EGY PANNÓNIAI FÖLÍR ATRÓL

É R T E K E Z É S E K

A NYELV- ES SZÉPTUDOMÁNYI OSZTÁLY KŐKÉRŐL AZ I. OSZTÁLY RENDELETÉBŐL

SZERKESZTI

N É M E T H G Y U L A

OSZTALVTITKAR.

X X V I . KÖTET. — 7. SZÁM.

E G Y P A N N Ó N I A I FÖLÍR A T R Ó L

AZ ÁBÉCÉS FÖLÍRATOK ÉRTELMEZÉSE

Í E T A

LÁNG N Á N D O R

TISZTELETI TAG

RENDES TAGSÁGI SZÉKFOGLALÓ KELOLVASTATOTT 1937. OKTÓBER 11-ÉN

A MAGYAR TUDOMÁNYOS A K A D É M I A KIADÁSA B U D A P E S T , 1946.

E G Y P A N N Ó N I A I F Ö L Í R ATRÓL

AZ ÁBÉCÉS FŐURATOK ÉRTELMEZÉSE

I R T A

LÁNG NÁNDOR

TISZTELETI TAG

R E N D E S TAGSÁGI SZÉKFOGLALÓ FELOLVASTATOTT 1937. OKTÓBER l l - E N

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KIADÁSA BUDAPEST, 1946.

Kiadásra ajanlotta : HUSZTI JÓZSEF r. t.

MORÄVCSIK GYULA r. t.

A kiadásért felel Németh tiyula osztálytitkár-

Sylvester Irodalmi és Nyomdai Rt.. Budapest. — Felelős vezető: Schlitt H.

Egy pannóniai föliratról.

Az ábécés föliratok értelmezése.

A Carnuritum területén végzett ásatásoknál Petronellben, a táborhely mellett épült polgárvárosban föltártak 1891-ben egy Uohchenus-szentélyt, amelyben az istent ábrázoló szobor- művek ueki szentelt oltárok körött előkerült egy rejtélyes föl- iratú tábla, illető'eg a r n r k két (öredéke.¹ E z a két töredék a fehér, finomszemcséjű márványból faragott táblának bal- és jobbold ,li része, a középső rész kitört, hiányzik. A táblán két sorban gondosan kivésett, a felső sorban 9, az alsóban 8 2 cm magas, szép monumentális írásban a l a ' i n alphabetum betűi olvashatók és pedig a baloldali (31.5 cm m a g a s és 30 cm sz/les) töredéken fent A, B és a C betű fele, alul M, X, a jobbo'dalon (31.5X47 cm) fent H, I, K, L, lent T, V, X, Y, Z. A táblának hiány ó része két sorában nyilvánvalóan a D-t"! G-ig, illető- leg O-tól S-ig szóló betűket foglalta volt magában. Minthogy a betűk elrendezése m é r t a n i szabályossággal történt, könnyű a hiányzó töredékek nagyságát s így az egész föliratos táblának eredeti méreteit megállapítani: hossza kb. 130 cm volt, magas- sága 31.5, vastagsága 3 cm.

A föliratnak volt még egy h a r m a d i k sora: a két sorban elrendezett ábécé alatt, a jobboldali töredéken apró, csók más- fél cm-es betűkben E X VISU olvasható. Bormann, a fölirat ki- adója és az ő nyomán E, Kalinka2 fölteszi, hogy ez a harma- dik sor csonkán jutott ránk, a az, hogy az „ex visu" előtt az elveszett középső rész alján még volt szöveg, mely az istennek, akinek a fölirat a j á n l v a volt, a szokás szerint kezdőbetűivel rövidített nevét és a tábla dedikálójának nevét tartalmazta volna (valami olyasféle: IOMD — G. S p u r i u s Silvanas ex visu).

1 Arch, epigr. Mitth. 16. 1893, 178 és 216 skv. íig. 15, 15a (Dell, Bor- mann) — CIL, I I I 11186. — Carnuntum, Führer8 169 (Kubitschek—Frankfur- ter). Klio, 2, 1102, 235 (Hülsen) — A. H. Kan, .luppiter Dolichenus (1943) 73 n o 94.

'-' Ath. Mitt. 17. 1892. 122.

10

Ezt a föltevést n e m tartom valószínűnek, m e r t h a ki volt téve az isten neve, az általános szokás szerint kezdené a föl- iratot, miként pé dául egy hasonló szerkesz'.ésű r ó m a v á r o s i ábécés f ö l i r a t o n3 az I O M D (Jovi optimo maximo Dolicheno) teszi az első sort s ez u t á n következik az alphabetum, és továbbá azért nem, mert a dedikáló neve a többi, rokon ábécés fölirato- kon is következetesen hiányzik. V a n a mi f ö l i r a t u n k n a k pl.

N á p o l y b a n szakasztott görög mása, mely két sorban a d j a az ábécét, u t á n a csak az ex visunak megfelelő ^vflevarfv%os mxtteov olvasható; azaz r a j t a , m i n t a miénken sem isten, sem dedikáló neve nem szerepel. Az illető j á m b o r hívő u g y a n i s névtelen a k a r t m a r a d n i — később látni fogjuk, hogy miért — a m:d ő n ex visu, álomlátás következtében, egy istentől á l m á b a n vett p a r a n c s folytán, a m á r v á n y t á b l á t a szentélyben f e l a j á n l o t t a , ahol az, mint nyersen h a g y o t t h á t l a p j a m u t a t j a , a f a l b a volt illesztve.

Mielőtt kövünk f e l i r a t á n a k kultuszbeli értelmezésével foglalkoznánk, r á kell m u t a t n u n k a r r a , hogy a r a j t a olvasható ábécé a m a g a 23 b e t ű j é v e l fontos adalékot szolgáltat a latin a l p h a b e t u m k i a l a k u l á s á n a k történetéhez is. Van u g y a n még n é h á n y feliratos emlékünk 23 betűs ábécével: két római t i t u l u s

(az első az egyik Columbariumból.5 a másik a római S. F r a n c e s c a R o m a n a templomból egy aquileiai7 és egy puteoli fölirat,3

két. r ó m a i biztonsági b r o n z z á r r a vésett alphabetum.⁹ egy m a i n z i hamvvrder,^{1 0} meg n é g y tégla, kc'ztük egy Szombathelyről,^{1 1} r á k a r c o l t ábécé sorokkal, de ezek egyike sem d a t á l h a t ó olv biz- tosan és pontosan, m i n t c a r n u n t u m i kövünk, amely a K r . u.

I I . század végére, Commodus császár (180—192) k o r á b a tarto- zik. Legföljebb a puteoli kő jöhet még tek;ntetbe. melynek k o r a a betűk a l a k j a szerint, t e h á t nem föltétlenül biztos a l a p o n1 2

valószínűleg H a d r i a n u s (117—138) idejére tehető, a többi emlék mind sokkal későbbi.

Az ólatin ábécé, nr'nt O'cero (nat. d°or. 2, 37. 93) világosan m o n d j a , csak 21 betűből állott, unius et viginti formae litte-

3 Bőm. Mitt. 18. 1903, 80. (Hülsen) F. Dornseiff, Das Alphabet in Mystik und Magie (1925). 164, 21.

I Böm. Mitt. 18, 1903, 74.

5 Böm. Mitt. i. h. 76.

" Böm. Mitt. i. h. 80.

7 Böm. Mitt. i. h. 79.

8 Böm. Mitt. i. h. 73.

6 Böm. Mitt. i. h. 77.

10 Böm. Mitt. i. h. 84.

I I Böm. Mitt. i. Ii. 78, 83, 166, 4, 5, 7. Desiardins—Römer, Monuments épigrapMques du Muséo National H o n g r o i s (1873) 118. no 256. pl. LII.

17 Cagnat, Épigraphie L a t i n é 4, 5.

varum. Ezek közül az i betű vocalist és semivocalist jelölt, a m i n t az u és v h a n g jelölése is egyetlen jeggyel (v) történt.

