A magyar szilikátipar energetikai helyzete

STATISZTIKAI ELEMZÉSEK

A MAGYAR SZI'LLIKÁTIPAR ENERGETIKAI HELYZETE*

MÁRFA! ÁRPÁD

A sziliciumdioxid és különböző vegyületei — gyűjtőnevükön a szilikátok -—

a földkéreg felépítésében elsődleges szerepet játszanak és az igen széles skálán mozgó ipari továbbfeldolgozás alpanyagát alkotják:. A szilikátkémia, — a mo—

dern vegyészet e speciális ága —— ide sorolja azokat, az általában ásványi ere——

detű anyagokat is, amelyek sziliciumdioxidot nem tartalmaznak ugyan, de a meg—

munkálás hasonlósága és a technológiai folyamatok azonossága alapján a szili—

kátokhoz állanak a legközelebb. E tágabb értelemben vett szilikátoknak haszná- lati tárgyakká való feldolgozása során fizikai és kémiai átalakulások következ- nek be. Az anyag szerkezetének, összetételének változását elsősorban az égetési technológia alkalmazása révén létrejött hőhatások idézik elő.

Az alkalmazott hőmérséklet nagyságának az átalakítás egyes fázisaiban meghatározott szerepe van és ez -— a szilikátipar valamennyi ágazatára vonat—

kozóan —— vázlatosan a következőkben foglalható össze.

Az anyag hevítésének első szakaszában, 100 Cc körüli hőmérsékleten az ún.

tapadó nedvesség távozik el. 100 és 1000 Co közötti hőmérséklet—intervallumban az anyag elveszti a hidrát—, illetve szerkezeti vizét. Végbemennek a dekarboni—

zációs folyamatok (CaC03 és MgC03 bomlása). Ebben a hőmérséklet-tartomány—

ban jelentős modifikációs, szerkezeti átalakulások is végbemennek az anyag belső szerkezetében. Az 1000 Cc alatti hőmérsékletre —— egyes különleges esetektől el—

, tekintve —-— a szilárd halmazállapotú reakciók lejátszódása a jellemző. Ennél magasabb hőmérsékleten Olvadék képződési folyamatok is megkezdődnek. Ott, ahol a technológiai követelmények az anyag teljes megolvasztását, illetve az olvadékból különböző összetételű vegyületek kikristályosodását teszik szüksé- gessé, az anyag hőmérsékletének maximális értéke megközelíti az 1500 Cc—ot.

Az utóbbi években ,a hazai szilikátipar évente átlagosan 10 millió tonna, legnagyobbrészt ásványi eredetű nyersanyag kiégetését végezte el. E tekinté—

lyes anyagmennyiség felénél az alkalmazott égetési hőfok 950—1050 Cc—ig ter—

jed, másik felénél pedig az, mao—1500 ("ic—ot is eléri. Egyrészt az égetési fázison

' A szilikáupar, mely a köztudatban és a Központi: Statisztikai Hivatal különbözö kiadvá—

nyalban is inkább épitőanyagipar néven szerepel, nem azonos, az építési anyagok gyártásával. Ez utóbbi terminológia ugyanis nem fejezi ki azt, hogy

1. a finomkerámi—a és az üvegípar számos műszaki és háztartási, tehát nem énítési rendel- tetésű terméke is szillkátlpari technológiával és szilikát eredetü alapanyagok felhasználásával készül, ugyanakkor

2. a beton—, cementáru és épületelemgyártó tom-ág szilikátok átalakítását nem végzi, csupán a szllikátipar egy másik iparágában történt átalakítás során előállított, szilikát alapanyagú teru- mék (cement) feldolgozásával foglalkozik. (A jegyzet folytatását lasd a 340. oldalon.)

340 mm ÁRPÁD

keresztülmenő anyagok nagy tömege, másrészt a magas hőfok iránti követel-

mények a szilikátipart az ipar egyik legnagyobb mergiafelhasmálójává teszik.'

További tekintélyes energiamennyiséget igényelnek az alapanyagok kiter- melésével (bányászatával), megmunkálásával, formázásával, belső szállításáVal,

rakodásával kapcsolatos munkafolyamatok. Az utóbbi munkaműveletekben

érintett anyagok súlya, az előzőkben említett 10 millió tonnán kívül —- a kő—

bányászat és az előregyártó ipar termékeit is figyelembe véve _ meghaladja

az évi 30 millió tonnát.

Az építési tevékenység világviszonylatban tapasztalható erős ütemű növe-

kedése mind nagyobb tömegű építőanyag előállítását teszi szükségessé-. Ugyan-

akkor egészen temiészetes az a törekvés, hogy a termelés mennyiségi növeke-

dése ne járjon az energiaráforditás hasonló mértékű növekedésével. Ezt a tö — vést elsősorban az energiakésdetek korlátoZott volta indukálja. Jellemző, hogy

mind a hazai, mind a külföldi szilikátipari szaklapok műszaki vonatkozású cik- keinek mintegy fele az energiamegtakaritási lehetőségeket vizsgálja. E tanul- mányok elsősorban a temelőberendezések állapotát, működését, korszerűsíté—

sét teszik vizsgálat tárgyává. Vizsgálódásaik kiterjednek továbbá arra *a kér-

désre is, hogy az adott vagy elérhető legkedvezőbb technológiai folyamat mel-

lett melyek azok az energiahordozók, amelyeknek alkalmazása az üzem és az

ország energiagazdálkodása szempontjából a leggazdaságosabb.

Mind a hazai, mind a külföldi e tárggyal foglalkozó műszaki irodámba két alapvető és eléggé egybehangzó vélemény csendül ki. Egyrészt: az energe—

Mindezek figyelembevételével szilikáttpar megjelölés alatt —-— a Központi Statisztikai Hiva—

tal ágazati rendszerét alapul véve —4 a következő iparágakat értjük: *

Az 1960. Az 1938.

évben alkalmazott jelölés és megnevezés szerint

211. Tégla—, cserép- és tűzállóanyag- 32. Téglagyártás

ipar 33—34. Tűzélló agyagáru-, hővédő anyagok

, — gyártása

212. ' K6- és kavicsbányászat 31. a. Kőbányák _

" 31. b." Kőmegmunkáló telepek

26. Mészégetés *

' 213. Mész- és cementipar 28. a, Cementgyártás

;(214; Beton- cementám, épületelem és 30. Műkőáruk gyártása.

_, szigetelő anyagok gyártása 28. b Azbeszt—cementpalagyártás 215. A Finomkerámía- és osiszolókorong— 35. Kályhakéezités *

ipar 36—37; Pipa és egyéb agyagáruk gyártáea.

216. Úvegipar ' 38. Úveganyagolvaeztás

* _ 39. Úvegosiszoláe és köszörülés

210. Épitőanyagipar összesen III. KIS-, föld-, agyag-, azbeszt- és üveg- ipar összesen

Néhány egyéb módszertani megjegyzés: ,

1. A megfigyelés köre az 1945 utáni adatok tekintetében, ahol ettől eltérő megjelölés nincs.

az országos termelés mintegy 95 százalékát képviselő állami iparra vonatkozik. Az adatok — első- sorban a megfigyeles hiánya miatt -— ennek megfelelően nem terjednek ki a szövetkezeti iparra.

továbbá a költségvetési szervek keretében működő, valamint a magánkisiparosok tulajdonában levö szilikátipari üzemekre. Az adatszolgáltatás üzemen belüli elhatárolásanak nehézségei miatt a megfigyelésből kiesnek továbbá azok a szilikátipari üzemrészek is, amelyek egy más iparágba sorolt vállalat mellékprofilját képezik (például a cukorgyárak és a kohászati üzemek mészművei).

