Az egyedi halálozások megfigyelésén alapuló Kőrösy-féle halandósági táblák

TÖRTÉNET! DOLGOZATOK

AZ EGYEDI HALÁLOZÁSOK MEGFIGYELÉSÉN ALAPULÓ KÓRÖSY-FÉLE HALANDÓSÁGI TÁBLAK"

DR. TAMÁSY JÓZSEF

Az emberi élettartam és halandóság kisz—áimításáról irt akadémiai értekezésé- ben1 Kőrösy József, áttekintést adva a halandós—ágit—áibvla-iszá'mít—ások módszereiről és a halandóság mérésére alkalmazott mutatószámokról, sorra veszi a számítások és mutatószámok hibáit és hiányosságait. Értelkezésénelk befejező részében utal az általa .,egyedii'iinek vagy ,,egyiéneinikénti"-—nelk nevezett hia'la—ndó—soárgli tálbla sziá—

mítási módszerre. amelyet alikailimasnaik vél a hibák kiküszöbölésére. megjegyezve, hogy módszere gyakorlati (kivithetőségénelk igazol—ására Pest városra vonatkozóan az 1857—1870. évi halálozási adataikat ,.egyedi" módszerével feldolgozta, és az ilyen alapon már készülő halandósági táibláljiát nyilvánosságra fogja hozni.

A halandóság és az élettartam mérésének történetével foglalkozó és Kőnösy idézett művét ismertető dolgozatomlhoz'l fellhasznrált forrásokból meugálllavp'ítihattam, hogy a táblák elkészült—elk. és tudomásunk szerint csak német nyelven meg is je- lentelkfl A következőkben e mű alapján igyekszem Kőrösy "egyedi" módszerét rövi- den vázolni. érintve az ellene felhozott kifogásaikat is.

Kőrösy legrfőbb érve a korabeli halandósági számításaik ellen az volt, hogy egyáltalán nem törődnek a vándorlásokfkal. ezért a halálozási valószínű-ségek megállapításához használt adatok nem homogéneik, és a vándorlás nagyságától függően torzítanak. Ennek kiküszöbölésére Kőriösy azt javasolta, hogy a népesség valódi —— a vánd—orlásoktól nem zavart — ellha'lwálozá'si rendljé'neik felismerésére min—

den egyes halottat minden községben és városban az ott meglevő népszámlálási lajstromból 'ki kell töröltetni, majd a következő néipszváiml—á'lósnál a be— és elváln—

doroltarkat figyelmen kívül hagyva —- szexme'lyenlkénti azonosítással -— kell az élők és a holtak zárt körét megállapítani.

A halandósági táblák szerkesztésére vonatkozó elgondolásait/* Kőrösy már a Nemzetközi Statisztikai Kongresszus Állandó Bizottságának 1874. évi stockholmi ülésén is előterjesztette. Ezt követően a Kongresszus 1876. évi budapesti ülése foglalkozott a kérdéssel. A téma napirendjén a német és a holland statisztikai

* Száz éve annak, hogy a Nemzetközi Statisztikai Kongresszus budapesti ülésén a halandósági táblák szerkesztésének problémái napirendre kerültek. Erre az évfordulóra emlékezünk ezen előadás közlésével.

Az előadás az MKT Statisztikai Szakosztálya Statisztikatörténeti Szalkcsoportiánaik 1988. évi Pécsett rendezett—t Vl. vóndorüilésén hangzott el.

1 Kőrösi József: Az emberi élet—tártam és halandóság kiszámításáról. Értekezések a társadalmi tu- dományok köréből. ll. köt. 12. sz. Magyar Tudományos Akadémia. Budapest. 1874. 52 old. .

