SOMOGYI MUZ6UM

SOMOGYI MUZ6UM

FEHÉR ERZSÉBET:

JÓZSEF ATTILA KIÁLLÍTÁS

BALATONSZÁRSZÓN

FEHER ERZSÉBET:

JÓZSEF ATTILA KIÁLLÍTÁS BALATONSZÁRSZÓN

1965.

Balatonszárszó talán egyetlen helysége e varázsos szépségű táj­

nak, amely tragédia színhelyeként vonult be a magyar irodalom tör­

ténetébe. 1937. december 3-án önmaga választotta erőszakos halállal itt halt meg József Attila. Környezete remélte, hogy a vidék csendje visszaadja majd megbomlott idegzete egyensúlyát, de figyelmét nem tudta már elterelni semmi benső démonjaival folytatott végső küz­

delméről.

Ügy leszakadtam minden más világról, ahogyan lehull a gyümölcs a fáról.

(Le vagyok győzve)

A természet közelsége, amely régi időktől máig annyi műalkotást töl­

tött meg itt az élet hitével, neki csak a megsemmisülés végső nyugal­

mát kínálta, mint egyetlen lehetőséget.

Rövid időt töltött itt, csupán néhány hetet, mégis élete, pályája minden keserű tapasztalatát itt összegezte, amikor leszűrte maga szá­

mára az utolsó, tragikus tanulságot. Hiába keresnénk hát Szárszón elhatározása indítékait, a megfejtés kulcsát egész élete őrzi, a költő és kora, a hűség és megalkuvás, vállalt feladatok és szűkreszabott lehe­

tőségek konfliktusa :

Tejfoggal kőbe mért haraptál?

Miért siettél, ha elmaradnál?

Miért nem éjszaka álmodtál?

Végre mi kellett volna, mondd?

(Karóval j ö t t é l . . . )

Utolsó verseiben múltját vallatja; önmagához intézett kínzó kérdései­

re bennünk — utókorában — egész életműve, emberi és művészi tisz­

tessége visszhangzik válaszul.

Személyes kapcsolat alig fűzte Szárszóhoz. Halála előtti eszten­

dőben, 1936 nyarán, kisebbik nővére vendégeként (Makaiék a Palota­

panziót bérelték) töltött itt néhány hetet. E balatoni vakáció emlékét néhány verse őrzi. 1937 elején sógora meghalt; a három kicsi gyerek­

kel özvegyen maradt nővér télre is Szárszón maradt. November 4-én este ide hozta le Budapestről az idősebb nővér több hónapos szanató­

riumi kezelés után József Attilát. — Rövidesen kiderült, hogy a pan­

ziót nem lehet megfelelő téli szállássá alakítani. „Most megyünk a faluba téli lakást keresni — írja november 16-án kelt levelében Pest­

re József Jolán — a múlt heti viharok bebizonyították, hogy itt nem lehet a telet eltölteni." Valamikor november 10 és november 30 kö­

zött költöztek át a villasori házba. József Jolán leveléből tudunk az új otthonról is. November 30-án ezt írta: „ . . . nagyon sok dolgunk volt a költözködéssel... kivettünk egy barátságos villában 2 szobát, itt legalább meleg van, ha fűtünk és ez a fontos a gyerekek és Attila miatt." — A balatonszárszói kis emlékmúzeum tehát a költő utolsó lakása volt; innen vezetett végzetes sétaútja a közeli vasúti sorom­

póig.

3

• ' r

A múzeummá alakított egykori lakásba nem lehetett visszavará­

zsolni a régi berendezést, a költő környezetét. A bútorok a nővérek elköltözésekor új gazdához kerültek, azóta legtöbbjük meg is sem­

misült, vagy erősen megkopott. A rekonstrukció gondolatát a kiállítás rendezői elvetették. Egyrészt azért, mert a halványuló emlékezet eh­

hez a munkához nem adhatott biztos alapot, másrészt — és főként — azért, mert nem kívánták az újonnan készült, nem eredeti darabok­

kal az eredeti illúzióját kelteni. A lakásban egyébként néhány sze­

mélyes használati eszközön kívül semmi nem volt József Attiláé. Ki­

véve természetesen kéziratokkal telt bőröndjét, amelyben magával hozta imindenét: műveit. Ez volt egyetlen tulajdona, magától értetődő tehát, hogy irodalmi hagyatékának bemutatása szárszói napjainak ha nem is tárgyi, de leghitelesebb szellemi légkörét idézi.

A költő kéziratos hagyatéka — részben nővérei útján — a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonába került. A balatonszárszói kiállítás anyaga az Irodalmi Múzeum eredeti anyaga alapján készült másolat.

Tudjuk ugyan, hogy másolatokkal nem pótolható az eredeti szugesz- szív hatása, mégis, több esztendőre tervezett kiállításokon az eredeti kéziratok bemutatását mellőznünk kell. Legfontosabb ok az a tapasz­

talat, hogy huzamosabb idő alatt nemcsak a por, de az ártatlannak tűnő fény is megrongálja az anyagot: a papír törékennyé, az írás ne­

hezen olvashatóvá válik. József Attila kéziratainak jelentős része ce­

ruzaírás, tehát fokozottan érzékeny. Továbbá a másolatok méreteivel a kiállítás szempontjából lényeges művek és dokumentumok megfelelően hangsúlyozhatok. Harmadsorban bizonyos anyagok egy időben több helyen való felhasználása csak másolatokikai oldható meg. Jelenleg az országban a balatonszárszóin kívül két József Attila­

kiállítás van: a Petőfi Irodalmi Múzeum a költő életét és életművét teljes egészében bemutató, állandó nagy kiállítása Budapesten a Ká­

rolyi palotában, és ugyancsak a fővárosban gyermekkorát mutatja be emlékhellyé avatott szülőháza: a IX., Gát u. 3.

Emlékházaink, emlékhelyeink a hozzájuk fűződő — alkotásokból is kimutatható művészi élmények, életrajzi mozzanatok bemutatására hivatottak. Magától értetődő, mondjuk Jókai és Balatonfüred, Kisfa­

ludy Sándor és Badacsony, Mikszáth és Horpács, Madách és Csesztve kapcsolata. Nem így Szárszóé és József Attiláé. A bevezetésben szó esett már róla, élete utolsó hónapja során alig jutott el hozzá a kül­

világ. E néhány hét belső története érdekes; egész élete, pályája, fel­

lobbanó vágyai és kudarcai érlelik meg döntését. Nem jelenében, csu­

pán múltjában élt, felbomló életének okait kereste. Körülötte alig történt valami, néha levél jött Budapestről munkatársaktól, barátok­

tól, időnként néhány látogató. Ezek sem valóságos értékük, hanem csak az ő számára érthető bizarr ösiszefüggéseik szerint álltak össze

\

alamiféle történéssé. Dolgozni próbált rövid ideig tartó hittel, de

múltja elfedte előle a jövőt.

