A MAGYAR Í R Ó K SZÖVETSÉGE S Z E G E D I CSOPORTJA FOLYÓIRATA
IFJÚMUNKÁSAINK,
AKIK ELŐSZÖR V Á L A S Z T A N A K
%
T I S Z A T Á J • 7. ÉVFOLYAM • 2 SZÁM • 65—128 OLDAL • SZEGED, 1953 ÁPRILIS
A MAGYAR ÍRÓK SZÖVETSÉGE S Z E G E D I C S O P O R T J A F O L Y Ó I R A T A
BARÓTI DEZSŐ, K É K E S D I GYULA, NAGY SÁNDOR Sztálin-díjas, TU&zatái
lR ÍRÓK SZÖVETSÉGE S Z E G E D I C S O P O R T J A FOL Felelős szerkesztő: K É K E S D I GYULA
Szerkesztőbizottság titkára: LÖDI F E R E N C Szerkesztőbizottság:
I DEZSŐ, K É K E S D I GYULA, NAGY SÁNDOR SztáJ SOMFAI LÁSZLÓ
A kiadásért felel: DÉNES LEÓ
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szeged, Takaréktár-u. 8 Titkári fogadóóra: hétfőn d. u. 6—8-ig
Szerkesztőségi fogadóóra: hétfőn d. u. 6—8-ig Postacsekkszámla: 603,533
M E G J E L E N I K N E G Y E D É V E N K É N T Előfizetési díj egy évre 12.— Ft, félévre 6.— F t
1953. VII. évfolyam, 2. szám
T A R T A L O M
oldal Lődi Ferenc: Fegyverbe! (vers) — — — — — — — — — — — 65 Borsodi Gyula: Könyvelő mérlege (vers) — — — _ _ —
Nagy Sándor: A bosszú magasabb fokra hágott bennem (drámarészlet) 67 Petrovácz István: Ferencinéni (vers) — — — — — — — — — — 83 Földes Mihály: Halhatatlan hősök feledhetetlen ajándéka (riport) — <- 84 Varsányi Péter: Tavaszi induló (vers) — — — — — — ,— — — 86 László Ibolya: Adós vagyok... (vers) — — — — — — — — — 87 Batki Jenő: Nagy Sándor képviselő-jelölt (riport) — — — — — — 88 Kékesdi Gyula: Csép Jóska üdvössége (elbeszélés) — t — — 89 Dér Endre: A munka dalolt (vers) — — — — — — — — '— — 93 András Sándor: Az életért harcoltak ők (vers) — — — — — — 94 Pósa Péter Juliska (elbeszélés) —• —•: — — — — — — — — — 95 Németh Ferenc: Honfoglalók (vers) U — — — — — — — — — 100 F e j é r Dénes:'A szegedi paprika." (ripórt) — -r- — — — — — — 101 Varsányi P é t e r : A Tiszánál (vers) — — — — — — — — — — 104 Vincze András: A kútgém (vers) — — — — — — — — — — — 105 Batki Jenő: Kubikosok (elbeszélés) — — — — — — — — — — 106 Borsodi Gyula: Beszélgetés a forrással (vers) — — — — — — 110 Fejér Dériés: Békemű a Tiszán — — — -r- — — — — — — — 111 A Magyar Írók Szövetsége Szegedi Csoportja és a „Tiszatáj" szerkesz-
tőségének pályázati felhívása. — — i— — •— — — — — 114 HALADÓ HAGYOMÁNYAINK
Román György: Móricz Zsigmond két levele. —: — •— — — — — 115 Császtvay István: J u h á s z Gyula kilépése a szegedi Nemzeti Tanácsból 117
VITA
B a j a i Ferenc: Hozzászólás két elbeszéléshez — — — — — — — 120 SZÍNHÁZ
Strack Sándor: U k r a j n a mezőin — — — — — — — — — — 123 ... KÖNYVEK __
József Attila válogatott művei (Péter László) — — ~ — — — — 127
LÖDI FERENC
Fegyverbe!
Már két világot értem, hát tanultam, nem állok tétlen, annak vége• már.
A vaksötét múltban csak elbutultam;
de százszor bűnös, ki ma félre áll.
Csak váll a vállhoz léphetünk tovább, hogy igazítsuk sorsunk minél jobbra — Amott a múlt, nézd, vaksin pislog át, akarod-e?
— Nem! —
Szavazz a Népfrontra!
Már- két világot értem: hogy felednék?
Gyermekkorom, mint vádló, úgy kiált.
Hidegen mérek, nincs a múltra mentség, országos éhség vert, mint páriát.
A jó türelmünk átkozott legyen, amellyel tűrtünk annyiszor szorongva:
lecsapott rád a tőke véresen —
!Emlékezz bátran,
szavazz a Népfrontra!
Már két világot értem; mit tagadjam, önön magunkkal alkudtunk sokat, de átkozott az alkuvási hajlam, mely félrevitt, mint űzött barmokat.
Hatszázezernél több halott magyar kiált a sírból nekibátorodva:
fasiszta téboly újra vért akar...
ragadj hát fegyvert,
szavazz a Népfrontra!
Már két világot értem, ez a másik, ahol ma hangom zúg, mint tenger-ár.
Kigyúlt az élet örök lobogásig, s emberhez méltón az ember feláll.
S Ki győzelemre vitte népemet,
—— a drága Sztálin Őt is visszahozta a szabadsággal, mint az életet — köszönet Néki:
szavazz a Népfrontra!
Már két világot értem, s ez a másik úgy hozzám nőtt, hogy egy vagyok vele, amíg csak élek, végső lobbanásig;
vért adnék érte, hogyha kellene.
Érzem, hogy lüktet, érzem, hogy hazám, hazám e föld, hol annyi vér kiontva . . . Egy ezredévnyi szolgaság után
szabad hazában
szavazz a Népfrontra!
Már két világot értem, s ezt nem adnám semennyiért, ki bántaná: halál... ! A béke érik Tisza, Duna-partján, -- de szurony csillan, támadóra vár.
A déli végen ordas les, lapul,
bőszült, rohanna ránk, hogy eltiporja szerelmes éltünk irgalmatlanul;
szuronyt szegezz rá:
szavazz a Népfrontra!
BOESODI GYULA
Könyvelő mérlege...
Tornyot építek furcsa módon;
— föntről haladva mélyre le. — Homlokom izzad, forgolódom,' — készül üzemünk mérlege.
••— A számok kavargó hada konokul harcol még velem, de egyre mélyebb rendet vág köztük a fényes értelem ...!
— Egy évi munkánk, eredményünk tükrözi vissza ez a lap.
Szilárdan • tartja terveinket, akár a házat kőalap!
Fölmérve minden moccanást magasra nő és mélyre száll, s úgy visz magával engem is, mint úszó bolyát tengerár.
— Kint zúg a gép s a légpöröly, —
figyelik szorgos dolgozók.
Kérdezték ma már négyen is:
„A nyereségünk mennyi volt...?"
— Tornyot építek furcsa módon;
föntről haladva mélyre le.
Homlokom izzad, forgolódom, — készül üzemünk mérlege.
— Népgazdaságunk őrei, parányi számok; katonák!
Álljatok mind, mind rajvonalba, és harcra, harcra, föl tovább!
Mindenik saját helyére álljon, nem hamis szín kell, cifra máz.
Valódi képet, valódi számot, — azért hát tollam, jól vigyázz. . .!
66'
NAGY SÁNDOR
A bosszú magasabb fokra hágott bennem...
(egy készülő dráma részlete)
Sziklaoldalon Maraszék fatornáeos viskója. Völgyben a közeli város esti tényei. Jelena málélisztet szitál, Márkófia régi dalt szaval és tamburát penget hozzá.
M á r k ó :
„Musza fejét lemetszi h a m a r j á n , Sárac lova zabzsákjába tette És a híres Sztambol-várba vitte.
Amidőn a cár elé vetette, Félelmében a cár lábraugrott, í g y szól erre hős k i r á l y f i Márkó:
Miért ijedsz meg cárom és nagyuram?
Mint várnád be, hogyha élne a hős, H a lábakra ugrol holt fejétől?"
J e l e n a : Elhagyhatnád Márkó fiam. H a már oly sok idő után hazajöttél, játszhatnál vígabbat a n y á d örömére.
M á r k ó : Játszhatok én vígabbat is. (Dikó alól régi kovácspuskát vesz elő) Danászok ezen, csak h ú r j a i t felpezdem. (tisztogatni kezdi)
J e l e n a : Már meg azzal babrálsz? Ráfizethetsz, a németek összeszedtek minden fegyvert. -
M á r , k ó : Amékre nem vigyáztak.
J e l e n a : Dugod el rögtön azt az átkozott csövet. Ai>ád vére is azon szárad.
M á r k ó : J ó t említ. H á t t u d j a meg, éppen apámért készülök bosszúra. Ma este megfizetek mindenért!
J e l e n a : Szent Száva! (elejti a szitát)
M á r k ó : Holnap megölöm Vejnoviosot, a.fasiszták cimboráját, apám gyilkosát!
J e l é n a: Ö, szelíd fiam, meghabarodtál?
M á r k ó : A szégyen forrást fakasztott bennem, melyből számba bugyog a keserű iszap. Még ma pusztulni kell a Vejnovicsoknak!
J e l e n a : Miket beszélsz gyermek?...
M á r k ó : Antul fogva nem vagyok gyermek. Kamaszkorom elszállt. Vagy én nem voltam tanúja, amikor lelőtte apámat? De neki az nem volt elég- Hogy végiképp tönkre tegye, kerék közé lökte, be a patakba, ahol ösz- szezúzta magát. Még most is előttem van: hogy recsegtek szegény öreg bordái és mint nyúlt el a vaskanalakon? összetörte saját vízimalma, amit oly szerető gonddal épített.
J e 1 e n a: Ne is említsd, szédülés fog el...
M á r k ó : H á t akkor minek kegyelmezni? Büntetlenül éljen az uzsorás, aki mindenünkből kiforgatott? Apám kiontott vére bosszúért kiált bennem, a tikkadt n y á r szomjan epeszt.
