2. FEJE ZE T.
Halárbizíosílás. Hadműveleti lovasfelderííés
Irta: vitéz Péczely László.
1. A lovashadosztályok beosztása és a távolfel
derítés kezdete.
Határbiztosításra az orosz lovasság leküz
désére és hírek szerzésére gyorsan az orosz határ közelébe szállított lovasságból a cs. és kir. 1., 8. és a m. kir. 5. honvéd lovashadosztályt a Kövess hadseregcsoport alá, a cs. és kir. 2., 4. lo
vashadosztályt és a m. kir. 24. honvéd lovasdan
dárt a 3. hadsereg alá, a cs. és kir. 6. lovashad
osztályt a 4. hadsereg alá, a cs. és kir. 9. és 3. lo
vashadosztályt az 1. hadsereg alá rendeleték. A Kummer hadseregcsoport előtt a cs. és kir. 7. lo
vashadosztálynak kellett felderíteni.
A felvonult lovashadosztályokat először a ha
tár megfigyelésére, a helyenként betört kozákok elűzésére használták fel. A kozákok ugyanis kisebb osztagokkal át-átcsaptak a határon, gyújtogattak, a vasútvonalakat, távi róvezet ékeket megrongálták és főleg a csapatok és a lakosság nyugalmát za
varták. Egyszerre több helyen megjelentek, de az üldözők elől kitértek. E nyugtalanságot keltő és állandó éberséget kívánó működésüket nagyon elő
segítette közép és kelet Galícia lakosságának velük érző része és a sok kém.
Amikor az alábbiakban azt olvassuk, hogy egy lovas seregtest éjjel itt, vagy ott pihent, tudnunk kell, hogy az sohasem jelentett teljes pihenést. Igen gyakran szakadó esőben a szabadban állt a lovas és ló. Közben az állandóan kintlevő felderítő és biztosító részeken kívül a kapott hírek alapján, az itt-ott megjelenő kozákok elűzésére gyakran felriasztottak egyes századokat. Mire azonban hu
szárjaink az elrendelt helyre értek, senkit sem ta
láltak ott. A z orosz kémek jól dolgoztak.
Sajnos, gyakran rémhírek miatt tolták ide-oda a lovasságot. Alárendelt célokért szétforgácsolták és fárasztották.
Had vezetőségünk abban bízott, hogy seregei az orosz hadaknál hamarább vonulnak fel s az ellenség gyülekezését megzavarhatják. Ezért már augusztus 23-án meg akarta kezdeni a támadó elő
nyomulást. A hadműveleti lovasfelderítésre ren
delt lovashadosztályok zömeinek pedig augusztus
15— 16-án kellett az orosz határon át előretörniök.
A vezérkar főnökének elgondolása az volt, hogy ezalatt a hét nap alatt a lovashadosztályok fel
adatukat megoldhatják, az aránylag rövid idő nem őrli fel erejüket és viszont az általuk felderített ellenség, a hadműveletek megkezdéséig helyzetét lényegesebben nem változtathatja meg.
Conrad gyalogsági tábornok augusztus 11-én a hadműveleti felderítésre a következőképpen in
tézkedett:
„ A távoli felderítés augusztus 15-én kezdődik:
1. Valamennyi lovashadosztály felhasználásá
val a következő területeken:
Kövess gyalogsági tábornok hadseregcsoportja a Dnyeszter és Zalozce-Szepietowka vonala között derít fel. A lovashadosztályok zömét — lehetőleg együtt tartva — a Tarnopol-Proskurow-Zmerin- ka-i vasúttól délre indítsa el.
A 3. hadsereg a fent megnevezett vonal és a Rawa-Ruska-Grubieszow-Bug vonala között; a 4.
hadsereg a Búg és a W ieprz között; az 1. hadsereg a W ieprz és a Visztula között derít fel. A krakkói hadseregcsoport részéről a 7. lovashadosztály és a kerékpáros-zászlóalj legkésőbb augusztus 19-én érje el a Visztulának Annapol és Jozefow közötti szakaszát.
A felderítés célja: az ellenséges nagy gyalog
sági seregtestek megállapítása; ha csak le
het Lublin— Oholm— Kowel—Luck—Dubno— Ost- rog— Starakonstantynow— Bar—Mogilew vonalát kell elérni. Döntő fontosságú a Búg és a Visz
tula közti terület biztos és gyors felderítése és a Dnyesztertől északra fekvő területen az ellenség déli szárnyának megállapítása. Ezt az utóbbit minden úton-módon el kell érni.
2. A repülők legkésőbb augusztus 14-én a had
seregeknek kiutalt területet derítsék fel. Gondos
kodni kell azonban arról, hogy ezeknek saját csa
pataink körletébe való visszatérése — de lehetőleg a repülőtér elérése is — biztosítva legyen.“
Augusztus 17-én este azonban a főparancs
nokság az ellenség valószínű felvonulási körletéig előrerendelt lovashadosztályokat Kamieniec— Po-
dolskie, Kupiéi, Radziwilow, Poryck, Zamosc, Krasnik, Josefow vonalába visszavonta,
A következőkben a hadműveleti felderítés tár
gyalásánál a magyar kiegészítésű lovashadosztá
lyok működését magától értetődően részletesebben írjuk le.
A ) A Kövess hadseregcsoport a lovasságával felderítendő területet három sávra osztotta. A Dnyeszter és Trembowla, a Husiatyn és Uszica közötti sávban az 1. lovashadosztálynak, tőle északra a Tarnopol, Proskurow, Zmerinka-i vasút
vonalig a 8. lovashadosztály 15. lovasdandárával megerősített m. kir. 5. honvéd lovashadosztálynak, ettől északra pedig a, 8. lovashadosztály fenn
maradó részének kellett felderítenie.
A határ átlépésének megkönnyítésére, az után- szállítás és a lovashadosztályok hátának biztosítá
sára a 36. Landwehr gyalogezredet az 1. lovashad
osztály alá, a cs. és kir. 15. gyalogezred IV . zászló- alját és a 32. vadászzászlóaljat az 5. honvéd lovas- hadosztály alá, a 15. gyalogezred I., I I I . zászlóalját pedig a 8. lovashadosztály alá rendelték. A lo- vashadosztályok zömeinek augusztus 16-án kellett a határt átlépniük.
&
1. A cs. és kir. 1. lovashadosztály. Ez a szín- magyar lovashadosztály Czortkow környékén gyü
lekezett és járőreivel már augusztus 10-én'^öntevé
kenyen megkezdte a távolfelderítést, augusztus' 12-én pedig a 4. huszárezred egy századát egy gyá-.
logos és egy géppuskásszakasszal, Nagy Aurél százados parancsnoksága alatt, Husatynon, Tvn- nán át Proskurowra irányította.. A z oroszok a Zbrucz vonalát szívósan védelmezték, de Nagy százados felderítő osztaga heves harc után, augusz
tus 13-án mégis áttörte az oroszok vonalát. A z osz
tag ezután Cseremovicenél a Zwanzsuk patak vo
nalát védő ellenséget is visszaverte és Tynnáig előnyomult.
Augusztus 14-én a Jarmolinoyben volt orosz erők részeivel vívott súlyos harcot. Megállapította, hogy augusztus 14-én egy orosz lovashadosztály Jarmölinczy felől Gorodok felé lovagolt. Tynna és Jarmölinczy között műszakilag megerősített állásokban orosz gyalogság volt, sőt itt már tüzér
ség is lőtte a felderítő osztagot. E gy tynnai lakos állította, hogy augusztus 13-án az orosz cár Pros- kurowban 3—4 hadtestet felesketett és hogy Jár
ni öli ncyben sok gyalogság és tüzérség volt.
A z ellenség által teljesen körülvett, hősi harcá
ban nagy veszteséget szenvedett felderítő osztag értékes híreivel lassan visszavonult. Útközben még egy kozákdandáron füzével rajtaütött, majd ke
mény harc után ismét áttörte a Zbruczot védő oro
szok vonalát és a hadosztályhoz bevonult, A nagy meneteken kívül a század négy nap alatt ötsajjfi
szállott lóról tűzharchoz; egyszer egy orosz lovas- századot, egyszer pedig ellenséges gyalogságot ló
háton megrohamozott. Négy nap alatt ember és ló semmit sem pihent.
Eredményes működése állományának 60%-ba és a géppuskásszakaszába került, de hősies és ér
tékes tevékenysége mindig követendő példa marad.
