Clement, R.: Rendelkezik-e csúcstechnológiákkal a Német Szövetségi Köztársaság?

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

423

mazása, ami a nagysággal arányos, de figyelem—

be veszi az alcsoport arányát is.Ha például a színes bőrű népességet akarjuk vizsgálni, akkor egy olyan arányos mintavételt célszerű alkal- mazni, ahol az arányosság a színes bőrűek szá- mától függ. A tanulmány azt vizsgálja, hogy az említett népességcsoportot a túlreprezentálás vagy az aránya szerinti mintavételi módszerrel lehet-e hatékonyabban vizsgálni. Pontosabban az a kérdés, hogy az utóbbi módszerrel elő lehet-e állítani olyan mintát, amely statisztikailag hason- lít a túlméretezett mintához.

A kérdést persze nem lehet leegyszerűsíteni arra, hogy a kétféle mintában bizonyos demog—

ráfiai változók megoszlása hasonló—e, hanem azt is bizonyítani kell, hogy a többváltozós normá- lis eloszlások hasonlók. Ha mindez bizonyítha- tó, akkor a vizsgálandó csoport aránya szerinti mintavételt célszerű használni, mivel olcsóbb.

Itt valójában két kérdés van, egyrészt, hogy a megkérdezettek demográfiai jellemzői azono- sak——,e másrészt, hogy a válaszaik, az eredmé—

nyek hasonlók—e? Mindez úgy is megfogalmaz—

ható, hogy teljesül-e a következő négy hipotézis:

— a demográfiai változók a színes bőrűek tekintetében meg- egyeznek-e;

— a demográfiai változók együttes eloszlása hasonló—e;

— ha a két minta az. előző értelemben statisztikailag hasonló, akkor a vizsgált változók tekintetében is azonos;

— ugyanez igaz együtt az összes változóra is.

A kísérletet az 1982-es General Social Survey (GSS) keretében végezték el. Az elemzés céljára egy 247 személyt tartalmazó minta a vizsgálan- dó csoport aránya szerint, valamint egy 263 interjúból álló ,,túlméretezett" minta állt rendelkezésre. Mindkét esetben azonos kérdőí—

vet használtak, így az egész egy nem független mintán alapuló ismétlésnek is felfogható. Ezért az összehasonlítás céljára a Hotelling által kidol—

gozott módszert alkalmazták, amely két ismét- lés átlagait és szórásait hasonlítja össze.

A kiválasztott 16 változót (életkor, nem, isko—

lai végzettség, lakóhely, bizonyos vallási és poli—

tikai meggyőződést jelző változók stb.) mint 16 ismétlést értékelték. Igy tehát voltak kemény és puha demográfiai változók, illetve 5 magatar—

tás-változó. A várakozás szerint a két minta a demográfiai változók tekintetében nem szignifi—

káns. (Viszonylag kis z—értékek és nem szigniü- káns valószínűségi teszt,) Ugyancsak nem szig- nifikáns eredményeket (alacsony P-értékeket) vártak a Hotelling-próbától.

A tanulmány a továbbiakban részletesen is- merteti a számítások eredményeit, a változók egyenkénti és együttes összehasonlítását a vizs- gálandó csoport aránya szerint és a túlmérete—

zett mintán. A várakozással ellentétben a kor, a családi állapot és az osztályhoz való tartozás tekintetében a két minta szignifikánsan külön- böző eredményt adott. Az egészet együtt vizs—

gálvaa Hotelling-féle P-próba nem mutat elté- rést. Igy a vizsgálat alapjául szolgáló négy hipo- tézis közül az első és a harmadik csak részben teljesült, mivel volt szignifikánsan különböző változó, míg a második és a negyedik igazoló—

dott. Ezen eredmények a vizsgálandó csoport aránya szerinti mintavétel hatékonyságát iga- zolják. Segítségével ugyanolyan eredmény a túl-

;lepreziantálás módszerénél kisebb költséggel ér- etö e .

(Ism. : Marton Ádám)

GAZDASÁGSTATISZTIKA

CLEMENT R'

RENDELKEZIK E CSÚCSTECHNOLÓGIÁKKAL A NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG?

(lst die Bundesrepublik kein High-Tech-Land ?) , Wirtschafts—

diensl. l989. 9. sz. 465—469. p.

