lenkeyné semsey klára(1930–)

4. Nyugdíjas oktatók vázlatos pályaképe

Fekete károly

Lenkeyné Semsey Klára

(1930–)

A magyar teológiatörténet elsô nôi teológiai professzora száz szemeszteren át vett részt Debrecenben a hazai református teológiai oktatásban.

Dr. Lenkeyné dr. Semsey Klára professzor 1930. október 8-án született Prü- gyön. Középiskolába Nyíregyházán járt 1941–1949 között, ahol kitûnô eredmény- nyel érettségizett. Középiskoláinak befejezése után Sárospatakon kezdte meg (1949–1951), majd Debrecenben fejezte be teológiai tanulmányait (1951–1955).

1954-ben I. Lelkészképesítô vizsgát, 1955-ben II. Lel készképesítô vizsgát tett.

1954–55-ben diakóniai intézeti segédlelkész volt Sajósenyén.

Tudományos pályája 1955-ben indult, amikor tanársegédi megbízást kapott a Debreceni Református Teológiai Akadémián (DRTA) dr. Varga Zsigmond pro- fesszor mellett az Újszövetségi Tanszéken. Tanítómesteréhez, professzorához annak élete végéig hûséges szeretettel ragaszkodott.

Dr. Lenkey István lelkipásztor-könyvtárossal 1965-ben kötöttek házasságot.

Isten két gyermekkel áldotta meg házasságukat (Klára, 1967, István 1970).

Miközben tovább folytatta oktatói tevékenységét a debreceni Teológián, 1974–

1978 között a Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának tanulmányi elôadója volt. Sorra jelentek meg alapvetô tanulmányai, exegetikai munkái, majd 1978-tól a DRTA Újszövetségi Tanszékének tanszékvezetô professzorává válasz- tották, így lett dr. Lenkeyné dr. Semsey Klára a Magyarországi Református Egy- ház elsô nôi teológiai professzora. Tanítványok sora érez hálát a folyamatosan meg kapott tanulmányi segédanyagokért, jegyzetekért, amelyek nem csupán im po - náló bibliográfiája számát növelték¹, hanem megszerettették az újszövetségi tudo-

1 Az Apostolok Cselekedeteirôl írt könyv magyarázata, Bp. Jubileumi Kommentár, Budapest, 1973. Bibliai atlasz. Újszövetségi kortörténet, Budapest, 4 kiadást ért meg.

1976. Bibliaismeret I–II., Debrecen, 1978. Péter elsô levele. Fordítás és magyarázat. Deb- recen, 1979. Evangéliumi szemelvények. Debrecen, 1979. Szemelvények az Apostolok Cselekedeteibôl és az apostoli levelekbôl. 1985, János evangéliuma 1–4. részének fordítása és magyarázata. Debrecen, 1988. A Timóteushoz írt elsô levél magyarázata, Debrecen, 1990. A Timóteushoz írt második és a Tituszhoz írt levél magyarázata, Debrecen, 1990.

mányt, és kézzel fogható jelét adták diákpártiságának. A Doktorok Kollégiuma újszövetségi szekciójának 1979-tôl lett a vezetôje. A Magyarországi Református Egyház országos tanulmányi munkájából a Doktorok Kollégiumának egyik leg- aktívabb tagjaként vette ki a részét. Kutatási területe az újszövetségi nyelvészet, a kortörténet és az írásmagyarázat lett.

Teológiai doktorátusát 1980-ban szerezte meg Debrecenben, summa cum laude minôsítéssel. Értekezésének címe: Nôk az Újszövetségben – az Újszövetség a nôkrôl. A feminizmus „fegyvereinek” bevetése nélkül, a maga természetességével bizonyította a nôk egyházi szolgálatának értékeit. Így lett elôkészítôje a nôk lel- késszé szentelésérôl zajlott sajtóvitának (1982), s az errôl szóló zsinati döntés - nek. Rendszeres elôadója volt az évenkénti lelkészné-konferenciáknak, a lelkész- to vább képzôknek, a diakóniai, nôszövetségi és presbiteri konferenciáknak.

Az 1980-as években többször tartott elôadásokat az Európai Nôi Fórumon Gwattban, Kijevben, Moszkvában, Driebergenben, Locarnóban, Arnoldshainban.

Az 1990-es években tanított a debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképzô Fôiskolán és a Hajdúböszörményi Óvóképzô Fôiskolán. A Debrecen-Széchényi kerti Református Egyházközségben 1994-tôl végez rendszeres igehirdetôi szolgá- latot, mint a gyülekezet tiszteletbeli lelkésze.

Nevelôi tevékenységét nemcsak mint professzor fejtette ki, hanem úgy is, mint aki 1985 óta a DRTA (majd Hittudományi Egyetem – DRHE) internátusá- nak igazgatója. Küldetésének érezte a közösségteremtést egyház és világ, tanár és diák, tudományos körök és gyülekezeti élet között. Egészséges kegyességre vá - gyott, és annak megvalósulásáért küzdött a maga vezette imaközösség élén.

Mint teológiai dékán 1990-ben kezdeményezte a hitoktató képzést, az egy- személyes tanszékek bôvítését, valamint a DRTA részvételét a Debreceni Univer- sitasban (1997). Az egész intézményért jelentôs tevékenységet fejtett ki 1995/96- ban, mint a DRTA prodékánja, 1996/97-ben mint megbízott dékánja, majd 1996–

1999 között mint a Hittudományi Egyetem rektorhelyettese. Egyetemi tanári kinevezését 1999-ben kapta meg.

Tudományos és oktatói munkássága elismeréseként 2003-ban megkapta a Károli Gáspár-díjat. Lenkeyné Semsey Klára kutatási témái között – a már em - lített területek mellett – fontos helyet kapott az Apostolok Cselekedeteirôl szóló könyv és a Pásztori levelek magyarázata. Nyugdíjba vonulása után a jánosi iratok és az ún. katolikus levelek kutatásával foglalkozott és foglalkozik. Elôbb János evangéliumának magyarázatát adta közre 1999–2001 között három kötetben, majd 2005-ben a Kálvin Kiadó jelentette meg Az eljövendô világ erejével e világban címû könyvét, amelyben János apostol három levelének magyarázatát tette köz- kinccsé. Az elkészült exegézist úgy rendezte sajtó alá, hogy a teológiai tanártár- sakat és lelkipásztorrá lett fiát bevonta a meditációfüzér elkészítésébe, hogy így is segítse a testvéri és munkatársi közösséget. A gyülekezetben gondolkodás és gyü- lekezetben élés példájával, az exegézistôl a prédikációig és a Szentírástól a szószé- kig tartó út következetes megjárásával vált írásmagyarázata sajátossá. A három pillér elmaradhatatlan lett más kommentárjaiban is: szövegelemzés, tartalmi összefoglalás és igehirdetés. A szôrszálhasogató dolgozószobai exegézis helyett a

Lenkeyné Semsey Klára 707 gyakorlatorientált, világos vonalvezetésû, kérügmacentrikus, szószékközeli írás- magyarázat mellett állt ki. Megbízható nyelvi jártasság, szorgalmas anyaggyûj - tés és következetes nevelôi-pedagógiai attitûd jellemzi Lenkeyné Semsey Klára munkáját.

Elsô alma matere, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia a Sárospa- taki Református Kollégium alapításának 475. jubileumi évében, 2006. augusztus 19-én avatta tiszteletbeli tanárává. A Doktorok Kollégiuma 2007-ben tudomá- nyos munkájának elismeréséül és Az eljövendô világ erejével e világban címû János levelei kommentárjáért megkapta a Doktorok Kollégiuma Aranygyûrûs Teoló- giai Doktora kitüntetést.

A Jelenések könyvének magyarázata elôször 2011-ben, majd 2016-ban is meg- jelent. A Kálvin Kiadó 2012-ben adta ki a Péter második leveléhez és a Júdás le - ve léhez készült magyarázatát, 2017-ben pedig a Jakab leveléhez és a Filemonhoz írt levél kommentárját jelentette meg a DRHE. Életútját interjú formában örökí- tette meg – Prügytôl Sárospatakon át Debrecenig – címmel 2014-ben a Károli Köny- vek monográfia-sorozata.

Pályatársai és tanítványai többször is megtisztelték jubileumi tanulmány- kö tetek megjelentetésével.²

Válogatott írásai³

Péter elsô levele. Fordítás és magyarázat, Debrecen, 1978 (A Debreceni Refor- mátus Theologiai Akadémia tanulmányi füzetei. Új sorozat 1).

Exegézistôl a prédikációig. A Timóteushoz írt elsô levél magyarázata, Debrecen, 1988.

Exegézistôl a prédikációig. A Timóteushoz írt második és a Tituszhoz írt levél magyarázata, Debrecen, 1990.

A nôk az Újszövetségben, az Újszövetség a nôkrôl, Budapest, 1993.

János evangéliuma. 3 kötet, Debrecen, 1999–2001 (A Debreceni Református Hit- tudományi Egyetem Újszövetségi Szemináriumának tanulmányi füzetei, Új sorozat, 8–10).

2 Barcza József–ifj. Fekete Károly (szerk.): „Krisztusért járva követségben…” – Tanulmányok Fekete Károly és Lenkeyné Semsey Klára professzorok tiszteletére, Deb- recen, 1996.; Gyôri István (szerk.): Hit és tudomány – Tanulmányok dr. Lenkeyné dr.

Sem sey Klára professzor asszony ötvenévi teológiai tanári és kutatói munkája jubileu- mára, Debrecen–Sárospatak, 2005.; Peres Imre (szerk.): Kezdetben volt az Ige – Tanul- mánykötet Lenkeyné Semsey Klára tiszteletére 80. születésnapja alkalmából, Debrecen, 2011 (Acta Thelologica Debrecinensis, 1).

