Szélfútta ágon fészek MOZGÓKÉPEK SÜTŐ ANDRÁS MŰHELYÉRŐL

VERESS DÁNIEL

Szélfútta ágon fészek

M O Z G Ó K É P E K S Ü T Ő A N D R Á S M Ű H E L Y É R Ő L

H a j o l j u n k egy kicsit közelebb e g y m á s h o z Közelségben n y í l i k a távlat is.

Egy Sütő-interjúból. 1969.

KÖZELEBB A PROVINCIÁHOZ

„Sütő András azon írók közé tartozik, akiknek tehetsége m á r a népi demokrácia talaján fejlődött ki."

Ezt az agronómiai leckék szóhasználatát társító mondatot egy 1965-ben kelet- kezett pályakép legelejéről írtam ki. Üjraolvasható a romániai magyar irodalom tör- ténetéről összeállított és 1969-ben kiadott egyetemi tankönyvben..

A következő, hasonlóképpen pontatlan, laza, nyelvileg égbekiáltóan m a g y a r t a l a n szólánc egy 1970-ben közölt Sütő-arckép első sora: „Jellegzetesen szocialista írókar- riert mondhat a magáénak."

Ez — a tartalmában is recsegő-ropogó — megállapítás, mindössze egyetlen kötő- jellel bővülve, finomodva — „író-karrier" — belekerült a r o m á n i a i magyar iroda- lomról 1971-ben kiadott áttekintésbe is, melyben a szerzők így „határozzák m e g "

Sütő András irodalomtörténeti helyét: „ . . . e m b e r i - m ű v é s z i alakulása pontosan, sza- kaszról szakaszra jelzi a felszabadulás utáni huszonöt év történelmét."

Tanácstalan vagyok. Nem értem, miért „jellegzetes" Sütő karrierje? A karrier szótól meg egyenest irtózom: a közhasználatban enyhe tisztátalanság lengi körül.

És egyáltalán m i — és mihez viszonyítva — jellegzetes? A z esztétikai p á l y a k é p vagy a közéleti pályafutás az? És egy írói pályán létezhet egyáltalán ily m ó d o n objektiválható „jellegzetesség" — m i n t történelem és írásművészet közvetlen korre- lációja? Mintha az idézett besorolás Sütőnek egy l á m p á t lóbáló vasúti bakter sze- repét tulajdonítaná: vigyázat, itt a pálya emelkedik, amott süllyed, emitt k a n y a r van, dőlünk, kapaszkodjunk, emberek . . .

Nem vállalkozom az egybemosott, illetve összemosott vagy gubancolt szövevény szétszálazására. Egyetlen kérdésem van: a zavaros, irodalmiatlan megfogalmazás — tartalmilag — megrovás vagy dicséret?

Talán a megfogalmazók szándéka ellenére dicséretnek vélem. Az elkötelezett realista író dicséretének; annak, aki ismeri az írásos gondolatközlés szabályait: azt, hogy hol, kinek és főleg miért írunk. Sütő András negyedszázadon át a történelmet csináló, ugyanakkor elviselő tömeg szívdobbanásának, életének h ű krónikása volt.

Vállalhat-e író — hűségben, helytállásban — többet, nagyobbat? J e l l e m z ő mó- don, m i n a p a Brassói Lapok írói albumában nem is műveit, h a n e m pályája, m u n - kássága állomásait sorolta föl: „Közösségi munkám közepette írtam elbeszéléseimet, kisregényeimet, színdarabjaimat, esszéimet, cikkeimet. Ezekről nincs mit beszélnem:

ha van hangjuk még, beszélnek maguk helyett."

A tömeg krónikása? A használt fogalom túlságosan tág, pontatlan is. A Sütő- művek világa marokba fogható. Első írásos eszmélődése óta — a negyvenes évek derekától számítva — tulajdonképpen egyetlen elhatározó erejű alapélmény, a szülő- föld életének bugyrát bontja, bontogatja: „Hol vagyunk hát? A Mezőségnek hívott 34

erdélyi dombvidék kellős közepében, Kolozsvártól negyven, Marosvásárhelytől hat- van kilométernyire, távol a vasúti és szellemi közlekedés ütőereitől, hajdani lápok, tavak, nádasok kiszikkadt völgyében. Makkai Sándor püspök úr néhány évtizede regényt írt rólunk vagy inkább segélykiáltást, az volt a címe: Holt-tenger. Hason- latos hozzá valóban a vidék domborzata. Valamikor tenger volt itt, aztán elment valamerre, mi itt maradtunk, hasonlóképpen a vízi világból a természet sanyarú változásaiban az élelmes kétéltű békák is."

Ez h á t az az erdélyi tájegység, melynek tárgyi és emberi v i l á g á b a n S ü t ő And- rás otthonos. „Engem innen üres tarsollyal soha el nem engednek" — vallotta, több- értelműen, szülőfalujáról, Pusztakamarásról.

És n e feledjük létezésünk m á s i k meghatározóját — vagy k a l o d á j á t kellett volna írnom? —, az időt sem. Egyik, évekkel ezelőtt írt versében Sütő így komorodik el:

Harmincnyolc év a sebkötés rajtam, s gyógyíthatatlan sajgással lüktetsz alatta szegény, szép gyermekkor!

Csomóra r á n t v a : a mezőségi t á j valósága, lakóinak sorsa, élete — a középpont- ban elhelyezkedő faluval, nagycsaláddal —, v a l a m i n t a gyermekkori világ mély- forrásként felbuzgó élményanyaga t á p l á l j á k a sütői művet, biztosítják lényegi — tehát tartalmi, szemléleti — egységét. A z otthoni dolgok „kibeszélésére" célzó fag- gatózásra ezt válaszolta egy interjúkészítőnek: „Nem róluk, nem hozzájuk, hanem velük szóltam. Mintegy a kórus örökös tagjaként... Azt is hozzátehetném, hogy a

»kibeszélt« dolgaik közismertek. Szándékom is ez volt: nyápic titkok feszegetése helyett vaskosan közismert dolgokról írni. Ehhez kell ma a lélegzet. Még akkor is, ha közismert dolgokról nehezebb írni, mint közismeretlenekről."

A kérdés és válasz az Anyám könnyű álmot ígér felől és felé vágott, de érvé- nyesnek tekinthetjük a megelőző két évtized írásaira is. A magatartásmintát nem nehéz felfedeznünk: az író, az erősebb szélverésben is, kiállott a tornác küszöbére.

Hiteles t a n ú n a k , résztvevőnek, számot adónak, elszenvedőnek. Ebben, példásan a nemzetiségi író népszolgálati misszióját teljesítette. A z íróét, aki irodalmon k í v ü l i ügyeket is hivatott szolgálni, akinek személye, munkálkodása m i n t közügyi maga- tartás is mérték és erkölcs, s példamutatásával is m ű v é t alkotja.

Fölösleges azon t ű n ő d n ü n k — vagy keseregnünk —, jó-e, ha a közvetlen társa- dalmi tett éppoly fontossá v á l i k az írástudó életében, m i n t az írás. S h a a tollat nemcsak lantként, de lapátként s parittyaként is kezelni kényszerül. E n n e k az ikre- sültségnek hagyományai századosak, anélkül, hogy jelenkorunkra időszerűtlenné vált volna. A z írói pálya Kelet-Európában éppen ezzel a közügyiséggel v á l i k teljessé, ez hitelesíti a z írást is, hiszen az sem m á s m i n t : szolgálat. Befele — m o n d j u k ki ön- m a g u n k ! — üdvösségügy; kifele — misszió. Értelmét — de értékét is! — az utóbbi- ban nyeri el; a válaszban arra a szüntelenül időszerű kérdésre, hogy „mifajia gon- dok ülnek egy közösség homlokráncaiban". A nemzetiség í r ó j á n a k lánggal kell lobognia, m i n t Mózes nevezetes csipkebokrának, megvilágítva népe számára az ös- vényt. Éppen ezért csalárd dolog lenne csak gyönyörködve b á m u l n i az ö n m a g á t ele- ven szövétnekként használó írót, a széplelkek és közömbösök semmire n e m kötelező blazírtságával, különállásával.

Sütő A n d r á s — a Hajnali győzelemtől kezdve — nem csillapuló hűséggel vál- lalta népével — íróként a „természeti emberrel" — való együvé tartozást. Vállalta értük, m i a t t u k és helyettük a szó k i m o n d á s á t a társadalmi hatékonyság mindenkori reményében. A kérdező írótársnak, az Anyám könnyű álmot ígér szegélyére, arra, hogy „milyen irányban moccan benne a toll" — ilyetén felelt: „...az igazság felé.

Vagyis ia megtalált — és- nem kitalált — gondok irányába. Egyebek között a tény- szerű közlések felé. Ne gondolj persze monográfiára, nem vagyok a műfajnak tudósa.

