KIÁLTÓ SZÓ
K O R M Á N Y H O Z É S A N É P N E Y E L Ö K H E Z
AZ ELNÉMETESEDÉS TÁRGYÁBAN.
I R T A
TÁNCSICS MIHÁLY,
Á ra 30 k r.
N % *
^ V M V v •
PEST, 1871.
NYOMTATTA IDŐSB POLDÜíI EDE, ÚiU-UTCZA 7. si.
*
V ;
23
GUTHY BENŐ
ügyvéd urnák
a m i v e l ő d é s t e r j e s z t ő j é n e k ,
N E M Z E T I I R O D A L O M P Á R T O L Ó J Á N A K .
T A S N Á D K E R Ü L E T I
ellenzéki képviselőtársának
és barátjának
ajánlja
a szerző.
Sejtitek-e, érzitek-e, tudjátok-e kisdedovó és néptanító polgártársaim, mily nagyszerű a mi hivatásunk, mily fenséges a mi szerepünk az állam életben?!
V annak köztünk oly kisdedovók és oly néptanítók, kik a haza jó létét egyedül a felsőbb, legfelsőbb iskolák tanáraitól s az országos kormány intézkedéseitől várják. Ezen polgár
társaink tévedésben, csalódásban élnek; ezen társainknak legalább annyit kellene tud ni ok, hogy a felsőbb iskolák s az országos kormány régidő óta léteznek, s a hazának nemzeti szellemben való felvirágzását és jólétét nemzeti szellemben m ég sem eszközölték. M iért nem eszközölték?! Vagy azért, m ert eszközölni nem tudták, nem é rte tté k ; vagy azért, m ert nem akarták, más magán érdekeik nem engedték.
A m últ iskolai év végével tö rté n t vizsgák a szülőket és a nevelési ügy irá n t érdekelt polgártársakat m eggyőzhették arról, m ekkora sikere volt fáradságunknak, mily eredménye lett, kivált a fővárosban, az országos, egységes m agyar nyelv tanításának. U g y a n is: én, mellőzve a tulajdonképi tan tár
gyakat, a m agyar nyelv tanitására forditám ez alkalommal minden figyelmemet.
A m últ évi tanügyre még csak egy visszapillantást vetni sem szándékozom, az reánk nézve örökre elveszett, — ha
nem a jövő iskolaévbe, melynek küszöbén állunk, kivánok előre tekinteni.
D e m ielőtt ezt tenném, engedjétek m eg népnevelő pol-
- 6 —
gártársaim , hogy viszonyainkat, államéi elünket röviden vázol
jam, s elm ondjam : úgy kell-e mindennek lennie, a m in t van, hogy tanitótársaink közöl azok is föleszmélhessenek, k ik eddig abban a hitben éltek, hogy minden jó l van úgy, a m int van.
П .
M ielőtt jelen állapotunkat rajzolnám, egyre akarlak ben
n etek et népnevelő-társaim figyelmeztetni. A napokban adta ki a kormány a cholera elleni rendszabályait, m ik közt az is foglaltatik, hogy a háztulajdonosok a kapukat nyitva tartsák , hogy kivált a szűk udvarok rom lott levegője az utczákról betóduló egészségesebb levegő által megjavulhasson. É s én a város egyrészében szemlét tartottam , s azt tapasztalám, hogy csak egyetlen egy kapu volt egészen nyitva. Mi ebből a tan u lság ? Az, hogy a polgárok még a legfelsőbb korm ány legüdvösebb rendszabályait sem követik, azaz: nem engedel
meskednek. Mi ebből a következtetés? Az, hogy a korm ány nem bír kellő erélylyel a törvény által ráruházott ren d eleteit végrehajtani. H a igy van az országos korm ányt illetőleg, m ég inkább állithatni a hatóságok intézkedéseiről, hogy azoknak m ég kevésbé engedelmeskednek.
Hivatalos kim utatás szerint vannak ugyan oly néptaní
tók is, kik irni-olvasni sem tudnak, de még az ilyeuek is h a l
lották, hogy hazánkat Iste n a term észetnek gazdag adomá
nyaival áldotta' meg, s hogy az ország tejjel-mézzel folyó K ánaán föld. A zt mindnyájan tudjuk, a kapcsolt részekkel eg y ü tt területe — Fényes E lek statistikája szerint — 61 7 5
□ mérföld; népessége pedig kerekszámban 15 millió, te h á t nagyobb m int egész Olaszország, ideértve a legújabban be
lekebelezett R óm át is, nagyobb m int a három királyságból (Anglia, Irland, Skóczia) álló B rittania, és m égis e gazdag, terjedelm es állam, m intha a föld szinén nem is léteznék, a világ államai között m int ilyen, m int független, helyet nem foglal, (a 67-iki kiegyezkedést érinteni se akarom, hanem csupán fölemliteni szándékoztam, m int tén y t); — ho lo tt hozzá képest kicsiny államok az országok sorában foglaltat
Németalföld s több más kis ország.
H ogy ez így van, annak igen nagy és fontos okának kell le n n ie ; de ennek nemcsak egy és fontos oka van, hanem az égy másba folyó okok, m int okozatok, egész hosszú lánczo- latot képeznek.
A költő körülbelül félszázaddal ezelőtt irá : „Romiasz m agyar nemzet, romladozol hazám !“ — és én azt mondom, hogy a költő szavai jelen korunkra még inkább illenek. D e h á t honnét, miből ered a romlás, romladozás ? Mi a forrás, melyből viszonyaink erednek ? Az előitéletek, mik a nemzeten erő t vettek s kórsággá, betegséggé fajultak.
S zeretett néptanitótársaim ! miután látjuk, hogy azok, kik a kórságba mélyen sűlyedtek, nem képesek többé élet
erő t fejteni k i: mi vagyunk hivatva őket meggyógyítani.
Mik képezik tulajdonképen a nemzetölő kórságot, a be
teg ség et ? A bűnné (sokak szerint gyávasággá) fajult nem zeti eré n y ek : a nagylelkűség, vendégszeretet, Őszinteség s az aristocratía legnagyobb részének elkorcsosodása, elnéme- tesedése, fényűzése, erkölcsi hanyatlása.
Ism erjük a közmondást, hogy „a hal is a fejétől bűzösö- d ik “ ; - az aristocratía a nem zet feje, s ha ez rothad, tő le az egész nem zet teste rothad.
A még el nem rom lott em ber keblét kegyetlen kinok marczangolják, midőn látnia kell, miként terjed az aristocra- tiától eredő romlás tovább, tovább; másrészről meg eláll az em bernek esze, ha elgondolja : m iként lehete a m agyar aris- tocratia hálátlan hazája iránt, midőn egyedül tőle fü g g ö tt és függne, ha akarná még' most is, a nemzeti ügyek élére állani, s e hazát olyanná varázsolni, melyhez hasonló a világon több nem létezhetnék.
Vagy talán némelyek közülünk kételkednek abban, hogy a rom lottság és az elkorcsosodás az aristocratiától ered ? V agy talán nem hiszik, hogy az egész nép követné, ha a nemzeti jóügy élére állva kezdene működni ? Az élet m utatja, hogy a sokaság még abban is követi az előkelő gazdagokat, am int roszal, amit kárhoztat, amiről tudja, legalább sejti, hogy mind magának, mind pedig a hazának romlására szol-
g’ál : mikép nem követné a nép még inkább abban, m it jónak ismer, m it a józan ész helybenhagy, m it a hazafiság k ö v etel?!
E gyetlen példa legyen erre, mit az aristocratia legújabb időben a világnak m utat, t. i. a hatvanas években az aristo
cratia eskűszerű fogadást te tt, hogy a magyar öltözetet itt- honn a hazában el nem v e ti; és m ár le v e te tte; helyette ide
gen ru h á t öltött, — ez rósz, nemzetiségi tek in tetb en igen rósz, és ő t ebben a sokaság mégis követi.
Nagy uraink, aristocratáink azt m ondják: hogy az idegen ru h a a m iveltségnek jelleg e; a német-nyelv pedig tudom á
nyosságot terjeszt közöttünk. Ig en , te rje sz t; de m agyar nem
zeti létü n k et rontja meg»
Az aristocraták korcsosulása, elnémetesedése szülte azt a kórságot, betegséget, melyhez hasonló a világon több nem létezik, t. i. azon észficzamodást vagy elmebeli megháboro- dást, m iszerint általánosan azt hiszik, hogy á ném et-nyelv tudása nélkül nem is boldogulhatnánk.
Más népek gazdagainak is lehetnek, vannak ferdeségei, de amik a nem zetiségnek ártalm ára nincsenek; csak a m a
gyar esett oly betegségbe, miszerint egy nyelvvel, a m aga felséges nyelvével nem tu d megelégedni. E nem zetpusztitó ragályt a nagy uraknak, az aristocratáknak köszö n h etjü k !
