KÖZIGAZGATÁSI D Ö N T V É N Y T Á R
Á KÖZIGAZGATÁSI ÜGYEKBEN HOZOTT ELVI HATÁROZATOK EGYETEMES .
GYŰJTEMÉNYE.
SZERKESZTI . "
D
RDOLENECZ JÓZSEF
BUDAPESTI ÜGYVÉD. '
. 1905.
I. ÉVÉOLYAM.
B U D A P E S T , 1905.
A GYAKORLATI KÖZIGAZGATÁSI KÖNYVTÁR ÉS DÖNTVÉNYTÁR KIADÁSA (VIII., JÓZSEF-KÖRUT 74).
Bevezetés.
A jó közigazgatástól megkövetelik, hogy gyors és pontos legyen. Mert sokszor egyetlen pillanattól függ az intézkedés sikere, valamint a téves intézke- dés folytán kipótolkatatlan, súlyos károk keletkez- hetnek. S egyetlen életpályán sem áll annyira annak a közmondásnak igazsága, hogy a gyakorlat teszi a mestert, mint épen a közigazgatás terén. Ez a leg- gyakorl'atibb tudományok egyike.
A közigazgatás művészete jóformán olyan ta- lentumokat tételez fel, mint a milyent a hadvezér- től megkövetelünk, mert a közigazgatás tulaj donké- pen a mindennapi életküzdelem vezérlete, a hol a hadicsel, fortély egyaránt érvényesül, a közérdek ellen törő emberi ravaszsággal szemben, melyet lépten-nyomon vissza kell verni. Ennélfogva a való, az eleven élet a legjobb tanitója a közigazgatásnak, mivel hogy a közigazgatás a nemzet fizikai, szellemi és gazdasági életének rendtartója és ebben a tekin- tetben egy- és ugyanazon általános jogszabályt ezer és ezer formában jelentkező konkrét esetek eldönté- sénél kell alkalmazni.
• A közigazgatási irodalom ez okon kezdettől fogva kiváló súlyt fektetett a jogesettan müvelésére.
" Ugy a szaklapokban és kézi könyvekben, valamim
külön álló gyűjteményekben valóságos tárházát
hordták össze a közigazgatási felsőbb hatósági hatá-
rozatoknak. a melyekben valamely irányítás, útmu-
tatás foglaltatik a jövőre előfordulható jogvitás
'esetek eldöntésére nézve.
De épen azért, mivel a közigazgatás oly köz- v etlen kapcsolatban van a rohamosan fejlődő, vál- tozó, eleven élettel és a közigazgatás terén minden - h a m a r kimegy a divatból, idejét múlja, s mint mű- nyelven mondjuk, hatályát veszti. Erről meggyő- ződhetünk, ha. az elméleti közigazgatási tudomány szempontjából — különben még mindig igen becses, elvi határozat-gyűjteményeket végig lapozzuk.
Épen azért érlelődött meg bennünk a gondolat, hogy a döntvények tárát az eleven, az élő joggal hozzuk'minél közelebbi kapcsolatba akként, hogy a legfrissebb jogesetek közlése végett ezt a folyó- iratszerü döntvénytárt kiadjuk, mely mostantól kezdve minden hónap 1-én és 15-én egy-két ives ter- jedelemben fog megjelenni. A gyűjtést 1904. évtől kezdtük. Az előbbi évekből csak oly eseteket köz- lünk, melyek még eddig nyomtatásban meg nem jelentek..
Gyűjtésünk kiterjed az összes közigazgatási és kormányzati ágak ügyeire. Az igazságügy területé- ről a házassági anyakönyvi, a peren kivüli ügyekre, a községi bíráskodásra és a választói joggyakor- la tra, a birtok rendezésre és a külföldi jogsegélyre terjeszkedünk ki.
A jogesetgyüjtést az egyes minisztériumok sze- rint szerveztük. Mindenik szakra nézve megfelelő szakférfiú kritikailag dolgozza fel az összegyűjtött anyagot. A közlésnél a jogelv kimondásának rövid, tömör szövegezésére törekszünk. Ezt feltűnőbb be- tűkkel nyomtatjuk.
Minden jogeset előtt kitesszük a felsőbb hátó-
ság nevét, a határozat év és folyó számát. Feltüntet-
jük a törvényszakaszt, mely a jogesetre vonatkozik
és hozzá a jegyzetben rövid magyarázatot füzünk,
felsorolván az e tárgyban hozott előbbi határo-
zatokat. ~
IV
Az év végén, midőn gyűjteményünk m á r tekin- télyes (30—35 nyomtatott ives) kötetté felszaporo- dik, ehhez pontos tárgymutatót csatolunk, és pedig kettőt. Egy betűrendeset és egy .ügycsoportosat, s ezzel is a gyakorlati használhatóságot, a mint csak lehetséges, mindenképen biztositjuk. Megfelelő, tar- tós bekötési táblákról is gondoskodunk.
Végül kijelentjük, hogy nem zárkózunk el annak mérlegelésétől sem, ha valaki valamely gya- korlati szemponthói lényeges javítást ajánl, mert minél tökéletesebbé és használhatóbbá ' a k a r j u k tenni gyűjteményünket, hogy az ne csak szükséges, hanem ennél több, nélkülözhetetlen .segédkönyvük legyen a közigazgatási hivataloknak.
Budapest. 1904. deczember hó.
A szerkesztő.
TINTNER J. E.
b é l y e s z o - í y é r a és vésnöki m ű i n t é z e t e
BUDAPEST,
IV. kerület, Kigyó-tér 5. szám alatt.
Készít: kaucsuk és rézbélyegzőket, pecsétnyomó- kat, czímerrel, m o n o g r a m m a l vagy bárminő szöveggel;
livrégombokat ^czímerrel, ólomzárnyomókat perforir és számozógépeket, vésett és öntött ajtó czímtáblákat, zománcz és réz ajtószámokat, pléhchablonokat. Rak- táron tart mindenféle bélyegzőfestéket, kimoshatatlan ruhajelző téntát f e h é r n e m ű e k jelzésére s pléhbetűket minden nagyságban.
(Bély. és ill. sz. 57., 143. 88.)
Pm. 89,451/1904. Visszatérítése a fölösen lerótt bélyegjegyek / értékének csak a lerótt bélyegekkel ellátott iratok visszatartása '
mellett foganatosítható.
. (Abélveg jegyek kicserélésénél és visszatérítésénél követendő eljárás tárgyában 1904. évi november hó 10-ikén 89,451. szám alatt kiadott pénzügyminiszteri rendelet.) Felmerült eset alkalmából ki- jelentem, miszerint ugy a bélyegjegyeknek a bély. és ill. szab.
57. §-a alapján leendő kicserélése, valamint a bély. és ill. szab.
143. §-a alapján a fölösen lerótt bélyegjegyek értékének részben vagy egészben való .visszatérítése, csak.ugy- rendelhető el, illetve foganatosítható, ha a kicserélendő bélyegek, illetve a fölösen lerótt bélyegekkel ellátott iratok a felek által a pénzügyi hivatalokhoz, . hatóságokhoz beszolgáltatva lesznek. Bélyegjegyek kicserélése ese- tén a kicserélt bélyegjegyek mindenkor visszatartandók s a kicse- rélési jegyzékhez csatolandók; fölösen lerótt bélyegérték visszaté-
rítése esetén pedig az iraton és illetve a bélyegje_gyen feljegyzendő ' a visszatérített összeg, valamint a visszatérítési rendelet száma s ez a feljegyzés a visszatéritést foganatosító hivatal aláírásával és pecsétjével ellátandó, ezek megtörténte után, a mennyiben a félnek az iratra még szüksége van, neki az visszaadandó. A most érintett feljegyzések foganatosítása nélkül fölösen fölhasznált bé- lyegérték visszatérítésének a bélyegek visszatartása nélkül pedig bélyegjegyek kicserélésének helye nem lehet. • , Budapest 1904. november 10.
2. ' '
(1899. XXV. t.-cz. 3., 15. §§.) Pm. 89,186/1904, Italmérési engedély elvonható be nem hajtható
adótartozás miatt.
(Az itálinérési engedélyeknek az állami adók nem fizetése esetén való elvonhatása tárgyában 1904. évi november 10-ikén 89,186.. szám alatt kiadott pénzügyminiszteri körrendelet.) Az ál- lamkincstár érdekének lehető megóvása szempontjából a m. kjr.
belügyminisztérium vezetésével, megbízott miniszterelnök úrral ég.yetértőleg kijelentem, hogy italmérési- engedélylyel biró oly egyénektől, kik adótartozásaikat s jelesen az italmérési üzlet után kivetett kereseti adójukat több éven át nem fizetik, s kiktől ezek az adótartozások a rendes végrehajtás utján nem hajtható be, az italmérési engedély az 1899. XXV. t.-cz. 3. §-ának első bekezdése,
Dr. Doleneez: Közigazgatási döntvénytár. 1
.2
illetőleg 15. §-ának 3. pontja után következő bekezdés alapján elvonandó. Meghagyom ennélfogva, hogy ily esetek felmerülésekor
az italmérési engedélyek elvonása iránt az eljárást szabályszerű módon tegyék folyamaiba; a fennálló adótartozások törlése iránt pedig csakis az italmérési engedély jogerős bevonása u t á n intéz- kedjenek, illetőleg tegyenek javaslatot.
Budapest 1904. november 10.
3.
(1900. XXV. t.-ez. és 111. dijj. 22. t.) Pm. 60,704/1904. Bélyegmentes a gazdasági gépek iránti megrende-
lési vagy szerződési okirat községi előljárósági hitelesítése.
