A lehorgonyzott akna klasszikus típusa az ólomkupakos érintő akna

mely a mélységbeáltító szerkezet szerint ismét hidrostatikus mélységállitóvai vagy előrefutó súllyal ellátott lehet.

I. ábra. — Kis típusú blokád-érintő a,k,na. o —- ól orruk upafook ,galvánelemmel, t = rob-banó töltet, Trotyl, m — mélységállító, d — kötéldob.

a) Az ólomkupakos é s hidrostatikus mélységbeállitóval felszerelt érintő akna szerkezete az 1. ábrán látható, mely egy kisebb blokád-aknát ábrázol. A tojásdad alakú, vaslemezből készült aknatest alsó felében van a Trinitrotoluol-töltet, 100 kg., elhelyezve. E b b e van felülről belesülyesztve az indító töltet és a gyújtószerkezet.

Az akna felső köpenyén látható ólomkupakok ( o ) alsó részében a szén-zink elem elektródjai, a felső részében pedig gumin i párnázaton egy kis iiveg fiola, kénsavban oldott duplaobromsavas káliummal vannak. Ha a víz

felszíne alatt 3 — 5 méterrel lebegő a k n á n a k ezeket a k u p a k j a i t , szarvait, vala-mely arra h a l a d ó h a j ó érinti és elgörbíti, ú g y az üvegcső eltörik, a savas o-ldat az elektródokra ömlik, galván áramot fejleszt, mely a kis platina g y ú j t ó t iz-zásba hozza, ami azután a gyújtószerkezet ú t j á n az aknatöltetet r o b b a n t j a .

A g y ú j t á s n a k ez a m ó d j a ma m á r általánosan h a s z n á l t az érintő a k n á k -nál1- Régebben, így a volt haditengerészetben is, még túlinyomólag mechanikai úton, lökökarok segítségével gyújtottak.

E g y másik neme .az ingagyujtás. Az aknatest alatt van a mélységállító a gyújtó-biztosítóval és az akna horgony a kötéldobbal. A mélységállító szerke-zete a hidrosztatikus lemez elvén alapul. Az akna kirakása a következőkép tör-ténik. A síneken f u t ó horgonyt az á g y a z á s b a n nyugvó aknával együtt a h a j ó f a r á n vízbe g u r í t j á k . A fenékre érve az a k n a , egy kis sópálcika olvadása után, felszabadul horgonyáról é s felhajtó ereje folytán felemelkedik addig, a m í g a mélységállító hidrostatikus lemezére gyakorolt víznyomás kisebb lesz, mint a beállított rúgó nyomása. Ezzel egyszersmind lefékezi a h o r g o n y kötelét, mely-nek további lepergése a dobról így meg lévén akadályozva, az akna a kívánt mélységben lebeg a víz színe alatt. Az akna csak akkor válik élessé, ha a h o r -gonykötél megfeszült, miáltal a gyujtóbiztosító-hüvelyben a fémes érintkezés a gyutaccsal helyre van állítva. Ha tehát az akna horgonyáról e l s z a b a -dulna, úgy ez az érintkezés megszűnik, mert a horgonykötél lazává válik, az akna tehát nem robbanhat, miáltal különben a h á g a i konvenció követelménye is teljesítve

volna-A robnabó töltet Trinitrotoluol-bó\ áll ( T r o t y l ) , melyhez néha még hő-fokozó a n y a g o t is adnak, mint a svéd Novit-nál. Képlete CnH , C H3( N O , )3. Ütéssel é s hőváltozással szemben alig érzékeny é s f o r m á k b a önthető. F a j s ú l y a így 1.35. H a s z n á l j á k még a Hexyl-1 vagy Hexanitrodiphenilamin-1 is. — Az érintő akna e c s o p o r t j á b a t a r t o z n a k a tengeralatti naszádokból dobott kisebb méretű aknák is.

b) Az előrejutó súllyal bíró érintő akna kirakása a következőkép t ö r t é nik. (2. és 3. á b r a ) Az aknát horgonyával e g v ü t t a fedélzeti sínpályáról l e g u -rítják. A vízbe esve c s a k h a m a r ismét a felszínre jön és 15 m á s o d p e r c múlva el-válik a h o r g o n y ( h ) az aknától, az előrefutó ólomsúly (é) is kioldódik és így a d d i g sülyed, míg az előrefutó súly a fenéket érinti. Ebben a pillanatban ennek kötele meglazul és a horgonykötelet, mely a dobról eddig lepergett, rögzíti.