A megszámolt újszülöttek, a temetőbe kísért halottak számából általánosabb érvényű tanulságokat próbáltam levonni. Néhol derűset, másutt komorabbat... Mozgásirá-

3* 35

nyokat próbáltam kitapintani. Beleszőve a magam életérzését is; az óhajt, amit Ady

— hai jól emlékszem — így fogalmazott meg: a szabadságból föl, szabadnak."

A cél magas, á m a kikanyarított, műbe emelt életsáv — vethetné k ö z b e az aggodalmaskodó — s z ű k . A z európai irodalmi p a r f ü m ö k t ő l elkényesített szaglású orr a k á r bűzt is szimatolhatna: a vidék poézise, h ó n a l j á b a n a vidékiességgel.

Ne tagadjuk, lappang — az egykori, áldatlan urbánus-népi szétválasztás m a r a d i hagyományaként — ilyesféle vélekedés Sütő A n d r á s i r á n y á b a n is. M á r m i n t irályát tekintve.

A szétválasztás felelőtlen, ködösítő volt egykor, zavart támaszt m a is, álproblé- m á k a t kreál. Á m nem a bajkeverők, hanem a z alkotások döntötték s d ö n t i k el a kérdést.

P é l d á n k a t közelebbről véve szemügyre: a Sütő-mű alakzataiban, hőseiben két- ségkívül regionálisan sajátságos. Egy fehér foltot töltött fel — lehetséges változat- ként — színné, i r o d a l m u n k képzeletbeli szellemi térképén. A z erdélyi, r o m á n és ma- gyar népélet artézi mélységeit fedezte, tárta fel a történelmi t e k t o n i k á k meghatáro- zott övében. A z igazi irodalom persze mindig felfedezés is, á m a közlés m ű v é s z i minőségét és súlyát a dolgok n e m puszta egyedi valóságosságukban n y e r i k el; ha- nem a m ű b e transzponált esztétikumban, a művészi feleletekben és válaszokban, az üzenetben felszikrázó eszmében. Ezek szentjánosbogár-fényei a k á r Párizsig is elcsil- loghatnak. De az, aki Pusztakamaráson úgy viselkedik — viselkedés alatt az írást értem — , m i n t h a Párizsban tikácsolna a benzinbűztől, s a j n á l n i v a l ó a n vidékies.

Hamis, rögeszmés, fantomkergető — és felelőtlen — m i n d e n olyan értékrend, m e l y Sütő A n d r á s szemlélődéssel átszőtt, felcsillogó, de i n k á b b árnyékos f a l u k é p é n párizsi b u l v á r o k fényorgiáit kéri számon. Íróember s z á m á r a egyetlen erkölcsös lehetőség adódik: Pusztakamaráson Pusztakamarást kifejezni. A kort és embert saját t a l a j á n , a szivárvány íve alatt á t b ú j n i igyekvőt, gondjaival és reményeivel, őszintén és ke- ményen. És hűséggel, a művészet szeplőtelen eszközeivel. H a ez v a l ó b a n sikerül, az író egy kicsit kifejezi Párizst is. A dolgok a pincében, a földszinten zárt élmény- térhez, anyaghoz, időhöz kötöttek. Így van ez — puszta a n a l ó g i a k é n t m o n d o m — Faulknernél, K a f k á n á l , K a v a b a t a Jaszunárinál is. D e a művészi-gondolati megfor- málás toronyházemeletein, a h u m á n u m mennyezetvilágítása alatt a m o n d a n d ó nem- csak közérdekűvé, de egyetemessé is válhat, a m a g a m ó d j á n . E m e l j e m m e g a han- gom: világirodalmivá, ha a fogalom helyes értelmezése szerint v i l á g i r o d a l m i helye a n n a k az írónak van, akinek neve említése é l m é n y t idéz föl, tehát elolvasott m ű v e t . Természetesen igen jól tudom, hogy a „hely" még nem „ r a n g " : a v i l á g i r o d a l m i rangot az időnek s még j ó n é h á n y tényezőnek kell hitelesítenie.

Á m hozzak egy példát a „hely"-re, másként a „besorolás"-ra. R. M . Albérés, a modern regény történetéről írt összefoglalásában a Puszták népét a k u b a i , bolíviai, dél-afrikai, dél-amerikai indián, szardíniai és a l a p p élet — d o k u m e n t á r i s értékű, tudatébresztő — ábrázolásai közé sorolja. Illyés G y u l a klasszikus értékűvé nemese- dett helyzetképe — az idegen, a távol élő — olvasó szemében megdöbbenést keltő felfedezés. Reflektorfény-vetítés a tengerfenék t i t k a i közé, híradás egy egzotikus világról. Meggyőződésem, hogy a német, francia és a n g o l kiadások u t á n , a z Anyám könnyű álmot ígér is ebbe a kapitólusba kerül, jellegének s vitathatatlan művészi értékének kitüntető .elismeréseként.

Nos, ez lenne a m a bizonyos világirodalmi „hely". Sok vagy kevés? — ne fesze- gessük. M i többet értünk, érzünk és t u d u n k — a m ű v e k e t olvasván. P é l d á u l test- közelből azt, hogy S ü t ő A n d r á s n e m kívülről nézi, h a n e m belülről éli — és így t á r j a föl — a rostjait á t j á r ó világot. Ügy él benne, hogy elszakíthatatlan közösséget tartva fölé is emelkedik, vállalva ö n n ö n m ú l t j á n a k — a m i egyben jelenkora is! — lelkét.

A megidézés, megörökítés — minden szakszerűsége és tárgyilagossága .ellenére — nem tudomány, h a n e m költészet. A tények, történések gazdag sokasága a sors, a történelem, a nemzetiség valóságáról beszél — az ember és az emberiesség nyelvén.

Egyetemesérvényűen, tényszerűen és szabatosan. Beszél, tehát üzen. A h a l l ó f ü l ű 36

nagyvilágnak is, hiszen „az igazságnak nem kritériuma, hogy hol hirdetik". A z igaz- ság ismérve az, hogy igaz.

A megpendített paradoxonnal m a j d m i n d e n kelet-európai író — ki-ki a maga m ó d j á n — küszködik. Vidék és nagyvilág? Konkrétebben: valós eredményeinkkel hogyan kapcsolódhatnánk fokozottabban a világ szellemi vércseréjébe? Sütő A n d r á s

— nemcsak saját munkássága, h a n e m ö n m a g u n k fölött is t ű n ő d v é n — m á r másfél évtizeddel ezelőtt így s u m m á z t a — s egyben fel is oldotta — a kérdést, ezt a szno- béria által felfújt, hólyaggá duzzasztott d i l e m m á t : „A provincializmus egyebek között az arányérzék hiányát jelenti. Másrészt magának a provinciának, a provincia — a falu, a város, a Székelyföld, Kalotaszeg, Mezőség, Bánság, Duna mente — ezernyi és milliónyi nagy kérdésének, a magasba ívelő vagy visszahulló, megrázó és ámu- latba ejtő emberi sorsok merész megragadásának hiányát jelenti. Harmadrészt pedig:

a menekülést a mi valóságunktól, hagyományainktól, történelmi emlékeinktől, nem- zetiségi problémáinktól — a világtávlat felé. Ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy vannak itt olyan irodalmárok is, akik Thomas Mann hőseinek útirányát betéve tud- ják, de ha magukra hagyod őket, nem találnak el Nyárádszeredáig. Szándékuk ne- mes, ebben én nem kételkedem. De ahogyan az olvasmányélmény bódültságában, az életünktől elszakadottan keringenek a világirodalom csillagrendszerében, s ahogyan irodalmunk kicsinyességei, földhözragadottságának árulkodói jelei ellen lázadoznak, ez maga a provincializmus. Mivel biztassuk hát magukat? Anélkül, hogy bárkit is ki akarnék oktatni, ezt a biztatást így fogalmaznám meg: a nagy irodalom szította nagy igényekkel, vissza a provinciához, önmagunkhoz, valóságos élményeinkhez. En- nek az életnek tápláló nedvei növeszthetik csak naggyá a mi kicsiny irodalmunkat."

Ezt a félreérthetetlen, magyarázgatásra nem szoruló ars poeticát még 1958 leg- elején fogalmazta meg Sütő András. Időszerűsége, érvényessége nem sokat változott:

az intés m a is elhangozhatna, noha m á r van olyan m ű is, mely nagy igényekkel nyúlt valóságos élményeinkhez. Másoké mellett éppen a Sütőé, aki az igét — j ó p a p m ó d j á r a — ö n m a g á r a érezte elsősorban érvényesnek, illetve kötelezőnek, és sorsát, mint erkölccsé nemesedett kényszert, vállalta. Szava mögött egy közösség életigénye lüktet. A z igazságot n e m a toronyablakból szertepillantva s a világ csodáin ámul- dozva, a magasság védettségében tűnődve kell keresni, hanem lenn, a torony tövé- ben, néha csupasz kézzel n y ú l k á l v a a csalán közt. Sütő m i n d e n sorát a közösség képviseletének öntudata j á r j a á t : a leírt szó az élet m i n d e n vitás pillanatában állás- foglalás, melyet idő, tapasztalatok, körülmények és elvárások forrasztanak hivatás- tudattá. A z általa képviselt irodalmi irányzat szociális és nemzetiségi, aktív és el- kötelezett, s a vezér n e m seregtelen.

