SZEMLE
1177
A sztrájkstatisztikát 1920 után szervezték ujjá. Megfigyelési köre abban az időszakban az iparra, a bányászatra és a közlekedésre terjedt ki. Összefoglaló adatait a Statisztikai Szemlében közölték. A két világháború kö- zött 27 közlemény jelent meg. A közlemények témakörei —- példaszerűen — a következők vol- tak: a sztrájkolók, az érintett üzemek, az el- veszett munkanapok száma, karhatalmat vet- tek—e igénybe.
A befejező elnöki zárszó kiemelte, hogy a Statisztikatörténeti Szakcsoport munkáját jól
fejezte ki a Vándorülés. Ezen belül különle- ges jelentőségük volt a Keleti Károly munkás- ságával foglakozó jubileumi megemlékezé- seknek. A szakcsoport vezetősége hasznos kezdeményezésnek minősítette, hogy a vén—
dorülés egy munkaülését tematikusan egy adott témakör (a gazdasági válság és a sta- tisztika) feldolgozására koncentrált előadá- sokkal sikerült megtartani. Ez a módszer a jövőben is követendőnek látszik.
A Statisztikatörténeti Szakcsoport egy év- re a következő összetételű vezetőséget válasz- totta meg: dr. Csepínszky Andor, dr. Dányi
Dezső, dr. Harsányi László.
MAGYAR SZAKIRODALOM
NYILAS ANDRÁS:
MAGYAR VÁLASZ
A VILÁGGAZDASÁG! KIHIVÁSRA
(Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1982.
300 old.)
Aligha van olyan, közgazdasági kérdések iránt érdeklődő olvasó, aki nem tekintené idő- szerűnek a világgazdasági kihívásra adott magyar válasz értékelését. Felerősödő gazda—
sági gondjaink közepette a szakmai közvéle- ményben, de szélesebb körben is rendszere—
sen felvetődik az okok, a ,,miért"-ek kere- sése, a kiutak kutatása.
Az előttünk fekvő könyv lényeges hozzájá- rulást jelent ehhez a ,,tisztító" folyamathoz.
A szerző, mint arra az élőszóban utal, tudo- mányos igényű népszerűsítő elemzés készíté- sére vállalkozott. és célja nem újabb közgaz- dasági összefüggések felismerése, hanem azok közérthető interpretálása volt. Közgaz- dasági szakirodalmunkat ismerve megálla- pítható, hogy több ilyen elemzésre, oknyo- mozó munkára lenne szükség, mert ez javí—
taná ,,hátra-" és előrelátásunkat. A szerző gyakran vitatkozik is másokkal, időnként még saját korábbi megállapításaival is, s ezzel a módszerrel az olvasót gondolkodásra, vitat- kozásra készteti.
Először azt a kérdést teszi fel: mi az oka a világgazdasági korszakváltásnak? Ponto- sabban: elsősorban a nemzetközi árupiaco- kan lezajlott árrobbanás okait elemzi részle- tesebben. és maga is érzi. hogy ezzel a vi- lággazdasági korszakváltásnak csak egyik, bár igen fontos elemét vizsgálja. Arra a meg- állapításra jut, hogy ,.... nem az arab—iz—
raeli háború, nem az OPEC és más nem—
zetközi nyersanyag-exportáló vagy -importá—
ló szervezetek ,mesterkedései' emelték fel az ásványi nyersanyagok és energiahordozók árait. Az áremelkedés és a cserearányok vi- lágméretű megváltozásának, a jövedelmek és a tőkefelhalmozás világméretű átrendező- désének alapvetően történelmi—közgazdasági
okai vannak. Ha nem 1973—1974-ben, akkor is előbb vagy utóbb, de mindenképpen be- következett volna az ár- és cserearányok tör- ténelmileg és közgazdaságilag indokolható átrendeződése." (76. old.) ,,Az árrobbanás tehát úgy is felfogható, hogy az ,helyreállí.
totta' a kialakult aránytalanságokat." (66.
old.)
Mindemellett a szerző rámutat arra is, hogy bár az új árarányok tendenciájukban sokoldalúan indokolhatók. mértékük mégis vitatható. Elsősorban azért, mert az új ener- giaárak jelentős monopolista extraprofitot is tartalmaznak. A monopolár természetesen maga is objektív gazdasági kategória, amit tudomásul kell vennünk, akár igazságosnak tartjuk, akár nem. Ezekkel számolni kell az új körülményeket figyelembe vevő gazdaság- tejlesztési koncepciók kidolgozásakor.
