STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ
KÜLFÖLDI STATISZTIKAI IRODALOM
A STATISZTIKA ÁLTALÁNOS ELMÉLETE ÉS MÓDSZERTANA
Megjegyzés. A Statisztikai Irodalmi Figyelő rovatot a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat állítja össze. A rovat minden hónapban Külföldi Statisztikai Irodalom fejezetet (külföldi statisztikai és demográfiai könyvek és cik-kek ismertetését), páratlan hónapban Bibliográfiát (a könyveket az MSZ 3423/2–84, az időszaki kiadványokat az MSZ 3424/2–82 szabvány szerinti feldolgozásban), páros hónapokban Külföldi folyóiratszemlét tartalmaz.
CHAMPSAUR, P.:
NEMZETKÖZI HARMONIZÁCIÓ ÉS STATISZTIKAI ÖSSZEHASONLÍTHATÓSÁG
(Harmonisation internationale et comparabilité statisti- que.) – Courrier des statistiques. 1996. évi 79–80. sz. 3–6. p.
A gazdaság- és a társadalomstatisztikai elemzé- sek alapja az adatok térbeli és időbeli összehasonlít- hatósága. E kettős követelménynek különösen nehéz eleget tenni most, amikor a statisztikai módszerek és adatok nemzetközi harmonizációja került előtérbe.
Az európai országok nyitottsága egyre nő, a tő- kemozgás liberalizációja, a nemzetközi kereskede- lem bővülése egységes statisztikai megfigyelést igényel, különösen az egyes országok konjunkturális és versenyhelyzete szempontjából. A cikk szerzője – aki a francia statisztikai hivatal, az INSEE (Institut National de Statistique et des Études Économiques) vezérigazgatója – a statisztika harmonizálásának néhány fő szempontjára hívja fel a figyelmet.
A nemzetgazdasági számlák, a fizetési mérleg alapadatai országon belül sokféle forrásból és hetero- gén gazdasági egységek szintjén keletkeznek. Ezek összehasonlíthatósága egységes fogalmakat és harmo- nizált nomenklatúrákat igényel nemzetközi szinten. A számbavétel nem eléggé összehangolt voltára jellemző példa: a világkereskedelem szaldójának elvileg nullá- nak kellene lennie, ám a gyakorlatban ez negatív, ami lehetetlen és csakis statisztikai hibából adódhat. E példa azt igazolja, hogy kétszintű harmonizáció szük- séges. Az első szint: a fogalmak, definíciók és osztá- lyozások szintje; a második az adatok aggregálásának, interpretálásának harmonizálása.
A szerző a harmonizálást a nemzetközi összeha- sonlíthatóságot elősegítő beruházásként értékeli. Ez
különösen fontos az Európai Unióhoz tartozó 15 tagország heterogén statisztikai rendszere esetében.
E téren a harmonizáció második szintje különösen hangsúlyos. Jó példa erre a nemzetgazdasági szám- lák rendszere, amelyet csak úgy lehet egységesen elemezni, ha felépítése következetesen igazodik a vállalkozások strukturális megfigyeléséhez, tehát a számbavétel alapja nem a jogi, hanem az EUROSTAT ajánlásainak megfelelő, viszonylag homogén szerkezeti egység.
Vannak a statisztika harmonizálására jó példák az EU-n belül, ilyenek az árindexek. Az egységes reprezentáció alapján összeállított árindexek mellett az egyes országok a saját áruszerkezetüknek megfe- lelő szélesebb bázison számítanak nemzeti árindexe- ket. Az EU tagországai körének bővítésével ez a módszer tűnik a leginkább alkalmazhatónak.
A harmonizáció általános feltételei a nemzetközi összehasonlíthatóságot különböző körben segíthetik elő. Az EU-tagországok számára nemcsak a 15 tagország adatainak egymás közötti összehasonlítha- tósága fontos, hanem például az OECD vagy az ENSZ, esetleg az utóbbi egyes szakmai csoportjai szintjén való megfeleltetés is. Ez pedig a harmonizá- ció második fázisában jelent eltérő feladatokat.
Vannak speciális csoportok (a szerző a Voorburg csoportot említi példaként, mely – mint ismert –, a statisztikai rendszerek nemzetközi harmonizálása érdekében, 1987 januárjában Hollandiában megala- kult csoport, mely nevét az alakulás helyéről kapta), amelyek ugyancsak igényelhetnek az átlagostól eltérő aggregációs és elemzési harmonizációt.
A statisztika összehangolásának egy lényeges alapfeltétele a vállalati–vállalkozási szintű harmoni- záció. A vállalatok és a piac nemzetközivé válása
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 973
növeli e téren a harmonizálás szükségességét. Ennek egyfelől a megfigyelési egységekre, a termékosztá- lyozókra, a tevékenységek és eredmények számba- vételére kell vonatkoznia. A statisztikusok feladata, hogy lépést tartsanak a termékek és a szolgáltatások körének bővülésével, az árak és a volumenek közötti nemzeti szintű kapcsolatok változásával. Mindezek a
jogos követelmények csak úgy elégíthetők ki, ha a hivatalos harmonizáció mellett informális szinten is kialakul a nemzetközi együttműködés. (Erre is jó példa a Voorburg csoport.) A francia statisztikusok felkészültek mind a jelzett formális, mind az infor- mális kapcsolattartásra.