A z eszmék felől fordítsuk a szót — a l c í m ü n k szerint a mozgóképet felvevő len- csét — a z Anyám könnyű álmot ígér néhány — a m ű f a j körébe vágó — kér- dése felé.

A z értékelők n a g y j á b a n egyetértettek azzal, hogy a szerző által használt m ű f a j i besorolás — „naplójegyzetek" — n e m a legpontosabb. Volt, k i irodalmi szociográfia- ként emlegette a művet, egy másik kritikus egyszerűen dokumentumként, egy har- m a d i k egyenest regénynek nevezte parttalanként tételezve a m ű f o r m a határait.

Folyóiratközlésben megjelent részeit egyesek riportként dicsérték.

A besorolásokban, m i n d a h á n y b a n v a n valamelyes igazság. Á m ugyanennyi okkal nevezhetnénk elbeszélés füzérnek, esszéizált tablónak, önéletrajzi vallomásnak, Pusztakamarás ürügyén írt emlékiratnak is.

A m ű megint kifogott a m ű f a j i címkegyártókon. Érthető, hiszen a merev kate- góriákat az elmélet — gyakran a steril íróasztal — teremti, s mindenkor maga a m ű d ú l j a szét, hasonlatosan ahhoz, m i k é n t a m ű v e t az élet- és élményanyag nö- veszti-keleszti ki a zárt és tiszta f o r m á k teknőjéből.

A z o n b a n n e m is a görcsösen pontos, h i b á t l a n m ű f a j i besorolás itt a lényeges.

Sokkalta i n k á b b az az elméletileg adódó következtetés, hogy az emberileg gyakran roppanásos társadalmi változások feszültségei, egyenetlenségei, ellentmondásai a z okai — némileg magyarázatai is — a kristályokra emlékeztető sokhasadásos formá-

nak, mely elég gazdag és sokszögű ahhoz, hogy ki-ki ízlése szerint a m a g a kedvelt m ű f a j á t lássa bele az egészbe.

M i n d e b b ő l következik, hogy S ü t ő András k ö n y v e — egy m á s i k fekvésben vizs- gálva — irodalomszociológiai tünet is. Objektív a l t a l a j á v a l identikus s z u b j e k t í v alapszövete egy d r á m a i hangsúlyokkal terhes, földrengésérzetet keltő másfél évtized.

A z író, a választott időszak — m i n t életszelet — feltárására törő igyekezetében, egyidőben t ö b b feladatot is betölteni kényszerül: adatot gyűjt, csoportosít, leltároz, emlékezik, térképezi és fényképezi a mozgó világot, szembesíti a m ú l t a t a jelennel, a félmúltat a régmúlttal és szakadatlanul átvilágítja a szüntelen szélfúvásban l á b á n maradni igyekvő embert.

Ebben a sokat vállalásban a m ű f a j i határok kitolódnak, egymásra csúsznak, öntörvényűén módosulnak. A m ű központi pillérrendszere n e m jellemezhető köz- vetlen módon az epikai cselekménnyel, történéssel, tipizálódott személyiségminták- kal, mivel uralkodóvá — a m ű egészén belül — az esszéizáló betétekkel összekötött állapotrajz válik. Továbbá az élet- és élményanyag — m i n t írói nyersanyag, vala- m i n t a létrehozott műegész — tehát irodalmivá kristályosított létezés — ugyancsak azonossá lett. A m ű átfedések hálózatát mutatja, a z o n b a n n e m k í n á l „szabályos"

epikamodellként egyértelműen összegezhető ismérveket, h a csak azt n e m , hogy a valóságot nem áttételezi, h a n e m csoportélrnényként jelentkező alakzatait — vitatha- tatlan történetiséggel, természethűen — jeleníti meg, megőrizve a klasszikus epika emberközpontúságát, valóságát költő m ó d j á n mimetizálva.

Fel kell arra is figyelnünk, hogy a szerző kilép a lineáris-kronologikus idő- kezelésből. Illetve vegyíti azt a jelenre is érvényes hatással levő k o r á b b i — az emlékezetben feltáruló — eseményekkel, helyzetekkel, direkt d o k u m e n t u m o k k a l , me- lyek elhelyezését montázstechnikával oldja meg. A dolgok lényegmeghatározó oko- zatisága azonban így sem esetleges vagy véletlenszerű: az időrétegek v á l t á s a i n a k célja, hogy megszilárdítsa az emberi kapcsolatok rendszerében jelentkező esemény- telítettséget, elmélyítse a jelképessé tágítható elemek hitelét, s u g y a n a k k o r ezeket önmaga tényanyagának eszmei hordozójává is konkretizálja.

Töredékes lenne a S ü t ő A n d r á s műhelyéről készülő képsor, h a n e m t e n n é n k egy kurtácska kitérőt az anekdota felé is.

Ezt a démont saját maga szabadította magára. Egyik, tizenöt évvel ezelőtt írt jegyzetében — Eső elől tóba — olvasható ez a vélekedés: „Hogy irodalmunk sok- színű és sokfelé rugdalózó tehetségeinek mi húzza le szárnyát, nehéz lenne röviden és egyértelműen megfogalmazni. De közös bajunk... megállapítható. Életünknek mily nehéz és nagy kérdései oldódnak föl évtizedek óta az anekdota aranyvizében."

Egy tünetet villantott fel Sütő András, s m á r i s továbblépett „az olvasóra kacsintó teremtés"-től, a z élet nagy összefüggéseinek ábrázolását követelve.

Nem így a kritikusok! K a p t a k a szón, és Sütőre olvasták — visszaolvasták, fejére olvasták — a v á d a t : anekdotizál. Még az irodalomtörténetekbe is belekerült homlokráncoló megrovásként, s m i n d e n közíró megismételte — ejnye, ejnye fej- csóválgatással — az „anekdota aranyvizé"-t. O l y a n kulcsszó lett ez S ü t ő m ű v é h e z , m i n t tipológiailag — mellőzve az értelmezéseket — „háromnegyedes eszű"-nek emle- getni elbeszélései, kisregényei hősei. A férfiakat, mert az asszonyokat egészen m á s bordában szőtték.

Ezúttal ne tapogassuk végig, hogy ebben vagy .abban a z elbeszélésben, vagy éppenséggel az Anyám könnyű álmot ígérben centiméterre, g r a m m r a m e n n y i az anekdotikus elemek aránya, súlya. Fogalmazzuk meg i n k á b b a sütői a l k a t és az anekdota kapcsolatának — v é l e m é n y ü n k szerinti — megítélését.

Sütő A n d r á s kétségkívül kedveli a rövid, tömör, csattanós, igen g y a k r a n tréfás történetkéket. Kedveli és felhasználja a z anekdotát akárcsak Mikes, J ó k a i , M i k s z á t h s a maiak- is. Igen á m , de a kérdés az, hogy okkal, i n d o k k a l teszi-e vagy c s u p á n az éle, a móka, a kedves bolondozás kedvéért. A dolog ugyanis ezen dől el.

A z anekdotizálás Sütőnél n e m a gyengeség, h a n e m az erősség jele. N e m a dol- gok megkerülését, h a n e m a t ö m ö r lényegfelidézést szolgálja. Élénkítő, serkentő a 38

m i k r o m ű f a j : kor-, helyzet- és emberjellemző. Mert nem az író, hanem hősei száj- tartását jellemzi. H o z z á j u k tartozik, gondolkodásmódjukhoz; őket emeli meg vagy leplezi le. És azt se feledjük, hogy m a g a a m ú l t is anekdotásul, az emlékezet maga is anekdotásít. Ezáltal v á l i k a tegnap elviselhetővé, a megtörtént megmagyarázha- t ó v á és megbocsáthatóvá, ahol erre szükség van. A z anekdota e néplélek közérzeté- hez tartozik. Sütő egyszerűen hűséges a valósághoz, hőseihez, anélkül, hogy a való- b a n nagy problémákat elúsztatná a m a hírhedetté v á l t arany vízben!

F u t ó pillantást kell v e t n ü n k a m ű n e k olyan erénye felé is, melyet m i n d e n olva- sója rögtön észrevesz: az Anyám könnyű álmot ígér szépen, szép nyelven írt könyv.-

A sütői nyelv és stílus a l a p j á b a n véve egyszerű, világos, tiszta. Kicsit kimódolt, de nem feltűnően, és n e m hivalkodó, nem álcicomázott. Méltóságteljesen folydogál

— n é m i játékos fölénnyel — , meseként. F á j d a l o m r ó l szólván is higgadt, szép egyen- letes redőzetű és lélegzetvételű, tele emberismerettel s melegséggel. És az olvasóval összekacsintó humorral. Igen á m , de „minden nevetésünk után egy kicsit öregebbek leszünk". Tehát bölcs is ez a nyelv, ez a szivárványos próza, csináltság, rafináltság nélkül.