A z 1. lovashadosztály augusztus 16-án átlépte a határt. Vonatát egy zászlóalj biztosítása mellett hátulhagyta, zömével pedig Kamienic Podolskie felé előnyomult. Augusztus 17-én ezt az ellenség által megszállva tartott várost gyalogsága egy ré
szével délről, a lovashadosztállyal pedig északról megtámadta és jóllehet a harcban a lakosság is résztvett, estére mégis elfoglalta. Másnap gyalog
ságát itthagyta, lovasságával pedig Szatawa és Makow területére előrenyomult. Felderítői csak kisebb orosz lovaserőket jelentettek. A lakosság bemondása szerint azonban Proskurowon, Zmerin- kán, Winnacán nagyobb orosz erő gyülekezett.
Augusztus 19-én a lovaishadosztály a Zwan- czyknál védelemre berendezkedett oroszok ellen
állását akarta megtörni. A 4. huszárezred egyik százada már súlyos harcot vívott az oroszokkal és a. hadosztályparancsnok már általános táma
dásra akart parancsot adni, amikor Ambrózy György 7. huszárezredbeli főhadnagy a Kövess hadseregcsoport következő parancsát hozta: „ A s hadosztály azonnal forduljon vissza Skálára,
: mert a közeli bekerítés veszélye fenyegeti.“ E pa- 1 rancsra a hadosztály visszafordult és Czortkowba lovagolt, A fenti parancs átadásának előzményei egy huszártiszt öntevékenységét, bajtársiasságát, leleményességét és bátorságát világítják meg, ezért Ambrózy bőstettét részletesebben tárgyaljuk.
A hadműveleti lovasfelderítés alatt az 1. és 5.
lovashadosztálynak egymással összhangban kellett volna előnyomulni. A z 5. lovashadosztályon azon
ban, imint látni fogjuk, aug. 17-ről 18-ra virradó éjjel az orosz lakosság Satanowban rajtaütött. A sok veszteséget szenvedett hadosztály a Zbruczon át visszavonult, ezért a messze elől, orosz földön álló 1. lovashadosztály oldalába és hátába na
gyobb orosz erők nyomulhattak elő. A Kövess hadseregcsoport, hogy ezt megakadályozza és a hadseregfőparancsnokság augusztus 17-én este ki
adott parancsát teljesítse, az 1. lovashadosztály Skálán maradt vonatához távbeszélőn ezt a paran
csot küldte: „A z 5. lovashadosztály kemény harc után a Zbruczon át visszavonult, az 1. lovashad
osztály is vonuljon vissza Skálára.“ Ezzel a pa
ranccsal a vonattól három járőrt küldtek a had
osztály után. Ambrózy főhadnagy, aki akkor a hadosztály eleségvonatának parancsnoka volt, nem bízott abban, hogy a járőrök fáradt lovai
kon utolérik a hadosztályt, Ambrózy ezért hadosz
tályát, bajtársait féltő szeretetből két huszár kísé-
m
# %
HÍM
rétében, de a maga elhatározásából hadosztálya után lovagolt. A nehéz terepen, kozák járőrök és ellenséges érzelmű lakosság között gyorsan kellett haladnia. A két huszár lemaradt, de Ambrózy nem csüggedt és nem mondott le arról, hogy hadosztá
lyát még idejekorán elérheti. Egyedül továbblova
golt és megfigyelte, hogy északnyugat felől min
dig több orosz menetoszlop közeledik. Sok viszon
tagság és kb. 100 kilométeres lovaglás után éppen akkor ért a hadosztályhoz, mikor az támadásra ké
szült. A hadseregcsoport parancsát az útközben látottak alapján önhatalmúlag megváltoztatva adta át. Attól félt ugyanis, hogy az általa látottak
nak nem adnak teljesen hitelt, javaslatát nem fo
gadják el és az előnyomuló oroszok bajtársai visz- szavonulásának útját elvágják, vagy őket Romá
niába, szorítják.
Ambrózy kiválóan vitéz magatartásával meg
mentette az elszigetelten orosz földön küzdő had
osztályt. A Mária Terézia rend káptalanja hőstet
tét értékelte is és a Mária Terézia rend lovag- keresztjével tüntette ki.
Augusztus 22-én Kossowon volt a hadosztály.
Felderítői megállapították, hogy 21-én Bialára sok orosz gyalogság, Czortkowra pedig erős lovasság érkezett. A Sereth keleti partján ellenséges oszlop Trembowlára ment. Czortkowtől délre előnyomuló ellenséget nem észleltek.
A lovashadosztály zöme, eltekintve a harcok
tól és az állandó készenléttől, a fenti 7 nap alatt 500 kilométert, felderítő osztagai és járőrei pedig több mint 600 kilométert lovagoltak.
*
M. kir. budapesti 5. honvéd lovashadosztály.
A hadosztály Osztrow-Nastasow körletében gyü
lekezett. Augusztus 15-én Bertalan őrnagyot a 7.
honvéd huszárezred négy századával Luka Malára a. Zbruczhoz küldték, hogy az oroszok félrevezeté
sére ott átkelést színleljen és a folyó keleti partján felderítsen. A lovashadosztály fírzymaloAvra lova
golt. A lovashadosztályhoz a 15. lovasdandár, a 6.
lovas tüzérosztály két ütege, a 15. gyalogezred V.
zászlóalja és a 32. vadászzászlóalj csatlakozott.
Froreich altábornagy elhatározta, hogy meg
erősített hadosztályával 16-á.n átkel a Zbruczon és hogy felderítő osztagait csak az orosz határbizto
sítás vonalának áttörése után küldi előre. Műszaki tisztje azt jelentette, hogy legkönnyebb lenne R o zinánál átkelni a Zbruczon,
A hadseregosoport-parancsnokság távbeszélőn arról tájékoztatta a lovashadosztály vezérkari fő
nökét, hogy a hadseregcsoport valószínűleg csak szeptember 1-én lesz hadműveletekre képes, azu
tán észak, vagy északkelet irányába nyomul elő.
Ez a tájékoztatás hírül adta még, hogy egy orosz lovastest az 1. lovashadosztály elől 16-án valószí
nűleg Husiatynon át vonul vissza. A lovashad
osztály először a Husiatyntól keletre levő terü
letre törjön előre, semmisítse meg az ott lévő el
lenséget, azután kezdje meg a felderítést.
Augusztus 16-án a gyalogzászlóaljak Roziná
nál harácsolt szekerekből készített gyalogbürün, az ellenségtől háborítatlanul átkeltek a Zbruczon és Rozinától keletre hidfőszerű védelmi állásban biztosították a lovashadosztály átkelését. A mély, meredek partú, sok helyen iszapos talajú folyón a lovak átvezetése sok nehézséggel járt. A tüzérség az utászok által készített hídon kelt át.
A kozinai hídfőben a lovashadosztály összpon
tosított felállításban gyülekezett. Előtte már az át
kelés alatt előreküldött Martinovich százados pa
rancsnoksága alá rendelt felderítő osztag, az 1.
huszárezred fél 2. és fél 6. százada Husiatyn irá
nyába, egy lovas szakasz Ruzmin felé, egy lovas
szakasz pedig Gorodok felé végzett felderítést.
Eb. 15 órakor Martinovich százados jelen
tette, hogy Satanowtól keletre kb. 2 kilométerre ismeretlen erejű ellenséggel gyalogharcot vív, előrejutni nem tud és ezért erősítést kér. Jelentette még, hogy nyugatról Skotynianv felé kb. egy lo
vasdandár megy. A vezérkari főnök a felderítő osztagot 1— 2 lovasszázaddal és géppuskákkal akarta megerősítetni, a lovashadosztályt pedig az előrelátható nagy fáradalmak és harcok előtt pi
hentetni akarta. Froreich altábornagy azonban égett a vágytól, hogy hadosztályát az orosz lovas
ság ellen rohamra vezesse és ezért 15 óra 30 perc
kor a megerősített lovashadosztállyal egy oszlop
ban, Satanowon át déli irányba előnyomult.
Minden huszár lelkesen és boldogan várta azt a percet, amikor szembekerülhet az ellenséggel.
Amidőn az elővéd Satanow 335 háromszögelési pontot elérte, néhány orosz lovasszázad tiint fel. A hadosztály tüzérsége hatásosan lőtte az oroszokat, akik délkelet felé elvonultak. A keresett orosz lo
vasdandár azonban eltűnt.
A felderítésre kiküldött lovasszakaszok egybe
hangzóan azt jelentették, hogy Ruzmin és Goro
dok felé minden erdőcskéből, majorból kozák osz
tagok tüzelnek és hogy ezek kereszttüzében nem tudnak előrejutni.
Froreich altábornagy elrendelte, hogy a lovas
szakaszok az éj lenle alatt kitűzött céljukig előre
szivárogjanak, a lovashadosztályt pedig vissza
vezette a kozinai táborba. A felderítők azonban éjjel csak azt tudták megfigyelni, hogy a satan- slobodkai kolostorból, amely már békében az orosz propaganda főfészke volt. fényjeleket adtak.
