A gümőkóros megbetegedések és elhalálozások alakulása a betegsegélyző pénztáraknál biztosított néprétegekben

1930 12. szám.

—— 1090 _

M

M

már említettük, hasonló jellegű a tengerentúli ki- vándorláshoz, vagyis végleges letelepedést céloz, bár a visszavándorlás aránya, mint láttuk, jóval magasabb a tengerentúlinál. A kivándorlók túl- nyomó része római katolikusokból, illetőleg len- gyel nemzetiségiekből, Lengyelország középső és nyugati részéből kerül ki 5 legnagyobb részük az ipar és bányászat körében talál alkalmazást.!)

Az Egyesült Államokba túlnyomórészt zsidók és lengyelek vándorolnak ki. A zsidóság aránya itt igen magas, az 50%-ot is meghaladja. A többi ki- sebbség az itteni kivándorlásnál alig 5—6%—os arányt ér el. Ez a kivándorlás, mint már említet—

tük, állandó jellegű, a visszavándorlás aránya azonban a többi tengerentúli országokénál maga—

1) 1927 előtt a visszavándorlás rendkívül kis-*

mértékű volt. így pl. 1925—ben csak 11, 1926—ban csak 2 egyén vándorolt vissza, 1927 után, amikor a francia valuta a Poincaré-féle reform következté—

ben részben elvesztette dumping hatását, ami ki- sebb ipari knizist s így munkaalkaloIn-csökkenést vont maga után, a visszavámdorlás aránya erősen megnövekedett.

SZOCIÁLIS STATISZTIKA [;

sabb. A kivándorlás foglalkozási jellegét meghatá- roznunk a családtagok magas aránya miatt nem lehet, csupán a zsidóság magas részesedéséből és a bevándorlási ország erős ipari jellegéből követ—

keztethetünk arra, hogy a kivándorlás túlnyomó- részt nem agrárjellegű.

A kanadai és argentínai kivándorlásnál túl-_

nyomó a kisebbségek részvétele. Kanadába inkább a görög katolikusok és a protestánsok vándorol- nak ki, míg Argentínába görög keletiek és a zsi- dók. A kivándorlás végleges letelepedési jellegét bizonyítja az, hogy a visszavándorlás aránya éven—

kint 2—5% körül mozog. Tehát ez a kivándorlás tényleges veszteséget jelent. Különösen kedvezőt—

lenné teszi az ide irányuló kivándorlást az, hogy a túlnyomóan agrár foglalkozású egyének a me—

zőgazdasági világválság folytán igen súlyos gaz- dasági helyzetbe kerülnek. Ezt egyébként még fo- kozzák a klíma szélsőséges volta, nemkülönben, kü- lönösen Délamerikában, épp a gazdasági válság nyomában járó forradalmak is.

Hollós István dr.

A gümőkóros megbetegedések és elhalálozások alakulása a beteg- segélyző pénztáraknál biztositott néprétegekbenf)

Les tubereuleux et les décés par tubereulose dans la population assure'e aux Caisses de secours aux malades de Hongmef)

Résume'. En Hongrie, ces dernieres an- nées, diabord M. Désíre' Laky, ensuite M.

Joseph Melly ont écrit d'une fagon tres détaillée sur la statistigue de la tuberculose;

le premier a consacre' deux volumes d cette guestíon; le second, un volume. Nous nous bornerons aux cas et déces tuberculeux re—

levés parmi les membres des Caisses hon- groises de secours aux malades dont ne foccupent pas les auteurs susmentionne's.

Les ravages de la tuberculose ont en Hongrie une proportion trés élevée en plu—

sieurs catégories de profession (journaliers spécialement non dénomme's, industrie, ser—

vices publics, garcons de bureau, etc. ) as- sujetties á liassurance obligatoire de Caisses de secours aux malades dont la plupart des (membres appartiennent á ces catégories.

1) Az Országos TuberkulóziS-kongresszuson 1930 május 30-án tartott előadás. —— Conférence faite au Congrés hongrois de la tuberculose, le 30 mai 1930.

Avant la création des Caisses, cette propor—

tion était encore plus haute. Aujourdlhuí, elle diminue de plus en plus, méme dans les familles ouvrieres, gráce aux efforts dé- ployés, depuis de nombreuses anne'es, par les médecins et dispensaires de Caisses et par les sanatoriums également gratuits fon—

dés pour les tuberculeux.

Il y a encore une autre raison pour la- guelle il convient diétudier á part les statis—

tigues de tuberculose des Caisses— de mala- des: elles o/frent des données pour la mor—

bidite' et la léthalite' tuberculeuses, comple—

tant les statistigues de la population totale, ainsi gue celles relatives () Budapest, gui ne nous renseignent (Iue sur la mortalité.

D,aprés les chiifres de 1923—28, pré- sentés ci—dessous pour les Caisses de seeours aux malades minieres, industrielles, com—

merciales et ferroviaíres (dont en 1927 le nombre montait á 101, et Ileffectif jour—

nalier moyen des membres á environ 1 mil-

12. szám. —— 1091 ——

1930 _

lion), plus dlun dixieme des malades in—

capables de travail y e'tait atteint de tuber- culose. Sur 100000 membres, on y comptait, en 1923—27, en moyenne 2.825 tuberculeuse par an, et au nouvel Office des assurances sociales, en 1928 2.670. Des membres dé- ce'dés, prés de deux cinguiemes sont morts de tuberculose, tandis gue pour les (léces totaux du pays entier, cette pro—

portion n'e'tait gue de 15% et pour la po—

pulation active, de 2/1-%. Parmi les membres aes Caisses ouvriéres, la le'thalité bercu—

leuSe dépasse de plus de trois fois la le'tha- lité moyenne de toutes les maladies.

Il parait guiaux Caisses de malades, au point de vue de la tuberculose, les femmes sont dans une situation pire gue les hom- mes. Les cas de tuberculose grave entrai—

nant une incapacité de travail sont plus fre'guents parmi elles (16'7%). Entre les décés totaux de femmes, les de'cés par tuber—

culose y ont également une proportion su—

périeure (42'6%) a celle des membres des deux sexes (36'7%). Chez les femmes em—

ploye'es comme servantes de bureau ou exercant des professions industrielles, la pro—

portion des décés par tuberculose est parti—

culierement éleve'e (en 1923, elle représente respectivement 56'5 et 53'2% des déces to—

taux de femmes membres appartenant aux mémes catégories). Les professions indus—

trielles peu salubres ou la tuberculose fait le plus de ravages en Hongrie, sont surtout celle de typographe ( expose'e aussi au sa- turnisme) et ensuite le métier de tailleur et de cordonnier.