(Ism.: Ny. F.-né)
GAZDASÁGSTATISZTIKA
KRANVOGEL, E. – AICHINGER, A.:
AUSZTRIA TERMELŐ SZEKTORÁNAK KÖRNYEZETVÉDELMI KIADÁSAI
(EU-konforme Umweltschutzausgabenrechnung des privaten Produktionssektors, 1994.) – Statistische Nach- richten. 1997. évi 7. sz. 483–489. .
Ausztria környezetvédelmi kiadásait 1985 óta számítják, azonban ennek módszerei nem feleltek meg az Európai Unió Statisztikai Hivatala (EUROSTAT) környezetvédelmi gazdasági adatokra vonatkozó összehangolt információs rendszerének (System Européen de Rassemblement de l’Information Écono-mique sur l’Environnement – SERIEE). Az osztrák gazdaság 1994. évi teljesítmé- nyeihez kapcsolódó környezetvédelmi kiadások számításait az Európai Unió pénzügyi támogatásával készítették el, melyhez az EUROSTAT 1996-ban közreadott kérdőívét és környezetvédelmi tevékeny- ségi osztályozását használták fel.
A cikk ismerteti a harmonizált SERIEE infor- mációs rendszer fogalmi meghatározásait. Az adat- gyűjtés kiterjed a környezetvédelem minden olyan tevékenységére, intézkedésére, amelynek célja a környezeti terhelések, valamint bármilyen környezeti kár elkerülése, csökkentése, elhárítása, de nem veszik figyelembe az olyan egészségvédelmi üzemi biztonságtechnikai vagy műszaki jellegű intézkedé- seket, amelyek kedvezően hatnak a környezet álla- potára, azonban alapvetően más célt szolgálnak.
Nem a környezetvédelem kategóriájaként kezelik a vízellátást, a nyersanyag- és energiamegtakarítást, bár ezeknek is van kapcsolata a természeti erőfor- rások felhasználásával. A környezetvédelem szű- kebb meghatározása nem tartalmazza a környezetvé- delmi javak (termékek, technológiai eszközök, eljárások) termelését sem, de külön kategóriát („ECO-Industries”) alkottak ezek felmérésére. A környezetvédelem intézkedéseit egységes környezet- védelmi tevékenységi osztályozás (CEPA – Classification of Environment Protect Activities) alapján rendszerezik, az érintett közegekkel jellemzett átfogó tevékenységi osztályok („számlák”) szerint.
A tevékenységi osztályok a következők 1. A levegő minőségét, a klímát érintő védelem 2. A felszíni vizek védelme
3. A hulladékok ártalmatlanítása 4. A talaj és felszín alatti víz védelme 5. A zaj és rezgés csökkentése
6. Természeti tájak, az élővilág fajtaválasztékának vé- delme
7. Sugárzás elleni védelem 8. Kutatás és fejlesztés
9. Egyéb, fel nem osztható környezetvédelmi tevé- kenység, általános igazgatás, információk.
A természeti erőforrásokkal kapcsolatos ráfordí- tás és igazgatás adatait, információit egy külön, 10.
mellékszámla tartalmazza.
A szerzők meghatározzák a környezetvédelem
„karakterisztikus” tevékenységeinek eredményeit, ezek a jellegzetes teljesítmények elsődleges céljukat tekintve környezetvédelmi szolgáltatások. A karakte- risztikus termelők csoportjába sorolják azokat a ter- melőszervezeteket, amelyek főtevékenységként ilyen jellegzetes környezetvédelmi teljesítményeket fejtenek ki. A szakosodott helyi telepek statisztikai megfigyelé- se alapján erre a körre kimutathatók a bruttó értékalko- tásra vonatkozó gazdasági adatok, mint például a termelés, a beszerzések, a munkavállalók bérével kapcsolatosan kifizetett összegek, az üzemi eredmé- nyek, a foglalkoztatás, a bruttó beruházás stb. Az osztrák statisztika lehetőséget ad a nem szakosodott termelők környezetvédelmi célú mellék- és kisegítő tevékenységeinek megfigyelésére is.
A nem szakosodott üzemek jellegzetes példája- ként említi a cikk a sokféle fuvarozási feladatot teljesítő gazdasági szervezeteket, amelyek a hulladé- kok szállítását melléktevékenységként végzik. A nem szakosodott tevékenységek lehetnek olyan belső kisegítő tevékenységek is, amelyeknek célja a környezetvédelem, például a veszélyes hulladékok üzemen belüli ártalmatlanítása saját erőkkel és saját felhasználásra.
A szerzők a „specifikus transzfer” kategóriába so- rolják az olyan pénzügyi ügyleteket, amelyek a jelleg- zetesen környezetvédelmi tevékenységekhez kapcso- lódóan és visszatérítési kötelezettség nélkül járulnak