Augusztus 17-én a két zászlóalj Rozinán ma
radt, a megerősített lovashadosztálv pedig 7 óra
kor Gorodok felé előnyomult, A hadosztály elővéd
jének parancsnoka, Bissingen gróf tábornok volt.
A z elővédet a következően tagolta: előosztag Pró-
nay százados az 1. huszárezred 3. századával; elő- had az 1. ezred 4., V26. százada, az 1. lovas géppus
kás osztag, a 8. huszárezred utászszakasza; elővéd
zöm a 8. huszárezred négy százada és a kerékpáros század.
Satanowban megállt a hadosztály és tüzérsége
— büntetésül az éjjeli fényjelzésekért — kb. 40 gránátot lőtt a satan-slobodkai kolostorra. Ezalatt a már eligazított felderítő osztagok előrementek, még pedig: Waldbauer őrnagy a 8. ezred két szá
zadával Kupin felé, Schandl százados az 1. ezred 1. és 5. századával Lysowodyn át Gorodok felé, Reieh őrnagy a 6. ezred két századával Bedry- kowce— Jarmolincy irányába, Koziebrodski gróf al
ezredes pedig a 2. dragonyosezred négy századá
val, géppuskás osztagával, utászszakaszával Kuz- minon át Chmielowka irányába.
Satanowban sok fiatal, csizmás, zöld nadrá- gos, lapossapkájú férfit lehetett látni. Ezek nagyrésze ingujjban volt, de többnek katonasza- bású zubbonya volt. Katonai jelvényt ugyan nem viseltek, de látni lehetett, hogy több zubbonyról le voltak vágva a gombok.
A lovashadosztály ezután Satanowról Lysodow felé lovagolt. A nagy hőség miatt és mivel a hosszú községeken csak menetosz
lopban lovagolhatott át, lassan haladt. Iwankowi- céből nyugatra 2— 3 orosz lovasszázad az előosztag elől kitért. A felderítőosztagokat oly későn indítot
ták el, nogy azok még nem küldhették jelentést.
Úgyhogy Froreich altábornagy, ki az előhad élén lovagolt, csak közvetlen Skotyniany előtt kapta kézhez a felderítő osztagok első jelentéseit. Ezek szerint két kozák szotnya Gorodok felé vissza
ment. Megjegyzendő, hogy a hadosztály parancs
noka maga is látta a magasan szálló porfelhőt.
A kerékpáros század a mély homokban csak lassan tudott előrejutni s a hadosztály mögött le
maradt.
13 óra 30 perckor az előosztag azt jelentette, hogy LysoAvodyhan nincs ellenség, de a lakosság bemondása szerint itt éjjel kozákok táboroztak és Lysodow és Gorodok között több kisebb lovas és lóról szállt kozák osztag van. A z előosztag a tere
pen elszórt kozák osztagokat lóháton rajban meg
rohamozta. A z előhad a Lysowodytől keletre levő 348. háromszögelési ponton át követte az előoszta- got. A z 1. géppuskás osztag egy szakasz védelme alatt a. Popow-majorhoz előrement, hogy az elő
osztag rohamát onnan támogassa. Majd az előhad is rajban Gorodok felé előnyomult.
A hadosztály parancsnoka a lysowody-i kas
télyban egy orosz foglyot tolmács útján kihallga
tott, azután ő is a 348. háromszögelési pontra lova
golt.
A Lysowody és Gorodok közötti terep hullá
mos, meredekszegélyű, keskeny völgyet szelik át. Gorodokból, még a 348-as magaslatról is
A G O R O D O K !
ÜTKÖZET
1914. V ili. 17.
jU ^ k ö zö tt
Z s ia a lin tábornok
2 kozák ho. (24lov.szd.) 6 gyalog szd.
10 géppuska 14ágyú
J E L M A G Y A R Á Z A T
*--- Saját elönyomulási és
tám adás! irányok n \ r \ r r \ G yalog tám adás
r d - i O rosz lovasság
" g ya lo g sá g . * védelm i állások cjo Tüzérség £ Géppuska
csak a város .északnyugati szélén levő két vörös
tetejű házat és a templomtornyokat lehetett látni, íg y a hadosztályparancsnok sem látta az előoszta- got, csak azt figyelhette meg, hogy az előhad egy nálánál jóval nagyobb orosz erőt Gorodok felé ül
döz. Froreich altábornagy égett a vágytól, hogy végre az orosz lovassággal megmérkőzhessék. E l
határozta, hogy a Gorodoktól nyugatra sejthető ellenséget északról és délről átkarolva, megtá
madja.
Tüzérségét az elővédzöm szerepét betöltő 8.
huszárezred két századának biztosítása mellett a 348-as magaslattól északnyugatra kb. 400 lépésre állította fel. A főcsapatot Lysodow és Kremienno közé előrevezettette. A 3. géppuskás osztagot tűz- támogatásra a popowi majorhoz előreküldte.
Eközben az orosz tüzérség Gorodok felől a hadosztály törzsét, majd a tüzérségét és a mögötte álló nyolcas huszárokat lőtte.
Froreich altábornagy nem várta be a felderítő osztagok, előosztag, előhad jelentését. Anélkül, hogy tudta volna, hogy hol, milyen erős ellenség van előtte, abban a hitben, hogy az oroszok — az eddigi tapasztalatok szerint — erélyes támadásnak nem fognak ellenállni és attól a vágytól sarkalva, hogy augusztus 18-ra, az uralkodó születésnapjára egy győzelmes rohamról számolhasson be, 15 óra
kor a következő támadási parancsot adta ki:
„R aj roham! 23. lovasdandár Zecli báró ezre
des parancsnoksága alatt a kremiennói majortól balra, irány a gorodoki piros tetők. A 15. dandár Gablenz báró tábornok parancsnoksága alatt jobbra, a popowi majoron át a mélyedésben, azu
tán irány Gorodok déli széle. A 8. huszárezred ren
delkezésemre marad!“
Vezérkari főnöke arra kérte a hadosztály- parancsnokot, hogy a bizonytalan helyzet miatt egészítse ki parancsát azzal, hogy a támadó cso
portok parancsnokaira bízza, hogy a támadást a helyzet szerint lóháton vagy gyalog hajtsák végre.
Froreich altábornagy a javaslatot elfogadta és a támadó csoportokhoz a kiegészítő paranccsal egy- egv parancsőrtisztet küldött.
Ezalatt az előosztag, a kozákokat üldözve, az oroszoknak Gorodok nyugati szélén, előre elkészí
tett védelmi állásáig előretört. A védelemre beren
dezkedett orosz gyalogság puskáinak és géppus
káinak heves tüze a századnak nagy veszteséget okozott. Maga a századparancsnok is megsebesült s a század megmaradt részét Ludmann hadna,gy Lysowody északi szélére hátravezette. A z előhad- dal Pintér őrnagy is üldözte a visszavonuló kozá
kokat. Amint az előhad az oroszok védelmi állá
sait kb. 400 lépésre megközelítette, heves puska- és oldalozó géppuskatüzet kapott. E veszélyes helyzetben visszafordult és a. Kremiennotól keletre levő majornál gyülekezett, majd Lysowodyn át a 348. háromszögelési ponttól nyugatra telepített se
gélyhelyhez ment. Útközben az előosztag is csatla
kozott hozzá.
A két géppuskás osztag először a popowi ma
jortól lőtte az oroszokat, majd Gorodok felé elő
nyomult és egy erdőcskéből újra megkezdte a tü
zelést.
A hadosztály zöme, anélkül, hogy az elővéd részeinek imént említett harcáról tudomást szerzett volna, támadását a következőkép hajtotta végre:
A 15. lovasdandár a hadosztályparancsnok harcálláspontja mellett ellovagolván, lijra meg
kapta a már előbb ismertetett támadási parancsot.
A 23. lovasdandár parancsnoka azonban azt a ki
egészítő parancsot, hogy gyalog is támadhat, nem kapta meg, ezért lóháton való támadást paran
csolt. Első vonalban a 7. ezred II. osztályát rajban rohamra rendelte. A 6. huszárezrednek a 7/II. osz
tály jobbszárnyát lépcsőben kellett követnie. A 7.
ezred I. osztályát a dandárparancsnok dandártar
talékként a balszárny mögött visszatartotta.
A 7/'II. osztály haláltmegvető bátorsággal ro
hamozott és az oroszok védelmi állásáig előretört, itt azonban az ellenség heves puska- és géppuska- tlizében nagy veszteséget szenvedett és kénytelen volt visszafordulni.
A 6. huszárezred a közte és az orosz állás közt lévő vízmosásos terepen lassabban nyomult elő s az orosz tüzérség és géppuskák tüze az ezrednek mind nagyobb veszteséget okozott. Amidőn a már vágtában, rajban előnyomuló ezred parancsnoka az orosz védelmi állások előtt levő terephullámra fellovagolt és az ellenség helyzetét látta, a lóháton végrehajtandó rohamot megvalósíthatatlannak Ítélte. Visszafordult és ezredét a terephullám mö
gött gyülekeztette.
