A terméshozam statisztikai vizsgálata a Szolnok megyei mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél

PÁRNICZKY GÁBOR .- ,

A TERMÉSHOZAM STATISZTIKAI VIZSGÁLATA A SZOLNOK MEGYEI MEZÖGAZDASAGI

TERMELÖSZÖVETKEZETEKNEL

A népgazdaság fejlesztésének új szakaszában hazánkban a szocializmus további építésének kulcskérdése a mezőgazdaság. Noha — mint ismeretes

—- nálunk a kisüzemi gazdálkodás termelésében rejlő lehetőségeket koránt- sem aknáztuk ki teljesen, mégis a mezőgazdaság elmaradásának végleges felszámolása, a dolgozó nép bőséges élelmiszerellátásának biztosítása, a jó—

módú falusi élet útja nem lehet más, mint a nagyüzemi, szövetkezeti gaz- dálkodás. Ennek a célkitűzésnek helyességét felismerve a dolgozó paraszt- ság százezrei indultak el a társas gazdálkodás útján. Ma már mintegy négy és félezer termelőszövetkezetben 244 000 szövetkezeti tag gazdálkodik több mint másfél millió kataszteri hold szántóterületen, az ország egész szántó—

területének 16—17 százalékán.

A múlt év őszén termelőszövetkezeti mozgalmunknak kemény próbát kellett kiállania. A szövetkezés ellenségei igyekeztek úgy magyarázni az új körmányprogramot, hogy a párt és a kormány az új szakaszban csak az egyéni gazdaságokat támogatja, a termelőszövetkezetek jelentősége csökken.

A Magyar Dolgozók Pártjának III. Kongresszusa részletes útmutatást adott a mezőgazdaság fejlesztését illetőleg, és félreérthetetlenül leszögezte, hogy a szocializmus építésének falun változatlanul a termelőszövetkezet az el—

kerülhetetlen fő útja. A mezőgazdaság általános fellendítése és a szövetke—

zeti mozgalom fejlesztése kölcsönösen feltételezi és segíti egymást.

,,Végső fokon a szocializmus gazdasági alaptörvénye csak a nagy- üzemű kellektív mezőgazdaság,segítségével juthat teljes érvényre nép—

gazdaságunkban", mondotta Rákosi Mátyás előadói beszédébenl.

A kongresszus *ugyanakkor világosan rámutatott a tennivalókra is: a további mennyiségi fejlesztést a meglévő szövetkezetek gazdasági és poli- tikai megszilárdításának kell megelőznie. A hozamok emelése, a jövedelem ,, fokozása _ a már működő termelőszövetkezeteknél a közvetlenül előttünk álló feladat. Valóban semmi sem lehet fontosabb ennél. Nem Várhatiuk addig, hogya parasztság nagy tömegei önkéntesen a szövetkezeti útra lép- jenek, amíg szövetkezeteink működése kézzelfoghatóan nem szemlélteti a nagyüzemi gazdálkodás fölényét. Ennek a fölénynek pedig mindenekelőtt

1 A Magyar Dolgozók Pártja III. Kongresszusának rövidített jegyzőkönyve, II. kiadás Szikra, Buda-

pest, 1954., 51. oldal. _

118 " , mmm emez—'

a hozamokban kell mutatkoznia, hiszen a jövedelem és így a jólét is első- sorban ezen múlik. Ha az egyénileg gazdálkodó paraszt a határt járva azt tapasztalja, hogy a szövetkezet kukoricatáblája gyomos, elhanyagolt, hogy a termés nincs idejében betakarítva és ezért nagy a szemveszteség, hogy a gépállomás rossz munkát végez a szövetkezeti földeken, és mindezek ered—

ményeképpen a szövetkezet terméshozama sokkal kisebb, mint a hasonló természeti adottságok mellett dolgozó egyéni gazdaságoké, ekkor hiába be- szélünk a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről.

Lenin és Sztálin különösen sokszor hangsúlyozták, hogy a szövetkezeti út helyességét a gyakorlatban is be kell bizonyítani a parasztságnak. Ez a fő gondolat tükröződik Leninnek a mezőgazdasági kommunák és arteljek első kongresszusán elmondott beszédében. ,,. . . a parasztok nagyon is gya- korlati emberek"2 — jegyezte meg Lenin, majd a következő útmutatást adta:

,,ha mi általános magyarázatokkal jövünk a parasztsághoz arról, hogy [a mezőgazdasági kommunák szervezése milyen hasznos, és ugyanakkor nem vagyunk képesek neki a valóságban megmutatni azt a gyakorlati hasznot, amelyet a szövetkezeti, arteljszerű gazdaságok hoznak, akkor a parasztság nem viseltetik majd bizalommal propagandánk iránt."3 _

Nekünk tehát éppen ezen a téren kell elsősorban eredményeket elér- nünk. Jelenleg működő szövetkezeteink nagyobb része még nem bizonyi—

totta be gyakorlatban a nagyüzem fölényét, vagyis helyesen állapítja meg Csizmadia Ernő, hogy termelőszövetkezeteink nagyüzemi fölényének bizto- sítása ma inkább kialakulóban lévő folyamat, mint befejezett tényt A me—

zőgazdasági szakemberek, közgazdászok, statisztikusok fontos feladata, hogy ennek a folyamatnak alakulását elősegítsék. Ennek egyik módszere az, hogy feltárjuk a nagyüzemi fölény kibontaközását akadályozó tényezőket. Ehhez a munkához kiván segítséget nyújtani ez a dolgozat is. A cikk keretében fő—

ként a nagy terméshozamok elérését gátló agrotechnikai tényezőkkel, a köz—

vetlen termelési, üzemi összefüggések kapcsán foglalkozunk. Az olyan -—_—

természetesen szintén fontos —-— kérdésekkel, mint például a vezetés színvo—

nala, a munkafegyelem, a politikai munka, az állami ár és beszolgáltatási intézkedések hatásai stb., itt most nem foglalkozunk, vagy ezekre csupán

röviden utalunk. __

I.