A nem zet-árulást, mi m ás szavakkal hűtlenségnek mon
datik, sehol a nagy világon nem űzik oly nyíltan, bünhödés nélkül, m int hazánkban.
Midőn tudják, hogy a m agyar faj sokképen m egfogyat
kozott, s mégis született m agyar emberek ném eiül társalog
nak, ném et irodalm at pártolnak: nem hütlenek-e ezek a nem zethez? S mi egyéb a hűtlenség, m int a haza szentsége ellen elkövetett bűn ?!
A ném etül beszélő magyarok meggyalázzák, lealacso
nyítják nemzetünket, ném et beszédük által jelentvén, m intha a m agyar nyelv durva, szegény volna, melyen nem is érde
mes beszélni, csakis szükségből használható.
M it mond erre nézve a költő ? „ Tűrj értté, a hazáért, (nem zetért) mindent, ami bánt, kínt, szégyent és h a lá lt: de el ne szenvedd, el ne tű rd véred g y a láz a tát!“
S a m agyarnak lelkibetegsége már oly fokra fejlődött, hogy önmagát, vérét ekkép gyalázza.
Nemeskeblü népnevelőtársaim ! E m lékeztetlek benne
teket, hányszor pirultunk mi azon nyom orultak helyett, kik m agyar létükre — m ég nem is jól, hanem roszul — törve beszéltek ném etül egymás közt szü k ség telen ü l; miveiteknek akarván látszatni, holott épen ez által a nemzet iráníi hűtlen
ségüket tanúsították.
A szellemi, s értelm i fejlö'döttségnek mily alacsony fo
kán létezik a haza fővárosának népe, midőn úgy nyilatkozik, hogy ném et nyelv nélkül kereskedelm e nem lehetne.
Minden más országban, a nem kötelezett nyelvek közöl,
— melyekre tanszékek vannak, — bármely ifjú m egtanulja azon idegen nyelvet, mely életpályáján neki vagy kereske
delmi szempontból vagy tudományosság tekintetéből szüksé
ges : nálunk e józanságot megvetik, lábbal tip o rjá k ; s az a törvényes intézkedés lép ett életbe, miszerint a kötelezett né
m et nyelvet a nemzet egészben tarto zik tanulni. Felfordult v ilá g !
B ár mennyi ném et lakjék M agyarország fővárosában, senki nem figyelmezteti őket a rra , hogy itt szokásainkhoz alkalmazkodni kötelességüknek ism erjék; — m intha főváro
sunknak rendőri s nemzeti ügyben gazdája se volna !
A z országban nagy a zsidók száma is. A vidéken saját érdekűknél fogva m egtanulják zsidópolgártársaink a m agyar nyelvet, m int teszik bármely más országban, hol elsajátítják azon nemzet nyelvét, szokásait, hova őket a sors v e te tte ; fő
városunkban egy rút, ocsmány dialectust használtak eddig.
Ma az izraeliták felfogván saját érdekeiket a fővárosban is, az iskolákban gyerm ekeiket magyarul tanitatják. Azonban e jő szellemmel szemben áll egy másik, gonosz szellem, m it a zsidó hitközség papja látszik személyesíteni, ki m agyarul nem tu d s talán tudni nem is akar, ki a ném etség m ellett harczol s ahhoz való ragaszkodásra buzdítja az ifjúságot, m ert úgymond — a zsidóknak némikép a ném et nyelv ^у% У Ш те, s m ert a ném et nyelv a tudományok nvdw V ^laSinak azon
ban a vidéken hazafiasb szellemű zsidópepjamk is, m int a komáromi izr. hitközség lelkipásztora: Schnitzer is.) A pesti
— 10 —
izraelita polgártársak maguk érdeke ellen cselekszenek, ha papjuk nézeteit osztják.
Nem látom szükségesnek bővebben m utogatni, milvO O romlás állott be nemzeti életünket illetőleg; m ert hiszen ezt ti épen úgy látjátok, érzitek, tapasztaljátok, m int é n ; csak azt említem föl, hogy a legnagyobb magyarnak Széchenyi: István
nak fia, n ém et hírlap kiadatását hirdeti.
A m agyar hirlapirók nyugd i j -i n t éz н te t terveznek. Mi
k én t rem élhetik azt létesíteni, midőn a fővárosi olvasóközön
ség inkább ném et hirlapokat olvas; midőn külföldről n ém et
könyvek özöne tem eti el a magyar műveket ? V élem ényem szerint a magyar íróknak egy tömör testté kellene előbb szi
lárd u ln ak , s egész erejökből a germanismus tovább terjedhe- té sé t kellene megakadálvozniok, aztán kiküszöbölniük; a m ár létező írói segélytőkét közalapul jelölve ki, s mihez m inden Írónak, ki majdan segélyre igényt akar tartani, írói évi jöve
delmének egy százalékával kellene járulnia. Ezen testü letb ő l kizáratnának fizok, kik divatlapok kiadása által rom lást esz
közölnek és ném etül irnak,
Ez iróisegélyegylet alapjában el vau hibázva, te h á t re formra vár. Vagy érdemel az iró segélyt, vagy nem érdemel.
H a érdemel, m iért ne követelhetné nyilván ? A m ostani szer
vezetnél visszaélések csúszhatnak b e ; egyik és másik író vagy családja irányában részrehajlás történhetik, m it nyilvá
nos eljárás m ellett m eggátolhatni.
íg y az írói testü let erősülve az akadémia talapjára áll
hatna és azt újjá terem thetné, abba életet önthetne, a benne létező tespedést tevékenységgel válthatná fel és a rendes évi fizetést m egszüntethetné, m ert az akadémiai tagok fizetése nem egyéb m int nyugdíj, mi a szellemi teh etség ek et elzsib
basztja, sőt elfojtja.
Mi haszna van a nemzetnek az akadémia működésében, ha az a nyelven eimítgat, szépitget, azt műveli ugyan, de an
nak országos érvényt adni nem b ir; mi haszna van belőle, ha élzsibbadva a nyelvet gyalulgatja, de fölötte a germ anism us áram lata ös&jeösap s a szépített nyelvet eltem eti ?
Megfelel-e az akadémia a nemzet várakozásának, midőn a nemzeti színház deszkáin olaszok bohóczkodtak, és az ellen
fel nem szólalt; holott e szinház is egyedül a nem zetiség fej
lesztésére, a honszeretet ébresztésére s a m agyar nép mi velő
sére állíttatott.
M it vitt valaha végbe az akadémia, mi a nemzet ereiben a vért sebesebb mozgásba hozta volna? Az akadémia tevé
kenység nélküli gyám intézet.
Midőn az irói testü let az akadémia alapjára lép, midőn annak tőkéjét s az irói segélyegylet tőkéjét is vele egygyé olvasztva, okszerűen kamatoztatja, s az ekkép tö m örített szel
lemerővel a ném et-elem et kiszöritandotta: akkor húszszor, annyinál is több m agyar olvasó lévén, m int jelenben, — mondom akkor lehet irói nyugdijintézetet alkotni, de akkor is ne nyugdíj, hanem munkadij és szükségben segélyződij legyen, hogy örökbecsű művek készülhessenek,
III.
Á m bár nemzeti életünkben a sok viszontagság folytán gyakran fordultak elő vészteljes időszakok, melyek létünket fenyegeték, de a mostanihoz hasonló m ég soha !
A paritás, dualismus elve ki van ugyan mondva, de csakis kimondva, — életbeléptetve azonban nincs, s annak daczára inkább ném etek vagyunk, m int valaha. Daczára an
nak, hogy iskoláink falain belül, hivatalszobáinkban s a tö r
vényhozás term eiben is a nyelv inkább m agyar: ezek falain kivül, az életben, az államéletben ném etek vagyunk.
"Korunkban a közlekedés könnyűsége oly viszonyokat terem t, azonkívül a betóduló idegen ném et elem oly hely
zetbe hoz, melyből szerencsésen kigázolni nagy erőfeszítésbe kerü l még akkor is, ha kormányunk kötelességét erélyesen, szentül te lje s iti; h át m ég igy, am int hanyagságát, erélyte- lenségét mindenben szomorúan kell tapasztalnunk.
Fölteszem, hogy a kormány politikából (általa talán igen bölcsnek ta rto tt politikából) já r el ugv, a m int eljár a germ anism us áram lata ellenében; de nem fogja-e az élet, a gyakorlat kormányunk politikáját majd kinevetni? nem fogja-e azt gyarlóságnak, félénkségnek tekinteni, s a ger- manismus nem fogja-e fejét m indinkább fölemelni ? !
