X V . év/. s.
M.IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALMI LAP
1961. májusMagas elméleti képzettséggel a marxizmus szellemében!
V I T A K R I T I K A I É L E T Ü N K K É R D É S E I R Ő L
Mint erről híreink közt koráb- ban már beszámoltunk március 22-én este a Magyar írók Szövet- sége Dél-Magyarországi Csoportja vit.it rendezett a szegedi újságíró klub helyiségében, ahol az MSZMP KB mellett működő Kul- turális Elméleti Bizottságnak kri- tikánk jelenlegi helyzetéről és né- bány fogyatékosságáról szóló té- zisei alapján élénk és magas szín- vonalú polémia alakult ki, iga- zolva a rendezők várakozását és bizonyítva, hogy Szegeden eleven érdeklődés mutatkozik az értel- miség köreiben az új magyar iro- dalom és kritika elméleti kérdé- sei iránt. Az előadás és a vita lényegét az alábbiakban közöljük:
A VITÁT VEZETŐ Kiss La- jos adjunktus, József Attila-díjas, az írócsoport fcritikgi szakosztályá- nak vezetője, bevezető előadásá- ban nem annyira a tézisek anya- gát ismertette, mint inkább a jó kritika összetevőit, sajátosságait elemezte, egyben személyes meg- győződéstől átfűtött szavakkal hi- tet tett a tudományos igényű és pártos kritika mellett A mű és a kritikus kapcsolatát elemezve hangsúlyozta minden jó kritika nélkülözhetetlen alapját: a kiala- kult egyéni ízlést és világnézetet.
A kritikus munkája az elemzés, ezért a műből indul ki, csak a mű- ben adott problémák láncolatán haladhat végig. De a kritika ma- gyaráz, értékel is, ezért objekti- visztikus elfogulatlansággal soha- sem közelítheti meg tárgyát. A kri- tika mindig ítél, s az ítéletben benne van az állásfoglalás, a pártosság,
•>az igazsággal egybehangzó osz- tálypártosság". Az irodalmi bírá- lat az igazság nevében ítél, s ezért nincs e műfajban semmi értéke az »eklektikus gondolatnak, a ki- egyenlítő magatartásnak, az okos gyávaságnak, a körültekintő szi- matnak«. A kritika tudományos- ságának alapja a bíráló világnéze- tének tudományossága. A nem tu- dományos világnézet mindenféle torzítás alapja lehet, ezért kell a jó kritikusnak arra törekednie, hogy magas elméleti igénnyel tudjon a marxizmus szellemében alkotni.
Az elméleti igénytelenség meg- bosszulja magát, s még ha magas szakmai tudással párosul is, a megítélést bizonytalanná teszi, oká- vá lesz az olyan hiányosságoknak, melyek ellen a tézisek is felveszik a harcot. Nem kell tehát félteni az irodalomtörténetet, az esztéti- kát és a kritikát a marxista filo- zófia befolyásától, mert e hatás nem fenyegeti az előbb említett tudományok integritását, ellenke- zőleg, megtermékenyíti őket. Kiss Lajos az öncélú, belső esztetizálás- sal szemben — harcolva a másik véglet — a kritikai ösztönösség ellen is küzd. Szerinte a legjobb értelemben vett népszeretet sem pótolhatja a képzettséget, s a leg- jobb népszeretet a kritikában is az igazság határozott kimondása.
A bírálat módszeréről szólva, a leghasznosabhnak, bár egyúttal leg- nehezebbnek is a határozott és elvi kritikát tartja. Megjegyzi, hogy ez
»elsősorban gondolati és erkölcsi teljesítmény. Másodsorban szívós és következetes harc. Mondjuk meg őszintén, nagy ez a két köve- telmény. Csak az képes ilyen ma- gatartásra, aki tisztában van ön- magával. Aki elég bátor és felké- szült arra, hogy vitába szálljon a maradiságot védő ízléssel, hagyo- mánnyal és tekintéllyel. Harcolni pedig nem könnyű. Az ellenfelek nem mindig tartják tiszteletben a lovagiasság szabályait. Az elvi vé- leményre nem mindig elvi módon válaszolnak. S az is előfordul, hogy az őszinte, szókimondó bírálatra orvtámadót kiáltanak. De mindez nem lehet ok a kritikai opportu- nizmusra, egyfajta, társadalmilag elviselhető langymeleg bírálói ma- gatartás kialakítására. a szocialis- ta társadalomban is vita szüli meg az igazságot. S akinek igaza van, esélye is van a győzelemre. Csak küzdenie kell".
A továbbiakban elveti a sommás
ítéletet, az elfogultságot, és idézi a párt állásfoglalását: »Az értéke- lés alapja egyedül a mű legyen.«
Alkotói beleélést követel a kriti- kustól, aki szerinte a műalkotás igazi újjáteremtője. Szabolcsi Mik- lósnak, az Élet és Irodalom fele- lős szerkesztőjének javaslatával kapcsolatban, hogy nagy íróink is ragadjanak kritikusi tollat, kifejti, hogy nagy író és nagy kritikus rit- kán egyesül egy személyben. He- lyes, ha író is kritizál, de ez csak akkor hasznos az irodalom számá- ra, ha nem a 20—30 évvel ko- rábbi szellemi harcok arzenáljá- ból kölcsönzi fegyvereit, hanem a kor igényének megfelelő tudomá- nyos felkészültséggel rendelkezik.
A marxista kritika jellemzője a dialektikus szemlélet és módszer.
Az egyoldalúság torzításai ellen kétfrontos harcot kell folytatni. A bal- és jobboldali egyoldalúság, túlzás egyaránt gondolati kényel- messég, önállótlanság következmé- nye. A sémákban gondolkozó em- ber, minél radikálisabb, annál ere- detibbnek hathat. Valójában itt m á r nem érvényesül • az egyéniség,
»a túlzóknak svádájuk van csu- pán". Mindkét túlzásnak közös az osztály gyökere: a kispolgári élmé- nyek és világnézet talajából táp- lálkozik. De kispolgári talajon nemcsak jobb- és baloldali túlzás teremhet meg, a világnézeti igény- telenség, a gondolati • ?e«ryi*i»pp.<<
talaján a szellemi önállótlanság sokkal gazdagabb flórája virágoz- hat. " . . . ha csak a kétirányú túl- zás ellen harcolunk és nem vesz- szük tűz alá a világnézeti igényte- lenséget, s a gondolati önállótlan- ságot is — lényegében azt a té- nyezőt, ami a túlzásokat szüli —, a hibák és túlzások forrását és okát érintetlenül hagyjuk. Aki kép- telen önálló ítéletre és elemzésre,
az képes lehet arra, hogy a két- frontos küzdelmet is dogmatikusan folytassa." Nem helyes az a kri- tikai módszer, mely a jelenségek konkrét és dialektikus elemzését egyfajta statisztikus módszerrel helyettesíti. Nem lehet az igazságot a mérleg serpenyőjében kiegyensú- lyozni. A politikailag nem osztá- lyozható jelenségeket, például a lustaságot, a tudatlanságot, a klikk- szellemet nem jó a szokványos formulákba beskatulyázni.
"A kritikusnak a korszerűség jegyeit kell keresnie a műalkotá- sokban. Feladata semmiképpen sem a belső esztétizálás... A jó iroda- lom mindig híven és mélyen feje- zi ki korának gondolatait, esemé- nyeit és életérzéseit. A jó kritiká- nak sem szabad kevésbé fogékony- nak lennie az új, a korszerű iránt.
Ha bírálói mércéjét saját korá- val nem hitelesítteti, csal."
A POLGÁRI és kispolgári fel- fogások rendszert képezve ma már n e m léteznek nálunk, inkább egyes nézetek és ízlések képvise- lik. Időről-időre mégis megüt- köznék a marxista kritika front- jával, így például a modernizmus körüli vitákban; de mint a moder- nizmus művészeti irányzata, ugyanúgy a mellette zászlót bontó kritika is álmodern, anakroniszti- kusán modern, mivel lényegében polgári. A "Steril esztétika" hívei, bár a Nyugat nagy kritikus nem- zedékétől tanultak, ma m á r csak ismételgetnek, szerepük retrográd:
a polgári életérzés, apologetikája.
"Az igazán modern művészetnek és kritikának ma azonos ismérve van: az élet korszerű megítélése, a. korszerű gondolat és világné- zet."
Előadása befejező részében meg- említette, hogy az utóbbi időkben az írószövetség vitáin többször megbírálták a szegedi irodalom- kritikát is, "balos", proletkultos hi- bákat és tendenciákat olvasva a Ti- szatáj cikkírói fejére. Noha e bírá- latok lényegében a Tiszatáj néhány cikkét illetik, nem árt, ha a laposab- ban megvizsgáljuk helyi kritikánk
helyzetét, mert a megye irodalma előbbre van, mint a kritika, és a kritikusok mind a mai napig adó- sok például a Tiszatáj Kiskönyv- tár sorozatban megjelent kötetek legtöbbjének részletes és alapos
bírálatával.
Az előadás után kibontakozó vi- tára az volt a jellemző, hogy aránylag kevés hozzászólásban fog- lalkoztak a helyi kritika problé- máival és feladataival, s így a vita az irodalompolitika és irodalom- elmélet általánosabb kérdései, el- sősorban a kritikai és a szocialis- ta realizmus kérdései irányába to- lódott el. Érintsük először a kri- tikával közvetlenül foglalkozó hozzászólásokat. Kovács Sándor
Iván a Tiszatáj szerepével fog- lalkozott. Megállapította, hogy a lap 1956 után —, mint az elsőként megalakult vidéki irodalmi folyó- irat — jelentős szerepet játszott az irodalom konszolidációjában.
