N y i t: e g y l e x i k a i-k o n s t r u k c i ó s é s
LEXIKAI-PRAGM ATIKAI ELEMZÉS
1. Bevezetés
A jelen tanulmányban bemutatandó elemzés keretéül a szintaktikai argu
mentumszerkezet változásának, azaz a szintaktikai altemációnak a lexikai-kon
strukciós felfogása, valamint a szójelentés lexikai-pragmatikai koncepciója szol
gál. Az előbbi figyelemmel van mind a konstrukciós (vö. Pustejovsky 1995;
Goldberg 1995, 2006), mind a lexikai (vö. Levin - Rappaport Hovav 1995, 2005) tulajdonságokra, köztük a lexikai-szemantikai reprezentáció megfelelőbb kidolgo
zásának szükségességére. Az utóbbi, amely a lexikai-konstrukciós elemzés ki
terjesztéseként is felfogható (Bibok 2010a), a grammatika és a pragmatika össze
kapcsolódását kutatja a széles értelemben vett nyelvtan egyik területén, neve
zetesen a lexikonban. A grammatika és a pragmatika interakciója nem más, mint a grammatikai és a pragmatikai kompetenciát modelláló nyelvelmélet két különálló, de nem független komponensének együttműködése a nyelvhasználat kontextusai
ban. Ugyanakkor bizonyos kontextuális információk önállósodhatnak, elszakad
hatnak a kontextusuktól, és így kontextusfüggetlenné válhatnak. Az ilyen enciklo
pédikus és a nyelvhasználatra vonatkozó információk megjelenhetnek a lexikai
szemantikai reprezentációk integrális részeként (Németh T. - Bibok 2010).
Következésképpen, a primitív predikátumokból felépülő jelentésábrázolá
sok mellett a lexikai pragmatika (Bibok 2004, 2010a, 2010b) a jelentésmegadás egy másik módját is alkalmazza: jelentős szerep jut a prototípus-szemantikának (a hatalmas méretű szakirodalomból 1. Kövecses és Benczes (2010: 25-39) átte
kintését) és a lexikai sztereotípiáknak. Az utóbbiak nem azonosak a prototípusok
kal: előírják az egyetlen lexémával és nem egy perifrasztikus konstrukcióval kife
jezhető események megfelelő módját és célját (Gergely-Bever 1985).1 Mivel a
1 Megemlítendő, hogy számos más ábrázolási mód létezik arra vonatkozóan, hogy a jelentésábrázolások részben vagy egészben a világtudás elemeiből épülnek fel.
Ilyenek, például, a hagyományosan jól ismert és a M el’cuk (1989) által megújított konno- tációk, Pustejovsky (1995) lexikai reprezentációi, beleértve a minőségek struktúráját, Fill- more keretszemantikája és Lakoff idealizált kognitív modelljei (Kövecses-Benczes 2010:
51-62). Figyelembe veendő még, hogy a primitív szemantikai komponensek mellett más
fajta jelentéselemek feltételezése szintén előfordul a szakirodalomban. Utalhatunk újból a M el’cuk-féle konnotációkra, valamint a Levin és Rappaport Hovav (1995: 20-30) által konstansoknak nevezett jelentés-összetevőkre, amelyek az igei jelentés idioszinkratikus
kétszintű konceptuális szemantika (Bierwisch 1996, 1997), a generatív lexikon el
mélete (Pustejovsky 1995) és a relevanciaelmélet (Sperber-Wilson 1995) szerint a szavak jó része nem teljes fogalmat kódol, a lexikai pragmatika az alulspe
cifikált jelentésábrázolások széles skáláját használja: az opcionális részek záró- j élezésétől a kettős interpretálhatóságon keresztül a változókig, a konkrét meg
nyilvánulásaiktól elvonatkoztatott jelentéselemekig stb. A szójelentések reprezen
tációi, amelyek magukba foglalják mind a szükséges szemantikai komponenseket, mind a kontextusfüggetlen pragmatikai tudás prototipikus és sztereotipikus struk
túráit, szemantikailag és pragmatikaiig elég informatívak ahhoz, hogy a megnyi
latkozásokban konstrukcionálisan, ill. kontextuálisan előálló teljes, nem meta
forikus, aktuális pragmatikai jelentések alapjául szolgáljanak. A megnyilatkozás
jelentések megkonstruálásának különböző módjai ismeretesek: a komplex lexikai
szemantikai reprezentációk segítségével (beleértve a kontextusfüggetlen pragma
tikai tudást), valamint a megfelelő, közvetlen és a kitelj esztett, kontextusok alap
ján végrehajtható pragmatikai következtetések révén (Németh T. - Bibok 2010).