La forme la plus fre'guente de la tuber—

culose est la tuberculose pulmonaire en Hongrie; víent ensuite la tuberculose des os.

Parmi les membres des Caisses de secours, le nombre des de'cés par tuberculose pul—

monaire est inférieur a celui des tubercu—

leuse. Ouant a la méningite tuberculeuse, si elle est bien plus rare parmi les membres des Caisses —— et aussi dans la population active —— gue dans la population totale, clest gue les Caisses niont pas de membres au-dessous de 7 ans (on sait gue c*est parmi les eniants de moins de 7 ans gue cette ma- ladie est la plus fre'guente). Mais, parmi les membres de Caisse et surtout parmi les fem- mes, elle est, comme cause de déeés, ordí-

nairement plus fre'guente gue la tubercu—

lose des os. La proportion des décés aux malades est la plus déiavorable a la ménin—

gite tuberculeuse (en *1923—27, en moyenne 89'6%). La léthalite' de la scrophulosis est

la plus basse (1'9% seulement). Parmi les membres de Caisses, les maladies tubercu- leuses sont plus dangereuses chez les hom—

mes gue ehez les femmes; il est possible gue cela tienne a ce gulune plus grande partie des iemmes tuberculeuses abandon—

nent le travail et _gutelles cessent diétre membres dans les phases moins avancées de la maladie. Si la léthalite' tuberculeuse de liensemble des membres est égale [1 100, llindice de cette léthalite' est pour les fem—

mes (: cet égard toujours au-dessous de 100.

La moyenne des journe'es de maladie par malade, % etest-á—dire, la dure'e moyenne de llineapacite' de travail, — est en raison indi- recte de la grandeur de la léthalité. Plus une maladie est dangereuse, plus courte est la dure'e de traitement. Pour la me'ningit'e tuber- culeuse — dont la léthalite' dépasse celle des autres maladies tuberculeuses —— on ne note en moyenne, par malade, gue 27'6 journe'es dlincapaeité de travail, et pour la tubercu—

lose des os, dont la léthalite' est tres infe'ri- eure, plus de 3 mois (91 jours). Che;

les femmes membres, la le'thalite' de la tu—

berculose des os est minime; Pincapacité de travail, calculée pour 1 membre (99'2 jours),

y est supe'rieure á celle des hommes.

*

A gümőkór statisztikáját legújabban há—

rom magyar könyv már igen behatóan tár- gyalta, amelyek közül kettő: L a k y Dezsől), egy pedig Melly József) tollából jelent meg. Laky Dezső e nagy népbetegség orszá—

gos statisztikájával foglalkozott. Előbb megjelent kötetében a történelmi Magyar- ország 1901 15. évi gümőkórstatisztikáját, az utóbbi könyvében pedig a mai terület ugyanerre vonatkozó 1920—23. évi adatait , tárgyalta. Melly a székesfőváros statiszti- kájából a gümőkór budapesti elterjedését

mutatta be minden vonatkozásban. E be-

ható, felette értékes munkák anyagukat minden rendelkezésre álló statisztikai ismérv szerint részletezik s széleskörű összehason- lításokat végeznek régmult idők s külálla—

1) L. Laky Dezső dr.: 1. ,,A magyar szent ko- rona országainak MOL—1915. évi gümőkórhalálo—

zása". Magyar Statisztikai Közlemények Új sorozat 62. kötet, Budapest, 1925. 2. ,,Csonka—Magyarúrszág tuberkulózishalandósága az 1920—23. években". A ,,Népegészségügy" kiadványa Budapest, 1927.

2) Melly József dr.: ,,Budapest tuberkutózis- halandósága. Székesfővárosi Statisztikai Közlemé-

nyek. 57. kötet, 8. sz. Budapest. 1929.

12. szabi

mok, valamint a nagyvárosok tuberkulózis—

statisztikájával. A gümőkóros megbetegedé—

seknek és elhalálozásoknak a betegsegélyző pénztáraknál biztosított néprétegekben való alakulásáról mindazonáltal e három kötet egyike sem szólott. A társadalmi biztosítási betegsegélyző statisztika azért használható fel jól a gümőkór pusztításának megvilágí—

tására, mert az adatok nagy tömegre vonat—

koznak s e mellett nemcsak a halálozások—

ról, hanem a megbetegedési esetekről és a betegség tartamáról is tájékoztatnak. Ez a statisztika tehát olyan anyagot nyújt, ami- lyent semmi más adatforrás nem szolgáltat.

Ezért érdemes a legnagyobb jelentőségű népbetegség, a gümőkór elterjedésével a biz—

tosító pénztárak betegségi statisztikája alap- ján. külön foglalkozni.

Már Sörensen utalt a XIX. században a napszámosok rendkívül magas halandósá- gára. Hazánkban Laky munkáiból vált is—

meretessé, hogy a gümőkór pusztítása több oly foglalkozási főcsoportnál igen magas, amelyek betegsege'lgzőpénztári biztosításra törvény értelmében kötelezettek. Különösen magas a fővárosban a külön megnevezés nélküli napszámosok gümőkórhalandósága.

Budapesten ezer élőjükre, Laky szerint, évente 30 gümőkóros halott esik. Ami több, mint tízszerese az ország egész lakossága gümőkóros myortalitásának. Melly 1921 25.

évi átlaga szerint körükben ezer élőre évente 28 halott esik. Elgondolni is szomorú dolog, hogy minő magas az ipari főcsoport—

hoz tartozó ipari proletariátus, valamint a hivatalszolgák, altisztek —— különösen a napszámosok _ gümőkóros elhalálozásá—

nak aránya. Egész szociális miliőjük alkal- mas a gümőkór elhatalmasodására. A nagy- városi perifériákon lévő gyártelepek mun—

kásházainak, a kültelki nyomortanyáknak szűk, nedves, rosszul szellőztetett, penészes lakásai jutnak eszünkbe, ahol zsúfoltan él- nek rosszul táplált, vérszegény emberek.

Az ilyen lakóhelyek a gümőkór melegágyai.