? Tamásy József: Adalékok a halandósági táblák történetéhez (Kőrösy József bírálata az élettartam—

szómításokréul.) Megjelent: A magyar hivatalos statisztika történetéből. Az V. Statisztikatörténeti Vándor- ülés előadásai és korrelerátumai (Gödöllő. 1967. május 23—25). Budapest. 1968. mi?—NM. old.

filoseph Kör" ': Mittheílungen über individualue Mortal!itöts—Beobach'tungen. Budapest. 1876. 55 old.

"Joseph Körösi: Welche Uniterlagein hat die Statistik zu beschaffen um richtige Martalitöts-Tabellen zu gewinnen. Statist. Bureau. Berlin. 1874. 70 old.

DR. TAMASY: A KÖROSY-FÉLE HALANDOSAG'! TABLAK 523

hivatal vezetőjének és Kőrösynek az előterjesztései szerepeltek. Kőrösy a halan- dósági táblák számításának statisztikai problémáival foglalkozó benyúj—tott mun—

kájának az alátámasztására készítette el egyedi halandósági tábláit, amelyeket

a módszer ismertetésével a ,,Mittheilungen über individuale Mortalitöts-Beolbaah-

tung—en" című művében tett közzé az egyedrihalálozás-megfigyelések ideiglenes eredményeivel foglalkozó fejezetben. Fontos módszertani — és módszertiörténet'i

— adalék a téma kongresszusi előadójának, Lewin Jakabnak, a Budapesti Kereske- delmi Aikadém'ia igazgatójának referátumávalS polemizáló bevezető fejezet. A kő- tet tartalmazza még Kőrösy hívének, a karlsruhei dr. Diengernek a Rundschau der Versicherungen c. lapban 1874—ben, illetve 1875—ben megjelent két dolgoza- tát, amelyek a halandósági táblák egyedi megfigyelések alapján történő számítá- sá—val és a biztosító társaságok anyagánolk a halandósági táblák (egyedi) 'ké- szítvéséhez való felhasználásával foglalkoznak.

A halandósági táblák anyagának összeállítása során végzett hatalmas munka nehézségeit csak akkor mérhetjük fel, ha tudjuk, hogy az 1869—ben szervezett városi statisztikai hivatal személyi állománya jóformán csak Kőrösyibőil, az igaz—

gatólból állott. Az 1870. évi népszámlálás eredményeinek feldolgozásához — leg- feljebb egy-két d'ijnok segítségével —— egymaga fog hozzá. Csak 1870 végén ne- veztek ki mellé sháro—m segítőtársat, de a csekély javadalmak miatt az állások gyakran betöltetleneik voltak, A Hivatal munkája szinte válságba került 1872-ben, amikor Pest Budával és Óbu—dával egyesült. s ettől kezdve már három város ada- tainak feldolgozása nehezedett rá. Kőrösy többszöri előterjeszt-ésére csak 1874—

ben engedélyezték két napi—dijas alkalmazását.6

llyen körülmények között vállalkozott Kő'rösy arra, hogy az 1858-tól 1870—ig Pesten bekövetkezett elhalálozások jegyzékéből minden egyes személyre vonat- kozóan megállapítsa, hogy az 1857. évi népszámláláskor összeírt—ák—e, továbbá arra, hogy a következő. az 1870. évi népszámlálás anyagát egybevetve az 18157.

évivel. személyek szerint megállapítsa azoknak a körét, akiket mind a két nép- számlálás al'kal'mával Pesten írtak össze, vagyis azoknak az összességét. akik az 1857-ben Pesten összeírta'k közül 1870-ben is életben voltak és változatlanul Pes- ten laktak.

Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy az azonosításo—k elvégzése során — még ha azokat sokkal kedvezőbb körülmények között hajtihattálk volna is végre ——

az objektív hiba'forrásokínalk milyen tömegével kellett számolni. Többek között például a rossz helyesírás. az elírás. a névváltoztatás, a megfigyelés helyén belül történt lakásváltoztatás, a házasságkötés-ek stb., nem is említve a szubjektiv té—

nyezőket. Ezektől eltekintve is Kő'ru'ösy számos olyan áthidalhatatlan nehézséggel találta magát szemben, amely az eljárásnak célxját iképező bizonyító erőt is vit-atottá tette annak ellenére, hogy állandóan hangoztatja: a módszer technikai proiblé- mái nem érintik az elv helyességét. Felmerül mégis, hogy ebben az esetben a cél alig tüggetlení'nhe'tő az eszköztől.