A szerző a tőkés országoknak a világgaz- dasági folyamatokra és következményeikre adott válaszával foglalkozva rámutat arra, hogy az adaptációs gazdaságpolitikák az egyes országok sajátosságaitól függően, va- lamint az adott környezetben uralkodó gaz- daságpolitikai elméletekhez igazodva jelen- tős mértékben eltérők. Közös vonásuk azon- ban, hogy ,,Sokszor fogcsikorgatva, de végül is valamennyi tőkés országban következetesen érvényesítik a termelői és fogyasztói árakban a világpiacon kialakult új árarányokat na- gyobb gondot fordítanak az energiamegtaka- ritást célzó fejlesztések támogatására, Erő- teljesen szorgalmazzák és jelentősen támo- gatják a nagyobb alkalmazkodóképességű kis- és középvállalkozásokat és a magas mű- szaki színvonalat képviselő fejlesztéseket (pl.
elektronika). Számottevően fokozzák a szol- ' gáltató ágazatok fejlesztését ..." (87. old.)
A tőkés országok alkalmazkodását azonban számos kedvezőtlen jelenség kíséri: ,, gazdasági válság, krónikus infláció, óriási munkanélküliség, pangó beruházási tevékeny- ség." (89. old.) Magyar szempontból külö-
1178 SZEMLE
nösen tanulságos a nyugat-európai kis or- szágok és a dinamikusan iparosodó fejlődő országok illeszkedési politikájának elemzése.
A magyar eladósodás kérdéséről szólva vé- leménye szerint a népgazdaság egyensúlyi gondjai a világpiaci árrobbanásra. a hazai túlfelhasználásra és a termelés nem kielégí- tő hatékonyságára vezethetők vissza. Ezek az okok egymástól elválaszthatatlanok ,, kü- lön-külön egyikkel sem lehet megmagyarázni külső egyensúlyi helyzetünk vázolt romlását.
A három ok közül azonban az egyiknek prio- ritása van, ez pedig a világpiaci árrobbanás, amely alapvetően előidézte a hazai túltel- használást . . ., és amely nyilvánvalóvá tettea termelés nem kielégítő hatékonyságát." (129.
old.)
Az összefoglaló megállapítást részletes elemzés támasztja alá. A szerző végigveszi a felsorolt okokat. és statisztikai adatokkal gaz- dagon illusztrálva, az összefüggéseket bemu- tatva vizsgálja a magyar népgazdaság hely- zetét az elmúlt évtizedben.
Cserearány-veszteségeinkkel kapcsolatban a szerző felhívja a figyelmet arra, hogy ezek- nek okai nem elsősorban a gazdaság nyitott- ságában, a nemzetközi gazdasági kapcsola- tok nagyfokú intenzításában, hanem alapve- tően a termelés szerkezetében és ebből adó—
dóan a kivitel és a behozatal struktúrájában rejlenek, Az 1970—es évek közepén dollár el- számolású kivitelünkben az anyagok és a késztermékek aránya körülbelül azonos, 50——
50 százalék volt, ami az árrobbanás után ön—
magában még kedvező is lehetett volna.
Anyagexportunk azonban jelentős részben
olyan tömegtermékekből tevődött össze, ame-
lyeknek árai viszonylag mérsékeltebben emel—
kedtek. Behozatalunkban viszont emelkedetta magasabb feldolgozottságu áruk aránya.