E legszegényebb, földes, téglás padlójú la—

kások ipari munkásain, napszámosrétegein, téglagyári munkásházak lakóin kívül ma—

gas még a jobb helyzetben lévő iparágak s általában kedvezőbb életviszonyok között élő iparosok, mint pl. a borbélyok, szűcsök, molnárok gümőkóros halandóságának ará—

nya is; a szabóké, különösen a segédsze—

mélyzetnél. Mindezeknek a körülményeknek nagy szerepük van a munkásbíztosítási tör—

vények létrejöttében. Éppen ilyen jelenségek miatt kötelezi törvény (1907. évi XIX. t.—e.;

—— 1092 -———

1830 1927. évi XXI. t.-c. stb.) e néprétegeket isa- mételten arra, hogy a betegsegélyzőpénztá- rakhoz munkaadójuk bejelentése alapján tagul jelentkezzenek. E törvényeket erős szociális érzés vezeti, nemesak gyógykeze- lést, de anyagi segítséget is nyujtanak a munkáscsaládnak a kenyérkereső családfő megbetegedése idején. A felebaráti szeretet sugallta a betegségokozta nyomor kiirtását, aminek legtermészetesebb módjául a szo- ciális %tosítás kínálkozott. Az, hogy e biz- tosítás z tartozó néprétegek gümőkóros megbetegedési és elhalálozási viszonyai az országos átlagnál rosszabbak, éppen e ne—

héz szociális helyzetnek következményei:

annak, hogy éppen a legalsóbb társadalmi?

osztályok tartoznak a pénztárakhoz, mint

köteles tagok. A betegsege'lyző pénztárak megalakítása előtt e néprétegek helyzete még rosszabb volt. A pénztári orvosok és rendelőintézetek, nemkülönben a szintén in—

gyenes tüdőbeteggondozók sokéves nehéz munkájának következményeképen a gümő—

kór pusztítása a munkáscsaládok körében is egyre csökken. A biztosítottak foglalko- zás szerint való kedvezőtlen összetétele ——

túlnyomóan a szegények s kedvezőtlen szo—

ciális helyzetűek közül kerülnek ki —— az oka tehát annak, hogy a tbe—mortalitás kö—

rükben még mindig jelentősebb, mint az ország összes keresői körében. Az ő halál—

eseteik körében a the. nagyobb jelentőségű halálok, mint az ország összes halottainak halálokai között, de újabban ez arányok színvonala egyre csökken. Az, hogy a be—

tegsegélyző pénztárakhoz való tartozás mennyire megjavítja e néprétegek gümő—

kóros halálozásának arányát, ki fog tűnni alább abból is, hogy valamennyi foglalko—

zási ágban jobb a biztosított keresők tbc.—

mortalitása az illető foglalkozási ág orszá- gos átlagánál. A foglalkozás szerint való részletezés igazolja, hogy a biztosítás, a pénztári orvosok, intézetek stb. munkája, minő kedvező helyzetet teremt minden fog- lalkozásnál a biztosításhoz nem tartozók- kal szemben.

Foglalkozni fogunk külön a gümőkór—

ban való megbetegedés (morbiditás) és kü—

lön az elhalálozás (mortalitás) statisztiká—

jával. A kettő egybevetése adja majd a gü-

mőkór veszélyességét (a lethalitást). Az ily- képen feldolgozott 1923—27. évi betegse—

gélvző pénztári anyagot azután tovább részletezzük nem, foglalkozás és az egyes.

gümőkóros betegségi fajták (tüdőgümőkór, bélgümő, agyhártyagümő. görvélykór, csont—

12. szám. —- 1093 _— 1930 gümőkór stb.) szerint. Ez utóbbiakat is ösz-

szevethetjük a nemmel és a foglalkozással.

A feldolgozást elsősorban a pénztári tagokra végezzük el, minthogy a családtagokra vo- natkozó mortalitási statisztika sem teljes:

csak akkor kerülnek számbavételre, ha kór- házban haltak el. A megbetegedési (morbi—

ditási) statisztika a tagoknál sem teljes, csak a munkaképtelense'get okozó betegsé- gekre terjed ki, amelyekben a tagok táp—

pénzt kaptak. A tagok tbc.-mortalitási vi- szonyait egybevetjük az ország egész népes—

ségének megfelelő arányszámaival is, de utalunk arra, hogy ebben az összehasonlí- tásban szereplő különbségekben a biztosí- tottak és az egész népességre vonatkozó ada- tok számszerű eltérésében nagy szerepe van a kor szerint való megoszlás különbségének is. Annak, hogy a tagok között igen kevés a 15 éven aluli, de az Öreg, a 60 éven felüli is ritka. 7 éven aluli tag nem is fordul elő, ily korú keresőt a népszámlálás sem talált.

Éppen ezért az ország 15 59 éves lakossá—

gának gümőkóros mortalitásával teszünk egybevetéseket. Még helyesebbnek tartjuk az ország összes keresőinek gümőkóros halan—

dóságával való szembeállítást, minthogy a tagok a keresők közül származnak.

A mai tuberkulózisstatisztika legfőbb hiánya tudvalévőleg az, hogy merőben a tu- berkulózis által okozott halálesetekhez ta- pad s teljesen figyelmen kívül hagyja a be- tegséget magát. A tuberkulózisstatisztika módszertanának fejlődése még nem ért ——

Magyarországon sem —— addig a fokig, hogy a gümőkórban szenvedő lakosság egészéről tudjon nyilvántartásokkal szolgálni. Az 1920. évi népszámlálás kísérlete, mely a tüdőcsúcshurut miatt orvosi kezelés alatt állókat hazánkban összeszámolta, nem tu—

dott megbízható adatokat nyujtani. A tbc.—

vel való fertőzöttség igen elterjedt, a Pir—

guet-féle a vizsgálat 90%-ban pozitív. Ettől különböző azonban a gümős iníiltratiónak az a stádiuma, amikor amiatt a fertőzött magát már betegnek is érzi. Amikor a kardi—

nális tünetek: köhögés, izzadás, étvágyta- lanság, hátfájás stb. jelentkeznek, a beteg—

ség előrehaladottságának foka eltérő. E mel- lett sokan még ekkor sem fordulnak orvos—

hoz, nem tudják, hogy tuberkulózisban betegedtek meg. A bajukkal tisztában lévők közül is sokan eltitkolják népszámláláskor azt, mivel szégyenlik azt különösen házbe- liek s szomszédok előtt. Pontosabb beteg- ségi statisztikánk van az egyetemi klinikák,

kórházak, tiidőszanatóriumok, tüdőbeteg—

gondozók stb. idevágó feljegyzéseiben. Ezek—

nél azonban a lakosságnak csak igen kis töredéke szerepel s nem lehet az ország la—

kosságában elhatárolni azt a népréteget, amelyből az egyes intézetek ápoltjai szár—

maznak. A tuberkulózisnak —— mint beteg- ségnek —— statisztikája felette hiányos lévén, annál érdekesebb a betegsegélyző pénztárak tbc.-s morbiditási statisztikája, mert egy bizonyos néprétegre vonatkozik: a törvény értelmében biztosításra kötelezett bányá—

szati, ipari, kereskedelmi és közlekedési munkásosztályra s azért is, mert rendszeres, évről—évre meglévő, folytonos adatgyüjtés.