A pallérozottságot — figyelemre méltó m ó d o n — társadalmi gond s igény táp- lálja. A Mezőség — l á t j a ezt, ki gépkocsin Kolozsvárról Marosvásárhelyre utazik — csupa kopárság, felgyűrődött laposság, por vagy sár. Egyszóval szomorú és elked- vetlenítő, kopasz dombvidék. Sivár s meglehetősen szegényes is.

Sütőtől t u d j u k , hogy ilyen az ottélők nyelve is. Ezt örökölte a Mezőség író fia, de milyen m á s értelmet nyer itt az örökség szó.

Három, egymástól jókora távolságban levő részt idézek az Anyám könnyű álmot ígérből:

„A falut háromnegyedrészben románok, negyedrészt magyarok lakják. A z E G É S Z T Ő L k a p t a m útravalóul a gyermekkor élményvilágát, a negyedrésztől a küsz- k ö d ő nyelvet, e színes b ó j á t a vizek hullámzásában. Küszködőt m o n d t a m a cseppre gondolva, melynek bizonyára nincs k ö n n y ű dolga, mikor a közhely szerint a tengert kell visszatükröznie. A k á r m i l y e n bőven is számolom, alig százötven főnyi közösségtől t a n u l t a m magyarul. Olyantól, melynek Balassija, Csokonaija, A r a n y Jánosa, nyelv- ú j í t ó j a és nyelvcsősze a mindenkori tiszteletes ú r volt, régi f egy ver társai val: K á r o l i Gáspárral és Luther M á r t o n n a l , kinek zsoltárklapanciáit f ú j t u k m i n d e n vasárnapon a templomban. így énekelgetve, ha nem is nyertük el a feltámadást, a hozzá vezető legrövidebb utat: a kihalást elkerültük."

így szólt az író a Nyugtalan vizek fejezetben.

A folytatás — szűkülő körökben — a Jön az erdő c í m ű fejezetből való:

„ A magyar irodalomba tévedve föl kellett figyelnem valóságos helyzetemre, mi- szerint n e m erdőben, h a n e m bokorban születtem, az anyanyelv diribdarabjai közé, ahol minden, a m i b ő l a legkisebb költőnek is föl kellene ruházkodnia: csupa marad- vány, foltnak való, szalagvég, elhullajtott kacat. Téli estéken A r a n y Toldija tartott ébren, azzal a döbbenettel, m i n t mikor a szilvafáról a h á t a m r a esve, szavamat vesz- tettem. N e m ismerjük a nyelvünket! — kezdett sajogni bennem a f e l i s m e r é s . . . "

H a r a p j u k el a mondatot, illetve folytassuk száz oldallal hátrébb. Néhány sor a Fecskemadár, mikor lesz nyár? fejezetből:

„ . . . n e m a költészetről van szó, hanem az önkifejezés egyszerűbb öröméről.

A nyelvi bőség káprázatáról a Mezőség szókincsének évszázados leromlásában. Vagy megrekedtségében? Egyre megy. Nem tudom, hol hullattuk el szavainkat, most nem is kutatom. Elemi iskolai dolgozatíráshoz a madarak és f á k nevét — a legközönsé- gesebbeken k í v ü l — az otthonról kapott batyuban m á r nem t a l á l t a m . . . "

Sütő A n d r á s nyelvi műveltségére gondolva — az idézetek felől nézve — a dolog magától értetődő: nem a gazdagság termékenyített, a szegénység vált hajtóerővé.

A nyelvi sivárság, koldusság, elszürkültség legyőzésének daca. És az a korai tudatos felismerés, hogy egy nemzetiség talán legfontosabb tartozéka „a nyelv tartós közös- sége" — hogy Leninnel szóljunk. Védelme, a nyelv táplálta közösségi tudaté, az emberi haladás védelmével társulva, nem pusztán írói feladat: közügyi kötelesség,

az emberi moralitás fokmérője. A nyelvvédelem, illetve nyelvápolás — m i n t eszme s m i n t tisztogató gyakorlat — ezúttal kiárad megszokott f o l y a m m e d r é b ő l : a z anya- nyelviség használata a demokratikus jogok egész s k á l á j á n a k kifejezőjévé is v á l i k . A n n a k elismerésévé, hogy a szocializmusban a nemzetiség, m i n t é l e t m ó d n a k és kul- t ú r á n a k bizonyos jellegzetességeit hordozó, sajátos lelki alkattal és h a g y o m á n y o k k a l rendelkező közösség, etnikailag is érvényesíti ö n m a g á t , s fejlődik, a politikai nem- zettest szerves részeként.

S ü t ő A n d r á s lírai és epikai kommentárokkal átindázott családi k r ó n i k á j a t ö b b kivételes irodalmi teljesítménynél: a tényeket tényként t u d o m á s u l vevő, e l ő r e m u t a t ó erkölcsi helytállás, mely segít tovább lépni, változni és változtatni, m e g ő r z ő d n i és megörökítődni.

KÁLVIN JÁNOS PALÁSTJA

N e h a g y j el pisztrángtermészet!

Velem születtél a k á r a sírás, h o g y á r ellen úszva juttass föl ú j r a meg ú j r a forrásomig, hol érintetlen és r o m l a t l a n a szándék s a vállalt eszmény reggeli fényében ragyog.

Sütő András Patak vizében cimű verséből G y a k r a n apró dolgok jelzik a tehetség természetét és az írói érdeklődés irá- nyát, növekedéstörvényét. Egy-egy odavetett sor, gondolatvillanás m a g n é z i u m l o b - banás élességű jellemzés. Kétszeresen árulkodók, h a a z íróember i n k á b b h a l l g a t m i n t beszél arról, a m i fejében-fiókjában van, tervként, készülődőben.

A z olvasóra végül is csak a végeredmény, a kész m ű tartozik. Mégis á l l a n d ó érdeklődés mutatkozik a m u n k a f o l y a m a t iránt is: fogódzót ad a megértéshez. S h a m á r v á l l a l t u k a m ű h e l y r ő l készülő mozgókép összeállítását a szerszámokról, a nyers- anyagról. az író jelenkori ö n m a g á n túlmutató szándékairól, terveiről is s z ó l a n u n k kell. így teljesedik k i a kép. És ne feledjük, hogy a m i t közhasználatban „írás"-nak nevezünk, az nemcsak a kinyomtatott m ű . A z írás életforma is, s az í r ó m i k o r éppen n e m közöl, akkor is dolgozik: érlel, gyűjt, tájékozódik, t a n u l , kihord. A meg- fogalmazás, papíron rögzítés rendszerint a dolog k ö n n y e b b i k fele. A h o l m á r a be- idegzettség, a gyakorlat is sokat segít a megformálásban.

S ü t ő A n d r á s gyorsan ír, de lassan — m o n d h a t n á m úgy is, hogy megfontoltan — asszimilál. Nyűvődve hordja ki, néha éppenséggel ráérősen — az úgynevezett „té- m á t " , s m i n t sok víz görgette patakkavicsot, g ö m b ö l y ű r e csiszoltán teszi asztalunkra.

„Bethlen Gábor-portrémat — az enyedi évforduló alkalmából — hónapok óta hor- dozgatom, mint cigány a hegedűjét. Éjszaka, ha véletlenül nem búgnak ablakom alatt a Dieselek, megpengetem a húrt; még nincs felhangolva. Még nincs sehol a hang, amit keresek, csupán a nyersanyag, a hajnali olvasmányok adattömkelege."

így panaszkodott egyik zúzmarás hangulatú téli levelében. Azért idéztem szemé- lyes közlésből, m e r t ezúttal az eredmény is kezünk ügyében van. Egyik legmívesebb esszéje a Nagyenyedi fügevirág, melyben az emlékőrző alkat a gyógyíthatatlan szép sajgással lüktető gyerekkor poétikus felidézésétől — p o m p á s történeti f o n a t b a n — emberalázó évek gondjaiig, m a i tépelődéseinkig ívelt, emelkedett, lassú, gondos rá- készülés és kivárás után. Vallomását alkotó módszerére á l t a l á b a n is érvényesnek nézem. És olvasható-e másként, m i n t „hazabeszélő" számvetésként C S I G A c í m ű verse?

Nézd! hogy cipeli házát fáradatlanul — s hol elhalad: csillámló csík,

fényes út jelzi küzdelmét a létért.

Szeme a jövőre nyilvai tapogat

lehetőséget s akadályt; az Ismeretlen veszedelmeit.

Mennyi megállj-t, más irányt, le- és visszatérést sziszegő fűszál, mennyi kő és faág, tüske, tönk, és temetőt suhogó patak!

S az útirány: ösvénytelen-úttalan, csiga-nem-járta rengeteg:

embernek bokáig érő, — neki fejére boruló sötét makrokozmosz.

Mégis halad biztonságosan.

Iránytűje: a hibaérzékelés, csalhatatlan és romolhatatlan. Az elhullott hajszál is kielemzett, fölmért akadály, akár a mohás fatörzs s a száraz füvek dárdaerdeje.