ezek árai gyorsabban növekedtek. Dollár el- számolású külkereskedelmünkben az anya—
gok cserearányainok számunkra kedvezőtlen alakulása alapvetően a kőolajbázisú vegy—
ipari termékek importárának ugrásszerű emelkedésével magyarázható, mert behozata- lunkban () kőolaj hányada nem jelentős,
A—könyvnek talán legérdekesebb fejezete a hazai túltelhasználás okainak és összefüg- géseinek elemzése. A szerző szerint .,... azt a gazdaságpolitikai célt, mely szerint a kül- ső egyensúlyt a dinamikus gazdasági növe- kedéssel kell helyreállítani, nem sikerült tel—
jesíteni. Másként fogalmazva: a világgazda- sági kihívásra adott első válaszunkat, gazda- ságunk dinamikus növekedésének fenntartá- sát az 1973—1978 közötti öt év alatt csak egyre súlyosbodó külkereskedelmi deficittel
lehetett megvalósítani." (163—164. old.) Nem arról van szó, mintha a gazdasági nö- vekedés viszonylag gyorsabb üteme feltétle—
nül a külgazdasági egyensúlyzavarok fokozó- dásával járna. Gazdaságunk adott szerkeze-
te mellett azonban a termelés növekedése szükségszerűen együtt jár a behozatali több- let emelkedésével. mert a fejlődés arányosan több megdrágult nyersanyagot, félterméket.
energiahordozót igényel. amit a gazdaság nem tudott megfelelően ellentételezni haté- kony kivitellel. A szerző rámutat arra is, hogy ez a probléma nemcsak Magyarorszá- ra jellemző a világgazdasági korszakváltást követően, hanem lényegében valamennyi ki- sebb országra. közöttük a KGST-országokra
IS.
A túlfelhasználás összetevőivel kapcsolat- ban a szerző—arra a megállapításra jut. hogy a lakosság fogyasztásának növekedése 1976 és 1978 között a korábbiakhoz képest vala- — melyest mérséklődött ugyan. de így is ... a magyar népgazdaság nemzetközi mércével mért teljesítményéhez képest túlzottnak bizo- nyult." (180, old). Különösen a társadalmi juttatások bővültek igen dinamikusan, ará—
nyuk az összes jövedelmeken belül 1978-ban 29 százalékra emelkedett. Ebben a kényes kérdésben nem csekély bátorságra vall an- nak megállapítása, hogy: ,,A teljesítmény- szinthez képest viszonylag magas életszínvo- nalat tehát még a következő években kell
megalapoznunk." (181, old)
A felhalmozási folyamatok részletesebb vizsgálata során a szerző különösen nagy súlyt helyez az 1970—es évek beruházási cik- likusságának vizsgálatára. Rámutat arra, hogy az állami és a vállalati döntési kategóriák nem fedik a tényleges döntési jogot és fe- lelősséget, ezért látszólagos igazság az, hogy a fellendülésért a vállalati beruházások a felelősek. Hozzájárult az expanzióhoz az ex- portfejlesztő beruházási program, az ún. 45
milliárdos akció is.
Végül a szerző részletesen feltárja a kész- letfelhalmozás és a külkereskedelmi mérleg- hiány közöttí összefüggéseket. Utal a hiány—
gazdálkodás és a túlzott készletezés egymást felerősítő. öngerjesztő összekapcsolódására.
Az eladósodást előidéző okok harmadik csoportjának, a gazdálkodás nem kielégítő hatékonyságának elemzése számos módszer- tani fejtegetést tartalmaz.
A szerző megfogalmazása szerint a világ- gazdasági korszakváltást követően gazdasági tevékenységünk eredményességét összefogla- lóan nem elsősorban a klasszikus hatékony- sági mutatók, hanem sokkal inkább külső egyensúlyi helyzetünk alakulása minősíti. A magyar munka nemzetközi értékesülését mu- tatja exportárainknak más tőkés országok ex- portáraihoz történő hasonlítása is. Ez a vizs- gálat olyan következtetésekre vezet, hogy az 1970-es évtized középső harmadában azonos termékek árversenyében is lemaradtunk ezek-
hez az országokhoz képest.
Nyilas András véleménye szerint az MSZMP Központi Bizottságának 1977. október 20-i
SZEM LE
1179
határozata ,,A hosszú távú külgazdasági po- litikának és a termelési szerkezet fejlesztésé- nek irányelveiről" ,,... a konkrét ágazatfej- lesztési célok, ágazati preferenciák kiemelé- se mellett a gazdaságfejlesztés fő irányát a gazdasági hatékonyság fokozásában jelölte meg." (204. old.) A szerző úgy foglal állást, hogy a hozzánk hasonlóan nyitott gazdasá- gú, természeti kincsekben viszonylag szegény és megközelítően hasonló fejlettségi szintű kis országokban a gazdaságot kompetitív és nem kompetitív szektorra célszerű osztani, A világpiaci hatások és követelmények érvénye—
sítése elsősorban a kompetitív szférában szük- séges, de ez kedvező az egész gazdaság szempontjából.