3 Publikációinak részletezô adatsorait közölték Lenkey István (ld. Lenkeyné Sem - sey Klára: Exegézistôl a prédikációig… i. m. 1988. 155–167.), Balog Margit (ld. Gyôri István [szerk.]: Hit és tudomány… i. m. 322–337.), Csatári Bíborka (ld. Peres Imre [szerk.]:

Kezdetben volt az Ige… 429–432.)

Az eljövendô világ erejével e világban – János apostol leveleinek magyarázata, Budapest, 2005.

A Jelenések könyvének magyarázata. I–II. kötet, Debrecen, 2011.

Péter második levelének és Júdás levelének magyarázata. Budapest, 2012.

Prügytôl Sárospatakon át Debrecenig. Lenkeyné dr. Semsey Klára, életinterjú, Budapest, 2014 (Károli Könyvek monográfia).

Jakab és Filemon levelének magyarázata, Debrecen, 2017 (Acta. Debreceni teoló- giai tanulmányok, 10).

Emlékezés, emlékeztetés Varga Zsigmond J. születésének 100. évfordulója alkal- mából, In: Varga Zsigmond József: Az Efézusi levél, Debrecen, 2018. 9–15.

Sepsy Károly 709

F^ekete k^ároly

Sepsy Károly

(1930–)

Sepsy Károly orgonista-lelkipásztor, a Debreceni Református Teológiai Akadé- mia ének-zene tanára, a XX. századi református egyházzene meghatározó alak- jává vált.

A Nyírségben található Ôr községben született 1930-ban, ahol édesapja a református iskola igazgató-kántortanítója volt. Középiskolai tanulmányait a kis- várdai Bessenyei Gimnáziumban kezdte, majd a debreceni Református Gimná- ziumban folytatta és fejezte be. Teológiai tanulmányait is Debrecenben végezte 1948–1953 között. Segédlelkészként és lelkipásztorként közel egy évtizeden át szol gált Miskolcon és Miskolc-Tapolcán (1953–1963). Ebben az idôben mélyítette el zenei tanulmányait a Miskolci Konzervatóriumban. Érett fejjel még inkább hatással voltak rá tanárai, közöttük is Virágh Endre orgonamûvész, illetve a zene- elmélet és a zeneszerzés terén Kardos Pál és Frank Oszkár.

Mint orgonista-lelkipásztor 1963-tól 2005-ig szolgált a debreceni Nagytemp- lomban.

Az 1965-tôl Debrecenben elindult Országos Kántorképzô Tanfolyam ügyét a kezdetektôl felvállalta, s annak mint tanára, majd 19 éven át mint vezetôje, nagy odaadással és határozottsággal szervezte és irányította a munkát. Egyformán tö - rekedett arra, hogy a szakmai színvonal mellett megmaradjon minden korosztály számára a tanfolyamok református spiritualitása. A rendszerváltás elôtt ez volt az ifjúsági misszió legnépesebb és legszervezettebb munkaága. Ahogyan visszate- kintésében ô maga írja: „Megható volt a növendékek odaadása, vasszorgalma és elért eredményük. Fegyelmi ügy egyetlen egyszer sem adódott. Ki-ki szentül élt és teljes erôvel dolgozott. A Szentlélek járt közöttünk. Az elôadói kart forró test- véri barátság fûzte egybe.”

Az Országos Kántorképzô Tanfolyamok szellemi mûhelye nevelte fel tagjait és kezdeményezte a Doktorok Kollégiuma Hymnologiai Szekciójának létrejöttét, amelynek éveken át Sepsy Károly volt az elnöke. Tematikus és aktuális feladatok bôven akadtak, s vezetése alatt kiformálódott a szekció arculata is.¹

Harminc éven át lelkésznemzedékek sorát oktatta Debrecenben mint teoló- giai ének-zene tanár. Növendékei közül került ki az új orgonistanemzedék jó része, és sokan az ô hatására indultak zenei pályára, vagy lettek lelkipásztorokként az egyházzene ügyét felkaroló munkatársaivá. Tanári munkája kapcsán bontakozott ki szakírói tevékenysége az egyházzene terén, amikor a teológiai kurzusok mellett 1 Sepsy Károly: Jelentés a Hymnologiai Szekció munkájáról, In Aranyos Zoltán–

Barcza József (szerk.): A Magyarországi Református Egyház Teológiai Doktorai Kollé- giumának Évkönyve 1983. Budapest, 1984. 225–235. Sepsy Károly saját tanulmánya az év könyv 243–249. oldalán: „Az ének a megújuló istentiszteleten”.

tanulmányok és cikkek sorát írta. Munkatársa volt a „Tanulmányok az Evangélium szerint reformált keresztyén gyülekezet istentiszteletérôl” (1977) címû kötetnek.

Egyházmegyei és egyházkerületi ének- és orgonaügyi elôadóként harcosa lett a ritmikus éneklésnek, s az orgonaépítôk körében is elismert szaktekintélyével kö - zel 150 elöregedô orgona újjáépítésénél, komolyabb javításánál mûködött közre.

Gazdag tapasztalatai országos hírû orgonatervezôvé avatták. Önálló orgonater - vei alapján épült mintegy 30 orgona, amelyek közül a legjelentôsebbek a követ ke- zôk: Budapest-Kelenföld (ref.), Bükkaranyos (ref.), Császár (ref.), Debrecen-Nagy- erdô (ref.), Debrecen-Nagytemplom (ref.), a Debreceni Református Kollégium orgonái, Hajdúhadház (ref.), Hejôpapi (ref.), Kecskemét (ref.), Miskolc-Deszka- templom (ref.), Nyírbátor (ref.), Ôr (ref.), Soltvadkert (bapt.) és Veszprém (ref.).

Orgonaismeret címû fôiskolai jegyzete hosszabb-rövidebb terjedelemben is meg jelent az Egyházzenei vezérfonal I. kötetében (Budapest, 1969), a Beharka Pál szerkesztette baptista Orgonaiskolában (1980) és 1981-ben a budapesti Teológián a Máté Jánossal együtt készített „Egyházi ének-zene” kompendiumban. Harmó- nium ismeret címû tanulmányát a Beharka Pál szerkesztette Gyülekezeti Harmó- nium-játék címû kötet második (1974) és harmadik (1983) kiadása jelentette meg.

A debreceni Nagytemplom mûvészi szintû, neves orgonistái közül Sepsy Károly az a szolgálattevô, aki azzal írta be nevét az egyházközség történetébe, hogy az ô elképzelései szerint épült a katedrális méretû Nagytemplomban az oda illô monumentális hangzású új orgona. A Nagytemplom orgonája példaadó hang- szer, amely a jelen és a jövendô Debrecenben nevelôdô orgonistanemzedékei - nek adhat követendô mintát, szívbemarkoló hangzásideált. A szakmai bemutatón jelen lévôk érdeklôdô serege, a tanítványaikkal érkezett orgonamûvészek jelenlé te közvetlen bizonyság volt erre, és érzékeltette, hogy mennyire nemcsak a Nagy- templomé ez a hangszer.

Az építéstörténetet és a szakmai mûleírást 2001-ben könyvben is megörökí- tette.² Meg nem alkuvó kitartással szervezte 1965 óta a nagytemplomi zenés áhíta- tok évadjait, amely 1996-tól nyugdíjba vonulásáig új lendületet kapott az új kon- certorgona elkészültével. A testvéregyházak vezetô egyházzenészei, orgonistái és a neves koncertezô bel- és külföldi mûvészek itt kapnak leginkább kelet-magyar- országi viszonylatban orgonahangversenyre lehetôséget. Három olyan sorozat ho - nosodott meg Debrecenben, amely színesíti a város kulturális arculatát: a zenés áhítatok havonta egyszer májustól novemberig vasárnap esténként, nyaranta déli orgonamuzsika és az adventi vasárnapok zenei estéi.

A Kollégiumi Kántushoz diákkora óta kötôdik, 1965–1968 között vezetôje is volt, majd Berkesi Sándor karnagy munkásságának elsô korszakában mint or go- nakísérô csatlakozott a kórushoz a kiszállásokon, az ünnepi hangversenyeken és ôsbemutatókon, rádiófelvételeken és az elsô Ausztriába és Németországba vezetô hangversenykörúton. Szólistaként több országban adott orgonahangversenyeket.

Orgonajátékát hallhatták Erdélyben, Kárpátalján, Csehországban, Svájcban, Né - 2 Ifj. Fekete Károly–Sepsy Károly: Korok és képek a debreceni Nagytemplom ze nei életébôl, Debrecen, 2001.

Sepsy Károly 711 metországban, Ausztriában, Hollandiában és Amerikában. Rádiós felvételei mel- lett már az új nagytemplomi orgona pazar hangzását reprezentálja az „Egy orgo- nista naplójából” címet viselô CD lemeze.

Amikor 1986-ban súlyos autóbalesete miatt hosszabb idôre nélkülözni kellett az egyházkerületi és országos egyházzenei feladatok végrehajtása közben, akkor derült ki, hogy tehetsége és vasszorgalma mennyire hiányzik. Csodás felépülése után csökkentenie kellett munkaköreinek fesztávját, de igyekezetének intenzitása és mélysége újra a régi lett.