Félórája nézem küzdelmes haladását.

Iszonyú távolságra van már — jó félméternyire.

Iránytűje biztosan vezeti

egyenest előre s mindig csak föl — sohasem oldalt, vagy levél s gaz alá.

Ami elébe kerül, annak menten fölébe kerülve mondja: menni akarok.

Ag nyúl elébe; nem alatta: fölötte halad el

s már-már emberként fölmagasodva, távolt-jövőt kémlelve,

semminek alá nem bújva,

mindennek magasán űzi nesztelen, titkos-egyszerű csigacélját.

De mi lesz most?

Fenyőfa törzse komorlik elébe. Elkerüli?

Magasát fölmérve, habozás nélkül indul rajt fölfele.

Háza már napfényben ragyog —

házépítő s házlakó embernek is szép tanulságul.

Ily konoksággal — hívják bár csigának — égbe is feljut.

Nemegyszer faggatták, a türelmetlenebbek dorgálták is „lassúságáért", p á l y á j a

„szaggatottságáért", „kihagyásos munkastílusáért". „Mentséget inkább a sietségre kellene találni" — válaszolta az egyik kérdezőnek. „Szembe kellett néznünk részint az objektív viszonyokkal, részint önmagunkkal." A z állandó önszembesülés, m a g u n k vizsgálata Sütő A n d r á s szemlélődő, töprengő természetére, moralista h a j l a m a i r a is utal. S közhely, hogy m i n d e n valamirevaló m ű — a körülmények j ó i n d u l a t ú gyám- kodása vagy nyírgúzs szorítása mellett — az idő és a türelem alkotása is. És nagyot tévedhetünk, h a a megítélésnél mindezt nem vesszük számba. L á m , akadtak h a m á r i . ítéletűek, akik m á r a negyvenéves Sütőt a tovább lépni nem képesek, a megtorpan- tak közé süllyesztették, szinte „leírták" irodalmunkból. Persze éppen a z áljósok hallelujáztak a leghangosabban, amikor „nem várt meglepetésként" az Anyám könnyű álmot ígér megjelent. Éppen ennek ürügyén jegyezte meg egyik — kortársi

irodalomtörténetírásban buzgolkodó kritikus —, hogy „Sütő A n d r á s á l m a i n é p s z í n m ű ' korszakának lezárásával visszanyerte bizalmunkat".

Nofene! — h á t elvesztette. Miért és k i n é l ?

A Sütő-írásokat figyelmesebben olvasóknál aligha, hiszen látnivaló, hogy a mű- egész belső egységéről v a n szó. A z 1953-as Egy pakli dohány, Virágot megette a kanyar, v a l a m i n t az Új bocskor, a két évvel utóbb datált Egy csupor zsír, az ötve- nes évek legvégén írt Misi, a csillagoshomlokú, v a l a m i n t az 1960-ban keletkezett

Zászlós Demeter ajándék élete a gyermekkori élményforrások hőjéből t á p l á l k o z v a együvé tartoznak. Természetes előzményei és kiegészítői az „ i n d u l ó emberek"-ről szóló novelláknak. A kanavász m i n d e n ü t t ugyanaz, csak éppen rajt a h í m z é s más.

Joggal lehetett következtetni — ha nem szándékosan kicsinyhitű az ember a tehet- ség iránt —, hogy a b b ó l az iszákból m é g kikerül egy s más. És hogy a S a l a m o n Andrást (Félrejáró Salamon), v a l a m i n t a Lukács D a n i t (A nyugalom bajnoka) fel- t á p l á l ó élményanyag alkalmas p i l l a n a t b a n — a p i l l a n a t a l k a l m a fontos k r i t é r i u m — késztetni fogja az írót nagyobb számvetésre is. N e m kellett jósnak lenni, csak egész- séges érzékű ítésznek s egybelátni az egész sütői m ű v e t , egységként felfogni e m ű v e k világát. És nem szétdarabolni, ahogyan egyik kritikus tette, amikor úgynevezett tematika szerint a termést két fő csoportra osztotta: „ m ú l t a t idéző" és „ m a i t á r g y ú "

elbeszélésekre. M i több, még tovább is buzgólkodott, s így p l á n t á l t a a S ü t ő b ő l vizs- gázók tudatába m ű v e i lényegét: „földkérdés, a földesurak leleplezése a f o r r a d a l o m első szakaszában", „a földeknek gépekkel való m e g m u n k á l á s a " , „a k u l t ú r f o r r a d a l o m problémái", „a női egyenjogúság a m u n k á b a n , közéletben", „a közös g a z d á l k o d á s felsőbbrendűsége", „a paraszti önzés és kapzsiság legyőzése", „az ú j tudat k i a l a k u l á s a a termelőszövetkezeteken belül", „a bürokrácia elleni küzdelem". M i n d e n „ t e m a t i k a i csoport" mögé, zárójelben, néhány Sütő-írás címe került. A cédulázgató mentségére m o n d j u k , hogy maga is észrevette, hogy „az ilyen osztályozás m i n d i g többé-kevésbé erőltetett". Valóban az, hiszen az olvasó joggal azt hihette, hogy S ü t ő A n d r á s n e m elbeszéléseket, kisregényeket, esszéket írt, h a n e m s z e m i n á r i u m i előadásokat tartott, alapfokon, a napi politika soron következő feladatairól.

M i t ártott az olvasónak — közvetetten az í r ó n a k is — az ilyesféle kritikusi, irodalomtörténészi vaskalaposság, merevség, csoportosítgatás — utólag nehéz l e n n e felmérnünk. Hogy nem szolgálta a művet, bizonyos. Ezek u t á n viszont m e n n y i t ér a korai elparentálok vállveregető biztatása: „ . . . az á l m a persze ezután (az Anyám...

megírásáról van szó) sem lehet k ö n n y ű — egyetlen valódi művésznek sem az — , mert az adósságok le sosem tudhatók." Szó szerint így — le sosem t u d h a t ó k — egy rangos folyóiratban!

De hadd idézzük ú j r a Sütő Andrást, kinek n e m egy m u n k á r a ajzott ó r á j á t béní- tották meg a borúlátó jósok, akik a kritika elemi kötelességét — a segítségnyújtást

— összetévesztették a hitetlen Tamások fejcsóválgatásaival. „Az írónak kötelessége annyiszor föltámadni, ahányszor eltemetik, de lehetőleg eggyel többször, hogy végül ő maga is könnyet hullasson sírásóinak temetésén" — ez volt a válasza. És termé- szetesen a m ű folytatása. A z Anyám könnyű álmot ígér u t á n jelent meg kötet- kiadásban — Rigó és apostol — tíz pompás esszéje, melyek m á r első megjelenésük- kor (Előre, 1969. november—december) újra az író felé rántották a szakma figyel- mét. A z olvasókét nem kellett: a némább időszakban sem pártoltak el í r ó j u k t ó l . Bíztak és vártak. (Az esszéistáról és közíróról k ö r k é p ü n k h a r m a d i k részében lesz szó.)

Pályája, m u n k á j a folytatását — és itt kanyarodok vissza e rész elején mondot- takhoz — több m i n d e n jelzi: leginkább írásaiba beletört mondatok. Érdemes bepil- l a n t a n u n k a műhely rejtettebb zugaiba is.

K á l v i n személye például — talán a legkorábban — az Anyám könnyű álmot ígérben t ű n i k fel. A b b a n a passzusban, ahol Szervét M i h á l y lassú tűzön v a l ó meg- égetése említtetik.

Később egy interjúban b u k k a n föl a zord istenű reformátor, a n n a k p é l d á j a k é n t ,

„akivel nem lehet bratyizni, akinek nevében Genf asszonyainak szoknyahossza meg- méretett".

Szigora egy másik beszélgetésben is említést nyert, megint a genfi időszakra utalva, „amikor is megszámláltattak a szoknyák, bűnök, erények, szándékok és gon- dolatok".

Nemrég Velencéről írt úti tűnődésében — Tévelygés Adria lányával — m e r ü l t föl századok mélyéből a szigorú arc, „aki tömjénfüstös külsőségekről \az eleve el- rendeltetés belső kínharangjai felé hajszolta figyelmünket".

A figyelmesebb olvasó erre a konok ismétlődésre gyanakodva k a p j a fel fejét:

i t t v a l a m i f o r m á l ó d i k az íróban az idejétmúlt s mégis oly keserves időszerűséggel felidézhető, négyszáz évvel ezelőtti genfi rendről és a papról, akinek jelenkori lelki alteregóit szinte futószalagon gyártotta e század.

Sütő A n d r á s p á l y á j á n a k — az eddigieknél értőbb, gondosabb és érzékenyebb — felmérői m a j d ki fogják mutatni, hogy a m i n d e n n a p i jelen fürkészése mellett hol és m i k é n t nyomult fel egyre erőteljesebben a történelmi érdeklődés írásaiban.

