degenedéséről stb., s ezzel á t h a j o l a következő, szorosabban etikai témákhoz, melyeket A felelőtlenség morálja vagy a morál autonómiája és A cinizmus di- csérete c. írásaiban részletez. Ezeken a lapokon rendkívül finom elemzésekkei találkozunk. A moralitás autonómiájának lehetőségeit k u t a t v a f e l t á r j a a sze- mélyi kultusz kollektív felelőtlenség-rendszerének a n a t ó m i á j á t , s b e m u t a t j a , hogy a szocialista etikának, amennyiben autonóm etika a k a r lenni, az egyéni felelősség elvén, a felelősség átháríthatatlanságának elvén kell alapulnia m i n - den helyzetben. „Az ember — meggyőződése, világnézete alapján, de mégis m a - gára utalva kénytelen cselekedni" — mondja.
Az Avantgarde — pro és contra, valamint a Ceruzarajzok tükörből cím alatt összefoglalt írások az előzőekben kifejtett elveken nyugszanak. N e m az etikai-filozófiai elveket illusztrálják, hanem e t i k u m és esztétikum egymás á l - tali kölcsönös megvilágításának példáját m u t a t j á k . Legalábbis a Becjcettről és Semprunröl, valamint a Kafkáról, Benjáminról és Sántáról szóló írások esetében.
Kiemeljük a romantikáról szóló, kötetzáró elemzést. Almási szerint a r o - mantika nem stílusjegyek összessége, hanem szemléletmód. Mint szemléletmód, legalábbis tendenciájában, a realizmussal ellentétes gyakorlat a l a p j á u l szolgál.
Ezért itt az ideje, hogy leszámoljunk a „forradalmi r o m a n t i k a " még kísértő el- méletével és gyakorlatával, m i n t olyan álh'tólagos plusszal, mely a realizmust
szocialista realizmussá teszi. Almási bemutatja, hogy Gorkij, b á r a „ f o r r a d a l - mi romantika" elmélete idealista megingásai m i a t t az ő nevéhez is kötődik, m ű - vészi gyakorlatában n e m követte ezt az elvet, aki pedig követte, m i n t pl.
Fagyéjev, annak művészete jelentős kárt szenvedett miatta. A szocialista realis- ta műnek természetesen feladata a perspektíva megrajzolása, de a p e r s p e k t í - vát nem szabad m á r létező valóságként ábrázolnia. A szerző e gondolatával mélységesen egyetértve, s az ő szellemében, m á r csak jelzésszerűen tesszük hozzá, hogy a kérdés további vizsgálatához lehetőség és valóság d i a l e k t i k á j á - nak filozófiai elemzése szükséges, valamint az, hogy e kategóriák sajátos é r v é - nyességi körét f e l t á r j u k a műalkotás, mint a társadalmi valóság sajátos szférá- jának területén. (Szépirodalmi Könyvkiadó 1967.)
KASSAI KELEMEN J Á N O S
F E K E T E G Y U L A : C S Ö R D Ü L Ő ÉG
Az Ezeregyedik éjszaka című, 1965- ben megjelent regényéhez többek között ezt a megjegyzést fűzi a szerző: „A m i nemzedékünk legnagyobb élménye: 1945, s nem tudok a magyar történelemben olyan esztendőről, amelyben nemzeti, társadalmi, emberi sorskérdéseink tömé- nyebben, robbanékonyabban sűrűsödtek volna."
Legújabb műve, Csördülő ég, mintha a r r a mutatna: Fekete Gyula regénycik- lust akar írni a sorsfordító esztendőről.
Ha tényleg valóra válna e szándék:
csak örülhetnénk neki. Nemcsak azért, mert Fekete Gyula kitűnő regényíró, aki azért éri el a kívánt hatást, m e r t tö- mör prózájával, puritán szerkezeti fel- építésével nem vadássza azt; írói állás- foglalását látszólag e l t a k a r j a a jól bo- nyolított, mindig logikusan motivált cse-
lekmény, valamint az árnyalatos lélek- rajz. Olyan író, aki sok m i n d e n t rábíz az olvasó fantáziájára, intellektusára.
Például bízik abban, hogy az olvasó megfogalmazza a m a g a véleményét a nyilasságról anélkül, hogy az író m i n d - untalan oldalba döfné: „Nézd, milyen aljasok, milyen embertelenek." A t a - pasztalat azt m u t a t j a : az olvasó hálás érte, ha n a g y k o r ú n a k nézik. Bizalomért bizalommal fizet. Hisz az írónak, s m e g - érti a megértendőt. Fekete Gyula egyi- ke erényeiért s n e m hibáiért népszerű regényíróinknak.
Mindezen felül még ( m o n d h a t n á n k ritkasági értékként) bő élményanyaga, históriai érzéke is hozzásegíti ahhoz, hogy olyan regényeket is írjon, a m e l y e - ket bízvást lehet történelmi regények- nek nevezni, különösen akkor, h a n e m feledkezünk meg arról, hogy a nyilaskor- szak legalább h a r m i n c évtől lefelé — csaknem mindenkinek történelem. Sok esetben kevésbé ismerik, m i n t a „ro- m a n t i k u s " k u r u c kort.
A valóban jó történelmi regény á l t a l á - ban n e m az úgynevezett kimagasló sze- mélyiségekkel, h a n e m a história á r j á t ó l sodort kisemberekkel foglalkozik. S o r - 180
sukat példázatként használja, hogy azon keresztül visszamutasson, visszakövet- keztessen a történelmi folyamatokra.
