Foglalkoztatás és munkahelybővítés – nemzetközi kitekintéssel

(1)

Foglalkoztatás és munkahelybôvítés

— nemzetközi kitekintéssel*

Ékes Ildikó

kandidátus, az ECOSTAT Kor- mányzati Gazdaság- és Társa- dalom-stratégiai Kutató Intézet osztályvezetője

E-mail: Ildiko.Ekes@ecostat.hu

A szerző rövid áttekintést ad először az Európai Unió munkaerő-piaci helyzetének alakulásáról az elmúlt tíz évet tekintve, majd a hazai foglalkoztatási helyzeté- ről. A tanulmány gerincét annak ismertetése adja, hogy milyen eszközöket alkalmaznak a világban és Magyar- országon a foglalkoztatási problémák megoldására, a munkanélküliség enyhítése érdekében. Ezek után kerül sor annak bemutatására, hogy a magyarországi foglal- koztatás bővülését segítő, ún. aktív eszközökre ebben az évtizedben milyen összegeket költött a magyar állam.

Ezzel kapcsolatban szintén némi nemzetközi kitekintés- re is sor kerül. Ebben a részben arról is szó van, hogy ezeknek a kiadásoknak milyen volt az eredményessége;

hány embert sikerült a munkaerőpiacra visszavezetni és azok mennyire tudtak megkapaszkodni a státusukban.

Ezután az ECOSTAT felmérésére alapozott vállalati vé- leménycsokor bemutatása következik arról, hogy a munkáltatók hogyan viszonyulnak a munkahelybővítés néhány formájához, illetve a munkanélküliek újrafoglal- koztatásához.

TÁRGYSZÓ:

Munkaügyi statisztika.

Foglalkoztatottság.

Munkanélküliség.

* A cikk alapjául szolgáló tanulmány a Közösen a Jövő Munkahelyeiért Alapítvány pályázatának részeként készült.

(2)

H

osszú időn keresztül a piacgazdaságokban alaptételnek számított, hogy a gazda- sági növekedés a foglalkoztatás bővítését szolgálja. A múlt évszázad második felének technikai fejlődése azonban a munkák egyre nagyobb részét váltotta ki. Így kialakult az a helyzet, hogy a gazdasági növekedés mellett is növekedhet a munkanélküliség. Bizo- nyos esetekben a gazdasági növekedés, a növekvő profit éppen a munkalehetőségek további csökkenését eredményezi, hiszen a vállalkozások által kitermelt több pénzből meg tudják vásárolni azt a csúcstechnikát, amivel újabb munkás kezeket tudnak pótol- ni. A technikai fejlődésnek ez a hatása napjainkra már elérte a szolgáltatási szektort is, amivel kapcsolatban sokáig élt az illúzió, hogy fel fogja szívni a termelésből kiszoruló munkaerőt. Jelenleg azonban már számtalan munkakört a szolgáltatásban is kivált a technika (a telefonkezelőkét az automata központok, a banktisztviselőkét a bankauto- maták, a parkolóőrökét a kamerák és a parkolóautomaták stb.)

A tőke nemzetközivé válása, a globalizáció felgyorsította a tőke mozgását. A tőke a három fő termelési költség közül az anyag és energia költségeken nem tud takaré- koskodni, mivel a nyersanyagtermelők erős érdekérvényesítési lehetősége következ- tében a nyersanyagárak világméretekben egységesek. Az éppen aktuális árat a világ- piac alakítja minden országban lényegében egyformán. Így a tőkének két lehetősége marad a költségcsökkentésre: az alacsony bérű dolgozók alkalmazása és a kormá- nyoktól kiszorítható adókedvezmények. Ez utóbbit a kevéssé fejlett, tőkehiánnyal küszködő országokban viszonylag könnyű elérni. Eközben az immár világméretek- ben mobil tőke megy az olcsó munkaerő után. Kitelepíti a termelését azokba az or- szágokba, ahol alacsony az átlagkereset és a munkavállalóknak gyengék az érdekér- vényesítési lehetőségeik.

Mindezek következtében azonban a foglalkoztatás, illetve a munkanélküliség egyre nagyobb és állandó problémává válik szinte mindenhol. Igazán abban sem lehet reménykedni, hogy a gazdasági növekedés tartósan megoldja a problémát akár egy-egy országban is. Ami viszont biztos, hogy a tőke helyváltoztatása fokozódó munkanélküliséget eredményez. Minél fejletlenebb országról van szó annál nagyob- bat, hiszen a külföldi tőke, amikor beviszi a termelését egy-egy kevéssé fejlett or- szágba, akkor olyan munkaerőt is bevon a globális munkaerőpiacra, amely korábban a családi gazdaságokban volt foglalkoztatva. Amikor pedig a tőke elhagyja az orszá- got, az időközben tönkrement családi gazdaságokba már nincs visszaút. Ezért a kor- mányoknak ma már egyre nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy valamilyen megoldást találjanak a munkanélküliség kezelésére. Ennek érdeké- ben számos megoldás dolgoztak ki. Lényegében minden ország – legalább is Euró- pában – a foglalkoztatás-bővítés hasonló eszközeit alkalmazza.

A cikk öt részből áll. Az első két rész az Európai Unió és Magyarország munka- erő-piaci helyzetét vázolja fel az elmúlt mintegy tíz év (1996 és 2007 közötti idő-

(3)

szak) változásainak fényében. A harmadik rész azokat a módszereket ismerteti, amelyeket a munkaügyi kormányzatok Európában és nálunk a munkaerőpiac élénkítése érdekében alkalmaztak. A negyedik rész a munkaerő-piaci kiadásokat és hatásukat tárja fel. Az utolsó rész az ECOSTAT felmérését mutatja be, amelyben igyekeztünk képet alkotni arról, hogy a vállalkozások hogyan viszonyulnak a munkahelyeket bő- víteni szándékozó állami eszközökhöz.

1. A munkaerőpiac az Európai Unióban

Az Unió egyik fő célkitűzése a foglalkoztatási szint 70 százalékra emelése. Bár az EU-ban a munkapiaci helyzet sokat javult az elmúlt mintegy tíz évben, a foglalkoztatá- si célkitűzések csak részben teljesültek. A bővítés előtt az Unióhoz tartozó országok- ban az elmúlt 10-11 évben a foglalkoztatottság mintegy 6 százalékponttal emelkedett.

Jelenleg az EU 15-öknél a munkaképes korú lakosság foglalkoztatottsági színvonala 66 százalék körül mozog. A 70 százalékos célkitűzést csak néhány ország (az észak euró- paiak, Ausztria, Hollandia és Nagy Britannia) tudta teljesíteni. Igaz ezekben az orszá- gokban már tíz évvel ezelőtt is ilyen magas vagy ehhez közeli volt a foglalkoztatás

.

Az EU 15-ökön belül kiemelkedően magas volt a foglalkoztatás bővítése Íror- szágban, ahol 1996-ban még jóval az átlag alatt volt a foglalkoztatási színvonal, 2006-ra viszont az átlag fölé került. Ugyancsak jelentős volt a foglalkoztatás növe- kedése Finnországban, aminek következtében a foglalkoztatottság jelenleg szintén az uniós, sőt az alapító országok átlaga felett van. A legmagasabb – az EU által elérni kívánt – foglalkoztatási szint két észak-európai országban, Dániában és Svédország- ban, valamint Hollandiában van. A legalacsonyabb foglalkoztatási arány a régi tagor- szágok közül Olaszországban, ám az elmúlt 10 évben ott is jelentős 6 százalék feletti emelkedés volt. A legnagyobb növekedés, 16 százalék, Spanyolországban ment vég- be a vizsgált periódusban. A 2004-ben csatlakozott országok közül egyedül Szlové- nia tudja az uniós átlagnak megfelelő foglalkoztatási szintet felmutatni. Bár az akkor csatlakozott országok között van néhány nálunk is rosszabb helyzetben levő, ám Ma- gyarország helyzete is meglehetősen rossz.