Á m a m ú l t a t a rásuvadt tév- és előítéletek alól csak értő és óvatos kézzel lehet kilapátolni, tudván, hogy az egykorira vonatkozó igazság kimondása nemcsak a voltat tisztázza, h a n e m könnyít a m a i ember helyzetfelismerésén, a m a i napok gond- j á t is j o b b a n megérteti — a tegnap szekeréhez kötvén.

Ez a szempont ösztökéli Sütő Andrást is a történelmi megismerés és megismer- tetés felé: írásai egyre j o b b a n telítődnek történelmi példákkal, analógiákkal, s ké- szül nagyobb terjedelmű Bethlen Gábor-esszéje is.

De m a g a m is odaállhatok a vallomástevők közé. D a j k á l t a m i n d h á r o m bemutatott történelmi d r á m á m a t , amikor igazán rámfért a biztatás, a j ó szó. A z a l a k u l ó Ke- mény Zsigmondnak meg egyenest a szellemi apja. A Mikes u t á n i kritikusi pergő- tűzben t a l á n m á r második színművemet sem lett volna kedvem megírni csillapít- gatása s főleg bölcs tanácsai nélkül. Üzenetét a gondolkodás és az emberiesség pél- d á j a k é n t idézem: „Eleinte volt egy kis kritikai lelkesedés, még nagyobb közönség- siker, aztán kritikusi fanyalgás, a gyökértelenség óbégatása, és a darab áll mint a kő, nemigen lehet megkerülni. Behoztál a házba egy távoli idődarabkát, ami ré- szünk, aminek helye üresen volt bennünk. így leszünk rendre önmagunk. Pokoli, mi- csoda veszteségeink vannak, s mi minden üres még bennünk. Ezért örülök ennek a szép könyvecskének" — írta a Mikes-dráma kötetben való megjelenésekor. A Wes- selényire m e g levélről levélre noszogatott: „Úgy sejtem: hatalmas lehetőség. Jó irányba fúrtad magad; már látom a székelyföldi tapsban leomló falakat. Micsoda dráma üldögél itt a küszöböd előtt, bebocsátást kérve." A Báthory Zsigmond-dráma első fogalmazványának szegélyére éppenséggel egész elemző dolgozatot írt. Szava közérdekű, nemcsak nékem szóló: „Vigyázzon, uram, a Mikesnél nagyobb fába vágta a fejszét. Mikes köztudott legenda, nosztalgia, hűség, példa, meg egy kis búslakodás is az örök tengerek partján. Báthory nem él a köztudatban semminő formában.

Anyagod mögött nem áll készen a néző előlegezett együttérzése, nosztalgiája. Sokkal inkább a saját lábára van tehát a darab szorulva. A színházterem pedig hatalmas, be kell tölteni hanggal, gondolattal, történéssel. Ezt persze tudod, de úgy vettem észre, nem érvényesíted eléggé. Mert még mindég el-elsodor a KÖZLÉS vágya, a történelmi lecke, a tények tárgyszerű közlése, az a törekvés, hogy minden doku- mentált legyen, hogy semmi kitalált ne legyen a műben, holott egy „kitalált" jelenet adott esetben konkrétebben hordozhatja a történelmi igazat, mint a levéltári adat..."

A z őszinte segíteni akarás, az igazi szeretet nem fárad bele a szigorúságba:

vonás ez is az arcképen.

Á m a Sütőre ü t ő jellemzésen t ú l e levélrészeket m á s okból is idéztem: a kiállás nemcsak a személynek, a szándéknak — az ügynek is szólt. A történelmi ismeretre és önismeretre nevelés írói kötelezettségének. Egyik nyilatkozatában a magánlevél- ben felbukkanó gondolat így kapott tágabb érvényességet: „Ami hiányzik akár- melyik történelmi drámánk tökéletes megértésének feltételei közül: az a marxista alapvetésű tájékozódás, ia kifogástalan iskolai előképzés; a hangszekrény, amelyben az eszmei tisztázottság földeli le múltbéli nosztalgiák, ostoba előítéletek kisüléseit.

A téves történelmi nézetek elleni küzdelem csakis azok pontos, tudományos cáfola- tával képzelhető el. Semmiképpen sem a nevelés kihagyott lépcsőfokaival... Ami az egyénre: a közösségre is vonatkozik. Aki nem ismeri önmagát, másokat sem képes megismerni... Ezért csak örülni lehet annak, hogy csörgedeznek már a hazai ma- gyar történelmi dráma forrásai. A példa és tanulság erejét hozzák napjainkba."

Ilyesféle gondolatoknak szorítása préselgeti lassacskán kifelé a t a l á n m á r mag- zatvizét is vesztett Kálvin-drámát, mely alighanem S ü t ő színműírói p á l y á j á n a k ú j szakaszát jelzi.

Először, évekkel ezelőtt, Szovátára menet pedzegette, hogy m i foglalkoztatja.

Később, j ó két évvel ezelőtt, egy hosszabb közös autóúton v á l t b e s z é d t é m á n k k á K á l - vin. Emlékezetből idézem föl akkori fejtegetéseinek lényegét.

K á l v i n esete és p é l d á j a a hatalom dilemmáit hordozza. Kérdése az egyén és ha- talom viszonya; az egyéni hatalom és a közösség viszonya; a prófétikus, m i n d e n áron reformálni akaró idealizmus intoleránciájából fakadó, e m b e r és lélekzúzó dik- tatorikusság problémája. A m a X V I . századbeli francia jogász és h u m a n i s t a , l e l k e szerint idegenkedett az erőszaktól, elítélte az inkvizíciót, a r ó m a i hierarchiaelmé- lettel szemben a demokratikus, alulról é p ü l ő egyház — t u l a j d o n k é p p e n a h í v e k ön- kéntes közössége, amelyben m i n d e n tag egyenjogú, de n e m feltétlenül e g y e n r a n g ú

— elvét vallotta. Igen, az elvét. Mégis, nyomasztó tekintélye, roppant energiája, missziós kérlelhetetlensége és merevsége az intézményesített terror területévé vál- toztatták a palástja a l á vett Genfet, egy későbbi m o d e l l ősformáját.

K á l v i n — fejtegette S ü t ő A n d r á s — a könyörtelen tisztaságérzetben emberte- lenné torzult hatalom d r á m á j a . A fonákjára fordult világmegváltó, életsöprögető jószándéké. A z önmagát, kíméletlenül és feltételek elfogadása n é l k ü l a v i l á g r a erő- szakolt megváltásigényé. A lelki görccsé vált küldetéshité. A kezdeti jó s z á n d é k — következményeiben — így lett embert, életörömet, gondolkodást hamvasztó-fagyasztó erkölcsi kíméletlenséggé. Micsoda másokat elemésztő volt a genfi prédikátor téve- dése, m á r m i n t az, hogy Niniveként vész el a világ, h a nem követi az ő szavát, h a nem akar megjavulni, olyan gyorsan, ahogyan ő akarja, tehát a z o n n a l . . .

Később a d r á m á n a k dossziényi jegyzetét l á t t a m S ü t ő A n d r á s m u n k a a s z t a l á n , s a polcokon ölnyi, a kérdéskörbe vágó könyvet. A z idő h i á n y z i k a megíráshoz, né- hány teljesen zavartalan hét — mondotta kérdésemre.

Azonban nem hallgathatom el meggyőződésemet, hogy a K á l v i n - d r á m a lassú el- készültéhez hozzájárult az előző Sütő-színművek n e m éppen m u n k á r a kedvet csi- holó sorsa. Ez volt írói törekvéseinek „eddig leginkább kudarcos frontszakasza" — írta valahol.

Pedig a színpaddal való ismerkedést korán kezdte. M é g írói p ó l y á j a elején.

A több m i n t húsz esztendővel ezelőtt bemutatott — H a j d ú Z o l t á n n a l közösen írt — darabjára, A mezítlábas menyasszonyra mint ú t t ö r ő színműkísérletre — a minősítés a Sütőé — emlékezünk.

Tíz évvel később írt egyfelvonásosait — Fecskeszárnyú szemöldök, Szerelem, ne siess — m a j d a belőlük kikerekedett háromfelvonásos v i d á m játékot — Tékozló szerelem — több társulat országos sikerrel játszotta. Szokás szerint csak a k r i t i k a óvatoskodott, fanyalgott, a darabot műfajilag a „szocialista n é p s z í n m ű v e k é h e z so- rolva, a vállalkozást utóbb „írói megtorpanásként" minősítve. A Pompás Gedeon — nem tudom pontosan m i okból, tapsözönben ezúttal sem volt h i á n y — a h a t o d i k előadás u t á n levonult a marosvásárhelyi színpadról. Hogy megszületett, élt, egy k i s kék füzetke őrzi, a négy évvel ezelőtti szövegkiadás. I n n e n másolom k i a szerző vallomását: „Az embernek önmagához való viszonyulását még meg lehet bocsátani ilyen vagy amolyan formában; a közösség iránti magatartás fölött azonban szemet hunyni nem lehet. Kiváltképpen nem lehet akkor: ha akármifajta — szerény vagy sorsot formáló — beleszólási lehetősége van a mások életébe. Indokolt hát a gond, s a szüntelen éber válogató szándék, amikor a Hivatal számára Férfiú kerestetik.