A releváns interpretáció elérésében ezek a mechanizmusok hierarchikusan mű
ködnek, amit a kognitív relevancia Sperber és Wilson (1995) által megfogalma
zott elve szabályoz. Sőt mi több, egy ilyen értelmezés csak tipikusnak tekinthető és elvethető vagy felülírható, ha kezdettől fogva valamilyen specifikusabb infor
máció birtokában vagyunk.
A szintaktikai alternációval kiegészített lexikai pragmatika keretét hasz
nálva, ebben a tanulmányban az erőteljesen poliszém és ebben a német öffhen-re hasonlító nyit igét, amelynek a tárgya szintén igen sokféle szemantikai típusból kerülhet ki, vizsgálom meg részletesen. Egyetértek Pausénak és Heitznek (1998) a német öffnen ’nyit’ igére vonatkozó elemzése azon konklúziójával, amely szerint az alulspecifikáció itt csak korlátozottan alkalmazható. Mindazonáltal feltehető a kérdés, hogy az általuk megállapított öt jelentés, nevezetesen ’záró eszközök* 2 nyi
tása’, ’körbehatárolt térség nyitása’, 'nyitva tartás megkezdése’, 'nyílás létre
hozása’ és ’körbehatárolt térség létrehozása’, csökkenthető-e. Jóllehet a nagyobb mértékű alulspecifikáltság több enciklopédikus információt és/vagy pragmatikai következtetést vonna maga után, a jelentésábrázolások számának csökkentése az alulspecifikáció révén azt eredményezhetné, hogy kiküszöböljük Pause és Heitz
részét kódolják, és amelyekkel szemben a primitív szemantikai predikátumok a gramma- tikailag releváns mozzanatokat ábrázolják. Az utóbbiak ilyen jellemzésével kapcsolatban azonban kritika is megfogalmazódott (Iwata 2002; Bibok 2010a), amely szerint gazda
gabb jelentésreprezentációkra van szükség a szintaktikai altemáció kezeléséhez.
2 A záró eszköz kifejezés a Pause és Heitz (1998: 16) által használt closing for
dítása, és mind azoknak a tárgyaknak (pl. ajtónak, fedélnek, az ajtóban/ajtón, fedél- ben/fedélen vagy önállóan működtetett zárnak) az általános megnevezésére szolgál, ame
lyekkel bizonyos dolgokat zárttá vagy nyitottá lehet tenni.
(1998) elemzésének elismert hátrányát, azaz azt, hogy a közös szemantikai kom
ponensek vonatkozásában meglévő részleges jelentésátfedés implicit maradt.
2.1. Záró eszközök és körbehatárolt térség nyitása Tekintsük a következő példákat!
(1) (a) Péter nyitja az ajtót/kaput.
(b) Péter nyitja a szobát/kalitkát/garázst.
(2) (a) Péter nyitja a fedelet.
(b) Péter nyitja a dobozt/ládát.
(3) (a) Péter nyitja a (befőttesüveg-)tetőt.
(b) Péter nyitja a (befőttes) üveget.
(4) (a) Péter nyitja a kupakot.
(b) Péter nyitja a tubust/(ásványvizes) üveget.
(5) (a) Péter nyitja a csapot.
(b) Péter nyitja a hordót/vízvezetéket.
Észrevehetjük a metonimikus, nevezetesen a rész-egész viszonyt az ajtó és a szoba, a kalitka vagy a garázs között, valamint a kapu és a garázs között az (l)-ben, a fedél és a doboz vagy a /űí/ű között a (2)-ben, és ehhez hasonlóan a töb
bi példában. Az (1)—(5) alapján egy metonimikus viszonyt feltételezhetünk az (a) és (b) példában előforduló igék között. Ezért vonzó elképzelésnek tűnik, hogy ne két különálló jelentést (’záró eszközök nyitása’ és ’körbehatárolt térség nyitása’) állítsunk fel, hanem csak egyet, amely egybefogja a kettőt. A Pause és Heitz (1998) által bevezetett NYrrv és ELÉRHETŐ_RÉVÉN komponenseket használva,3 ezt a következőképpen tehetjük meg:
(6) (a) ’X azt okozza, hogy Y nyitottá válik a v zárórendszerhez képest úgy, hogy Z elérhetővé válik Y révén’;
(b) [X OKOZ [[VÁLIK [NYITOTTv y]] : [VÁLIK [z ELÉRHETŐ_RÉVÉN y]]]], ahol v = zárőrendszer.4
3 Jelen céljaink szempontjából nem számít, hogy az ELÉRHETŐ(_RÉVÉN) kom
ponens nem primitív egység, azaz hogy a jelentése tovább-bontható a morfémáknak meg
felelően: el + ér + hető.