Egy uniós felmérés szerint az európai foglalkoztatási helyzet javulásában kiemel- kedő szerepe volt az 500 leggyorsabban növekedő vállalatnak (Lau [2006]). E válla- latok háromötöde Európa három legnagyobb gazdaságából való, 111 német, 106 egyesült királyságbeli, 75 francia volt közülük. Kétharmaduk 100 és 1000 fő közötti létszámot foglalkoztat, és 26 százalékukat jegyzik a tőzsdén. Az 500 cég 2001 és 2004 között összesen 131 ezer új munkahelyet hozott létre. Éves átlagban ezek a cé- gek 14 százalékkal emelték a foglalkoztatottaik számát. Ágazatok szerint nézve a munkahelyteremtésben a mezőgazdasági és bányászati cégek voltak a legsikereseb- bek, vállalatonként átlagosan 656 új munkahely létrehozásával. Második helyen a gazdasági szolgáltatásban dolgozó cégek következtek átlag 448 új munkahellyel, ezt

(4)

követték a szállítási és logisztikai vállalatok 400 új munkahellyel, majd a fogyasztói szolgáltatások átlag 334 munkahellyel és végül a biotechnológiai cégek átlag 211 új munkahellyel. A jelentős létszámnövelés mellett a termelékenység is kiugróan nőtt ezeknél a vállalkozásoknál. Az 500 cég forgalma a vizsgált periódusban átlagosan 48 százalékkal emelkedett, és összforgalmuk 2004-ben elérte a 88 billió eurót.

1. táblázat A foglalkoztatás alakulása az EU-ban a 15–64 év közöttieknél

(százalék)

1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007.

Térség

év

EU 27 .. 60,7 61,2 61,8 62,2 62,5 62,3 62,6 62,9 63,5 64,5 65,4 EU 25 .. 60,6 61,2 61,9 62,4 62,8 62,8 63,0 63,3 64,0 64,8 65,8 EU 15 60,3 60,7 61,4 62,5 63,4 64,0 64,2 64,4 64,8 65,4 66,2 66,9 Ausztria 67,8 67,8 67,9 68,6 68,5 68,5 68,7 68,9 67,8 68,6 70,2 71,4 Belgium 56,2 56,8 57,4 59,3 60,5 59,9 59,9 59,6 60,3 61,1 61,0 62,0 Bulgária .. .. .. .. 50,4 49,7 50,6 52,5 54,2 55,8 58,6 61,7 Ciprus .. .. .. .. 65,7 67.8 68,6 69,2 68,9 68,5 69,6 71,0 Csehország .. .. 67,3 65,6 65,0 65,0 65,4 64,7 64,2 64,8 65,3 66,1 Dánia 73,8 74,9 75,1 76,0 76,3 76,2 75,9 75,1 75,7 75,9 77,4 77,1 Észtország .. .. 64,6 61,5 60,4 61,0 62,0 62,9 63,0 64,4 68,1 69,4 Finnország 62,4 63,3 64,6 66,4 67,2 68,1 68,1 67,7 67,6 68,4 69,3 70,3 Franciaország 59,5 59,6 60,2 60,9 62,1 62,8 63,0 64,0 63,7 63,9 63,8 64,6 Görögország 55,0 55,1 56,0 55,9 56,5 56,3 57,5 58,7 59,4 60,1 61,0 61,4 Hollandia 66,3 68,5 70,2 71,7 72,9 74,1 74,4 73,6 73,1 73,2 74,3 76,0 Írország 55,4 57,6 60,6 63,3 65,2 65,8 65,5 65,5 66,3 67,6 68,6 69,1 Lengyelország .. 58,9 59,0 57,6 55,0 53,4 51,5 51,2 51,7 52,8 54,5 57,0 Lettország .. .. 59,9 58,8 57,5 58,6 60,4 61,8 62,3 63,3 66,3 68,3 Litvánia .. .. 62,3 61,7 59,1 57,5 59,9 61,1 61,2 62,6 63,6 64,9 Luxemburg 59,2 59,9 60,5 61,7 62,7 63,1 63,4 62,2 62,5 63,6 63,3 64,2 Magyarország 52,1 52,4 53,7 55,6 56,3 56,2 56,2 57,0 56,8 56,9 57,3 57,3 Málta .. .. .. .. 54,2 54,3 54,4 54,2 54,0 53,9 54,8 55,7 Nagy-Britannia 69,0 69,9 70,5 71,0 71,2 71,4 71,3 71,5 71,6 71,7 71,5 71,3 Németország 64,1 63,7 63,9 65,2 65,6 65,8 65,4 65,0 65,0 66,0 67,5 69,4 Olaszország 51,2 51,3 51,9 52,7 53,7 54,8 55,5 56,1 57,6 57,6 58,4 58,7 Portugália 64,1 65,7 66,8 67,4 68,4 69,0 68,8 68,1 67,8 67,5 67,9 67,8 Románia .. 65,4 64,2 63,2 63,0 62,4 57,6 57,6 57,7 57,6 58,8 58,8 Spanyolország 47,9 49,5 51,3 53,8 56,3 57,8 58,5 59,8 61,1 63,3 64,8 65,6 Svédország 70,3 69,5 70,3 71,7 73,0 74,0 73,6 72,9 72,1 72,5 73,1 74,2 Szlovákia .. .. 60,6 58,1 56,8 56,8 56,8 57,7 57,0 57,7 59,4 60,7 Szlovénia 61,6 62,6 62,9 62,2 62,8 63,8 63,4 62,6 65,3 66,0 66,6 67,8

Forrás: Eurostat Labour Market Policy Database.

Bár a foglalkoztatási adatok az EU régi tagországaiban kedvezőbbek, mint ná- lunk, a munkanélküliségi adatok is mindvégig magasak voltak az EU 15 országok-

(5)

ban. Annak ellenére, hogy az évtized során az országcsoportot tekintve 3 százalék- ponttal mérséklődött a ráta. A régi tagországok közül ma is átlag feletti a munkanél- küliségi ráta két alapító országban: Franciaországban és Németországban, továbbá két déli államban: Portugáliában és Spanyolországban. A legalacsonyabb volt mind- végig a munkanélküliség szintje Ausztriában. A legnagyobb javulást felmutató két ország: Finnország és Olaszország. Finnországban mintegy 7 százalékpontot javult a mutató és ezzel az uniós átlag alá került az ország munkanélküliségi rátája. Az elmúlt években Olaszország is az átlag feletti arányát átlag alattivá gyűrte le.

2. táblázat Munkanélküliségi ráta alakulása az Európai Unióban

(százalék)

1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007.

Térség

év

EU 27 .. .. .. .. 8,6 8,5 8,9 8,9 9,0 8,9 8,2 7,1 EU 25 .. .. 9,3 9,1 8,6 8,4 8,7 9,0 9,0 8,9 8,2 7,2 EU 15 10,1 9,8 9,3 8,5 7,7 7,2 7,6 7,9 8,0 8,1 7,7 7,0 Ausztria 4,3 4,4 4,5 3,9 3,6 3,6 4,2 4,3 4,8 5,2 4,7 4,4 Belgium 9,5 9,2 9,3 8,5 6,9 6,6 7,5 8,2 8,4 8,4 8,2 7,5 Bulgária .. .. .. .. 16,4 19,5 18,2 13,7 12,1 10,1 9,0 6,9 Ciprus .. .. .. .. 4,9 3,8 3,6 4,1 4,6 5,2 4,6 3,9 Csehország .. .. 6,4 8,6 8,7 8,0 7,3 7,8 8,3 7,9 7,1 5,3 Dánia 6,3 5,2 4,9 5,2 4,3 4,5 4,6 5,4 5,5 4,8 3,9 3,7 Észtország .. 9,6 9,2 11,3 12,8 12,4 10,3 10,0 9,7 7,9 5,9 4,9 Finnország 14,6 12,7 11,4 10,2 9,8 9,1 9,1 9,0 8,8 8,4 7,7 6,9 Franciaország 11,5 11,5 11,0 10,4 9,0 8,3 8,6 9,0 9,3 9,2 9,2 8,3 Görögország 9,6 9,8 10,8 12,0 11,2 10,7 10,3 9,7 10,5 9,8 8,9 ..

Hollandia 6,0 4,9 3,8 3,2 2,8 2,2 2,8 3,7 4,6 4,7 3,9 3,2 Írország 11,7 9,9 7,5 5,7 4,2 4,0 4,5 4,7 4,5 4,3 4,4 4,5 Lengyelország .. 10,9 10,2 13,4 16,1 18,2 19,9 19,6 19,0 17,7 13,8 9,6 Lettország .. .. 14,3 14,0 13,7 12,9 12,2 10,5 10,4 8,9 6,8 5,9 Litvánia .. .. 13,2 13,7 16,4 16,5 13,5 12,4 11,4 8,3 5,6 4,3 Luxemburg 2,9 2,7 2,7 2,4 2,2 1,9 2,6 3,8 5,0 4,6 4,8 4,1 Magyarország 9,6 9,0 8,4 6,9 6,4 5,7 5,8 5,9 6,1 7,2 7,5 7,2 Málta .. .. .. .. 6,7 7,6 7,5 7,6 7,4 7,3 7,3 6,3 Nagy-Britannia 7,9 6,8 6,1 5,9 5,4 5,0 5,1 5,0 4,7 4,8 5,4 5,3 Németország 8,7 9,3 9,1 8,2 7,5 7,6 8,4 9,3 9,7 10,7 9,8 8,4 Olaszország 11,2 11,3 11,3 10,9 10,1 9,1 8,6 8,4 8,0 7,7 6,8 ..