! 2. A, forrás megjelölése nélküli adatok részben a Központi Statisztikai Hivatal 1938. évi év—

könyvéből, illetve az 1960. évi éves vállalati iparstatisztikai kérdőívekből származnak. Ez utóbbi évre vonatkozóan — néhány speciális kérdés tekintetében _, a vállalati energiamérlegben sze-

replő adatokat is felhasználtuk. ' ' __

- 3. Az egyes iparágak adatainak értékelésénél feltétlenül figyelembe kell venni, hogy néhány naarvállalatnáI ún. profilidegen termelés és ezzel összefüggésben különleges. az iparág egészétől

eltérő jellegű energiafelhasználásgis előfordul. — _ ,

A SZILIKATIPAR ENERGETIKAI HELYZETE 341

tikai berendezések korszerűsítése és ezzel párhuzamosan egyes esetekben a jobb hatásfokú energiahordozókra való átállás révén a szilikátipar valamennyi ága—

zatában jelentős energiamegtakarítás érhető el. E témával kapcsolatban egyéb—

ként mindenütt felmerül a megoldás invesztició—igénye is, [oly formában, hogy az átállás magas költségei gátolják a korszerűsítési törekvéseket. Pedig a szili—

kátiparban végrehajtott energetikai beruházások és felújítások költségei általá—

ban még mindig alacsonyabbak, mint az energiahordozók termeléséhez szüksé- ges ráfordítások, illetve az energiahordozók importkiadásai.

A kérdés kiforratlansága miatt a szakirodalomban csak kevés szó esik az energiamegtakarítás közvetett lehetőségeiről. E közvetett lehetőségen -— szem- ben .a termelő berendezéseknél alkalmazott változtatások, korszerűsítések köz- vetlen módszerével -—- az építőanyagipari termékstruktúra megváltoztatását

értjük. '

Az elmúlt évtized az építési módszerek és a felhasznált építőanyagok tekin—

tetében igen sok területen gyökeres változást hozott. A kivitelezési formák meg—- változtatására vonatkozó törekvés az építőipar szerelőiparrá való átalakításá—

nak, a munkatervnelékenység növelésének szükségességéből adódott. Fő meg—

nyilvánulási formája a kisméretű kerámikus építőelemek kiküszöbölése és he- lyette nagy, betonból, illetve könnyűbetonból készült épűletszerkezetek alkal—

mazása. Mivel a kerámikus építőelemek gyártása közismerten igen magas ener—

giafelhasználással jár, a fentemlített és folyamatban levő összetételváltozás fel—

tétlenül en'efrgiacrnegtakarítást jelent. Természetesen ennek ellenkezőjét is tapasztalhatjuk. A mind jobban tért hódító üvegből való építkezés, a hatalmas homlokzati üvegfelületek kiképzése, közvetve az energiafelhasználás növeke—

dését okozza. Bizonytalan továbbá, hogy az építési műanyagok várható elter—

jedése mennyiben fogja befolyásolni a fajlagos, például az épület egy köbméte—

rére jutó energiafelhasználást.

Az építőanyagipari termékösszetétel megváltozásának az energiafelhaszná—

lásra gyakorolt kedvező hatását azonban néhány esetben egyértelműen igazolni lehet. Itt csak a cementtermelés összetételében az utóbbi évtizedben bekövet—

kezett változásra hivatkozunk. Azzal, hogy az 1950 előtti, kizárólag klinkert tartalmazó cementeket, főleg 1952—től részben felváltották a különböző hetero——

gén (400—as és BOD—as szilárdságú) cementek, az egy tonna cement előállításához szükséges energiafelhasználás lényegesen csökkent azáltal, hogy évente kb.

300 000 tonna különböző adalékanyagnál az égetést kiküszöbölték.

Míg az ipar másik két legnagyobb energiafogyasztója, a villamosenergiaipar és a kohászat a szilikátiparhoz viszonyítva tökéletesebb termelőberendezéseivel, alkalmazott tüzelőanyagainak és főleg termékösszetételének stabilitásával az ener- giafelhasználás terén csak kisebb mértékű megtakarítást tud elérni, a szilikát—

iparban ennek lehetőségei —— minden vonatkozásban —- sokkal inkább adottak.

Természetesen az említett termékösszetéstél—változás, ennek felhasználási és gyártásteohnológiai kikísérletezése, továbbá az előállításnál leggazdaságosabban hasznosítható energiahordozó alkalmazására való felkészülés huzamosabb időt vesz igénybe. Ezért ezeknek a tényezőknek az energiafelhasználás összvolume—

rére gyakorolt hatása növidebb időszakon belül csak kismértékben észlelhető.

Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az új építőanyagok gyártása a

jelenlegi körülmények között —- a hagyományos anyagokhoz képest —— nálunk

még csak kis volument képvisel.

Míg a külföldi szakirodalom bőségesen foglalkozik az energiahelyzet és —el- látás közgazdasági értékelésével, irodalmunkban az elmúlt években e tárgyban

342 ! mm agyag

átfogó, az egész magyar szilikátipart felölelő értékelés, ismertetés nem' jelent

meg. E tanulmány ezt a hiányt kívánja'pótol—ni; tárgyalni fogjuk [a felhasznált energiahordozók mennyiségét és összetételét (1), az_ emergiaátalakítás mértékét,

hatásfokát és berendezéseit (2), a közvetlen energiefelhasználás nagyságát és berendezéseit (3). [A (2) és a (3) pontban jelzett kérdésekkel külön tanulmányban

fogunk foglalkozni.] *

A hazai szilikátíparban végbemenő mgetikai folyamatokat a következő

Vázlat szemlélteti. -

A szilikátipar energetikai folyamata?

' F lh lt ' d—

Felhasznált alap ( e laíínjnexfgiÉ—O energiahordozók ' hordozók

!

1

Felhasznált összes energiahorflozók

!

L

Közylgglenlf911338 2" Átalakításra bevitt Átalakítási na. .ra ev1 , energiahordozók "* veszteségek _

energmhordozok —

g l

1 l l i i

) Munkagépek Kemencék- Iíűtéetárs, Generátor- GÖZ—

meghajtásám ben égetésre VI 85313 ra . gáztermelésre ' termelésre

T T !

l l l

Munkagépek Technológiai 122321- meghajtására célok ra termelésre

!

* Néhány, az áttekinthetőséget zavaró, és volumenénél fogvaamúgy sem számottevő folya—

matot a vázlat nem tüntet fel;/éigy például az átalakítás során előállított gőz hármas rendelteté—

sén (munkagépek meghajtása,vyillamosenergia—termelés és technológiai céloktatörténő felhag- nálás) kívül, elenyésző mennyiségben egészségügyi, szociális, kulturális és imépülemk ram is szolgálja. Nem Jeleztük továbbá a gázgeneratortelepeknél előforduló kettős energiaátalakítás tényét sem, amikor is a generátorüzem működését biztosító gőzterme—lést, minimális nagyság—

rendje miatt figyelmen kívül hagytuk.'Végü1 nem ábrázoltuk a szmkátipamak a saját átalakí—

tásban előállított gőz- és villamosenergiával kapcsolatos értékesítési tevékenységét sem. Egyéb- ként ennek mennyisége sem számottevő és nem jellemző a szilikátipar energiagazdálkodására.

