.546
Az első megjegyzés: a határozat nyíltan kimondja a köz- érdek jogszabálymódosító erejét, amelyet a Kúria egyéb hatá- rozatai nyomán már korábban magunk is kiemeltünk (lásd: Pol- gári Jog 1935. év. 109. oldal).
A másik: a fogalmi zsarnoksággal való tudatos szembe- helyezkedés. A Kúria ismeri a jogtételt, hogy a telekkönyv do- logi jogok nyilvántartására vap szánva (tudja, amiről a határo- zat nem tesz említést, hogy egyes kötelmi igények csak kivétele- sen juthatnak a telekkönyvbe, de általa „dologi erőt" nyer- nek), ismeri az elmélet álláspontját -a dologi jogok „zárt számá"- ról — és eme nagytekintélyű tételekkel dacolva. — telekkönyvi
"bejegyzésre alkalmasnak mondja. A Kúria határozatában nem az álláspont, a rendelkezés az új, hanem az indokolás, az indo- kolás szokatlan őszintesége, nyilt szókimondása.
Érdemesnek tartjuk reámutatni arra, Hogy telekkönyvi ható- ságaink gyakorlata „a tűzkármentességi szolgalom" bekebelezhe- tőségét már régen elismeri. A vasúti sín melletti ingatlan tulaj- donosa nyilatkozatot állít ki, hogy a vasúti üzem által okozott esetleges (szikrahullás) tűzkárát nem érvényesíti. Ez a nyilatko- zat egyszerű pactum de non petendo, tehát kötelmi jogi ala- kulat. Minthogy azonban a vasút tulajdonosváltozás esetén az új tulajdonossal szemben nem volna védve az előd kötelmi erejű, tehát kötelező erejével egyedül a nyilatkozatot tevő előadóra nehezedő nyilatkozatra hivatkozással — ezért szolgalomszerűen képezték ki a nyilatkozat jogi minősítését, hogy a szolgalmi (nyilván tudatosan helytelenként felismert, de gyakorlati kény- szerokokból mégis csak megtartott) minősítés révén a telek- könyvi bekebelezés eszközölhető legyen. B. S.
Csábítási kárigény elenyészése.
A Kúria ismételt esetekben kimondotta, hogy a csábításon -alapuló erkölcsi kárigény nem érvényesíthető, ha a felek között a viszony állandósul. Á 3257/1921. sz. határo/at (Szladits—
."Fürst: A magyar bírói gyakorlat II'. k. 647. 1.) a csábítást kö- vető ágyassági viszony esetére a kártérítési igényt elvonta azzal az indokolással, hogy „a kártérítés már nem a nemi érintetlen- ségtől való megfosztásért járna, hanem az ágyassági viszony ju- talma lenne, ami pedig a jóerkölcsök fogalmával össze nem egyeztethető." De ágyassági viszony nélkül is elesik a kárigény, mert a Kúria P. III. 11795/1930. sz. határozata szerint (uott 648. 1.), „a jóerkölcsökbe ütköző házasságon kívüli nemi viszo- nyoknál az állandósulás a csábítás miatti kárigényt megszünteti."
_Már ez a határozat is kiemeli a fenti szabály alóli kivételként azon eseteket, ,,'ha a nő «a házassági komoly Ígéretbe vetett bi- zalma folytán az Ígéret beváltásának lehetősége mellett, annak -reményében tartotta fenn a nemi viszonyt, vagy ha a csábítóval .szemben függő helyzetben volt."
A P. III, 5858/1935. számú kúriai ítélet a tábla elutasító Ítéletének megváltoztatásával alperest 3000 P erkölcsi kár meg-
547-
fizetésében marasztalja. Az indokolás szerint „a viszony állan- dósulása az erkölcsi kártérítéshez való igényt rendszerint meg- szünteti ugyan, mert annak folytán a nő tisztességét utólag el- veszti és azzal az erkölcsi kártérítés jogalapja megszűnt. Nem lehet azonban ily jogmegszüntető hatályt tulajdonítani a viszony . állandósulásának «akkor, ha a nő a komoly házassági Ígéretbe
vetett bizalom folytán az Ígéret beváltásának lehetősége mellett
• és annak reményében tartotta azt fenn."
A jogszüntető hatály kizárásának kivételes esetét ez az újabb határozat szó szerint azonos szövegezéssel írja körül, mint az idézett korábbi határozat, ami egymagában utal arra,
„ v.'.-:- 1 1:
uugy a ívuiia jugicicia«ei ucu ixtízKii a maga gyaaui laianai^ sza- bályát.