A termelőszövetkezetek elterjedése nálunk megyénként változó. Az 1. sz. ábra bemutatja, hogy az egyes megyékben a megye egész szántóterü—

letének hány százalékán gazdálkodnak termelőszövetkezetek (I., II. típusú és mezőgazdasági tsz-ek együtt). A legsötétebben árnyaltmegye Szolnok, itt ugyanis 1954. június 30—án a szántóterület 31%—a szövetkezeti tagok tu—

lajdonában volt. Ebben a megyében volt viszonylag a legnagyobb mértékű a szövetkezetek számszerű fejlődése. _

1951-től kezdve Szolnok megyében már voltak szövetkezeti Városok is, mint Túrkeve, Mezőtúr, Karcag. A megyében működnek olyan országszerte ismert, kitüntetett szövetkezetek, mint amilyen a túrkevei Vörös Csillag, a karcagi Béke termelőszövetkezet,

? Lenin Válogatott Művek ll, kötet, Szikra, Budapest, 3.949, 638, oldal—.

3 U. ot 639. oldalt

* Csizmadia Ernő: A, mezőgazdasági nagyüzem fölénye és a termelőszővetkezetek erősítése népi de- mokráciánk fejlődésének új szakaszában. Közgazdasági Szem-le 1954, okt,

;; TERMESHOZAMMA szomox MEGYEI TERMELOSZÓVETKEZETEKNÉL ' _ 1159

Vizsgáljuk meg ebben? a megyében a termelőszövetkezetek terméshoza—

mainak alakulását a statisztikai adatok tükrében, vessük egybe a többi gaz?

(daságtípusok —— elsősorban az egyéni gazdaságok — megfelelő adataival, és

íelemezzük az eltérések okait. /

1. ábra

A termelőszövetkezetek részesedése a megye szántóterületében (százalékban)

1954. június 30—án '

fenme/a'sza've/lfezg/ak részese—dolga ; a megye szan/alepű/efe'áen

s : a' z a I e !: ó a n

Szolnok megyében is — mint a többi megyében ——- a szövetkezetek döntő részét a mezőgazdasági termelőszövetkezetek alkotják (III. típ. és ön—

álló). Tekintve, hogy a továbbiakban a nagyüzem nézőpontjából vizsgáljuk a kérdéseket, célszerű lesz a terméshozamok vizsgálatánál kizárólag ezek adatait elemezni, illetve állítani szembe az egyéb gazdaságtípusokkal. Ahol tehát nincs külön megjelölés, ott a statisztikai adatok a mezőgazdasági ter- melőszövetkezetekre vonatkoznak.

A mezőgazdasági termelőszövetkezetek legfőbb általános adatait — ősz—A szehasonlítva az 1950. év végi helyzettel —— az alábbi táblázat mutatja:

A mezőgazdasági termelőszövetkezetek fejlődése Szolnok megyében

M nn is 1 1 5 . . .

Megnevezés ígyíégég decengbgr 31. szeptígjger 80. 1950 " 100

Termelőszövetkezetek száma . . . —— 123 167 ' 135,8

Tagok száma... fő , 10614 22516 2103

Összterület . . . . ... . . . . 1000 kat. hold 69,9 2ll,1 302,0

Szántóterület . . . . ,, 58,l _166,2 286,1

Számosállat * . . . . . . . ... . . darab 5 713 23 188 4053

" A számosállnt általában egy 500 kg élősúlyú állatot jelent. _ _ Átszámltdsok: ló, szarvasmarha 0,8 számosállat, sertés O,!M számos-állat, juh 0071 számosánat,

^{' 120}

A fejlődés igen nagyarányú. Az

az állatállomány jóval nagyobb mértékben n száma, arra enged következtetni, hogy az u

ként a már meglévő szövetkezetekbe való az, hogy mind a terület, mind az állatállo ladja a taglétszám növekedési ütemét, arra

a tény, hogy a— taglétszám, nem et , , .

övekedett, mint a szövetkezetek:

tolsó négy évben, a fejlődés főw belépés útján történt. MáSréSZt:

mány növekedési üteme megha-4 mutat, hogy az utolsó négy évben:

belépő tagok között nagyobb volt a középparasztok aránya, mint az 1950. év—

végén működő szövetkezetekben.

* -

2. ábra , _

A, Szolnok megyei mezőgazdasági, ' termelőszövetkezetekáltalános adatai 1950454,

(logaritmikus lépték)

%

% _

500

) 500

400 - **" ___ w... " 400 ,

500 '

"." á—

-—-—rz—.,...._ ___ __ 500

t'"

/f,/l ' K

"" ,

zoo IL

ki

!

—— taglétszám

/

—-— szántálerű/af ... számasa'l/al

400 i'

0

Ennek az időszaknak a növekedés

4950 _, 4951 4952 4955 ,! 1954 "30

e azonban korántsem töretlen. Vegyük:

szemügyre a 2. sz. ábrát, amely a fejlődés ütemének változását szemlélteti.

1951—ben mindhárom mutatószám közel azonos mértékben fejlődött. A kö—

vetkező évben folytatódik a növekedés, taglétszámmal. Az 1953. évi csökkenés az rántsem lehetünk megelégedve 1954. els

vel. Az' állatállomány növekedett ugyan, de a ta

nagyüzemi kollektív gazdálkodás elő

, -A jelenleg működő szövetkezetek

A megyében Viszonylag sok a nagy 'szö nyeit.

de csökkenő ütemben, különösen a őszi kilépések hatását mutatja. Ko—

ő háromnegyed évének eredményei-A—

glétszám és a terület 1953h

száma tehát 167, a taglétszám 22 516;

vetkezett az összes szövetkezetek 32,4 százaléka 1000

holdon felüli területen gazdálkodik, ezekhez tartozik a ter——

melőszövetkezeti szántóterület 72,4 % tóterületének nagyságcsoportok szeri

mutatja. A továbbiak során látnifogj'uk 'az üzemna ,terniéshozammal és a hozamot befolyásoló tényezőkkel.

