Kyir, J. – Köck, Ch. – Münz, R.: A csecsemőhalandóság területi különbségei Ausztriában a századelőn

276 STATISZTIKAI lRODAl,Ml FIGYELÓ

Az Egyesült Államok ipari összeírása és éves iparstatisztikája 1982—től kezdve csak a villa—

mosenergia—felhasználás mennyiségét közli. Ren—

delkezésre állnak továbbá 3 évente az energiafel—

használás feldolgozóipari tevékenységek szerint

részletezett fontosabb adatai. Az l985. és l988. évi

adatok már megjelentek, és az 199 l , évi energetikai megfigyeléstól kezdve tucatnyi végső felhasználási célt különböztetnek meg a következők szerint:

— a technológiai folyamatok hófelhasználása,

— technológiai hűtés, _ technolóp'ai fagyasztás,

— gépek hajtása.

% elektrokémiai folyamatok energiafelhasználása,

— egét) technológiai célú energiafellmsználás,

— háztartási fűtés, főzés sütés, légkondicionálás, szellőzés energiafelhasználása,

— lakások világítása,

— háztartások egyéb végső energiafelhasználása,

— belfoldi közlekedés,

— villamos energia termelése hagyományos eljárá- sokkal,

— energia máshova nem sorolt egyéb végső felhasz—

nálása.

Az ilyen tagolású 1991 . évi energiafelhasználá—

si adatokat 1994 közepén adták ki elektronikai

adathordozón.

Az energiasztlkséglet fajlagos értékeivel időso- rok is képezhetők, felvázolhatók a kibocsátott egy—

ségnyi mennyiségre jutó felhasználások irányzatai.

Mivel az l/O táblák csak ötévente állnak rendelke- zésre, ezért becslés szükséges az évente között ága—

zati és mennyiségi adatokra alapozva Az Egyesült

Államok gazdaságstatisztikáiban szereplő mennyi—

ségek ugyanis csak a fontosabb termékek elsőrendű intenzitási mutatóinak számítására adnak lehetősé—

get. Bár legutóbb 1982—re készültek l/O táblák. a

közbenső évekre is szükségesek (a másod— és har- madrendű modell igényei szerint levezetett) meny-

nyiségi adatok. Bihez arányosan szétosztják az

évente összesítve között kibocsátási adatokat az U0 adatok szerkezetének megfelelően. Próbaként a modellel az 1977—l990., illetve az l977—l982.

évekre készült ilyen becslések a trendvonalakat ha—

tározták meg a becsült adatokkal. Az összehasonlító árakra számított értékadatokhoz egységesen az Egyesült Államok GDP—jének implicit árindexet vet- ték figyelembe.

Az ajánlott modell lehetőséget ad a műszaki alapon felépített energetikai modellek kalibrálásá—

ra is. Ennek eredményeként kezdettől fogva reális képet vázolhatnak a gyártási folyamat fajlagos ener—

giaszükségletére vonatkozóan. Egyúttal azonosítha—

tók az energiaintenzitásra ható fontosabb technoló- giai és a folyamatra jellemző egyéb tényezők.

A modellszámítás itt vázolt módszeréhez kielé—

gítően részletezett termék— és tevékenységi adatok szükségesek:

A az energiafelhasználás Egesüit Államokban 3 évente rendelkezésre álló adatai, tevékenységei osztályok szerint,

— a cenzus éveire Ötévente meghatározott l/O Líblák a fontosabb termékcsoportokra, amelyek a kibocsátás éra tékadatait szétosztják a termelést végző szakágazatok ko—

zött,

— évente kiadott gazdaságsmtisztikák terméksorai, a kibocsátás mennyiségeinek és értékeinek meghatározásá—

hoz.

