DEBRŐDI GÁBOR
A mentők szakfelszerelései a 19.-20. századfordulóján
E rö v id visszatek in tés a k o rab e li m e n tő k eszközeit (végtagrögzítő eszk ö zö k et, a sp e cia liz áló d ó m e n té s k ü lö n b ö z ő re n d e lte té sű tá sk áit és le g fo n to sab b gyógyszereit, m ű sz ereit) ism e rte ti a k ez d eti évektől a m ú lt század ford u ló jáig .
Az 1867. évi osztrák-m agyar kiegyezést követően korábban nem látott virágzás vette kezdetét M a
gyarországon, mely az élet oly sok más területe m ellett a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem és a közlekedés ugrásszerű fejlődését vonta magával. A kiegyezésig épített 2285 km hosszúságú vasúti hálózat hossza 1890-re 11.000 km -re nőtt. Az ország népessége - Horvát-Szlavónország lakosságát leszám ítva - a századfordulón közel 17 milliós. H azánk a 20. század elejére elm ara
do tt agrárországból m o dern agrár-ipari országgá vált, nem zeti jövedelm e e három évtized alatt m eghárom szorozódott, fejlődése még európai léptékkel m érve is rendkívül dinam ikusnak volt m ondható. E fejlődéssel kívánt lépést tartan i a korabeli népegészségügy, mely az apró települések
től a születő ipari központokig a lakosság ellátását volt hivatott a kor igényeinek és anyagi lehető
ségeinek figyelembevételével biztosítani. A zonban a fejlődés szom orú velejárójaként az üzem i és közlekedési balesetek szám ának növekedése volt tapasztalható.
A törvényhozás - látva és érzékelve a változásokat - az 1876. évi népegészségügyi törvénnyel igyekezett a kor elvárásainak megfelelő, m o d ern népegészségügyi szabályozást kidolgozni. Ennek egyik sarkalatos pontjaként született m eg a törvény XIV. cikkelyének V. fejezete, mely az első k í
sérlet volt a hazai m entésügy helyzetének rendezésére, a m entés szervezetté tételére: „A hatóság intézkedik, hogy népesebb városokban m entőintézetek állíttassanak, melyek a szükséges m entőeszkö
zökkel és gyógyszerekkel ellátandók
M int ism ert, a m entők jelentős ű rt töltöttek be a korabeli népegészségügyben, szerepük a kez
detektől m eghatározó volt. Indulásukkor azonban m ég korántsem volt társadalm ilag elism ert a m entés fontossága, ezért a m entőszervezetek m egalakulása nehezen vette kezdetét. E nnek okai a társadalm i közönyben és az anyagi források szűkös voltában keresendők. S bár a törvénycikk 1876-ban a m entőintézm ények felállításáról rendelkezett, csak tíz évvel később alakult m eg az első, a Temesvári Önkéntes M entő Egyesület, m ajd a következő évben a Budapesti Önkéntes M entő Egyesület (BÖME). A BÖME indulásával ham arosan felgyorsultak az események, jelentős ösztö n
ző erőt adva a néhány évvel később alakuló városi m entőegyesületeknek és tűzoltósági m en tő al
osztályoknak. A katonásan fegyelmezett és az esetek túlnyom ó többségében orvossal vagy szigorló m edikussal (m entővel) m űködő BÖME követendő példát jelentett a szám ukra. Nem egyszer h a t
hatós szakm ai és anyagi segítséget is nyújtottak nekik (pl. m entőeszközök átadásával). A korabeli m en tőm u nk a technikai apparátusa m intaként is szolgált a századfordulón a hazai m entőgyakor
latban: a BÖM É-nél rendszeresített eszközök nem csak a fővárosi, hanem a vidéki m entőegyesüle
tek gyakorlatában, m int bevált, m egbízható felszerelések széles körben terjedtek el.