A munkaképtelen tagokra vonatkozó ez az adatgyűjtés a betegség foka tekintetében is fontos elhatárolással jár: azokra a gümő—

kóros biztosított keresőkre vonatkozik, akik- nek betegsége oly fokú, hogy a miatt dol- gozni képtelenek. Ennek az adatgyüjtésnek eredményei a M. kir. Központi Statisztikai Hivatal által 1923—tól végzett feldolgozások szerint 1927-ig bezárólag a következők:

!. A betegsegélyző pénztárak tagjainak munka- képtelenséget okozó összes és gümőkóros meg-

betegedései.

Cas de maladies ayant entraíné une incapam'té de travail ehez les membres de Caisses de seeours aux

malndes, avec spécification (les cas de tuberculose.

ij A biztosítópénztárak tagjai közül megbetegedettek

?; Membres de Caisses dnssm'am'e

l"'" " ' " "" """" " " " "' "("Híigggzesw

Év gümőkórban j betegségekben

átlav atteints de iubcrculose Élgíllfgzlg—zdgűéxgc—zl

;: § — l

Année, abszolut lííkgplezleesnnőgie százezer biztosított mag/erme számban gek 0/,.—ában tagra esö arányban

nombres m % 9135 ma- proportion pour 100000 absolus Zades mcapaí membres assurés

bles de travail

1923 25.671 109 3.062 i 28.185

1924 26.874 11'8 3.235 ; 27.498

1925 22.118 106 2.445 ; 23.161

1926 26.042 11'4 2.801 ] 24.648

1927 27.359 100 2.656 3 26.679

1928 28.425 107 2.670 26.419

1923——25 24.888 M'] 2.901 ! 26.199 1926—27 26.701 106 2.725 * 25.716 1923—27 25.613 109

Látható, hogy a munkaképtelen betegek- nek évről—évre több mint 1/10 része (1923——

1927 átlaga 10'9%) gümőkórban szenved.!

A rendelkezésünkre álló öt év adatai sze—

rint ez az arányszám nem javul. Igaz ugyan, hogy 1924-ben volt maximum: 118 s 1927—1 ben minimum 10'O% -kal. Azonban az 1926.

évi adat (11'4) még lényegesen magasabb az 1923. évinél (10'9). A biztosított tagok-

12. szám.

nak közel 3%—a e szerint gümőkórja miatt

az év egy részében munkaképtelen. Igen magas arányok ezek s el nem vitatható a gümőkórnak a tagok m.unkaképtelenséget okozó betegségeinek sorában való nagy je—

lentősége. A megbetegedésekre országos sta- tisztikánk nem lévén, ezeket a morbiditási adatokat az egész népesség megfelelő viszo—

nyaival nem tudjuk egybevetni. Egyetlen támpont az 1920. évi népszámlálásnak a tüdőcsúcshurutban szenvedő népesség ará- nyára vonatkozó, kevéssé megbízható adatai.

E szerint akkor százezer lélekre az egész országban átlag 1.790 tüdőgümőkórhan szenvedő beteg esett. Szomorúan világít ez reá a munkásosztály magas gümőkóros morbiditására, annál inkább, mert hisz a tagokra vonatkozó adatunk csak oly súlyos betegekre vonatkozik, akik gümőkór-juk miatt munkaképtelenek, míg a népszámlá- lási valamennyit —— a munkaképtelenséget nem okozó, könnyebb eseteket is —— ma—

gába foglalja. Az a körülmény, hogy a nép- számlálási adat csak a tüdőgümőkórra vo—

natkozik, míg az itt említett pénztári adat valamennyi szerv ily aethiologiájú megbe—

tegedésére, keveset változtat a munkás- pénztáriak hátrányára. Alább látni fogjuk, hogy a gümőkóros megbetegedések zöme tüdőgümőkór.

' A gümőkóros betegségekben elhalt pénz—

tári tagok statisztikáját már sokkal be—

hatóbb elemzésnek vethetjük alá, mint az ily bajokban megbetegedettekét. Módunk—

ban van az országos halálozási statisztiká- val s abban is a megfelelő korú, meg a ke-

resőnépesség tbc.-s mortalitásával való ösz—

3zehasonlításra. (L. a 2. táblázatot.)

2. A betegpénztári tagok gümőkórmortalitása.

Mortalíte' par tuberculose des membres de Caisses de malan'es.

" A biztosítópénztárak tagjai közül elhaltak Décés de membres de Caisses d'assurance ÉV,

az összes—

átlát gümőkór-ban betegsegekben

g par tuberculosr par toutes les

Armée

maladms ' abszolut az összes halál— százezer biztosított moyenne számban esetek O/o—ában tagra eső arányban

nombres en W,. de tous proportion pour 100000 absolus les cas de décésl membrgnssurés

1923 2.195 407 Jr 262 [ 644

1924 2.398 403 ; 289 ] 716

1925 1.470 37'2 ? 162 ; 437

1926 1.953 33-3 ! 210 ( 530

1927 1.856 321 ! 180 561

1928 1.937 304 I 181 630

1923—25 2.021 39—6 ; 236 594

1926—27 1.905 328 I 194 5594

1923—27 1.974 36'7' ! 218 594

— 1094 —

,1930

A pénztári tagokat érő haláleseteknelc közel 2/5—e (1923—27 átlaga szerint'36'7%—a) a gümőkórra esik. Ez a kór mint halálok a tagokat ért halálesetek sorában sokkal na- gyobb jelentőségű, mint a betegek között.

Amott a munkaképtelen betegségek sorá—

ban csak 11% esett a gümőkórra. Az ország összes halottai közül ezzel szemben csak 1570 a gűmőkórra visszavezethető halál—

esetek aránya; a pénztári tagoknál több

mint kétszer ekkora jelentőségű: 36'7%-os.

Igaz, hogy a keresők halottai között orszá—

gos átlagban is magasabb a gümőkóros ha- lottak aránya, de Kovács Alajos 1909—12.