J e l e n a : (félre) Honnan ez a gyors eltökéltség? (feléje megy) Dehát Vej- novics nem hibás, apád kunyorálta tőle a pénzt!
M á r k ó : Jószívű a róka, odanyiíjtja játszani a farkát, hogy aztán bekapja áldozatát.
J e l e n a : Adós fizess, ez a kötelesség!
M á r k ó : M a j d fizetek.
J e l e n a : Apád fogta rá legelőbb a csővet.
M á r k ó : Mert puskával jött végrehajtani, önkényesen. Apám csak védte m a g á t a fenyegető erőszak ellen, de p u s k á j a nem sült el, berozsdásodott kakasa. Most azonban jó, minden száraz és pontos rajta, mint Szkoplje ostromakor. Az én golyóm nem téveszti el s akkor aztán mehet bíró- ságához.
J e l e n a : Miket is neveltél magadban?... most ocsúdok...
M á r k ó : Tán vakon járt eddig? Engem a bosszú ápolt: az növesztette esőn- _ tóin.
J e l e n a : Azt hittem, hogy az én természetem költözött beléd, de látom, hogy csavargó bátyáddal együtt te is apád fia vagy.
M á r k ó : Bátyámban — ki első jogon lett volna a bosszúra, — úgy látszik, elhamvadt a láng, de én átdöftem volna már rég, ha a hegyek meg nem
67'
tanítottak volna f u r f a n g r a . A vén Fócsity zűrzavaros időket jósolt, eb- u r a gazdája esztendőt, amikor majd döglégy száll az urakra.
J e 1 e n a: Meg ne próbáld felszítani a hamvadó parazsat. A bosszúvágy á t o k a szerb népen, családokat rombol, szép ifjúságot, szelíd öregséget kese- rít; H a szolgaként dolgozunk Vejnovicsnak, az még mindig többet ér, mint ú j bűnökkel tetézni terhünk. H a d d m a r j a őt a lelkiismeret!
M á r k ó : Vejnovicsnak nincs lelkiismerete. Ilyen bitang még nem élt Crnago- rán. Ki állította meg az apró vízimalmokat? ki fogta el az összes lege- lőt? ki bérli az állami erdőket? ki rakta meg zsandárral a Z l a t a r k e - gyét? Mindenbe belemártja karmos mancsát és habzsol fékezetlen. A.
szegénység őrzi nyájait,_ de ineg kell szopja a juhot, hogy éhét elverje::
mert bárányt, szabad jószágot, konvenciót m á r nem ad, mindent pénz- ben a k a r fizetni. S a j n á l j a tőlünk azt a kis túrót, amit a k a r á m oldalán csepegtetünk, s akinek nem tetszik, mehet a fűrészműhöz, m a j d ott.
kicsavarják a derekát: sírhat, mint a fűrész, v a g y mehet hegyet bo- rotválni. Mert kifosztja, levetkőzteti hegyeinket is és magához hason- l í t j a : olyan már a hegység, mint Vejnovics feje, megkopaszítja a h u n - cutság.
J e l e n a : De néha mozdul már az ő s z í v e is. A sánta Brankó Kidrics eszét:
is, hogy pártfogolta, gyári urat nevelt belőle. És templomajtóban diná- rokat szór, a pópa dicséri mindenmisén: egyszer oltárt, máskor keresz- tet ajándékoz.
M á r k ó : Fél az ájtatos gyertya, pislog, mert zsírtól csepeg. Fél, hogy mohó>
bele, mely fél országot bebüdösített, mégis kihunyhat egyszer, s akkor- mi lesz? Gondolja: h á t megvásárolom az istent is papjaival.
J e l e n a : Lásd, bennünket se bántott azóta. A- váltót nem érvényesítette.
M á r k ó : Tőrnek tartogatja, hogy felhasználhassa alkalomadtán.
J e l e n a : Ugyan. Téged is elszegődtetett s adott akkora bért, mint a legidő- sebb juhásznak.
M á r k ó : Mert látta szakértelmeim. Azóta hétszer annyit lehúzott r ó l a m , mint a Zlatar-begy bőre, aranygyapjút nyírt. Kinek is van . oly szép fehér nyája, mint Marasz Márkénak? R ü h azt meg nem fogja, minden:
reggel patakban mosdatom.
J e l e n a : A g y á r b a is hívott pénzesebb munkára.
M á r k ó : Hogy még jobban pórázára fogjon.
J e l e n a : J ó helyet igért... és igaza van Vuknak. Iszákos, mulatós s z k i p e t á r lesz belőled a hegyekben.
M á r k ó : Aha!... tehát az f á j neki, hogy Marasz Márkó mulat, pénze a n n y i , mint senki legénynek. „Honnan a dinár?" gondolkozik azzal a ragya-zsír fejével, „nyilván lopja a birkát, hisz amit én fizetek neki, attól éhen veszhetne!" És jól sejti a kufár, mert Márkó a legravaszabb számadót is;
kijátsza; pedig nála hetente számolják a jószágot. No dehát mért van a rovásfaj, a barlang meg az albán kupeeok? Elveszem, ami igaz jog sze-
r i n t az enyém!
J e l e n a : T u d j a a vétked és lásd, mégse bánt.
M á r k ó : Mert fél tőlem. Érzi a késeket szememben. Hia találkozik velem, gúnyszavával próbálgatja élüket: henceg, de homlokát kiveri a gyöngy- szem, folyton övét lazítja, pisztolyát igazítja.
J e l e n a : J a j fiam, te már mindent rossznak látsz dühödben.
M á r k ó : F ú j ó vadkan ő anyám, aki miután felhasította áldozatát, megsza- golja szivét és újjongva röfög. Nem különb, mint e fasiszta dögök, s lám,, milyen jól érzi magát közöttük...
J e l e n a : Gondold meg jól, mit teszel. B a r á t j a volt a király, Dusán fia ki- rálytiszt, milicia-parancsnok, most is a németek tobzódnak náluk.
M á r k ó : Ne féltse fiát édesanyám. Az egész hegyvidék Márkóra néz és h a d i - tettét v á r j a .
J e l e n a : Aha-haj, azzal a rossz puskával? A svábának ropog a fegyvere, mint mogyoró a sziklán. Oly szörnyeteg vasbivalyokkal járnak, hogy rémisztő még rájuknézni is...
M á r k ó : Hős királyfi Márkot nézze anyám. A n n a k is csak egy zöld kardja- volt, mégis elverte az ellent Délszlávia földjéről, (felmutatja a f é n y e s puskát).
J e l e n a : (félre) Rossz sejtés borzongat miatta... mégis megkaeagtat (fenn).
Csikófog lóg a szádból te, mesetejben még az orrod!
.M a r k ó: Bárcsak úgy volna, mint a r.égi dalokban, miikor a szabadság fe- hérlett a hegyekben, s a büszke nép nem tűrt rabigát. De most mind gyáván lesunyja fejét a fasiszta bégek előtt, a királyi sereg ezétfutott és tisztjei a, népet segítik ütni, Ám hajoljon földig mindenki, én akkor is fölállok és megkezdem. Áz első legz Vejmovics, a második Dusán fia, a Nedics"zsandárral a harmadiknak végzek...
J e l e n a : Lángos szűz Mária, sújts le, csak nem akarod Szmilját i's elemész- teni, bátyád menyasszonyát?
M á r k é : (indulatosan) Tudtam, hogy ide lyukadunk ki, hogy ezért kerül- gette a forró kását. H á t tudja meg, fütyülök a bátyámra meg a mennyasszonyára. Fasiszta nem vagyok, hogy lányra emeljek fegyvert, de másban én m á r csak bosszúmra hallgatok.
J e l e n a: Halgass te, esztelen. Bátyád meg Szmiljá szeretik egymást régtől, még a belgrádi iskolából... Azóta is leveleznek és most, ha Radisa megjön, egybekelnek...
M á r k ó : Radisa megjön?... Ki mondta?
J e l e n a : Ügy írta, hogy ma érkezik, málélisztet azért szitálom. Szvecsát ülünk majd, mert három esztendeje nem láttam. Gyors levele ott a tűtartóban.
M á r k ó : Hát akkor jó. Én még ma eltakarítom az útból szerelme akadályát, a vén Vejnovicsot!
J e l e n a : Bolond vagy? Szmiljá szereti apját, — lányokban több a lélek. — Sohse bocsátaná meg, h a valaki miközülünk... Hisz épp azt a k a r j a — ismerve a p j a tettét, - - hogy elsimuljon köztünk s családja közt a rossz ellentét; szerelem simítsa el.
M á r k ó : Majd én elsimítom!
J e l e n a : Te pokolfajzat, összetúrnád a kertet, ahol álmuk fái. nőttek?
M á r k ó : Ne tartson szopósnak. Tán tényleg azt hiszi, hogy Vejnovics oda- a d j a lányát egy Marasznak? .
J e l e n a : Miért? Mivel különb az ő családja, mint a mienk? Vejnovicsnak is csak egy rongyos vízimalma volt, akár csak nekünk.
M á r k ó : De mi van most? Milliók a páncélszekrényben. És az ilyen bugris m á r urak közé tolja orrát, lányát dámának nevelteti. Azért tört le bennünket is, mert irigyelte, hogy bátyám tanárnak tanul egypadban Szmiljá lányával...
J e l e n a : De mégis csak úr lesz belőle. Levelében írta, hogy Moszkvában tovább folytatja iskoláit, s hogy van már apja, a p j a helyett: Sztálin- (könnyes szemét törli)
Má r k ó : Hahaj, — tudom én, — kommunistának tanul, mert Adzsi komám- nak is irkál, csakhogy az mind rongyos. Kommunista, nekem is így mondta egyszer, s Adzsitól tudom, hogy már börtönt is ült.
J e l e n a : Ez hazugság!
M á r k ó : Hát akkor mért kutatták át a házunkat titkosan? Én magam láttam, amikor a fürésztelepre látogatott, és ott súgdalódzott a munkásokkal.