—a. A szövetkezetek számána. k és szán-—

gyság összefüggését az

Á TERMÉSHOZAM A SZOLNOK MEGYEI TERMEL'OSZÖVETKEZETEKNÉL 12];

3. ábra *

A Szolnok megyei mezőgazdasági termelőszövetkezetek számának és szántóterületének megoszlása üzemnagyság szerint

!

Szőmtkezeüa': szá/m szántóterület

— 400 400-100010002000— zooo-3000 3000 —

,. A' 8 t I) 0 / d _.

Vizsgáljuk meg ezután, hogyan alakultak a legfontosabb szántóföldi nö- vények termésátlagai a Szolnok megyei termelőszövetkezeteknél.

II.

A megye legfontosabb kalászosnövénye az őszi búza. A szolnoki löszhát és a Tiszavölgy tája természeti adottságainál fogva kiválóan alkalmas búza- termelésre. A talaj és az éghajlati adottságok hasonlóan alkalmassá teszik a megyét árpa, kukorica, cukorrépa termelésre. Itt találjuk hazánk legjobb lucerna termő tájait is. Az utóbbi években a tiszai csatornarendszer kiépíté- sével párhuzamosan jelentős rizstermelő területek létesültek a megyében.

Megvan tehát a lehetőség arra, hogy bő termést takarítson be a parasztság.

A Tiszavölgy táján pl. — helyes agrotechnika alkalmazásával — a termés- 'eredmény búzában még kedvezőtlen időjárás esetén is eléri a 12—14 g—t, jó időjárás esetén a 18—20 g—t is. A kukorica csövesen 30—50, a cukorrépa 200 g-t teremhet. Más tájakon kevésbé kedvezőek az adottságok.

Találunk a megyében kötött agyagos, sőt szikes talajokat is. Ezek egy része áraSztásos öntözéssel rizstermelésre alkalmas, más része javításra szo-'- rul. A megye jászsági részén savanyú, részben meszezésre szoruló homok- talajokat találunk.

Vizsgáljuk meg ezután, hogyan alakultak Szolnok megye mezőgazda—

sági termelőszövetkezeteinek terméseredményei a legutóbbi években. Az adatok alapján kétvfontos megállapítást tehetünk: '*

1. A termésátlagok a kalászosoknál 1954—ben mintegy 10—150/0-kal, kapásnövényeknél még nagyobb mértékben alatta maradnak az

egyéni gazdaságok átlagtermésének. '

2. Gabonaféléknél és kapásnövényeknél egyaránt a nagy szövetkezetek általában gyengébb termést takarítottak be, mint a kis szövetkezetek.

A lemaradásban tehát a nagy szövetkezeteknek döntő szerepe van.

122 mai—nema ém _

Az őszi búza és tavaszi árpa részletes átlagtermés adatait az alábbi;

:táblázat tartalmazza:

Öszi búza és tavaszi árpa 'termésátlaga a Szolnok megyei termelőszövetkezeteknél 1954-ben (az átlag "A,-ában)

kagzggáxrlfgfl§%an i Öszi búza Tavaszi árpa

-— 400 ... l 115,1 * 106,6

400— 800 ... ' 1245 aaz 800—1000 ... was 96,l 1000—2000 ... . . . 1004) 92,l zooo—3000 ... . . . . 943 96,1 3000— ... 92,4 94,7

Termelőszövetke zetek l

együtt 100,0 § lO0,0 _

A Szolnok megyei állami gazdaságok 1954-ben, bizonyságoti téve a nagyüzemi termelés fölényéről, 160/0-kal magasabb átlagtermést értek el

* őszi búzából, mint az egyéni parasztság.

1953—ban a termelőszövetkezeti átlag búzában 9,3 g, az egyénieknél (ku—- lákok és földművesszövetkezeti gazdaságok nélkül) 10,2 (1, tavaszi árpából 8,2, ill. 9,8 g. Tehát ebben az évben is nagyjából azonos mértékű lemaradás mutatkozik. Hasonlóképpen — bár nem olyan élesen mint 1954-ben — érvé—- nyesül az a szabályosság a mennyiségi sorokban, hogy az üzemnagyság emelkedésével az átlagtermés csökken.

Az állami gazdaságok 1954. évi nagyságcsoportonkénti eredményeit A vizsgálva Szolnok megyében megállapíthatjuk, hogy szabályszerűség (növe——

kedés vagy csökkenés) a mennyiségi saroknál általában nem tapasztalható.

Cukorrépából azonban a legnagyobb gazdaságok érték el a legnagyobb át- lagtermést és a tavaszi árpa termelésénél is a legjobbak között vannak.

Végső eredményünk tehát: a Szolnok megyei mezőgazdasági termelő- szövetkezetek a szántóföldi növénytermelésben még általában nem tudták érvényesíteni a nagyüzem adta lehetőségeket. Különösen a nagy szövetkeze—

tek értek el gyenge átlagtermést, ami alattamarad az egyéni gazdaságok és az állami gazdaságok átlagterméseinek. Ez a helyzet természetesen akadá—

lyozza a szövetkezeti mozgalom fejlődését, korlátozza a szövetkezeti tagok jövedelmét, lejáratja a szövetkezetek tekintélyét a kívülállók előtt. Ezen—

kívül a gyenge termés kihat az ország közellátási helyzetére. A Szolnok me- gyei szövetkezetek 1954—ben kenyérgabona beadási kötelezettségüket 730/0—ra teljesítették. Különösen jelentős a nagy szövetkezetek elmaradása. A 2—3 ezer holdas gazdaságok 70,7%-ra, a 3000 holdnál nagyobb üzemek pedig mindössze 66,4%-ra teljesítették a beadást.