— 12 —
Nem akarom állítani, 1юц'ѵ fővárosunk egészen ném etté' o « . o fog átváltozhatni, de nzt igen is állitora, hogyha korm á
nyunk nem teszi m eg ideje korán mindazon intézkedést, mit a germ anism us terjedése ellenében tennie k e l l : megmarad k é t nvelvíl ném et-m agyar városnak.
E s ebben mi a nyereség ? A kétnyelvűség beteges álla
pot, m ert ekkép a fővárost sem magyarnak, sem ném etnek nem m ondhatván, utóvégre oly valamivé változik át, minek m ég m ost nevét sem tudom !
V an-e a föld hátán a mienkhez hasonlóan elhanyagolt főváros, hová a más ajkú idegenek beköltözve, nem a m agyar nyelvet tanulják meg, hanem m egtanulják a ném et nyelvet.
Minő term észetlenség !
Nem szándékozom a sok fonákságot, term észetlenséget rajzolni, melyek nemzeti életünkben k áru n k ra léteznek, s a mik korhadtságot, beteges állapotot jeleznek, hanem csupán a főváros népének észbeli gyarlóságát érintem , a mi elragad, átszármazik a vidékiekre is, kik azt hiszik, hogy a m it a fő
városban látnak, tapasztalnak, az mind jó, követésre méltó, te h á t utánozniok kell.
A ném etajkú üzlet-em berek közöl m ár sokan tilnedez- nek fel, kik nem tartják érdemesnek, szükségesnek czégüket m agyarul is kitenni, kiírni : egészen ném et városban lenni hiszik m agukat s követelik, hogy mi alkalm azkodjunk hoz- zájok. E s eléggé szomorú, eléggé fájdalmas, hogy a gyarló és korcsosodásnak indult magyarok a ném etekhez alkal
mazkodnak i s !
Oly valami term észetlenség sehol a nagy világon nincs, hol a benszülött nemzet tanulja az oda letelep ed ett idegenek nyelvét, m int ez nálunk történik.
É s az idegent, a ném etet kárhoztathatjuk-e inkább, h a m agyarul nem tud, vagy saját testvéreinket, k ik az idege
nek nyelvét tanulják ?
Mi lehet valami természetesebb, m int az, hogy h a mi nem tanuljuk az idegen ném etek kedveért az ő n y e lv ü k e t:
ők fogják a m ienket tanulni.
Mások, az üzlet-em berek ezrei közöl, azon hitben élnek, hogy a budapesti em ber nem volna képes m egérteni, ha czégök
csupán m agyarul lenne felírva, — ezt én nyomorúságos észbetegségnek tartom.
A városi hatóság azt hiszi talán, hogy az állam sar
kaiból lesz kiforgatva, hogy Pestváros üzlete teljesen fenn
akad, ha az utczák nevei ném etül is felírva nem lennének.
É s méltán hiszi, m ert m iként lehetne tudni, hogy „váezi- utcza,“ „uri-utcza,“ ffPetőfy-utcza“ stb. m it jelentenek, — h a ném etül is oda nem volna irva „ W aitznergasse," „H er- rengasse,“ „Petőfygasse" ?
E ném et föliratok nélkül a pesti ember bámulná az utczák sarkain levő pingálást m int borjú az uj kaput. U gyan m iként is tudhatná a pesti ember, m it jelent e szó u t c z n , hiszen ehez roppant tudomány szükséges !!!
Honszerelemből fakadt szót intézek a nagym éltóságu korm ányhoz: lépjen fel a nemzeti ügyben akként, m int azt a milliók várják ! K orm ányunk, ha akarni tud, mindenható.
A hivatalnokok ezrei állnak rendelkezésére, m eg másoknak ezrei, kik hivatalokra még most csak ásitoznak, és intéseit vakon követik. A törvényhozásban pártja hasonlíthat]anul nagyobb, erősebb m int az ellen zék ; és ha nemzeti szel
lemben lép föl, hogy nagy dolgokat vigyen végbe: az el
lenzék is m ellette lesz. H a elszánt akarata van, csak ki kell mondania a l e g y e n szót, és B uda-P est m agyar fővárossá leend.
IY .
N agy méltóságú miniszter urak! Kiáltó szavam intézem önökhez, hogy nagyobb tevékenységre hívjam fel önöket.
Nincs a világon több oly állam s nemzet, mely egy évezreden á t oly sók s nehéz viszontagságon h ato lt volna keresztül, m int hazánk s nemzetünk.r 1
E s polgártársainknak elpuhult, elkorcsosult része azt látszik hinni, következtetni, hogy a nehéz viszontagságok alatt a nemzet életereje kim erült, következőleg szebb jövő rá nem virradhat többé, hanem h át eltengődik ameddig s amint lehet. Osztrákországgal egymásra támaszkodva.
K ik igy vélekednek, Így éreznek, azokból k ih alt az ön
bizalom, azok hitevesztettek. S fájdalom ! ezek száma napról
— l i —
napra növekedik ; és pedig növekedik azért, m e rt azt hiszik a korm ányról, hogy az is hitevesztett, hogy az se m er magá
ban bizni, azért nem lép fel nagyobbszertl reformokkal, mik a nemzeti lé te t erősbitenék.
B á r részemről úgy vagyok meggyőződve, hogy a k o r
mány bízik magában, de ovatos bölcs politikából nem tévé m eg azt, m iket sokan m egtétetni óhajtottak volna. Azonban, hogy az önbizalom még többekből ki ne h a ljo n ; hogy a k o r
mány óvatosságát félénkségnek, vagy ami m ég veszélyesebb, hazafíatlanságnak ne keresztelhesse a hitevesztettek serege : m ulhatatlanul, sürgetően, erélyesebben kell föllépnie.
Daczára a külsőleg látszó korcsosodásuak, daczára a kül
sőleg látszó nyavalygásnak: a nemzetben duzzadozik az élet
erő. Csak értse a kormány, jó irányt jelölve, az életerőt te vékenységbe hozni.
Abból a magyar népből, mely az 1849-diki szabadság
b a rczban készületlenül oly csatákat vivott, oly diadalokat a ra to tt, m iket egy fél világ bám ult: az életerő ki nem h a lt!
S m ig csak félig értelm es, de jóakaratu, hazafias lelkű, bátor korm ánya leend: ki nem hal soha.
Lépjenek fel a m inister urak, úgy m int a m agyar haza érdekei k ö v etelik , m int a nemzetnek méltányos, igazságos vágyai nyilvánitják; s lépjenek föl erélyesen s bátran, m agá
tól értetik, hogy olyanokban, mik a 67-iki egyezmény po nt
jaiban nem foglaltatnak, azokkal nem ellenkeznek, szóval tisztán hazai ügyekben.
A 67- i egyezmény pontjai szerint a k ettő s (osztrák-m a
g yar) birodalomnak egyik felét, hasonfelét, p árját a m agyar állam teszi: és az életben mégis mindenből az tű n ik ki, m intha M agyarország csak tartom ánya volna A ustriának.
Hiszen saját magyar lapjainkban is csak elvétve fordul elő:
osztrák-magyar állam, mindig csak A ustria em litetik. E z t nem akarom m utogatni, aki ép észszel bir, úgyis tudja.
Hogy teh át Magyarország A ustria tartom ányának ne látszassák, hanem mindenben külön önállónak m agunk is bizvást tanúsíthassuk, m eg a külországok is ilyennek elis
merni erkölcsileg kényszerittessenek: különösen négy esz
m ét kell önöknek, miniszter urak, megvalósítaniok, mik vi
lágossá tegyék, hogy M agyarország nem alatta létezik Aus- triának, hanem m ellette áll, m int szövetségese.
S a megvalósítandó a eszmék a következők :
E lőször: A fővárosban vagyis B uda-Pesten, mind pedig az egész országban a politikai hivatalos nyelv egyedül a ma
gyar legyen a német-nyelv kizárásával; m ert valamint a biro
dalomnak másik fele az O sztrák állam nem tűrné, hogyha ott, a paritás elvének ellenére, hivataloknál, üzleteknél, köz
lekedésekben k ét nyelvet, ném etet és m agyar nyelvet hasz
nálnának : az a birodalom másik, innenső vagy magyar fe
lében sem tű rh ető el. Valamint a kettős birodalom másik felének fővárosában Bécsben csak német-nyelv használ tátik, daczára annak, hogy o tt m integy ötvenezer m agyar s még több lengyel-, cseh- s más ajkú polgár lakik, — és ezek kedveért m ég sem használják sem a m agyart, sem a szláv
nyel vet: úgy a kettős birodalom másik felének fővárosában B uda-Pesten se használtassák nyilvános életben más nyelv, csak a magyar. Az, hogy nálunk főkép városhatósági kiad
ványokban, hirdetm ényekben a m agyar nyelv m ellett a ném et is haszn áltatik : csak előítéletből, csupán rósz szokásból tö r
ténik m agyar nem zetiségűnk nem csekély kárára.
