XXIX. ÉVFOLYAM. I—ftJSZÁM.
MEGJELENIK NEGYEDÉVENKINT
A T E N G E R
TUDOMÁNYOS ÉS TENGERÉSZETI ISMERETTERJESZTŐ FOLYÓIRAT
A M A G Y A R ADRIA EGYESÜLET K Ö Z L Ö N Y E
MEGINDÍTOTTA 1911-BEN
G O N D A B É L A
S Z E R K E S Z T I :
MLADIÁTA JÁNOS
F Ő K A P I T Á N Y
A MAGYAR ADRIA EGYESÜLET T A G J A I A LAPOT T A G D Í J F E J É - BEN K A P J Á K , MÁSOKNAK AZ ELŐFIZETÉSI D Í J : EGÉSZ É V R E
BELFÖLDÖN 8 PENGŐ, KÜLFÖLDÖN 12 PENGŐ.
KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VIIT. BAROSS-U. 13
A Magyar Adria Egyesület h e l y i s é g e és könyvtára: Budapest VIII., Baross-utca 13.
„ A T E N G E R " f e l e l ő s s z e r k e s z t ő j é n e k l a k á s a B u d a p e s t I. Zugligeti-út 41
TARTALOM:
Entz Géza dr.: Lussingrandenben 25 év múlva — — — 1 Pell Mária dr.: Az Adria s a i p á i — — — — — — — 5 Pell Mária dr.: Adriatische Salpen — — — — — — 15
KISEBB KÖZLEMÉNYEK
A tengeri kereskedelmi világflotta állománya 1938. június 30.-
án és az építés alatt álló hajók 1938. végével — — — 24 A transoceáni rendszeres repülogépforgalom •— •—- — — 24 Németország kereskedelmi hajóépítészete 1938-ban — — 25 A „Bismarck" és „Tirpitz" német csatahajók vízrebocsátása 26 A Mussolini-csatorna — — — — — — — — — 26 Egy motoros tankhajó a belvizeken — — — — — — 26 Hollandia nagyhajózási viziutat tervez — — — —• — 26 A Suezi csatorna forgalma 1 9 3 8 - b a n — — — — . — - - 26 Turbo-elektromos meghajtású új Hainburg-Amerrka-Linie hajók 27
„Homberg" új folyam-tengeri hajó — — — — — — 27 Voith-Schneider propelJeres személyhajó „Köln" — — — 27 A „Tisza" Duna-tengerjáró h a j ó — — —- •—- — — — 27
„Guam" sziget mint flottabázis — — — — — — — 27 KÖNYVISMERTETÉS
Kolonialprobleme der Gegenwart — — — — — •— 28 Rapports et Proces-Verbaux des réumions du Conséil — — 28 Records of oceanpgraphic works in Japan •—• — — — 28 Tijdschrift van het koninklijk nederiandseh aardriijlksikunding
genootschap — — — — — — — — —• — 28
Kérelem a Magyar Adria Egyesület t. tagjaihoz!
A Magyar Adria Egyesület csak úgy t u d h a t megfelelni fel- adatainak, h a t a g j a i hűségesen kitartanak mellette és tagsági dí- juknak nem nagy anyagi áldozatot jelentő pontos fizetésével biz- tosítják az Egyesület f e n n t a r t á s á n a k és „A T E N G E R " megjelen- tetésének anyagi alapját. F e l k é r j ü k tehát t. Tagtársainkat, szíves- kedjenek
az 1938. évre szóló tagdijukat és esetleges tagdíjhátralékukat a Magyar Ardria Egyesület 27.236. szémú postatakarékpénztári számlájára csekklapon mielőbb befizetni
s az Egyesület céljait, külön a d o m á n n y a l is támogatni
í> A T E N G E R
TUDOMÁNYOS ÉS TENGERÉSZETI ISMERETTERJESZTŐ FOLYÓIRAT
A M A G Y A R ADRIA EGYESÜLET K Ö Z L Ö N Y E .
MEGINDÍTOTTA 1911-BEN
G O N D A B É L A
S Z E R K E S Z T I :
MLADIÁTA JÁNOS
FŐKAPITÁNY
KIADJA A MAGYAR ADRIA EGYESÜLET..
/y ^ " fP V
TARTALOMJEGYZÉK
CIKKEK:
Oldal
Entz Géza dr.: Lussingrandéban 2 5év múlva — — — — — — 1 Entz Géza dr.: A Balaton biológiai viszonyairól — — — — — 38 Kolosváry Gábor dr.: Az árapályzóna mint élettér és nevezetesebb ál-
lattársaságai ( 3 képpel) — — — — — — — — — 49 Mladiáta A. János: Tengeralattjáró naszádok balesetei (5 képpel) — — 29
Mladiáta A. János: Az akna és az aknazár mint a tengeri háború esz-
köze a múltban és a jelenben (4 képpel) — — — — — 65 Pell Mária dr.: Az Adria S a l p á i — — — — — — — — — 5 Pell Mária dr.: Adriatische Salpen — — — — — — — — 15
KISEBB KÖZLEMÉNYEK:
A tengeri kereskedelmi világflotta állománya 1938. június 30-án és az
építés alatt álló hajók 1938. végével — — — — — — 24 A transóceáni rendszeres repülőforgalom — — — — — — — 24 Németország kereskedelmi 'hajóépítészete 1938-ban — — — — 25 A „Bismarck" és a „ T i r p i t z " német csatahajók vízrebocsátása — — 26 Anglia is épít ily 35.000 tonnás csatahajókat — — — — — — 26 A Mussolini-csatorna — — — — — — — — — — — 26 Egy motoros tankhajó — — — — — — — — — — 26 Hollandia nagyhajózási víziútat tervez — — — — — — — 26 A Suezi-csatorna forgalma 1938-ban — — — — — — — 26 Turbo-elektromos meghajtású új Hamburg—Amerika Linie h a j ó k — 27
„Homberg" folyam-tengeri h a j ó — — — — — — — — — 27 Voith-Schneider-Propelleres személyhajó „Köln" — — — — — 27 A ,,Tisza" Duna-tengerjáró hajó — — — — — — — — 27 .„Guam" sziget flottabázis — — — — — — — — — — 27 A „Kassa" Duna-tengerjáró motoros áruszállító h a j ó elkészült — — 43 A Magyar Királyi Duna-tengerhajózási Rt. III. évi zárszámadása az
1938. üzletévről — — — — — — — — — — 45 Uj, 1500 tonnás tengeri hajók épülnek a Ganz újpesti telepán — — 45 A japán hadiflotta óriási méretű kiépítése — — — — — — 45 Uj török személyhajók „Trak", „Marakaz" és "Suz" — — — — 56 Dicsei-elektromos utas- és áruszállító i)ajók „Osorno" és „Huascaran" 56 Uj hadi- és kereskedelmi kikötőt épít Románia Konstanza-tól északra 56
•Gölcüknben, az Izmid öbölben nagy hadikikötőt és arzenált építtet a
török kormány — — — — — — — — — — — 56
3
Oldal
Hajózási subvenció — — — — — — — — — — — 56 Az Odera—Duna csatorna — — — — — — — — — — 57 A Duna—Szaloniki h a j ó z h a t ó csatorna — — — — — — — 57 A Volga deltájának a Bakhtemirovsky-ágát kiszélesítik és kikotorják 57 Franciaország új „Normandie"-típusú h a j ó építését határozta el — — 57 A hegesztés által elért megtakarítások — — — — — — — 57 U j motoros személy- és áruszállító 'hajó a „Don lsidoro" épült — — 57 Az Oeresund alatt egy 4000 m hosszú alagút épül — — — — — 57 ,,Prins Bernhard" a Voith-Schneíder-propelIerrel ellátott új hollandi sze-
mély-és áruszállító h a j ó — — — — — — — — — 57 A ,,Patria", a legnagyobb Diesel-elektromos hajtású kereskedelmi h a j ó 58 Megindult a transatlantikai személyszállító repülőforgalom — — — 58
„Rhenus 92", a haió mellső részén elhelyezett újrendszerü Kort-gyü-
rűs csavarmeghajtású vontató — — — — — — — 59
„Queen-Elisabeth" négycsavaros turbinái gőzhajó — — — — — 59 A „Pretoria" és „ W i n d h u k " turbinás gőzhajók — — — — — 59 A „Bern" négycsavaros motoros vontató — — — — — — — 60 Rotterdam, Antverpen, Hamburg és Bremen kikötőinek forgalma — — 60 A Duna Gőzhajózási T á r s a s á g új Diesel-elektromos személyhajója, a
„Stadt Wien" — — — — — — — — — — — 60
„Helgoland" turbo-elektromos Voith-Schneider csavaros hajó — — 61
„Oranje" motoros személyhajó, a hollandi „Nederland" társaság leg-
újabb egysége — — — — — — — — — — — 62 A világ kereskedelmi flottája 1939. június végén — — — — — 80 A német cethalászat — — — — — — — — — — — 80 Az olasz hajógyárak elfoglaltsága — — — — — — — — 80 S^ájc a háború tartamára 10 tengeri hajót bérelt — — — — — 80 Anglia szabvány-hajókat akar építeni — — — — — — — 80 A Skoda-müvek újvidéki h a j ó g g y á r létesítéséről tárgyalnak — — — 80 Franciaország 100.000 bruttó-tonnás transatlanti személyhajó tervével
foglalkozik _ — — _ _ - — _ _ — — — 80
EGYESÜLETI KÖZLEMÉNYEK:
A Magyar Adria Egyesület rendes közgyűlése 1938. és 1939. évekre
december 16-án — — — — — — — — — — 75 KÖNYV ISMER TE TES :
Ko'oniaprobleme der Gegenwart, Berlin, 1 9 3 9 — — — — — — 28 Rapports et Procés-Verbaux des réunions du Conseil, CVII, 1938. és
CIX. köt. 1939. — — — — — — — — — — —28,63 Records of oceanographic works in Japan, X. Tokyo, 1938. — — — 28 Tijdschrift van het koninklijk nederiandsch aardrijksunding geno-
otschap, Leiden, September 1938, Juli 1939, September 1939.