A FELHASZNÁLT ENERGIAHORDOZÓK MENNYISÉGEV ÉS ÖSSZETÉTELE A magyar szílikátipar 1960—ban tüzelőanyagokból 8294 109 kalóriát hasz—

nált fel. A szilikátipar tehát —-- a villamosenergiaipar és a kohászat után -—— az ipar harmadik legnagyobb energiafelshasmálója. A tüzelőanyagként ebben az ágazatban felhasznált energiahordozók mennyisége meghaladja a könnyű—, illetve az élelmiszeripar által külön-külön, sőt a nehézipar 6 egyéb ágazatában (bányá-

szat, gépgyártás stb.) összesen igénybe vett mennyiséget. ' '

A Szumma ENERGETIKAI HELYZET!) 343

' * 1. tábla

A teljes ipari tüzelőanyag-felhasználás és a fontosabb fajlagos mutatók 1960-ban

A tüzelőanyagként felhasznált alap és másodlagos energiahordozók

mennyisége értéke

' Ágazat, iparosoport az ipar teljes egy egy millió a. teljes

felhasználá— munkást-a forint terme- az anyag termelési

sának szá- lési értékre !

zalékában számítva (kalória) költség százalékában

Villamosenergiaipar ... 40, 3 l 1 1 9,4 3851, 5 60,0 35, 5 Vas—, acél- és fémgyártás ... 22,2 258,5 666,3 1 2,0 9,9 Szilikáüpat ... 11,4 126,5 1092,3 24,6 13,4

Vegyipar ... 4,9 102,5 289,1 4,1 3,2

A nehézipar egyéb ágazatai ... 7,9 188,8 119,9 2,5 1,5 Könnyűipar ... 5,8 2l,4 144,2 2,4 LS Élelmiszeripar ... 7,5 72,5 17o,1 2,4 2,1

' Ipar összesen 100,0 87,2 423,5 6,7 4,8

Az egymillió forint termelési értékre jutó tüzelőanyag—femasználás tekinte—

tében a szilikátipar a vas-, acél— és fémgyártást is megelőzi, és _ugyanezt tapasz—

talhatjuk az energiaköltségeknek mind az anyag-, mind a teljes termelési költ- ségekhez viszonyított arányát illetően is. Ennek oka elsősorban arra vezethető vissza, hogy a szilikátipar a tüzelőanyagokon kívül értékesebb anyagokat na—

gyobb mennyiségben nem használ fel.

A szilíkátipamak 11,4 százalékos részesedése az ipar teljes tüzelőanyag—

felhasználásából az egyes energiahordozókat tekintve igen különbözőképpen ala—

kul. A szilikátiparban felhasznált energiahordozók közül legnagyobb súllyal (10 százalék) a szén és a tűzifa (10,4 százalék) jelentkezik. Földgázból több ágazat kedvező technológiai lehetőségei ellenére alacsony a felhasználás (2,8 százalék).

A tüzelési célokna alkahnazott másodlagos energiahordozók közül magas a bri—

kett (16,4), a városi gáz (17,7), valamint a gázolaj—felhasmálás (12,0) aránya, míg a kokszé (2,0), a benziné (4,4) és a fűtőolajé (2,2) egyformán alacsony.

A felhasznált összes energia mennyiségét1 illetően a szilíkátipar egyes ága—

zatai között lényeges eltérések vannak. A legnagyobb energiafelhasználók az ún. melegüzemi, égetési technológiával dolgozó iparágak. E négy iparág képvi—

seli a szilikátipar teljes felhasználásának 94,6 százalékát. Ennek következtében itt a legmagasabbak —— mind az anyag-, mind a teljes termelési költségekhez viszonyítva —- az energiaköltség—ráfordítások. (Lásd a 2. táblát.)

A melegüzemi iparágakban az energiaköltségek az anyagköltségeknek át—

lagosan a felét, a teljes tenmelésai' költségeknek pedig több, mint negyedrészét képviselik. Közöttük a legnagyobb energiafelhasználó a mész—- és cementipar, ahol a tüzelési technológia okozta magas energiaráfordításokat a meghajtás szá- mottevő villamosenergia-fogyasztása is növeli.

Az utóbbi években végrehajtott technológiai korszerűsítések hatására a be—

ton, cementáru, épületelem és szigetelőanyagok gyártása is jelentős energiafel—

használó lett. Kalóriában számított energiafelhasználása megközelíti a finom—

kerámia— és csiszolókorong—iparét. A felhasznált egyéb értékes alapanyagok (ce—-

ment, betongömbvas stb.) mellett azonban az energiaköltségek ebben az ipar-

! Az egész iparral történt összehasonlítás során kizárólag a tüzelési célra felhasznált ener—

giahordozók mennyiségét vizsgáltuk. A továbbiakban a megfigyelést kiterjesztjük a teljes ener- giafelh'asználásra, azaz a vásárolt villamosenergia, gőz és generátorgáz mennyiségét is figye- lembe vesszük.

344 ,. Mmmmw

ágban csak kis súllyal jelentkeznek. A kő— és kavicsbányászat— iparcsoporton belüli energiafelhasználása nem éri el a [2 Százalékot. Ellentétben a szüllgátipar előző 5 ágazatával —— amelyekben az energia túlnyomórészt égetési és érlelési

célokra szolgál — itt kizárólag a munkagépek és szállítóeszközök meghajtááára használják.

2. tábla

A szilikátiparban felhasznált összes energiahordozók iparágankénti megoszlása ' és az energiaköltségek aránya 1960-ban

A felhasznált összes (alap és másodlagos) energia- hordozók

mennyisége értéke _

' aulllkát— ' '

Darás ' ipar - az anyag — tnémmlejlegsi

109kaló- 133023; ' , _

m - ———...—...

"Ab" ' nak költség

százalékában

Tégla-, cserép- és tűzállóanyagipar . . . 2813 32,9 43,5 18,4 Mész- és cementipar ... 3716 43,4 , 72,4—, ! 59,4 , Finomkerámia- és csiszolókomngipar 362 ' 4,2 ' ' 25,2 _ 13','8 *

Úvogipar ... * ... 1205 ' — 14,1 , ;; 34,5 20,5

Melegüzemi iparágak összesen ... 8096 94,6 49,2 ' 26,4

K6- és kavicsbányászat ... 154 LS 27,4— 7,5

Beton—, cementárn, épületelem és ,szi- ! A ,

getelőanyagok gyártása ... ' 311 _ 3,6 6,5 4,3 _ Szüikátipar összesen 8561 100,0 ' 36,8 19,6

_ Az egyes iparágak energiafelhasználásában mutatkozó különbségek nemcsak

mennyiségben jutnak kifejezésre. A technológiai sajátosságoknak megfelelően

lényeges elténések vannak azalkalmazott tüzelőanyagok tekintetében is; Ezt

legjobban úgy világíthatjuk meg, ha az energiafelhasználáSt az alapés'armásod- lagos energiahordozók szerint külön vizsgáljuk. E csoportosítás tanulsága sze—

rint _a szllikátíparban felhasználtrenergiahordozók döntő többsége az alap ener-

giahordozókból adódik.2 ' ' *

' ' ' 3. tábla

A szilikátiparban felhasznált energiahordozók

A felhasznált energiahordozók

Energia főcsoport * mennyisége megosztást.