4 A kettőspont az aszimmetrikus konjunkció jele, azaz a [p : q] kifejezésben a p előfeltételnek fenn kell állnia, hogy a q igaz vagy hamis lehessen (Bierwisch 1997: 241).
A (6)-beli reprezentáció kapcsán azonban több probléma felmerül. Először, ha valaki nyitja az ajtót, nem szükségszerűen egy szoba belseje válik elérhetővé. Ha valaki az ajtónyitás után nem befelé megy, hanem kifelé, akkor a szobán kívüli térség vált elérhetővé Ezért egy / függvénnyel z tárgyat egy bizonyos területhez kell kapcsolni, tipikusan z belsejéhez, de alkalmilag z szomszédos területei, pl.
külső vagy felszíni térségéi szintén szóba jöhetnek. Ez azt jelenti, hogy z helyett az ELÉRHETŐ_RÉVÉN predikátum első argumentuma a (6b)-ben az [F z] kell le
gyen (vö. Pause-Heitz 1998: 19). A (6b) formula tehát kettős módon alulspecifi
kált: mind a NYITOTT-nál lévő v index, mind az/függvény vonatkozásában.
Másodszor, az imént említett korrekción túl, ha valaki nyitja az ajtót, nem szükségszerű, hogy a szobához kapcsolódó tér elérhető legyen. Két másik lehe
tőség is elképzelhető: valaki be akar lépni a szobába, de a nyílás más módon el van zárva, mondjuk, be van falazva, vagy pedig azért nem elérhető a szoba térsé
ge, mert egy ajtó nemcsak mozgatással nyitható, hanem az ajtózár nyitásával is.
Harmadszor, nyithatunk egy önmagában álló zárat, és mint ilyen, az egyáltalán nem tartozik egy ajtóhoz.
Ha ez a helyzet, a lexikai pragmatika az alábbi megoldást kínálhatja a má
sodik és harmadik problémára. Az elérhetőséget tekinthetjük úgy, mint amely a (6) -beli formula opcionális (prototipikus) része. Hyen módon még más problémás eseteket is kezelhetünk. Míg egy kapu nyitása tipikusan együtt járhat egy garázs nyitásával, amelyhez a kapu tartozik, az kétséges, hogy egy kapu nyitásához kap
csolódik-e metonimikusan egy kert vagy udvar nyitása, jóllehet, normális esetben, egy kapu része egy kertnek vagy udvarnak. Vö.:
(7) (a) Péter nyitja a kaput.
(b) ?Péter nyitja a kertet/udvart.
Az eddig említett esetek mindegyikére megoldást nyújtana, ha az elérhetőség nem szükséges, azaz csak fakultatív, lehetséges komponensként jelenne meg a nyit ige j elentésleírásában.
Mindazonáltal még a lexikai pragmatika számára is perdöntő a ’záró esz
közök nyitása’ és a ’körbehatárolt térség nyitása’ jelentések elkülönítése szem
pontjából, hogy az utóbbi előfordul-e az előbbi nélkül. Másként kifejezve: hasz
nálhatjuk-e a nyit igét olyan főnévvel, amely körbehatárolt térséget jelöl, míg az adott körbehatárolt térséghez tartozó záró eszközt jelölő főnévvel nem? Ilyen pél
dapárt találunk a (8)-ban - (8a) nem elfogadható, míg a (8b) igen:
(8) (a) * Péter nyitja a dugót.
(b) Péter nyitja a borospalackot.