(A megrendelések gyűjtéséről szóló 1900. évi X X V . t.-cz.
végrehajtása tárgyában kiadott rendelet értelmében kisbirtokosok- nál nagyobb gazdasági gépekre gyűjtött megrendelések alkalmából
a megrendelési, vagy szerződési okiratokra hivatalból vezetendő hitelesítési záradékok dij- és bélyegmentessége tárgyában a föld- mivelésügyi, belügyi és pénzügyminiszterek hozzájárulásával 1904.
évi október hó 29-én 66,704. sz. a. a törvényhatóságoknak 'kiadott kereskedelemügyi miniszteri rendelet.) Több kereskedelmi és ipar- kamarának a kisbirtokosoknál nagyobb gazdasági gépekre gyűj- tött megrendeléseknél a megrendelési vagy szerződési okiírat hite- lesítésének dij- és bélyegmentessége tárgyában tett előterjesztésére, a földmivelésügyi, belügyi és pénzügyi miniszter urakkal történt megállapodás alapján a következőket rendelem: A megrendelések gyűjtéséről szóló 1900 évi X X V . t.-cz. végrehajtása tárgyában hivatali elődöm által 1901 évi május hó 10-én 27,483. sz. a. kiadott rendelet 6. §-ának 5. pontja 2. bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében, az idézett rendelet 6. §-ának 4. pontjában felsorolt nagyobb gazdasági gépekre, m i n t : cséplőgépekre, vető- és arató- gépekre, mozdonyokra, lokomobilokra és gőzekékre, továbbá gőz- szivattyukra és malomberendezésekre vonatkozó megrendelések- nek a kisbirtokosoknál való gyűjtésénél megkivánt s a községi elöljáróságok által a megrendelési vágy szerződési okiraton foga- natosítandó hitelesítést az elöljáróságok hivatalból és ingyen köte- lesek végezni.
Miután pedig a megrendelési vagy szerződési okiratokra hivatalból vezetett hitelesítési, záradékok az illetéki díjjegyzék 22.
tétel 2. pontja értelmében bélyegmentesek, az elöljáróságok a meg- rendelések hitelesítésénél a felektől az illető okiratok felbélyeg- zését nem követelhetik.
Felhívom a czimet, hogy ezen rendeletemet az érdekelt alárendelt hatóságokkal és községi elöljáróságokkal haladéktalanul
közölje. . Budapest, 1904. október hó 29-én.
- • 4. V;."!' (1883! XX. t.-cz. 24.; 25. §§.)
Fm, 76,835/1904. A bejelentett duvadirtási esetek minden alkalom- mal az illetékes községi elöljáróságnak a főszolgabíró által látta- mozott hivatalos bizonylatával igazolandók és csakis ez alapon jegyezhetők fel az alispáni hivataloknál vezetett nyilvántartásba.
A hasznos vadállomány felszaporitásának és igy a vadtenyész- tés előmozdításának egyik legfőbb alapfeltétele az, hogy a hasznos vadállományban annyi kárt okozó du- és kártékony vadak minél fo- ki zottabb mérvben pusztíttassanak. Ennek a célnak előmozditás(i végett ezen minisztérium évekkel ezelőtt elhatározta, hogy egyelőre
csak a két legkártékonyabb duvadnak u. m. hiúz és farkasnak pusz- títását jutalomdijak (tagliák) kitűzésével is tőle telhetőleg előmoz- ditiandja. Erre vonatkozólag 1903. évi 54.558. sz. alatt körrendeletet intézett ezen minisztérium az összes hazai törvényhatóságokhoz
(Horvátország kivételével), a melyben felhívta azokat, hogy a mi- nisztériumnak ezen célzatát, területükön minél szélesebb körben hozzák nyilvánosságra, s egyben intézkedjenek, hogy a hiúzok és a farkasok elpusztítói az alispáni hivataloknál pontosan bejelentesse1
nek. Utasította egyben ezen minisztérium a törvényhatóságokat, hogy a bejelentésekről az egyidejűleg megküldött mintának megfe- lelőleg vezessenek pontos nyilvántartást s azt minden év deczember 31-én lezárván, annak másolatát megfelelő jelentés kíséretében á minisztériumnak terjeszszék elő, a nyilvántartás eredetijét pedig a bejelentések folytatólagos előjegyzése végett maguknál őrizzék meg.
Ezen nyilvántartás vezetését illetőleg, egyben felhatalmazta a mi- nisztérium a törvényhatóságokat, hogy a mennyiben célszerűbbnek mutatkoznék arra, a helyben székelő állami erdőhivatalt is felkérhes-
sék. Az eljárási ellenőrzése és az elpusztított duvadakkal való VÍSSZÍV- élés megakadáyozása czéljából akkép intézkedett a minisztérium, hegy a bejelentett duvadirtási esetek minden alkalommal az illetékes községi elöljáróságnak a főszolgabíró által láttamozott hivatalos bi-
zonylatával igazolandók és csakis ez alapon jegyezhetők fel a fen- tebb emlitetitl nyilvántartásba. A jutalomdíj (taglia) mérve, a hivat- kozott rendeletben nemi lett fixirozva, ennek nagyságát az elpusz- tított duvadak számához és a rendelkezésre álló költségvetési fede- zethez képest évről-évre a miniszter állapítja meg. Eddig öreg hiuzért 30, kölyök hiuzért 15, öreg farkasért 30, kölyök farkasért (6 hónapos korig) 15 és vak farkas kölyökért 10 koronát engedélyezett ezen mi- nisztérium, s ezen az alapon az 1902. évben elpusztított) 47 hiúz és 153 farkasért 5745 korona, az 1903. évben elpusztított 19 hiúz és 89 farkasért 3005 korona, vagyis összesen a két legutóbbi év alatt a mióta t. i. a taglia életbe lett léptetve, 8750 korona jutalomdíj utalvá- nyoztaitott ki az állampénztárból. .
Jegyzet. Hegyvidékeken, a hol a természeti viszonyoknál fogva a duvadak (farkas, medve) elszaporodtak, azokat a birtokos, illetve bérlő saját területén elpusztíthatja azon esetben is, ha vadá-
A
szati jegygyei ellátva nincs. (1883 :'XXX1II. t.-cz. 7.§. Ugyanerről az 18S3: XX. t.-cz. 24. §.) Oly megyékben, a hol a ragadozó vadak a természeti viszonyoknál fogva nagyon elszaporodnak, azok pusztí- tására,-illetve elejtésére, a közigazgatási bizottság indokolt felter- jesztése alapján, a belügyminiszter jutalomdijakat (premiumokat) .állapithat meg. (1883: XX. t.-cz. 25. §.)
' - (1883. XX. t.-cz. V. fejezet.) Fm. 105,921/1903. Élő hasznos vadnak, hasznos vad tojásának kül- földre szállításához földmivelésügyi miniszteri engedély szükséges.
E tilalom áthágása vétség.-
. A m. kir. földmivelésügyi miniszternek 1903. évi deczember h í 38-án 105.921/1903. szám. alatt kelt, a m.. kir. belügyi-, igazság- Ügyi- és kereskedelemügyi miniszterekkel egyetértőleg kiadott ren- delete. Az eleven hasznos vadaknak s a hasznos szárnyas vadak to- jásainak külföldre szállitása tárgyában. A hazai vadtenyésztés érde- kében az 1883. évi XX. t.-cz. 50. §-a alapján a belügyi-, igazságügyi- .s a kereskedelemügyi miniszterekkel egyetértőleg rendelem: 1. Elő
hasznos vadat, hasznos szárnyas vad tojását külföldre (beleértve Ausztriát és a megszállott tartományokat is) szállítani csak ható- sági engedélyijei szabad. 2. Az engedély iránt a kérvényt közvetlenül a földmivelésügyi miniszterhez kell beadni. Az engedélyt kérő, ha nem tulajdonosa a vadászatnak, igazolni köteles azt, hogy a vadbé- fogást, tojásszedést a vadászat .tulajdonosa szerződésben nem tilal- mazta. Az. engedélyt a m. kir.. földmivelésügyi miniszter adja meg.
Az engedély alapján a törvényhatóság első tisztviselője a mellékelt minta szerint szállitási igazolványt állit ki, mely a szállitmánynyal együtt a vasúti, hajózási, illetve postai felvételi hivatalnak át- adandó. Ha élő hasznos vad, vagy hasznos szárnyas vad tojása kül- földre való szállítás végett ilyen szállitási igazolvány nélkül a vas- .uti, hajózási, illetve postafelvételi hivatalnál továbbítás végett fel- adatni céloztatnék, azoknak fölvétele megtagadandó s ha mégis té- vedésből ilyenek fölvétettek, akkor azok visszatartandók, a községi .elöljáróságnak átadandók s erről a község illetékes elsőfokú rendőri hatósága azonnal, esetleg távirati utján is értesítendő. 3. A ki élő hasznos vadat és bsznos szárnyas vad tojását az 1. pontban megha- tározott engedély nélkül külföldre szállit, kihágást követ el, s az .1880. évi 38,547. számú B. M. körrendelettel kiadóik eljárási szabá-
lyok 8. §-ában megjelölt hatóságok által 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő s nemcsak az eljárási költségben, hanem a vadak etetési, kezelési költségeiben is elmarasztalandó. A lefoglalt Vadak és tojások lehető legrövidebb idő alatt, még a kihágási ítélet meghozatala előtt az eljárásra illetékes 1. fokú rendőrhatóság által elkobzandók és nyilvános árverés utján eladandók. Tilalmi időben az árverésben csak a vadászterület tulajdonosa, vagy bérlője, illetve ezeknek megbízottjai, nem tilalmi időben pedig mások is részt ve- hetinek. A kihágást elkövető az árverésben részt néni vehet. Ha jo-
csájtandók szabadon, a hol azok lefoglaltattak, a tojások pedig ha- ladéktalanul az országos vadászati felügyelő (Budapest, V., földmi- velésügyi minisztérium) rendelkezésére bocsátandók. Az árverésen befolyó összeg az 1901. XX. t»-cz. 23. §-ában- megjelölt célokra for- dítandó. H a az árverési, etetési és kezelési költségek a kihágást el- követőtől nem hajthatók be, azok az árverésen befolyt összegből le-, vonandók.