Zech ezredes a dandártartalékul kijelölt 7/1.
osztállyal éppen követni akarta a 7/II. osztályt, mikor visszafelé száguldó gazdátlan lovakat, visszavágtázó huszárosoportokat pillantott meg.
Ellentámadástól tartott, ezért Bertalan őrnagyot két századdal a majornál tűzharchoz lóról szállatta és a majort, mint támpontot megszállottá. E gy szá
zad lóháton tartalék maradt. A z orosz ellentáma
dás azonban elmaradt. A z oroszok, akiket a hu
szárok haláltmegvető bátorsággal végrehajtott lo
vasrohama bámulatba ejtett, a visszavonulókat még kis osztagokkal sem üldözték. A sikertelen tá
madás után az egész 23. dandár, a 7/1. osztály biz
tosítása mellett, Kremienno keleti szélére háborí
tatlanul visszament.
Alighogy a 23. dandár megindította a táma
dást, Benkő őrnagy, aki két 8. huszárezredbeli századdal a 348-as magaslattól északnyugatra, mint hadosztály tartalék állt, azt a jelentést kapta, hogy észak felől a tüzérség ellen orosz gyalogság nyo
mul elő. Benkő őrnagy parancsára Jeszenszky szá
zados a 8. ezred 6. századával a tüzérségtől északra kb. 400 lépésre levő mélyedésben tűzharchoz lóról-
szállt és tüzével a tüzérség ellen előnyomuló oro
szokat feltartóztatta.
Pár perc múlva a Jeszenszky század ellen északnyugatról egy orosz lovasszázad nyomult elő.
Ez ellen Benkő őrnagy Kemény báró századost az 5. századdal küldte. Kemény százados századával az orosz lovasságot lóháton megrohanta és nehéz kézitusa után visszaverte. A z orosz tüzérség a ké
zitusát vívók közé tüzelt, mitsem törődve azzal, hogy oroszokban is kárt tesz.
Froreich altábornagy harcálláspontján 15 óra 45 perckor Gorodok felől élénk puska és géppuska tüzet hallott, de kb. tíz perc múlva elült a harcizaj.
A hadosztályparancsnok e szavakkal: „A zt (való
színűleg az ellenséget gondolta) már legázolták“
— lóraült és a tüzérséget is új tüzelőállásba előre
rendelte. Alighogy ez új állásában tüzelni kezdett, az orosz tüzérség azonnal viszonozta tiizét.
Froreich altábornagy szűkebb törzsével a tü
zérségtől keletre levő terephullámra előrelovagolt, de itt heves tüzérségi és géppuskatűz fogadta, úgyhogy újból a terephullám mögé kellett vágtáz
nia. Vágta közben Froreich elmaradt törzsétől, amit csak ez utóbbi helyen vettek észre. A vezér
kari főnök, abban a. hitben, hogy a hadosztály- parancsnok megsebesült, visszalovagolt a terep
hullámhoz, de itt sem találta meg. Froreich al- tábornagynak nyomaveszett, anélkül, hogy szű
kebb törzse tudott, volna arról, hogy mi történt vele.
Ezután a szűkebb törzs Kremienno felé lova
golt, hogy megtudja, mi történt a 23. dandárral?
Amikor Kremienno déli széléhez ért, a 23. dandárt már arccal kelet felé gyülekezőben találta. A z elő- osztag és előhad is a 23. dandárhoz csatlakozott.
Zeeh ezredes tájékoztatta a. hadosztály vezérkari főnökét, Thann alezredest a helyzetről. Utóbbi ab
ban a. hitben, hogy a hadosztály parancsnoka el
esett, a következőket rendelte el: „ A hadosztály Skotnyiany és Lysowody között a félúton tábo
rozni fog. A 19. dandár, még pedig: a 8. huszár
ezred a tüzérséggel, a két géppuskás osztag, az 1.
huszárezred 2Y2 százada a hadosztály többi részé
nek a táborhelyre való menetét és táborozását a 348-as magaslaton biztosítja. A mozgókonyhák és a vonat utasítva lesz, hogy a táborhelyen ma
radjon. A 23. dandár a legrövidebb úton a tábor
helyre megy.“
A hadosztályparancsnok után legidősebb tá
bornok, Bissingen gróf a vezérkari főnök intézke
dését helybenhagyta.
A 8. huszárezred megszállta a 348-as magaslatot.
A tüzérség is itt vonult fel. A két géppuskásosztag tag 17 óráig tüzelő állásában maradt. 17 óra 10 perckor a kerékpáros század is megérkezett. Ezt is a. 348-as magaslat megszállására rendelték. A z oro
szok az elrendelt mozdulatok végrehajtását egyál
talában nem zavarták. A csapatok nyugodtan, lé
pésben mozoghattak. A 15. dandárnak is parancs ment, hogy a táborhelyhez vonuljon vissza.
17 óra 15 perckor a 15. dandár felől vágtában a. 348-as magaslatra érkezett Froreich altábornagy, ki amikor szűkebb törzsétől elvált, a 15. dan
dárhoz lovagolt. Ez a dandár tűzharchoz lóról le
szállt, de később Froreich altábornagy visszaren
delte.
Thann alezredes jelentette a helyzetet és a tá
borozásra kiadott intézkedéseket. Froreich altábor
nagy azonban még mindig nem mondott le arról a szándékáról, bogy hadosztályával éjjel Gorodo- kon legyen. 17 óra 30 perckor lassan esni kezdett.
A z 1. géppuskás osztag a 348-as magaslatra ment és parancsnoka, Szaplonczay százados azt jelentette Froreich altábornagynak, hogy az oroszok Gorodokról kelet felé visszavonulnak.
Ez a jelentés, amelyet a vezérkari főnök kétel
kedve fogadott, megerősítette elhatározásában a hadosztályparancsnokot. 16 óra. 30 perc óta az elő
zőleg lezajlott harc területén egy lövést sem lehe
tett hallani.
Froreich altábornagy elrendelte, hogy a. 23. és 19. dandár Lysowodytól délkeletre gyülekezzék.
A lig adta ki azonban a fenti parancsot, a 348-as magaslat felett négy orosz srapnel robbant. Erre a hadosztályparancsnok a 23. dandárt Lysowody déli szegélyéhez, többi csapatait pedig a kozinai táborba rendelte vissza.
Nem sikerült megállapítani, hogy Froreich al
tábornagy, aki pár perccel előbb abba sem egye
zett bele, hogy hadosztálya Lysowody és Skoty- niany között táborozzék, miért rendelte most ösz- szes csapatait hátra egészen Kozmáig. Valószínű, hogy az orosz tüzérség újra kezdődő tüze elosz
latta azt a hitét, hogy az oroszok visszavonultak és nem akart éjjelre kis területen összetömörített csapatokkal az orosz tüzérség tűzkörletéhen ma
radni.
A vezérkari főnök most is azt javasolta, hogy a csapatok csak az általa kijelölt táborhelyig men
jenek hátra, mert a 26 km-es éjjeli menet alatt so
kat szenvednének, sőt a kötelékek is felbomlaná- nak. Hangsúlyozta, hogy támadástól nem kell tar
tani, hiszen Szaplonczay százados is azt jelen
tette, hogy az oroszok visszavonultak. Froreich azonban hajthatatlan maradt. A parancsőrtisztek a visszavonulási parancssál ellovagoltak. A 19. dan
dárnak a tüzérséggel és a kerékpáros századdal utolsóként kellett visszavonulni.
Schandl százados 18 órakor felderítő osztagá
val a hadosztályhoz visszaérkezett és jelentette, hogy Gorodoktól délre a Smotrycz patak vonalá- ban védelemre berendezkedett nagyobb orosz osz
tag az előrejutását meggátolta.
Ezen a napon a hadosztály ütközetvonata
Martinovich százados fél századának és a hadosz
tálytörzs lovas századának biztosítása mellett kö
pette a hadosztályt. A vonatra a satanowi cukor
gyárból, majd egyes házakból tüzeltek. Martino
vich százados huszárjai elnémították a tüzelőket és a bűnösök házait felgyújtották. Skotynianyban is tüzeltek a vonatra. Előtte a hidakat is felszed
ték és útját mesterséges akadályokkal torlaszol
ták el.
