Fink, G.: Áreltérések az osztrák és a magyar gazdaságban

(1)

1154

STATlSZTl KAl lRODALMl FIGYELÖ'

Az Egyesült Államok mezőgazdasági rend- szeréről általában azt tartják, hogy a legha- tékonyabb és a legtermelékenyebb a világon.

A termelékenység növekedése folytatódik, bár a vélemények megoszlanak arról, hogy meg- ismétlődik—e az utóbbi évtizedekben elért je—

lentős biológiai, kémiai és gépesítésbeli haladás. A korszerű mezőgazdaság annyira összetett és olyan széles profilú. hogy a to—

vábbi lényeges termelékenységjavítás a jó- szerint megfizethetetlen kiadásoktól függ.

Valószínű, hogy az amerikai mezőgazdaság munkaerő-létszáma napjainkban már megkö—

zeliti azt az igen kicsiny állományt, amelyet bizonyos számítások alsó határként jelöltek meg. Az agrár munkaerő, ezen belül a bér—

munkások, napszámosok szilárduló létszáma legalábbis ezt sugallja. A hivatalos statisztikai szolgálat előrejelzése az 1970-es évek kezdetén — az 1972 és 1980 közötti időszakra -— csaknem évi 5 százalékos csökkenést jósolt.

a tényleges apadás azonban jóval kisebb arányú volt.

Annak idején arra számítottak. hogy a ter- melékenység gyorsabban növekszik, mint a munkaerő-kereslet. Ez a jóslat azonban nem vált be: az előző kevésbé javult, az utóbbi jobban nőtt, mint várták. A kivitel ugyanis —

mennyiségileg —- több mint kétszeres lett.

Több új előrejelzés évi 1,5 százalékos apa- dást vár a mezőgazdasági munkahelyek szá- mában 1980—1985 között, és 2,3 százalékosot 1985—1990-re, feltéve, hogy kis növekedés alakul ki a nemzetgazdaságban. Kedvező

esetben a két ráta évi O,7, illetve 2.1 száza- lékos lehet. Minden attól függ, hogy meg—

újul—e a technikai haladás, és hogy válto- zatlanul bővül-e a mezőgazdasági termékek iránt megnyilvánuló nemzetközi kereslet.

Az előrelátás nehéz. Egyre többen vélik úgy. hogy a mezőgazdaságban kedvezőtlen szerkezeti változások mennek majd végbe.

Súlyos gondokat okoz az erózió, a talaj ki—

merülése, az adósságteher, és a birtokszer- zés akadályai is jelentősek. Folynak azonban biztató kutatások, például az ún. intermedier technológiák. az organikus művelés és a kis- gazdaságok életképességének fokozása irá- nyába.

(ism.: Somogyi Miklós)

FINK, G.:

ÁRELTÉRÉSEK AZ OSZTRAK ÉS A MAGYAR GAZDASAGBAN

(Price distortions in the Austrian and in the Hun- garian economy.) — Zeitschrift für Nationalökonomíe.

1981. 1—2. sz. 111—132. p.

Az árarányok eltéréseit tanulmányozva a szocialista országokban a forgalmi adó sze—

repéről és az árarányok tudatos megváltoz-

tatásáról kell szólni. A forgalmi adó része a.

nemzeti jövedelemnek, s mivel a fogyasztási cikkek terhelése magasabb. mint a beruhá—*

zási cikkeké. ezért a tőkés gazdaságokhoz viszonyitva -—— úgytűnik — a fogyasztást felül-, a beruházási javakat alulértékelik. A tanul—

mány szempontjából fontosabb kérdés a re—

lativ árak eltérése, ami annak következmé—i nye. hogy a szocialista országok árképzési elvei mások. mint a piacgazdálkodást folyta—

tó országokéi. A Szovjetunióban alkalmazott elvek szerint például egy új berendezés árát úgy kell megállapítani, hogy az fedezze elő—

állításának költségeit. de ne legyen olyan magas, hogy a vásárlókat elriassza. Az árak-- nak ezen túlmenően ösztönözniük kell a kor- szerű, jó minőségű termékek gyártását stb., Több szerző vizsgálta már a szocialista orszá—

gokban alkalmazott árarányok jellegét, az el- térések mértékét, valamilyen egyensúlyi. ára—

kat leiró lineáris modellek által generált á—

rakhoz viszonyitva. E modelleknek számos el—

méleti hiányossága van, így például az, hogy"

ágazati szinten feltételezik a profitok egyen—

lőségét, nem érintik a termelés volumenét, csak a profitokat osztják szét arányosan. s ezáltal nem veszik figyelembe. ha valame-

lyik szektor kevésbé hatékonyan működik., mint a másik.