J e l e n a : Radisa okos, jószívű... Nem lehet kommunista. A pópa szerint vö- rös ördögök azok, olyan, mint te. Teszed félre azt a fegyvert, még el- sül...
M á r k ó : Ezt soha.
J e l e n a : (eléáll) Velem ne tréfázz, adta-kölyke. Régen vertelek meg, de most adok a keverőlapockával (lekapja á gerendáról).
M á r k ó : Semmi tréfa, és ha tudni a k a r j a a legnagyobbat, hát t u d j a meg.
Vejnovics szőröstül-bőröstül eladott bennünket Hitlernek!
J e l e n a : (elejti a lapockát) H á t ez meg hogyan?
M a r k ó : Összes hegyi n y á j a i t eladta; Velünk együtt, mert nekünk kell addig őrizni, amíg nem jönnek érte a vaskalaposok. Lehet az is, hogy mi hajt- j u k Berlinig, mert itt húsgyár nincs, a -svába pedig konzervával él...
J e l e n a : Szent Száva!... Mit szólnak ehhez társaid!?...
M á r k ó : Riadtak. Adzsi gyűlésezik koponyasziklánál...
J e l e n a : Hát te?
M á r k ó : Én vezérüriikre hagytam n y á j a m a t és ráugrottam boeskoromra.
Mit érdekel a sok követségjárás? Én tudom a dolgom. Indulok, de előbb kipróbálom a puskám! (céloz)
J e l e n a : Csak nem itt akarsz lőni? (megmarkolja a csővét) M á r k ó : Látja ott azt a köcsögöt a tornácon, ha eltalálom, beválik!
69'
J e 1 e 11 a: Ne szeleskedj!
M á r k é : Kőviskónk felfogja a h a n g o t (Gyengéd mozdulattal elhárítja Je- lenét) Figyeljen ide (céloz):
J e l e n a : J a j ! (összeesik)
— a nyitott tornácajtóban ugyanis A j k u n a jelenik meg — M á r k é : E g y leány!... Valóság v á g y á l o m ? . . . (leereszti a csövet)
— A j k u n a és Szmilja jönnek — A j k u n a : Hű, de bizsergett a homlokom!
S z m i l j a : Mi van itt Márké, csak tán nem A j k u n á t ? . . . vagy engem?...
M á r k é : Dehogy... csak véletlen puskapróba...
S z m i l j a : Nézd... szegény Jelena néni eszméletlen...
M á r k é : Szegény anyám... (ocsúdva kap utána és a lócára fekteti) A j k u n a : Öntsünk szájába vizet. Maga a fejét tartsa, kisasszony!
S z m i l j a : Jó. Majd én fogom.
(Ajkuna vizet önt, Márkó liútát, Szmilja fejét- tartja).
J e l - e n a : Jól... jól vagyok m á r . . . ah, ugye m a j d n e m . . .
A j k u n a : Bizony már azt hittem, hogy nyelet dughatok fejembe. E j . ej, legény, nem illik rögtön meglőni azt a lányt.
S z m i l j a : Nincs semmi b a j nénikém, látja, A j k u n a már tréfál.
J e l e n a : Te vagy édes Szmiljám, drágicám? ... És ez itt?
S z m i l j a : Ajkuna, a barátnőm apám fürészüzeméből. Radisa hozott össze
vele. • A j k u n a : Ismerem Radisát, hát- úgy gondoltam, megismerkedem édesanyjá-
val is...
J e l e n a : Ismeretlen is bocsásd meg...
A j k u n a : Meg van bocsátva, hisz véletlen volt.
J ' e l e n a : Néha a véletlen derít fényt az igazságra... Dugd el azonnal azt a csúf mordályt?
M á r k ó : Jó, h á t felakasztom, (félre) egyelőre.
J e l e n a : Aj, üljetek le lánykáim. Egyik olyan, mint a, hold, ezüst a húsa, (Szmilját öleli) másik meg, mint a nap, b a r n a a r a n y (Ajkunát is meg- öleli, de nem oly szívesen). No mijáratban?
S z m i l j a : Radisa miatt jöttünk. H í r t adott érkezéséről és én mindent- meg- kockáztattam, hogy kiszabaduljak abból a rettenetes' házból...
A j k u n a : Csak rámosolygott a német őrnagyra és megadta az írást...
S z m i 1 j a: Ö, Ajkuna, te nem tudod, hogy milyen kínomba kerül az ilyen mosoly.
J e l e n a: Aj. szivem, őrizkedjél azoíctól a b u j a kosoktól.
S z m i 1 j a: Higgye el, minden napom izgalmak közt telik... A fasiszta tisz- tek valósággal üldöznek tolakodásukkal. H a Dusán fivérem nem lenne a Nedies-anilicia parancsnoka, talán m á r prédául estem volna,
A j k u n - a : Csak nehogy kerítője legyen a bátyja.
S z m i l j a : Nem. Dusán legalább ú g y gyűlöli a fasisztákat, mint én. Azért vállalta a miliciát, hogy ne kerekedjen felül valami helybeli fasiszta...
A j k u n a : K i s fasiszta helyett n a g y fasiszta. E g y ü t t dőzsölnek a német őr- naggyal, lányok után futkosnak, s vadásszák, m i n t a nyulat.
S z m i l j a : Nem szépítem bátyám bohém természetét, de t á n azért szolgálja híven az őrnagyot, hogy engem megmentsen.
A j k u n a : Í g y tán tisztességesebb?
S z m i l j a : Jobb a legrosszabbtól és Dusán igazi lovag...
A j k u n a : Könnyen a fasiszta őrnagy is lovagja lehet...
S z m i l j a : Ó, őt orránál fogva vezetem, megengedem neki az udvarlást, mire elmarja tőlem a többieket. Oszd m e g és uralkodjál. És bevallom,
kissé izgat ez a játék, lábamnál tudni ezeket, akik annyire megvetnek bennünket. Azt szeretném, h a összevesznének értem és kiontanák egy- más vérét!
. A j k u n a : (félre) A kis liba szereti a pocsolyát,
• T e l e n a : Ahogy ezt mondod kis menyem, nem is engedlek vissza!
S z m i l j a : Ne féltsen édes anyókám. H a m a j d jön a fia, összeesküszünk, mint ahogy' kisdiákkorunkban megfogadtuk. Ó, csak már itt lenne az én szép fölszabadítom ráemléksztet itt minden kicsi hely, nélküle unal- mas minden Belgrád után.
M á r k ó : (félre) Majd cn elűzöm unalmatokat...
J e l e n a : Alig várom én is, édes málét készítek neki, azt igen szereti.
70
A j k ú n a: Szmilja kisasszony is készíti, nagyon bizsereg a férhőmenőkéje.
S z m i 1 j a: Ajkuna, már megint szemtelenkedsz!
A j k u n a: Mit kell azt szégyelni. Szerelem úgy szép, ha kívánós, h a süt.
S z m i l j a : A mi vidékünkön az a szokás, hogy a lánynak nem szabad el- árulnia türelmetlenségét, a túlságos adakozás, sietség mögött a leány valamilyen h i b á j á t sejthetnék...
J e 1 e n a: Bizony lelkem. Régi szokás, jó szokás.
S z m i l j a : Csodálatos a mi népünk, ilyen nincs több a világon. Egész élete csupa szertartás, mélyértelmií jelkép.
A j k u n a : Jelképesen élünk...
S z m i l j a : Templombamemet elnézem a leányok áhítatos arcút, este a guszla mély bugását .hallgatom és elgondolkozom — milyen jó is egyszerűnek lenni. Tegnap elhatároztam, hogyha Radisával megesküszünk, akkor igazi népies lakodalmat csapunk, régiesen, fényesen, fátyollal!...
J e l e n a : Ültettem már bazsalit.
S z m i l j a : Márkó lesz a csausz, aki a vigadalmat rendezi.
M á r k ó : Olyan vigalom lesz, hogy még a hegyek is táncolnak!
S z m i l j a : A j k u n a lesz a nyoszolyó-lány. Igaz... ő török vallású!
A j k u n a : Nem sokat adok a prófétára,
S z m i l j a : Ne tagadd. Fátyolt, hordtál, még most is rááll a kezed!
A j k u n a : Hordtam bizony, csak egyszer azon vettem észre magam, hogy fátyol a szememen, de alul meztelen maradtam. Le kellett szednem a fátylat, hogy eltakarjam a próféta szakállát,
J e l e n a : Ez is jól megfelelt.
S z m i l j a : (kacag) Ajkunával nem unatkozik az ember, mindent visszájára fordít.
A j k u n a : Legalább hátszer, mint a k a b á t o m a t amit már tíz éve viselek.
S z m i l j a : Igazán nagyszerű lány, csak egy kicsit bizarr!
A j k ú n a: Nem lehet mindenki pazar.
J e l e n a : Bizony, felvágták a nyelvét.
A j k u n a : Fel ám a talpam, a hátam is jó korán, apám nem kímélte a köte- let...
S z m i l j a : Tán csak nem vertek kiskorodban?
A j k ú n a: Nem, csak f a r a g t a k : apám ács volt. J ó ember. Sajnált, hogy.
lánynak születtem, ezért férfit akart nevelni belőlem. Higgye el, nem unatkoztam mellette, alig nyúltam ki a pólyából, már kezembe volt a véső, a bárd, s amikor Boszniában m á r senki nem tört ablakot, nem
égtek a házak, akkor bányához szegődtünk. Csupa érdekesség, Vertük, döngettük az ácsolatot, de azért a hegyet annyira mégse tudtuk alá- támasztani, hogy le ne omoljon és oda ne nyomja apám.
J e l e n a : Ó, ó, és az édesanyja?
A j k u n a : Kedves anyám bárom liter pálinkát ivott meg bújában, merthogy úgyse kellett temetési költség. És visszament háremhölgynek Szara jevóba.
S z m i l j a : Ne is folytasd. Ajkuná.nak rossz élete volt, ha rágondolok, szinte szégyelem magam.