Az igazságot, miszerint: az ember tört egység, amelynek értéke az Egészhez való viszonyától függ: a szocializmus emelte törvényerőre. Ennek a törvénynek pa- rancsa szerint vettük vizsgálat alá Pompás Gedeont, tragikomikus történetünk hősét, aki változatos sorsának fordulataiban épp annyira önmaga alá kerül, amennyire annak előtte, önmaga fölé volt emelve.

Hősünk éppoly érzékeny, amennyire érzéketlen. Érzékeny, ha képessége mérlegre vettetik, s érzéketlen, ha őneki kell másokat mérlegelnie. Nyilván maga sem tudja,

hogy az effajta érzéketlenség nem olyan, mint a himlő, amiből egyszer kigyógyulva, többé nem esik bele az ember. Hanem inkább olyan betegség ez, mint a nátha, amikor is az ember nem érzi: mi van körülötte.

Szubjektíve tragikus ez: objektíve pedig mulatságos. Mulatságos, mert úgy néz- zük öt, előhaladásunk sebességének tavaszi sodrában. S végezetül, hadd tegyen a szerző személyes vallomást is történetének ihletforrásairól. Bármily különösnek tűn- jék: a darab számos jelenete — közöttük a leginkább groteszk-arcúak is — valósá- gosan megtörtént események írói jegyzőkönyvelései. Amiből ezúttal is kiderül, hogy valóság és képzelet versengésében a képzelet mindig alulmarad."

Sajnos, a darab kaposvári előadása sem hozott lendítőerőként ható sikert. Vi- szont reméljük, hogy a soron következő temesvári bemutató végre segít feltörni a gyümölcs h é j á t s behatolni a magig. Ugyanis az előadás egyik értékelője éles szem- m e l észrevette, hogy m i n á l l — és bicsaklik meg — rendezőileg a dolog: „Sütő szín- p a d i j á t é k a lazábban kapcsolódó képi asszociációkból épül, s a dramaturgia igazsá- gával a z író nemegyszer szembeszegezi a költészet igazságát, s így végül is az dönt a d r á m a színpadi életképességéről, hogy az egyes felvonások, jelenetek, v í z i ó k egy- másra hangolódnak-e. A rendezőnek azt a rejtett asszociációs szálat kell meglelni, amely aligha bogozható k i a cselekményből, a költői képzelet működésének törvé- nyét, mely egyedül képes kulcsot adni Gedeon, az » ú r h a t n á m elvtárs« furcsa kar- rierjéhez."

Viszont v a n a kérdésnek egy másik, a nézőtér felé irányuló vetülete is. Pályi A n d r á s megfogalmazásában: „ . . . bár a r o m á n i a i magyar drámairodalom alkotásai magyar nyélven íródnak, egy m á s i k ország k u l t ú r á j á n a k termékei, sok szál fűzi olyan kulturális-történelmi adottságokhoz, előzményekhez, melyek a m i közönségünk számára kevésbé érthetőek. Ez persze korántsem jelenti, hogy — m i n t sokáig tet- t ü k — m o n d j u n k le e színpadi m ű v e k bemutatásáról, de fokozottabb figyelmet és felkészülést, a d r á m a esetleges átértelmezését, vagy a nézőtér bizonyos »felkészíté- sét« igényli. Ez utóbbi esetben természetesen nem valamiféle ismeretterjesztő be- vezető előadásra gondolunk, h a n e m a darab árnyalt rendezői értelmezésére, olyan kidolgozására, mely egyúttal kalauzol is. Különösen érvényes ez az erdélyi magyar drámákra, s azokra a népi játékokra, melyek közé Sütő A n d r á s darabjait is sorol- hatjuk, hisz ezek a m ű v e k nemcsak a r o m á n i a i kultúrához kapcsolódnak, hanem egy még m a is erősen ható erdélyi magyar, pontosabban székely népköltészeti ha- gyományhoz, melyben a m i közönségünk n e m m i n d i g m u t a t jártasságot."

Fölösleges leírnom, hogy az utolsó — szeget fején találó — mondattal Tamási játékainak h o l d u d v a r á b a n j á r u n k . Sütő, éppúgy m i n t egyik mestere, a tréfa, a hu- mor, a játékos groteszk, sőt a burleszk lebegésében a költészetet lopta (vissza) a színpadra. Kritikusainak, m i k ö z b e n A d a m o v b ó l és Beckettből vizsgáztatták, erre a legsajátosabb dallamra b o t f ü l ü k volt. N e m a m ű sajátos struktúrája, h a n e m elmé- leteik — gyakran előítéleteik — felől vizsgálták, a szerkesztés és ábrázolás besuly- kolt jegyeit kérték számon. N e m csoda, ha a játékos délibábolásból j ó f o r m á n semmit fel n e m fogtak. Vakságuk is hozzájárult, hogy Sütő elkedvetlenedett a színpadtól, s

•azért í r t a m ilyen bőven Kálvin-témájáról, hogy kedvet teremtsek az ú j vállal- kozáshoz.

ÁBEL KACAGÁSA ÉS SZOMORÜSÁGA

Esszé, t a n u l m á n y , napló, jegyzet, glossza, irodalmi miniatűr. Vannak, a k i k elta- nácsolják ezektől az írásfajtáktól S ü t ő Andrást. M a r a d j o n h ű az erős tehetség és rövid lélegzet klasszikus m ű f a j á h o z , a novellához. í r j o n novellát, a b b a n mester ő.

A többi úgyis csak „melléktermék".

Melléktermék? Valamirevaló író kezéből nem kerülhet ki melléktermék, illetve ami melléktermékként készült, az sem m a r a d az. „A j ó író nem k a p h a t kezébe olyan picinyke, olyan véletlen anyagot, amelyből ne tudná kigyúrni a z igazság szobrát, a 45

maga igazáért." Illyés G y u l á t idéztem, S ü t ő Andrásra g o n d o l t a m : b á r m i is legyen a tárgy, erejét az írótól kapja, és úgy él, ahogyan alkotója szelleme élteti. És n i n c s csip-csup remekmű, miként nincs grandiózus r e m e k m ű sem. Egy k á m e a éppoly tö- kéletes lehet, a k á r egy palota vagy éppenséggel városrész. Nemcsak az a r a n y t ö m b arany, a z aranyforgács is az. A mesterjegy, az a r a n y m ű v e s értékjelző billoga é p p ú g y rajta lehet a húszsoros szesszeneten, akár a húszoldalas elbeszélésen, százhúsz olda- las kisregényen. A tehetség nem terjedelem, h a n e m minőség, mely n e m ismer m ű - faji határokat, sorompókat, sem m ű f a j i alárendeltséget.

S ü t ő A n d r á s esszéinek, portréinak, publicisztikájának, m i n i a t ű r j e i n e k , ú t i n a p l ó i - n a k ott a helyük az Anyám könnyű álmot ígér és a novellák, kisregények mellett.

Nemcsak filológiailag részei az összműnek; szellemükben és esztétikai minőségük- ben is. S mesterei e m ű f a j b a n is a legjobbak v o l t a k : Illyés, Németh, Tamási, Cs.

Szabó és — vonakodva írom le a n e v e t — K e m é n y Zsigmond.

Vonakodva, mert ezúttal v a l a m i többről v a n szó, m i n t az írásművészet példá- járól. H a d d kezdjem h á t ezzel.

A hivatásos kritikus, t a n u l m á n y í r ó — m i n t m o n d a n i szokás — h i v a t a l b ó l ír.

Művek, jelenségek, szerzők esetlegesen, szinte véletlenszerűen k e r ü l n e k górcsöve elé, tolla alá. Ideje és lehetősége r i t k á n van arra, hogy személyesebb v o n z a l m a i k ö r é b ő l válassza tárgyát.

M á s a helyzet a szépírónál. H a időnként t a n u l m á n y r a , portréra, esszére f o r d í t j a tehetségét, akkor az érdeklődéséhez, ízléséhez, legszemélyesebb h a j l a m a i h o z közel állót válassza. Azt, akit — valamiben, valahogyan — rokon g o n d o l k o d á s ú n a k érez.

Éppen ezért a szépírónak az értekező m ű f a j o k b a n tett kirajzása m i n d i g v a l l o m á s . Szív szerinti aláhajlás a példákhoz, mesterekhez. A b e n n ü k fölparázsló gondokhoz.

Sütő A n d r á s megírta m á r néhányszor, hogy k i k t ő l k a p t a az első személyes ösz- tönzést p á l y á j á n . Balogh Edgártól, G a á l Gábortól, Nagy Istvántól, Asztalos I s t v á n t ó l , a korai Falvak Népe és U t u n k íróitól. Nem k ö n n y ű az összes neveket gondosan sorba szedni. „Kós Károly ölelt át első novellazsengém megjelenésekor; Kacsó Sán- dor és Balogh Edgár biztatásait melengettem erőgyűjtésként a terveimhez... Még ennek előtte Benedek Marcell és Jékely Zoltán tömögette a zsebemet jó tanácsokkal;

két ragyogó stiliszta fésülgette mondataimból a mezőségi bogáncsokat..."