Most már a tovább süllyedő horgony, melynek súlva n a g y o b b , mint az akna f e l h a j t ó ereje, a felszín alá h ú z z a magával az a k n á t is addig, m í g a horgony a fenékre ér. Az akna most a kivánt mélységben lebeg.

A sülyedési sebesség kis vízmennyiségnél 2 m / s e c - n á l ne legyen n a g y o b b . A felszíni hajókról dobott aknák ma túlnyomólag ehhez a típushoz t a r -toznak. E g y ily korszerű akna f ő b b jellemzői: 2 0 0 kg. Trotyl r o b b a n ó töltet, az 1 m. átmérőjű, gömbalakú aknatest alsó részében, felhajtó e r e j e 195 kg., a horgonynak a felhajtó erővel kisebbített, tehát tényleg érvényesülő súlya 118 kg., az akna súlya töltve 415 kg., ehhez a horgonysuly levegőn 481 kg. Az aknakötél hossza 3 7 0 m. — A 3. á b r a ily aknatipust ábrázol.

0 0 o A

0

I—

2. ábra — 1. Az érintő afana hidrostatikus mélységállítóval a (horgonyával együtt fe-nékre száll. — 2. Az akna elválik a horgonytól (h) és felemelkedik a kívánt helyzetbe.

— 3. Az előrefutó súllyal (e) felszerelt akna felszínen- marad, a. horgony leszáll, rrtajd 3. ábra. — Előrefutó súllyal ellátott érintő aiknia (Violcers). — (o) óliofmkupa.k galván elemimet, — (b) gyújtó és (gy) gyújtásbiztosító, — (t) robbanó töltet, — 0 ) indító

1917-ben az Egyesült Államok, a t e n g e r a l a t t j á r ó k h a t á s o s elhárítására egy ú j aknatípussal, a Browne-féle Antenna-aknával kísérleteztek. Ez egy

gömbalakú, ólomkupakos érintő akna előre f u t ó súllyal, melynek felső felüle-tére szigetelve egy rézlemez v a n erősítve, melyből egy 25 m. hosszú és a felső végén kis rézüszóban végződő rézhuzal indul ki- Ha a h a j ó ezt az antennát bárhol is érinti, úgy a vasteste é s a réz között villamos á r a m fejlődik, mely egy gafvanométer-áramzáró segítségével egy e d d i g rögzített kis fémgolyót sza-b a d d á tesz, mely azután a p r i m a r áramkör kontaktusai közé esvs, a g y ú j t ó szer-kezetet működésbe hozza, illetve az aknát robbantja. N a g y o b b vízmélységnél ugyanily szigetelt .antennahuzalt helyeznek a lebegő a k n a alá is 30 m. hossz-ban és csak azután következik a rendes horgonykötél. Ilykép az alsó és felső antennával ellátott érintő a k n a hatásköre megsokszorozódott A Vickers-cég által tökéletesített antenna-akna a legkorszerűbb a k n a t í p u s tengeralattjárók ellen. Súlva 5 0 0 kg., a h o r g o n y súlya szintén 500 kg, az akna 1000 méter mély-ségig fektethető.

Ily aknákból állott az Egyesült Államok által 1918-ban, a norvég partok és az O r k n e y szigetek k ö z t t ö b b sorban fektetett, 7 0 . 0 0 0 aknára tervezett Northern Barrage, melyből tényleg csak 56.000-t fektettek a háború végéig.

