Édes anyanyelvünk

(1)

SZEMLE

egyetértett ezzel, azonban rámutatott arra, hogy egy ilyen állásfoglalásnak nem szabad azt a benyomást keltenie, mintha lezárt, megoldott kérdésről volna szó.

Visszatekintve a bírálatra és az egyes fel—

szólalásokra, kiemelte, hogy a szerzők és a bírálók közt a bírálat lényegét illetőleg komoly eltérések nincsenek.

A vitát Rédei elvtárs zárta be. A vita alapjául szolgáló bírálattal foglalkozva Rédei elvtárs hangsúlyozta, hogy a bírá- lat igen alapos, a tankönyv egészére ki- terjedő. A bírálóbizottság mintaszerű munkát végzett s ezzel nagy segítséget nyujtott a tankönyv jó felhasználásához.

Nyilvánvaló azonban, hogy a dícsérettel szűkmarkúan bántak, noha dícsérni. valót is lehet találni a könyvben, különösen ha figyelembe vesszük, hogy úttörő munká- ról van szó. Természetesen dicséretnek csak akkor van értelme, ha a bírálók a pozitívumokat éppoly konkrét, elemző munkával tárják fel, mint a hibákat:

ebben az esetben a dicséret nagy segítsé—

get jelent, mert a jó módszerekből mások _, is 'megtanulhatják, hogyan kell az egyes kérdéseket kifejteni, mi az egyes problé—

1037

mák elmélyült s ugyanakkor világos tár—

gyalásának helyes módja.

Rédei elvtárs ezután a vitában felme- rült különböző kérdésekkel foglalkozott, majd kitért a könyv lektorálására vonat—

kozó észrevételekre. Hangsúlyozta, hogy, a hibákért nemcsak a szerzők, hanem a lektorok is felelősek, különösen, ha a hi—

bák olyan kirívóak, hogy a lektoroknak feltétlenül észre kellett volna venni azo—

kat.

Rédei elvtárs befejezésül bejelentette, hogy a könyvet —— mely minden hibája mellett is feltétlenül hasznos munka ered—

ménye -— a bírálatok és az oktatási ta—

pasztalatok alapján átdolgozva, 1956—ban valószínűleg újra kiadják.

*

Az ülés második részében Pálos I st—

9 án: Könyvvitel és statisztika kapcsolata.

az iparban és a Fügedi Tamás és T 6 t h E 1- n 6 n é által szerkesztett Statisz—

tikai Példatár (Iparstatísztika) c. könyve- ket vitatták meg. A bírálatokat és az el- ' hangzott felszólalásokat a Szemle követ—

kező számában ismertetjük.

Édes anyanyelvünk

*A Központi Statisztikai Hivatal Bács- Kiskun megyei igazgatóságának II. ne- gyedévi ,,Beruházási jelentés"—ében olvas- tuk, hogy egy tehénistállót nem lehetett a kitűzött határidőben használatba venni, mert ,,a módosított tervdokumentációk le- szállítását" nem tudták időben biztositani.

Többet mond-e a ,,tervdokumentáció" szó ebben a mondatban az egyszerű, de ma—

gyar ,,terv" szónál? A másik kérdés:

lehet-e egyáltalán a ,,tervdokumentáció leszállításáról" beszélni? Talán a pincébe kellett leszállítani a terveket? Helyesebb X lett volna a cirkalmas mondat helyett ennyit közölni: az építési tervek nem ér—

keztek meg idejében.

Ugyanezen jelentés szerint az Országos

Villamosvezeték Vállalat Kalocsán 120

kW—os ,,dunaátfeszítést végez". Meg kell védenünk a vállalatot; a Dunával nem csinálnak semmit, csak magasfeszültségű villamostávvezetéket vezetnek át a Duna felett. --— Akkor pedig miért nem ezt írják?

A Pest megyei igazgatóság rövid jelen- tésben foglalkozott a gépállomási dolgo—

zók premizálásával. A jelentés szövege—

zése általában felületes, pontatlan. Pél—

dául ,,az egyes növényféleségek átlagter—

vé"—ről beszél, amikor tervezett termésátla- gokról kellene beszélnie. Ezzel kapcsolate ban ilyen szó-szörnyszülötteket alkot a jelentés: ,,tervátlag", ,,tényátlag", ,,zab- átlag". Nyelvérzékünk tiltakozik az ellen, hogy a "tervezett termésátlag", ,,ténylege- sen elért termésátlag" és a ,,zab termés- átlsga" pontos kifejezés helyett ilyen szó—

csonkokat alkalmazzanak.