Claudius császár észszerű r e f o r m j a (Diomedes, GL I, 422, 21, Donatus, GL 4, 367, 18, Tac. Ann. 11, 14), melyben a consonans v jelölésére is ú j betűjegyet (digamma inversum) rendelt el, halálával véget ért. Az alphabetum az x-szel végződött még a klasszikus korban is, m i n t ez Suctoniusnak (Aug. 88) Augustus császár titkos írásáról szóló tudósításából kitűnik, sőt még az I. század vége felé is azt olvassuk Quintilianusnál (Inst. or. 1, 4, 9), hogy az x betű nostrarum (litterarum) ultima x. Ugyan csak őtőle értesülünk arról, hogy az y és z betűk, melyeket incundissimas ex Graecis litteras-nak nevez, quibus nullae dulcius spirant (2, 10, 28) az első század f o l y a m á n k e r ü l t e k hasz- nálatba, azonban kizárólag a görög szavak átírásánál. De hogy ezt a két betűjegyet P o m p e j i pusztulásáig — hogy íigy mond- j u k — hivatalosan még nem f o g a d t á k be, az iskolában addig nem tanították, azt a sok ábécés g r a f f i t i bizonyítja, melyet a pompeji iskolás gyerekek a házak f a l á r a f i r k á l t a k és karcol- tak. Bennök egyetlenegyszer sem f o r d u l elő y és z, a betűsorok mind x-szel végződnek. E két betűnek a latin alphabetumhoz való csatolására vonatkozólag épp a mi c a r n u n t u m i ábécés föl- i r a t u n k szolgáltat fontos időbeli bizonyítékot. Ennek biztos coni- ínodusi kora m i n t t e r m i n u s ante quem, kiegészítve a fentemlí- tett puteoli t i t u l u s n a k valószínű h a d r i a n u s i d á t u m á v a l , bizo- nyossá teszi, hogy az ú j , 23 betűs a l p h a b e t u m csak a K r . u. I I . században a l a k u l t ki,13 hogy aztán a későbbi grammatikusok- tól (Terentianus M a u r u s , de litteris 247) ilyképpen kodifikálva, az antik kor végéig érvényben, s változatlanul, 23 betűjével

— még mindig külön j és u nélkül — származzék át az ókeresz- tény liturgiába és éljen máig is így a Pontificale Romanumu

előírásában, a templomszentelés szertartásában, amelynél a latin ábécé is szerepel.

Amilyen világosan értékesíthető f ö l i r a t u n k az írástörté- net szempontjából, a n n y i r a homályos és nehezen m a g y a r á z h a t ó az ábécé r a j t a , m i n t templomban elhelyezett, az istenségnek szóló fogadalmi adományon. Mert hogy J u p p i t e r Dolichenus- nak szentelt d o n a r i u m , azt lelőhelye, leletkörülményei, a vele e g y ü t t talált f ö l i r a t o k tanúsága és a r a j t a olvasható ex visu kétségtelenné teszik. De miért, milyen célzattal vésette a név- telenül m a r a d t adományozó a m á r v á n y r a épp a betűsort, amely- nek értelme r e j t é l y számunkra, amelynek n é m a s á g a ellentét- ben áll a s z á m t a l a n egyéb, szentélyekből előkerült fogadalmi kövek szokásosan nyilt beszédű fölirataival? Azok ugyanis, ha

13 Kalinka, Ath. JUitt. 17. 1892. 122.

11 Meehliniae 1895. 350.

votumul, kérésként a j á n l o t t á k fel, világosan megmondják, hogy a dedikáló vagy dedikálok milyen szándékkal, milyen célból szentelték azt a bizonyos követ, oltárt v a g y szoborművet az istenségnek, do, ut des: a m a g u k vagy hozzátartozóik egészsé- géért, h i v a t a l vagy méltóság eléréséért, háborúból való szeren- csés visszatérésért, a császár v a g y elöljáróik üdvéért stb. (pro se et suis, pro itu et reditu, pro felicitate et incolumitate, pro salute imp. Caesaris v. domus divinae) a l a p í t o t t á k ; h a pedig votum solutumok, a kérés teljesülése u t á n készültek, a do cum dederis elv szerint megnevezik az okot, a m i é r t f o g a d a l m u k a t most oltár vagy szobor állításával, vagy más a d o m á n n y a l há- lásan és örömest (libens laetus merito) b e v á l t j á k : quod gravi morbo liberatus, quod salvus et incolumis regressus est, ob vic- toriam, hostibus caesis, ob merces conservatas, ob honorem v.

sacerdotium etc.

Mivel feliratunk mitsein á r u l el rendeltetéséről, föltevé- sekre v a g y u n k utalva. Bormann,'5 a kő kiadója, abból az el- gondolásból kiindulva, hogy fogadalmi a j á n d é k csak akkor lehet kedves az isten előtt, h a a f ö l a j á n l á s célját, okát világo- san föltünteti, s így ezt, ha szavakkal nem teszi, érthetően kell hogy szemléltesse, úgy véli, hogy az ábécé a f e l a j á n l ó n a k fog- lalkozását vagy t u d á s á t a k a r j a megjelölni, azaz, hogy titulu- sunk föliratokat véső k ő f a r a g ó n a k , marmorariusnak lehetett az a j á n d é k a , ki kenyeret adó foglalkozásának mesterségbeli reme- kével a k a r t kedveskedni istenének, v a g y esetleg egy magister litterariusé, ki í r á s t u d á s á n a k elemeit szentelte neki hálából. Ez utóbbi m a g y a r á z a t egyébként a kisázsiai föliratokat kiadó New- tontól ered, ki az Apollon k a l y m n a i templomában lelt hasonló, de görög ábécés föliratról azt mondta, hogy „talán egy tanító-

mesternek exvotója". A f ö l i r a t n a k mesterségbeli remekműként való m a g y a r á z a t a modern gondolatnak az átvetítése az ókorba, amit a fogadalmi a j á n d é k o k antik gyakorlata nem igen támo- gat. M i n t h a Bormann m a g a is ezt érezte volna, amikor egy más m a g y a r á z a t lehetőségét is említi. Azt t. i., hogy az alphabetum az a j á n l á s h o z szükséges, de az ajánlótól pontosan nem ismert szavak pótlásaként v a n alkalmazva, mivel a betűsor a TOÍVZCC

oroiyeTa, az összes szavak alakításához való elemeket m a g á b a n foglalja, közvetve tehát mindazt, a m i t a hívő istenének mondani akar s amit az istenség és csakis az, könnyen kiolvashat be- lőle.'⁶ Szerinte így volna m a g y a r á z a n d ó az egyik római colum-

15 Arch, epigr. Mitth. 16, 1893, 216.

18 Nyilvánvalóan Bormann ezen gondolata alapján mondja Veidin- ger Gy. (A keleti vallások emlékei Pannoniában, Budapest, 1930. 10.): Az egyik (carnuntumi) emléken az abc betűinek felsorolása van, azzal a való- színű elgondolással, hogy az isten a neki szóló imádságot az abc betűiből kiolvassa.

b a r i u m mellett talált m á r v á n y t á b l a : CIL V I 6831, melynek mindkét oldalán négyszer-négyszer olvasható a latin ábécé s a hátlapon azonkívül még D M S (Dis M a n i b u s sacrum). Az a körülmény azonban, hogy a m á r v á n y l a p alul szabálytalanul rézsútosan tört és hibás, s a betűsorok a kőnek törött f o r m á j á - hoz alkalmazkodnak s teljesek, világosan m u t a t j a , hogy n e m eredeti fölirattal van dolgunk, h a n e m egy eldobott, értéktelen tört lappal, amelyen egy k ő f a r a g ó inas m a g á t az írásban gya- korolta.¹⁷ A DMS is így került a kőre, gyakorlatként, m e r t ezt a h á r o m betűt kellett l e g g y a k r a b b a n a s í r t á b l á k r a vésnie, a k á r - csak egy debreceni k ő f a r a g ó n a k az A B F R A ( = a boldog feltáma- dás reménye alatt) betűket, a m i n t egy római m a r m o r a r i u s cég- t á b l á j a is így szól (CIL VI, 9556) DM titulos scribondos vei siquid operis marmorari opus fuerit hic habest

Minthogy a c a r n u n t u m i alphabetumos titulus nem áll ma- gában, hanem szépszámú teljes v a g y részleges ábécés f ö l i r a t m a r a d t r á n k görög és római vázákon, köveken és gráf fi tikben, sőt, a pogány antik szokás f o l y t a t á s a k é n t ókeresztény emléke- ken is, értelmezésénél ezek t a n ú s á g á t is figyelembe kell venni.

Ezekkel az emlékekkel többen foglalkoztak: G. De Rossi,¹⁹ E.

Kaiinka,^{2 0} Cb. Huelsen,²¹ F. Dornseiff,^{2 2} akik azonban a k ö v ü n k támasztotta kérdésre nem a d t a k kielégítő feleletet. Albrecht Dieterich, a neves vallástörténész is behatóan t á r g y a l t a ezt az emlékcsoportot,-8 a nélkül, hogy Alpbabetzauber néven ismert m a g y a r á z a t á v a l , b á r m e n n y i r e apodiktikusan is adta elő,, a kér- dést megoldotta volna.

Dieterich szerint helytelenek elődeinek m a g y a r á z a t a i , az az eljárásuk, hogy az ábécés föliratok közül egyeseket mesterek v a g y inasok íráspróbáinak, í r á s g y a k o r l a t a i n a k , másokat puszta dekorációknak minősítenek, egy-kettőnél sacralis célt, a késő emlékeknél pedig szimbolikus értelmet tételeznek föl, inert úgy gondolja, hogy az ábécés f ö l i r a t o k r a vonatkozó értelmezés csak akkor lehet helyes, h a v a l a m e n n y i emlékre egyformán és min- dig illik, pedig — á l l í t h a t j u k vele szemben — ezek célzata a századok folyamán és az alkalmazás nagyon is különböző körei-

17 Amint ezt már De Rossi (Bullett. di arch, crist. 1881, 131.) meg- állapította: essa ci offre gli esereizi d'un discente d'arte lapidaria. Ka- linka föltevése, hogy ez ábécének szimbolikus értelme lehet (Atli. Mitt.

