Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 3. szám
Tardos Róbert,
az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanára E-mail: tardosr@gmail.com
Hozzászólás Huszár Ákos:
Foglalkozási osztályszerkezet (I—II.) címû tanulmányához*
A vita során annyi megszívlelendő megjegyzés, a statisztikai hivatali kollégáknak szóló házi feladat hangzott el, hogy nem szeretném ezek számát túlságosan szaporí- tani. Inkább néhány általános, remélhetőleg nem haszontalan észrevételem, kiegészí- tésem lenne.
Magam is örülök, hogy igényes elméleti munka született, amely feleleveníti, újra indítja a témában a KSH hagyományait, és jól érzékelteti, hogy alapos munkák foly- nak a sok buktatót tartalmazó foglalkozási csoportosítás terén. Olyan megoldások ki- alakításán dolgoznak, amelyek egyszerre lehetnek összhangban a nemzetközi kutatá- si modellekkel, s biztosíthatják a korábbi felvételekkel való összehasonlítást. Egyút- tal áthidalhatják az egyes foglalkozások terén végbement tartalmi átalakulásokat, tör- téneti formaváltásokat, ezekről az előzőkben sok szó esett. Megjegyzéseim az utóbbi mozzanattól sem függetlenek.
A megalapozó elméleti kutatások újabb hulláma azért is időszerű, mivel – benyo- másom szerint – egybeesik a témában folyó viták megélénkülésével a nemzetközi iro- dalomban. Lehet, hogy ezek a benyomások némiképp szubjektívek, amennyiben főként a kapcsolathálózati vonatkozású vonulatok környékéről táplálkoznak; mindezt elle- nőrizhetik majd azok a kollégák, akik az egész kutatási területen otthonosabban mo- zognak nálam. Tehát úgy vélem, hogy a megelőző egy-két évtizedet bizonyos elméleti közöny jellemezte, egy olyan fajta stagnálás, amikor egymástól jórészt függetlenül, egymásra kevéssé reflektálva szerepeltek a maguk mezején a különböző elméleti irá- nyok. Gondolok itt a nagyrészt goldthorpe-i paradigma által dominált hagyományos ré- tegződésre, valamint az Erik Wright-féle osztály-, struktúrafókuszú nemzetközi kutatá- si programra. Ugyanakkor – ezekkel párhuzamosan – arra a (főként német nyelvterüle- ten meghonosodott) életstílus-, miliőkutatási vonulatra is, amelyet az alapul szolgáló
* Huszár Á. [2013]: Foglalkozási osztályszerkezet (I.) – Elméletek, modellek, valamint Foglalkozási osz- tályszerkezet (II.) – Az osztályozás problémái. (Statisztikai Szemle. 91. évf. 1. sz. 31–56. old. és 2. sz. 117–131.
old.).
Tardos: Hozzászólás Huszár Ákos: Foglalkozási osztályszerkezet (I—II.) címû tanulmányához
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 3. szám
321
differenciálódási modellben az előző kettőtől egyaránt megkülönböztette az, hogy a foglalkozási tényezőt alacsonyabbra, a fogyasztási vonatkozásokat pedig viszonylag magasabbra értékelte. Az elmúlt egy-két évtized ugyanakkor több olyan fejleményt ho- zott, amelyek új helyzetet, több interakciót eredményeztek a korábban elkülönült kuta- tási irányok közt. Az elhangzott előadások során többször is szó esett azokról a gazda- ságtörténeti – a modernizációs, globalizációs tendenciákkal is kapcsolatos – változá- sokról, amelyek a foglalkozási szerkezet átalakulására is rányomták bélyegüket. Ferge Zsuzsa nyomatékkal szólt arról, hogy az egyes foglalkozások egészében rugalmasab- bakká, egyben akár az őket betöltő egyének élettörténetében bizonytalanabbá, elmosó- dottabbá – részben újabb formákat öltve –, egymástól nehezebben megkülönböztethe- tőkké váltak. Andrew Abbott kutatásai nem ebben a tekintetben hoztak új színt: olyan intézményes, szervezeti és tágabb strukturális értelemben vett kapcsolathálózati moz- zanatokat vizsgált behatóan, amelyek a foglalkozásokat, illetve a hivatásokat azok ha- tárainak elmosódottsága vagy kikristályosodottsága, s ezeknek a határvonalaknak vi- szonylagos tartóssága szerint különbözteti meg. Egyben dinamikus megközelítésben vizsgálta az egyes foglalkozások és hivatások életciklusát, azokat a belső átalakuláso- kat, amelyek ezeket az elkülönüléseket közvetlenül érintik – vagy ellenkezőleg, ame- lyek révén egymással összeolvadnak, vagy esetenként éppen meghatározott szegmen- sek, leendő újabb foglalkozások válnak le róluk. Nyilvánvaló, ennek a kutatási megkö- zelítésnek a mobilitás területén is közvetlen relevanciája van az egyes foglalkozási csoportosulások történeti formaváltását és pozíciómódosulását illetően.