6 .
(1885. XXIII. t.-cz. 189—192. §§.) Fni. 82,686/1904. A vízhasználat nem korlátlan, hanem csupán a
• szükséges mértékre szorítható.
Felebbező azon okból támadta meg az alsófokü határozatokat, hogy azok a 3. a) b) pontjában megjelöltetett azon vízmennyiség, melyet malma iizembentartására fölhasználhat, illetve, hogy malma számára meghatározott vizmenyiség engedélyeztetett, holott a mal- mához tartozó jogosítvány igazolt lévén, annak terjedelme a vízjogi törvény 192. §-a értelmében a törvényben foglalt intézkedések szerint nem korlátozható. Ezen érvelés azonban nem volt elfogad- . ható, mert a törvény 192. §-ában foglalt ama rendelkezés, hogy a 189—191. §-ok szerint igazolt jogok terjedelmére a törvény intézke- dései ki nem terjednek, a viznek nem korlátlan mennyiségben, hanem csupán a szükséges mértékben váló használatára biztosit jo- got. amit bizonyít az is, hogy a jogosítvány gyakorlatának szabályo- zására nézve, melynek egyik célját épen-az egy-egy vízhasználathoz szükséges vízmennyiségnek s igy egyúttal az egyes vízfolyásokban maradható fölösleges viznek megállapítása képezi, már a vízjogi tör- vény rendelkezései irányadók. Azt, hogy a határozatok említett sza- kaszában megjelölt 200. liter mp. vizmenyiség a malom üzemben- tartásához elégtelen, a Il-od fokú határozat indokoló részében fog- lalt számszerű adatokkal szemben felebbező igazolni nem tudta; az elsőfokú határozatok tehát helybenhagyandók voltak. (Eöldmivelés- ügyi miniszter 1904. évi 82.686. sz.) -
Jegyzet: A ki vizmüvét kellő időben igazolás végett az illető- . kes hatóságnál bejelentette az — a vizmü fennállására, terjedelmére és időtartalmára nézve, a vízjogi törvény 192. §-ában biztositotij jo- got megszerezte s attól többé el nem üthető. (Fm. 44,178/1888. A fckozatos felebbezés iránt Fm. 59,174/1888. A vízhasználatok gya- korlásának megállapítása iránt. Fm. 64,566/1888.)
' • 7. ' ' ' "
(1888. XIX. t.-cz. 16. és 48. §§.) Fm. 83,464/1904. Halászati társulat által a törvényes rendelke- zések mellőzésével kijelölt kimáleti tér törvényes védelemben
nem részesíthető.
A cs—i halászati társulat panaszára K. S. és társai sz—i la- kosok ellen folyamatba tett halászati kihágási ügyben hozott I I . fokú
.6
büntető ítéletét K. S. és I. szóbeli felebbezésére felülvizsgálván, azt a Jv. B. megbüntetésére, vonatkozó jogerős részében érintetfien-hagyom, niegifelebbezett részeiben pedig megváltoztatom és K. S. és I. vádlot- takat a jogosulatlanul és kiméleti helyen űzött halászás czimén az 188. X I X . t.-cz. 62. §. b) pontja alapján terhükre rótt kihágás vádja és' következményei alól fölmentem, ellenben a halászatra jogosított engedélye nélkül nyereségvágyból való halászás által elkö- vetett s az idézett törvény 64. b) pontjába ütköző kihágás miatu K. S.-t 60 K. pénzbüntetésre, behajthatlanság esetén 3 napi, K. I.-t pedig 30 K. s-behajthatlanság esetén ugyancsak 2 napi saját költsé- gén eltöltendő elzárásra átváltoztatandó pénzbüntetésre ítélem. A pénzbüntetések 15 nap s végrehajtás terhe alatt fizetendők le. Pa- naszlottak a törvény 62, § b) pontja alapján büntethetők nem vol- tak, mert az, hogy a panaszos társulati közgyűlési határozattal a szó- ban forgó anyaggödröket kiméleti helyekké kijelölte, a törvény 16. és 48. %,-ainak a kiméleti területek kijelöléséhez és hatósági megállapí- tásához kötött törvényes eljárási alakiságokat és az erre illetékes ha- tósági fórumok eljárását nem pótolhatja. Ebből következik, hogy ezen törvényes rendelkezések mellőzésével csak a társulat kijelölése alapján az illető vizterület á törvény által nyújtott véde- lemben nem részesülhet s igy vádlottak cselekménye azért sem volt ily szempontból elbírálható, mert az idézett § b) pontja csak akkor alkalmazható, ha a § tilalma megsértetik, vagyis, ha a halászatra jogosultan éjjel, tilalmas időben, kijelölt kiméleti helyen vagy tiltott eszközzel halász, vádlottak cselekményében pedig az ezen alapon' való büntethetőséghez szükséges kellékek föl nem találhatók. Ellen- ben bebizonyíttatván, hogy a jogosult engedélye nélkül halásztX- még pedig foglalkozásuk révén csakis nyereségvágytól indíttatva, ezért a megfelelő § alapján volt büntetésük megállapítandó, K. S.-é magasabb összegben, mert halászati kihágásért már büntetve volt s mindkettő büntetésének fölemelését indokolja az a sulyositó körül- mény, hogy halászjegyük nem volt. (Földmivelésügyi miniszter.
1904. évi 83.464.)
Jegyzet. Állandóan viz alatt levő oly területek, a melyek a halak ivására s a hal-ivadék fejlődésére alkalmasak, kiméleti te- rekké nyilváníthatók. A kiméleti térré való nyilvánítás iránti eljá- rás az érdekeltek kérelmére vagy hivatalból indítható meg. (1888:
X I X . tt-cz. 16.) A kiméleti terek megállapítása körül fölmerülő ügyekben következő hatóságok illetékessek: I. fok. Azon vármegye alispánja, vagy azon törvényhatósági joggal felruházott város pol- gármestere, melynek területén a vitás vizterület fekszik, illetőleg a kiméleti tér megállapítása czéloztatik; II. fok. A közigazgatási bi- zottság 1TI. fok. Földmüvelésügvi miniszter. (1888: X I X t.-cz.
48.§.) .
. . . - 8. ..
(1848. XIX. l.-cz. 2. és 3. §. 1872. XIX. t.-cz. 6., 7., 8. §§.) Vm. 58,497/1904. Az egyetemi tanári czimmel és jelleggel kitiin-
. tetett egyetemi magántanárok működési köre és helyzete.
(Kiadatott a budapesti tudományegyetem tanácsához intézett 1904. évi november hó 14-én 58,497. sz. a. kelt vallás- és közoktatás- ügyi miniszteri leirattal.) 1. A magántanárok a tanári cimmel és jelleggel való fölruháztatás következtében nem szereztek sem köz- hivatali minőséget, sem kari tagságot; egyetemi tisztségekre nem választhatók és általános hivatali lekötelezettség alatt sem állanak.
2. Olyan magántanárok, akik közszolgálatban nem állanak, az egye- temi ny. rk. tanári cimmel és jeleggel való kitüntetés által a később kinevezett valóságos rendkívüli tanárt a rangsorban nem előzik meg. 3. Ily kitüntetés az említettek számára valóságos ny. rendkívüli
v tanárrá történt kinevezésük esetén a rangsor és fizetési fokozat te- kintetében várományos jogot nem, állapit meg. 4. A ny. rk. tanári cini és jelleg adományozásával kitüntetett magántanárok a magán- tanárok üléseire meghívandók és magántanári képviselőkké megvá- laszthatok, ellenben a kar ülésein személyesen jelen nem lehetnek . és a szigorlatoknál közre nem működhetnek. 5. E kitüntetés követ-
keztében ők általános magatartásukat illetőleg nem kerülnek az Egyetemi Tanácsnak fegyelmi joghatósága alá, hanem csak a ma- gántanári szabályzat alapján állanak a kar ellenőrzése alatt. A jel- leggel való felruházásnak tehát ez irányban csak az a következ- ménye, hogy az illetők a hivatalos névsorban, tanrendben stb.
azoktól a magántanároktól, akik csak a tanári cimet kapták, elkülö- nítve említendők fel és az utóbb körülirtakat megelőzik, továbbá, hogy ők az egyetemen kivül is használhatják azt a kitüntetést, hogy részökre a tanári jeleg adományoztatott. Budapest, 1904. november hó 14- én.
Jegyzet. Az oktatás és tanulás szabadságának azon elve, hogy a rendes tanárokon kivül rnás jeles egyének is, a minisztérium által ideiglenesen megállapítandó, későbben pedig törvény által meghatá- rozandó feltételek mellett oktathassanak, törvényesen, kimondatik.