Előrebocsát—v—a. hogy 1870 óta az akkori népszámlálás jobb anyaga alapján az egyedi megfigyelések folyamatban vannak, és azok bizonyára megalapozottabb számításokat tesznek majd lehetővé, Kőrösy nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a bemutatandó anyag egyes vonatkozásokban sok kívánnivalót hagyott maga után, de reméli, hogy az olvasó az anyag értékelésekor különbséget tud tenni azok

5 Bcrich-t über die zur Berechnung von Sterbetafeln an die Statistík zu stellenden Anlforderungen.

Budapest. 1376. 90 old.. illetve Jelentés (: halandósági táblák kiszámítása érdekében a statisztika részérői teljesítendő követelmények iránt. Budapest. 1876. 78 old.

i' Dr. Sai/e Tivadar Antal: Kőrösy József hatása a statisztika fejlődésére. Magyar Tudományos Aka- démia. Budapest. 1927. 249 old.

524 DR. TAMÁSY JÓZSEF

között a hibák között, amelyek a módszernek tularjdoníth'atólk és azok között.

amelyeket a rendelkezésre álló anyag tökéletlensége alk—ozott.

Kezdjük az utóbbiakkal, aimelyelket Kőrösy .maga is felsorol.

Sem az élő személyek népszámlálási listái, sem az ellhal—álozot'baik jegyzé—kei nem e célra készültek, és emiatt (: megszálm'láit ésaimeglhaltszelmély azonossága sok esetben nem volt megállapítható. Ezzel kapcsolatban Kő'nösy elismeri, hogy ezen a helyzeten csak regiszterek vezetésénelk elrendelése segíthet. Mivel fénj—es asszonyok—nál csak asszonynevük szerepelt, a nőkre vonatkozó halandósági táíb'la készítéséről eleve le kellett mondania, illetve csak addig az életlkonig volt lehet-

séges, amelyben (: nőik még nem lépnek házasságra. További általánosan ismert

probléma, hogy csupán a születési. illetve a halálozási naptári év feltüntetése ? a hónap és esetleg a nap megjelölése nélkül — nem teszi lehetővé két szomszé- dos konév közé eső korosztály halandóságiána'k kellő pontosságú meg-állapítsá—

sát, mivel az adott év folyamán elhalt legrliatalabib és leg-idősebb személy kora

közötti különbség két esztendő is lehet. Figyelembe vélve, hogy a későbbi éveik- ben, amikor két szomszéd korosztály ha—laindós—áglánark a különbsége már nem

olyan nagy. továbbá több korosztálynalk komsoporttá való összefoglalása esetén az említett pontatlanságnalk már kisebb a súlya, Kőrösy halandósági t—á'bláit csak az ötödik életévvel kezdi.

Tekintsük át ezek után (: halandósági táblák alapjául szolgáló adataikat. Az 1857. november 1-én megtartott népszámlálás során Pest városban 81483 fő jelenlevő népességet írtak össze, ebből 39 968 volt a fénfi. Az 1858—tól 1870-ig bekövetkezett lénfilhalálozásolknál 6545 esetben sikerült megállapítani, hogy ezek a megszámlálta'k köréből történtek. A legközelebbi. az 1870. évi népszámlálás alkalmával 10936 olyan férfit tail-áltak — illetve annyit sikerült azonositani —. alki—

ket 1857—ben is összeírtalk. A két számot összeadva (17481) megállapítható. hogy az 1857—ben összeírt férfiak (közül 22 487 hiányzik. Ha a regiszterelket pontosan vez—ettélk volna, és ha az azonosításukat tökéletes-en el lehetett volna végezni. va- lamennyi hiányzó személyt elvándoroltníak kellene tekinteni.