Másodszor: A két államnak közös fejedelme századok óta mindig A ustriában lakik, s ez sem a méltányossággal, sem az igazsággal össze nem fér s azért a mi korm ányunknak kötelessége oly intézkedést minélelőbb kezdeményezni, hogy a fejedelmi lakás iránt m indkét államra nézve egyenlően igazságos mód állapíttassák meg. Mig a fejedelem csak A us
triában lakik, sem A ustria polgárai, sem a külországok soha M agyarországot nem tekintik A ustria m ellett álló s tőle nem függő országnak, hanem kiirthatatlanul megmarad ben- nök a h it (tulajdonkép előítélet), hogy a m agyar állam csak függeléke A u striá n ak ; m ert hiszen ítéletük szerint bármely más nevű ország ahhoz tartozik, attól fttgg, melyikben feje
delme létezik. Midőn királyunk néha Budára lerándul, ez csak látogatás. O azért csak Bécsben lakik egész udvari kör
nyezetével, s o tt szivárog szét ezerféle csatornákon a lakosok közé, m it tartására a k ét állam fizet e g y ü tt: hét millió k ét
százezer forintot, melynek felét Magyarország, felét A ustria
fizeti. Az ügy szigorúan igazságos csak akkor lesz, ha p él
dául a közös fejedelem 20 vagy 30 évig lakik folyvást M a
gyarországon, és pedig m agától értetik , hogy a külországi követségekkel együtt. Oly intézkedés, miszerint a közös fejedelem pl. egyik évben M agyarországban, másik érben A ustriában laknék, valóságos képtelenség volna részint azért, m ert a fejedelem udvarának hurczolkodása egy év a la tt be se végeztethetnék, s már a másik államba kellene visszahurczol- kodnia; részint pedig azért, m ert a külországi követségeknek számára nem állhatnának készen minden esztendőben paloták.
S hogy ezen megállapítandó .rendszernél fogva először is M agyarországban kell a fejedelemnek laknia, m ár сзак onnét is napnál világosabb, mivel századok óta m indig A u s
triában lakott.
Harm adszor: Intézkedjenek minister urak aziránt, hogy a m agyar hadsereg nyelve m agyar legyen. A 6'7-ki egyez
ménynyel nem ütközik össze az, hogy a m agyar hadseregnél a ném et nyelv helyett a m agyar használtassák. E rrő l az egyezményben egy szó említés sincs. A zért az egységes h ad
sereg egy czélra működhetik. K éptelenség, hogy száz m eg százezer m agyar ember tanulja a német nyelvet egy-egy né
m et tábornok, vagy közös hadvezér vagy közös hadügyér k ed v eért: inkább józan észszerűbb az, hogy a hadvezér s a hadügym iszter tanulja meg mind a k é t állam (m agyar és né
met) nyelvét? Hiszen maga a közös fejedelem: a király és császár is mindakét állam nyelvét m egtanulni szükségesnek, kötelességszerünek ism erte: annyival inkább követeljük azt a közös hadügyminisztertől. Y agy ha az osztrák hadfiak elve, meggyözó'dése szerint m úlhatatlan az e g y nyelv: mi joggal követelhetik az osztrákok, hogy a ném et nyelv maradjon közös nyelvül továbbra i s ; épen annyi joggal követelhetjük mi, hogy a ném et helyett a m agyar lépjen életbe.
Ism étlem : intézkedjenek önök miniszter urak, hogy a magyar hadsereg nyelve m agyar legyen. H a le h et a honvé
deké a magyar, m iért ne lehessen a többié is. Hiszen a hon
védzászlóaljak csak kiegészítői a rendes hadseregnek. In téz
kedjenek, hogy e seregnél m agyar tisztek legyenek, m agyar
zászlót kövessenek; hogy az ezredek mind itthonn a hazában
^legyenek, s a nagyhírű magyar hősökről neveztessenek el így pl. Bocskay-ezred, Bákóczy-ezred, Bethlen-ezred, H unyady ezred stb. stb.
Talán nem is bírják önök m iniszter urak képzelni, mi
k én t fog az ekkép szervezendett m agyar sereg harezolni ? ! Az egyezmény nem állapítja meg, hány emberből kell a had
seregnek állania, tehát ennek számát le kell például 50 ezerre szállítani, de ahelyett három-négy annyit tegyen a honvédek száma. Mily sok millió forinttal kevesebb adót foghánk ѳ szerént fizetni.
M ig a hadsereg így lesz szervezve, a m int van, ném et nyelven vezényeltetve : M agyarországot különállónak mon
dani nem lehet soha, hanem mindig A ustria függelékének fogják tekinteni. E hadügyet szoros igazság szerint máskép nem lehet elintézni, m int úgy, ha a k é t állam külön hadsere
gének külön nyelve le en d : a m agyarnak a magyar, az osztrák
nak a német.
Negyedszer : Terjeszszen a kormány mielőbb törvényja
vaslatot az országgyűlés elé, hogy m a g y a r - b a n k alkottas
sák, a mely az osztrák banktól teljesen független legyen;
hogy ne mondhassa senki, m iszerint a magyar állam bankje
gyek tekintetében is az osztráktól függ.
Az oly m agyar polgár bármi állású s ran g ú legyee, ki azt tudná állítani, hogy ezen em lített négy eszme hazánkra nézve káros, teh át azok megvalósítására nem kell tö re k e d n i:
nem volna m ásra érdemes, m int ágyú torkába tenni és abból kilőni.
Ú gy hiszem, nem is találtathatik ember sem a hivatalnokok, sem a képviselők között, — bármelyik párthoz tartozzék külön
ben, — ki ezek megvalósítását szívből nem óhajtaná.
Hangosan kiáltok önökhez, intézkedjenek igy, s megfog
ják látni a kicsinyhitűek, mily életerő van a magyar népben.
H a önök ekkép intézkedni nem fognak, holott nem is képzelhetni magyart, ki ily intézkedést nem óhajtana: m it itél önökröl a nem zet ? A logica szigorú törvénye szerint ítélve, ezt kell m ondani: nem mernek, bátortalanok, vagy nem akar-
2
— 18 -
n a k ; 8 ha igy van, sem egyik, sem másik esetben nem érdem lik meg a nemzet bizodalmát.
Mily sok függ a ttó l:b ir-e a kormány bátorsággal, van-e erős akarata? H a igen, M agyarhoni E u ró p a legvirágzóbb á l
lamává te h e ti; ellenkező esetben tönkre ju tta tja , s mily rop p an t felelősség háramlik e m iatt reá!
Nem érezné-e m agát a kormány feljogositottnak arra, hogy g á tat vessen oly idegen áramlatnak, mi nem zetiségünk
nek kárára van; és gondolhatunk-e valami károsabbat, (ha m a
gyar nemzetül élni akarunk), m int a német elem félelmetes terjedése ?
Mondassa ki a kormány törvényben, hogy e napságtól fogva a fővárosba csak oly idegen ajkú beköltöző telepedbe- 4 tik le, ki előbb m agyarul m egtanult; mindazok pedig, kik m a
gyarul nem tudnak, utasítassanak Debreczenbe, Szegedre, K ecskem étre stb., hol a magyarság közé vegyülve, o tt nemzeti nyelvünket mielőbb megtanulhatván, fejlettebb é rte l
mük, miveltségük által a vidéket minden tek in tetb en virág
zóbbakká teendik.
Nem tartom szükségesnek megemlíteni, minő nagyfon- tosságu reform kérdések várnak megoldásra, melyek a nem zetbe uj életet önthetnek, — tudja azt maga a korm ány i s ; éű csak arra figyelm eztetem : nézzen bátran szembe a rém e k- kel, mikkel a gyávák ijesztgetik.
A történelem ben sokszor felhagyatott a m agyarnak szá
mára egy-egy üres lap, és a m it arra írtak, még mindig (ha néha k áru n k ra is) becsületünkre vált. Most az uj, igen neve
zetes korszakban ismét egy lap van számunkra. Vajha erre a korm ánynak halhatatlansága s a nemzetnek földicsőülé-.e Íratnék fel, s ne az ellenkező!
Y.
P olitikai életünket csak alig érintve, nemzetiségi viszo
nyainkat, hanyatlásunkat vázolt аді csupán rövid vonásokban azért, m ert ti néptanitó társaim m agatok szemlélhetitek, érez- h e tite k sülyedésünket.
I t t hozzátok intézem kiáltó szóm at!
H ivatásunk oly nagyszerű, minő más nem zetek n é p ta nítói testületének osztályrészül nem ju to tt soha, sehol.