(1898: X I X . t.-cz.-. 2. §.) Ezen elvnek alkalmazása a közoktatási mi- niszterre bizatik. (1848: X I X . t'.-cz. 3. §.) Magántanári előadások tartására a közoktatásügyi miniszter átai oly egyének jogosíttatnak, kik ezen egyetemnél magántanárságra az illető tudománykar által képesítetteknek nyilváníttatnak, vagy a tudomány müvelésében szer- zett érdemeik által képességöket nyilvánosan bebizonyították. A ma- gántanárok a rendes és rendkívüli tanárokkal egyenlő érvényű elő- adás-látogatási bizonyítványokat állítanak ki. (1872: XIX. t.-cz.
8. §•)
8
15.
Vm. 59,924/1904. Egyetemi tanszékre meghívás nem történhetik, ha pályázat van kiírva. Csak ennek eredménytelensége esetén.
(Közzététetik a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter- nek 1904. évi 59924. sz. elhatározása alapján.) A mi kir. vallás- és közokt. miniszter a budapesti tudományegyetem tanácsához f. évi szeptember hó 9-én 59924. sz. a kelt leiratában tudomás és a jövőben leendő miheztartás végett kijelentette, hogy olyan esetben, midőn va- lamely üresedésben levő tanszék betöltésénél a kar a pályázat kiírását határozza el és ezen határozata az egyetemi tanács és a miniszter . által elfogadtatván, a pályázat kiiratik: azon tanszékre — hacsak
a pályázat az emiitett három fórum által eredménytelennek nem je- lentetik ki — meghívás már nem történhetik. Budapest, 1904. okt.
hó 9-én.
1 0
(1875. XXXII. t.-cz. 2. §. 1891. XLIII. t.-cz. 1. és 4. §.) Ym. 53,522/1904. A dijlevclés is bemutatandó a tanítók, tanitó- - nők és óvónőknek az országos tanitói nyugdíj- és gyámintézetbe
való felvétel kérése alkalmával.
(A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek 1904. julius h ' 4-én 53.522. sz. a. kelt rendelete.) Valamenyi kir. tanfelügyelőnek.
Az 1891. évi 43. t.-cz. végrehajtása tárgyában az 1S92. évi 37.290. sz.
« körrendelettel kiadott „UtasitA" II. részének 1. pontja szerint az orsz. tanitói nyugdíj- és gyámintézetbe való felvétel kérése alkalmá- val töbek között a dijlevél is bemutatandó. .Bár a dijlevélre a ta- nitói javadalom pontos megállapithatása végett szükségem van, azon . ban ez mégsem oly lényeges kellék, hogy ennek esetleg késői kiszol- gáltatása miatt a tanítók felvétele késedelmet szenvedhetne. Nem- csak az országos tanitói nyugdíj- és gyámalap, hanem elsősorban a tanítók és családjaik pontos érdeke az, hogy minden tanitó, tanítónő, ovi nő: a véglegesítés napjától számítolt egy éven belül felvétessék a nyugdíj intézetbe, miért is hivja fel a vezetésére bizott tanke/ület- ben működő tanítókat, tanítónőket, óvónőket, hogy dijlevelüknek ki állítását a véglegesítéstől számított féléven belül szorgalmazzák s amenyiben sürgető kérésük eredményre nem vezetne, a felvételhez szükséges egyéb okmányaikati ezen körülmény bejelentése kapcsán hozzám a fentidézett körrendeletben meghatározott egy évi határ- időn belül annál is inkább terjeszszék fel, mert a dijlevél kézhezvé- teléi késedelmes jelentkezésük igazolásául a jövőben figyelembe nem
' ' vehetem. ' • Jegyzet. A szolgálatban az igényjogosultat utoljára megilw
letó beszámítható javadalmazás összegének megálapitásánál számba veendők: a) 'a rendszeresített fizetés készpénzben; b) az -előbbeni magasabb fizetés kiegészítéséül húzott kiegészítési (személyi) pót-
lék; c) a fizetéssel egyenlőnek tekintendő s nem kizárólag a hiva- talos működés tartamára engedélyezett személyi pótlék; d) a fizetés kiegészitő részét képező rendszeres korpótlékok, "valamint a tanítók-^
nak járó hasonló termszetü tlandijak, ez -utóbbiak az utolsó öt év át- laga, szerint számítva; e) a készpénzfizetést pótló, vagy kiegészítő földilletmény jövedelme, a terménybeli járandóságok és egyéb szolgálmányok tiz évi átlag szerint számítandó helyi értéke. El- lenben természetbeni lakás, lakbér; a rendszeresített javadalmazás kiegészitő alkatrészét nem képező kegyúri adomány, helyi vagy drá- gasági pótlék, iskola fűtésre szolgáló fajárandóság, iskolai áflalány, segéd tartására szolgáló javadalmazás a végellátás összegének kiszá- mításánál nem veendő figyelembe.
11.
(1868-iki izraelita kongresszusi szabályzat 55—68. §§.Az orthodox szervezeti szabályzat 11—19. §§.) Vm. 97,929/1904. Izraelita hitközségi felmerült vitás ügyekben 1. fokon a főszolgabíró (r. t. városokban a polgármester); II. fo- kon a közigazgatási bizottság és III. fokon a vallás- és közoktatás-
ügyi miniszter illetékes.
(A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek 1904. évi 97.929. számú körendelete az izraeliták között hitközségi életükben felmerülő vitás kérdések elbírálására vonatkozó hatásköri intézke- désekenek az 1901: XX. t.-cz. 1. §-ával összhangzásba hozatala iránt. Valamennyi vármegye és város törvényhatóságának.) Hivatali elődömnek* az 18S8. évi junius hó 21-én 1191. eln. szám alatt kelt rendelete utolsó bekezdésében az izraeliták között hitközségi életük- ben felmerülő vitás kérdések elbírálására vonatkozó hatásköri in- tézkedéseknek az 1901: XX. t.-cz. 1. §-ával összhangzásba hozatala végett rendelem a következőket: Az izraeliták között hitközségi éle- tükben felmerülő és — h'a a felek az-izr. kongreszusi vagy orthodox szervezési szabályzatban előirt hitfelekezeti választott bíróságnak magukat alávetni nem akarják — a közigazgatási eljárás alá tartozó vitás ügynek a vármegyei törvényhatóságokban elsőfokon a- főszolga- bíró (rendezett tanácsú városokban a polgármester), másodfokon a közigazgatási bizottság által birálandók el; a hozzám intézendő fel- lebbezés, iletőleg felülvizsgálat kérelem utjának nyitvatartásávaJ.
A szóbanforgó rendeletnek a székesfőváros, — iletőleg a törvényha- tósági jogai biró városok területén azonos esetekben követendő eljá- rásra vonatkozó intézkedései az 1901: XX. t.-cz. 1. §-ával összhang- zásban lévén, ebben a tekintetben ujabb rendelkezésre szükség nincs.
Budapest, 1904. november hó 23-án. ' , Jegyzet. H a az izr. hitközség „status quo ante" alapon álló- nak vallja magát, a vitás ügy a közigazgatási hatóságok fokozatos elbírálása alá tartozik. (Vm. 13.387/1892.) A kongresszusi alapon álló izr. hitközség kebelében felmerülő vitás ügyekben első sorban az izraelita község-kerületi bíróság illetékes. (A magyar és erdélyi
.10
izraeliták 1868. deczember 10-iki egyetemes gyűlése által hozott, szentesitett szabályzatok és határozatok 55—68 §§.) Az orthodox hiv községek kebelében vagy között netán fölmerülő bitközségi viszályok választott bíróságok által döntetnek el véglegesen. (Szervező alapsza- bályzat Magyar- és Erdélyország autonóm hittörvényhü (orthodox) zsidó hitfelekezet számára (11—19. §§.). Sz . . . . izraelita hitközség az által, hogy a rabbija elleni ügyben a közigazgatási hatóság előtti eljárás folyamán a kongreszusi alapszabályokra hivatkozott s f. év- ben izr. bitközségkerületi képviselőket választott, a kongresszusi szabályok érvényét elismerte, ezek értelmében pedig a nevezett hit- község a rabbija között fenforgó többrendbeli vitás ügy elbirálása az. izr.- községkerületi bíróság hatásköréhez tartozik. (Vm.
42.506/1904..) Azon izraelita községkerületi bíróság, amely a per tárgyalását megkezdte, ugyanannak befejezésére és végelintézésére is illetékes marad. (Vm. 1,304/1893.) Mert folyamodó rabbi Önmaga fordult a sz . . . . izr. hitközség eleni panaszos ügyével a X X I I . izr.
község-kerületi bírósághoz, s ennek folytán most, midőn ezen feleke- zeti biróság előtt az eljárás már huzamos idő óta folyamatban van, aiinak illetékessége ellen emelt kifogásai figyelembe nem jöhetnek.
(Vm. 26,919/1893.) A kongresszusi szervezeti szab. 68. §-a szerint a község-kerületi biróság határozatai ellen felfolyamodásnak helye nincs. H a a biróság az ügyet Ítélettel befejezte, akkor a felek csakis semmiségi panaszszót élhetnek, mely esetben a vallás- és köz- oktatásügyi minisztériumot a felügyeleti jognál fogva az ügy felül- vizsgálata megilleti az irányban, vájjon megtartattak-e a kellő ala- kiságok vagy sem. (Vm. 6359/1893.)
12.
(1900. XX. t.-cz. 1. §.) Bm. 113,509 1904. Jegyzői irodában gyakorlaton levő egyének működésének niinemii'Sége képezi alapját a nyilvántartásba fel-»
vételnek.