1 M agyar Törvénytár 1875-1876, 1896: 370.
A BÖM E korai gyakorlata szerint m entőfelszereléseik egy részét - ho gy m in d en baleseti m ech an izm u sra megfelelő eszközökkel rendelkezzenek - zsúfolt táskákban, m entőszekrények
ben tárolták. Felszereléseiket a „m inden betegre, m inden m entőhíváskor alkalm azható legyen”
elve szerint állították össze. A századfordulón a könnyebb áttekin th ető ség és alkalm azás céljából új darab o k at rendszeresített a m entőegyesület vezetősége. A táskák tartalm a specializálódott. A m e n tő k kü lö n táskát állíto ttak össze a laikus elsősegélynyújtóknak és m eg int csak m ást m ag u k nak, a hivatásososoknak. A felszerelés összeállításakor kü lö n szem p on t volt az egyes betegség
típ u so k szerinti csoportosítás. A sebészeti, belgyógyászati, az égési sérültek és m érgezési esetek ellátása kü lö nb öző eszközöket igényelt. Felszereléseiket eleinte m aguk, „házilag" készítették, n éh án y év elteltével m ár m en tő - és gyógyászati felszereléseket gyártó cégektől rendelték m eg eszközeiket.2
A századfordulós gyakorlatban a m entőtáskák m ég puhafából készültek, de használatban voltak olajfestékkel kezelt vászonborításúak is, amelyek széleit fémszegéllyel látták el. N agy m e
chanikai igénybevételnek voltak kitéve, em iatt e táskákat víz- és ütésállóknak készítették. Eleinte kulccsal zárták őket, de a rendszer nem volt tartható: nem egyszer ui. kényszerű helyszíni zárfel
törés lett a dologból, m iután az apró kulcsok észrevétlenül elkallódtak. N agy hangsúlyt helyeztek a táskák tisztántartására, a rendszeres takarítások során vízzel, fertőtlenítő oldatokkal m osták le külső és belső felületüket. Az akkoriban alkalm azott sterilizálás (gőzkezelés, forralás) gyakorlatá
n ak idején m egfogant an n ak gondolata, hogy a m entőtáskákat is sterilizálási eljárásoknak vessék alá. Az ötlet term észetesen m egvalósíthatatlan v o lt... A szennyeződések lerakódása ellen a táskák belső sarkainak, felületeinek legömbölyítésével igyekeztek elősegíteni a m ind alaposabb tisztán
tartást, hogy csökkentsék a baktérium ok okozta fertőzések lehetőségét.
A helyszíni ellátásban alkalm azott m entéstechnikai eszközök, kötszerek, gyógyszerek beszer
zésekor további szem pont volt azok m egbízható m inősége. M ár a m en tő k korai m űködése során is beigazolódott, hogy a piaci ár alatt vásárolt felszerelés jóval több vesződséget okoz az ellátó szem élyzetnek, m intha a valamivel drágább eszközöket vásárolják meg. „M indenből a legegysze
rűbbet, de legjobbat választjuk ki, csak ezzel tud a m entő eredményesen dolgozniP
A sebészeti esetek ellátásakor speciális sebészeti m űszereket és kötszereket használtak, a kész kötszercsom agok légm entesen lezárt papírcsom agolásban voltak kiszerelve. K o v á c h A l a d á r , a BÖME m ásodik orvos-igazgatója kötszercsom agokat, különböző m éretű sterilizált, 6, 8 és 10 cm- es géztekercseket állított össze, melyeket a m entőkön kívül a M onarchia közös hadseregében is rendszeresítettek. A sérült végtagok rögzítésére vattával k ip árnázott kem énypapír és puhafa síne
ket alkalm aztak. A lacsony előállítási költségük m iatt e darabokat a m entők m aguk is készítették, áru k egy krajcár körül m ozgott. C om bcsonttöréseknél és hasi sérüléseknél ún. térd-ágyat használ
tak, melyet kipárnázva vagy pokróccal kitöm ve helyeztek a sérült végtag alá. E rögzítőeszközből két darab volt m in d en m entőfogaton. Szintén Kovách A ladár vezette be csonttöréseknél a könnyű alum ínium síneket, ezeket azonban magas áruk m iatt ekkor m ég nem alkalm azták széles körben.
A korábban rendszeresített sebm osó szereket - m int például a szublim át-pasztillákat - a század
fordulót követő években m ár nem igen alkalm azták a m entőgyakorlatban, helyettük a nap jaink
ban is rendszeresített jó d tin k tú rá t használták.4
A gyors és hatékony betegellátás jegyében különböző, fiolában kiszerelt szubkután (bőr alá
2 K özvetlenül az in d u lást követő években a gyógyászati segédeszközeiket és egyéb m e ntéstechnikai eszközeiket, a végtagrögzítő alu m ín iu m sín ek e t, a fekete színű, merev, ún. kalikó-pólyákat a W eszely és Társa cégnél szerezték be a m entők, mely a M úzeum k ö rú t 37. szám alatt m ű k ö d ö tt. Később a BÖM E kötszer, m entőtáska, m entőszekreny, h o rd ág y és egyéb m e n téstec h n ik ai eszközének hivatalos szállítója a b u d ap esti VI. kerületi H ajós utca 15. szám alatt találh ató Salvator K ötszergyár lett.