Eysowody előtt megállt a vonat. Már szállí
tottak hátrafelé a gorodoui csata sebesültjelt. A m i
kor Martmuvieh százados látta, hogy a hadosztály csapatai hátrálnák, anélkül, hogy erre parancsot kapott volna, elrendelte, hogy a vonat iorduijon meg és a Wojtowinánál levő majorig vonuljon vissza. Ezzel az észszerű intézkedésével meg akarta akadályozni, hogy a vonat az oroszok tü- zétől kárt szenvedjen. De a mély árkokkal szegé
lyezett keskeny úton nagyon nehéz volt a kocsikat megfordítani. Sok szekér az árokba fordult.
A vonatnál történt eset közbevetése után a hadosztály visszavonulása alatt lezajlott esemé
nyekre térünk.
A viszavonuió 23. dandár élén menetelő Ra
kovszky századra Lysowody délkeleti széléről az orosz lakoság tüzelt. A Rakovszky század tűzharc
hoz lóról szállt és Lysowodyba előnyomult. Har
cát a 3. géppuskás osztag is támogatta.
Ezalatt a 23. és 15. dandár visszavonult. A 19. dandár is kiüresítette állásait és mint utóvéd követte a hadosztályt. A Rakovszky század a 19.
dandárhoz csatlakozott.
A Lysowodytól északra visszavonuló tüzé
rekre és kerékpárosokra is tüzelt az orosz lakos
ság. A kerékpárosok rohamoztak és akiket fegy
verrel kezükben találtak — felkoncolták. Közben egyes visszavonuló részek a vonattal is összekeve
redtek és abban rendetlenséget okoztak. A vonat menetoszlopa mértéktelenül megnyúlt.
Lysowodytól Skotyniayig általában három nagyobb oszlopban történt a visszavonulás. Jobb oszlop a 23. dandár, baloszlop a 15. dandár volt, a kettő között mint utóvéd a 19. dandár lovagolt.
Skotynianyban a tüzérség még lesállásba ment, ezután a 39. dandárral hajtotta végre a vissza
vonulást.
A z éjjel történt súlyos szerencsétlenség meg
értéséhez és megítéléséhez előzőleg tudnunk kell, hogy amikor a csapatok és a vonat Skotynianyba értek, már szuroksötét volt. A lovasok még szom
szédjukat sem ismerték meg. Időnkint esett az eső.
Lovasok és lovak hajnal óta nem ettek, a nappali forróságtól még mindenkit gyötört a szomjúság s vizet nem lehetett adni embernek és állatnak, egyébként is a fárasztó nap után mindenki ki
merült és álmos volt.
Skotyniany és Satanow között a csapatok
összekeveredtek egymássá! es a vonattal. A rend felbomlón. A csapaton legyemre az egész idő alatt kitűnő volt, annal kévés üé a polgári kocsisoké.
Ezek ugyanis a sötétség leple alatt, azzal az ürügy
gyei, hogy szekereik terhén könnyítsenek, valóság
ban pedig azért, hogy könnyebben menekülhesse
nek, a zaboszsákokat, konzervesládakat, lőszeres
ládákat, stb. ledobáltak a kocsikról. Ezekben v i
szont megbotlottak a lovak, úgyhogy a natuijövök- nek ismételten meg kellett állmok, fieiyenkint csak egyesével lehetett előremenni. A lemaradot- tak elöreügettek. A menet szabályozására minden további parancs hiábavaló lett volna, mert hiszen a parancsnokok egymás hollétéről sem tudtak.
A visszavonulóktól jobbra és balra időnkint kis lámpák fénye villant fel. A hadosztály menet- oszlopait tehát a kozákok, vagy a lakosság meg
figyelte és útvonalát fényjelekkel tudatta egy
mással.
A Satanow közepén levő kútnái nagy torlódás keletkezett, mert minden arra haladó ott akarta gyötrő szomját oltani. De az itt lóról szállók fel
tartóztatták a menetoszlopot. A hadosztályparancs
nok nyomban közbelépett és a torlódást megszün
tette, azután a kútnái hagyta szőkébb törzsét; ő maga pedig előrelovagolt.
Röviddel ezután Satanowban, Satanow kán és a kettő között levő mély úton házakból, kertekből, fákról kozákok és a lakosság előkészített, terv
szerű tűzzel rajtaütött a hadosztály csapatain és vonatán. Mindenki előre igyekezett, hogy magát a tűz hatása alól kivonja. A hátrább levők előre
rohantak és mellékutcákon át akartak menekülni a tűzből, de az utcákat eltorlaszolva találták. A tisztek elszakadtak csapataiktól, ezekre befolyást nem gyakorolhattak. A kötelékek még jobban ösz- szekeveredtek és a rend teljesen felbomlott. A vo
nat országos járműveinek kocsisai vak rémületük
ben mindenen átgázolva keresték a menekülés útját.
Froreich altábornagy a lövöldözés alatt R o zina felé előrelovagolt, hogy a hídfőből a vadász- zászlóaljat előreparancsolja, de Satanowkánál őt is megtámadták. Pisztolyából viszonozta támadói tüzét, de egy orosz golyó halálra sebezte. Hajnal
ban holtan találták meg.
18-án reggel is csak; lassan sikerült a hadosz
tály szétszóródott, megtépázott csapatait és vona
tát a két gyalogzászlóalj által biztosított kozinai tá
borban összegyűjteni.
A gorodoki csatában, de még inkább a sata
nowi rajtaütés alatt a lovashadosztály 24 tisztjét, 450 emberét, 650 lovát és vonatának egy részét el
vesztette.
A z 5. lovashadosztály egyes munkák szerint Gorodoknál egy orosz gyalogezreddel, a 12. orosz lovashadosztállyal és a 16., 17. doni kozákezreddel
harcolt. E gy orosz tiszt leírása szerint, aki ekkor a 2. kozákhadosztályhoz volt beosztva, az 5. lovas
hadosztály ellenfele a 2. kozák hadosztály (28 lo
vasszázad, 8 géppuska és 12 ágyú) volt. Gorodo- kon volt még az orosz 60. gyalogezred két százada és erősítésül augusztus 14-én ideérkezett az orosz 14. lövészezred egy zászlóalja két géppuskával és 2 ágyúval. Ezek már augusztus 14-től kezdve vé
delmi állásokat építettek Gorodoktól nyugatra és ezekben az állásokban várták csapataink táma
dását.
A z 5. lovashadosztály lovasrohamáról az orosz újságok is írtak. Egyik orosz újság a következő
képpen emlékezett meg arról: „ A támadó csapatok a roham előtt okvetlenül nagyobbmen nyiségő al
koholt kaptak, mert csak így tanúsíthattak ilyen haláltmegvető bátorságot. Még a híres német vas- fegyelemről sem tehető fel, hogy józan embereket ilyen támadásokra biztasson.“ — Pedig szegény huszárok egész nap nem ettek és nemhogy alko
holt, de vizet sem ittak.
A Gorodokon lévő orosz lovashadosztály pa
rancsnoka a megsebesült foglyokkal kezet fogott és ezt mondta: „Gyönyörű roham volt. Gratulálok önöknek. Én lovas vagyok és tudom, hogy mi ez.
Nem hittem volna, hogy ma ilyen rohamot lehet végrehajtani. Hauer altábornagy úr őnagyméltó- ságát személyesen ismerem és neki a háború után huszárjai kiváló teljesítményéhez gratulálni fo
gok.“
Hauer altábornagy ugyanis békében a honvéd
lovasság felügyelője volt.
Augusztus 18-án a 32. vadászzászlóalj egy századának biztosítása mellett sok ló nélkül ma
radt, elhagyott járművet mentettek meg Sata- nowból.
A hadosztály új parancsnoka, Bissingen gróf:
tábornok elhatározta, hogy a zilált hadosztályt a Zbruczon át Grzymalowra hátravezeti, a köteléke
ket ott rendezteti és a hadosztályt ismét harc
képessé teszi.
A hadosztály felderítő osztagai az oroszok biz
tosító vonalát nem tudták áttörni és augusztus 19-ig a Zbrucz vonalára mind visszavonultak.
Augusztus 20-án már erős orosz oszlopok lépték át a Zbruczot és a hadosztály felderítő osztagait mindenhol visszaszorították. A z 5. lovashadosz
tály Trembowlára, a következő napon pedig a 6/3.
lovasüteggel Romanowkára ment vissza; a 15. lo
vasdandárt és a 6/2. lovasüteget a 8. lovashadosz
tályhoz Tarnopolba küldték.
A hadosztály harcképes részeiből az oroszok előnyomulásának késleltetésére Lubienski gróf ezredes parancsnoksága alatt egy különítményt állítottak össze. Tulajdonképpen a legyengült had
osztály kapta azt a feladatot, amelyet a hadosztály
nak eredetileg kellett volna kapnia.
A Lubienski különítmény vezérkari főnöke Rapaich Richárd vezérkari százados lett. Minden ezred négy 100— 100 lovasból álló századot alakí
tott. Lubienski ezredesnek alárendelték a kerékpá
ros századot, a 6/3. lovasüteget, az 5. lovashadosz
tály távíróosztagát, a 15. gyalogezred II . és IV . zászlóalját és a 32. vadászzászlóalját is.