A kiállítás első terme e kínzó, munkában és csalódásban egyaránt gazdag múlt főbb állomásait járja végig. A szárszói tragé­

dia motívumait a költő maga jelölte ki számunkra néhány hónappal halála előtt írott önéletrajzában: a Curriculum vitae-Ъеп. Megrázó erővel eleveníti meg szomorú gyermekkorát, sok nélkülözését, mű­

vészetét körülvevő roppant süketséget. E vallomás nyomán válasz­

tottuk ki az életrajz megfelelő mozzanatait és dokumentálni próbál­

tuk az önvizsgálatot.

„1905-ben születtem Budapesten" — kezdődik az önéletrajz. A kiállítás első képe szülőházának udvarát mutatja. A jobboldalt lát­

szó földszinti szoba-konyhás lakásban látta meg a napvilágot József Áron szappanfőzőmunkás és Pőcze Borbála Szabadszállásról szárma­

zó volt cselédlány harmadik gyermekeként. József Jolán így emléke­

zett erre: ,,1905 április 11-én megszületett a várvavárt fiú. Születése majdnem anyánk életébe került — öt és fél kiló volt, amikor a világ­

ra jött." (József Jolán: József Attila élete.) A tehetséges, szakmunkás apa szerény, de biztos létalapot teremtett (kis családjának. 1908 nya­

rán egy napon váratlanul eltűnt. A család azt hitte, vállalkozókedve és kalandvágya, valamint az akkori tömeges kivándorlás láza a ten­

geren túli új világ felé vonzotta. Sokáig vártak hírt; egy váratlan fel­

bukkanás után 1909 júniusában Romániából, Craiovából írta utolsó levelét gyermekeihez, imajd nyoma veszett. A levél utalása alapján a család azt hitte, mégis Amerikába ment, de bizonyosat nem tudtak.

József Attila hároiméves volt ekkor, nyilván, igen keveset értett a há­

rom kicsi gyerekkel magára maradt mama gondjaiból, de annyit fel­

tétlenül, hogy gondokkal teli, szomorú életüket összefüggésbe hozza az apa eltűnésével és a kivándorlással, mely — személyes élmények alapján — költészetének visszatérő témái közé tartozott.

Csak most értem meg az apámat, aki a zengő tengeren

nekivágott Amerikának ...

(Csak most...)

írja röviddel halála előtt; talán maga sem tudta, hogy József Áron soha nem jutott el a tengeren túlra, hanem — mint a legutóbbi ku­

tatás kiderítette — Temesvárt halt meg alig két héttel fia előtt.

Az egyedül maradt mama alkalmi háztartási munkákkal kereste gyermekei és a maga szűkös, napi kenyerét. Lassan mindenük zálogba került, az élet drágult s munka sem volt rendszeresen. „Ö maga meg­

vont a szájától minden falatot, hogy nekünk több jusson. Vékonyka lett, kicsi, lerágtuk a húsát, elszívtuk a vérét" — írja József Jolán.

Végre rászánta magát — hiszen nem tehetett egyebet —, hogy két kisebb gyermekét menhelybe adja. így került az ötéves Attila ki­

sebbik nővérével, Etával Öcsödre Gombai Ferencék házához 1910 márciusában. Az itt töltött két esztendő kitörölhetetlen nyomot ha­

gyott József Attilában; gyermekkorának talán legnagyobb sérelme

volt. Életrajzában is változatlan keserűséggel idézi fel, mint vitatták el tőle nevelőszülei számukra furcsán hangzó keresztnevét. Létének tagadását érezte ebben és elfelejteni nem tudta. Sem ezt, sem azt a néhány alkalommal kapott fenyítést, amelyben nem az ütés fájt, ha­

nem az idegen adta ütés volt gyógyíthatatlanul fájdalmas.

Pedig hát engemet

sokszor nem is tudtam, hogy miért', vertek, mint apró gyermeket,

ki ugrott volna egy jó szóra nyomban. <

Én tudtam — messze anyám, rokonom van, ezek idegenek.

(Levegőt!)

Gombaiék nem voltak rossz emberek. A költő nővére — mint na­

gyobbacska kislány — színes emlékeket őriz az alföldi falucskáról.

Egy későbbi verskézirata hátlapjára a költő is lejegyezte egyik ke­

vésbé szomorú emlékét: „Gombainénak mondtam, hogy neki küldök egy zsák aranyat." Ez az ígéret nyilván a kisgyerek ragaszkodásának kifejezése lehetett. Legutolsó verseinek egyikében — éppen gyerek­

kori ígérete kapcsán — Gombainé alakja a mamáéval folyik össze:

aranyat ígértél nagy zsákkal anyádnak és most itt csücsülsz ...

(Karóval jöttél)

Az öcsödi két esztendőben a sehova nem tartozás érzése volt a legelviselhetetlenebb. Később, élete végefelé, amikor kívül rekedt minden emberi közösségen, vad fájdalommal szakadt föl a gyerek­

kori kivetettség és 'megaláztatás: „Pedig é n . .. akartam otthon lenni

— miért vagyok én menhelyi gyerek?" (Naplójából).

A két gyerek távolléte alatt a mama minden erejét megfeszítve gyűjtött valami pénzt, hogy akármilyen szerény, de nyugodt otthon­

ba hozhassa vissza őket. 1912 őszén már Budapesten iratkozott má­

sodik elemibe a gyermek József Attila.

Önéletrajzában beszámol arról, hogy irodalommal való első, ko­

rai találkozását elemista olvasókönyvének köszönheti. Ez az emléke­

zetes találkozás összefügg Öcsöddel, elvitatott nevével. Az Attila ki­

rályról szóló mondák felfedezése biztonságát adták vissza.

Kilencéves, amikor kitört az első világháború és ezzel a biztos, rendszeres kereset nélküli család soha nem látott nyomorba zuhant.

A kisfiú — mint egyetlen férfi a házban — úgy segített, ahogy tu­

dott. Életrajzában ilyen mondatokat olvasunk: „Kivettem a része­

met az üzletek előtt való álldogálásból... Vizet árultam . . . Fát és szenet loptam a Ferencvárosi pályaudvarról, hogy legyen fűteniva­

lónk . . . Kosarakat, csomagokat hordtam a vásárcsarnokban . . . "

stb. A felnőtt férfi lírájában a gondtalanság és önfeledt játék, mint

vágy jelentkezik újra és újra, hasonlatok, képek formájában:

Én tudom, mint a kisgyerek, csak az boldog, ki játszhat.