Ugyanakkor rá kell mutatnunk arra a tényre is, hogy egyes termelő—

rszövetkezetek kimagasló teljesítményt értek el, maguk mögött hagyva az egyéni gazdaságok átlagos terméseredményeit. így 1954—ben a jászberényi Március 15. termelőszövetkezet kukoricából csövesen 26 03, cukorrépáből 194 (; termést takaritott be holdanként. Öszi árpából az átlagtetmésük 21 (1 és búzából is magasabb mint a megyei átlag. A tiszafüredi Úttörő termelő—

szövetkezet a mostoha időjárás ellenére 1954—ben búzából 10,6 01, tavaszi árpából 12 (; átlagtermést ért el és kukoricából is jó eredményt ért el: 16 (1—1:

termelt holdankéntt

A TERMÉSHOZAM A SZOLNOK MEGYEI TERMEUO'SZÖVETKEZETEKNÉL * 123

Egyes kimagasló eredmények mellett azonban figyelmünket a szövet—

kezetek zömére kell fordítanunk, ahol a helyzet korántsem mondható kielé- t gitőnek. Az a körülmény, hogy a nagyüzem fölénye a kisüzem felett objektív szükségszerűség, egyáltalán nem jelentheti azt, hogy közömbösen vehetjük

tudomásul a tényeket.

Feladatunk tehát az itt leírt helyzet okainak — mégpedig mint említet—

tük a közvetlenül ható okoknak — feltárása. Ezzel foglalkozunk a további részben.

III.

' A nagy és állandó terméshozamok elengedhetetlen feltétele a talaj ter—

mékenységének biztosítása, sőt fokozása. A termőképesség fenntartása, il—

letve fokozása érdekében azonban növelnünk kell a talaj szervesanyag-tar—

talmát különböző trágyák -— istállótrágya, komposzt, zöldtrágya —— felhasz- nálásáVal. Igy az állattenyésztés a mezőgazdálkodás szerves részévé válik.

Kreybig Lajos akadémikus így foglalja össze ezt a kérdést:

,,A növénytermesztés ésszerű szervezése tehát állattenyésztés nélkül sem technikailag sem gazdaságilag nem valósítható meg eredményesen,

így tehát hulladékanyagaink feldolgozása és enyészetüknek okszerű irányítása elsőrendű feladat."5

A statisztikai adatokat tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy a Szol—

! nok megyei mezőgazdasági termelőszövetkezetek állattenyésztésének jelen—

., legi színvonala nem biztosítja kellő mértékben a talajtermékenység foko—

zását és ezen keresztül a nagy terméshozamokat. Az adatokból kitűnik, hogy :a termelőszövetkezetek állatsűrűsége jóval alatta marad az egyéni gazdasá—

gok állatsűrűségének. Míg ugyanis a szövetkezeteknél (a közös állatállományt véve számításba) a szántóterület minden 100 kat. holdjára 14 számosállat jut, addig az egyéni gazdálkodóknál 27. Eszerint a szövetkezeteknél a jelen—

legi közös állatállomány a termőföld rendszeres istállótrágyázását a terület mintegy 70/0—án teszi lehetővé. Ezzel szemben a mezőgazdaság fejlesztéséről

szóló 1953. decemberi párt— és kormányhatározat arra kötelezi a termelő-

szövetkezeteket, hogy évenként szántóföldjük 200/0—án végezzenek istálló- trágyázást. A részletes adatokból már az is látható, hogy az állatsűrűség a nagy szövetkezetekben kisebb:

Uzemnagyság, kataszteri hold 1333 ?;ÉíggsggggB'

—- 200 ... 17,0 200— 400 ... 16,5 ,, 400— 800 ... 16,l 800—1000 ... 15,8 1000—2000 ... l3,6 2000—3000 ... 12,2 3000— . . . ., ... 13,2

! Mezőgazdasági termelőszövetkezetek l4,0

Egyéni gazdaságok ... 27,2

' Kreybig Lajos: Az agrotechnika tényezői és irányelvei. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1963, 211) oldal

124 ' ; - _ mamczxr einen _

A megye területén vannak olyan termelőszövetkeZeti földek, amelyek 10 éve nem kaptak trágyát, és termőerejük kimerülőben van. Ilyen táblán a tiszaburai Szabad Föld termelőszövetkezet burgonyából 1954—ben mindössze—u

19 (; termést takarított be holdanként. J ellemző, hogy az ugyanazon község—' _ ben működő Lenin termelőszövetkezet holdanként 200 (; istállótrágya fel——

használásával ugyancsak burgonyából 157 g átlagtermést ért el.

Természetesen a szövetkezeti gazdaságok komoly tartaléka lehetne a közös állatállomány mellett a háztáji gazdaságok trágyatermelése. A mező- gazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat is nagy jelentőséget

tulajdonít ennek a kérdésnek és kimondja: *

,,A termelőszövetkezetek gyűjtsék össze a háztáji gazdaságokban ter——

melt istállótrágyát is, a közgyűlés ezért a, trágyáért állapítson meg

pénzbeli vagy természetbeni térítést." *

Noha egyes, főleg kisebb szövetkezetekben valóban előfordult, hogy a.

háztáji istállótrágyát kihordták a közös földekre, ez egyáltalán nem általá—

nos jelenség. A háztáji trágyatermelés közös felhasználásának több akadálya van. Egyik a fuvar—, illetve munkaerőhiány, a másik és ennél fontosabb a Szalma és_trágyatüzelés, ami a megye, tiszántúli járásaiban van elterjedve.

Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy a parasztság a talaj termőeréjét fűti el a ,,bubosokban", ami népgazdasági szempontból jóval drágább tüzelőanyag, mintha akár import tűzifát használnak fel.

A megye mezőgazdasági vezetői által készített ,,Javaslat Szolnok megye mezőgazdasági termelésének fejlesztésére az 1954—56. években" című kéz-—

iratos munka nem csupán a termelőszövetkezetek, hanem a mezőgazdaság minden szektorára Végzett számítások alapján arra a következtetésre jut, hogy a jelenlegi állatállomány a trágyaszükséglet 780/0—át biztosítja, azonban

figyelembevéve a szalma- és trágyatüzelést, a biztosítottság mértéke mind——

össze 45%.

Megállapíthatjuk azt is, hogy a meglévő trágya kezelése sem megfelelő..