Történetíróink nagyjából választ adtak arra a kérdésre (akár felvetik, akár nem, él s fáj), miért volt Magyarország Hit- ler utolsó szövetségese. Természetesen a historikus a felsőbb szinten hozott, or- szágos s nemzetközi kihatású döntéseket boncolja, s így az adott esetben elsősor- ban s élesen az uralkodó rétegek fele- lősségére mutat rá. Ügy tűnik, Fekete Gyula a fasizmus, a nyilasság az ural- kodó rétegektől, ideológiájuktól nem füg- getlen tömegbázisát veszi szemügyre.
Egyszerre mikroszkóppal s teleszkóppal.
Lélektani folyamatokra, gondolati gör- csökre, történelmileg kialakult magatar- tási normákra mutat rá.
Az Ezerkettedik esztendő, de főleg a Csördülő ég elolvasása után többet tu- dunk erről a tömegbázisról, az „ágyú- töltelékekről", akik rendkívül sokféle ok- ból tűrték, hogy azzá tegyék őket.
Fekete Gyulának az alakformálás a legfőbb erőssége. Regényeinek cselek- ményét talán elfelejtjük. Néhány alak- ját — nehezen.
A z első történelemmagyarázathoz hoz- zájáruló figura az Ezerkettedik éjszaka Kristonja, a gazdájához egyszerre meg- ható és bárgyú szamurájhűséggel ra- gaszkodó, érte életét áldozó tisztilegény.
Nem típus. Sok-kis kondicionált reflex- ként működő szolgalelkűség sűrítése.
A Csördülő ég még nála is árnyaltab- ban mutat be két alakot. Olyan élesen, markánsan, nagyszerű megelevenítő írói erővel, hogy paradox módon már-már az erény a könyv fogyatékosságai közé tartozik. Zuponyó őrvezető és Skultéthy tanár elhomályosítják a többi szereplőt.
A „színpad" s vele a „nézőtér" hangu- lata akkor válik forróvá, a gondolatiság méllyé — ha ők „fellépnek", megje- lennek a könyv hasábjain.
Zuponyó őrvezető a legújabbkori ma- gyar irodalom egyik legkülönösebb alak- ja. Groteszkségében is életszagú, élet- szagúságában is groteszk. A regényben a körülzárt Budán vagyunk 1945 febru- árjában, a hajnalhasadás előtti legsöté- tebb órákban. Az őrvezető a harcok so- rán elvesztette fél kezét. Civilben pa- rádéskocsis volt, tehát így örökre mun- kaképtelenné vált. Gondoskodni akar maga s családja jövőjéről. A nyilasok rendeletet adtak ki, amely szerint, aki felad egy katonaszökevényt — öt hold földet kap érte. A z őrvezető mániákus kitartással kopóként szaglássza körül szinte az egész Budát, egyre-másra je- lenti fel, küldi a halálba szökevény baj- társait. Szociológiai „státuszát" az író pontosan meghatározta, lelkiállapota sem
egészen irracionális vagy tébolyult. Még- is (vagy ezért) démoni figura, s ha sza- bad e kifejezést használnunk: tragikus spicli.
A formailag az értelmiséghez tartozó Skultéthy tanár éppen olyan dezorien- tált, mint Zuponyó vagy Kriston. A nyi- lasok között viszonylag tisztességes elemnek tűnik. E rablógyilkosságra szö- vetkezett alakulatban „csak" gyilkos és nem rabló. Azonfelül: hiszi, amit mond.
Rajta keresztül bravúrosan ábrázolja Fekete a tömegmozgósító s így főleg a modern korban történelmi tényezővé elő- lépő klisék hatalmát. A tanárt voltakép- pen ön- és közveszélyes politikai ro- mantika vezérli, főleg az idézetek, meg- emésztetlen formulák s „korszerű" gon- dolati görcsök. Idézeteken keresztül fe- jezi ki magát — más szavai mögött búj- kál. Petőfi áándor és Adolf Hitler sza- vai keverednek össze agyában, egymást igazolják, sőt garantálják. Félelmetes káoszt teremtenek. Mint ahogy elképesz- tő káosz, önellentmondás volt maga a nyilas gondolkodás és politikai mód- szertan. Lényegében a szélsőséges sovi- nizmus egy még szélsőségesebb soviniz- mus alázatos szolgájaként!
A nácizmus (s vele a nyilasság) aligha játszhatta volna el félelmetes történelmi szerepét — csak gazemberekből és sza- distákból kialakított tömegbázis, segítsé- gével. Elengedhetetlen szüksége volt a passzív, minden körülmények között pri- vatizáló tömegekre, a nem nácik segít- ségére, Kriton szolgalelkűségére, Zupo- nyó besúgásaira. Legfőképpen a Skul- téthy-féle megszállottak áldozatkészsé- gére, rendíthetetlen lojalitására. A rossz ügyek jó szolgáira!
Fekete Gyula regényének ezek á fi- gurái — voltaképpen történelmi képle- tek. Olyanok, amelyek „csak nálunk le- hetségesek"? Semmiesetre sem. A ta- pasztalat szerint Németországban mil- lió, a megszállott országokban ezerszám- ra akadtak nemzeti sajátságokkal meg- határozott hasonlók.
Minthogy Fekete Gyula egyszerre ap- rólékosan s nagyvonalúan, élettelien s szimbolikusan ábrázol, kulcsfiguráinak álalános emberi jelentősége kitágul. Egy kis túlzással élve: világtörténelmi lap- alji jegyzetként is szolgálhatnak. (Szép- irodalmi Könyvkiadó 1967.)
L O R Á N D I M R E
181