(Jegyzői nyilvántartásbavétel a 100,000/1901. sz. szabályren- delet 31. §-a értelmében. A belügyminiszternek 113,509/1904. sz. a.
Z. vármegye alispánjához intézett rendelete.)
A csatolmányok visszazárása mellett értesi-tem, hogy a 100,000/1901. sz. szabályrendelet 31. §-a értelmében vezetett nyil- vántartásba való felvétel alapját nem a jegyzői irodai szolgálat ideig- lenes vagy végleges jellege képezi, hanem annak az irodai munkának a minimiisége. melynek végzésére az illető alkalmaztatott. Minthogy pedig a> jelenlegi esetben az adómunkálatok elvégzésére, tehát oly munka teljesítésére kirendelt egyénről van szó, amely munka; a jegyzői irodában gyakorlaton levő egyének1 működésének egy részével azonos s minthogy a szóban levő G. Aladár a községi közigazgatási tanfolyamra felvételhez, illetőleg nyilvántartásba való bejegyzéshez szükséges iskolai alapminősültségnek birtokában van, nyilvántar- tásba vétele akadályba nem ütközik. Szolgálatának ideiglenes voltát
azonban a nyilvántartás „Észrevételek" rovatában fel kell említeni, önként értetődvén, bogy e mellett a szolgálat megszűnése is annak idején be lesz vezetendő. A cim jelentésének' utolsó bekezdésében felvetett kérdésére nézve megjegyzem, hogy a közséigi közigazgatási tanfolyamot már végzett hallgatók nyilvántartásba vétele céltalan;
minthogy a nyilvántartás a tanfolyamra felvételhez szükséges gya-
korlat tényleges hiteles megállapítására szolgál. - • Jegyzetek: A községi közigazgatási tanfolyamra felvétel, ille- , től.eg községi közigazgatási vizsgálatra bocsátás feltételéül kitűzött egyévi gyakorlat igazolására az illető községi vagy körjegyzőnek, vagy rendezett tanácsú városi jegyzőnek az alispán által láttamozott bizonyítványa szolgál. A végből, bogy a láttamozó alispán a gyakor- lat tényleges kitöltését ellenőrizhesse, a főszolgabírók (rendezett- tanácsú városok polgármesterei) a hatóságok területén alkalmazott s a tanfolyamra bocsátáshoz szükséges iskolai alapképzettséggel biró községi aljegyzők (segédjegyzők és jegyzősegédek) jegyző-gyakorno- kok és jegyzői írnokok szolgálatba lépését, egyik jegyzői irodából más ilyen irodába való átlépését, úgyszintén szolgálatuk megszakí- tását vagy megszűnését az alispánnak bejelenteni tartoznak. Az al- ispán a jegyző által kiállított bizonyítványt csak abban az esetben láttamozza, ha az igazolandó gyakorlat tényleges kitöltése az e be- jelentésekről vezetett nyilvántartás alapján megállapítható. (Az idé- zett 31. §.) '
13.
(1879. XXXI. t.-cz. 200. §.) Kb. 2989/1904. Régi malomtulajdonosok nem kötelezhetők a tuta- jozási akadályok elhárításának költségeit viselni, sem a joggya-
korlat szabályozása végett költséges terveket benyújtani.
A b—i faipar-részvénytársaság panaszt emelt, hogy a nagy- szamosi malom tulajdonosok vízhasználati jogujkat szabályellenesen gyakorolják, amennyiben malomgátjaikat magasabbra emelték. E panasz folytán az alispán és a közig, bizottság kötelezte a malom-, tulajdonosokat, hogy igazolt jogosítványaik gyakorlatának rendezése iránt záros határidő alatt okleveles mérnök által készített terveket nyújtsanak be. A rendelkezés ellen a malomtulajdonosok panasz- szal éltek, mert malmaik századok óta háboritlan fennállanak és malomgátjaik mindig változatlanul egyforma magasságban tartatnak fenn s mégis az 1879: XXXI. t.-cz. rendelkezéseinek figyelmen kivül hagyásával, semmivel sem igazolt egyszerű állításra, minden tár- gyalás és meghallgatásul: nélkül költséges tervek benyújtására köte- leztettek és azok alapján majd még költségesebb átalakításokra fog- nak köteleztetni. A közigazgatási bíróság helyt adott a panasznak s az alscfoku határozatokat a régi jogon igazolt malmok vízhasznála- tának rendezésére vonatkozó részében föloldotta, utasítván az al- ispánt, liogy ai szóban lévő ügyben az érdekeltek meghívásával és a
.12
hatc sági szakértő közbenjöttével helyszíni tárgyalást tartson és an- nak eredménye alapján, szem előtt tartva az 1879: XXXT. tí-cz.
200. §-ának és a vízjogi törvénynek rendelkezéseit, hozzon ujabb ha- tározatot. ,,Tekintettel arra, hogy az eddigi eljárás során a nevezett faipar-részvénytársaság által panaszkép fölhozott állitás, hogy az iga- zolt jogosítványa malomtulajdonosok szabályellenesen gyakorolják vízhasználati jogukat, semmi adattal sem támogattatott, amennyiben pedig a régi jogon igazolt malmoknak addig fennállott és azóta sem változtatott gátjai netalán akadályoznák a tutajozást, ez esetben az 1879: X X X I . t.-ez. 200. §-a értelmében az átalakitás költségeit is a tutajozók tartoznak viselni és indokolt panasz vagy hivatalból ész- lelt szükség hiányában a réigi jogon igazolt malomtulajdonosok a joggyakorlat szabályozása végett költséges tervek benyújtására sem kötelezhetők; — mindezeknél fogva a végzés rendelkező része ér- telmében kellett határozni." (M. kir. Közigazgatási Bíróság 1904.
évi 2969. sz.) . Jegyzet: A zsilip-, gát- és malomtulajdonosok vizépitmények-
nek a tutajozások vagy úsztatok költségén és a hatóság által meg- engedett módon leendő olynemü átalakítását, hogy ez által a tuta- jozás vagy usztatás lehetővé tétessék, nem gátolhatják.
Ha a tutajozás vagy usztatás másként eszközölhető nem lenne, kötelesek beleegyezni abba; hogy üzletük bizonyos, az usztatási en- gedélyben előre meghatározott, vagy a szüség szerint a hatóság által később megállapítandó időszakban és tartam alatt szüneteljen, mely szünetelésért a tutajozást vagy úszta,tást- gyakorlók a hatóság által megállapítandó kártérítést a szünetelés beállta előtt előre megfizetni kötelesek. "(1879 : X X X I . t.-ez. 200. §.)
14.
(1884. XVII. t.-cz. 4. §.) Km. 81,254/1904. Gyárosok által alkalmazottaik részére élelmi czikkeknek közös heszerzése s azoknak a drágaság előtt volt árhan
való kiszolgáltatása nem ipar.
(Magyar gyáriparosok országos szövetségének.) Folyó évi no- vember hó 22-én 2139. sz. a. kelt felterjesztésére értesitem, hogy az egyesület kötelékébe tartozó gyárosok amaz eljárásukhoz, hogy a drá- gaság tartama alatt tisztviselőili és munkásaik számára a fő élelmi czikkeket közösen beszerzik s azokat a drágaság előtt volt árakon a munkásoknak kiszolgáltatják, mint nem ipar-, illetve üzletszerű te- vékenységhez iparigazolványt váltani nem tartoznak. (Kereskede- lemügyi m. kir. miniszter 1904. deez 3.)
15.
> (1884. XVII. t.-cz. 25. 8.) Km. 73,342/1904. A házfedőpapirlemez-készités czéljaira szolgáló
' papirkészitőtelep nem tartozik telepengedély alá. _ . (Pozsonyi kerületi iparfeliigyelö urnák.) Folyó évi október hó 15-én 2395. sz. a. kelt felterjesztésére értesítem Czimet, miszerint az ottani elsőfokú iparhatóságnak az a felfogása, hogy a házfedőlemez készítéséhez szükséges papirlemezeket előállító telep iparhatósági telepengedély alá nem esik, helyes, mivel a törvény, midőn a ház- fedőpapirgyártást telepengedélyhez kötötte, nem a papírgyártásból eredhető háborgatástól akarta a környezetet megóvni, mert akkor a papírgyártást és lemezpapirgyártást is telepengedélyhez kötötte volna, hanem a papir katrányozásától eredő háborgatástól, ai mely a házfedőipar készítésével jár. Ugyanez oknál fogva lett telepengedély- hez kötve maga a kátránykészitő telep és a kátrányos ponyvakészítő telep is, mely-utóbbinál ép ugv nem készitenek ponyvát-, a minthogy a házíedőpapirkészitő-telepeken papiros nem készül.' Ennélfogva' a házfedőpapirlemez-készités czéljaira szolgáló papirkészi tő-telep ép ugy nem tartozik telepengedély alá, mint a hogy a ponyvaszövés.
(Kereskedelemügyi m. kir. miniszter 1904. okt. 29.) 1 6 .
(1884. XVII. t.-ez. 127. §.) Km. 71,729/1904. Munkából jogtalanul kilépett tanoncok és se- gédek visszavezettetését nem az ipartestületek, hanem az elsőfokú
iparhatóságok rendelik el.