évi adatai szerint csak 2495, pedig akkor a gümőkór aratása a mainál sokkal maga—

sabb volt. Tekintve, hogy ez az adat csak a tüdőgümőkórra vonatkozik, a pénztári tagoknál 3570 az ennek megfelelő arány.

1923-tól 1927 felé ezek az arányszámok mégis évről-évre kissé enyhülnek. 1923-ban a tagok közül elhaltaknak még 40'7%—a volt a tuberkulózis halottja, 1927—ben már csak 321 % -uk volt az! A biztosított tagokra eső arányok is mutatnak némi javulást, pedig a pénztári tagok összmortalitása, az 1923—27. évi, százezer tagra eső 594 halott közül nem jelent javuló fejlődést. Gümőkór- ban 1925-ben halt el a legkevesebb tag, csak 162; az 1923—27. évi átlag 218. Ezt az arányszámot az ország egész népességének átlagos gümőkórhalandóságával alig lehet egybevetni. Az összehasonlítást több körül—

mény akadályozza. Más a tagok s az ország népességének kormegoszlása. A tagok kö—

zött igen kevés a 15 éven alul lévő, de a 60 éven felüli is ritka. 7 éven aluli tag meg nem is fordul elő. Ily korú keresőt a nép- számlálás sem talált. A kor szerint való megoszlásban mutatkozó eltérést ugyan ki lehet küszöbölni olyképen, hogy az orSzág népességéből levonjuk azokat a legfiatalabb és legöregebb korcsoportokat, amelyekben dolgozó pénztári tagok vagy egyáltalában nincsenek (7 éven aluliak), vagy csak igen kevesen vannak (8—14 évesek és 60 éven felüliek). A pénztári tuberkulózisstatisztika kor szerint való alakulásában feldolgozva nem lévén, pontosabb standardszámítást e tekintetben nem végezhetünk. Módunkban van azonban más úton is egy oly népréteget keresni fel az ország népességében, amely kor szerint való megoszlás, de életmód te- kintetében is teljesen megfelel a pénztári ta- goknak s attól csak a biztosítottság tekinte—

tében különbözik. Ezt az ország népességé—

nek keresőkre és eltartottakra való tagolása

12. szám.

alapján a ,,keresőkác—ben véljük feltalálni.

A ,,tagok" más szóval a ,,biztosított keres- sők". Ez a megoszlás megvan úgy a nép- mozgalmi, mint népszámlálási statisztiká—

ban 5 e szerint a tuberkulózis áldozatai is rendszeresen feldolgoztatnak. Egy nagy el- térés akadályozza azonban azt, hogy ezeket az országos adatokat a fent közölt pénztá—

riakkal abból a célból vessük egybe, hogy a mutatkozó számszerű eltérésből a pénztári tagoknak az országos átlagnál jobb, vagy rosszabb gümőkórhalandóságára következ—

tessünk. A pénztári adat ugyanis csak azo- kat a halottakat öleli fel, akik pénztári ta- gok. Minthogy pedig a tagság egy évi mun- kaképtelenség után megszünik, csak azokat a gümőkóros halottakat számolja össze, akik oly gyors lefolyású gümőkórban haltak el, mely egy évnél rövidebb ideig tartott mun—

kaképtelenség után ölte meg őket. Ez azon- ban a gümőkór áldozatává lett munkások- nak csak csekély része. Éppen a gümőkór gyakrabban krónikus, legalább is a heveny lefolyású, miliaris kórképek szerencsére rit- kábbak, mint a heges, meszesedő, idült le—

folyású inliltrációk. A gümőkór okozta mun- kaképtelenség Lippmannl) németországi.

adatai szerint átlag 54 hónap. Tehát egy év- nél lényegesen hosszabb! Kétségtelen, hogy éppen a gümőkórnál igen gyakran fordul elő, hogy a betegség egy évnél hosszabb ideig tartván, lejár az egy éves táppénzes időtartam s a gyógyíthatatlan beteg halála- Ifor már nem pénztári tag. Kikerül a pénz—

tári statisztikából. Ezzel szemben az ország egész kereső népességének gümőkóros mor—

talitásáról szóló adatok felölelik azokat a keresőket is, akiknek betegsége egy évnél tovább tartott. (L. a 3 táblázatot.)

A keresőkre vonatkozó adatok rendsze- rint kevéssel rosszabbak, mint az egész né- pességre vonatkozók. A 15 59 évesek ada- tai pedig mindkettőnél évről-évre mindig sokkal kedvezőtlenebbek. Amíg az egész né- pességben 1923—27 átlaga szerint minden százezer lélekre évente 27 3 halott esett, addig százezer keresőre ugyanazon átlag szerint 275, százezer 15 59 évesre meg éppen 330.

Az ország egész népességére vonatkozó ada- toknak a népesség oly részeire vonatkozó arányokkal való felcserélése, melyeknek kórviszonyai, vagy életkörülményei a pénz- tári tagokhoz hasonlóan alakulnak, (15—59 évesek: keresők!) e szerint az egész népes-

1) L. Lippmann O.: ,,Grundriss d. Arbeitswissen- schaft und Ergebnisse der arbeitwissenschaftlichen Statistik". (Jena, 1926).

—— 1095 —— 1930

3. Az egész népességnek a 15—59 éveseknek és:

a keresőknek tbc.-mortalitása.

Mortalité par tuberculose de la population totale, des habitants de 15 a 59 aus et de la population active-

ii A gümőkórban elhaltak száma H Nombre des cas de déués par tuberculose

dansla population

az egész a 15—50 évesek a keresők '?

Év népességből ígííégans _a_tz've %

átlag tolale k ő z ü l 4

' $ ?. § " a) 3: ;

Sás exe wc: Eesí ma 3333?

a % 2-3"? u Va wo 2—3, .., o, t., — !

ae ves—as seineesigg

es 0233 Se ages sg sgr§

.— — ,;

1923 125218 308 18.313 371 12.158 316 * 1924 26.724 324 19.409 390 12.650 326 1925 21.223 255 15.267 304 9.793 250 1926 20.345 242 14.965 295 9.606 243 1927 20.313 289 15.012 293 9.662 242 1923—25 24387 296 17.663 355 11.534 297 1926—27 20.329, 241 14989 294 9.634 242 1923—27 22.764 273

ségre vonatkozónál éppen nem kisebb, ha—

nem még nagyobb arányokra vezetett. A.

tbe-mortalitás kór szerint való alakulása.

ugyanis olyan, hogy a 15 éven alul lévők ha——

landósága az országos átlagnál lényegesen- kisebb, újabban a 60 éven felülieké is igen kedvezően alakul. Laky Dezső átlagaiból.