November _ _ — _ — — — — — — 28, 46, 64, 77
Oldal
Hidrológiai Közlöny, XVII. 1938. _ _ _ _ _ _ _ _ _ 46 Annalen der Hidrographie u. maritimen Meteorologie, 1939, V. u. VI.,
X. u. XI. — — — — — — — — — — — — 46, 78 Notice to Mariners, Washington 1939 — — — — — — — 46 Arsberetning 1937—38, B e r g e n — — — — — — — — — 46 Quantitativ tanulmányok a Balaton biosestonján, Entz—Kottász—Se-
bestyén, Arb. Ung. Biol. Inst. Tihany, IX. 1937. — — — — 46 Geograpihical Review, 1939, July — — — — — — — — 4 7 Marine Rundschau, 1939, Juli, D e z e m b e r — — — — — — — 4 7 , 7 8 The Philippine Journal of Science, 1938, D e c e m b e r — — — — — 47 Natural History, 1939, 1, 2, 5, 9—12. _ _ _ _ _ _ _ 47, 77 Hadtörténelmi Közlemények XL, 1, 2, 3—4. — — — — — — 4 7 , 7 7 The American Museum of Natural History, 70. évf. 1939. — — — 47 Az Időjárás, 1939, III—IV. hó — — — — — — — — — 47 Mioll Stephen és Miall Laurenze Mackenzie. Anyag és Elet, Term. Tud.
T á r s a s á g kiadása — — — — — — — — — — 4 7 Wodetzky, A csillagos ég, 1939. Budapest — — — — — — 48 Bartucz L.: A magyar ember, 1938. B u d a p e s t — — — — — — 48 Talman Charles Fitzhugh, A levegő birodalma, 1939. Budapest — — 48 Das Zaca-Abenteur, William Beebe, Leipzig — — — — — — 63 BoIIettino di pesca, di piscicoltura e di Idrobiologia, 1939. Marc—
Aprile, Roma, Luglio—Agosto — — — — — — — 63, 77 Palao tropical biological station studies, No. 4. 1939. Tokyo — — 78 Marina Rundsdhau, Dezember, 1939 — — — — — — — 78 Eriing Tambs, Kreuzfaihrten des Grauens, Leipzig — — — — — 78 Detre László: Üzenetek a világűrből, Bpest, 1939. Egyet. Nny. — — 79
KEPÉK:
Tengeralattjáró vázlatai, 4. ábra — — — — — — — — 31 Diving bel! (buvárharang) — — — — — — — — — 31 Tengeralattjáró keresztmetszete — — — — — — — — 33
„Kassa" Duna-tengerjáró h a j ó vízrebocsátása — — — — — — 44 Balanus f a j t á k stb. 10. ábra — — — — — — — — — 51 Rovigno, Val di Bora — — — — — — — — — — — 52 Rovigno, az árapályzóna apály idején — — — — — — — 52 Blokád-akna — — — — — — — — — — — — — 6 8 Akna-fajták vázlata — — — — — — — — — — — 70 Vickers-akna — — — — — — — — — — — — — 70 Hajó aknavédelmi paravan-nal — — — — — — — — — 73
Felelős kiadó: Mladiáta A. János.
Bethlen-nyomda rt. Budapest, IX., Kálvin-tér 8. — Műszaki igazgató: Lombár László.
A T E N G E R
A M A G Y A R A D R I A E G Y E S Ü L E T K Ö Z L Ö N Y E FELELŐS SZERKESZTŐ: MLADIATA A. JÁNOS B U D A P E S T I., Z U G L I G E T I Ü T 41. S Z.
LUSSINGrRANDÉBEN 25 ÉV MÚLVA
Irta: Dr. ENTZ GÉZA egy. tan.
1898-ban voltam először Lussingrandeben. A húsvéti szünetet használtam fel üdülésre. R a g y o g ó napfényben érkeztem az előttem ismeretlen szigetre, mely bájával az egész utazó t á r s a s á g o t és engem is elbűvölt. A sziget szű- ziesen szép volt. Az olajligetek a l j á b a n termelt Pyrethrum teljes virágzásában állott. Az apró házikertekben n a r a n c s - és citromfák, örökzöld bokrok, a f a l a - kon itt-ott nyíló oroszlánszáj, Capricserje. A f ü g e és a szőlő kihajtott. A szöget vad örökzöld b o z ó t j a : mirtus, pisztacea között Cyclamen, T a z e t t a , Ophyris és Anemone hortensis nyílott. G r a n d é l e g m a g a s a b b hegyén (Monté San Giovanni) a m a g y a r - h o r v á t remete h a j l é k a és a Szt. J á n o s - k á p o l n á n a k romladozó fala fehérlett. Az a p r ó házak közül ciprusok és egy magaslörzsű datolyapálma emelkedett ki. Az öböl mélyén lévő piaca olyan volt, mint a milyen a velencei uralom végén a XVIII. században lehetett. Az öbölben apró clhioggiai terra ros- saval és terra giallaval festett vitorlások horgonyoztak. A tengeren is, a való- s á g g a l égető n a p f é n y b e n ott r a g y o g t a k , mint tarka pillangószárnyak, e vi- torlások.
A szigeten patriárkális viszonyok uralkodtak. A piecoloi kikötőben ott v á r t a az érkezőket a grandéi pensio tulajdonosa, Rudy bácsi, rozsnyói szüle- tésű magyar gyógyszerész, grandéi hordárokkal1, kik a c s o m a g o k a t a Val D'Arche-nek nevezett öbölig vállukon vitték. Itt az utasokkal együtt a c s o m a g - hordók is a b á r k á n a k nevezett, f e h é r ponyvával ( t e n d a ) ellátott csónakba 'ültek és homerosi nyugalommal eveztek át G r a n d é b a . Más közlekedési eszköz Pic- colo és Grandé közt ekkor nem volt. Az egész szigeten egyetlen ló a p o s t a - kocsi kis lova, mely naponként egyszer tette meg az utat oda és vissza G r a n d é és Piceolo között. Az utat Napoleon építtette. Pompás, de keskeny út volt, mely a Lussino- és Cherso-szigetét összekötő •földszoros mentén lévő Ossero- ból indult ki és jó állapotban G r a n d é i g terjedt. H a j ó hetenként h á r o m s z o r köz- lekedettLussino és Trieste-Pola, illetőleg Fiume között.
A vendégek száma Gandeben ekkor még húsvétkor is alacsony volt. A teljes idegenlétszám alig h a meghaladta a 100-at. Többnyire osztrákok, de m a - gyarok is. Pensio Rudyén kívül, Malvináé ( P e n s i o n e San Giovanmi) é s Simo- nich nevű orvosé volt.
Az idegenek az olaszokkal és a környékbeli községekbe val óhorvát bár- kásokkal is érintkeztek, mert a b á r k á z á s , vitorlázás és a vásárlás összehozta őket. Üzlet csak néhány volt G r a n d e b e n . E g y pár olasz szatócs (in commesti- bili), egy divatüzlet, a kávéház, több oszteria és a b o r b é l y ; volt t o v á b b á né- hány varga, lakatos, kovács, asztalos, akik víg énekszóval dolgoztak a késő esti órákban is.
A pensiúkban lakókon kívül volt m é g egy igen előkelő t á r s a s á g Károly István főherceg villájában is. A b a r á t s á g o s Carlo S t e f a n o nemcsak a szigeten dolgozó festőkkel, de sokszor a bárkásokkal is szóváltásba ereszkedett. Oít volt ez alkalommal Izabella főhercegasszony is, akinek magyaros, feketével ki- varrt bőrmentéje ugyancsak nagy feltűnést keltett.
A sziget fátlan, erősen délszaki állat- és növényvilága mediterrán jellegű volt, szőleit a filloxéra elpusztította. Szürke olaj kertek, az olajf ák közt Pyre- thrum és itt-ott élénkzöld' saláta tarkította a vörös terra rossa foltokat a nagy szürke kőfalak ( m a z i e r a ) és sziklák között. A fű a kövek között valósággal el- b ú j t , úgy, hogy az olajkertek fölött szürke fátlan kősor következett. Az öböl b e j á r a t á n á l Agavék emelték m a g a s r a virágzatukat, közöttük Opuntia kaktusz és néhány alig embernyi m a g a s s á g ú aleppoi fenyő ( P i n u s haleppensis é s Pinus inaritimus) díszlett. Ilyeneket ültetett m á r akkor mindenüvé az osztrák kor- mány, h o g y a sziget egyik legnagyobb b a j á n , a f a h i á n y o n segítsen. De a fő- hercegi és a Rudy-kerten kívül a fásításnak úgyszólván nyomát se lehetett látni.
Ami a növényzetből a falakon túlnőtt és a szük sikátorok között kilátszott, az a Budiniclvkert néhány 7 0 — 8 0 év körüli pineája ( P i n u s pinea) volt. A kis la- pos kövekkel kirakott udvaroknak kertszerűen kialakított, falak melletti ré- szén narancsok, citromok, kis pálmákon és oleanderbokrokon kívül egy-egy Acacia julibrisin és farsisiana illatozott.
G r a n d é n a k büszkesége a városka h a t á r á b a n álló kút (pozzo) mellett levő h a t a l m a s fa, Celíis australis voit. Valóban gyönyörű, nyiiván évszázados f a le- hetett, amely mellett n é h á n y kisebb példány is díszlett.
Volt Grandeben a babérok ú t j a ( P o d jávori) mentén és a Jézus-Mária- József nevű kolostor alatt egy kis térség, hol néhány örökzöld tölgy, inkább bokor, mint fa, díszlett. Egyiknek 2 — 3 m magas t ö r z s e lehetett úgy derékvas- t g s á g ú , amelyet teljesen b e f u t o t t a a repkény ( H e d e r a helix).
A szigeten csend honolt. A kikötő öblén kívül embert alig lehetett látni, csak a kis horvát h a l á s z f a l u — Rovensca — volt h a n g o s , bóra alkalmával énektől, siroccóban pedig a nyűgös gyermekek sírásától és az asszonyok dor- gáló hangjától. A szigeten a lakosság pusztulóban volt. A hajóépítés és vitor- lás h a j ó z á s úgyszólván megszűnt, a szőlők kipusztultak. Lakóinak egyrésze ki- vándorolt és elhagyott háza tetejét is leverte, hogy ne kelljen érette h á z a d ó t fizetnie. Ha a mélabús hangulatú v á r o s k a f ő u t c á j á t elhagytuk, néhány perc alatt a természet ünnepélyes csendjét élvezhettük. Csak kora reggel és estefelé találkozott a sétáló a Cornunak nevezett sziget délicsúcsára vezető részén, az itt erősen elhanyagolt napoleoni úton, a lépcsőkön fel-, illetőleg lefelé botorkáló néhány aprótermetű tehénből, birkából és egy csacsiból álló nyájjal, amelyet
egy öreg horvát terelt ki a Cornun lévő legelőre, s hajtott este ismét vissza. A csendet az öblökben sirályok vijjogása, egy-egy Cormoran megjelenése és r e g - gel a délfelé, este pedig é s z a k r a húzódó hollópár élénkítette. Ez utóbbiak az Ossero4iegyen fészkeltek, évekig láttuk napi vonulásukat.