(109 komm!) (százalék)

Alap ... 7718 _ 90,2 Másodlagos ... _,... 843 9, 8 Energiahordozók összesen 8561 100,0

' Itt és a továbbiakban a másodlagos energiahordozók mennyisége és viszonyítási (megosz- lási) százaléka! az alap energiahordoz kra való Visszaszámítás nélküli adatokra vonatkoznak.

Ennek megfelelően például a vásárolt villamosenergiának kalóriára történt átszámításakor az el- méleti 860 kal/kWó értéket.- vettük alapul, a tényleges -- az átlagos átalakítási hatásfoknak meg—

!eleló -— zooo—2200 kal/kWó-val szemben. . ' ' ' -

Tájékoztatásul megjegyezzük, hogy a másodlagos energiahordozóknak alap energiahordo—

zókra való vlsszaszámitása esetén a fenti megosztás a következőképpen módosul:

Alap energiahordozók ... ... 81,4 százalék Másodlagos energiahordozók 18,6 százalék Energiahordozók összesen ... mo,o százalék

,A SZILI'KATIPAR ENERGETIKAI HELYZETE 345

Az energiafelhasználás szempontjából jelentős iparágaknál .a fenti átlaghoz képest túlzottan nagy szóródást nem tapasztalhatunk. A mész— és cetmentípar—

ban elsősorban a keksz- e's olajtüzelés elterjedése, valamint a nagy villamos—- energia-felhasználás következtében az alap energiahordozók aránya az iparoso—

partos átlag alatt van, ugyanakkor a tégla-, cserep— és tűzállóanyagiparban, va—

lamint az üvegiparban az alap energiahordozók majdnem kizárólagos szerepet játszanak. A fmoMewrámia- és csiszolókorongiparban a brikett, olaj és gáznemű tüzelőanyagok alkalmazása következtében a másodlagos energiahordozók ará—

nya lényegesen magasabb, mint a durvakerámia iparban. A kő— és kavicsbánya- szatban a legmagasabb, közel 40 százalékos a másodlagos energiahordozók ará—

nya, ami azonban kis mennyiségénél fogva az iparcsoportos arányra nincs tény—- leges befolyással.

4, tábla

Az energiahordozók megoszlása alap és másodlagos energiahordozók szerint

* iparáganként 1960- ban

A felhasznált

alap másodlagos

Iparág energiahordozók

mennyisége értéke mennyisége értéke

109 kaló- az összes energia- 109 kaló— az összes energia—

riában hordozók százalékában riában hordozók százalékában

Tégla-, cserép- és tűzállóanyag-

ipar ... 2686 95,5 77,2 127 4,5 22,8

K6- és kavicsbányászat . . . . 93 60,5 28,3 60 39,5 71,7

Mész- és cementipar ... 3286 88,4 70,3 431 11,6 29,7

Beton-, cementáru, épületelem és szigetelőanyagok gyár—

tása ... 243 78,1 48,9 68 21,9 51,1

Finomkerámia- és csiszoló-

korongipar . . . ; ... 269 74,4 51,5 92 25,6 48,5

Úvegiparn ... _ 1141 94,6 77,7 65 5,4 22,3

Szilikátipar összesen 7718 90,2 66,9 . 843 9,8 33,1

_ 5; tábla

Az energiahordozók fajlagos költsége 1960. évben

Egy millió kalória

Iparág alap másodlagos együttes

energiahordozóra jutó költségek (forint)

Tégla-, cserép— és tűzállóanyagipar ... 87,62 546,23 108,36 Kő- és kavicsbányászat ... 107,93 42245 231,70 Mész- és cementipar ... 105,04 339,23 132,17 Beton-, cementáru, épületelem és szigetelőanyagok

gyártása ... 102,02 382,41 163,10 Finomkerámíaf és csiszolókorongipar . ... 116,30 319,01 168,10

Úveglpar ... 96,36 485,49 117,30_

' . ! Szilikátipar (feszesen 98,03 388,95 126,6'7

346 * MÁR?; A! ÁRPÁD

Ha a mennyiségi és az értéki megoszlást összehasonlítjuk, megállapítható, hogy közöttük jelentős eltérések vannak. Míg a másodlagos energiahordozók ——

az egész iparcsoportot tekintve _— a mennyiséget illetően nem egészen 10 83-á—

zalékot képviselnek, addig értékben 33 százalékot reprezentálnak. Az alapáta—

giahordozók esetében pedig temészetesen ennek ellenkezője tapasztalható. Az

alkalmazott energiahordozók mennyiségétől függően iparáganké—nt a két arány közötti különbség igen széles skálán változik, de tendenciájában —-—— nevezetessé!) abban, hogy a másodlagos energiahordozók költségei magasabbak —- mmdenüü

megegyezik. A fajlagos —— egymillió kalóriána vonatknztatott —-—- mergiaköltsé—

gek is kifejezik ezt a különbséget. (Lásd az 5. táblát.)

Tekintettel arra, hogy a szilikátiparban a felhasznált energiahordozók dentö többségét az alap energiahordozók képezik, a részletes ismertetést e főcSoporfb—

tal kezdjük.

A) Az alap energiahordozók felhasználása

Az alkalmazott négy jelentősebb és néhány kisebb, alárendeltebb szerepet

játszó alap eneigiahordozó közül volumenben legnagyobb a szénfelhasználás, hiszen a hat iparág összesített adatai szerint egymagában97, 3 százalékot repre- zentál.

6. tábla

A szilikátiparban felhasznált alap energiahordozók megoszlása fajtánként 1960-ban*

Iparág Szén Tűzifa Tőzeg Földgáz Egyéb Összesen

Tégla—, cserép— és tűzálló- *

anyagipar ... 95,3 0,1 0,0 1,5 3,1 100,0

K6— és kavicsbányászat . . . . 98,7 1,3 -— — — 100,0

Mész- és cementipar ... 100,0 0,0 — —- —- 100,0

Beton-, cementáru, épületelem

és szigetelőanyagok gyártása 94,6 LO 0,0 — 4,4 100,9

Finomkerámia- és csiszoló-

korongipar ... ' 93,5 6,l — — DA 100,0

Úvegipar ... 95,8 0,0 —- 4,2 — 100,0

Szilikátipa'r összesen 97,3 0,4 0,0 1,1 1,2 100,0

' A kalória alapadatokból számítva.

A szilikátipar 1960 folyamán 2 063 085 tonna szenet használt el, azaz a vil- lamosenergiaipar után az ipar második legnagyobb szénfegyasztója. Az egyes iparágak között a mész— és cementipar, amely 808 066 tonnát használt fel, fog—

lalja el a vezető helyet a tégla-, cserép- és tűzállóanyagipar (770 382 tonna) és az üvegipar (341 737 tonna) előtt. Anélkül, hogy az energiaátalakítás kérdésé-

vel itt részletesebben foglalkoznánk, megemlítjük, hogy a 2 millió tonna szén-

nek mintegy negyedrészét különféle másodlagos energiahordozókká alakítják át.

Ami a felhasznált szén minőségét illeti, ez a szilí-kátiparban viszonylag ma—

gas: az átlagos fűtőérték 3710 kcal/kg—ót mutat. Ennél magasabb fűtőértékű sze-—

neket a vas-, acél— és fémgyár'tás iparágon kívül csak néhány — az mergiafel—

használást tekintve csak kisebb jelentőségű —— iparcsoport használt fel, de ezek—- nek aránya az ipar összes szénfelhasználásából nem éri el az 5 százalékot.

