A statisztikai beszámolórendszer engedélyezése és a statisztikai munka egyszerűsítése

PÁLOS ISTVÁN :

A STATISZTIKAI BESZÁMOLÓRENDSZER

ENGEDÉLYEZÉSE ÉS A STATISZTIKAI MUNKA EGYSZERÚSITÉSE

A szocialista tervgazdálkodásra való áttéréssel a tervszerű irányítás velejárójaként erőteljes méretekben jelentkezett a párt- és gazdasági veze—

tők statisztikai adatokkal való ellátásának szükségessége. A vezetők a gazdasági élet irányításának különböző szintjén felismerték, hogy az irá-—

nyításuk alatt működő szervezet tevékenységéről, eredményéről megfele—

lően tájékozódniuk kell, és e folyamatos tájékozódás egyik legfontosabb esz—

köze a statisztika. A statisztikai adatok iránti nagyobb szükséglettel egyide—

jűleg jelentkezett a statisztikai bürokrácia veszélye is. Bár számos kor—

mányhatározat figyelmeztette a minisztereket és az országos szervek veze- tőit, hogy a statisztikai adatszolgáltatások elrendelésénél az irányítás szem—

pontjából csak a legszükségesebb adatokat kérjék, mégis a tervgazdálkodás első éveiben a szükséges adatigénnyel egyidőben megnőtt a szükségtelen vezőtlen hatása volt. A vállalatoknak és egyéb szerveknek a legkülönfélébb s gyakran felesleges kimutatásokat, kérdőíveket, táblázatokat kellett kitöl—

tos feladatok elvégzésétől, ugyanakkor az irányító szervek a meggondolat- lanul elrendelt adatgyűjtésekből nem tudtak kellően tájékozódni; sok eset—

ben a szakszerűtlenül és pongyolán megszerkesztett kérdőívek adatai nem is voltak felhasználhatók. A statisztika nagyobbmérvű felhasználása paran—

csoló módon tette szükségessé az egységes statisztikai fogalmak meghatáro—

zását és helyes értelmezésük biztosítását.

A felesleges és párhuzamos statisztika elburjánzásának megakadályo—

zására, a szükséges statisztikai fegyelem megteremtésére akkoriban a' sta- tisztikai jelentések engedélyezésének centralizálása látszott célravezetőnek, ez biztosította egyben a szakszerű és fogalmilag is egyértelmű adatszolgál—

tatást. Ezt elérendő a statisztikai adatszolgáltatás rendjéről szóló, jelenleg is érvényben levő jogszabályok —— így elsősorban az állami statisztikáról szóló 1952. évi VI. törvény —— előírták az adatoknak az egységes statisztikai beszámolórendszerben való szolgáltatását, továbbá, hogy minden statiszti—

kai beszámolójelentést, kérdőívet a Központi Statisztikai Hivatal elnökének engedélyeznie, s ennek megfelelően engedélyszámmal kell ellátnia.

Az adatszolgáltatásoknak az egységes statisztikai beszámolórendszerbe való foglalása, továbbá az előzetes vizsgálatot követően a kérdőívek enge—

482 " ' ?in isimi;

délyezése számottevő eredménnyel járt. A statisztikai fegyelem megszilár—

dult, a kérdőíveknek, a beszámolójelentéseknek formája mind szakszerűbb és kulturáltabb lett, a fogalmakat általában a népgazdaságban egységesen értelmezték. Ezeknek az eredményeknek elérésében —— a Központi Statisz—

tikai Hivatal irányító munkáján kívül —— természetesen jelentős szerepe volt a minisztériumok és vállalatok vezetőinek és statisztikusainak, akik nagy többségükben megértették és támogatták a statisztikai fegyelem meg—

szilárdításáért folyó küzdelmet.

Mindenek előtt azzal szeretnénk foglalkozni, hogy az adatszolgáltatás központi szabályozásának a fentiekben vázolt rendszere milyen előnyökkel járt?

Először: kialakult az egységes statisztikai beszámolórendszer. Mind az irányító szervek, mind pedig az adatszolgáltatók egészében láthatták a szá—

mukra előírt, kötelezően szolgáltatandó adatok körét. Az egységes rend—

szerben könnyebben ki lehetett alakitani a statisztikai fegyelmet, javult a beszámolójelentések szakszerűsége is. Ehhez nem kis mértékben járult hozzá az is, hogy az adatszolgáltatók az adatigények ismeretében jobban gondoskodhattak a bizonylati elv érvényesüléséről. Az egységes beszámolási rendszer hozzájárult a statisztikai munka egyszerűsítéséhez is. Az 1955. évi beszámolórendszer elkészítése során a minisztériumok adatigénye a Köz—

ponti Statisztikai Hivatal által megadott főbb mutatókat tartalmazó mini—

mális adatkérési programra épült fel; ez a minimális program a miniszté—

riumok által a Központi Statisztikai Hivatalnak jelentendő adatok körét szabta meg. A minisztériumok — a minimálprogram alapján —— elkészítették az egész működési területükre vonatkozó beszámolórendszert, amely az adatszolgáltató szervek (vállalatok, szövetkezetek stb.) által nyújtandó ada- tokat, ezen túlmenően pedig a középfokú irányító szervek (tanácsok szak—