Sok szövetkezet elkésik a trágya hordásával, pl. a tiszaderzsi Szabadság tag—

jai idén október közepén még hozzá sem fogtak a trágyázáshoz. A trágya ott van a szövetkezet udvarán.

A terméshozam és az állatállomány közötti kapcsolat tehát a talaj ter——

mőerején keresztül érvényesül. A kapcsolat alapvetően fontos volta miatt _ szükséges, hogy a kérdést a statisztikai kapcsolatmérés speciális módszere, a korreláció számítás segítségével is' Vizsgáljuk. Ennek segítségével olyan számszerű megállapításokat tehetünk, melyekre az egyszerű statisztikai cso—- portositás nem ad módot. Ezeket a számításokat egy járás területére vonat- kozólag végeztük el, itt csak a számítás Végeredményeit közöljük. A kun——

hegyesi járás 15 termelőszövetkezeténél a 100 kh—ra jutó számosállat és az őszi búza terméshozama közötti összefüggést egyenesvonalú regresszióvalí jellemezhetjük. A vetésterülettel súlyozott számítások eredménye:

1. A regressziós egyenes egyenlete:

Ya: 1,9 % o,232 x

L-A TERMESHOZAM A SZOLNOK MEGYEI TERMEL'OSZÖVETKEZETEKNÉL 125

2. A kapcsolat szorosságának együtthatója:

r ::le 4-0,714'

"0—3; 0-2,

'A pontok elhelyezkedését a regressziós egyenes körül a 4. sz. grafikon mu—

tatja. ' —

4. ábra

Összefüggés az állatsűrűség és a terméshozam' között a kunhegyesi járás mezőgazdasági termelőszövetkezeteinél"

U . ,

aal/buza §,

ÁVÓ a

o

! ?

_ _a

6

_r—

G 252 * /U"0

0 ,, 94-01 /

s _Yz'b/ L

// 0

o

33" o

4 0

0

s

e 9 40 44 42 15 44 45 46 49 45

700 kh szánlo'terő/etfe jutó számmá/lat

Ezekből a számításokból és az ábrából megállapíthatjuk, hogy avizsgált területen igen szoros, közvetlenül mérhető stochasztikus kapcsolat köti össze az állatállományt és a terméshozamot. A szóbanforgó intervallumban az állatsűrűség egy darabbal való növelésének 23 kg őszi búza többlettermés felel meg. Az állatállomány fejlesztése tehát általában a szántóföldi növény- termelést és ezen keresztül a gazdálkodás egész színvonalát mozdítja elő, el-

hanyagolása pedig a hozamok csökkenését vonja maga után.

A trágyatermelés szempontjából az állatállományon belül is különös je- lentősége van a szarvasmarhának. Ha a Szolnok megyei mezőgazdasági ter- amelőszövetkezeteknél érdeklődünk, miért nem tartanak több szarvasmarhát, sokszor azt a Választ kapjuk, hogy a tehéntartás nem jövedelmező. De miért nem jövedelmező? A tejhozamokra vonatkozó— statisztikai beszámolókban erre a kérdésre megtaláljuk a választ. A tehéntartó 167 mezőgazdasági ter—

melőszövetkezet 1954. III. negyedévi jelentéséből kiderül, hogy az istálló—

yátlag modusza napi 2—4—3 liter között van, és a szövetkezetek közel BOO/O—ánál ' az istállóátlag nem éri el a 4 litert.

126

' A Szolnok megyei mezőgazdasági termelőszövetkezetek közül mindösSzef 9 dicsekedhetik napi 7 literen felüli istállóátlaggal. ,

Osszefoglalva megállapíthatjuk, hogy a gyenge terméseredmények fő okát a hiányos szervestrágyázásban kell látnunk, ez pedig a csekély állat-*

_ sűrűség következménye. Úgy mint a terméshozamok esetében, itt is a nagy termelőszövetkezeteknél látjuk a legnagyobb elmaradást.

IV.

Dávid Ferenc elvtárs, a Szolnok megyei pártbizottság első titkára a Ma—

gyar Dolgozók Pártja III. kongresszusán elhangzott felszólalásában többek;

között a következőket mondotta:

,,Jelenleg a fő feladatunk az, hogy a'gazdálkodás egyoldalúságát, a túl-—

zottan külterjes, extenzív gazdálkodási módot fokozatosan felszámoljuk, határozottabban és gyorsabban rátérjünk a belterjes, intenzív, sokoldalú— gazdálkodásra."

A szövetkezeti vetésterületek növénycsoportonkénti megoszlásának sta—

tisztikai adatait tanulmányozva igazat kell adnunk Dávid elvtársnak. A ga—

bonaterületek túlsúlya mintegy határt szab az állattenyésztésnek, lehetet—' lenné teszi a jó búza elővetemények biztosítását, általában helyes vetésforgó- kialakítását és végső sorban a gyenge hozamokban jut kifejezésre. (Bár a—

gazdálkodás belterjességének nem a kalászosok aránya az egyetlen ismérve.) Tekintsük át az 1954. évi vetésállomány szektoronkénti arányait:

Az egyes növénycsoportok aránya Szolnok megye 1954. évi vetésállományában

, Mezőgazdasági

_, Állam] . Egyéni

Gabonafélék ... '. ... 30,7 54,3 47,7 Rizs ... 2l,7 7,4 l,0 Kapások ... _... 7,4 17,1 37,5 Takarmánynövények és hüvelyesek ... 30,6 16,5 8,5

Egyéb növények ... 5,9 3,9 4,3

Ugar ... 3,7 O,8 LO

Összesen *100,0 100,0 100,0

A gabonafélék (búza, rozs, árpa, zab,) termesztési aránya tehát kima—

gaslóan nagy a termelőszövetkezeteknél. Igy nem biztosítható elég terület,, a kapásnövények (kukorica, burgonya, cukorrépa, napraforgó dohány stb.),

valamint a takarmányfélék (lucerna, vöröshere, zabosbükköny, csalamádé stb.) termesztésére. A tudományos és a gyakorlati tapasztalatok azt igazol—

ják, hogy ez a jelenség a hozamok alakulása szempontjából kedvezőtlen, nem beszélve arról, hogy az elégtelen takarmány—terület miatt nem fejlődhet kel-x lőképpen az állattenyésztés, ami végső soron ismét visszahat a hozamokra