1898 után 1901-től 1913-ig — tizenegy nyarat töltöttem Lussingrande- ben. Nemcsak a sziget minden f á j á t ismertem, de állat- és növényéletét, sőt la- kóját is. Sok kedves, egyszerű emberrel sikerült mondhatnám b a r á t s á g o t kötni.
*
A világháború végetvetett a lussini nyaralásnak. 1913-tól 1938 a u g u s z t u - sáig, tehát éppen 25 évig nem voltam Lussinban. 1936-ban láttam körvonalait a Monté Maggiore—ről egy alkalommal, midőn Iccaból a Monté Maggorere tettem kirándulást.
1938 a u g u s z t u s á b a n p á r napot ismét Lussinban töltöttem. Reconvalescens voltam. A sziget megváltozott. Hatalmas új autóút köti ö s s z e Osserot G r a n - déval, melyen naponként kétszer száguldanak végig a modern technika ször- nyei, az autóbuszok, port verve fel a vakítóan fehér meszes úton. P o r van Lus- sinban, amit a lakosság a d d i g nem ismert. Privát a u t ó f u v a r o z á s is van. Az út mellett új villák sorakoznak. Az utat kiszélesítették, átalakult az élet is, modern olasszá vált. Eltűntek a tendás bárkák. A chioggiai halászok visszaköltözttek Chioggiba, csak azok m a r a d t a k itt, akik a sírban nyugosznak. A halászat is más, mint volt. Késő este sötétben érkezett m e g h a j ó n k Fiume-Pólán át a Val D'Augustba. A tengeren mindenütt fénypontok tűntek fel: éjjeli halászat ace- tilén lámpával, motoros hajókkal. A szép tarka vitorlákat hiába vártuk. Ha lát- ható még egy-egy bárka, az többnyire szürkés vitorlájú, mely beolvad a kék- p á r á s levegőbe.
Meglepetést hozott az első reggel. A Rudy-kert emlékezetemben apró tengeri fenyői hatalmas f á k k á nőttek. Ablakomból kinézve, a Giovan oldalán zöld fenyvesek idegenszerű képe tárult elém. A kertben hatalmas, 2 — 3 m ma- g a s törzsű datolyapálmák nőttek a 25 év előtt ültetett magvakból. A pozzoi nagy Celtis kipusztult. A templom melletti egyik nagy Ciprus is. De Ciprusok emelkednek a község kertjeiben mindenütt és sok helyen elég m a g a s pálmák. A legnagyobb pálmát, mely a kikötőtől alig pár lépésre az Uszkok-torony tövén lévő „Osteria ala P a l m a " udvarát díszítette, a községi tanáccsal összezördült tulajdonos, „csak azért se parancsol nekem a t a n á c s " elve a l a p j á n kivágatta.
A sziget beerdősödött. A kikötői fenyvek h a t a l m a s f á k k á nőttek, némely a pi- neákkal is felveszi a versenyt. Megnő :ttek az eddig bokorszerű örökzöld töl- gyek is, ;úgy, hogy a kolostor alattiak árnyékában le lehet pihenni. Sok szőlőt megújítottak. A hegy oldalában itt is ott is vizfelfogót, betonozott szabad cisz- ternákat építettek és így a sziget kertijeit öntözve g o n d o z h a t j á k . Kipusztultak, elfagytak az ö r e g n a r a n c s - és citromfák, melyek helyett most ültetnek újakat.
A szőlőket m e g ú j í t j á k ; az olajfákkal nem érdemes foglalkozni; a fürdőélet, amely Lussinban a nyarat jellemezte, a háborúelőtt fellendült. Most ismét p a n g . A háború előtt épült számos pensió ma már üres. A sziget sokat szen- vedett a háború alatt: olaszságáért küzdött. Elérte, h o g y ismét az olasz Io-
b o g ó lengjen piacán, ahol 1000 évig lobogtatta a szél Szent Márk oroszlánját.
De nagy á r a t fizetett érette. M a még olyan Lussin, mint a lábadozó b e t e g : ré- vedez benne az élet, de h a idegenforgalma ismét fellendül, jólét és boldogság költözhet bele. Ennek érdekében sokat tesz az olasz kormány. Eddigelé a pom- p á s úton kívül a legfeltűnőbb az erdősítés és e r d ő f e n n t a r t á s r a g y o g ó sikere.
Pedig az erdőknek h a t a l m a s ellensége t á m a d t : egy a fenyőt pusztító lepke (Ly- mantria d i s p a r ) oly nagy t ö m e g b e n szaporodoott el, hogy helyenként valósággal lekoppasztotta az erdőt: itt f a v á z a k merednek az égnek. Az olasz erdészek meg- küzdenek a veszéllyel. Az erdőben a p r ó szekrények v a n n a k meghatározott tá- volságban mindenütt felállítva, bennük fenyőgallyak. Ezeket „legelik" a Ly- mantria hernyói. A gallyakon parasitákkal fertőzött hernyók vannak. A fertő- zött hernyókat bizonyos idő múlva kihelyezik a s z a b a d b a , amelyek ott szét- mászva, terjesztik a ihernyóvészt s így f a j t á j u k pusztulását: elősegítik. Az erdő- törvényt szigorúan b e t a r t j á k és ezzel a fátlan Lussint zöld p a r a d i c s o m m á vál- toztatják. Terveznek vízvezetéket a chersoi Vrana-tóból, tervbe van véve a Canale di Faresinan r e n d s z e r e s kompközlekedés, s z a b a d kikötő. H a mindez megvalósul, ismét felvirágzik a szép szigetnek ma csak lappangó élete és mi örömmel üdvözölhetjük ott a megújult olasz életnek, az Italia irredentának dia- dalmas térfoglalását. Ü g y legyen!
Irta : Dr. P E L L MÁRIA
A M a g y a r Adria Egyesület által 1913 őszén és 1914 tavaszán a „ N a - j a d e " - n rendezett két Adria-expedíció Salpáit még 1918-ban m e g h a t á r o z t a m , minthogy azonban a h á b o r ú t követő évek hosszú során semmi reményünk nem volt arra, h o g y az expedíciók eredményeit közzétehessük, a Salpák feldolgozá- sának ismertetése sem látott napvilágot. Most, mikor több, mint két évtizedes pihenés után a M a g y a r Adria Egyesület módot talált a r r a , hogy a két expedí- ció részben m á r régebben., részben most feldolgozott a n y a g á r ó l szóló t a n u l m á - nyokat sorban megjelentesse, revízió alá vettem a már akkor meghatározott Salpákat.*)
A S a l p á k a T u n i c a t á k törzsének második osztályába, az Acopákhoz v.
Caducidhordatákhoz tartoznak. Ennek egy alosztálya van, a Thaliaceae, h á - rom renddel: Pyrosomida, Cyclomyaria, Desmomyaria. Régebben a P y r o s o m á - kat az Ascidiákhoz sorolták (Lesueur ( 1 ) , Savigny ( 2 ) , Uljanin ( 3 ) , Herd- mann ( 4 ) , sőt ú j a b b a n Ritter ( 5 ) , a t u d o m á n y mai állása szerint (Ihle ( 6 ) ) azonban a Pyros-omák a Doliolumokkal együtt a Thaliaceaekhez tartoznak. A Desmomyariáknak csak egy családja van, a Salpidae. A Salpa nemet Forskal alapította 1775-ben; eleinte minden Salpát ebbe az egy nembe foglaltak. Blain- ville 1827-ben a Salpa nemet két s u b g e n u s b a osztja, a Cyclosalpa és Salpa alnemekbe.
Ihle ( 1 9 1 2 ) ezt a k é t subgenust genusnak nevezi; a Cyclosalpa nembe 6 speciest, a Salpa nembe pedig, r a g a s z k o d v a Streiff felfogásához — ki az izmok száma szerint Oligomyariákat és Poiymyariákat különböztet m e g — 17 speciest sorol.
Metcalf ( 9 ) ( 1 9 1 8 ) a Salpa genust 10 subgenusra o s z t j a (ezek között van a Cyclosalpa is), de a régi fajneveket m e g t a r t j a és 2 3 speciest sorol fel.
Ihle ( 1 0 ) ( 1 9 3 5 ) Metcalf subgenusait genusokká emeli és h o z z á j u k m é g egyet sorol, a Metcalfinát, 2 speciest viszont a másik kettővel azonosít, úgy, hogy jelenleg 11 genust és ezekben 21 speciest különböztet meg.
A 21 species közüli 11 ismeretes a Földközi-tengerből és 5 az Adriából.
(Sigl. 12., 13.)
*) Ed'dig a 'következő dolgozatok jelenteik meg: Dr. Szüts A.: Plainiktoló- giai megfigyeléseik az I. é s II. Adria Expeditión. Acta Soc. Hunig. Mare 1915.
— Szalániczy K.: Az Adria fenéiktalaja. Debrecen, 1929. —• Dr. Kolosváry G.: A Magyar Adlria Egyesület „Na'jade" expeditiója által az Adrián gyűjtött tüsikésbőrü álla- tok. A Tenger 1936. — Dir. Pax F.: Die Krustenia'n.tiniO'nen der img. Tenmimfahrten'. A Tenger, 1937. — Dr. Pell M.: Az Adria Hyttromiedlusiái. A Tenger, 1938.
A N a j a d e gyűjtésében 2 nembe tartozó 3 fajt és egy a l f a j t határoztam m e g : a Tlialia democraticát, Salpa maxiinát, Salpa fusiformist és Salpa fusi- formis forma asperát.
1918-ban az említetteken kiviül az izomzatnak és h á t s ó nyúlványoknak a T h . democraticától való eltérése alapján m é g egy speciest határoztam meg a gyűjtött a n y a g b a n , a Thalia longicaudát. A mostani revideáláskor azonban ki- tűnt, ihogy a rögzítő folyadék kicserélése folytán a hosszú idő alatt ezek a rendkívül finom szervezetek olyan változáson mentek keresztül, hogy épen a fő systematikai bélyegeket, az izmokat, nem lehet látni, úgy hogy a ma rendelke- zésemre álló néhány roncsolódott példány a l a p j á n nem tudom igazolni, vájjon ez — az Adriában edldig nem ismert — Salpa a gyűjtésben előfordult. A k o n - zerváló folyadék között u g y a n i s olyanok is voltak, melyeket a háborút követő szűk időkben a Magyar Nemzeti Múzeum — az Adria expedíciók anyaga t. i.
a Múzeum t u l a j d o n a —- nem tudott ugyanolyanokkal pótolni, a feltöltésre h a s z - nált alkohol p e d i g sok elváltozást hozott létre.