igagazgatási szervei, egyesülések, központok, trösztök) és igazgatóságok je—

lentőlapjait tartalmazta. A beszámolórendszer elkészítésének e módszere biztosította az egyes népgazdasági ágak, a különböző szakmai területek sa—

játosságainak érvényesítését, továbbá a begyűjtött adatok tekintetében a helyes aranyok kialakítását a minisztérium főtevékenységét kitevő főpro—

filú és a minisztériumhoz tartozó ún. mellékprofílú tevékenység között. Ér—

vényesűlt a beszámolójelentések központi engedélyezése során az adatszol—

gáltatások piramisszerű felépítésének elve. Ez azt jelentette, hogy a válla—

lat által jelentett összes adatok nem futnak végig Változatlan terjedelemben a legfelsőbb irányitó szervig, hanem fokozatosan csökkennek, és hogy min—

den szinten csak a vezetéshez szükséges (és minél magasabb szintről van szó, annál kevesebb adatra van szükség) adatokat kérik be. A beszámoló- rendszer ,,törvényességének", az adatszolgáltatási fegyelemnek megszilárdí—

tását szolgálta az is, hogy például az 1956. évi beszámolórendszer bevezeté- sét a minisztériumok hivatalos lapjaikban miniszteri utasítással rendelték el; a beszámolórendszerbe tartozó jelentések jegyzékét, a jelentést (a kér—

dői'vet), a jelentések kitöltésére vonatkozó utasításokat pedig külön kinyo—

matott vagy sokszorosított könyvben tették közzé.

Másodszor: a központi engedélyezés rendszere legalább is kezdetben a bekért és jelentett adatok számának csökkenését is jelentette. Ezt elő- segítette, hogy egyrészt az éves beszámolórendszer elkészítésénél gyakorolt ellenőrzés és ennek során tett észrevételek és kifogások az adatigénvek mér- séklésének irányában hatottak, másrészt, hogv az éves beszámolórendszer elkészítése után felmerülő esetenkénti adatgyűjtési igényeknél a Központi

A STATISZTIKAI BESZAMOIDRENDSZER ENGEDÉLYEZESE 483

Statisztikai Hivatal —-— amikor indokoltnak látta —-— az engedélyszám meg—

adását megtagadta, más esetekben pedig javasolta az előterjesztett adat—

gyűjtés egyszerűsítését, mutatószámainak csökkentését. Az adatszolgálta- tások egyszerűsítésére és a bekért adatok számának csökkentésére serkentő- leg hatott a statisztikai munka egyszerűsítésére vonatkozó minisztertanácsi határozat végrehajtása is.

A következőkben rövid áttekintést kívánunk adni arról, hogy milyen mértékben sikerült az adatgyűjtést egyszerűsíteni, a kért mutatók számát csökkenteni.

A bekért adatok számának alakulását úgy kísérhetjük figyelemmel a legmegfelelőbben, ha a kérdőíven jelenthető összes adatokat vesszük szám- ba, és a különböző időszakokban jelentendő adatok számát havi esedékes—

ségre számítjuk át. Bár e rendszernek több fogyatékossága van (többek kö—

zött például nem érzékelhető a számokból az, hogy több vagy kevesebb vál—

lalattól kérik be a megfelelő számú adatot), mégis nagyjából áttekinthető képet nyújt az adatgyűjtések számának alakulásáról. Ha az utóbbi évek éves beszámolórendszereiben szereplő adatok ily módon megállapított számának

alakulását vizsgáljuk, a következő képet kapjuk.

Az 1956. évi mutatók mintegy 14 százalékkal csökkentek az előző évi—

hez képest, mig az 1955. évi adatok az 1954. évihez képest 56 százalékos csökkenést mutatnak. Ha az adatok csökkenésének alakulását fontosabb mi—

nisztériumonként vizsgáljuk, a kép a következő:

Az adatok csökkenésének (—-), Az 1956. évi illetve növekedésének He)

' adatok Száma százaléka az előző évhez

Minisztérium (főhatóság) megnevezése eg'liőnapos viszonyítva

idi'iszakra "MM—**"u— "*—""W'M_"

átszámítva Mr.—1.*í'5í'___wl, __Lgf'fíww

évben

Kohó- és Gépipari Minisztérium . . . . 10 137 -— 4—1 -—— 85 Szénbányászati Minisztérium ... 12 255 4 —— 35 Vegyipari és Energiaügyi Minisztérium 33 046 i *" ——— 31 Könnyűipari Minisztérium (helyi ipar is) 4-2?- 160 —— 30 —— ! Élelmiszeripari Minisztérium ... 34 161 m- 57 -—— 10 Építésügyi Minisztérium . . ... 15 866 —— 35 ——— 9 Földművelésügyi Minisztérium ... 10 494 l —- 34