N ekünk a sülyedő nem zetet újjá, életerőssé kell terem tenünk. A mi kezünkből kerülend ki az ujabb nemzedék, mi azzá varázsolhatjuk át, amivé akarjuk.
L ehet, hogy nemcsak egy, hanem több generatió kihal, kirothad mielőtt működésünk az óhajtott gyümölcsöt m egte
remné, de a term észet rende szerint a rothadásból uj élet támad.
L ehet, hogy az irók testülete egész nagyságában szin
tén fölfogja a maga hivatását, s a mi m unkánkat m eg
könnyíti.
Lehet, hogy a jó útról letévedt ifjúság nyomdokába lelkesebb sarjadék lép, és villámként csap le a chaosba s nem zeti életet terem t, s a mi nehéz m unkánkat szintén könnyíti.
D e lehet, hogy csalódom. Yalószinű az is, hogy a kormány
hoz intézett kiáltásom pusztában hangzik el ; m ert hol van az a kormány, mely a nép összeségének igazságos kiáltását an
nak idejében meghallgatni, s valódi óhajtását teljesíteni, értette volna?! P ed ig az én kiáltásom az egész népnek kiáltása.
D e lehet, hogy csalódom, hogy sem az irók nem bírnak már az ide megkíván tató szellemi erővel, sem a közel jövőnek ifjú sarjadéka nem érzend magában teh etség et a szunyadva tes- pedő anyagot fölvillanyozni : de az m inket ne aggodtasson, kétségbe ne ejtsen; mi végbeviszszük azért a nagyszerű munkát, melyhez hasonlót néptanítók testülete nem vitt még végbe s o h a !
N ekünk népnevelőknek — mind kisdedovóknak, mind elemi tanítóknak — általában legnagyobb feladatunk mind
azt lerontani, megsemmisíteni, mi az állami jó létre való emel
kedésben akadályul szolgál, miről alább részletesebben szó
lok; másik feladata minden néptanítónak, ki a fővárosban s más ném etajkú községekben működik, minden erejéből oda hatni, hogy a keze alatt levő ifjú sarjadék az országos ma
gyar nyelvet tökéletesen megtanulhassa.
Ebben mind az orezág főkormánya, mind pedig a köz
ségi hatóságok, — h a eléggé bátrak, elég erélyesek, — se
gélyünkre lehetnek.
2*
— 20 —
H a korm ányunk eléggé bölcs, hazafias: mindazokat, kik a fővárosi s más község*ekbeli ném etajkú gyerm ekek m egma- gyarositásában fáradnak, buzgólkodnak, fizetésükön felül, pél
dául évenként 200 ftnyi jutalom ban részesítheti. H a a kor
mány ezt uj adóemeléssel tenni nem szándékozik, vagy ha a lé
tező iskolai különféle alapitványok jövedelmeiből nem födöz- heti, ideiglenes törvényjavaslatot terjeszthet a törvényhozás elé addig is, m ig az egyház szolgáinak kezén levő állami fek- vővagyonokról véglegesen intézkedik, mely ideiglenes tö r
vény azt rendelhetné, hogy mind a szerzetesek, mind pedig a világi papság kezelése alatt levő ingatlan javak jövedelmének k é t százalékát az országos nagy ozélra fordítani szigorúan köteleztessenek.
H a „péterfillérek“ czimén egy idegen országbeli főpap
nak : a pápának, az értelmi fejlődés akadályozására ezernyi ezeret adakoztak: m ég inkább fordíthatnak egy bizonyos részt nemzeti életünk emelésére.
É s ha ők az országos kormány nem tartaná is m ég most szükségesnek ekképen intézkedni: mi a keblünkben élő ön
tu d at által jutalm aztatva, egész erélylyel, honszerelem által sugalt buzgalommal fogunk a nagy munkához.
Mi, k ik a fővárosban lakunk s az ennek környékén lé
tező ném et ajkú községekbelinéptanitók azt hiszszük s valljuk, - hogy a bennszülött, nevelkedett ném etajkú apák közt senki sincs, ki gyermekeit, a magyar nyelvre m egtanítatni nem óhajtaná; akik pedig ujabb időben szakadtak ide s talán ide
gen érdekeki!ek szolgálva nem akarnák, hogy gyerm ekeik a m agyar nyelvet ta n u ljá k : azokat a haza iránti kötelesség te l
jesítésére a törvény kényszerítse.
Minden állampolgárnak végczélja lévén m inél inkább boldogulni, s a boldogulást nemcsak a szokott tudományok által eszközölhetni: — mi teh át tisztelt néptanító társaim ! tanítsuk a gyerm ekeket párhuzamosan mind arra is, mik a tulajdonképeni tudományok m ellett m egkívántatnak.
E lism ert dolog, hogy Németországon a tudomány magas fokra fejlődött. É s m it miveitek a tudománynyal dicsekvő né
m etek ? Tűzzel, vassal pusztiták a franczia nem zetet, mely őket nem b án to tta; — ennek császári zsarnokát legyőzve,
megalázva — s igazság szerint — a ném eteknek Sedantól vissza k ellett volna térniök.
Minő gyümölcsét aratiák a francziák fennen h ird e te tt miveltségöknek, divatjoknak, fényűzésüknek ? — minden ol
vasó m aga m egfelelhet rá! H ogy a tudom ány, m űveltség boldogíthasson: szigorú erkölcsi alapokon kell nyugodniok;
te h át a szokott tudományok m ellett tan ítsu k a gyerm ekeket olyanokra is, mik a népeket a mai divatos m iveltség nélkül
kevesebb tudomány m ellett is boldogíthatják
Ig a z , kedves nevelőtársak, hogy vannak köztünk, kivált faluhelyen, főkép a kath. hitfelekezeten levők közt olyanok, k ik et a plébánosok járszalagon vezettek, lenyűgöztek; k ik nek szeme messze látkörhez nem s z o k o tt; kik azt gondolj á k : m it teh etü n k mi szegény falusi tanitók, iskolam esterek, kik napi kenyerünket alig birj uk beszerezni!
Igaz az is, vaunilc mások közöfc tünk, kik úgy vélekednek, hogy előbb az államnak lenne kötelessége a néptanítók sor
sán segíteni, hogy ezek oly karba lennének helyezve, misze
rin t működésűk nagyfontosságához méltó állást foglalnának el, s csak akkor lenne a nevelési pálya áldásos.
De, nevelő polgártársak, k ik e t illet m eg leginkább, hogy az első lépést megtegyék, — ha nem a néptanítókat? M eg
hozhatja a törvényhozás a köznevelést, közoktatást illető leg jobb törvényeket, de ha a népnevelőkben nincs m eg az erős
akarat, a szükséges buzgóság : a törvény csak irott malaszt leend, holt betű marad.
Bennünk, főkép csak bennünk rejlik a mozgató e rő ,a m i a nép ujjáterem téséhez az első nagy lökést megadja.
L együnk mi az elsők, kik az em beriség fejlődésének uj irányt a d u n k : lépjünk azon ösvényre, mit a lclkiismeret, igaz
ság, jogérzet, józanész és honszeretet kijelölnek,
Tudjátok, hogy eddig főképen csak a magas polczokon, fényes palotákban keresték a részrehajló és szolgalelkü tö r
téneti irók a nagy embereket, és gyakran igen nyom orult halandót dicsőítettek: tőlünk függ uj, józanabb korszakot kezdeni, melyben a népnevelők soraiból em elkednek ki a va
lódi nagyem berek!
- 22 —
Mire tanitsu k a szokásban levő tudományok m ellett a sarjadék ifjúságot?
Gyúlaszszunk benne honszerelm et; tanítsuk lelkesitő nemzeti dalokra, hős költeményekre. A nemzeti zenének na
gyobb, üdvösebb hatása van, m int sok predicatiónak!
M utassunk neki az évkönyvek lapjaiból tündöklő polgári erényeket.
M utassunk nc-ki tükröt, melyben láthassa, hogy erkölcsi tisztaság és szívből fakadó igazi vallásosság nélkül em ber bol
dog nem lehet.
Győzzük m eg arról, hogy az értelm i fejlettséggel páro
sult m unka s takarékosság teszik az ember jólétének for
rását.
U táltassuk meg vele az őrjöngésig fokozott divatot, fé
nyűzést, m ert ezek elóbb-utóbb mind a családi boldogságot fenekestül felforgatják, mind pedig áz államot tö nk re teszik.
M enjünk m agunk jó példával elül egyszerű étkezéssel, ruházattal és házibutorokkal; ki ezekre nem hajt, hanem minden
ben czifrálkodik: aggság, gondok m iatt megö'szült fejét korán sirba hajtja; — szóval tanitsuk példánkkal, buzdítsuk min
dennel, -amit szivünk, eszünk, lelkiism eretünk m int jót, üd
vösét, boldogítót javainak.