A modell adatigényeit ez a 3 adatforrás (bizo—

nyos közelítő számításokkal) kielégíti azokra a fon—

tosabb ipari termékekre, amelyek egységnyi kibo—

csátott mennyiségre számítva viszonylag sok energi—

át használnak fel. lnterpolációs és extrapolációs eljá—

rásokkal hidalják át azt az adottságot, hogy az éven—

te között (de nem tagolt) termékadatokat 3 és 5 évente kiadott (energiafelhasmálási, illetve struktú—

ra—) adatokkal kell kombinálni.

(ism: Nádudvai Zoltán)

TÁRSADALOMSTATISZTlKA _ DFMOGRÁHA

KYIR, ]. — KÓCK, CH. — MÚNZ, R:

A CSECSEMÓHALANDÓSÁG Tenüum _ KÚLÖNBSÉGEI AUSZTRIABAN A SZAZADELON

(Historical regional patterns of infant mortality in Austria.) — European Journal of Populalíon. 1995, 3. sz.

243—249. p.

A XIX. század utolsó harmadáig az ausztriai

csecsemőhalandóság az agrártársadalmakra hagyo—

mányosan jellemző képet mutatta. A halandóság súntje meglehetősen magas volt (27—30 százalék

körül mozgott), és évről évre jelentősen ingadozott.

Az ingadozás elsősorban a járványok alakulását kö—

vette, de fontos szerepet játszottak a nagyobb társa—

dalmi—gazdasági válságok is,

Az 1873—as év döntő fordulatot hozott: ekkor vette kezdetét az a csökkenés, amelynek napjaink—

ban az utolsó szakaszát éljük, s amelynek nyomán az első világháború kezdetéig nem kevesebb, mint 50 százalékkal, majd pedig a két világháború közötti időszakban ugyanennyivel mérséklődött a csecse—

mőhalandóság szintje. A változás mértékét jelzi.

hogy míg 1890—ben még közel 23 százalék volt a

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ 277

csecsemőhalálozási arány, addig az 1950—es évek

derekán már a 6 százalékot sem érte el.

A jelentős csökkenés ellenére más országokhoz viszonyítva a csecsemőhalandóság aránya Ausztriá—

ban az évtizedek során végig magas maradt. A múlt század végén például, amikor a skandináv államok—

ban már l0 százalék körül mozgott a csecsemőhalá—

lozási arányszám, Ausztriában e mutató értéke még mintegy kétszer ekkora volt. Hasonlóképpen az 1950—es évek elején, amikor a skandináviai adatok már 2 százalék körül jának, az ausztriai mutató még

mindig meghaladta az 5 százalékot. E lemaradás egyik feltételezhető oka a szoptatás viszonylag ritka alkalmazása Ausztriában, bár ez az egyetlen ténye—

ző önmagában aligha nyújt tökéletes magyarázatot, s az okok teljes körének feltárásához további kutatá—

sokra van szükség.

Az évtizedek során alapvető változások mentek végbe az 1 éves kor alatt meghaltak korösszetétele-

ben.

Nagyjából a XX. század első harmadáig megha- tározó súlya volt a második és a tizenkettedik hónap közötti halandóságnak. 1926-ban például a csecse—

mőhalálozások közel 60 százaléka erre az időszak-

ra esett, s az első napon meghaltak az összes 1 éves

kor alatt elhunytaknak csupán 14 százalékát tették ki. 1955—ben ezzel szemben az első napon meghal—

tak aránya már 30 százalék fölé emelkedett, a má- sodik és a tizenkettedik hónap között elhunytaké pe- dig 40 százalék alá csökkent. Napjainkra tehát lé—

nyegesen megnőtt a perinatális —- vagyis a közvetle—

nül a születés körüli időpontra korlátozódó —— halan—

dóság szerepe, ezzel párhuzamosan pedig vissza- esett az ún. poszt—neonatális -— azaz az első életév

későbbi szakaszában jelentkező — halandóságé. Ez a

változás a csecsemőhalandóság okaiban bekövetke-

zett mődosulásokat tükrözte: az!, hogy az idők fo—

lyamán egyre csökkent azoknak a fertőző betegsé-

geknek a súlya, amelyek a posztnatális szakaszban

fejtették ki hatásukat, s nőtt azoké a tényezőké — a

terhesség hosszáé, a szülési körülményeké —, ame—

lyek befolyása közvetlenül a szülést követően érvé- nyesül.