A közgazdasági elméletek értelmében egy olyan iparilag fejlett országnak, mint a Német Szövetségi Köztársaság — a komparatív előnyök megőrzése céljából — állandó innovációval min—

dig új termékeket kell kifejlesztenie.

A nemzetközi versenyképességet vizsgálva azonban arra következtethetünk, hogy a nyu—

gatnémet gazdaságot a csúcstechnológiák terén Japánhoz és az Egyesült Allamokhoz képest nem is új keletű lemaradás jellemzi. Mivel nem—

csak az említett tradicionális versenytársakkal kell számolnia, hanem növekvő mértékben a gyorsan fejlődő távol— keleti országokkal is, mindinkább létkérdés, hogy a Német Szövetségi Köztársaság műszaki téren is meg tudja szerezni a vezető szerepet.

Azt hogy egy ország technikailag mennyire fejlett, gyakran bizonyos árucsoportok termelé- si, illetve kereskedelmi arányával jellemzik Mi- nél fejlettebb egy termék, annál nagyobb az összértékén belül a kutatási—fejlesztési ráfordítás aránya. Ez utóbbi szempontból megkülönböz- tethetők az ún. technológiaintenzív termékek és a csúcstechnológiát képviselő termékek. Az előbbi kategóriába tartoznak például a közleke—

dési eszközök, a gépipari termékek, a vegyipari cikkek, a finoinmechaníkai és optikai gyártmá—

nyok, míg az utóbbit a repülőgép-es űrhajóipar, a biotechnika, az atomenergia— ipar és az infor- mációtechnika gyártmányai jelentik. Ez utóbbi termékkörben a kutatási ráfordítások aránya meghaladja a 8 százalékot. A Német Szövetségi Köztársaság feldolgozóiparában ugyanakkor ez a költség átlagosan csak 3 százalékra tehető. Ez azt mutatja, hogy az ország erőssége ma inkább a technológiaintenziv és kevésbé a csúcstechno- lógiát képviselő termékekben rejlik. Mivel azon- ban nehezen határozható meg az, hogy mi szá-

424

mít csúcstechnológiának, és időben is változó, nem lehet általánosságban kijelenteni, hogy a Német Szövetségi Köztársaság ipara a csúcs- technológiák terén teljesen elvesztette verseny—

képességét.

A csúcstechnológia az új piacok meghódítá- sának egyébként is csak előfeltétele. A gazdasági sikerhez elsődlegesen a piac mindenkori igényei—

hez való minél tökéletesebb alkalmazkodásra van szükség. Ebből következik, hogy a csúcs—

technológiák terén mutatkozó lemaradás — pél- dául a fejlesztési eredmények gyors adaptálásá- val — részben kompenzálható.

A csúcstechnológiák gazdasági jelentőségét többféleképpen ítélik meg. A Német Szövetségi Köztársaságban 1989-ben kidolgozott ,,Infor—

mációtechpikai koncepció" leszögezi, hogy az Egyesült Allamok és Japán fölénye az informá- ciótechnika több területén, elsősorban a mikro- elektronikában nőtt meg. Ez az állítás kétségkí—

vül igaz, mint ahogyan az is, hogy az informá—

ciótechnika — más területekre is kisugárzó hatá- sa miatt — a technikai fejlődés egyik meghatáro- zó tényezője.

Mivel az információtechnika egy sor részterü- letböl áll, átfogó jellemzése igen nehéz, s ezért a vizsgálatot a gazdaságot igen nagy mértékben átható mikroelektronikára célszerű korlátozni.

A mikroelektronika terjedésével a hagyomá- nyos nyugatnémet termékek mind szélesebb kö- rébe épültek be a csúcstechnika elemei, csök—

kentve azok előállítási költségeit, javítva a mi—

nőségi paramétereket, ami mind belföldön, mind külföldön kelendöbbé teszi ezen árucikke—

ket. Megállapítható tehát, hogy a gondok elle- nére is a nyugatnémet áruk versenyképességét az ún. ,,kombinált" technikák terjedése (hagyo- mányos termék elektronikai részegységgel) ha- tározottan javította.