Ezért a (6)-beli formulát ketté kell bontanunk a kétféle nyitási jelentésnek megfe
lelően, amint ezt a (9)-ben és a (10)-ben ábrázoljuk:5
(9) (a)
(b) (10) (a) (b)
’X azt okozza, hogy Y n y ito ttá válik a v zárórendszerhez k ép e st’;
[x OKOZ [VÁLIK [NYITOTTv y]]], ahol v = zárórendszer.
’X azt okozza, hogy b izo n y o s Z-vel kapcsolatban álló terület elér
hetővé válik Y ré v én ’;
[X OKOZ [VÁLIK [[F z] ELÉRHETŐ_RÉVÉN y]]], ahol F = a z-t a z- vel kapcsolatban álló területre leképező függvény.
Mielőtt továbblépnénk és a nyitmás használataira tekintettel általánosítanánk ezt a két elkülönülő jelentést, három megjegyzéssel egészítem ki a (9)-ben és a (10)- ben adott reprezentációkat. Először, egy tartálynak a neve, mint pl. a borospalack, metonimikusan kapcsolódik ahhoz a szóhoz, amely megnevezi a benne tárolható folyadékot, azaz a bor-hoz. A „tartály-tartalom” metonimikus viszony fennállása kivétel nélkülinek tűnik. Vö.: nyitja az üveget —> nyitja a bort/sört, nyitja a borí
tékot —* nyitja a levelet, nyitja a vízvezetéket —* nyitja a vizet.6A nyitja a víz
vezetéketkifejezésnek azonban némileg specifikus a jelentése, mert a vízvezeték
kel való foglalatosság nem mindennapi tevékenység, hacsaknem vízvezeték-sze
relő valaki.
Másodszor, bizonyos negatív szelekciós megkötések érvényesülhetnek a záró eszközök nyitását illetően. Az angol open the lid (ofa pót)és a német öjfnen den Deckelkifejezésekkel szemben ezek magyar megfelelője, a nyitja afedőt/fö- dőtnehezen értelmezhető. Ugyanakkor a kifejezés mégis használható, ha csak el
csúsztatjuk a fedőt az edényen vagy ha a fedő egyik részét kicsit megemeljük, míg a másik része mozdulatlan marad, jóllehet egy dobozt nyithatunk úgy, hogy teljesen levesszük róla a fedelét vagy a tetejét.
Harmadszor, a (9)-beli és a (lO)-beli jelentésekkel kapcsolatban jól érzé
kelhető a prototipikus jelleg. Az előbb mondottakból világos, hogy a fedő/födő nem egy olyan záró eszköz, amellyel a nyittipikusan előfordulhat.7 A szóban for
gó jelentések prototipikus struktúráját esetenként az értelmező szótárak definíciói szintén jelzik. Pl. a nyit orosz ekvivalensének, az otkryvat’-nak a szócikkében (CPÜ) azok a tárgyak, amelyekre a nyitási esemény irányul (mindkét jelentésben), a következőképpen vannak felsorolva: fedél/tető, ajtó-, ablakszámy és más ehhez
5 A két jelentés elkülönítésének helyénvalóságát támogatja, amikor - szemben Pause és Heitz (1998) munkájával - lentebb ezeket általánosítani fogjuk.
6 Az utóbbi esetben - a (7)-től eltérően - a nyit használható egy záró eszközt je lölő főnévvel is: nyitja a (víz)csapot.
7 Az orosz nyelv vonatkozásában ez szintén érvényes.
hasonlók.8 Sőt mi több, annak az eseménynek a legtipikusabb esete, amelyet a nyit-tal (és ugyanígy az orosz otkryvat’ igével) megnevezhetünk az, amikor ezeket az igéket a rész-egész viszony mindkét tagjára alkalmazhatjuk (vö. fentebb: (1)—
(5)). Másként megfogalmazva: ezt a prototipikus eseményt azokban a példákban láthattuk, amelyek főnevei metonimikusan viszonyulnak egymáshoz, és amelyek jelentéseit ezért egyetlen reprezentációval, azaz a fentebbi (6)-tal is megadhat
nánk. Ugyanakkor a (9)-beli és a (lO)-beli jelentések maguk is prototipikusnak te
kinthetők, mert kiindulópontul szolgálnak a nyit további használatainak az általá
nosítás útján történő megragadására.