Új nézôpontokat találó és ihletett igehirdetô volt korábban is, de a nagy „visz- szatérés” után mintha a gondolatok és a szavak is új forrásvidékre találtak volna, amikor egyre többször jutott igehirdetési szolgálatokhoz. Az Isten ajándékául fogadott muzsika sokszor érezhetôen visszahat Sepsy Károly igehirdetéseire, s lesz homiletikai impulzussá. Így tanította átvitt értelemben a zene az igehirdetôt formaérzékre, gondolati-érzelmi-formai ellenpontozásra, belsô arányokra, a té - mavándorlás lehetôségeire. Igehirdetései közül jó néhány nyomtatásban is meg - jelent.³ Önálló prédikációs kötete „Tóvá lesz a délibáb…” címmel jelent meg 2010.

augusztusában. A kötet püspöki ajánlása szerint: „Megragadóan egyszerû, kris- tálytiszta fogalmazás, sallangmentes mondatok, amelyek egyszerre tárják fel egy- egy bibliai szakasz mélységeit és kapcsolják össze mondanivalójukat a mai kor példáival és kihívásaival. Árad belôlük a református biblikus gondolkodás egysze- rûsége és tisztasága, a személyes hit- és élettapasztalat, az egyház és a világ sok- szor kacskaringós útjainak sok évtizedes ismerete és a reménytelenség ellenére is reménykedô hívô létforma megtartó ereje.” (Bölcskei Gusztáv)⁴

Az igei üzenet áradása érezhetô ki orgonajátékából is, amikor énekszöveg, dallamvilág, régi és mai egyházi-világi kontextus tömörítôdik invencióval teli mûvészi elôjátékaiba, jellegzetes énekkísérô stílusába. Ez a komplexitás teszi ere- detivé és igényessé mûvészi énekharmonizálásait. Ez is közrejátszott abban, hogy az 1996-ban kiadott Magyar Református Énekeskönyvhöz készített orgona- könyv szerkesztôjéül ôt kérték fel. A dallamok harmonizálásának tekintélyes részét Sepsy Károly végezte. „Az új anyagot már intonációkkal közli a könyv. Ez segít- ség az istentiszteleti orgonálásban, de inspiráló hatású abban is, hogy mintájára a kántorok maguk is próbáljanak alkalmas bevezetôket készíteni.”⁵

„Zengjetek orgonák!” címmel 2013-ban adta ki a Kálvin Kiadó Sepsy Károly intonációit a Korálkönyv tételeihez.⁶

3 Református Egyház, Nagytemplomi Gyülekezeti Élet, Az Ige fényénél I–II–III., Igehirdetô, DRHE Legátus prédikációk 2000/2001., Református Tiszántúl.

4 Sepsy Károly: „Tóvá lesz a délibáb…” Debrecen, 2010. 7.

5 Sepsy Károly: Magyar Református Korálkönyv. Nagytemplomi Gyülekezeti Élet 11 (2000)/3. 28–29.

6 A gyûjtemény a Kálvin Kiadó egyházzenei kiadványa, amely a Kántori Füzetek címû sorozat 2. kötete. A „füzet” ebben az esetben igazából 316 kottalap egy vaskos doboz- ban, hogy a hangszerjátékos oda tehesse az elôjátékos lapot az adott ének összhangosított letétje mellé.

Sepsy Károly egész munkássága alatt átérezte annak felelôsségét, hogy a deb- receni Nagytemplom a Magyarországi Református Egyház egyik fontos egyház- zenei központja, amelynek kisugárzása van. Rátette az életét arra, hogy meghono- sítsa az elvárást: aki ilyen szolgálatban és itt áll helyt, annak ezt a felelôsséget éreznie kell, és ennek a ténynek a tudatában kell végeznie a dolgát: a kitüntetett ünnepi pillanatokban éppúgy, mint a mindennapos kántori szolgálatban.

Sokoldalú tevékenységét Debrecen városa 2004. október 23-án Csokonai-díj- jal, majd a Debrecen Kultúrájáért díjjal jutalmazta. 80. születésnapján szülôfa lu- ja, Ôr díszpolgári címmel tisztelte meg. A Magyarországi Református Egyház kö zössége 2010-ben a Doktorok Kollégiuma javaslatára Aranyokleveles Teológus címmel tisztelte meg.

Válogatott írásai

Orgonaismeret címû fôiskolai jegyzete hosszabb-rövidebb terjedelemben is meg- jelent az Egyházzenei vezérfonal I. kötetében (Budapest, 1969.), a Beharka Pál szerkesztette baptista Orgonaiskolában (1980) és 1981-ben a budapesti teológián a Máté Jánossal együtt készített „Egyházi ének-zene” kompendium- ban.

Harmóniumismeret címû tanulmányát a Beharka Pál szerkesztette Gyülekezeti Harmónium-játék címû kötet második (1974) és harmadik (1983) kiadása je - lentette meg.

Az ének a megújuló istentiszteleten, In: Aranyos Zoltán–Barcza József (szerk.):

A Magyarországi Református Egyház Teológiai Doktorai Kollégiumának Évkönyve 1983. Budapest, 1984. 243–249.

Ifj. Fekete Károly–Sepsy Károly: Korok és képek a debreceni Nagytemplom ze - nei életébôl. Debrecen, 2001.

„Tóvá lesz a délibáb…” a 80 éves Sepsy Károly orgonista-lelkipásztor köszöntése:

válogatott igehirdetések, Debrecen, 2010. 7.

Zengjetek orgonák! Intonációk a Református Korálkönyv tételeihez, Budapest, 2013 (Kántori Füzetek 2).

Csohány János 713

F^ekete k^ároly

Csohány János

(1934–)

Dr. Csohány János református lelkipásztor, levéltáros, könyvtárnok, középisko lai és egyetemi tanár, tanszékvezetô professzor, újságíró, szerkesztô, egyházi közíró, egyháztörténész Hajdúnánáson született 1934. június 25-én. Édesapja: Csohány János, édesanyja: Daróczi Irén, felesége: Kiss Katalin Judit, gyermeke: János László.

Az elemi iskolát szülôvárosának református iskolájában végezte. Nagy ha - tással volt rá Balla Árpád lelkipásztor, aki abban az idôben bibliaiskolát és nép - fôiskolát szervezett (1945–1947). Csohány Jánost származása miatt 1949 nyarán nem vették fel a Hajdúnánási Kôrösi Csoma Gimnáziumba, így a Debreceni Re - formátus Kollégium Gimnáziumában folytatta tanulmányait. Lelki fejlôdéséhez vallástanára, d. dr. Farkas Ignác és dr. Varga Zsigmond József klasszika-filológus és német nyelvet tanító lelkész-tanár, késôbbi teológiai professzor járult hozzá.

Érettségi vizsgát 1953-ban tett.

Származása miatt ekkor nem juthatott be az egyetemre. Egy idôre a Kelet- magyarországi Üzemélelmezési Vállalatnál helyezkedett el és fizikai munkát vég- zett, mint kocsikísérô (1953–1956). Egy hosszabb betegség után erôsödött meg benne az elhatározás, hogy lelkipásztor lesz. A Debreceni Református Teológiai Akadémiát 1956 ôszén kezdte el.

Debrecenben a teológus ifjúság széniora lett az 1960/61. tanévben. Kiren- delése dr. Varga Zsigmond József újszövetségi professzor mellé szólt, aki abban az idôben a teológusinternátus igazgatója volt. Teológiai tanulmányait 1962-ben fejezte be.

Szeniori tevékenysége után a Debrecen-Nagytemplomi-északi Egyházköz - ség segédlelkésze volt d. dr. Dezsô László (1904–1983) teológiai magántanár, nyug - állományú alezredes, tábori esperes, nagytemplomi lelkipásztor mellett, majd a nagyerdei egyházközségben (1961–1962), az esperesi hivatalban (1962–1965) és a Kossuth utcai gyülekezetben (1965–1970) teljesített szolgálatot. Mellékállásban könyvtáros és levéltáros lett a kollégiumi Nagykönyvtárban és Levéltárban, ahol 1970-tôl levéltárvezetô lett. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1970- ben fejezte be a történelemtanári szakot.

A Debreceni Református Teológiai Akadémia (DRTA) Egyháztörténeti és Egyházjogi Tanszékére 1971. március 15-én kapott tanársegédi kinevezést dr.

Mak kai László tanszékvezetô professzor mellé, aki úgy vállalta el Tóth Endre pro - fesszor halála után a tanszék vezetését, hogy megtartotta mellette elôzô munka- helyét is, és megmaradt a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézet fômunkatársának.

Csohány János 1974-ben az Egyházak Világtanácsától nyert ösztöndíj segít- ségével a Bécsi Egyetem Protestáns Teológiai Karán fejlesztette tovább teológiai

és egyháztörténeti ismereteit (1974/75). Kutatási témája a Bach-korszak magyar- országi protestáns egyházpolitikája volt. A bécsi levéltári anyagok rámutattak arra, hogy az osztrák udvar hogyan vélekedett a magyar protestánsokról és tö rek- véseikrôl, illetve mi volt a rejtett szándékuk. A minisztertanács jegyzôkönyveit 1848-tól 1860 nyaráig dolgozta fel, és más kapcsolódó forrásokat is átnézett. Ku - tatási eredményeibôl 1977-ben készült el A magyarországi protestánsok abszolutiz- muskori bécsi kormányiratok tükrében¹ címû disszertációja, amelynek témavezetôje Varga Zoltán ny. professzor volt a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészkarán.

Csohány János a DRTA-n 1977-tôl kapta meg a docensi kinevezést, 1980-tól pedig társprofesszor volt Makkai László mellett. Ekkor már készítette teológiai doktori értekezését, amit 1981-ben summa cum laude eredménnyel megvédett, és ezzel megszerezte teológiai doktori fokozatát is. Disszertációjának címe: Az 1894–

95. évi magyarországi egyházpolitikai törvények és a református közvélemény.² Mivel 1983-ban Makkai László professzor átvette a DRTA Vallástudományi Tanszéké- nek vezetését, ezért ettôl az évtôl kezdve Csohány János lett az Egyháztörténeti és Egyházjogi Tanszék vezetôje. Az 1990/91. tanévtôl nevében is visszakapta egye- temi rangját a DRTA, és Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) lett a neve, így ettôl kezdve tanszékvezetô egyetemi tanárként mûködött az 1996.

január 1-jén történt nyugdíjazásáig.