Állami Gazdaságok Minisztériuma . . . . 5 281 _— 36 ——— 10 Országos Erdészeti Főigazgatóság . . . . . 5 053 i —— 3 Belkereskedelmi Minisztérium ... 16 830 —— 86 —— 21 Szövetkezetek Országos Szövetsége . . . . 6 244 —— 78 —- 25 Begyűjtési Minisztérium ... 18 028 — 72 —— 10 Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium 16 278 —— 59 ——- 27 Posta ... 14 216 —— 46 4— 3 Egészségügyi Minisztérium . . . . 12 265 —— 66 —— 21 Népművelésügyi Minisztérium ... 5 074 —— 58 4— 22 Oktatásügyi Minisztérium ... . 1 967 —-— 45 % 4

A beszámolórendszer adatainak száma országosan, de a legtöbb minisz—

tériumnál is csökkenést mutat. A csökkenés mértékét azonban nem lehet mindenütt kielégítőnek tartani, nem is beszélve azokról az esetekről, me—

lyeknél a bekért adatok száma emelkedett. A kevés rendszerességet mutató csökkentésekből arra lehet következtetni, hogy azok nem elég átgondoltan történtek. Nem csupán formai megoldásnak tekinthető egyszerűsítések ré—

vén még jelentős csökkenések érhetők el. Ehhez azonban az szükséges, hogy

484 ' PÁLOS ISTVÁN

a statisztika minden szinten valóban a vezetés eszközévé váljék továbbá, hogy a túlzott centralizmus és a bürokratikus vezetés, amely mindent irá—

nyitani és mindenről tudni akar, minden területen megszűnjék. Ez a min- denről való tudniakarás pedig a legszembetűnőbben a túlzott adatigények—

ben jut kifejezésre. Az is világos azonban, hogy a statisztikai adatgyűjtés alapvető egyszerűsítése függvénye a tervezési és az ellenőrzési rendszer alapvető egyszerűsítésének.

Az éves beszámolórendszer elkészítése során, illetve annak befejezté—

vel elért csökkenés mértékét nem szabad már véglegesnek tekinteni. Az éves beszámolórendszer lezárása után esetenként felmerülő adatigények —- legyenek azok akár egyszeriek, akár folyamatosak —— a megfigyelt adatok

számát rendszerint tovább növelik, és ugyanakkor év közben csak ritkán szűnik meg valamilyen adatkérés. (Nem is beszélünk itt az állami és statisz—

tikai fegyelmet súlyosan sértő, engedély nélkül elrendelt adatszolgáltatá- sokról, az úgynevezett ,,vadstatisztikák"—ról, melyek még mindig szép szám—

mal fellelhetők.) Megvizsgálva például az 1956. év első négy hónapjában rendszeresitett adatszolgáltatásokat, úgy találjuk, hogy a különböző szervek igen sok új adatot kértek be.

1956. január 1. és április 30. között engedélyezett beszámolójelentések

Egyszeri ! Folyamatos

beszámolóielentések Megnevezés

darab adatok ' darab ! adatok

száma

Ipar ... 18 1 827 9 935

Beruházás és építőipar ... 3 138 l 7

Mezőgazdaság ... 8 8 115 3 316 Kereskedelem és közlekedés ... 24 2 951 16 3 098 Szociális és kulturális élet ... 25 3013 12 377

A tapasztalatok tehát azt mutatják, hogy az adatok csökkenésének mér- téke nem kielégítő, az elértnél lényegesen többet lehetne és kellene meg—

valósítani. Ez összefügg azzal, hogy amig kezdetben az adatszolgáltatások központi engedélyezése az akkori rendezetlen állapothoz képest jelentős eredményeket tudott elérni, ma már, amikor a statisztikai fegyelem többé—

kevésbé megszilárdult, és a statisztikai adatszolgáltatás jelentősége általá—

ban ismert, a centralizált engedélyezési módszer a túlzott adatigények visz- szaszorítására már nem minden tekintetben alkalmas. A központosított en—

gedélyezésnek ma már sokkal inkább érezhetők a korlátai, mint az előnyei—

A következőkben ennek okaival kívánunk foglalkozni.

*

A jelenlegi rendszer szerint minden adatgyűjtést a Központi Statisz—

tikai Hivatal engedélyez. Az engedélyezési eljárás során a Hivatal a be—

nyújtott beszámolójelentéseket jórészt statisztikai szempontból vizsgálja, vagyis azt mérlegeli, hogy a statisztikai fogalmak megfelelően érvényesül—

nek—e, nincs—e párhuzamosság a szolgáltatandó adatok tekintetében, mikép—

pen érvényesülhet a bizonylati elv az újonnan elrendelni kívánt adatgyűj—

téseknél, továbbá, hogy megfelelő—e a kitöltési utasítás. A Központi Statisz—

tikai Hivatal vizsgálata azonban nem egyszer minden jó szándék ellenére

—— a dolog természeténél fogva — nem terjedhet ki annak elbírálására,

A STATISZTIKA! BESZAMOIDRENDSZER ENGEDÉLYEZÉSE 485

hogy a beszámolójelentések az operatív vezetés részére valóban szüksége- sek—e, illetve az ilyen Vizsgálat csak igen szűk korlátok közt érvényesülhet.