2.2. A ’záró eszközök nyitása’ és a ’körbehatárolt térség nyitása’ álta
lánosítása
Most már hozzákezdhetünk, hogy kiterjesszük a (9)-ben és a (10)-ben fel
állított két jelentésreprezentációt a nyit más használataira. Javaslatom szerint az előbbinek a 'nyitott a v zárórendszerhez képest’ fragmentumát, azaz a NYITOTTv komponenst úgy általánosíthatjuk, mint NEM_AKADÁLYOZÓ. Ha nyitjuk a zseb
kést, a körzőt, a könyvet vagy a fájlt, azok NEM_AKADÁLYOZÓ-akká válnak abban az értelemben, hogy bizonyos tipikus vagy nem tipikus funkcióik elérhetőek, hoz
záférhetőek lesznek. Másként szólva: az ilyen nyitási eseményeket az első jelen
tés, nevezetesen a ’záró eszközök nyitása’ kiterjesztéseinek kell tekintenünk. Ezt az állítást a következő érvekkel támaszthatjuk alá.
Egyfelől a fentebbi nyitási eseményeket nem lehet a NYITOTTv kompo
nenssel reprezentálni, mert a zsebkés, körző, könyv, fájl normális körülmények között nem záró eszközök. Továbbá az sem szükségszerű, hogy részeikként záró eszközök szerepeljenek, még akkor sem, ha előfordulnak csattal zárható/nyitható könyvek. Másfelől ez ellentétben áll Pause-Heitz (1998)-cal, ahol a kérdéses tár
gyak (pl. eszközök és szöveghordozók) mint körbehatárolt térségek vagy tartá
lyok vannak konceptualizálva. De ha így gondoljuk el őket, akkor elfeledkezünk a zsebkés, körző, könyv, fájl nyitásának kezdeti fázisáról, ti. arról a műveletről, hogy a fizikai tárgyak NEM_AKADÁLYOZÓ-akká válnak. Ráadásul a könyv-típusú főnevek poliszémiája miatt (Bibok 2004 - 'fizikai tárgy’ és 'információstruk
túra’), a könyv nyitását a következő módon értelmezhetjük: ’X azt okozza, hogy Y, azaz a könyv mint fizikai tárgy, nem akadályozóvá válik úgy, hogy Z, azaz a könyv mint információstruktúra, elérhetővé válik (az olvasás számára)’. Mind
azonáltal ez az interpretáció csak tipikus és kizárható (vagy felülírható) egy olyan kontextusban, ahol a könyv lapjaira semmi sincs nyomtatva. Tehát feltételezhet
jük a NEM_AKADÁLYOZÓv komponenst, és a különböző tárgyak mint „akadályok”
8 Tipikus eszközökre vagy azok szükebb körére utal egyes magyar és orosz vá
gásigék (nyír, borotvál - stric’, brit’) jelentése (vö. Bibok 2010b).
képzelhetők el, amelyek között a Pause és Heitz-féle (1998) záró eszközök csupán prototipikus akadályok.
Tovább általánosítandó a 'záró eszközök nyitása’ és a ’körbehatárolt tér
ség nyitása’ jelentéseket, megmutatom, hogy a 'nyílás létrehozása’, ’körbehatárolt térség létrehozása’ és 'nyitva tartás megkezdése’ jelentések külön-külön nem szükségesek. Ennélfogva a Pause és Heitz (1998) által felállított öt jelentésábrá
zolás kettőre redukálható. Nézzük, miként is történik ez!
Abban az esetben, amely számára a különálló 'nyílás létrehozása’ jelentés lenne posztulálandó, azaz amikor egy lyukat, ajtót vagy ablakot nyitunk a falban, valami nem_akadáLYOZÓv-vá válik úgy, hogy az LÉTEZŐ lesz. Ha az utóbbit mint a reprezentáció opcionális részletét kerek zárójelbe foglaljuk, amely csak a megfelelő kontextusban releváns, a (ll)-beli egyetlen formulát kell feltennünk a 'záró eszközök nyitásá’-ra és minden említett kiterjesztésére vonatkozóan.