3 M en tő k Lapja, 15 évf. 1917. 6. sz. 86.
4 N agy k ö rü lte k in tést igényelt a jó d tin k tú rá s oldat tárolása a m e n tő tá sk áb a n , m e rt ha az oldat kifolyt, a vele é rin tk eze tt valam ennyi fém eszközt felm arta.
adandó) injekciókat rendszeresítettek a korábbi dugaszos üvegcsés megoldás helyett. Ezek b e adásához a Pravaz-féle fém fecskendőt rendszeresítették. N yugtatószerként m orfium ot és hioscint, szívgyengeség esetén szív- és keringéstám ogatásként koffeint, étert és kám fort alkalm aztak. Súlyos m érgezési esetekben apo m orph in t és ergotint adtak hánytatóként. Eszm életlenek és részegek éb resztéséhez am m óniát szagoltattak a betegekkel.5 Szennyezett vizű helyen, ahol a vízöblítés nem volt m egoldható, 3%-os karbololdattal végezték a seb dezinficiálását. Az ellátott sebet sterilezett m ull-lapokkal befedték, melyeket eleinte a m en tő k házilag sterileztek, és légm entesen záródó d o bozokban vittek a helyszínre. Géztekercs és gyapotvatta volt a helyszíni sebellátásban alkalm azott fedőanyag. Viszont nehézkessé tette a gyakorlatot, hogy a többször kinyitott doboz m ég érintetlen tartalm át újra sterilezni kellett az újabb felhasználás előtt, em iatt később kisebb kiszerelésű kétsze
res csom agokat rendszeresítettek.
A laikus segítségnyújtó által is használható kis m entőtáska a m entők kiegészítő felszereléseként a napi m en tőm u nk ában is rendszeresítve volt. A táskában végtagrögzítő sínek, kartonpapírból, ill.
puhafából készített fasínek, a sérült végtagjához form áló sínkés és olló is szerepelt. K ülönböző m é retű kötszercsom agok, a vállöv, a felkar sérüléseikor rögzítésre alkalm azott három szögletű kendő, ragtapasz; égés, forrázás kezelésére tubusos kenőcs és vérzéscsillapításra használt szorítópólya volt m ég benne.
A hivatásos m entők, tehát a m entőorvos és a „mentő (azaz a szigorló orvos; m a m entőtisztnek nevezzük) által alkalm azott „esettáskát” csak az arra feljogosított, vizsgázott szakem berek használ
hatták.6 Az esettáska term észetesen tartalm azta m indazt, am it a kis m entőtáska is tartalm azott, s azonfelül azokat a m űszereket és gyógyszereket is, melyek a hatékony m entőorvosi m u nk a alapjá
ul szolgáltak. Olló, csipesz, szike, Pravaz-fecskendő, fiolában tárolt koffein, éter, kám for, m orfium , hyoscin, ergotin, apom orphin. Szájon át (per os) és belélegeztetéssel adható készítm ényként a m m ónia, éter, ópium , m orfium és 1 db üres üveg is a táska tartalm ához tartozott, az újabb, k ip ró bálandó gyógyszerek részére. Az esettáska külső oldalán különböző m éretű végtagrögzítő sínek voltak elhelyezve.
A mérgezési esetekhez is külön táskával, ún. „ellenméreg”-táskával vonultak ki; e táskákat csak
is orvosok alkalm azhatták. Az olyan veszélyes üzem ekben, ahol ipari m érgezések előfordulására szám ítani lehetett, a m entők kiérkezéséig a laikus m entőknek hánytató hatású rézszulfát-oldatot, és a gyom or és a nyelőcső falán m egtapadó, semlegesítő bevonó oldatot, szezámolajat ajánlottak a szakem berek. A m entőgyakorlatban nem a szervezetbe bejutott m éreg közöm bösítésén volt a hangsúly, hanem a beteg életm űködéseinek biztosításán, am elynek során a bejutott m érget a lehe
tő leggyorsabban igyekeztek a beteg szervezetéből eltávolítani. így vált a m érgezettek ellátásának protokolljában a hánytatás, a gyom orm osás, sőt a beöntés is a napi gyakorlat részévé. „Miután a mérgezések körüli m entő eljárásnál legnagyobb súly fektetendő, hogy az első segély mielőbb megadas- sék, mely czélra pedig okvetlenül megkívántatik, hogy a szükséges eszközök és a legfontosabb szerek (ellenmérgek, hánytatok stb.) szükség esetén rögtön kéznél legyenek: ennélfogva igen kívánatos, sőt szükséges, hogy azon eszközök és szerek, melyekre mérgezéseknél segélynyújtás czéljából leginkább szükség van, czélszerűen megválasztva m indenkor készenlétben álljanak. Ezen czélra szolgálnak a
5 A törésekkel, zúzódásokkal já ró sérülések helyszíni diag n ó zisán ak sikeres felállítása céljából Stein A dolf o rvos a M entők Lapja 1907. évi februári szám ában részletesen beszám olt a századelőn m ég újdo n ság n ak szám ító R ö n tg en féle technikáról. M iu tán a szerző az eljárást részletesen ism ertette, őszintén kifejezte abbéli rem ényét, hogy egyszer ez a tech n ik a talán m ég a m e n tő k felszerelésében is helyet fog kapni. Elképzelése szerint a R öntgen-készüléket a m entőszekrény alapfelszereléseként lehetne rendszeresíteni.