(Krassó-Szörény vármegye alispánjának.) F. évi szeptember hó 20-án. 23,447. sz. a. kelt felterjesztésére a csatolmány visszakül- dése mellett értesítem Nagyságodat, hogy az ipartestületeknek, mint az 1884. évi XVII. t.-cz. 127. §-ából is kitűnik, iparhatóságé végre- hajtási hatáskörük nincs, ennélfogva a munkából jogtalanul kilépett tanonczok és segédek visszavezettetését 10,993—904. sz. körrendele- temben foglaltakhoz képest szabályszerű véghatározatban mindenkor az elsőfokú iparhatóságok rendelik el. (Kereskedelemügyi m. kir.
miniszter 1904. okt. 29.)
17.
(1891. XIX. t.-cz. 12. 8.) Km. 68,615/1904. Az 1891. XIV. t.-cz. alapián működő betegsc- gélyző pénztárak kórházba felvett tagjaik után felmerült ápolási költségeket, a mennyiben a kórházi ápolás csak három napig vagy
annál rövidebb ideig tart is, megfizetni tartoznak.
(Lúgos rendezett tanácsú város polgármesterének.) Folyó évi szeptember hó 28-án 7271. szám alatt kelt félterjesztésére a lügosi
.14
ker. betegsegélyző pénztárral leendő közlés végett értesitem czimet, hogy a betegsegélyző pénztár ai kórházba felvett tagjai után felme- rült ápolási költségeket, a mennyiben a kórházi ápolás csak három napig, vagy ennél rövidebb ideig tart is, megfizetni tartozik.
Az 1891: XIV. t.-czikk 7. §-a szerint ugyanis a betegsegélyző pénztár tagjainak a három napig vagy ennél rövidebb ideig tartó megbetegedés esetén ingyen orvosi segélyt és gyógyszereket s a szük- séges gyógyászati segédeszközöket köteles nyújtani. Ezek, valamint a táppénz helyett az idézett törvényczikk 12. §-a értelmében kórházi teljes ellátás nyújtható.. A kórházi teljes ellátás tehát az ingyen orvosig segélyt, a gyógyszereket és a szükséges gyógyászati segéd- eszközöket s a táppénzt pótolja, minélfogva annak tekintetbe vétele mellett, hogy a kórházi ellátásnál az ingyen orvosi segély és gyógyszerek s a szükséges gyógyászati segédeszközök nyújtása nem választható el a táppénzt helyettesieitő élelmezéstől, a három napig vagy ennél rövidebb ideig tartó kórházi ápoltatás folytán felmerült költségeket a betegsegélyző pénztári tag u t á n a beteg- segélyző pénztár viselni tarozik. (Kereskedelemügyi m. kir. mi- niszer 1904. okt. 24.)
18. ' (1884. XVII. t.-cz. 4. §.)
Km. 77,331/1904. Jótékony egyesületek által nem iparczikkekből saját czéljaikra rendezett kiállításra, illetve alkalmi vásárra ipar- igazolvány nem szükséges. Az ily kiállítás, illetve vásár tartása
a rendőrhatóságnak bejelentendő.
(A budapesti leányegyesületnek.) Közvetlenül hozzám be- nyújtott folvamodványára értesitem az egyesületet, hogy az egyesület által1 Budapesten folyó évi deczember hó 15—22-ike között saját jótékony czéljaira rendezendő 3—5 napos karácsonyi vásárra, miután
e vásáron nem iparczikkek, hanem háziipari készítmények fognak árusittatni, iparhatósági engedélyre nincs szükség. E tekintetben Tendészeti szempontokból osak az a követelmény áll fenn, hogy az egyesület a rendezendő kiállítást, illetve vásárt a budapesti m. kir.
államrendőrség főkapitányának bejelenteni köteles. (Kereskedelem- ügyi m. kir. miniszter 1904. nov. 8.)
19.
. (1884. XVII. t.-cz. 118., 120. §§.) Km. 77,301/1904. Gyárosok munkásaik részére készpénzfizetés elle-
nében olcsó beszerzési. forrásokat nyithatnak. . (A magyar vasművek és gépgyárak országos egyesületének.) Foly i évi november hó 5-én 471. sz. a. kelt felterjesztésére értesitem a CJzimet, hógy a kötelékébe tartozó gyárosok amai szándékának ki-
vitele, hogy a drágaság tartama alatt tisztviselőik és munkásaik szá- mára a fő élelmi czikkeket közösen beszerzik s azokat a drágaság előtti árakon készpénzfizetés ellenében kiszolgáltatják oly módon, hogy az árkülönbözetet maguk viselik, nem ütközik az ipartörvény 118. §-ába. Mert a törvény idézett szakasza a munkások számára áruknak'és szeszes italoknak hitelezését tiltja, de nem tiltja azt, hogy a gyárosok tisztviselőik és munkásaikO részére készpénzfizetés ellené- ben olcsó beszerzési forrásokat nyissanak. Egyébként az egyesület kötelékébe tartozó gyárc60,kínak a szóban levő humánus intézkedésért elismerésemet is nyilvánítom és felkérem a Czimet, annak tagjai előtt való tolmácsolására. Végül közlöm az Egyesülettel, hogy jelen leiratom másolatát megküldöttem a székesfőváros tanácsának is.
(Kereskedelemügyi m. kir. miniszter 1904. nov. 9.) • -
Jegyzet: Ugyanebben a tárgyban a Km. 81,254/1904. sz. elvi határozata fentebb 14./SZ. a. .
20.
(1884. XVII. t.-cz. 10. 8-) Kin.- 80,555/1904. Engedélyhez kötött iparoknak üzletvezető mel- lett való gyakorlására oly esetekben, midőn az üzletvezető a szak- szerű képzettség hiányát van hivatva pótolni, az iparengedély ki
nem adható.
Budapest székesfőváros tanácsának. A Czim részéről 1903. évi augusztus hó 11-én 120,442. szám alatt hozott s az elsőfokú ipar- hatósági határozattal egybehangzó másodfokú határozatot, mely C. L.-nó szül. D. E. budapesti lakbsnak ama bejelentését, hogy O. L.
üzletkezelése mellett a stuccaturos ipart szándékozik űzni, nem vette tudomásul, illetve fentnevezettet az emiitett ipar önálló gyakorlásá- hoz szükséges iparengedély iránti kérelmével elutasította, folyamodó részéről a törvényes határidőben benyújtott felebbezés következtében felülvizsgálat alá vettem.
Ennek eredményéhez képest Czim idézett határozatát ezennel helybenhagyom, mivel a diszmenyezetek (tnuccmárvány és strucco- lustro) készítése az 1884: X V I I . t.-cz. 10. §. g) pontjában felemlí- tett építőipar, illetve kőmivesmesteri ipar köréhez tartozik. Miután pedig felfolyamodó személyes képesítését a 46,188/884. sz. földműve- lés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszteri rendeleti!ele megfelelőleg ki nem mutatta, az engedélyhez kötött iparoknak üzletvezető mellett való gyakorlása pedig oly esetekben, midőn az üzletvezető a szak- szerű képzettség hiányát van hivatva pótolni, az idézett törvény ér- telmében meg nem engedhető, folyamodó részére a kért iparigazol- vány, helyesebben iparengedély kiadható nem volt.
A folyó évi november hó 25-én 228,443. szám alatt kelt jelen- tésével felterjesztett iratokat megfelelő további eljárás végett lekül- döm. (Kereskedelemügyi m. kir. miniszter 1904. nov. 10. )
16
15.
(1881. LX. t.-cz. 54—65., 83., 133. §§.) Pm. 105,123/1904. Közhivatalnokok egymást támogatni kötelesek.
A pénzkezelő hivatalnok vágyonilag felelős, ha az állami pénztárak által fizetendő járandóságok letiltása tárgyában érkezett bírósági végzéseket (rendelvényeket) a letiltás feljegyzése nélkül küldi
vissza. .
( Körrendelet valamennyi pénzügyi hatósághoz és hivatal- hoz, valamint a mellé rendelt számvevőségekhez.) Az adóhivatalok szolgálatára vonatkozó (utasítások és szabályrendeletek gyűjte- ménye II. füzet, I. fejezet 8.- §-a a pénzkezelő hivatalok (állami pénztárak, adóhivatalok) által kifizetendő ugy változó, mint ál- landó járandóságok lefoglalhatósága tárgyában kimondja, hogy a bíróságok letiltó végzései (rendelvényei) mindenkor szószerint foganatositandók, az érdekelt fél feladatát képezvén, az általa netalán sérelmesnek vélt végzések ellen, megfelelő jogorvoslattal élni, kötelessége azonban a pénzkezelő, illetve a számfejtéssel megbizott hivatalnok (számvevőosztálynak) oly bírósági letiltó végzéseket (rendelvényeket), melyek a végrehajtási törvény hatá- rozmányai értelmében végrehajtás tárgyát nem képező s igy le nem foglalható illetményekre vonatkoznak, mint tárgytalanokat s e szerint nem foganatosithatókat, a fenforgó körülmények köz- lése mellett, előljáró hatóságuk u t j á n az illető bíróságoknak visszaküldeni. Az 1.890. évi április hó 11 én 524/P.. M. szám alatt kiadott s az ugyanezen évi „Pénzügyi Közlöny" 12. számában midőn az 1S8.1. évi LX. t.-cz. 54. §-ában felsorolt egyének közül közzétett körrendelet kapcsolatosan kimondja, hogy azon esetben, olyanok járandóságainak egyharmadára rendeltetik el végrehaj- tás, illetve adatik ki a letiltási rendelvény, a kiknek évi fizetése, várakozási illetéke, személyes (működési) és kárpótléka évi 800 frtot vagyis évi 1,600 K t meg nem halad, a foglalás illetve letiltás a foganatositás végett megkeresett pénzügyi hatóságok részéről nem veendő előjegyzésbe azon bekövetkező eshetőségig, a mikor a végrehajtást szenvedő 1,600 K t meghaladó javadalmazással ellátott "
magasabb állásba jut, hanem a végrehajtást elrendelő bírósághoz, a foglalást vagy letiltás elrendelő végzés, mint alap hiányában foganatosithatatlan visszaküldendő. Ezeknek az irányelveknek szem előtt tartása mellett, á további félreértések s az esetleges károsodások megelőzése, valamint a jövőben követendő eljárás egyöntetűségének biztosítása érdekében a m. kir. igazságügy- miniszter urnák 1903. évi január hó 19-én és május hó 31-én .13,056/902. illetve 2,384/903. szám, valamint az 1904. évi novem- ber hó 12-én 11,014 szám alatt hozzám intézett átiratai alapján, miheztartás és szoros alkalmazkodás végett megjegyzem, hogy a letiltó végzés vagy rendelvény foglalási alap hiánya miatt az ille- tékes pénzügyi hatóság vagy hivatal által csakis akkor küldhető vissza foganatositás nélkül, ha az a végrehajtási törvény 54—60,.