GA SZILFKA'I'IPAR ENERGE'I'IKAI HELYZETE 347

A szili'kátipar egyes iparágaiban felhasznált szén minősége nagy eltéréseket mutat. Az üvegiparban, ahol a szén túlnyomó többségében átalakításra kerül, a legalacsonyabb az átlagos fűtőérték (3197 kcal/kg). Mindössze 130 kalóriával magasabb a szén fűtőértéke .a tégla—, cserép— és tűzállóanyagiparban, ahol az égetés technológiai folyamata és hőfokigénye lehetővé teszi a rosszabb minő- ségű szenek felhasználását is. A magasabb égetési hőfok követelménye miatt a mész— és cement, valamint a fínomkerámia— és csiszolókorongiparban viszont a szenek fűtőértéke meghaladja a 4000 kcal/kg értéket.

A szilikátiparban felhasznált szén átlagos fűtőértékéből is következik, hogy az, túlnyomórészt barnaszén, mivel a 2800—3800 kalóriás feketeszén-féltermé—

keket a szilikátipar nem alkalmazza. A 3000 kalóriát meg nem haladó szenek

—— például a lignit — aránya az egytized százalékot sem éri el és ezt a kis meny- nyiséget (217 tonna) is egyedül a tégla-, cserép- és tűzállóanyagipar használja fel. Az 5000 kalórián felüli külföldi szenek jelentősége a szilikátipar szénfel- használásában igen kicsi.

7. tábla

A szilikátiparban felhasznált szén megoszlása minőség szerint 1960—ban

! Ebből:

Meg e ezés Ö szese

n v 5 n feketeszén barnaszén lignit kgigönldi

A felhasznált szén

mennyisége (tonna) ... , 2 063 085! 124 633 1 937 748 217 487

megoszlása. (százalék) ... 100,0 6,0 93,9 0,0 O,l

átlagos fűtőértéke (kcal/kg) ... 3 710 4 174 3 606 2 129 5 776

A felhasznált szén minőségét területi részletezésben vizsgálva azt látjuk, hogy a magasabb fűtőértékű szemeket temnelő bányavidékek (Pécs, Dorog, Tata- bánya) közelében levő szilikátipari vállalatoknál a felhasznált szén minősége jobb. Ez a jelenség valamennyi —— a szénfelhasználás terén jelentősebb szerepet játszó —— iparágban észlelhető, anélkül, hogy ezt különleges technológiai köve—

telmények indokolttá tennék.

! 8. tábla

A szén minőségének változása a szilikátipar jelentősebb szénfelhasználó iparágaiban területenként 1960—ban

A magas kalóriájú szeneket ter- melő s7énmedencék

közelében rentabilis szálli—

Iparág tási távolságán

települt kívül levő

szillkátipari vállalatoknál felhasz- nált szén átlagos kalórlája (kal/kg)

Tégla—, cserép- és tüzállóanyagipar . . . . 3692 3280 Mész— és eementipar . '. ... 4189 3761 Finomkerámia— és csiszolókorongipar 4864 4250

Úvegipar ... , 3853 3070

E jelenség minden bizonnyal a szénszállítás racionális megszervezésével függ össze, ez azonban nem minden esetben szolgálja az optimális energiagaz—

dálkodást. Ennek alátámasztására csupán azt kívánjuk megemlíteni, hogy azok-

343 .. w , rmmmew "

nál-a tégla—, cserép— és tűzállóainyagiparik vállalatoknál, amelyek települémfelő— ' nyeik miatt a magasabb fűtőértékű szenekből nagyobb mennyiséget használnak .

fel, a fajlagos energiafelhasználás 10—15 számlákkal haladja meg az iparági átlagot.

A szilikátiparban alkalmazott alap energiahordozók közül a tűZifa Jelentő— ,

*sége ,az utóbbi évtizedekben, különösen a legnagyobb felhasználó, a íinomkerá— ; mia— és csis'zolókorongipar területén igen lecsökkent. Ebben az iparágban az"

1945 után végrehajtott kapacitásbővítések, illetve technológiai módosítások ezt

a tüzelőanyagfajtát teljesen visszaszorították, illetve alkalmazási területét erő- sen korlátozták. Ennek ellenere a szilikátipar összes tűzifa—felhesmálásámk há—

romnegyed része erre aziparágra jut, mivel itt egyes termékek (például her , ;

rendi porcelán) esetében nem lehet eliíekinteni a hazai sze-nek magas kéntar—

talmától, illetve az ebből származó minőségi fogyatékosságoktól. A többi ágazat— * ban felhasznált tűzife mennyisége ipar—áganként nem haladja meg az 1000—2590 tonnát és túlnyomórészt a tüzelőberendezések begyújtásánál alkalmazzák.

Az 1960. évi 10,5 millió köbmétert kitevő földgázfelhasználáSből mindössze

ked. iparág, a tégla—, cserep— és tűzállóanyagipar és az üvegipar részesedett. A;

földgázt alkalmazó négy vállalat közül 3 a Zalai, 1 pedig az alföldi előfordulá- sokra települt. Úgyszintén a kitermelési helyhez való közeli kapcsolat következ-—

ménye az egyetlen _ fejérmegyei — téglaipari vállalatra korlátozódó tőzeg-—

felhasználás

Az utóbbi években a szilikátipar egyes ágazataiban, különösen :a tégla-, cse—

rép— és tűzállóanyagiparban, növekvő szerephez jutottak az ún. hulladék tüzelő- anyagok. Ezeket az energiahordozókat elsosorban az ipar és a közlekedés, _ki- sebb mertekben pedig a mezőgazdaság bocsátja a szilikátipar rendelkezésére

9." tábla A szilikátiparban felhasznált hulladék tüzelőanyagok mennyisége

származási hely szerint 1960-ban

A féllmsznált huiladékenergia

Származási hely (a hulladékenergia megnevezése) /

* tonna 10. kalória $$$:

Közlekedésből (szénpemye) . . . ... 32 197 46 850, 1 455 Mezőgazdaságból (rizshéj) ... 1 194 3 248 2 720 Iparból (fahulladék, bányameddő stb. ) ... 20 807 44 208 2 125 Összesen 54 198 94 306 1 740

E hulladék tüzelőanyagok felét kazánokban és kemencékben közvetlenül tüzelik el, felét pedig az alapanyaghoz keverve égetik el (például a szénpernyét).x

B) A másodlagos energiáhordozók felhasználása

A szilikátiparban 1960 folyamán 16—féle másodlagos energiahordozót alkal—

m'aztak, amelyből 11 a felhasználás mennyiségét tekintve csak alárendelt sze-

repet' játszik és így nem jellemzö a szilikátipar energia—igénybevételével Afenn—

maradó 5 másodlagos energiahordozó képezi az összes felhasznált másodlagos energiahordozó kalóriában kifejezett mennyiségének 85 százalékát.

