SZEGEDI SZEMLE

H. évfolyam. SZEGED, 1929 MÁRCIUS 11. (43.) 8. szám.

SZEGEDI SZEMLE

n k = = = = = = = = = = = = = = = = =

V Á R O S F E J L E S Z T É S I H E T I L A P

• l l l l l I I I I I l l f l l 1T T T T T

Felelős szerkesztő: GERO DEZSÜ.

SZERKESZTŐBIZOTTSÁG:

ELNÖK:

MENYHÁRTH GÁSPÁR dr.

egyetemi tanár.

TAGOK:

BERZENCZEY DOMOKOS

műszaki főtanácsos.

DEBRE PÉTER dr.

kórház igazgató-főorvos.

JEDL1CSKA BÉLA dr.

királyi közjegyző.

PAP RÓBERT dr.

az Ügyvédi Kamara alelnöke.

CS. SEBESTYÉN KÁROLY dr.

tanár, muzeumi őr.

KOSZO ISTVÁN dr.

ny. államtitkár.

KÖRMENDY MÁTYÁS

Ipartestületi elnök, felsőházi tag.

MÓRA FERENC

iró, a muzeum igazgatója.

SZALAY JÓZSEF dr.

a Dugonics-Társaság elnöke.

SZANDTNER PÁL dr.

egyetemi tanár.

TONELLI SÁNDOR Mr.

Iparkamarai főtitkár.

ZOLTÁN FERENC dr.

TARTALOM:

A r a ÖO f i l l é r .

, '.¡M-- • •*:. : i M s • SmmíN

Az eddiginél még elönyösebb feltételek mellett vehet mindenki

gáztakaréktüzhelyeket, vízmelegítőt, vasalót stb.

a helybeli légszeszgyárnál. A legjobb világhírű gyártmányokból most érkeztek hatalmas készletek

Érdeklődni lehet 9—12 óra között. Telefon: 2.

FIGYELEM I

1929. évi március havában Kölcsey-utcai fényesen berendezett és felszerelt bemutató- és előadótermeink- ben üzemi használatban láthatók az összes elektro- mos háztartási készülékek, valamint valamennyi typusu gáz-vizmelegitök, gázkonyhák, gázkályhák stb.

Bemutatás és megtekintés dijtalan!

Minden kötelezettség nélkül!

A légszeszgyár igazgatósága.

REMINGTON írógépek képviselete. _

Használt gépek 40 P-töl. irodabútor-gyár. Javitó műhely. U J t f c J Z ! " S J Í S K

Fortable 20 pen- gős havi részletre

e i r ó é s s o k s z o r o s i t é - g e - s k k e l l é k e i b ő l nagy r a k t á r .

WIRTH és RENGEY Horváth Mihály u. 7. Telefon 1 2 — 2 1 SZ.

¡ 2 1 Városi Zálogház

jSjPWRte O r o s z l á n - u t c a .

ÍI. évfolyam. 1929 MÁRCIUS I I . (43.) 8. szám.

SZEGEDI SZEMLE

Előfizetési árak:

Etry évre Fél évre Negyedévre . 1 hóra Egyes 6zám éra

20.— P 11.— „

6.- „ 2"— „ -.50 „

VAROSFEJLESZTESI HETILAP

@

MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

SZEGED,

Tisza Lajos-körut 71. szám.

Telefon: 8—95.

F e l e l ő s s z e r k e s z t ő é s k i a d ó : G E R Ő D E Z S Ő .

Szegedi árvizi emlékek

Irta: Szádeczky-Kardcss Lajos dr. egyetemi tanár.

187!). március 12-én elmondhat- tuk a költővel, (amit 19 évvel az-

>lőtt gróf Széchenyi halálakor i r t ) , logy gyászhír nyilallott a hazán ke- resztül s egy röpke szóban mennyi tájdalom' Ilyen gyászhirként harso- názott végig az akkor még nagy Magyarországon, hogy Szegedet hul-

lámsírba temette a Tisza áradata.

Az isteni Gondviselés kegyel- méből az árviz szemtanúi közül az 50 -He evtorüulot megérvén: erkölcsi kötelességemnek érzem,, hogy ami emlékezetem k a m a r á j á b a n erről megmaradt, azt most, a félszázéves emlékünnep oltárára áldozatul letegyem.

Nem nagy dolgok, de a szomorú gyásznapok történetének mégis mozaik-darabjai.

A budapesti egyetem falai özött az ifjúságot annyira meghatotta a rettegve v á r t vészhir, hogy több mint százan még március 12-én siettünk Szegedre, hogy a mentésben részt- vegyünk. A z t hittük, hogy vonattal eljuthatunk egészen Sze- gedig. Szatymaznál tovább azonban, ameddig az árviz ért,

nem j á r t a vonat: ott megrekedtünk.

A faluból előkerült néhány rozoga csónak s akik közü- lünk ráfértek, nekivágtak a szennyes hullámtengernek. A le-

maradtak irigyelték társaik szerencséjét. De csak másnapig, mert a szélvész kiverte őket egy száraz szigetre, ahol di- deregve töltötték az éjszakát, összebújva, mint a szegény

ember malacai s némelyek f á r a másztak a felfordult csóna- kokból. Másnap legelsőbb is társainkat kellett mentenünk.

A Szatymazon rekedt budapesti egyetemi i f j a k elhelyez- kedtek éjszakára, ugy, ahogy ¡ehetett, a faluban. Én másod- magammal a falun kivül egy közeli tanyán találtam nem annyira vendégszerető, mint inkább könyörületes éjjeli szál- lást. A gazdái gyanakvó természetű s szófukar volt. Nem fért a fejébe, hogy vadidegen ifjak Budapestről miért sietnek Szegedre — menteni. Azt is kinézte t á n belőlünk, hogy a diákokból előbb-utóbb fiskális, esetleg adóvégrehajtó lesz és attól m á r fióka korában is óvakodni kell. Beszélgetésbe

ereszkedve, meg akartuk törni a bizalmatlanság jegét és meg- kérdeztük, hogy reméljük, elhiszi, hogy diákok vagyunk. Azt felelte, hogy járnak erre mindenféle vándorló legények, egyik azt mondja, hogy Szerbiából jött, másik meg, hogy éppen

S Z E G E D I

Törökországból: én inkább elhiszem, minisem hogy odemxevrr jek megkérdezni!

Politizálásra forditottuk a beszédet s megkérdeztem, hogy mit t a r t a miniszterelnök Tisza Kálmánról? Hát én nem tar- tok róla semmit sem, — válaszolta — mert ki azt mondja, hogy derék embör, ki meg szidja, hogy rossz embör; én nem ösmeröm; végzem a magam dógát, ö is végezze a magáét!

A gazdaasszony sem örült a váratlan vendégszerencsé- r.ek. Megkínált ugyan estére kelve az ő tarhonya vacsorájuk- kal (ami nekünk újdonság volt), de mikor a gazda sonkát is kért mellé, azt felelte, hogy azt elvitte a macska. Fekvőhe- lyül friss zsupszalmát kaptunk, ami fényűzés számba ment

a szigeten fagyoskodó Robinson társaink sorsához s későbbi szegedi éjj élezésünkhöz képest.

Másnap, március 13-án siettünk az állomáshoz, az á r viz- piartjára, lesve-várva a jó szerencsét, hogyan jussunk eí Szegedre. Kívánságunk, mint a mesében, gyorsan beteljese- dett. Mert egyszerre csak berobogott Budapestről jőve egy különvonat, amelyből országgyűlési képviselők szálltak ki; az a mentőexpedició, melyet Kállay Ödön szegedi képviselő ve- zetett, köztük Ugrón Gábor, a székely „rabonbán", aki en- gem ismert. Megkérdezvén, hogyan kerülök ide; elmondtam Odysseánkat. No, gyere velünk, elviszünk! — volt a meg- mentő szózat.

«r - v

S Z E M L E íí

A vonatról gyorsan lekerültek a Dunagőzhajózási T á r - sulat pompás csónakjai, a hozzávaló, maglikkal hozott matró- zokkal együtt s negyedóra múlva nekivágtunk az árvíznek.

Az én, valódi tengert még nem látott i f j ú szemem, az újdon- ság ingerével mohón élvezte a rakoncátlanul hullámzó belten- ger látképeit. A matrózok erős k a r j a gyorsan szelte a hullá- mokat. Nemsokára egy szárazföldi sziget körvonalai bonta- koztak ki s azon segitségért integető alakok tűntek fel, akik nem voltak mások, mint a tegnap délután elindult és most megsajnált társaink, kik a zord éjszakát a halomszige- ten fagyoskodva, f á r a kapaszkodva töltötték. Felvettük őket s az egyesült budapesti expedició torony irányában evezett a láthatáron feltűnt Szeged felé.

Kevés idő múlva a szegedi lagúnák közé kerültünk.

Keserves látvány volt: összedőlt házak sorozata, csak itt- ott állott épen a maga lábán egy-egy kőház, a legtöbbje le-, rokkanva, csak a fedele állott ki és dacolt a szennyes ára- dattal.

A z első élőlény, melyet találtunk, egy házőrző kutya volt, a leomlott ház leroskadt nádfedelén fel és alá futkosva és keservesen vonitva segitségért. Matrózaink a ház mellé irá- nyították csónakunkat s evezőiket összetéve hidat alkottak a házfedélig, melyről a kutya életösztönét követve, csónakunkba menekült és hálásan csóváita f a r k á t a kiállott halálfélelem után.

w w

Alább a leroskadt házak fedelén kuporgó embereket ta- láltunk, kikkel, már mir.t bennszülött kalauzokkal, siettünk a város belsején á t a Tisza p a r t j á r a , ahol ármentes, keskeny szárazföld kínálkozott a menekülők számára. Az utca a Kál- vária utca, vagy valamelyik azzal párhuzamos utca lehetett, mely egyenesen a belváros felé a Tisza p a r t j á r a vezetett.