(Könnyű, fehér r u h á b a n )

Ezek az esztendők a megélhetés gondjával voltak terhesek. Első versének vágyait n e m mesevilág táplálta, h a n e m a m i n d e n n a p i lét- alapvető szükségletei; milyen szivet facsaró, hogy olyan egyszerű lét­

feltételek, m i n t a t e r í t e t t asztal, a „jó r u h a " és a hétköznapot alkal­

m a s i n t megédesítő többlet a nyomorgó gyerek t u d a t á b a n m á r a gaz­

dagság fogalmával azonosak! A v e r s — b á r szerzője tizenegy éves — sajátos módon é r e t t költői alkotás. Lényeges m o n d a n i v a l ó n a k egy­

szerű, t ö m ö r megfogalmazása művészi színvonalon. E nyolc sorocs- ka a későbbi n a g y versekkel azonos talajról f a k a d t : m i n d a n n a k k i ­ mondásából, a m e l y az e m b e r i élet nélkülözhetetlen tartozéka. Ami első versének személyes vágya, n a g y verseinek t a r t a l m a lesz az egész t á r s a d a l o m r a kiterjesztve a „ M u n k á t , kenyeret!", a „hatalmat, h ú s t a dolgozóknak" követelésben. Utolsó verse — sajátos p á r h u z a m ez

— újra visszatér az alapvető e m b e r i életfeltételekhez, hogy lemond­

jon róluk, de csak a saját m a g a n e v é b e n : Szép a tavasz és szép a nyár is, de szebb az ősz s legszebb a tél, annak, ki tűzhelyet, családot már végképp másoknak remél.

(íme, h á t megleltem h a z á m a t . ..)

A kis család egyetlen fenntartója, a m a m a , lassan felemésztődik az embertelen küzdelemben. A h á b o r ú a hozzájuk hasonlóktól a l é t m i n i m u m o t is elragadta. Hihetetlen erőfeszítéseket k í v á n t a gyen­

ge asszonytól a puszta f ö n n m a r a d á s . Megbetegedett: rákja t á m a d t . Hosszú hónapokig küszködött a halálos k ó r r a l és 1919 karácsonyán belehalt. Az idősebb l á n y férjnél volt már, az á r v a s á g k é t kisebb g y e r m e k é r e szakadt. A tizennégyéves József Attila érezte leginkább veszteségét: k i h ű l t körülötte az otthon, elapadt a felé áramló önzet­

len szeretet forrása. A felnőtt költő ehhez az emlékhez m e n e k ü l m i n ­ den csalódásában. Költészetében a m a m a alakja mítosszá, az óvó sze­

r e t e t szimbólumává válik. U t á n a kiált átkozódó férfizokogással a Kései sirató.

Még a m a m a betegsége alatt a két gyerek ú j r a m e n h e l y b e k e ­ rült, de kis idő m ú l v a visszajöttek Monorról, ahová elhelyezték őket.

A „szökés" okairól a kiállított hivatalos i r a t t a n ú s k o d i k .

Egy ideig hajóinas, majd m o h ó t u d á s v á g y á t és tehetségét lát­

va, sógora és gyámja, Makai Ödön, beíratta a m a k ó i főgimnáziumba.

Szorgalmáért rövidesen ingyenes helyet k a p o t t az i n t e r n á t u s b a n . Szívós k i t a r t á s s a l t a n u l t . Á r a d ó levelekben számolt be hozzátartozói­

nak m u n k á j á r ó l , e r e d m é n y e i r ő l és küldi b í r á l a t r a csokorszámra ver­

seit. Rendszeresen, állandóan ír. Egyik levelében t r é f á s a n így búcsú­

zik:

Csókol Attila, a hírneves költő, melyet nem szül kettő

sőt három emberöltő.

Attilának tetszik ének, tánc és séta, ő az édes szavú, aranyos poéta, Hozzá más költő csak analfabéta.

Két kedves t a n á r a : G a l a m b Ödön és T e t t a m a n t i Béla bíráló szó­

val e g y e n g e t t é k a g y e r m e k k ö l t ő útját.

Itt, M a k ó n éri az első szerelem; versei megtelnek áradó, k a m a ­ szos lobogással. A legszebb d a r a b o k egyike a b e m u t a t o t t Csókkérés tavasszal. Csupa játék, csupa zene, ritmusa, m i n t a n y u g t a l a n szív­

dobogás.

Makói d i á k k o r á b a n i s m e r k e d e t t meg a m e s t e r e k é n t tisztelt J u ­ hász Gyulával, akihez tűző n y á r b a n gyalog m e n t látogatóba Makóról Szegedre. B i z t a t á s á r a gyűjtötte össze addigi versei j a v á t és 1922 k a ­ r á c s o n y á r a k ö t e t b e fűzve Szépség koldusa címen j e l e n t t e t t e meg Sze­

geden. Tizenhét esztendős ekkor, a régi és m o d e r n irodalom kiváló ismerője. Végigpróbálta a m a g y a r líra minden h a n g ­ szerét n a g y mesterségbeli tudással, de legizgalmasabbak azok a so­

rok, vagy versek, ahol az elődök köntöse mögül kivillan az ú j , az ő saját költői egyénisége.

Az ifjú költő b e m u t a t á s á t J u h á s z Gyula vállalta, megható tiszte­

lettel adózva a fiatal t e h e t s é g n e k : „József Attila Isten kegyelméből való költő, ezt m e g lehet és m e g is kell m o n d a n i és nagy fiatalsága olyan ígéretekkel teljes, a m e l y e k n e k beváltása — és ez nemcsak és n e m mindig a k ö l t ő n múlik egészen — őt a jövendő m a g y a r poézis legjobbjai és legigazabbjai közé fogja emelni."

Az egykori m e s t e r b a r á t s á g a végigkísérte József Attila pályáját.

Egy esztendőben dobták el m a g u k t ó l az életet.

Vázlatosan e n n y i t mond, vagy i n k á b b jelez az indulásról a k i ­ állítás első tablója. Felette m i n t e g y összefoglalásul a költő négy so­

ra, b e n n e a cselekvés ereje, tiszta e m b e r i és művészi programja:

Minden jövendő tűz is bennem él, hogy az utolsó harcos én legyek.

A simogatás az én lobogóm

s minden megindul, hogyha én megyek!

(A legutolsó harcos) N é h á n y esztendőt á t u g o r v a a következő kis tabló élete és p á l y á ­ ja szempontjából igen fontos állomást jelez. Ö m a g a érezte ezt így:

utolsó esztendejében, élete mérlegének készítésekor k é t alkalommal is visszatér a Tiszta szívvel című versével kapcsolatos egyetemi af­

férra :

Lehettem volna oktató, nem ily töltőtoll-koptató

szegény legény.

