FEJÉR DÉNES
hadserege vasból és betonból építeni kezdte az árvíz és aszálysújtotta tisza-menti nép évszázados álmát beteljesítő hatalmas duzzasztóművet.
Ma messzire látszik a dombtalan Tiszántúlon a két harminchatméteres toronydaru, a fehér műkőlapokkal burkolt négy magas pillér, s az erőmű most épülő gépházának állvány- és oszlcprengetege. A hatalmas betonmű-tárgyak — az erőmű, a duzzasztómű és a hajózsilip — építése m a j d n e m tel-jesen befejeződött. A pillérekre három 37 méter fesztávú felhúzható gát-test támaszkodik majd. Ezek t a r t j á k fel az óriási víztömeget. Ezek duz-zasztják Dombrádig hajózhatóvá a Tiszát, 130- kilométerrel meghosszabbítva a hajózás útvonalát és ez a duzzasztómű látja m a j d el vízzel az erőműtől elválasztbaitatiían .tiszántúli öntözőrendszert, amelynek fő ütőere a m á r épülő keleti főcsatorna lesz. A tiszalöki óriás kétszázezer kataszteri holdra j u t t a t életetjelentő vizet és évenként 55 millió kilowattóra elektromosenergiát ter-mel.
A munkagödör két végéhez csatlakozik m a j d a Tisza ú j medre. Az ú j mederben a Tiszát „ráeresztik" a duzzasztóműre, a régi medret pedig g á t t a l elzárják. Ebből az ú j mederrészből is csillékkel és kordélyokkal emelték ki a földet, m í g el nem érték a talajvíz szintjét. E k k o r r a kotróhajók érkeztek az építéshez. A „Torontál" régi kipróbált vedarlétrás kotró, a másik kettő, az „Augusztus 20" és a „November 7" nevű pedig szívókotróhajó. A Szov-jetunió nagy építkezésein dolgozó kotrók m i n t á j á r a Dunaharasztin építet-ték ezeket a b a j ó k a t és hazánkban itt alkalmazzák először. Nagyteljesítmé-nyű szivattyúk emberderéknyi vastag csöveken továbbítják a forgó vágófejek által k i v á j t földet.
-Az öreg kotrómunkások fitymálva fogadták az ú j gépeket. „Nem v á l i k az be!" — mondogatták. A szívókotrók azonban kiállták a próbát. B á r m a is lassan omlik a szívós agyagtalaj a kotrófejek után, a fiatal kotrósok — akik közül ki halász, ki napszámos volt évekkel ezelőtt — szilárdan e l h a t á -rozták, hogy mindent „kihoznak" a gépből. M á r eddig i s sokmindent tet-tek ezért. iSzivós Imre, Tornán Mihály gépészek, s a többiek javaslatai sze-rint a h a j ó k a t hozzáalakították a tiszai követelményekhez. Guld Antal, a
„November 7" kotrómestere Fejes Gábort, az egykori balászt megtanította a kotró kezelésére. Molnár Lajos ós Veres Mátyás villanyszerelők ú g y sze-relék fel a kapcsolóautomatákat, hogy könnyen hozzá t u d j a n a k férni, n e tartson soká a javítás. „Emberek kellenek, akik nem alszanak, hanem dol-goznak, — mondta Tompa Mihály — és akkor nincs lehetetlen". A botrósok ilyenféle emberek. Minden hajóslegény napokra felbontva ismeri a tervet»
— az országos gondok legbensőbb egyéni ügyükké váltak.
Ahhoz azonban, hogy az építkezést 1954. m á j u s l-re befejezzék, a. me-der ásásához föltétlenül szükség van egy földtoló dózerra és egy árokásó-gépre- Az erőműgépbáz betonozását is folytatni kellene, de a kerethez szük-séges saruk még nem érkeztek meg.
Fölfelé ívelő szocialista építésünk során .még hatalmasabb erőműveket, duzzasztóműveket építünk. A tiszabői vízlépcső építésének megkezdését m á r az első ötéves tervtörvény előírja. Nagy folyóink engedelmes eszközei lesz-nek az ország népe felemelkedésélesz-nek.