A S a l p á k a t 1918-ban Ihle összefoglaló rendszerező m u n k á j a , a ,,Das Tierreich"-ben megjelenő D e s m o m y a r i a (32 Lieferung 1912) szerint h a t á r o z - tam meg, a revíziót pedig Metcalf meghatározó könyve, T h e Salpidae: A ta- xonomic Study, 1918, szerint végeztem. Metcalf a Salpákat a szerint, hogy a bél „nucleus"-sá tömörül v a g y pedig szabad lefutású egyenes, illetve hur! • alkot, három csoportba o s z t j a : Dolichodaea, Sphaerodaea és Circodaea.
A Salpák elnevezésében Ihlet és Metcalfot követem, kik a régebbi kettős elnevezés helyett csak egy nevet használnak.
Amint a mellékelt táblázatból kitűnik, a gyűjtött a n y a g az ivadéktrawl halászatból és a biológiai állomásokról származik. Szüts ( 1 1 ) összefoglaló planktológiai munkájához csatolt táblázat szerint a Salpák a szelvényállomáso- kon is előfordultak, még p e d i g ősszel tömegesen északon, tavasszal ellenben csak a déli medencében; ez az anyag a z o n b a n nincs a M a g y a r Nemzeti M ú - zeumban és így nem is állott rendelkezésemre. Sziits szerint a tömegesen fellépő Salpa a Thalia democratica volt. Az ő adatai szerint r o p p a n t nagy mennyiség- ben volt található a fiumei öbölben, a Morlák csatornában é s a Quarneroloban egészen Gruizáig október közepe felé, de az úton visszafelé eltűnt az előbbi előfordulási helyéről. Ez a jelenség nagyon megegyezik Siglnek (12) avval a megfigyelésével, hogy a S a l p á k néha egész r a j o k b a n jelennek meg, máskor meg teljesen hiányoznak. Azonban Sigl (Apsteinnel együtt, 12) mégsem tekinti eze- ket a tömegeket minden s z a b á l y nélkül megjelenő „ r a j o k " - n a k , mert külön- böző expedíciók tapasztalata szerint ( „ P o l a " , „Rudolf V i r c h o w " ) , ugyanazon a helyen, u g y a n a b b a n az időben tűnnek fel.
A Thalia democratica f ő elterjedési területe az Adria. Ez az ivadéktrawl halászat adataiból is kitűnik. Mind a két expedíció alkalmából ezt gyűjtötték legnagyobb mennyiségben. A tavaszi út alatt kevesebb került hálóba, mint ősszel, mégpedig a proles solítaria 7 helyről 36 egyedszámmal, a proles g r e g a t a 9 helyről 158 egyedszámban. Ősszel 9 helyről gyűjtöttek solitart (69 pld.) és 7 helyről g r e g a t á t (20 pld.). E h h e z járul m é g a biológiai állomások anyagából származó 2 3 solitar és 79 g r e g a t a az őszi út alkalmával. A Thalia democratica
széles vertikális elterjedést mutat, mert 0 m-től 6 0 0 m-ig minden mélységben előfordult; eurytherm forma.
A gyűjtött a n y a g legnagyobb S a l p á j a az Adriára jellegzetes Salpa ma- xima ( 4 5 — 5 5 m m ) . Siglextrem eurytihermnek nevezi, mert meleg,, mérsékelt és hidegebb tengerekben is előfordul. Itt a szélsőséges vertikális előfordulás mu- tatja, 'hogy eurytherm, mert a mély vizek ( 9 0 0 — 1 1 0 0 m ) hidegebb és a felszín
( 0 — 2 0 m ) melegebb rétegeiből h a l á s z t á k , bár a Földközi-tenger zárt meden- céjében nincsenek oly nagy hőmérsékleti különbségek, mint az óceánokban.
Csak a második expedíció, vagyis a tavaszi út alkalmával találták, m é g pedig csak a proles g r e g a t á t két helyről, 61 középnagy é s három egészen fiatal pél- dány a l a k j á b a n .
Alegkisebb s z á m b a n van az a n y a g b a n a régen ismert Salpa fusiformis, összesen 3 helyről ( 1 9 példány), közülük 1 helyről 7 ősszel és 2 helyről 12 ta- vasszal került hálóba. Hogy nem gyakori az Adriában, azt Sigl ( 1 3 ) is tapasz- talta, a,,RudO'lph Virchow" expedíció gyűjtésében nem fordult elő. G r a e f f e ( 1 5 ) szerint Triestnél ritka, 18 év alatt csak egyszer volt található. Lo Bianco ( 1 6 ) viszont Nápoly mellett abyssalisan n a g y tömegben találta (1500 ni), ami bi- zonyítja, hogy érzéktelen a nagyobb hőcsökkenés iránt is (Sigl, 1912.). Ezt m u t a t j á k az Adria adatai is; 800 és 1100 m-ből került a felszínre.
A Salpák általában nem kedvelik a nagyon hideg tengereket; ott elpusz- tulnak. Ezért kerülik — kevés kivétellel — a mélységeket is. Inkább a felszí- nen tartózkodnak. Mint igazi pelagikus lények, a part közelébe is csak á r a m - lásokkal sodródnak.
Hidegvízi alak a Salpa fusiformis subspeciese, a Salpa fusiformis aspcra.
Ezt eddig nem találták az Adriában. Itt 2 példánya van. Az eredeti m e g h a t á r o - zás alkalmával nagyobbszámú gregatát és egy solitárt is találtam, de ezek ma oly rossz állapotban vannak, h o g y m e g h a t á r o z á s r a nem használhatók.
Általában n a g y o b b számban van a gyűjtött a n y a g b a n a forma gregata, mert csupán a Thalia democraticának szerepel a solitar alakja. Ez és a Salpa fusiformis mindkét út alkalmából hálóba került, de a Salpa niaxima és S. fusi- formis aspera csak a másodikban, tehát tavasszal.
Nagyon sok a fiatal állat a fejlődés különböző f o k a i b a n .
Az a n y a g konzerválása különböző folyadékokkal történt. Ezek közül na- gyon jó eredményt adott a formol, de különösen a Pfeiffer-féle folyadék, ebben az izmok jól láthatóvá váltak és az izomrostokat is meg lehetett szá- molni. Ellenben, iha az izmok és a folyadék törési egyiitthatjóa ugyanaz, az iz- mok oly átlátszók, hogy szinte eltűnnek, lefutásukat követni nem lehet és r e n d - szertani m e g h a t á r o z á s r a nem alkalmasak, jól konzerváltaknak tekinthetek, ha nem is láthatók a f i n o m a b b részek, de a tunica m e g t a r t o t t a átlátszóságát és rajta keresztül jól kivehetők az izmok, bélrendszer és kopoltyúbéi. De ilyen ke- vés van a gyűjtésben, legtöbbször homályos a tunica, a belsőiészek össze- visszagyűrődöttek, az állat zsugorodott, sőt roncsolt. Vannyk olyanok, melyek hosszában v a n n a k kettészakadva. Némelyiken hiányzik a belső szervezet, csak a testa van meg. Minthogy összehasonlításra szolgáló élő a n y a g nem állt rendel-
kezésemre, lehetséges, hogy az erősen roncsolt példányok, különösen a kétes alakok esetében téves m e g h a t á r o z á s o k r a vezettek.
T H A L I A C E A E .
3. Ordo Desmomyaria.*)
Pelagikus Thaliaceák, a hossztengely irányában megnyúlt hengeres vagy prismatikus testet átlátszó testa borítja. Ingestió nyilas elől, egestió nyílás hátul dorsalisan vagy terminálisán. Törzsizmok gyűrűszerűek, az iiigestió nyí- lásnak külön s z á j - , az egestió nyílásnak külön cloaka izmai v a n n a k . A bélcsa- torna két részből áll, pharynxből é s tk. bélből. A pharynx és kloakaiireg közötti válaszfalat p á r o s kopoltyürés szakít;a meg, úgy, hogy csak e g y keskeny ko- poltyúgerenda m a r a d . A tulajdonképeni bélcsatorna az ösophagusból, gyomor- ból és bélből áll.
Páratlan jobboldali ovarium. Testis a bélcsatorna mellett.
Kétféle nemzedék váltakozik egymással: az ivartalan oozoid (proles soli- t a r i a ) és az ivaros blastozoid (proles g r e g a t a ) . Az oozoid ventralis oldalán levő stolo proliferon keletkeznek a Iámcalakban leváló blastozoidok. A blastozoidok embryókat h o z n a k létre. Ezeknek a gerincesek chorda dorsalejével homo'log szervük van (elaeoblast) és placenta segítségével vannak a kloakafalra nőve.
Genus Thalia.**)
A kloaka nyílás úgy a solitár, mint g r e g a t alakon résalakú. A solitár alak- nak két jó! fejlett posterio-laterális nyúlványa van.
Species Thalia democratica Forslcai 1775.
= Salpa democratica
= Salpa mucronata.
A solitár alak nyúlványai a test félhosszánál rövidebbek. A törzsizmok teljes gyűrűket alkotnak, ventralis megszakítás nélkül. A gregát alak törzsizmait legalább 3 — 5 izomrost alkotja.
Proles solitaria.
Öt törzsizom két csoportban, I., II., III. és IV., V. izom dorsálisan ösz- szeolvad. Ivizom (Metcalf szerint „intermediate") dorsálisan m e g s z a k a d . Töírzsizmok ventralisan egymásitól függetlenek, csak III. és IV. találkozik.
Kilenc állomáson gyűjtötték, hét állomáson ősszel és 2 állomáson ta- vasszal, összesen 124-et.
L E L Ő H E L Y E K :
I. Expedíció (1913 október).
It. I. 1. P t a P e l o v a - P t a Sottile. 0 m. — 3 db. 5—-9 mm.
It. I. 3. P t a P e l o v a - P t a Sottile. 4 0 m mélység. Földrajzi pozíció nincs megadva.