A SZILIKATIPAR ENERGETIKAI HELYZETE 3491

. 10. tábla

A szilikátiparban felhasznált másodlagos energiahordozók részletezése fajtánként és iparáganként 1960-ban

Beton-,

' ' cement—

Tégla-, ál"! Finom- cserép— K6— és épület' kerá-

és tűz- kavics— Mész- ég elem és mia- és Úveg— szilikát"

álló- bányá- cement- szine-_ csiszoló- ipar """

Energiahordozó anyag- szat ipar telő— korong- őrszesen

— ! ; anya-

par gok ipar

gyár-

tása

által felhasznált mennyiség 109 kalóriában

Vásárolt villamosenergia. ... 37,6 10,2 125,4 12,2 10,5 20,3 216,2 Koksz ... l7,3 0,9 128,9 2l,7 2,3 3,4 174,5 Fűtőolaj (pakura) . . . ." ... — ' 30,1 -— 112,9 1,0 ll,9 ——- 155,9 Gázolaj ... 19,0 41,0 9,8 l2,l l,4 13,0 96,3 Városi gáz ... O,2 — — 0,2 43,3 24,8 68,5

Vásárolt generátorgáz ... ; ... —- — 39,5 — -— -* 39,5 Brikett ... 2,1 2,4 0,0 5,2 20,6 O,8 31.1 Benzin..., ... 9,9 3,9 1,1 4,6 ,3 ,l 21,9

Vásárolt gőz ... —- — — 10,7 -— — 10,7

Pakurás szén ... L ... 7,'7 0,7 — 0,0 — — 8,4

Propán—bután ... ; ... 0.3 —— 0,0 — 1,2 O,8 2,3 Petroleum ... 0, 2 0,0 0, l -— 0,0 , 7 1 , 0

Ahydrált lignit ... 0,0 —- 0,1 — — — 0,1

Egyéb (faszén, karbid stb.) ... 2,8 1,3 12,5 0,0 0,0 0,0 16,6 Összesen 127,2 60,4 430,3 67,7 92,5 64,9 843,0 A másodlagos energiahordozók felhasználá-

, sa. az összes felhasznált energiahordozók

százalékában ... 4,5 39,5 ll,6 21,9 25,6

5,4 9,8

A másodlagos energiahordozóknak az egyes iparágakon belüli felhasználási arányairól már volt szó, ezért itt csak az egyes energiahordozókkal foglalko—

zunk. Nagyságrendileg az első helyet a vásárolt villamosenergia foglalja el, 216 milliárd kalóriás értékével. A felhasznált villamosenergia túlnyomó része a tech—

nológiai berendezesek meghajtására szolgált, égetési—technológiai célokra egyet—

len iparágban sem alkalmazták. "*

Az iparcsoporton belül —- 50 százalékot meghaladó arányával — a mész—es' cementipar villamosenergia-igénybevétele a legmagasabb. Ezt az iparági tech—

nológiai folyamatok sajátosságai magyarázzák. A lényegesebb eltéréseket — az egyes iparágakra leginkább jellemző technológiákat alapul véve ,— a 11. táblán bemutatott összehasonlítás szemlélteti.

Azok a technológiai különbözőségek, amelyek a cementipar nagyobb villa- rnosenergia—fehasználását okozzák, egyébként más tekintetben is fennállanak.

Míg a cementiparban az alapanyagok (mészkő, márga) megmunkálása (törése, iszapolása) villamosenergia alkalmazásával történik, a többi 3 iparágban az.

előkészítés hasonló fázisainál még ma is eléggé elterjedten alkalmaznak többek között gőzenergiát és dieselrendszerű meghajtást. A cementipar magas villamos—

energia-feürasmálását egyébként legszembetűnobben a fajlagos villamosenergia—

felhasználás mutatója fejezi ki.

350

Az egy ipari munkásra jutó víllanwsenergia-felhasználás iiparáganként 1960—ban—

kw'á' _

Iparág

'Téglag cserép— és tűzállóanyagipar 212 '

Kő- és kavicsbányászat ... 190 Á, Mész— és eementipar ... 3285

Beton-, cementáru, épülete-lem és szigetelőanyagok ,_

gáz—tása ... 167 Finomkerámm— és csiszolókorongipar ... 216 Uvegipar ... 361

Szilikátipar összesen , 508

11. MW A melegüzemi iparágak főbb technológiai folyamatai közötti ehetünk,

[(A technológiai folyamat Cementlpar Téglgumxűz- müggimí'iügd' — UWW;

Nyereanyagnakabá- drótkötélpályán e. lejtőnvlef'elé' az alapanyagok kitermeléae,wg:

nyából a feldol- , szállitószalagon, haladó súly ipar más ágazat—aban mi

gozó üzembe való villamosenergia energiáját ,

szállítása felhasználásával kihasznalva. _ energiaráfor—

állás nélkül

Kemenceüzem kemence vlllambs- stabil beépítésű kemencék, a kiégetésre kerülő energia meg- árunak

hajtással a) mozgatása nélkül (példáulkörg fazekas- ,boglye- renciszem'i kemencék) kézi erővel Való bla-,

illetve kikel-dás *

b) mozgatásával (alagút kemence) minimális továbbítási villamosenergia-igénnyel

Órlés (félkészter- nagyteljesitményű, technológiai folyamat nem kívánja meg mék és szén) villamos motor

meghajtású malmekkal

A félkész-, illetve elevátorok, szállí- jelentős részében kézi erővel, kisebb mértékű villa—

késztermékek belső tószalagok, pneu- moeenergia felhasználásával szállítása- matikus száll—ítás

stb. révén kizá- rólag villamos- energia alkalma—

zásával

Hazai viszonylatban 1952—ben indult meg ai aknakemencés rendszerű ce—

ment—klinker égetés. Azóta a szilikátípar kokszfelhasmálása a korábbi évekhez,

képest többszörösére növekedett és 1960—ban elérte a 30 000 tonnát. A mész— és

cementiparon kívüli egyéb szilikátipari ágazatok technológiai—tüzelési célra tör-

ténő kokszzfelhasználása viszont jelentéktelennek tekinthetö. Hasonló a helyzet _ a fűtőolaj tekintetében is.

Azokban az mparágakban, amelyekben ez energi—átalakítás, illetve a [munka—'

gépek meghajtása diesel—, illetve benzinmotorok alkalmazásával törtenik, és _,

A. SZILIKÁTIPAR ENERGETIKAI HELYZETE 351

amelyekben a belső szállítás nincs elektrifikálva vagy a villamosítás nem gazda—

ságos, illetve nehezen megoldható, a gázolaj— ésa benzinfelhasználás igen jelen—

tős. Vonatkozik ez elsősorban a kő- és kavicsbányászatra, valamint a tégla—, cserép— és túzállóanya-giparra. Az üvegiparnak, mely a fenti kategóriák egyi- kébe sem sorolható, gázolaj felhasználása mégis magas, ez gyártástechnológiája speciális adottságaival függ össze. Egyébként az üvegiparban, mely a szilikátipar harmadik legn—agyobb—jalap energiahordozó felhasználója, másodlagos energia—

hordozókat csak igen csekély mértékben vesznek igénybe.

Az utóbbi években a szilikátipar egyes ágazataiban — kihasználva a tele——

pítés helyzeti előnyeit és az új technológia nyújtotta lehetőségeket —— növel- ték az energia—kooperációt. Ennek keretében két épületelemgyár 1960-ban már 10,7 milliárd kalória mennyiségű gőzt kapott érlelési célokra a budapesti és bán—

hidai erőanűvektől, illetve a mészipar 39,5 milliárd kalória generátorgázt a szén—

feldolgozó ipartól. E kooperáció további kiépítése a közeljövő feladata.

C) A másodlagos energiahordozó-k felhasználásának növekedése

Közismert, hogy az utóbbi két évtizedben az energiahordozók felhasználá—

sát illetően világviszonylatban jelentős szemléletbeli változás következett be.