Kezdetleges szerkezetük m i a t t túl érzékenyek voltak, ú g y hogy azok 4 5 % - a idő előtt, a kirakásnál és a h u l l á m z á s következtében felrobbant. Ebből fejlesztették az olaszok a z „Itália A" antenna-aknát, melynek összsúlya 4 tonna, horgony-kötele 1000 méter. A f o a k n a felett egy kisebb s e g é d a k n a van, az előbbi felső a n t e n n a - ú s z ó helyén, h y d r o s t a t i k u s mélységállítóval, m í g a főakna helyét előre futó súllyal szabályozzák b e . T ö b b különleges berendezéssel van ellátva a sta.-bilitás biztosítása és ,a siilyedési sebesség szabályozása cé'jából,

irraagátval húzza az: aikinát is. — 4. Antenna akina. — 5. Fenák-akna.

töltet, — (h) horgony, — (Ik) 'kilincsteerák, — (d) kötéldob.

B ) Az úsztató aknák, eltekintve a folyamokon használt kisebb méretű, az ütközésnél billenés által robbanó sodoraknáktól, sem a világháborúban, sem később nem birtak jelentőséggel.

Fejlődést jelent e tekintetben a hengeres alakú Leon-akna, mely önmű-ködőlég egy bizonyos mélységben a víz alatt tartható, kis motorral h a j t o t t pro-pellerrel.

U j a b b a n a francia és az olasz haditengerészet (Fioravanzo) foglalkoztak ily aknákkal, melyekkel tengeralattjárókból kivetve, védett ihajő-convoy ellen kívánnak harcolni.

Előnye e típusnak, hogy nincs h o r g o n y a és könnyebben kiszórható.

C ) Az aknák h a t ó t á v o l s á g á n a k növelésére törekedve, merült fel a mág-neses és indukciós aknák gondolata, hogy közvetlenül, tehát fémes érintkezés nélkül is robbantani lehessen azokat.

A mágneses t á v g y u j t á s t a z angolok a Fehér-tengeri fenékaknáknáil alkal-m a z t á k alkal-m á r a világháborúban, hol az acél hajótest alkal-m á g n e s k é n t hatott egy re-lais-re, mely az akna g y ú j t ó áramkörét zárta. Az indukciós gyújtásnál p e d i g n h a j ó az aknában elhelyezett dróttekercsekben ébreszt indukált áramot. A jelen-leg dúló tengeri h á b o r ú b a n a németek alkalmazták ezt a „titokzatos" harci esz-közt. Ilyen aknákat szórtak már az angolok a világháborúban a flandriai par-tokon is.

Ezeket a kb. félméter átmérőjű, könnyű fémből készült kis g ö m b a l a k ú a k n á k a t repülőgépekből vagy aknarakó tengeralattjárókból d o b j á k sekély vízbe.

A töltet több mázsa lehet, az edény alsó részében ballaszt van. Az a k n a csak kb. 25 perc múlva válik élessé, miután egy kis konyhasópálcika-biztosíték

a vízben feloldódott. Az aknaedény felső részébe van a gyújtó beillesztve, e felett pedig egy érzékeny f o r g ó mágnes tekercs, melyet a közelébe érkezett acél-hajótest kilengésbe hoz, tekervényében á r a m o t indukál és ezt egy relais felfo-kozza a gyújtó á r a m m á .

Az aknák jelentősége a világháborúban (1914—18).

Kezdetben csak Németországnak és Oroszországnak voltak kipróbált és h a s z n á l h a t ó aknatípusai. A német, t o j á s d a d alakú E a k n a , ó l o m k u p a k g y u j t á s -sal, 150 kg. 7>ofy/-töltéssel és kettős aknakötéllel, valamint az orosz előrefutó súlyű, ólomkupakos v a g y i n g a g y u j t á s o s érintő akna jöttek védetni é s főként harcászati szempontból tekintetbe.

1915-ben csak kis méretű, 168 tonnás, majd később 410, illetve 490 tonnás t e n g e r a l a t t j á r ó naszádokból, a mellső hajótestet áthatoló, mindkét végén nyitott csövekből, hol kettesével vagy hármasával e g y m á s felett voltak elhe-lyezve, dobták az U C - a k n á k a t . Minthogy ezek behelyezésük után és f ő k é p a mélységállítók k a r b a n t a r t á s céljából hozzáférhetők, tehát ellenőrizhetők már nem voltak, később az U 7 1 — 8 0 é s az U 117—125 típusú 750, illetve 1160 tonnás naszádoknál a kivetés a faron beépített zsilipkamrákon át történt, mely esetben az aknák a víztől védve, állandóan ellenőrizhetők voltak.