A marginális áraktól való eltérés azonban bizonyos esetekben szükséges az erőforrá- sok optimális elosztásához, ezért nem lenne helyes az eltéréseket csak egy tervgazdálko—

dást folytató országban vizsgálni, mivel azok szükségképpen előfordulnak egy piacgazdál- kodást folytató országban is. Ezért a tanul-—

mány Ausztria és Magyarország árarányai ,.torzulásainak" összehasonlító vizsgálatát tűzi ki célul. A következő két kérdésre ke-

resi a választ.

!. Van-e valami hasonlóság az árarányok elté—

réseiben;

2. Az eltérések módosítják-e a beruházások ufó—- nyát a nemzeti jövedelemben, illetve milyen azok ágazatonkénti megoszlása.

Az áreltérések értékelését egy általános li- neáris modell segítségével közelíti meg a to- nulmány, amelyben az árak az input—output koefficiensek, egy munkaóra bére, a munka—

órák száma, az amortizáció és a kibocsátás tőkeintenzitásainak függvényei. A munkabér a feltétel szerint azonos minden ágazatban, de az egyszerűbb és a bonyolultabb munkát bizonyos mennyiségi arányok alapján figye—

lembe vették. Az értékcsökkenés (illetve az el- használódott tőkejavak pótlása) nem azonos ágazatonként.

A modell változóinak együtthatói -— meg- felelően megválasztva — négy változatban—A megadják azt, hogy az árak milyen fajtáival számolhatunk.

A termelői árak esetében a nettó profitot;

a tőkeintenzitást figyelembe véve osztják szét:

(2)

. STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

1155

a szektorok között úgy, hogy a profitráta e- gyenlő. Ebben a modellben a munkabért úgy is lehet tekinteni, mint bizonyos fogyasztási cikkek kosarát, ami a munkaerő újratermelé- séhez szükséges, és annak segítségével fejez-

hető ki a protitráta.

A legtöbb ármodellben a tőke az álló—

tőkével és a készletekkel azonos. A tőke ér- telmezését megfelelően kiterjesztve az álta—

lánosított termelői ármodellhez jutunk el.

Amennyiben a profitrátát zérusnak vesszük, akkor az önköltségen alapu/ó árakat kap- juk meg, ez eléggé közel van a tényleges ár—

képzési gyakorlathoz, mivel a profitrátát a termelés összes költsége alapján számítják.

A negyedik ármodell a bérráfordítás érté- kén alapul, azt a többletértéket (Mehrwert- rate) fejezi ki. ami a termelési tevékenység során valamely termékre rárakódik.

Az előzőkben leírt négy ármodell meny- nyiségí viszonyokat fejez ki, viszont a rendel- kezésre álló adatok értékbeni folyamatokat írnak le, így szükség van arra, hogy az ér- tékben megadott input-output táblákból le—

vezethetők legyenek a tényleges árak és a modellből adódó árak közötti különbségek.

Ez más szavakkal azt jelenti, hogy az egész táblát át lehet számolni az ármodell által meghatározott árakra.

A tanulmány kimutatja, hogy a mennyiségi és az értékbeni összefüggéseket leíró technikai koefficiensek a megfelelő árvektorokkal összekapcsolhatók, sezt az összefüggést fel- használva mód van a tábla átárazására is.

Mivel mind az osztrák, mind a magyar gaz- daság kicsi és nyitott, azaz a külkereskedel- mi szektor viszonylagos súlya nagyon jelen—

tős, ezért az ármodellt tovább kellett bővíte- ni, elválasztva az importot a hazai termelésű felhasználástól.

Feltételezve, hogy nem kompetitív import- ról van szó, annak újraelőállitását a munka- erőhőz hasonlóan lehet kezelni, ami azt je—

lenti, hogy az importot az export által finan—

szírozzák. Az árarányok változását az árfo—

lyamok változása követi az export áruszerke- zete alapján számolva, de mivel az export és az import aránya azonos, függetlenül attól, hogy a tényleges vagy a modell áraival szá—

molunk. az árfolyamváltozás felfogható úgy, hogy az árak változása következtében az ex- portból származó bevétel változik.

Az input—output tábla technikai együttha- tóira két matrix adódik értelemszerűen az import és a hazai termeléstől függően. Ez- után már a megfelelő behelyettesítéseket és számításokat elvégezve mind a négy modell alapján kiszámítható a tényleges és a felté—

telezett árak viszonya.

Az áreltérések vizsgálatát az MP5 szemlé—

letű, 1964-es osztrák és 1968-es magyar input—output táblák alapján végezték el, amelyek 36 szektoros részletezettségűek voltak.