Közben 1977–1987 között az Egyházkerületi Nagykönyvtár felügyelô tanára, majd ügyvezetô igazgatója, 1987–1991-ig igazgatója volt másodállásban.

A Magyar Akkreditációs Bizottság felhívására az 1990-es évek derekán haj- tották végre az egyetemek a korábban szerzett doktori fokozatok PhD átminôsíté- sét. Csohány János bölcsészdoktori címét a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem 1996-ban, teológiai doktori címét pedig a DRHE 1997-ben minôsítette PhD fokozattá.

Hazai és külföldi konferenciákon rendszeresen tartott elôadásokat. A Ma gyar - országi Református Egyház Doktorainak Kollégiuma tagjaként az Egyháztörté- neti Szekciót alkalmilag 1989 elôtt is vezette, amikor Makkai László szekcióelnök vagy Bucsay Mihály budapesti professzor nem ért rá. A Doktorok Kollé giuma Egyháztörténeti Szekciója 1990-ben választotta elnökének, ahol 2009-ig tevé- kenykedett a tudományos testület élén. Rendszeresen szervezett Egyháztörténeti Szaktanfolyamokat is.³

A DRTA dékáni tisztét az 1986/87. tanévben, prodékáni tisztét pedig az 1987/

88. tanévben töltötte be. Mint tanszékvezetô elindította és szerkesztette a Debre- ceni Református Teológiai Akadémia Egyháztörténeti Tanszékének Tanulmányi

1 Megjelent: Budapest, 1979.

2 Megjelent: Debrecen, 1987. (A Debreceni Református Teológiai Akadémia Egy- háztörténeti Tanszékének Tanulmányi Füzetei 10.)

3 Történetét ld. Csohány János: Református egyháztörténeti szaktanfolyamok, 1963–

1971. www. uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/csohany-szaktanf.htm - 3. évf. 2. 2002. (le - töltés dátuma: 2019. február 27.)

Csohány János 715 Füzetei sorozatot 1983–1995 között, majd a Doktorok Kollégiuma Egyháztörté- neti Szekciójának a sorozatát Magyar Református Egyháztörténeti Dolgozatok címen mindaddig, amíg a szekcióelnöki tisztséget viselte. Ebben a sorozatban 15 kiadványt jelentetett meg.

1995 ôszétôl 2003 nyaráig Miskolcon tanított egyháztörténetet és egyház- jogot a Károlyi Gáspár Teológiai és Missziói Intézetben. Az 1995/96-os tanévben Nyíregyházán a Krúdy Gyula Újságíró Iskolában újságíró-oklevelet szerzett. Új - ság íróként rovatvezetôje volt a Hajdú-bihari Ôszikének (1999), alapító fôszer kesz- tôje a Nyugdíjas Híradónak (2000–2002) és munkatársa a debreceni Körképnek (2003–2006).⁴ Újságírói tevékenységéért 2006-ban megkapta a Petôfi Sándor Sajtószabadság-díjat a Magyar Újságírók Közösségétôl.

Tagja több egyházi és civil szervezetnek, így a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiumának, a MTA köztestületének tagja, jegyzôje a Ma - gyar Református Lelkészegyesületnek, tagja a Magyar Újságírók Közösségének, a Magyar Református Missziói Szövetségnek, a Kazinczy Ferenc Társaságnak, a Pro Patria Alapítvány Simonyi Óbester Regionális Szervezetének.

Közel 40 könyv és 800 publikáció szerzôje.

Csohány János tisztelôi, tanítványai és pályatársai 75. születésnapjára egy- háztörténeti tanulmánykötettel lepték meg Professor Historicus Ecclesiae címmel 2009-ben.⁵

Válogatott írásai⁶

A magyarországi protestánsok abszolutizmuskori bécsi kormányiratok tükrében.

Budapest, 1979.

Az 1894–95. évi magyarországi egyházpolitikai törvények és a református közvé- lemény. – Vázsonyi Vilmos a zsidóságért a recepciós mozgalomtól az ellen- forradalmi rendszerig, Debrecen, 1987 (A Debreceni Református Teológiai akadémia Egyháztörténeti Tanszékének Tanulmányi Füzetei, 10).

Korszakváltások évszázada (1849–1950), In: Barcza József (szerk.): A Debreceni Református Kollégium története, Budapest, 1988. 192–300.

Magyar protestáns egyháztörténet 1711–1849. 2. javított, bôvített kiadás, Debre- cen, 1994.

4 Közben más lapoknak is írt: Debrecenben a Harang-Nyelv, Nagyváradon a Ha - rangszó címû hetilap munkatársa lett. De több írása jelent meg többek között a Reformá- tusok Lapjá-ban, a Református Tiszántúl-ban, a Lelkészegyesület-ben, a Református Élet-ben, a Keskeny Út-ban, a Magyar Jövô-ben. Tanulmányai jelentek meg az Egyháztörténeti Szemlé- ben, a Sárospataki Füzetek-ben, a Collegium Doctorum-ban, a Theologiai Szemlé-ben, a Refor- mátus Egyház-ban.

5 A kötetet Kováts Dániel szerkesztette, Bojtor István és Kiss Endre József közre- mûködésével. Megjelent: Sátoraljaújhely, 2009.

6 Írásainak bô bibliográfiai adatsorát közli Molnár Sándor Károly, Professor His- toricus Ecclesiae… i. m. 231–259. oldalain.

Pokoly József emlékkötet (Barcza Józseffel közösen), Debrecen, 1994 (A Debre- ceni Református Teológiai akadémia Egyháztörténeti Tanszékének Tanul- mányi Füzetei, 31).

Kirándulás a debreceni múltba. Régi emberek, régi sorsok, Budapest, 2000.

Tanulmányok Debrecen és a reformátusság múltjáról. 1. kötet. Debrecen, 2004 (Magyar Református Egyháztörténeti Dolgozatok, 11).

Tanulmányok Debrecen és a reformátusság múltjáról. 2. kötet. Debrecen, 2005 (Magyar Református Egyháztörténeti Dolgozatok, 12).

Tanulmányok Debrecen és a reformátusság múltjáról. 3. kötet. Debrecen, 2006 (Magyar Református Egyháztörténeti Dolgozatok 13.)

Tanulmányok Debrecen és a reformátusság múltjáról. 4. kötet. Debrecen, 2007 (Magyar Református Egyháztörténeti Dolgozatok 15.)

Tanulmányok Debrecen és a reformátusság múltjáról. 5. kötet. Debrecen, 2008 (Magyar Református Egyháztörténeti Dolgozatok 16.)

Leo Thun protestáns egyházpolitikája, In: Baráth Béla Levente, Fürj Zoltán (szerk.): A protestáns pátens és kora. Tanulmányok és források a pátensharc 150. évfordulója alkalmából. Debrecen, 2010. 19–30.

Tegnap és tegnapelôtt. Írások a reformáció fél évezredes jubileuma elé, Debrecen, Kazincy Ferenc Társaság, 2016.

Berkesi Sándor 717

F^ekete k^ároly

Berkesi Sándor

(1944–)

Berkesi Sándor Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karnagy a magyar református kó - ruskultúra egyik legjelentôsebb formálója, Debrecen város díszpolgára (2007), Budapesten született 1944. június 6-án, munkásszülôk gyermekeként. 1962-ben érettségizett a Budapesti Zenei Gimnáziumban és a Bartók Béla Zenemûvészeti Szakközépiskolában. 1967-ben szerzett diplomát a Zeneakadémia középiskolai ének- tanár és karvezetôképzô tanszakán. Ugyanettôl az évtôl tanára lett a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának és karnagya a Kollégiumi Kántusnak, vezetôje az Országos (majd a Tiszántúli és Tiszáninneni, Királyhágómelléki és Székelyudvarhelyi) Nyári Kántorképzô Tanfolyamoknak. 1991-ben fôállású ta ná- ra lett a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fôiskola Debreceni Konzervatóriumának, amelynek azt megelôzôen óraadója volt. 1994-ben fôiskolai docenssé nevezték ki.

A Tiszántúli Református Egyházkerület és a Debreceni Református Kollé- gium egyházzenei igazgatói tisztét 1999–2016-ig töltötte be. Ebben az idôben tisztségéhez kötötten énektanára lett a Debreceni Református Hittudományi Egye - temnek is.

A rendszerváltást követô években nagy szerepet játszott az újrainduló refor - mátus közoktatás és felsôoktatás szakmai megalapozásában: Nagykôrösön (1992/

93), Sárospatakon (1993/94 és 2015/16), a debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképzô Fôiskolán (1995–1998), a nagyváradi Sulyok István Református Fô - iskolán és 1999 óta jogutódján, a Partiumi Keresztény Egyetemen (1999–2016).