A j k u n a : Meg ne sajnáljon már, kisasszony kérem, mert még úgy járok, mint az egyszeri galamb. A n n i i r a megtetszett a lánynak, hogy keblé- hez szorította és szeretetből megfojtotta.
S z in i 1 j a: Hogy beszélhetsz így? Azt hiszed, nem érzem a fullánkot szavad-
< ból? Én igen is segíteni akarok rajtad.
A j k u n a : R a j t a m ? . . . Jó. Majd átadom a fűrész másik végét,
S z m i l j a : Ami tőlem telik. H a kell, kijárom apámnál, hogy több bért kap- jál, s hogy helyezzenek el a fűrésztől, nem való az nőnek.•
A j k u n a : Nem estem fejre, hisz ott keresni legtöbbet.
S z m i l j a : Vagy kijárom a munkavezetővé való kinevezésedet.
A j k u n a : Brankó Kidrics-féle talpnyaló nem leszek-
S z m i l j a : Vagy — az lesz a legjobb, — ha magamhoz veszlek a házba.
A j k u n a : Milyen szerencse. Aztán mire? Tükröt tartani a kisasszonynak, vagy Dusán úr csizmáját kefélni?
S z m i l j a : H a én odaveszlek, barátnőmnek fogadlak. Nálam lakhatsz, fize- tést kapsz és szabad leszel.
J e l e n a : Áldott szív.
A j k u n a : Szóval nagylelkűsége kéjtárgya leszek. Kéj tárgya.
• J e l e n a : Ilyen csúf beszéd...
71'
S z m i l j a : Bizony elhagyhatnád azt az undok gyári zsargont.
A j k u n a: Beszédünket nem szeretik, de verítékünket igen, pedig az sós.
S z m i 1 j a: Épp a verítéktől akarlak megmenteni.
A j k u n a : Csudajó. És mi lesz a többiekkel, akik tovább izzadnak!
S z m i l j a : Az későbbre marad, amikor m a j d megvalósul Milos-fejedelem ál- ma, Nagy-Szerbia, amikor határainkat a balkán tengerei mossák...
A j k u n a : Nagyon cuki. Már is álmodozom, bár korog a gyomrom...
S z m i l j a : Ne gúnyolódj, én ezt szívem í minden komolyságával mondom.
Azért is álltam Radisa mellé nagy harcában, mert tudom, hogy Jugosz- láviáért harcol. Jugoszláviának nagy szüksége van tehetségekre e ne- héz időkben, s te bár nyers vagy még, de ugyanakkor egyéniség is,—
és ezt szeretem benned.
A j k u n a : Szóval nyers vagyok, hát meg akar főzni.
S z m i l j a : Jól tudod, hogy én mindig rossz szemmel néztem, ami apám gyá- rában történt, de hisz azért tanultam mérnöknek, hogy ez megváltozzon.
Majd ha én veszem át a gyárat, másképpen lesz. De addig meg kell ér- teni apámat is.
A j k u n a : Én azt igazán értem. Minden szentnek magafelé hajlik a keze, és a többi. • .
S z m i l j a : Tudom, ti gyűlölitek őt; s én a lánya, lásd: mégsem sértődöm.
Osupán azt mondom, hogy egy rossz útra tévedt ember, akit vissza le- hetne téríteni.
A j k u n a : Meg a Szávát visszafelé fordítani.
S z m i l j a : Apám igenis nagy e m b e r - E g y őstehetség.
A j k u n a : No lám, csupa őstehetségből vagyunk-
S z m i l j a : Egyszerű molnárlegény volt, s ime, ósdi városunkban hatalmas üzemeket emelt. Egy szervező-zseni, aki munkát ad Crnagórának és elő- relendíti ezt az elmaradt vidéket.
A j k u n a : Szépen kiárusítja.
M á r k ó : Igaza van a fekete lánynak, eladja szánkból a kenyeret.
A j k u n a : A kenyeret nem, mert az már nincs, csak a juhokat!
S z m i l j a : . Szemtanúja voltam, szorították, fenyegették az öreget,
M á r k ó : Bennünket nem szorítottak? Buty Sztévót halálra verték, mégse hajtottunk le egyetlen birkát a hegyről. S erre Vejnovics Vuk elárult.
S z m i l j a : Apámnál senki sem gyűlöli jobban a németeket.
M á r k ó : Zsivány a zsivánnyal kulcsot cserél. Agyon kell azt ütni mind!
S z m i l j a : Nem tűröm, hogy így beszéljetek róla!... Szegény apám!... (pi- tyereg)
J _ e l e n a : (fiának) Hallgass te, skorpiótojás!
A j k u n a : I f j ú hős, valóban vonulj vissza, mert ki találod lyukasztaná gyenge fejünk. Pedig Szmilja Vejnovics nem egyenlő az apjával, ér- ről bárki kezeskedhetik, aki ismeri... És mi csak szokottmód vitázunk.
S z 111 i 1 j a: Édes vagy A j k a tubám- (megöleli) Tudod, oly nehéz nekem most... Azok a szörnyű fasiszták is ott a házunkban, és. a p á m életéért is aggódok... Hidd el, borotvaélen táncol az öreg, a gazok mindenéből
ki akarják fosztani... a
J e l e n a : Ne s í r j drága lélek... Majd ha Radisa megjön, minden jóra fordul.
S z m i l j a : Igen. Érzem. Közeledik már megmentőm, nagy n a p j a Jugosz láviának, amikor m a j d megalázott nemzetünk felemeli fejét és leszámol a zsarnokokkal.
A j k u n a : (Márkóhoz) Te is jobban tennéd, ha valami kólót húznál a lá- nyoknak, minthogy ríkatod...
M á r k ó : Húzok én ma még olyan kólót, hogy Hitler minden bajszaszőre feláll...
A j k u n a : Pszt. Csendesebben. Besúgókkal teli a vidék.
J e l o n a : Tényleg, mintha zajt hallanék...
S z m i l j a : Talán Radisa?... Végre! Bárcsak az lenne, az én kis kommunis- tám!
A j k u n a : Nem érti, hogy csend!?
— hallgatóznak, kívül két német katona jön, dudorász —
1. k a t o n a : Vor der Kaserne, vor dem grószem Tór!... Egy kicsi kis kapu.
Állj! Hans, itt egy kapuba vágtam orrom.
2, k a t o n a . : Miért nem világítasz. Aha, egy eldugott kicsi ház, ég a lám- pája.
A j k u n a: Oltsátok el a lámpát... németek.
J o l e n a : J a j ! (elfújja)
1. n é m e t : Meghallottak bennünket, nézd, elfújták a lámpát!
2. n é m e t : Barom népség. H á t az is hülye volt, aki bennünket ebbe a koldus országba küldött. Csupa viskó az egész ország, lent sárból, fent kőből.
1. n é m e t : J a kérlek, a gyarmat az gyarmat. Hitler foglal, hogy minden németnek jusson egy falu. És mit panaszkodsz?... Otthon kefélted ma- gad, spóroltál, mint egy egér, hogy elnyerhesd főnököd púpos lányát,
itt meg csak intesz és minden szép nő neked hódol, a nyim-nyám boltos Vilinek. Otthon le se köpnek, itt meg te vagy a hős.
2. n é m e t : Csak mégegyszcr Pattenzenben lehetnék, mit bánom én...
.1. n é m e t : Mit búsulsz? Gyerünk be ide a dueba, néhány galambra biztos akadunk!...
•S z in i 1 j a: Óh, mi lesz velünk?
M á r k ó : Gyertek csak, m á r várlak benneteket! (puskát fog és céloz) A j k u n a: Teszed el rögtön azt a rossz csővet!
M á r k ó : A fejét, hogy meg ne sántuljon! (elrántja a ravaszt) Hű, a minde- nit, csütörtököt mondott,
,1 e 1 e n a: Ugye mondtam. Dugod mindjárt a kemencébe?
1. n é m e t : Auf, bitang banda. Gyújtsatok lámpát a vendégnek.
M á r k ó : (elrejti a puskát).
J e l e n a : Kögtön... rögtön.
1. n é m e t : Fél pere, ha nincs lámpa, belövök, (géppisztoly csörren) J e l e n a: (meggyújtja a lámpát)
1. n é m e t : Ügye mondtam, két szép stiglinc.
2. n é m e t : Az igaz, ritka, jó húsúak...
1. n é m e t : Az egyik milyen elegáns. A hanóveri Boch-strászon volt hasonló tyúkom.
2. n é m e t : I t t oszt érdemes letelepedni, kamerád.
I. n é m e t : Érdemes ám. Figyelj, majd én viszem a. prímet, lesz itt kaja, inni- való is rögtön. Aztán enni van-e? (előrejön) Ham, ham!
J e l e n a: Kása, kása van. (kemencére mutat)
1. n é m e t : P f u j ! A kukorica m á r a nyakamon h a j t ki. Pálinka? Bakija?
J e l e n a : Az nincs. J ó patakvizet azt adhatok! (vizeskantára mutat) I. n é m e t : Vízzel gúnyolsz, banya? (ráfogja a géppisztolyt) Elő azt a pálin-
kát!
J e l e n a: Nincs, ha mondom. Tavaly főtt egy kicsi, de elfogyott!
1- n é m e t : P á l i n k á t ide, vén boszorkány! (pisztolycsővel ellöki)
M á r k ó : Ne bántsd azt az asszonyt, te bitang, (előreugrik, a n y j a elé áll) 1. n é m e t : Kuss, te pimasz, mert beléderesztek egy sorozatot!
M á r k ó : Engem lőjj, te disznó... neked nincs anyád?
2. n é m e t : H a g y d őket. H a lenne pálinka, előadták volna m á r . . .
1- n é m e t : Hülyeséget beszélsz. Ki kell irtani ezt a melák fickót, anélkül a lányokat sem t u d j u k megkapni.
'L n é m e t : Az igaz, pedig egyenként megérnek öt l i t e r t
S z m i l j a : Értem a nyelvüket. Márkot m e g a k a r j á k ölni. * J e l e n a : J a j . édes gyermekeim, könyörüljetek, (leborul a németek elé) Ne
bántsátok, mindent adunk, hozok pálinkát is... J a j , j a j . . .