1959-ig a lap szerkesztésére az volt jellemző, hogy élénken résztvett a központi irodalompolitikai prob- lémák, elsősorban a modernizmus és a népiek irányzata körül kiala- kult polémiában. Ugyanakkor a lap körül fiatal és tehetséges írók sora nőtt fel, jó bázist nyújtva a Tiszatáj munkájának. Ez volt a lap virágkora, de 1960-ban már bizonyos önelégültség jellemezte a szerkesztést, a lap kritikai rovatá- ban pedic lyyjCiiíj' fPStoaiMdáfe.
az égető harci kérdések elkerülése uralkodott. Nem vette fel a harcot azokkal a polgári nézetekkel és írói módszerekkel szemben, me- lyek az utóbbi időben jelentkez- tek. Pillanatnyi megtorpanásából úgy lehet kiragadni a Tiszatájat, ha megint a legégetőbb orszá- gos kérdések sodrába kerül, ha megszabadítjuk az óvatoskodástól s egyúttal a »balos«, proletkultos hibáktól.
Bárdos Pál hozzászólásában rész- letesen foglalkozott a szegedi kri- tika jelenlegi helyzetével, és itt nemcsak a Tiszatáj, de a Dél-Ma- gyarország hasábjain megjelent kritikákat j s elemezte. Szerinte né- hány kivételtől eltekintve a meg- jelent kritikák legtöbbje színvona- latlan. Jellegük szerint három csoportba osztotta őket. Az egyik csoporthoz tartozók nem a mű belső világából indulnak ki, ha- nem mérlegelnek és egyensúlyoz- nak, van egy sablon-dicséret és egy sablon-szidalom. Nem bizo- nyítanak, égbe emelnek vagy po- rig sújtanak, igazságtalanul marasz- talnak el könyveket, egyoldalúan fognak fel műveket. A másik cso- port egyszerűen nem kritizál; ezek az írások nem is nevezhetők kri- tikának, ha>nem recenziók, gyatra
reklámszövegek. Rendszerint a problémák felszínén maradnak.
Van aztán néhány hibás kritika is, mint például Dürrenmatt egyik regényéről nemrég megjelent bírá- lat. Negatív műről nem lehet úgy kritikát írni, hogy vélt formai bravúr alapján égbe emeljük. Na- gyon jó lenne, ha a kritika tudo- mányosságára és a világn éreti pártosságon belüli objektivitásra is adnánk már valamit. Nagy Sán- dor a színházi kritikákról állapí- totta meg jogosan, hogy nagy ré- szük sematikus, semmit sem hasz- nál az ottani munkának.
A hozzászólások többsége a szo- cialista irodalom elméleti kérdé- seihez kapcsolódott. A vitának eb- ben a részében Kiss Lajos, Vajda László, Németh Ferenc, Papp La- jos, Csetri Lajos, Bárdos Pál, Nagy Sándor, Tóth Béla és Magdu Lu- cián vett részt, legtöbbjük több- ször is felszólalt. A legkevesebb polémia az irányzatok kérdésé- vel kapcsolatban alakult ki. A kérdést úgy fogalmazták meg, hogy csak stílusirányzatokról vagy tar- talmi különbséget hordozó irány- zatokról beszélhetünk-e; hogy van-e létjogosultsága ma nálunk a kritikai realizmusnak és a moder-
a j u s í
H O R V Á T H M I H Á L Y : V Á Z L A T
mzrnusnak? A vita során szükség- szerűen tisztázni kellett a kritikai es a szocialista realizmus íogalma- nak lényegét, és a legtöbb hozzá- szólás ehhez próbált — több-ke- vesebb sikerrel — hozzájárulni.
Már az irányzatok kérdésénél is fogalmi ellentétek - mutatkoztak, mert voltak, akik összekeverték a szocialista irodalmon belül szük- séges stílusirányzatokat a nálunk ma még élő kispolgári irodalmi irányzatokkal. A vitában n e m si- multak el teljesen az ellentétes nézetek, mert volt olyan, aki a kritikai realizmus és a szocialista realizmus közötti ugrásszerű, for- radalmi változást oly élesen és mereven hangsúlyozta, hogy a ket- tő közötti fejlődés lehetőségét is csaknem kétségbe vonta; míg a másik nézet vallói azt hangsúlyoz- ták, hogy ha m a kialakult és poli- tikai tartalmat kifejező irányza- tokról kevésbé is beszélhetünk és inkább egy-egy alkotó életművén vagy egyes művein belül érződik a városi vagy falusi kispolgári ré- tegek szemléletvilága és ízlése, ez irányzatok létjogosultságát ma fej- lődésünk perspektívája biztosítja.
A vitatkozók megegyeztek abban, hogy a szocialista irodalom a jövő irodalma s korunkról a legtöbbet a szocialista realizmus módszeré- vel lehet elmondani. A szocialista irodalom hegemóniáját azonban csak harcban lehet megteremteni, a többi irányzattal való művészi megmérkőzésben, s a szocialista irodalom csak a magasabb színvo- nallal hódítja meg az olvasóközön- séget. A pártos irodalom hegemó- niáját nem lehet adminisztratív eszközökkel megteremteni, mert így csak olyan egység jöhet létre, amilyen nálunk az 50-es évek ele- jén volt. A szocialista irodalom he- gemóniájáért folytatott harcban nagy szerepe van a marxista kri- tikának, amely kultúrforradal- munk előrehaladásával egyre szé- lesebb néptömegek ízlését és Igé- nyeit állítja szembe az egyes mű- vekben még megmutatkozó kis- polgári ízléssel.
A REALIZMUS ÉRTELMEZÉ- SÉBEN is ellentétes vélemények csaptak össze. Vannak, akik a rea- lizmus filozófiai fogalmához r a - gaszkodnak, s a realizmus mód- szerét a klasszicizmussal és a ro- mantikával együtt az irodalom egész történetében élő kategóriá- nak tekintik. Egy másik nézet a realizmust történelmi kategóriának vélte ugyan, de egyik leglényege- sebb jellegzetességét, a típusalko- tást m á r a realizmus előtt is meg-
lévőnek tartja. Az egyik hozzászó- ló hosszabban hivatkozott a Szovjetunióban JezajJoti rcanzmus- vita eredményeire. Megállapította, hogy ebben a vitában az a nézet kerekedett felül, mely a realizmust történelmi kategóriaként fogja fel.
Ily módon aligha beszélhetünk pél- dául antik realizmusról, mert a klasszikus irodalomban éppúgy, mint a későbbi klasszicizmusban az eszményítés uralkodik. Több hozzászólás helyesen hangsúlyozta, hogy a realizmus módszeréi sem lehet korok feletti általánosságban felfogni, mert a realista módszert állandóan befolyásolja és fejlődés- re kényszeríti tárgya: a társada- lom élete a maga fejlődésében.
Nagy szerepe van a realista mód- szer befolyásolásában a társada- lomban uralkodó világnézeteknek is; így például a polgári realizmus is más volt fejlődésének egyes sza- kaszaiban, a felvilágosodott rea- lizmus szinte naiv hite az emberi észben és optimizmusa lényegé- ben különbözik a kritikai realiz- mus alapállásától, mely a kialakult polgári társadalommal szemben az illúzióit vesztett művész elítélő magatartását hangsúlyozza, sokszor pesszimista formában.
A szocialista realizmus a realiz- mus minőségileg új szakasza, a szocialista társadalomban élő em- ber végtelen lehetőségét fejezi ki, ezért alapjában optimista. Mivel a társadalom átalakításáért folyó harcban aktív szerepet tölt be, keresnie kell és nu)g kell alkot- nia korszakunk reális hősét, meg kell keresnie az esztétikai eszmé- nyének megfelelő hőst, a pozitív hőst. De a szocialista realizmus kategóriáit sem lehet egyszer s mindenkorra adottnak tekinteni:
ahogy társadalmunk és a benne élő emberek is állandóan változ- nak, ábrázolásuk módszereinek is állandóan változniok, fejlődniük kell. Mint ahogy Kiss Lajos hang- súlyozta: a szovjet élet mai való- ságát nem lehet már adekvátan ábrázolni sem az "Anya" módsze- reivel, sem a forradalom és pol- gárháború korszakának ábrázoló módszereivel. Mint többen hang- súlyozták, a szocialista realizmus a valóság lényegi mozgásának ábrázolásán kívül ma m á r sokkal alaposabb lélekrajzot követel, ahogy a tükrözendő emberi éle- tek lelki folyamatai is jelentős változáson, probléma-átalakuláson mentek keresztül a megvalósult szocializmus és az épülő kommu- nizmus világában.
(Folytatás a 2. oldalon.)
(Folytatás az 1. oldalról.) Még egy kérdésben merült iöl lényeges ellentét a vitázok között.
Míg a többség a szocialista irodal- mat és a szocialista realizmust azo- nosította és megítélési mércéül szinte kizárólag elegendőnek tar- totta az író világnézetét és a mű- vet megalkotó szándékát, voltak olyanok, akik a szocialista irodal- mat szélesebb kategóriának tartot- ták, mint a szocialista realizmust.
Nézetük szerint a szocialista vi- lágnézettel és szándékkal megírt művek kétségtelenül a szocialista irodalomhoz tartoznak, de a szo- cialista realizmushoz ezenkívül a történelmileg kialakult realista
módszernek is hozzá kell járulnia, a kommunista világnézettel való
dialektikus egységben. Nem min- den szocialista szándékkal megírt m ű r e mondhatjuk rá a szocialista realizmus értékelő ítéletét. Volt olyan, aki ennek az alapán a szo- cialista romantika létjogosultságá- ról beszélt. A többség ragaszko- dott a hagyományos véleményhez, amely szerint a forradalmi roman- tika a szocialista realizmus alkotó eleme.
