227.
ján? A csődtv. 84. §. 2. bek.-e szerint a csődöt kellően igazolt követelés alapján kell kérni. Nézetem szerint: a külföldi, ná- lunk végrehajtható ítélettel megállapított követelést csődkérés- nél olyannak kell tekinteni, mint amely a hitelező követelését kellően igazolja. A contrario: itt végre nem hajtható külföldi ítélet nem tekinthető a követelés kellő igazolásának, és ennek alapján csőd nem rendelhető el. 2. Perfeljegyzésnek, gondnok- sági zárlatnak, stb. lehet-e helye külföldi eljárás alapján? Né- zetem szerint e kérdés megoldása is attól függ, hogy a külföldi bíróság eljárása nálunk érvényes (végrehajtható) ítéletre ve- zet-e, vagy sem. Ha tehát Ausztriában olyan behajtási per in- dul, amelyben hozandó ítélet a magyar-osztrák végrehajtási jog- segélyegyezmény rendelkezése szerint nálunk végre lesz hajt- ható, a per feljegyzésének nincs akadálya, ellenkező esetben- ilyen per nálunk fel nem jegyezhető. Dr. Ball a Ignác.
Tulajdonjogienntartás és kényszeregyesség. A P. J. 1932. feb- ruári számában ifj. dr. László Árpád cikket írt „A tulajdon- fenntartás hatálya végrehajtás, csőd, kényszeregyezség esetén.
M. T. 1367. §." címmel. Ennek a cikknek egyik részéhez szűk:
ségesnek tartom néhány megjegyzést fűzni, mert az félreérté- sekre adhat alkalmat. A szerző ugyanis cikkének III. 1. b) pontjában azt írja, hogy amennyiben a vevő kényszeregyezsége esetén az eladó vételárkövetelését érvényesíti és nem követeli a vétel tárgyának visszaadását, úgy az a helyzet áll elő, hogy
„a quotán felüli részét a vételárnak nem tudja érvényesíteni, tehát fennmarad továbbra is tulajdonjoga, a n n a k dacára, hogy bíróilag érvényesíthető követelése nincs, viszont a vevő a tulaj- donjogot nem szerzi meg, mert nem teljesítette azt a feltételt.
amelytől függ a tulajdonjognak- reá átszállása".
Ez az álláspont nézetem szerint téves. A tulajdonjogfenn- tartás lényege az, hogy a vevő -a vétel tárgyának tulajdonát csak a „vételár teljes megfizetése" (M. M. T. 136. §.) által szerzi meg. Ámde az 1410/1926. M. E. számú rendelet 92. §-a értelmében a kényszeregyezség joghatálya az, hogy „az adós felszabadul az egyezségben vállalt kötelezettségeken túlmenő' tartozásai alól anélkül, hogy az elmaradó teljesítésért, avagy a részére engedett egyéb előnyökből a hitelezőkre háruló hátrá- nyokért megtérítést kellene adnia." A vételárhoz ragaszkodó- eladóval szemben tehát a vevő eleget tesz kötelezettségének az- által, hogy a vételár kvótáját megfizeti, az eladónak pedig — mint a cikkíró helyesen jegyzi meg — „meg kell elégednie quotá- lis kielégítéssel." Már pedig ha a vevő vételárfizetési kötelezett- ségének eleget tett, aminthogy a kvótális fizetéssel annak ele- get tesz, az eladó tulajdonjoga megszűnik és azt a vevő szerzi, meg.
Ezt a gyakorlatban oly módon szokták áthidalni, hogy a.
228.
vevő kényszeregyezsége esetén az eladó kijelenti, hogy az ügy- lettől eláll és tehát a tulajdonjogfenntartással eladott dolog visszaadását követeli. Ezzel eléri azt, hogy követelése nem esik kvótális kielégítés alá és a kényszeregyezségi eljárás befejezte- kor újabb megállapodást létesíthet az adóssal, amely ekkor már nem esik az 1410/1926. M. E. számú rendelet 78. §-ának tilalma alá. Ez a megoldás azonban az eladóra nézve — ha a vétel- árnak nagyobb részét már megkapta — azzal a veszéllyel jár, hogy a vevő szaván fogja és ragaszkodik az elálláshoz.
Dr. Fenyves Béla.
Biztosítási esemény esőbiztosításnál. Tételes jogszabályok szűk kereteibe utalt ügyletek, melyek lényeges feltételeit és minimális tartalmát törvény állapítja meg, az idők folyamán gyakran kilépnek előre meghatározott medrükből.
Kérdéses, hogy ilyen esetekben a még hatályban lévő tör- vény keretein túlnőtt és azoknak már nem mindenben megfelelő ügylet megtartja-e továbbra is törvényes minősítését, vagy a tör- vény által nem provideált esetben — nehogy a jogszabály mindenhatóságába vetett hit megrendüljön — más, az eredetitől
•eltérő bírói minősítést kap.
Konkretizálva az előrebocsájtottakat a K. T. 463. §-a sze- rint kárbiztosítás az az ügylet, melynél fogva valaki ellenér- ték-díj fejében arra kötelezi magát, hogy bizonyos személynek az ezt valamely meghatározott esemény folytán érő vagyoni
"hátrányát megtéríti.
A törvény szavaiból, céljából és a biztosítási szerződésnek á törvény életbeléptekor volt fejlettségéből kétségtelen és eddig még soha vitássá nem tett tény az, hogy a biztosíási szerződés- nek a kár, illeve vagyoni hátrány lényeges és elengedhetetlen kelléke. Ennek folytán a kártérítési kötelezettség, szabatosab- ban a biztosítási összeg esedékességének beálltát megelőző oko- zati láncolat: Biztosítási esemény — az ennek következtében
•előálló vagyoni hátrány.
Angol és amerikai mintára olyan biztosítási ügylet alakult
"ki, melynél a biztosító fizetési kötelezettségének beálltát elen- gedhetetlen előfeltételként megelőző fenti „esemény-kár" bi- -Jurkáció nincs meg, hanem a fizetési kötelezettség beállta egye-
dül az esemény beálltával tétetik függővé.
Az ilyen „esemény" (Tax) biztosítás nálunk is ismert vál- faja az esőbiztosítás, mellyel újabban a Kúriának is alkalma nyílott foglalkozni.
Felperes a Magyar Evezős Szövetség, a margítsziget re- gatta napjára esőbiztosítást létesített alperessel. A felek bizto- sítása eseményként, illetve a biztosítási összeg esedékessége fel- tételeként abban állapodtak meg, hogy a tényleges kártól füg- getlen biztosítási összeg abban az esetben lesz esedékes, ha a