Ott tömegbe verődött, kétségbeesett embereket találtunk, akik láthatólag örvendettek a váratlan segítség érkezésének, s főként a pompás dunai csor.akoknak.

Tájékozódván a helyszíni helyzet felől, eloszlottunk a különböző utcák irányában s mentettük a házakba, házfedelek- re szorult embereket, gyermekeket, értékeket és szállítottuk

a tiszaparti száraz sávra, mely a hid, a Fogadalmi temp- lom s az Iskola (most gróf Apponyi Albert) utca között te- rült el.

Megindító jelenet volt, midőr. egy vizbe f u l t f é r f i holt- testét tettük ki ott, akit többen körülvettek s ismergettek, hogy ki lehet. Egyik ráismert és felkiáltott, hogy szegény Pityi Pista szomszédom, akit harmadnapja én borotváltam meg utoljára! Neve élénken megmaradt emlékezetemben. Le- het, hogy Peti Pista, vagy másvalaki becéző neve volt.

Az éjszakát én többekkel együtt a szárazon álló közeli nagy sárga épületben lévő (Hungária) kávéház nagytermében töltöttem, hol a Tisza vizéből szűrt teát kaptunk. Szerencsés- nek érezve magát, aki helyet és egy-egy széket kapott, melyen

az éjszakát átgunnyaszthatta.

Másnap, (március 14-én) ellátogattunk a vizben álló városházába, melynek boltives k a p u j á n á t evezőinkkel a fal- hoz kapaszkodva, hatoltunk be az udvarra. Ott egy nagy lét- ra volt támasztva az emeleti árkádos folyosó párká- nyához, hová felkapaszkodva, beugrottunk a folyosóra és on- nan bejutottunk egy tágas terembe. A teremben nagy cso- mó kenyér és hatalmas sajt-tömbök (sohasem láttam nagyob-

bakat!) voltak felhalmozva, melyekből kiki akkora darabot kanyarított le, amennyi éppen tetszett. Ez volt a közélelme- zés! Máig sem tudom, kinek a jóvoltából jutottunk a jólesq falatokhoz, mellyel éhségünket csillapítottuk. Más ételhez drága pénzért sem j u t h a t t u n k volna, a vendéglők viz ilatt állván.

Az u j , szép, tornyos városháza 1883-ban épülvén, a cé- ginek talán csak az alapfalai maradtak meg.

A nap folyamán folytattuk a mentési körutakat a há a k romjai között. Munka még akadt elég. Szeged történetében azt olvasom (Reizner János értékes müve II. kötetében a 351.

lapon), hogy „március 14-én, a katasztrófa harmadik nap- ján még mindig az életmentés munkálatai folytak, mit mos- tantól fogva az országgyűlési expedició t a g j a i vezettek (mely- hez mi is csatlakoztunk!) s nekik köszönhető, hogy e napon

azt általában be is fejezték s további áldozatoktól t a r t a n i r.em kellett. Sokat erőszakkal kellet az összeomlott házak

3

tetőzetéről, vagy más odúiból kivonszolni. Sőt e napon m á r a vagyonmentés munkái is nagy arányokat öltöttek s a

amit a biztosnak vélt, de viz alá került helyekről kiszaba- dítani lehetett, egymásután hordták elő."

Ebből a, munkából a budapesti egyetemi i f j ú s á g buzgó lelkesedéssel kivette a maga részét. H a mint árvizi hajósok sok hasznot t á n nem is hajtottunk, de m á r magában a buda- pesti expedició megérkezése lelket öntött a csüggedő és két- ségbeesett lakosságba s ez a morális segitség nem volt hiába- való. Temesvár felé kerülve vonaton mentünk vissza Buda- pestre.

A Végzet u t j a i csodálatosak. Nem hittem volna, hogy 42 év múlva én leszek a trianoni árvizból menekülő kolozs- vári egyetem Szegedre mentésének országgyűlési előadója és félszázéves évfordulón Szeged uj egyetemének legrégibb pro- fesszora.

A királyi vigasztaló szó, hogy „Szeged szebb lesz, mint volt", félszázad alatt beteljesedett. Bizunk a Gondviselésben, hogy a trianoni árvizből a régi Nagy-Magyarország is fel- támad és Szeged nem a csonka, de a kikerekitendő Délma- gyarországnak lesz ismét a fővárosa.

A budapesti Önkéntes Tűzoltók méntő csapata a szegedi árvízkor, 1879 március 9—15-ig

Irta : Bittera Károly ny. főigazgató.

Bittera Károly ny. pozsonyi főigazgató, aki tagja volt a Szegedi'e rékezatt első budapesti mentő-különítménynek, alábbi érdekes és szines emlékezéseit beküldte a város hatóságához, két autentikus fénykép ki Béreiében. így keröl az irás a muzeumhoz, melynek vezetősége szíves előzékenységgel a Szegedi Szemle rendelkezésére hocsájtotta.

A szerk.

Március első napjaiban az a

•ettenetes hir tartotta izgalomban Budapestet, hogy Szegedet, ezt a virágzó alföldi várost árvizveszede- lem fenyegeti. Amint azok a riasz- tó hirek, hogy a védőgátak a leg- megfeszitettebb munkával is már csak napokig tarthatók, — mind sűrűbben érkeztek: a budapesti Ön- kéntes Tűzoltó Egylet főparancs- noka (Folkmann?) megszervezte az ország talán első mentő-akcióját, a már elháríthatatlannak látszó szegedi árvízkatasztrófa esetére.

Főparancsnokunk elsősorban minket, egyetemi hallgató- kat hivott fel a mentésben való részvételre, mint akik ebben az időben foglalkozásunknál fogva a legkevesebb munkazavar és mulasztás nélkül teljesíthettünk esetleg néhány napra ter- jedő emberbaráti szolgálatot. Kiválasztotta közülünk azt a li-et, aki jó úszónak, biztos vizenjárónak vallotta magát.

Ahogy a kis csapatunk megalakult, megszerveztük a szol- gálati beosztást. Két hajóparancsnok, négy kormányos, négy első evejzös került ki a csapatból. Társaim közül g, követke- zőkre emlékszem: Kádár Gusztáv (később műszaki főtaná- csos), Kubik Béla (később borsodi főispán), Pacholek György műegyetemi hallgatók, Scerbovszky Sándor biztosítási hiva- talnok és Zielinszky Sándor bányatiszt.

Március 10-én este az a hivatalos értesítés érkezett az őr tanyára, hogy a Szeged vidékén beállott viharos idő any- nyira megnehezíti a védő munkálatokat, hogy a gátak aligha állják ki reggelig a hullámverést; a gátszakadással a katasz- trófa minden pillanatban bekövetkezhetik.

Főparancsnokunk erre a hirre elérkezettnek tartotta az időt az indulásra. Minket ellátott teljes mászó felszereléssel,

minden szükséges kellékkel és kikísért bennünket a Nyugati pályaudvarra. Ott már készen állt különvonatunk, a fűtött mozdony után szerkocsi, egy nyitott teherszállító csónakjaink szánnára és egy személyszállító.

Éjfélkor indultunk, De micsoda utazás volt az! Az in- téző körök ugy gondolták, hogy mi ráérünk; sürgősebbnek tartották a tiszántúli nagy árterület felől szembejövő vonatok elintézését. Minden állomáson megakadtunk, rövidebb-hosz- szabb időre. Mindenütt vonattorlódás. A menetrend teljesen

felborult. A vasutasok emberfeletti munkát végeztek. Az állo- mások egész személyzete szolgálatban volt, hogy a rendjevesz- tett forgalmat valahogy eligazítsa. Becsületükre válik, hisz Isten csodája, hogy ezek a napok komolyabb vasúti szeren- csétlenség nélkül multak el.

Hajnalban kaptuk valamelyik álloináson a vészhírt, hogy amitől napok óta rettegtünk: éjfél után fél háromkor Szege- det és leörnyékét, (Újszegedet, Szöveget, Tápét, gyálai réte- ket) elöntötte a viz, a pusztulás emberéletben, javakban ki- mondhatatlan.

Ha eddig keresztényi megadással vettük a vasutasok csit- titását, e perctől fogva vége szakadt türelmünknek. Égtünk a vágytól, hogy tőlünk telhetően mielőbb segítségükre lehessünk bajbakerült embertársainknak. Ha eddig kértünk: most — bár ingyen utasok voltunk, — követeléssel állottunk elő. Sen- kinek se sürgősebb a dolga, mint nekünk; minden más vonat várhat, csak mi repülhessünk előre. Energikus fellépésünk nem sokat használt. Reánk virradt és mi még nagyon messze voltunk a veszedelem színhelyétől. Végre erős félnapi utazás után, déli harangszókor a szatymazi állomáson állott meg vonatunk. A mozdony kerekei agyig vízben. Tovább nem lehet, (Ott ácsorgó emberektől hallottuk az első rémmesét; a dorozs-

maiak az éjszaka átvágták a gátat, emiatt ment be a viz ® városba.) Szaporán kivaggoniroztunk, kíméletesen leráztunk néhány fiatalembert, akik, egyéb alkalmatosság hijján, velünk szerették volna magukat Szegedre befuvaroztatni és az állo-

másfőnök mutatta irányban nekivágtunk a szennyes áradat- nak. Csendes volt a tenger, sima a tükre, csak amint a látó- határt elzáró vasúti töltéshez közeledtünk, vettük észre, hogy valami láthatatlan erő mindenképn el akar bennünket téríteni a Szatymazon kapott iránytól. Mint afféle vizenjáró ember, tisztába jöttem azzal, hogy valószínűleg a gátszakadáson még egyre rohanó viz árja huz bennünket magnetikus erővel a pusztulás kapuja felé. Erős munkáiba került e vonzás ellensú- lyozásával csónakjainkat a helyes irányban tovahajtani. Ke- mény evezés után végre mintegy 120 lépésnyire a szakadás- tól kikötöttünk a töltésen. Majd, hogy sirva nem fakadtunk, mikor a töltés hátáról megláttuk az óriási kiterjedésű vá- ros 5—6 helyen égő, füstölgő romjait. Kiürítettük csónak- jainkat, nagynehezen átvonszoltuk a gáton és újból megrak- va, olyan erővel, amilyet soha sem tételeztünk volna fel ma- rr»ytpfől nekivágtunk az előttünk elterülő belső tengernek.