Portugália 7,2 6,7 4,9 4,4 3,9 4,0 5,0 6,3 6,7 7,6 7,7 8,0 Románia .. .. .. 7,1 7,3 6,8 8,6 7,0 8,1 7,2 7,2 6,4 Spanyolország 17,8 16,7 15,0 12,5 11,1 10,3 11,1 11,1 10,6 9,2 8,5 8,3 Svédország 9,6 9,9 8,2 6,7 5,6 4,9 4,9 5,6 6,3 7,4 7,0 6,1 Szlovákia .. .. 12,6 16,4 18,8 19,3 18,7 17,6 18,2 16,3 13,4 11,3 Szlovénia 6,9 6,9 7,4 7,3 6,7 6,2 6,3 6,7 6,3 6,5 6,0 4,7

Forrás: EUROSTAT Labour Market Policy Database.

(6)

2. A munkaerőpiac helyzete Magyarországon

Közismert, hogy Magyarországon az 1990-es évek elejétől a munkahelyek száma jelentősen mérséklődött. Összességében mintegy másfél millió álláshely tűnt el az előző évtizedben (Körösi–Surányi [2002]). A munkahelyek számának csökkenése mögött részben a szocialista időszakra jellemző túlfoglalkoztatás, a hiánypszichózis miatti munkaerő tartalékolás megszűnése állt. Ez azonban önmagába nem magyaráz- za a munkaerő iránti hatalmas keresletcsökkenést.

A 90-es években folyó munkahelyteremtés és munkahely megszűnés alapvetően a szolgáltatások és a kereskedelem irányába tolta el a foglalkoztatást. Az MTA Köz- gazdaságtudományi Központjának elemzése szerint (Körösi–Surányi [2002]) 1993- ban és 1994-ben még összességében negatív szaldóval zárt, ám 1995-től már a fel- dolgozóiparon belül a gépgyártásban, továbbá a kereskedelemben, az építőiparban és a szolgáltatásoknál a munkahelyteremtés meghaladta a megszűnő munkahelyek szá- mát. Nemzetközi tapasztalatok szerint minden tíz újonnan létrehozott munkahelyből átlagosan hét marad meg egy éven túl. Magyarországon azonban az újonnan létreho- zott munkahelyek kevésbé szolgálják a munkanélküliek elhelyezkedését, mint más országokban. Míg Lengyelországban az új munkahelyek 40 százalékát, Magyaror- szágon 71 százalékát korábban más munkahelyen dolgozókkal töltik fel.

Az utóbbi évtizedben lényegi változás volt, hogy kismértékben ugyan, de emelkedett a foglalkoztatottság. 2007-ben a foglalkoztatottak száma 3926 ezer fő volt. A tíz évvel korábbi állapothoz képest 230 ezer főnyi gyarapodásról van szó. Az ágaza- tok szerinti strukturális átrendeződés folytatódott. A mezőgazdaságban dolgozók aránya az adott időszakban 7,4-ről 4,7 százalékra, a feldolgozóiparban 24,7-ről 22,2 százalékra mérséklődött, miközben a szolgáltatásokban 4,4 százalékponttal nőtt.

A 15–64 éves népesség körében 2007-ben a foglalkoztatási ráta mindössze 57,3 százalékot ért el. Bár ez magasabb, mint a tíz évvel korábbi 53,6 százalék, ám jelen- tősen (mintegy 8 százalékkal) és tartósan elmarad az EU átlagától.

A javulás mind a férfiaknál, mind a nőknél egyforma mértékű volt, így fennma- radt a férfiak nagyobb lemaradása az EU átlaghoz képest.

Az egyes korcsoportoknál jelentős változás következett be a tíz év során, ami abban mutatkozott meg, hogy a fiataloknál nagymértékben csökkent, az idősebbeknél – a nyugdíjkorhatár emelésével összefüggésben – viszont csaknem megduplázódott a foglalkoztatási ráta. Vagyis míg a 20–24 évesek foglalkoztatási rátája az 1998-as 53,8-ről 2007-re 38,1 százalékra esett, addig az 50–59 éveseknél a ráta 24,8-ről 48,4 százalékra nőtt. A növekedés leginkább a nőknél jelentkezett.

A foglalkoztatottakon belül az utóbbi mintegy tízéves periódusban jelentős átren- deződés következett be a foglalkoztatottak iskolai végzettsége szempontjából is. Már a 90-es évek elején is elsősorban a képzetlenek kerültek ki a munkaerőpiacról, illetve ők találtak egyre kevésbé munkahelyet maguknak. Az elmúlt évtized végétől is mind

(7)

számában, mind arányában tovább csökkent a szakképzetlenek, illetve a kevésbé képzettek munkaerő-piaci részvétele. Ebben nyilvánvalóan mind a keresletnek, mind a kínálatnak szerepe van. Egyfelől a gazdaság szerkezete olyan irányba tolódott el, ahol inkább a magasabban képzett munkaerőre van szükség. Másfelől a munka hiá- nyától tartva a fiatalabb korosztályok egyre nagyobb része igyekszik szakképzettsé- get, azon belül is magasabb szintűt szerezni.

3. táblázat

A foglalkoztatottak száma és megoszlása iskolai végzettségük szerint, 1998 és 2007 1998 2007 Végzettség

Létszám (ezer fő) Különbség

8 osztálynál kevesebb 29,4 9,6 –19,8 8 osztály 772,6 473,1 –299,5

Szakmunkás 1129,5 1244,3 +114,8 Gimnáziumi érettségi 423,9 351,3 –72,6

Egyéb érettségi 737,9 969,7 +231,8

Főiskola 355,7 523,2 +167,5

Egyetem 246,6 338,2 +91,6

Összesen 3695,6 3909,4 +213,8

Forrás: KSH Munkaerő-felmérés, STADAT (www.ksh.hu).

A foglalkoztatottakon belül csökkenő arányt képvisel a statisztika által alkalma- zásban állóknak minősített csoport. Jelenleg már több mint egy millió a két csoport (foglalkoztatottak és alkalmazottak) közötti különbség. 2008 elején teljes munkaidő- ben 2 738,2 ezren álltak alkalmazásban. Az előző év hasonló időszakához képest az alkalmazásban állók száma 1,3 százalékkal csökkent, annak ellenére, hogy 2007 ele- jétől számos olyan rendelet lépett érvénybe, amely a foglalkoztatás bővítését szolgál- ja, illetve segíti a hátrányos helyzetű rétegek könnyebb munkához jutását. Amint er- ről később szó lesz alkalmazásukhoz kedvezmények kapcsolódnak. A köz- és a ver- senyszférában foglalkoztatottak számában nem történt jelentős változás, annak elle- nére, hogy az állam szerepének csökkentése már régóta napirenden szereplő téma, és az utóbbi időben határozottabb lépések történtek ebbe az irányba.

A munkanélküliségi ráta tíz év óta a legmagasabb szintet érte el. 2008 első ne- gyedévében 8 százalék volt. 1998-ban 7,8 százalékot tett ki, majd folyamatosan csökkent 2001 és 2003 között 6 százalék alatt volt. Ekkor ismét növekedni kezdett és már egy évvel korábban is éppen úgy, mint 2007-ben meghaladta a korábban hoz- zánk képest magas EU szintet. Az EU harmonizált munkanélküliségi rátája az EU 15-nél 7,0, az EU 27-nél 7,1 százalék volt 2007-ben.

(8)

4. táblázat

A munkanélküliek száma kor szerint, 1998 és 2007 1998 2007 Korcsoport

Létszám (ezer fő)

Különbség

15–24 85,3 61,1 –24,2

25–29 43,5 48,1 +4,6

30-39 74,1 89,6 +15,5

40–54 98,4 108,3 +9,9

55–59 7,1 19,0 +11,9

60–74 5,6 1,7 –3,9

Összesen 314,0 327,8 +13,8

Forrás: KSH Munkaerő-felmérés, STADAT (www.ksh.hu).

A munkanélküliség aránya továbbra is a 15–24 évesek között a legmagasabb, a vizsgált periódusban a 15–19 évesek között 38,1, a 20–24 évesek között 17,6 száza- lék volt. Összességében ez a két korcsoport tette ki a munkanélküliek 18,6 százalé- kát. A 25–29 évesek között is átlag feletti, 8,1 százalék volt a munkanélküliségi ráta.

Velük együtt a fiatal korosztályok az összes munkanélkülieknek mintegy harmadát érik el.