(11) (a) ’X azt okozza, hogy Y nem akadályozóvá válik egy akadály vonat
kozásában (úgy, hogy Y létezni kezd)’;
(b) [X OKOZ [[VÁLIK [NEM_AKADÁLYOZÓv y]] (: [VÁLIK [létezik y]])]], ahol v = akadály.9
Ami az ELÉRHETŐ_LÉVÉN predikátum általánosítását illeti a (lO)-beli második jelentésben, itt is hasznosaknak bizonyulnak a NEM_AKADÁLYOZÓv szemantikai komponens kapcsán fentebb tett megállapítások. Mindenekelőtt, egy terület elér
hetővé válhat egy nem akadályozó nyílás révén, amely LÉTEZNI kezd (pl. nyitja a konzervdobozt - van olyan konzervdoboz, amely nem tépőzáras). Egy terület elér
hetővé lehet nemcsak akkor, ha egy nyílás, amelyen keresztül egy térség elérhető
vé válik, keletkezik, hanem akkor is, ha maga az egész térség most kezd LÉTEZNI.
Vö.: nyit egy aknát/támát. A LÉTEZIK komponens mint opcionális rész a követke
zőképpen foglalható bele (kétszeresen is) a megfelelő alulspecifikált jelentésrep
rezentációba:
(12) (a) ’X azt okozza, hogy bizonyos Z-vei kapcsolatban álló terület elér
hetővé válik Y révén (úgy, hogy Y létezni kezd (úgy, hogy Z létez
ni kezd))’;
(b) [x OKOZ [[VÁLIK [[F z] ELÉRHETŐ_RÉVÉN y]] (: [VÁLIK
[LÉTEZIK y]] (: [VÁLIK [LÉTEZIK z]]))]], ahol F = a z-t a z-vel kap
csolatban álló területre leképező függvény.
9 Az inchoativitást kifejező predikátum metanyelvi neveként nem az [x KEZD p]-t, hanem a [VÁLIK p]-t használjuk (vö. fentebb a (9)-cel és a (10)-zel).
Továbbá, az ELÉRHETŐ_RÉVÉN komponens az iskola-típusú poliszémiával rendel
kező főnevek (iskola, egyetem, múzeum, színház, bolt stb.) esetében szintén alkal
mazható. Ezen szavak lexikai struktúrájában az 'épület’ és az 'intézmény' jelenté
sek váltakoznak, amelyekhez újabb másodlagos jelentések kapcsolódhatnak. Ami az 'épület' mellett itt számításba veendő, az az 'intézményhez tartozó emberek által végzett tevékenység’. Ezért a (12)-beli ELÉRHETŐ predikátumot eléggé ab
sztrakt komponensként kell elképzelnünk, amely kétféleképpen konkretizálódhat:
fizikai térre, amelyben mozgunk, vagy tevékenységre utaló jelentésekként attól függően, hogy milyen szemantikai típusba tartoznak a (közvetlen) kontextusban található szintaktikai tárgyak.10 Tekintsük a (13)-at!
(13) 9-kor/szeptemberben nyitják a boltot/múzeumot.
A (13)-at két módon értelmezhetjük: 'az épület elérhetővé válik’ vagy 'bizonyos tevékenységek elérhetőkké válnak’. Sőt mi több, a (13)-beli időhatározók tipi
kusan befolyásolják, hogy az adott tevékenységek rendszeres vagy újonnan induló elérhetőségéről van-e inkább szó.
2.3. A szintaktikai alternációk
A nyit ige nemcsak szemantikailag különböző szintaktikai tárgyakkal használható, hanem szintaktikai alternációk, nevezetesen ágens-eszköz és kau- zatív-inchoatív váltakozások figyelhetők meg ezen igénél. Másként kifejezve: az alanyi szintaktikai pozíciót nemcsak az ágens, hanem pl. a szobák és az üvegek nyitásában részt vevő eszköz, sőt a téma (vagy a patiens) is betöltheti. Az utóbbi esetben, természetesen, az ige intranzitív módon viselkedik. Vö.:
(14) (a) Péter nyitja a lakatot/ajtót/szobát a kulccsal.
(b) A kulcs nyitja a lakatot/ajtót/szobát.
(15) (a) Péter nyitja a borospalackot/bort a dugóhúzóval.
(b) A dugóhúzó nyitja a borospalackot/bort.
(16) (a) 9-kor/szeptemberben nyitják a boltot/múzeumot.
(b) A bolt/múzeum 9-kor/szeptemberben nyit."
10 Az alulspecifikáltságnak ezt a fajtáját, amely analóg a MOZOG interpretációival az olyan esetekben, mint pl. elmegy az iskolából 'a z épületből/intézményből’, egy korábbi munkámban írtam le először (Bibok 2004).