A töltetet 2 0 0 k g - r a f o k o z t á k ; 3 0 0 m vízmélységig m é g dobni lehetett, mert a horgonykötél egy részét acélszalaggal helyettesítették, melynek súlya 100 méterenként csak a 2 0 - a d része volt a réginek, vagyis 1-3 kg.

Használták még a t o r p e d ó v e t ő csöveken át kilökhető 9 5 kg-os töltetű hengeres alakú Torpedóaknát és a t e n g e r a l a t t j á r ó k ellen a 2 0 kg-os U-aknát.

Németország összesen 46.000, O r o s z o r s z á g 5 0 . 0 0 0 aknát rakott le.

Anglia kezdetben csak a z E/íű-aknával volt felszerélve, amely 100 kg.

lőgyapot töltettel, előrefutó súllyal és víznyomásgyujtóval volt ellátva; h a s z n á -l a t b a n megbízhatat-lannak bizonyu-lt. Csak a háború negyedik évében sikerü-lt neki a H-tipusban (Vickers) m e g b í z h a t ó a k n á t szerezni. E z a Vickers-akna előrefutó súllyal, ő l o m k u p a k g y u j t á s s a l , zárt horgonnyal és 2 0 0 kg. Trotyl-töl-tettel bírt.

A többi tengerészet, hol az akna korszerűsítését elhanyagolták, mert a n n a k harcászati értéket nem tulajdonítottak, az aknaháború szempontjából nem jött tekintetbe.

A világháborúban közel 300.000 aknát helyeztek ki, melyek túlnyomó részben t á m a d ó jellegűek v o l t a k é s amelyből Angliára 130.000, az Egyesült Államokra 5 6 . 0 0 0 esett. N é m e t o r s z á g az angol partokon, a Keleti-tengeren, a Finn öbölben, a Jeges-tengeren, É s z a k - A f r i k a partjain, sőt az Egyesült Államok keleti p a r t j a i n is s z á m o s a k n a z á r a t létesített. Anglia viszont az É s z a k i -tengeren fektetett sok a k n a z á r a t , miután 1917-ben Jellicoe, az admiralitás első l o r d j a felismerte az akna jelentőségét a tengeralatti n a s z á d o k elleni harcban.

E b b ő l közel 9 0 . 0 0 0 - t fektettek ki a Dover-Calais angol c s a t o r n á b a n , a keleti angol partokon, a D a r d a n e l l á k b a n és a német északtengeri öböl előtt. Ezért a német naszádok m á r csak A n g l i á t északon megkerülve j u t h a t t a k ki az Atlanti-óceánra- Ekkor lépett fel az E g y e s ü l t Államok haditengerészete a fent vázolt Antenna-aknával, a legtökéletesebb és l e g h a t á s o s a b b a k n a t í p u s s a l ; 1918 nya-rán a Norvégia é s Orkneys k ö z t kifektetett n a g y aknazárral ezt az utat is el-reteszelték.

Hogy az a k n á n a k mint harcieszköznek jelentőségét jellemezzük, megem-lítjük, hogy a v i l á g h á b o r ú b a n összesen 600-náI több h a d i h a j ó sülyedt el aknák által, köztük 19 c s a t a h a j ó ( 2 3 % ) é s cirkáló, 5 0 t e n g e r a l a t t j á r ó , a torpedórom-bolók 5 7 % - a , a legtöbb a k n a k e r e s ő , az angoloknál egyedül 214, közel 1.1 millió bruttoregistertonna kereskedelmi e n t e n t e h a j ó . Az elsülyedt t e n g e r a l a t t j á -rók 2 7 % - a a k n á k n a k esett áldozatul.