17, 1892, 122.), alaptalan.

18 Daremberg—Saglio, ü i c t i o n n . 3. fig. 4835.

19 Bullettino di archeol. crist. 1881, 130.

Athen. Mitt. 17, 1892. 101.

21 Röm. Mitt. 18, 1903, 73.

22 Das Alphabet in Mystik und Magie2 (Berlin) 1925.

23 Rhein. Mus. 56, 1901, 77—105., Arch. für. Rel. Wiss. 7. 1901. 524.

( = Kleine Schriften 1911, 202—233).

10

ben u g y a n c s a k módosulhatott, a m i n t nyilvánvalóan módosult, teszem azt akkor, amikor ez a szokás átszármazott a keresztény korba és liturgiába. Ö ezt sem f o g a d j a el, hanem egy sorba állítván a oroiyeiovv igének bizantinkorú jelentését, az „elvará- zsolni" jplentést a betű nevével, a moiyeToi -nal — (az újgöiögben ozoiyeióv a n n y i t tesz m i n t szellem, kísértet, démon) — azt mondja, hogy m i k é n t az irodalom kezdetén ott v a n a varázsdal, varázs- ige, m i k é n t eleinte, az a n a l f a b é t a ember szemében az í r á s valami csodás, rejtelmes, titokzatos művészet, ú g y az ősi népi felfogás mindenütt, Kelettől az északgermán népekig az érthetetlen írás- jegyeknek (rúnáknak) m á g i k u s varázserőt tulajdonított; innét van, innét érthető, hogy a betűket, betűsorokat apotropaikus vagy defixiós célzattal lehetett használni; azóta is mindvégig így kell t e h á t emlékeinkben azokat, valamennyit, érteni és ér- telmezni, hogy mint mágikus, v a r á z s e r e j ű jegyek a démonok elűzésére, b a j vagy megigézcs e l h á r í t á s á r a szolgáltak, avagy mint defixiós, elátkozási jegyek az ellenség megrontására alkal- maztattak. E z az Alphabetzauber, mely szerinte a graeco-italiai kultúrkör minden ábécés emlékére érvényes; azaz a K r . e. VI.

századi vázán, vagy a r ó m a i császárkori m á r v á n y t á b l á n olvas- ható ábécé éppúgy, mint az ókeresztény emlékeken szereplő latin és görög alphabetum sem egyéb, m i n t apotropaion, má- gikus, b ű v ö s - h a t á s ú védelem a gonosz szellemek ellenében.

Neves kutatók2 4 ábécés emlékek kapcsán g y a k r a n utal- nak a Dieterich-féle Alphabetzauberre, a nélkül azonban, hogy világosan jeleznék, v á j j o n helyesnek t a r t j á k - e azt a m a g y a r á - zatot, s így mindenképpen érdemes a kérdésnek elemzése és tisz- tázása.

Nem szólva arról, hogy Dieterich varázslatos célzatot.

Alphabetzaubert lát ott is, ahol, miként azt Hülsen, De Rossi és mások kétséget kizáró módon k i m u t a t t á k , egyszerűen iskolás- gyerekek f i r k á l á s á v a l , v a g y a rendszeres betűkombinációk ese- tén az a n t i k auetorok (Quint. Inst. or. 1, 1, 25) tudósításaiból ismeretes iskolai írásgyakorlatokkal,2 5 máskor meg föliratvésők írásainak íráspróbálgatásaival, a v a g y téglavetők játékos kar- colataival, a z á r a k r a alkalmazott ábécés vereteknél pedig a biz torisági zár titkos heállíthatásával van dolgunk,²⁶ az ezeken

51 Cumont, Fouilles de Doura-Europos (1926) 119. Ruggiero, Dizio nario epigrafico s. v. Polichenus, II, 1936. Wissowa, Religion u. Kultus d. Römer (1912) 362, 7. Dornseiff, i. m. 77. stb.

-5 D o r n s e i f f , i. m. 17, Anm. 2.

Röm. Mitt. 18, 1903, 73. sk. (Hülsen. A római történetnek és in- tézményeknek ez a kiváló kutatója tanulmányában megállapítja, h o g y az nlphal etum varázserejéről föltételezett bit vómai földön egyáltalában nem 'étezett.)

felül f e n n m a r a d ó ábécés emlékeknek kizárólagosan m á g i k u s célzatú m a g y a r á z a t á t sem lehet elfogadni.

A r á n k m a r a d t száz meg száz görög-római apotropaion kczt van több m á r v á n y - és terrakottarelief,2 7 arany-ezüst mé- daillon, nyaklánc, gemma,²⁸ továbbá a római Mater d e u m magna-szentélynek in situ talált mozaikja,^{2 9} amelyek valóságos mintakollekcióban m u t a t j á k be mindazt a sokféle t á r g y a t , fegy- vert és szerszámot, á s v á n y t és állatot, testrészt és gesztust, a m i t v a r á z s ' a t és gonosz szellemek elleni védelemre hatásos- nak tartottak, de m á g i k u s betűsort, a v a g y egyes betűket h i á b a keresünk r a j t u k . H a olyan általános lett volna azoknak ilyen célra való használata, amint azt Dieterich állítja, legalább egyik-másik emléken szerepelnének. Igaz, v a n n a k betűkkel v a g y betűcsoportokkal teleírt apotropaionok: a gnosztikus A b r a x a s - g e m m á k3 0 és a szintén keleti eredetű amulettek, amelyek az ú. n. Ephesiae litterae-, "Ecpfoict yuá^uarc -kai3 1 vannak teleróva, ámde ezeknek sajátossága, s ebben látom az alapvető, döntő jelentőségű különbséget, mely őket a többi betűs, ábécés-emlék- től elválasztja, az, hogy nem ábécés föliratok, hogy soha sem m u t a t j á k az ábécé rendjét, hanem az egyes betűket összevissza, érthetetlen, néha kiejthetetlen szócsoportokba foglalva t ü n t e t i k fel. Varázserejük épp abban rejlik, hogy lehetetlen rendű betű- csoportjaikat éppoly nehéz kimondani, mint ismételni, eltanulni.

Az ábécés föliratok megfejtésének legfőbb akadálya, hogy az antik írók nem igen szólnak róluk. Csak későn, K r . u. 200 körül kapunk ide vonatkoztatható adatot, mégpedig keresztény írónál, Clemens Alexandrinusnál.^{3 2} A hellenisztikus korú ker- kyrai Apollodorosra való hivatkozással idézi Branchos jósnak himnuszát, amellyel az a miletosiakat a dögvésztől megmen- tette. Branchos babérleveleket szórt a tömegre s így kezdte éne- két: Kérjétek, gyermekek, a messzelövő istent és a messzelövő istennőt! Amire a nép kórusban ezekkel a szavakkal válaszolt:

ßeöv C(hp yjhíni nlrjxtgov urfíyt, xvccZQßiy 'fvmr-g (pksy/AÓ őornp

IVoburni márványrelief: Daremberg—Saglio, Dictionn. II. íig.

2887. Cagnat—Chapot, Manuel d'arch. rom. II. f i g . 449. — Nápolyi terra- kotta-re'ief: Daremberg—Saglio, i. m. I. fig. 308.

28 Keresi collier: Daremberg—Saglio, i. in. I. fig. 310. Medaillon:

Cagnat—Chapot, i. in. II. fig. 451.

29 Bienkowski, Eranos Vindobonensis (1893) 288. Leipoldt. Keligio- non in d. Umwelt d. Urchristentums (1928) fig. 156.

30 Daremberg—Saglio, i. m. I. fig. 21—23.

81 Sainter, Keligion d. Griechen (1914) fig. 37. Daremberg—Saglio.

i. ni. I. fig. 303.

10

Ennél a le néni fordítható, mert nagyobbrészt értelem nélküli betűcsoportokból alkotott két sornál az a jellemző, hogy mind- egyik a z ábécének 24 betűjéből áll, azokból v a n n a k az érthetet- len szó-, ill. betűcsoportok összeállítva. Ott nyilvánvalóan az ábécében, a n n a k kétszer ismételt teljességében, de e g y ú t t a l be- tűinek szándékos összevisszaságában r e j l i k a varázslatos cél és erő, éppúgy, mint az A b r a x a s - g e m m á k v a g y az Ephesiae litte- rae hókusz-pókuszos betűcsoportjaiban. Ezek a betűkonglome- rátumok, amelyeknek összeállítását, összeállításuknak t i t k á t csak egy ember, a varázsló, vagy a jós ismeri, amelyeknek min- den rendtől eltérő, különös, alig ismételhető csoportosítása ért- hetetlen és titokzatos, t e h á t varázslásra alkalmas, a m á g i a kö- rébe tartoznak. Velük szöges ellentétben állóknak látom a car- n u n t u m i s a vele rokon n é h á n y föliratot, m e r t azok gondosan

megőrzik az ábécé h a g y o m á n y o s és állandó, mindenkinek is- mert r e n d j é t , melyet bárki, még a g y e r m e k is könnyen elmond- hat. A l p h a b e t u m a i n a k világos, közismert r e n d j e h í j á v a l van a titokzatosságnak, rendkívüliségnek, bonyolultságnak, a m i a varázsigéknek k r i t é r i u m a . S azért ki is kell őket venni a mági- kus f o r m u l á k köréből s más körben keresni alkalmazásuknak n y i t j á t .