"É rdem es felfigyelni arra, hogy míg a (16a) szintaktikai tárgya értelmezhető mind 'épület', mind 'intézmény' jelentésben, a (16b) interpretációja: 'az adott intézmény
hez kapcsolódó emberek tevékenysége lesz elérhető’.
A lexikai-konstrukciós elemzésnek (Bibok 2010a) megfelelően, ezekről a szin
taktikai altemációkról úgy adhatunk számot, hogy ha megint alulspecifikált jelen
tésábrázolásokat hozunk létre oly módon, hogy az opcionális részeket zárójelek közé tesszük. Mindenekelőtt észre kell vennünk, hogy az ok, azaz az OKOZ első argumentuma igazából nem egyszerűen az ágens, mint azt hallgatólagosan felté
teleztük a (ll)-ben és a (12)-ben. Valójában egy cselekvés, vagyis a CSELEKSZIK szolgál okként. így tehát az ágens nem más, mint a CSELEKSZIK első argumen
tuma. Ezután a tipikus esetekben releváns eszköz is bevezethető:
(17) (a) ’X cselekvése (úgy, hogy X használja W-t) azt okozza, h o g y ...’;
(b) [[[X CSELEKSZIK] (: [X HASZNÁL w])] OKOZ...]
Mármost azt mondhatjuk, hogy a (14a)-ban és a (15a)-ban, ahol a (17)-beli fakul
tatív eszköz aktuálisan előfordul, az ágens eszközhasználata a nem_akadályo- ZÓ-vá, ill. ELÉRHETŐ-vé válást okozza. Ezzel szemben a (14b)-ben és a (15b)-ben amik a NEM_AKADÁLYOZÓ-vá, ill. ELÉRHETŐ-vé válást okozzák, azok maguk az eszközök. A két jelentés pedig a már szokásos módon egy reprezentációba „sű
ríthető” azoknak a komponenseknek a zárójelezésével, amelyek nem jellemzik mind a két jelentést:
(18) (a) ’(X cselekvése úgy, hogy x használja) w(-t), azt okozza, hogy..
(b) [[[(X CSELEKSZIK] : [x HASZNÁL) w]] OKOZ...]
A (16)-os példával kapcsolatban az egész okozást zárójelbe kell tenni, mert a (16b)-beli esemény egyáltalán nem kauzatív, azaz csak a NEM_AKADÁLYOZÓ-vá, ill. ELÉRHETŐ-vé válást tartalmazza az OKOZ predikátum nélkül. L. a (19)-beli formulát:
(19) (a) ’ (x cselekvése ú g y , hogy X használj a W-t, azt okozza, h o g y )... ’;
(b) [([[X CSELEKSZIK] : [x HASZNÁL w]] OKOZ).. .]12 3. Összegzés
A nyit ige tüzetes elemzése során arra jutottunk, hogy a lexikai ábrázo
lások kisebb halmaza is elegendő, mint amelyet Pause és Heitz (1998) szük
ségesnek vélt. A (9)-ben és a (10)-ben ábrázolt két jelentés variánst feltételezve, valamint alulspecifikáltságot eredményező eljárásokat használva, a nyit-nak az ÉrtSz.-ban adott összes jelentését képesek vagyunk megragadni. Természetesen,
12 További részletek ábrázolásától, amelyek a (18) és a (19) egységesítésével, va
lamint a kauzatív jellegnek és a körbehatárolt térség (valami révén való) elérhetőségének együttes előfordulásával függnek össze (vö. (16a) és (16b)), hely hiányában eltekintek.
kivéve a metaforikusakat ás az idiomatikusakat. De - amint a Bevezetésből em
lékezhetünk rá - ez utóbbi jelentésfajták nem tartoztak bele a vizsgálatba, hanem csak a megnyilatkozásokban kontextuálisan, ill. konstrukcionálisan fellépő, nem metaforikus aktuális jelentések magyarázatára vállalkozik az általam kidolgozott lexikai pragmatika.
A jelen tanulmányban bemutatott elemzések a szótárnak mint a nyelv
elmélet egyik összetevőjének olyan koncepcióját támogatják, amely szerint mun
kamegosztás működik a primitív predikátumokból felépülő lexikai-szemanti
kai tudás és a kontextusfüggetlen pragmatikai (pl. enciklopédikus) tudás kö
zött. (Ne feledjük, az utóbbi bizonyos körülmények fennállása esetén szintén a le
xikai-szemantikai reprezentáció részévé válhat!) Továbbá, ezek a vizsgálatok egy másik munkamegosztást is feltártak, nevezetesen a konceptuálisán nem teljes, ugyanakkor egyes vonatkozásokban enciklopédikus lexikai kódolás és a kontex- tuális interpretáció között.