A VITÁT BEFEJEZŐ hozzászó- lásában Andrássy Lajos, a Tiszatáj felelős szerkesztője hasznosnak mondotta az ilyen jellegű eszme- cseréket és ezért azt javasolta a Magyar Írók Szövetsége Dél-Ma- gyarországi Csoportja vezetőségé- nek, hogy a továbbiakban rend- szeresen rendezzen ilyen irodalom- elméleti kérdésekkel foglalkozó vitákat. A Tiszatáj kritikai m u n - kájának megjavítására a Szegeden kritikát írók táborának a szélesí- tését ajánlotta. Ezenkívül azt ja- vasolta a kritikai szakosztálynak, hogy időről-időre iktassa program- ba egy-egy helyi szerző műveinek megvitatását.
A vitán résztvevők valamennyien azzal a meggyőződéssel távoztak, hogy helyes a hasonló viták ren- dezésének programja.
Közöljük olvasóinkkal, hogy anyagtorlódás miatt szokásos ke- resztrejtvényünk e számból kima- radt. *
Márciusi számunk "A költő Móra* című keresztrejtvényének helyes megfejtése:
vízszintes 1: öröm, bú ért, nem é r t nyom nélkül semmi.
Függőleges 17: dalt, éneket fa- kasztott mindahány.
Vízszintes 65: téged n e m mer- telek megénekelni.
Függőleges 110: lelkemnek lelke édes jó anyám.
Márciusi keresztrejtvényünk he- lyes megfejtői közül könyvjutal- m a t nyertek: Balló Károly Deb- recen, Csorna Erzsébet Kisújszál- lás, Józsa Imre Szolnok, Szakács Márta Tiszaőrs, Szurdoki Klára Győr, Tóth I m r e Tiszaigar, H.
Tóth Imre Karcag, Vajda Korné- lia Szombathely, Zoltánfy Jenő
Székesfehérvár. •
• G d & c m Q Q Q B A a
A KISZ KULTURÁLIS SZEMLE keretében 1961. április 4—május 31 között megrendezett II. SZE- GEDI ZENEI HETEK első bemu- tatóját április 12-én tartották meg a Szegedi Zeneművészeti Szakis- kola hangversenytermében, I.
MUNKÁSKÓRUS-HANGVER- SENY címmel. Az Újszegedi Ken- der-Lenszövő Vállalat énekkara:
Dr. Mihálka György, a Dél-Ma- gyarországi Áramszolgáltató Válla- lat „Erkel Ferenc" Kórusa: Ker- tész Lajos, az ÉDOSZ Népi Együt- tes Kamarakórusa: Waldmann Jó- zsef, és a Szakszervezetek Általá- nos Munkáskórusa: dr. Mihálka György vezetésével lépett emel- vényre változatos, és lelkiismere- tes felkészülésről tanúskodó mű- sorával. Ü j színt jelentett az ének- karok szereplésében, hogy számos igényes kórusmüvet először tűztek műsorukra. Különösen figyelemre méltó a DÁV „Erkel Ferenc" kó- rusa által először bemutatott: Can- tate de minoribus (Ének a kicsi- nyekről) c. kantáta ütőhangszer-, oboa- és zongorakísérettel — mely- nek zenéjét Erich Kastner szöve- gére Szelényi István szerezte —, és dicséretre méltó volt az egyre erő- södő Általános Munkáskórus elő- adásában, munkáskórustól először hallott: Tanyajev: Este c. szerze- ménye.
Az est műsoráról részletek be- mutatása céljából a Magyar Rádió felvételeket készített.
A szegedi felsőfokú intézmények ZENEKARI HANGVERSENYE áp- rilis 17-én zajlott le nagy sikerrel, 19-én a szegedi felsőfokú intézmé- nyek ÉNEKLŐ IFJÚSÁGI HANG- VERSENYE vonzott nagy közön- séget a zenei hetek programjá- ban.
A zenei hetek eddigi bemutatói is lelkiismeretes felkészülésről, igé- nyesebb műsorválasztásról tanús- kodnak, s a kórusok szereplése lényeges minőségi előrelépést mu- tat minden vonatkozásban, ha az elért eredményekkel teljes egészé- ben még nem is lehetünk elége- dettek.
KECSKEMÉTEN, az ünnepi könyvhét keretében rendezendő irodalmi esten, melyet "a Katona József Társaság és a TIT készí- tett elő, budapesti, debreceni, pécsi és szegedi írók is fellépnek, s ezt az alkalmat ismerkedésre, a köl- csönös problémák megbeszélésére is felhasználják, hogy a Dél-Ma- gyarországi Írócsoport kapcsolatait szélesítsék.
A SZEGEDI EGYETEMI SZÍN- PAD április 18-án nagysikerű iro- dalmi estet rendezett a szegedi fiatal írók és költők műveiből. Be- vezetőt mondott: dr. S z a u d e r József egyetemi tanár.
Az est műsorában: B á l i n t Gyula, B á r d o s Pál, C s é p i Jó- zsef, F e n á k e l Judit prózaírók és A n d r á s s y Lajos, C z i 1 c z e r Olga, D a r v a s László, G a á 1 Sándor, L ő d i Ferenc, M a g d u Lucián, N a g y f a l u s i Tibor, P a p p Lajos, R i g ó Béla, S i m á i Mihály és V e r e s Miklós költők írásaiból, F u c h s András, G e r - g e l y Éva, L a k w e r Anna, L o v á s z Mária, P a p p Mariann.
P á 1 f y Zsuzsa, T ó t h István, V a r g a Mariann, V i n k 1 e r Pé- t c r és Z e n e i József adtak elő.
Közreműködött a Szegcdi Tudo- mányegyetem Ságvári Endre Gya- korló Gimnáziumának énekkara, vezényelt S z é c s i József tanár.
Az irodalmi estet K i s s Lajos adjunktus, József Attila-díjas ren- dezte.
ÁPRILIS 3-ÁN, a Szegedi Nem- zeti Színházban fendezett felsza- badulási díszünnepségen mutatták be Andrássy Lajos és Vaszy Vik- tor ú j zeneművét „A föld dicsé- rete" című ünnepi kantátát. A mo- dern hangszerelésű kórusművet a Szegedi Nemzeti Színház zenekara és a Szegedi Zenebarátok Kórusa adta elő nagy sikerrel. Szólót éne- kelt Szalma Ferenc Liszt-díjas, a Szegedi Nemzeti Színház tagja, vezényelt Vaszy Viktor érdemes művész.
g g o c s Z E G E D I É P Í T Ő K T S Z g § g
• Ü J EZS • • c2 xttgra, undluií kütál 8. _J LJ Q L _ l L
VÁLLAL: KIZÁRÓLAG A LAKOSSÁG RÉSZÉRE
TATAROZÁST, LAKÓHÁZ ÉPÍTÉST,. , LAKÁSLEVÁLASZTÁST, LAKÁSFESTÉST,
VÍZSZERELÉST, CÍMFESTŐ MUNKÁKAT, Ü V E G E Z É S T , M Á Z O L Á S T ,
ÉS MINDENNEMŰ LAKATOSMUNKÁT, E L S Ő R E N D Ű K I S I P A R I K I V I T E L B E N !
Férfi sportöltöny 480,— Ft-tól Férfi sportzakó 4 4 0 , - Ft-tól Férfi kamgarn öltöny divatos fazonban 835,— Ft-tól Férfi kamgarn pantalló 260,— Ft-tól Osztályon felüli divatöltönyök 1370,— Ft-tól
Nagy tavaszi vásár az állami áruházakban május hó 10-ig
T I S Z A Á L L A M I Á R U H Á Z , S Z E G E D ALFÖLDI ÁLLAMI ÁRUHÁZ, S Z O L N O K K Ö R Ö S ÁLLAMI ÁRUHÁZ, BÉKÉSCSABA Könnyű a választás, mert nagy a választék!
S i k e t J á n o s r í & é k S ' í
sámlin és a málló' falnak veti hátát. Az őszi nap az eperfa alsó ágainál jár, fénye vörös, de nincs m á r tűz benne. A kazal tövében csirkék szemezgetnek és szárnyuk csapkodásával rebbentik szét az odaszem- telenkedő verébcsapatot. Csipogásuk, civa- kodásuk zaja felveri a csendet.
Siket János csak ül. Néz maga elé rendü- letlenül, de nem lát semmit. Valami rábo- rult a szemére, és hiába a világosság, neki csak szürkeség az és mozdulatlanság.
Meghalt az asszony.
János ül és néz. A csirkék pörlekednek és esznek. A nap világít, az eperfa kopasz ágát megzörrenti a szél. Zörgeti az ágakat, nyi- korgatja az ajtót, becsörrenti az ablakot, és elszalad másfelé. Már csend van megint. És üresség.
Meghalt az asszony.
János csak annyit tud a halálról, ameny- nyit a szeme lát, esze felfog, emlékezete megőriz, amennyit a szíve érez. S néki a halál borzalom és üresség.
Meghalt az asszony. Ennyi. Fáj.
Most a k a r a t a sincs. Gondolatai kalandoz- nak. S a múlt széthull előttük, mint a kéve az ötvenegynehány év tarlóján. Ott, messze a semlyék lágy f ü v e fénylik — az volt az ifjúság. Az út mellett sudár fák szúródnak az égbe — ők a férfikor lándzsái. Fejével szemben a nap visszasüt még a felhők mö- gül, mintha alájuk gyújtott volna valaki, hogy melegedjenek. Ez lenne az öregség?