1913. X. 11. Ivadéktrawl. Sublimátban konzerválva.3) 6 drb. 3 fiatal,
*) Leírás Ihle szerint.
**) Meghatározás Metcailf szerint.
3) Ha nincs megjelölve a .konzerváló folyadék, úgy az Pfeiífer-falyadék és fonmiol.
3 kifejlett példány. Három kis példányon jól láthatók az izmok. 3 — 9 milliméter nagyok.**) Azonkiviil8 hosszú nyulványu, 2 — 6 mm.
It. IV. 1. P o m o medence. Földrajzi pozíció nincs megadva. 1913. X. 19—20.
éjjel. Ivadéktrawl.
1. — 30 m. — 2 db. 5 — 9 mm. Az egyik elég nagy, de izmok nem lát- h a t ó k tisztán.
2. — 80 m. — 13 db. 3 — 8 min. Izmok nem láthatók jól.
3. -— 140 m. — 13 db. E g y 11 mm, három 9 mm; a többi 4 — 8 mm.
Egészen fiatal és k ö z é p n a g y példányok Egyik s z é p hordóalakú, tisztán látszanak az izmok.
4. — 200 m. — 17 db. E g y 8 mm, a többi 5—7 m m . Meglehetősen zsugorodottak, izmok nem jól láthatók.
It. V. 2. Cattarói öböl előtti nyilt tenger. 600 m. Pozíció nincs megadva. 1913.
X.. 22. Ivadéktrawl. 1 db. 7 mm.
It. VI. 1. Bocche és Cattaró között. 50 un. ? = 42° 26.5'N X = 18° 1.5'E.
Ivadéktrawl. 3 d b . 7 — 9 mm. Kettő 9 mm, egy 7 mm. I z m o k jól láthatók.
It. VII. 1. Canale di Brazza 50 m. 1913. X. 25. 9 = 48° 2 1 . 2 ' N * = 16° 5 3 . 2 ' E . Ivadéktrawl. 6 féldb. 4 — 5 mm. Egészen laposak, nagyon roncsoltak.
B. 7. II. Biológiai állomás, Lussin W . p a r t j a mellett. 20—40 m. Pozíció nincs megadva. 1913. X. 16. Beam trawl ivadékírawllal kombinálva. 2 db.
3 — 4 mm. Egészen lapos, roncsolt.
B. 10. I. Biológiai állomás. Morter W . oldalán. 2 0 — 4 0 m. 1913. X. 17. P o z í - ció nincs megadva. Beam trawl ivadéktrawllal kombinálva. 2 db. 3 — 4 milliméter.
B. 10. II. Biológiai állomás. Morter W . oldalán. 2 0 — 4 0 m. 1913 X. 17. P o z í - ció nincs megadva. 19 db. Legkisebb 4 mm, a többi 5 — 7 m m . Jól kon- zervált fiatal példányok. Izomrostok s z á m a 8—11. V a n n a k köztük n a - gyon gyűrődtek.
II. expedíció (1914. április—május).
It. I. 1. Pomo medence 50 m. 1914. IV. 2 1 — 2 2 . éjjel. Positió nem adiható. A h a j ó este 20h45'-től hajnali 6 h l 5 ' - i g keringett a medencében. Ivadék- trawl. 2 db. 9 mm. Egyiken stoloról levált nagy gregata alakok.
1 d. 4 db. 6 — 1 4 mm. Kaliumbichromát-formol. Egyiknek izmai d o r s á - lisan nem találkoznak. A 14 mm-es a gyűjtemény legnagyobb Sal- p á j a .
2 A P o m o medence. 100 m. Kaliumbichromat formol, 1 db. 8 mm.
2 c P o m o medence. 100 m. Formol. 2 db. 7 mm.
2 D. P o m o medence. 100 m. Formol. 5 db. 5—12 mm.
3 A Pomo medence 150 ni. Kaliumbichromat formol 7 db. 5 — 1 0 mm 3 G P o m o medence, 150 m. Neutrális formol. 3 db. 7 — 1 1 mm.
4 C Pomo medence. 200 m. kaliumbiahromát formol 3 db. 6—11 mm.
Egyiken az izomzat szépen látható. Kettő erősen gyűrött.
4 F P o m o medence. 200 m. Chromecet. l d b . 11 mm.
uy
4. 3. Lelőhely ismeretlen. 2 db. 6 — 1 2 mm. Egyik elég nagy, nem jól konzervált.
It. IV. 2. Quarnerolo. 20 m. 1914. V. 7 — 8 . éjijel. 1 db. 6 mm. Egészen roncsolt.
3. — 4 0 m 2 db. 6 — 7 mm.
5. — 8 0 m. — 3 db. 7 — 1 1 mm. N a g y o n gyűröttek.
A Thalia democratica solitár f o r m á j a nyúlványok nélkül eléri Ihle szerint a 16 mm-t. Minthogy ebben a gyűjteményben a l e g n a g y o b b is csak 14 mm, de a többiek még ennél is jóval kisebbek ( 4 — 8 m m ) , jobbára fiatal példá- nyok. Különösen a testvégi nyúlványok h o s s z á b a n m u t a t n a k nagy változatos- ságot. Ezek vagy egészen rövidek (Metcalf ( 9 ) szerint a fél testhossznál rö- videbb nyúlványok jellemzők a Thalia democraticára) v a g y hosszabbak, min!
a test hossza. (Sigl ( 1 2 ) szerint két testhosiszúságot is elérnek.) R a j t u k a fi - nom f o g a z o t t s á g sok esetben jól látszik. T ö b b nyúlvány vége fekete, mintha valamilyen fekete anyaggal volna megtöltve.
A nagyobb példányokon a 3 izom dorsalisan nem érintkezik, csak közel van egymáshoz. Sok esetben a IV. és V. izom nem a hátvonal középpontjában, hanem kissé oldalt találkozik. Az izomrostok száma egyeseken jól kitűnik.
( 9 — 1 1 . ) . Sok azonban, olyan roncsolt, h o g y sem az izmokat megszámolni, sem a test hosszát megmérni nem lehet. V a n n a k olyanok is, melyeknek izmai hiány- zanak, csak a testa van m e g .
A stolon rendesen csak két s z a k a s z lánc-salpa látható. Hátoldalról nézve jól látszik, hogy a stolo az óramutató irányával ellenkező spirálisban veszi kö- rül a nucleust. T ö b b példány stolojáról leszakadt Salpák az ivadékiireg nyílásán kiszabadultak.
Az eredeti (1918) m e g h a t á r o z á s szerint több p é l d á n y t Thalia longicauda- nak kellett tartanom. A longicauda a democraticától az egymástól független izomgyűrűkben, továbbá a fél testhosszaságnál h o s s z a b b nyúlványokban kü- lönböznek. Metcalf ( 9 ) m e g h a t á r o z á s á b a n a fél testhossznál rövidebb nyúl- ványú a democratica, a testhosszúságú a longicauda. Az izmokat — mint már említettem — ma már nem látni tisztán, a függelék hossza pedig sok esetben a testhosszúságot túl is h a l a d j a (de Síigl ( 1 2 ) a „ P o l a ' ' anyagában olyan T h a - lia democraticákat is ír le, melyek nyúlványai a két testhosszaságot is elérik), ezért ezeket a kétes példányokat szintén a Thalia democraticához soroltam.
Proles gregata.
Négy törzsizom. Ezek teljes gyűrűt alkotnak. Az I., II., III. dorsalisan a középvonalban találkoznak. A IV. szétválik egy v a s t a g a b b mellső és egy vé- konyabb hátsó ágra.
A f o r m a gregatábói elég nagy mennyiség került hálóba, még p e d i g 8 hely- ről 236 egyén. Ezek közül az első expedícióra jut 6 állomáson 97, a másodikra 2 állomáson 140.
*) Metcalf szerint.
LELŐHELYEK.
I. Expedíció (1913 október).
It. I. 3. Pta-Pelova-Pta Sottile. Morter sziget mellett. 40 m .1913. X. 11. Po- zíció nincs megjelölve. 2 db. 4 — 6 mm. Egyik roncsolt, másikon jók az izmok. Ivadéktrawl.
It. IV. 1. P o m o medence. 30 m. 1913. X. 19—20. éjjeli. Pozíció nincs megjelölve.
4 d b . 5 mm.
2. Pomo medence. 80 m. 1913. X. 19—20. éjjel. Pozíció nincs megje- lölve. 3 db. 3—6 mm. Kettészakadt, roncsolt.
It. V. 3. Cattarói öböl előtti nyílt tenger. 1913. X. 22. Pozíció nincs megje- lölve. 3 db. 5 — 1 0 mm. Zavaros, izmokat alig látni. — 800 m.
It. VI. 1. Bocc'he és Ragusa között 50 m. 1913. X. 24. ? ~ 42° 26.5'N X = 18° 1.5'E. 5 db. 5—6 mm. Tiszták, átlátszók.
It. VII. 1. C a n a l e d i Brazza. 50 m. 1913. X. 25. <p — 4 8 " 2 1 . 2 ' N A = 16" 53.2'E.
6 féildarab erősen roncsolt.
B. 10. II. Morteri biológiai pont. 1913. X. 17. Pozíció nincs megadva. 79 db.
3—7 mm. Beam-trawl ivadéktrawllal kombinálva. Nagyon jól konzer- vált, teljesen tiszták, átlátszók, némelyik zsugorodott.
II. Expedíció (1914 április—május).
It. I. 1. Pomo medence. 50 m. 1914. IV. 21—22. éjjel. Pozíció nem jelölhető meg. A hajó este 20h 45'-tő! hajnali 6h 15'-ig keringett a medencében.
5 db. 6 mm.
It. I. d. Pomo medence. 50 m. 8 db. 4—8 mm. Kaliumbichromát formol.
It. I. 2. C. — Pomo medence. 100 m. — 1 db. 8 mm.
It. I. 2. E. Pomo medence. 100 m. 1 db. 7 mm. Chromsublimát. Izmokat nem lehet jól látni.
It. I. 2. D. Pomo medence. 100 m. 1 db. 6 mm. Formol.
It. I. 3. A. — Pomo medence. 150 m. 11 db. 5—8 mm.
It. I. 3. G. Pomo medence. 150 m. 3 db. 6 — 8 mm. Neutrális formol. Testa feltűnő nagy.
It. I. 4. C. Pomo medence. 200 m. 50 db. 3 — 1 0 mm. Kaliumbiohromát-formol.
Jól vannak konzerválva, izmok barnák. Kissé zsugorodott, de átlátszók.