E r r e nézve útba' igazít eredetük, hovatartozásuk közös- sége. A c a r n u n t u m i r ó l m á r elmondottuk, hogy J u p p i t e r Doli- chenus k á p o l n á j á n a k fölszereléséhez tartozott. R a j t a kívül még három t i t u l u s tartozik ide. A c a r n u n t u m i n a k legközelebbi ro- kona a r ó m a i forum melletti Santa Francesca R o m a n á b a n 1901- ben talált márványtábla,^{3 3} melynek két sorba foglalt 23 betűs alphabet.uma fölött az a j á n l á s : IOMD félreérthetetlenül mu- t a t j a , hogy ugyanennek az istenségnek valamelyik szentélyéből való. Szerkesztésében és elrendezésében pontos, de görög szö- vegű m á s a pannóniai kövünknek a m á r említett nápolyi föl- irat,³⁴ amelyen a két sorba foglalt görög 24 betűs ábécé u t á n az ex rusn-nak megfelelő XSLEVAAVROA TOV &SOV olvasható, ú g y h o g y kiadója. Hülsen, fölötte valószínűnek t a r t j a , hogy ezt az anathé- mát dolichenushívő a j á n l o t t a föl. H a n e m is biztos, hogy épp ennek az istennek szólt, bízvást föltehető, hogy szíriai b a a l n a k volt dedikálva: a sinus Puteolanus kikötővárosainak nagy- számú szíriai kereskedelmi telepein a föliratok tanúsága sze- rint a keleti kultuszok n a g y o n el voltak terjedve.^{3 5} I n n é t való a h a r m a d i k , Puteoliból származó, a c a r n u n t u m i v a l a l a k r a és

32 Dornseiff, i. m. 69. Hild: Daremberg—Saglio II, 639, 1).

33 CIL VI 36710. Hülsen, Bőm. Mitt. 18, 1903, 80.

34 Pöm. Mitt. 18. 1903, 74. V. ö. hozzá Dieterich. Arch. f. Eel. Wiss.

7. 1904, 5-14 = Kleine Schriften 229.

35 Parvan, Nationalität d. röm. Kaufleute. 112.

írása szerint is szorosan egyező titulus,⁸⁸ amelyen a latin, négy sorban elhelyezett ábécét kétoldalt odavésett és festéssel rész- letezett koronás kígyópár szegélyezi. A z a n t i k hívő ezekről a kígyókról természetesen rögtön tudta, h o g y kinek szól az aján- lás, de nekünk sem rejtély, mert az ágaskodó kígyónak ez a tipikus a l a k j a keleti istenekre utal, Sabaziosra, v a g y még in- kább Dolichenusra, kinek egy moesiai föliratos köve^{3 7} relief- ben a fenti típus m á s á t tünteti fel. A k í g y ó jellemző módon Do- lichenus több más emlékén is szerepel: a szófiai múzem három- szöga'akú bronzlemezén,38 a szíriai M a s h t a l á b a n talált feliratos reliefen,38 a chesters-i (Cilurnum) torsón, melyet eddig tévesen Kybele-szoborhoz tartozónak véltek, de amely kétségkívül Do- li chenus-szobor t a l a p z a t á n a k töredéke.⁴⁰ Végelemzésben tehát mind a négy fontos ábécés fölirat K e l e t r e utal. H a nem is tu- l a j d o n í t h a t j u k mind a négyet teljes bizonyossággal Doliehenus- nak.41 annyi kétségtelen, hogy egytől-egyig keleti kultusszal, keleti vallással v a n n a k kapcsolatban.

Ezek a keleti vallások misztérium-vallások s így a szen- télyeikben előforduló rejtélyes ábécé-föliratokban természete- sebb, észszerűbb misztikumot, mint m á g i á t keresni. Két szentély t a n ú s á g á n a k szembesítésével akarom tételemet m a g y a r á z n i . Mindkettő keleti istenségeké és kora szerint nem esik messze egymástól. Az egyik az Antoninus-korabeli római, m á r fentebb említett Mater deum magna-templomnak (az ú. n. basilica Hi- lariana-nak) eredeti elhelyezésében, a küszöbnél talált mozaik- kepe (1. 29. jegyzet), melyet magyarázó f ö l i r a t kísér. A másik a nemrég föltárt Dura-Europosnak művészeti és vallástörté-

Bőm. Mitt. 18, 1903, 73. Kan, J u p p i t e r Doliehenus (1943) 123 n<> 213.

37 Karaorman. Kan i. m. 51 n° 11.

38 Germania 22. 1938, 12. Taf. 4. (Kazarow.)

39 Cumont, Etudes syr. 192. íig. 69.

40 Laureae Aquincenses II. (D'ss. Pann. II, 11) 177. 59. jegyzet (Láng). V. ö. Kan i. m 131. n» 237. G. Macdonald, Proceedings Soc. Antiqu.

Scotland 66 (1931—2) 276. — Kígyók szerepelnek tartókul a háromszögletes Doliclienus-vot'vtáblákon, melyeket Brigetióból, Mauer a'd. Úriból és Zug- mantelből ismerünk (Kan i. m. n» 80, 119. 120, 292). — A Mithras-kultusz- ban szereplő kígyók'-ól: öst. Jh. 1936, 30 (Swoboda).

41 Hii'sen (Klio, 2, 1S02, 235) érdekesen kommentálja e fentemlí- tett S. Francesca Romana-i ábécésfe'iratot: Man wird es nach dem neuen Funde nicht als Zufall betrachten können, dass der Gebrauch des Alpha bets zu sakralen und mystischen Zwecken sich im Kulte des Dolichenus . . . findet. Es scheint mir dem Charakter der unglaublich schreibfaulen (Mommsen PG V, 460) Syrer angemessen, dass sie die Gepflogenheit hat- ten, ihrem Baal manchmal das Alphabet inschriftlich zu stiften, woraus sich der Gott dann seihst alle möglichen Gebete und Wünsche zusammen- stellen konnte.

10

neti szempontból e g y a r á n t nagyfontosságú, a K r . u. I—111. szá- zadból való emlékei közé tartozik. Ott, az E u p h r a t e s - m e n t i szí- r i a i v á r o s b a n az eddig ismert legrégibb (Kr. u. 232), bibliai jele- netekkel kifestett keresztény templom, egy Mithraeum, egy Do- lichenum, egy zsidó zsinagóga és különféle görög-római és szí- r i a i szentélyek^{4 2} szomszédságában f ö l t á r t á k a p a l m y r a i isten- ségek szentélyét, melynek freskói különböző istenségeket s nekik áldozó hívőket ábrázolnak, a K r . u. I I I . századba datál- h a t ó képsor alá pedig oda v a n festve a teljes görög alphabe- tum. E z az első, egyetlen ábécés fölirat, melyet eredeti elhelye- zése h e l y é n ismertünk meg s azért tanúsága különösképpen je- lentős.⁴³

A Kybele-templom mozaikképe, melynek m á g i k u s célza- tát f ö l i r a t a : Intrantibus hic deos propitios et basilicae Hila- rianae világosan k i m o n d j a , védelmet a k a r biztosítani a bazi- l i k á n a k nevezett szentélynek és látogatóinak, s azért lándzsá- tól á t d ö f ö t t szem körül (inalocchio) ábrázolja azokat az álla- tokat, dolgokat (skorpió, kígyó, bagoly, oroszlán, medve, o l a i á g stb.), amelyeknek az a n t i k néphit Keleten, E g y i p t o m b a n és Elő- Ázsiában éppúgy, mint a graeco-latin kultúrkörben az írók és az emlékek (amulettek, phylakterionok) t a n ú s á g a szerint b a j - hárító, démonűző varázserőt tulajdonított, amelyek vizuálisan kifejezett varázsigék voltak. Az apotropaionok e gazdag, klasz- szikus együttesében betűnek v a g y betűcsoportnak nyoma sincs.

H a m á r m o s t egy másik, szintén keleti istenségnek u g y a n a b b ó l a korból való szentélyében, Dura-Europosban, m á s f a j t a á b r á - zolásokkal kapcsolatban teljes rendű ábécét találunk, amely a p a l m y r e i trias és más istenképek, meg áldozati jelenetek a l a t t a szó szoros értelmében aláírásként van alkalmazva, joggal föl- t e h e t j ü k , hogy itt más értelemben szerepel. Miként amott a fel- irat a mellette ábrázolt m á g i k u s jelképek értelmének szavakba foglalását adja, úgy itt is az alphabetumos aláírást a képsorral kell kapcsolatba hoznunk. Mivel pedig ez nem varázsjelekből áll, h a n e m isteneknek és szent rítusoknak ábrázolásából, ame- lyet az a l á í r á s nyilvánvalóan m a g y a r á z ó l a g kísér, m á r nem gondolhatunk primitív apotropaikus,^{4 4} h a n e m valami fejlettebb, szimbolikus célzatra. V a n is r á alapunk, adatunk.