A h a t á s f o k o t illetőleg az összes német a k n a - o f f e n z i v a 3 . 5 % találatot ért el, ami más fegyvernem találati eredményével szembeállítva m á r figyelemre-méltó teljesítmény.

Az első h a d i h a j ó , mely aíknára futott az angol cirkáló „'Amphion" volt 1914. a u g u s z t u s 6 á n , a T h e m s e b e j á r a t á n á l . E z t követte „Audacious" c s a t a -h a j ó . A t e n g e r a l a t t j á r ó - a k n a -h á b o r ú t 1915. n y a r á n kezdte Németország, melynek a többek között a „Hampshire" páncélos cirkáló Kitchener Lordal a f e -délzetén, a „Regina Margherita" olasz c s a t a h a j ó Valona előtt, a „Russel" angol csatahajó Maltanál, a f r a n c i a ,,Kleber" páncélos cirkáló, valamint N e w -York közelében az amerikai cirkáló „San D i e g o " estek áldozatul, megannyi beszédes bizonyítéka annak, h o g y mily messze értek e harci eszköz veszedel-m e s csápjai.

Nagy jelentősége volt a z aknáknak a Dardanellák védelmében, 1915,

márciusában, .hol három csatahajó, az „Ocean", „Irresistible" és a „Bouvet"

siilyedtek el aknák által, míg további h a j ó k súlyosan megsérültek. Köze! 420 német akna volt a z á r a k b a n kifektetve.

1918. j a n u á r 2 0 - á n a „Breslau" német cirkáló itt került ellenséges a k n á r a , minek következtében elsülyedt, míg a „ G o e b e n " csatacirkáló, bár három a k n a -találat érte, megmenekült.

Aknaelhárítás.

Az a k n á k által fertőzött partok, kikötőbejáratok és tengeri utak sok áldozata az angol hadvezetőséget gyors és á t f o g ó intézkedésekre késztette. Az a k -nákat kezdetben két sekélyjáratú hajó f a r a közt vízbe f ü g g ő „serrated wire"-nek nevezett sodronykötéllel fogták be, melyet két s á r k á n y ú s z ó a kivánt mély-ségben tartott és az a k n á k horgonykötelét elfűrészelte; innen a neve is. Az akna felúszott, hol azután összelőtték, felrobbantották vagy desaktiválták. Ké-sőbb a n a g y o b b menetsebességnél, 28 teng. mérföldnél is alkalmazható gyors faszereivényt használtak, mely két kereső acélkötélből állott, melyek a farról indultak ki és a végeken a kivánt mélységben beálló, s z á r n y a s torpedó alakú úszókkal, a paravannal v. Otter-cI voltak ellátva. A kötelekbe pedig több sod-ronykötél-metsző készülék volt beiktatva. A két kereső kötelet az említett úszók széthúzták és így a vizi utat kb. 300 m. szélességben aknáktól megtisztították.

Ehhez j á r u l t az egyéni hajóvédelmi jelszerelés is.

A h á b o r ú vége felé minden hajó o r r á r a szereltek ily aknaszedő berende-zést, mely két, a h a j ó orrán a fenékről kiinduló, kötélvágóval ellátott para-vánt vontató kötélből állott. A kb. 50 m. szélességben körzetébe kerülő akna

paraván metszö készüfékkel.

horgonykötelet befogta, a metsző készülékhez csúsztatta és elvágta, mire az akna felúszott és ártalmatlanná tehető volt. (4. á b r a ) .

Mindez bizonysága annak, hogy a tengeri a k n á n a k harcászati jelentősége, különösen tüzérségi védelmi berendezéssel kombinálva, a jövő h á b o r ú jában sem lehet egy quantité negligable. A múlt tapasztalatain okulva, a n a -gyobb handitengerészetek vezetői az elmúlt évtizedekben ismét figyelemre méltatták a tüzérségi harceszközök és a torpedók mellett az a k n á k a t is.

Emlékeztek Bacon admirálisnak súlyos vádként hangzó kijelentésére:

„Ha Anglia .a háború kezdetén használható aknatípussal rendelkezett volna, úgy már 1917-ben befejeződött volna a tengeralatti kereskedelmi háború".