Megváltozott akkorra az idő is. Viharos, havas eső vert ben- nünket. Nem volt itt már csendes a viz, mint a gáton kivül,

hanem habzott, hullámzott, kavargott. Sáros, iszapos, szeny- nyes volt s felszínén kimondhatatlan mennyiségű házi fel-

4

S Z E G E D I S Z E M L E íí

szerelést, szerszámot, bútort, takarmányt, állati hullát haj- tott. Nem emlékszem reá, hogy emberi holttestet is láttunk volna ott ezek között.

Alkonyatra értük el a romváros szélét és az útban talált emberek irányítása szerint ijxirkodtunk a városháza, felé, líogy a hatóságnál jelentkezzünk. Szomorú kötelességünJcct már útközben alkalmunk volt teljesítenünk. Az elmosott, ösz- szeomlott házak fölött szétnyárjadt háztetőkről egy-egy bete- get, asszonyt, gyereket vettünk csónakjainkba. Egy 10—12

éves fiút a botlófüz ágai közül emeltünk le. Az éhség és hideg már teljesen elcsigázta.

így értünk be a városházára, ahol DÁNI és PALFY arak (egyik polgármester, másik rendőrfőkapitány?) szives barát- sággal, könnyes szemmel fogadtak bennünket. A férfikönnyek láttára torkunkon akadt a szó. Mekkoha veszedelem sújtotta szeretett városukat, hogy az első idegen mentők megjelenése könnyeket sajtolt ezeknek a parancsoláshoz szokott, hetek óta tartó védekezési küzdelemben megedzett hatalmas férfiaknak

a szeméből! — A tanácsteremben helyeztek el bennünket és gondoskodtak pihenésünkről. Hiszen holtra fáradtan, bőrig ázva érkeztünk meg. Átadtuk első mentettjeinket s majdnem 2b órai koplalás után— az utón nem volt kedvünk enni se — elköltöttük a hazulról magunkkal hozott elemózsiát.

De a ¡rihenésből nem lett semmi. Egyik csónakunk egy városi hajdú kalauzolásával elindidt elhagyott társaink és vasalt lábaival dobogó, de különben délceg huszárkapitány, a már korábban kirakott felszerelésünk összeszeplésére. Mi- alatt ezeket vártuk, beállít hozzánk egy kissé bicegő, meg-

— Fiuk, Zubovics Fedor vagyok, — mondja. Van-e kedvetek egy kis kalanddal kezdeni munkátokat?

— Hogyne volna! — feleltük.

— A „Hétrálasztó"-ból (kiskocsma volt a városháza mö- götti utcában; nem tudom megvan-e még?) kaptuk azt a hirt, hogy négy vakmerő gazember lopott csónakon kalózkodik itt a városháza környékén. Nemcsak rabolnak és fosztogatnak az éjjel hirtelen elhagyott lakásokban, hanem az összeomlás- sal fenyegető házakban rekedt lakókat csuk hihetetlen ma- gas dijakért hajlandók biztos helyre szállítani. Ezeket el- fogjuk.

Hárman azonnal csónakba ugrottunk, beszállt hozzánk Zubovics is. Kieveztünk egy tágasabb utcára, vagy térre és

lesbe állottunk. Hamarosan feltűnt előttünk egy négy marco- na ember által hajtott nagy csónak. Abban a pillanatbaá leplük meg őket, amint egy emeleti ablakból rimánkodó asz- szonnyal alkudoznak, hogy 100 forintért kiviszik őt a szárazra.

Amint elég közel lopóztunk hozzájuk, Zubovics rájuk kiált:

— Megállj, zsivány!

A kalózok meg szakították az alkudozást, az evezőkhöz kaptak és menekülni iparkodtak. Z. erre beléjük lőtt a pisz- tolyából. A lövés a csónakot találta. Hogy sebesülés történt-e:

arra nem emlékszem, de a lövés hatására igen. Az üldözöttek kiejtették az evezőt a kezükből és megadták magukat. Iga- zán csak alkalom-szülte, műkedvelő betyárok lehettek. Gyor- san odaeveztünk. Zubovics be sem várva, hogy csónakjaink érjék egymást, átugrott hozzájuk és megvasalt lábával alapo- san mec/fenyítette őket, hogy evezzenek be a városházára <

Mi adtuk a kíséretet. Egyik csónakunk első szolgálata ez a diadalut volt. Az elfogott négy legény a rendőrfőkapitány pártfogása alatt, megkötözve várta a statáriális Ítéletet. Más- nap, —. ugy mondták, — ott lógtak a Csillagbörtön falóm.

Nem tudom, nem láttam, nem jóirtunk arra. Az elkobzott csó- nakot mi kaptuk meg, igazán örültünk neki: nem kellett már a csapat felének, csak a harmadának pihennie, mig a többi immár 3 csónakon odajár.

Egész éjjel, egész nap jártuk az elöntött várost csónak- jainkon egy-egy, a helyi viszonyokkal ismerős vóirosi alkal-

mazott kalauzolásával. Összeszedtük a még mindég szabadág alatt, szétlapult háztetőkön tanyázó, meggémberedett sze- rencsétleneket s hordtuk ki a még el nem öntött, magasabb

Tiszapartra. A város akkori képéből, mint a legsűrűbben em- legetett helyekre, az Alföldi vasúti töltés mentére, valami Zsótér nevü ház környékére, a Dugonics térre és a szent Ró- kus-negyedre emlékszem, mely utóbbiról azt a rémhírt kaptuk, hogy temploma 600 menekültre szakadt rá! Ugy hiszem, csak rémmese volt.

A menekültek tanyáján szivettépö jeleneteknek voltunk tanúi. Házastársak egymást, szülők gyermekeiket, ezek szü- leiket keresték jajveszékelve az elképzelhetetlen kavarodásban, összevisszaságban. Mikor a veszedelem éjnek idején rászakadt erre a szerencsétlen városra, a lakosság munkabíró része a gátakon dolgozott. Ahogy a gátszakadás bekövetkezett, — igy beszélték, — futott mindenki haza, menteni családját és értékes javaiból annyit, amennyit lehet. Sokan haza sem ér- tek a hirtelen szétáradt viz miatt, sokan, akik hazajutottak, már üresen találták a fészket; a ház népe akkorra elmene- kült. Voltak családok, amelyeknek tagjai 2.1 óra multával akadtak csak egymásra.

Harmadnap virradóra nagy örömmel vettük tudomásul, hogy a hatóság értesülése szerint emberélet már nem forog veszedelemben. A vagyonmentést már nem tartottuk szoros kötelességünknek s önként vállalt szolgálatunkat befejezett- nek tekinthettük, annál is inkább, mert akkorra már elég csó- nak, begyakorlott halász-hajós legénységgel állott rendelke- zésre. De beletanult a szerencsétlen, hajléktalanná vált nép is a vizén való járásba. Kapuszárnyból, ajtóból, dib-dáb desz- káiból jól-rosszul összetákolt tutajon, teknökön jártak az em- berek egéz nap az elöntött utcáikat s mentették, ami még menthető volt.

A katasztrófa hírének elterjedtévei tömegesen érkeztek az el nem öntött Tisza—Maros mentéről a bátor hajósok.

Megjöttek a hidászok, hatalmas pontonjaikkal, megjöttek a fürge tengerészek, — a jelzett királylátogatás előhírnökei, —

r,

a már megcsendesedett ár szinét nyílsebessé gg el hasitó csó- nakjaikkal. Ezek a mentők azután sokkal eredményesebb mun- kát végeztek a már teljesen kialakult, rendszeres mentőakció- ban, mint mi, gyakorlatlan dilettánsok, akiket nem szaktudás irányított az iszonyat első napjaiban, hanem csak a ¡10—22 éves fiuk lelkes tettvágya tüzelt.