Ez összefügg azzal, hogy az adatgyűjtések egyre differenciáltabbak, egyre jobban alkalmazkodnak egyes minisztériumok sajátos igényeihez, és egyre nagyobb mértékben függnek össze a minisztériumok előtt álló speciális fel- adatok megvalósításával.

Ennek következménye az lett, hogy a Központi Statisztikai Hivatal által végzett engedélyezések egyes esetekben formálissá váltak. Egyrészt a Statisztikai Hivatalnak döntenie kell olyan kérdésekben, amelyeket gyakran - nem tud érdemben kellőképpen elbírálni. Például, hogy valóban szüksége

van—e a minisztériumnak a kérdéses adatokra. Másrészt, ha a miniszter vagy annak megbízottja kijelenti, hogy a rábízott feladatot csak úgy tudja Végre—

hajtani, ha a kérdéses adatok birtokában van, a Központi Statisztikai Hiva—

tal jobb meggyőződése ellenére is kénytelen a beszámolójelentést engedé—

lyezni.

Ha az engedélyezési rendszert a minisztériumok szemszögéből nézzük, akkor itt 15 fellelhetők a jelenlegi engedélyezési rendszer hátrányai. Az egy—

személyi ielelős vezetés elve megköveteli, hogy a vezetők a maguk műkö—- dési területén megfelelő önállósággal rendelkezzenek és területükön -— a törvények vagy rendeletek korlátain belül —— saját belátásuk szerint intéz—

kedjenek, a rendelkezésükre álló erőket a legcélravezetőbb módon használ—

ják fel. Most, amikor mindjobban és mind indokoltabban merül fel, hogy a minisztereknek, a vezetőknek nagyobb önállósággal kell rendelkezniök, ide—

jétmúltnak látszik az engedélyezés mai rendszere. A miniszterek felelős ve- zetői a népgazdaság egy—egy fontos területének, sokmilliós beruházások, a termelés, a műszaki fejlesztés alapvető kérdéseiben döntenek, s ilyen kö—

rülmények között nem tűnik logikusnak, hogy a szükséges statisztikai adat—

szolgáltatás mérvének megítélésében ne rendelkezhessenek saját felelőssé—

gükre.

Az intézkedés jogának alapvető kérdésétől eltekintve, az engedélyezés, jelenlegi rendszere nem növeli, de csökkenti a minisztériumok felelősségét abban is, hogy saját területükön az adminisztrációs munkát tovább csök—

kentsék. Az az általános tapasztalat, hogy mivel a Központi Statisztikai Hi—

vatal adja az adatgyűjtésekre az engedélyt, a legtöbb minisztériumban nem kielégítő a statisztikai munka egyszerűsítésére való törekvés. Bár a Köz—

ponti Statisztikai Hivatal általában törekszik —— az engedélyezések elbírá—

lása során —— az adatgyűjtések egyszerűsítésére, a felesleges, párhuzamos adatkérések kiküszöbölésére, nem mindig célravezető, hogy ennek a mun—

kának -— látszólag legalább is közvetlen —— felelőssége a Hivatalt terhelje, mert a minisztériumok azt gondolhatják, hogy mivel ez az engedélyezés a Központi Statisztikai Hivatal feladata, nekik e kérdéssel törődniök nem kell. Továbbá nem lehet szem elől téveszteni azt sem, hogy elsősorban a minisztériumok képesek arra, hogy a begyűjtendő statisztikai adatok körét olyképpen alakítsák ki, hogy az minden jogos igényt kielégíthessen, és ugyanakkor mégis a lehető legszűkebb körre korlátozódjék.

*

Az elmondott fejtegetések alapján felvetődik a kérdés, hogy vajon a beszámolójelentések engedélyezésének jelenleg kialakult rendszere tovább—

ra is változás nélkül fenntartandó—e, vagy azon valamilyen változtatás lát- szik szükségesnek, mely a legjobban biztosítja a felelősség érvényesülését,

486 PÁLOS is'rvm

és ugyanakkor az államigazgatási és gazdálkodó szervek adminisztrativ munkája csökkentésének irányába hat.

A statisztikai beszámolórendszer központi engedélyezésének bevezetése óta szerzett tapasztalatok egyértelműen arra utalnak, hogy szükség van a beszámolórendszer, a beszámolójelentések engedélyezésére. Vagyis to—

vábbra is szükséges a beszámolórendszer mutatószámainak koordinálása, az adatszolgáltató szervek beszámoltatásának szabályozása, a beszámolórend—

szer ellenőrzése. Ellenben az engedélyezés jelenlegi módján lehet és szük—

séges változtatni olyképpen, hogy a jövőben a miniszterek a saját működési területükre vonatkozóan legyenek felhatalmazva a beszámolójelentések en—

gedélyezésére. Az engedélyezés e módja jobban kidomboritja a miniszterek

* felelősségét a beszámolórendszer kialakításáért, az adminisztráció csökken—

téséért, s ez feltétlenül arra kell vezessen, hogy mindinkább csökkenjenek a túlméretezett, felesleges, túlságosan gyakori adatszolgáltatások.