—— mint láttuk -— s így a gazdálkodás egészére. Ezeket az adatokat tanulmáw nyozva szem előtt kell tartanak Kreybig Lajos akadémikus útmutatását, aki a szolnoki löszhát és a Tiszavölgy tájának növénytermelési viszonyairól többek között az alábbiakat írja:

. _AvTERMÉ'SHOZAM A SZOLNOK MEGYEI TERMELOSZOVETKEZETEKNEL 1277

,,Mindenekelőtt és alapvető fontosságúnak mutatkozik a rendelkezésre álló tapasztalati termésadatOkból a vetésso'r'rend döntő befolyása a ter—

méseredményekre. A legnagyobb eredményeket (és jövedelmezőséget) * azok a gazdaságok érték el, amelyekben a pillangósok és kapások ter—_

mesztése a kalászosokét területenként vagy kiegyenlítette, vagy túl—"

szárnyalta és ahol a pillangósok közül a nagy gyökértömegűeket előny—

ben részesítették."6 '

A tudományos megállapításokat szem előtt tartva a mezőgazdaság fej—v lesztéséről szóló párt— és kormányhatározat kimondja:

,,Az állami gazdaságokban és temelőszövgtkezetekben gyorsabban 'rá kell térni a korszerű évelő, pillangós és fűkeverékeket is alkalmazó ve- tésforgók bevezetésére."

A Szolnok megyei termelőszövetkezetek többségénél évekre előre terv-—

' szerűen összeállított vetésforgóról nem beszélhetünk. A vetésállomány _ösz—

szetételét évről évre a kötelező tervutasítások és az adott lehetőségek (munkaerő) döntötték el. Hozzájárult ehhez a terület állandó mozgása a be—

' lépések, illetve kilépések révén. így azután a növények sorrendjében nem lehetett a kedvező előveteményeket biztosítani. Meg kell azonban állapíta—

nunk, hogy a jelenleg folyó 1955. évi tervkészítés során az eddigieknél jóval nagyobb mértékben érvényesül a szövetkezetek önállósága, a tagság, a 've—

zetőség elhatározása. , -

Vizsgáljuk meg a vetésállomány összetételét most egy növénynél, a bú—

zánál. A növényeket három csoportba osztjuk (a rizs kivételével): jó, köze- pes, és gyenge búza elővetemények csaportjára.

Jó elővetemények: hüvelyesek, takarmánykeverékek, herefélék, lu—

cerna, kender, baltacim. / , — .

Közepes elővetemények: burgonya, dohány, len.

Rossz elővetemények: búza és egyéb kalászosok,_ répafélék, kukorica,, napraforgó, cirókfélék, nagy vízigényű növények.

A fenti felsorolásban a kukorica a rossz elővetemények csoportjában szerepel. Ismeretes az, hogy az istállótrágyázott, korán vetett és főleg gon-—

dos növényápolásban részesülő kukorica után jó búzatermést lehet elérni, mégis számolni kell azzal, hogy ezek a követelmények a Szolnok megyei ter- melőszövetkezeteknél nem vagy csak kis részben teljesülnek.

A jó és a közepes elővetemények együtt a vetésterület 21%—át teszik ki (ebből 19% a jó búza elővetemény), 79%-a pedig nem megfelelő. Figyelem- mel arra, hogy a búza az idén előreláthatólag 400/o-on felül részesedik a _szántóterületből, nyilvánvaló, hogy az elővetemények aránya helytelen irányban befolyásolja az átlagtermést. Különösen a gabona előveteményt kell hibáztatnunk, pedig sajnos elég gyakori jelenség a Szolnok megyei szö—

vetkezeteknél a gabonát követő gabonavetés. Igy pl. a mezőtúri Haladás ter—' melőszövetkezetben az idén ősszel 1400 kh búzát vetettek, ennek mintegy felét búza, illetve más gabona után.

' Kreybig Lajos: Az agrotechnikai tényezői és irányelvei, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1953, 417. oldal.

_;128

A Szolnok megyében működő mezőgazdasági szakemberek egy, része — felismerte, hogy, a termelőszövetkezetek továbbfejlesztése csak a gaZdálko—

dás sokoldalúbbá tétele, a kalászosok arányának csökkentése útján lehEÉSé-i ges. Tresser Pál, a túrkevei gépállomás vezető agronómusa pl. azzal kapcso—

latban', hogy Túrkeve szövetkezeti városban 56% a kalászosok területének aránya, rámutat arra, hogy a kenyérgabona—szükséglet fokozott kielégítését.

nem a gabonafélék vetésterületének növelésével, hanem a holdankénti ter- méseredmények növelésével biztosíthatjuk? _ ' ,

Az öntözött területeken alkalmazott vetéssorrendről is meg kell emlé—

keznünk. A mezőgazdasági igazgatóság öt különböző talajtípusra [6—9 éves öntözéses vetésforgót dolgozott ki. Eszerint rizst három, legfeljebb őt egy-.

mást követő évben lenne szabad ugyanazon táblán termelni. Sajnos eddig a termelőszövetkezeteknél a vetésforgók nem kerültek bevezetésre és az ön—

tözőrendszerbe újonnan bekapcsolt területek mellett a régi táblákat is rizs- termeléssel hasznosítják. Az ilyen gazdálkodás természetesen nem járul

hozzá a hozamok növeléséhez. _

Az elmondottakból következik, hogy a Szolnok megyei mezőgazdasági, termelőszövetkezetek tovább fejlesztésének, a nagyüzemben rejlő—lehetősé — gek érvényesítésének egyik legfontosabb eszköze a helyes vetésforgó kiala-'i- kítása, ezzel kapcsolatban a takarmányfélék, a pillangós és a kapásnövények - vetésterületének növelése a kalászos'ok terhére. , -

V.