Berkesi Sándor munkássága elsôdlegesen a Kollégiumi Kántus életében lett igen meghatározó. A Kollégiumi Kántus legújabb kori fénykora az 1967/68-as tanévtôl kezdôdött, amikor Berkesi Sándor lett a gimnázium új énektanára és a Kántus karnagya. Berkesi Sándor zeneakadémiai tanulmányainak ideje egybe- esett Kodály Zoltán életének utolsó öt esztendejével, amelyek alatt a személyes hatások, találkozások elkötelezetté tették ôt a magyar zene ügye mellett. Az idô- sebb Kodály-tanítványok keze alatt még mélyebbre ereszkedtek az ügyszeretet gyökerei. A fiatal karnagy életre szólóan elraktározta magában a pedagógus, kar- mester, „néptanító” Ádám Jenô, a zeneszerzô és zenetudós Bárdos Lajos és a hitvalló református zenei szaktekintély Gárdonyi Zoltán alakját. A tôlük tanult szakmai-lelki hozzáállással rövid idô alatt látványos eredményeket ért el Debre- cenbe kerülése után. Händel János passiójának magyarországi bemutatója, a Kó - ruspódium és az Éneklô Ifjúság rendezvényein való folyamatos jelenlét, újabb és újabb, a Kántusnak írt és ajánlott, ôsbemutatókon elhangzott mûvek sora, az 1975-tôl kezdôdô külföldi hangversenykörutak, az eddig megjelent hangleme - zek, CD-lemezek, külföldi mûsoros kazetták, rádió- és TV-felvételek, nemzetközi kórusversenyek kiemelkedô helyezései bizonyítják, hogy a Kántus-alapító Ma - róthi György professzor magvetése nem volt hiábavaló.

Berkesi Sándor a Kollégium és a Kántus hagyományainak tudatos vállalásá- val formálta ki azt a karakterisztikus arcélt adó repertoárt, amelyben megférnek egymás mellett a bibliai szövegekre készült mûvek, a klasszikus magyar költôk versmegzenésítései (ahogyan Kodály nevezte, a „megkésett melódiák”) és a ma - gyar folklór gyöngyszemei. Ezek a markáns vonások eredményezik a prófétikus üzenet zengô megszólaltatását, amely összecseng azzal a programmal, hogy „a szegények iskolájának” nevezett Kollégium tehetséggondozó és nevelô munkájá- nak minden idôben szerves alkotóeleme volt az európai értékek és a magyarság népi kultúrájának ôrzése, az irodalompártolás és a hitvallásos öntudat képviselete.

A Kántus közösségformáló ereje Berkesi Sándor tanár-karnagyi munkája nyomán a magyar zenei köznevelés egyik különlegessége lett. A Kollégium diák- nemzedékei emlékeznek hálával vissza azokra az évekre, amelyeket Kántus-tag- ként tölthettek el. Kitörölhetetlen élményeket és mérhetetlen lelki-szellemi meg- gazdagodást jelentett tagjává válni ennek a közösségnek, s ez az apáról fiúra szálló élménysor táplálja ma is a kórus életének kontinuitását. Ennek a zenei közne- velésnek köszönheti a Kollégium, hogy diákjai elôkelô helyezéseket értek el a Bartók (1971), Kodály (1973), Liszt (1975) és Erkel (1993) mûveltségi versenyeken, hogy megilleti a Kántust a Gárdonyi Zoltán-kézirattár és hagyaték ôrzésének joga, valamint a Kántus teremtette zenei színvonal miatt válhatott évtizedekre otthonává a magyar református kántorképzés ügyének a Kollégium ôsi épülete, újabban pedig a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fôiskola Debreceni Konzervatóriu- ma karvezetôs diplomásainak gyakorló terévé lettek a Kántus próbái és elôadásai.

A Kántus célkitûzései között központi jelentôségû lett az elmúlt idôszakban a Kárpát-medence magyarságának zenei lelkigondozása. A zenei anyanyelvûség hangzóvá tételét a falusi gyülekezetek templomaitól a koncertpódiumokig egy- formán magas mûvészi töltéssel képviseli a Kollégiumi Kántus. A református gyülekezetekhez fûzôdô szoros kapcsolatok ápolása következtében a Kántus mél- tán vált fogalommá a hazai reformátusság és a határokon túli magyarság szemé- ben. Az énekkar a magyar protestáns egyházzene „nagyköveteként” fontos misz- sziót vállal fel, bárhol is jár a világon, Erdélytôl Amerikán át Japánig.

Berkesi Sándor kórusaival számos hazai és külföldi kórusversenyen nyert elôkelô helyezést.¹ Zenei felvételei a televízióban, rádióban, hanglemezen és

1 Szakmai díjak: 1982 – Debreceni Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny I. díj, Közönségdíj, Karnagyi különdíj (Kántus); 1984 – Middlesbrough (Anglia) Nemzetközi Kórusverseny I. díj (Kántus); 1988 – Spittal (Ausztria) Nemzetközi Kórusverseny II. díj (Kántus); 1990 – Maasmechelen (Belgium) Nemzetközi Kórusverseny I. díj (Debreceni Orvostudományi Egyetem Kórusa); 1997 – Budapesti Nemzetközi Kórusverseny Arany- diploma, Karnagyi Különdíj (Kántus); 1999 Galánta – arany minôsítés (FIRESZ – kórus, a szlovákiai Fiatal Reformátusok Szövetségének Kamarakórusa); 2000 – Debreceni Bar- tók Béla Nemzetközi Kórusverseny a Bartók Rádió különdíja és karnagyi különdíj (Par- tiumi Keresztény Egyetem Vegyes Karával/Nagyvárad); 2002 – Busan (Dél-Korea) Kórus- olimpia – két ezüst fokozat: ifjúsági vegyes karok és a-cappella folklór (Kántus); 2003 –

Berkesi Sándor 719 CD-lemezen terjedtek el.² Publikációs tevékenysége is jelentôs.³ Tanulmányai, cikkei folyamatosan jelennek meg a legkülönbözôbb egyházi, kulturális és szak- mai folyóiratokban.

Berkesi Sándor munkásságát díjakkal és kitüntetô címekkel is elismerték:

Csokonai-díj (1994), Debrecen díszpolgára (2007), az Erkel Ferenc Társaság tisz- teletbeli tagja (2016), Liszt Ferenc-díj (1999), Szenci Molnár Albert-díj (2002), Kodály Zoltán-díj (2006), a Magyar Kultúra Lovagja (2013), a Magyar Érdem- rend Tiszti Keresztje (2013), Károlyi Gáspár-díj (2013), a Sárospataki Református Teológiai Akadémia tiszteletbeli tanára (2017). A magyar protestáns énekkultúra megôrzését és továbbadását elhivatottan szolgáló értékteremtô mûvészi és tanári pályája, valamint a határon túli magyarság körében végzett kiemelkedô zenepe- dagógusi munkája elismeréseként 2018. március 15-én megkapta a Kossuth-díjat.

Budapest – III: Kodály Zoltán Magyar Kórusverseny Ifjúsági Vegyes Karok kategória I. díj, a Debreceni Kórusversenyiroda különdíja és a Kodály Zoltánné Péczeli Sarolta által adományozott Nagydíja (Partiumi Keresztény Egyetem Vegyes Kara). Egyéb díjak:

1996 – A Debreceni Orvostudományi Egyetemtôl Pro Universitate-díj (DOTE kórus);

1997 – Magyar Örökség-díj (Kántus); 2001 – A közjó szolgálatáért-díj (a Királyhágómel - léki Ref. Egyházkerület díja) (Partiumi vegyes kar); 2003 – Debrecen Önkormányzatának Pro Urbe díja (Kántus).

2 Hanglemezek: 1977 – Magyar Zsoltárok (Kántus), 1986 – Gárdonyi Zoltán: Bibliai zsoltárkórusok és orgonamûvek (Kántus), Magyar protestáns énekek (Kántus). CD-leme- zek: 1987 – Magyar protestáns énekek (Kántus), 1995 – Cherubini és Szokolay orató ri kus mûvei (Kántus, DOTE kórus, Debreceni Filharmónikus Zenekar), 1997 – Koncertfelvé- tel a Ref. Világszövetség Nagygyûlésén a debreceni Nagytemplomban (Kántus), 1999 – Stúdiófelvétel a Kántussal Hollandiában, 2000 – Stúdiófelvétel a FIRESZ (Fiatal Refor- má tusok Szövetsége) kamarakórusával Jókán és Somorján (Szlovákia), 2001 – Közremû- ködés Gárdonyi Zsolt szerzôi lemezén (Kántus), 2002 – Kántus (felvételválogatás az elôzô év ti zedekbôl, I. sorozat), 2003 – Kántus (felvételválogatás az elôzô évtizedekbôl, II. soro- zat), 2005 – Közremûködés a Református Kollégium Csokonai-lemezén (Kántus). – Kán- tus (felvételválogatás az elôzô évtizedekbôl, II. sorozat); 2013 – Imádság az én énekem, jubileumi összeállítás a Debreceni református Kollégium kórusainak elôadásában; 2013 – Áldott legyen az Istennek neve – Válogatás a Kántus koncertfelvételeibôl.

3 1991: „Tartsd fel a zászlót!” – Énekes Cserkészkönyv; 1993: „Tenéked zengek éne - ket” – Gyülekezeti énekiskola; 1996: „Ádám Jenô emlékezete”; 2002: Kodály: Az 50. genfi zsoltár – mûelemzés (angol nyelvû dolgozat a 120. születésnapon a Nemzetközi Kodály Társaság felkérésére); 2006: „Az Úrnak zengjen az ének” – ifjúsági énekeskönyv a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatának és a Kálvin Kiadónak közös kiadásában.

Berkesi Sándor válogatott írásait, elôadásait és a vele készült beszélgetéseket tartalmazza a 2007-ben megjelent A zengô Ige szolgálatában címû könyve.

Válogatott írásai:

Ökumenikus énekeskönyv, Budapest, 1981 (Beharka Pállal, Máté Jánossal és Trajtler Gáborral).

„Tartsd fel a zászlót! Énekgyûjtemény cserkészeknek” (szerk., Debreceni Refor- mátus Kollégium, Debrecen, 1991 [Cserkészfüzetek, 1.]).

„Te néked zengek éneket” – Gyülekezeti énekiskola (Országos Református Tanár- egyesület, Debrecen, 1994).