(1920—23) ismeretes, hogy a 7——14 évesek tbc.—s mortalitása csupán 1'30/00 s a 7 éven aluliaké is csak 2'50/00, a 3*0%0—es.

országos átlaggal szemben. Az öregebbek tbc.-mortalitása ugyan régen igen ked—

vezőtlen volt. A 60 éven felül lévők közül 1901H1905 átlaga szerint is 6696 gümős elhalálozás volt még: 1920—4923- ban azonban már ez is 3'5%o—re mér-, séklődött s e mellett ezek abszolút száma is..

kevés az egész népességhez képest: az 1920.

évi népszámlálás szerint annak csupán 9

%n. Egészen hasonló rétegek levonása, de—

még inkább a tbc. tekintetében minden kor- osztályban kedvezőtlenebb helyzetben lévő dolgozók kiemelése révén lesz azután a ke—

resők jelzőszáma még a 15——59 éveseknél is kedvezőtlenebb. A pénztári tagokra vonat—

kozó megfelelő arányszámokkal (l. a 2. táb—

lázatot) való egybevetés arra a meglepő ered- ményre vezet, hogy a pénztári arány az or—

szág népességére kiszámított mindhárom——

féle aránynál kissé jobb. 1923—27 átlaga szerint százezer biztosított tagra csak 218 haláleset esett, az ország egész népességé—v

12. szám.

_ 1096 ——

1930 ben pedig 273, a 15—59 éveseknél s csak

a keresőknél még ennél is több. Ez a szá- mításmód tehát nem domborítja ki a pénz—

tári tagok igen kedvezőtlen gümőkóros ha- landóságát, mely a foglalkozási statisztiká- ból s a halálesetekhez való fentebbi viszo—

nyításból is ismeretes. Ennél a számítás—

módnál 11. i. nagy kihatású az a technikai különbség, hogy a pénztári statisztika csak azokat az elhaltakat veszi számba, akik gümőkórban egy évnél rövidebb ideig tar—

tott betegségben haltak el, vagyis azelőtt, hogy táppénzes tagságuk lejárt volna.

Ezenkívül magas azok aránya is, akik egy évnél valamivel rövidebb 10 vagy 11 hóna- pos tagság után kerülnek ki a tagok közül, miután szintén súlyos betegségre mutató hosszas munkaképtelenségük után nem dolgoznak. A munkaképtelenség hosszával kombinált 1923. évi feldolgozásnál 159 gü—

mőkóros tagnak járt le az egyéves tagsága, ha ezeket hozzávesszük az elhalt tbc.—

hez, 2.354 halottat nyerünk. Azt, hogy hány más súlyos beteg vált még ki, nincs mó—

dunkban ellenőrizni s nem tudjuk megfe—

lelő néprétegek (pénztárhoz tartozók és be nem jelentett dolgozók) egybevetésével ma—

gának a pénztári orvoselláta'snak jótékony hatását kimutatni. A pénztári tagok az or—

szág összes keresőinél a the. tekintetében valószínűleg kedvezőtlenebb helyzetben vannak. Ezt fentebb egy másik számítási móddal számszerűen is igazoltak. A pénz- tári tagok kedvezőtlen szociális viszonyok között élő néprétegekből kerülnek ki, bizo- nyos jövedelemnél feljebb ugyanis már nem kötelező a tagság. Túlnyomóan ipari foglalkozású városi lakosok, már pedig a városi lakosok között a gümőkór sokkal el- terjedtebb, mint a vidékiek között. A vá—

rosi keresők között inkább pusztít, mint a vidéki mezőgazda, a pénztárakhoz nem tar—

tozó keresők között. Ha tehát tekintetbe vesszük, hogy a tbe—nél gyakori, hogy a be—

tegek tagságuk megszűnése után halnak el, úgy abból, hogy a tagok számához viszo—

nyított betegpénztári tbe-mortalitás az or—

szágosnál s a keresőkénél is kissé jobb, még nem tudunk arra következtetni, hogy a munkáspénztárakhoz tartozó néprétegek gümőkóros halandósága az országénál, vagy az ország összes keresőinél jobb volna. Említettük, hogy a halottszámban a betegpénztáraknál sokkal nagyobb jelen- tőségű a gümőkór (37%), mint az összes keresőknél (24%) az egész országban. Ez is a főleg ipari foglalkozású és városi lakos

alsóbb néprétegekhez tartozó, kedvezőtlen szociális viszonyok között élő pénztári ta- goknak a gümőkór tekintetében az orszá—

gos átlagnál kedvezőtlenebb helyzete mel- lett bizonyított.

4. Pénztári tagok gümőkóros lethalítása.

Le'thalité tuberculeuse des membres de Caisse.

i Százezer betegre esett (átvetegrvtfglípí'iri gülmőő-

, __ , eros e áras jez-

Ev, %% fíííJmíío'Zío . száma, (ha, az átl-aaa?

átlag J deres betegpenztari lethalitas

; : 100) —— Iudzce de la

Année, lmaűgümő- az össz. §; léthalité tuberculeuse

moz/erme [ kórnál tegségeknél aux Caisse§ de_mala-

par luber— pourtoules des (31 la lethalzte mo—

Lim—93-_lesgeelgűajffiíiőífjm

__. WW , __",m M_HT, ,.—__.,__,,_T:_*

1923 8.550 2.284 § 374

1924 8.923 2.602 343

1925 6.646 1.887 ,1 352

1926 7.499 2.556 'j 293

1927 6.784 2.102 ( 323

1923—25 8.120 2.269 358

1926—27 7.135 2.3l)8 ; 309

1923—27 7.707 2.286 ? 337

t;

A gümőkór lethalilása a munkáspe'nz—

lári tagok között több mint háromszor ak- kora, mint az összes betegségek átlagos ve- szélyessége. Örvendetes, hogy a gümőkórra vonatkozó lethalitás 1923-tól 1927 felé né—

mikép javulóban van, annál inkább, mivel az összes betegségekre vonatkozó átlagos lethalitás nem mutat ilyen fejlődést.

Nem szerint lényeges különbség van a betegpénztári tagok tbe—s morbiditásában, mortalitásában és lethalitásában is. A nők helyzete a gümőkór tekintetében a beteg- pénztáraknál kedvezőtlenebb a fér/íakénál.