Kőnösy természetesen tisztában van azzal. hogy ez nem így van. de szerinte ez a halandóság valószínűségének számítását lényegesen nem befolyásolhatja, mert a nem azanosí'ühatóság esélyei az élőknél és a 'holottaikín-ál elvben egyenlők;

tehát a halandóságot kiiejező tört számlálójából és nevezóijéfből is azonos há—

nyad esik ki. és ennek következtében a tört értéke nem változik. Kőrösy tehát az adódó különbséget elvándorotl'ta'wklnatk tekinti, és a számításoknál teljesen figyelmen kívül hagyja, ami lényegében azt a feltételezést jelenti, hogy valamennyi elvé-n- dorlás az időszak első napján történt. Függetlenül attól, hogy az elvándoroltak kihagyását többen elvileg is íkiffog—ásolt—álk. még Kőr'ösy módszerének hívei is e fel—

tételezés helyteleunségére utalnak. így például a már említett dr. Dienger olyan értelmű helyesbítést ajánl, hogy az elvándoroltak felét tekintsék jelenlevő—nélk, fel- tételezve. hogy az elvándorlás az egész megfigyelési időszalk alatt egyenletesen megy végbe. Kőrösy el is ismeri a kifogás jogosságát. és a javaslattal is egyet—

ért, de hogy ennek gyakorlati keresztüli/itelet miként gondolta. arra nem talál—

ható utalás. (Nyilvánvaló ugyanis, hogy ezek közül is történik halálozás. ismeret—

len konm—egoszlásuik is zavart okoz stb.)

Az egyedi iden'tlfik—áció útján kapott adatokból (: halandósági tóblálk elké—

szítése különösebb problémát már nem jelentett. Az egyes generációknak a ti- zernlkét éves megiligyelési időszak folyamán észlelhető elhalálozási rendje a meg—

felelő rendszerben összeállított anyagból adódik. Az 1870. évi népszámlálás ugyan-

is megadta, hogy minden egyes generációból hányan vannak éleilbein. a halá-

A KÓRUSY-FÉLE HALAlNDÓSÁGI TÁBLÁK ' 535

lozá'si adatokból pedig rendelkezésre áll az 1857-ben. összeírtalk közül az elhaltak szárma évenként részletezve. Az egyes években elhaltak számát évenként hozzá- adva az elhalt-alk számával ily módon rendre megnövelt előző év végi lélekszám- hoz. a kuuimulálással megrkaiplható generációnként az 1857—ben élt személyek száma (Például az 1845—ben született generációból az 1870. évi népszámlálás 418 férfit talált Pesten, ailciik közül 1869—ben 8 halt meg, tehát az 1868. év végén 426—an

voltak életben és így tovább.)

Ha azt kívánjuk tudni, hogy az egyes korosztályokhoz tartozóknak milyen a halandóságulk. minden korosztályra egész sorozat e'ves megfigyelés adódik. (Pél- dául a születési évülket követő tizen'lhanmadilk évben haltak meg mindazok. akik 1846—es éwjáratbelieik és 1859—ben haltak meg. azok. akik 1847—es évj-áratbeliek

és 1860-ban haltak meg és így tovább.) Természetesen mvinél fiatalabb korosz-

tályról van szó, annál rövidebb az adatsor. Ezért és a már említett okok miatt

Kőrösy a halandóság kiiszáimítáls-át csak a harmadik életévüket betöltöttekuniél kezd-

te. akiknél már négy évi adat állt rendelkezésre. A halálozási százalék (való- színűség) kiszámítása az egy—egy korosztályna rendelkezésre álló adatok össze- gezéséből történt. az adott évek ha'láilwozá'rsánalk évi átlagaként.