Ezt az a gyakorlati felismerés váltotta ki, mely szerint egyes elsődleges, illetve másodlagos energiahordozók a szénnél sokkal gazdaságosabban, nagyobb hatás—

fokkal tüzelhetők el. Ezt a nézetet vallják azon országok szakértői is, amelyek- ben a szén átlagos minősége a magyar szenek átlagos fűtőértékét jóval meg- haladja. A figyelem ennek megfelelően mindinkább az olaj és a földgáz felé for—

dult. Az ipar egyéb ágazatai mellett természetesen a szilikátiparban is felmerült a gazdaságosabb tüzelőanyagokra Való átállás iránti igény és a probléma a mű—

szaki, valamint közgazdasági irodalomban is jelentős teret kapott.

Az idevonatkozó szakirodalom részletes ismertetésére e tanulmány kereté—

ben természetesen nincs mód. Ezért a következőkben csak néhány jelentősebb

és a magyar eredményekkel megbizható módon összehasonlítható adatot kívá- nunk érinteni.

A Német Szövetségi Köztársaság tégla-, és csenépiparában alkalmazott tü- zelőanyagfajtákkal foglalkozva Georg Wegener a fejlődés útját a szénnek mint jelenleg még túlsúlyban levő energiahordozónak visszaszorításában látja és he—

lyette részben a szén átalakításából származó nemesebb tüzelőanyagoknak, de még inkább a földgáznak az alkalmazását javasolja. A szén magas arányára vezeti vissza azt a kedvezőtlen helyzetet, hogy az energetikai kiadások magas hánya- dot képviselnek a termelési értékből (19,0 százalék). A magyar tégla—, cserép- és tűzállóanyagiparban ez az arány —— a teljes termelési költségekhez viszo—

nyítva ——-—- 18,4 százalék, tehát megközelíti a nyugatnémet adatot. Wegener kü—

lönböző tégla- és cserépipari vállalatoknál végzett mérések alapján arra a kö—

vetkeztetésre jut, hogy a kedvezőbb energiagazdálkodási helyzet megteremtése megköveteli a jelenleg leginkább elterjedt körkemencéről az alagút—kemencére való áttérést.3

A fajlagos kalóriafelhaszinálás alakulását különböző kemencetipusok és

energiahordozók alkalmazása esetén a Német Szövetségi Köztársaság tégla- és

cserépiparában Wegener mérései szerint a következő adatok jellemzik.

1951 lax-of. dr. ing. Georg Wegener: Gasverwendung in der Ziegellndustrle. Die Ziegelindustrie.

. 2. sz.

352 ' ' mmm mean

_ 12. tábla.

A fajlagos kalóriafelhasználás ,

Kör ' Alagut

. rendszerű kemencében (

Megnevezés

"

kőszén generátorgáz* _ földgáz, J

alkalmazása esetén

Egy kilogramm tégla, illetve cserép kiégetésénél fel—

használt melegmennyiség (kalória. egységben) . . 380 —- 460 320 —- 380 280 — 320 180 -— 200

* A generátorgázzá való átalakítás során fellépő veszteségek figyelembevételével.

Összehasonlításképpen megemlítjük, hogy a magyar adatok a kör— (és cikk-

calck rendszerű) kemencék esetében, az alkalmazott tüzelőanyag minőségétől, a * kemence állapotától és néhány más befolyásoló tényezőtől függően némileg nagyobb határok között változnak (320—550 kal/kg). Bár a hazai tégla—, cserép—

és tűzállóanyagiparban felhasznált földgáz elégetése nem alagútrendszerű, ha- nem körkemencében történik, a fajlagos felhasználás a nyugatnémet mérések—

kel azonos. eredményeket mutat.

A földgáznak a generátor-gázzal szemben történő előtérbe helyezését a 12.

tábla adatai is alátámasztják. A közvetlen széntüzelésről a generátorgázra való áttérés ugyanis csak kisebb mértékű energia—megtakarítást eredményez, ugyan—

akkor az átállás beruházási költségei magasak. Erre a megállapításra jutott pél—

dául az a bizottság is, amely a London Brick Company egyik telepén végrehaj—

tott ilyen irányú átalakításokat értékelve Végső következtetését, így foglalta össze: ,,A generátorgázzal történő égetés gazdaságossága a közvetlen széntüze- léssel szemben kétséges és alkalomadtán további Vizsgálat tárgyává kell tenni."4 A- szovjet szakirodalom is bőségesen foglalkozik e kérdésekkel. M. M;

Naumov több cikkben5 számol be a Szovjetunióban felépült gáztüzelésű alagút—

kemencék energia—felhasználásának alakulásáról és kiemeli azok igen kedvező eredményét. Értékek továbbá a földgáz alkalmazása mellett, a tűzsebesség gyor—

sulása következtében előálló, jobb kapacitáskihasználási lehetőségeket is.

A földgáztüzelésre történő berendezkedés természetesen nem minden eset—

ben jelenti egyben a kemenoetípus megváltoztatását is. Egyes olasz szerzők pél—

dául Fiedenici és G. Guidi a Laterz'zi6 című lapban beszámolnak arról, hogy az Olaszországban, a közelmúltban feltárt igen gazdag földgázkészletek lehetővé teszik a téglaipari körkemencék egy részénél a földgáz alkalmazását. Hasonló értelemben nyilatkozik a Brick et Clay Record Chicago is, amely beszámol ar—

ról, hogy az Alliance Clay Producto Co Ohio államban levő különböző telepein 16 téglaégető kamrakemencét alakított át földgáztüzelésre. Itt 1065 és 1088

0—03 hőmérséklet mellett 300 kal/kg alatti fajlagos felhasználást értek el.

A földgáz felhasználására való átállás tárgyalása mellett az egyéb energia—

hordozók alkalmazása is napirenden szerepel. Több tanulmány foglalkozik a

széntüzeléssel szemben az olajjal való égetés előnyeivel és e vonatkozásban ki- emeli 'az utóbbi tüzelőanyagnak a hamumentességből származó előnyeit és az

itt is tapasztalható tűzsebesség növelésének gazdaságosságát. A Die Ziegelin—

* Lásd a Die Ziegelindustrie 1957, évi 18. számában közölt ismertetést.

' Lásd Sztelclo i Keramika, 1950. 7., .és 13. számát. _ ' 1952. évi 1. sz.

*!

A.SZILIKA'I'IPAR ENERGE'I'IKAI HELYZETE

353

dustrie 1956. évi 2. számában például ismertetés jelent meg a svéd tégla— és cserépiparról (Die schwedische Ziegelindustrie címmel) a Hesseni Téglaipari Szakegyesület ott történt tanulmányútja alkalmából. Ismerteti a Lomma-i tégla-' gyár olajtüzelésű kemencéjének energetikai eredményeit és igen elismerően nyilatkozik az itt elért 171 keal/kg—os fajlagos felhasználásról.

Az energiahordozók felhasználásának módosítására irányuló példaként is- mertetett törekvések természetesen nem korlátozódnak a tégla—, cserép— és tűz——

állóanyagiparra, hanem kiterjednek a szilikátipar egyéb, jelentős energiafel—

használó ágazataira is. így a cementiparban elsősorban az olaj, az üvegiparban pedig a földgáz felhasználásának kérdéseivel foglalkoznak. Ennek indokoltságát néhány hazai példával is szemléltetni kívánjuk.

A magyar cementiparban 1960-ban végzett mérési eredmények szerint az egy kilogramm klinker (a cement alapanyagát képező félkésztermékek) égeté—

séhez széntüzelés esetében 2380, olajtüzelés esetében 2350, koksztüzelés eseté- ben 1400 kalória szükséges.