Gondolatok jönnek-mennek. S az ösvé- nyen, amit tapostak, jár az igazság.
— Hallod-e, te. Siket János?! — szólal meg benne valami. — Minek éltél? Gyere- ked nem volt, m á r asszonyod sincsen. Ezt a házat is elviszi nemsokára fejed fölül a szél. Hallod-e, te, Siket János?! Mivégre gürcöltél te gyerekkorodtól öregségedig?
Minek volt a m u n k a látástól vakulásig? Mi m a r a d t belőle? Még a v a r j ú se károg utá- nad. ö r ü l j , ha az öregasszonyok megsirat- nak, amikor visznek a temetőbe . . . Elron- tottad, Siket János. Nem így kellett volna.
Magadnak éltél, most magadra m a r a d t á l . . . János eltűnődik, r szövi tovább a gondo- latok pókhálóját.
Negyvenötben két holdat kapott az össze- gürcölt két lánc föld mellé. Akkor azt hitte, kinyílt előtte a világ. Azon az első őszön kijavíttatta a házat, istállót ragasztott mel- léje, kerítést csináltatott, kezdett emelt fej-
PAPP Z O L T Á N :
jel járni, mint aki végre a maga gazdája.
Micsoda erők feszültek benne! A h a j n a l pirkadása, az éjszaka sötétsége ott érte mindig, munka közben. Termett a föld, csak az asszony maradt meddő. Pedig hogy akarták! Egy fiút. akire lesz mit hagyni.
Aki, ha megnő, a húszholdas lányok közül válogathat!
— Kutya az élet egyedül! — kiáltott fel esténként János, amikor meglátta a pitvar- ban hajladozó asszonyt. De mitsem ért a kívánság, csak nem jött a gyerek. Az orvos fejcsóválva hümmögött: nem lehet, János gazda, nem lehet. S hiába gyömöszölte ke- zébe a százforintost, nem mondott mást.
A javasasszony százféle füvet is összefő- zött, kipróbált rontást, b ű b á j t, varázslatot, agyonverette a macskát, kifűrészeltette a tisztaszoba küszöbjét, befüggönyöztette az ablakokat, Jánosnak serkentő italt koty- vasztott, mely eszeveszetté tette őket az estvéli szerelemben, de hiába volt minden, nyomtalanul pergett le az asszonyról a leg- forróbb ölelés is. A javasasszony elkotró- dott.
— Meddő vagy te, lelkem — paskolta meg a fiatalasszony tűzpiros orcáját. — Vagy te, vagy az urad. Sok a jóképű legény erre, bizonyosodj meg még egyszer, melyi- kőtökben van a hiba. Hátha teherbe e j t v a l a m e l y i k . . . — és kacsintva csukta be maga után az ajtót.
A menyecske elborzad a gondolattól, így aztán haláláig sem derült ki, kiben volt a hiba.
A k k o r i b a n kezdték
az első szövetkezetet. Gazsi Horváth lett az elnök. De egv módos gazda se adta be a derekát. Csak a nincstelenek gyülekeztek benne. Akinek két holdja volt, már úrnak számított közöttük.
Siket János úgy érezte, nem való közi- bük. Hat holdja volt már, s még négyet szeretett volna, hogy tíz legyen. Pedig hív-
ták. Dehogy ment. Gazsi Horváth eljött hozzá, telebeszélte a fejét mindennel, de János csak a tíz holdra gondolt, azokra az évekre, amikorra összegürcölheti. S ahogy múlt az idő, tán még örült is a szíve titok- ban, amikor ötvenháromban egyre-másra léptek ki az emberek a szövetkezetből. Szá- rad a fa, hullik az alma — mondogatta ma- gában. S mikor látta, hogy termett biz' az, nem száradt ki, elszontyolodva legyintett:
mindegy, b á n j a a fene. Ha a férgese hullt, ha a java, csináljanak, amit akarnak.
Hiába hívták megint. Csak nem ment közibük.
Tán nem is bánna semmit, ha élne az asszony.
Hisz most csak ül az alkonyat árnyai közt a málló házfalnál, és fáj, hogy minden eszébejut. Hiába kapargatja lába előtt a füvet, hiába ütögeti odébb a göröngyöket, a magányt csak nem t u d j a elhessegetni.
Mihez kezdjen? Kihez fusson?
öccse elment az állami gazdaságba. A sógora a fiával együtt a szövetkezetben próbálgatja szerencséjét a legénykori cim- borákkal együtt. Kivel komázzon? A tíz- holdasokkal sose volt ő valami nagy ba- rátságban. Menjen a faluba? A nyiladozó legényeket m á r nem is i s m e r i . . . Bármerre néz, magány vicsorog rá. Sötét és mély a torka, fagyos a lehelete, borzongató az ü r e s s é g e . . .
Magány . . . M a g á n y . . .
Ha nem lenne próbált ember, sírna. Ki- vert kutyának érzi magát itt, a világ végén, ebben a pusztaságban, ahol végződik a föld, kezdődik a láp, ahol tanya se látszik a kö- zelben. A szövetkezeté itt már minden, csak ez a hat hold kuncsorog magában, körül- verve mezsgyekarókkal. Az éjjel is, mikor a halott asszony fejénél virrasztott, m á r éjfél- kor zúgni kezdett a közelben a traktor, s csak most hagyta abba nemrég, délután.
Hát mindig így lesz ezután?
Ö s s z e r e z z e n ,
földre néz, amelyért annyit dolgozott. Most száradt füvet lenget r a j t a a szél, és mint ijedező macskák, futkosnak hátán az ár- nyékok. A csirkék rég elültek, a verébcsa-
pat is felkapaszkodott az eperfa görcsös ágaira. Csak a szél fütyörész újra. Mélyeb- ben kezdi, aztán magasabbra fogja, zúg, zúg, s kiterjesztett szárnnyal, mint valami nagy madár, repül el a ház fölött, s lecsap az udvarra, akár sokszor a héja.
Később alábbhagy suhogása és nótaszót hoz errefelé. Vidám hangokat terít szét az este szőnyegén. János arrafelé néz, és mesz- sze, valahol távol, a sötétség gyomrában tüzet lát lobogni.
De jó lenne odamenni, melegedni, barát- ságos kezeket szorítgatni — gondolja. De jó lenne pohárba önteni a bort, koccintani a cimborákkal és felhajtani egyszuszra . . .
De jó lenne — jut eszébe, s közben, mint- ha láthatatlan súly nyomná hátát, úgy gör- nyed előre —, de jó lenne borba felejtőzni és a pohárba nézve elmondani akárkinek az ő nagy bánatát.
De jó lenne most emberek közt lenni.
Meg holnap, holnapután, meg mindörökre, míg tart ez az élet. De jó lenne szidni, marni ő k e t De jó lenne nevetni, sírni, örülni v e l ü k . . .
Felállna.
De zsibbadás-ette lába nem bír vele, visz- szatottyan. Falnak veti hátát, lábát kinyúj- tóztatja, dörzsölgeti kezét, mire nagysokára érzi megint, hogy forog benne a vér.
Feltápászkodik. S hogy magasabbról nézi, a tűz is megnő ott a messzeségben. T á n menne is arra. de hej, messze van az, na- gyon messze. Hogy indulna el így, öreg fejjel ebben az ismeretlen éjszakában?
H a m a r a b b kellett volna — gondolja.
Amíg világos volt.
P \0 -a L c L m r n e m l a t t a a t ü z ek minek L ^ t J c m r \ U I nézett volna, ha nem akart, messzire? Elég volt a nagy minden- ségből, amit belát a szem, ez a kis tanya- udvar, mely a magány bölcsőjét ringatja most.
Elkeseredés és düh önti el.
— A kutyaistenit ennek a büdös életnek!
— kiáltja, és belecsap inas öklével a leve- gőbe.
A kutya felriad álmából a kiáltásra. Kaf- fogva f u t j a körül az udvart. Aztán veszett csaholással kezdi ugatni a kelő holdat.
2
(Regényrészlet) p— Már szinte furcsának tűnt, 12 J - a
csöndes nap volt.
hogy se gyűlés, se semmi.Mégis nyomott hangulat uralkodott a gyerekeken, nagy légnyomás nehezedett az agyakra, mint vihar előtt. A kol- légiumba két nyomozó ment föl, tébláboltak egy ideig, az- után elmentek. A hallgatók mosolyogtak és összekacsin- tottak a hátuk mögött. Aztán bosszantani kezdte őket a dolog és akadtak, akik ezt a rossz érzést még fokozták is kétértelműén, de csak egyképpen érthető megjegyzéseikkel.
Híre járt annak is, hogy a rektor nagyon megorrolt a do- logért. Az ilyenkor szokásos pénzhiányról azonban jóval többet beszéltek, hiszen két nap hiányzott az ösztöndíjosz- táshoz. Még Borbás is panaszkodott:
— Gyerekek, úgy korog a gyomrom, nem merek be- menni az előadásra.
— Komám, a te hasadban az ellenség keze beszél, mert már oda is betette a lábát, biztos azt keresték az andrisok — viccelődött valaki. Ezen mind jót nevettek, csak Borbás nem, neki sehogy se tetszett, hogy kapcsolat- ba hozzák a rendőrséggel.