62. és 63. 8-aiban foglalt horlátozó rendelkezésekre maga vilá- gosan ráutalva, azokra a figyelmet egyenesén felhívja. H a tehát
•fi végrehajtási rendelvény vagy birói hotaroz'at pl. azt mondja, hogy „lefoglaltatok' a; végrehajtást szenvedő fizetése (nyugdija) 'a végrehajtási törvény 54. (65.) §-ának korlátai közt" vagy „le- foglaltátok végrehajtást szenvedő fizetésének (nyugdijának) egy- harmada 1,600 (1,000) K érintetlenül hagyása mellett" vagy
„lefoglaltatok a fizetés (nyugdíj) lefoglalható része" ugy, a meny- nyiben megállapíttatik az, hogv a végrehajtást szenvedő fizetése (nyugdija) az 1,600 (1.000) K t meg nem haladja, ez esetben a foganatosításra hivatott pénzügyi hatóság illetve hivatal ezt a 'rendelvényt- vagy birói határozatot annak megemlítésével, hogy a végrehajtást szenvedőnek lefoglalható fizetése (nyugdija) nincs,
„mint tárgytalant" további intézkedés nélkül a birósághoz vissza- juttatni tartozik. Ezzel épen azt Leszi meg, mire a hatóság fel- hívta, t. i., hogy vegye kellő figyelembe a végrehajtási törvény korlátozó rendelkezéseit s ehhez képest járjon el. vagyis ha a vég- rehajtást szenvedőnek a törvény szerint lefoglalható illetménye nincs, »ugy a foglalást mellőzze. Az igy szövegezett rendelvényből magából világosan kitűnik ugyanis, hogy az szorosan á törvényhez kivan alkalmazkodni s hogy az ki nem bocsáttatott volna, ha a -végrehajtó, illetve biróság toldja azt, hogy mekkora járandósága van a végrehajtást szenvedőnek. Minden más esetben a.rendelvény vagy birói határozat szó szerint foganatosítandó, illetőleg a kir.
biróság által az 1881'. évi LX. t.-cz. 84. és 133. §-ai értelmében megküldött határozatokban foglalt, megkeresések teljesítése meg nem tagadható, azokat tehát feltétlenül foganatosítani kell.
A közhivataloknak ama kötelezettségéből, hogy azok egymást tá- mogatni tartoznak, következik azonban az, hogy az esetben, ha a birói letiltó határozat (végrehajtói rendelvény) a fennálló tör- vénynyel nyilván ellentétben állónak tűnik fel, erre a körülményre a letiltás egyidejű feljegyzése mellett, ha pedig ez a körülmény utalvá- nyozó végzésre nézve forog fenn, a foganatosítást megelőzőleg a biróság figyelme felhívandó. Önértő, hogy akkor, ha a biróság a vett figyelmeztetés daczára, előbbi határozatától eltérő intéz- kedést nem tesz, a határozat feltétlenül végrehajtandó, mert a törvény e részbeni szabályainak alkalmazása és a végrehajtás kor- látainak szem előtt tartásával a törvény által védetni kivánt ér- dekek megóvása, a bíróságok hatáskörébe tartozik s mert egyéb- ként a végrehajtást szenvedőnek képezi feladatát a saját érdeké- ben a megfelelő jogorvoslattal élni. A fentebb emiitett az az eset, hogy a határozat a fennálló törvénynyel ellentétben állónak lát- szik, előáll ugyanis akkor, ha a rendelvény vagy a birói határozat a végrehajtási törvény 54., 55. és 58. §-aiban foglalt intézkedé- sekre, a törvényszakasznak sem száma, sem tartalma szerinti idé- zésével rá nem utalva s egyúttal akként foglalja le valakinek a járandóságait, hogy a rendelvény vagy birói határozat szövegének szó szerinti értelméhez képest, a végrehajtás alá vont járandóság
%-nál nagyobb részben vagy a (1,600 illetve 1,000 koronás)
Dr. Dolenecz: Közigazgatási döntvénytár. 2
.18
minimum igénybevételével van letiltva. Ha ilyenkor felvilágosí- tást nem kérve, a letiltás feljegyeztetése nélkül küldetik vissza a rendelvény vagy fcirói határozat, az igen könnyen vagyoni felelő- séggel is járna. A mennyiben ugyanis pl. egy rendelvényre vagy birói határozatra, mely a végrehajtást szenvedő nyugdiját minden korlátozás nélkül egészen lefoglalja, a pénzügyi hatóság illetve hivatal tudakozódása folytán, a biróságtól az a felvilágosítás ér- kezik, hogy a végrehajtást szenvedő nyugdija a végrehajtási tör- vény 58. §-a értelmében (feleséget, törvényes leszármazóit, vagy szülőit illető tartásdíj miatt) foglaltatott le korlátlanul, ugy. ez a letiltás, attól az időponttól kezdve hatályos, mikor az a pénz- tárhoz első izben érkezett, (végrehajtási törvény 83, §.) tehát már ettől az időponttól (nem pedig a felvilágosítás oda érkeztének időpontjától kezdve feltétlenül megelőzi a később érkezett letil- tások tárgyát képező követeléseket s igy azok. előtt is elégí- tendő ki. .
Megszabván ezekben a végrehajtási rendelvény illetve birói határozat foganatosítása körül követendő eljárást, elvárom, hogy e tekintetbea a jövőre ellentétes intézkedések és hatásköri túllé- pések esetei fel ne merüljenek.
Egyidejűleg a m. kir. igazságügyi miniszter úrral egyetér- tőleg egy felmerült eset alkalmából kijelentem, hogy az 1885. évi XI. t.-cz. rendelkezései értelmében megállapított 8 az anya járu- lékát képező nevelési járulékok, a lefoglalható járandóságok közé tartoznak, minthogy az 3885. évi XI. t.-cz. ide vonatkozó határoz- mányaiban egyáltalában nem foglaltatik oly intézkedés, mely azokat a foglalás alól mentes járandóságok közé sorolná, a végrehajtási el- járásról szóló 1881. évi LX. t.-cz. pedig, a nevelési járulékokról ki- fejezetten sehol sem intézkedik.
Budapest, 1904. évi deczember hó 4-én.
- 22.
(1884. XVIII. t.-c. 103. §.) Km. 79,537/1904. Szövetkezetek által folytatott képesítéshez kö- tött iparágban alkalmazót segédek iparosegédeknek tekintendők s mint ilyenek munkakönyvvel ellátandók, az iparhatóságnál, illetve
ipartestületnél bejelentendők. . Budapest székesfőváros Tanácsának. A czim részéről folyó
évi augusztus hó 17-én 167,0S2. szám alatt hozott s az elsőfokú iparhatósági Ítélet indokait kiegészítő másodfokú iparhatósági íté- letet, melyben T. V.-t, mint a „m. szövetkezetéinek ellenőrét G. J.
nevii alkalmazottjának a budapesti mészáros-ipartestületnél való be nem jelentése miatt ellene emelt iparkihágás vádja és következmé- nyei terhe alól felmenti, a budapesti mészáros-ipartestület által a törvényes határidőben beadott felebbezés következtében. felülbirálat alá vettem.