It. I. 4. D. Pomo medence. 200 m. 3 db. 6 — 7 mm. Sublimát rézsulfát. Erősen gyűrődött.
It. I. 4. F. Pomo medence. 200 m. 3 db. 7 — 8 mm. Chromecet.
It. I. 4. 3. Pomo medence. 200 m. 1 db. 3 mm.
It. IV. 1. Quarnerolo. 5 ni. 1914. V. 7—8. éjjel. Földrajzi pozíció nincs, mert a hajó egész éjjel keringett. 23 ipéld. 5—11 mm. Kettő még erősen ösz- szefiigg, jól látni az egyiknek jobb, másiknak bal oldalán a nyúlványo- kat. Elég jói konzerváltak, de izom halvány.
It. IV. 2. Quarnerolo. 20 m. 1 db. 9 mm. Nagyon gyűrődött.
It. IV. 3. Quarnerolo. 40 ni. 12 db. 3—11 mm. Erősen gyűrődő,ttek, nincsenek jól konzerválva, izmok alig láthatók.
It. IV. 4. Quarnerolo. 60 m. 3 db. 2 — 3 mm. Nem jók. Izmokat nem látni.
It IV. 5. Quarnerolo. 7 8 — 8 0 m. 32 db. 6 — 8 mm.
A T h a l i a democratica proles gregata kisebb, mint a solitár, nagysága 15 mm-ig terjed, az ittlévők á t l a g 6 — 8 mm nagyok, de van 11 mm-es is, tehát nagyobbrészt igen fiatal p é l d á n y o k vannak a gyűjteményben, sőt nagyobb, e g y - mással ö s s z e f ü g g ő egyének is.
Ezeken jól látni, hogy a láncba kapcsolódó nyúlványok vagy a jobb, v a g y a bal oldalon v a n n a k ( e n a n t i o m o r p h i s m u s ) , hogy az egyének diagonálisan ál- lanak e g y m á s mellett, sőt a t a p a d ó felületek is tisztán láthatók. Ez a Salpa a meleg tengereket kedveli; ezt m u t a t j a az itteni tömeges előfordulása is, az egész anyagban ez van legnagyobb s z á m b a n . N a g y o n mélyre sem húzódik ( l e g n a - gyobb mélység 200 m ' ) .
Genus Salpa.
A solitár alak törzsizmai nem alkotnak teljes gyűrűket, a ventralis o l d a - lon nem érnek össze. A g r e g á t alak assymmetrikusan elől-hátul kihegyesedő
Species Salpa fusiformis. Cuvier 1804.
A soli'tar alak törzsizmai közül az I., II., III. dorsalisan egyesül, a többi parallel. A g r e g a t alak I., II., III. izmai dorsalisan egyesül, a IV. cs V. late- rálisán is.
Proles solitaria.
A N a j a d e gyűjtésében nincsen.
Proles gregdta.
Hat törzsizom. I., II., III., IV., t o v á b b á V., VI. egyesülnek. A IV. és V.
lateralisan közeledik e g y m á s h o z , vagy érintik egymást.
Mindkét expedíció alkalmával halászták, de csak 3 helyről 19 példányt.
L E L Ő H E L Y E K .
I. Expedíció ( 1 9 1 3 o k t ó b e r ) .
It. V. 3. A Cattarói öböl b e j á r a t a előtti nyílt tenger. 800 m. 1913. X. 22. Kö- zelebbi pozíció nincs megadva. Ivadéktrawl. 7 igen jól konzervált pél- dány. Izmok tisztán láthatók. 10—12 mm nagyok. Fiatal példányok.
II. Expedíció.
It. I. 4. P o m o medence. 2 0 0 m. 1914. 2 1 — 2 2 . éjjel. A h a j ó este 20h 45'-től keringett a medencében, hajnali 6h 15'-ig. Nincs pozíció. 9 igen jól kon- zervált példány, jól látható b a r n a izmokkal, 6 izomrosttal; t o v á b b á 4 fél d a r a b , h o s s z á b a n kettészakadva, roncsolt. 1 5 — 2 0 mm nagyok. F i a - tal példányok.
It. III. 5. N a j a d e mélység. 1100 m. 1914. IV. 28—29. éjjel. A háló lebocsátá- s á n a k ideje: 22h 5 2 ' , felhúzva: 6h 0 " reggel, cp = 42° 2.7'N X = 18° 5.4'E. 1 db. 13 mm. Fiaíal példány.
A Salpa fusiformis átlagos n a g y s á g a 3 5 — 4 0 nnn, legnagyobb 65 mm.
Ebben a gyűjtésben ilyen nagyok nincsenek, csak középnagyságúak, a legna- gyobb 2 0 mm, tehát fiatal példányok.
A gyűjtésben az eredeti m e g h a t á r o z á s szerint egy solitar is volt, de ez most felismerhetetlen.
Subspecies Salpa fusiformis aspera * Proles gregata.
Elülső és hátulsó nyúlvány nem olyan hosszú, mint a S. fusiíormisnál.
A testa széle csipkézett. A négy első izom dorsaüsan ö s s z e f ü g g , nem olyan szo- rosan ugyan, mint a fusiformisnál, a IV. és V. izom közel van egymáshoz.
Két egészen fiatal példány, de csak a II. útban, vagyis tavasszal.
L E L Ő H E L Y .
II. Expedíció ( 1 9 1 4 á p r i l i s — m á j u s ) .
It. III. 1. N a j a d e mélység felett. 1914. IV. 28—29. éjjel, <p = 42° 2.7'N X _ 18° 5.4'E. 2 péld. 13 és 15 mm. Ivadéktrawl.
Annak ellenére, hogy a Salpa fusiformis aspera hidegvízi alak és eddig a Földközi tengerben nem fordult elő, mégis annak kell tartanom ezt a két pél- dányt. Az eredeti m e g h a t á r o z á s alkalmával több példány volt, de ezek jelenleg oly roncsolt állapotban vannak, h o g y r a j t u k semmit sem látni. Ezen a kettőn azonban látni azokat a jellemvonásokat, amelyek a l a p j á n 1918-ban a s p e r á n a k h a t á r o z t a m meg (Ihle s z e r i n t ) . Ezek a következők: a n é g y első izom ú g y ösz- szeolvad, mint a fusiformisnél, de a n e g y e d i k és ötödik lateralis nem f ü g g ösz- sze. Ezek szerint lehetne Smaxima, de m í g egyrészt az itt levőknek a test két végén levő nyúlványai hosszabbak, m á s r é s z t a Salpa m a x i m á n a k a négy első izom közül csak a két első és a két második olvad össze, de a két kettős izom kissé távol áll egymástól. T o v á b b á nincs m e g ezen a két példányon a S. ma- ximára annyira jellegzetes cuticula v a s t a g o d á s a nucleus körül. A csipkézett szél nem látszik, de Ihle szerint ( 1 9 1 2 ) ez hiányzik a nagyon fiatal állaton, minthogy pedig a kifejlettnek a n a g y s á g a 7 5 mm-t, sőt a 10 cm-t is eléri, eze- ket a 13 és 15 mm n a g y s á g ú példányokat csak fiatal alakoknak lehet minősí- teni. Különben pedig Apstein eurytherm alaknak tartja, mely szerinte épen úgy él meleg, mint hideg tengerekben.
Species Salpa maxima Forskal 1775. = S. africana.
Ebből csak a g r e g a t a alak van meg, a második útból elég nagy meny- nyiségben. ( 6 4 példány.)
Proles gregata. A solitar hiányzik.
A nucleus a középvonalban, hátsó nyúlványt oldalra szorítja. A IV. és V.
izom nem egyesül. A VI. izomnak mellső és hátsó ága v a n . (Metwalf.) L E L Ő H E L Y E K :
/. Expeditióban nem fordult elő.
11. Expeditió.
It. III, 1. 2 0 m. N a j a d e mélység felett. 1914. IV. 2 8 — 2 9 . éjjel, cp = 42° 2 . 7 ' N X = 18° 5.4'E.
42 d b . 2 5 — 4 5 mm. Jól konzerválva.
*) Leírás Ihle után.
1100 m. 3 db. 6—7 rum. E l é g jól konzerválva.
B. 0 m. N a j a d e mélység felett. 1914. IV. 29. és Pelagosa G r a v o s a között.
B. 14. 1000 m. N a g y s á g 2 3 — 5 5 m m . A két helyről származó S a l p á k egy üveg- ben voltak. — 19 d a r a b .
Ihle szerint a Salpa m a x i m a n a g y s á g a á t l a g 50—60 mm, de eléri a 150 m m - t is. Sigl is talált a „ P o l a " expeditió a n y a g á b a n 150 mm-est. Ebben a gyűjtésben ilyen n a g y o k nincsenek, a legnagyobb 55 mm ,tehát j o b b á r a közép- fejlettségű vagy fiatal példányok. 3 egészen fiatal, szokatlanul kicsiny ( 6 — 7 m m ) is van, ezek valószínűleg a stoloról s z a k a d t a k le; a nucleust körülvevő p o r c o g ó s t e s t v a s t a g o d á s jól l á t h a t ó . Mind elég jól konzerváltak, csak d o r s o - ventralis irányban lapítottak. E l ő f o r d u l á s u k a vertikális elterjedés két végső h a - t á r á t mutatja, mert 0 m-en é s a legnagyobb mélységben 1100 m-ben kerültek a hálóba.
Kedves kötelességet teljesítek, amikor mindazoknak, akik dolgozatom b e - fejezését lehetővé tették, ezen a helyen is h á l á s köszönetet mondok, első sorban D r . Kolosváry G á b o r egyetemi m a g á n t a n á r , múzeumi őr úrnak, azért a lekö- telező előzékenységért, amellyel minden tekintetben a legnagyobb készséggel segítségemre volt, továbbá Dr. I. E. W . Ihle amsterdami egyetemi tanár a r n a k , ki szíves volt a Salpákra v o n a t k o z ó összes m u n k á i n a k különlenyomatát m e g - küldeni és jó tanácsokkal látott el.
Von : Dr. MÁRIA PELL
Die Sailpen der I. und II. Terminfaihrten der „ N a j a d e " — welche von dem Ungarischen Adria Vereiin im Herbst 1913 und Fnühiling 1914 veranstaitet w u r - den — bestimmte ich nioch im Jatore 1918, da wir aber in den auf den Krieg folgenden Jahren keine H o f f n u n g hatten die Resultate der Tern.infahrten er- scheinein zu lassen, unterblieb auch die Veröffentlichung dieser Arbeit iiber die Salpen. Jetzt aber, w o der Ungarische Adria Verein naoh rnehr als 20 jahriger Pause W e g e fand das telis schon friiher, teils jetzt bearbeitete Material der Reihe nach zu veröffentlieihen,*) unterzog ich die schon damals bestimmten Salpen einer neueren Umtersucihung.