Veres Zoli végre hozzálátott a szemináriumi dolgozat- hoz. Bent ült egész estig az intézeti könyvtárban. Elhatá- rozta, semmivel sem fog törődni, menjenek a dolgok a maguk útján, lesz, ahogy lesz. Hisz végtére is nem az ö gondja ez, kínlódjanak vele az okosok, ö egyetemi hall- gató, meg kell írni a szemináriumi dolgozatát, ehhez pedig verseket kell olvasnia, sok-sok verset. S a könyvek között meg is nyugodott, mint máskor is, boldogan föl tudott oldódni az irodalomban, mint mindig, ha bajba jutott. Ál- talában prózát szívesebben olvasott, de úgy érezte, soha így nem tetszettek neki versek, mint most. Verselemzés-szemi- náriumra készült, József Attila "Holt vidéké*-ből. A szeme bejárta a füstölő víz, lógó káka világát, s engedelmesen fordult a költő mutatta irányba, megkereste a lapos la- pály csendjében kotyogó ladikot. Érezte, érzékelte, hogy
"Jeges ágak között zörgő időt vajúdik az erdő, Csattogó fagy itt lel mohát s ideköti csontos lovát pihenni.* Aztán megtalálta a fagyott világban harasztot pipáló paraszto- kat, s leszállt a jég alá a jó halak után, az iszapba. S mert megbűvölte a megszerkesztett harmónia, forgatta a kötetet, olvasta újra és újra az ismert verseket. Belőle szólt a szó, mintha maga írta volna, megigézte az áradó élet teljessége. Igen, így valahogy kell — gondolta —, nincs olyan szörnyű szorítás, amibe ne lehetne tisztán megmaradni. Keserves dolog az élet, mindenféle poklot meg járat s mégis... ebben a pokolban lesz mindenki jó dudás. Másképp nem lehet "Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni, ott kell annak megtanulni, hogyan kell a dudát fújni*... Hát mit sírok én, mi bajom van ne- kem? Bántott valaki? Üldöztek? Éheztem? Jaj, Zoli, Zoli, rádnézett a kakas! Hisz még rosszabb, sokkal rosszabb idők is jöhetnek. Puha párna volt eddig az élet, kemény deszka is lehet belőle. Kár így odalenni. Nem értenek, jaj, istenem, hát őt értették? Igaza volt, észrevették? Három- száz példányban jelent meg a könyve, még az se fogyott el, pedig ő nagy, nagyon nagy verseket írt, már ilyen idős korában is. Én még! Csak hagyom hadd szálljanak az évek.
Mit csinálok? Mit csinálsz, Veres Zoltán, bölcsészhallga- tó? Minek élsz? Kinek élsz?
Üresen maradt a sok cédula előtte, csak homlokán so- kasodtak a ráncok. Egymaga üldögélt, tollal a kezében, de nem mozdult a tolla. Ott találta az este is, Kalmár Laci is ott találta a kötetre hajolva.
— Zoli, már mindenütt kereslek. Tüntetés van!
rpy/flt€tés ?
— Gyere, nézzük meg! Nincs belépődíj!
Zoli rémülten dobálta össze a könyveket, bujt felöltőbe.
— Laci, ez nem játék, hol vannak?
— Mit izgulsz, azóta már a Klauzál téren lehetnek.
— Gyere, rohanjunk.
Szaladtak a térig. Ott csak úgy feketellett a tömeg, zug- tag, morogtak, itt-ott fölröppentek az ismerős jelszók —
"Hajrá MEFESz!« —, mint a futballmeccsen, s ismeretlen is akadt közöttük: »Éljenek a lengyelek«. A Kossuth-szo- bor talpán közismert fiatal színész szavalta: "Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak.* Szavait elnyomta a kiáltozás "Kossuth-címert vissza!« Feltűnt néha egy is- merős arc, aztán elveszett a sokaságban. Álldogált ott valgy kétezer ember. Ügy látszott, mindenki vitázik mindenkivel, kipirultak az arcok. Jólesett egy kis vacsora utáni kiaba- lás. Enyhe szél fújt, meleget hozott dél felöl. Kalmar vi- gyorogva nézett szét:
— Panem et circenses.
Mit röhögsz ezen? Tragédia. Ki ellen tüntetnek ezek?
— Nem hallod? Nagy Imrét a kormányba! Különben a DISZ-központ adta ki az utasítást a tüntetésre.
— Ez komoly?
— Hát hol élsz te?
— Egész délután olvastam.
— Aztán visszavonta. Vagy betiltották. Mit tudom én!
Ezek meg, mint az őrültek, gyerünk! Aki magyar, velünk tart! Egro, aki ném tart velünk, az nem magyar. Érthető, ugye?
Közben a színész a »Szózat<<-ot kezdte szavalni. Teljesen berekedt a nagy ordítozásban, egyébként is gyenge hangja felmondta a szolgálatot. Mikor befejezte, újra fölzúgott a jelszó: "Éljenek a lengyelek! Hajrá MEFESz!*
— A lengyelekkel mit akarnak?
— A Gomulka-beszéd, ...annak örülnek. Olvastad?
— A, nem! Hosszú!
— Légy nyugodt, ők se!
— Laci, ne gúnyolódj örökké, nézd ezt a rengeteg em- bert, máskor könyörögni kell nekik, méltóztassanak kivo- nulni a ligetbe, pedig ott van sör is meg virsli. Most meg jönnek, ömlenek, csupa láz mind.
— Nézz oda, még te is bepörögsz már!
Dehogy pörgők! De gondolkozz, az ég áldjon meg! Ez a sok ember itt nem ellenség, ezek mi vagyunk, a nép.
— Esküszöm, teljesen hülye vagy, Zoli! Fújd ki magad, mert lihegsz. Es könyörgöm, ne pózolj már te is, mint az a színész; gusztustalan.
j futva közelegtek egy háromszínű
I Az egyetem felöl
zászlóval. A tér vigyázzba állt, amíg a Himnuszt énekelték, aztán zavart mozgás kelt, sen- ki sem tudta, mit kell még ilyenkor csinálni, csak néhány egzaltált lány visongott, éljenzett. Már-már szétoszlottak volna, mikor a zászló körül újra kiabálni kezdtek, »aki magyar, velünk tart!* S megindult a tömeg hosszú sorok- ban a zászló után, amit a MEFESz-vezérkar vett körül. A korzón szólt a hangosbeszélő, de senki sem figyelt oda.Akadtak jólértesültek, akik tudták, Gerő Ernő beszél. Né- hányan füleltek, mi az a furcsa döngés, kattogás az adás- ban, de a menet továbbhaladt, nem lehetett megállítani.
A korzó végén lekanyarodtak a pártbizottság felé. A szín- háznál újra megtorpantak. Félbeszakadt az előadás, a szí- nészek kifestve, jelmezben, kijöttek a művészbejárón, és ölelgették a tüntetőket. Az erkélyre nagyhirtelen Kossuth-
címert raktak ki, és valaki ismét a »Nemzeti dal«-t sza- valta. Magasra csapott a 48-as láz. Mindenfelé jelszavakat kiabáltak, s Merényiék egymás kezéből tépték ki a zászlót.
A vezérkar veszekedett, a bőrkabátos a Sztálin sétány felé akart továbbmenni, mások azt hangoztatták, előbb az üze- meket kell maguk mellé állítani. Végül is megkerülték a színházat, a rendőrség előtt egykedvűen állt az őrszem.
Végigmentek a Kossuth Lajos sugárúton, ott egyre többen csatlakoztak a menethez. A MEGA borozó teljesen kiürült, egy részeg öreg bácsi épp Zoli meg Laci mellett állt be a sorba, vadul hadonászva és kiabálva "Éljenek a lengye- lek!*
— Miért éljenek a lengyelek, papa?
— Rendes nép az nagyon. Bem apó is lengyel volt, bi- zony.
A Marx téren lefordultak, ott is kiürült a kocsma. Egy- re több borízű hang kurjongatott. Kinyíltak az ablakok.
Itt-ott föltűzték a nemzetiszínű zászlókat is. A Szegedi Kender Rigó utcai bejáratánál nagy ribillió lett. Merényiék be akartak menni, de nem engedték őket.
— Ránk fogják, hogy elszakadtunk a munkásosztálytól!
Most meg nem engednek be! Követeljük!...
— A gyár területére belépni tilos! Taknyos kölykök! Majd miattatok leáll a termelés! Nem lehet bemenni. Fiam, ne somfordáljon, mert talál kapni egy nagy frászt!
Akkor már belül is álldogáltak vagy húszan, főleg fia- talok.
— Legalább bennünket eiigedjen ki.
— Tüntetni órabérbe, mi? Elég a dumából...
— Gyerünk tovább, gyerekek, ez egy sztálinista!
Zolihoz odalépett két bőrkabátos férfi.
— Maga a vezető itt? — kérdezte az egyik.
A fiú megijedt. Mit lehet tudni, hátha ávósok. S bár kezdett megnyugodni, s komolytalan dolognak tartani az egészet, élt benne a félsz, hogy ebből még baj lesz.
— Nincs itt vezető. Megyünk a vakvilágba.
Kalmár intett a karjával:
— Ott, azok a zászló körül.
— Köszönjük.
A gyárból nem sikerült kihozni a munkásokat, hát to- vábbmentek Rókus felé.
— No, Laci, mi lesz ebből?
— Semmi, komám. Holnap mindenki ellógja a két első órát, mert álmos lesz.