Amint már említettük, a női népesség meg—ligyelése csak a házasulandó korig volt lehetséges. ezért a női népesség és az összes népesség kihalási rendjét. to- válbb—á a rájuk vonatkozó halandósági számításokat és ezek eredményét Kőrösy csak az 5—16 éves korúaila'a közli. a' fémiatkr—a viszont 5—70 éves korig adja meg.

A táblához fűzött kommentárban Kőírösy hangsúlyozza. hogy a már említett hiá—

nyosságolk miatt az adatokból túlságosan merész következte'te'seuket nem szabad és nem is akar levonni. Az eredményeiket éppen ezért minden korrekció nélk—ül közli, és emiatt a megfigyelési hibák nem egyenlítödne'ik ki. ami megmagyarázza a halandóság adataiban észlelhető ugrásokat.

Kőnösy az egyedi megfigyelések további felhasználásának illusztrálására szá- mításokat végez egyes foglalkozások és vallásfelekezetek hualxaindó'ságána'k a meg—

állapitására ötéves korcsoportolkna összevontan, mivel az anyag mindkét vonatko- zásban eléggé szétlorgács-olódilk. Ha a levonható következtetések revízióra is szo—

rulhatnalk. és (: használhatóság tekintetében aggályok is merültek fel. egyedi ha- landósági megfigyelési módszerének talán legjelentősebb érdeme éppen e spe- ciális halandósági t—álbl-ólk területén kereshető.

Befejezésül szólni kell néhány szót a Kőrösy módszerével szemben hangoz- tatott aggályokról is. Bár elgondolásai a ma már számos országban számítógépek segítségével megszervezett népességnyil-vántarbás csíráit hordozták magukban, a korabeli ellen-vetéselake'l — aimelyelk utópi'sztilkusnak tartották. hogy egy 20 milliós

vagy akár annál kisebb ország is külön individuális regisztert vezessen minden

lakosról esetleg csupán a halandósági táblák kedvéért -— úgy érezzük. egyet lehet érteni. Ettől eltekintve azonban sokan felvetették, hogy csupán az állandó népes-

ségre. illetve a helyben lalkólkra szám—ított halandósági tábla eredményei sok szem- pontból klfogásolhatók. ,

A legfőbb kilfogáis. hogy nem mindig helyes követelmény a viszonyszámok Kőrsöisy által megkívánt hamogenitása, mert a homogenitás által tényleges füg-

getlenség nem mindig érthető el. A helyben lakók halandósága például nem

független (: bevándorlőkétól. Ha a bevándorlás például járványos vidékről törté—

nilk, a terület halandósága emelkedik. A kivándorlók kihagyásával készült halan- dósági tábla csak alklkuor tülkrözhetné helyesen a közegészségügyi, társadalmi és egyéb tényezők által determinált elhalálozási rendet, ha a kivándorolt—alk kor sze- rinti megoszlása ugyanaz volna. mint a helyben lalkókué. A kivándorlók viszont ép-

526 DR. TAMÁSY: A KÓRUSY—FÉLE HALAANDÓSÁGI TABLÁK

pen a legéleterőse'lyb produktív korosztályokat tizedellk meg, akik köz—ül,,ha ott—

hon maradtak volna. viszonylag sokkal kevesebben haltak volna meg. Sőt. még egyes korosztályok—on belül is torzítást okoz. mert azokból is általában az élet- erősexhbeik vándorolnak ki. A kivándoroltalk tehát alig hagylhatólk el. mert hosszabb—

rövidebb ideig azon népesség—hez tartoztak. amelyből a halálesetek sz-ármaz'talk.