De nem lettem,, mert Szegeden eltanácsolt az egyetem

fura ura.

(Születésnapomra)

Továbbá: „Két szemesztert hallgattam a pesti egyetemen. Ta­

nári vizsgát mégsem tettem, mert — Horger Antal fenyegetésére gondolva — azt hittem, úgysem kapnék állást." (Curriculum vitae)

— Hogyan folyt le Horger professzorral való emlékezetes beszélgeté­

se, idézett versében és életrajzában maga a költő mondja el, erre nem is szükséges kitérnünk. Inkább a vers érdekes; művészi vonat­

kozásain túl az a költői-emberi magatartás, amely életére kiható és haláláig sérelmezett ítéletet vont maga után. A tartalmi mondani­

való nem független azoktól az élményektől, amelyek az általánosí­

tások mögött vannak. Gimnazista évei sem voltak mentesek súlyos anyagi gondoktól. Az ingyenes internátus nem oldott meg min­

dent. Ennél azonban súlyosabb teherként rakódott a kamaszfiú lel­

kére az otthontalanság, a sehova nem tartozás érzése, rendezetlen családi viszonyai. Öngyilkosságot kísérelt meg, kórházba került. Ta­

nulmányait megszakította; ide-oda hányódott, mezei napszámos, há­

zitanító volt.

„ . . . Sem akkor, sem előzőleg nem állott felvilágosító barátként mellettem senkisem" — írja önéletrajzában. Lázadó Krisztus cíímű verse miatt istenkáromlásért bíróság elé állították, elítélték, majd a Kúria felmentette. Magánúton érettségizett, utána könyvügynök, hi­

vatalnok volt. 1924 őszén beiratkozott a szegedi egyetem bölcsészka­

rára. Közben szinte megszakítás nélkül a megélhetés nyomasztó gondjaival küzdött.

Mindez tulajdonképpen benne van a versben, de a lázadás forr­

pontján. 1923-ban még a „sdmogatás"-t tűzte lobogójára, úgy érezte, hogy a szeretet hirdetésével a világ bajai megoldhatók, itt pedig nyers szókimondással a társadalom farkastörvényeivel néz szembe:

Tiszta szívvel betörök, ha kell, embert is ölök.

A húszesztendősök hatalma a jövő, vagyis mindaz, ami belőlük formálódhat, az értékteremtés, vagy rombolás szunnyadó lehetősége.

íme a felkínált nyersanyag, a társadalmon múlik, mi válik belőle:

Húsz esztendőm hatalom, húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek, hát az ördög veszi meg ...

13

Az egyéni k ö v e t k e z m é n y t vállalni kell u g y a n („Elfognak és fel­

k ö t n e k " . . . ) , de a felelősség t e r h e a koré, amely n e m t u d o t t élni a

„gyönyörűszép" szívek adottságaival. A népdalformával, pergő rit­

mussal könnyeddé, sőt, h e t y k é v é válik a súlyos m o n d a n i v a l ó ; egy olvasás u t á n szinte elfeledhetetlen. Ez így együtt veszedelmes volt a t a n á r i , de kiváló belépő a költői p á l y á r a :

En egész népemet fogom nem középiskolás fokon

taní­

tani.

1925 őszén Bécsbe m e n t , beiratkozott az egyetemre. Újságáru­

lásból, házitanítóskodásból élt, t a k a r í t á s é r t lakott. Megismerkedett a bécsi m a g y a r politikai emigráció író tagjaival, akik b a r á t s á g u k b a fo­

gadták. I s m e r k e d e t t a m o d e r n irodalom új irányaival is, nagyszabá­

sú t e r v e k e t szőtt, haza k ü l d ö t t levelei tele v a n n a k bizakodó önér­

zettel.

A következő esztendőben Párizsba m e n t és a Sorbonne hallga­

tója lett. Eleinte nehezen b a r á t k o z o t t a francia fővárossal, de h a m a ­ rosan itt is b a r á t o k r a lelt, külföldi és ómagyar diákok, fiatal m ű v é ­ szek (személyében. N é h á n y francia folyóirat megnyílt előtte és k ö ­ zölte francia nyelven írt verseit. Világnézeti fejlődése szempontjából leglényegesebb m a r x i s t a ismereteinek elmélyülése volt. Nővéréhez írott leveleiben beszámolt világosan kirajzolódott tennivalóiról, esz­

mei hovatartozásáról. 1927 n y a r á n egy hónapot a t e n g e r p a r t o n töl­

tött, mielőtt végképp hazautazott.

A kiállított verskézirat h a r m a d i k verskötetének (Nincsen apám, se anyám; 1929.) bevezetője, imég 1927-ből Párizsból való.

Hazatérése u t á n a pesti egyetemen a k a r t a folytatni t a n u l m á n y a ­ it, d e a n y a g i okok m i a t t k é n y t e l e n volt ezt is a b b a h a g y n i . Minit mái- idéztük, t a n á r i állásra ú g y s e m l e h e t e t t sok reménye. Költészete ezek­

b e n az években ível a csúcsok felé. Első verskötetei a hazai költői h a ­ g y o m á n y és a l e g m o d e r n e b b irodalmi á r a m l a t o k ismerőjeként m u ­ tatják, de a hatásokon túl, eredeti tehetségű művész egyéniségét r a j ­ zolják elénk, akinek eddig soha n e m hallott mondanivalói v a n n a k a korról, kora emberéről és a világról. A m o n d a n i v a l ó és a művészi forrna sem egységes még, a nagy szociális érzékenység mellett d a ­ cos, h e t y k e lázongás, ellágyuló gyengédség váltja, vagy fedi egy­

m á s t ; széles sodrású szabadvers, finom rímes játék, zárt egyszerű­

ségű népdalformák élnek egymás mellett. Az 1929-ben megjelenő Nincsen apám, se anyám és az 1931-es Döntsd a tőkét, ne siránkozz című kötetei ezt a t a r t a l m i és formai sokszínűséget viszik t o v á b b . Eddigi lázongása azonban határozott forradalmi t a r t a l m a t , t á r s a d a ­ lomkritikája pedig osztályharcos jelleget k a p . Összefügg ez a válság következtében felszínre kerülő súlyos gazdasági és t á r s a d a l m i p r o b ­ l é m á k k a l , v a l a m i n t az ezek n y o m á n felélénkülő m u n k á s m o z g a l o m -

m a l . 1930-tól József Attila is tagja az illegális k o m m u n i s t a pártnak,;