Amilyen megrázó, szivettépő jeleneteknek voltunk tanúi a menekültek között az első éjszakán, olyan megnyugtató, felemelő érzést keltelt bennünk harmadnap az emberszeretet nagyszerű megnyilatkozása az árviz kárvallottjainak anyagi megsegítésében. A jól felszerelt mentők nyomában megjelent nemcsak az el nem öntött közeli környék derék magyar népe élelmiszerrel, száraz ruhával, — de ahova a veszedelem Ilire eljutott, a távolabbi vidék jómódú sváb gazdáinak friss cipói- val, szalonnával, füstöli hússal rogyásig megrakott sok ko- >

csija is. Ünnepje lett ez a nap nemcsak a hetek óta meggyö- tört menekülteknek, de a vészbizottságnak is, mert az, az, élelmiszer fogytával, a beszerzés nehézségei miatt harmadnap már nagy zavarba jutott. De ezek a jószivü gazdák nem tar- tották emberbaráti kötelességüket á károsultak élelmezésével befejezettnek, hanem betetőzték munkájukat azzal, hogy a haj- léktalanok ideiglenes elhelyezésére is vállalkoztak. Ki rokont, jó ismerőst, családostól, ki beteget, öreget, gyereket vitt ma- gával 9 — mint hallottam, — tartotta addig, mig a hajlék- talanná vált család megint fészket rakhatott az iszaptól meg- tisztított, elpusztult portán.

A legveszedelmesebb napok elmultával, a rendszeres men- tési és rendezési munka megindultával bevégzettnek találtuk

küldetésünket. A hazulról hozott felhatalmazás alapján átad-

tuk felszerelt csónakjainkat a hatóságnak és búcsúkihallga- tásra jelentkeztünk a kormánybiztosságon. LUKÁCS államtit- kár, KENDE Kanut és HADZSI orsz. képviselők, DÁNI, PÁLFY és ZUBOVICS társaságában fogadott bennünket s

meleg szavakkal fejezte ki elismerését önzetlen munkánkért.

Végre még arra kért bennünket a kormánybiztos, hogy be- csületes munkánk betetőzéseképpen vállaljuk hazamenet az itt nehezen élelmezhető, gondozható 22 elmebeteg Budapestre való szállításéinál az ápoló-személyzet támogatáséit nehéz szolgála- tának ellátásában.

Március ló-én este állítottunk be pontonokkal a szintén erősen fenyegetett kórház elé és segédkeztünk az ápolóknak a többnyire csendesen viselkedő szerencsétlenek levezetésében.

Kellemetlen félreértésből eközben is esett meg nem egy l.o- mikus jelenet. Egy szomorú tekintetű, nagyon komoly ember került sorra. Ahogy Kubik karonfogta, kézzel-lábbal tiltako- zott a levezetés ellen, mert hogy ö nem bolond, hanem — ápo- ló. A jó öreg, — ha jól emlékszem a nevére — SINGÉR doktor bácsi, nem volt kéznél, hogy igazolhatta volna. Véde-

kezése hiábavaló volt, mert a herkulesi erejű Kubik vállára kapta és leszaladt vele a lépcsőn. Nagy hahotában tört ki a többi ápoló a pontonokban: ott sült ki csak a tévedés.

Hosszú utazásunk különben elég simán folyt le. Véden- ceink aránylag csendesen viselkedtek. Ugy emlékszem, egyet- len beteget, egy, a katasztrófa idején megháborodott hatal- mas termetű román legényt kellett csak útközben a többitől elkülönítve, kény szerzubbonnyal megfékeznünk.

A budapesti nyugati pályaudvaron a lipótmezei elme-

6

A üuaiy Kórusa. ^l'cU'UVila Liu.ü luslul :nyd a Oívged városi mílZüllUibun.)j

kére-mósikúra ma is élénken emlékszem.

1879 márciusa óta hordom magamban a vágijat, hogy a romjaiból újjáépült Szegedet meglátogassam, de ennek teljesí- tésében nehéz gondok mindig meggátoltak. Ehelyett egy sze- gedi ismerősöm felkérésére megkíséreltem, — közel félszázad

multán, — szereplésünk történetét a katasztrófa napjának 50. évfordulójára, pilsztán emlékezésből megírni.

Ha nevekben, helyekben, dátumokban itt-ott vétettem volna a történeti hűség ellen, ha itt-ott olyat irtam volna, amit nem magam éltem át, hanem mástól hallottam, olvas- tam és saját élményeimmel — Háry Jánosként — talán ösz- szekevertem volna; mentse ezeket a tévedéseket az azóta el- telt nagy idő, az akkori gyerekifju élénk fantáziája, a mai öreg ember gyengülő emlékezőtehetsége. Jószándékon, jóhisze-

műségen nem múlott, mint ahogy annak idején a legtisztább lelkesedéssel vállalkoztam a mentő munkában való részvételre.

Isten áldd meg Szegedet! A szőke Tisza mindig csak ál- dást árasszon derék lakosaira!

gyógyintézet kirendeltsége várt már bennünket orvosokkal, ápolókkal. Átadtuk élőhalott útitársainkat s ezzel szegefii munkánkat befejeztük. Másnap együttesen tettünk jelentést teljesített szolgálatunkról a főparancsnokságon és utána le- szereltünk.

Hogy magunknak is maradjon valami látható emlékünk, teljes felszereléssel, egyenruhában levétettük magunkat. Azt a képet, melyet annyi időn át, annyi viszontagság közt meg tudtam őrizni, ehhez az Íráshoz csatolom. (A két régi fény- kép a muzeum árviz-kiállitásán látható. — A szerk.)

Az elöntött Szegeden átélt napok rettenetes eseményei olyan, mély hatást tettek reám., a 18 éves fiúra, hogy azok]

még évek multán is foglalkoztattak álmaimban. Jegyzeteket készíteni, ott és akkor nem volt se idő, se alkalom. Nem je- gyeztem fel azután se semmit; túlságosan elfoglalt a katonás- kodás és a hivatásomra való komoly készülődés. De a,z ctt látottak, hallottak, az előttem kaleidoszkopszerüen lepergett sok borzalmas kép annyira megrögződött bennem, hogy egyi-

Massány Jani bácsi a szegedi árvízről.

— A budapesti önkéntesiskola mentő-expediciója. —

Irta : Lugosi Döme dr.

Kedves öcsém, ezt i r j a meg!

— Mit, kedves bátyám?

Azt, hogy miként jöttünk menteni Szegedre az ár- viz idején!

— Jóságos szeme, amely mindig mosolyog, most egy pilla- n a t r a elborul, mintha a mult szenvedése és keserűsége j u t - na az eszébe. A két jóságos szem mintha könytől csillogna most, de lehet, hogy nem a meghatottságtól, hanem az eiös szivar füstjétől, amit nagy gomolyokban ereget a korcsma aszrtalánál Jani bácsi, Massány János nyugalmazott vasúti főfelügyelő, Szeged régi tipikus alakja. Aztán folytatja:

— Akkor kerültem először Szegedre és hogy akkor egy csoportban annyian jöttünk, talán leginkább az én buzdítá- somra történt De várjon csak, öcsém, gyerünk szépen sor- jában.

Egy pillanatig még elmerengett, azután megnedvesítette a torkát és mesélt... mesélt...

—. 1878. őszén, amikor még husz éves voltam, kétszázad- magammal felvételre jelentkeztünk a budapesti önkéntes is*

kólába. 200 fiatal, életrevaló, tettrekész magyar gyerek, akik mindnyájan azon iparkodtunk, hogy ha egyszer háború lesz, ne mint közkatona, hanem mint tisztek teljesítsünk szolgála- tot.

— Legtöbben a cs. és kir. 33. és 67. gyalogezred önkén-

tesei voltunk, de volt közöttünk még huszár, tiüzér és trón is. Szegedi fiu egy sem, de amikor este a kantinban borozgat- tunk, felsajdult a szivünk, olvasván az újságok hireit az á r - vizveszedelmről. Megmagyarázhatatlan nyugtalansággal t á r - gyaltuk a lehetőségeket és végül elhatároztuk, hogy leutazunk

Szegedre védeni ai nagy, szép m a g y a r várost a viz ellen. Kí- vülünk legjobban Hegedűs Pali buzgólkodott a szegedi ki- rándulás mellett. ( E z a Hegedűs Pali azonos azzal a kiváló Hegedűs Pállal, aki később szintén, mint t a n á r került Sze- gedre.)

— Könnyű elgondolni egy szép cselekedetet, de nehéz azt megvalósítani, különösen katona embernek. Sohasem t u d - hatja, mikor ütközik bele a katonai szabályzatokba s az a

legjobb katona, aki sohasem a k a r rendkívüli dolgokat.

1879. március 10-én repportra jelentkeztünk a z iskola- parancsnoknál. Nagyon elcsodálkozott, hogy az egész önkéntes iskola Szegedre a k a r menni. A szolgálati u t a t a j á n l o t t a f i - gyelmünkbe.

— í r j á k csak le szépen a kórelmüket, a d j á k be az ezred- nél, onnan m a j d átteszik a brigádhoz. H a ott elintézték, on- nan megy a divízióhoz, ahonnan e l j u t t a t j á k a főparancsnok- sághoz. Azután majd meglátjuk.

— Hiába mondtuk, hogy m i g az akta e hivatalo3 u t a t m e g j á r j a , azalatt talán m á r a Tisza ki is öntött és vissza is

t

7 folyt a medrébe. Hiába mondtuk, hogy mi azonnal akarunk

menni, nem lehetett; a parancs parancs. Hadnagyunk azon- ban jóindulattal hallgatta érveinket, magyar gyerek volt ő is, az ő szive is hevesebben kezdett dobogni a nagy Alföld városáért és hogy nem segíthetett r a j t u n k másképp, jó ta- nácsot adott:

— Fiuk, menjetek az ezredes úrhoz!

Az ezredesünk tetőtől-talpig katona és úriember. Töpli von Hohenfest volt a neve. Türelmesen végighallgatta a kí- vánságunkat. Ő már merészebb tanácsot adott:

— Menjetek a főparancsnok úrhoz, ha elég bátrak vagy- tok. Amit nekem elmondtatok, adjátok elő neki is. Azonban senki közületek ne merjen a r r a hivatkozni, hogy én adtam nektek ezt a tanácsot, mert különben kurtavasra veretlek benneteket!