Olaszországban beható kísérleteket végzett Peceraro mérnökkari ezre-des, a különböző nagyságú töltetek hatását nagyobb hajók vízalatti szerkezetére tanulmányozva. A Trotyl-töltetet 200 kg.-ról fokozatosan 5 0 0 kg-ig növelte é s a hajó falától mért távolságot is változtatta. Csatahajóknál 3 0 — 3 5 m távolságban sérülések nem mutatkoztak, de 10, ill. 2 0 távolságban meglazultak a varratok a külhéjazaton, míg 5, ill. 10 m-nél már az első belső hosszfalak kötései is szenvednek. Nagyobb tengeralattjárókon 50 m. mély-ségben robbanó 300 kg Trotyl súlyos sérüléseket okoz, ha a hajó 15 m távol-ságban van az akna felett.

Az Egyesült Államokban Ottenheimer tanulmányozta e fontos kérdést.

Az osztrák-magyar haditengerészetben is végeztünk már ily jellegű kísérleteket egy 450 tonnás csatahajó-szelvényen.*)

Hasonló fejlődést mutat az aknarakó hajók szerkezete a háború óta.

Az újabb aknarakó tengeralattjárók 4 0 — 1 2 0 akna befogadására alkalmasak.

Aknarakásra vannak a torpedórombolók is berendezve, valamint a kisebb cirkálók és segédhajók. Azonkívül épült több különleges aknarakó hajó is, melyek nagy sebességűek ( 2 8 — 3 4 teng. mérföld) és több száz aknát vehetnek fel, mint pld. a francia „ E m i l Bcrtin" vagy az angol „Adventure"•

A régi dogmatikus, csak egyes fegyvernemeket favorizáló felfogás he-lyébe a különböző fegyvernemek és tengerészeti harci eszközök összhangzatos együttműködése kezd lépni. Minden jel arra vall, hogy ebben az infernális együttesben, a csatahajók nagyöblű, páncéltörő ágyúi, a gyorsvonatsebes-séggel száguldó tengeri agaraknak, a torpedórombolóknak é s a vízalá merülve, alattomosan támadó tengeralattjárók 4 0 mérfölddel rohanó torpedói mellett a tengeri akna is megtalálta helyét és pedig nemcsak a védelmi, hanem a támadó harcban is.

*) Erről külön cikkben fogok beszámolni,

A Magyar Adria Egyesület rendes közgyűlését és pedig az 1938. és 1939.

éveikre, decamiber 16-án tartotta.

Entz Géza dr., elnök üdvözölte a megjelent tagokat és megállapította a köz-gyűlés határozatképességét. Azután megtartotta „Az ember és az állatvilág" cí-men rendkívül érdekes előadását, amelyet A Tenger legközelebbi számában kö-zölni fogunk.

Ezt megelőzőleg az igazgatótanács tartotta ülését, melyen Entz Géza dr.

elnök, Mladiáta A. J. ügyvezető alelnök, Dr. Krepuska Gyula titkár, könyvtáros és dr. Pell Mária titkár voltak jelen. Dr.Koch Nándor alelnök kimentette magát, dr.

Leidenfrost Gyula alelnök pedig később a közgyűlésre érkezett. Az igazgatóta-nács Mladiáta előadása nyomán az 1938. és 1939. évek egyesületi eseményeit tárgyalta meg.

2. Az egyesület ügyvezető alelnöke ezután részletesen vázolta az egyesület anyagi helyzetét és mindazon intézkedéseket, melyek az egyesület szanálása ér-dekében szükségesek voltak. Minden részletre kiterjedő, de mégis észszerű taka-rékosság az egész vonalon, a tagok fizetési készségének és áldozatos segítségé-nek felébresztése, „A Tenger" színvonalának eredeti és aktuális szakcikkekkel való emelése, a külföldi tudományos kapcsolatok ápolása, a könyvtár rendezésé-nek megkezdése, a nagyobb cikkek szerzőirendezésé-nek különlenyomatok költségmentes juttatása, sokoldalú, de mégis szakszerű kisebb közlemények és részletes folyó-iratszemle voltak a főbb szempontok, melyek az egyesület vezetőségét és „A Ten-ger" szerkesztőjét irányították.