A szerző felhívja a figyelmet arra is, hogy .,... az érdemleges importversenynek két.
egymással szoros összefüggésben levő felté- tele van: az import fokozásának lehetősége és ennek ellentételezéseként a gazdaságos export. Más szavakkal: az importverseny alap- feltétele az exportra orientált gazdaságfej- lesztési politika." (207. old.) Ami a világpiaci mércével mért hatékonyságnak a beruházási fejlesztési politikában való érvényesítését il- leti, úgy látja, hogy a fejlesztési javaslatok gazdaságosságát világpiaci árakon kell ki- számítani, és az így kialakított rangsor elején levő leggazdaságosabb fejlesztéseket kell —- meghatározott kivételeket is figyelembe véve -— megvalósitani. Természetesen ezeket az elemzéseket megfelelő prognózisokkal, a mű- szaki—gazdasági kritériumok felhasználásával
kell elkészíteni.
Ezek a gondolatok már elvezetnek az 1978——
1979, évi gazdaságpolitikai pályamódosítás elemzéséhez és értékeléséhez. A szerző rövi- den ismerteti a gazdaságpolitika útkeresése-
it és (: lefolyt vitákat.
A világgazdasági korszakváltásra történő második reagálást a szerző alapvetően si- keresnek ítéli meg. Véleménye szerint a gaz- dasági helyzet 1980. évi alakulásának elem- zése azt mutatja, hogy a magyar vállalato- kat a világpiaci árrobbanás lényegében ek- kor érte el. ,,Az energiaárakat reprezentáló kőolaj belföldi termelői ára egy év alatt jóval több mint a háromszorosára nőtt." (245.
old.) Az igazi sokkhatást az váltotta ki, hogy ezt az áremelkedést az új árrendszer körül- ményei között a vállalatok többsége nem há- n'thatta át —— legalábbis elvben — a felhasz- nálóra. Akkor is, és azóta talán méginkább, az árrendszer konkrét gyakorlati alkalmazása számos vitára, nézetkülönbségre ad okot, be- leértve az adott árrendszerben kulcspozíciót betöltő árfolyampolitikát is. E vitákkal kap- csolatban a szerző nyíltan megfogalmazza álláspontját. Nem ért egyet azokkal, akik a piaci verseny szimulálását'tekintik az árrend- szer fő hibájának, s az adott gazdasági hely—
zetben elkerülhetetlennek tartja az árverseny
központilag is elősegített szimulálását. Nem hallgatja el azt a problémát sem, hogy je- lenlegi árrendszerünk elsősorban a dollár el- számolású export jövedelmezőségének foko- zására ösztönöz, és visszafogja a volumen nö- velését. Rámutot azonban arra. hogy az ex- port volumenének erőltetett fokozása ,,,...
végül is legalább annyi veszteséget jelenthet népgazdaságunknak, mint a cserearányok romlása. Az ,olcsó' export ugyanis éppen olyan veszteség, mint a ,drága' import."
(237—238. old.) Az az álláspontja, hogy ész- szerű határig a jövedelmezőségi követelmény érvényesítése a legcélravezetőbb megoldása népgazdaság szempontjából, mivel egyensú- lyi helyzetünk tartós megszilárdítása csak ilyen úton lehetséges.
Az anyag- és energiaárak ,,robbanássze- rű" hazai átrendezése, a kereslet erőteljes visszafogása. a vállalati gazdálkodást szabá- lyozó mechanizmusok megszigorítása nálunk is a termelés növekedésének lelassulásával járt együtt, sőt 1980—ban a termelés szinvona- la alatta maradt az előző évinek, Nyilas András felveti a kérdést: ,,. .. helyes volt-e a fejlődést ennyire lefékezni? Erre a válasz csak az lehet: igen, helyes volt." (250. old.) Érv- ként pedig külkereskedelmi mérlegünk nem—
zetközi összehasonlitásokban is látványos ja- vulását hozza fel, de hozzáteszi: ,,Az életszín- vonal és a beruházások restrikció/'a azonban csupán ugyanolyan átmeneti eszköze leheto külső egyensúly helyreállításának, mint a kül- földi hitelek felvétele, és csupán a feltételét teremtheti meg annak, hogy végül is ágaz- daság, a termelés, az import és az export tartósan hozzáigazodjon az új világgazdasá-
gi környezethez." (251. old.)