7:

Az eredmények azt mutatták, hogy mind a négy ármadell alapján számított — az ár- eltéréseket jelző — árindexek Ausztria és Ma—

gyarország esetében jelentős hasonlóságot mutattak. Ez lényegében azt jelenti, hogy az adott mennyiségi viszonyok mellett az árelté—

rések Magyarország esetében nem tekinthe—

tők jelentősebbeknek, mint Ausztriában. Az árindexek hasonlósága azt is mutatja, hogy a keresleti tényezők befolyásolják az árkép- zést. Igy azon iparágakban, amelyek dina- mikusan növekvők és részesedésük az új ter- mékek termelésében átlag fölötti, valamint azok, amelyekben a beruházások meghalad- ják az átlagot. viszonylag magasa profitráta, az árindexek pedig egynél kisebbek. Az első- sorban hazai nyersanyagokat feldolgozó, valamint az élelmiszert termelő iparágakban fordított a helyzet.

A magyar és az osztrák indexek közötti kor- reláció 0.86 és 0.88 között alakult a négy ár- forma esetében feltéve, hogy a két szélsősé- ges árindexű iparágat, Magyarországnál a gáz- és vízszolgáltatást, Ausztria esetében a dohányipart elhagyták a számításból.

Ami a különböző árindexeknek az egyes országokon belüli összehasonlitását illeti.

mindkét ország esetében a termelői és az ál- talánosított termelői, valamint a költség— és a bérráfordítások értéke alapján számított indexek között volt a legnagyobb, Oi.9-et meg- haladó a korreláció. Egyéb összefüggések nem mutatnak túlságosan nagy szóródást, különösképpen akkor, ha a már említett há- rom iparágat elhagyjuk. Igy a korrelációs együtthatók már meg fogják haladni a 0.8—et.

Mivel a gépipar és az építőipar árindexei egynél kisebbek, nem meglepő, hogy ezek—

ben a nettó beruházások részesedése a nemzeti jövedelemből mindkét ország esetében a modellárakon számítva kisebb, mint a tényle- ges árakon.

Ausztriában a nemzeti jövedelem elosztása a különböző ármodellek alapján számítva kisebb mértékben tér el a ténylegestől, mint Magyarország esetében. Ez különösen igaz a közösségi fogyasztásra, aminek részesedése maximum 0.2 százalékponttal tér el a tényle- ges értéktől, mig Magyarország esetében ez az eltérés 0.7 százalékpontot is elér.

A tanulmányban közölt adatok lehetővé te- szik, hogy ágazatonként megállapítható legyen a bruttó termelésből és a nemzeti jöve- delemből való részesedés változása a mo—

dellárak alapján. így például Ausztriában a bruttó termelésből a mezőgazdaság részese—

dése ,,termelől árakon" számolva i,57-szoro- sa a tényleges árakon számoltakénak. A nemzeti jövedelemből való részesedés ozon- ban eltér, mivel az nemcsak az output árak, hanem az input árak eltéréseinek is függvé- nye. Eszerint az osztrák mezőgazdaság része—

sedése a nemzeti jövedelemben számitott ter-

(3)

1156 STATISZTlKAl lRODALMl FIGYELÖ

melői árakon (21,5 százalék) több mint két- szerese a tényleges árakon számított 10,5 százaléknak.

A mezőgazdaság és a szállítás részesedése a számított modellárakon mindkét országban nagyobb, mint a tényleges árakon, míg az épitőiparé. de főként a kereskedelemé kisebb. Ez következik ezen ágazatok erős tő—

keigényességéből. Figyelmet érdemel, hogy Magyarország esetében a munkabéreken a—

lapuló órmodell a mezőgazdaság igen magas (36.8 százalékos) részesedését jelzi a nemzeti jövedelemből, ami az élő munka a- lacsony termelékenységének következménye.

A tanulmány végül megállapítja, hogy az l960-as évek adatai alapján végzett számí—

tások nem igazolták azt a hipotézist, hogy a szocialista országokban a beruházásokat a pi—

acgazdálkodást folytató országokhoz viszo- nyítva alacsonyabban értékelik. Magyaror- szág és Ausztria összehasonlítása ugyanis azt mutatta, hogy a tényleges és a számított áraktól való eltérés nagyon hasonló, amit (: 0.85-os korrelációs együttható is jelez.

Mindkét országban az átlagnál alacsonyabb az élelmiszeripar és az egyéb létszükségletek termelése, míg az új termékeket előállító di—

namikusan fejlődő iparágak az átlagnál na—

gyobb profitrátával dolgoznak. Ezen túlmenő- en a termelői ármodellek alapján számolva.

a relatív árarányok eltérítése erősebb, mint a forgalmi adók által kiváltott torzulás és a két hatás egymással ellentétes. Mivel mindkét or- szágban hasonló a helyzet, nem lehet azt ál—

lítani, hogy Magyarország esetében a beru- házások alulértékeltek lennének.