A tagoknak nem egészen egyharmadrésze, az 1923—27. évi átlag szerint 30'7%—a, nő.

A betegsegélyző pénztárak nőtagjai gyak- rabban betegszenek meg súlyos, munka- képtelenséget okozó gümőkórban, mint a férfitagok. Az összes nőbetegeknek —— 1923

—27. átlaga szerint —— 16'7%—a volt gümő- kór miatt munkaképtelen, míg a férfibete—

gek között 9'1%. 1923—tól 1927—ig a gümő—

kóros bajok aránya az összes munkakép—

telen nők között 18'6%—ról 151 %—ig csök—

kent, míg a férfiaké nem javult.

A gümőkór miatt elhalt nők is nagyobb arányt képviselnek a nőtagok összes halál—

esetet között, mint ez mekkora ez az arány a férűak körében volt. Az összes nőhalot—

tak között, 1923—27. átlaga szerint gümő—

kór miatt 42695 halt el; a férfi pénztári tagok halálesetei között ezzel szemben

B,;Éitm; _,

ugyanekkor a tuberkulózis csak 36'7%-kal szerepelt. A nők helyzete a tbe—mortalitás tekintetében az ország egész népességének összes haláleseteinél, valamint a megfelelő nemű élőkhöz való viszonyításnál is ked- vezőtlenebb, mint a férfiaké. A nők erőbeli állapotát szülés, hószám, terhesség gyengí- tik a tuberkulózisnak leginkább kitett ser—

dülő és produktív korosztályokban. Igy a nőknél a gümőkór országszerte több áldo—

zatot követel, mint a férfiaknál. Még na- gyobb a két nem között e tekintetben mu- tatkozó különbség a dolgozóknál, a pénz- tári tagoknál. A testmozgás, a munka ked—

vez a gümőkór előrehaladásának, szanató—

riumokban a pihentetés, a fekvés maga gyó- gyulást hoz. Ezért nagyobb a pénztári ta- gok körében a gümőkórnál a nők hátrá—

nyára mutatkozó különbség, mint az or—

szág egész népességében. Tekintettelanők ezen fiziológiai sajátságaira és a nők érzé- kenyebb voltára, anyaságukkal járó hátrá—

nyukra, a nőknél a munkaképtelenség meg—

állapítása is reájuk nézve kedvezőbben tör- ténik s enyhébb elbírálás alá esnek. Több és koraibb stádiumban álló a tbc—s táppén—

zes nőbeteg, mint a férfi. Elsősorban e miatt kisebb a lethalitásuk —— csak 5'3%, ——- mint a férfiaké (9'0%); csak morbiditásuk és

*mortalitásuk nagyobb. Ahol nagy a nem fizikai munkát végző, jól gondozott, ápolt nők aránya, mint Budapesten, ott nincs meg a nőknek a férfiakkal szemben mu- tatkozó gümőkór-mortalitásbeli hátránya, amint ezt Melly igazolta.

A foglalkozási főcsoportok gümőkóros mortalitását a betegpénztárak tagjaira vo—

natkozólag azért nehéz kiszámítani, mert az évi átlagos taglétszám, amelyhez betege—

ket és elhaltakat viszonyítunk, nincs rész—

letezve foglalkozási főcsoportok szerint. Az 1922. évi dec. 4-iki általános tagösszweírás- nál talált arányokat újabb évekre aligha lehet kivetni. Azóta tagősszeírás nem volt. Ezért a betegpénztárakhoz tartozó néprétegek gümőkóros mortalitását foglal- kozási főesoportok szerint való részletezés—

ben csak az 1923. évre vonatkozólag számí- tottuk ki, minthogy az élő tagok egyetlen ily részletezésben való felvételéhez ez esik legközelebb. Minthogy azonban ez a felvé- tel a háztartási alkalmazottakat nem vette fel, ezek arányát az 1923. évi március 31—én történt összeírásból számítottuk ki. Az 1923. évi átlagos taglétszám (838306) fog- lalkozási főcsoportok szerint való megosz—

lását már most a következőképen határoz-

l93L_

tuk meg. Az 1923. évi március 31—iki Össze- írás alkalmával a tagok 10'33%-a (809830 tag közül 83.706-ot) volt cseléd. Ekkora arányban lehettek cselédek az 1923. évi átlagos taglétszámban is, tehát 86.647-en.

Ezt levonva az ez évi átlagos taglétszámból,

megállapítható, hogy ez évben ipari (bányá- szati, közlekedési és kereskedelmi) tagok (a cselédeken kívül) átlag 751.659-en voltak.

Ez a szám már megosztható a foglalkozási főcsoportok szerint az 1922. évi december 4—iki általános tagősszeírás szerint, mert ez csakis ezekre s nem a cselédekre vonatko- zott. Ez az 1922. évi felvétel 601570 tagot

találtf) ezek foglalkozási főcsoportokra vo—

natkozó részeit kell 1 : 1'237 arányban na—

gyítani, minthogy ennyivel nagyobb az 1923. évi átlagos taglétszámnak a cselédek nélkül számított megfelelő része az 1922.

évi általános összeírásénál. A tbe—mortali- tást ilymódon részletezve foglalkozási fő- csoportok szerint úgy a beteg'segélyző- pénztári tagok között, mint az ország ke—

reső és összes népességében már most arra az eredményre jutunk, hogy a gümőkóros elhalálozás abszolút számai a pénztári ta- gok körében az iparnál a legnagyobbak. Az ipari főcsoporthoz tartozik a legtöbb pénz—

tári tag, az évi átlagos taglétszám fele, (az 1922. évi összeírás szerint 49%, ha a vég—

összeghez a háztartási alkalmazottakat is hozzávesszük). Tbc.-s halandóságuk is egyike a legmagasabbaknak: az ország né- pességében a napszámosok után, a pénz—

tári tagoknál a közszolgálati segédszemély—

zet (vagyis a hivatalszolgák) után a máso- dik helyen álló. Az őstermelés csoportjá- ban kevés tag szerepel, mert az 1927. évi XXI. törvénycikk 1. §—a (15. szakasz) sze—

rint ide csak a mezőgazdasági, erdészeti stb.

mellékiparok alkalmazottai tartoznak. A viszonyítás tehát itt mellőzendő.

Az ipari foglalkozásúak magas mortali- tása s a tagok közötti magas aránya erőtel—

jesen emeli a pénztári tagok tbc.-s mortali- tását. Ide van a legtöbb napszámos beso- rozva, minthogy a pénztári statisztikában szakmájuk rendszerint ismeretes. ritka köztük ,,a külön megnevezés nélkül lévő".