1. n é m e t: Kuss banya! (elrúgja magától, de Jelena kétségbeesett erőfeszí- téssel t a k a r j a fiát)
A j k u n a: (Márkó elé áll) Gút Kamerád. Mért a k a r j á t o k bántani. A szerb lányokkal schön sprechen es lioben a Hitler-szoldát.
1. n é m e t : (kacag) Érted, mit mond a kicsike?
2. n é m e t : Azt mondja, hogy szereti a Hitler katonáit.
A j k ú n a: Igen. Én sehr lieben, (komikusan k i t á r j a k a r j a i t ) S z m i l j a : Megőrültél A j k u n a ? . . . Borzadok...
A j k u n a : Inkább, mint egy halál... Én schon, ugye? (kacsint és a némethez lép bátran) Engem lieben... Lánykontyomnak nem árt,
1, n é m e t : Stram kis tyúk, de nekem a szőke tetszik...
S z m i l j a : Hozzám ne nyúljon, ich bin freulein Vük Vcjnovics. Alles deu- tsche Officirer vohnen bei uns.
1. n é m e t : Hí, ez még németül is beszél...
A j k u n a : (ráüt a kezére) Nem szabad Fricike. Fraulein nicht schön. Ich schön.
73'
1. német: (kacag) J ó pofa. Menj oda a pricsre! (meg a k a r j a fogni)
A j k ú n a : No Márké, most u g o r j nekik hátulról. Én ezzel elbánok. (Nekiug- rik és leszorítja kezeit)
— Ajkuna, Márkó, két német katona dulakodnak, birkóznak, ekkor n y í - lik az ajtó és géppisztolyosan Radisa és Peró Popivoda jelenik meg — R a d i s a: Hände auf!
% n é m e t: (felrakja kezét)
P o p i v o d a : Ügy látom, jókor érkeztünk.
R a d i s a : öcsém, fegyverezd, le őket!
M á r k ó : Már le is vannak.
R a d i s a : Kötözd is meg.
M á r k ó : Mint a birkákat, bátyám! (kötelet vesz a dikó alól) J e 1 e n a: J a j , Radisám, megváltóm, édes fiam... belémhalt a szó,
R a d i s a : Én vagyok anyácskám, fényes templomocsikám! (egymás k a r j á b a szaladnak)
P o p i v o d a : Csak ölelkezzetek, majd én biztosítok. Van-e még fasiszta a közelben?
A j k u n a : Ügy hiszem, nincs. Két eltévedt jómadár volt ez.
S z m i l j a : Ah, valóban ő az: Radisa.
J e l e n a: Megfullasztol te... jaj, j a j . . . másnak is h a g g y . . . Nézd, ki van itt?' R a d i s a : Megvakulok tényleg az örömtől... Szmilja!...
S z m i l j a : Szerelmem!... No mit nézel úgy rám? Azt várod, hogy elégessen szemed?
R a d i s a : Rohanok, hogy összeroppanntsam bűvöleted... te!... te!... (ölelkez- nek)
M á r k ó : így, add ide azt a koszos mancsod, hadd kötözzem!
A j k u n a : Szabadság, Popivoda elvtárs! A nagy hercc-lrarcábau el is felej- tettem köszönteni.
P o p i v o d a : Halkabban azt az clvtúsat, húgom.
A j k u n a : Igaz. M a j d elfelejtettem a konspirációt.
P o p i v o d a : Derék lány vagy Ajkuna. Jól odavágtál ¿1 fasisztának!
A j k u n a : Ácsok, favágók, bányászok közt nevelkedtem.
R a d i s a : Nem illik így magunkba felejtkeznünk. Látom, itt v a n A j k u n a is?
A j k u n a : Szabadság. Marasz elv... barátom!
R a d i s a : Szervusz! (kezet fog)
A j k u n a : No, h a félórával .később jöttök, bekötheted a fejemet, de a. meny- asszonyodét is.
R a d i s a : Ügy láttam, hogy mi csak biztosítéknak jöttünk. Derekasan bir- kóztál.
M á r k ó : Magunk is elbántunk volna velük. Én már a. torkát f o g t a m a vánuyadt csibésznek... Ide a másik csülköd is!
1. n é m e t : Öh... Verzeihen...
S z m i l j a : Bocsánatért könyörög.
A j k u n a : Tényleg. Mi legyen velük? Erről gyorsan döntenünk kell.
M á r k ó : M a j d én elintézem. Vadállatot le kell törni kíméletlen.
J e l e m a : Engessétek lítju'kra. Őket is anya, feleség v á r j a otthon.
S z a n á l j a : E l á r u l t á k ezek egész életüket, nemcsak szerelmüket. Szíj jut kell hasítani a hátukból. H á n y jugoszláv leány bazsalikomkertjét tiporták
ezek össze?
J e l e n a : Riadt a szeme, mint a sebzett bárányé:
M á r k ó : Éhes farkasok ezek, akiket, ha elengednénk, egész csordát hozná- nak nyakunkra. Oly könnyen áll kezükhöz a gyilkosság-, mint m á s n a k
az evés.
R a d i s a : Ügy van. Sorsukat helyzetünk szabja meg: vagy ők, vagy mi.
Ves2niök kell irgalmatlanul. Öcsém, vidd őket szurok-szurdokig, hogy a g y a n ú t eltereljük, s egyhamar ne találják.
M á r k ó : Bízd csak ráan, majd én elviselem g o n d j u k a t . . . í g y ni... Még e g y kis rongyot rongyunkból, hadd kóstolják szegénységünk ízét... (betömi a száját) I n d u l j előttem! (géppisztolyt fog)
R a d i s a : Puskalövés nélkül végezd! Vigyázz, óvatos légy és utána azonnal gyere vissza. Vigyázz, mert néhány b a r á t u n k is áll még odakünn ösz- vérekkel.
M á r k ó : Jövök, úgyis beszédem van veled! Még nem is csókoltalak meg!
74
J e l e n a : Aj, szomorú világ-, á r v a palántáim! Kényszerből kell bűnt venne- tek fejetekre.
P o p i v o d a : Szép kis palánták. Két olyan szál hegyhentergető fia van,, hogy büszke lehet r á j u k .
J e l e n a : Semmi örömöm bennük. Egyik ebbe, másik abba a világba csava- rog. S engem, á r v a a n y j u k a t itt hagynak egyedül. I t t retteghetek, mint a denevér, sziklára csimpaszkodva, hogy Radisám merre viszi bús, szeme, Márkom hol töri ki a nyakát? Rakok a családi tűzhelyre, őrzöm, messze száll füstje, de csak nem érzik meg, csak nem vágynak haza, elidegenednek. Oszt egyszer majd kialszik a tűz.
P o p i v o d a : De én most hazahoztam az egyik jómadarat.
J e l e n a : Hiába. Én szedném alám csibéim, de ezeket Ládó kergeti. Pedig,, hogy vigyáztam tejes szájukra, fülükön mégis beszaladt a bogár; sza- ladnak, árnyékokat kergetnek, ahelyett, hogy fenekükön csücsülnének, unokákat nevelve. Mondja bácsikám, — más nevét nem tudom —...
P o p i v o d a : Popivoda vagyok...
J e l e n a : Mondja, mi az a sors; ami így szétver családot, nemzeteket?
P o p i v o d a : Bizony, nehéz az élet nénikém. A galamb megrakná fészkét,, de jön a vihar ós szétgurulnak a tojások...
J e l e n a : Ki az a sárkány, aki vihart támaszt a békés vetésre, aki ide- küldte a zöld hörcsögöket is? Mért nem tördelik ki telhetetlen agyarait?
R a d i s a : A r r a készülünk éppen jó-anyám. Frakkban j á r az a sárkány cs bőrszivar lóg a szájából... De mi m a j d elbánunk vele. Én addig el nem mozdulok a szoknyája mellől, a míg egy fasiszta is marad a környéken..
J e l e n a : Bocsáss meg fiacskám. Lásd, örülnöm kellene és kétségbeesek...
Elfeledkezem róla, hogy hosszú útról jöttetek, éhesek, szomjasak is vagy- tok. De m á r futok is a kamrába, mert pálinka is van ám, csak nem akartam kiadni a németeknek! (el)
P o p i v o d a : Erről jut eszembe, hogy nem egyedül jöttünk.
R a d i s a : Ügy van. R a k j u k le a csomagot és azután társalogjunk... Ajkuna,.
gyere te is!...
S z m i l j a : Én is megyek.
R a d i s a : H á t csak jer te is, aranyos!
— Kimennek és málhák rakodása hallik. Zaj, csörgés. Később két pa- rasztférfival megszaporodva jönnek befelé, málhát cipelnek.
R a d i s a : Ezt a két csomagot a házba visszük.
— Mind be. Az egyik málkából katonai rádió látszik ki, a másikból gép- pisztolyok csöve. —
S z m i l j a : Jé, rádió, géppisztolyok?
1. p a r a s z t : Így, jusson Crnagórának is..
2. p a r a s z t : De nekünk Sztipán rögtön mennünk kell, ha haza akarsz j u t n i hajnalra.
R a d i s a : Maradjanak itt testvérek egy kupicára. _ p a r a s z t : De éppen csak egyre. Nyaras, fülledi az éjszaka, bolyog a né-
met. Nem akarunk gyanút kelteni.
— Jelena ennivalót és páünkásbutykost rak az asztalra. — J e l e n a : Tölts Radisám! Egyetek lelkeim!
P o p i v o d a : Bíz jól fog esni száraz torkunknak.
R a d i s a : No lányok, fogjátok ti is.
A j k u n a: Gyűszűvel mi is elbirunk!...
T ö b b i e k : Ügy van... A szerelmesek örömére...