A lefolyt iskolai év végével 31 vizsgálaton Toltam j e len, ёз lelkem rep esett örömében, midőn tapasztalám, hogy
a ném etajkú kisded polgárok a magyarságban csak e kezdő év folytán is nagy haladást tettek . De más részről elkomo
ru lt lelkem, midőn tudom, hogy a gyerm ekek a m agyar
nyelv tanulását csak vizsgái kiállításnak tarthatják, — midőn hallaniok kell, hogy mind saját szüleik m aguk közt néme
tül beszélnek, mind pedig az életben tapasztalhatják, hogy törzsökös magyarok megvetvén saját édes nyelvöket, ném e
tül beszélnek egymással.
É s táplál a remény, hogy a következő években mind nagyobb és mind meglepőbb leend a sü k er; népnevelő ügy
társaim buzgalma annak biztos zálogául szolgál.
Azonban meglehet, hogy a romlásnak indult jelen
aristokrata osztály gyarlósága, betegsége m iatt a síiker nem fog törekvéseinknek m egfelelni; m ert ha az iskolából ki- kerülendett ifjúság tökéletesen m egtanul is m ag y aru l: az iskola küszöbén kivűl, az életben, követi azokat, kik hazá- jokkoz, nemzetükhöz hűtlenek s ném etül beszélnek, s a már elkorcsosodtak között szintén elnémetesednek. A zért nem ceüggedünk, nem esünk kétségbe, m ert a korcs-m agyar iva
dék pár évtized folytán nagyrészt elhal, s annak helyébe a mi kezeink között erőteljessé izmosult uj nemzedék fog lépni.
T e h á t az aristocratia rom lottsága a mostani nagy m u n kánkban csak késleltethet, gátolhat rövid id ő re : de megaka
dályozni nem fog soha; m ert az erős akarat mindenen diadal
maskodik.
Mi szolgál vérmes rem ényeinknek biztos, ren- dith etlen alapjául ?
H a a jelen hitehagyott idősb nemzedék feltartóztat- hatlanul sülyed a megsemmisülés örvényébe, fenm aradnak egy dicsőbb M agyarhonnak, magyar nem zetnek tényezői.
V I.
Jövendő nagyságunk tényezői:
Elsttlyedvén a korcs ivadék, nem viszi magával a haza szent földét, m elyet szeretni nem tu.lott, pedig azt egy év
ezreden á t annyi hősnek vére tévé dicsővé, m elyet ő mégis hálátlanul tiport, — e föld marad egyik té n y ező ü l. . .
A másik tényezőt teszik a rom latlan, ép, erőteljes, tiszta magyar kézmüiparosok. Ez iparosok m agukra hagyatva, megvetve tengődtek csak; és mégis aki közülök külföldre k erült, a m agyar népnek díszére, becsületére vált. Gazdagaink külföldről hozattak és hozatnak nagyobb részt még mai nap is majd mindennemű készítm ényt: és azért kézműiparosaink a hazához, a nemzethez hűk, azaz igaz m agyarok maradtak.
Nem érdem elték-e m eg e derék magyar kézművesek, hogy a gazdag aristocraták külföldön eltékozlott jövedelmeiknek egyrészét ezek értelm ének fejlesztésére fordították volna, például, megvevén számukra a B eleznai-kertet vagy más al
kalmas helyiséget vagy telket, hogy lenne gyülhelyök. — minthogy azu. n. szállók (H erbergek) majdnem bűntanyákká
24 —
változtak m ár át, — az egész országból a fővárosba jövő kézmüiparosoknak, hol érintkezés, ismerkedés, társalkodás, eszmecsere folytán a kellő m űveltséget m egszerezhették volna; am ire fökép a vidékiek közöl sokaknak szüksége van.
H arm adik tényező, m aguk a főldmivesek nagy töm ege, a m ég el nem romlott, józan értelm ű és egészséges n é p ; noha más részről igaz, hogy az aristocraták, gazdagok, szeszgyá
rak, pálinkafőzések ezrei által a földmiveseket napról napra rontják. A földm ireseknagy tömegében rejlő s k iirth atlan erős h it teszi tulajdonképen a tényezőt. Ugyanis a m ég fejletlen ép m agyar keblében él az isteni gondviselés iránti erős hit, hogy az nem ok nélkül vezette őseinket három izben a D una és Tisza partjaira, hanem azért, hogy itt ez áldott földön dicső, nagy nem zetté nevelje.
De M agyarország jövő nagyságának főtényezője m i: a kisdedovók és a néptanítók testülete, vagyunk; mi vagyunk a tiszta s pedig kim eríthetetlen forrás, melyből az élet buzog!
Tőlünk függ, az ifjú sarjadékba honszerelmet csöpögtetni;
tőlünk függ, a benne im ént em lített s élőhitet m indinkább erősbiteni; mi terjeszthetjük leginkább azon elvet, hogy a kath. papság nőtlensége törültessék el, miszerint a társada
lomnak e m iveit osztálya, — mely most m ár-m ár erkölcstelen
ségre látszik fajulni, — családapákká lévén, az állam ot le g derekabb polgárokkal fogják gazdagítani, m in t jelen b en a protestáns papság.
Végül, hozzátok fővárosi és egyéb inkább ném etajkú köz
ségekben működő ügyfeleimhez szólok, kiknek, m int feljebb em litém ,. külön feladatuk a németajkú sarjadékot m agyar
nyelvre m egtanítani.
M indenikünk tudja, hogy három, négy vagy ö t gyerm ek az anyától vagy a dajkától m egtanulja azt a nyelvet, melyen hozzá az anya vagy a dajka szó l; teh át kétséget nem szen
ved, hogy a tanítótól is megtanulja a több gyerm ek egyszerre azt a nyelvet^ melyen az hozzájok beszél: vagy is ha a tanító a keze alá adott, ném et gyermekekhez az iskolai év kezdetétől fogva magyarul beszél, az év végével az egész kis sereg ma
gyarul beszél, azaz tu d beszélni ée akkép a tanító a szülőknek
báláját fogja kiérdemelni. S zeretett tanitó sorsosaim ! tegyük ezt főkép B u d a-P esten és környékén.
Nekem erős meggyőződésem, jelszavam is az: „Amily m értékben terem tjük a fővárost magyarrá, nagyszerűvé: oly m értékben válik általa a kon hatalmassá, dicsővé! “
Találkozhatik közietek mégis olyan, ki azt mondja, hogy teljes lehetetlen oly gyermekekhez magyarul beszélni, kik még egy árva m agyar hangot sem értenek. Ü res megjegyzés!
Hiszen a csecsemő sem é rt csak egy hangocskát sem abból eleinte, mit az édes anya hozzá intéz, hanem csak lassanként, egymásután érti meg a szók at: tegye meg bárm elyik tanitó a próbát, ha tanítványai közöl senki egy magyar szót nem tud is, az első nap mindazon tárgyaknak neveit, mik az iskolában van
nak ,megtanulják, ha előttük többször rájok m utogatva elmond
ja ; másnap m egtanulják a testrészeknek, tagoknak neveit. _ D e mire való elméletileg okoskodnom: a ki ebben k étk e
dik, s ha neki tetszik, menjen a Teréz-külvárosba a H erm ina- téren Kohányi kisdedovójába, hol gyakorlatban látja, hallja, tapasztalja, hogy de bizony lehetséges, m it ő előbb leh etet
lennek ta rto tt; — hol Kohányi u r a sok apró (m integy 80) zsidógyerekhez egy szót sem szól másként, m int magyarul, s nemcsak értik a derék, lelkes Kohányit, de vele magyarul beszélnek is. I t t kiki meggyőződhetik arról, mily nagy dol
go k at vihet az végbe, kinek jellem e szilárd, hazafisága lángoló, s kinek elszánt, erős akarata van, m int Kohányinak. Yagy menjen Kossovits kisdedovójába (Perencz város, Szentegyház- té r), hol épen azt tapasztalandja, m it Kohányi óvodájában.
R övidség okáért ez alkalommal csak e k e ttő t: Kohányi és K ossovits kisdedovókat emelem k i; a jövő évi vizsgák után,
— ha Iste n éltet, — mindazokat sorban feltüntetem , kik hozzájok hasonló lelkesedéssel viszik e szent ügyet
T i tisztelt nevelő társaim nem is sejtitek, mily mun
kán dolgoztok akkor, midőn a magyar nyelv terjesztésében izzadtok, fáradoztok; s nem is képzelhetitek, hogy éljő az idő, midőn a világnak minden nyelvésze kénytelen lesz be
vallani, hogy á m agyar nyelvet a legelső em berek terem té k ; miről sok évi fáradozásaim gyümölcse meg fogja a világ nyelvtudósait győzni.