Ugyanez országos átlagban, úgy a népmoz—

galmi, mint a népszámlálási felvételnél elég

1) L. "Társadalmi Biztosítási Statisztika". Ki—

adja a M. kir. Központi Statisztikai Hivatal (Buda-

pest, 1924.) III. és IV. füzet 40. 1. Ez az alkalma- zottak foglalkozása szerint történt feldolgozás, ezzel szemben a ll. füzet 30. oldalán lévő nem alkalmaz- ható, minthogy az a munkaadók foglalkozása sze-

rint halad.

12, szam.

magas s ott reá is világít kedvezőtlen szo- ciális viszonyaikra.

A pénztárak nőtagjainak gümőkóros mortalitását foglalkozási főcsoportok sze- rint hasonló eljárással kiszámítva s ugyan—

csak az 1923. évre vonatkozólag azt látjuk, hogy a nők kedvezőtlenebb helyzete vala—

mennyi foglalkozási főcsoportnál megnyile vánul. Százezer élő nőtagra a legtöbb fő- csoportban több gümőkórban elhalt nő esik, mint a férfiakat feltüntető arányszá—

moknál hasonlóképen viszonyított férfiha—

lott. A kivételek igen kicsiny abszolút szá- mokból állnak elő. Az 1923. évi foglalko—

zási főcsoportok szerint is részletezett ada- tok átlaga szerint az összes elhalt nőknek 48'5%-a, majdnem fele a gümőkór áldozata volt. A férfitagoknál ez a százalék csak

38'8%. Az egyes főcsoportok összes halot—

tai között a nők oldalán a gümőkór a köz—

szolgálathoz tartozó biztosításra kötele—

zett altiszteknél pusztít a legmagasabb:

56'5%-os arányban. A halálesetek sorában ezek körében lévő nagy jelentősége elsősor- ban ezek kedvezőtlen lakásviszonyai és a poros hivatalszobáktban, folyosókon való huzamos tartózkodása, a szabadban való mozgás hiánya magyarázza. Utánuk a min—

den tekintetben igen kedvezőtlen helyzet- ben lévő ipari főcsoport nőtagjai (55295) sorakoznak. A legkedvezőbb, legkisebb arányt a gümőkór a nőcselédek halálozásai között mutat, 28'9%-ot; mert cseléd csak az egészséges maradhat. Tüdővészes cseléd halálakor ezért ritkán pénztári tag, előbb elbocsájtják, bet—egen új helyet nem igen kap, tagsága megszűnik.

A morbiditás a mortalitáshoz hasonló szabályszerűségeket mutat. A közszolgálati altiszteknél s az iparban a legmagasabb.

Százezer élőre az előbbieknél évente 8.690, az utóbbiaknál 4.618 gümőkóros oly be- tegség esik, amelyik a tagot hosszabb-rövi—

debb ideig munkaképtelenné teszi. A fog—

lalkozási főcsoportok összes betegeinek [százalékában kifejezve legmagasabb arányt a bányászat s a közszolgálati alkalmazot- tak mutatnak. A halálozásnál ezzel sze-m- ben az iparnál van a gümőkórban elhaltak- nak az összes iparhoz tartozó halottak kö—

zött legnagyobb (43'4%-os!) jelentőségük.

A lethalitás alakulása —— foglalkozási főcsoportonkint részletezve a gümőkórt a külön megnevezés nélkül lévő napszámo—

soknál mutatkozik a legveszedelmesebbnek.

Ezeknél száz gümőkóros betegre 163597,

—— 1098 ——

1930 egy éven belül —— tagságuk lejárta előtt —- elhalt esik.

Az egyes iparágak között is nagy kü;

lönbségek vannak. Némely iparág káros az egészségre s elősegíti a gümőkór kifejlődée sét. Az iparágban feldolgozott anyag vagy porfejlesztés vagy mérgező hatása révén károsíthatja a munkás egészségét. Porfeje lődés által a légző szervek hurutjai, bron- chitis, bronehoblenorrhoea vagy pneumo—

koniosis fejlődik, utána tüdőlégdaganat (emphysema); sok évi porbelégzés után idült tüdőgyulladás, meglévő tüdőcsücshu—

rutból tüdővész. Oldendorf szerint a 20 éven felül lévő ipari munkások 46%-a halt el tüdővészben. Hírt szerint 100 megbetee gedett munkás közül tuberkulózisban szen—

vedett:

a fémporral foglalkozók közül 280 az ásványpornal foglalkozók közül . 25'2 a vegyes porral foglalkozók közül 2213 az állati porral foglalkozók közül 20'8 a növényi porral foglalkozók közül . 13'3 a portalazn foglalkozást űzők kőzül . 111

Az egyes iparágak rangsorát azonban nemcsak azok poros vagy kevésbbé poros volta szabja meg. A különböző erős fizi—

kumú munkások nem egyforma arányban keresik fel az egyes iparokat. Robusztus testalkatú, erős férfiak már eleve inkább mennek kovácsnak; a szabók, cipészek már

pályaválasztásuk alkalmával nagyobb arányban vérszegények, gyengébb fizikuma—

emberek. akik éppen ezért mennek erre a pályára. Erre vonatkozik Neisen régi té—

tele, hogy a nehéz munkával foglalkozó, de rendezett viszonyok között élő munkások kisebb halálozást és hosszabb élettartamot mutatnak.

A magyar betegségélyző pénztárak ipari l'őcsoporthoz tartozó tagjait az egyes ipar- ágak szerint részletezve, azt látjuk, hogy az egyes iparágak közül a magyar betegpénz—

tári statisztikában a gümőkóros megbete- gedés az illető iparág összes munkaképte—

len betegeinek százalékában kifejezve az idült ólommérgezés veszélyével fenyegető nyomdász— vagy solcszorosítóiparban volt a legmagasabb: 24'5.%. Kétségtelen, hogy

a mérges ólom pora a szervezetet senyvessé teszi. gyengíti s az ilyen sápadt, satnya munkás a gümőkórban könnyen megbeteg—

szik. Igen magas, kedvezőtlen testtartás s a

gyapotpor belégzése (lyssinosis) révén a ru- házati ipar (23'5) aránya, de kedvezőtlen a papirosiparé is. Százezer élő tagra a ve'- gyészeti (8.271), a fonó— és szövőiparban