A szén— és az olajtüzelés fajlagos mutatója közötti minimális különbségnél figyelembe kell venni, hogy 1960—ban az olajtüzelés nálunk még csak kísérleti stádiumban volt és a cementipar egyik leginkább elavult kemencéjét állítot-J ták át olajtüzelésre. A kizárólag olajtüzelésre épülő Váci Cementgyár tervezett fajlagos felhasználása -——- 1220 kalória/kg — már sokkal plasztikusabban mu—

tatja az olajtüzelés gazdaságosabb voltát.7

_

A nemzetközi energia—kooperáció bővülése következtében a magyar szilikát—*

ipar előtt is lehetővé vált, hogy az eddiginél sokkal fokozottabb mértékben alkal- mazza a korszerűbb és egyben gazdaságosabb tüzelőanyagokat. A VáciCement—

gyár létesítésével például a fűtőolaj—felhasználás a cementiparban tízszeresére, az egész szilikátiparban pedig 7—8—szorosára fog növekedni. A földgáztech- nológiára épülő és Orosházán létesülő új üveggyár üzembehelyezésével mind az üvegipar, mind az egész szilikátipar földgáz—felhasználása többszörösére fog emelkedni. Általában a tüzelési technológia és az alkalmazott tüzelőanyagfajta megváltoztatása az új üzemek létesítésével függ össze, a meglevő üzemek tüze—_

lés—technológiai módosítására, korszerűsítésére csak ritkán kerül sor. E tekintet—

ben különösen hátrányos helyzetben van a hazai tégla—, cserép— és tűzállóanyag—

ipar, hiszen az utóbbi évtizedekben égetés—technológiájában semminemű válto—

zás nem következett be. Sőt 1961—től kezdve a földgáz felhasználása is megszűnt ebben az iparágban. A tégla—, cserép- és tűzállóanyagipar tehát korántsem tart lépést a szilikátipar egyéb ágazatainál tapasztalható fejlődéssel. Ezt az a távlati elképzelés sem mentheti, hogy a téglaipar szerepét mindinkább az előgyártás—

nak kell átvennie. A tégla— és cserépiparral kapcsolatban az előzőkben bemutatott példák is azt mutatják, hogy még a fejlettebb előgyártással rendelkező országok—' ban is fokozott gondot fordítanak ezen iparág energia—gazdálkodásának raciona—

lizálására.

D) Az energia—felhasználás változása 1938-hoz viszonyítva

Az átalakulás lassú folyamata miatt a szilikátipar energetikai helyzetét nem célszerű rövid időszakonként vizsgálni, hiszen a struktúrában egyik évrőla másikra csak alig észlelhető változások vannak. (így van ez például 1960 és 1961

között is.) Feltétlenül figyelemre méltó ered ményeket kapunk azonban, ha a je—'

_7 E két példa egyben azt is bizonyítja, hogy az olajtüzelés kedvező hatása — elsősorban az' energia—felhasználás csökkenése révén—konstrukció és a gyártástechnológia is korszerűsítésrecsak az esetbenkerül.jelentkezik,' ha egyidejűleg a kemence—1

2 statisztikai szemle '

3 54 ; HMM ÁRPÁD

lenlegi állapotot egy távolabbi időponthoz hasonlítjuk. Erre lehetőségét nyúj——

tának a Központi Statisztikai Hivatalnak a második világháborút megelőző

utolsó békeévről,1938-ról készült fek/ételei és adatközlései. Ezek felhasznalasa- val lehetőség nyílik arra, hogy a szilikátipar energia felhasználásának Mehete-

lét közel negyedszázados távlatban, a közelmúlt, 1960. evi állapottal osszehason—

lítsuk.

Az összehasonlítás legszembetűnőbb eredménye, hogy mig a szilikátipar

nettó termelési volumene 1938aról 1960—re 353 százalékkal emelkedett, az ener—

gia4felha'sználás növekedése ennél jóval alacsonyabb, 'mindössze 227 százalék

volt. Pusztán e két index egybevetése azt mutatja, hogy _a szilik—átipar energia—

gazdálkodása kedvezően fejlődött. 'E megállapítás realitása ítél-dekében azonban

meg kell vizsgálni, hogy a szilikátiparban az energiaigényes vagy 'a kisebbener—

gia—felhasználással dolgozó iparágak fejlődtek-e "*fjobbanaz elmúlt 2Wiév alatt.

A vizsgálathoz —— tekintettel arra, hogy i938ahoz viszonyitva iparágas nettó

indexek nem állnak rendelkezésre — közelítő számítási módszert alkalmazunk, éspedig a teljesített munkaórák számának alakuláSát használjuk fel. E szerint a szilikátipar három, kevesebb energiát fogyasztó iparágában (kő- és kavics——

bányászat, beton— cementáru, épületelem és szi§etelőanyagok gyártása, finom—

kerámia— és csiszolókorongipar) a teljesítettórák §z'árl'ia 1938—ról 1960—ie mind—

össze 98 százalékkal növekedett jobban, mint, 'a kifejezetten energiaigényes

iparágakban. A megközelítően azonos mértékű fejlődés kizarja annak lehető-7 '

ségét, hogy az energia— —felhasználásnak a termelés ntiVekedésével lépést nem

tartó, annál lényegesen alacsonyabb növekedése a szilikátipa'rbelső strukturális változásai révén következett be.

A beton—, cementáru, épületelem és szigetelőanyagok gyártása iparágban

végbement energetikai változások is teljes mértékben alátámasztják az egé5z szilikátipaiban észlelhető és feltétlenül pozitívan értékelhető eredményeket.

Nevezetesen: ez az iparág 1938—ban még teljesen kézműves módszerekkel dolgo—

zott. 1949 után az előgyártóipar rohamos fejlődése jelentős gépészeti beruhá—

zásokkal járt. Ezzel párhuzamosan fokozatosan átálltak a gőzölési teChnológiat alkalmazására, amely 1960—ra már teljesenxtért hódított, kiszorítva a sok szem-—

pontból gazdaságtalan termés—zetes szilárdulási folyamatot. Mindezek eredmé—

nyeképpen az 1938— ban még csak egész minimális mennyiségű energiát felhasz- náló iparág 1960ra a szilikátipar egyik számottevő energiafogyasztő ágazata

lett és felhasználása megközelíti a klasszikusan melegüzemi technológiával dol—., gezó finomkerámia— és csiszolókorongiparét. _ ,

Figyelembe kell venni továbbá, hogy 1960—ig számos olyan munkafolyamat gépesítését fejezték be, amelynél 1938—ban energia—felhasználás nem volt. Itt többek között a bányagépesítésre, a belső szállítás mechanizálására és nem utolsó sorban az 1938—ban még jelentős — 15 százalék körüli —— aránnyal szereplő kézi téglagyártás felszámolására gondolunk.

Ezek után Vizsgáljuk meg asZilikátipar energia-felhasmálásában 1938 és 1960 között létrejött változások irányát, mértékét és fő jellemzőit; _

A szilikátipar részesedése az egész ipar energia—felháSználásából 1938—1'61 1960—ra 1,6 százalékkal növekedett. Ez az emelkedés kizárólagbsan a másodlagos energiahordozóknál következett be, az alap, *renergia'hordozök arányának egy—

idejű, kisebb-nagyobb mértékű csökkenése mellett. Ennek a feltétlenül kedvező

összetétel—változásnak mértékét -—-— most már iparosoporton belül vizsgálva -— a

következők szemléltetik ,