A m ai gyakorlatban a tanfolyam ot végzett és vizsgázott hatodéves - szigorló - orvostan h allg ató t m e n tő tiszt III nak, az egészségügyi főiskolát végzett szakem bereket m en tő tiszt I-n e k nevezzük. A főiskola m egindulása előtt az O rszágos M entőszolgálatnál tanfolyam ot végzett m e n tő tiszt II, a végzettek nyugdíjba vonulása óta ma m á r nem létezik.
m entőtáskák, melyek Angliában a rendőrségnél, kórházakban, de magánorvosoknál is használatban vannak mérgezések ellen’.'
Az ellenm éregszekrényt - akárcsak az esettáskát - szintén vizsgázott m entők és m en tő o r
vosok szám ára rendszeresítették. Speciális m űszerei - m in t a gyom orm osó készlet, az ujjvédő, a szájterpesz, a Pravaz-fecskendő - a gyors beavatkozást tették lehetővé. Gyógyszerei közt hány- tatókat (réz-szulfát, apo m orp hin), hashajtót (ricinusolaj), bevonót (szezámolaj), „ellenmérgeket”, an tido tum o kat (ecetsav, tann in, atropin, m agnézium , hyperm angán, pilokarpin, am ylnitrit), vala
m in t nyugtátokat és fájdalom csillapítókat (ópium , m orfium ) találunk.
A táskában lévő gyom orm osócsövek közül egy norm ál m éretű volt, egy m ásik gyerm ekek gyom orm osásakor alkalm azott vékonyabb, a h arm ad ik szintén vékonyabb, az orrgaraton át a gyo
m o rba levezethető cső volt. Az 1910-es évektől a m érgezések ellátásakor m ár a kórtani szem lélet
nek megfelelő ellenszereké, gyógyszereké lett a főszerep.
Az egyéb rendszeresített táskatípusokat a m entő k csak speciális esetekben vették elő: égett sérültek ellátásakor az ún. „tűztáskát”, vízbe esett, fuldokló beteg ellátásakor pedig a „vízi táskát”.
A táskák három osztatúak voltak, a fedél- és a fenékrészt egy szintén az eszközök rögzítésére hasz
nált lap kötötte össze. M ind háro m felületen az eszközök, a köt- és gyógyszerek rögzítve voltak.
A helyszíni elsősegélynyújtás így könnyebbé vált, a kisebb, praktikusabb kialakítású táskákban a felszerelések, kötszerek is könnyebben áttekinthetőek voltak. A korábban nagyobb m ennyiségben felhalm ozott kötszerek sem rom lottak meg.
A tűzi szekrényben és a tűztáskában az égett betegek ellátására használatos felszerelést ta rto t
ták: a sérült testfelületek borítására, kötözésére nagyobb m ennyiségű kötszert alkalm aztak, így e táska egyik alapfelszerelése a nagyobb kötszerm ennyiség volt, továbbá az olaj, amellyel az égett bőrfelületet bekenték. A robbanást, testszerte kiterjedt égést szenvedett beteget steril lepedőbe burkolták. Az ellátó személy kezének tisztántartására törülközőt is rendszeresítettek.
A vízbe fulladtak m entésekor alkalm azott „vízi szekrényben ill. táskában az újraélesztéskor alkalm azott, a beteg végtagjainak dörzsölésére használt dörzsölőszereket és száraz öltözetet h e lyeztek el. A végtagok dörzsölésével az eszméletlen vagy a még eszm életénél lévő alacsony vérnyo
m ású beteg keringését kívánták javítani. E m echanikus eszközökön kívül b ő r alá fecskendezhető készítm ényeket is alkalm aztak, de ez utóbbiak m ár a m entőtáska felszerelését képezték. Fulladásos esetekhez ún. „élenyes” szekrényt, táskát vittek a helyszínre, am elyben a D ráger típusú lélegeztető készüléket tárolták.