A munkakeresés átlagos időtartama egyre nő. Az 1990-es évek elején, még csak 7,6 hónap volt annak ellenére, hogy akkor omlott össze a munkaerőpiac. Az évtized kezdetére már 12,2 hónapra emelkedett. Idén az év elején 16,7 hónap volt, a munka- nélküliek több mint 45,8 százaléka keresett legalább egy éve munkát. Ennek nagy- részt az a fő oka, hogy a meghirdetett betöltetlen álláshelyek száma folyamatosan csökken. 2004-ben még a meghirdetett betöltetlen álláshelyek száma átlag 50 ezer körül volt. 2008 elején – miközben a munkanélküliek száma ismét 300 ezer feletti – az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) már csak 42 ezer álláshelyet kínált az ál- láskeresőknek. Az adott hónapban pedig csupán 22,3 ezer új álláslehetőséget jelen- tettek be.

A munkanélküliségi arányok Észak-Magyarországon, Észak-Alföldön és Dél- Dunántúlon a legmagasabbak. A munkanélküliségi ráta Észak-Magyarországon csaknem kétszerese az átlagnak, a másik két régiókban mintegy 4 százalékkal haladta meg az országos átlagot. Úgy tűnik, hogy a területfejlesztési programoknak és az au- tópálya-építésnek foglalkoztatást bővítő hatása még nem érződik.

A munkanélküliek elhelyezkedési lehetősége nagyon korlátozott. Ebben alapve- tően annak van szerepe, hogy kevés a legálisan meghirdetett álláslehetőség. Az el- múlt néhány évben viszont emelkedett azok száma, akik nem támogatott munkahe-

(9)

lyet töltöttek be. 2004-ben még a regisztrált munkanélküliek közül elhelyezkedni tu- dók mintegy 40 százalékát támogatott munkahelyen foglalkoztatták, 2007-ben az arány már csak 34 százalék volt. Miközben összességében is 12 százalékkal többen tudtak munkát találni. Ebben vélhetően szerepe van annak, hogy a közszférából kike- rülők – akik jelenleg a munkanélküliek számát leginkább gyarapítják – többnyire magasabb végzettségűek és jobb kapcsolatokkal rendelkeznek, illetve túlnyomó ré- szük Budapesten, illetve más nagyvárosokban él, ahol több a munkalehetőség.

5. táblázat

Az elhelyezkedő regisztrált munkanélküliek száma, 2004–2007

2004. 2005. 2006. 2007.

Megnevezés

év

Támogatott elhelyezkedés 9 954 11 428 10 840 9 501 Nem támogatott elhelyezkedés 14 616 15 366 18 134 18 048

Forrás: Foglalkoztatási és Szociális Hivatal.

3. A foglalkoztatás-bővítés főbb eszközei a világban és nálunk

Alapvetően két megközelítési mód létezik a foglalkoztatás-bővítésnél. Az egyik a keresleti oldalú, a másik a kínálati oldalú eszközök alkalmazása. A kettő között az a legfontosabb eltérés, hogy miközben a keresleti közelítés arra törekszik, hogy a fog- lalkoztatás növelése vonzó legyen a munkáltatónak (azok miatt a juttatások, illetve adókedvezmények miatt, amelyeket ehhez kapnak), addig a kínálati módszerek igye- keznek a munkavállalókat olyan helyzetbe hozni (képzettségük javításával, tanács- adással stb.), hogy a munkáltatók szívesen alkalmazzák őket.

Az alkalmazott konkrét módszerek a következők:

– Adó-, járulékcsökkentés, illetve kiegészítő juttatás (például bér- kiegészítés) a munkáltató számára.

– A munkahelyteremtés direkt módszerei. Ennek két fő formája a közszféra létszámbővítése és az ún. átmeneti foglalkoztatás, amivel rendszerint a helyi közösségek (önkormányzatok, non-profit, egyházi és egyéb jótékonysági szervezetek) próbálkoznak és itt a foglalkoztatás rendszerint rövid távú, és kisebb létszámot érint.

(10)

– A munkaerő-kínálatot csökkentő munkamegosztás, a leggyako- ribb a részmunkaidős foglalkoztatás, a munkakörmegosztás, a váltott munkakörben történő alkalmazás. Emellett a világban vannak olyan módszerek, amelyek kifejezetten a tartósan munkanélküliek munka- erőpiacra való visszahozását célozzák. Ezért támogatást adnak olyan munkavállalóknak, akik hajlandók rövidebb munkaidőben munkát vál- lalni, azért, hogy fennmaradó munkaidőben munkanélkülit lehessen alkalmazni; a hosszú ideje munka nélkül levőknek, hogy korábban ve- gyék igénybe az időskori nyugdíjukat.

– Munkaerőképzés.

– Munkahely-keresési és egyéb munkaügyi tanácsadás.

– Az információhiány legyőzésére és a munkaerőpiacra jutást segí- tő technikák. Lényegében két formája létezik: a célzott munkaerő köz- vetítési szolgáltatás, amikor a munkaügyi szervezetek, a rendelkezé- sükre álló információk alapján kiközvetítik a munkanélkülit az állást ajánlóhoz; a munkáltató támogatása a foglalkoztatás érdekében.

– Ösztönzők és támogatások a munkakeresőknek: az alacsony kere- set kiegészítése a munkavállalás kifizetődővé tétele érdekében, azaz kompenzálják a járulékos költségeket (például a munkába utazás költ- ségeit); képzési, továbbképzési hozzájárulás; munkavállalási hozzájá- rulás (például támogatás az állásinterjúra való utazáshoz, a munkavál- laláshoz szükséges költözködési támogatás stb.); a munkanélküli vál- lalkozóvá, önfoglalkoztatóvá válásának segítése.

– A munkanélküliek aktiválásának módszerei: a munkanélküli- segély aktív munkakereséshez kapcsolása; a munkanélküli-segély idő- tartama alatt bizonyos mennyiségű kötelező közmunkavégzés.

– A hosszú távú munkanélküliséget megelőző stratégiák: a munka- ügyi szervezeteknek konzultációs és tanácsadási tevékenysége a mun- kanélküliség legelején a munkavállaló azonnali „helyzetbe hozása” ér- dekében.

– Egyéb munkaügyi és szociálpolitikai eszközök: távmunka (a munkaerőpiacról fizikai problémáik vagy lakóhelyük távolsága miatt kimaradók segítésére); az alkalmi munkavállalás támogatása és legali- zálása; egyéni célokra igénybe vehető tartós fizetés nélküli szabadság, ami alatt más juthat munkához; a gyermekjóléti szolgáltatások kibőví- tése (gyed, gyet, gyes típusú anyasági juttatások).

Ezeknek a módszereknek szinte mindegyikét alkalmazzák minden európai uniós tagországban.

A munkáltatónak adott támogatások különböző elnevezések alatt (munkakezdési támogatás, foglalkoztatási támogatás, bérkiegészítés, foglalkoztatás ösztönző támo-

(11)

gatás stb.) léteznek Ausztriában, Belgiumban, Csehországban, Dániában, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Írországban, Hollandiában és Svédországban. A programokat vizsgáló felmérések tapasztalatai szerint az eredményesség nagyon vál- tozó. Egy belga vizsgálat szerint (Linden [1997]) a munkáltatóknak csak 12 százalé- ka nem alkalmazott volna senkit támogatás nélkül az adott munkahelyre. Dániában már jobb volt a helyzet (Bellmann–Lehmann [1991]). Az összes létrejött új munkahely 25 százalékát a támogatás miatt kreálták. Tehát az új munkahelyek 25 százalé- kát minden körülmények között létrehozták volna vagy egyszerűen támogatott sze- mélyre cserélték a korábbit. Írországban (Breeen–Halpin [1997]) annak ellenére, hogy a támogatással elhelyezkedett személyek 70 százaléka nem talált volna magá- nak e nélkül állást, a támogatás mindössze az elhelyezkedettek 15–30 százalékánál jelentett valódi többletmunkahely-teremtést, minthogy sokszor mások helyére vették fel őket. A hollandiai vizsgálat (Konign [2007]) azt mutatta, hogy a támogatással elhelyezkedni tudók 22–40 százaléka mindenképpen talált volna munkát, 52 százalék nem volt biztos benne, hogy el tudott volna helyezkedni. Ugyanakkor egy angliai felmérésből (NERA [1995]) az tűnt ki, hogy a támogatással elhelyezkedettek 43 szá- zaléka meg is maradt a munkáltatónál, mintegy 37 százalék tovább ment az első cég- től. Kevesen, 16–20 százalék nem tudott elhelyezkedni, és valóban új munkahelyek teremtődtek 27 százalékban, főként kis cégeknél.