Dicsérjétek az Urat! Gyermek és ifjúsági énekek, Budapest, 1986 (Berkesi Gábor- ral, Draskóczy Lászlóval és Hamar Istvánnal).

Virág és pillangó. Kóruskönyv huszadik századi magyar mûvekbôl. Egynemûka- rok, Budapest, 2000 (Erdei Péterrel és Kollár Évával).

Zengô csudaerdô. Kóruskönyv huszadik századi magyar mûvekbôl. Vegyes ka rok, Budapest, 2000 (Erdei Péterrel és Kollár Évával).

Kórusmûvek egyházi iskolák számára. Az 1848/49-es forradalom és szabadság- harc, Budapest, 2002 (Református pedagógiai és katechetikai füzetek 5).

Kodály: Az 50. genfi zsoltár – mûelemzés (angol nyelvû dolgozat a 120. születés- napon a Nemzetközi Kodály Társaság felkérésére), Budapest, 2002.

„Az Úrnak zengjen az ének” – Ifjúsági énekeskönyv (szerk., Kálvin Kiadó, 2006).

A zengô Ige szolgálatában. Válogatott írások, elôadások és beszélgetések, Debre- cen, 2007 (Református Tiszántúl kiadványai 2).

„Énekeljetek, zengedezzetek Néki! 1.” – Kórusgyûjtemény (szerk., Fônix Zene- mûhely, 2016).

Ádám Jenô, a néptanító – Debreceni Szemle 24 (2016)/3, 241–247.

Kodály és a református egyházzene – Debreceni Szemle 25 (2017)/3, 332–339.

Gaál Botond 721

F^ekete k^ároly

Gaál Botond

(1946–)

Gaál Botond professzor születése révén büszkén vallja magát bereginek, nevelte- tése révén Szatmárhoz kötôdik, akit a Debreceni Református Kollégium szellemi, lelki, tudományos és teológiai öröksége ízig-vérig megtöltött „debreceniséggel”.

Ez az ôt lenyûgözô közeg lett saját kibontakozásának tere is.¹

Gaál Botond 1946. március 27-én született Vámosatyán, majd Nagydoboson, Nagyecseden és Mátészalkán nevelkedett (1952–1960). Lelkészgyermekként ke - rült a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumába, ahol 1964-ben érettségi- zett. Matematika–fizika szakos tanári diplomáját a debreceni Kossuth Lajos Tu - dományegyetemen szerezte (1965–1970), majd ezt követôen, 1987-ig egykori Alma Materének a tanára lett. Munkája mellett végezte el a Debreceni Református Teológiai Akadémia nappali tagozatát (1971–1976). Ezt követôen egy tanévet töl- tött ösztöndíjas diáként az Edinburghi Egyetem Teológiai Fakultásán, majd haza- térve református lelkészi oklevelet szerzett.

Már fiatal tanárként egykori gimnáziumának az igazgatóhelyettese (1974–

1982) lett, majd az 1982–1987 közötti években az igazgatója volt. Törekvéseit az ôsi iskola Orando et laborando jelmondata határozta meg.²

Számos közegyházi tisztsége mellett tíz éven át ô volt a Debreceni Refor- mátus Kollégium fôigazgató-helyettese (1977–1987), 1987–1991 között pedig a fô - igazgatója.

Doktori fokozatát 1985-ben szerezte a rendszeres teológiai tudományokból summa cum laude minôsítéssel a Debreceni Református Teológiai Akadémián.

Disszertációjának címe: Tér, idô és az Ige – Az opus salutis vizsgálata, különös tekin- tettel Thomas F. Torrance teológiájára.

1 „Számomra, mint aki kisdiák koromtól fogva a Debreceni Kollégium falai között ne - velkedtem és ott dolgozom ma is, az évszázadok hitvallásos tételeinek történelmi verete meghatá- rozza a jövôlátásomat. A 16. századi Méliusz Juhász Pétertôl, a »magyar Kálvintól« egyszer s mindenkorra megtanultam és magamévá tettem az ô hármas örökségét: a hitvallásos elkötelezett- séget, a tudományos nyitottságot és az egész népért, benne az egyházért végzendô felelôs szolgá - lati indulatát. De a 17. századi puritánusok szemlélete is belém ivódott, és tulajdonképpen a mai hitéletünk is ugyanazon az ôsi fán nôtt, amely a biblicitást, az életszentség követelményét és az egyház közéleti felelôsségét termette gyümölcsként.” (Gaál B.: A laboratóriumok és oratóriumok szemléletformáló ereje, In: Teológia a reménység örömében. Tanulmányok dr. Szathmáry Sándor tiszteletére, Budapest, 1999, 76.)

2 Gaál Botond: Betekintés iskolánk 449. és 450. tanévének munkájába, In: uô (szerk.):

A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának évkönyve az 1986/87–1987/88. iskolai évrôl. Jubileumi kiadás 1538–1988, Debrecen 1988, 9.

1987-ben lett a Teológiai Akadémia Rendszeres Teológiai Tanszékének ren- des tanára. Kétszer töltötte be a dékáni tisztet (1988/89 és 1994/95), és három éven át dolgozott prodékánként.

Az 1994/95. tanévben a Debreceni Universitas Egyesülés Igazgatótanácsának elnökévé választották, 1993 és 1999 között pedig az MTA Debreceni Akadémiai Bizottságának fôtitkárává választották. 1998. január 1-tôl három évre elnyerte a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat.

2000-ben szaktárgyából habilitált és megszerezte az egyetemi magántanári címet a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemen. 2008-ban, vallástudo- mányból elsôként, a Magyar Tudományos Akadémia doktora (DSc) címet is el - nyerte.

Gaál Botond tudományszervezô munkáját egyrészt a DRHE Doktori Isko- lájának vezetôjeként és a Doktori Tanács elnökeként, másrészt jelentôs tudomá- nyos testületek tagjaként fejtette ki. Tagja többek között a Református Egyház Doktorok Kollégiumának (1985–), a Princetoni Center of Theological Inquiry- nak (USA, 1991–) és a Debreceni Szemle Kuratóriumának (1993–). Tanácsadó tagja a Magyar Felsôoktatás szerkesztôségének (1995–), külsô tagja a Polányi Mihály Szabadelvû Filozófiai Társaságnak (1990–) és elnökségi tagja a Magyar Professzorok Világtanácsának (2000–). Tagja volt a European Society for the Study of Science and Theology (ESSSAT) társaságnak és Tudományos Tanácsának (1994–2002), tiszteletbeli tagja volt az American Scientific Affiliationnak (1992–

93), és külsô tagja a Debreceni Egyetem Doktori Tanácsának (2004–2007). Bírája volt a Heidelbergi Egyetem Templeton Doktori Programjának (2006–2009), és éveken át vezette elnökként a Tehetséges Debreceni Fiatalokért Közalapítvány Kuratóriumát (1995–1999). Ô az elnöke a Debreceni Magyar–Zsidó Tudomá - nyos és Kulturális Társaságnak (1997–), és alelnöke az Országos Doktori Tanács- nak (2008–).

Gaál Botond kutatómunkájának egyik súlypontja a keresztyén teológia és a kortárs természettudományok kapcsolata. Ennek eredôjérôl így vall: „Nekem megadatott az a kiváltság, hogy ösztöndíjas hallgatóként Thomas F. Torrance professzor- nak, az Edinburghi Egyetem Teológiai Fakultása Templeton-díjas – akkor még aktív – tanárának tanítványi köréhez tartozhattam. Torrance gyakran megosztotta gondolatait Polányi Mihállyal, kérdéseit megbeszélte volt tanárával, Karl Barth-tal, és állandó kap- csolatban volt a legjobb fizikusokkal, matematikusokkal. A tudománymûvelésnek ez a módja számomra is minta lett. – Torrance-tól megtanulhattam azt is, hogyan kell értel- mezni a keresztyén teológiában és az egzakt tudományokban a mindenség kontingens ter - mészetû szemléletét. Amikor ennek a szemléletnek az érvényességét mélyebben megvizs- gáltam a matematika, a fizika, a filozófia és a teológia néhány területén, akkor láthattam, hogy az ész igazsága és a világ valósága közötti kapcsolat föltárásában a kontingenciá- nak tényleg alapvetô jelentôsége van. Torrance professzor ebben jelentôsen formálta gon- dolkodásomat.”³

3 Gaál Botond: Az ész igazsága és a világ valósága, Debrecen, 2003, 12–13.

Gaál Botond 723 Ilyen gondolati háttérrel hozta létre a DRHE-n Gaál Botond 1993-ban a Hatvani István Teológiai Kutatóközpontot az egzakt tudományok és a teológia kapcsolatának vizsgálatára, valamint a kutatóközpont szervezésében még ugyan- abban az évben megindította kiemelkedô természettudósok, filozófusok és teoló- gusok biannuális, ökumenikus és interdiszciplináris találkozóját, a kétévenként rendezett Tudomány és Teológia Konferenciát. Az országosan is jó hírnévnek ör - vendô találkozók eredményeit konferenciakötetek sora ôrzi. Eddig kilenc kötet jelent meg. Ô írta a Kálvin ébresztése (2010), a Kis tanszékbôl nagy egyetem (2012) és A természettudományok oktatása és mûvelése a Debreceni Kollégiumban (2012) címû könyveket. Az elsô kötet bôvített változata megjelent angolul Awakenings as inspired by John Calvin címmel 2017-ben a Reformáció 500 éves évfordulójára. Ugyancsak a reformáció jubileumi évében adta közre „A reformáció lényege – Újkori modellvál- tás a keresztyén gondolkodás történetében” címû munkáját.