42 O. Eissfeldt. Tempel und Külte syrischer Städte in heilenist.

röin. Zeit (1941) 113 sk. Gnomon 1937. 231, 234.

43 F. Cumont, Fouilles de Tloura-Europos (1926) 119. pl. X L I X . — Leipoldt, D i e Religionen in der Umwelt des Urchristentums (1926). X V . u. Abh. 114.

44 F. Cumont az előbbi jegyzetben idézett helyen kizártnak mondja azt a lehetőséget, hogy a képsor alatt levő ábécének a templomavatás eerimoniájához lett volna valami köze, h o g y a betűsort apotropaikus cél- zattal alkalmazták volna a templomavatásnál szokásos exorcizálásnál,

E korban í r j a a T e r t u l l i a n u s neve a l a t t j á r ó adversus om- nes haereses (15) ismeretlen, a gnosztikusok ellen hadakozó szer- zője, hogy az igazság teljesen és tökéletesen az ábécé betűiben foglaltatik: ...novam haeresin ex Graecorum alphabeto com- ponentes. Negant enim veritatem sine istis posse litter is in- veniri, immo totam plenitudinenL et perfectiotiem veritatis in istis litteris esse dispositam.*5 A gnozisz misztikus t a n a i keleti szíriai elemekkel v a n n a k szaturálva. Keleten pedig az ábécé- nek régtől fogva n a g y volt a tekintélye, mert az írást ott isteni találmánynak, Bábelben Nebo, E g v i p t o m b a n Thot-Isis adomá- n y á n a k tartották, melyet a papok rendje titokként őrzött s csak felnőttekkel, kiválasztottakkal közölt, ellentétben Görögország- gal, ahol az írásnak nem volt istene, evperrjg-e — a n n a k Kelet- ről való átvételét el is ismerték a betűk elnevezésével: rroivixfjia (yocippnra. Her. 5, 58) — es ahol a n n a k tudása és t a n í t á s a nem volt korlátozva. Keleten az írásjegyeknek isteni eredetük foly- t á n szent, misztikus jellegük volt, minden tudás és bölcseség szimbólumait l á t t á k bennök. A betűmisztika onnan származott, a h o n n a n a betűk: Keletről, és ez a misztika a keleti hatások hullámaival t e r j e d t el, amelyek m á r régebben, de különösen N a g y - S á n d o r óta az antik világot elárasztották.4 6 H a mármost t u d j u k , hogy a szóbanforgó alphabetumos fölirataink, a car- nuntumi és föntebb felsorolt társai, szíriai kultuszokból ered- nek — a dura-europosi szintén szíriainak számítandó — lehető- nek kell t a r t a n u n k , hogy a gnosztikus gondolat, amely szerint az ábécé m a g á b a n f o g l a l j a az igazság teljét, szolgált alapul a betűsornak rituális alkalmazásához. Az alphabetum misztikus értelméről, mély t a r t a l m á r ó l szóló gondolat egyébként a Hiero- n y m u s keresztény irodalomtörténetét folytató Gennadiusnál

(V. század) is előfordul,^{4 7} ki a kolostoralapító Pachomiusról megjegyzi: seripsit et ad colleges.. epistnlas, in quibus alpha- betum mysticis tectum sacramentis velut humanae consuetudi nis excedens intelligentiam clausit.

Gennadiusnak és Pseudo-Tertulbanusnak az alphab°tum misztikus értelméről adott tanúságtételét kiegészíti a betűszim- bolika klasszikus példája, az apokalyptikus -4Q. amely — jel- lemző módon — éppúgy, mint a dura-europosi és a dolichenusi alphabetumok, keleti eredetű, Kis-Ázsiából való. Ott í r t a , kis-

még pedig annál az egyszerű oknál fogva, mert a freskó és az alatta levő ábécé sokkal későbbi a szentélyépítésnél, a szentélyavatásnál. Tehát az ábécé nem mágikus, exorcizáló jellegű, hanem más értelme kell, hogy legyen.

45 Dieterich, Rhein. Mus. 66, 19(11, 10(1. v. Kleine Schriften 223.

46 Dornseiff i. m. 155.

47 Script, eccl. 7. E. Kaiinka, Ath. Mitt. 17, 1892, 124. Dornseiff.

i. m. 71.

10

ázsiai egyházközségekhez intézte J á n o s evangelista Apoka- lypsisát, amelyben ünnepélyesen háromszor is elmondja a Mes-

s i á s s a l : 1, 8. éydb elfii TÓ ült fa xal TÓ db, 6 t$>v y.al ő fjv xal 6 épyótievog, ö Tiavioxoárton — 21, 6 iytb MA TÓ altf a xal TÓ TŐ, f]

apyr xal TÓ zélog — 22, 13 iytb slui TÓ téltf a xal TÓ (h, 0 Ttpanog xai ó i'ayaioc, fy aoyr; xal TÓ Ttlna. a m i n e m c s a k a z t j e l e n t i ,

hogy én vagyok a mult, jelen és jövő; a kezdet és a vég, azaz a pogány-antik Aion istennek megfelelő keresztény aeternus deus, hanem a betűsor e rövidített, összefoglaló jelzésével tudo- másul a d j a , hogy ő a mindenség; a xoogoc első aroiyrToi -jától az utolsóig bennefcglaltatik minden,⁴⁸ a m i n t Pseudo-Tertullia- nus fentidézett helye f o l y t a t á s á b a n m o n d j a : . . totarn plenitudi nem et perfectionem veritatis in istis litteris esse dispositam.

Propter hanc enim causam Christum dixisse „Ego sum A et Í2 ". De Rossi4 9 a I V . század óta labaruniokon, érmeken es ké- peken s ű r ű n szereplő «w-ban, mely szerinte l'equivalento pre- ciso dell'alfabeto, az isteni igének, a keresztény tan elemeinek szimbolikus megjelölését l á t j a s a Dieterich-féle mágikus, Alpha- betzauber-es értelmezéssel ellentétben így m a g y a r á z z a az ókeresztény sírköveken és vázákon előforduló ábécék haszná- latát.

K i i n d u l t u n k volt abból, hogy egy szíriai isten pannóniai szentélyébe alphabetumos fölirat került el, amely az istenség- nek fölaiánlott a n a t h e m a . I p a r k o d t u n k k i m u t a t n i , hogy az ábécé a föliraton nem m á g i k u s célzattal, h a n e m misztikus érte- lemmel alkalmaztatott. Különböző t a n ú s á g o k k a l igazolhattuk, hogy a betűsornak misztikus jelentésben való használata Ke- letről, Szíriából származott á t N y u g a t r a . H a meggondoljuk, hogy az első keresztény egyházközségek kis- és előázsiai népek körében, szemiták, szíriaiak, p h r y g i a i a k stb. között alakultak, amely népek vallásai mély és m e g n y u g t a t ó engesztelési és más- világi tanaikkal, r í t u s a i k és l i t u r g i á j u k szépségével n a g y ha- tást és vonzóerőt gyakoroltak, érthetőnek f o g j u k találni, hogy a keresztény egyház e keleti vallásokból bizonyos dolgokat át- vett és azokat ú j értelmezéssel s a j á t r i t u á l é j á b a átültette.5 0

Ezt t a r t v a szem előtt, nem csodálkozhatunk, ha az alpha- betum használatával az ókeresztény egyház szertartásai köré- ben is találkozunk. A S a c r a m e n t a r i u m Gregorianum liturgi-

18 Dornseiíf, i. m. 123. Dieterich, Kleine Schriften 223.

41 Bul'ettino di archco'ogia erist. 1881, 140.

50 Innét van — mondja Cumont — (Die orient. Religionen im röm.

Heidentum, 1910, XII), hogy a kereszténységben és a keleti misztériumos vallásokban közös rítusok kutatása rendszerint a hellenisztikus Ke'etre utal bennünket, ez szolgáltatja a meg nem fejtett rejtélyek megoldásá- hoz a kulcsot.