" Ennek eredményéhez képest az idézett másodfokú iparható-
sági ítéletet megváltoztatom és T. V. budapesti lakost, mint a „m.
szövetkezetéinek ellenőrét G. J . nevű alkalmazottjának a buda- pesti mészáros-ipartestületnél való be nem jelentése által elkövetett q az 18S4 : X V I I . t.-czikk 103. §-ába ütköző kihágás miatt ugyan- ezen törvény 157. §-ának a) pontja alapján az 1901 : X X . t.-czikk 23. §-ában jelzett ezélokra fordítandó, behajthatatlanság esetében 2 napi elzárásra átváltoztatandó 40 korona pénzbüntetéssel bünte- tem. így kellett ítélkeznem, mert a tárgyiratokból kivehetőleg G-. J . a nevezett szövetkezetnek a központi vásárcsarnokban iparigazol- vány alapján folytatott mészáros-iparában, illetve a husosztályban volt alkalmazva mint mészárossegéd, de sem az iparhatóságnál, sein
•a budapesti mészáros-ipartestületnél be nem jelentetett. A másod- fokú iparhatósági ítéletben felhozott azon indok, hogy a m. szövet- kezete kereskedelmi ezég lóvén, alkalmazott segédeit az iparhatóság- nál bejelenteni nem tartozik, meg nem.állhat, mert igaz ugyan, hogy a szövetkezetek az 1875. X X X V I L t.-czikk 61. §-a értelmében ke- reskedelmi társaságoknak, alkalmazottjaik pedig általában keres-
•kedősegédelcnek tekintendők s mint ilyenek az 1884. X V I I . t.-czikk 99. é3 103. §-a szerint sem az iparhatóságnál, sem az ipartestületnél nem jelentették be, — ez a körülmény azonban nem zárja ki, hogy amennyiben a szövetkezet képésitéshcz kötött iparágat folytat, ezen iparágban alkalmazott segédei ipaTossegédeknek tekintessenek,, a kik az ipartörvény rendelkezéséi szerint munkakönyvvel ellátandók és ipartestület léte esetében ott bejelentendők. Hogy a nevezett szövet- kezet a központi vásárcsarnokban tényleg a mészáros-ipart gyako- rolja s ehhez megfelelő iparigazolványt is váltott, igazolja a székes- főváros I X . ker. elöljáróságának felhívásomra folyó évi november 15-én 32,113. sz. alatt bemutatott jelentése. A folyó évi szeptember hó 24-én 221,341. szám alatt kelt jelentésével felterjesztett ügyirato-
kat megf el eelő további eljárás végett leküldöm. . Kereskedelemügyi m. kir. miniszter 1.904. deczember 15. :
23.
(Erkölcsi bizonyítvány a posta- és távirdaszolgálatban.) Km. 50,582/VI/l 904. Postai- és távirdai szolgálatban való felvé- telnél a pályázó tartózkodási (lakó) helyén levő községi elöljáró- ság által kiállított erkölcsi bizonyítvány csak abban az esetben elégséges, ha a tartózkodási hely az illetőségi helylyel azonos.
Ez a körülmény a pályázati hirdetménybe is felveendő.
Az utóbbi időben többször előfordult, hogy posta- és távirda- alkalmazottak ellen fegyelmi uton kellett eljárni azért, mert utólag kiderült róluk, hogy hamisitott bizonyítványokkal folyamodtak, al- kalmazásért, sőt megtörtént az is, hogy előéletük hiányos igazolá- sával börtönviselt egyének jutottak a posta- és távirdaszolgálatba.
Abból a czélból, hogy ily esetek felmerülése jövőben lehetőleg megakadályoztassák, a posta- és távirdaszolgálatba felvételnél —
' 2*
.20
történjék' az bármilyen állásra — az előélet megállapitásárai az eddi- ginél nagyobb gond és figyelem fordítandó. •
• • - • E czélból ugy a tényleges katonai szolgálatból közvetlenül át- lépő,-mint a polgári állású pályázóktól meg kell követelni azt, hogy korábbi szolgálatukat 18-ik évi életkoruktól fogva okmányokkal mu- tassák ki. • - •
' A kifogástalan erkölcsi magaviselet igazolására pedig azzal a bizonyitványnyal, melyet a pályázó tartózkodási (lakó) helyén levő községi elöljáróság állit ki, csak akkor kell megelégedni, ha a tar- tózkodási hely az illetőségi helylyel azonos.
' Ha a pályázó nem illetőségi helyén, hanem más községben lakik: meg kell követelni, hogy múltjának igazolására az illetőségi hely elöljáróságától is mutasson be bizonyítványt. Ez azért lényeges, mert az előéletet érintő esetleges büntető bírósági ítéletekről, a biró- ság közlése folytán, rendszerint csak az illetőségi hely elöljáróságá- nak van tudomása. Az igazgatóság a posta- és távirdaszolgálatba
"lépni kívánók felvételénél, az előélet megállapítását illetőleg ezentúl jelen rendeletemhez alkalmazkodjék s jövőben posta-távirdaszolgai állásokra kiírandó pályázataiba az ¿miitett- követelményeket is vegye föl.
A kereskedelemügyi m. kir. miniszter. A budapesti m. kir.
posta- és távirdaigazgatóságnak. .
Budapest, 1904. julius hó 22-én. . '
• - , ;: • . 2 4 . • •
, (Postaépület bérlete.) Km. 25,190/VI./1904. Posta- és táviida részére házat bérelni csak azon feltétel mellett lehet, ha a bérleti jog további fen- lartása árverés esetére is, valamint a bérszerzödésböl vállalt kö- telezettségnek megfelelő kötbér a jelzálogos hitelezőket megelőző - elsőbbséggel telekkönyvileg, biztosíttatik,
t
A végrehajtási eljárásról szóló 1881. évi IX. t.-cz. 181., illetve a horvát-szlavon területen érvényes osztrák ált." polg." törvénykönyv 1121. §-a értelmében birói árverés esetén a bérleti jog, még ha az telekkönyvi bekebelezéssel biztosítva van is, érvényét veszti s bérlő a használati jogot — ha csak az árverési feltételekben más ki nem köttetett — az árverési vevőnek á (bocsátani tartozik, még pedig házbérletéknél a helyi szokásoknak vagy lakbérszabályoknak meg- felelő — s ilyenek nem létében három (!!) havi felmondásra.
Ebből a posta- és távirda-házbérleteknél a kincstárra kelle- metlen kényszerhelyzet, s egyes esetekben jelentékeny anyagi káro- sodás is származliatik.
' Ennek elkerülése czéljából az igazgatóságokat jövőre nézve az
alábbi eljárás követésére utasítom: • Ha aház, melyben a posta- és távirdahivatal elhelyezve vau,
birói árverés alá kerül s az árverési feltételek már eredetileg — ma- guknak az érdekelt jelzálogos hitelezőknek kezdeményezéséből s ki-
vánságuk folytán — nem tartalmaznák azt a kikötést, hogy a ház a bekebelezett bérleti jog fentartásával árvereztetilc el, illetve, hogy
• az árverési vevő a bekebelezett bérleti jogot mint ránézve is kötelezőt elfogadni s annak a szerződés értelmében való érvényesítését tűrni köteles, ugy ennek a kikötésnek az árverési feltételekbe pótlólag fel- vétele, illetve az árverési feltételeknek ebben az értelemben való mór dositása iránt az igazgatóságok ezentúl forduljanak az illető birór sághoz „előterjesztéssel" mindazon esetekben, a midőn a kérdéses házbérlet a kincstárra általában előnyös' vagy olyan a helyzet; hogy más alkalmas bérhelyiség ott a kellő időre, .vagy éppen nem, vagy csak nehezen s drágább áron kapható, vagy pedig a költözködés • a kincstárra bármi okból alkalmatlan s nem kívánatos s. igy a bérlet további fentartása n kincstár érdekében áll. ' ' . • ' ' . •
Az árverési feltételek módosítása iránt az „előterjesztést" a törvény 165. §-a értelmében az árverési hirdetmény kézbesitésétől számított 8 napon belül kell az árverési hirdetményt kibocsátó telek- könyvi hatósághoz beadni s a kérelmet azzal kell megokolni, hogy miután a bekebelezett bérlet fentartása a biztosított bérjövedelemnél fogva az' ingatlan értékének emelésére szolgál s igy — nagyobb vételár elérhetése szempontjából — maguknak a jelzálogos hitelezők- nek is érdekében áll az, hogy a ház a bérleti jog fentartásának' fel- tétele alatt bocsáttassék árverés alá; ennélfogva a'bíróság hallgassa meg az érdekelt) összes jelzálogos hitelezőket s azok beleegyezése esetén az árverési feltételeknek kérelmezett módosítását rendelje el;
Az árverési feltételek módosításához azonban az érdekelt valamennyi jelzálogos hitelezőnek egyértelmű beleegyezésére.van szükség; De ez az egyértelmű beleegyezés s a bériéti jóg további változatlan fentar- tásának ily módon való biztosítása előreláthatólag nem minden eset- - ben lesz elérhető, miért is egyes esetekben mégis be fog állani a
kincstárra nézve a kiköltözés szüksége.
Hogy még ily esetekben is a kincstár, legalább. az előre nem várt időelőtti kiköltözésből származható károsodások ellen, lehetőleg megó.vassék; ebből a czélból az igazgatóságok ezentúl u j házbérletekr nél, valamint lejárt házbérletek megújításánál, úgyszintén hozzá- bérlcs eseteiben is, többé ne csupán csak a bérleti jognak telekkönyvi bekebelezéssel való biztosítását, hanem a bérlet tárgyát képező ház birói árverés alá jutása esetére az ebből s egyáltalán a bérszerződés- ben vállalt kötelezettségek nem teljesítéséből származható károso- dásnak megfelelő s pénzértékben előre meghatározott összeg erejéig kötbér fizetését is kössék ki szerződésileg a bérbeadóval szemben s a kötbért, mint biztositékot, a bérleti joggal kapcsolatban a kincstár javára telekkönyvileg szintén kebeleztessék be. .
Minthogy a bérleti szerződés nem teljesítése folytán szenvedett kár vagy elmaradt haszon fejében kikötött s telekkönyvileg bizto- sított kötbérhez való igény is csak a bekebelezés sorrendjében érvé- nyesíthető; ennélfogva az igazgatóságok jövőben bérbevételre rend- szerint lehetőleg oly helyiségeket szemeljenek ki s hozzanak bérbe- vételre javaslatba első sorban, a melyekre nézve tulajdonosuk a kinestár javára a bérleti jogot s az azzal kapcsolatban kikötendő kötbért — esetleg a jelzálogilag érdekelt többi felektől kieszközlendő