Nach der neuesten wissenschafttichen A u f f a s s u n g (Ihle 1910), werden die Salpen, zusammen mit den Pyrosomen und Doliolen, in die zweite Klasse der Tunicaten, dlie Acopen o d e r Caducidhiordaten gereiht, in die Unterklasse.
Thaliaceen. Die dritte O r d n u n g diieser Unterklasse, die Desmomyaria, enthált eine Familie, die Salpiden.
Das G e n u s Salpa wurdie von Forskal ( 1 ) im Jahre 1775 gegründet; d a - mals wurden alle Salpen unitér diesem Genusnamen zusammengefasst. Blaln- ville ( 3 ) tei-Lte im 1827 d a s Genus Salpa in zwei Subgenera, namlich Cyclo- salpa und Salpa.
Ihile ( 1 9 1 2 ) behielt diese Namen bei, benützte sie aber zur Bezeichnung der Gattungen d e r Salpen; er reihte in die G a t t u n g Cyclosalpa 6 Species und in die G a t t u n g Salpa, in welcher er, übereinstimmend mit Slreiff, Oljgomyarieii und Polymyarien unterscheidet, 17 Species.
Metcalf ( 1 9 1 8 ) teilte das Genus Salpa in 10 Subgenera (zu weltíhen er auch Cycilosalpa rechnete), die er aber mit den Namen der írüiheren Species bezeichnete und beschrieb 2 3 Arten.
Ihile ( 1 9 3 5 ) erhöhite die Untergattungen Metcalif's zu Gattungen, zu weldhen er noch eine neue, d.ie Metcalfina reihte, reduzierte die Zahl der Arten, so d a s s gegeinwartig 11 G e n e r a mit 21 Species bestehen.
Von den 21 Arten sind 10 aus dem Mittellandischen Meer und 5 aus der Adria bekannt.
*) Bisher sinid die folgenden Airibeiten1 ersohiencii: Dr. Szüts, A.: Plamktologiscihe Beobachtunigien. Acta Soc. Hunig. Maré Ex.pl. Causa Const. 1915. — Szalánczy, K.: Der QrunidibO'den dter Adria. Débrecen, 1929. — Dr. Kolosváry, G: Die van der Najaide-Expe- dition des Ungarisohen Adria Vereines i;m Adriiatisdhen Meere gisisaimimielteni Stachel- hauter. A Temger, 1936. — Dr. Pax, F: Die Krustenianemoniem der un;garisohen Termin-- fahrten. A Tengor, 1937. — Dr. Pell, M: The Hydiramedlus.ae of the lAdiriatic. A Temgieír, 1938.
In der S a m m l u n g d e r N a j a d e h a b é ich 3 Species und eine Subspecies bestimmt: die Thalia democratica, Salpa maxima, Salpa fusiformis und Salpa fusiformis f o r m a aspera.
Im J a h r e 1918 hatte ich ausser den erwáhniten noch eine Species im M a - terial gefunden, die Thalia longicauda. Bei der jetztigen Revision jedoch fand ich, dasis w á h r e n d der Iangen Zeit die ausserordenüich zarten Organismen in der konservieremdien Fíüssigkeiit, die indessen gewechselt wurde, sich so ver- ánderten, dass. die wichtigsten systemaitischen Merkmale, die Muskeln, nicht zu seihien sind, s o dass ich am G r u n d é d e r mlr zur Verfiigung stehend'en einigen zerfetzten Exemplaren jetzt schon nichit mehr beweisen kann, ob sich dtiese — a u s der Adria bisher nicht e r w á h n t e — Saillpe in der S a m m l u n g befand. Einige der konservierenden Fliüs&igkeiiten konnten námlich in den auf den Krieg fol- genden J a h r e n durch dieselben nicht ersetzt werden, da sie dem Ungarisohen Nationalmuseum — in dessen Eigentum das Adria Material g e l a n g t e — nicht zur Verfiigung standén und d e r Alkohol, d e r zum Aufschütten benutzt wurde, viel Veránderungen verursachte.
Die Salipen bestimmte ich in 1918 nach der zusammenfassenden Arbeit Ihle's, „Desmomyaria", weldhe in „ D a s Tierreiah" (32 Lieferung 1912) er- schien; die Revision vollfüh.rte ich nach dem Bestimmungsbuche Metcalf's, „ T h e Salpidae: A taxonomic S t u d y " ( 1 9 1 8 ) . Von Metcalf w u r d e n die Salpen nach d e r Konsistenz des Nucleus in 3 G r u p p é n geordnet, die Dolichodaea, Circodaea und Sphaerodaea.
In d e r Nomenolatur d e r Salpen folge ich dem Beispiele Ihle's und Met- calf's, die a n s t a t t der f r ü h e r e n doppeliten nur einen N a m e n gebrauchen.
W i e a u s der beigelegten Tabelle ersichtlich, s t a m m t das Material aus der Beute des Jungfishtrawls u n d von den biologischen Stationen. Nach, der T a - belle von Szüts, (11) die e r seiner planktologisclhen Z u s a m m e n f a s s u n g beilegte kamen auch a n den Rrofiilstationen Salpen vor und sogar im Herbst im Nordten in grosser Menge, im F r ü h l i n g jedoch n u r in der südlichen Tiefe, doch ist dieises Material im Nationalmuseum nidht v o r h a n d e n und so stand es mir auch nidht zur Verfiigung. Nach Szüits ( 1 1 ) w a r diese masisenhaft auftretende Salpe die Thalia democratica, welche sich gegen Mitte Október in der Bucht von Fiume, im Morlakka-Kanal und in Quarnerolo in ungeheuer grosser Zahl vorfand, doch auf demselben Wege im F r ü h l i n g versdhwand. Das ist in Übereinstimmung mit den Beobaohtungen Sigl's ( 1 2 ) , der sie manchmal in Schwarmen vorfand,, ein andersmal g a r nicht. Troitzdem kann. man sie nicht als regellos auftretende
„ S c h w a r m e " deuten, d a nach den Erfahirungen verschiedener Expediítionen, ( „ P o l a " , „ R . Virahow") sie in derseítoen Zeit und an denselben Stellen vor- kommen.
Audh im Jungfishtrawl-Material w a r die h a u f i g s t e Salpe die Thalia de- mocratica, weil ihr Hauiptverbreitungsgebiet die Adria ist. Sie kam sowohl in;
Herbst, w i e im Früihiling v o r und in letzter Jahrzeit s o g a r haufiger. Die soü- tare Form w u r d e im F r ü h l i n g von 7 Positionen, (Individuenzahl 3 6 ) , die gre- gata von 9 Positionen, (Individuenzahl 158), gesammelt, im Herbst aber die
solitare F o r m von 12, (IndividuenzahI 9 2 ) , die g r e g a t a von 7 Positionen, (IndividuenzahI 9 9 ) .
Sigl ( 1 2 ) hált die Thalia democratica f ü r eurytherm und wirklioh kam sie in Sdhichten von versehiedener Temperáiul' vor, von d e r Oberfláche bis 600 m.
Die grössite Salpe des gesammelten Materials ist d ie Salpa maxima (45—
55 mm), die auiűh in grossen Tiefen gefischt wurde. D a s s diese für die Adria karakteristische Salpe im Einklang mit Sijgl's Beobaohtungen extrem eurytherm ist, das zeigen aucih die D a t s der Najade-Expedition. Ausser den grossen Tiefen ( 9 0 0 — 1 1 0 0 m ) , wurde sie voin der Oberfláche ( 0 — 2 0 rn) gefischt. D a s Re- sultat der Sammlung besteht aus 61 mittelgrcssen und 3 g a n z jungen E x e m p l a - ren, die von vier Fangen stammen. Allé w u r d e n wahrend der zweiten Fahrt, alsó im Frühling gefangen.
In kleinster Zahl scheint in der Adria die langst b e k a n n t e Salpa fusimor- mis vertreten zu sein, denn im Ganzén w u r d e n 19 E x e m p l a r e der gregaten Form von drei Positionen gesammelit und z w a r 7 im Herbst, (1 Position), 12 im Frühling, (2 Positionen). Dass sie in d e r Adria nicht háufig vorkommt wird durch Sigl (13) bestátigt, der sie im Material von „Rudolph Virdhow"
nicht vorfand. G r a e f f e fand sie bei Triest sehr selten, in 18 Jahiren nur einmal.
Lo Bianco fischte sie aus abyssalen Tiefen, ( 1 5 0 0 m) bei Neapel. Das steht mit den Daten der Najade-Expediition in Übereinstimmung, die sie in Tiefen von 800 m und 1100 m fandi. Sie scheint unempfindlich gegen die W á r m e a b - nahme zu sein. (Sigl 1912).
Die Salpen vermeiden im aUgemeinen die kalten Meere, w o sie zu G r u n d é gehen, darum findet man sie h á u f i g e r unitér niederen Breiten. Von einigen e u r y - thermen Formen abgesehen, vermeiden sie auch die grossen Tiefen. Als ipeila- gische Tiere werden sie in die Nálhe dier Küsten nur durch die Strömungen vertrieben.
Die KaHwasserform der Salpa fusiformis, die Subspecies aspera, die bis- her in der Adria midiit g e f u n d e n wurde, ist in zwei Exemplaren vorhanden. In der Originalbesitiimmung fand idh eine grössere Zahl der giegaten Form und auch eiti Exemplar der solátáren, aber diese sind jetzt in so sdhilechtem Z u - stan.de, dass sie als Untersuchungsmaterial nicht benutzt werden kön ne n.
In der S a m m l u n g der N a j a d e sind viele j u n g e Salpen in verschiedenen Sta- dien der Entwickelung. Es wurden hauptsáchlich gregate F o r m e n gesammelt.
Nur die Thalia democratica ist auch durch solitare Formen vertreten; es f a n d e n sich aber keine solitare weder der Salpa maxima, noch der S a l p a fusiformis vor.