Ronald Breiger újszerű strukturális megközelítése voltaképpen a társadalmi érintkezés weberi státushangsúlyából indul ki. Ez a fajta interakciós megközelítés el- sőként a hagyományos mobilitási táblázatok szofisztikált eszköztárát vette segítsé- gül, amikor aggregációs stratégiájábán a részletes foglalkozási csoportok egymáshoz illeszkedését, illetve egymástól való elkülönülését vizsgálta (Breiger és Bian kínai terepen, egy újabb alkalmazással – még kifejezettebben weberi jelleggel – látogatási rítusok, köszöntési szokások blokkmodellszerű kontaktusmintáira épített.) Az így el- különített csoportosulások osztályként történő definiálása ugyan sajátos terminológi- ai gyakorlatnak tekinthető, de mindez talán nem sokkal bizarrabb, mint a goldthorpe- i rétegződés-megközelítésen belül a „foglalkozási osztályok” ilyen megnevezése. Ta- lán Pappi hasonló jellegű blokkosztálykísérleteit lehetne említeni még e sorban: a foglalkozásokon alapuló strukturális megközelítés lényege itt nem annyira a techni- kai klasszifikációk alapját képező több száz vagy ezer konkrét foglalkozási csoport megkülönböztetésében áll, hanem ezekre alapozva – ezeket eseti indikátorként te- kintve – az átfogó strukturális pozíciók, jellegzetes kapcsolódások és elkülönülések, közelségek és távolságok megragadásában (bizonyos vonatkozásokban kétségtelenül a részletek sem mellékesek).
Bár bizonyos értelemben ellenkező előjellel – az osztályjellegű aggregátumokkal szemben a finomabb fokozatú hierarchikus rétegződésdimenzió felszínre hozása ré-
Tardos Róbert
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 3. szám 322
vén – szintén interakciós megközelítést alkalmaz a befolyásos oxfordi iskolával hosszabb ideje versengő cambridge-i megközelítés, melynek szerepét (Prandy, Blackburn és Stewart, majd a fiatalabb évjárathoz tartozó Lambert nyomán) az el- múlt évtizedben jelentősen növelte a házastársak foglalkozási adataira építő, nagy- mintás statisztikai adatbázisokat – más európai országok közt a magyar népszámlálá- si adatokat is – felhasználó nemzetközi CAMSIS kutatási program.1 (Ha nem is köz- vetlen a kutatási kontaktus, de sajátos módon szintén az interakciós megközelítés nö- vekvő ázsióját jelzi, hogy kulturális fogyasztási vonatkozásokban újabban Goldthorpe és Chan is sok tekintetben hasonló alapelvű, házastársi és baráti kapcso- latokon alapuló státusmutatót alkalmaz.)