Az engedélyezés e módjának esetleges bevezetése szükségessé teszi egy—két kérdés alaposabb megvizsgálását és szabályozását. Vegyük e kérdé—

seket sorjában.

Továbbra is szükséges, hogy a statisztikai mutatószámok olyan egysé—

gesen értelmezett fogalmakon alapuljanak, amelyek lehetővé teszik a tár—

sadalmi és gazdasági jelenségek helyes értelmezését. Ezért a Központi Sta—

tisztikai Hivatalnak évenként ki kell alakítania a gazdasági, a szociális és a kulturális élet jelenségeire vonatkozó azoknak a fogalmaknak és a mutató—

számoknak egységes rendszerét, mely a felső vezetés tájékoztatásához szük——

séges. Ezeket a fogalmakat és mutatószámokat minisztériumonként, fólia——

tóságonként is meg kell határozni. A Központi Statisztikai Hivatalnak ez az adatigénye magában foglalja az adatoknak azt a legkisebb körét, ami a legfelső szinten a tájékozódáshoz szükséges.

A statisztikai fogalmak és mutatószámok rendszerének kialakításánál fontos szerepük van a minisztériumoknak és a vállalati dolgozóknak is. A gyakorlati, üzemi élet tapasztalatai alapján tett észrevételek, javaslatok mind—mind értékes segítséget jelentenek a beszámolórendszer alapját ké—

pező minimálprogram elkészítéséhez. A Központi Statisztikai Hivatal e ja—

vaslatokat, észrevételeket figyelembe veszi, amennyiben ezek az egységes mutatószámrendszer körébe —— más szervek érdekeinek sérelme nélkül ——

beilleszthetők.

Az ilyenformán megvitatott és kialakított adatok köre képezi majd az egyes minisztériumok és főhatóságok beszámolórendszerének alapjait. A minisztériumok errefmint vázra építik a saját és az alárendelt középirá—

nyitó szerveik tájékozódásához szükséges további adatokat. Ezek lényegé- ben a szakmai sajátosságok részletesebb érvényrejuttatását célozzák. Tekin—

tettel arra, hogy az előbbiekben szabályozott mutatók alapján jelentik a mi—

nisztériumok a Központi Statisztikai Hivatalnak a tervek teljesítésére és a vezetésük alatt álló terület működésére vonatkozó egyéb jellemző adatokat, szükséges, hogy a Központi Statisztikai Hivatal adatigényében megadott mutatószámokat és azok fogalmi meghatározásait saját beszámolórendsze—

rükbe változatlan formában és tartalommal felvegyék. Fontos annak hangsúlyozása, hogy továbbra is érvényes a statisztikai törvénynek az az előírása, mely szerint a minisztériumok és országos főhatóságok kötelesek a ,,Központi Statisztikai Hivatal adatigényé"-ben meghatározott adatokat az előírt határidőre jelenteni.

!

A STATISZTIKAI BESZÁMOLÓRENDSZER ENGEDÉLYEZESE

487

Az egyes minisztériumok beszámolórendszerének elkészítésében sem—- miféle Változás nem lehet az eddigi rendszerhez képest. Vagyis a vállalati jelentésektől kezdve a minisztérium jelentéséig kérdőívenként, adatonként kell elbírálni, hogy azokra valóban szükség van-e, hogy kellően érvénye—

sül—e az adatszolgáltatás piramisszerű felépítésének elve, nem kérnek—e egyes szinteken túl sok, túlságosan részletes adatot stb. Ilyenformán ——

mint már említettük — a minisztériumok a Központi Statisztikai Hivatal—

nak jelentendő adatok körét saját szükségletüknek megfelelően, saját ha—

táskörükben kibővítik.

Mig a beszámolórendszer felépítésének, elkészítésének módszerét az eddigi rendszer szerint helyes továbbra is fenntartani, a Központi Statiszti—

kai Hivatal elgondolása az, hogy a jövőben a miniszter saját területére vo—

natkozóan, saját hatáskörében rendelhessen el adatszolgáltatást, a tör-—

vényes előírások betartása mellett. Ez úgy értendő, hogy ezentúl min- den elrendelt adatszolgáltatásra a miniszter adjon engedélyszámot, legyen, az akár az éves beszámolórendszer egy—egy jelentése, akár azon kivül el?

rendelt folyamatos vagy egyszeri adatszolgáltatás. Feltételenül szükséges azonban, hogy a miniszterek e jogukkal éljenek, és biztosítsák, hogy ez a rendszer ne jelenthesse a statisztikai fegyelem lazulását, az adatszolgáltató szervek, vállalatok, szövetkezetek adatszolgáltatási kötelezettségének és ez—

zel adminisztrációjának megnövekedését. Az engedélyezéseknek és ezzel az adatszolgáltatasok elrendelésének a miniszterekre való átruházását fel kell használni a beszámolórendszer további csökkentésére, a statisztikai és a számviteli munka további egyszerűsítésére.