A már említetteken túlmenően további ok miatt sem fogadható el a be—

vándoroltaik figyelmen kívül hagyása. Órn'kény—es feltételezés. "hogy a népes- ségxnleik csak az a része állandó lakos vagy helyben lakó, amelyet mind a két népszámlálás során összeirtak. Sokkal inkább helyben lakó például az, aki közvet—

lenül az első népszámlálás után vándorol be (nyilvánvalóan vannak, akik már 0 népszámlálást követő napon odxa'klöwltöztek), mint az, akit a két népszámlálás tör- ténetesen helyben talál, de a közben eltelt idő alatt máshol tartózkodott.

Saile (Széll) Tivadar idézett műve szerint már az 1876. évi budapesti Nem- zetközi Statisztikai Kongresszus — az Állandó Bizottság 1874. évi ülésének Kőnö—sy módszerét pártoló határozatával szemben -- végül is állást foglal amellett, .hogy helyes halandósági tárbila csak a vándorlásofk figyelembevételéve—l készíthető.

Ezek után joggal vetődik fel a kérdés, miben áll Kőrösy módszerének a jelen—

tősége, ha alapvető elvi ihíilb-áiv'arninlakk, és szinte bizonyítottnak vehető. hogy gyalkor—

lati végrehajtás—a úgyszólván megoldhatatlan feladat. Szabad legyen erre betelje- zésüll a választ Széll Tivvadartóll idéznem: ,,Mindezek mellett nagy előnye Kőiriösy módrszenénelk az al—aipeszvme: az individuális, részletes megrligyele's, armellyel olyan körülmények között is lehetséges az elhalálozási ren—d megállapitása, amilyenek között a közönséges eljár—ások soheimati'kus vo-ltutk miatt nem vezetnek kellő enecl—

ményre. lly eset pl. a nagyvárosi lakosság, vagy valamely foglalkozást űzők el- halálozási rendxjének megriigyelése. Ha tehát e munkája a kérdésnek nem is végleges és nem is legtökéletesebb megoldása, e fáradozásáxnva'k is megvan a maga mellőzhetetlen elmélet—i jelentősége."7

PE3l—OME

C'raTss Cerpx—(HT marepuan gonnana, npencraaneHi—ioro Ha YI ablesgnoű ceccun paőo- ueű pri'li'lbl no ucropuu c-ramcmxu CTaTnCTuuecxoü cexuuln BeHrepcuoro axonommecxoro oőmecraa.

Aa-rop KpHTHHeCKH usnarae-r npreHaauu—iücn KpYnglM BeHrepCKHM nemorpatpom "

CTGTHCTHKOM Hometpom Képéum (1844—1906) eAMHnuthű MeTOA HaőmoneHm "HnuauAyanb- Hoű cmepmocm. METOA Taőnuu cmepmocm Köpéum :; cnyuae yuera Haceneunn : nomombio BBM yme He nanseTcn Hacronbxo HeocymeCTauMblM, Kan 370 Kaaanoc npemAe. OAHaKo 3101- METOA scé me gansercn npeuMymecraeHHo Teopemuecmm annaAoM s cocraaneHueIaőnuu, cmepmocm, i'lOCKOIIbKY OH He yumblaaer Murpauuu, 6e3 uero Heaosmomuo narc'roaurb npasunhnoú Taőnnuu CMepTHocm.

SUMMARY

The article vwas given as a lecture on the óth ltinerory Session of the Work—ing Group for History of Sohatisrtics, St-altistical Seat—ion of the Hungarian Economic Society.

The author gives a cnitical treatise on the method of József Kőrösy (1844—1906). the great Hungarian demograipfher and Stlul'llllSl'thl'Clln, used for surveying single deomhs. The method of Kőrö'sy'is life tables does not appear. in the case of a comxpuiterized population regls—

traition, as unfeasilbile as it has been considered before. However, his discovery irs naüher a hheoretloal contribution to constructlng 'liie tables, since it does not take into account

mig'ration, without which correct life tablesea'ninot be prepared.

7 Dr. Sai/e i. m. 1'32—51'33. old,