A lexikai pragmatika szerint a szavak teljes, aktuális jelentésüket a kon- strukciók/kontextusok vagy a kontextusfüggetlen pragmatikai információk segít
ségével végrehajtható számottevő (pragmatikai) következtetés útján kapják meg.
A lexikai pragmatika, beleértve a szintaktikai alternációk lexikai-konstrukciós megközelítését, ígéretes elméletnek mutatkozik, amelyet majd érdemes lesz összevetni olyan más irányzatokkal, amelyek ugyancsak komolyan figyelembe ve
szik a lexikai jelentés sematikus (nem teljes) fogalmi jellegét (pl.: Carston 2011).
IRODALOM
Bibok, K. 2004, Word meaning and lexical pragmatics. Acta Linguistica Hungarica 51, W° 3-4, 265-308.
Bibok, K. 2010a, From syntactic alternations to lexical pragmatics. In: Németh T., E. - Bibok, K. (szerk.), The role o f data at the semantics-pragmatics interface. Ber
lin: Mouton de Gruyter, 261-304.
Bibok, K. 2010b, Encyclopedic information and pragmatic interpretation. Előadás a 4'h International Conference on Intercultural Pragmatics and Communication c.
konferencián (Madrid, 2010. november 15-17.).
Bierwisch, M. 1996, How much space gets intő language? In: Bloom, P. - Peterson, M. A. - Nadel, L. - Garrett, M. F. (szerk.), Language and space. Cambridge MA: MIT Press, 31-76.
Bierwisch, M. 1997, Lexical information írom a minimálist point of view. In: Wilder, C. - Gártner, H.-M. - Bierwisch, M. (szerk.), The role o f economy principles in lin- guistic theory. Berlin: Akademie Verlag, 227-266.
Carston, R. 2011, Lexical pragmatics and lexical semantics. Kézi segédanyag a I2'h Inter
national Pragmatics Conference c. konferencián (Manchester, 2011. július 3-8.).
ÉrtSz. - A magyar nyelv értelmező szótára I-VII. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959-1962.
Gergely, Gy. - Bever, T. G. 1985, Az okozást kifejező igék mentális reprezentációja. Pszi
chológia 5, 379-434.
Goldberg, A. 1995, Constructions: A construction grammar approach to argument Struc- ture. Chicago IL: University of Chicago Press.
Goldberg, A. E. 2006, Constructions at work: The natúré o f generalization in language.
Oxford: Oxford University Press.
Iwata, S. 2002, Does MANNER count or nőt? Manner-of-motion verbs revisited. Lin- guistics 40, 61-110.
Kövecses, Z. - Benczes, R. 2010, Kognitív nyelvészet. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Levin, B. - Rappaport Hovav, M. 1995, Unaccusativity: A t the syntax-lexical semantics interface. Cambridge MA: MIT Press.
Levin, B. - Rappaport Hovav, M. 2005, Argument realization. Cambridge: Cambridge University Press.
Mel’cuk, I. A. 1989, Semantic primitives írom the viewpoint of the M eaning-Text Lin- guistic Theory. Quademi di Semantica X, 65-102.
Németh T., E. - Bibok, K. 2010, Interaction between grammar and pragmatics: The case of implicit arguments, implicit predicates and co-composition in Hungárián. Jour
nal o f Pragmatics 42, 501-524.
Pause, P. - Heitz, D. 1998, Verbale Polysemie: das Verb öffnen. Fachbereich Sprachwis- senschaft dér Universitát Konstanz, Arbeitspapier N° 95.
Pustejovsky, J. 1995, The generative lexicon. Cambridge MA: MIT Press.
Sperber, D. - Wilson, D. 1995, Relevance: Communication and cognition. Oxford: Black- well, 2. kiadás.
CPfl - EBreHbeBa, A.II. (főszerk.), Cnoeapb pyccKoeo snbiKa I-IV. MocKBa: PyccKnii A3HK, 1981-1984, 2., jav. és bőv. kiadás.
