

ne szó, a melyhez minden ille té k e s tényező hozzájárul. Hogy az ille té k e s tényezőknek a hozzájárulásával & fejedelm i unió megszüntethető ós h elyettesíth ető a dinasztikus unió­

nak ja v a s o lt a lak jával, mely szerin t Magyarországon szintén valamelyik pcsteriogeniturát ille s s e az uralkodás, jo g ila g minden kétségen fe lü l á l l .

Tagadhatatlan, hogy & fejedelm i unióknak fen t ism ertetett hátrányait ós a mai á lla m élettel való inkon- gruenciéját Magyarországon kisebb-nagyobb mértékben érezzük.

Ha je le n le g még nem nyilvánul meg a magyar közvéleményben ennek megváltoztatására irányuló vágy ós törekvés, ennek oka egyrészt a dinasztiára való l o j á l i s te k in te t, másrészt

./•

29--

annak fe lté te le z é s e , hogy az Ausztriával való állami kapcsolat, melyet a magyar nemzet első rendű érdeké­

nek tekint,más alapon nem á llh a t fenn, mint azon, a melyen lé t r e jö t t , t . i . a fejedelem személyazonosságán.

A din asztia iránt való tek in tet, a dinasztikus érdek azonban a dinasztikus kapcsolatnak fent v á zo lt alakja m e lle tt is te lje s e n megóvható és k ie lé g íth e tő , sőt miután az az újkori állam élet gerin cét képező nemzeti

érdekkel nagyobb összhangba hozható, mint az id e jé t múlt fejedelm i unió m e lle tt, még dinasztikus szempont­

ból is kívánatosabb. Másrészt pedig a fentiekből k itű ­ nik, hogy az Ausztriával való kapcsolatnak más alap ja

is leh et, mint a fejedelem személyazonossága, s hogy a más alapon alapuló kapcsolat a két állam viszonyai­

nak szempontjától annyiban kielégítőb b volna, a

mennyiben a minden kapcsolattal járó lek ö töttség et s z í ­ vesebben v is e lt t é tenné. Végül még az osstrák b e lv i- szcnyck szempontjából is annyiban volna sz a kapcso­

la t kívánatosabb, mert e m ellett tágabb tere n yílh at­

nék meg o tt a nagyobb fokú tar tományi vagy nemzetiségi autonómia fe jle sztésónek^a mire ott. meg van a törek­

vés és hajlandóság, de a mit a Magyarországgal, fenn­

á lló kapcsolat bizonyos mértékig akadályozni fog, an­

nál a természetes aggodalomnál fogva, a mivel Magyar- országon az i l y törekvések, melyek e s e tle g a velünk való viszonyra is kihathatnak, mindig ta lálk ozn i fo g­

nak. I l y veszélyektől fé ln i, ha Magyarország csak d i­

nasztikus kapcsolatban volna Ausztriával, kevósb'bó kel lene.

Nagy ok és rendkívül alkalom nélkül per­

sze i l y v á ltozta tá s t eszközölni, a milyenről i t t szó van, nem volna időszerű, azonban a je le n le g i háború eredményeként o ly mélyreható átalakulások várhatók az államéletben, hegy ez a körülmény egy harmadik