A nagy terméshozam elérése elképzelhetetlen jól végzett talajműVelés és növényápolás nélkül. Vizsgáljuk meg először ez utóbbi téren végzett mun—

kát a Szolnok megyei termelőszövetkezeteknél. Noha kétségtelen, hogy egyes jól működő szövetkezetek példás munkát végeztek a növényápolásban, mégis meg kell állapítanunk, hogy a szövetkezetek zöme nem részesítette kellő növényápolásban a szántóföldi növényeket, és éppen ez az egyik oka a kapásnövények alacsony terméseredményeinek. Az elmúlt év második ne—

gyedében a mezőgazdasági termelőszövetkezetek például a cukorrépa vetés- terület 70/o—át egyáltalán nem, vagy csak egyszer kapálták meg. Ismét ta—

pasztalható e területen a nagy szövetkezetek rosszabb munkája a kisebbek-%

kel szemben:

A kukorica A cukorrépa Územnagyság háromszor vagy többször

kapált területének aránya, százalékban

—— 200 ... 47,5 lO0,0

200— 400 ... , ... 42,'7 'Z7,4

400— 800 ... 29,3 62,4

800—1000 ... 402 von

1000—2000 ... 242 66,7

2000—3000 ... 23,6 2l,0

30004" ... 17,9 62,3

Mezőgazdasági termelő—

szövetkezetek együtt 24,2 69,9

" Tresser Pál: Két példa, MagyarlMezőgazdaság, 1954. augusztus.

A TERMÉSHOZAM A SZOLNOK MEGYEI TEBMELÓSZÖVÉTKEZETEKNÉL 129;

A jelenség okát legtöbb termelőszövetkezeti vezető munkaerőhiánnyal

"magyarázza. Valóban előfordul, hogy egyes szövetkezetek nem képesek saját erejükből elvégezni a kapálást, és másokkal végeztetik. Igy a jászalsószent—

györgyi Petőfi tsz szövetkezeten kivülieknek harmados művelésbe adta a

"kukoricát, és a gazdasági év végén 443 (; csöves kukoricát fizetett ki munka- díj címén. Ebben a szövetkezetben azonban egy tagra 14,1 kh közös szántó—

terület jut, ami megyei viszonylatban kiugróan magas érték. A szövetkeze- teknél átlagosan 7,5 kh szántóterület jut egy tagra, ami — figyelembevéve az extenzív termelési irányt, — nem indokolná a növényápolás elhanyago- lását (természetesen a rizsterülettel rendelkező szövetkezetek helyzete ebből a szempontból jóval nehezebb). Ehelyett inkább két tényezőre kell rámutat—

nunk: a nem kielégítő munkafegyelemre és a növényápolás gépesítésének

elmaradására, '

Ami az előbbit illeti, elég utalni arra, hogy a túrkevei Vörös Csillag tsz- ből ez év harmadik negyedében 87 tagot zártak ki, azért mert nem végeztek

munkát. Elterjedt a ,,nyolcórázás" és különösen a rosszul dolgozó és jövedel—

mező szövetkezeteknél a háztáji gazdaságban a közös gazdaság rovására vég—

zett munka. Ha az összes tagok szívvel lélekkel dolgoznának a közös gazda—

ságban, —'-— ami nem kis részben múlik a pártszervezeteken és a szövetkezetek vezetőin — ez a körülmény önmagában is javítaná a terméshozamot, külö—

nösen a nagy termelőszövetkezeteknél.

Kétségtelen, hogy a talajmunkák, a vetés és a gabonabetakarítás gépe—

sítése mellett kevés gondot fordítottunk a növényápolás gépesítésére. A gép—

állomások többsége nem is nagyon törődik ezzel a kérdéssel. A Szolnok me—

gyei gépállomások tervében 1954. első félévére 3000 normálhold gépi kapá—i lás volt előirányozva, ezt 8,30/0—ra teljesítették. A nyári idény gépi kapálás tervét,'már jobb arányban teljesítették: 48,l%-ra. Előfordul azonban az is, hogy maguk a szövetkezetek húzódoznak a gépi növényápolástól, emiatt ma- radnak kihasználatlanul a gépek és mutatkozik lemaradás a tervteljesítés—

ben. Sőt az a különös jelenség is előfordult, hogy a traktorvezetők kézi ka—

pával kapálták meg a területet. A kúnhegyesi Vörös Csillag és Lenin ter—

melőszövetkezetben az idén a traktorvezetők 110 kh kukoricát és 10 kh cu—

korrépát kapáltak meg kézi kapával.

Térjünk át a talajművelésre. Ezen a területen kellene döntően megmu—

tatkoznia a nagyüzemi fölénynek, hiszen a traktorok munkája, a gépállomá- sok segítsége mindenekelőtt a szövetkezeti gazdálkodás fellendítésére ira- * nyul. Hozzátesszük, hogy az utóbbi évben a Szolnok megyei gépállomások

lényegesen jobb munkát Végeztek a termelőszövetkezeti földeken mint előző-' leg, éshogy a meglévő hibák ellenére is hatalmas segítői a kollektív gazdál—

kodásnak. Ez a javulás, különösen pedig a gépállomások által végzett mun—

kák minőségének további javítása nagymértékben hozzájárulhat a Szolnok megyei szövetkezetek fellendítéséhez, a terméshozam növeléséhez.

Mindenekelőtt foglalkozunk az 1954. évi terméshozamot befolyásoló té—

nyezőkkel. 1953. őszén a termelőszövetkezeti szántóterület nyolcad része ma—

radt műveletlen; ha az őszi vetésterületet, valamint az őszi mélyszántásrax nem szoruló (mentesített) területet leszámítjuk, ez annyit jelent, hogy a megszántandó területnek közel 35%—át nem művelték meg a gépállomások, illetve a termelőszövetkezetek.