Az 1890. augusztus 1-jén átado tt M arkó utcai M entőpalotában ugyanezen év október 21-én a BÖME igazgatója kiadta az „Utasítás tömeges szerencsétlenségnél” c. szabályzatot, amely töm eges baleset esetére szertáska használatát írta elő. A szabályzat három m ozgóőrségnyi m entőegység szám ára alkalm as felszerelést, továbbá kis és nagy m entőszekrényt, 3 db kötszertáskát, végtagrög
zítő síneket, 6 db hordágyat, fáklyákat és m agnézium lám pákat írt elő.8
A BÖME, elsősegély-oktató tanfolyam ain - a töm egoktatás legcélravezetőbb m ódszerével - a vidéki és városi lakosság széles rétegeivel igyekezett az egészségügyi kultúra és a szakszerű elsőse
gélynyújtás alapjait m egism ertetni. K r e s z G é z a , hogy fokozza az otthoni, ill. a m unkahelyi, üzem i elsősegélynyújtás hatékonyságát, egy sokféle ellátáshoz alkalm azható m entőtáskát is összeállított, ez volt a Kresz-féle m entőtáska, mely különböző oldatokat, fertőtlenítőszereket, fájdalom csillapí
tókat, kötszereket és sebészeti eszközöket tartalm azott.
7 M entők Lapja, III. évf. 1891. 3. sz. 28.
8 A B Ö M E -nél rendszeresített h o rd ág y típ u st Kovách A lad ár igazgató szerkesztette, ez 235 cm hosszú és 50 cm széles volt, lábai 17 cm m agasak voltak. Súlya 8 kg, és 10 k o ro n a volt az ára. A h o rd ág y összecsukható, fakeretes v ászo n h o rd ág y volt, am elyet táro ln i és szállítani is kö n n y ű volt.
IRODALOM
Aczél Károly. A m en tő in té zm én y országos szervezésének jelenlegi állása hazánkban. B udapest, 1901, H o rnyánszky V.
cs. és kir. udvari könyvnyom dája.
Bencze Béla: M entésügy M agyarországon (1887-1987). M agyar M entésügy, VII. évf. 1987. 2. sz. 49-52.
Cselkó László (szerk.): Jubileum i em lékkönyv a szervezett m agyar m entés centenárium án. Budapest, 1987, O rszágos M entőszolgálat.
Debrődi Gábor: 98 éve tö rté n t. M érgezési esetek ellátása a korai m e n tőgyakorlatban. M entők Lapja, II. évf. 2006.
jú n iu s, 10.
Debrődi Gábor: A m en tő o rv o slás története. M entők Lapja, V. évf. 2009. m árcius, 22-23. Debrődi Gábor: Egy életút.
Kresz Géza, a m agyarországi m entés m egalapítója. M en tő k Lapja, II. évf. 2006. m ájus, 10-11.
D ebrődi Gábor: 116 éve tö rté n t. A töm eges baleset fogalm a az 1890. évi m entő-szaksajtóban. M entők Lapja, II. évf.
2006. január, 10.
Debrődi Gábor: Sebészeti betegek ellátása a m en tő k korai gyakorlatában (1887-1914). M entők Lapja, II. évf. 2006. tél, 13-14.
Felkai Tamás: A m entés kialak u lásán ak fejlő d éstö rtén eti elemzése. K andidátusi értekezés. B udapest, 1977.
K apronczay Károly: Fejezetek 125 év m agyar egészségügyének történetéből. B udapest, 2001, Sem m elw eis O rv o stö r
té n eti M úzeum , K önyvtár és Levéltár.
Kovách Aladár: A B udapesti Ö n k én tes M en tő Egyesület h ú sz éves története. M entők Lapja, VI. évf. 1908. 5. sz. 60
66.
Romsics Ignác: M agyarország tö rté n e te a XX. században. B udapest, 2000, O siris Kiadó.
Strihó Gyula: A B udapesti Ö n k én tes M entő-E gyesület története. 1887. évi m ájus h ó n ap 8.-1897. évi m ájus h ó n ap 8.
Az egyesület évtizedes ju b ileu m á n ak em lékére. B udapest, 1897, Pesti K önyvnyom da-R észvény-Társaság.
A szerző címe:
D ebrődi G ábor
Kresz G éza M en tő m ú z eu m e-m ail: d eb rodigabor@ t-online.hu