— 26 —
Záradéku 1 ismétlem akarom a beszédem elején m ondott egyik állításomat, melyre nagy súlyt fektettem , tudniillik : hogy a m agyarnak betegsége az a hit, m iszerint neki a ma
gáé m ellett a ném et nyelv is szükséges' vagyis, hogy ő nem is létezhetnék, ha legalább k é t három nyelvet nem tudna.
Messze a m últba kellene viszszatérnem, ha azt fejteg'etni szándékoznám, m int vert benne mély gyökeret e veszélyes hit, mi betegséggé fajult, melyben ma szenved; de czélomtól még messzebb vetne el, ha itt feladatomúl tűzném k i m eg
mutogatni, hogy azok, kik századok folytán e betegség mag- vát a m agyar keblébe szórni m eg nem szülitek, nem is azt czélozták, hogy a m agyar több nyelvet tudjon, hogy legalább két nyelvet tudni szükségesnek tartson: hanem, ö lj igaz m int k étszerkettő négy, hogy tulajdonképen a m aga m agyar nyel
vét vele elhanyagolt ássák, s a helyett a ném et nyelvet kedvel- tessék m eg я fogadtassák e l ; s azok e gonosz törekvésükben némikép czélt is értek.
N ekünk egyik főtörekvésünk legyen, vérünket, — ba még lehet, — e betegségből kigyógyitani; s ha ez m árm ár a m egem berkedett nemzedékre nézve nem sikerül (s magam is hajlandó vagyok hinni, hogy ez csak is részben sikerülhet), — nemzeti evangeliumúl csepegtessük tehát a gyönge sarjadék fogékony s m ég el nem romlott, tiszta keblébe ez ig ék et:
„M ag y ar! addig a nagyságra vezető lépcsőzeten fölfelé nem tö r
hetsz, m ig a ném et nyelv nyűgeiből tökéletesen ki nem bon
takozol 1“
Midőn a népnevelők e ta n t a szentül hivők szivébe olt
ják : érdemök a honért elvérzett hősök érdem einél csekélyebb nem le en d !!!
V II.
Korm ányunk talán m eg sem hallja kiáltó szavamat, vagy ha igen, talán nagyon k éső n ; vagy hallja ugyan, de mozdulnia nem lehet, nem teheti azt, m it tőle a nemzet jogszerűen v á r : a kezünk alatt levő ifjú sarjadék pedig m ég gyönge, m ég é re t
len s annál fogva nem m unkálhatja azt, m ire e sokat szenve
d ett hazának szüksége van.
Az idő eljár, a nem zetet fenyegető veszély terjed tovább, s a legnagyobb baj az, hogy azok, kiknek legnagyobb felada
tu k volna a veszélynek elejét venni, terjedésének gátot, v e tn i:
talán nem is látnak veszélyt. Az szörnyűség, ha egyéb g y ar
lóságokon kivül még vaksággal is lennének büntetve azok, k ik tő l a haza üdvét kell várn u n k!
összed ug o tt kézzel várjuk-ѳ tehát, mig majd a kormány zsibbadásából föleszmél, szeméről a hályog eloszlik s m ig az
alatt majd a sarjadék is megem beredik?
Nem m int népnevelő, hanem mint közönséges honpolgár is elmondom, mit kötelességemnek érzek, tartok.
E láll az eszem, ha a fölött gondolkodom, mily döntő be
folyással bírhatna M agyarhon az államok között; mily ma
gasztos szerepe lehetne a magyarnak, ha az előítéletek bilin
cseit lerázni b írn á;h a erős akarata, kellő bátorsága volna!
Meggyőződésem szerint nem kellenek ahhoz milliók, hogy e haza felvirágozzék; az egész nép jólétnek örvendjen:
ehhez inkább csak szellemi tőkék kivántatnak.
Mily fonákság, mennyire káros nemzeti létünket illető
leg, hogy ifjúságunk tetem es része idegen országok főisko
láiba kénytelen menni, idegen nyelvet tanulni meg, hogy tu~
dományszomját kielégithesse, holott itthonn iskolai alap lé
tezik, csak okszerűen rendezni kellene; azon kivül mind ama fekvő javak, melyek a közművelődés, köznevelés előmozdí
tása végett az egyháziak kezére bízattak az állam kormá
nyai által, bölcsen intézve mennyit jövedelmeznének az or
szágos tanügy nagyszerüsithetésére!!
Nem hogy ifjainknak szüksége lenne külországokba menni s o tt idegen nyelvet tanulni s csak annálfogva tu dományt m eríteni: sőt idegen nemzetek ifjai sietnének ha
zánkba s tanulnák meg a nyelvek legfelségesbikét, a m agyart.
A ném etek közül sokan m éltánytalanok irányunkban, nyelvünket miveletlennek, durvának m ondják; öltözetünket gúnyolni erőlködnek sat., legkivált pedig azt szokják sze
m ünkre vetni, hogy a tudományokban igen hátra vagyunk s a mi keveset tudunk is, tőlük tanultuk, kölcsönöztük.
Való igaz, hogy a tudományokban messze a ném etek m ögött vagyunk; s igaz az is, hogy tőlük sokat tan ultu n k
— 28 —
szomszéd osságunknál fogra a dolog természete szerint. Azon
ban ennek term észetes okai vannak, m iket komolyan m eg kpllene fontolniok azoknak, kik a németek közül m inket m él
tatlanul sértegetnek, megvetéssel illetnek.
A korszak, hová eljutottunk, ránk m agyarokra nézve válságos, teh át szükségesnek látom hátram aradásunk, keveshbé tudományos voltunk okainak előadásában felhozni védelm ünk
re, ami ide m egkivántatik, s mi a nyomorult <5c3árlónak m eg- czáfolására szolgál.
M agyar őseink legutóbb költöztek ide Ázsiából, hol év
ezredek hosszú során át azon életmódot folytaták, m elyet az emberi nem legelső családai kezdettek, t. i. a pásztorkodást s a vele járó vadászatot, mely állapotban nem fejlődhetett ki köztök az a tudomány, minek szükségképen inkább ki k e lle tt fejlődnie oly népnél, melynek másnemű életm ódja volt.
T eh át van-e annak agyában tiszta józanész, keblében igazság, ki valakit gúnyol, rágalmaz, vádol azért, mivel nem tudja azt, m it sajátságos viszonyainál fogva tudnia nem lehe
te tt. A ném et ócsárlók azt tanúsítják, hogy épen ők legna
gyobb m értékben tudatlanok, igazságtalanok.
Ami tudomány kincset őseink magukkal hoztak is, azt akkor, midőn keresztény hitre tértek, első királyunk vakbuz
gósága tűzzel vassal elpusztította.
Mily nyomorult, igazságtalan tehát az a ném et, k i min
k e t kárhoztat csak azért, mivel ősidőbeli tudom ány kin
csünket a középkori h it fanatism usa elp u sztíto tta!
Ázsiából több izben rontottak Európába m iveletlen né
pek vad harczosai, m int például 1242-ben a tatár-m ongolok, kik hazánkat érték először; itt mindent feldúlva, m indent el
pusztítva tértek vissza hazájokba.
Yan-e azon. ném et írónak agyában csak egy szikrája is a józanésznek, ki m inket gyaláz, m ert nem vagyunk még oly tudományosok m int az ő nemzete, holott tudnia leh et s kell, hogy őseinknek újabban szerzett tudomány-kincse m ost a ta- tár-mongolok által e lp u sz tita to tt!
A törökkel három század folytán k e lle tt apáinknak har- czolniok, m ely idő alatt legjobbjaink elhulltanak, a korábbi
időben odáig fejlődött tudományunk nagy részben, újra m eg
szűnt^ a művelődésben akadályozva lettünk.
Őseink karddal kezükben védbástyáúl álltak, s így E urópá
nak s a kereszténységnek oly nagy szolgálatot tettek , m ilyet semmiféle más nemzet nem te tt. Míg hazánk földe a k io n to tt sok vértől párolgott, addig általunk s hátunk mögött N ém et
ország biztonságban lévén iskolákat em elhetett s a tudom á
nyokat fejleszthette.
R otteck nagybecsű „Y ilág tö rténet“ czimű m unkájában bevallja, hogy a ném etek a m agyaroknak nagy köszönettel tartoznak, m ert ezek erején, vitézségén tö rt m eg a tö rö kök hatalm a annyira, hogy a többi nem zetekre nézve á r
talm atlanná vált.
M it bizonyítanak azon németek, kik alapos tudom ány
nyal, magas eulturával szeretnek dicsekedni, midőn a ma
gyart ócsárolják, mi véletlennek kürtölik? — bizonyítják ízt, hogy irányunkban igazságtalanok, hálátlanok.