A hagyományos munkahely-teremtési és munkaerő-piaci módszerek eredményes- ségéről is számos elemzés készült. Általános tapasztalat, hogy:

– a közmunkaprogramok nem különösebben eredményesek a tartó- san munkanélküliek munkaerőpiacra való visszajuttatása tekintetében (Svédország, Egyesült Királyság,) Finnországban, Hollandiában, Íror- szágban rövidebb, illetve középtávon némileg javultak e programok után az elhelyezkedési esélyek, de hosszabb távon jelentős volt a visz- szaáramlás a munkanélküli állapotba;

– a képzés, átképzés, továbbképzés rendszerint kisebb pozitív ha- tással van.

Magyarországon több törvény, elsősorban a foglalkoztatási törvény, de a személyijövedelemadó-törvény, a társasági adótörvény, az egészségügyi hozzájáru- lásról szóló törvény is módot ad járulék és adókedvezményre a foglalkoztatás segíté- se érdekében.

A keresleti oldalú eszközök közül nálunk jelenleg a következőket alkalmazzák:

– bértámogatás;

– bérköltség-támogatás;

– munkahelyteremtés támogatása;

– közhasznú munkavégzés támogatása,

(12)

– munkáltatói képzés támogatása;

– 45 év felettiek támogatása. Itt két lehetőség van: a közhasznú munkavégzésének támogatása; a munkáltatói képzés támogatása.

– alkalmi munkavállalói igazolvány;

– munkahelymegőrzés támogatása,

– csoportos létszámleépítés hátrányos következményeinek enyhíté- sét célzó támogatás;

– megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásához igényelhető támogatás: befogadó munkahely kialakításához, rehabili- tációs célú foglalkoztatáshoz, munkába helyezéshez, a munkahely megtartásához, foglalkozási rehabilitációhoz bérkiegészítéshez, a munkahelyi segítő személy foglalkoztatásához, költségkompenzáció- hoz, rehabilitációs költségekhez, adóalap csökkentéséhez.

– egyéb foglalkoztatást segítő támogatások: 1. START program a 25. életévét – felsőfokú végzettségű fiatal esetén a 30. életévét – még be nem töltött pályakezdő fiataloknál; 2. a START PLUSZ és START EXTRA programok a gyed, gyes, gyet, ápolási díj után, valamint a gyes folyósítása mellett munkát vállalók; a tartósan álláskeresők; az 50 évet betöltött tartósan álláskeresők; az alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezők esetében; 3. adókedvezmény munkanélküliek alkalmazása esetén, ha a munkáltató emiatt nem küld el mást hat hónapon belül és a személy korábban nem dolgozott nála.

A kínálati oldalhoz tartozó eszközök a következők:

– a foglalkoztatást elősegítő képzés támogatása;

– vállalkozás indításának elősegítése;

– munkaerő-piaci programok, amelyek célja meghatározott célcso- portokhoz tartozó személyek foglalkoztatásának elősegítése;

– mobilitást segítő támogatások, például helyközi utazástámogatás, illetve csoportos személyszállítás támogatása;

– támogatás a közhasznú szervezetek munkaerő-piaci szolgáltatása- ihoz: munkaerő-piaci és foglalkozási információ nyújtásához, munka- erő-piaci tanácsadáshoz.

4. Munkaerő-piaci kiadások és hatásuk

A foglalkozatási célú kiadások 2000 és 2006 között a kiadások forint összege mintegy 50 százalékkal emelkedett, eközben azonban a kiadásoknak a GDP-hez mért

(13)

aránya 1,02 százalékról 0,9 százalékra mérséklődött. A kiadások struktúrája a tör- vénymódosítások következtében az aktív eszközök javára módosult. 2000-ben az ak- tív eszközökre fordított kiadások még csak a teljes összeg 28 százalékát, 2006-ban viszont már csaknem 39 százalékát tette ki. Az idő folyamán csaknem kétszeresére nőtt az adminisztrációs költség is, vagyis az állami foglalkoztatási szervezet műkö- désére fordított összeg. A passzív eszközök aránya ezek következtében 62,5 száza- lékról 50 százalékra csökkent.

6. táblázat

Munkaerő-piaci kiadások, 2000–2006 (milliárd forint)

2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2004. 2006.

Felhasználási jogcím

év

Munkanélküli ellátás 55,2 53,2 60,8 65,2 70,8 77,4 16,0 Álláskeresési támogatás – – – – – – 67,3 Nyugdíj előtti munkanélküli segély 1,3 1,8 1,8 1,8 1,6 1,7 1,2

Előnyugdíj 4,6 1,0 – – – – –

Álláskeresést ösztönző támogatás – – – 0,8 5,0 6,8 – Működési és útiköltség 0,6 0,6 0,6 0,6 0,8 0,8 0,9 Keresetpótló-támogatás összesen 61,7 56,6 63,2 68,4 78,2 86,7 85,4 Jövedelempótló támogatás 18,9 8,5 1,4 0,2 0,1

Rendszeres szociális segély 1,8 17,3 21,5 18,5 20,2 14,3 15,0 Közcélú foglalkoztatás 3,8 10,5 15,6 13,0 15,1 14,0 14,0 Adminisztráció 1,2 1,3 1,3 1,0 1,0 1,0 1,0

Önkormányzat összesen 6,8 29,1 38,4 32,5 36,4 29,3 30,0 ÁFSZ-támogatás 12,2 14,8 17,6 21,8 21,8 21,7 22,5 Foglalkoztatás támogatás 34,2 45,3 57,7 48,9 42,9 46,8 49,2 Felnőttképzés – – –. 4,6 1,5 3,1 4,2 Közmunka nonprofit – – – – 1,9 0,3 3,9

EU-támogatás – – – – – 4,6 5,9

Járulékkedvezmény – – – – 0,7 1,7

Aktív eszközök 34,2 45,3 57,7 53,5 46,3 55,5 64,9

Teljes ráfordítás 133,8 154,3 178,3 176,4 182,8 193,2 202,8

Forrás: Szociális és Munkaügyi Minisztérium.

Az adatok értékeléséhez segítséget nyújt, hogy más országok mennyit költenek hasonló célokra. Az EU által publikált adatok szerint 2004-ben a munkaügyi szerve-

(14)

zetek működési költségeit leszámítva Magyarország csupán a GDP 0,2 százalékát költötte aktív eszközökre. A magyarországinál sokkal magasabb összértékű GDP-vel rendelkező EU 15-ök – nagyon változó mértékben, de összességében – GDP-jük 0,6 százalékát költötték erre a célra. Amint a 7. táblázat mutatja azokban az országokban (Dánia, Hollandia, Svédország) költik a legtöbbet – a GDP 1 százalékát vagy annál többet – aktív eszközökre, ahol a foglalkoztatottság szintje a legmagasabb.

7. táblázat

Aktív eszközökre fordított összegek a GDP százalékában néhány EU-országban, 2004 (százalék)

Ország Aktív eszközre fordított összeg

Ausztria 0,4 Belgium 0,9 Csehország 0,1 Dánia 1,5 Egyesült Királyság 0,2

Észtország 0,6 Finnország 0,8 Franciaország 0,7 Görögország 0,0 Hollandia 1,1 Írország 0,5 Lettország 0,2 Litvánia 0,1 Magyarország 0,2 Németország 0,9 Olaszország 0,5 Portugália 0,6 Spanyolország 0,2 Svédország 1,0 Szlovákia 0,1

EU 15 0,6

Forrás: Eurostat Labour Market Policy Database.

Az évtized folyamán a foglalkoztatás stagnálásához az is hozzájárult, hogy ebben az időszakban az aktív munkaerő-piaci eszközökkel támogatott személyek száma drasztikusan csökkent. 2001-ben még több mint 100 ezren vettek részt valamilyen aktív eszközzel támogatott programban, 2006-ra számuk már alig haladta meg a 60

(15)

ezret, vagyis a támogatott személyek száma mintegy 40 százalékkal mérséklődött. A csökkenés minden korábban is létező formánál megjelent, kivéve a pályakezdők tá- mogatását, ahol a 2002. évi visszaesés után némi emelkedés volt tapasztalható. 2001- hez képest 2006-ra az ilyen módon támogatottak száma, mintegy 10 százalékkal emelkedett. A legnagyobb visszaesés a munkahelyteremtő beruházások támogatásá- nál következett be, ahol több mint 60 százalék volt a csökkenés. Az egyes támogatási formákban érintettek arányai a jelentős visszaesés ellenére nem sokat változtak az idők folyamán. A képzésben, a közhasznú munkában résztvevők és a bértámogatást kapók teszik ki az aktív eszközökben részesülők nagy részét. Ezen belül a legnagyobb létszámot, a bértámogatást élvezők tették ki az évtized elején és most is.