P o p i v o d a : Nem. A szerelemnél nagyobb örömünk van. Mielőtt lehajta- nánk, mondjuk el Radisám a nagy újságot és a r r a igyunk. Most mér- nem titok, nem ámítás barátaim, Szerbiában a kommunista p á r t veze- tésével kitört a fölkelés, a nép űzi, v á g j a a fasisztákat, a hegycsúcso-
kon Sztálin vörös zászlai lobognak!
T ö b b i e k : Éljen!... Éljen!... Győzelem!...
P o p i v o d a : Csend! Még nem értem végére. — A hangoskodás különben sem ajánlatos. — Ürítsük poharunkat a nép szent felszabadító háború- já.ra, melyben szép kerületünk, Crnagóra is mihamar kövesse, és igyunk a győzelem reménységére, Sztálinra!
T ö b b i e k: É — é — ljen!... (isznak)
S z m i l j a : (Radisához) Összecsókollak... Belebolondulok! (ölelkeznek) 75.
A ,i k u n a: Én téged csókollak össze ravasz bácsikám, aki hoztad az öröm- hírt... és téged is anyóka, hadd fiatalodj (megcsókolja Popivodát, Jele- nát)
1- p a r a s z t : Ide is tessék...
A j k u n a : Nosza nektek is virágtalan magamból, (megcsókolja a parasz- tokat)
S z m i l j a : Mondtam ugye, Ajkuna. Jugoszlávia meg f o g j a mutatni a világ- nak. Letörhette az árulás, de csak ideig-óráig. Aztán ú j r a felemeli fe- jét és győz elnyomóin, hatalmát világbirodalmak érzik.
P o p i v o d a : Hó hopp, álljunk meg... Nem lesz egy kicsit sok?
R a d i s a : Igaza van Pero bátyámnak. Lelkesedésünknek nem szabad túl- zott lánggal lobogni. Jugoszlávia kicsiny ország, a fenevad pedig ha- talmas- És a p á r t jó munkáján, az egész nép jó egységén múlik m a j d a győzelem, s amit legelőbb kellett volna említenem, a Vörös Hadsere- gen, Sztálinon!
P a r a s z t o k : Éljen!...
J e l e n a : Isten őrzi Szerbiát! (keresztet vet)
S z m i 1 j a: Kedvesem, nem birok szívem dobogásával. Mintha az egész nem- zet szive keblemben verne... Bocsáss meg, de...
P o p i v o d a : Nem is kell azt csillapítani, csak helyes lánggal égjen.
S z m i l j a : Le kell borulnom a nemzet, nagysága előtt. És ezt el kell monda- nom itt mindenkinek, hogy holnap Cranagóra is tűzben égjen. Megyek
és mint egy második Jeane d'Arc, harcra hívom a v á r o s t
R a d i s a : Sehova se mész. (megfogja kezét) A németek az első szónál letar- tóztatnának, ők m á r bizonyosan tudják a hírt. Bohóság!
S z m i l j a : Már nem félek tőlük." Szólok bátyámnak, aki a Nedies-milieia parancsnoka és őt is rögtön magam mellé állítom. Félrevezetem az egész parancsnokságot és felrobbantom. Csak egy kis dinamitot a d j a - tok! Ó, mennyit gondolkoztam már ezen, ó, hogy gyűlölöm őket!
R a d i s a : Látom kis Szmiljám, hogy sz édes szerb r a j o n g á s nem veszett ki még belőled, de hidd el...
P o p i v o d a : Veszedelmes rajongás!...
R a d is a: Hidd el, kislányos hóbort csak. Amíg a felkelés közeli terve el nem készül és az erők állása ki nem alakul, addig az én parancsnok- ságom alá tartozol.
S z m i l j a : Jó. Tied vagyok. Híven szavamhoz, a m i t esküdtem kisdiák ko- romban. Te akkor már hatodikos voltál...
R a d i s a : Már el is felejtettem.
S z m i l j a : Azt ígérted, hogy mint Obrenovity Miklós — az ökrészből lett fejedelem, te is magad mögé állítod a szerb népet ós kiűzve törököt, görögöt, románt, magyart, egy birodalomban egyesíted az összes dólszlá- vokat. ÉS' akkor te leszel a király, én a királyné!
P o p i v o d a : Tyű, micsoda sovinizmus?
S z m i l j a : Emlékszel? Még a 6zínes ceruzával megrajzolt térképet is el- küldted nekem, amin megrajzoltad a birodalom határait.
P o p i v o d a : Átkozott királyi iskolák!
R a d i s a : Hogyne emlékeznék. Az olyan kisborjú-korszak volt: szeretlek, mú, mú! te a királyné, én a király!
SSz.mil j a : Lázbaejtetted vele bak fisszivemet. S h a meggondoljuk. — zse- niális terved — ma is érvényes, a délszláv-föderáció gondolatánál a l e g - okosabbak se jutottak tovább. És én tudom, hogy ezért harcolsz a kom- munista pártban. Hiába voltál szűkszavú és titokzatos a leveleidben, én azért sokat megtudtam a kommunista pártról.
A j k u n a: Csak csöndesebben.
R a d i s a : A j k u n a beszélt rólunk ugye? No és hogy állta meg a helyét A j k a ? S z m i l j a : (átöleli Ajkunát) Tudod Radisám, mi közben elválhatatlan barát-
nők lettünk.
R a d i s a: És a nyelvtanulás, a fizika, számtan, kémia és a többi.
S z m i l j a : Ajka kitűnő -tanítvány, esze. m i n t a borotva. Minden t a n t á r g y - ból vágtat. Nem is tudom, hogy nehéz f é r f i m u n k á j a mellett nem tom- pul bele az agya...
P o p i v o d a : Vau olyan fejsze, amit mennél többet használnak, annál éle- sebb lesz. A munkásosztály ilyen.
A j k u n a : Már azt hiszem, méz totyog lyukas cipőmben, annyi a dicséret.
S z m i l j a : Csak szólnod kell és átadom az enyémet. De semmit sem fogad!
el, helyette inkább folyton zúgolódik...
B u d i s a : Igen. A j k u n a eddig túlságosan benne élt osztályában, pedig a mi kádereinknek sokoldalú látásra, a burzsoázia minden raffinériájáuak, egész rothadó lelkületének, kultúrájának érzékelésére is. egyszóval: a vadásznak ismernie kell a vadat, a birkózónak az ellenfelet,
S z m i l j a : Én vad?... Én ellenfél?
R a d i s a : Dehogy kincsem. Még mindig nem érted azt, amit mondani akarok.
Te testvérünk vagy, de környezeted a burzsoáziához . tartozik és ezt nem szabad letagadni, erről nem tehetsz. Azért hoztalak össze Ajkuná- val, az egyik legképzettebb munkásunkkal, hogy mindketten hasznára
• legyetek egymásnak. A j k u n á t tanítsd, bővítsd műveltségét, Ajkuna pedig hozzon közelebb hozzánk és fejezze be, amit én már levelek által megkezdtem. Nos Ajkuna, hogy haladt a tanítványod?
S z m i l j a : Bah, tehát és is tanítvany vagyok?
A j k u n a : Hogy kérdezed? mint szerelmes, aki elvárja, hogy dicsérjék ked- vesét, v a g y mint pártember, aki mindent a pártmunkához 'viszonyít.
R a d i s a : Mindkét oldalról egyszerre, mert kettő egy bennem. _ P o p i v o d a : No, no, el ne vesd a súlykot. A kettő egyáltalán nem égy, ha-
nem csak haladhat egyszerre. Lehet üzemanyag, de lehet fék is.
R a d i s a : Nekem így túlságosan sablonosnak tetszik. Erről még vitatko- zunk öreg testvér. Mondd hát, mi a véleményed A j k u n a ?
A j k u n a : Én sajnos, nem dicsekedhetek a kisasszonnyal...
S z m i l j a : ó h , te hálátlan...
A j k u n a : Még az alapfogalmakat, —liogy a proletár meg a burzsuj kettő • és egymásnak kibékíthetetlen ellensége, — még ezt se a k a r j a bevenni- S z m i l j a : Ez már igazán rosszmájúság. Hogy lennénk mi egymásnak el-
lenségei?
A j k u n a : No tessék!... Mi nem, de a p a p á j a igen. És ha továbbra is azon a vonalon fut, akkor még mi is.
R a d i s a : Látom, hogy nem találtad el a Szmilja lelkéhez vezető kulcsot.
A j k u n a : H á t lelki kulcsom nincs. Neked bizonyára van és épp csak az hiányzik!
P o p i v o d a : Fején találták a szöget.
R a d i s a : Szerintem túlságosan negatív úton.
A j k u n a : Majd az ú t j á t is kitapogatod...
R a d i s a : K á n y a vigyen el, zavarba hozol engem is.
S z m i l j a : Hagyd rá. A j k u n a olyan szabadszájú. De éppen ezt a határtalan, pimasz szemtelenséget szeretem benne.
R a d i s a : Prolihumor, egyszerűség, nyíltszivűség ez. Majd ha köztünk leszel, te is megtanulod nevén nevezni a dolgokat. Mert én kiemellek életed csúf lombikjából. Még ma itt maradsz velem és sohsem h a g y j u k el egymást többé.
S z m i l j a : J a j , drágám, hisz az lehetetlen. Én csak a német őrnagy enge- délyével léphettem ki házunkból, ahol a parancsnokság székel. A Ges- tapo újabban nagyon szigorúan ellenőriz. És most látom, elbeszélgettük
az időt, azonnal mennem kell, hogy időre beérjek.
R a d i s a : F ü t t y most a Gestapóra. Itt maradsz. Ne m engedlek közéjük.
S z m i l j a : Az lehetetlen, bármint is szeretném. Apámat agyonzaklatnák miattam. Az őrnagy szerelmes belém-
R a d i s a ; Éppen azért.
A j k u n a : Szmiljának tényleg vissza kell menni, ha nem akarod, hogy engem is lefogjanak. A parancsnokságon az én tanításom ürügyét is- merik. Móse Pijade elvtárssal is Szmilján keresztül érintkezem.
R a d i s a : Kivel?