Felidézéseiben — pár sorban — maradandó jellemzések kerültek ki S ü t ő A n d r á s tolla alól. M i n d a n n y i a n , a k i k Szabédi László egyetemi t a n í t v á n y a i v o l t u n k , igazolni t u d j u k az arcvázlat pontossságát: „Nagy néha Szabédi László jött föl a Falvak Né- péhez. A szarvasiramú logika, a babitsi kultúra jött vele, s fiatal arcán, szomorkás szemében a Sérültség. Szabédi az eszme és az eszményi közötti szakadékokban vala- hol mindig sebet kapott... Mint minden sérültség: az övé is a magányt — nyo- masztó magányát — növesztette. Bátor, kutató elme volt; a marxizmust, amely nem egy kortársát alig bőrvastagságnyira érintette — csak épp a hangoskodás erejéig —, sohasem tekintette dogmának, afféle figyelmeztető lámpásnak, mit a mesebeli vak hordozott volt, nem azért, hogy ő lásson, hanem, hogy mások lássák őt, és le ne verjék a lábáról. Az elemzés, a gondolat fölhajtó erejét, az eligazító világosságot találta meg Szabédi a marxizmusban. Merész föltevéseivel, terveivel mindig meg- hökkentett: néha meggyötörtnek láttam. Az írógép mellől kelt föl, önnön mélysé- geiből felbukkanva — mint a gyöngyhalász — villogtatta elibénk a gondolatnak valamely ritka remekét."

Mások a nagy irodalmak felé vakoskodó ablakokon nyitogatták — S ü t ő A n d r á s előtt — a zsalugátereket. H a d d említsek érdeklődése természetére — a z o k b ó l a z igen korai évekből — közvetlen „tárgyi bizonyítékot" is. Évtizeddel ezelőtti össze- meséléseink idejéből őrzöm Sütő András két a j á n d é k könyvét. A z egyik N é m e t h László A z értelmiség hivatása című, negyvennégyben megjelent cikk- és t a n u l m á n y - gyűjteménye. A másik egy esszékötet, Cs. Szabó László H a z a és nagyvilág-a. A be- jegyzés szerint: „Sütő A n d r á s fg. VI. o. Kolozsvár, 1945. szept. 25." E k k o r t á j t rán- totta m a g a mellé riporternek a diákot Balogh Edgár, a Világossághoz. Érdeklődés- 46

irányát — összevetve az időponttal — figyelmet érdemlőnek vélem. Ez a nyitottság, sokféle érzékenység dajkálta föl müveit, míves közügyi publicisztikáját is.

M i n d e n íróembernek v a n n a k egészen személyessé vált irodalmi gondjai is. Szen- vedéllyé nemesedettek, feladattá izmosodottak. A Sütő Andrásé leginkább K e m é n y Zsigmond.

A dúlt, magányos, társtalan, örvényes, nagyokat botló lángészt a szülőfalu és a nagyenyedi Bethlen kollégium örökítette a kései utódra. Kemény élete utolsó éveit, i m m á r ö n m a g a romjaként, Pusztakamaráson töltötte. Ott halt meg, két nappal ka- rácsony előtt, 1875-ben. Ott is temették el. Sírja a hegyoldalban „a cigánysor végén, marhalegelőn, ahol az egy hajdani szegényes kúria kertcsücskével találkozik" — anyja, a r o m á n származék Csóka (Tsóka) Rozália s a Kemény Jánosé mellett. K ö v é n a felirat: A fáklya m á s n a k szolgál, magát emészti meg.

Ez a ledőlt sírkő, a kökénybokrok és vadrózsák közt, Sütő A n d r á s m ű v é b e n mintegy mementóvá vált. Nemcsak fellobbanó esszére — Sírkövek, Pusztakamarás

— serkentette a K e m é n y Zsigmond ébresztésére vállalkozót; szokatlan filológusi robotra hajszolta a szépírót is. Irodalomtörténészekre mért feladatot vállalt magára, hogy előharsonázza földijét, Zsigó bárót. Hatvannégy szeptemberében az U T U N K - ban élesztgette a Végzet és a Cselekvés útvesztőin gyötrődve kóválygót. A z Elet és ábránd c í m ű t a n u l m á n y írója m á r a K e m é n y Zsigmond-rehabilitálás — kellett egy- általán rehabilitálni vagy ideológiai beidegződéseink felől olvastuk rosszul m ű v e i t ?

— szándékával n y ú l t a kérdéshez. Ugyanannak az esztendőnek nyarán elképedve néztem S ü t ő A n d r á s íróasztalán a G y u l a i P á l által szerkesztett életműsorozat tizen- két kötetét, P a p p Ferenc nagy életrajzát, Péterfy, Németh, Sőtér s mások tanulmá- nyait, Pállfy J á n o s emlékezéseit. Mihez fogott itt össze ennyi energia, szellem, tudás, szándék? A képletesen és a valóságosan ledőlt sírkő felállításához, visszaállításához.

Az Anyám könnyű álmot ígér Visszapillantás c í m ű fejezetében, zárójelek közt buk- kan f ö l a K e m é n y Zsigmond-i örökség gondja: „Ö az egyetlen, akitől nem elvenni, hanem átvenni kellett valamit. A terhes mivoltában is kovásztermészetű örökséget.

A könyveit ugyan itt senki sem olvasta, de tébolyba hulló szenvedéseinek, nemzet- féltő gondjának legendája máig föl-föllobban a sírja környékén. Konok sírköve fek- tében is mondja a tanulságot a másnak világító s önmagát elemésztő fáklyáról.

Vele, mint minden költővel, egy csipetnyi eszményi emberiség költözött a világba..."

A sírtól a szülőházhoz is elvitte a gond az írót. N e m vigasztalóbb a kép, melyet a Péntek asszony kastélyában című, az alvinci látogatást ironikusan dramatizáló esszében k a p u n k .

D e ne keserű felhorkanásain tapogassuk K e m é n y ébresztését. M i n a p , Perjés Géza t a n u l m á n y á n a k m a r g ó j á r a ezt jegyezte meg: „Ez az ember elég nagy bottal veri széjjel az évszázados magyar illúziókat. S mindinkább Kemény és Széchenyi felé taszítják az embert az efféle tűnődések. Vajon nincs itt jelen valamifajta vég- zetes tévedés a dolgok megítélésében? Vajon ez az egész egekig lángoló hősiesség és kardkirántás: nem a túlzásba vitt erény tragédiája? Aminek még a legjózanabbak is (Petőfi, Ady, Illyés) néhanapján áldozatául estek? Néhanapján — mondom —, mert hisz a tökéletes életösztön épp ezt súgná: a néhanapiságot. Az ugrást, amikor lehet, a Bethlen Gábor-i ravaszságot, amikor nem lehet. S mivel a NEM LEHET gyak- rabban meredt elibénk: nem kellene-e többnek lennie a Kemény—Bethlen-fajtából s kevesebb a magukat felgyújtókból."

S ü t ő A n d r á s K e m é n y Zsigmond iránti fokozott rokonszenvét Kemény történelmi, Öntudatépítő realizmusa táplálja. M i n d e n f a j t a romantikától, politikaitól és irodal- mitól való határozott különállása. Műveiben a szenvedélyeiktől elragadtakat, a könnyelműeket, a tettről elkésőket írta meg, az ő tragikumukat. Regényhőseinek bukása óvó, tanító feladatot tölt be. Németh László Keményt egyenesen „nemzet- nevelőnek" címzi. Ilyennek látja Sütő is. Saját tapasztalatai alapján, de ezt tanulta

47

Gyulaitól, Péterfytől, Móricztól is. Esszé irály a — fő vonulatában — ebben a realitás iránti vonzódásban, a realitásérzék gyakorlásában fogant.

Élethűség, problémalátás, valószerűség és hatásosság jellemzik esszéit. A negye- dik műfajban is a társadalmi-közügyi felelősséggel viaskodó szépíró bujkál. A téma, ebben a vetületben, csak ürügy. A Rigó és apostol címet viselő „úti tűnődéseiben"

olvasható: „ . . . e könyvecske szerzője Marosvécsen és Teheránban ugyanazon gond-

Nem a gondok fitogtatásaképpen, hanem abból a kényszerűségből, amellyel ki-ki a maga szemölcsét, ráncát viseli. Itthoni fonnivaló nélkül — úgy gondolom — nem is érdemes utazni; az embert megöli a világ végtelen közönye."

Sütő András nem tud és nem akar közönyös lenni. Egész írói műve tevékeny elkötelezettségét igazolja. Számára az utak Európába és Európából egyaránt Puszta- kamaráson keresztül vezetnek. Gondjai így nyernek jelképes értelmet is.

48