8. táblázat

Az aktív munkaerő-piaci eszközökből részesülők átlagos létszáma, a támogatás formája szerint, 2001–2007

(fő)

2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007.

Eszköz

év

Képzés 27 187 23 410 25 044 17 919 11 838 13 040 11 928 Közhasznú munka 23 185 17 751 17 534 14 235 15 790 12 953 12 259 Bértámogatás 26 547 21 693 20 439 18 909 18 417 16 935 17 072 Munkahelyteremtő-beruházás 6 943 1 708 1 270 2 717 2 742 2 588 1 646 Vállalkozóvá válás támogatása 1 616 1 269 1 250 953 1 137 799 860 Utazási költségtérítés 3 483 3 294 3 088 2 112 1 836 1 448 871 Pályakezdők támogatása 7 094 6 827 7 686 7 908 8 086 7 884 2 950 Önfoglalkoztatás 5 142 5 204 4 642 3 963 3 111 2 393 1 749 Munkahelymegőrzés 156 2 209 3 419 2 923 4 284 2 219 889 Járulékátvállalás 3 399 3 116 3 878 3 324 3 921 1 871 317 Intenzív álláskeresés támogatás – – 10 2 2 – –

Részmunkaidő – – – 357 584 561 145

Összesen 104 752 86 481 88 260 75 322 71 748 62 691 50 686

Forrás: Frey [2007], valamint Foglalkoztatási és Szociális Hivatal.

A probléma lényege, hogy az aktív eszközök által érintett személyek száma éppen akkor kezdett el csökkenni, amikor a munkanélküliség emelkedni kezdett. Az ezred- forduló első éveiben még az aktív programokban résztvevők és a regisztrált munka- nélküliek együttes számához mérten mintegy 20 százalékot érintettek az aktív eszkö- zök, míg jelenleg alig 14 százalékot.

(16)

9. táblázat Aktív munkaerő-piaci eszközökből részesülők aránya és az aktiválási arány

(százalék)

Év Aktív eszközökben

résztvevők aránya* Aktiválási arány**

2001 2,6 19,4

2002 2,1 20,0

2003 2,1 19,8

2004 1,8 16,7

2005 1,7 14,9

2006 1,5 13,8

* A gazdaságilag aktív népesség százalékában.

**Az aktív programok által érintett személyek számának és ugyanezen szám, valamint a regisztrált munka- nélküliek számának hányadosa.

Forrás: Frey [2007].

10. táblázat

Az aktív munkaerő-piaci eszközök által érintettek száma a támogatás formája szerint (fő)

2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007.

Eszköz

év

Képzés 91 519 82 835 82 895 59 894 43 725 47 141 41 816 Közhasznú munka 80 742 84 498 76 892 63 998 79 429 66 403 63 098 Bértámogatás 48 089 40 838 41 064 36 313 37 708 33 150 34 438 Munkahelyteremtő-beruházás 9 086 6 452 4 595 4 710 3 816 3 325 1 875 Vállalkozóvá válás támogatása 5 016 4 326 4 011 3 225 3 394 2 736 2 794 Utazási költségtérítés 9 356 9 774 7 495 5 517 5 015 3 910 2 461 Pályakezdők támogatása 16 758 16 108 17 551 17 527 18 206 17 976 7 010 Önfoglalkoztatás 6 025 6 138 5 493 4 689 4 086 2 941 2 067 Munkahelymegőrzés 653 12 634 12 668 10 698 13 703 7 390 3 843 Járulékátvállalás 9 702 10 008 11 883 10 092 10 753 6 552 1 126 Intenzív álláskeresés támogatása – 100 109 64 64 – –

Részmunkaidő – – – 791 1 285 1 253 499 Összesen 276 946 273 711 264 656 217 518 221 184 192 777 161 455

A képet csak némileg módosítja, ha nem az átlagos létszámot nézzük, hanem mindenkit figyelembe veszünk, aki akár csak egyetlen napig is részese volt valami-

(17)

lyen aktív eszköznek. Az érintett létszám az átlaglétszámnak többnyire háromszorosa volt. Az érintettek száma éppen úgy, mint az átlagos állományi létszám mintegy 40 százalékkal mérséklődött. 2001-ben még 276 ezren voltak hosszabb-rövidebb ideig az aktív eszközökkel lefedve, 2007-re azonban a számuk 161 ezerre mérséklődött.

Létszám szerint a legnagyobb csökkenés ugyan a képzésnél következett be, ám ará- nyát tekintve a legjelentősebb visszaesés a munkahely teremtő beruházásoknál tör- tént. A 2001-es létszámhoz képest 2007-ben már csak 20 százalék juthatott ilyen módon munkához.

Az aktív eszközök hatékonysága a legtöbb esetben némileg romlott. Amint a 11.

táblázatból látható az egyes támogatási formákból kikerülők elhelyezkedésének ará- nyai 2000 és 2006 között kissé romlott. A leginkább a foglalkoztatási támogatásban részesítetteknél csökkent az újra elhelyezkedés aránya. 2000-ben még közülük közel 74 százalék tudott újra munkát találni, míg 2006-ban arányuk már csak 65százalék volt. Kivétel ez alól csak a munkatapasztalat szerzését támogató program volt, ahol az évtized kezdetén még csak 58 százalék körül volt az elhelyezkedők aránya, 2006- ban viszont már a támogatottak több mint 66 százaléka talált munkát.

11. táblázat

Az aktív munkaerő-piaci eszközökből kikerülők elhelyezkedési arányai, 2000–2006 (százalék)

2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006.

Eszköz

év

Ajánlott képzés* 48,4 45,4 43,3 43,0 45,5 43,8 41,1 Elfogadott képzés** 52,0 49,3 45,8 46,0 45,6 51,4 50,9 Munkaviszonyos képzés 94,9 94,2 92,7 93,3 92,1 90,4 – Vállalkozóvá válás támogatása 89,4 89,2 90,7 89,6 90,7 89,6 86,4 Bértámogatás 62,3 59,7 62,9 62,0 64,6 62,6 62,3 Munkatapasztalatszerző-támogatás 57,9 64,5 66,9 66,1 66,5 66,8 66,6 Foglalkoztatási támogatás 73,8 71,6 78,4 78,2 71,5 70,9 65,0

* A képzés a különösen veszélyeztetett munkavállalók részére ajánlott (képzetlenek, romák, hajléktalanok stb.) és a tanfolyami költségtérítés 100 százalékos.

** A képzés szintén a leginkább veszélyeztetettek számára történik, de a képzésben résztvevők már koráb- ban is részt vettek valamilyen átképzésben, de azt megszakították, vagy nem tudtak levizsgázni a kurzus végén, ilyenkor a tanfolyami költségtérítés itt általában 90 százalék, egyes esetekben csupán 60–90 százalék közötti mértékű.

Úgy tűnik, hogy az aktív eszközök hasznosságát tekintve különbség van a nemek között. A 12. táblázat ugyan csak egyetlen év adatait mutatja, azonban ebből az lát-

(18)

szik, hogy a képzésben való részvétel a férfiak számára hasznosabb az elhelyezkedés szempontjából, mint a nőknek. A vállalkozási támogatásból is inkább a férfiak profi- tálnak. Ezzel szemben a bértámogatásból kikerülők közül a nők tudnak könnyebben elhelyezkedni. A pályakezdők esetében a munkatapasztalat szerzése nagy segítséget jelent mindkét nem számára. Közel 70 százalék talál ezek után munkahelyet. A fog- lalkoztatási támogatás viszont ismét a férfiak esetében gyümölcsözőbb, több mint 70 százalék talál munkát ezek után, míg a nőknél nem éri el az 50 százalékot sem a munkához jutók aránya.

12. táblázat Befejezett programokból kikerülők elhelyezkedési arányai nemek szerint 2006

(százalék)

Munkaviszonyban nem állók Pályakezdők

Nem ajánlott

képzése elfogadott képzése összesen

Támogatott

vállalkozók Bértámogatással

foglalkoztatottak munkatapasztalat-

szerzése foglalkoztatási támogatása

Férfi 41,5 57,3 45,3 87,2 59,0 66,7 71,2 Nő 40,8 45,3 41,7 85,5 65,2 66,5 47,2

Az aktív eszközök hatásossága életkor szerint is eltérő. A 2006-os adatok szerint a képzési támogatás a 20–29 éveseknél jár a legnagyobb eredménnyel, jelentős még a hatása 44 éves korig. Utána azonban egyre kisebb szerepe van az újbóli elhelyez- kedésben. Vélhetően arról van szó, hogy fiatalabb korban nemcsak egy új szakma el- sajátítása könnyebb, hanem a megváltozott igényekhez való alkalmazkodás is. Emel- lett valószínűleg a munkáltató is másként ítéli meg azt, aki fiatalon kezd valami újat.