P o p i v o d a : Pijadeval, akit a Központ rendelt ki, hogy tartsa az-összeköt- tetést a crnagorai kommunistákkal. Tolmácsként beépítették a néme- tekhez s így szabad járása van.
R a d i s a : A németekhez?... Életveszélyes játék...
P o p i v o d a : Titó elvtárs módszere... bár én sem értek vele egyet.
R a d i s a : H á t akkor m e n j édes... Majd Ajkunával üzenünk, ha szükségünk lesz rád. Addig pedig becsukni azt a kis csacsogót. H a híreket tudsz meg, Ajkuna felé közvetítsd.
S z m i l j a : Ne félts édes, a j k a m zárva lesz. Eddig haszontalan skatulya 77'
volt a testem, de most már kincstartó edény vagyok, szent titkot hor- dozok. És ha m a j d a fényes szabadság hajnalán találkozunk, végképp veled maradok, törvényesen... Bár ilyen kurtán-furcsán, ahogy most elbántatok velem, nem engedek... a bakfiskorból m á r kinőttem, egyé- niségem, véleményem van, amit figyelembe kell venned!
R a d i s a : Bocsáss meg, ha netán sértettelek.
S z m i l j a : I t t a bocsánat (gyors csókot ad Radisának, negédesen int a töb- bieknek) í g y búcsúzom mindenkitől! (el)
J e l e n a: J á r j szerencsével, gyopároeskám!
R a d i s a : Maradtál te, Ajkuna. Veled se sokat trécselünk.
A j k u n a: J a j , de gyors lettél egyszerre. É n nem is szívdöglesztőnek jöttem ide, hanem utasításokért!
R a d i s a : Meg ne sértődj már, eszem a lelked... Szóval, hogy is állnak a dolgok? (ceruzát és jegyzetpapírt vesz)
1. p a r a s z t : Mi azt már nem v á r j u k meg.
J e l e n a : Ne menjenek még... Nem is ettek, igyanak! A sok fiatalságtól el is felejtettem kínálni magukat.
2. p a r a s z t : Hát' nagy gond ilyen időkben nősíteni a legényt.
1. p a r a s z t : Még egy kupicával. (isznak) Dobre veeser.
P o . p i v o d a : Minden jót emberek. H a szükség lesz, ú j r a szólunk.
2. p a r a s z t : A szegénység ügyéért akármikor! (el) 1. p a r a s z t : Az urak, fasiszták kárára mindig! (el)
J e l e n a : Derék emberek. No egyetek már ti is. I t t a finom kása, H a ez hazaér, egy percig sem nyugodhat.
R a d i s a : Nem. Ezzel végeznünk kell anyám. Aztán lesz időnk másra. Kezd el, Ajkuna.
A j k n u a : A parasztok, mivelhogy Vejnovics birkástól együtt...
R a d i s a : Azt nagyjából ismerjük. Htunkban egy juhásztűz mellett jöttünk el, bojtárostul gyűlésen voltak. Ügy látszik, Adzsi mozgolódik.
A j k u n a : Mi adtuk neki az utasítást a gyári pártbizottságbóL De m á r be 'kellene hívni, hogy tájékoztasson bennünket.
R a d i s a : Majd az öcsémet érte küldöm.
A j k u n a : Érdekes. Én is őrá gondoltam.
P o p i v o d a : És a munkások?... ez a legfontosabb.
A j k u n a : Izzó a hangulat, már tartanunk kell őket. Még Brankó Kidrics elvtárs ú r is megmozdult, ő is kibontotta rózsaszín szociáldemokrata zászlaját. 'Vörösítené nagyon, de ahhoz túl gyenge n y á l a festékje, csak az a szokásos néhány balek üvöltözik vele. A munkásság egésze a pártunk mögött áll, dühös, mert Vejnovics bevezette a német ú j pénzt, mondván, hogy neki is azt adnak. A parasztok viszont azért a pénzért semmit sem adnak és ezért a munkásság orrol a parasztokra.
R a d i s a : Ez káros.
A j k u n a : De mennyire. Ezt én is felismertem. Különösen, amikor Vejno- vics. f u l l a j t á r j a i uszítani kezdtek a falusiak ellen, azokra hárítván a munkásság minden bajának okát. Brankó Kidrics demagógja el a k a r t a
kenni a tőkés felelősségé^ aki a németekkel paktál, gyalázatosan al- kuszik a nép bőrére. De ezt, — h a nehezen is, — m e g m a g y a r á z t u k u munkásságnak.
R a d i s a : Mi van még? Helyesen cselekedtél.
A j k u n a : Én is úgy hiszem. A felkelés feltétele szerintem az, högy az egész nép megtalálja egymás kezét és felismerje b a j á n a k legfőbb oko- zóját, á megszálló fasisztákat.
P o p i v o d a j _ I l y e n szellemben utasítottunk.
A j k u n a : Még sincs így. Milován Gyilasz elvtárs más utasítást adott.
R a d i s a : Más utasítást?... Kicsoda?...
A j k u n a : Gyilasz elvtárs, akit Pijade elvtárs hozott a nyakamra.
P o p i v o d a : Ismerem. A Központi Bizottság Irodájánál, Titó elvtárs mel- lett dolgozik.
. A j k u n a : Igen. Titó aláírásával ellátott megbízólevelet mutatott fel, és így hallgatnom kellett a szavára. Gyilasz elvtárs szerint az én politikai taktikám velejéig rossz, mert nem a párt a k a r a t a szerint való.
P o p i v o d a : H(át mi szerint való?
A j k u n a : Szerinte akkor cselekedtem volna jól, ha kifogom a szelet a szo- eik vitorlájából és még tőlük is jobban uszítok. A munkások közt a
parasztok ellen, parasztok közt a munkások ellen, a város ellen, mindkettőt pedig a gazdagok ellen. Tüzelni mindenkit mindenki ellen, szítani az elégedetlenséget, mert ez a forradalom forrása.
P o p i v o d a: A felkelés bukásának forrása.
R a d i s a : Végzetes és ostoba taktika. A sztálini népfront politikájának tel- jes felrúgása.
P o p i v o d a : Ismerem Gyilaszt. Nagy ideológus. Nincs az a zagyva eszme, amit a marxizmusba ne olvasztana,
R a d i s a : És t e . m i t cselekedtél?
A j k u n a: Nem követhettem két utasítást, s ha változtattam volna az elsőn, amit tőled kaptam, agyonütüttem volna a másodikat is. Ezért a józan eszem után a te utasításod követtem, leveleid — amelyeket pontosan hozott a koldus-, — keblemben hordozom, szemináriumi anyagom lett.
P o p j v o d a : Csak aztán meg ne motozzon valaki, hogy megtalálják.
A j k u n a: A szivemben nyomozhatnak. A levelet elégettem.
P o p i v o d a : Az más. Szóval te mellre szívod az eszmét! Érdekes.
R a d i s a: De engem dühít, hogy az élvtársak nem értik az internacionálé irányvonalát, a sztálini népfrontot.
P o p i v o d a : Ne dühöngj. Tapasztalsz még különbeket is á mi kis jugoszláv pártunkban.
fi a d i s a: Titó elvtársat se érteni, őt az internacionálé küldte a p á r t élére.
Vagy ha őt gátolják az illegális feltételek, a párt szétszakítottsága, ak- kor ott van a nemzetközi kommunista sajtó, rádió, mely csak úgy böm- böli . a nemzeti összefogás politikáját.
P o p i v o d a : Látszik, hogy nemrég dobtak le repülőgépről, és a Szovjet- unióban érzed magad. Elfelejted, hogy a kis frakciócskák világába érkeztél, balkáni földön vagy. •
R a d i s a: Mi emigránsok, úgy tudtuk ott Moszkvában, hogy Titó elvtárs megszüntette az áldatlan frakciózást és szélesebb tömegbázisra ala- pozta a pártot.
P o p i v o d a : A frakciózást? Igein! Ne frakciózz" ez a párton belül most a legfőbb jelszó, mondhatnám, varázsige. H a bíráló szót mondsz, már ezzel torkolnak le. És hogy a tömegbázis szélesebb legyen, soha nem látott f i g u r á k tolakodnak közénk. H a j a h ! A pártegységhez Titó elv- társ jószándéka még nem elég.
R a d i s a : Mégis — úgy érzem — sötéten látsz Péró bátyám. E r ő s és friss a jugoszláv munkásosztály, a pártban mozgás, egészséges harcosság tapasztalható, lángoló tettvágyunk gyümölcs© ez a fölkelés, kommunis- , ták műve. Míg burzsoáziánk egyik fele fasisztákkal paktál, míg a má- sik fele angol-amerikai gazdáihoz szaladt, addig a munkásság p á r t j a előkészítette a népi ellenállást, ami nagy szó. Még sehol Európában nem született ilyen... és mint ahogy a háborgó tenger kiveti rossz t a j - tékját, ú g y fogja pártunk is kihányni magából a szemetet, h a r c közben.
P o p i v o d a : Csák nehogy a tajték zUvarosítsa össze a tengert. A forradal- mak tapasztalata másról beszél. H a forradalmaknak nincs eszmeileg egységes, szilárd vezetőerejük, ez adott esetben végzetes lehet.
R a d i s a : Mi természetesen, nem engedjük elcsavarni a helyes vonalat.
Ajkuna, holnap reggel ötre hívd össze ide pártunk hű embereit, a szakszervezetiek közül is, akit megbízhatónak tartasz. Megkezdjük a felkelés helyi előkészítését.
A j k u n a : P i j á d e és Gyilasz elvtársakat is? Mert ők is a városban tartóz- kodnak.
P o p i v o d a : Őket- is természetesen. Legalább megtudjuk véleményeiket é s vitába szállhatunk velük. Mert mi is a Központi Bizottságtól, Arszó Jovánovics elvtárstól kaptuk a direktívákat.
A j k u n a : Jó.
R a d i s a : Ezenkívül rádbízzuk a tárgyalást a helybeli polgári pártok, a szociáldemokrata p á r t képviselőivel. Ezekbe a tárgyalásokba még Vuk Vejnovicsot is be kell vonni.
