1 2 6 I R O D A L O M .
zések létesítendők, amelyek tekintetbe veszik a gyermekek közötti egyéni különbségeket stb. A gyermekek csoportosításában egyik iskolából a. maga- sabb fokúba való átlépéskor a társadalmi osztálykülönbségek mellőzendők (eddig sem ezek voltak irányadók!). Minden állami iskolában ingyenes az isko- láztatás. A tankötelezettség a 6—15. évig t a r t , a népiskola nyolcosztályú 03 két tagozatból áll. A továbbképző iskola 14—17 évesek számára való, a közép- iskolák 14—19 évesek számára. A felvétel pszichológusok vezetése a l a t t intelli- gencia- " és tehetségvizsgálat alapján történik (v. ö. ezzel a 42—43. lapon a Hóman-féle szelcktálási eljárás ellen való állásfoglalást, hivatkozással Ransch- burgnak arra a megállapítására, hogy az érési foyamat egyénenként válto- zik stb.). A középiskolák két tagozatból állnak: az alsó, három évfolyamú tagozatban a tantárgyak három tipikus csoportja szerint a tanulók b á r o m : a) természettudományi, b) szellemi tudományos, c) művészeti típusba osztha- tók. A két évfolyamú felső tagozat, az ú. n. líceum, előkészítésül szolgál a tudományos szakiskolák számára és négy fakultásra oszlik: természettudo- mányi, matematikai, közgazdasági, bölcsészeti fakultásra (hol maradnak a nyelvek?). A líceumot írásbeli vizsgálat fejezi be, amelynek alapján történik a főiskolába való felvétel. (Az ilyen középiskola' valóságos különlegesség, hogy ne mondjuk: ünikumszámba menne.) A tudományos szakiskolák meghatározott tantervek alapján dolgoznak; velük kapcsolatosan szabadegyetemek legye- nek, amelyekre megfelelő díj fejében bárki beiratkozhatik. Tanszékek szervezen- d ő k - a keleti rokon nyelvcsaládok számára (hát a szláv nyelvek?) stb. Mind- ezeket összegezve, megállapíthatjuk, hogy „A magyar közoktatásügy r e f o r m j a "
utópisztikus, mert megvalósítása egyrészt nem lehetséges, másrészt nem kívánatos.
Végül megjegyezzük, hogy ez a füzet 1. száma a Nagy László Könyv- tár című új vállalatnak, amelyet az elhúnytnak tanítványai és közvetlen munka- társai adnak ki. „Évente négyszer önálló és eredeti dolgozatokkal akarjuk a Mester eszméit és tanításait terjeszteni, népszerűsíteni és a magyar gondolko- dás szerves részévé tenni." Ezzel az újabb propagandával bizonyára sikerülni fog a Nagy László-kultuszt minden ellenáramlattal szemben ébren tartani, k f .
Dr. Nagy Sándor: A debreceni református kollégium. K é t kötetben. I. kötet.
31 képpel és 5 grafikonnal. Hajdúhadház, 1933. Kállay J á n o s nyom- dája. N.'8-r., 424 1.
A könyv címe hiányos, hiányzik belőle — mint látszik — a története vagy múltja szó. Lehet, hogy a szerző szándékosan hagyta el, mert nem törté- netnek, hanem csak adattárnak ó h a j t j a müvét tekinteni és tekintetni; de az is lehet, hogy ez a szó csak 'elsietésből, feledékenységből m a r a d t ki, m e r t az Előszó szerint a mű célja az, hogy a kollégium életének képét bemutassa.
A munka alapításától (1549) fogva 1849-ig adja a kollégium történe- tét, de e hosszú, 300 éves korszakot a szerző nem osztja fel. művelődési kor- szakokra, mégpedig azért nem, mert — mint mondja — az iskola életében előforduló nevezetesebb változások „különben sem esnek össze mindig az
I R O D A L O M . 127-
általános korszakos fordulatokkal" (4. 1.); ezért ő az iskolatörténeti mozza- natok fejlődési láncolatát csupán formai okokból nem a k a r t a felaprózni s derékba törni. Felfogását sajnálattal l á t j u k ; a korszakokra osztással köny- vét könnyebben használhatóvá tette volna s másfelől így jobban kidomborít h a t t a volna a X V I I . , X V I I I . és X I X . század elütő jellemét, mikor az első- ben — az erdélyi fejedelmek pártfogása alatt, az ellenreformáció viharaitól menten — a kollégium a szabad fejlődés, önálló elhatározás ú t j á n haladt, míg a másodikban a bécsi kormány örökös zaklatása és korlátozása, a har- madikban a nemzeti szellem fokozatos kibontakozása volt az uralkodó. A kor- szellemből s annak a debreceni kollégium életére gyakorolt h a t á s á r ó l a könyv- ben, alig látunk v a l a m i t ; szerzőnk adatokat nyújt bőven, de a lelket, mely a korszakot áthatja, mely az eseményeket mozgatja, kevéssé érezteti.