D a s Koniservieren des Materials geschah durch verschiedene Fliissigkei- ten. Sehr guten E r f o l g gaben die Stücke mit F o r m o l und b e s o n d e r s mit Pfeiffer- Flüssigkeit, welche die Muskulatur lichtbraun f a r b t e und in der Bestimmung gute Dienste leistete. In mehreren Indlviduen sind die Muskelfibrillen gut zu sehen, aber wenn der Brechungskoeffizient des Körpers und der Flüssigkcit derselbe ist, sind sie unsíd'nltbar und zur Bestimmung nicht verwendbar. Da dia Salpen sehr zarte Organismen sind, karai man die feinere Struktur am konser-
vierten Matéria! söliten sehen, d a r u m isi schon als gut kon.se rviert zu betrachten, wenn man die Muskulatur, den D a r m und den Kiemendarm gut sehen kann. In diem vorliegenden Material sind nur wenige Exemplare so gut erhalten, dlass die Testa durchscheinend geblieben ist, meistens ist d,ie trübe, undurchsichtig.
in vielen Fallen zusammengeschrumpft, zerdrückt, sogar g a n z zerfetzt. E s sind audh solche, die der Lángé nach in zwei Teile gerissen sind. Einige habén ü b e r - h a u p t nichts vom Körper übrig, nur die Kutikula ist geblieben.
Da lebendiges Material zum Vergleich mir nicht zur V e r f ü g u n g stand, ist es nicht unmöglich, d a s s sehr zerquetschte Exemplare besonders bei zwei- felhaften Forrnen, zu Fehlbestimmungen fiihrten.
T H A L I A C E E N . 3. Ordo: Desmomyaria. '- )
Pelagische Thaliaoeen mit zylindrischen oder prismatischen Körper mit langer Hauptachse, bedeckt mit einer durchscbeinenden T e s t a . Ingestions-Öff- nung vorn, E g e s t i o n s - Ö f f n u n g Hiiinten, dorsal oder terminál. Die Körper-Muskeln sinid ringförmig, I n g e s t i o n s - Ö f f n u n g mit eigener Mund-, E g e s t i o n s - Ö f f n u n g mit eigener Kloaken-Muskulatur. D a r m t r a k t u s besiteht aus P h a r y n x und e i g e n t ü - Chem Darmkanal. Die Wandl zwischen Pharynx- und Kloaken-HöMe von einem P a a r ausserordentlich grosser, langlicher Kiemenspalten durchbohrt, wodurch nur ein schmaler „Kiemenbailiken" übrig bleibt. Eigentlicher Darnnkanal be- Siteht aus Ösophagus, M a g é n und Darm. Unpaariges, an der íeohten Köirper- seite liegendes Ovarium. H o d e begleitet den Darmkanal. Generationsweahse' zwischen dem asexuellen Oozoid, (Proles solitaria) und dem sexuelleti Blasto- zoid (Proles g r e g a t a ) . D a s einzeln lebende Oozoid besitzt einen ventralen Stolo prolifer, an welchem die nur Kette vereinigten Blastozoiden entstehen. Die Blasitozoiden erzeugen E m b r y o n e n , die ein Homologon der Chorda dorsalis
( E l a o b l a s t ) besitzen und durch eine Placenta an der Kloakenwand befsetigt sind.
Genus Thalia+•)
Die KloakenspaJite ist sowoihl an der solitáren wie gregaten Form riitz- artig. Die gregate Form besitzt zwei gut ausgebildete F o r t s a t z e postero-lateral.
Species Thalia democraiica Forskal / 777.
Die Fortsatze d e r solitáren Form sind kürzer als die Hálfte der Körper- lange. Die Körpermuskeln sind, ventral g a n z gesohlosoene Reifen. Muskelsehen der gregaten Form von 3 — 5 aufvvarts.
Proles solitaria.
Die fünf Körpermuskeln bilderi zwei Gruppén, denn die I., II., III. und IV., V. vereinigen sich. D e r Boden muskeln (von Metcalf mtermediate g e n a n n t )
*) Besdhreiburiig nach Ihle.
**) Bestiimimiunigen' nach Metcalf.
ist dorsal unterbrochen. Die Körpermuskeln an der Ventralseite von einandei u n a b h á n g i g , nur d e r III. und IV. náhern sich einander.
Die ProJes solitaria wurde auf 9 Stationen gesammelt, auf 7 im Herbsf und auf 2 im Früíhling, zusammen 124 Individuen. ( F u n d o r t e sielie Seit 8 bis 1 0 ) .
Die solitáre Fonti von Thalia democratica erreicht nach Ihle olhne Fort- satze 16 mm. Das grösste Exemplar des gesammelten Materiaüs ist 14 mm lang, die iibrigen sind rnoch kleiner. Sie sind hauptsachlich jugendlicíhe Formen, in j e d e r Entwicklungssitufe. Besonders in der Lange d e r Fortsatze zeigen sie grosse Variabilitat. Diese sind entweder ganz kurz, (nach Metcalf sind Fort- satze, die kiirzer als die Halfte der Körperlange sind, karakteristisch fiit Thali } democratica), oder Ianger als der Körper. (Sigl 12) besohreibt Exemplare, di'1
so lange Fortsatze besitzen, wie die doppelte Körperlange.)
Die feine Zahnelung der Fortsatze ist gut zu sehen. Die Enden der Fort- satze sind oft mit schwarzer Masse erfüMt.
In vielen Falién treffen sich der IV. und V. Muskel nicht in der Median- linie. Die Sehen sind 9—11 an der Zalul und an manchen Exemplaren gut ^'ii sehen. Viele sind aber so zerquetscht, dass nicht nur d e r Lauf der Muskeln nicht zu verfolgen, sondern auch die Körperlange nicht zu messen ist.
An dem Stolo sind gewöhnlich nur zwei Gruppén von Kettensalpen. Der Stolo windet sich von der Riickenseite betrachtet in einer Spirálé um den Nuc- leus nach hinten, welche d e r Richtung des Uhrzeigers gegengesetzt Iáuft. Die vom Stolo mohrerer Salpen abgelöste Kettensalpen-Individuen sind durch die B r u t h ö h l e - Ö f f n u n g ins Freie geraiten.
In der Originalbestimmung musste ich einige Exemplare als Thalia lon- gicauda bezeidhnen. Diese Species unterscheidet sich vom Thalia democratica inden parallel verlaufenden Körpermuskeln, so wie auch in der Lange der Fort- satze. Nach Metcalf hat die democratica Fortsrtze, die kiirzer als die halbe Kör- perlange sind, die longicauda dagegen saliche, die die ganze Körperlange er- reichen. Bei den Exemplaren der „ N a j a d e " sind die Muskeln nicht mehr zu sehen; diie Lange der Fortsatze überschreitet die Lángé des Körpers, dooh da Sigl ( 1 2 ) in dem Material der „ P a l a " Thalia democratica mit Fortsatzen dei dop'peliten Körperlange f a n d , reihte ich diese Exemplare zur Species Thalia democratica.
Proles gregata.
Vier Körpermuskeln, welche geschlossene Reifen bildeii. I., II., III. Mus- keln treffen sidh dorsal in der Medianlinie. Der IV. Muskel verzweigt sich in eine breitere vordere und schma'ere hintere.
Von der gregaten Form kam eme grössere AnzahI ins Netz, von 8 Sta- tionen 236 Individuen u. zw. wahrend der ersten Fahrt 97 Exemplare von 6 Sta- tionen und wahrend der zweiten 140 von 2 Stationen.
( F u n d o r t e siehe Seite 11 und 12.)
Die gregate Form der Thalia democratica ist kleiner als die solitáre, Lange
bis 15 mm. Die hier gesammelten Exemplare sind 6 — 8 mm lang, die grösste misst 11 mm. G a n z junge Ketten sinid auch in d e r Sammlung, sowie grössere mit einander noch verbundene Individuen. An solchen, siclh zur Ketté vereini- gemden Exemplaren sieht man g u t die seitlichen Fortsátze, die foald an der rechten, bald an der linken Seite sich befinden. D a s s die Ketten stehende, diago- nale Ketten sind, sowie auch die H a f t f l a c h e n sind klar sichtbar. D a s s dicse Salpe die warmen Meere bevorzugt, zeigt auah ihr hiesiges Vorkommen, denn in det g a n z e n Sammlung ist sie am z ah I re ich síén vcrtreten, Sehr tief kommt sie nicht vor. Die grösste T i e f e ist 200 m.
Genus Salpa.
Körpermuskeln der solitaren Form ventral weit offen. Körper der aggre- gaten Form vorn und hinten assymetrial gespitzt.
Species Salpa fusiformis Cuvier 1804.
Die I., II., III. Körpermuskaln der solitaren Form beriihren sich dorsal, die iibrigen sind parallel. Die IV. und V. Körpermuskeln der gregaten Form treffen sich lateral.
Proles solitaria.
Ist in der Sammlung nicht vorhanden.
Proles gregata.
Seűhs Körpermuskeln. Die I., II., III., IV. und V., VI. vereinigen sich.
IV. und V. nahern sioh lateral ocler beriihren sich.
I. Expedition. (1913. O k t o b a r ) * )
It. V. 3. Offenes Meer vor der Bocche di Cattaro. 800 m tief. 1913. X. 22.
Position nicht a n g e g e b e n .
7 sehr g u t konservierte Exemplare. 10—12 m m . Muskeln klar zu selhen.
II. Expedition. (1914. April—Mai.) I. I. 4. P e l a g o s a - G r a v o s a . 8 0 0 m. 1914. IV. 2 y — 2 6 Nachts.
9 = 42" 18.5' N. X = 17° 15.6' E.
9 Exemplare sehr gut konserviert, mit braun gefárbten Muskeln. 6 Muskelsehnen; a u s s e r d e m 4 Haibstiicke in der Lange zerrissen, sehr zerquetscht; 15—20 mim.
It. III. 5. N a j a d e Tiefe. 1100 m. 1914. IV. 2 8 — 2 9 Naohits. D a s Netz wurde um 22 h 52' hinuntergelassen und 6 h 0' aufgezogen.
9 = 42" 2.7' N. X = 18" 5.4' E.
1 E x e m p l a r 13 mm.
Lange der Salpa f u s i f o r m i s ist nach Ih;le meist 3 5 — 4 0 mm, bis 65 mm In dieser S a m m l u n g sind keine so grosse n Exemplaren, die grösste hat eine L a n g e von 20 mm, sie sind ailiso als jugendliche Formen zu betrachten. Dass sie auch in tieferen Schichten erscheint (Lo Bianco) zeigt ihr hiesiges Vorkom- men (810 und 1100 m ) .
*) It — jungfischtrawl.