A J . . akkor már teljesen fölbomlott. Szét-
Az addigi rend
szakadt az addig fegyelmezett menet.A gyerekek nagy nevetve vicceket meséltek egymás- nak, apró kavicsokat hajigáltak, s a fiúk kötekedtek a ré- szegekkel. Rendőrt sehol se láttak útközben. Merényiék mentek, mentek céltudatosan, de a gyerekek naJgy része unni kezdte az egészet, A Csillag-börtön előtt még egyszer föllángolt a hangulat, "Rákosit a Csillagba! Rákosit a Csil- lagba!* kiabálták, de már inkább a vicc kedvéért. Le is kurrogták sokan őket, mondván, hogy volt már ott egyszer az öreg. Valakinek eszébe jutott újra a "Hajrá MEFESz!*, de az már érdektelenségbe fulladt, hasonlóképpen egy erőt- len "Éljen a párt!*. Mire újra kiértek a sugárútra, s a zászló a ruhagyár felé kanyarodott, oszladozni kezdett a tömeg. Zoliék összenéztek, aztán ők is hazafelé tartottak, megunták az egészet. Szólni nem igen mertek egymáshoz, mert akkor véleményt kellett volna mondani, inkább a mellettük elsiető és lázasan vitatkozó csoportokon gúnyo- lódtak. Lehagyták az andalgó szerelmespárokat, akik még a Tisza-part felé vették útjukat, hogy üdvös közéleti tény- kedésüket a magánélet boldog pillanataival tetézzék. Aztán Laci hazaért morogva elköszöntek, s Zoli egyedül maradt gondolataival. Jobb volt kettesben gúnyolódni, másról be- szélni, mint szembenézni az el nem hessentheiő élmények*
kel.
— Mi ez — tépte magát —, tüntetés, nem vitás. Ki ellen? Mi ellen? A hibák ellen, az is világos. Ügy lát- szik, a kormány is egyetért az egésszel, Pesten is biztosan ugyanez van. Jól van ez így? De hisz a DISZ-központ, . ..ha visszavonták, miért van mégis? De hisz semmi baj, ... ártatlan dolog ez. Kiabálnak, lármáznak, ... semmi cél- ja az egésznek. Hogy egyeseknek milyen fontos a Kossnith- címer! Azért a »Talpra magyar* egy kicsit sok. Először is, hol itt a rabság? Es különben is. olyan teátrális, olyan gics- cses ez. Hirtelen mindenki Petőfinek érzi magát... Rákosit a Csillagba! Azért ez disznóság. Épp azokért szenvedett ott, akik most újra odakívánják. Az a két pacák, ... hogy meg- ijedtem, hülye vagyok. Rémeket látok. Nincs itt semmi baj, a túlzások majd elmúlnak, holnapra kialusszuk a dolgot.
Van itt jóakarat, erő, kezdeményezés, majd letisztulnak a dolgok. Ez a lelkesedés nagy dolog. Rég láttam ilyet. Jó irányba kell fordítani. Annyi az egész. Kifogni a szelet a vitorlából. Lefaragni az ilyen bőrkabátosokat... Jó irányba kell fordítani. Jó irányba!
Akkor is ezt mondogatta még magában, mikor magára húzta a takarót, és nyugodtan elaludt. Nem lelkiismeretlen- ségből. aludt el, nem azért, mintha nem izgatták volna az események, hanem mert álmos volt...
Reggeli kihűlt szoba. "Fegyveres
Egmont-nyitány,
ellenforradalmi bandák megtá- madták középületeinket..."0, jaj, az a reggel! Az a sosem érzett, az a hideg! A rádió. Jaj, nem lehet nem odafigyelni, jaj, nem szabad ezt hallani... Nem szabad ilyet hallani. *Fegyveres ellenfor- radalmi bandák megtámadták középületeinket...*
Hát ez lett a vége! Erre a szörnyű állomásra érkezett a tegnap esti vonat. Ártatlan kirándulásnak látszott, és most!... "Fegyveres ellenforradalmi bandák megtámad- tá>lc középületeinket..
Zoli felhúzott térdekkel ült az ágyban, hátát borzongatta a reggeli hideg. Apa már beszaladt a gyárba, csak fut- tában vetette oda:
— Ezt jól megcsináltátok, szaros kölykök.
Lassan szívódott föl fejében az álom öntudatlanság a. Mi- lyen jó lett volna a kései fekvést kialudni, nem ébredni erre a reggelre, egyáltalán nem ébredni fel, nem hallani ilyen szörnyűséget. De ez a reggel ilyen, hideg reggel, na- gyon hideg és a rádióban Egmontot siratják a fafúvósok és aztán fegyveres ellenforradalmi bandák megtámadták középületeinket... És ez nem álom, . . . és ez nem az agy éber pontjainak játéka, és ez a reggel, és ez az ébredés valóság... Es nincs hova bújni az ég alatt a valóság elől, a hideg elől, az ébredés elől. Nincs álmoknak helye az ég alatt és végetért az esti karnevál és vége az álarcosbálnak:
kinn a bárány, benn a farkas. És benn a farkas minde- nütt, a szobában, a rádió barna dobozában, és benn a farkas a lélekben. Hová fuss? Hová menekülj előle? Hisz fegyveres ellenforradalmi bandák megtámadták középüle- teinket. Az álom csupa párna, selymes párna az álom, durva daróc a reggel. Éle van a szónak, éle van a csönd- nek, éle a hidegnek. Csupa él ez a reggel, kétfelé élezett kés ez a reggel. Minden, ami volt, a lét túlsó partján ma- radt, szakadék az éjjel, s rideg partja ez a reggel. El-
vesztették értelmüket a régi szavak és a régi gondok, csak kétség maradt, kétség és bizonyosság. Hát erre ment a játék. Hát ez lett a vége. Semmi se történt véletlenül, jaj annak, aki ezt meglátta, jaj annak, aki nem látta. Jaj mindenkinek, aki él, aki érez, akinek drága ez az ország, ez az élet, jaj, mert fegyveres ellenforradalmi bandák meg- támadták középületeinket.
Zoli hideglelős borzongással rohant az egyetemre. A Maximumban csődület, mindenki zúg, beszél. Hangszórót szerelnek a falra, fekete kígyó a zsinór. Borbás elészalad.
— Hallottad, Zoli? Rálőttek a testvéreinkre... Zolikám, ugye nem igaz? Mit tudsz, mi történt?
Zoli torkát rettenetes gyűlölet szorította el. Féreg. Fé- reg az ilyen. Gyáva szemét, aki most bújna a pad alá, mert tudja, hogy bűnös. Szó nélkül továbbment, csak a szeme villant haraggal.
— Zoli, szétlövik a forradalmunkat!
— Aki a népi hatalomra fegyvert fog, az ellenforradal- már. Az ilyet el kell taposni, mint a férget — kimondta.
Hát végre kimondta. Mázsás teher a pár szó. Súlya nyom- ta a lelkét, de ahogy kimondta, ahogy meghallotta a sa- ját keínény hangját, egyszeriben könnyebb lett minden.
— Fegyveres ellenforradalmi bandák megtámadták középü- leteinket.
— Mit szajkózod a rádiót, azt mi is hallottuk, de nem igaz. Az ávósok lőttek először.
Zoli segélykérőn nézett szét, mert arról fogalma sem volt, mi történt Pesten, csak a lényeget értette meg. Kal- már Laci ott ült az egyik padon, harangozott a lábával és tökmagot rágott. Az üres héjakat gondosan egy papírzacs- kóba rakosgatta. Fölfogta a szemmel küldött vészjelet és fahangján közbeszólt.
— Te csak tudod, hisz ott voltál!
— Téged ki kérdezett? Az ilyen alakok destruálják a forradalmat...
(Folytatás a 4. oldalon)
LÖDI FERENC KÉT VERSE
CJitkett gyöngy
Már hetek óta hallgatok magam miatt vagy másért, s elégnek bennem halk dalok
ezért a csöndes zuhanásért.
Fekete gyöngy a birtokom:
szavakból nehéz füzér. — Tűnődj kicsit e fintoron, mielőtt benne elmerülnél.
Fekete gyöngy e hallgatás, nagy, néma szerelemmel,
s fájóbb nem volt még furcsa láz, hiszen az ember szólni nem mer;
attól félek, hogy széttörik, mielőtt meg is értem, hogy vérhullámok szétlökik égő, fekete gyöngy-hitében.
Pedig hogy' mélyül fénye már, mint szemek tükre, éje, —- láthatja bár, ki mélybe száll, avagy a szívét küldje érte.
Tapintsa át, hogy meddig ér a merhetetlcn lélek,
mely szüntelenül ment, ítél, józanul, s botlik, mint a részeg.
Merülj el, sziget, Én-sziget, koráll-tcsteddel, zátony, a hallgatás oly jéghideg, s alig van innen rút halálon.
Meglestem hát a csöndemet, gyöngy volt, fekete szépség, s e verssorok, mint őrszemek, konok magányom tettenérték.
(Vallomás
Naponta mennyi történés hasad fel csillagzatunkon — öröm, fájdalom.
Nézd csak, én magam sosem áltatom, hogy mindmegannyi fontos állomás igazgat élni másnaponkint, máshogy.
Ügy kelek, fekszem veled, ahogy látod, a világképek annyi zavarával,
amennyi aznap ért, vagy érni fog, hozzátapadva szépség, vér, titok.
Kimért körömhöz szűröm át a létet, I hogy aztán magam vetítsem ki rá, mint hogyha u j j a m is tapintaná, nemcsak az ész, a szív, amint vezet az árny, a fény nagy ütközése útján.
Könnyű a napot dicsérni már múltján s a bizonyost is tartva átölelve;
mégis legszebb, hogy ú j r a indulok, és jönnek velem társak — ritmusok.
Övék vagyok nagy szomjúságaimban!