Már ez is mutatja, hogy Nagy Sándor nem történetíró, hanem szorgal- mas adatgyűjtő. Még inkább mutatja az, hogy nem tudja m a g á t az elmúlt századok embereinek lelkébe, gondolkozásába beleélni, hanem őket és viselt dolgaikat a mai kor szemüvegén á t nézi és ítéli meg. Ez látszik a XVI. szá- zadi latin nyelvű tanítás megítéléséből; ő a magyar nyelvnek e. háttérbe szorításáért az iskolák vezetőit megtámadja, őket ebben vétkeseknek nyilvá- nítja (241. 1.). Ok nélkül; ők ebben ártatlanok voltak, mert ez a korszellem- nek magától értetődő követelménye volt. Miként a középkorban, éppúgy foly- t a t á s á b a n : a XVI. században is egymástól elválaszthatatlan volt az iskolai o k t a t á s és a latin nyelv, s ezen a reformáció sem v á l t o z t a t o t t . így állván a dolog, érthetetlennek találom a szerzőnek ezt az á l l í t á s á t : „A XVI. század- ban még kizárólagosan uralkodó magyar nyelv a X V I I . századdal feltűnő hirtelenséggel latinra" fordul át". A családi életben és a református templom- ban a XVI. század folyamán a magyar nyelv uralkodott, de az iskolában 'és közéletben bizony a latin továbbra is m e g t a r t o t t a a maga hegemóniáját; én legalább. XVI. századi iskoláink történetében sehol a magyar nyelv uralmá- nak nyomára nem bukkantam s így az idézett állítást nem vagyok hajlandó elhinni.
Másik dolog, ami az írónak egyoldalú felfogását m u t a t j a , a humanis- ták megítélése, ö a humanistákban főként a vallástalan embereket l á t j a (157. 1.) — mintha egy szellemi megújhodási mozgalmat lehetne túlzásai, kilengései alapján megítélni (például a reformációt a képrombolás, a münsteri rémtettek alapján) — s nem l á t j a bennök a skolasztikus gondolkozás és mód- szer elvetését, a filológiának a teológia uralma alól való felszabadulását, az emberi gondolkodás világiassá válását, annak a mozgalomnak megindulását, mely aztán az asztronómiában Galilei, a filozófiában Descartes által érte el t e t ő p o n t j á t ; nem látja, hogy az ad fontes jelszó vezetett a biblia eredeti szöve- gének tanulmányozására s a humanisták nélkül nincs reformáció!
Nem látom a műben kidomborodva azt a jelentős szerepet, amelyet a városi nyomda a kollégiumnak és partikuláinak tankönyvekkel való ellátása, a tanárok tankönyvírói és tudományos munkásságának előmozdítása terén játszott. Az a pár szó, amelyet szerzőnk a cenzúra okozta nehézségekkel kap-
1 2 8 I R O D A L O M .
csolatban a nyomdáról ejt (213. 1.), szóba se jöhet e tekintetben. Ej) sorok írója nemrég kimutatta, hogy Comeniusnak három tankönyve a X V Í I . é s a X V I I I . század folyamán Debrecenben 12 kiadásban l á t o t t napvilágot (Come- nius Sárospatakon, 255—256. 1.); szerzőnknek sejtelme sincs erről, m e r t külön- ben (fölteszek róla annyi lokálpatriotizmust) a kollégiumban használt t a n - könyvek sorozatában (254. 1.) Comenius tankönyveinek nem pataki és lőcsei kiadásait idézné.
A könyv, mint említettem, igen gazdag az elmúlt századok iskolai éle- tére vonatkozó adatokban. Nemcsak felsorolja, hanem tüzetesen ismerteti a diákéletben szereplő különféle tisztviselőket, a szegény diákokról való gon- doskodás módjait, a diákok életének minden jelentősebb mozzanatát, az isko- lai törvénykezést (ebben 24 lapon Csokonai pőrét), a különböző tanszékeket, tanterveket, a t a n í t á s módszereit, a vizsgákat, tantárgyakat, tankönyveket, .ifjúsági egyesületeket, a kollégium alapítványait, partikuláit, épületeinek tör-
ténetét, az 1796-i törvényeket (latin és magyar szöveggel) végül — S. Szabó József tollából — a tanárok életrajzát (1549—1700). N a g y helyet foglal el benne a széniorok, publicus praeceptorok névsora, a tankönyvek, partikulák ismertetése. Mindezek művelődéstörténeti szempontból nagyon érdekes dolgok s bizonyos, hogy minden régi debreceni diák kegyeletes érzések közt fogja e lapokat olvasni. De ennek jórésze inkább kő, tégla s nem épület, adat, kró- nika s nem történet. f Rácz Lajos.
Loczka A l a j o s : A kémiai oktatás alapelvei a középfokú iskolákban. Didakti- kai tanulmány. Budapest, 1933. 232 1.
Pedagógiai irodalmunkban az utolsó pár esztendőben örvendetesen sza- porodnak azok a didaktikai munkák, amelyek az egyes t a n t á r g y a k tanítási módszerével foglalkoznak. A Körösi Eenrik és Quint József szerkesztésében megjelent Népiskolai Egységes Vezérkönyvek sorozatát követté a szegedi gya- korló polgári iskola tantestületének kiadásában a polgári iskolák gyakorlati módszerével fogalkozó vezérkönyvek sorozata, és most örömmel l á t j u k a cím- ben megjelölt könyvben az első nagyobb didaktikai tanulmányt, mely a közép- iskolai vezérkönyvsorozatot indítja meg; hisszük, hogy az első fecske nem sokáig marad irodalmunkban egyedül. Ezek a könyvek vannak hivatva széle- ' sebb körben érdeklődést kelteni a tanítás gyakorlati problémái' iránt, ami an- nál inkább kívánatos, mert még tanári körben is elterjedt vélemény, hogy a tanításhoz elég a tanítandó anyag ismerete, az ismeretközlésnek nincsenek külön megállapított törvényei.
A könyv 14 fejezetben tárgyálja a kémia tanárát érdeklő' valamennyi részletkérdést. Az első fejezetben részletesen fejtegeti a polgári fiú- és leány- iskolák, a fiú- és leányközépiskolák, a szakiskolák speciális f e l a d a t á t , és
vizsgálja, miképen szolgálja a kémia tanítása az illető iskolafajban a nevelés általános céljait és mennyire az illető iskolafaj sajátlagos feladatait. A kö- vetkező fejezet a z t a kérdést taglalja, milyen a kémia helye az egyes tan-