A Lubienski különítmény zömével augusztus 24-ig a Mogila, majd a Mohylka magaslaton tar
tóztatta fel az előnyomuló oroszokat, mígnem az előnyomuló 38. honvéd gyaloghadosztály részei fel
váltották.
*
A cs. és kir. 8. lovashadosztály. A dragonyo- sokból és ulánusokból álló hadosztály Tarnopol körül gyülekezett és határmegfigyelő és biztosító szolgálatot végzett. Augusztus 15-én 15. dandárét és két ütegét az 5. honvéd lovashadosztályhoz küldte, fennmaradó részeivel pedig Zbarazra lova
golt, ahonnan három felderítő osztagot igazított el.
Augusztus 16-án a lovassággal és egy zászló
aljjal Teofipol irányába nyomult elő. Ütközetvo
nata védelmét egy zászlóaljra bízta. A hadosztály 1. és 2. számú felderítőosztagát az orosz lovasság visszaszorította, majd vonatát puska- és ágyútűz- zel megtámadta. A gyalogság azonban megvédel
mezte a vonatot és az oroszokat visszaszorította.
A lovashadosztály Kutysk és Lopuszno között meglepően ágyútűzet kapott. Felderítői szerint Wyszgorodokon egy orosz lovashadosztály volt és annak tüzérsége tüzelt. A 8. lovashadosztály na
gyobb orosz erő elől Zbarazra visszament és 47. és 18-án is itt maradt. 18-án éjjel arra a hírre, hogy Kolodnoba és Sieniawába nagy orosz erők érkeztek, Tarnopolig visszament. Felderítői u. i. az orosz 10. és 12. lovashadosztályt és az ezeket kísérő orosz 3. lövészdandárt állapították meg a fentebb említett területen.
Ezután a 8. lovashadosztálynak a Brzezanyról Zborovon át előnyomuló 11. gyaloghadosztállyal együtt Pluchow-Jezierna-Tarnopol-Podwoloczyska közötti vasútvonalat kellett biztosítania. Augusztus 21-én a hadseregcsoport parancsára az állítólag Olejowról Zborow felé előnyomuló ellenség vissza
verésére a. 11. gyaloghadosztálytól jobbra Jezier- nán át Brzowicáig előnyomult. Innen tüzérségé
vel az Olejowból visszavonuló 9. orosz lovashad
osztály vonatát lőtte.
B ) A 3. hadsereg. A hadseregparancsnokság a lovasságával felderítendő területet három sávra osztotta. A Kövess hadseregosoport északi sávha
tára és a Styr között a 4. lovashadosztálynak, tőle északnyugatra Tartakow-Lokaczy és a Stochod között a 24. honvéd lovas dandárnak, ettől nyugatra a Búg vonaláig a 2. lovashadosztálynak kellett fel
deríteni. A lovashadosztályok zömeinek augusztus 15-én kellett a határt átlépni.
*
A cs. és kir. 4. lovas hadosztály. Ennek a dra- gonyosokböl és ulánusokból álló iovashadosztály- nak békeállomáshelyei a felvonulási körletben vol
tak. Augusztus 12-től a zöme ¡Sassowban volt. A hadosztály augusztus 14-én tiszti járőrökkel meg
kezdte a felderítést, arra a hírre pedig, hogy J3ro- dyból egy erős különítmény határbiztosító csapa
tainkat kiverte, a lovashadosztály és a 35. Land
wehr gyalogezred Podhorcere előnyomult.
Augusztus 15-én a gyalogság, megerősítve egy lovasüteggel, az ellenség által kiürített lirodyn át Kadziwilowig előnyomult. A lovashadosztály Pod- zamczeig lovagolt, de ellenséget nem talált. Éjjelre Sucliowolára ment vissza és augusztus hó lő-án is ott maradt. Felderítői megállapították, hogy az Ikwa vonalát Polewaja Grebla és Tarno- bor között orosz gyalogság és lovasság szívósan védte, liudniánál is orosz gyalogság volt, Strol- biecnél pedig egy gyaloghadosztály gyülekezett.
Leszniowtól keletre gyalogság, lovasság és tüzér
ség műszakilag megerősített állásokban volt. A z orosz 11. lovashadosztályt Leszniow és lámolawa között látták. A lakosság bemondása szerint Kre- mieniecben gyalogság, lovasság és 48 ágyú volt s a dubnói vasúton sok csapatot szállítottak az oro
szok.
Augusztus 17-én a lovashadosztály meg akart győződni arról, hogy az orosz gyalogság a leplező és biztosító vonalán át megkezdte-e az előnyomulást 1 Ezért Kryzetől keletre előretört és tüzérségével az oroszok biztosító csapatait lövette. Később arra a hírre, hogy Lopusznóról nyugat felé a 9. orosz lo
vashadosztály előnyomul, Sucliowolára visszatért.
18-án az orosz lovasság ellen Podkamien felé lovagolt, de előle az ellenséges lovasság visszafor
dult. A beosztott gyalogság Radziwilowról a lo- vashadosztályhoz bevonult. E gy része Brodyba, két zászlóalja pedig Sucliowolára ment. Este már a lovashadosztály is Suchowolán volt.
Augusztus 21-én, arra a hírre, hogy Olejowból erős ellenség nyomul Zborow irányába, a lovas- hadosztály Nuszczere ment. 22-én a 11. gyaloghad
osztálynak és a 4. lovashadosztálynak az előbb említett ellenséget vissza kellett vernie. Zaremba tábornok két zászlóalját az Olejowtól nyugatra levő magaslatokra irányította, lovasságával pedig Zborow felé lovagolt. Amikor Pluhowtól dél
keletre ért, azt a jelentést kapta, hogy mögötte Pluliow felé erős ellenséges lovasság közeledik. A lovashadosztály az orosz lovasság ellen visszafor
dult. Ezalatt a hadosztály gyalogságát az Olejow- nál álló 9. orosz lovashadosztály tüzérsége füzével visszaszorította, sőt már a 4. lovashadosztály fe
lett is srapnelek robbantak.
A lovashadosztály parancsnoka, hogy csapa
tait az ellenséges tüzérségi tűz hatása alól kivonja, elrendelte, hogy a hadosztály a Wolkowcetől északra levő magaslaton gyülekezzék. A z orosz 10. lovas- hadosztály megrohamozta az itt gyülekező csapa
tokat. A hadosztályparancsnok rohamot fúvatott, de egyelőre csak a 15. dragonyos ezred és a két dandárparancsnok érkezett a gyülekező helyre és így csak ezek voltak mögötte. A hadosztály- parancsnok maga vezette rohamra a dragonyoso- kat, de a kemény kézitusába fokozatosan a had
osztály más csapatai is beleavatkoztak és a 10.
orosz lovashadosztályt visszaszorították. E nehéz lovasharc alatt az Olejownál álló 9. orosz lovas
hadosztály szerencsére tétlenül maradt. A siker azonban a 4. lovashadosztálynak sokba került. A z egész tüzérsége elveszett, sok tisztje és legénysége elesett és megsebesült. Még a hadosztály vezérkari főnöke is megsebesült.
Augusztus 23-án a 3. hadsereg előnyomuló gyalogsága mögé hátra rendelték a lovashadosz
tályt.
*
M. kir. kassai 24. honvéd lovasdandár. A rész
leges mozgósítás a 11. lovashadosztály parancs
nokságát és a 22. honvéd lovasdandárt is érintette.
Ha a Monarchiának csak Szerbia ellen kellett volna hadat viselnie, akkor a 11. lovashadosztályt délen alkalmazták volna és a részleges mozgósítás által nem érintett 24. lovasdandár helyét a 19. lo
vasdandár töltötte volna be. M ivel azonban az ál
talános mozgósítás is bekövetkezett, a 11. hon
véd lovashadosztály eredeti hadrendjével északon vonult fel, még pedig 24. lovasdandárával azon
nal, 22. lovasdandárával, 1. honvéd lovastüzérosz- tályával, 2. honvéd kerékpáros századával csak a délről felvonult 2. hadsereg zömével egyidőben.
A 24. honvéd lovasdandár az 5., 9. honvéd hu
szárezredekből és a 4. honvéd lovas géppuskás osztagból állt. Augusztus 12— 13-án Jóny László ezredes parancsnoksága alatt Kamionka Strumi- lowánál gyülekezett. A távolfelderítésre rendelt dandár zömének augusztus 15-én kellett a határt átlépnie.
Jóny ezredes, hogy feladatát megoldhassa, Lembergből, a X I. hadtest parancsnokságától tü
zérséget kért, de nem kapott. Támogatására au
gusztus 15-ére csak a 30. gyalogezred I. zászlóal
ját rendelték Stojanowba.