A kivétel — hogy t. i. a szerelmi viszony további fenntar- tása, ha ez a házassági ígéret beváltása reményében történt, az erkölcsi kár iránti jogot meg nem szünteti, mély és emberséges bölcsességgel enyhít a könyörtelen puritanismuson, de a kiinduló pontot az enyhítés mellett is túlridegnek, méltánytalannak tart- juk, indokolását meggyőzőnek nem érezzük. Ha a jog az „ön- elhatározás" olcsó érvével szakít és csábítás esetére a nőnek er- kölcsi kárigényét elismeri, bár amint épen a most megbeszélt ha- tározat is kiemeli, — „nemi érintkezés mindig a nő tudtával és beleegyezésével történik" — akkor nem helytálló .a csábítás té- nyével a nő javára keletkezett kárigényt megszűntnek tekinteni, ha a viszony állandósul. Ez a tétel már a bizonyítási teher foly- tán is méltánytalan. Azt még el lehet várni és föltételezni, hogy a nő bizonyítsa a házassági Ígéretet, de már sokszor nehéz lesz igazolni, hogy az első nemi.érintkezés után is a férfi újabb, sőt folytatólagos házassági Ígéretet tett. De a bizonyítási teher sú-
lyától eltekintve, az egyszer elbukott nő, amikor a csábítás meg- történt, tisztességes volt; ezen a tényen nem változtat az sem, ha utóbb ő tisztességtelenné vált. A tisztesség további fenntartását nem lehet megkivánni a tisztesség kíkezdéséért, «megingatásáért járó erkölcsi kárigény előfeltételéül. A mi gyakorlatunk elég sű- rűn emlegeti az erkölcsi kárkövetelés megalapozásának indokául a nő erkölcsi integritásának kisebb értékűvé válását és férjhez- meneteli esélyeinek megnehezítését. A gyakorlat is tehát azon az
• alapon áll, hogy a nő „tisztességét" a csábítás után bekövet-:
kező nemi érintkezés befolyásolja, csökkenti. Ennek a csökkent értékű tisztességnek a megtartása legyen az előfeltétel? A csá- bító férfinak ad a tétel elég 'könnyű kibúvót a kötelezettség alóli menekülésre. Elég, ha a viszonyt tartóssá .alakítja, csak arra kell ügyelnie, hogy újabb ¡házassági Ígéret ne legyen reá bizo- nyítható. A nő szempontjából: az erkölcsi kárigény a nőnek
juttatott elégtétel az általa elszenvedett erkölcsi sérelemért, er- kölcsi értéke azzal járó csökkentéséért — ez az erkölcsi kár- igény nem a jövőbeli életmód kifogástalanságáért kilátásba he- lyezett jutalom, hanem a múltban elszenvedett sérelem anya- giakban nyújtott tökéletlen helyrepótlása. Az okozati láncolat
•szempontjából erkölcsileg aligha lehet felmenteni a csábító fér- fit a további fejleményekért, tehát a tisztesség további csökke- :néseért való felelősség alól. Ha az érintetlenségétől megfosztott
548-
nő lejebb csúszik az erkölcs lajtorjáján — ebben is nagy sze- repe van a csúszást elindító csábítónak — akinek a felelősségét egyébként az általa egyenesen nem előidézett, de az ő csábítása utókövetkezéseként beállott további, erkölcsi sülyedésért senki nem óhajtja, viszont az sem lehet helyes, ha ez a többé-kevésbbá az ő csábítására visszavezethető további erkölcsi sülyedés (a házassági igéret reményében történt nemi viszony megkezdése után annak a házassági ígéretre való tekintet nélküli fenntar- tása) mentesíti őt a jog által reárótt kötelezettség alól. Ha a jogi felfogás le tudta vetkőzni a Code Napoleon brutális tételének:
,,la recherche de la fraternité est interdíte" nyers szellemét, ha.
bírói gyakorlatunk az önelhatározásért való egyéni felelősség álerkölcsétől is szabadult, úgy a bírói gyakorlatnak a fenti kér- désben is tovább kell fejlődnie, mert a viszony állandósulásá- nak jogszüntető erejét az álerkölcs csökevényének tartjuk, amelytől pedig az alapkérdésben bírói gyakorlatunk az ember-
ségesség irányában elhajolt. B. S.
© © H á s0 = aSollás-.
A kir. Kúriának egy feloldóvégzésben elfoglalt jogi állás-- pontja folytán a budapesti kir. ítélőtábla azt tette vizsgálat és döntés tárgyává, vájjon a jelenlegi U. S. A. dollár azonos-e az- zal a dollárral, avagy különböző pénznem-e attól az U. S. A., dollártól, amelyet a felperes 1930. szeptember 10-én az alperesi, intézetnél takarékbetétként elhelyezett.
A kir. ítélőtábla a következőket állapította meg:
Az Észa'kamerikai Egyesült Államok törvényhozása 1900.
március 14-én hozott törvénnyel az aranypénzrendszerre térve;
át, a 25.8 szemer 9/10 finomságú aranyból álló dollárt állapította meg standard értékegységként.
1933. május 12-én az Északamerikai Egyesült Államok kongresszusa felhatalmazta az Északamerikai Egyesült Államok elnökét arra, 'hogy hirdetmény útján megváltoztathatja az arany- dollár súlyát 9/10 finomságú szemerben oly mértékben, amint azt a belföldi árák stabilizálása és a külkereskedelemnek a csök- kentett értékű külföldi pénznemek káros befolyása ellen leendő védelme céljából szükségesnek tartja, mégis azzal a korlátozás- sal, hogy az aranydollár súlya semmiesetre sem állapítható meg úgy, hogy annak súlya a jelenlegi súly több mint 50%-ával csökkenjen.
Az ilykép megállapított súlyú aranydollár az értékstan- dard egységé. *
A törvényhozástól ekként nyert felhatalmazás alapján az Északamerikai Egyesült Államok elnöke 1934. január 31-én kelt hirdetményében az aranydollár súlyát 15.5/21 szemer 9/10 finom- ságú aranyban állapította meg, ami a régi 25.8 szemer 9/10 finom-