412

kus kézikönyv, mely a régóta gyakorolt főpapi szertartásoknak a V I I I . században történt kodifikálását adja, a templomszen- telés cselekményei közt előírja — mint ez a Pontificale Roma- n u m szerint ma is változatlanul érvényes — hogy a püspök a templom padozatán a h a m u v a l h i n t e t t crux decussata-nak (Andráskeresztnek) e g y m á s t a h a j ó egész szélességében keresz- tező két vonalába pásztorbotjával némán, kísérő szavak nélkül b e í r j a a latin ábécé 23 és a görög ábécé 24 betűjét, a m i n t azt a római Basilica dei S a n t i Apostoli padlózata t a r t ó s ábrázolás- ban is m u t a t j a . Dieterich Alphahetzauber-es n a g y tanulmá- n y á t5 1 e szertartás leírásával z á r j a , lenyomtatván hozzá a Pon- tificaléből a két a l p h a b e t u m a l k o t t a kereszt r a j z á t . Az egeszet természetesen szintén m á g i k u s szelleműzésnek minősíti, aminek bővebb megokolását feleslegesnek t a r t j a , mert ezt a m a g y a r á - zatot s z á m á r a kétségtelenné teszi az a körülmény, hogy a tem- plomszentelés folyamán, az ábécé-írás u t á n ördögűzés követ- kezik, amikor t. i. a püspök e szavakkal szenteli meg, illetőleg a v a t j a démonűzőkké a sót és a vizet: Exorciso te, creatura sa- ils... aquae, ut sanctificeris.. ad expellendas omnes daemonum tentationes,,, ,ut repellas diabolum a termino iustorum, ne sit in umbraculis huius ecclesiae et altaris,⁵² M a j d hozzáfűzi D'ete- r i c h : W i e die Alphabete offiziell von der Kirche ausgedeutet werden, weiss ich nicht. Ez nyilvánvalóan nem érdekli - ami egyházi ritusról lévén szó, mindenesetre különös eljárás. Ámde Dieterichnek egyetlen érvét, bizonyítékát megdönti az a tény, hogy a szertartásban az a l p h a b e t u m leírása cs az exorcismus nem közvetlenül egymás u t á n következik, amint ő a dolgot be- álb'tia, nem két folytatásos cselekmény; a kettő nem is kap- csolható össze, m i n t ő teszi, mert az ott kct külön, egymástól f ü g g e t l e n ritusrészlet, amelyek közbeiktatott, más t á r g y ú szer- tartással, az oltárszenteléssel v a n n a k egymástól elválasztva.5 3

Ellene mond a Dieterieli-féle értelmezésnek az ábécés-ke reszt í r á s a k o r énekelt antiphona is. Ez a kísérő karének tudvalevő- leg mindig az illető l i t u r g i k u s cselekményre vonatkozik: a szó- b a n f o r g ó n a k szövegében (I. Cor. 2, 11. Fundamentum ponere..

Domus Dei. porta Coeli54) pedig szelleműzésnek, v a g y hasonló gondolatnak nyoma sincs.

H a az Alphabetzauber szerzője figyelembe vette volna a liturgia-kommentárokat — hivatalos egyházi m a g y a r á z a t , mint Dieterich fölteszi, nincs is — l á t t a volna, hogy egyikük sem hozza

51 Rhein. Mus. 66, 1901, 77 sk. = Kleine Schriften 202 skv.

" Pontificale Romanum (Mechliniae 1895) 352.

63 Pontificale Rom. 351. Mihályfi Ákos, A nyilvános istentisztelet.⁴ 1933, 193 skv.

54 Pont. Rom. 348.

10

összefüggésbe az ördögűz~snek vízzel és sóval, világos szavak kísértében végzett s z e r t a r t á s á t az ábécé írásával, p^dig utóvégre ezen a t é r e n az ő véleményüket mégis csak számba kell venni.

E g y e s e k^{5 5} szerint azért í r j a a püspök az ábécét görögül és lati- nul — régebben még h é b e r ü l5 6 is — a templom padlójára, hogy a keresztény tannak a m a g a két (illetve három) fő nyelvén való szimbolikus jelzésével kife'ezze, hogy ezt a t a n t minden nyél- ven kell h i r d e t n i s hogy K r i s z t u s országába minden nemzet hi- vatalos. Ildefonso Schuster, milánói bíboros-érsek, kinek Liher s a c r a m e n t o r u m - j a a vezető liturgia, a h a m u b a írt betűs kereszt- ben K r i s z t u s m o n o g r a m m j á t látja,5 7 melynek kísérő apokalip- tikus betűiből (am) fejlődött ki a teljes a l p h a b e t u m írása, s mi- ként — m o n d j a — a katechumenek t a n í t á s á t a i w - s emblémá- val kezdték,58 úgy és azért í r t á k a i n i t i a t i ' t utánzó templom- szentelésnél ezt, a t a n t jelképező emblémát, ill. az ezt feloldó teljes betűsort a templom padlójára, ami a n n a k megszentelését jelenti, az ábécé a tant jelenti, mert á l t a l a történik a tanba való bevezetés: ezt jelképezi. Ugyanezen okból találjuk a tant jelképező am-1, ill. az egész ábécét ókeresztény sírkövekre, meg keresztelő edényekre í r v a . Az ábécé h a m u b a írásában az egy- házi m a g y a r á z ó k á l t a l á b a n szimbolikát, nem pedig mágikus célzatot lá-tnak. A püspök a templomszenteléskor András-kereszt a l a k i é b a n a földreszórt h a m u b a p á s z t o r b o t j á v a l azért í r i a be az ABC összes betűit, hogy „jelképesen kifejezze: itt a templom- ban a gyarló, hamuba omló ember m e g k a p j a az í r á s teljessé- gét. az egész kinyilatkoztatást, hogy eliusson a pásztor (esy- ház) i r á n y í t á s á v a l mindennek Kezdetéhez és Végéhez, az Alfá- hoz és Omegához". ⁵⁸/^a Egyszóval az áb<mé jelképezi a vele le- írható egész keresztény t a n t , az t r á s teljességét.

Rossi és Leclercq 59 szerint a hamukereszt a római agri- mensortól a fölmért teriiletekbe raizolt c r u x decussata vonalai- nak felel meg, amelyekben betűkkel jelezték volt a mereteket, a r i t u s t e h á t a római cons'gnatiós e l j á r á s n a k volna utánzása s a terület birtokbavételét jelenti. Ez a római p á r h u z a m m a l való m a g y a r á z a t azonban nem helytálló, hisz' a területnek birtokba-

55 PL. V. Thalhofer, a Handbuch d. kath. Liturgik neves szerzője Wetze — We'ter Kirchenlexikon-jában,- 7, 727. A hazaiak közül dr. Takáts Ernő szíves levélbeli közlése szerint.

66 Cabrol—Leclercq, P i c t i o r n . d'arehéol. chrétienne et de liturgie.

S. v. abécédaire 57: quia ecclesiastica doctrina Hebraico, Graeco Latinoque sermone utitur, maximé ideo a quibusdam episcopis tria haec alphabeta conseribuntur.

87 Lib. sacram. I. 164.

58 Cabrol, Dictionn. i. h. 53.

M/a A Szív (szerk. Reisz Elemér S. J ) 39. 1945 22. szám. 2.

88 Bull, di arch, crist. 1881, 128 és Cabrol. Dictionn. IV, 1, 389.

vétele m á r a templom építése előtt megtörtént. A hamukeresztbe í r t ábécé sem birtokbavételt, sem m á g i k u s célt nem jelent, ha- nem jelképezi a krisztusi tant, amellyel a templomot megszen- telik, amelynek a templom szolgál.

A modern liturgikusok értelmezésének a magva abban rejlik, hogy az a l p h a b e t u m b a n a keresztény tan két, ill. három fő nyelvének jelzését és mindenekfölött m a g á n a k a keresztény t a n n a k jelképét, rövidített, potentiális f o g l a l a t j á t l á t j á k . Ezt a fölfogást határozottan és világosan megerősítik a régebbi, kö- zépkori egyházi írók. Jacobus a Voragine ( X I I I . sz.) Legeuda a u r e a - j á n a k0 0 m a g y a r á z a t a : In pavimento alphabetum scribi- tur, quod quidem repraesentat... articulos nostrae fidei...

Ecclesiae enim pavimentum est nostrae fidei' fundamentum;

elementa, quae inscribuntur, sunt articuli fidei, quibus rudes et neophyti.. in ecclesia erudiuntur. A X — X I . századi H u g o a Sancto Victore s z e r i n t6 1: Descriptio alphabets, simplex doctrine fidei... In pavimento alphabetum describitur, quando populus prima ac simplici doctrina fidei initiatur. Ugyanilyen h a t á r o - zottsággal, félreérthetetlenül nyilatkozik a r i t u s szimbolikájá- ról legrégibb tanúnk, a I X . századi Remigius Antissiodorensis (Auxerre-i) f r a n c i a bencés T r a c t a t u s de dedicatione ecclesiae- j é b e n8 2: Pontifex alphabet i or dinem . . sub certae significatio- ns mysterio describit. Quid auf em per alphabetum nisi initio et rudimenta doctrinae sacrae intelligi convenit?

Egyszóval az a l p h a b e t u m n a k szimbolikus jelentése v a n : a betűsor a belőle alkotható szavakból álló d o c t r i n a sacra-t he- lyettesíti, jelképezi. De Rossi az ábécés hamukeresztet a római földmérők consignatiós eljárásából származtatta, tévesen, mint föntebb említettük. Helyes azonban értelmezésének alapgondo- lata, hogy a ritus eredetét antik előzményekben kell keresnünk.

Csakhogy itt nem szabad R ó m á r a szorítkoznunk, hanem mesz- szebbre kell tekintenünk: Keletre, ahonnan az őskereszténység, mely ott fejlődött, a környező vallások szertartásaiból köztudo- más szerint sok dolgot átvett l i t u r g i á j á b a . Oda utal a szíriai istenségek szentélyeiből származó c a r n u n t u m i cs a vele rokon többi ábécés fölirat, v a l a m i n t a dura-europosi templom vallásos freskói a l a t t olvasható görög alphabetum.^{6 3} Ezeket De Rossi nem ismerte, mert csak a Bulletino de archeologia cristiana-ban 1881-ben e tárgyról közzétett t a n u l m á n y a u t á n i évtizedekben, h a l á l a u t á n kerültek napfényre.6 4 Világos, hogy n e k ü n k az

80 De dedicatione ecclesiae c. szakaszában. Urnesse3 (1890) 852.

Migne, Patrologia Latina 17fi col. 441.