Nagy volt az öröm, menjünk az öreghez, Edelsheim- Gyulai altábornagyhoz, akir.ek szigorúságáról azt a h i r t ter- jesztették, hogy minden étkezésnél megeszik egy bakát. Tud- tuk, hogy a fegyelem és a katonai pompa embere, lázasan készülődtünk, hogy a rapporton olyan szabályosan és tisztán jelenjünk meg előtte, mintha csak skatulyából szedtek volna elő.

Nagy félénken benyitottunk a szárnysegéd irodájába.

Förster huszárkapitány ur, ahogy beléptünk, ránk mordult.

(Nem szeretik az önkénteseket sehol, az se nem katona, se nem civil, mindig okoskodnak, mindig valami különlegesség kell nekik, velük van a legtöbb baj.) H a m a r az inunkba szállt a bátorságunk, alig tudtuk eldadogni kívánságunkat. A ka- pitány pedig csak egyre dörgött:

— Nem lehet! Nem lehet, hova gondolnak! Ilyesmivel nem lehet a főparancsnok ur elé állni!

H a n g j a egyre emelkedettebb, egyre magasabban és erő- teljesebben küldött bennünket Szeged helyett a pokolba, mig végre a nagy orditozásra figyelmes lett a másik szobában tartózkodó kegyelmes ur és magához rendelte a kapitányt.

Tudtuk, hogy rólunk lesz szó; nesztelenül odalapultunk az ajtóhoz. És bizony kisdiákok módjára hallgatóztunk.

— Mit orditoztál? - kérdezte Edelsheim-Gyulaij.

Mindig b a j van az önkéntesekkel, — kezdte iá kapi- tány, — Szegedre akarnak menni töltést húzni, vagy menteni.

— Ezek öten?

— Nem, az egész önkéntes iskola, mind a kétszázan.

P á r percnyi csend, halk beszélgetés, azután kilép az ajtón Förster kapitány, gyilkos szempillantással végigmér bennün- ket, azután betessékel a kegyelmes ur elé. Azt hiszem, hogy valamennyien elsápadtunk, talán még reszkettünk is. A ke- gyelmes u r szúrós szempillantással vizsgálta végig az öt ón- kéntest, tetőtől talpig, élőiről, hátulról és mikor a szemlét befejezte, előadatta a kérelmünket. Egy pillanatig elgondol-

kozott és mi ezalatt hallgattuk a szivünk dobogását.

— Mikor akarnak Szegedre menni?

— Azonnal! — válaszoltuk mind az öten.

Becsöngette az adjutánst:

— Mikor indul a legközelebbi vonat Szegedre?

A szárnysegéd, mint egy élő menetrend, kapásból vála- szolt:

•— A nyugati pályaudvarról, este hét órakor.

— Mehetnek, majd az illetékes parancsnokot értesítem.

Csak ennyit mondott és öt sápadt arc lángvörös rózsák- tól ragyogott, mindannyiuknak az volt az érzése, hogy most oda kellene rohanni a kegyelmes ur elé, letérdelni eléje, meg- csókolni azt a szigorú, fegyelmet tartó, de jóságos kezét. Nem lehetett; még csak azt sem mondhattuk, hogy köszönöm, tisz- telegtünk és azzal vége volt a kihallgatásnak. Amire a ka- szárnyába értünk, az ezredes mindent tudott, kiadta a ren- deletet az önkéntes-iskola azonnali indulására. Nagy lótás- futás keletkezett, mindenki csomagolt, komiszba öltözködtünk, mert azt tudtuk, hogy a waffenroekra nem lesz szükség Sze- geden. Az önköltséges önkéntesek gyorsan komisz mondurt szereztek, aztán ki a nyugati pályaudvarra, ahol az étte- remben megvacsoráztunk. Hej! Nem gondolta akkor senki, hogy hány napig nem jutunk meleg ételhez. 1879. március 11-ike este hét óra volt, amikor a gőzös útnak indult az ön- kéntesekkel. Vigan éltünk, amig a velünk hozott borból tar- tott, de végül valamennyien az igazak álmát aludtuk, ki a kemény fapadon, ki a padlón, volt olyan is, akinek a cso- magpolcon jutott hely. Csak a velünk jött két hadnagynak jutott kényelmesebb hálószoba.

A vonat pedig ment, ment, mendegélt. Már tul voltunk az első álmon, mikor valamelyikünk felébredt, mert már hosszú ideje egy kis állomáson vesztegeltünk. Leszálltam, hogy szétnézzek, hogy merre vagyunk? Bementem az állomás- főnöki irodába, megkérdeztem, hogy meddig áll még a vonat?

Az állomásfőnök mondta:

— Ez a szatymazi állomás, a vonatot nem inditjuk to- vább, Szegeden a Tisza a gátat eltépte, a várost elöntötte a viz.

Megnéztem az órámat, két óra lehetett.

1879. március 12 . . .

Visszamentem társaimhoz, elmondtam a szomorú hirt, ami még szörnyűbbnek tetszett a hűvös, szeles, koromsötét éjszakában. Felköltöttük a parancsnokainkat, akik rövid ideig tanácskoztak egymással, azután az önkéntesekhez fordultak:

— Fiuk! Szegedet nem lehet megvédeni. Mit akartok?

Utazunk vissza Pestre, vagy megyünk Szegedre menteni?

— Szegedre! Szegedre! — zúgta az önkéntesek kórusa.

Azután rövid parancsszavak következtek s az önkéntesek csa- pata a vasúti sinek mellett nekivágott gyalogosain a csillag-

Manokül6k az álíamvasuton.J

8

talan éjszakának, Szeged irányában. Dorozsmáig még hajnali szürkület előtt elértünk. Parancsnokaink szétnéztek, hogyan folytassuk az utat, mert a viz m á r elérte a dorozsmai h a t á r t . Valahonnan nagy dereglyéket kerítettünk, azokon akartuk a rókusi állomást elérni. Evező nem volt. Mit csináljunk? Nagy hirtelenjében hatalmas husángokat vágtunk és mivel a viz nem volt mély, azokkal toltuk előre a dereglyéket.

A viz locsogott mindenfelé, a közelből és távolból nagy robajjal omlottak össze a házak, az emberek segítségért kiál- toztak, az állatok pedig bőgtek keservesen, mint akik érzik a vesztüket. Amire elértük a rókusi állomást, m á r hajnalo-

dott s amerre a szemünk ellátott, mindenütt viz, viz. viz. Az Isten t u d j a , honnan került elő annyi csónak, de egymásután érkeztek a szélrózsa minden irányából, szállították a szeren- csétleneket a vasúti töltésre, amely nyüzsgött az emberektől, mint ai hangyaboly. Két hadnagyunkat egy vizben álló bakter- ház első emeletére szállásoltuk be, a szegediek nem mertek oda húzódni. Attól féltek, hogy ez is összeomlik. A tisztek igen okosan csinálták, amikor elfoglalták a szállást, a föld- szintéin lévő ajtókat és ablakokat leszedték, hogy a viz sza- badon sétálhasson; nehogy az esetleg összepréselt levegő szét- robbantsa a falakat. Könnyű volt két embert elhelyezni, de mi lesz az önkéntesekkel? A pályaudvaron az üres teherkocsik tengelyig vizben állottak. Ezeket kineveztük velencei kaszár- nyáknak és ezek lettek szegedi hajlékaink. Jobbak voltak a semminél, mert legalább a széltől óvtak, ha száraz fekvést nem is tudtak nyújtani. A szél állandóan f u j t , se takarónk, se párnánk nem volt, a r r a az egy köpenyre pedig, amit ma- gunkkal hoztunk, nagy szükség volt. Ugy aludtunk a szennyes padlón, mint lakóelődeink, a disznók. A szállás kérdését ilyen módom elintéztük, h á t r a volt még az élelmezés. Szörnyű éhe- sek voltunk; amióta a nyugati pályaudvaron megvacsoráz- tunk, nem ettünk. Sehol egy üzlet, sehol egy kantin, a jó sorsra biztuk, hogyan jutunk ennivalóhoz. Most nem is ez volt a legfontosabb, hanem mások sorsa, a mások életének és vagyonának megmentése. Ladikokba szálltunk, az egyik csoport erre, a másik a r r a , ahonnan hangokat hallottunk, vagy életet sejtettünk. Házak tetejéről, f á k koronájáról, rög- tönzött lélekvesztő-tutajokról szedtük össze a szegedi népet.

Amikor a vasúti töltés laikói megtudták, hogy pesti katonák vagyunk, odaálltak a töltésoldalra onnan kiabáltak rimán- kodtak felénk, hogy vigyük őket egykori hajlékukhoz, hátha

még el t u d j á k hozni ,a p á r n á t és a t a k a r ó t a csupasz földön fekvő beteg asszonyuknak, gyereküknek. Az első csónakterep- szemle u t á n elkiáltja m a g á t az egyik önkéntes:.

— Lesz m á r reggeli, Rózencveig k a n t i n t rendezett be az egyik m a r h a k u p é b a n !

Ahár.y csónakunk csak volt, mind a k a n t i n felé cso- portosult és aztán reggeliztünk aszaltszilvát diópálinkával.