(Ism.: Marton Ádám)

A FULÚP—SZIGETEK

(Philippines) — Financial Times Survey. 1982. feb- ruár. 1—8. p.

A 287000 négyzetkilométer területű délke- let-ázsiai szigetországban az 1972-től beve- zetett és 1981 elejétől megszüntetett hadiál- lapotot követően kiterjedt gazdasági refor- mot hirdetett meg a kormányzat. E program keretében tervmutatókat is kidolgoztak 1981- re és a következő esztendőkre. A gyakorlati eredmények azonban elmaradtak a tervezet- től, és az ország igen sok nehézséggel ke-

rült szembe.

A legsúlyosabb problémák egyike az im- portköltségek mintegy 40 százalékos emelke- dése volt 1981—ben (1980-hoz képest), ami főleg az olajbehozatal többletterheivel füg—

gött össze. Ugyanakkor az ország kivitelét — minden erőfeszítés ellenére —— 1981—ben csak 11 százalékkal sikerült fokozni, míg az előző évben 26 százalékkal haladta meg az 1979.

évit. Ily módon végül is a múlt évben a szi—

getállam külföldi értékesítése 599 milliárd dol- lár, importja pedig 8,4 milliárd dollár értékű, volt.

Az egyéb gazdasági mutatók közül a brut- tó nemzeti termék 5.2 százalékkal nőtt reálér- tékben, a tervezett 6.5 százalékkal szemben.

Az 50 milliós népességű országban az egy fő- re jutó bruttó nemzeti termék évente mind- össze 780 dollár. Az 1983-tól meghirdetett öt—

éves terv végére ezt 1700 dollárra kívánják növelni (1972. évi rögzitett árakon számítva).

A kedvezőtlen gazdasági jelenségek sorá—

ban lényeges, hogy a szigetállam nemzetközi fizetési mérlegének deficitje 1981—ben közel 600 millió dollárra emelkedett az előző évi 390 millióról, devizatartalékai mintegy 1 milli—

árd dollárral, 2.5 milliárd dollárra csökken—

tek, miközben külföldi adósságai közel 2 mil—

liárd dollárral emelkedtek, s egészében 15 milliárd dollárt tettek ki. Ez utóbbi valóságos nagyságrendjénél kisebb törlesztési terheket ró Manilára, mert évi adósságszolgáltatási rátáját tőkés hitelezői az előző esztendei ex—

portbevételének 20 százaléka alatt állapítot—

ták meg.

A súlyos gazdasági gondok NSU-hoz ké- pest még fokozódtak. a világpiaci ármozgá—

sok és a szigetország kedvezőtlen exportszer- kezete miatt. Az utóbbira jellemző, hogy fő kiviteli cikkei agrártermékek s ezek részbeni feldolgozására épülő ipari félkésztermékek, ami erősen sebezhetővé teszi gazdaságát.

Ezenkívül réz— és aranykivitele jelentős, de ezek ára is kedvezőtlenül alakult az elmúlt évben a nemzetközi forgalomban. Agrár—

cikkei közül legfontosabb a kókuszdió.

amelynek termelése a munkaerő egyhar—

madát foglalkoztatja. A kókuszdióolaj egyik kiemelt ipari terméke az országnak. ami- ből 1981-ben 10 százalékkal többet szálli- tottak külföldre, mint 1980-ban, mégis 5.5 százalékkal kevesebb bevételük szár—

mazott belőle az előző évinél, a speku- lációs hátterű árcsökkenés következménye- ként. Az összes kókusztermékre vetítve még magasabb az exportjövedelem kiesésének aránya: 8.5 százalékos, így 1981-ben egészé- ben 770 millió dollárra csökkent az ebből e- redő bevételük. A cukor, a banán és a kávé ára szintén előnytelenül alacsony volt, így az árucsere—egyenleg nagy deficitet mutatott.

A mezőgazdasági termelékenység gyors. fo- lyamatos növelésére földreformot dolgozott ki a kormányzat. gyarapítani kívánja az egyéni földtulajdonosok körét, bízva abban, hogy így érdekeltségük fokozódik a termékhoza—

mok növelésében. Ez utóbbi érdekében bő—

vitik az öntözőhálózatot, fejlesztik a falusi in- frastruktúrát és arra törekszenek, hogy olyan új növényeket honositsanak meg az ország- ban, amelyeknek exportja biztosabb és no- gyobb jövedelmet hozna az országnak. A fel—

adat nehézségét jól érzékelteti, hogy a la-