•
Az új^ technika, a szárnyakat adó távlat összeforrott, ú j t í p u s ú építő-gárdát kovácsolt a vízlépcső építésén dolgozó munkásokból és műszaki veze-tőkből. A közös cél és a közös küzdelem forrasztotta őket össze elsősorban-A küzdelemben azonban ' méginkább szükség van a törhetetlen jellemű aka-raterős vezetőre, aki mindig bizakodó, mindig előre néz. Teleki Lászlót, az építkezést irányító fiatal mérnököt ez a munka edzette ilyen vezetővé. I t t tanulta m e g a vezetésnek azt a módszerét, amely segíti a munkások százai-nak alkotókedvét, tehetségét és lendületét felszínre hozni. Ö honosította m e g az építkezés egyik, évek óta élő hagyoúiányát:
December 21-én, Sztálin elvtárs születésnapjának ünnepén összeül a z • építőkollektíva. Számadást készítenek az elmúlt évről, az építésvezetőség pedig előterjeszti a jövő év tervét. Nem ünnepélyes ülés ez, hanem szenvedé-lyes vita, az. erők számbavétele, a közös tervezés színhelye- Köbméterekben, tonnákban, kilowattokban beszélnek. S aki itt beszél, nem beszélhet a leve-gőbe. Állnia kell a szavát — felelőssé teszik érte.
112'
A/, építkezésen uralkodó öntudatos, kemény, fegyelem kialakulását is az építésvezető következetes m u n k á j a segítette.
Sokan beszélnek erről, példálózva egy esettel.
Télen egy reggelre az egyik vízvezetékcső szétrepedt. Éjjelre valaki benuehagyta a vizet, s a jég szétrepesztette. Az építkezés vezetője jelentést kért az üzemlakatostól. Az jelentette: ő akkor szabadságon volt, nem tudja, mi t ö r t é n t Teleki ellenőrizte az állítást, s kiderült, hogy a lakatos nem volt szabadságon.r Mi sem lett volna könnyebb, mint egyszerűen megbüntetni a felélőtlen munkást. Teleki mást csinált Ú j r a jelentést kért a csőrepedés okáról. Ú j r a a fenti válasz. Még mindig nem vésztette el a t ü r e l m é t . . .
„Biztos rosszul emlékszik a kartárs •.." — írta neki. Eredménytelenül. A ne-gyedik jelentéskérés után a lakatos bement az irodába és beismerte: Elfelej-tette leengedni a vizet, s ezért repedt szét a cső. Ekkor aztán Teleki ki-szabta r á a büntetést, azóta nem is fordult elő ilyen eset.
Az igazságosságnak és az elvtársiasságnak ez a szelleme hősöket ne-velt, akiknek neve elválaszthatatlan attól a dicső történettől, amelyben a terv szavai megelevenedtek, betonóriássá, ú j tiszamederró nőttek.
Ma könnyű beszélni az eredményekről, de az építkezésen minden nap, minden méter jó előrehaladás kemény küzdelmet jelentett. Hol a megáradt Tisza fenyegette az építőket a frissen épült g á t áttörésével, hol a tél 20—
25 fokos dermesztő hidege állta útjukat,
1951 őszén a munkagödör legmélyebb részén dolgoztak. Az erőmű be-toncsatornáit építették, amelyen át a turbina meghajtása után a „fáradt víz" tovább folyik m a j d a mederben. Hatalmas esőzések voltak ekkor. A víz összefutott, s másfél méter magasan elöntötte az egész munkagödöré Az erőművet gyorsan felhányt gáttal óvták a víztől, — ha a víz elönti azt a részt, leáll a munka! Áz eső egyre zuhogott, a szél hullámokat korbácsolt a vízen és egyszerre átcsaptak a nyúlgát tetején. A laza föld megindult. A víz zuhogni kezdett át a nyúlgáton, egyszerre két-három helyen tört be.
Ilyenkor percek alatt dől el, hogy az elemek diadalmaskodni tudnak-e az emberen. Alig kezdett omlani a gát, már lapátolták oda a földet, de a víz gyorsabb volt. Nem emlékeznek a r r a a tiszalökiek, hogy Csikós Mihály, Hőriszt György, Eiben Sándor, vagy Rusovszki István, volt-e az első, aki a gát mellé beleugrott az övön. felül érő vízbe és testével tömte el a nyílást, míg a melle előtt felmagasadott föld elzárta a víz ú t j á t . Minden ember ott volt a gátnál. Sokan csak két nap múlva mentek haza, mikor csöndesedett az eső, s elmúlt a veszély.