Sovány kis reggeli, de legalább a pálinka ereje tüzelt. A kora délelőtti órákban e l i n d u l t a k csónakjaink a betörési pont felé.

ahol az á r eltépte a g á t a t , onnan t u d t u n k legjobban eliga- zodni. Száraz hely alig volt Szegeden, de ahol p a r t o t értünk, megálltunk egy percre, kiugráltunk, a ladikokból, hogy el- ernyedt izmainkat felfrissítsük. Szemmel l á t h a t ó a n nem na- gyon örültek az önkénteseknek; nem azért, m i n t h a nem lett volna szükség az ügyességükre, az okosságukra és buzgósá- gukra, hanem mert kenyérpusztitó volt elég Szegeden. Ezt

pedig a szó legszoi-osabb értelmében kell venni, m e r t szalon- na, kolbász, sonka, t o j á s volt elég, csak liszt és kenyér nem volt. Tizenkét n a p i g voltunk Szegeden és azalatt kenyeret nem ettünk.

Kik is voltunk azok, akik mindenben e g y ü t t voltunk?

Madarassy Gábor, a későbbi államtitkár, Tóry Gusztáv a Kú- ria későbbi elnöke, Splényi Ödön báró, aki mint magasállásu rendőrtiszt Blaha L u j z á t vette feleségül; Lakics Ferenc, a ké- sőbb igen jór.evü csillagász, Tölgyessy A r t ú r festőművész, Kalmár Antal, aki Zentán, Lipkai Kálmán, aki Szegeden nyitott ügyvédi irodát, Azután még Harkányi F r i g y e s b á r ó későbbi miniszterünk és NAray Szabó Géza táblabíró nevei j u t n a k az eszembe.

Szegeden egy szegedi önkéntes csatlakozott hozzánk, nem más, mint Palotás Fausztin, aki m á r akkor kacérkodott a múzsákkal, aminek látható jele bozontos hosszú b a j a volt.

Amikor meglátta a parancsnokunk, óriási g a u d i u m u n k r a azonnal le is n y í r a t t a szép simára a h a j á t .

E g y napon azután, amikor m á r dolgunk nem volt, össze- szedtük a s á t o r f á n k a t , felszálltunk a vonatra, és n a g y kerü- lővel visszautaztunk Budapestre.

Az újságok h a t a l m a s cikkekben emlékeztek meg a derék vállalkozásról. És ez b a j volt, az ilyen dolognak nem szabad a hírlapokba kerülni. A reggeli r a p p o r t t a l az ezredes felöl-

9 vasta Efielsheim-Gyuluy parancsát, amiben azt az öt önkér»-

test, akik küldöttségileg felkeresték, a szolgálati ut elkerülé- se miatt egyenként 24 órai szobafogságra Ítélte, (mert ezt igy kívánta a reglama), de azt is tudaitta, hogy a büntetést nem szabad a minősitési táblázatba bevezetni, (mert ezt igy ikivánta az uri becsület). Vegyes érzelmekkel hallgattuk)

meg' a. parancsot, ami büntetés is volt, nem is; 24 óra nem a világ! De a többi bajtársak nem hagyták abba a dolgot és azt mondták:

— H a ti itt maradtok, nekünk is itt a helyünk, veletek maradunk önkéntes fogságban.

Először csak mosolyogtak ezen a tisztek, de amikor vége volt a foglalkozásnak, és az óra mindig későbbre járt, jelen- tették az ezredesnek. Az ezredes eel is jött az önkéntes isko- lába. Először ordított, szidott, azután szép hangon kérlelte

a fiukat, hogy menjenek haza. De senki sem mozdult. Meg- hatva nézett, mert ö sem tudta, hogy a civilek ilyen bajtársi érzést t u d j a n a k táplálni egymás iránt. Végül is ő adtai be

a derekát.

— Fiuk, nekem nincs kétszáz ágyam az önkéntesek ré- szére, ahol valamennyien lefekhettek, h á t menjetek valameny- nyien haza, de csak kisebb, négy-öt emberből álló csoportok- bami és tűnjetek el mára, meg ne t u d j a senki, hogy haza me- hettetek, mert h a meg tudják, h á t vasra veretem az egész bandát.

Szót fogadtunk és hazamentünk. Végré puha, meleg, édes otthoni ágyban aludtuk az igazak álmát.

Igy végződött ® budapesti önkéntesek szegedi kirándulása.

János bácsi, Massány János ott ült közöttünk, a fehér asztalnál, kihúzta a derekát, mintha még most is csak önkén- tes lenne, 1879-ben, a szegedi nagy árviz idején.

Vásároljon

cséplósi és szántási célokra

téglaalaku 5 kg. sulyu 7000 kaloriás

pécsi brikettet,

könnyen gyullad, jól ég jól tárolható, lényegesen olcsóbb és ép olyan jó mint a porosz szén.

Vasúti fuvardíj alacsony.

Kérjen mintái és használati utasitást.

E g y e d á r u s i t ó :

Winter Hermann Rt.

B U D A P E S T , V., Vilmos császár-ut 7 2 . Telefon: Aut.* 112.69. Levélcím: Budapest 62.- Postafiók 285. Sürgönyeim: „Winterherr" Budapest

Bl. 41

Három szó*)

I r t a : Szász Károly.

Szólít a f o l y ó :

„ N e m tűrök s e m m i gátot!

B é r e z á l l e l ő m b e b á r : n y a k á r a hágok, E l m o r z s o l o m legott s ú g y ellapítom,

Mint s z é l v i h a r h o m o k b u e z k á t a sikon, A m e l y r e e g y s z e r r á f e k s z i k s — ehoi, A l é g b e szórta, volt é s nincs sehol!"

„ S e v á r o s ! Mit akar e h a n g y a b o l y ? Sür-forr, kiömlik s újra v i s s z a f o l y . A g g , f é r f i , g y e r m e k , a s s z o n y b é n a és ép, R e g g e l t ü l - e s t i g h o r d j a sár-töltését.

A m o t t f u t o s n a k , é j j e l e n t e , látom, F á k l y á i , f e l s alá a hosszú gáton.

Mit d o l g o z i k , e z e r s e z e r n y i kézzefl?

U j B á b e l - t o r n y a t á n , a m i t m e r é s z e l ? G o n d o l j a : o l y m a g a s erődöt épít, H o g y r o h a n ó h u l l á m i m át n e m lépik?

O l y h o s s z a t , h o g y m e g s e m k e r ü l h e t e m ? S s z i l á r d a t , a m á y ellenáll n e k e m ?

Csak rajta, h a n g y a - n é p s é g , é j - n a p hosszant!

E r ő l k ö d é s e d — l e g f ö l e b b h a bosszant.

S z á r n y a m n a k c s a k e g y l e n d ü l é s e kell És b á s t y á d k á r t y a - v á r k é n t omlik el.

S z ö v e t s é g e s n e k a s z e l e t hivom.

R á f e k s z e m — és m á r b e n n v a g y o k , ihon!"

* A szegedi árvízkárosultak javára a budapesti VI. ker.

polgári kör által 1879. májusban rendezett hangversenyen szavalta Felekiné-Munkácsy Flóra asszony.

„ H a h ! mily g y ö n y ö r ! a h á z a k egyre-másra, R o p p a n v a , z ú g v a d ő l n e k el rakásra.

A g g , férfi, g y e r m e k , asszony, m e n e k ü l , Fel é s a l á s z a l a d v a é s z nekül,

A v é s z torkából másik v é s z t o r o k b a . . . S é n ű z ö m .őket, lejtve é s forogva,

N e v e t v e , h e g y ' v e r g ő d n e k h a s z t a l a n . . . H á z , udvar, utca, tér, mind e g y f o l y a m , E g y tengerár, a m e l y n e k p a r t j a nincs;

E g y örvény-tölcsér, m e l y b e n annyi kincs, A s z o r g a l o m gyümcücse, s e m m i v é lett És e l t e m e t v e annyi e m b e r é l e t ! F e l e t t ö k bőszült t á n e z o m ' j á r o m én, Mint f é k e - v e s z t e t t szilaj csata-mén, M e l y holtat, élőt e g y a r á n t tiporván,

B ő s z e n nyerít, vérpárát f ú j v a orrán."

„ I d e n é z z e t e k !

V e s z e t t d ü h ö m b e n szinte r e s z k e t e k ! Szörny-voltom' é r z e m vérre s z o m j a z o m , Prédát kivánok, k é j e l g n i azon,

S eíldobni, h o g y h a izre-porra törtem . . . Iszony előttem, v o n a g l á s m ö g ö t t e m . A f a r k a m sárkány, s z á r n y a m denevér, T a r a j o m sárga, t a j t é k o m fehér.

H a j a m kibontva, r e p k e d a szélben, Előttem á r n y a k f u t n a k a z é j b e n ; Ostorom' érzik, a z űzi, hajtja, V é s z b e , h a l á l b a ! hajrá, csak r a j t a ! Őrületes táncz a habok t á n c z a ,

Ki n e m f á r a d v a m e g - m e g u j r á z v a , K e r e n g v e , mint a f o r g ó s z é l , mikor Futó h o m o k b ó l tornyot sodor,

S s z é t f ú j j a ismét e g y lehelletével . . . S m i e l ő t t e m á l l : u g y d ö n t ö m é n el,

10

az államvasút hidjáa. (Potrovits László festmény© a S/6ged városi muzöuruban.)

S a romokon, miket halomra hányok, Ide nézzetek, nyomorult hitványok!

Tombolni láttok, mint e g y részeget . .