részt vesz akcióiban, s a tömeggel való találkozás a közösség m i n ­ d e n h a t ó erejének hitével tölti el líráját. Az eggyéforrás nemcsak t u - da.itos vállalása a forradalmi h a r c n a k , h a n e m a kisemmizettek ü g y é ­ vel való érzelmi azonosulás is. Különösen a Döntsd a tőkét kötet, verseiben érezhető ez. A lázadó k e m é n y s é g és simogató lágyság k ü ­ lönös keverékei ezek az izzó t a r t a l m ú , sodró l e n d ü l e t ű versek. A k ö ­ t e t egyik legszebb d a r a b j a : a Tömeg (egyébként valóságos élmény alapján született: a költő személyes résztvevője volt az 1930. szep­

t e m b e r 1-i t ö m e g t ü n t e t é s n e k ) , nemcsak a „ m u n k á t , k e n y e r e t " k ö v e ­ telő félelmes, n y e r s erőt érzékelteti a felvonulókban, h a n e m — m i n t ­ egy igazságos h a r c u k hiteléül — egyéni arcokat is felvillant:

Nyirkos, görbedő atyáim, édes, sovány leánykáim, a tömeg.

A kötetet n é h á n y n a p p a l megjelenése u t á n az ügyészség elkoboz­

ta a Szocialisták című vers és az egyik Villon-fordítása miatt. A k ö l ­ tőt bíróság elé állították osztály elleni izgatás vádjával. A kiállított v e r s a k ö t e t ügyészségi példányából készült másolat. A ..vád t á r ­ g y á t " képező sorokat a vádló b a r n a ceruzával jelölte meg

Az útkeresés időszaka lezárult. Az 1932-ben megjelenő Külvá­

rosi éj című k ö t e t é t ő l számítható az érett alkotószakasz kezdete, a m i k o r kibomlott sokszínű szépségében ez az ú j , különös líra. Egy ellentmondásokkal teli időszak m i n d e n felmerülő kérdésére v á ­ laszt k í v á n t adni. Nehéz k o r ez: az alig i n d u l t f o r r a d a l m i lendületet l e ­ fékezi az erőtlenség és a készülő ijesztő jövő; a világpolitikai ese­

m é n y e k — az erősödő fasizmus ideje ez — kuszálják a hazai bajo­

kat, rég megoldásra váró gazdasági és t á r s a d a l m i p r o b l é m á k a t a

„nemzeti n y o m o r " - t , a „ m u n k á t l a n m u n k á s o k " és „gödörlakó k u ­ b i k u s o k " gondját:

Az elnyomás csapatban károg, élő szívre, mint dögre száll — s a földgolyón nyomor szivárog, mint hülyék orcáján a nyál.

(Ös p a t k á n y terjeszt kórt) A m o d e r n t u d o m á n y óriási t á v l a t o k a t n y i t o t t és ezzel a végte­

len részesévé a v a t t a az emberi értelmet, u g y a n a k k o r millióknak h i ­ ányzott a napi k e n y é r biztonsága. —• A végletek közt hányódó k o r e m b e r e József Attila költészetének tárgya, a napi gondok közt élő t á r s a d a l m i l é n y s a m i n d e n s é g óriása. Egységben ábrázolni e sokfé­

leséget: a természet és t á r s a d a l o m t ö r v é n y e i által meghatározott, de azt felismerni és megváltoztatni képes emberi értelmet, az érzelmek finom rezdüléseit, a külső t á r g y i világot és a lélek belső mélyeit kölcsönös e g y m á s r a h a t á s u k b a n — ez József Attila művészetének

újszerű t a r t a l m a . A költői módszer a t á r g y felismert t ö r v é n y s z e r ű ­ ségeihez igazodik, a kezdeti indulati izzás k u t a t ó figyelemmé, a csa- pongás módszeres elemzéssé, a pátosz fojtott szenvedéllyé, a h e t y - keség megalapozott h i t t é válik. A fogalmak, melyek felületes lát­

szatra a hétköznapi valóság jelenségeket követik, t ö b b értelmet n y e r ­ nek, i n n e n e költészet különös vibrálása.

A kiállításnak ezen a szakaszán azokból a versekből jeleztünk n é h á n y a t , amelyek e t a r t a l m i és formai újítások legszembetűnőbb hordozói. A k ö t e t - c í m l a p f o r m á j á b a n megjelenő Külvárosi éj, az il­

lusztrációval jelzett Téli éjszaka, a k é t falu-vers: а Holt vidék és Falu k é z i r a t a — az é r e t t József Attila m ű h e l y é b e vezetnek. Az ed­

digi szoros életrajzi időrend megbomlik itt; a költői a n y a g o t temati­

kusán csoportosítottuk, elsősorban azokat a verseket sorakoztatva e g y m á s mellé, amelyek a többsíkú művészi ábrázolás legkézenfek­

vőbb hordozói. A n a g y leíróversek finomrajzú képei a t a p i n t h a t ó valóság érzetével h a t n a k . Általuk az adott kor t ö r t é n e l m i — t á r s a ­ dalmi helyzetéről k a p u n k igaz képet, az emberről, aki e m e g h a t á ­ rozott világ jelenségei között él, de aki értelmével képes behatolni az addig öröknek h i t t t á r s a d a l m i és természeti t ö r v é n y e k titkaiba, hogy a m a g a méltóbb jövendőjének a n y a g á t formálja belőlük. Ez az e m b e r k ö z p o n t ú s á g adja t a r t a l m á t a táj ábrázolásának, a metsző pon­

tosságúvá esztergályozott fogalmaknak, — ez hevíti szenvedéllyé a l á t s z a t r a tárgyilagos művészi m a g a t a r t á s t .

Én hazám, fajom és emberiségem iránt ismerem szép kötelességem . . .

vallja egyik töredékében, amelyet e költői nézőpont jellemzésére m o t t ó u l választottunk. Mi h á t ez a felismert művészi kötelesség?

Pontos, h a m i s í t a t l a n számbavétele a k o r e m b e r e külső (történelmi, társadalmi) és belső (természeti, pszichikai) lehetőségeinek a jövő érdekében. Tudatos vállalása a kisemmizettek jelenének t á r s a d a l ­ milag, politikailag:

Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakati

(Ars poetica) E r r e a felelősségtudatra, szilárd emberi hitre épül fel ez a köl­

tészet. Az ő szemén keresztül látjuk a korabeli Magyarország t á r ­ s a d a l m á n a k m i n d e n rétegét, s erkölcsi hitele emberközelbe hozza s z á m u n k r a a jövendő távlatokat.