A lovasdandár augusztus 15-én 11 órakor Sto
janowba ért és a helység nyugati szélén pihenőt tartott. Már a lovakat zabolták, amikor egy vágtá
ban érkező határcsendőr jelentette, hogy Torkinál orosz lovasság, tüzérség és szekereken szállított gyalogság van, sőt már Stojanowtól nyugatra az erdőben is vannak oroszok. Jóny ezredes új fel
derítő járőröket küldött ki, a dandárt pedig a sto-
janowi erdő irányából várt orosz lovastámadás fo
gadásához rohamhoz fejlődtette. A z erdőbe kül
dött járőrökre az oroszok tüzeltek, de nem nyo
multak elő. A dandár az erdőt elkerülve, észak felé lovagolt és 14 óra 15 perckor átlépte az orosz ha
tárt, majd Torki felé kanyarodott. A Stojanowtól északra levő magaslatokat a beérkező 30. gyalog
ezred 1. zászlóalja szállta meg.
A Torki irányába az 5. huszárezred egy sza
kaszával felderítő Máriássy főhadnagy jelentette, hogy az oroszok Torkiból Grusza-major felé men
tek. A szakasz az oroszok biztosító részeivel tűz
harcot vívott.
Amikor azután a dandár Torki elé ért, dél
kelet felől megszólaltak az orosz ágyúk. A dandár a M. H. Gruszához ügetett, ahová újabb jelentések érkeztek az orosz tüzérségről és géppuskákról, amelyek az erdőtől délre álltak és a gyalogzászló
aljat és a dandárnak Stojanowban maradt vonatát lőtték.
A dandár a szűk erdei úton Stojanow felé vágtázott, majd az erdőtisztáson oszlopba fejlő
dött. Jóny ezredes itt az 5. és 9. ezred 2—2 száza
dát az orosz tüzérség és géppuskák ellen rohamra rendelte. Hegedűs ezredes ezzel egyidejűleg azt a parancsot kapta, hogy az 5. ezred fennmaradó ré
szével az erdőn át az oroszokat oldalba támadja.
A lovas géppuskás osztagnak a rohamot az erdő sarkáról kellett tűzzel támogatni. A z oroszok köz
ben megtudták a dandár tartózkodási helyét és a srapnelek már a huszárok feje fölött is robbantak.
A két támadó csoport megindult. Hegedűs ez
redes csoportját azonban visszarendelték, mert je
lentések szerint azon az erdei úton, amelyen a dan
dár haladt, több OrüsZ íovasszázad közeledett. Á géppuskákat is az új ellenség- ellen fordították, de a jelentett orosz lovasság liarc nélkül visszafor
dult.
A z arctámadásra rendelt négy század ezalatt áthatolt az erdőn. Délnyugatról tüzérségi és gép
puskatűz fogadta. Gondolkozásra nem volt idő.
Raj roham! Vágtát! majd Kajta!-Rajta! — vezé
nyel télt a parancsnokok. Tuztamogatas nélkül, az ellenségtől kb. 1800 lépés távolságról, nyilt tere
pen kezdték meg vitéz huszárjaink a híres stoja- nowi lovasrohamot, amelyet sem a szembetüzelő orosz gyorstiizii ágyúk és géppuskák, sem a roha
mozok oldalába tüzelő orosz gyalogság, sem a hu
szárok ellen rohamhoz fejlődő orosz lovasság nem tudott feltartóztatni.
A z oroszok nem számítottak arra, hogy van olyan lovasság, amely a gyorstüzelő gépek ellen mer rohamozni. Elvesztették a fejüket. Gépeikkel elsietve, aránylag kevés eredménnyel lőttek s a harci zajt messze túlharsogó Rajta! Rajta! kiál
tásra egyáltalán el is hallgattak. A kiszolgáló le
génység közül kevesen védekeztek, a többiek elsza
ladtak, vagy hasrafekve halottnak tetették magu
kat.
Zimmer alezredes, aki az ötös huszárok két századát vezette, a mellette vágtázó Borbély Macz- ky Emil főhadnagynak elrendelte, hogy tizenkét huszárjával fogja el a géppuskákat, nehogy azo
kat az oroszok a tovavágtázó huszárok után fordít
hassák. Maczky főhadnagy a géppuskák védekező parancsnokát lelőtte és a parancsot teljesítette. A z oldalból tüzelő orosz gyalogságot Kovács szakasz
vezető szakaszával legázolta.
A z erdőből a huszárok jobbszárnya ellen ro
hamhoz gyülekező orosz lovasság visszafordult.
De ekkor valaki hátulról gyülekezőt fuvatott. Sok huszár megfordult és a legrövidebb úton a hívó trombitahang irányába vágtázott. Ezt a zavart a hátrábbálló orosz lovasszázadok felhasználták és előretörtek. U j lovasharc kezdődött. Aki nem ment a gyülekezőhelyre és akit az új veszélyt észrevevő tisztek még visszafordíthattak, az ebben a kézitu
sában is résztvett. Ez a kézitusa még több vérbe került, mint az orosz ágyúk és géppuskák meg- rohanása, mert az orosz lovasság hősi önfeláldo
zással tűzgépeit akarta megmenteni.
A z orosz kardok, pikák és pisztolyok fő cél
pontjai a ragyogó ruházatú tisztek és a köréjük tömörülő legderekabb huszárok voltak. E gy részt
vevő tiszt naplója szerint egy huszár, amikor az orosz ágyú lövedéke széttépte a lovát, gyalog sza
ladt társai után és karabélyából lövöldözött az oro
szokra. E gy orosz törzstisztet lelőtt, annak lovára pattant és résztvett a kézitusában. E gy másik hu
szár pedig, miután kilőtték alóla a lovat, viszonzá
sul az orosz tüzérek lovait lövöldözte le.
A z orosz lovasság géppuskáit már nem tudta vissaszerezni, de az esti szürkületben őrizetlenül hagyott ágyúit mégis elvontatta.
A harctér a dandár kezében maradt. E g y orosz törzstisztet és sok oroszt elfogtak, két géppuskát, sok fegyverzetet és lovat zsákmányoltak. A hu
szárkard egy orosz alezredest, sok tisztet és le
génységet levágott. A hősi harcban azonban a négy század is sokat vesztett.
A fényesen sikerült lovas rohamnak a lengyel nemzetiségű 30-as bakák örültek a legjobban. Ezek mindent jól láttak s azt is tudták, hogy a legjobb időben érkezett huszárok kemény harctól kímélték meg őket. Szorongatták is a huszárok kezét és ha egymás nyelvét nem is értették, megérezték azt, hogy a különféle fegyvernemeknek egymást támo- gatniok kell; hogy dicsőséget, győzelmet csak együttműködéssel és összetartással arathatnak. Ez a roham még fokozta a huszárok jó hírét.
Dr. Berend Miklós, kiváló orvos és író, aki ké
sőbb hosszú ideig az 5. honvéd huszárezred orvos- főnöke volt, a stojanowi lovasrohamról a követ
kező verset írta:
I.
„Valahol messze dübörög a föld Valahol messze zúg a vihar.
Most mennek rohamra a honvédhuszárok Trombita riasztó hangja rivall
II.
Paripák robaján sír a mező, Kardok acélján csurog a vér.
Most mennek rohamra a honvédhuszárok, Fejükre hull ma minden babér.
I I I .
És fut az ellen. Távol falu ég.
Bús őszi mezőn alkonyi szél
—- Most mennek sírba a honvédhuszárok, Róluk az ellen riadva regél.
IV .
. . . Hazafelé őszi felhők szállnak, Vigyetek hírt az édesanyánknak ...
Fölöttünk már vad virágok nyílnak S alkonyaikor összebújva sírnak.“
É jjel Radziechowon volt a dandár. Jóny ezre
des jelentése meggyőzte a lembergi hadtest- parancsnokságot arról, hogy két lovasezred tüzér
ség és gyalogság nélkül nem törhet sikerrel Luckig előre és feladatát még a legnagyobb ön fel
áldozás, a teljes megsemmisülés árán sern oldhatja meg.
16-án a dandárt a 19. Landwehr gyalogezred két zászlóaljával és a 32. tábori ágyúsezred két
ütegével megerősítették. A dandár vonatát K a mionka Strumilowára visszaküldték.
Augusztus 17-én három felderítőosztag ment előre, a megerősített dandár pedig Kwasowig nyo
mult elő. A Stojanownál megvert, határbiztosító gyalogsággal és tüzérséggel megerősített fél 7.
orosz lovashadosztály a lakosság bemondása sze
rint fejvesztetten menekült észak felé.