Az információtechnika térhódítása nemcsak a fogyasztási és beruházási javak minőségére van hatással, de elősegíti a gazdasági szerkezet- váltást, a további előrelépést az informatikai társadalom irányába is. Az immár hagyomá- nyosnak számító három szektor mellett egyre inkább megerősödik egy negyedik, az informá—

ciós szektor is. A nyocvanas években, a Német Szövetségi Köztársaságban ez a szektor már a bruttó érték igen jelentős hányadát adta, és be—

hálózta a teljes nemzetgazdaságot, jóllehet a statisztikai módszerek még nem elég fejlettek ahhoz, hogy ez a népgazdasági mérlegszámítá—

sokban pontosan kimutatható legyen.

Napjainkban az információtechnika ösztö—

nözte innovációs folyamat egyre inkább ,,struk—

turálissá" válik, vagyis egy sor olyan területet átfog, amelyeknek saját, öntörvényű fejlődésük van. Az információtechnika az ilyen irányú fej- lődéssel kombinálva új minőséget, korábbi au- tonóm részterületek összekapcsolódását hoz- hatja létre.

(Ism, : Lakatos Judit)

FOURNIER, J.—Y.:

MUNKAHELYI HIÁNYZÁSOK FRANCIAORSZAGBAN

(Les absenoes au travail: )6 jours par an pour un ouvrier, 3,5 jours pour un cadre.) - Economie el Statistiaue. 1989. 221.

sz. 47—53. p.

1986-ban a francia foglalkoztatottak hiány—

zásai a munkanapok 4,5 százalékának feleltek meg, átlagosan havi 23 munkanapból egyet je- lentettek. A hiányzások több mint feléért (0,5 napért) valamilyen betegség ,,felelős", ezután az ún. kollektív ok (munkabeszüntetés, technikai üzemszünet) következik 0,17 nappal, majd az anyaság, a munkahelyi baleset és az ún. szemé—

lyes ok.

A felsorolt adatok bérszerkezet-vizsgálatból származnak, A felvétel minden egyes munkavál- lalóról kimutatja a munkáltató altal feljegyzett, 1986 októberi távollétek időtartamát és okát.

Az adatfelvétel szempontjából a betegség, az anyaság és a baleset fogalmát pontosan megál- lapították. Valódiságukat a társadalombiztosí- tási szervezet által végzett ellenőrzés biztosítja.

A személyes motívumok gyakran családi ese- ményhez (születés, házasság, költözködés stb.) fűződnek, és fizetett távollétre jogosítanak, de vannak egyéb személyes okok is. A meglevő kimutatásokban a kollektív ok miatti hiányzá- sok típusonként nem választhatók el egymástól.

A vezető beosztású szellemi dolgozók — bár- milyen okból is — átlagosan ötször kevesebbet hiányoznak, mint a munkások. A művezetők, a technikusok és az egyéb foglalkoztatottak távol—

léti aránya kétszer, háromszor vagy négyszer nagyobb, mint a vezetöké. Az eltérések a mun- kafajták mögött meghúzódó változatos indíté—

kokkal magyarázhatók. Egyfelől a hivatástudat és az elkötelezettség a vállalati rangsorban el- foglalt helytől függően növekszik — hangsúlyoz- za a szerző —, és emiatt a ranglétra egyre maga- sabb fokain gyengül például a betegség, a sze- mélyi és a kollektív ok szerepe a távollétekben.

Másfelől az egyes szakmai pozíciók sajátos koc- kázatokkal és életmóddal járnak. (Például a mű—

vezetők jóval gyakoribb áldozatai az üzemi bal- eseteknek, mint a technikusok és a nem vezető beosztású szellemi dolgozók.)

A foglalkozási csoportonként megfigyelt hi- ányzási arányok különbözőségeit részben az el- térő átlagos életkor, a nők aránya, az ágazati megoszlás magyarázza. Például, ha a szellemi foglalkozásúak anyaság miatt átlagosan több—

ször hiányoznak, mint a munkások, akkor an—

nak nyilvánvalóan az az oka, hogy közöttük több a nő. A strukturális tényezők befolyásának semlegesítésére egyenlőtlenségi analízist, az ún.

LOGIT—modellt alkalmazta a francia statiszti- kai hivatal, az INSEE. A modell elkülöníti a hiányzást kiváltó minden olyan ok egyedi hatá- sát, amely havonta legalább egy távollétet indo- kol, és az egyes magyarázó tényezőket tisztítja a többi tényező hatásától. Azzal az egyszerűsítő feltételezéssel él, hogy az adott összefüggésben