62 Miftne. PL 131. col. 851.

"3 Leclercq: Cabrol, Dict:onn. 1, 2. 1602.

34 A carnuntumi 1891-ben, a nápolyi gröröer felirat 1894-ben. n S.

Krancescaé 1901-ben. a puteoli 1896-ban.

10

ókeresztény templomdedicatiós a l p h a b e t u m o k a t ezekkei a szin- tén sacralis jellegű föliratokkal kell p á r h u z a m b a állítanunk, annál is inkább, m e r t korbelileg is összetartoznak.

L á t t u k , hogy a p o g á n y szentélyekből származó ábécés föl- iratok mágikus, démonűző t rtelmezés.nek ellentmond az antik apotropaikus emlékek eltérő jellege, v a l a m i n t a betűs emlékek összevetéséből és a k e r k y r a i Apollodoros tanúságából leszűrt elvi megállapításunk, hogy mágikus célzathoz összevissza való, értelmetlen, nehezen recitálható betűcsoportokat használtak, nem pedig az ábécének közismert, könnyen elmondható, állandó rendű e g y m á s u t á n j á t . És láttuk másfelől, liogy a keresztény templomszentelésnél alkalmazott latin-görög alphabetumokat a középkori l i t u r g i k u s o k egyértelműleg misztikusan, szimbo- likusan, az isteni ige, a doctrina sacra jelképének magyarázzák.

Ez az egyértelműség nyilvánvalóan a rítushoz fűződő hagyo- mány szigorú megőrzésének következménye, m e r t egyéni, spe- kulatív értelmezés esetén föltétlenül egymástól eltérő magya- rázatokhoz j u t o t t a k volna.

H a mármost az összes kutatók, Dieterichék is, az ókeresz- tény alphabetumokat hangsúlyozottan a pogány ilynemű föl- iratokkal á l l í t j á k p á r h u z a m b a , jobban m o n d v a ez utóbbiakból s z á r m a z t a t j á k s h a t u d j u k , hogy az ókeresztény egyház a po- gány kultuszokból való kölcsönvételeinél az otthonos, a néptől megszokott rítusokat és szimbólumokat az ú j tan megkedvel- tetése, népszerűsítése érdekében tudatosan hasonló értelemben vette á t — elég a számos példa közül a legközönségebbeket: az aqua lustralist, a tömjénezést, a m a n u s velatae-ket említe- nünk — joggal következtethetünk a r r a , hogy ebben az esetben is az történt, azaz, hogy az ókeresztény templomok p a d l ó j á r a írt alphabetumokat u g y a n ú g y s azért tekintették e tan jelképé- nek, a m i n t s amiért az a n t i k szentélyekben is ezek, a kétség- telenül sacralis jellegű ábécés feliratok hasonló értelemben sze- repeltek, nem mágikus, hanem misztikus jelentésűek voltak.

Ha, m i n t Cumont megállapította (1. az 50. jegyzetet), a meg nem f e j t e t t keresztény rítusok megértéséhez sok esetben azok keleti előzménye, f o r r á s a a d j a a megoldás kulcsát, nyilván- való, hogy oly közös r í t u s n á l vagy szimbólumnál, melynek a keleti vallásban való a l k a l m a z á s á t nem t u d j u k értelmezni, vi- szont a keresztény k ö r b e n való előfordulását régi t a n ú k egybe- hangzó m a g y a r á z a t a a l a p j á n i s m e r j ü k s joggal t a r t h a t j u k az ősi h a g y o m á n y továbbélésének, ezt, a kereszténységben neki tulajdonított értelmét lehet és kell a rejtélyes keleti esetre al- k a l m a z n u n k : így következtethetünk a templomszentelési ábécés föliratoknak a középkori liturgikusoktól összhangzóan adott magyarázatából a p o g á n y szentélyek ábécés f ö l i r a t a i n a k sacra- lis, misztikus értelmére.

Antik, egykorú értelmezések hiányából eredő rejtélyes- ségük onnan ered, hogy ezek az ábécés föliratok keleti isten- ségek kultuszhelyein szerepeltek. Ezek a keleti vallások misz- térium-vallások, amelyeknek sajátsága, hogy tanaikat, a misz- t é r i u m logosát, a szent legendát szigorú titokként (Apuleius Met. 11, 21—22: sacrorum arcana; arcana purissimae religionis seer eta) tanították a b e a v a t a n d ó k n a k ; s azért csak élőszóval adták át egymásnak; a r r ó l mások előtt beszedni, vagy azt írásba foglalni nem volt szabad. Apuleiusnál m o n d j a Lucius beavatá- sáról (Met. 11, 23): Quaeras forsitam..., quid dictum, quid fac- tum? dicerem, si dicere liceret; cognosceres, si liceret audire.

Sed parem noxam contraherent aures et linguae Mas temera riae curiositatis. A legerősebb tilalmakkal védték a t a n t a pro- fanizálás (a curiositate profanorum) ellen.

H a az őskeresztények, mint föntebb láttuk, a katechume- nek initiatióját az apokaliptikus am és az alphabetum magya- r á z a t á v a l végezték és hitvallásuk jeleként ezt vésték az elhúnyt hívő sírkövére, a templomszentelésnél pedig a hamukeresztes ábécével a liturgikusok szerint a betűivel leírható sacra doctri- nát jelezték, másfelől meg pogány szentélyek f a l á b a illesztett alphabetumos f ö l i r a t a i n k vannak, melyekben a misztérium lo- gosának, legendájának jelzését l á t h a t j u k , a v a g y a f a l r a festett szent legendás képeket a misztérium d e i k n y m e n á i n a k m a g y a r á - zataként a l á j u k festett ábécé kíséri, önként adódik, hogy ez utóbbiakra is alkalmazzuk Remigius m á r fent idézett mondá- s á t : Quid autem per alphabetum nisi initio et rudimenta doc- trinae sacrae intelligi convenit?

A ritus átvételét, á t v á l t á s á t a keleti kultuszoknak és az őskereszténységnek Kis-Ázsiában és S z í r i á b a n való szoros érint- kezése, egymásra való h a t á s a teszi érthetővé. Ez az érintkezés épp fölirataink korában, a K r . u. I I . es I I I . században volt a legelevenebb, amikor az ú j hit szentélyei a pogányokéi mellett emelkedtek, mint pl. a dura-europosi keresztény templomot is ez időben (232. K r . u.) építették fel a p a l m y r a i baalok szentélye tőszomszédsá gában.

E kornak vallásosságát a misztériumos vallások elterje- dése jellemzi,65 amikor az Eleusiniák újjáéledése mellett a keleti istenek, különösen M i t h r a s és Kybele, Isis és Sabazios meg a szíriai baalok kultuszai virágzottak, N y u g a t o n is elhatalma- sodtak s nagy hódításokat tettek mind az egyszerű emberek, mind a műveltek körében. A kereszténységnek ezekkel a misz- tériumos vallásokkal erős harcot kellett folytatni és ebben a versengésben az ellenfélnél dívó, a néptől megszokott és ked-

65 Mint azt J. Geft'eken, Der Ausgang des griech. röm Heiden turns (1920) c. szép könyvében kifejti.

10

veit kultuszcselekmények és szimbolumok tudatos átvételével is iparkodott a n n a k híveit m a g á n a k megnyerni. Mikor a késő császári korban Keletről, ÍSziriából az a l p h a b e t u m misztikus alkalmazása átszármazott a keleti kultuszokkal N y u g a t r a , a keresztény egyház ezt is átvette ritusai közé.

A s y n k r e t i s m u s ezen korából való pannóniai f ö l i r a t u n k . E n n e k az ábécé a l á í r t s kellő figyelemre nem méltatott tolda- léka, a h a r m a d i k sorban olvasható ex visu, ú j a b b támpontot a d h a t értelmezéséhez, h a p á r h u z a m b a á l l í t j u k azzal a leírással, melyben Apuleius Metamorphosesei hősének az Isis misztériu- mokba való b e a v a t á s á r ó l szól, amikor L u c i u s képében az író tudvalevőleg s a j á t m a g á t r a j z o l j a . A p á r h u z a m b a á l l í t á s a n n á l megokoltabb, m e r t a szobanforgó m u n k a f ö l i r a t u n k k a l körül- belül egykorú (153. K r . u.), aiig két évtized v a n közöttük, írója pedig a misztériumos vallásokat s a j á t tapasztalatából ismerte:

Sacrorum p le r a que initia in Graecia participant... At ego multiiunga sacra et plurimos rítus et varias caerimonias studio veri et off ico erga deos didiéi (Apol. 55). Mikor i n i t i a t i ó j á n a k külsőségeit l e í r j a (Met. X I , 22, 23), — m e r t hiszen csak ezeket volt szabad elárulni (quod solum potest sine piaculo ad profa- norurn intelligentias enuntiari) — amelyek során a f ő p a p a szentélyből előhozott hieroglif es könyvekből (de opertis adyti profért quosdam libros, litteris ignorabilibus⁶⁶ praenotatos) m a g y a r á z t a meg neki a misztérium a l a p t a n a i t , amelyeket a felavatandónak t u d n i kell (quae forent ad usum teletae neces- sario praeparanda), akkor n á l a is s ű r ű n szerepel az ex viSu:

minden az istenség p a r a n c s a folytán (iussu) történik, melyet az állandóan, ismételt éjjeli látomások ú t j á n (ex visu) közöl Luciusszal és a főpappal."7

A m i t Apuleius mesél Isis és Osiris jelenéseiről, u g y a n - arról tanúskodnak mindenfelől a korabeli föliratok. A miszti- cizmussal teli b i z a r r kor emberei hittek az isteni jelenésekben.