Az idősebb (különösen a pályája vége felé) szakmát váltó dolgozóra a munkáltató rendszerint nem úgy tekint, mint rugalmasan váltani tudó személyre, hanem inkább úgy véli, hogy sikertelen ember, aki nem tudta megállni a helyét a korábbi szakmájá- ban. Vagyis fenntartással kezeli, és azt vélelmezi, hogy az új munkájában sem fog tudni megfelelően teljesíteni. Ez annak ellenére így van, hogy – humán menedzse- rekkel készített mélyinterjúkon sokan – hangsúlyozzák mindenkinek hozzá kell szoknia, hogy nem fogja tudni egész életét a fiatalon tanult szakmájában eltölteni. A vállalkozás támogatása szinte minden korosztálynál azonosan magas, minden más támogatási formánál jobb hatásfokkal működik. A bértámogatási rendszer után viszont a 25 év felettiek (ezen belül is különösen a 45–54 év közöttiek) nagyobb arányban tudnak elhelyezkedni. A munkatapasztalat szerzése viszont – meglepő mó- don – nem a legfiatalabbakat, hanem a 30–34 év közöttieket segíti hozzá a legnagyobb arányban az elhelyezkedéshez. A foglalkoztatási támogatás pedig a legfiata- labbaknál a leghatásosabb.

(19)

13. táblázat

Befejezett programokból kikerülők elhelyezkedési arányai életkor szerint, 2006 (százalék)

Életkor

ajánlott

képzése elfogadott

képzése összesen

Támogatott

vállalkozók Bértámogatással

foglalkoztatottak munkatapaszta-

lat-szerzése foglalkoztatási támogatása

–20 33,4 49,0 35,5 0,0 50,0 57,7 68,7

20–24 44,0 55,5 46,7 82,7 57,5 67,8 56,1 25–29 43,6 55,1 46,5 87,3 63,4 69,2 0,0 –29 41,9 54,7 44,8 85,9 60,9 66,6 0,0

30–34 43,1 48,5 44,4 87,7 63,3 75,0 0,0 35–39 38,9 49,0 41,3 89,2 63,8 0,0 0,0 40–44 40,1 51,7 42,5 85,2 62,3 0,0 0,0 45–49 40,9 48,2 42,5 82,3 65,0 0,0 0,0 50–54 39,4 35,8 38,6 85,5 64,3 0,0 0,0 55– 29,9 38,7 31,2 87,0 50,9 0,0 0,0

14. táblázat

Befejezett programokból kikerülők elhelyezkedési arányai iskolai végzettség szerint, 2006 (százalék)

Iskolai végzettség ajánlott

képzése elfogadott képzése összesen

Támoga- tott vállal-

kozók

Bértámogatással

foglalkoztatottak munkatapaszta-

lat-szerzése foglalkoztatási támogatása

8 általános alatt 21,0 0,0 20,1 100,0 37,6 25,0 0,0 8 általános 35,0 41,6 36,0 86,8 53,9 51,5 0,0 Szakmunkásképző 43,7 51,0 45,5 86,8 62,8 62,9 64,9 Szakiskola 36,2 46,2 38,0 100,0 63,0 58,9 60,0 Speciális szakiskola 40,0 0,0 0,0 0,0 50,0 83,3 100,0

Szakközépiskola 42,8 52,8 45,5 85,7 66,0 65,6 66,7 Technikum 43,6 54,4 46,5 90,1 69,5 73,8 100,0 Gimnázium 41,0 51,3 43,3 88,5 65,9 63,1 50,0 Főiskola 49,8 61,7 52,1 81,9 65,6 70,3 0,0 Egyetem 42,7 57,1 45,6 81,6 65,8 72,1 0,0

Összesen 41,1 50,9 43,3 89,4 62,3 66,6 65,0

(20)

Az iskolai végzettség is befolyásolja, hogy mennyire eredményesek az egyes esz- közök. A felsőoktatási képzés problémáira látszik utalni, hogy a főiskolai és egyete- mi végzettségűeknél jár a legnagyobb haszonnal a képzés. Miközben az elfogadott képzésből kikerülőknek nagyjából fele talál magának munkahelyet, a magasabban képzetteknél az arány 60 százalék körül van. Itt is, mint minden más paraméter szerint nézve, a vállalkozás támogatása tűnik a leginkább hatékony eszköznek a további foglalkoztatás tekintetében. Ebben azonban nyilvánvalóan annak is szerepe van, hogy ezt a többi aktív eszközhöz képest viszonylag kevesen veszik igénybe, akik viszont elég céltudatosak lehetnek a választásukban. A bértámogatási rendszerben való részvétel nagyjából minden iskolai végzettségnél azonos, mintegy 60–70 százalékos továbbdolgozási eséllyel jár. Kivételt képeznek a nagyon alacsony iskolai végzettsé- gűek. A munkatapasztalat-szerzés a leghatásosabb a speciális szakiskolát, a techni- kumot végzettek, valamint a magasabban képzettek esetében.

5. Vállalati vélemények a foglalkoztatás bővítéséről

Az EU fejlettebb tagországainak magasabb foglalkoztatási mértékeiben annak is szerepe van, hogy a legtöbb országban nagyobb arányban dolgoznak un. atipikus munkaformákban. Ezek a formák lényegében két csoportra oszthatók. Egyfelől azokra, amelyek azáltal növelik a statisztikailag regisztrált foglalkoztatottak számát, hogy beszámítják a töredék munkaidőket, mint például az alkalmi munkavállalás, amibe beletartozik a háztartások egymásnak végzett munkája is (gyermekfelügyelet, takarí- tás, kerti munka stb.). Másfelől pedig azokra, amelyek azáltal növelik a létszámot, hogy egy munkakört több személy között osztanak meg. Ilyen a részmunkaidő, a munkakörmegosztás, a váltott munkakör (job rotation) stb., de idetartoznak az olyan eszközök is, mint a hosszabb időre szóló fizetés nélküli szabadság intézménye, ami alatt mást lehet az adott munkahelyen foglalkoztatni.

Az ECOSTAT 2008 elején felmérést készített mintegy 900 vállalat között arról, hogyan viszonyulnak azokhoz a foglalkoztatási formákhoz, amelyek a munkahelyek számát ilyen módon gyarapítják. A megkérdezett vállalatok 75 százaléka 50 fő alatti, 15 százalék 50–200 fő közötti és 10 százalék a 200 feletti létszámot foglalkoztat.

A felmérésből kitűnt, hogy a vállalatok a hagyományos foglalkoztatási formát ré- szesítik előnyben. A munkavállalók 83 százalékát teljes munkaidőben, határozatlan időre szóló szerződéssel alkalmazzák, 8 százalékban alkalmaznak részmunkaidős foglalkoztatottat. Határidős szerződéssel dolgozik a munkavállalók 3 százaléka. Al- kalmi munkást 2 százalékban foglalkoztatnak. Az osztott munkaidős, a távmunkát végzők és a kölcsönzött munkaerő aránya 1-1 százalék. Váltott munkakörben senki sem dolgozik a vizsgált cégeknél.

(21)

Figyelemre méltó viszont, hogy a vállalkozások nem túl nagy része, 7 százaléka, ma sem alkalmaz határozatlan időre, teljes munkaidőben dolgozót.

A foglalkoztatás a jövőben eltolódni látszik a hagyományostól az új formák felé.

Ezt jelzi, hogy a hagyományostól eltérő foglalkoztatást meglehetősen sokan tervezik.

Leginkább az alkalmi munkavállalók foglalkoztatása növekedhet meg a vállalkozá- sok szándékai szerint, de úgy tűnik, hogy a jövőben a részmunkaidős és határidős szerződéssel történő foglalkoztatás is népszerű lesz.

15. táblázat

Az adott foglalkoztatási formát a jövőben bevezetni kívánó vállalkozások (százalék)

Foglalkoztatási forma Jövőben bevezetni tervezik

Teljes munkaidős, határozatlan idejű 1

Részmunkaidős 17 Határidős szerződés 16 Osztott munkaidős 8 Váltott munkakörű 7 Távmunkás 11 Alkalmi munkavállalás 22

Munkaerő-kölcsönzés 12

Forrás: ECOSTAT-felmérés.