3 Statisztikai Szemle

; 130 PARNICZKY Gimme , '

A Szolnok megyei mezőgazdasági termelőszövetkezetek szántóterületének állapota

1953. XII. 31—én "

Szántóterület

Megnevezés megoszlási

1000 kat. hold százalék

Öszi vetésterület ... 106,7 61,8

Mélyen szántott terület 40,7 23,6

Mélyszántás alól mente- 3,2 1,9

sítve ... )

Műveletlen terület . . . . 21,6 12,5

Feltölt évelő ... O,5 02

Összesen 1 7 2.7 , 100,0

Az 1954. december 31—i adatok még nem állnak rendelkezésre, azonban már most is látható, hogy a gépállomási munka fejlődése és az őszi kedvező-—

időjárás a megszántandó terület nagyobb hányadának megművelését tette—"

lehetővé, A fejlődés ellenére azonban sok szövetkezetnél, elsősorban a nagy szövetkezeteknél maradt műveletlen terület. Igy a mezőtúri Haladás tsz—ből a gépállomás akkor vonta ki gépjavításra a traktorokat, amikor a terület jó—

része még szántatlan volt. A traktorok távozása után a szövetkezet saját iga—

erővel fogott az őszi mélyszántáshoz, azonban a fagyok miatt a munkát félbe/:

kellett hagyni, így 600 kh szántatlan terület maradt.

Jelenleg a fő probléma az elvégzett munkák nem kielégítő minőségében,, rejlik. A termelőszövetkezetek jelentései alapján az elmúlt év utolsó negye—w dében a gépállomások által végzett őszi vetőszántás 460/0—a, a vetés 51,9%—a,, a mélyszántás 62,4—a volt jó minőségű. A többi közepes, illetve gyenge mi—

nőségben került elvégzésre. (A gépállomások jelentései szerint ugyanebben az időszakban némileg jobb volt a munkák minőség szerinti összetétele.) Saj- nos a statisztikára ebben a vonatkozásban nem lehet minden fenntartás nél—'—

kül támaszkodni, mert az elbírálás, illetve a munkák átvételkor történő mi—

nősítése sokszor nem kellő szakértelemmel, körültekintéssel történik, vagy a gépállomás igyekszik a rossz minőségű munkát is elismertetni a szövetke—

zettel. Világos azonban, hogy az elvégzett munka minőségének van objektív mércéje, és például az őszi mélyszántást lehet a szántás mélysége, a forgok;

megművelése, a szántás felszínének egyenletessége, a szántás rögössége stb.

alapján jó, közepes, vagy gyenge osztályokba sorolni. Végső soron természe—va tesen a terméshozam mutatja, hogy Szolnok megyében nincs minden rend—

ben a gépi munkák minősége körül.

Ide tartozik a munkák kellő időben történő elvégzése is. Még nem sike—

rült elérni, hogy a megyében az aratást közvetlenül kövesse a tarlóhántás, sokszor elhúzódik a betakarítás is.

A gépállomások nem tudták minden téren meggyőzni a szövetkezeteket amodern agrotechnika előnyeiről, például arról, hogy tarlóhántásnál nem,

kell feltétlenül ekét használni, hanem előnyösebb lehet forgatás nélkülif talajmunkát végezni. Az idei évben tárcsával 3620, ekével pedig 14835;

'normálholdnak megfelelő tarlóhántást Végeztek a gépállomások.

A TERMÉSHOZAM A SZOLNOK MEGYEI TERMELOSZÖVETKEZETEKNÉL 131

VI.

Attekintettük a terméshozam alakulásának főbb okait. Láthatjuk, hogy a Szolnok megyei termelőszövetkezetek zöme még nem volt képes a nagy- üzemi lehetőségek felhasználásával túlszárnyalni az egyéni gazdaságok ered—

ményeit. A nagy terméshozam kialakulását gátló tényezők felismerése azon—

ban hozzásegíthet azok leküzdéséhez, s végső fokon a jövedelmező szövet—

kezet, a falusi jólét megteremtéséhez. Ehhez elengedhetetlenül szükséges:

a talaj termőképességének fokozása elsősorban a szarvasmarhatartás növelé—

sével, a helyes vetésforgó kialakítása, elsősorban az egyoldalú gabona-—

gazdálkodás felszámolásával, a jó talajművelés és növényápolás biztosítása elsősorban a gépállomások munkájának megjavításával.

Mindenfelett a nagy szövetkezetek munkájában találunk javítanivalót.

Egy ötezerholdas vagy még annál is nagyobb mezőgazdasági üzem irá- nyítása nagy rátermettséget, alapos szakmai ismereteket és politikai érzéket igényel. A szorosan vett agrotechnikai tudáson kívül szervezőképesség is szükséges, hiszen sok embert foglalkoztató nagykiterjedésű üzemet kell ál- landóan áttekinteni, az egyes ágazatok bonyolult belső kooperációját irá—

nyítani, mindezt a gépállomások munkájával összehangolni, amellett tárgya—

lásokon kell résztvenni különböző állami Vállalatok és irányítószervek kép—

viselőivel, döntéseket kell hozni stb., stb. Jelenleg még sok olyan nagy szö- vetkezet van Szolnok megyében, ahol a vezetés nem tud megfelelni a köve—

telményeknek. , '

Összefoglalva e dolgozat tanulságait: igyekeztünk megvilágítani a nagy terméshozamok kialakulását akadályozó legfontosabb tényezőket. Ezek fel- ismerése az első lépés ahhoz, hogy leküzdhessük őket.

A fellendülés feltételei adottak a termelőszövetkezeteknél és a gépállo—

másokon egyaránt. Ahhoz azonban, hogy a lehetőségből valóság legyen, a szövetkezeti vezetők és a tagság fokozott munkájára, nagyobb szaktudásra,

a párt és az állami szervek segítségére van szükség. Ennek a segítségnek nem új határozatok és utasítások sokaságának kiadásában kell megnyilvánulnia;

utasítás helyett inkább több útmutatásra van szükség, legfőképpen pedig, helyes gazdasági intézkedésekre.

35!