M ióta fejedelmeink a H absburg-dynastiából vannak, ízok mindig az országon kivül, németföldön laktak, s a dol
gok természete szerint a nemzet főbbjeit is m aguk köré vonzották s mintegy észrevétlenül akaratlanúl is magyar nem- letiségüknek h átat fordítottak, lassanként érzelemre s nyelv
be nézve is ném etekké váltak. Iskolákban, hivatalokban, örvényhozásban a latin nyelv u ralk o d o tt: a m agyar nyelv ár- rán, elhagyatottan csak a tanulatlan tömeg ajkán létezett.
3ozzá gondolva még, hogy a ném et-osztrák politika soha iddíg m eg nem szűnt abban működni, hogy a m agyart a rémetekkel összeolvassza, vagyis hogy a magyar nem zeti
é g et m egsem m isítse: arról kell az elfogulatlan s józan ité- ettel biró embernek meggyőződnie, — hogy a m agyar nyelv ly mostoha, mondhatni kegyetlen viszonyok közt is nem
hogy a nyelvek sorából le nem tűnvén, de sőt oly rövid idő la tt a fejlettségnek azon m agaslatára emelkedvén, m elyen Itezik, — azt bizonyítja, hogy életereje, belső alkotása m in- en nyelveket fölülmúl s ezek neki oly jövőt biztosítanak, íilyenre az élő nyelvek közül egyik sem számíthat.
H a akárruely más nemzet s nyelv ju to tt volna oly ke- yetleu viszonyok, oly mostoha körülmények közé, milyene-
- 8 0 -
k ea a magyarnak k ellett m agát keresztül k ü zd en ie: több m int valószínű, hogy elpusztult volna.
Késő századok, ezredek fogják ezt bizonyítani!
V III.
A mily kétségbe ejtő nemzeti állapotunk sokak véle
ménye szerin t: épen oly vigasztaló másrészről, — legalább rám nézve — az, hogy eddigelé inkább csak titokban s in kább csak A ustriában űzték az ármányos politikát a m agyar nemzet léteiének lassankénti m egsem m isítésére; m ost m ár nyíltan s Poroszországban hirdetik, hogy a kicsiny számból álló m agyar nép fenmaradási erőködése nevetséges . . . J e lesen a „Pesti N apló11 211. és 212. számainak tárczáiban a berlini „M agazinéból átv ett ily czimü czikkben : „A nyelv
nek nagyhatalmi állása11 az mondatik, hogy a m egmagya- rositási kísérletek daczára az országnak k é t fővárosa P e s t és Pozsony ném et maradt. Ebből aztán aczikkiró úgy okoskodik, hogy a magyar felhagyván eddigi hiá törekvésével, külön létezni akarni : legokosabban cselekszik, ha önként teszi azt minél előbb, m it utóbb kényszerűségből kellend tennie, t. i.
lemondani nyelvéről, nemzetiségéről s a ném et culturába olvadni.
Nem tudom, annyira ismeretlenek- e állapotaink a ném et iró előtt, vagy rósz szelleme készti felőlünk oly képtelensé
geket, példa nélküli hazugságokat kürtölni a világba, milyek az em lített czikkben előfordulnak.
Hiszen, az em lített városok magyarosítására ez idő előtt m ég semmi k ísérlet nem történt, hanem igen is történnek épen napjainkban, és ha az iró még talán ifjú és Iste n éle
tének kedvez, majd meg fogja lá tn i: a magyarositási — f csak most kezdett munkának mily bámulandó sükere leend csak p ár évtized folytán is, daczára annak, hogy ő és hasonlt törekvésű gonosz szellemű czimborái nem zetiségünk megdön
tésére összeesküdtek.
Vannak emberek, kik a fölött gondolkodnak, hogy j<
volna, ha az em beriség csak egy nyelven beszélne, hogj egymást mindnyájan m egérthetnék. K étségtelen, hogy e;
egyrészről üdvös lenne az emberiségre, de ennek megvalósí
tására erótetve törekedni esztelenség volna annál inkább, m ert az egy nyelvű nagy nemzetek bizonyítják, hogy bár azon állami polgárok mindnyájan értik egymást : jólétnek nem örvendenek, egymás ellen gyakran harczolnak, egymást öldösik, pusztítják: m iért? — m ert az emberben a beszélő tehetségen kivül más tulajdonságok is vannak; egymáséival hom lokegyenest ellenkező vágyak, érdekek, indulatok h ar
czolnak a keblekben, mik nem engedik csupán az általi bol- dogulhatásukat, hogy mindnyájan ugyanazon egy nyelvet beszélik.
Isten az ő terem tési munkájával sokféleséget alkotott, és a sokféleség fenmarad mindaddig, m ig lakhelyünk e föld össze nem bomlik s rajta mi emberek is meg nem semmi
sülünk.
A term észetet épen a sokféleség teszi bámulatossá, fel
ségessé, pedig mi emberek is a term észetben vagyunk. É s ha egykor évezredek vagy millió év múlva az egész emberi
ség a nyelvek valamelyikét m egtanulná is, ki merné állítani, hogy ugyanazon m egtanulandott nyelv az emberiség ajkán mindenkor fog élni változatlanul ?!
Sajátságos népfaj a ném et faj, párja alig van a nemze
tek közt. Ennek irói között minden időben találtattak olya
nok, kik különösen abban tö rték fejőket: m iként boszant- hatnák leginkább a más ajkú s kisebb számú szomszéd nem zetek et; s egyik főfeladatuk -volt abban fáradozni, m iként lehetne a más kisebb népségeket a németbe olvasztani.
H a m egtudnák m utatni, ha m egtudnának bennünket arról győzni, hogy végczélunkat akkor okvetlenül elérjük, mikor ném etekké fogtunk átváltozni: erőködésüknek volna értelm e; de mikor ők m ár most is oly sokan vannak s sza
badságot m aguknak terem teni nem bírtak (pedig a szabad
ság minden jóravaló embernek fő éltető eleme) s csak a kö
zelebbi időkig is a fejedelmeknek egész rakását viselék nya
kukon : ez e a híresztelt alapos tudományosságuknak gyü
mölcse ?
M ost szorosabban fűződve össze a különböző német, ki
sebb nagyobb államok, — annál fogva erősebbekké le tte k ;
— 32 —
tudományuk is nagy, — amire büszkélkednek — s m it esz- f közöltek? Tüzzel-vassal pusztítottak egy szomszéd népet,
mely nekik nem vétett. T i német hírlapírók ne buzgólkodja- tok m inket (szerintetek miveletlen) m agyarokat, nyelvetek
kel, cultúrátokkal, tudományotokkal boldogítani; majd m eg
leszünk mi valahogy nélkületek i s ! IX .
A kárm elyik m agyar polgárra, mint egyes em berre nézve hasznos, ha a ném et nyelvet tudja; vagy ha m ég nem tudná, ha m egtanulja, m ert így könnyebben boldogulhat: ez k é tsé g te len ; de ha ez áll bárm elyik magános m agyarra n é zv e : (pedig áll) — úgy állani keli akármelyik ném et em berre is, hogy ha ő nálunk, hazánkban lakván, (vagy ha ügyei elintézése v égett ide jő ) hasznos a magyar nyelv tudása, m e rt akkor könnyebben boldogul!
Azonban a ném et nyelv tudásának hasznos volta károssá válhatik nemzeti tekintetből akkor, midőn a ném et nyelvet hasz
nossága végett minél több vagy épen minden m agyar tanulja, tudja; m ert a m agyarnak egyik főjellemelevén a vendégszeretet, ennek forrása pedig a jóság, jószívűség, előzékenység, — ebből származik aztán, nem zetileg véve, a hasznosságnak épen el
lenkezője, vagyis a németnyelv általános tudásának káros volta, t. i. a magyarok a hasznosságból m egtanult ném et nyelvet előzékenységből a ném etek irányában tu lság ig hasz
nálják, folytonosan gyakorolják, épen ennélfogva a dolog te r
mészete szerint a velünk érintkező ném etek, kik a m agyar nyelv tudásának h a s z n o s v o l t á t szintén elismerik, de annak s z ü k s é g e s v o l t á t nem látván, nem tanulják m eg, vagy más szóval, ha mi m egtanuljuk a ném etek nyelvét, ők úgy okoskodhatnak és helyesen, hogy esztelenek volnának abban fáradni, amire szükségök nincs, m ert a m agyarok ve
szik m aguknak a fáradságot, a német nyelvet m e g ta n u ln i; e szokás már most annyira m ent, hogy a ném etek követeléskép kívánják, hogy mi az ő kedvűkért ezentúl is tanuljunk né
metül.
É s igy elértünk azon természetellenes pontra, milyen