*
Nagy békeművüiiknek, a felszabadulás szülöttének építői az ország dolgozóival együtt vettek részt a felszabadulási hét megünneplésében. A
március ll.i termelési értekezleten fogadalom született: 1800 köbméter betont öntenek az Erőmű szögtámfalába április 4-ig. Érezték, hogy akkor ünne-pelnek méltó módon, ha erejük megfeszítésével közelebb hozzák a várvavárt napot, a vízlépcső befejezésének napját.
! A fogadalom teljesítése azonban „objektív akadályokba" ütközött —
„1800 köbméter beton, — latolgatták a vállalást — de hogyan? Fogytán a zsaluzóariyag, a gerendák, pallók, s fogytán a cement is a raktárban. Zsaluzó anyagot és cementet kell szerezni mindenáron!" Derzsi Géza és Dorkóci Jó-zsef, a két áesmunkavezető találta meg a megoldást. Körüljárták az építke-zést és „megritkították" az állványrengeteget. Mindenhol csak annyi gerenda, és palló maradt, amennyit a biztonság megkívánt. Gyűlt a palló és a deszka, s mire elkészült a zsaluzás, megérkezett 15 vagon cement is a balmazújvá-rosi és a tiszavasvári építkezésekről. Ott a keleti főcsatorna hidjai épülnek, s a cementet kölcsönbe adták, míg a gyárakból megérkezik a cement, addig tudnak más munkát is végezni.
A tiszalökiek vállalása nem maradt ígérek A lábatlani cementgyár 20 vagon cementet ígért- A beton száz köbméterei már megszilárdultak, s min-den nap közelebb visz ahhoz, hogy ú j büszkeségünk életrekeljen.
És amióta a tavaszi nap melege kiszívta a fagyot a talajból, s a táva-szi szél megtáva-szikkasztotta a mélyülő meder földjét, a szárazföldi földkiemelés üteme is megkétszereződött. A- csillés munkacsapat a télen 600 köbméter föl-det termelt ki naponta, most pedig az ezer köbmétert is túlteljesíti. A lcor-délyosok a téli 800 köbméter helyett napi 2000 köbmétert termelnek.
4 113
A 80 méter hosszú hajózsilip falait is betonozzák A riiagasárbóeú l a r -zenverőgép ütemes döreje messze hallatszik a síkságon, amint á hajóvezető móló alapjához beverik a vízzáró vaspadlófüggönyt. Az erőmű óriási víz-levezető csatornáiba a „trömbonok^-ba már beeresztették a talajvizet. Az
erőmű oszloperdeje között merész ácsok dolgoznak a tavaszi szélben. Nemso-kára félhúzzák az első emelőgépeket a tízemelet magas fehér pillérek tetejére. A MÁVAGbán és a Ganz Villamassági g y á r b a n szerelik a t u r b i n á -kat és a generátoro-kat, a Keleti Főcsatorna napról-napra közelebb ér a Ti-szához- És egy évnél alig több idő múlva a fehér óriás vizet ad a szomjas földeknek, áramot- nz éhes motoroknak, jólétet az embereknek, akik felépítet-ték, akik a szilaj Tiszát- befogták az ú j élet: szolgálatába.
Pályázat
A Magyar írók Szövetsége Szegedi Csoportja és a. „Tiszatáj" szerkesz-tősége pályázatot hirdet mai életűnkkel foglalkozó színdarabokra, (I-—III.
felv.) versekre és elbeszélésekre.
Színdarab: I. díj: 300 F t Vers: I. díj: 300 F t Elbeszélés: I. díj:'300 F t II. díj: 200 F t II- díj: 200 F t II- dí j: 200 F t III. díj: 100 F t III. díj: 100 F t III. díj:. 100 F t A díjnyertes műveket, a „Tisza-táj"'-ban tesszük közzé és külön hono-ráljuk. A legjobb színdarabokra a Szegedi Nemzeti Színház is igényt tart, hogy azokat .műsorra tűzze.
A pályaművek beküldési határideje 1953. m á j u s 15. A pályaműveket jeligével ellátva a következő címre kérjük: M a g y a r í r ó k Szövetsége Szegedi Csoportja, Takaréktár u. 8-, vagy „Tiszatáj" szerkesztősége, postafiók: 46.
114'
H A L A D Ó H A G Y O M Á N Y A I N K