A költő — ajkán csörömpöl a szó, de ő, (az adott világ

varázsinak mérnöke), tudabos jövőbe lát,

s megszerkeszti magában, mint ti majd kint a harmóniát,

(A város peremén)

Eddig vezet az első t e r e m kiállított anyaga. Csupán jelez, teljes­

ségre n e m t ö r e k e d h e t e t t . Élete első — fiatalkori — szakaszának ábrázolása részletesebb, m i n t a későbbiek, ahol i n k á b b a művészi p á ­ lya b e m u t a t á s á r a t ö r e k e d t ü n k , itt is elsősorban a csúcsokat r a g a d t a meg. A n e m egyformán részletezett életrajz arányeltolódás l á t s z a t á t kelthetné, h a utolsó örivallomásaival, verseivel a költő maga n e m n ö ­ velné meg nehéz g y e r m e k k o r a k ü l ö n ö s fontosságát.

A kiállítás módszere a második szobában is a t e m a t i k u s csopor­

tosítást követi. Életének főbb állomásairól a b e m u t a t o t t költői a n y a g beszél; egész e m b e r i valóját m i n t e g y fölszívják m ű v e i . A válogatással

— adott k e r e t e k között — az egyes korszakok, vagy egyes t é m á k leg­

jellemzőbb verseinek b e m u t a t á s á v a l sem t u d t u n k utalni a teljes v o ­ n u l a t r a . Arról k í v á n t u n k itt az irodalmi kiállítás nyelvén beszélni, amit esztétikai e r e d m é n y e i n túl m a a l e g n a g y o b b n a k érzünk József Attila költői-emberi a l a k j á b a n : felismert h i v a t á s á n a k következetes vállalásáról, arról, ahogy hitet t e t t utolsó pillanatáig a közösség nagy ügye mellett — m a g á r a m a r a d v a is.

Az emberi kapcsolatokból való fokozatos kiszorulás a legnagyobb tragédia volt életében. Ö, aki művészetével az egész emberi t á r s a d a ­ l o m n a k szerkesztett „ h a r m ó n i á t " , m a g á b a n az „ólálkodó semmi"-vel csatázik. József Attila t á r s t a l a n s á g a n e m p u s z t á n a zseni m a g á n y a — aki k o r t á r s a i n á l mélyebb és b o n y o l u l t a b b összefüggésekben látja a jövendő távlatokat, n e m is a m a g á n é l e t é b e n h a r m ó n i á r a n e m lelt e m ­ beré. Más, több, t r a g i k u s a b b e n n é l : egy érzékeny idegrendszer k ü z ­ delme a megsemmisítő széthullással. József Attila m a g á n y á b a n riasz­

tó az, hogy/ a „tiszta ű r " nemcsak érzelmi, h a n e m értelmi é l m é n y é ­ vé is válik:

Gondoljátok meg: Ezen a világon

nincs senkim, semmim. S mit úgy hívtam: én, az sincsen. Utolsó morzsáit rágom,

amíg elkészül ez a költemény ...

(Ki-be u g r á l . . . )

Előtte senki n e m tett hitet ilyen megrázó bizonyságtétellel az egyén, és közösség e g y m á s r a utaltságáról, m i n t József Attila m a g á n y - k ö l t é ­ szete, a m e l y n e k n y i t á n y a a második szoba első kiállított v e r s k é z i r a t a :

A semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szelíden s nézik, nézik a csillagok.

(Lassan tűnődve)

E m b e r i lehetőségeken túli m a g á n y ez; a kozmosz végtelenjébe k a p ­ csolva véges l é t ü n k szomorúságát — t á r s a k a t k e r e s a csillagokban, a m e l y e k k e l a vonzás és taszítás b e n n ü n k is élő t ö r v é n y e útján meg is találja a kapcsolatot.

A t á r s t a l a n s á g élménye ott sikolt B a r t ó k Béla muzsikájában is,

— n e m véletlenül érezte őt a n á l á n á l fiatalabb költő szellemi r o k o ­ n á n a k . Más-más művészet nyelvén szinte azonos k é p e t a d t a k k o r u k ­ ról. A mozgó világ t e r m é s z e t t u d o m á n y o s a n pontos t a n u l m á n y o z á s a , a „ t ö r v é n y " és „ h a r m ó n i a " lázas keresése, az egyszerűség és tisztaság ideálja, a t a r t a l m i és formai megoldásaikban az ősi nemzetinek és k o r s z e r ű n e k szintézise kapcsolja össze művészetüket. József Attila 1934-ben megjelenő g y ű j t e m é n y e s verskötetének címével (Medve­

tánc) B a r t ó k egyik z o n g o r a d a r a b j á t idézi. T u d t u n k k a l csak egyszer találkoztak futólag. H i v a t á s u k a t — egymástól függetlenül — egyfor­

ma felelősséggel vállalták.

Aki dudás akar lenni, pokolba kell annak menni.

Ott kell annak megtanulni, hogyan kell a dudát fújni.

— idézi József Attila M e d v e t á n c k ö t e t é n e k m o t t ó j a k é n t a népdal so­

rait. K o r u k poklát m i n d k e t t e n m e g j á r t á k : a fajokat, nemzeteket egymás ellen fordító esztendőkben B a r t ó k Béla a muzsika, József Attila a költészet n y e l v é n hirdeti a népek testvériségét:

A harcot, melyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés,

s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk: és nem is kevés.

(A Dunánál)

Az 1936-ban induló Szép Szó című irodalmi folyóiratnak egyik szerkesztője lesz. (A l a p cimét József Attila adta.) Ugyanez év k a r á ­ csonyán Nagyon jáj címmel jelenik meg utolsó verseskötete. — S ú ­ lyos beteg ekkor m á r , de nagy fegyelemmel és igen sokat dolgozik:

szerkeszt, verset, cikket ír, műfordít. Biztos egzisztenciája nincs. 1937 első h ó n a p j a i b a n m é g egyszer megkísérli, hogy szilárd anyagi ala­

pot t e r e m t s e n m a g á n a k , állást k e r e s ; k é r v é n y e mellé csatolja híres Curriculum vitae-jét. Elutasítják . . .

Harminckét évem elszelelt s még havi kétszáz sose telt.

Az ám, Hazám.

(Születésnapomra)

— vallja derűs keserűséggel utolsó születése n a p j á n .