Az elmúlt 1-2 évben a munkaügyi kormányzat fokozottan igyekezett a foglalkoz- tatás bővítését is segíteni oly módon, hogy a munkáltató kedvezményeket, támoga- tást kapjon a létszámbővítéshez. Számos olyan rendelet lépett érvénybe, amely a fog- lalkoztatás bővítését szolgálja, illetve segíti a hátrányos helyzetű rétegek könnyebb munkához jutását.

Az ECOSTAT megpróbálta azt is tesztelni, hogy ezek a változtatások hogyan be- folyásolták a munkaerőpiacot. A felmérésből az is kiderült, hogy a vállalkozások 47 százalékánál volt az elmúlt két évben létszámbővítés. Nagyrészük (77%) azonban csak néhány főt vett fel. Jelentősebb, 100 fő feletti növekedés csak az összes vállal- kozás 2,5 százalékánál volt. Vagyis alig 20 cég vett fel említésre méltó létszámú munkaerőt. Ez persze a megkérdezett vállalkozások foglalkoztatott létszám szerinti megoszlása miatt nem meglepő. Pozitívum viszont, hogy a cégek 9 százalékánál az akkor felvett létszám ma is megvan.

A létszámbővítés is a hagyományos foglalkoztatási formában történt az esetek 79 százalékában. Részmunkaidős és határidős szerződéssel dolgozókkal létszámbővítést

(22)

végrehajtó cégek 7–8 százaléka, vagyis az összes szervezeteknek alig 3–4 százaléka növelte a létszámát. A távmunkát mindössze az összes megkérdezett munkáltató 0,5 százaléka alkalmazta munkahelybővítésre. Ez alátámasztja azt a sokak által már ré- gen hangoztatott véleményt, hogy a távmunkához nem szabad nagy reményeket fűz- ni a foglalkoztatás bővítése tekintetében. Sokkal inkább arra szolgáló eszközről van szó, hogy olyan esetekben, amikor a munkavállaló tudása a munkáltató számára fon- tos és az nem tudja vállalni a rendszeres bejárást, mégis alkalmazni lehessen, illetve, hogy a munkaerőpiac perifériájára szorult, olcsó munkaerőt olyan munkákra lehessen alkalmazni, amelyeket mások nem szívesen vállalnának.

Az is kiderült a vizsgálatból, hogy a vállalkozások nagyobbik fele nem hajlandó a hosszabb ideje munka nélkül levőket felvenni. A válaszadók 20 százaléka szerint azért, mert nem tudnak megfelelően teljesíteni, 10 százalék a beilleszkedés problé- májától tart. Ám a válaszadók fele azért nem alkalmaz munkanélkülit, mert amúgy is nagy a túljelentkezés a meghirdetett álláshelyekre.

Azoknak a munkáltatóknak, amelyek hajlandók tartósan munkanélkülieket alkalmazni meglehetősen érdekes képet mutat a megoszlása. Úgy tűnik, hogy a szol- gáltatásban és a kereskedelemben működő cégeknél a legkisebb a hajlandóság a munkanélküliek foglalkoztatására. Miközben az ipari cégek közel fele szokott mun- kanélkülit alkalmazni, a szolgáltatásban ez az arány nem éri el a 40 százalékot, a kereskedelemben pedig éppen annyi. Ennek alapvetően az lehet a magyarázata, hogy a céggel, szembeni elvárások, illetve a munkanélküliekkel szembeni negatív megítélés miatt tartózkodnak attól, hogy munkanélkülit alkalmazzanak. Ezeknél a munkálta- tóknál volt ugyanis a legkisebb azok aránya, amelyek a rossz teljesítménytől, vagy a beilleszkedési problémáktól tartottak a munkanélküliek esetében, viszont ők jelölték meg a legnagyobb arányban az ún. egyéb okot. A szolgáltatásoknál a személyes kap- csolat miatt a munkakörök bizonyos tekintetben bizalmiak. Elképzelhető, hogy a szolgáltatók, kereskedők tartanak attól, hogy a hosszabb ideje munka nélkül levők nem tudnak megfelelő kapcsolatot építeni a vevőkkel.

A szervezet mérete is befolyásolja a munkanélküliek foglalkoztatását. Minél kisebb egy cég, annál kevésbé hajlandó arra, hogy tartósabban munka nélkül levő sze- mélyt alkalmazzon. Míg a nagy szervezetek valamivel több, mint fele mondta, hogy alkalmaz munkanélkülit, a közepes méretűeknél ez az arány már csak 45 százalék. A kisszervezeteknél pedig már 30 százalékot sem éri el azok aránya, amelyek hajlan- dók munkanélküliek foglalkoztatására. Ebben annak is szerepe lehet, hogy itt formá- lis foglalkoztatásról van szó. Vélhetően náluk még jelentősebb arányban dolgoznak feketén „munkanélküliek”, mint a nagyobb cégeknél. Továbbá a kisebb szervezetek- nél gyakori az ismeretség alapján történő foglalkoztatás. Így ha valaki beleesik egy létszámleépítésbe, vagy más okból szűnik meg a munkahelye, még mielőtt munka- nélkülivé válna, el tud helyezkedni máshová a kisebb cégeknél levő ismeretsége alapján. Ugyanakkor, ennél a szervezetméretnél a legmagasabb a munkanélküliek al-

(23)

kalmazása, ha már alkalmaznak. Az indokok között egyébként náluk a legmagasabb arányú a közelebbről meg nem határozott, ún. egyéb szempont. A közepes méretű szervezeteknél a legnagyobb a nem megfelelő teljesítménytől tartók aránya (27%).

Emellett beilleszkedési zavaroktól is ők tartanak a leginkább (13%). A nagyvállalko- zásoknál annak indoka, hogy mégsem alkalmaznak tartósan munkanélkülit, a legnagyobb arányban (71%) az, hogy amúgy is sokan jelentkeznek hozzájuk, vagyis válo- gathatnak a jelentkezők között.

Az sem lehet véletlen, hogy azok a vállalkozások hajlamosabbak a legnagyobb arányban (61%) munkanélküliek alkalmazására, ahol az országoshoz képest a foglalkoztatottakon belül magasabb a szakképzetlen dolgozók aránya. Annak okán, hogyha mégsem alkalmaznak munkanélkülieket, itt is sokan említették a bőséges jelentke- zést, ám ez nem feltétlenül igaz. Az ilyen vállalkozások nagy része kisebb vidéki szervezet, ahol a magasabban képzettebbek kevesebben vannak, alkalmazásuk ke- vésbé könnyű, így örülnek, ha a korábbi munkájából kiesett jobban képzett személyt felvehetnek.

*

Összefoglalóan elmondható, hogy a munkahelyteremtésnek számos eszközét al- kalmazzák mind Európában, mind Magyarországon. Az egyes országok nem csekély összegeket költenek erre a célra. A nemzetközi összehasonlítás azt mutatja, hogy azokban az országokban a legmagasabb a foglalkoztatottság szintje, ahol a legtöbbet, a GDP legalább egy százalékát fordítják erre a célra. Az igazi megoldást azonban a vállalatok gyors növekedése jelenti, ugyanis a foglalkoztatás lehetőségeit Európában sokkal inkább a keresleti oldal, mint a kínálat határozza meg.

Ami a munkaügyi kormányzat hazai erőfeszítéseit illeti, ott áttörő sikerről nem lehet beszélni. Amint az ECOSTAT felméréséből kitűnt a magyarországi vállalkozások nem nagyon alkalmaznak a fejlett világban elterjedt munkaformákban. Például miköz- ben a fejlett országokban és elsősorban az EU számos régi tagországában a részmunka- idősök aránya 10 százalék feletti, inkább a 20 százalékhoz közelít nálunk a vállalkozá- sok alig 8 százaléka alkalmaz ilyen formában munkaerőt. A foglalkoztatottakon belüli arányuk alig 4-5 százalék. Hasonló a helyzet a távmunkánál is. Ezt a foglalkoztatási formát a vállalkozások alig 1 százaléka alkalmazza, miközben az elmúlt több mint 10 évben a kormányzat jelentős összegeket költött e foglalkoztatási forma elterjesztésére.

Az alkalmi munkavállalói könyvvel történő alkalmazást is a cégeknek csupán töredéke (2%) alkalmazza. Az Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézete (Semjén–Tóth–Fazekas [2007]) elemzéséből az látszott, hogy a cégek valójában csak akkor teszik „élővé” az alkalmi munkavállalói könyvet, vagyis akkor ragasztanak be bélyeget, ha ellenőrzést kapnak. Egyébként biztonsági tartalékként kezelik ilyen ese- tekre. Az ECOSTAT-nak a cégek által adott válaszaiból az is kitűnt, hogy a többség tart a munkanélküliek alkalmazásától. Mivel nálunk a nagyobb vállalkozások nagyrészt