Klasszikusan b i z o n y í t j a ezt a sok egyéb példa közül J u p p i t e r Dolichenusnak nemrég, 1935-ben az Aventinuson Colinitől föl- t á r t szentélye, melynek gazdag exvotóinak legnagyobb részét a hívők ex visu, ex iussu dei állították a I I . század végén és a I I I . század elején.08 U g y a n a k k o r C a r n u n t u m b a n a Dolocenum

66 Isis kultuszáról lévén szó, világos, hogy a litterae ignorabiles-exi hieroglifákat kell érteni.

67 Nec fiút nox dna, vei quies (íliqua, visu cleae monituque ieiuna.

(Met. II, 19). — Noctis obscurae non obscuris imperils evidenter monuit (dea) (Met. 11, 22), — v a g y : mirificis imperils... sic instruxit nocturna divinatione Clemens imago (Met. 11, 29). — Hactenus divini somnii suada maiestas, quod usus foret, pronuntiavit (Met. 11, 30).

68 A. M. Colini, La seoperta del santuario delle divinitä Polichene sull'Aventino. Bull. d. Comm. Arch. Com. 63, 1935, 155. Ugyanő: Epigra- phica 1, 1939, 122. 125.

négy fogadalmi a j á n d é k á n v a n jelezve, hogy ex viso, iussu dei adományozták. Ezek közül h á r o m n a k f ö l i r a t a6 9 pontosan meg- nevezi a fölajánlókat, akik, s egyik az okot is, amiért a relief- képet, ill. az oltárokat d e d i k á l t á k (pro salute sua et suorum).

A negyediknek a mi ábécés föl i r a t u n k sem nevet nem ad, sem egy á r v a szóval nem m o n d j a , m i é r t szentelte istenének ezt a rejtélyes ajándékot, mely teljesen elüt a szokásos szobor v a g y relief v a g y oltár a l a k j á b a n dedikált a n a t h e m á k t l . H a m á r m o s t a r r a emlékezünk, hogy a miénkkel rokon, ugyancsak szíriai istenek szentélyéhői való többi h á r o m ábécés fölirat (a puteoli, nápolyi és római)^{7 0} szintén, ellentétben a föliratok általános szokásával, e l h a l l g a t j a az adományozó nevet és az exvoto céh át, és Apuleiusnak idevonatkozó, fentidézett tudósítására gondo- lunk, önként adódik a következtetés, hogy ezek az ábécék amo- lyan, Lucius initiatiójánál használt litterae ignorab'les, quibus sacerdos praedicat, quae forent ad usurn teletae necessario prae- paranda s h a j l a n d ó k leszünk ezeket a föliratos ábécéket, me- lyeknek misztikus jellegét m á r megállapítottuk, közelebbről ú g y értelmezni, hogy minden valószínűség szerint valamiféle ini- tiatio titkos rítusánál használták, amikor a misztikus k u l t u s z candidatusaM frater-ekké, patrónus-okká meg princeps-szé avat- ták — a Dolicheni colitores ezen rendfokozatai ismeretesek a föliratokhói^{7 1} — és amikor a sacerdos dei m i n t mystagogos a betűsorból, melyben az összes szavak, minden tudás elemei Ticivxa aroivsTa foglaltatnak, m a g y a r á z t a nekik a m'sztérium lú- gosát: initia et rudimenta doctrinae sacrae. E célból a j á n l h a t - ták föl a hívők isteni m e g h a g y á s folyán, ex visu a m á r v á n v b a vésett alphabetumokat a szentélyben. De ezt a célt a t á b l á n jelezni nem volt szabad, m e r t tiltotta a misztérium-vallásoknak a t i t o k t a r t á s r a vonatkozó parancsa, amely megtiltotta egy- ú t t a l azt is az adományozó mystesnek, liogy nevét o d a í r j a . Ezért olyan szűkszavú és n é m a a c a r n u n t u m i fölirat és t á r s a i .

Megszólaltattuk a n é m a követ, mely alkalmat adott a szentélyekből előkerült ábécés föliratok problémájának fejtege- tésére. S h a Apuleius leírására támaszkodó gondolatunk, h o g y a m á r v á n y b a vésett betűsor esetleg az initiatio s z e r t a r t á s á n á l szerepelhetett, nem is egyéb, mint a dolog természete szerint közelebbről nem bizonyítható föltevés, a n n y i t mindenesetre sikerült az írók és emlékek, p á r h u z a m o k és eredet t a n ú s á g a i szerint megállapítanunk, hogy c a r n u n t u m i föliratunk és t á r s a i nem a p r i m i t í v mágia, h a n e m a magasabb fokú misztika kö-

69 CIL I I I 11129, 11136. Kan. Juppiter Dolichenus (1943) no 89, 92, 95.

70 Röm. Mitt. 18, 1993, 73, 74. 80. (Hülsen).

71 Colini: Epigrnphica 1, 1939, 128 sk. = Kan, Juppiter Dol. 95 no 140. — CIL VI 416 = Kan, i. m. 97 no 141. H. Demircioglu, Her Gott auf dem Stier (1939) 96.

10

rébe tartoznak, nem démonűző, b a j h á r í t ó célzatúak, hanem sac- ralis jellegűek, hogy az ábécé betűiből korlátlanul alakítható szavak r é v é n titkos, csak a beavatottak s z á m á r a érthető beszé- det jelképeznek és ezzel misztikus célt, ritust szolgáltak — ily- képpen sikerült talán e föliratokat a beléjük m a g y a r á z o t t Alpha- betzauber igézete alól felszabadítani.

A n n a k kapcsán pedig, hogy az a n t i k szentélyek ábécés föliratai átszármaztak az ókeresztény r i t u á l é b a és a templom- szentelésnél ma is szerepelnek, rá lehet m u t a t n u n k a r r a , hogy a pogány szokás átvétele t r a b b a d a t azon tények sorában, me- lyek iga olják, hogy az a n t i k világnak keresztérnyé való átala- kulása m i n d e n harc és versengés ellenire sem jelentett az egész vonalon a régi világgal való tel'cs szakít st, hanem egv egy ponton csak átértékelés volt. mint a mi esetünkben egyszerű á t v á l t á s : a régi tömlőbe töltötték az ú j bort.

A N Y E L V ÉS S Z É P T U D O M Á N Y I OSZTÁLY KÖRÉBŐL A X X V . kötet t a r t a l m a :

1. Förster Aurél: Az aristotelesi ú. n. P a r v a N a t u r a l i a szer kezeto és keletkezése.

2. Petrovics Elek: Jegyzetek művészetünk történetéhez a X I X . század első felében.

3. Zsirai Miklós: Az obi-ugor igekötök.

4. Melich János: L a t i n b e t ű s helyésírásunk eredete.

5. Moravcsik Gyula: A M a g y a r Szent K o r o n a görög feliratai.

6. Alszeghy Zsolt: A X V I I . század m a g y a r lírai költészete.

7. Szidarovszky János: Üjabb elméletek az indogermán íny hangokról.

8. Brisits Frigyes: Vörösmarty Mihály ós az Akadémia.

9. Csekey Ferenc: Liszt Ferenc származása ós hazafisága.

10. Mészöly Gedeon: Kölcsey H y m n u s a és a H y m n u s Kölcseyje.

11. Gyomlay Gyula: Inverziók és choriambnsok A r a n y J á n o s tizenkettős verssoraiban.

12. Förster Aurél: A filológia fogalma.

A X X V I . kötetből m e g j e l e n t : 1. Zlinszky Aladár: P e t ő f i és a zseni-elmélet.

2. Laziczius Gyula: Általános nyelvészet. Alapelvek és mód szertani kérdések.

3. Ivánka Endre: Szent Gellért görög műveltségének problé m á j a .

4. Gátdi László: Az. erdélyi román n y e l v ú j í t á s .

5. Fckhardt Sándor: M a g y a r szónokképzés a X V I . századi Strasszburgban.

6. Zsigmond Ferenc: Orosz hatások irodalmunkban.

7. Láng Nándor: E g y pannóniai föliratról. (Az ábécés fölira- tok értelmezése.)