A kiállítás n a g y tablója a t o v á b b i a k b a n utolsó esztendejének egy nagy pillanatáról a d számot: T h o m a s M a n n - n a l való találkozásá­

ról. Az emigrációban élő nagy n é m e t író 1937 j a n u á r j á b a n h a z á n k b a látogatott. Felolvasóestjére nyilvános köszöntésül József Attila írt verset, elmondását a rendőrség betiltotta. Politikai t e t t n e k minősült

— m i n t ahogy az is volt — a költői mondanivaló, amely T h o m a s

M a n n - n a l is azonosan látta a kor művészének feladatát. „Meggyőző­

désem — vallja T h o m a s M a n n a Szép Szó-nak a d o t t nyilatkozatában

— hogy a költő, aki m a e m b e r i e s állásfoglalás dolgában az e m b e r ­ nek a p o l i t i k á b a n felvetett l é t k é r d é s é r e m e g t a g a d j a a választ s a szellemet az é r d e k e k n e k elárulja, a szellem t e r é n is elveszett ember."

Te jól tudod, a költő sose lódít:

az igazat mondd, necsak a valódit, a fényt), amelytől világlik agyunk, hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.

(Thomas M a n n üdvözlése) A tabló a n y a g á t tételekbe foglalt költői h i t v a l l á s á n a k : Ars poe- t i c á - j á n a k kézirata zárja. Az a m ű , a m e l y n e k gondolati elemeire a kiállítás v e r s a n y a g á t felépítettük, s a m e l y n e k kiemelt soraival a köl­

tőről m i : u t ó k o r a vallani t a r t o z u n k :

Ёп nem fogom be pörös számat, A tudásnak teszek panaszt.

Rám tekint pártfogón e század...

Az a b l a k lalatfci tárló anyaga balatonszárszói tartózkodásáról b e ­ szél. A két vers (A hullámok lágy tánca..., Balatonszárszó) az 1936- os n y á r emlékét őrzi; az utóbbi egy futó szerelem üdítő boldogságát is. — A z t á n a levelek, a m e l y e k egy esztendő m ú l v a ijesztő h í r e k e t k ü l d e n e k a beteg költő állapotáról. Az utolsó h ó n a p történetét József Jolán könyvéből ismerjük. E levelek szinte megelevenítik szomorú napjait. A n ő v é r arról a küzdelemről ír, amellyel m a g u k közé szeret­

nék kapcsolni az összeroskadt lelkű beteget: „ . . . Olyan testi és szel­

l e m i l e t a r g i á b a n tölt éjt és napot, a m i k b e n r i t k a pillanatok a d e r ű s h a n g u l a t a i . " — Pedig m a g á b a n hősies erőfeszítéssel — dolgozni, ú j ­ ra t a l p r a á l l n i akar. „Sokat változtam, t a l á n egészen megöregedtem

— írja 9 n a p p a l halála előtt egyik b a r á t j á n a k . — Hozzá kell most szoknom újból a világhoz. T a l á n sikerülni fog. Ismered a Helység kalapácsát ugye, — ott állnak ezek a sorok:

Sikerülni fog, mert Sikerülnie kell,

Monda a szentegyházi fogoly.

S a t e n y e r é r ő l u g y a n lemegy a bőr, de mégis leereszkedik, j o b b a n m o n d v a , lemászik a földre".

Az utolsó szerelemnek k ü l ö n egységet biztosítottunk: ez volt a végső szál, amely az élethez fűzte. A szeretett lénybe, a végre m e g ­ talált t á r s b a kapaszkodik u t o l j á r a fellobbanó életösztönével, alakja k ö r é font m i n d e n szépséget, a m e l y é r t élni érdemes. A himnuszok imádságos áhítatával, szívig h a t ó természetességgel szólal meg ez a szerelmi líra, hogy rögtön búcsúzzék is:

Ki tudom, még sokáig élek, köszönöm neked, hogy remélek, magamnak békés elmúlást, neked szép, csendes búsulást.

(Töredék)

Aztán az utolsó versek. Az itt kiállított darabok pontos keletke­

zési idejét nem ismerjük, de vitathatatlan, hogy végrendeletek. Ta­

lán készült szörnyű halálára? — A tárló anyagának tanúsága sze­

rint: igen. — Barátai és orvosa december 2-án meglátogatták. E ta­

lálkozáskor állapota megnyugtatónak látszott. Mikor elmentek, mindenáron velük akart utazni. Nem tudták magukkal vinni: nem fért be az autóba. József Jolán emlékezése szerint másnap délelőtt nyugodt volt, derűs, mint régen — s leveleket írt: a tárlóban bemu­

tatott búcsúleveleket. A délután, az este is zavartalan volt. Sétára indult — és nem jött vissza. Holttestét Magyarország térképével ta­

karták le az állomás ügyeletes dolgozói...

íme, hát megleltem hazámat, a földet, ahol nevemet

hibáüanul írják fölébem, ha eltemet, ki eltemet.

Élete utolsó napjaiban született ez a vers: Balatonszárszó szomorú büszkesége. A haza akkor egy sírhelynyi föld volt a költőnek — ma, hazája a művelt nagyvilág.

25

DEUTSCHE RESUME

József Attila — der grösste ungarische Dichter der Epoche zwischen den zwei Weltkriegen, — hat den letzten Monat seines Lebens in Balatonszárszó, im Heim seiner jüngeren Schwester verbracht. Er ist hieher nach Monate lang dauernder sanatorischer Behandlung am Abend des 4-ten Novembers 1937 in Begleitung seiner älteren Schwester angekommen und am Abend des 3-ten Dezembers hat er sich in zusammengebrochenem Seelenzustand vor einen Zug geworfen. Er war damals 32 Jahre alt.

Das kleine Gedenkmuseum war die letzte Wohnung des Dichters, von hier führte sein verhängnisvoller Spaziergang bis zum nahen Eisenbahnschranken. In der Wohnung hatte der Dichter damals ausser einigen persönlichen Gebrauchsgegenständen kein Eigentum, und so hielten die Veranstalter der Ausstellung die Rekonstruktion der seither verlorengegangenen Wohnungseinrichtung für unnötig.

Da er auch in seine letzte Wohnung in einem Koffer seinen ängstlich verwahrten Schatz: seine Handschrifte mit sich brachte, wollten die Veranstalter mit der Präsentation seines literarischen Nachlasses, wenn auch nicht einmal die gegenständliche, so doch die authentische geistige Atmosphäre seiner letzten Tage in Szárszó herauf beschwören. Der handschriftliche Nachlass des Dichters ist jetzt das Eigentum des Literarischen Museums von Petőfi. Das Mate­

rial der Ausstellung in Balatonszárszó ist eine Kopie des Originals.

Es ist eine Kopie darum, weil man das wertvolle Material sonst von dem beschädigenden Einfluss des Lichtes und des feinen Staubes nicht verwahren könnte.