Gaál Botond termékeny író, publicista: 15 magyar és angol nyelvû könyve, több mint 120 lektorált tanulmánya és közel 200 egyéb közleménye, cikke je - lent meg.

Gaál professzor számos tudományos konferencia elôadója volt Hollandiá - ban, Németországban, Franciaországban, Svájcban, Romániában, az USA-ban, Ka - nadában, Dél-Koreában, Tajvanon, a Dél-Afrikai Köztársaságban és Angliában.

E nagy ívû „határátlépések” mellett mindig fontosnak tartotta azonban azt is, hogy a Felvidéken, Erdélyben, a Partiumban vagy Kárpátalján szolgálja igehir de- tôként vagy elôadóként a határon túli magyar reformátusságot, tanítsa presbiter- társait saját gyülekezetében, vagy elôadásaival segítse a Református Nôszövetség munkáját. Munkatársai, tanítványai és tisztelôi 65. születésnapján ünnepi kötet megjelentetésével tisztelték meg.⁴

Válogatott írásai

Publikációinak részletezô bibliográfiája és sok dokumentum teljes szövege elér- hetô a Magyar Tudományos Mûvek Tárán keresztül.

A természettudományok oktatása és mûvelése a Debreceni Kollégiumban, Deb- recen, 1988.

A természeti világ és az emberi értelem nyitott rendje, Confessio, A Magyaror- szági Református Egyház Figyelôje 26 (2002)/2, 85–90.

Az ész igazsága és a világ valósága, Debrecen, 2002.

Gaál Botond–Kérdô Kálmán: A zárt világ felnyitása, Debrecen, 2003.

4 Fekete Károly–Kustár Zoltán–Kovács Ábrahám (szerk.): Átjárható határok. Ünnepi kötet dr. Gaál Botond professzor 65. születésnapjára, Debrecen, 2011 (Acta Thelo logica Debrecinensis, 2).

The World is Open, In: Gaál Botond–Végh László (szerk.), A tudományos gondol- kodás nyitottsága – Openness of the Scientific Thinking, Debrecen, 2007.

46–60.

Kálvin ébresztése, Debrecen, 2007.

A Higgs-részecske – teológus szemmel, Debreceni Szemle 21 (2010)/4, 195–203.

Kis tanszékbôl nagy egyetem. A dogmatika szaktárgyi és tanszéki formálódása Debrecenben, Debrecen, 2012.

Keresztyén örökség az európai tudományos gondolkodásban, Studia Theologica Debrecinensis 6 (2013)/1, 9–20.

A debreceni egyetem díszudvarának panteonja, Gerundium. Egyetemtörténeti Közlemények 4 (2013)/1-2, 59–82.

A teológia mint „fölfelé nyitott” hittudomány, Debreceni Szemle 24 (2013)/1, 3–15.

A teológia 20. századi reformációja, ThSz ú.f. 60 (2016)/1, 50–59.

A tudományok gránitkövei. A Debreceni Református Kollégium, a Magyar Tu - dományos Akadémia és a Debreceni Egyetem közös szolgálata a nemzeti elô menetelért, Debrecen, 2018.

Molnár János 725

B^aráth B^éla l^evente

Molnár János

(1949–)

Nagyszalontán született 1949. november 5-én. Középiskolai tanulmányait a nagy- váradi képzômûvészeti középiskolában folytatta, melynek kapcsán több romá - niai országos ifjúsági kiállításon is szerepelt. 1969-ben érettségizett, majd betaní- tott munkásként dolgozott a nagyváradi timföldgyárban. Ebben az idôszakban kezdôdött vers- és prózaírói mûködése, melynek zsengéi 1969-ben jelentek meg.

1970 és 1975 között a Kolozsvári Egyetemi fokú Protestáns Teológiai Intézetben folytatott tanulmányokat, majd Szatmárnémetiben és Zilahon volt segédlelkész.

Helyettes lelkészi szolgálatokat végzett Sülelmeden, Tamáshidán, Borossebesen 1975 és 1989 között.¹

Teológiai hallgatóként, majd lelkészi szolgálata mellett is tovább folytatta képzômûvészeti és szépirodalmi alkotó tevékenységét. Bekapcsolódott a nagyvá- radi irodalmi közéletbe. 1980 és 1982 között az Ady Endre Irodalmi Kör vezetô- ségi tagja volt. Aktív résztvevôje lett az 1982 márciusában elindított elsô romá - niai szamizdat folyóirat, az Ellenpontok mûködésének.² Emiatt a Securitate 1983 januárjában ôrizetbe vette, de május 17-én megszüntette az ellene és a többi vizs- gálat alá vont személy ellen indított eljárást. A Ceauescu-diktatúra nyomásgyakor- lását egyházi szolgálatai során ismételten el kellett szenvednie. 1983 májusától egy évre még rokkantsági nyugdíjazását is kezdeményezték. 1988. szeptember 6-án Aradon felolvasta a falurombolással kapcsolatos beadványát, amely Tôkés László és az aradi lelkészértekezlet kiegészítéseivel „Az Arad-Temesvári Református Egyházmegye lelkészeinek tiltakozása a falurombolás ellen” címen vált ismertté.

1989 tavaszán telepedett át Magyarországra. A Szegedi Tudományegyetem könyvtárában helyezkedett el. Emellett 1992 ôszétôl bekapcsolódott a Debreceni Református Theologiai Akadémia Szegedre kihelyezett Vallástanári Tanszékén útjára indult, egyetemi szintû református vallástanárképzés munkájába. Elôbb csak egyháztörténetet, utóbb vallástörténetet, dogmatörténetet és kutatási mód- szertant is tanított. Terrorizmus és hit címmel rendszeresen hirdetett speciálkollé- giumi elôadássorozatot. Jegyzeteket írt, részt vett a tanszék Szervezeti és Mûködési Szabályzatának elkészítésében és akkreditációs anyagai kidolgozásában. Az okta - tói munka mellett az ô feladata volt a tanszéki könyvtár megszervezése és mû - ködtetése. Ennek jó eredményét késôbb így összegezte: „A nulláról indulva tíz év alatt sikerült egy több mint ötezer kötetes szakkönyvtárat kialakítani.”³

1 Az életrajzi adatok forrása: dr. Molnár János: Szakmai önéletrajz (http://old.drhe.hu/

oktatok/molnar-janos letöltve: 2018. április 10.).

2 Tóth Károly Antal: Az Ellenpontok rövid története http://adatbank.transindex.ro/

inchtm.php?akod=1516 (letöltve: 2018. 05. 12.).

3 Molnár i. m.

1996 és 1998 között részt vett a DRHE doktori képzésében, melynek ered- ményeként nyújtotta be A Királyhágómelléki Református Egyházkerület története 1920–1941. címû disszertációját, amelyet 1999-ben védett meg. A téma kutatását tovább folytatva 2001-ben megírta a királyhágómelléki egyházkerület 1944 és 1989 közötti történetével foglalkozó kötetet is. 2003 októberében a DRHE-en do - censi kinevezést kapott. Részt vett a katechéta-lelkipásztori munkatárs alapkép- zés, valamint a református vallástanár mesterképzés akkreditációs anyagainak kidolgozásában. Szegedi egyetemi könyvtári munkahelyét 2003 végén feladta és a DRHE fôállású oktatója lett. 2005-ben habilitált. 2007. január 1-tôl június 30-ig a DRHE Szegedi Vallástanári Tanszékének megbízott vezetôje volt. 2007 augusz- tusától nyugdíjba vonulásáig az egyháztörténeti tanszéken végzett oktatói mun- kája mellett ellátta a teológiai szakkönyvtár igazgatói feladatait.

Magyarországi mûködése során folyamatos újság- és szépírói munkásságot is kifejtett. A 2006/07-es tanév során Budapesten újságíróképzésben vett részt és újságíró bizonyítványt szerzett. Munkatársa volt az Egyház és Világ-nak és a Vá - rad-nak, felelôs szerkesztôje a Mécses-nek, a Magyar Börtönpasztorációs Társaság folyóiratának. Ezeken kívül szak- és szépirodalmi közleményeinek sora jelent meg számos más folyóiratban és irodalmi antológiában.

Külsôs szerkesztôként két éven keresztül vezette a Szegedi Városi Televízió Lélektôl lélekig címû mûsorát. 2012-ben történészszakértôként vett részt Petényi Katalin–Kabay Barna: Szigorúan ellenôrzött életek c. dokumentumfilmjének elké- szítésében.

Önálló szépirodalmi kötetei kronológiai rend szerint a következôk voltak:

A pap, a csavargó meg a többiek (novellák), Szeged, 1998; Péntek esti szabadságunk (interjúkötet Sall Lászlóval közösen), Nagyvárad, 1998; Szárnyak (versek), Szeged, 1999; Disznók és gyöngyök (két dráma), Szeged, 2002; A csorvási intercity (no vel - lák), Szeged, 2003; Csibész Erté (regény), Szeged, 2007. Az angol királynôhöz cím zett fogadás (novellák), Szeged, 2007; Apokrif (regény), Budapest, 2008. Most és mind- örökké (regény), Budapest, 2018.

Válogatott írásai:

Az egyetlen. Az Ellenpontok és az ellenpontosok története. Oral history. Szeged, 1993.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület története 1920–1942. Nagyvá- rad, 1999.

A Nagyváradi (Királyhágómelléki) Református Egyházkerület története 1944–

1989. Nagyvárad, 2001.

A Mindszenty-ügy Csanád vármegyében, In: Dienes Dénes–Szabadi István (szerk.): Doctrina et Pietas. Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére, Debrecen, 2002, 60–71.

Egy emlékirat margójára. Bakó László: A Péter Jánossal való beszélgetések rö - vid summái, In: Gyôri István (szerk.): Hit és Tudomány. Tanulmányok dr.