N é z z é t e k itt volt, voi'.t és nincs S z e g e d ! "

*

* *

S szólt a király ( m í g arcza elsötétül, És ajka reszket vívódó könyétül, Alig juthatva szóhoz, fájdalomtól),

A v a d folyamhoz, mely m é g egyre tómból, í g y szóla:

„Vissza, e z t n e m e n g e d e m ! E föld enyém, e z az én S z e g e d e m ! Rombolni volt erőd: nincs semmisítni, És itt f o g állni újra, é p e n itt, ni,

Hol eddig állt — ^s szebben, mint vaüaha!"

S ország-világra szól a király szava.

*

A harmadik s z ó — az C3ak egy kiáltás;

„Segélyt S z e g e d n e k ! " — S minden isten-áldás, Gond, munka, részvét, szeretet, ima,

E szóba olvad s kezd harsogni m a Egyik végétől m á s i g a hazának.

Kiráfly szavának ily visszhangja támad.

És elhat a szó, hol m a g y a r terem;

S tul a határon, tul a tengeren,

Hol ember él, fül hírt hall és sziv érez, A nagy világnak minden nemzetéhez.

A z e m b e r milliója e g y család m a . Egvütt érezve, e g y Istent i m á d v a , A k i n e k n e v e : Szeretet.

Ő köti ö s s z e ú g y a szíveket,

S z á z k ö t e l é k k e l , s z á z csodás v a r á z s z s a l , Élő s írott szó, g ő z és villany által, H o g y mi e g y i k e t boldogítja s v é r z i : V i l l a n y - ü t é s k é n t mind m e g é r z i ! Halljátok, mind tovább, tovább T e r j e d v e , partról partra c s a p v a át,

A n e m z e t e k , a n a g y v i l á g s z a v á t ! S a z ár n e m o l y gyors, n e m o l y pusztitó, A m i l y e n gyors, d e g y ó g y í t ó e s z ó . Parancsol é s l e z ú g a z ár,

Szól é s kiszárad a mocsár.

Int é s kizöldül a határ, S üdén m o s o l y g ó partjira Kél u j h á z a k f e h é r sora,

S a boldogság, — f é l é n k madár, Mit elriasztott volt a vész, — F é s z k é b e újra visszatérni k é s z . Oh térj is vissza s lombidon, Mig rád f i g y e l s örül a hon, K e z d j uj, n e m hallott éneket.

M a g a s z t a l d , távolban s k ö z e i b e n , Kik uj f é s z k e t raknak neked, _ A jó, nemes, n a g y s z i v e k e t ! M e g v é d v e vész és vihar ellen,

^illiilliilliilhilInllitlIiilliilhilliittHlliilliilliilliiniilliillMlliilliilliilliilhillMlliillip

1 1929... |

#l|1l||H||ll||1l||1l||MP||ll||H||ll||ll||M||ll||H||ll||ll||ll||M||H||ll||lll|ll||l nilMI|l|n;

Árvíz, árvízvédelem, — árvizcentennárium

Irta : Mihályffy László műszaki tanácso3.

a Tisza tavaszi legmagasabb vízállása (hisz' ha én azt tudnám . . .!), mikor kezdődtek meg az árvízvédelmi intézkedések, helyesek-e azok, fenye- geti-e a várost ujabb árvizveszély s miféle intéz- kedések történnek jelenleg, „tekintettel a fenye- gető veszedelemre"?

Megkísérlem ezekre a kérdésekre egyen- ként felelni.

Á r v i z v e s z e d e l e m

a bibliai özönvíz óta állandóan volt, és állandóan Az 1879-i árvízkatasztrófa

ötvenedik évfordulója a vá- ros lakossága körében az ár- víz és árvízvédelmi intézke- dések iránt, hogy ugy-mond- jam : aggodalomteljes érdek- lődést keltett. Nemcsak tár- saságokban, de a hivatalban is sokan kiérdezték tőlem:

mit gondolok, mekkora lesz

S Z E G E D I S Z E M L E í í

lesz is, mert. az ember az elemeknek parancsolni, azokkal rendelkezni nem tud. A téli hó mennyi- ségét épp oly kevéssé tudja előirni, mint azt,

hogy — és ez t fontosabb : —. a leesett hó mennyi idő alatt olvadjon el, tehát, hogy mennyi idő alatt vonuljon el, mint viztömeg a folyókban.

Merészség, sőt egyenesen oktalanság volna

azonban azt mondani, hogy városunkat az idén

komoly árvizveszedelem fenyegeti. A Tisza vizé-

nek mennyisége, illetve magassága a leesett hó

mennyiségétói, igy az olvadás gyorsaságától, vagy

lassúságától függ, amit szabályozni nem áll mó-

dunkban. Hiszen, mint fentebb mondottam —,

az elemeknek parancsolni nem tudunk. De igenis

12 S Z E G E D I S Z E M L E íí módunkban van a veszedelem ellen védekezni és

ha ne adja Isten — erre sor kerülne: a vesze-

A z árvizveszede'.em elleni v é d e k e z é s igenis, megtörtént.

Hogy mikor kezdtük meg? Hát kérem, nem az idén, d,e nem is a mult évben, hanem az 1879-es árviz után, amikor elkezdődött a Tisza mindkét partján a védőgátaknak, valamint a körtöltésnek a rendszeres megépítése, később pedig téglával való burkolása. A védekezés azóta szakadatlanul tart. Hogy pedig ezek a gátak „szakszerűen" ké- szültek el, komplikált műszaki számitások helyett a következőkkel bizonyítom:

A szegedi légszeszgyár apatini villanykábelét a Tisza fölött vezette ált). A kábelfeszitéshez a Tisza mindkét partján . egy-egy 43. m. magas, egyenként 18 tonna sulyu rácsos tornyot kellett építeni. Ezeket a Tisza mindkét partján, az árvíz- védelmi töltésen, a szegedi oldalon a körtöltés be- csatlakozásánál kellett felállítani. A töltés ma- gassága itt a mentett oldal térszinmagasságától mérve 10 m, s mivel az alapozásnál minden épít- kezés esetében a teherbíró talajig kell lemenni:

az látszott valószínűnek, hogy a torony alapját alkotó összefüggő tömeget képező betontömböt legalább a természetes talajig, vagyis 10 m. mély- ségre kell levinni, — lévén a védőgát odahordott, tehát feltöltött talaj. Az alapkiemelésnél azonban kitűnt, hogy a védőgátat olyan kitűnően építették meg, vagyis a gát céljaira felhasznált földanyag- olyan jóminőségü, s annak rétegenként való dön- gölését a gát megépitői olyan lekiismeretesen vé- gezték, hogy az alapozással csak 3 m. mélységre kellett lemenni és elegendő volt a torony négy lába alá egy-egy 2.80x2.80 alapfelületü betontöm- böt építeni. A négy betontömb súlya 208 tonna, a torony súlya 18 tonna és igy 226 tonna sulyu ko- losszus nyugszik a védőgáton, azaz feltöltött ta- lajon.

A z elöntés elleni védelem s z e m p o n t j á b ó l

kétféle ármentesitést szokásos megkülönböztetni:

az u. n. részleges ármentesitést, a m e l y n é l m á r

eleve számolunk azzal, hogy a védendő területek egy bizonyos mértéken felüli árhullám már elönti és az u. n. teljes ármentesitést, amelynél arra törekszünk, hogy a várható legnagyobb árvizek se önthessék el a- védett területet. .

Fölösleges mondanom, hogy Szeged városá- nak szélességben helyesen méretezett és kitűnően megépített összes védőtöltései teljes ármentesi- tésre, vagyis a várható legnagyobb árvizek elleni védekezésre épültek.

Az árviz elleni- védekezést azonban nem sza- bad és nem lehet befejezettnek tekinteni a tölté-

sek megépítésének befejezésével, hanem azokat jókai'ban is kell tartani. A kiépített töltések ál- landó, rendszeres felügyeletet igényelnek. Ezeket a rendszeres fenntartási munkálatokat állandóan alkalmazott személyzet végzi, amely a védelmi munkáknál is szerepel. Az Összes védőtöltések a

¡Földmivelésügyi minisztérium, mint legfőbb víz- ügyi hatóság felügyelete alá tartoznak s a mi- nisztérium azokat évente legalább egyszer részle- tesen felülvizsgálja.

Láthatjuk tehát, hogy Szeged árvízvédelmi intézkedései idejekorán, (több mint negyven éve) megkezdődtek s azóta állandóan folyamatban vannak. A töltések kifogástalanul és kellő mérete- zéssel épültek, a karbantartás és felügyelet szin- tén megtörténik: — csakugyan oktalanság tehát, emberi számítás szerint, árvizveszedelemről be- szélni.

Többen emiitették, hogy az idei árvízvédelem- nek veszedelmes pontja <a Stefánia mellett levő

kibontott és be nem fejezett rakpart. Szemrehá- nyóan jegyezték meg, hogy ennek későn kezd- tünk neki. Hát bizony, ez egy kicsit olyan „hu- szárosán" csinálódott, de sikerült. Nyugodt lélek- kel mondhatom, hogy

a rakpartnak ez a l e g e r ő s e b b s z a k a s z a ,

mert ami hiba itt volt, azt már eltüntettük. Az épités, —. teljesen száraz nyár után —, a legked- vezőbb időben s igy a legjobban végeztetett, az árvizvedelmi szempontból fontos magasságot el- értük s a munkát teljesen be is .fejeztük volna, ha a fagy szokatlanul korán be .nem áll. Remél- jük, hogy a még hiányzó mellvédfalat is-fel tud- juk rakni a magas vízállás előtt. Ha pedig ez a kedvezőtlen időjárás miatt nem volna lehetséges és a .vízállás magassága szükségessé tenné a to- vábbi magasitást: földhányással segitünk a bajon.