A könyv utolsó részeiben a szerző röviden kitekint az 1980—es évtized gazdasági fejlő- dési lehetőségeire, a hatodik ötéves terv ki- dolgozása során kialakult gazdaságpolitikai nézetkülönbségekre, (: megvalósítás néhány tapasztalatára. Ennek a résznek a viszonyla- gos rövidségét és tömörségét az indokolja.
hogy ezek az események még túlságosan kö- zel vannak, átfogó jellegű értékelésük nem könnyű. A szerző két kérdésben foglal igen határozottan állást. Úgy véli, hogy a világ- kereskedelmi protekcionizmus bővülésének ezernyi jele ellenére is a nem gazdaságos ter- melés, a műszaki minőségi elmaradás álla- mi védelme egyetlen országban sem elfogad- ható gazdaságpolitika. Ezért Magyarország nem ,,zárhat" külgazdasági kapcsolataiban.
Másrészt: Nyilas András erőteljesen kiemeli ,,Nem is helyes a mérsékelt gazdasági növe—
kedést restriktív gazdaságpolitikának minősí- teni, mert a viszonylag mérsékelt növekedé- sen belül a hatékony ágazatok, vállalatok, tevékenységek számára lehetőség van a ki- ugró fejlődésre. Ezt azonban ,ellensúlyozza' a kevésbé gazdaságos tevékenységek visszafej-
1180 SZEMLE
lesztése, és ennek eredőjeként alakul ki a mérsékelt növekedési ütem." (288—289. old.) Végül utalni kívánok néhány olyan pontra, amelyben nem értek egyet a szerzővel.
Véleményem szerint a felhasználás vissza—
fogása nem a termelés visszafogásával kez- dődik (177. old.) Az utóbbi években olyan gazdasági fejlődésre kényszerülünk, amelyben tartósan érdemi különbség van a termelés és a felhasználás alakulása között az előbbi ja- vára. Ennek olyan gazdaságpolitikai megol—
dását kell keresni, amely a termelést, külö—
nösen a hatékony és piacképes termelést nem fékezi, Kétségtelen, hogy a belföldi vásárló—
erő mérséklése önmagában szűkíti a terme- lés bővítésének lehetőségeit, de ha az így felszabaduló kapacitások jövedelmező export- növelésre fordíthatók, akkor ez végső soron nem jár a gazdasági dinamizmus megszűné- sével. Nem vitatom természetesen, hogy a ma- gyar gazdaság jelenlegi állapotában a ka- pacitások konvertálása teljeskörűen nem va- lósítható meg, ezért a gazdasági növekedés üteme a korábbinál csakis mérsékeltebb le- het.
Vitathatók a termelői és a fogyasztói árak kapcsolatával foglalkozó megállapítások is.
A szerző többször utal arra (148. és 232. old.).
hogy a fogyasztói árak elszakadhatnak a ter—
melői áraktól, és a fogyasztói árak alakulá— — sát nem elsősorban közgazdasági megfonto—
lások határozzák meg. Ebben megint csak vannak reális elemek, de végső soron nem tartom igazán célszerűnek azt a fogyasztói árrendszert. amely alapvető arányaiban és mozgásában nem igazodik a termelői árak arányaihoz és tendenciájához;
Nyilas András széles statisztikai eszköztárra, biztos módszertani alapokra építi fel könyve mondanivalóját. Mégis bizonyos mértékig ,.idegenek" azok a módszertani részek (107—
114. és 176—177. old.). amelyeknek ugyan fon—
tos funkciójuk van az egyes tényezők szám- szerű hatásának elkülönítésében. de a könyv statisztikában nem eléggé jártas'olvasái szá—
mára helyenként megértési nehézségeket okozhatnak.
Nyilas András könyvét érdemes elolvasni, különösen érdemes továbbvezetni a felvetett kérdéseket és problémákat mai gazdaságpo- litikai vitáinkhoz, hogy tanuljunk saját tapasz- talatainkból.
Dr. Vértes András