Molnár János 727 Lenkeyné dr. Semsey Klára professzor asszony ötvenévi teológiai tanári és kutatói munkája jubileumára. Debrecen–Sárospatak, 2005, 208–227.

70 év kelet–nyugat határán, Partiumi Közlöny 15 (2005)/13, 4–6.

Az 1956-os események és a hozzá vezetô út Magyarországon és Romániában, Re - formátus Szemle 99 (2006)/4, 468–488.

Az aradi állásfoglalás a magyar–román diplomáciai kapcsolatok és a „Vasile- dosszié” tükrében. Nagyvárad, 2008.

Szigorúan ellenôrzött evangélium. 1. köt. Nagyvárad, 2009.

Szigorúan ellenôrzött evangélium. 2. köt. Nagyvárad, 2010.

Lehet-e idôszerû Calvin ma?, Mediárium 4 (2010)/1, 47–61.

Trianon szelleme a Szekuritáté megfigyelési dossziéiban, In: Peres Imre (szerk.):

Kezdetben volt az Ige. Tanulmánykötet Lenkeyné Semsey Klára tiszteleté - re 80. születésnapja alkalmából. Debrecen, 2011, 381–389 (Acta theologica Debrecinensis 1).

Egy református önálló hitoktató buzgalmának „jutalma”. Szalay Gyula Oroshá- záról való eltávolításának története, In: Fekete Károly, Kustár Zoltán, Kovács Ábrahám (szerk.): Átjárható határok: Ünnepi kötet dr. Gaál Botond profesz- szor 65. születésnapjára. Debrecen, 2011, 259–268 (Acta Theologica Deb- recinensis 2).

Az 1962-es kolozsvári református püspökválasztás és a Szekuritáté, Egyháztör- téneti Szemle 13 (2012)/2, 52–74.

A 343-as probléma, Studia Theologica Debreceinesis 2 (2013)/1, 47–61.

A Securitate célkeresztjében. Tôkés László küzdelme a román politikai rendôr- séggel. Kolozsvár, 2013.

Szigorúan ellenôrzött evangélium. 1–4. köt. (átdolgozott, bôvített kiadás), Ko - lozsvár, 2014.

A totalitárius kommunista rendszer történeti kutatásának jogi keretei Magyar- országon és Romániában, különös tekintettel az állambiztonsági szolgála tok mûködésére, In: Baráth Béla Levente (szerk.): Hittel és humorral. Tanulmány- kötet a 60 éves Hörcsik Richárd születésnapjára. Debrecen, 2015. 199–220 (Acta. Debreceni teológiai tanulmányok 8).

h^odossy-t^akács e^lôd

Marjovszky Tibor

(1953–)

Marjovszky Tibor 1953-ban született Budapesten, szülôvárosában végezte alap- és középfokú tanulmányait. Érettségi vizsgát 1972-ben tett, a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban. Nem tanult azonnal tovább, szakmai képesítést nem igénylô munkakörben kezdett dolgozni.

A Budapesti Református Teológiai Akadémiára 1974-ben nyert felvételt. Itt szerezte meg diplomáját (1980), lelkészi képesítését (1981) és doktori címét (1992).

Budapesti tanulmányai mellett Hollandiában mélyedt el a teológiai irodalomban, ösztöndíjasként Utrechtben tanult az 1981/82-es tanévben. Teológusként hamar Pákozdy László Márton hatása alá került, aki alapvetôen meghatározta a Szent- írás felé forduló hallgató gondolkodásmódját, teológiai látását. Mellette meghatá- rozó impulzusokat kapott Tóth Kálmántól, akinek késôbb, már végzett lelkész- ként oktató kollégája lett Budapesten. Elsôsorban az ószövetségi tudományok felé fordult figyelme, de ez esetében nem jelentett beszûkülést.

Marjovszky Tibor életében két olyan impulzust tartunk számon, ami tanul- mányaitól kezdve végigkísérte aktív szolgálati idejét. Az elsôt nyugodtan nevez- hetjük Pákozdy-hatásnak. Pákozdy (ahogy azt a válogatott tanulmányaiból kiadott kötet bevezetô cikkében kifejtettük¹) egyszerre volt exegéta és vallástörténész, ószövetséges tudós és az intertestamentális irodalom avatott kutatója, de teljes ma gabiztossággal mozgott az újszövetségi tudományokban is. Emellett, ahogy errôl számos cikke árulkodik, járatos volt a rendszeres teológia kérdéseinek iro- dalmában, valamint átlátta a gyakorlati teológia és az ökumenika összefüggéseit is. Marjovszky Tibor számára ez a teológus-minta maradt meghatározó, aminek megfelelni nagyon nehéz! Pákozdyhoz hasonlóan Marjovszky sem tud mit kez- deni az igehirdetéstôl idegenkedô, vagy a dogmatikai kérdésekben járatlan bib- likusokkal, illetve azokkal a kutatókkal, akik hitvallási tekintetben sehova sem helyezhetôek el. Ebben az ideálban a biblikus kutató egy-egy területtel foglalko- zik, elmélyült szakember, viszont kutatásait az egészre, a teljes Szentírás össze- függéseire tekintettel végzi, és teológusként, vagyis más teológiai diszciplínákra tekintettel tárja elô. Marjovszky Tibor emellett mindig hangsúlyozta a teológiai diskurzus gyülekezeti beágyazódásának fontosságát, teológiai tanárként is ezért ragadott meg minden alkalmat az igehirdetésre, járta a gyülekezeti bibliaisko- lákat, elôadott téli estéken hétköznapi reformátusoknak; valamint minden erejé- vel támogatta a lelkipásztorok továbbképzésének ügyét. Folyamatosan lelkészek tucatjaival tartotta és tartja a kapcsolatot, támogatja volt tanítványait szakmailag 1 Hodossy-Takács Elôd: Bevezetô: a vallástörténet és bibliai teológia tanszéke, In:

[Marjovszky Tibor (szerk.)], Pákozdy László Márton: Szövetség és hûség. Tanulmányok, Budapest, 2010, 9–18.

Marjovszky Tibor 729 és emberileg. Hozzá kell azonban tenni, hogy Marjovszky ezt az egyre többek által hangoztatott egységes teológiai látásmódot kiterjesztô értelemben alkal- mazza, és mindig hangsúlyozza a posztbiblikus zsidó gondolkodás kutatásának jelentôségét is, ezt a református exegézis számára is fontosnak tartja, és nemcsak prédikációk illusztrációjaként hozakodik elô egy-egy bölcs rabbi jeles gondola- taival. A teológiát tehát a lehetô leginkluzívabban mûvelte és mûveli elôadásaiban.

Másik jellegzetes meghatározó alapvonása a holland teológiai szemlélet. Hol- landul ösztöndíjas tanulmányai alatt tanult meg, de a nyelv mûvelését azután is folytatta. Szenvedélyesen gyûjtötte a holland teológiai irodalmat, annak magyar nyelvterületen a huszadik század végén egyik legavatottabb tolmácsolója lett. Kö - vette a holland teológiai élet változásait, hangsúlyeltolódásait, az egyházi élet és a lelkészképzés megváltozását.

Marjovszky Tibor, és ez a fentiek összefüggésében válik érthetôvé, lelki- pásztor maradt a teológiai katedrán is. Baranyában több gyülekezetben szolgált, volt pécsi segédlelkész, majd diósviszlói lelkipásztor (1983–84), késôbb Hidasra (1985–86), innen Bajára került. 1993-ban Üllôre költöztek családjával, amikor a gyülekezet feleségét, Dr. Kun Máriát választotta meg lelkipásztornak. Marjovszky Tibor így aktív szolgálati idejének második felét a tanításnak szentelhette, fôállású gyülekezeti szolgálat nélkül. Aktív teológiai tanári pályája a nyolcvanas évek - ben kezdôdött, és mintegy harminc éven át tartott. Ez idô alatt tanított különbözô meghívásoknak eleget téve a Budapesti Református Teológiai Akadémián, a Bap- tista Teológiai Akadémián, a Sárospataki Református Teológiai Akadémián; de ezeket messze felülmúlta számára a Debreceni Református Hittudományi Egye- tem, ahol 1995-tôl 2015-ig vezette a Bibliai Teológiai és Vallástörténeti Tanszéket.

Tudományos érdeklôdése elsôsorban az Ószövetség nyelvi és teológiai kérdé- seire, valamint az intertestamentális kor és a posztbiblikus zsidóság irodalmára terjed ki. Meghatározó tanár volt, akinek elôdói stílusa mellett senki nem ment el szó nélkül. Fôképp a felsôbb évfolyamokkal foglalkozott, változatos szemináriu- mok mellett Ó- és Újszövetségi bibliai teológiát tanított. Ügyelt arra, hogy az átadott bibliai teológiai ismeretek a teológia egészébe könnyen integrálható mó - don jelenjenek meg; igyekezett saját példáját felmutatva a homiletikáig vezetni egy-egy boncolgatott kérdés megvitatását.

Nyugdíjba vonulását követôen két fontos kitüntetésben részesült. 2016-ban A Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma „Aranygyûrûs Teo- lógiai Doktor” címmel tüntette ki, 2017-ben pedig a Sárospataki Református Teo lógiai Akadémia választotta tiszteletbeli tanárai sorába.

Válogatott írásai

Miért idegenkedik az igehirdetô az Ószövetségtôl? ThSz ú.f. 31 (1988)/6, 372–374.

„A föld megszüli az árnyakat.” Néhány megjegyzés a rabbinikus hagyomány föl- támadás-hitéhez, In: Zsengellér József (szerk.): Eszkhatológia és utópia. Ta - nulmányok, Pápa, 2001, 9–16 (Acta Theologica Papensia 6).