A magyar huszár hagyományos erényei: a v i
tézség, leleményesség, kötelességtudás, bátorság, hűség és győzniakarás különösen a járőrszolgálat
ban érvényesültek. A sok ezer közül egy példát itt is felemlítünk. Bernjén András 5. ezredbeli hu
szárt a 2. számú felderítő osztag 1. járőrébe osz
tották be. Járőrparancsnoka azzal a jelentéssel küldte hátra a felderítő osztaghoz, hogy az ellen
ség a Druskopol és Donskowiczy közötti hidakat szétrombolta. Demjén a mocsaras, patakokkal át
szelt, ismeretlen terepen lovával elmerült és mivel iovát már nem menthette meg, megmentette leg
alább a kantárt, a nyerget és ezeket hátára véve, gyalog ment a felderítőosztaghoz. Jelentése át
adása után parancsot kapott, hogy menjen vissza a dandárhoz, ahol, ha lovat kap, vonuljon be ez- rede valamelyik századához. Demjén azonban nem akart bajtársaitól elszakadni. A legközelebbi orosz faluban egy muszka szürkét harácsolt és azon a felderítő osztag nyomát követve, másnap nemcsak utolérte századát, hanem csatlakozott annak egyik éppen rohamozó szakaszához. Orosz szürké
jét kilőtték alóla és mivel bal karját átlőtték, a különítmény sebesültjeivel pár lovas kíséretében hátraküldték. Útközben egy orosz lovasjárőr meg
támadta ezt a kis csoportot. Demjén volt az első, aki sebesült karjával karabélyt fogott és az oro
szokra tüzelt.
*
Most pedig térjünk vissza a lovasdandárhoz.
A lovasdandár augusztus 18-án Tereszkowieeig nyomult elő, 19-én pedig Szklinbe ment. Útközben alárendelt gyalogsága Bludownál egy orosz lovas
dandárt szétkergetett.
Szklinbe a 2. számú felderítő osztag bevonult és jelentette, hogy Luckban állítólag minden fegy
vernemből álló nagy ellenséges erőknek műszaki
lag megerősített állásai vannak. A Korczeska és Polanka patak hídjait az ellenség megszállva tartja, a Gorodyszczenél (Lucktól 8 km. délnyu
gatra) levő hidat az oroszok szétrombolták. A fel
derítő osztag Czarukownál két, géppuskákkal meg
erősített lovasszázadot visszavert.
20-án 5 órakor új felderítő osztagokat küldtek ki. Ezek délben egybehangzóan azt jelentették, hogy Duók felől Czarukowon át több nagyobb el
lenséges gyalogsági oszlop, összesen kb. egy gya-
ioghadosztály Szklin felé, egy oszlop pedig Mys- liny irányába menetel.
A lovasdandár visszament Gorochowra. Utó
védje Szklinnél az előnyomuló orosz gyalogság elő
védjével tűzharcot vívott.
21-én Druszkopolba ment a dandár. Itt azt a hírt kapta, hogy a tőle nyugatra felderítő 2. lo
vashadosztály mögött egy orosz lovashadosztály áttört a határon, Turynkán át Kamionka Strumi- lowára ment s a dandár ott tartózkodó vonatát meg
támadta. A dandárparancsnok elhatározta, hogy ezt az ellenséges lovashadosztályt megtámadja.
Amikor a dandár Stojanowba ért, azt a hírt kapta, hogy 2. lovashadosztályunk már előnyomult K a mionka Strumilowa felé. A 24. lovasdandár ezért éjjel Stojanowtól északra lóról szállva, de felnyer
gelt lovakkal, harcrakészen várt arra, hogy a 2. lo
vashadosztály elől visszavonuló orosz lovashadosz
tályt megtámadhassa.
É jjel a X I. hadtest a lovasdandár parancsno
kának a következő parancsot küldte: „ A 11. lovas
hadosztály egyesítése végett a megerősített dan
dárt osztrák-magyar területre, Radziechow környé
kére vezesse visza.“
A dandár 22-én 10 órakor már Radzieehowban volt. Itt azt az újabb parancsot kapta, hogy a K a mionkát támadó oroszok ellen menjen. Ennek ér
telmében a dandár gyalogságát hátulhagyva K a mionkára sietett, de az oroszok nem voltak ott. A jelentések arról számoltak be, hogy az orosz gya
logsági oszlopok Szklin-Misliny vonalában meg
álltak.
&
A hadműveleti lovas felderítés alatt nemcsak a dandár ezredei, de a vonata is hősiesen és ered
ményesen harcolt.
Előbb említettük, hogy a lovasdandár vona
tát, mesterembereit, sebesültjeit és betegeit, menet
képtelen lovait Kamionka Strumilowára vissza
küldték. Itt volt a dandárnak alárendelt tüzérség vonata is és itt gyűjtötték össze a Stojanowban zsákmányolt orosz géppuskákat is. A z egész vo
natlegénységet a 9. dragonyosezred laktanyájában helyezték el. Parancsnokuk Gebauer tüzérszázados lett.
Augusztus 19-én arra a hírre, hogy Kamionka felé orosz lovasjárőrök közelednek, Kamionka ki
járatait a vonatok legénységéből alakított őrségek
kel lezárták. Ugyanakkor Reök István százados a harcképes huszárokból és menetképes lovakból lo
vasosztagot alakított.
20-án Lembergből ezt táviratozták: „Ellenség közeledik Kamionka felé. V igyázn i!“ Reök száza
dos az ellenség felderítésére járőröket küldött. A z összes harcképes legénységet, sőt a kórház fegy
verfogható sebesültjeit és betegeit is felfegyverez
ték, az őrségeket megerősítették.
21-én az oroszok a vasútállomásnál álló őrsé
get megtámadták, majd a laktanya ellen is előnyo
multak és azt puska- és géppuskatűzzel elárasztot
ták. Reök százados az oroszok vezetéklovainak szétzavarására kis osztagával lóraült; a visszama- radottak a laktanyát gyalogosan megtámadó oro
szokkal tűzharcot vívtak. A kb. egy lovasdandár erejű, lóról szállt orosz erő géppuskái tűztámoga- tása mellett mindig jobban megközelítette a lak
tanyát. A leleményes huszárok a Stojanownál zsákmányolt orosz géppuskákat is tűzvonalba vit
ték. A z elkeseredett tűzharc 11 óra 45 percig tar
tott. Ekkor egy orosz hadikövet fehér zászló ol
talma. alatt azzal a kéréssel jöttelőre, hogy a harc alatt súlyosan megsebesült hadosztályparancsno
kukat, Vanovszky tábornokot vigyék be a kór
házba. E kérés teljesítése után az oroszok sok ha
lott és kb. 80 sebesült veszteséggel Batiatycze irá
nyába elvonultak.
Vanovszky tábornoknál megtalálták az orosz cár dekrétumát, amelyben a cár Yanovszkyt Buko
vina és Galícia kormányzójává nevezte ki.
A z orosz 2. és 3. önálló lovasdandárból össze
állított Vanovszky lovashadosztály Turynkn felé vonult vissza. További sorsát a 2. lovashadosztá
lyunk működésének vázolásánál fogjuk látni.
Augusztus 24-én Kamionkába érkezett a 11.
lovashadosztály törzse a 22. dandárral, az 1. hon
véd lovastüzérosztállyal és a. 2. kerékpáros szá
zaddal. A 24. lovasdandár ekkor beleolvadt a 11.
lovashadosztályba.
¥
A cs. és kir. 2. lovashadosztály. Ez a magyar lovashadosztály Sokainál gyülekezett és augusztus 15-én az alárendelt két 30. gyalogezredbeli zászló
aljjal együtt átlépte a határt. A kisebb orosz lia- tárbiztosító csapatokat visszaverte és Poryczkot elfoglalta.
Ziegler altábornagy, a hadosztály parancs
noka, Poryczktól északra három felderítő osztagot igazított el. A középső, K ö veire irányított felde
rítő osztaghoz beosztott utász szakasznak W ladi
mir Wolynskij és Mokrec között a vasútvonalat meg kellett szakítani.
Augusztus 16-án a 30. gyalogezred Poryczk- nál maradt, a lovashadosztály pedig W ladi
mir Wolynskij felé előnyomult. Amidőn a hadosz
tály elővédje W ladimir Wolynskij felé közeledett, az oroszok heves puska és géppuskatűzzel fogad
ták. A z orosz gyalogság a város déli szélén kiépí
tett, srapneltetőkkel védett és drótsövényekkel megerősített védőállásokból tüzelt.
A 3. huszárezred lóról szállt és a város déli szegélyén védekező oroszokat megtámadta. Táma
dását a hadosztály tüzérsége is támogatta. Ziegler altábornagy az 5. ulánusezreddel a várost kelet felé megkerülve, északról akarta az ellenséget hát- om