Az engedélyezésnek formai kérdése csupán, de mégis fontos, hogy az engedélyezés ténye a beszámolójelentés—űrlapon egységes szövegezésben, félreérthetetlen módon fel legyen tüntetve az engedélyszámmal együtt. Az engedélyszámokat legcélszerűbben a minisztériumok statisztikai osztályai tarthatnák nyilván. Ezáltal szervezetileg biztosítva lenne, hogy a statiszti—

kai osztályok véleményt nyilváníthassanak, és javaslatot tegyenek a minisz—

ternek az engedélyezésre vagy az adatkérés elutasítására vonatkozóan.

*

Az a tény, hogy a minisztériumok maguk határozzák meg a beszámoló-—

rendszer szerkezetét, a beszámolójelentések formáját és tartalmát, felvet egy sor kérdést, amelynek kielégítő rendezésére feltétlenül szükség van. Az első ilyen probléma ugyan nem elvi jellegű, mégis figyelemreméltó. Több

beszámolójelentés adataiból megyei, sőt némelyikből városi, járási összesí- tést is készítenek. A megyei tanácsok szakigazgatási szervei, a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságai számos esetben különböző minisz—

tériumok alá tartozó vállalatok beszámolójelentéseit összesítik, mint pél—

dául a minisztériumi iparvállalatok, az állami gazdaságok, a beruházásokra vonatkozóan pedig úgyszólván az összes adatszolgáltatók beszámolójelenté—

seit. Ez némely esetben az országos összesítésnél is így van, például az anyagstatisztika tekintetében. Nyilvánvalóan gondoskodni kell arról, hogy a megyei összesítésre kerülő beszámolójelentések azonos formában, szerke—

zetben kerüljenek kinyomtatásra, mert máskülönben e szervek statisztikai összesítő munkája szinte lehetetlenné válik. Ennek érdekében szükség van az érdekelt minisztériumok és a Központi Statisztikai Hivatal legszorosabb együttműködésére. Ez az együttműködés a kérdéses jelentés—űrlapok egy—

ségesítésében nyer kifejezést. Különös jelentősége van a beszámolójelentés

' 433 PÁLOS is'rvm

űrlapjai egységesítésének az iparban, ahol az iparvállalatok több miniszté—

riumhoz tartoznak. Az egységesítés hiányában ugyanis szinte lehetetlenné válna az adatoknak megyei összesítése. Hasonló problémákkal találkozunk

a beruházási tevékenységre vonatkozó adatok összesítésénél.

Másik megoldandó kérdés, hogy mi történjék akkor, amikor valamely minisztériumnak egy vagy több más minisztérium területéhez tartozó szer-—

vek adataira van szüksége. Nyilvánvaló például, hogy az oktatásügyi mi—

niszter nem rendelhet el adatszolgáltatást valamely más minisztérium fel—

ügyelete alatt működő technikumra vonatkozóan. Úgyszólván az összes nép—

gazdasági ág tekintetében számos ilyen példát lehetne még felsorolni. Az egyszemélyi felelős vezetés elve azt kívánja. hogy csak a felügyeletet gya—

korló miniszter rendelhet el adatszolgáltatást az alárendelt vállalatok vagy egyéb szervek részére. Az említett esetben tehát az oktatásügyi mi—

niszternek például a kohó— és gépipari minisztertől kell kérnie az adatszol—

gáltatás elrendelését, illetve engedélyezését. Eddig a Központi Statisztikai Hivatal biztosította az érdekelt miniszterek egyetértését, nyilvánvaló tehát, hogy e tekintetben a jövőben is fontos koordináló feladatot kell ellátnia, természetesen csak akkor, ha ilyenirányú tevékenység szükségessége fel—

merül.

Meg kell oldani a Minisztertanács által elrendelt vagy az egyébként szükségessé váló országos összeírások elrendelésének, illetve engedélyezé—

sének kérdését. Sokszor nem is valamely állami szerv, vállalat az adatszol—

gáltató, hanem a' lakosság egésze vagy annak egy része. Ilyen jellegű adat—

gyűjtés például a vetésterületi, az állatösszeírás, a lakásösszeirás és nem utolsó sorban a népszámlálás. Indokoltnak látszik ilyen esetben a Központi Statisztikai Hivatal elnökét felruházni az adatszolgáltatás elren—

delésének, illetve engedélyezésének jogával, természetesen azoktól az ese—

tektől eltekintve, amikor egy—egy adatgyűjtés fontossága indokolttá teszi, hogy ebben a Minisztertanács döntsön.

Megoldandó a mérlegbeszámolók engedélyezésének kérdése is._ Ha a jö—

vőben a statisztikai adatszolgáltatásokat, a beszámolójelentéseket a minisz—

terek engedélyezik, nyilvánvaló, hogy a mérlegbeszámolókra vonatkozóan sem szükséges fenntartani a Központi Statisztikai Hivatal engedélyezését.

Ez esetben természetesen a statisztikai beszámolórendszerhez hasonlóan biz—

tositani kell a Központi Statisztikai Hivatal e területen jelentkező adatigé—

nyeinek kielégítését. További kérdés lehet az, hogy a Pénzügyminisztérium miképpen él a mérlegbeszámolók rendszerének megállapitása módjával, va— jon az eddigi módszer alapján a vállalati beszámolóűrlapokat szabja meg vagy pedig csak azon adatok körét, amelyekre munkája során szüksége van.