A j k u n a : Leesik az állam.
R a d i s a : Igen... őt is meg kell nyernünk, vagy közömbösítenünk. A milí- cia is számít valamit a fegyveres küzdelemben. Meg kell értetni vele, hogy legnagyobb ellensége nem a kommunisták, hanem Hitler. Az ő vagyona is veszélyben forog.
79'
A j k u n a : Ha Brankó Kidriccsel vagy más szoedemmel tárgyalok, az annyi, mintha Vejnoviccsal beszélnék. Szmilja kisasszony is elég képviselet.
R a d i s a : Nem hinném, ő mindig hoznám tartozott inkább, ' mint apjához, nehezen tűrte ainnak diktatúráját. Az ő tapasztalatlan lánysága csak zavart okozna, s ezért Brankó Kidrics jobb lesz.
A j k u n a : Akkor h á t indulok.
P o p i v o d a : Még az éjjel cselekedni kell, hogy holnap m á r elkészüljön a felkelés terve, holnapután pedig támadjunk. Tehermentesíteni kell a szerbiai frontot, hogy innen egyetlen katonát se -tudjanak elvinni.
R a d i s a : R a j t a d áll sok minden Ajkunám. Siess. Mi addig bérendézzük itt a főhadiszállást. H a jöttök, akkor egyenként, az erdő felől szivárog jato'k.
A j k u n a : Éljen a felkelés1. Megyek.
— Márké nagy léptekkel jön —
M á r k é : Kész. Lelökdöstem őket a szikláról, hadd csókolják meg Crnagóra
v kövét.
R a d i s a : Nagyon helyes, Márké öcsém.
M á r k é : -Igen, de aztán ú j r a lemásztam értük a szakadékba.
J e l e n a: Csak egér kellett a macskának.
M á r k ' ó : Ú j r a összekötöztem őket és hátamon bevittem a városba.
R a d i s a : Vakmerőség.
M á r k é : És odaállítottam őket a parancsnokság, Vuk Vejnovics házához, hadd lássák!
A j k n n a : És az őrség mit szólt hozzá?
M á r k é : P u h a á bocskorom, mint a menyét talpa, és az őr részegen danolt.
Majd reggel rémüldöznek és érezni fogják, hogy a szerb halál meg- kezdte m u n k á j á t .
R a d i s a : Ennyit nem szabad kockáztatni.
M á r k é : Aztán siettem haza, hogy...
A j k u n a : Na, mit nézel úgy rám? Tán engem is a falhoz akarsz állítani?
M á r k é : Még itt vagy?
A j k n n a : Elmenőben. J ó pihenést a háznak. • . • M á r k é : Várj, elkísérlek, nagy az éjszaka.
J e l e n a : Nézd, hogy beleköt a lányba...
A j k u n a : Tán megtetszettem, a h a j . . .
M á r k é : Helyre kislány vagy. Jól beszéltél és jól harcoltál...
A j k u n a : (kacéran) Mégse mennék olyannal, aki elsőre keresztül akar lőni?
R a c l i s a : A j k u n á t ?
J e l e n a : Apád rossz kovács puskáját próbálgatta és a gyári lány...
A j k u n a : Eh, csodát. Akkor is csütörtököt mondott! (kacagva el) M á r k é : Biz' isten, utánamék a cudarnak.
R a d i s a : Nem öcsém. Neked más dolgod lesz.
M á r k é : Igaz. Még nem is öleltelek meg. (összeölelkeznek)
R a d i s a : Hű, de hatalmasra nőttél. Éppen ilyen nagylábú emberre lenne szükségem.
M á r k é : Nekem is lesz néhány szavam.
R a d i s a : Még ma éjszaka el kell menned Adzsi Fócsityért,. hogy reggelre néhány értelmesebb juhászával idejöjjön.
M á r k é : Csak ennyi az egész?
R a d i s a : E n n y i . . . Miért?
M á r k é : Mert én nem mehetek... én másért jöttem... ón...
J e l e n a : Ne nyögdécselj, mondd ki csak bátran a bátyád előtt is... Most légy hős!...
M á r k é : Kimondom. Mért ne mondanám? Én még ma éjszaka bosszút aka- rok állani apám gyilkosán, Vejnovieso-n!.'..
R a d i s a : Hah, Szmilja apján?
M á r k é : Mit érdekel az engem, hogy anyám téged be akar nősíteni a gaz- dag családba. Engem már csak a bosszú . vezet. Százszor v á r t a m a -szavadat, hogy gyere Márké öcsém, tegyünk, ami családunk tisztessége,
v a k a r j u k le a föld színéről ezt az éktelen mocskot, de téged elvakított az a lány, belédalvasztotta apánk vérét, elfordította a múltról és csa- ládod nyomorúságáról szemed. Hát ha nincs más, ki megbosszulja, m a j d „
én egyedül megyek és e zsivány fegyverrel mosom le nevünkről a gya- lázatot! (megcsörrenti a zsákmányolt géppisztolyt)
80'
R a d i s a : Heh, te már így beszélgetsz velem öccs?
P o p i v ö d a: (félre) Velődre tapintott.
R a d i s a : (megfogja Márkó vállát, megrázza) Ügy látom, felnőttél öcsém, (elengedi) Azt mondod: bosszú iiizc fűt, — ne hidd, nem:locsolom. H a benned tűz ég, bennem tűzhányó háborog, a kráter fortyog hosszú évek óta. Ki ne sajnálta volna apóm, azt ;a mesés e m b e r t aki egy puszta fejszével muzsikáló malmot szerkesztett a patakra, akiből minden más országban művész, feltaláló lett volna. Ki ne háborgott volna a ször- nyű gazság láttán, ahogy a királyi törvény kijátszott bennünket és fehér báránnyá mosta a gyilkost, ahogy Vejnovics aranyainak csen- gése bedugaszolta a bírák fülét. Olyan nyíltan és hivalkodva még nem ütötték arcul a szegényt, hetediziglen kínozták emlékeinket, perkölt- séggel zaklattak kény-kedvükre, eltiltotta tőlem a lányát. De sze- relmem nem víz, hanem logobó olaj volt a tűzre.
J c i e n a : J a j , ez még kegyetlenebb...
R a d i s a : Szmilját ki kell venni ez ördögi barom patái közül, oly dúvadat nem termett még a sötét Balkán. Veríték gyöngyöz, h a csak hallom a nevét és ordít a vérem: vesszen!
M á r k ó : Vesszen h á t akkor.'..
R a d i s a: De közbeszól, megállít az ész — amit jó használatra kapott a leggyengébb ember is. — Mit étek vele? —-' H a lemetszem fejét, kiirtom tán a tarackot?... Nem. Ezer ég ezer zsíros, mohó f e j emelkedne ú j r a és tapadna tetűként nyakunkba- Mit használ, h a egyet agyonnyomsz közülük? A renyhe koldus is megkörmöli azt, amelyik kimászik, de a többi rongyában marad,. s folyton vakaróznia kell.
J e l e n a: Bizony igaz. Gazdag mindig vol t és lesz is.
M á r k ó : Tehát az eszed bénított meg. Egyremegy.
R a d i s a : Nem bénított, de fölszabadított. A bosszú magasabb fokra, hágott bennem, vak füstjétől megtisztította az ész és rádöbbentem, hogy Írma- gostul ¡kell ezeket kiirtani. Át kell kutatnunk értük a vén föld rongyát, a koldus földjét és ki kell piszkálni őket a varratokból, a puha szőr közül, mert ott tanyáznak, lapulnak, ahol a. felületek találkoznak, ahol az éltető nedv kering. Amíg ezek a földön élnek, addig nem lesz nyu- galmas béke, termő szerelem, tisitaarcú kisgyermek. Pusztuljanak hát!
* s ahány Vejnovics van a földtekén, annyiszor növekedjék meg a. bosz- szúm indulata.
M á r k ó : Helyes bátyám, de ki ós mikor indulunk?
R a d i s a : Majd amikor megérik az idő, és m u t a t j a a tudomány. Mert van egy .hadsereg a világon, mely bosszút áll minden elnyomásért: a kom- munista párt. Ez állított engem i j talpra.
J e 1 e n a: A gonoszok..
M á r k ó : Jó, bátyám. H á t akkor legyünk kommunisták, leszek én is. És kezdjük Vejnovicson, mert mindre kevesen, de őrá elegen vagyunk.
R a d i s a : Nem Vejnovicson kell kezdeni, az apraján. Vejnovics kövérre híz- ta magát, Crnagórát húsz esztendeje rabolja, de van tőle nagyobb kupec is, ki naponként országot zabál, ki két hónap alatt többet pusztított szép hazánkon, mint Vejnovics ezredéveken pusztított volna. Előbb a nagyo- kon kezdjük, aztán térünk r á j a kisebbekre. .
M á r k ó : És ha a kicsikkel is elbánunk, akkor kinek adom el majd a birkám?
R a d i s a: Ohó, kisöesém, te is kupeckodsz? No akkor m a j d leszoksz róla.
Magadé lesz a legelő, a birka a hegyen; mint ahogy másé: önmagadat pedig csak nem akarod becsapni?
M á r k ó : K i volna oly bolond önmagát csapni be? Mert, ha. az enyém lenne a
n y á j ? . R a d i s a: Tiéd lesz öcsém. Állj a kommunisták zászlaja alá és minden tet-
tedben bennünket kövess. Hebeburgyasággal és egyedül semmire se mész, én tanítsak hegyi embert f u r f a n g r a ?
M á r k ó : Megingat szavad... pedig mást vártam...
R a d i s a : H a nem hiszel nekem, tekints Márkó királyfira, akiről annyi ver- set tudsz. Márkó háromszor utasította vissza a sztamboli cár hívását,
•mert nem bízott erejében. Olyan a szerb hős, előbb százszor meggon- dolja magát.
M á r k ó : Eh! gyere hadd öleljelek meg bocsánatért... Sohse tudtam, hogy ez van benned... Mért, hogy sohsem szóltál?... (összeölelkeznek)
6 81