Mindennek eredményeként azok az újszülöt—

tek, akik megfelelő időre és egészségügyi kompliká -

ciók nélkül jöttek világra, egyre inkább számíthattak arra, hogy megérik első születésnapjukat.

Az ausztriai csecsemőhalandóság egyik szem-

betűnő vonása a területi különbségek nagysága és időbeli állandósága.

Már a múlt század harmadik harmadában kiraj-

zolódott az a kép, ami napjainkban is megfigyelhető,

amit az alpesi és nem alpesi vidékek éles elkülönülé—

se jellemez. Az alpesi országrészekben — egyebek

közt Tirolban és Vorarlbergben — hagyományosan

alacsony a csecsemőhalandóság szintje, a nem alpesi

régiókban —— így például Alsó-Ausztriában és Bur- genlandban — ezzel szemben évtizedek óta magas.

Mivel magyarázható az alpesi tartományoknak

ez a kedvező demográfiai helyzete? Az okok feltá—

ráshoz közelebb visz, ha külön vizsgáljuk a születést közvetlenül követő és a későbbi hónapokat felölelő szakaszt.

A perinatális halandóság tekintetében a regio-

nális különbségek meglehetősen csekélyek: az

1950-es évek második felében például Burgenland arányszáma mindössze 8 százalékkal múlta felül Ti—

rolét. A poszt-neonatális halandóság terén ezzel szemben igen jelentős eltérések tapasztalhatók: a már említett periódusban Burgenland mutatója 125

számlákkal volt magasabb Tirolénál. Amikor tehát a

regionális különbségek okait keressük, figyelmünket

elsősorban azokra a tényezőkre célszerű fordíta—

nunk, amelyek az első életév későbbi szakaszában befolyásolják az életesélyeket.

E tényezők egyik legfontosabbika a különféle fertőzések kockázata. A XX század derekán az al—

pesi tartományokban élők körében ez a kockázat feltehetőleg kisebb volt, részint az ivóvíz jobb minő—

ségének, részint az alacsonyabb átlaghőmérséklet—

nek, részint pedig a kisebb népsűrűségnek köszön—

hetően.

A kisebb fertőzésveszély mellett van azonban egy másik, gazdasági természetű tényező is, amely- nek szerepével számolni kell a csecsemóhalandóság területi különbségeinek magyarázata során. Az al—

pesi régió hegyi parasztgazdaságaiban a gyermek fontos munkaerő volt: ő vigyázott az állatokra, ő fej—

te a teheneket. A család megélhetése döntően füg—

gött a gyermekek által nyújtott segítségtől, vagyis

ezeken a vidékeken a gyermekeknek jelentős gaz-

dasági értékük volt. Ennek megfelelően jobban is vi—

gyáztak rájuk, nagyobb gondot fordítottak egész—

ségük megőrzésére, s ez tükröződött azután az ala—

csonyabb csecsemőhalandóságban. A nem alpesi tartományokban ezzel szemben a gyermekek gaz—

dasági súlya lényegesen kisebb volt, hiszen nagy mennyiségű olcsó munkaerő állt rendelkezésre.

Ezeken a vidékeken a családok —- tudatosan vagy tu—

dattalanul — lényegében a post facto szüle—

tésszabályozás gyakorlatát folytatták, amikor nem

vigyáztak kellően gyermekeik egészségére. A gyer—

mekek gazdasági értékében tapasztalható területi eltérések tehát végső soron hozzájárulhattak a cse—

csemőhalandóság regionális különbségeinek kiala- kulásához.

(Ism.: Moksony Ferenc)