Miért kell hát mégis minden tavaszi áradás * előtt különleges árvízvédelmi intézkedéseket tenni, ha rendben vannak a töltések és mik azok az in- tézkedések ?

Azért, mert bármilyen erősre építettünk is ki valamely töltést, számolnunk kell azzal, hogy

a7. ismertnél m é g n a g y o b b , m a g a s a b b árhullám is jöhet,

ami ellen a töltéseket védenünk kell. (A mi tölté- seinket nyomás, hullámverés, csurgások és átázás

ellen nem kell védeni.) A töltéseket u. n. nyúl- gátakkal magasítjuk (ezeket minden szegedi is- meri), gondoskodunk tehát, hogy az ezekhez szük- séges anyagok, valamint a közerő (kubikos, nap- számos, fuvaros), végül az ilyen munkák végrehaj- tásához nélkülözhetetlen karhatalom az árvédel- met irányító legfőbb funkcionáriusnak és . a mér-

SCHAFFER BUTOR SZEGED

13 nőknek rendelkezésére álljon. Ez történt az idén

is, semmi több s Szeged lakossága épp oly nyu- godt lehet az árviz ötvenedik évében is, mint az ejlöző években.

A c e n t e n n á r i u m . . .

Az árvízkatasztrófa ötven öv- vel ezelőtt az egész világ részvétét felénk fordította. A város vezető- sége mégis ugy határozott, hogy a félszázados évfordulón nem rendez országos ünnepséget, (nemzetközi vi- szonylatról ma még bajos beszélni), mivel a rekonstrukció munkája még nem fejeződött be. . . . Mikor készül el végre . . .?

Tulajdonképpen soha. Vegyünk ötven évet és képzeljük el, milyen lesz „akkor" a száz év előtt eltemetett Szeged?

Ujabb ötven év . . . Árvizcentennárium . . .

A) városnak nemcsak elkészült a rendezési terve, de azt végre is hajtották, pontosan a kidolgozott terv és program szerint . . . Az általános csatornázás már megtörtént, nincs talajvíz, sehol nedves pincelakás, de van mindenütt magasnyo- mású vízvezeték és az utcák forgalmának megfelelő világí- tás . . . A „Porváros" eltűnt, mert az összes utakat már bur- kolták, a szépen profilírozott utcákon a széles gyalogjárók mellett nem a poros lovaglóutak, hanem a kétirányú közleke- désnek megfelelően elkülönített, bitemencs autóutak húzódnak a széles sugárutak közepén. A két autóút között parksáv. A tereken, gyermekjátszóhelyeken, parktükrökben, utcaszögelö- déseknél a régi „árusítóbódék" helyett szobrok, emlékmüvek, szökőkutak . . .

A történelmi neveket viselő tervken vannak az illető tör- ténelmi nagyságok művészi szobrai, az alsóvárosi Szabadság- téren a monumentális 58-as emlékmű, (a Gizella téri cukor- süveg a muzeumban), a Mars-téren a világháborúban elesett szegedi hősöknek vitézségükhöz és a városhoz méltó kolosszá- liá emlékoszlopa. A legszebb két szökőkút a város két folyó- ját; a Tiszát és a Marost ábrázolja. A Boldogasszony sugár- utat a gyönyörű Me'n-ia-szobor, a Szentháromság utcát a mo- numentális Szentháromság-szobor zárja le. Az egyes város- részek parkjaiban és a gyérmekjátszótereken a rég kiveszett, szegedi typusok vannak ércben és kőben mii vészi módon meg- örökítve. A ráncoscsizmás, pörgekalapos, kékmándlis alsóvá- rosi legény, meg a papucsos, százráncu-szoknyás, leétágrafovt, pántlikáshaju parasztlány. No meg ennek az öregje, amikor a csizmán kevesebb a ránc, de annál több az arcon, az „any- jukom" meg „csurik"-ban jár. A juhász, kifordított subában,

tnellette r. puli. A halász, jellegzetes, egy törzsből kivájt „csó- nyik"-jávai, meg a felsővárosi „super", a Tiszán régente úszkáló bőgőhajók nagymestere. A kubikos, ahogy útnak in- dul a szögedi talicskára pakkolt subával, gyékénnyel, szer- számmal és az ennél is fontosabb bográccsal. No meg a többi kiveszett szegedi typus, mind-mind, méltóképpen és arravaló helyen megörökítve . . .

A sok művészi szobor és emlékmű között a legszebb a Ste- fánián, a színház előtt körüljárhatóun kiképzett köröndön fel- állított s a Tiszára néző monumentális — árvizemlék . . .

A város külső képe teljesen méltó az Alföld metropolisá- hoz . . . A régi „Hinterland": a Bánát, a Bácska és Torontál lakossága most látja, amikor visszakerült hozzánk, hogy mit vesztett volna, ha a trianoni határok örökre megmaradtak volna . . . A vármegye lakossága is örül, hogy a régi hatá- rok visszaállításával a megyeszékhely Szegedre került. Ott pompázik az uj megyeháza a városháza mellett, a régi Zsó- tér-ház helyén . . . A Fogadalmi templom, a püspöki reziden-

cia, szeminárium és az egyetemi épületek már patinásak.

De nemcsak az utak: az utcák is kiépültek. Az építési szabályrendelet már megengedi a négyemeletes házak- építé- sét. Az utcavonalon kerítést már csak a villanegyedekben le- het látni. Az utcákról eltűntek a piacok, már a harmadik vá- sárcsarnok épül. A központi vásárcsarnok fa rágott kö-lába za- tán reliefekben vannak megörökítve a régi piaci árusok: az ernyő alatt, nyitott zsákokból áruló paprikáskofa, a régi hal- piac egy jellegzetes „stand"-ja, a ponyvanélküli sátorváz, a Tisza Lajos körút karakterisztikus árusai: a tejfelt, túrót, vajat nyitott edényből áruló kofa és szomszédja, a szalonnás- asszony. Köztük 5—5 pár összekötött lábú, vergődő csirke vert föl a port a tejfölre, meg a szalonnára. Meg vannak örökítve a husos-asszonyok is, a Valéria-tér terméskőburkolatával együtt. A legjellegztesebb piaci relief a nagycsarnok megsza- kitásnélkiili hátsó lábazatán van: „ Rudolf-téren és a Horthy Miklós uton végig hosszú kocsisor, a saroglyából árul a tanyai magyar, miközben a lovak — vigart ropogtatják a tanyáról behozott szénát . . . Háttér: a Kultúrpalota, a Stefánia, meg a szinház . . .

A Kultúrpalota két szárnnyal kibővült. Itt van most a város hires képtára, régiségtúra és néprajzi muzeuma. Nem lehetett annyira kibővíteni, hogy a hatalmas városi könyvtár is elférjen benne. Erre a célra az Árviz-tér (a régi Rudolf tér) déli oldatán a muzeummal szemben uj palota épült. A két pdy,t'jt közötti parkban a Tisza és a Maros szökökutja. A zenepalotát eredetileg ugy tervezték, hogy a hangversenyte- remben lehessen megtartani a farsangi bálokat; ide került volna a Kamaraszínház is. A terv azonban nem sikerült: a régi határok visszaállítása és a megyeszékhely áthelyezése után ez az épület is szűknek bizonyult s meg kellett építeni a városi Vigadót és a Kamaraszínházat külön épületben ...

A lakosság számának megfelelően megszaywrodtalc a templomok is. A régi hét templom helyett tizenötben dicsérik az Urat . . .

Eltűnt a Kossuth Lajos sugárut egyik jellegzetes épülete, a városi közkórház is. A 250.000 lakosságú Szeged felépítette uj, modern kórházát, nyolc pavillonnal. De máskülönben is megváltozott a sugárut képe. Végig kiépült, mindkét oldalán többemeletes házak. A dohánygyár, a gázgyár, a villamos- vasút telepe, a Buvár-tó csak a múlt idők rossz emlékei a rozoga rókusi állomásépülettel együtt, ahová a Máv. a kon- centrált személypályaudvar nagy forgalmának megfelelő, a sugárutat gyönyörűen záró, pompás épületet emelt. A vas- úti állomás mögött épült ki a re]>ülö-állomás ...

De eltűnt a villanyos is. A közönség szivesebben hasz- nálja a fürgébb és siirübb járatú : utóbuszolcat s így a házi- kezeléses autóbuszüzem jelentékeny bevételt biztosit a város- nak. A villanyos nem birja az iramot s ezért — a föld :alá¡j bujt szégyenében; ott szállítja 5—5 kocsiból álló vonataival nagyobb távolságra a város perifériáinak lakosait és a gyári munkásokat . . .

A sok vizet fogyasztó és igy sok szennyes vizet is termelő gyárak az uj csatornahálózat alsó kitorkolásához közel hú- zódtak. Megvan az uj központi temető; az alsóvárosi temető- re már szükség nincs és igy a gyárak a körtöltésen belül h volt alsóvárosi temetőtől a Kálvária utig terjedő területen, nyerhettek elhelyezést. A vágóhidat ki kellett bővíteni, a jég- gyárat megnagyobbítani s igy az állatvásártér kikerült a kör- töltésen kivül a cserepessori téglagyárakkal és a régi lóver- senytérrel együtt. A vágóhíd mellett van az 500 munkást fog- lalkoztató bőrgyár, a régi lóversenytér helyén a papírgyár, a hires szegedi szappangyár és a spódiumgyár. Itt sorakoznak a ¡>a;rrikamahnok is és a tarhonyagyár, meg a kenyérgyár, A főútvonalak mellett a gyárak irodái, tisztviselő- és munkás-