Huszár Ákos áttekintése véleményem szerint is indokoltan emelte ki az Esping- Andersen-tipológiát mint olyan típusú megközelítést, amely a hierarchikus vonatko- zás mellett hangsúlyosan épít a horizontális metszetre, az adott verzióban egy fordi/posztfordi jellegű szektorális megközelítésre. Érdekes módon, az említett élet- stílus-/miliővonulathoz közel Vester és Oesch munkái is ehhez – az anyagi és infor- mációs-szimbolikus szektorok megkülönböztetéséhez – hasonló keresői-foglalkozási modelleket eredményeztek az elmúlt években, az irányzat korábban erőteljes kulturá- lis-fogyasztási hangsúlyát mérsékelve. Bizonyos tekintetben szintén a horizontális hangsúlyú vonulathoz kapcsolható a (rétegződési irodalomban egyébként régóta je- len lévő) Hans Zetterberg sok tekintetben újszerű megközelítése, néhány éve megje- lent több kötetes munkája részeként. Ez a megközelítés úgy emeli ki a kulturális- szimbolikus vonatkozásokat, hogy részben a gazdaságtól a tudományig a különböző társadalmi szférák tág spektrumára, részben pedig a centrális zónák és az ezektől el- különülő, de ezeken belüli perifériák megkülönböztetésére, s ezek együttese alapján meghatározott funkcionális tipológiára épül. (Megjegyzem, ez a kulturális és struktu- rális jellemzőket komplexen kezelő megközelítés nem áll távol azoktól az elképzelé- sektől, amelyek alapján Angelusz Róberttel a kulturális-interakciós kutatási progra- munkat kidolgoztuk, és azoktól a tipológiai kísérletektől sem, amelyeket az előbbi foglalkozási miliő metszetében – szintén együttes kapcsolathálózati és tudásstílus hangsúlyokkal – később magam is körvonalaztam.) Nem lehet itt sem kihagyni: ver- tikális/horizontális tekintetben persze Bourdieu tőke- és struktúraelmélete is alapvető kiindulópont, amelyre a Huszár-tanulmány is hangsúlyosan épít; más kérdés, az anyagi és kulturális tőke mellett a bourdieu-i életműben szintén kitüntetett jelentősé- gű társadalmitőke-koncepció talán több említést érdemelt volna.
A kulturális-szimbolikus vonatkozások mellett, a hozzászólások közt is szerepet kaptak a rétegződés szubjektív vonatkozásai. Bár a mostani előadásokban erről keve- sebb szó esett, mindez már a mai kutatásokban sem teljesen fehér folt (az eddigi és
1 Cambridge social interaction and stratification scale – Cambridge társadalmi interakció és rétegződés- skála.
Hozzászólás Huszár Ákos: Foglalkozási osztályszerkezet (I—II.) címû tanulmányához
Statisztikai Szemle, 91. évfolyam 3. szám
323
előkészületben levő 2013. évi SILC-kutatás2 tartalmaz ilyen jellegű témablokkokat – legalábbis a legegyszerűbb indikátorokat illetően – a kapcsolathálózati erőforrások terén). Itt kell megjegyeznem, hogy a nemzetközi együttműködés tekintetében az újabb komparatív vizsgálatok lehetősége tűnik fel a Záhonyi Márta által említett ré- tegződési klasszifikáció európai harmonizációjának ESS- (European Social Survey) és ESeC- (European Socio-economic Classification) vizsgálatokban is, melyekben egyéb országok statisztikai intézménye mellett a magyar KSH munkatársai szintén részt vesznek.
Végezetül hadd említsek meg egy már több évtizedes adósságot: a hazai foglalkozásipresztízs-vizsgálatok elmaradását (még ha talán ellentmondok is ezzel elöljáróban tett ígéretemnek, miszerint nem kívánom észrevételeimmel jelentősen szaporítani az újabb teendők sorát).
2 Survey on Income and Living Condition – az Európai Unió Jövedelem és Életkörülmények Statisztikai Felvétele.