Ha a minisztériumok a beszámolórendszer elkészítésében, az adatszol—

gáltatások elrendezésében és engedélyezésében teljesen önállóan, saját ha—

táskörükben is járnak el, a Központi Statisztikai Hivatal nem lehet érdekte- len a statisztikai munka e fontos területének további alakulásában. A Köz—

ponti Statisztikai Hivatalnak továbbra is foglalkoznia kell a beszámolórend- szer elkészítésének körülményeivel, a beszámolórendszer elvi és gyakorlati kérdéseivel, sőt néha az egyes beszámolójelentésekkel is. Ezért a Központi Statisztikai Hivatalnak táiékozódnia kell az említett kérdésekről, és folya—

matos szakmai segítséget kell nyújtania e tekintetben. Ezeken túlmenően a Közoonti Statisztikai Hivatalnak fontos szerepe van a statisztikai fegyelem

további megszilárdításában, abban hogy a statisztika valóban a vezetés fon—

tos eszközévé váljék, és nem utolsó sorban abban is, hogy a statisztikai

*A STATISZTIKAI BESZAMOLORENDSZER ENGEDÉLYEZÉSE 489 -

munka káros kinövései ——- mint a túlzott adatigények, felesleges, túl részle—

tes adatszolgáltatások — mielőbb megszüntethetők legyenek. .

Az adatszolgáltatások figyelemmel kísérése ezért az említett feladatok elvégzésének fontos feltétele. Ez úgy érhető el, hogy a minisztériumok és a többi főhatóságok is megküldik a Központi Statisztikai Hivatalnak az álta—

luk elrendelt adatszolgáltatások engedélyezési záradékkal ellátott kérdő—

íveit, az űrlapokat a hozzájuk tartozó kitöltési utasítással együtt. Ez vonat- kozik mind a teljes évi beszámolórendszerre, mind pedig az esetenként el—

rendelt egyszeri vagy folyamatos adatszolgáltatásokra.

A Központi Statisztikai Hivatal által elvégzett ellenőrzéseknek a jö—

vőben ki kell térniök a beszámolórendszer ellenőrzésére is.

Az engedélyezés új rendszere fokozott feladatokat ró a Központi Sta—

tisztikai Hivatalra a beszámolójelentések ellenőrzése terén. A Központi Sta—

tisztikai Hivatal ellenőrző munkájának az eddiginél alaposabbnák és érde- mibbnek kell lennie. Erre lehetőséget nyújt az, hogy az ellenőrzést nem a,

beszámolójelentések túlnyomó többségének évenként egyszeri, egyidőben történő engedélyezése alkalmával kell viszonylag rövid idő alatt végrehaj—

tani, hanem az ellenőrzésnek az egész éven át tervszerűen és folyamatosan folynia kell. Az érdemibb ellenőrzésre az is lehetőséget ad, hogy az ellenőr—

zés most már nagyobbrészt a Vizsgált területen, a helyszínen, nem pedig a hivatalban, íróasztal mellett, fog történni. Ennek következtében egyrészt az eddiginél jobban megítélhetők a tényleges szükségletek és adottságok, más—

részt egy—egy minisztérium területén a beszámolójelentés, mint egész — a különböző részek összefüggésében, funkciójában — jobban értékelhető. Az ellenőrzést hatásosabbá teszi végül az is, hogy az eddigi rendszertől elté—

rően a felülbírálandó adatgyűjtéseket nem maga a Központi Statisztikai Hivatal engedélyezte, ami a múltban az ellenőrzést némileg fékezhette.

A beszámolórendszerek felülvizsgálatát be kell építeni az egyes nép—

gazdasági ágak, minisztériumok statisztikai munkájának ellenőrzésébe. Az ellenőrzéseknek a statisztikai fogalmak helyességének, egységes értelmezé- sének vizsgálatán túlmenően arra is ki kell terjednie, hogy a bekért adatok valóban szükségesek—e, feldolgozták—e azokat, a bekért adatok száma csök- ken-e vagy növekedik és nem utolsó sorban, hogy az adatkérések szak—

szerűek-e.

*

Szükségesnek tartjuk, hogy a fentiekben kifejtett elgondolásokhoz a minisztériumi, vállalati statisztikusok közvéleménye szóljon hozzá. E kérdé- sek megvitatása kétségtelenül elő fogja segiteni, hogy a statisztikai beszá—

molójelentések engedélyezése terén jelenleg fennálló túlzott centralizációt és megkötöttséget megszüntessük, és ezzel sikereket érjünk el a statisztikai munka egyszerűsítésében, a statisztikai fegyelem megszilárdításában, egé—

szében véve a statisztikának alaposabb, érdemibb felhasználásában a gazda- ság vezetésében.