A féltékenység kígyómérgeit
f ú j d rájuk, mégis megtartasz nekik, mert nem lehetsz a szemem és a szám, a kívánás a beteljesüléssel,
s annyira egy az egész világképpel,
hogy kívüled már nincs se part, se tenger.
Külön szírt ez a bolond verselés, nap süti egyszer, máskor ködbe vész.
S két némber méri egymást fönt a szirten:
kardos angyal és kancsal ördögöm, és mindegyikhez odafűz közöm, a jóhoz is, a tévedéshez is.
Mikor vagy egyik, s mikor vagy a másik, a közelség a vérig, idegszálig,
s mikor a távol, messzi rohanásom, egy hangulat, egy pohár rossz borom, amikor mégis hozzád változom, t
Csitulj, szívem, okosan j á r j a pályán, Vasállat légy, a kávé mérge fűt és nikotinban úsznak a betűk,
mohó szippantás, hörpintés nyomában.
Leomlófélben biztonságos váram, a cinizmus, az elkülönülés.
Voltam anyámnak, jaj, nehéz szülés, hát még neked, ki napról napra látsz és újra szülsz: gondot, vigasztalást...
I
<Folytatás a 3. oldalról)
— Köpök a forradalmatokra, érted? Köpök rá. Hányin- gerem van, ha a pesti cirkuszra gondolok. Hülye pozőr banda. Tudtam, hogy bajt csináltok. Most majd lessétek a végét. Te meg, Zoli, ne bámulj olyan bambán. Pesten is felvonultak az este, aztán lövöldözés lett belőle.
— Ez ellenforradalom — mondta újra Zoli. — Gyerekek, gondolkozzunk. Ha ellenforradalom, akkor itt az a kérdés, hogy szocializmus vagy kapitalizmus ...
Borbásnak sehogyse tetszett, hogy a gyerekek megint Zo- lira figyelnek.
— Hagyd ezt a dumát, eleget hallottuk! Attól kérdezd meg, mi a különbség a kettő között, akinek hatszáz forint a havi fizetése.
Kalmár Laci teljesen elvesztette szokott önuralmát, or- dítani kezdett.
— Vagy az apádtól, nem? Aki hatezret keres. Te be- szélsz? Nekünk akkor boltunk volt, mint egy gyufásdoboz, azt is elvették. Mégse üvöltök a farkasokkal, érted?
Lábdobogás a lépcsőn, megjöttek a kollégista lányok.
Volt, aki bőgött, a másik csak szipogott, de mind egyszerre beszélt. Teljes lett a hangzavar, s Laci mérgében az üres tökmaghéjakat kezdte rágni.
Zoli hirtelen elhatározással átsietett a másik folyosóra.
A pártiroda zárva volt. Kopogott, dörömbölt, aztán dühö- sen rázni kezdte a kilincset. Hiába. Molnár épp akkor jött ki a dékániból.
— Kit keresel?
— A pártot. Hol van a párt ilyenkor?
— Hol lenne? A helyén... A tömegek közt... Azt a keserves istenit!... — káromkodott Molnár, és mert nem szeretett hazudni, csak elmentében vetette oda: — A párt a helyén van. Mit keresne ilyenkor az irodában?
Í
r íL-L nem állt meg. Becsapódott mögötte azTovábbment,
ajtó és csend maradt utána. Csak letom- pítva hallatszott a rádió hangja a Maximumból. Zoli ta- nácstalanul álldogált egy kicsit, aztán visszament oda. Fo- galma sem volt, mit kellene csinálni, forgott, pörgött ben- ne a két szó: forradalom-ellenforradalom, forradalom-ellen- forradalom. Mi a különbség a kettő között? Világos dolog, egyszerű. De eldönteni? Talán minden forradalomban így tépelődtek az emberek? Nem, nincs mese ez ellenforrada- lom, fegyverrel nem lehet semmiféle hibát kijavítani. Fegy- verrel csak agyonlőni lehet, elpusztítani lehet, mdgsemmisí- teni lehet. Es ki lőtt először? Fontos ez egyáltalán? Talán ez se fontos. De ki csinálja? És miért? Borbás az ellenfor- radalom? Borbás randa pozőr, nagyképű, jellemtelen, de mi köze neki ellenforradalomhoz? Vagy Merényi? Egy pad- ban ültek a gimnáziumban, sose látszott rajta. A bőrkabá- tos? Hátha a MEFESz, az egyetemisták, ez az egész fölfor- dulás csak fedezék. Es ezt senki se látta? Miért nem szól- tak: gyerekek, nem lesz jó, így és így áll a dolog. Ki mond- ta ezt el? Senki. És aztán egyszer csak »fegyveres ellenfor- radalmi bandák megtámadták középületeinket...«A Maximumban szólt már a hangszóró és bejelentette, hogy Nagy Imre lett a miniszterelnök. Éljenzés fogadta a hírt. Zoli szokás szerint Kalmár Lacit kereste meg a tö- megben. A gyerekek szótlanul engedtek neki utat, harag sötétlett a szemükben. Némelyik tüntetően hátat is fordí- tott. Laci változatlanul ette a tögmagot, neki is odakínálta.
— Jönnek ám befelé az oroszok.
— Miféle oroszok?
— Tankok. Reggel óta ömlenek át a hídon. Gyere, nézd meg őket.
— Gyerünk. Utálok itt lenni.
Az utca tele volt nyugtalansággal. Páncélautó csöröm- pölt el mellettük, az egyetem felé tartott. Gépfegyver és golyószórók csöve nézett belőle a világba, súlyos lánctalpa megremegtette az ablaküvegeket. A korzón rendőrök sé- táltak farkaskutyákkal. S a hídon csakugyan jöttek, egyre jöttek a tankok. Az útkereszteződésnél fiatal katona inte- getett nekik kis színes zászlókkal. Körös-körül pedig nagy tömeg. Karikás is ott állt a járdaszegélyen s szemmellát- hatóan potyogtak a könnyei. Egyébként a lánctalpak csi- korgásán kívül aljig lehetett hangot hallani, az emberek némán álltak, s a fiatal katonák a tankokon úgy tettek, mintha nem is látnák őket. Az álldogáló emberek is, a katonák is azt gondolták magukban: miféle bolond világ ez? Nem ártottunk mi egymásnak. Semmi bajunk egymás- sal. Hogy lehet az, hogy szembekerültünk, lőhetünk egy- másra? Minek ez? Kinek kell? Kinek jó? De szó nem hal- latszott, csak a lánctalpak csikorogtak s a szemek üve- ges fénye beszélt: hát mire jó ez? Semmire se jó. Az ilyen harcban ölsz, vagy megölnek, sírnak utánad, vagy sírnak miattad, egyremegy.
Álltak ott Zoliék is sokáig. Egyre jöttek a tankok. Aztán összenéztek, s mert a tömegben féltek beszélni, lesétáltak a partra. A Tisza úgy folyt le, feketén, mint gyászkalap- ról a szalag. Fehérhabos tükrét meg-meglegyintették a zajra riadó vízimadarak.
— Mit szólsz ehhez, Zoli? Elfoglalják Magyarországot...
Kellett ez nekünk?
— Elfoglalják?
— Persze. — Laci követ hajított a vízbe. — Látod, ez lett belőle. Majd hülye lesz hagyni a szovjet, hogy itt semlegesság legyen. Tudtam én, hogy így lesz, már-már rendbejöttek volna a dolgok, rájöttek, mit kell javítani, rendbehozni, aztán jöttek ezek a szerencsétlenek, csinálták a maguk kis piszkos dolgait és ránkharagították az oro- szokat. Azt mesélik, az este Pesten már lőtték őket. Azok persze vissza. Most meg itt van, tessék. Jönnek befelé.
— Talán mégse elfoglalni jönnek. Segíteni... Hisz itt már — úgy látom —, se katona, se rendőr, se úristen.
Farkaskutyával nem lehet harcolni, csak tankokkal.
— A, segíteni! Miért vagyunk mi olyan fontosak? Na- gyon kis parasztok vagyunk mi ezen a sakktáblán. Es mi lesz így belőle? Magyar az orosz ellen? Bolha az elefánt ellen?
— Nem, Lacikám, nem. Ez csak a látszat. A magyar is meg az orosz is, együtt kell, hogy harcoljon az ellenforra- dalom ellen.
— Jaj, csak tudnám, mi is történik tulajdonképpen Pes- ten! Lehet, hogy ezek a tankok, éppen olyan emberek el- len mennek, mint mi vagyunk. Ne is vitatkozz, komám, nem lehet itt okosnak lenni.
~~7 . . , Fehér tajtéktól körülfogva,
Mentek lefele a parton,
szalmacsomókat hozott a víz. Néha megálltak, míg Laci megcélozta őket egy kavics- csal, aztán baktattak tovább. Hallgattak, de belül tovább tartott a vita, a le nem inthető, az el nem csöndesíthető.Érv és ellenérv akadt minden ki nem mondott gondolatra, csak az igazság, a bizonyosság nem biztatott a tépelődés végén. Olyan hatalmas erők mozogtak már akkor, olyan mélyre hatott az árulás, hogy fogalmuk se lehetett róla.
Föl se foghatták. Mit tudták ők, ki az a Kopácsi, mit csi- nál Aczél Tamás, mit akar Maiéter? Láttak rendőrt, s azt hitték a rendre vigyáz. Láttak páncélautót, s azt hitték, Szeged fölkészült a védekezésre. Láttak egy felemás, el- vetélt tüntetést, s nem tudták, Pesten mi történik. Látták a tankokat, de honnan tudhatták volna, honnan jönnek, hová és miért? Ök inkább csodálkoztak, minek ez a nagy fölhajtás, s egyetlen érthetetlen káosz volt az élet, az egész világ. Csak a Tisza folyt egykedvűen, gyászszalag valami távoli kalapon, s fehérhabos tükrét borzongatták az éhes vízimadarak.