Előfordulnak a jelentésben helytelenül alkotott rövidítések is: ,,vetéster." (vetés—

terület), ,,tervá." (tervezett termésátlag),

,,tényátl " (ténylegesen elért termésátlag) A magyar nyelvben a rövidítésnek meg—

vannak a szabályai Legfőbb szabály az, hogy csak sokszor használt szavakat sza—

bad —-— és csak az elfogadott alakban ——

rövidíteni. A Pest megyei igazgatóság rö—

(2)

1033

Évidítései rejtvénnyé' teszik a közleményt _... márpedig rejtvényíejtésre a jelentés ' egyetlen olvasója sem kötelezhető

A jelentés dísze kétségtelenül ez a mondat: ,,A gépállomás a prémium számfejté- _ sénél a vetésterülettel, egyes esetekben a rendelettel ellentétesen a betakarított te—

rülettel a terv, illetve a tényátlaggal szá—

mo ." Ezzel már csak ez a mondat vetek- szik: ,,5 tsz. a búzánál, 9 tsz. a zabnál a ' megyétől a járás részére leküldött átlag-

'terv alá tervezett." Az első mondatot egy- , __ általán nem lehet megérteni, a második—

,, ról csak annyit: eddig úgy tudtuk, hogy legfeljebb egy pincét lehet egy ház alá ,,tervezni", most kiderül, hogy egy átlag- terv alá is lehet tervezni.

' A Központi Statisztikai Hivatal nemré—

giben értekezletre hívta össze a járási sta-

— tisztikai felügyelőségek vezetőit. A fel- szólalók bőven vétettek a helyes magyar beszéd szabályai ellen. Többek között

ilyen kitételek hangzottak el:

,,Továbbadtuk a Központ felé;." (helyesen: a központnak). ,,Nézzük meg, hogyan néz ki a számlálóbiztosok kijelö—

lése.;fí (Nézzük a számlálóbiztosok kl—

jelölését). ,,A kérdés úgy néz ki.. ." ,,Ja—

*vaslattal szeretnék élni úgy az értekez—

let, mlnt a számlálóbiztosok felé. .." (Ja—

vaslom az értekezletnek). ,.Rámutatott, hogy ezt így nem lehet megoldani" (Rá—

mutatott arra, hogy . ; .).

Érdekes volt megfigyelni, hogy a köz—

napi, közvetlen beszélgetések alkalmával senkisem használta ezeket a kifogásol—

ható kifejezéseket. A beszéd négyszem- közt azonnal helyessé, egyszerűvé, ma- gyarossá vált. A bürokrácia nyelvét, ——

amelyet ezek szerint csak magukra eről—

tettek —— kizárólag a közösségnek szóló, felszólalásaikban használták az értekezlet résztvevői. Azt gondolták talán, hogy ez

' ' "hozzátartozik közhivatalnoki méltóságuk—

íhoz?

Gyakran találkozunk a napi sajtóban ezzel a kifejezéssel:

Többek között például a Szabad Nép szep—

tember 12—i számában olvááÉÉa'ttuk: ,,A

szaM

Francia Szocialista Párt rendkivüli—r kon—

gresszusán_ csütörtökön olyan határozat született.. —— Ez a kifejezés a gondolkodas Apongyolaságának, ellustulásának a jele Azt mutatja ugyanis, hogy nem keresünk a megfelelő helyre megfelelő kifejezést, nem keressük ki gazdag szókincsünkből a gondolat tartalmát pontosan megjelölő igét. Igy. ,születik" a ,,határozat születik"

kifejezés, holott a határozat nem születik hanem a határozatot hozzák, vagy -——-' szebben és egyszerűbben -— elhatároznak valamit. Egy—egy elvétve jelentkező ,,ha—

tározat születik", még nem is lenne talán olyan nagyon veszélyes. A baj ott kezdő—- dik, hogy a gondolkodásra kevéssé hajló főkben most már nemcsak a határozat ,,születik", hanem egyre sűrűbben jelen—

nek meg az ilyen kifejezések: ,,eredmény születi " (ahelyett, hogy eredményt érnek el), ,,felajánlás születik" (ahelyett, hogy felajánlást tesznek, vagy egyszerűan felajánlják), ,,csúcseredmény születik"

(ahelyett, hogy: elérik a csúcseredményt), ,,megszületik a terve" (ahelyett, hogy: ki—

dolgozzák a tervét).

Az ilyen ,,születés" azt a látszatot, azt az érzést kelti, hogy ami történik, csupán a véletlen műve, spontán folyamat. Az ilyen ,,születik"—kel összetett kifejezés semmibeveszi azt a sok igyekezetet, mun- kát, szívós harcot, amely az eredményt létrehozta

Nem éppen példamutató a hivatalos közlönyök stílusa sem. Az utaáítások,1en—

deletek szövegezői sem igen vigyáznak stilusukra. A Magyar Közlöny október

" 26—i száma 528. oldalán rövid rendelet je—

lent meg egyes mezőgazdasági cikkek fel—

vásárlási árainak újabb megállapításáról, Ebben 'a következő meghatározások is olvashatók: ,,plafon ár" (a ,,fizethető leg—' magasabb ár" helyett), ,,Extrém libamáj"

,,különleges minőségű libamáj" helyett), ,,hizott libatoll" (,,hízott liba tolla" helyett

"határozat születik"_ —— mert ugyan mióta hizlalják a libatol—

lat? ; : .).

Horváth Tibor

, HIBAIGAZíTÁS. AStatisztikai Szemle 1954. évi 11 számának 855. oldalán az alulról szá- mitott tizenkettedik sor utolsó szava négyzetkilométer-rel helyett helyesen négyzetméterrel.