SZERKESZTÓSEGI MEGJEGYZÉS. A Statisztikai Szemle Szerkesztő Bizottsága 1956. május 18-án tartott kibővített ülésén megvitatta Pálos István elvtárs cikkét. A vitán a Szerkesztő Bizottság tagjain, a Központi Statisztikai Hivatal egyes főosztály—

vezetőin, osztályvezetőin kivül résztvettek a Pénzügyminisztérium, a Kohó— és Gépipari Minisztérium, a Szénbányászati Minisztérium, a Könnyűipari Minisztérium, az Épités- ügyi Minisztérium, a Földművelésügyi Minisztérium, az Állami Gazdaságok Miniszté—

riuma, a Belkereskedelmi Minisztérium, a Közlekedés— és Postaügyi Minisztérium, a

490 PÁLOS: A STATISZTIKA! BESZWOXDRENDSZÉR ENGEDÉLYEZÉSE

;

Népművelésügyi Minisztérium, az Oktatásügyi Minisztérium, a Város- és Község- gazdalkodasi Minisztérium képviselői.

A minisztériumok képviseloi a cikkben tárgyalt javaslattal: a beszámolórendszer új engedélyezési rendjével altalaban egyetértettek.

Néhány hozzaszolo azonban megemlitette: véleményük szerint az új engedélyezési rendszer gyakorlati alkalmazása során nehézséget fog jelenteni, hogy a minisztériu—

mok statisztikai osztályainak nincs mindenütt meg a kellő súlya a felesleges adatkérési igények visszautasitásához, és ez esetleg a statisztikai adatszolgáltatás felduzzasztásá—

hoz vezethet. Ezekkel az aggodalmakkal kapcsolatban többen megjegyezték, hogy ép—

pen a javasolt engedélyezési rendszer az, amely az eddigieknél jobban kidomboritja a minisztériumok és személyesen a miniszterek felelősségét a beszámolórendszer kialakíá tásában és ennek feltétlenül a statisztikai osztályok súlyának növeléséhez is kell majd vezetnie. A minisztériumok saját érdeke, hogy a begyújtendő statisztikai adatok körét olyképpen alakitsák ki, hogy az minden jogos igényt kielégithessen és ugyanakkor mégis a lehető legszűkebb körre korlátozódjék. A statisztikai adatszolgáltatás terjedel—

mének helyes megállapitása lehetővé teszi a statisztikai beszámolások egyszerűsítését és ezáltal az adatok mélyreható elemzését, a vezetéshez való eredményesebb felhaszná—

lását. A minisztériumok statisztikai osztályainak jelentős támogatást fog nyújtani munkájukhoz a Központi Statisztikai Hivatal azzal, hogy az engedélyezési rendszer értelmében ellenőrzését éppen az új rendszer révén sokkal erőteljesebben kiterjeszt—

heti a beszámolórendszer, valamennyi adatgyűjtés ellenőrzésére nemcsak az adatkéré—

sek szakszerűségére stb., hanem szükségességére is. A Központi Statisztikai Hivatal minden segítséget meg fog adni a minisztériumok statisztikai szerveinek, hogy a feles- leges adatgyűjtések ellen harcoljanak, de az elsőrendű felelősség ebben a harcban ter—

mészetesen a minisztériumoké.

Rámutattak a vita során arra is, hogy feltétlenül szükség lesz a Központi Statisz—

tikai Hivatal koordináló munkájára mindazokban az esetekben, amikor több minisz—

térium teriiletét érintő adatszolgáltatás bevezetéséről van szó, és az érdekelt minisz—

tériumok egymás között a kérdésben megegyezni nem tudnak. Az egyszemélyi felelős vezetés elve azt kívánja, hogy csak a felügyeletet gyakorló miniszter rendelhet el adatszolgáltatást az alárendelt vállalatokra, vagy egyéb szervek részére, Több minisz—

térium területét érintő adatkérés esetén eddig a Központi Statisztikai Hivatal biztosi—

totta az érdekelt miniszterek egyetértését és nyilvánvaló, hogy e fontos koordináló fel—

adatot a jövőben is el kell látnia.

Foglalkoztak a felszólalók a Központi Statisztikai Hivatal adatigényének biztosi—

tásával, illetve az ún. ,,minimális program" egységesítésének kérdésével. Javasolták, hogy azokról a területekről, amelyek több minisztérium között vannak felosztva (pél—

dául az ipar) a Központi Statisztikai Hivatal adatigényének kielégítéséhez szükséges adatokat egységes űrlapokon gyűjtsék be, mert ilyen esetekben a különböző (területi, országos) összesitések biztosításához feltétlenül szükség van a Statisztikai Hivatal adatigényének egységes formában való begyűjtésére. Ez az érdekelt minisztériumok és a Központi Statisztikai Hivatal legszorosabb együttműködése útján valósítható meg.

Az új engedélyezési rendszer mind a minisztériumok statisztikusan, mind aKöz—

pon—tiben azStatisztikaiértekezletenHivatalrésztvevőkdolgozóittöbbségénekaz eddiginél,álláspontjanagyobbszerintfeladatoknagyobbelé állitja,lehetőségetde egy—is

nyújt arra, hogy felvegyék a harcot a statisztikai rendszer egyszerűsítése érdekében : felesleges adatgyűjtések ellen.