Das erste Stübchen der Ausstellung bezeichnet ausser der sehematischen Darstellung auch die Gipfel seiner dichterischen La­

ufbahn. Wir haben aus seiner Kinder - und Jugendjahren in erster Linie jene Motive hervorgehoben, deren drückende Erlebnisse ihn bis zum Tode begleiteten und schliesslich irgendwie, wenn auch nicht unmittelbare, so doch die indirekten Gründe seines letzten, tra­

gischen Entschlusses geworden sind. Diese Motive fasste der Dich­

ter selbst in seiner Selbstbiographie ab, welche er einige Monate vor seinem Tode geschrieben hat.

Er ist im Jahre 1905 in Budapest geboren, in einem Miethaus der Vorstadt. Sein Vater — der unternehmungslustige Seifensieder — hat drei Jahre nach der Geburt des Sohnes seine Familie verlassen mit dem Absicht um nach Amerika auszuwandern. Die Sorge der Familie lastete auf den Schultern der Mutter, die mit Gelegenheits­

arbeiten das knappe Brot für die drei Kinder verdiente. Sie muss- te die zwei kleineren Kinder — so auch den fünfjährigen Attila — in Asyl geben. Als sie dieselben zu sich nehmen konnte, brach der

27

erste Weltkrieg aus. Die Mutti war damals schon totkrank, sie ist im Jahre 1919 gestorben. Der junge József Attila hat seine einzige Stütze verloren. Er schleuderte lange herum, dann kam er in 1920 ins Gymnasium von Makó. Nach einem Selbstmordversuch verliess er die Schule. Er maturierte auf privatem Wege, dann Hess er sich auf die Universität von Szeged einschreiben, aber er durfte seine Studien wegein seines Gedichtes „Tiszta szívvel" (Mit reinem Herzen)

nicht fortsetzen. Er Hess sich auf die Wiener, später auf die Pariser Universität einschreiben und entbehrte sehr viel ohne sicheren ma- teriellen Grund.

Er schrieb Gedichte seit seiner Kindheit. Sein erstes Gedicht ist in seinem 11-ten Lebensjahr entstanden. Er ist 17 Jahre alt, als sein erstes Gedichtbuch im Jahre 1922 erschien. Seine ersten Gedichte charakterisiert das Kenntnis der lyrischen Traditionen der Weltli- teratur und der ungarischen Literatur, ein sicherer Formsinn und ei- ne grosse soziale Empfindlichkeit. Wien und später Paris machen ihn mit den modernen dichterischen Richtungen bekannt. Seine reife Dichtkunst charakterisiert die hochgradige künstlerische Vereini- gung des Modernismus und der alten nationalen Tradition. Als er aus Paris heimkehrte — das. sind die Jahre der wirtschaftlichen Weltkrise, — wurde auch er selbst ein organisiertes Mitglied der Arbeiterbewegung. Er stellte seine Kunst in den Dienst des Kamp- fes für die soziale Umwandlung. Er wollte auf alle Fragen seiner widerspruchsvollen Epoche im Namen der Menschheit mit den Met- hoden der modernen Wissenschaft eine Antwort geben. Diese neue, vielfarbige Lyrik forschte mit ihren filoisophischen, gefühlsvollen Ideen nach den Gesetzmässigkeiten der äusseren objektiven Welt (der Natur und der Gesellschaft) und der inneren Tiefe der mensch- lichen Seele.

Das Material des ersten Zimmers führt uns bis zur Entwick- lung seiner grossen Dichtkunst mit gesellschaftlichen Gedanken.

In dem zweiten Zimmer wird die letzte Periode seines Lebens mit den dichterischen Ergebnissen des letzten Jahres veranschaulicht, seine erschütternden menschlichen und dichterischen Bekenntnis- se, als er allein geblieben kämpft für das Humánum, für die mensch- lichen Werte in seiner unmenschlichen Epoche, zur Zeit der immer stärker gewordenen Faschismus. Diese Humanität schliesst ihn an Bartók Béla, den grossen ungarischen Komponisten des Jahrhun- derts, zwar in der Sprache verschiedener Künste, doch geben sie ein identisches Bild über ihre Epoche, ihre Nation, über die ganze Menschheit. Diese Stellungnahme schliesst ihn an Thomas Mann, den grossen deutschen Schriftsteller, dem er im Jahre 1937 begeg- nete.

Weiterhin legen wir die Dokumente des in Szántó verbrachten

Monats vor: Briefe, die von der immer abnehmenden Kraft des

kranken Dichters berichten, von der letzten schönen Liebe — dies war der letzte Faden, der ihn noch zum Leben knüpfte. Hier beka- men seine in Balatonszárszó geschriebenen letzten Gedichte eine Stelle, in denen die Vernunft gegen den vernichtenden Zerfall seinen erschütternden Kampf führt. Sein letzter Tag war — nach den Erinnerungen seiner Schwester — heiter und ruhig. Da hat er über sein Los schon entschieden.

Auch, sein Tod war ein Probest: Protest im Namen der Vernunft gegen die Unmenschlichkeit.

29

TÁJÉKOZTATÓ ADATOK MÚZEUMAINK MEGKÖZELÍTÉSÉHEZ

Kaposvár:

Budapesttől kb. 200 km (vasút, autó, autóbusz) Siófoktól „ 100 km ( „ „ „ ) Fonyódtól ,, 55 km ( „ „ „ ) Balatonlellétől „ 50 km (autó, autóbusz)

Siófok:

Budapesttől

Kaposvártól ,.

Fonyódtól ,.

Balatonszentgyörgytől

kb. 115 km .. 100 k m

(vasút, autó, autóbusz) ( „ „ „ ) 40 km (

65 km ( Balatonszárszó:

Budapesttől kb. 135 km (vasút, autó, autóbusz) Siófoktól „ 20 km ( „ „ „ ) Fonyódtól „ 22 km ( „ „ „ ) Balatonszentgyörgytől 45 km ( „ „ „ ) Balatonszemes :

Budapesttől Siófoktól Fonyódtól

kb. 140 km (vasút, autó, autóbusz)

„ 25 km ( „ „ „ )

„ 17 km ( „ „ „ )

Balatonszentgyörgytől 40 km ( )

Nikla:

Balatonboglártól kb.

Balatonkeresztúrtól „

38 km (autóbusz) 60 km (autó) Zala:

Kaposvártól Siófoktól Balatonboglártól

kb. 75 km (Tabig vasút, onnan .autó, autóbusz)

„ 30 km (Tabig vasút, onnan autó, autóbusz)

„ 40 km (autó, autóbusz) Somogy túr:

Kaposvártól Balatonlellétől

kb. 40 km (autó, autóbusz) ,, 15 km (autó, autóbusz)

31

Felelős kiadó: Takáts Gyula

65. 4., 1770 Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat Készült 4000 példányban