^ V W W J W W U W V W J W V W I A . W W 5 1 . w^rjww^^nfwwwwjwsj:
(J)cuil ŐLmard:
P R Á G A
E G Y T A V A S Z - E S T É N
Prága volt, és Prága áll még, Bízva-bízik holnapjában, Prága éber szemmel szunnyad.
Fehérbe-ara.iyba öltözött, Hajnalának színeibe, Szeme felszakítja az éjt.
Prága a tavasz képe lett, Prága tudja, hol kél a fény, Megtárul a napsugárnak Kapuján nem lép be kétely.
Ha kérdezik, ő felel.
Mint csillag a félhomálynak.
Prága hős a gyötrelemben, Húsában Lidice kínja, Semmi ki nem m a r j a onnan.
Fuéik szerette szűzi-tisztán, S ő a halál csarnokában Zúzza szét ellenségeit.
Prága fehérben-aranyban Alszik ma el, de a jövőt Fogja át meleg szemével.
Fordította: Bán Ervin.
qldqijjilttil jjibút;
t^jallai jccuödq:
A MUNKA D I C S É R E T E
Különböző alakú fogókkal fogta az izzó egyenes vasat;
kalapálta, húzta, csavarta és minden mozdulat után más-más alakra emlékeztetett az égő anyag.
Lámpa lett belőle. Homlokát törölve nézte a formás idomot.
Lassan a hordóhoz lépett, mosdott és hallgatott.
Néztem. Szavakkal nem zavartam, s szégyelltem, hogy lesek.
Hiszen titkát fecsegték munka közben a mozgékony kezek.
Látszólag csak sablon volt a forma, de arcáról láttam: egy-egy csavarás szinte tagolt mondatokba szökken, akár egy lírai vallomás.
Meg kellett értenem, hogy így,
csupán így összeforrva ember és anyag állhat hiánytalan egésszé össze.
Ha minden mozdulat valami újat ad.
Néztem: homlokán kövér verejték csepeg, s mint ki dús vagyonokra néz,
irigyeltem e cseppeket.
qál sándo t:
R E G I M A G A M M A L Ú G Y V A G Y O K : . . .
Régi magammal úgy vagyok, mint botjaikkal a vakok:
eldobnám én is könnyedén, ha biztatna a fény, a fény.
Ügy járok, mint az újszülött a világ dolgai között, és botladoznak lábaim a hétköznapok rácsain.
Idegenkedve hallgatom, hogy dal fakad az ajkamon, mintha lemezről szólana az emberhez saját szava, mint hogyha élne valaki benned, ki magát adja ki helyetted és te úgy tudod, hogy saját hangod hallgatod.
S végül e régi önmagát látja az ember, mint saját korlátját, amin túl nehéz szárnyat bont a megismerés.
Akárhogy is gondolkodom, az időt már meg nem fogom, mert minden pólyás pillanat óriás lesz egy nap alatt.
Magát az meg nem lelheti, ki önmagával van teli, ki önzésből nem verte szét saját kis bolygó-rendszerét.
Ki önnön rácsai között tengődik, mint az üldözött, bár milliónyi alkalom van rá, hogy éljen szabadon.
Kövér cseppekben hull a nyár, a felhők rongya úszva száll, s a bolyhos szelek görgeteg, omló vizekbe ömlenek.
Tollászkodik a füveken a pihés árny és elmegyen, utána estig bólogat a fényév-hosszú gondolat
E L E G I A HUTELEN CSODÁKHOZ
Ö szereti a kisded reggel picinyke arany lépteit
tágas taván a fürdővíznek — ő kedveli mind a tavakat, s közöttük e mosdótálnak gyöngéd völgyén pihenőt:
köszöni, hogy ajándékoz csöpp, remegő fodrokat, hogy benne ringnak mind a tavak, szálfenyők és messzi halmok, hogy tükrében a lenge ég:
hogy öléből ezernyi gyönggyel föllebeg a messzeség — ahol te vagy. . . ö kedvelte a tavak tükrét, és szereti mind a tükröket:
koszom, hogy bús szemében kitárultak jószívűen elvarázsolt ablakok, s ahogy bennük visszanéztél, tó őrizte szemed mását,
mert szemed volt a messze ég —
de látod, int egy csúf varázslat, zárulnak az ablakok,
pillantásnyi tünde hullám: tükrömben már visszaring a messzeség, elvisz teged, s könyörtelen hiányoddal itt marad —' hol én vagyok . . .
Ö szerette a tükrök titkát, és kedvelte mind az ablakot, előtte nőtt a csöppnyi reggel délceg kamasszá,
s véle serdült bajusza, kedve, ö r ö m e . . , ö a tükröt meg a fésűt, a borotvát is — mind szerette, és egyformán dédelgette
mind e kezes, jó csodákat, a nevetést, a messzeséget színes szelíd gombolyagként tartotta a tenyerében:
a tengert, időt, ismeretlent elhozták a napok meg az ablakok — csak bennük hitt, és mind szerette . . .
S a tükör csalfa mosolyában bámulhatja most önmagát — körül már minden rossz varázslat: kócolván véle szöghaját, harap a fésű, a víz is éles, a reggel morcosan nyafog, mert hogy eljöjj földerítni gazdátlan szegény dolgait —
a messzeség már visszafog... Mert megfejti ö a csodákat, távol tenger s kezdetben egy pillanatra még téged is elhozott —
de az idö megtanítja a lágyszívű messzeséget lassan, mint legyen konok és testvéri nagy csodáját, az embernek épp az embert
a távollal nem hozzák már sem a tavak, sem a tükrök bittől-nyiló kis c s o d á i . . . Ablakok sem. Sem napok.
Lehet, hogy költő — s néha-néha jó volna hinni önmagában, de elhagyta sok hű csodája, s most, mert nagyon szeret téged
— már csak az éjjel szereti. Ilyenkor mindig nappalt játszhat, míg szél himbálja künn a lámpát:
s az ablak előtt gyorsan váltja fény az árnyát, ő ébren szépen eltűnődhet, hogy ablakában ily sebesen váltakoznak éjjelek és nappalok:
s majd az idö meg az ablak minden futó messzeséget, s benne téged — éppily gyorsan visszahoz . . .
O, hogy szeretne diadallal fölkacagni — hisz régen nevetett sokat;
most fáradt öreg, mint az éjjel: álmában ő se mosolyog . . . Csak mélázik csöndben, ébren, már szemét lehunyja nappal is — ilyenkor Így szól: itt az é j j e l . . . És olyan szánalmas szegény, ahogy óvatosan pislog, már a fénnyel, a sötéttel,
szép csodákkal szomorúan játszogat — — — Látod, itt áll, a tűnődő, bámul nyitott ablakánál, a fény elöl zárt szemében lágyan óvja még az éjjelt:
és önmagát, a szabadulást hívja mindig, amikor téged h í v o g a t . . . Jöjj vissza, Kedves, mert ha a vállán
hajszálat lelnek,
kacsintgató cinkossággal fölmutatják, és nevetnek —
jöjj vissza, Kedves, hajtsd le vállára fejed —
mert ha a vállán hajszálat lelnek:
ö komoran hallgat, nem nevet — jöjj vissza. Kedves, mert ő tudja, hogy csakis — sajátja l e h e t . . .
Langston Hughes:
^YLéger uaggolz Néger vagyok:
Fekete, mint az éjfél-színű ében, vagy mint a dzsungel
Afrika rejtelmes szívében.
Én voltam az a rabszolga, . aki piramisokat emelt a sivatagi homokra,
s a cézárok palotáinak márványlépcsőit századokon át fényesre csiszolta.
Árucikk voltam:
Messze, tengereken túl aranyért eladtak, s Washington tábornok csizmájáról én tisztogattam le a tapadó sarat.
Munkás voltam:
Irtottam az erdőt, felforgattam a bányát, csapoltam mocsarat, s a Woolworth épületéhez én hordtam a követ és a téglát.
Az áldozat voltam:
Kongóban a belgák megcsonkították testemet, most meg Texasban fehér tigrisek űznek, s véremre szomjazón lincset üvöltenek.
Néger vagyok:
Fekete, mint az éjfél-színű ében, vagy mint a dzsungel
Afrika rejtelmes szívében.
(Rakovszky József fordítása)
* Langston Hughes a mai amerikai néger irodalom vezére, született 1902-ben Jopliban, Missouri államban. Hányatott élete volt. Mint matróz bejárta, az amerikai és európai kikötőket, közben tanúit. Elvégezve a Columbia egyetemet, bekapcsolódik az amerikai néger függetlenségi mozgalomba, majd annak egyik kimagasló vezére lesz. Verseit szinte az egész művelt világon ismerik.
(Bertkold (Braiht aetuib&L:
ÉSZLELÉS
Amikor visszatértem én, >
még nem volt a h a j a m szürke.
Vidám voltam bizony.
Hegységnyi fáradalmunk feküdt mögöttünk már s feküdt előttünk még alföldnyi fáradalmunk.
MAO DALA
A gyümölcsfát, mely gyümölcsöt nem ád, meddőnek mondjátok. Kérdezem:
ki nézte a földet alatta?
Az ágat, amely a földre bágyad, lustának mondjátok. De hiszen a hótól nyomorult el alakja!
Fordította: Németh Ferenc