Önzetlen, áldozatos és cselekvő támogatást kér.

És az eredmény igazolta ezt a munkaprogrammot.

Míg az 1937-es év kiadás-bevételi egyenlege 540 pengő 24 fillér és az azt megelőző 1936-os évé 642 pengő 60 fillér veszteséggel zárult, addig az 1938-as év, bár az ügyvezetést csak az év derekán vette át, már 88.92 P bevételi többletet mutatfel, ami az 1939. évben, december 11-én 481.11 P-re emelkedett és a Ma-gyar Adria Egyesület akkor 811.16 P vagyonnal rendelkezett.

Mladiáta azután köszönetét nyilvánítja mindazon munkatársaknak, kik érté-kes cikkeikkel szerérté-kesztői minőségében támogatták, valamint Krepuska dr.-nak, ki a pénztárosi adminisztrációs és a kiadóhivatali munkákban nyújtott neki sok segítséget.

Megemlíti még az alelnök, hogy eltüntette a számadásból az adminisztratív-ügykezeléssel járó kiadásokat, mert ezek fedezetét magára vállalta; Kenedi, „Húsz év a tengeren" című könyvének 10 példányát pedig az egyesületnek adományozta azzal a célzattal, hogy azok az újonnan belépő tagoknak adassanak.

A közgyűlés lelkesedéssel vette tudomásul mindezen bejelentéseket és Csury Jenő dr. választmányi tag indítványára köszönetet mondott az ügyvezető alelnök-nek áldozatos munkájáért és enalelnök-nek jegyzőkönyvi rnegrögzítését az elnök enun-ciá'lta, egyben az Egyesület köszönetét tolmácsolva a többi munkatársaknak is, a felmentvényt megadta.

Az Egyesület tagjainak száma 1939. végével 169 volt.

Hálával tartozunk a Közoktatásügyi Minisztériuminak és dr. Szily Kálmán államtitkár úrnak, mert ez evben is anyagi segélyben részesítette egyesületünket és néhány értékes cikk közlését folyóiratunkban is lehetővé tette.

Köszönet illeti az Állattár vezetőségét, hogy a helyiség fenntartási költségét 120 pengővel csökkenthettük.

Köszönetet szavazott továbbá a közgyűlés dr. Csury Jenő min. tan., választ-mányi tagnak, inert felajánlotta segítségét és közreműködését a lap szétküldésé-vel járó sokszorosító munkáknál.

3. Az alapszabályok értelmében a tisztikar megbízatása lejárt, a közgyűlés ezért a következő három évre, az 1940—43-ig terjedő időszakra új tisztikart vá-lasztott. Elnök: dr. Entz Géza, alelnökök: Mladiáta A. J. ügyvezető, dr. Leiden-frost Gyula, dr. Haltenberger Mihály, dr. Koch Nándor. Titkárok: dr. Krepuska Gyula és dr. Pell Máia. Könyvtáros: dr. Krepuska Gy. Pénztáros: dr. Kolosváry Gábor. Választmányi tagok: Cholnoki Jenő, dr. Csury Jenő, dr. Ferdinánd Lajos, Grammantik Mihály, Gyalokay Jenő, Hall a Dezső, Kump József, Káplánek József, Kolosváry Gábor dr., Lucich Károly, gr. Majláth Gézáné, Müiailovits György, Mosonyi Dénes, Maucha Rezső dr., Réihly Antal dr., Rohr inger Sándor, Rónay Tibor dr., Radán Alfréd, Sáfrán Ferenc, Széli Lehel, gr. Zichy Gyula, vit. Tölgyesi Péter és Wulff Olaf.

4. Az elnök újból köszönetet mondva mindazoknak, kik az egyesület érdeké-ben: munkásságot fejtettek ki, valamint a megjelent tagoknak ügybuzgalmukért, a közgyűlést berekeszti.

In document A Tenger 29. évfolyam 1939 (Pldal 86-95)